Címke:
merlin

“A JÁTÉKOS TISZTELETLENSÉG NEKÜNK IS SAJÁTUNK” – INTERJÚ GÖTTINGER PÁLLAL

A Delta Produkció nagy sikerű Operabeavató Bánk bán sorozatának 4. része vasárnap éjfélig elérhető az eSzínház oldalán! Göttinger Pál rendező és Dinyés Dániel karmester, zeneszerző elképesztő tudásukkal, humorosan vezetnek be minket az opera rejtelmeibe. Az önálló epizódként is érthető, követhető produkciók kapcsán kérdeztük az operák iránti szeretetéről, pályájáról, “lelki bevételekről” és nehézségekről Göttinger Pált.

“A szüleim a kórusból ismerték egymást, négyen vagyunk testvérek, mindenki zenél valamit – de legalábbis énekel, templomi szolgálattól iskolai énektanárságon át a Soharózáig” – árultad el egy interjúban, amelyben úgy fogalmaztál, hogy a zene már egészen kicsiként része volt az életednek, zenetagozatos suliba jártál. Apránként vagy egyből szeretted meg az operákat?

Körülbelül hat éves lehettem, amikor elkezdtek potyogni az operabérletek a zenetagozatról, az énektanárok nepperkedtek ilyesmivel. Azzal a jó tanáccsal ellátva, hogy csinosan kell felöltözni és jól kell viselkedni, elküldtek körülbelül öt-hat előadásra évente. Eleinte persze a külsőségek hatottak, a tudat, hogy egy színházi este az fontos alkalom, hogy milyen messzire lakunk tőle, és hogy milyen elképesztő gyönyörű az a palota. Ráadásul életemben nem láttam addig ennyi embert egy helyen, színházak közül sem ennyire nagyot, lenyűgözött, ahogy az egész rám ragyog, majd sötétbe borul, a masinéria életre kel és száz ember megjelenik a színen. Előtte sokat foglalkoztunk a művekkel, tehát mire beültem az előadásra, már vártam azt a néhány áriarészletet, amit fel tudtam ismerni, és annak aztán lehetett örülni, pláne gyerekfejjel.

Már felnőttként értettem meg, hogy azt a kisfiút, aki akkor voltam, a töretlen hagyomány is megérintette, ami átjárja ott a falakat. Legutóbb a Bánk bán-operabeavató egyik előadására odahoztak egy olyan viola d’amore-t, ami 1783-ban készült, és az Operaházban használják. Borzongató belegondolni, hogy már akkor szólt, amikor még nem is létezett a Don Giovanni. Ebből a jóleső borzongásból gyerekként is azonnal megéreztem valamit. Ráadásul együtt gajdolni a bátyámmal a Hunyadit, a Bánk bánt, a Háry Jánost iszonyú nagy buli volt, és ha belegondolsz, az ilyesmi száz évekre visszamenőleg egy csomó emberrel köt össze, akik ugyanúgy, ugyanezeket a dallamokat dúdolták valaha.

– Egyszer úgy fogalmaztál, hogy az operákban mindenki találhat olyasmit, “amihez tapadni tud”. Sőt, hozzátetted, hogy kiegyeznél azzal, ha a jövőben csak operákat rendezhetnél… Miért?

Nyilván alkati kérdés is, hogy valaki rendezőként élvezi-e egyáltalán az operával való foglalatoskodást, való-e neki például a műfaj hírhedt rugalmatlansága. Én ráadásul nem nagyon tudok unatkozni sem a színházban (ami a rendezői pályámon egyébként elég sok bajt okoz: én vagyok az utolsó, aki észreveszi, ha unalmas az előadásom, rémes, de ez van – mentségemre szóljon, hogy a másét sem unom soha).

Gyerekként sem unatkoztam, nekem szabadidőnek számított az a pár óra ott a sötétben az áriákkal, amikor nem aggasztom magam semmi mással. Felnőtt fejjel pedig arra is rádöbbentem, hogy az operához csupa csúcsteljesítmény kell. Zeneileg, drámailag, képzőművészetileg, üzemileg, logisztikailag, anyagilag, mindenhogy. Mindenkinek a legjobbja. Egy Aida mondjuk kábé 250 közreműködőt mozgósít, közülük kétszázan művészek, akik teszem azt hatéves koruk óta gyakorolnak napi tíz órát azért az estéért, amire beülünk.

A nagy operaszerepek eléneklése az élsportolókéval összemérhető fizikai teljesítmény. A jelentős operák java részét száz évnél régebben írták, kézzel, tehát szép lassan, komótosan. Nem az történt, hogy valaki szerkesztőprogrammal gyorsan odahencserítette őket valamelyik kocsma hátuljában éjszaka, úgyhogy van okunk feltételezni, hogy hangról hangra alaposan végiggondolták őket, tehát a zeneszerző is odatette magát, az akkori lehető legjobbját nyújtotta, még akkor is, ha aztán nem sikerült minden mindig jól. Ezek magukkal ragadó, alázatra intő és nagyon felkavaró előfelvetések, mielőtt elkezdek próbálni valamit.

– Rendezőként te is csúcsteljesítményt nyújtasz operarendezés közben?

Nézd, vannak nálam vizionáriusabbak… Meg akikhez kegyesebb a színháztörténet. Csúcsteljesítmény alatt azt is értem, amikor mondjuk egy Robert Wilson-előadást tíz napig világítanak, a jelmezen minden egyes ráncot gondos kezek állítanak be, és olyan látvány születik, hogy elájulsz tőle, minden másodperce plakáttá fotózható és hibátlan. Nekem sosem volt ilyen igényességre módom, mert az operarendezői munkám olyan házakhoz kötődik, ahol vérfagyasztó kompromisszumokat kell kötni az életben maradásért. Én is tudom, hogy csináltam már olyan előadást, ami visszanézve kicsikét színjátszókörös dolognak tűnhet, ahol “anyukák varrták össze”, de azért azt is tudom, hogy van olyan énekes, aki a pályája egyik csúcsteljesítményét az én előadásomban ugrotta meg. Mindenesetre törekszem arra, hogy amit művelek, az igaz legyen. Személyes, amennyire telik tőlem. Nem szeretném, ha az udvariasan unatkozó nézők végül azt állapítanák meg az előadásaim után, hogy tulajdonképpen, lényegében és elvileg ez is csak egy… operaelőadás volt.

– Te mennyire rajongod a Bánk bánt? Mennyire volt egyértelmű, hogy az Operabevató idei évada köré épüljön?

Nem volt magától értetődő döntés, hogy a legsötétebb színeik mellett is nagyon szórakoztató Mozart-művek után egy ilyen (egyébként károsan) túlkomolykodott anyag felé forduljunk. De szerintem a Bánk bán is szórakoztató darab a maga módján, hiszen egy udvari intrikázós, sarokba szorítós, torkodnak-kést-szegezős, sötét várkastélyban össze-vissza rohangálós sztori.

Egyfelől egy keverem-kavarom természetű politikai thriller, másfelől egy nagyon súlyos megsemmisülés-történet, kápráztatóan sok szálon fut, nagy színészi tettekre ad módot, súlyos témákat vet fel, ugyanakkor élvezetes programot kínál minden szereplőjének, minden alkotójának, és most már merem állítani, hogy a Magyar Zene Háza közönségének is.

– Dinyés Dániel zeneszerző-karmester, akivel közösen viszitek az Operabeavatót, úgy fogalmazott a Bánk bán-sorozat kapcsán, hogy nem szereti azt az ájult imádatot, ami a nagy, ismert alkotásokat körülveszi. Azt mondja, “sokat ártunk egy műnek, amikor kijelentjük róla, hogy zseniális, mert attól kezdve olyan, mintha nekünk nem lenne vele dolgunk, működik magától. A Bánk bán esetében ez biztosan nem így van”. Egyetértesz ezzel?

Feltétlenül. A Bánk bán arra tanít minket, hogy a remekművekhez is szabad sajátosan viszonyulnunk, és ennek a módja nyugodtan különbözhet mindenkinél. Ezt tette a maga korában Nádasdy Kálmán is, aki komolyabb dramaturgiai (sőt, zenei!) változtatásokat eszközölt a műben, egész részeket műtött át, jeleneteket, ezáltal értelmezési alapvetéseket cserélt le.

Képzeljük csak el, ahogy ma valaki “kicsit hozzányúl” mondjuk az Aidához és “leporolja”. Állna a bál. Nádasdy viszont nem zavartatta magát, és mi példát veszünk róla, mert a játékos tiszteletlenség nekünk is sajátunk Danival, és élvezzük, hogy tetten érhetjük egy olyan valakinek az észjárását, aki sok évtizeddel ezelőtt végigcsinálta, amivel mi csak kacérkodunk: elemezte, ízekre szedte, összerakta, és ezzel hozzátette a sajátját az utókor számára.

Valószínűleg ez is az Operabeavató sikerének egyik kulcsa, hogy valamelyest betekintést enged a próbaterembe, az alkotási folyamatba és a dilemmákba is.

– Az Operabeavató már túl van a 100. előadásán is… Mit jelent számodra ez a közös játék a meghívott énekesekkel, Dinyés Danival és a nézőkkel?

Minőségi szabadidőt. Amikor én belépek egy színházba, a fejemben kattan a kapcsoló, ami jelzi, hogy “most dolgozom”. A munkaidő a próbát vagy az előadásokat jelenti, azt, hogy tanulok, hogy megpróbálok felismerni szabályszerűségeket, hogy az általam szeretett vagy sosem látott kollégák munkáját figyelem, mert később is akarok rájuk emlékezni, miközben repkednek a jegyzeteim arról, hogy mikor, hol, mit, kivel láttam.

Az Operabeavatót viszont nem úgy élem meg, hogy szolgálatban vagyok, hanem úgy, hogy éppen ráérek. A néző is “ráér”, mert ő sem a Bánk bánra ül be, hanem tudja, hogy egy kvázi tábortűzi szórakozásra jött, háromszáz fős társaságban. Az Operabeavató elsősorban arra való, hogy jól érezzük magunkat, hogy megtornáztassuk az agyunkat és a rekeszizmainkat. Bumfordi, de jó hasonlat a szellemi-lelki wellness fogalma. Lemegyünk gyúrni egy kicsit. Fáj is utána, el is fáradunk, de jó volt.

Nagyszerű közönségünk van, akik értő közösséget alkotnak, és akik most már például felnevetnek azon, amikor egy szerelmi jelenetnél a hátsó szándékokkal közeledő szereplő a recitativója közben hirtelen hangnemet vált. Nekem ez óriási sikerélmény! Ilyenkor hirtelen beintegetnek az ablakon a néhány száz évvel ezelőtti nézők is, akik szintén nevettek ugyanennél a résznél, mert számukra ez a zene még nagyon is élő kommunikációs formát jelentett.

– Az Operabeavató egy találkozási pont is nektek Dinyés Danival, akivel régóta és jól tudtok együttműködni. Hogy kell elképzelni a ti párosotokat, a közös munkátokat?

Vannak kollégáim, akik akkor érzik magukat komfortosan, ha hosszan üléseznek a jelmeztervezővel, a díszlettervezővel, koreográfussal, karmesterrel, és gondosan ügyelnek arra, hogy ne maradjon köztük és a munkatársaik között félreértés, nagy utakat járnak be együtt. Én ennek az ellenkezőjében érzem igazán jól magam, azzal vagyok a legerősebb munkakapcsolatban, akivel szinte alig kell egyeztetni.

A színészekkel való találkozások közül is azok az igazán emlékezetesek nekem, amikor szinte alig beszélünk a próbán, mert ismerve egymást eléggé, maximálisan megbízunk abban, amit a másik képvisel. Danival sosem beszéljük meg előre a monológjainkat, a vicceinket, vagy hogy az előadás aznap este mire fusson ki. Soha.

Az Operabeavatók formátuma mindig hasonló (és az aznapi részleteket is gondosan választjuk ki, sok bonyodalmas szempont mentén), de az, hogy magában az előadásban, ami nagyrészt impró, ki mire akar kilyukadni, az a másikunknak is meglepetés és feladvány. Ettől az élesben zajló helyzetbe hozástól, egymás alá dolgozástól működik a mi párosunk minden különösebb terv szövögetése nélkül is. A prózai színészek közül például Ötvös Andrással alakult ki hasonló, közös nyelv. Mindenről tudunk beszélgetni, de magára a munkára nem sokszor fecséreljük a szót: inkább csináljuk. Csak gyakorlati felvetéseket kell odavakkantanunk egymásnak, mert lényegi kérdésekben pillanatok alatt elfogadjuk a másik ajánlatát. Az ilyen próbatermi szövetségesek ritkán, évtizedenként egyszer teremnek, megtanultam őket megbecsülni.

– Azt mondtad egyszer, hogy a rendezés nagyon szorongós foglalkozás. Hogy fér össze a lelkedben a szorongás és a felszabadultság, ami a készenlétet és improvizációt igénylő helyzetekben sugárzik rólad, gondolok itt az Operabeavatóra vagy a Momentán Társulattal zajló impró-estekre? Illetve hogy fér össze azzal a vállalkozó kedvvel, ami jellemez, ami elvitt téged határon túli, vidéki és fővárosi színházakhoz, ami arra késztetett, hogy darabot írj, hogy kortárs magyar drámát, rádiós hangjátékot, musicalt, operettet és operát is rendezz, hogy főrendezőként, Ördögkatlan szervezőként, színészként is dolgozz?

Borzasztó nagy szerencsém a pályán, hogy noha színésznek is jelentkeztem, végül rendezőnek vettek fel, ami azt eredményezte, hogy az iskola végére minden szorongásom ehhez fűződött és szinte minden más érintetlen maradt. A színészettel, az impróval, vagy egy önálló szöveg szabatos elmondásával kapcsolatos szorongás például teljesen hiányzik belőlem. Holnap megyek játszani a Fekete-fehér című monodrámát a Katonába, mondhatni, hogy ez egy úgynevezett nehéz feladat (Stefan Zweig utolsó művéből, a világsikerű Sakknovellából Légrádi Gergely írta meg a Fekete-fehér című színpadi adaptációt, amelyet Ujj Mészáros Károly állított színpadra – a szerk.), de ennek kapcsán a legnagyobb fejtörést az okozza, hogy mi mindent kellene elintéznem, ha már egyszer benn vagyok a városban délután. Szóval nem tölti ki a napomat annak az izgalma, hogy este mekkorát kell játszani. Ez egyben csalhatatlan jele annak, hogy nem vagyok igazi színész, de ez jól is van így, mert nagyon szeretek játszani és nem szeretném, ha a szorongás ide is átkúszna.

Alkati kérdés, hogy nem az alaposság, hanem a lélekjelenlét az erősségem. Amikor impróval foglalkozom, nagyon rövid idő elég nekem ahhoz, hogy átlássam, merre tart egy jelenet. Ugyanakkor se színészként, se rendezőként nem vagyok szisztematikus, rendszerező elme, ezért ezt a részét a mesterségnek félig terápiás, félig szadisztikus jelleggel nagyon erőltetem. Sokat jegyzetelek, bonyolult táblázatokat gyártok. Térképnek hívom azt a végtelen excel-fájlt, amiben egy-egy színdarab jeleneteit, szereplőit felsorakoztatom, hogy átláthatóbbá váljanak a viszonyok, az egyes jelenetek történései, szándékai, és egyebek.

– Ez azt jelenti, hogy sokat készülsz…

Ennek a nagy része persze ál-munka, küzdelem a lefagyás ellen, ami minden alkotómunka legnagyobb mumusa. Szeretnék sokat készülni, de alacsony hatásfokon végzem ezt a kötelességem sajnos. Sok ráfordított időből jön ki kevés kézzelfogható eredmény, ami miatt aztán pláne furdal a lelkiismeret. Mint sok szorongós pályatársam, szorgalommal igyekszem pótolni, ami tehetségből, ösztönösségből vagy kreativitásból épp akkor deficites. Néha rengeteg munkaórába kerül rájönni olyasmire, ami egy próbán egyébként egy pillanat alatt kiadja magát. Egyébként aközött, hogy melyik előadásom sikerült jól, és melyikre készültem fel a leginkább, nincs összefüggés. A kettő persze egybeeshet, és az nagyon önjutalmazó érzés, de azért úgy tűnik, nem a gyötrődésben van a titok.

– Ezt korábban úgy fogalmaztad meg, hogy a színházban többnyire nem ott jön a lelki, szellemi bevétel, ahova a sok munkát tetted. Előfordul, hogy valamit cizellálsz és végül teljesen más lesz az, ami a darabban “sokat ér”. Mégsem azt mondod, hogy ez igazságtalanság, hanem azt, hogy kegyelem, amikor valami “magától felragyog”…

Igen, mert a nagy rácsodálkozás a színházban teljesen mindennapos dolog.

Amikor szembejön a nevezetes “ösztönös tehetség”, akkor mindenki, aki szorgalommal akarja a tehetséget pótolni, leteszi a fegyvert. Amikor Szemenyei János tíz körül beérkezik a próbára, a világát nem tudja, szerintem legszívesebben megkérdezné tőlünk, hogy melyik színházban van, és ha mi kérdeznénk, nem biztos, hogy tudna válaszolni, de akkorát énekel, hogy leesik a plafon. Neki ez gyárilag megy, akárcsak az, hogy egy nehéz jelenet enigmatikus sorait hitelesen elmondja. Csak úgy kiböki és már jó is. Felháborító! Az Ötvös is ilyen…
Ez igazságtalanság, sokszor azzal szemben is, aki birtokában van valamely tehetségnek, de nem ennyire szabad a munkában. Ismerünk színészeket, akiknek a személyiségét felzabálta az, hogy sosem tudták megfejteni, mikor és mit csinálnak jól. Bementek a színpadra, mindenki letette a haját, és azt harsogta, hogy elképesztő alakítást nyújtottak, nekik viszont fogalmuk sincs, min múlt. Ez úgy hangzik, mint valami “könnyű nekik”-szerű dolog, de a valóságban teljesen bele lehet hülyülni. Az ép elméhez fontos, hogy az ember eligazodjon magán, és hogy a lelki bevétel arányos legyen a kiadással. Tulajdonképpen mindannyian küszködünk a sikereinkkel és kudarcainkkal, és mindig arra vágyunk, hogy a nézők elemelkedjenek a székükből, de annak, aki kizárólag ösztönből nyom mindent, annak ez az elégedettség nem jár – esetleg észre sem veszi, vagy mondjuk nem éli meg a sikert, mert nem is érti, mi történt.

– Te mit érzel, hogy állsz a lelki bevételekkel?

Kevesebb örömöm telik a foglalkozásomban, mint 20 évesen gondoltam volna.

Az utóbbi 15 év, amióta a pályán vagyok, kataklizmától kataklizmáig tartott. De közben azt is látom, hogy ez nem valami peches időszak, hanem, bármilyen kegyetlenül hangzik is ez: a dolgok normális menete. Mindig így volt, mindig így lesz (“bukástól bukásig! – harsogta derülten Halász Péter a rendező szakon, ahol tanított minket). Kellett egy kis tapasztalat és felnőttség ahhoz, hogy ezt tudomásul vegyem: a válság nem rendellenesség, hanem a létezésünk alapjárata. Én is szívesen adtam át magam a kétségbeesésnek az elmúlt években, néha bőszen ventillálva, és ha rákívánok, öt perc újságolvasással újra elő tudom állítani ezt az állapotot. Sokszor hittem azt is, hogy teljesen fölösleges, amit csinálunk. Csak míg régebben ez egy sötét és vigasztalan gondolatnak tűnt, most inkább fölszabadítóan hat rám, mert ha nem olyan fontos, amit csinálunk, akkor nem is kell belehalni, akkor játékosabban is felfogható, pláne, hogy negyven évesen azért már a lelki bevételeim jelentős részét az élet valóságos történéseiből nyerem, nem a színházból.

Sokszor hittem azt is, hogy teljesen fölösleges, amit csinálunk. Csak míg régebben ez egy sötét és vigasztalan gondolatnak tűnt, most inkább fölszabadítóan hat rám, mert ha nem olyan fontos, amit csinálunk, akkor nem is kell belehalni, akkor játékosabban is felfogható, pláne, hogy negyven évesen azért már a lelki bevételeim jelentős részét az élet valóságos történéseiből nyerem, nem a színházból.

Hatalmas könnyebbség, hogy mindig bőven ellátnak feladatokkal, de ettől még senkinek sem hiányoznék, ha eltűnnék. Ez szintén olyasmi, ami korábban fájdalmat okozott és amire ma már derűsen tekintek.

– Azt mondtad egy beszélgetésben, hogy “a pálya első 10 évében irgalmatlanul teper az ember”… Mi történik utána, milyen gondolatok viszik tovább az alkotót?

Abból a téves feltevésből indultam ki az első tíz évben, hogy van valami, amit úgy hívnak, hogy magyar színházi szakma, ahova a bejáratot meg kell találni, és utána az ott lévőket megkérni kedvesen, hogy engedjenek be. De ez nincs így. Valahogy az én korosztályom előtt pályakezdőként még a régi művészklubok ideája lebegett, az az elképzelés, hogy ha eleget dolgozunk, akkor nekünk is lesz helyünk az asztalnál, amelynél “a nagyok” már várnak. Abban bíztunk, hogy van valahol ez a sokat emlegetett bestia, hogy “a szakma” figyeli a lépéseinket, megsúgja, ha ígéretesnek talál, és megüzeni, hogy majd tíz év múlva, kellő tapasztalat birtokában kopogtassunk újra az ajtajukon. Azt hiszem, ennek jegyében tepertem… De már tudom, hogy nem fogok sorban állni, se kopogtatni, nincs asztal, ajtó sincs, klub sincs. Nincs hely, ahová este előadás után betérsz, mert téged már beengednek, és ahol ott ülnek a nagy színészek, akik dohányfüstbe burkolózva adják át azt, amit ők kaptak, évtizedekkel korábban. Hiába szerepel a mostani vitákban sokszor a “brancs” kifejezés, ilyen sincs, vagy ha volt, most tűnik el, épp ezekben az években.

Szívesen megmondanám a főiskolás önmagamnak, aki azzal biztatta magát, hogy “ez az előadás nagyot fog szólni”, hogy nem, nem fog, semmi nem szól igazán nagyot, és egyébként sem annyira fontos, hogy valami nagyot szóljon. A lényeg az, hogy amikor magunkra zárjuk az ajtót egy színházban és bemegyünk a sötétbe, nem vagyunk egyedül. Sem a próbateremben, sem az előadáson. Ott van az a rengeteg ember (rengeteg néző van! – még nekem is, aki semmiféle potentát nem vagyok, harmincezer nézőm van egy évben), akik szeretnék látni, mire jutottunk a próbák alatt, ez önmagában fantasztikus, szívmelengető, és nekem elég is.

– Egyszer, amikor arról kérdeztek téged, hogy tudod magad újradefiniálni rendezőként, azt felelted: kínkeservesen. Több nyilatkozatod, illetve a vállalt feladataid – például a főrendezőség Nyíregyházán, a Magyar Színházban vagy az igazgatói pályázatok, amelyekben részt vettél a POSZT-tól kezdve Pécsen át a Pinceszínházig – arra engednek következtetni, hogy valóban nyughatatlanul kerested a helyed a szakmában, több tervet is szőttél. Hogy látod, mi az oka annak, hogy szabadúszó lettél?

Van egy tévésorozat, ami híradósokról szól. Az egyik részben meghívnak egy klímaszakértőt, akit arról faggatnak, mit tudunk tenni, hogy megállítsuk azokat a szörnyű folyamatokat, amelyek láthatóan a pusztulásba visznek. Mondja az ember, hogy semmit. Lassítani sem lehet, nemhogy megállítani. Vége. Nincs visszaút, a kár jóvátehetetlen. A híradós nagy kínban feszengve kérdezi, hogy akkor mi lesz, kihal a bolygó? Mire a szakértő mondja: a bolygónak semmi baja nem lesz, csak az emberiség hal ki, de azért meg nem kár. Döbbenetes szembesülni, nem? Azt hisszük, hogy a sorsunk alakítható, miközben már réges rég eldőlt. Együtt és külön-külön is hasonló felismerések jönnek szembe.

Következetesen építkezni szakmailag, fejlődni, vagy mondjuk középtávra tervezni a pályám első tíz évében kínkeserves volt, most pedig konkrétan lehetetlen. Az utóbbi tizenöt év legalább annyira bizonyította a munkánk hiábavalóságát, mint értelmét.

A tiltakozások éppúgy a semmibe mentek, mint a kezdeményezések. A dühödt sikítás is, a konstruktív javaslat is. Nem értünk el semmit, nem tematizáltunk semmit, nem változtattunk semmin. A társadalom nem a mi munkánkból tájékozódik a világ dolgairól. Ugyanakkor a színházak tele vannak. A szakmánkat sárba tiporta ezernyi veszteség, árulás és csapás, ezzel pedig együtt kell élnünk. “Nem kár értünk” – ebben van némi igazság. Engem mégis megnyugtat, ha ezt hallom, mert kevésbé sajnálom magam és azt, amit nem sikerült elérnem, bárhogy güriztem. Ha belátjuk, hogy nem körülöttünk forog a világ, hogy nem kell állandóan ráfeszülni mindenre, vagy hogy a szenvedélyes munka (ami csodálatos) nem ugyanaz, mint a görcsös szájzáras harapás (ami rémes), akkor feltehetőleg nagyobb hasznára válunk a társadalomnak is. Az emberek alapvetően nem változnak, ezt a színház sem képes elintézni. Pláne nem válthatja meg a világot. Még egy értelmes eszmecsere során is lehetetlen elérni, hogy a beszélgetőpartnered végül mást gondoljon, mint a vita legelején.

A színház még a valóságot leolvasni és feldolgozni is csak sok éves késéssel tudja, alakítani meg aztán végképp nem képes. Ettől még nem kell kizárólag könnyű témákkal foglalkozni, csak jó, ha tudjuk, hogy “minden üresbe megy” – az önfeledt esték, a felszikrázó szórakoztatás, de a mélyenszántó gondolatok és nagyszerű elképzelések is, az összes erőfeszítés. Minden. És ez nem baj, mert attól még, hogy üresbe megy, nem fölösleges.

Én nem óhajtom az életemet azzal tölteni, hogy csak a feltétlenül szükséges dolgokkal foglalkozom, mint az állatok. Néhány lényegtelen dologra is szeretek időt szánni. Az olyan lényegtelen dolgoktól, mint megnézni egy előadást, meghallgatni egy vonósnégyest, enni egy jót, jobb hely lesz a világ.

– Egy beszélgetésben azt is megemlítetted, hogy a hivatásod mostani magyarországi helyzetével leginkább az a gondod, hogy ugyan elég tisztán látod magad öt év múlva, és tudod, hogy nagyjából mit fogsz csinálni, de azt már nem tudod hinni, hogy ez olyan dolog lesz, amiért megküzdöttél, és aminek úgy örülhetsz, mint valamiféle eredménynek. “Ez elég nyomasztó, tekintve, hogy ez a hivatás szétbarmolja az egész életedet, zárójelbe teszi a magánéletedet, amellett, hogy bőröndben, vagy egy kocsi csomagtartójában laksz” – mondod. Azt állítod tehát, hogy a pályán maradsz, ugyanakkor ez jelentős áldozatokat követel…

Azt megtippelni, hogy mi lesz öt év múlva… csak a mintázat alapján tudom, ami eddig kirajzolódott.

Nagy valószínűséggel valahol adnak nekem egy darabot, amit más nem akart vállalni, abban bízva, hogy én legalább nem barmolom el, mert afféle szaki lettem, egy beugró rendező, egy kövérkés karakterszínész, aki váratlan helyzetekben is feltalálja magát. Esetleg azok az igazgatók, akik úgy döntöttek, hogy soha többet nem hívnak engem, addigra lecserélődnek, és akkor kezdhetem a köreimet elölről, mutatkozhatok be újra. Talán még égni fog a villany mindenhol. Az öt év múlváról körülbelül ezt lehet tudni…
Meg azt, hogy ennek a foglalkozásnak öt év múlva se lesz megúszós módja. Néha tényleg beledöglesz, de még az a meló, amibe nem döglöttél azért annyira bele, még az is nagyon sokba kerül lelkileg. Vannak tehetséges, illetve tehetségtelenebb szakaszok és adatnak nagy ajándékok. Hogy mennyi áldozatot követel… nézd. Nem ismerek nagycsaládos színházcsinálókat, hogy mást ne mondjak. És most már úgy tűnik, én sem leszek az.

– Mi az, ami mostanában ajándék volt a számodra?

Már elvették. Jött egy színészi felkérés, Kerekes Éva partnere lettem volna egy főszerepben. Nem ismerem személyesen, de számomra ő egy színészóriás, tehát az, hogy láthatom próbálni, vagy hogy elfogad partneréül, sok vacakságért kárpótolt volna. De már az egészet lefújták sajna, pedig eleve buktam miatta egy másik nagyon jó szerepet az Orlai Produkciónál és egy külföldön forgó filmet – de hát ez van, válságos idők… Majd máskor talán összejön.

– Mintha a színészet mostanában hangsúlyosabbá vált volna az életedben… És mint az korábban elhangzott, ideális színészi attitűddel bírsz, például nem izgulsz annyira egy fellépés előtt….

… és kevésbé vagyok kiszolgáltatott, mint egy igazi színész. Ez bizonyos. Nekem nem fogja derékba törni a pályámat, ha elszúrok egy alakítást, nem vagyok útban semmiféle, a szerepkörömre áhítozó, szemembe mosolygó, hátulról kést szorongató kollégának. Ráadásul intézményhez sem tartozom, senki mást nem képviselek a színpadon, csak magamat.

– A Facebookon, mint Göttinger Pál MV szerepelsz. Hangsúlyosnak érzem ezt az MV-t, hiszen többször leszerződtél egy-egy társulathoz, úgy tűnik, fontos lett volna számodra az, hogy tartozz valahova. Hogy látod, “kell egy hely, egy vonzás melyhez tartozunk”?

Kell, kell… Valószínűleg kéne. Nagy kudarcnak élem meg, és mély fájdalommal fáj, hogy nem sikerült tartozni valahová. Valahová, ami nem rajtam múlik, hanem másvalaki akarja nagyon, és szól nekem, hogy ahhoz én is kellenék. Hogy egyetlen színház évadjának sem vagyok az ékköve, azzal még együtt tudok élni. Azt viszont nehezebb kibírni, hogy az “ezt és ezt álmodtam meg, így és így épülne fel, és ehhez rád lenne szükségem” érzése nem jutott ki nekem. Mindig csak az, hogy “kéne valaki”, és akkor jobb híján én jövök. Nem is bírtam megragadni sehol.

Hétköznapokat szeretnék, megszokásokat, otthont. Öltözőasztalt koszos zoknival a fiókban. Ünnepet. Ünnep pedig csak az lehet, ami már volt és sokszor volt. Abból mindig csak a baj van, ha rettenetesen várják, hogy az ember óriásit villantson. Nem ismerem személyesen ifj. Vidnyánszky Attilát, de elképzelni sem tudom, ő milyen teherrel érkezhet vendégnek bárhová. Tőle valószínűleg mindenki szabad szemmel látható csodát vár, és nem a vezetékneve, hanem a vitathatatlanul korszakos tehetsége miatt. Nekem ez nem lenne való és ez rendben van, jó is nekem így. De az bánt, hogy füstbe ment az összes olyan terv, amelynek részeként egy nagyobb csapatban lehettem volna egy kisebb alkotóelem.

Ha nem szűnik meg a Magyar Rádió, ahol kezdtem, akkor lehet, hogy ma is ott dolgoznék, rádiójátékokkal és irodalommal foglalkoznék. Ha nem megy tönkre a Bárka, amelynek először tagja voltam…, ha nem zár be a Komédium, ahol a színészetet, vagy a Merlin, ahol a rendezőpályámat kezdtem…, ha megnyerjük a Pinceszínházat…, ha anyagilag legalább pár évre kicsit stabilizálódott volna az Ördögkatlan… Folytassam?

– Érdekel, mi fájt a legjobban…

A Bárka. Lényegében mindent a Seress-Bérczes párosnak köszönhetek. Nagyon szerettem a társulathoz tartozni.

Rendeztem jó és kevésbé jó előadásokat is, és mégis biztosnak tűnt a folytatás, tudták rólam, hogy nem zseni vagyok, hanem “az egyik rendező”. Ez biztonságérzetet adott, miközben nem kötött le annyira, hogy ne mehettem volna el kalandozni, tanulni, önképzőkörözni másfelé. Ott éreztem először elevennek magam rendezőként, és ott tapasztaltam meg először annak a keserűségét, amikor kihúzzák a lábam alól a talajt.

A tehetetlenség élménye azóta is átjár. Szerintem a Bárka volt az egyik legjobb hely akkoriban, egy szelet külföld Budapesten. Jöttek-mentek izgalmas figurák, voltak kísérletező és nagyon nézőbarát előadások is. Jómagam ki tudtam volna csapni az asztalra azt a tizenöt címet, amivel a következő évtizedet akarom az intézményben tölteni, mert el tudtam volna képzelni, hogy még 2023-ban is tag leszek. Aztán az egész ment a levesbe. A Pinceszínház is maró, savas fájdalommal töltött el, mert miközben minden szükséges referenciával rendelkeztünk Bérczes Lászlóval, Komáromi Gyurival és a K2-vel (utóbbiak addigra már tíz éve szántották a csontszáraz földet, nem sokkal utána bele is tört nekik), végül ez az egész, fesztiválosdit, kőszínházasdit, függetlenesdit organikusan magába olvasztó vastartalék egy százfős nézőterű pincére sem hitelesített minket a hatalmasok szemében. De próbálok derűs maradni. Most inkább arra gondolok: talán nem is baj, hogy nem akkor vágtunk bele valami építkezésfélébe, amikor leszállt közénk a rezsidémon. Ki akarna most színházigazgató lenni, nem?

– Mennyit alakít rajtad, mint alkotón az, hogy a feleséged, Grisnik Petra szakmai útját is követheted?

Nagyszerű színházi pillanatokat köszönhetek neki. Kaposváron, munka közben találkoztunk össze, azóta 18 előadást csináltunk közösen, közülük a Vera című monodrámája, amihez ő írt magának szövegkönyvet Grecsó Krisztián regényéből, és amit a legsötétebb pandémia alatt hoztunk létre, mindkettőnk számára meghatározó. Színészként is nagyon nekem való, a villódzó játékkedv és a nagyon magabiztos szakmai tudás számomra ideális keveréke.

Petra biztosan hat a pályámra, és biztos, hogy én is az övére, de megfoghatatlan, hogy miként, mert a munkát és a magánéletet elég gondosan választjuk ketté. Mondjuk a külvilág ezzel nem mindig hajlandó foglalkozni, például egy csomószor engem hívnak, amikor a Petrát keresik, és fura, hogy el kell magyaráznom: én nem az ügynöke vagyok neki, és a családi asztalnál mi is inkább eszünk, mint szakmázunk.

Rábízom, hogy mivel talál meg a gondjai közül, mint ahogy én is megválogatom, hogy mi az, amit ráöntök. Előfordul, hogy az egyikünk krízisben van és tehetségtelennek érzi magát, de annyira már értünk a dolgunkhoz, hogy tudjuk, a válság és a kétségbeesés is a munka része – a másikunkban pedig mindig ott a menedék.

Szerző: Tóth Berta / Színház Online




Megtekinthető: 2023.03.09. 19:00 – 2023.03.12. 23:59 (CET)
A megváltott jeggyel az előadás 2023.03.09. 19:00 és 2023.03.12. 23:59 (CET) között tekinthető meg, felvételről!

Áprilisban újra látható lesz online, az eSzínház oldalán az első három rész,

az “élő” előadásokra pedig a 6SZIN-ben és a Magyar Zene házában is ellátogathatnak, jegyet a Delta Produkció oldalán válthatnak, itt: https://www.deltaprodukcio.hu/operabeavato/.

Végveszélyben a független színházak

Sajtónyilatkozat

Végveszélybe kerültek az Előadó-művészeti Törvény alapján a VI-os kategóriába sorolt független színházak- és társulatok az idei állami támogatások visszatartása miatt. A 2010 évre vonatkozó működési pályázatot március közepén írtak ki az illetékes szaktárca. A döntést vonatkozó törvény értelmében a legkésőbb június 14-én kellett volna nyilvánosságra hozni, de ez eddig nem történt meg. Az érintett társulatok a késlekedő döntés/kifizetés révén súlyos finanszírozási problémákkal küzdenek hónapok óta. A csődközeli helyzetre vonatkozóan a Befogadó Színházak Társulása és a Független Színházak Szövetsége sajtónyilatkozatot tett közzé.

NYILATKOZAT

Egy tizenkilenc éve működő előadó-művészeti struktúra az összeomlás szélén

Az Előadó-művészeti Törvény alapján a VI-os kategóriába sorolt független társulatok 2010-es működési támogatásáról született döntést 2010. június 14-ig kellett volna nyilvánosságra hozni.

A VI-os kategóriába 108 regisztrált szervezet tartozik, mely szervezetekben 2 000 művész és művészeti munkatárs dolgozik. Ez a kategória gyakorlatilag a teljes független előadó-művészeti szférát lefedi (a teljesség igénye nélkül: Bozsik Yvette Társulat, Frenák Pál Társulat, Szegedi MASZK, Merlin, Mu Színház, Pintér Béla Társulata, Stúdió K, Szegedi Kortárs Balett, Szkéné, Tűzraktér, Zsámbéki Színházi Bázis......).

A VI-os kategóriába tartozik a kortárs táncélet 90 százaléka.

A VI-os kategóriába tartozó szervezetek évente 6 000-nél több előadást tartanak, mely előadásokat 1.2 millió néző látogat.

A VI-os kategóriába tartozó színházak, táncegyüttesek és bábszínházak a magyar kulturális élet külföldi megjelenésének meghatározó szereplői.

A VI-os kategóriába tartozó szervezetek 2010-es működési támogatására a szakmai kuratórium június 2-án megtette javaslatát, de a miniszteri döntés a mai napig nem született meg.
A döntés hiánya miatt az összes szervezet csőd-közeli állapotba került. 2 000 munkatárs egzisztenciája és munkája van veszélyben, 2 000 munkatárs jelentős része 3 hónapja nem kapott fizetést. A társulatok és színházak mostanra már kezelhetetlen tartozásokat halmoztak fel. Fesztiválok indultak és indulnak e pillanatban is ismeretlen finanszírozási háttérrel. A helyzet kilátástalan.

A színházak támogatásának finanszírozási struktúrája
Állami fenntartású színházak támogatása 9 milliárd Ft.
Önkormányzati fenntartású színházak támogatása
- önkormányzati keretből 10 milliárd Ft.
- minisztériumi keretből 13 milliárd Ft.
-------------------------------------------------
Összesen: 32 milliárd Ft.

A VI-os kategóriába tartozó színházak az Önkormányzati színházak minisztériumi támogatásának 10%-át kapják, ami 1,3 milliárd Ft, mely összeg a teljes színházi struktúra támogatásának 3,8 %-a.

A VI-os kategóriába tartozó színházak néhány külföldi megjelenése a több százból:
Avignoni Fesztivál - Mozgó Ház Társulás
Berlin - Szputnyik Hajózási Társaság, Élőkép Társulat, Maladype Színház
Edinburgh Fesztivál - Bozsik Yvette Társulat (háromszor), Merlin (háromszor), Artus
Kairói Nemzetközi Fesztivál - Artus (kétszer), Finita la Commedia, Juhász Kata, Közép Európa Táncszínház
Párizsi Őszi Fesztivál - Pintér Béla és Társulata
Pritthvi International Festival (India) - Merlin
Szarajevo Nemzetközi Fesztivál - Tünet Együttes, Közép Európa Táncszínház
Theatertreffen, Berlin - Szputnyik Hajózási Társaság
Theater der Welt - Pintér Béla és Társulata
Unidram Fesztivál - Frenák Pál, Hólyagcirkusz, Finita la Commedia

A VI-os kategóriában dolgozó művészek több, mint 160 állami kitüntetéséből Kossuth díjat Bozsik Yvette, Csákányi Eszter, Jeles András, Juronics Tamás és Markó Iván kapott.

A VI-os kategóriában működő befogadó helyek és társulatok olyan produkciókat hoztak létre az elmúlt években, melyek lehetőségeket adtak független és társulati rendszerben működő művészek együttműködésére. Hisszük, hogy az „átjárás" a kommunikáció, az együttműködés ma a legfontosabb feladat a magyar színházművészet jövője szempontjából.
Ez a terület a magyar kultúra megkerülhetetlen része. Nem sorvadhat el!

Budapest, 2010. július 15.


(forrás: szinhaz.hu)

Szub-szubjektív

Szub-szubjektív
(évadkörkép)


Az a feladatom, hogy szűk egy év színházi történéseiről adjak szubjektív beszámolót. Amikor azonban átnéztem a 2007 májusától látott előadások listáját, s a címek alapján megpróbáltam felidézni a produkciókat, riadtan konstatáltam: közülük nem kevés a jótékony feledés homályába veszett. Ám az emlékezet rostáján fennmaradt produktumok többsége sem tölt el túlzott megelégedéssel. Azt is mondhatnám, hogy a kirajzolódó kép meglehetősen borúsnak tetszik.

Arról, hogy a színházi életet ilyennek látom, nem csak az előadások és az alkotók tehetnek. Lehet, hogy bennem van a hiba, amikor türelmetlen vagyok a három és fél–négyórás előadásokon, unatkozom a mások által szórakoztatónak tartott darabokon, vagy szégyenkezve bosszankodom a sokak szerint nagyszerű, szakmailag remek produkciók láttán. Ha viszonylag hosszabb szünet után kezdek ismét rendszeresen színházba járni, érzékenyebben reagálok a gondolattalanságra, a semmitmondásra, a felületességre, a közhelyességre, a rutinra, a szakmaiatlanságra. Márpedig amikor az Egyetemi Színpadról szóló könyvem (Profán szentély) megírása után mohón hozzáláttam elmaradásaim pótlásához, sorozatos csalódások értek. E tekintetben alig van különbség a Nemzeti és az Új, a Radnóti és az Örkény, a Víg, a Bárka és a Katona József Színház előadásai között. S ahogy a vidéki teátrumok épp e cikk írásakor zajló fesztiváljának vendégjátékait nézem, a fővároson kívül sem jobb a helyzet. Megértem Kukorelly Endrét, hogy a POSZT versenyelőadásait nem elsősorban e körből válogatta.

Elvben azzal is egyetértek, hogy döntésekor következetesen és öntörvényűen a más-színházi produkciókat részesítette előnyben, pedig a független színházak körében sem túl rózsás az összkép, és sokszor náluk is ugyanaz zavar, mint a kőszínházaknál (lásd fent!).

Hogy mindennek mi az oka? Erre nyilvánvalóan nem lehet egyértelmű és egyszerű választ adni. Az biztos, hogy ebben a nem éppen kultúrabarát korban érthető, ha a túlélés, a már és még meglévő értékek, státus és privilégiumok megőrzése fontosabbá válik, mint az esztétikai, intellektuális vagy strukturális megújulás. Ezt többek között a Nemzeti Színház vezérigazgatói pályázata vagy a készülő előadóművészeti törvény is igazolja.

Sem a szakma, sem a döntéshozók ugyanis nem érdekeltek abban, hogy újragondolják a korszerű nemzeti színházi eszme és gyakorlat alapkérdéseit. Részben ezért volt kudarcra ítélve Imre Zoltán és Hudi László állandó társulat nélküli, az ország valamennyi színházi alkotóját és együttesét partnernek hívó-váró, produkciós szemléletű, nyílt intézményt vizionáló pályázata. Nem Alföldi Róbert kinevezésének jogosságát kérdőjelezem meg – hisz személyében (a bejáratott pályáztatási elvek és szisztéma alapján) a posztra vállalkozók közül a legígéretesebb jelöltre esett a választás –, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy e döntés nemcsak a Nemzeti Színház jelenlegi, eszmeileg tisztázatlan, financiálisan megalapozatlan státusát tartja fenn, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy hosszú időre elodázódjon a színházi struktúra radikális átformálása.

A meglévő helyzet konzerválásában ennél persze fontosabb az előkészítési fázis utolsó etapjaiban lévő, színházinak indult és előadóművészetivé bővült törvény. Ennek kifejtése szétfeszítené ezen írás kereteit, így csak egy momentumra szeretnék kitérni: a helyi fenntartók megnövekedő szerepére. Ez egyfelől elengedhetetlen, másfelől rendkívüli veszélyeket hordoz. A színházműködtetés alapfeltételeinek egyike, hogy a fenntartó – függetlenül attól, hogy az az állam, valamely önkormányzat, szervezet, egyesület, alapítvány vagy magánszemély – valódi és fokozott anyagi felelősséget vállaljon kulturális intézménye felett. Ugyanakkor ez a felelősségvállalás gyakran együtt jár(hat) az eszmei-politikai befolyásolás erősödésével. Ez az igazgatók kinevezésével kapcsolatban már most is bizonyíthatóan tetten érhető: az elmúlt egy évben minden vidéki városban, ahol letelt az állandó színház igazgatójának megbízatása, az új jelölt kiválasztását elsősorban és mindenekfelett politikai szempontok motiválták. Az önkormányzati testületek összetételétől függetlenül így volt ez Veszprémben, Kecskeméten, Szolnokon, Szegeden, Székesfehérváron, Kaposváron vagy Győrben.

A független társulatokat ugyan a törvényi szabályozás valamivel jobb helyzetbe hozhatja, ám többségük finanszírozása változatlanul bizonytalan, és közép vagy hosszú távon kiszámíthatatlan marad. Döntően e bizonytalanság okozza az alternatívok körében is tapasztalható esztétikai és gondolati orientációs zavarokat. A kőszínházaknál egyértelműnek tetszik a repertoár elkönnyítése és a zenés műfajok előretörése, ami értelemszerűen azzal jár, hogy háttérbe, illetve stúdió-terekbe szorul a próza, különösen a kortárs. Magától értetődő lenne, hogy e szituációt az alternatívok a maguk javára fordítsák, ám azt tapasztaljuk, hogy körükben is egyre csökken a prózai bemutatókra vállalkozó csoportok száma. Változatlanul a tánc- és mozgásszínházi kínálat az erősebb, náluk élénkebb a kísérletező kedv. Emlékezetemben is legélénkebben néhány táncprodukció maradt meg.

*



Mindenekelőtt két remake: Nagy József Tájkép vihar utánja és a Tranzdanz Ideiglenes címe. Az első a táncos-koreográfus korábbi, Utolsó tájkép című előadásának változata, a második egy tizenhat évvel ezelőtti produkció felújítása. Az Utolsó tájképben két egyenrangú felnőtt ember, Nagy József (Szkipe) és a litván-orosz ütő-hangszeres Vladimir Tarasov néz vissza gyerekkorára, teszi meg az utat otthonától a nagyvilágba, és vissza, a hazai tájra, eközben lepergetik életük fonalát. A Tájkép vihar után komorabb és ridegebb képet mutat. Ebben a művész egyedül marad, egyedül teszi meg az utat, zenésztársai – Szelevényi Ákos és a francia Gildas Etevenard – keményebbek, időnként ellenségesebbek, mint a Tarasov megformálta elődjük. Kötött képek és közös improvizálás fonódik össze a tánc, bohócjáték, fizikai és költői színház elemeiből építkező produkcióban.

Az Ideiglenes cím a húszéves együttes első olyan előadása volt, amelyben a kortárs és a néptánc ötvözésével megszületett és teljes gazdagságában kibontakozott Kovács Gerzson Péter jellegzetes stílusa. A felújítás nem csak és nem elsősorban múltidézés volt, hanem egy ünnepi előadássorozat nyitódarabja, amely jól mutatja a koreográfus-táncosnak és társainak szellemi-művészi gyökereit. Ez is a kötött és rögtönzött elemek összhangjára épül, akárcsak Szkipe produkciói. Itt Dresch Mihály muzsikus társaival játssza a zenét, amelyben népzenei és improvizatív dzsessz-motívumok keverednek, követve vagy előkészítve a mozgásformációkat. Az előadók – Horváth Csaba, Kovács Gerzson Péter és Szilvási Károly – ugyanazok, aki hajdan voltak – de tizenhat évvel idősebben. Akárcsak az Esterházy Péter szövegeit elmondó színész, Dóczy Péter. Ez az időutazás a fiatal zenészek, színész és táncosok közös produkciója egykor újszerűségével, intenzitásával hatott, ma ugyanaz az ötvenes éveikben járó előadóktól súlyosabbá, megéltebbé, s még keserűbbé vált.

Az Ideiglenes cím azt is demonstrálja, hogy a fizikai színház nem mai találmány, de igazából mára lett olyan önálló és elfogadott műfaj, amelyben a tánc, a beszéd, a kép, a zene, a fizikai akciók a produkció egyenrangú összetevői. Szabó Réka és a Tünet Együttes régóta és nagyszerűen ötvözi ezeket az elemeket, legutóbbi előadása, a Nincs ott semmi – avagy alszanak-e nappal az álmok lenyűgöző látványszínház, amelyben a rendező-koreográfus varázslatos, elképesztő és bámulatos képeket sorjáztat egymás után, nem mellékesen az MTA SZTAKI szakemberei által kidolgozott és működtetett real-time videó-technikának köszönhetően is.

Horváth Csaba két legutóbbi munkája klasszikusnak számító művek fizikai színházi feldolgozása. A Kalevala – akárcsak a tavalyi évad legvégén bemutatott A tavasz ébredése – egy közösség drámája. A témaválasztásban alighanem az is közrejátszhatott, hogy Horváth Debrecenben olyan fiatal szereplőgárdával dolgozhat, akik többsége ugyanabba az egyetemi osztályba járt, s tanulmányaik alatt Ladányi Andrea vezetésével magas színvonalú mozgásképzésben vettek részt. A Wedekind-előadásban még az önmagukban érvényes részletek nem mindig álltak össze koherens egésszé, a mozgásképek erősebbek voltak, mint a megszólalások, ugyanakkor a választott formanyelvvel sikerült a darabot kiemelni a naturalista közegből, s hol költői, hol szürreális világot teremteni. Itt egyáltalán nem volt zavaró, hogy a tizenhárom-tizennégy éves szereplőket bár fiatal, mégis meglett férfiak és érett nők játsszák, s a “kényes” jelenetek is megemelődtek.

A Kalevala-előadással nem arra vállalkoztak, hogy a finn eposzt színpadra állítsák és illusztrálják. Több epizódot átvettek belőle, s újraalkották őket. Nagyon kevés eredeti szöveg maradt meg, Szálinger Balázs költő többek között a National Geographic írásait is felhasználva önálló drámai szöveget készített, amelyben kiemelten nagy hangsúlyt kap a világ, s különösen az északi tájak természetromlásának, az ökológiai egyensúly fenntartásának, az ember és a természet kapcsolatának gondolata. Antal Csaba fehér színpada – amelyen súlyos farönkök tagolják a teret – metaforikus, ugyanakkor alkalmas a különféle mozgásformák megvalósítására is. Az első részben az eposz epizódjainak felidézésével egy zárt társadalom mitikus és valóságos életterét, viszonyait és történeteit mutatják be. A másodikban a Kalevalában központi motívumként szereplő szampót építik fel: a farönkökre helyezett fényes fémszerelvényekből álló szerkezetet pontosan, mesteremberekhez illő gyakorlott mozdulatokkal, ugyanakkor táncos könnyedséggel és stilizáltsággal rakják össze. A húszperces epizód túlnő a konkrét cselekvésen: amikor valaki befejezi a rábízott feladatot, egy-egy farönkhöz kuporodik, köréje tekeredik, s mire az utolsó csavart is meghúzták, mindenki beleépül a valódi és épített természet egységét jelképező, a mesebeli csodamalmot és a zord időjárás ellen védő modern épületet egyaránt idéző, a jövendőnek hagyományozott építménybe.

*



Pintér Béla előadásai nem nevezhetők fizikai színházinak, de több műfajt egyesítő, összművészeti produktumnak igen. Tíz év alatt tizenkét előadást mutatott be társulatával. Ahogy ez természetes: voltak közöttük nagyszerűek (mindenekelőtt a Parasztopera és A sütemények királynője), s akadtak kevésbé sikerültek. Az idei két premier – Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög, illetve A Démon Gyermekei – sok szempontból az eddigi Pintér-előadások stiláris folytatásának tekinthető, ugyanakkor határozott, új hang szólal meg bennük. Bár az egyik japán színházat idéz, a másik meg az Újszövetség bizonyos történeteit parafrazeálja, mindkettő a magyar valóságra reflektáló, ízig-vérig mai mű. Jót tett a társulatnak, hogy Roszik Hella és Friedenthal Zoltán személyében két egyetemet végzett színész csatlakozott hozzájuk, akik igen jól zenélnek is. Akkor igazán jók a Pintér-előadások, ha zeneileg nagyon erősek és eredetiek. Ez elmondható e két előadásra is. A zenei allúziók megerősítik a történetek játékosságát, a didakszist és túlmagyarázást elkerülő nemcserék ezúttal indokoltak (Friedenthal Yamamoto-lányként, Roszik pedig középkorú hölgyet hódító fiatalemberként egyaránt frenetikus alakítást nyújt), a történetek jól és ökonomikusan íródtak a színészekre.

Pintér Bélához hasonlóan a Szabadkán dolgozó Urbán Andrásnak is öntörvényű és zárt rendezői világa van. Másképpen ezt úgy szokták fogalmazni, hogy minden előadása hasonló stílusjegyeket hordoz, amelyek azonban egy idő után a kiürülés veszélyét is magukban hordozzák. Többek között az alternatív kultúra egyre fontosabbá váló színterén, a Sirályban lehet látni a Pilinszky János műve nyomán készült Urbi et orbi című előadását, amely bizonyos tekintetben más, mint a rendező eddigi munkái. Természetesen itt is csak apropó a címben jelzett irodalmi mű, itt is az élet árnyoldalai kerülnek középpontba, itt is hallatlanul intenzív játékmódra fanatizáltak a puritán térben lévő színészek, ugyanakkor az a valóság, amely a négy szereplő monológjában feltárul, az a kegyetlen és embertelen viszony, amely a többiek emberbaráti és lelki segítséget ígérő magatartása mögül kitetszik, az a szerep, amelybe mindeközben a néző kényszerül, sajátos laboratóriumi szituációt eredményez. S a négy pályakezdő színész, Béres Márta, Erdélyi Andrea, Mikes Imre Elek és Mészáros Árpád teljesítménye több mint lenyűgöző!

Még nem tudni, hogy Göttinger Pálról is elmondható lesz-e az, ami Pintérről és Urbánról, de az biztos, hogy nagyon karakteres munkát mutatott be a Merlin Színházban. Martin Crimp darabja talán egy nőről szól, akiről nagyon keveset lehet tudni, s amit igen, az is különböző emberektől származó valós vagy feltételezett információ lehet. A cím ugyanolyan talányos, mint a darab: az a.N.N.a. lehet név is, meg valaminek a rövidítése is. Fragmentumokból áll a mű, ha jelelméletre fordítjuk le: több a zaj, mint a hasznos információ, azaz a nézőnek magának kell a sok hatásból összeállítania a főszereplő nő képét, és a vele történteket. Ebben a kalandban Barnák László, Botos Éva, Ollé Erik, Scherer Péter és Urbankovits Krisztina közvetít a szerző és a rendező, valamint a közönség között.

*



A Pintér-előadások kapcsán említett Friedenthal és Roszik abba az Ascher Tamás–Novák Eszter-osztályba járt, amelynek tagjai közül csak néhányan tudtak színházaknál elhelyezkedni. Hasonló sors várt a velük párhuzamos osztályra is, így mindkét csapat vállalta az alternatív létet, és saját produkciókat hozott létre. Az egyik csoport Ko(rtárs)Ma(gyar) Társulat néven Garaczi László Plazmáját vitte színre, a másik, a HOPPart Társulat a Merlinben és a Nemzeti Színházban több darabot is műsorán tart. Garaczi darabjainak színreállítása a realista hagyományokat követő magyar színházaknak általában megoldhatatlannak tetsző feladatnak tűnik, de Ötvös András, Zrínyi Gál Vince és társai díszlet nélkül, bárhol és bármily körülmények között képesek megteremteni az író kéttucatnyi szereplőjének csaknem ugyanennyi helyszínen zajló, szimultán eseményfoszlányokból összeálló történetét. Ehhez aktív és nyitott játszótársul hívják a nézőket is, akikkel gyakran az előadások után is együtt maradnak, hogy megbeszéljék velük a látottakat s mindazt, amire ebből ki-ki asszociálhat.

Míg a KoMában csak néhányan vannak a hajdani Máté Gábor-osztályból, a HOPPart égisze alatt együtt maradt a tizennégy végzett színész. Még egyetemi éveik alatt mutatták be s azóta is játsszák a Szent Iván éjjelént, a Varázsfuvolát és az Örkény István egyperceseiből összeállított Túl vagy a nehezén, most jön a neheze című műsort. Már önálló társulatként hozták létre a Tovább is van…, illetve a Halálkemény című előadásukat. Az előbbi E. T. A. Hoffmann és Wilhelm Hauff borzongató meséiből született gyerekelőadás (rendező: Harangi Márta), az utóbbi egy regény és egy film (Roderick Thorp: Minden elmúlik egyszer és John McTierman: Drágán add az életed) nyomán készült önálló, kollektív alkotás. Az együttes egységesen jó színvonalú teljesítménye mellett, minden produkciójukon átsugárzik a közösségi létből és alkotásmódból fakadó személyes odaadás és intenzitás, amely az egyéni alakításoknak is többletet ad. A csoport belső művészi erejét és felkészültségét igazán a Halálkemény mutatja, amelyet önmagukra hagyatkozva készítettek. Nem megírt darabot mutattak be, hanem a dramatizálás, a tér- és látványkialakítás, a zenei háttér megkomponálása és a rendezés munkáját egyaránt ők végezték, s olyan produkció született, amely nemcsak a társulat színházi érettségéről tanúskodik, hanem arról is, hogy e pályakezdőknek határozott s nem túl hízelgő véleményük van a mai világról, de ezt iróniával és játékosan képesek a nézőkkel megosztani.

*



A legtöbb előadás, amelyről eddig szót ejtettem, kis térben játszódik, s ez nem véletlen, hisz a színházi szempontból érdekes események egyre inkább ilyen helyekre szorulnak. Ebből a szempontból az eddigiekkel együtt említhetők olyan, máskülönben nagyon is eltérő jellegű stúdiószínházi munkák, mint az Ivanovék karácsonya, A csúnya, vagy az Emésztő tűz. A. I. Vvegyenszkijnek, a húszas-harmincas évek elhallgattatott orosz szerzőjének szürrealista-dadaista darabját, az Ivanovék karácsonyát Gothár Péter állította színpadra a Kamrában. A hallatlanul szellemes, a morbiditást sem nélkülöző előadás mindenekelőtt vizualitásában megragadó, de önmagában a szellemes és számos asszociációt elindító látvány nem lenne elég, a hatás elengedhetetlen összetevője a kívánt stílust pontosan megtestesítő színészi játék is.

Szabó Máté az Új Színház stúdiójában a német sikerszerző, Marius von Mayenburg A csúnya című fekete komédiáját vitte színre. Khell Csörsz futószalag-díszlete metaforikus és praktikus szempontból egyaránt találó, ugyanakkor remek játéklehetőségeket biztosít. A rendező pontos szövegolvasata és precíz, apró részletekig kidolgozott színészvezetése kivételesen fegyelmezett, a szerzőhöz illően hideg, ugyanakkor a játékosságot sem nélkülöző előadást eredményezett, amelyben a szereplők – Gáspár Sándor, Pokorny Lia, Nagy Zoltán és Almási Sándor – remekelnek. Ugyancsak az Új Színház Stúdiójában játsszák Jordi Galcerán katalán író A Grönholm-módszer című multinacionális szín-játékát, amely a nagysikerű Top Dogs rokondarabjának is nevezhető. A fordulatokkal és meglepetésekkel teli négyszemélyes színmű Baksa Imre precíz, célratörő rendezése és Botos Éva, Huszár Zsolt, Vass György és Ficzere Béla kiváló összjátéka révén több lesz, mint nívós szórakoztatás.

Elsősorban a pompás színészi alakítások emelik meg az egriek stúdióelőadását is: Charlotte Jones angol színésznő darabja, az Emésztő tűz ügyesen megírt, érzelmes-ironikus (csonka)család-történet, amely Radoslav Milenkovićnak az idősíkokat pontosan egymásra csúsztató és a jeleneteket jól bonyolító rendezésében parádés alakításokra ad lehetőségét Margitai Áginak, Kaszás Gergőnek, Járó Zsuzsának, Mészáros Sárának, Bozó Andreának és Rácz Jánosnak.

*



Természetesen nemcsak a stúdióelőadások kapcsán áradozhatnék színészekről. Szólhatnék Györgyi Anna pompás alakításáról, rétessütéséről a Csehov-novellákból készült A szerelmes halban (Vidám Színpad), Csomós Mari káprázatos nagynénijéről a Bunburyben, vagy Szervét Tibornak a Nápolyi kísértetekben és a Rítusban játszott két ellentétes figurájáról (Radnóti Színház), Takács Kati és Pethő Kata megrendítő kettőséről az Asszony a fronton című Polcz Alaine-esten.

A sort folytathatnám, de gondolatmenetem végén még szeretnék négy jelentős előadásról is szót ejteni. Ebből kettő opera. Az új vezetésű Magyar Állami Operaház idei bemutatói közül kiemelkedőnek, s bizonyos tekintetben programadónak tekintem Richard Strauss Elektráját. Kovalik Balázs rendezése, Antal Csaba grandiózus fürdő-díszlete, a mindkét szereposztást alkotó kiváló énekes gárda a világ bármely jelentős operaszínpadán elismerést aratna, s egyértelműen bizonyítja, hogy nálunk is létjogosultsága van a modern operajátszásnak.

A másik operaelőadás érdekessége, hogy prózai társulat játssza. Puccini Gianni Schicchijét a kolozsvári Állami Magyar Színház adta elő Silviu Purcãrete rendezésében. A címszerepet és Rinucciót a kolozsvári Magyar Opera szólistái (Sándor Árpád és Pataki Adorján) éneklik, a többi szólamot többnyire megsokszorozva a prózai társulat tagjai. Az ötvenperces operát a rendező csaknem ilyen hosszú előjátékkal toldotta meg, amelyben az elhalálozott Buoso Donati (Bíró József életteli alakításában) felravatalozása, az azt követő halotti tor néma jelenetei közben megismerhetjük az olasz nagycsalád az elhunyttal mit sem törődő, ám a maga hasznát leső, spagettiző, borozgató, flörtölő, veszekedő tagjait. Ha zeneileg nem is mindig kifogástalan a produkció, színházi értelemben lehengerlő a harminc színész minden részletében kidolgozott, enyhén karikírozó alakítása.

Van valami operai a másik két előadásban is. A Bárka Színházban Alföldi Róbert Don Carlosa formátumával, a József Attila Színházban játszott Az öreg hölgy látogatása pedig zenei anyagát tekintve idézi a zenedrámák világát. Alföldi érti Schillert (bizonyság rá a Haramiák vagy a Stuart Mária is), s nemcsak a költészetét, hanem a filozófiáját is. Keserű, fájdalmas, kicsit szomorú ez az előadás a Bárkán. A rendező a játékot a vívóterem süket terében vertikálisan szervezi (díszlet: Menczel Róbert), s részben az akusztikai problémák csökkentése céljából a színészek hangját mikroport erősíti (ez egyben eltartja, stilizálja is a szerepeket). Csak a történet kimenetele szempontjából legfontosabb szerepeket hagyták meg, így sűrű kamaraelőadás született, amelyben minden színész képessége maximumát mozgósíthatja, mindenekelőtt a kiváló Seress Zoltán (II. Fülöp), Makranczi Zalán (Carlos) és Ilyés Róbert (Posa).

Az évad talán legnagyobb meglepetése a Dürrenmatt-darab angyalföldi bemutatója lett, Ladányi Andreával a címszerepben. Ungár Júlia dramaturgi beavatkozása folytán itt is csak a legfontosabb szerepek maradtak meg – nem mellékesen ő fordította újra nagyszerűen a darabot. A naturalisztikus művet Tallér Zsófia igényes, kortárs-hangzásvilágú zenéje eleve stilizálttá teszi, ezt a tendenciát Ambrus Mária és Benedek Mari látványvilága, illetve Vati Tamás koreográfiája, végső soron persze Zsótér Sándor rendezése még inkább felerősíti. Zsótér nem törődik a darabbeli szereplők életkorával, s a város lakóit fiatalokkal játszatja, ettől elfordulásuk a korosodó Illtől, illetve annak kollektív kivégzése magától értetődő döntés a részükről. Méhes László itt is, akárcsak a Márkó Eszterrel játszott Székekben, érett, nagy alakítást nyújt. Az ő rezignált, eleinte a megváltoztathatatlan ellen még fellépő, de aztán sorsát elfogadó Illje mellett a nagy reveláció Ladányi Andrea nagy formátumú, Claire-t nemcsak testével és mozdulataival, hanem metszően éles, kíméletlen és szenvtelen, ugyanakkor az elfojtott érzelmekről is árulkodó megszólalásaival plasztikusan ábrázoló szerepformálása.

S ezzel visszatértem körképem kiindulópontjához, a fizikai színházhoz, hiszen Ladányi teljesítménye tulajdonképpen ennek gyönyörű példája.

Dennis Kelly darabok

Dennis Kelly darabok
Angolul és magyarul a Merlinben

Dennis Kelly darabok angolul és magyarul. Színészek LONDONból és a KRÉTAKÖRből. 

After the End Magács László rendezésében angolul brit színészekkel, magyarul a Krétakör egykori tagjaival, Láng Annamáriával és Rába Rolanddal, illetve LOVE & MONEY a POSZT-díjas Bartsch Katával a főszerepben. Közönségtalálkozó. Borkóstoló.
• Dennis Kelly: AFTER THE END
 
2008. szeptember 29. / 19:00 + közönségtalálkozó a művészekkel
2008. október 1. / 19:00 
2008. október 2. / 19:00 + közönségtalálkozó a művészekkel

“And people look at your smile and they think that it’s the best thing that they’ve ever seen. They think that it makes them look like chunks of coal, but they want to be near, even if it hurts them, even if it kills them and turns their souls into pieces of dust."
 
Mark has known Louise for a long time. They have common friends and maybe they have an affection for each other. But Louise has a boyfriend. Or rather she had… 
One day terrorists bomb the city where they live. After the attack burning wrecks, injured and distraught people are roaming the streets. Mark is living in a house, under which the previous tenant built a bunker. Louise comes round to seek refuge…
They try to live together in the tight space of the bunker, which is surprisingly comfortable and well-equipped for Louise. They try to handle their trauma, plan their future, get used to the other’s presence and kill time. After a couple of days their relationship becomes more and more strained. Though the tragedy and Louise’s gratitude settle the problems for a while, this impossible situation is turning into a nightmare. 
 
After the End is a special blend of romantic comedies, psycho-thrillers and crime stories and has a perfect dramatical turn in the end. Dennis Kelly tells the story of the young couple in a very sensitive way, portraying their human frailties and their continuous fighting with each other in this increasingly claustrophobic environment.
 
After the End raises an issue of great importance, as we all live under the threat of a possible bomb attack nowadays. Dan Gingel, playing Mark, comes straight from the WestEnd, the female lead is Madeleine Joseph.
 
Rendezte: Magács László

Támogató: Budapest Főváros Közgyűlése - Gazdasági Bizottság 
Médiatámogató: The Budapest Sun
Jegyár: 2000 Ft
               
 
• Dennis Kelly: After the End (ZSÁKUTCA)
- magyarországi ősbemutató a KRÉTAKÖR egykori színészeivel

2008. október 8. / 19:00 
2008. október 20. / 19:00
2008. október 21. / 19.00 + borkóstoló (limitált férőhellyel, kiemelt helyárral)

„… te csak nevetsz, és mosolyogsz. És az emberek nézik a mosolyod, és azt gondolják, hogy ez a legszebb dolog a világon. Azt gondolják, hogy mindig a közeledben akarnak lenni, még akkor is, ha ez fájdalmas, ha megöli őket, ha teljesen összetöri őket."
Hogyan tud együtt élni az atomtámadás után egy bunker szűk terében két fiatal, Louise és Mark? Meddig tart és milyen a bezártság? Pszichothriller, krimi vagy romantikus komédia? Dennis Kelly hihetetlen pszichológiai pontossággal és érzékenységgel meséli el a két fiatal történetét, emberi meccseiket, folyamatos küzdelmüket egymással és a klausztrofóbiával egy precízen felépített dramaturgiai zárócsavarral. 
 
Szereplők: Láng Annamária, Rába Roland 
Fordította: Róbert Júlia 
Dramaturg: Garai Judit 
Rendező: Magács László
 
Jegyár: 2000 Ft (kivéve október 21-én)
• Dennis Kelly: LOVE & MONEY
Nézőpont Színház
2008. október 9. csütörtök / 19:00A Love & Money egy szerelemmel és illúziókkal teli kapcsolat teljes amortizációjának története egy olyan társadalomban, ahol az önazonosságot csak a tulajdon képes megtestesíteni. Az egyre súlyosabb adósságokba keveredő Jess és David személyisége fokozatosan esik szét a számlák ellen folytatott élethalálharcban. Vajon van-e esélyük visszafordítani a visszafordíthatatlant?Szereplők: Bartsch Kata, Kroó Ádám, Tamás Kinga, Viola Gábor, Magyari Tekla és Elek Ányos 
Díszlet: Bagoly Zsuzsa 
Dramaturg: Várady Zsuzsa 
Rendező: Göttinger Pál 

www.nezopontszinhaz.com 
Jegyár: 2000 Ft 
 
 
Az 1970-ben született, Londonban alkotó Dennis Kelly a kortárs angol drámairodalom egyik legmeghatározóbb egyénisége. Legfontosabb műveiben (Debris, Osama the Hero, After The End, Love & Money) Kelly a gyermekek kegyetlen naivitásával csodálkozik rá az őt körülvevő világra, érzékenyen tapint rá a mai nyugati társadalmakban való mindennapi létezés feloldhatatlan ellentmondásaira. Ő fordította angolra Kárpáti Péter A negyedik kapu című drámáját, amelyet a londoni Nemzeti Színház mutatott  be 2004-ben. Drámáit számos brit színház mellett színpadra állították többek között Németországban, Svájcban, Olaszországban, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Japánban és Ausztráliában.

http://www.szinhaz.hu/index.php?id=1266&cid=35347

Évadnyitó Színházi Fesztivál

Évadnyitó Színházi Fesztivál
2008. szeptember 6-21.


A Kolibri évadnyitó reneszánsz fesztiváljával hétvégén kezdetét vette a mintegy két hetes Évadnyitó Színházi Fesztivál elnevezésű rendezvénysorozat a Merlin Színház szervezésében. Az új évadot köszöntendő, számos programmal jelentkeznek a budapesti színházak szerte a fővárosban. Lesznek többek között színházi nyílt napok, Függetlenek Éjszakája, Merlin Energia Sarok, Színházi korzó és természetesen ízelítők a 2008-2009-es színházi évad bemutatóiból.

Színházi nyílt napok

Vígszínház (1136 Budapest, Pannónia u. 1. Tel.: 340.4650, www.vigszinhaz.hu)
2008. szeptember 13. 12.00
12.00-14.00 nyilvános próbák
12.00-15.00 kulisszavezetés
15.00-16.00 színészzenekar koncert
16.00-17.00 meglepetés
17.00-18.00 sütiárusítás
A program alatt bérletek, jegyek, színházi relikviák végig vásárolhatóak.

Radnóti Színház (1065 Budapest, Nagymező u. 11. Tel.: 322.1071, www.radnotiszinhaz.hu)
2008. szeptember 19. 17.00
Színház hátulról
Idén is ünnepeljük együtt az új évad kezdetét! Akik szeptember 19-én ellátogatnak a Radnóti Színházba, színházunk dolgozóinak vezetésével bepillanthatnak a kulisszák mögé, bejárhatják az öltözőket, irodákat, és megtekinthetik évadnyitó műsorunkat, melyet külön erre az alkalomra készítettünk.
A műsorban a 2008/2009-es évad bemutatóiról Bálint András igazgató beszélget az előadások alkotóival, és egy kis ízelítőt adunk készülő előadásainkból is.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Budapesti Operettszínház (1065 Budapest, Nagymező u. 17. Tel.: 353.2172,www.operettszinhaz.hu)
2008. szeptember 19-20. 14.00-22.00
A Budapesti Operettszínház Évadnyitó Broadway Fesztiválja (Nagymező utca sétáló része)
A színház szeptember 19-én tartja az évad első bemutatóját, Kálmán Imre Csárdáskirálynő című nagyoperettjének felújítását Kerényi Miklós Gábor rendezésében. Szereplők: Kalocsai Zsuzsa, Lukács Anita, Kékkovács Mara, Szendi Szilvi, Vadász Zsolt, Vadász Dániel, Peller Károly és Kállai Bori.
Szakcsi - MP Sziámi - KEROŽ Szentivánéji álom című worldmusical Szegeden elsöprő sikert aratott. Szereplők: Janza Kata, Vágó Bernadett, Peller Anna, Szabó P. Szilveszter, Dolhai Attila, Szabó Dávid, Kerényi Miklós Máté, Bereczki Zoltán, Földes Tamás, Füredi Nikolett, Vágó Zsuzsi, Homonnay Zsolt, Peller Károly, Szerényi László, Bálint Ádám, Sánta László.
Franz Wedekind A tavasz ébredése című darabjából írt nagysikerű amerikai musical - Duncan Sheik - Steven Sater: Spring Awakening - magyarországi premierjére készül 2009. év elején a Budapesti Operettszínház. A bemutatót egy új musical-játszó helyszínen tartjuk, a Nyugati Teátrumban a belváros szívében.
2009. márciusában, a Budapesti Tavaszi Fesztivállal együttműködve mutatjuk be Kálmán Imre Bajadér című művét. A produkció Kerényi Miklós Gábor nagy szakmai és közönségsikert aratott szentpétervári rendezésének magyarországi színpadra állítása.
Az itt kiemelt új bemutatók részleteinek előadása mellett nem maradhat el a színház musical stúdiósainak, illetve operett akadémistáinak bemutatkozása, valamint a közönség által nagyon várt meglepetés-számok sem, amikor is a színház ismert sztárjai a megszokotthoz képest egy kicsit mást csinálnak.
A programokban közreműködik a színház énekkara, balettkara, musical együttese és zenekara. Zenei vezetők: Makláry László, Silló István, Kéringer László, a színpadra állításban közreműködik: Béres Attila, Somogyi Szilárd rendezők, művészeti vezető Kerényi Miklós Gábor - KEROŽ

Nemzeti Színház (1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. Tel.: 476.6800, www.nemzetiszinhaz.hu)
2008. szeptember 20. 14.00
Találkozzunk a Nemzeti Színház parkjában, belső tereiben és titkos zugaiban!
Bors néni Molnár Piroskával, Tingli-tangli - klasszikus magyar kabaréjelenetek Benedek Miklós rendezésében, Nemzeti Bolyongó Rába Roland irányításával, El Kazovszkij kiállításmegnyitó, Váczi Eszter és a Szörp koncert, Dés-Bereményi: Férfi és Nő - koncert négy színészre (Básti, Udvaros, Cserhalmi, Kulka) és zenekarra és még sok minden más.
Pecázás, paradicsomleves, rajzverseny, autogramvadászat, jelmezpróba, kulisszajárás.
A részletes program a színház honlapján található.


Függetlenek Éjszakája
2008. szeptember 20. szombat

Kortárs színház, tánc, performansz, képzőművészet és zene. Budán és Pesten. Minden mennyiségben. Gyárépületben, kirakatban, utcán és zárt térben. Minden, mi szemnek és fülnek ingere - ez a független társulatok éjjele! Légy te is a részese! A programokra a belépés (többnyire) ingyenes!

Artus Kortárs Művészeti Stúdió (1116 Budapest, Sztregova utca 7. Tel.: 204.3755, www.artus.hu)
21.00-24.00 Performansz-kocsma az Artus - Goda Gábor társulat tagjaival

Bakelit Multi Art Center (1095 Budapest, Soroksári út 164. Tel.: 347.0803, www.bakelitstudio.hu)
„Diploma nélkül" - kortárs képzőművészeti kiállítás és fesztivál képzőművészeti diplomával nem rendelkező, autodidakta alkotók műveiből
18.00 Hivatalos megnyitó - a kiállítást megnyitja Radványi Orsolya művészettörténész
18.30 I.O.N. formáció performance
19.00-20.00 Fogadás
20.00 Fortedanse: Flamingó - Fúvós hangszerek: Dresch Mihály, Táncos-koreográfus: Horváth Csaba
21.00 DJ-buli hajnalig sok meglepetéssel!

Corvintető (1085 Budapest, Blaha Lujza tér 1. Tel.: 461.0007, www.corvinteto.com)
20.00 és 23.00 között: LUFTHASE
Kedvesem, az élet nem áll meg, eljött végre a cselekvés órája. Ássuk el a hamis nyulat! Tudod, hova kell jönnöd. A kesztyűs asszonyt keresd és mondd neki, hogy Sir Archy segédje kívánsz lenni. A kártyát ne feledd. Ölel, Auguszta www.pneumaszov.org
Művészeti vezető: Sarah Günther
21.00 Esclin Syndo koncert - utána DJ-k: Kevin aka Fine Cut Bodies, Ludmilla, Bergi

Flórián Műhely (1033 Budapest, Flórián tér 3., www.mozgohaz.hu)
Finita ala xCorporation Nájght - kulturális házibuli (minimál, ház, brékkkór, hip-hop, hungaro-repp, techno-techno, sav, diszkó, goa, trensz)
19.00 Kiállításmegnyitó - Horváth Tibor képzőművész
20.00 The xCorp. Party-bumm live avagy "Minidaráló, a 7 megatonnás ólomsajt benéz"
A nagyteremben party, az előtérben talkie, az átriumban walkie-installi painti, a lépcsőfeljárón és az öltözőben pedig tv-szoba és Haruspex várja a vendégeket. Stroboszkóp is lesz! Büfé: csoki-ropi-söri-mogyi
Zene: DiscrateBy, dAV, Gymnazion, page., Tam - bónuszráadásmeglepetés,
Festmény, installáció, performance, videó: Borsos János, Borsos-Lőrinc Lilla, Esek Ildikó, Fehér Ferenc, Juhász Anikó, Marton Zsolt, Mátrai Erik, Papp Gergely, Szenteleki Dóra, Szenteleki Gábor, Tóth Gergő T.H., Verebics Ágnes, WC (női, férfi)

Holdvilág Kamaraszínház (1161 Budapest, Ságvári u. 3. Tel.: 405.8759, www.holdvilag.hu)
21.00 Slawomir Mrozek: Emigránsok - dráma
Az Emigránsok két szereplője XX és AA. Két kelet-európai sors, teljesen más háttérrel, mégis összefonódva - otthon talán szóba sem elegyedtek volna egymással. Az egyik értelmiségi, politikai menekült, a másik a jobb megélhetésért hagyta el a hazáját. Egy a közös a sorsukban, s ez a kilátástalanság.
Szereplők: AA - Pásztor Tibor, XX - Jeges Krisztián
Díszlet-jelmez: Sebő Rózsa, Rendezte: Máté Krisztián

Katona Kamra (1053 Budapest, Ferenciek tere 5. Tel.: 318.2487, www.szinhaz.hu/katona)
19.00 Én egy szemüveges kisfiú vagyok - KÉK produkció
"Mi lesz ha nagy leszek?" címmel dolgozatokat írattam Pest különböző iskoláiban 6-16 éves korig. Kíváncsi voltam, hogy lehet dokumentumokat felhasználva színházat csinálni úgy, hogy az szórakoztató legyen, s közben beszélni tudjunk arról hogy Mi van ha nagyok vagyunk?
Előadják: Bánki Gergely, Bodor Johanna, Botos Éva, Elek Ferenc, Fodor Annamária,
Gáspár Anna, Sipos Vera, Szamosi Zsófi, Vass György, Rendezte: Pelsőczy Réka

Mai Manó Ház (1065 Budapest, Nagymező u. 20. Tel.: 473.2667, www.maimano.hu)
Mai Manó Hétvége - A Mai Manó Házban a hagyomány és korszerűség rendkívül érdekes ellentéte feszül. A Mai Manó Hétvége nem más, mint a Ház kettősségének - a múlt századfordulós nagypolgári műteremháznak, és a kortárs fotográfiai kiállítótérnek, szolgáltatóháznak - megjelenítése gyakorlatban. Szeptember 20-án a kortárs művészet legfrissebb alkotásait mutatjuk be, gazdag, változatos programszerkesztéssel. Zenei koncert, slideshow és performansz várja a látogatóinkat. Szeptember 21-én pedig felidézzük a múlt század hangulatát, időutazunk 1894-be és századfordulós díszben várjuk a fényképezkedni kívánó látogatókat Mai Manó műtermébe.

MERLiN (1052 Budapest, Gerlóczy u. 4. Tel.: 317.9338, www.merlinszinhaz.hu)
VarázsÉJszaka
18.00 Scallabouche Company: The Story Room - angol nyelvű long-form improvizációs előadás
Mindannyian mesemondók vagyunk. Mindannyiunknak vannak történetei, olyan történetek, amelyeket el kell mesélni, még akkor is, ha nem is tudunk róluk. Előadják: Alexis Latham, Andrew Hefler, Ben O'Brien, Rendezte: Alexis Latham
19.00 Tom Princz and the Ex koncert - a HOPPart színészzenekar fergeteges (házi)bulija
20.00 Hólyagcirkusz Társulat: Zsúr
Ez a születésnapi előadás újra felveti a társulat alapproblémáját: belepusztulunk-e ebbe a játékba, vagy ennek is lehetséges folytatása. Mi az utóbbit reméljük. Rendületlenül. Bár az ünnepelt holtan zuhan az ajándékba kapott dobba, azért szeretnénk egy kicsit hahotázni. Játsszák: Eszes Fruzsina, Nádasi László, Rácz Attila, Szabó Domokos, Szőke Szabolcs, Kuncsner Mónika, Csák Zsolt
21.00 Szent Iván éjjelén - diszkó(tánc)színház William Shakespeare műve alapján - a MERLiN és a HOPPart Társulat közös produkciója Játsszák: Bánfalvi Eszter, Friedenthal Zoltán, Herczeg Tamás, Kiss Diána Magdolna, Radnay Csilla, Roszik Hella, Szilágyi Katalin, Vári-Kovács Péter, Rendezte: Magács László
23.00 TÁP Színház: Teliholdkor az emberek olyan bolondosok
A darab egy körtáncszerű jelenetsor a mindennapi erőszakról egy nagyvárosban. Mivel az élő zenével kísért előadás az utcán játszódik és a nézők a rács mögül „elbújva" nézik az eseményeket, a történetbe belejátszanak a spontán történések is. Hiszen teliholdkor az emberek olyan bolondosok…
Játsszák: a Táp Színház színészei, Írták: Peer Krisztián, Veress Anna, Vajdai Vilmos, Rendezte: Vajdai Vilmos
00.00 A Hypnosis Puppet Co. három kolosszális elem találkozása: az újiskolás bábjáték, a giccses villanyzenei show és szemet szúró video-vetítés alkot itt szörnyűséges egészt a néző kicsiny lelkének felborogatására. A műsor pikantériáját a kísérteties, modern diszkót csiholó zenészek színpadi félénksége, valamint a ritmussal együtt élő bábok tánca adja. Végigvezetnek a történet fonalán, mozgásukat az árnyék rejtekéből feketébe bújtatott, derék koboldok irányítják. Beltartalmuk az alacsonyművészet, a pacal és több karton olcsó holdkóros nyugalom gyilkos elegye...
Játsszák: a Hypnosis bábosai, Írta és rendezte: Szőcs Gergő
Az előadás után party. A Hypnosis klubest kizárólag magyar fellépőknek szentelt alkalmi sorozata "Grande Local Grooves" alcímmel 2007-től fut. Mindig nagy izgalom övezte, régen és most is a breakbeat "szakma" összecsődítését, és a habókos társaság önfeledt örömzenélését jelentette.
Fellépnek: Anorganik, 9b0 live, Flack.su, Marvin, Grasshop, 'G', Psure.

MU Színház (1117 Budapest Kőrösy József u. 17. Tel.: 466.4627, www.mu.hu)
21.00 Szabad Átjárás - Alkonyati vernisszázs
Kép: Don’t eat (Juhász András), Hang: I.O.N. (T.Bali), Mozgás: MU Terminál, Objektek: Szűcs Edit, Smink: Károlyi Balázs, Kép és rajz: Zsalakovics Anikó
22.00 Ágens és a Természetes Vészek Kollektíva: IPSUM - önmagadat - Codex VI: A mennydörgés, tökéletes elme
23.00 Szputnyik Hajózási Társaság - Modern Színház-és Viselkedéskutató Intézet - Labor: Részletek a nyári álom-táborból és válogatás a táborban készült kisfilmekből

Orosz Kulturális Központ (1062 Budapest, Andrássy út 120. Tel.: 332.2154, www.ruscenter.hu)
19.00 A. N. Osztrovszkij: Balzaminov házassága - komédia orosz nyelven. Az előadás előtt részletes magyar nyelvű leírást biztosítunk.
Hogy találja meg a szegény, de romantikus hivatalnok az igazi szerelmet gazdag hozománnyal és ki segíthet neki: hű barát vagy tapasztalt közvetítő? Rendezte: Zinaida Zicherman www.szinhaz.hu/rusteatr

Prizma Színház (1035 Budapest, Raktár utca 1. Tel.: 20.412.6818, www.prizmaszinhaz.com)
A színház a Flórián tértől 2 percre található az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban. Éjszakai busz jár!
20.30 Háromszög-gyakorlatok - előadja az Élveboncoló Színház színéről, a SzeMaSzu Társulat visszájáról (Szentes) Rendezte: Keserű Imre
22.30 Baleset - az Üres Tér Társulat (Pécs) előadása Egressy Zoltán drámája nyomán
Rendezte: Kőrösi Márk
00.00 Nádas Péter: Temetés - Erdős Anna Sára és Boross Martin előadása

Radio Q (FM 99.5 ) (1052 József Attila u. 12. (Jaguár szalon), www.radioq.hu)
20.00-22.00 nyilvános és interaktív rádiójáték-felvételek
22.00 nyilvános és interaktív élő adás
Műsorok: Pásztoróra/Fáy Miklós, Kulturpart.hu/Novák Péter, Blaha Lujza tér/Bognár Éva, Össztánc/Halász Glória

Repeta Sarok (1056 Budapest, Curia utca 2. www.repetasarok.hu)
19.00-20.00 Lifegame - Életjáték meglepetés sztárvendéggel
20.00-21.00 Sengana Lenga etnojazzkoncert
21.00-22.00 Lovegame
22.00-23.00 The Doors Emlékzenekar
23.00-00.00 Crimegame
00.00 Jam Session örömzene

Sirály (1061 Budapest, Király utca 50. Tel.: 20.437.2125, www.siraly.co.hu)
18.00 Nyitány - Színház. Film. Muzsika.
Színház a Városi Színház Kht. / Sirály 2008/2009-es színházi évadának résztvevőivel: KOMa Társulat, Tasnádi István, Kosztolányi Dezső Színház (Szabadka), Finita la Commedia, SHU Műhely , Kárpáti Péter, Sebő Ferenc, Toepler Zoltán, Budapesti Zsidó Színház, Janklovics Péter, Táp Színház, Tamási Zoltán, Géczi Zoltán, Formanek Csaba, Funk Iván, Utca-Szak Társulat, Bársony Juli, Orpheus Theater Film: Sirályfilmek, Szinhaz.hu TV, MoMe filmek, Moha, Gyenei Péter Muzsika: Zu Sammen, Said, Kardos Dániel, AKT színész zenekar, DJ Placid, DJ Gonnok és mások hajnalig.

Stúdió K Színház (1092 Budapest Ráday u. 32. Tel.: 216.7170, www.studio-k.hu) & Claro Étterem (1092 Ráday u. 35. Tel.: 216.1577, www.clarobisztro.hu)
Tovább (illetve kicsit délnyugatra) a lenni-nem lenni úton, a valódi vendég-látás felé!
Egyetlen alkalommal, erre az estére! Az úgynevezett független művészekről: Arthur Schnitzler: A zöld kakadu - hátborzongató valóságsó Szeredás András változatában
A pojácák: Nagypál Gábor, Hannus Zoltán, Horváth Zsuzsa, Homonnai Katalin, Géczi Zoltán, Rusznák Adrienn, Lovas Dániel, Spilák Lajos Az elit: Nyakó Júlia, Tamási Zoltán, Téglás Márton, Büki Marcell, Fodor Tamás
19.30 A zöld kakadu 1. rész - Stúdió K Színház
20.30 A zöld kakadu 2. rész - Claro Étterem
Az 500 forintos italjegy beváltható a Claroban alias Zöld Kakaduban.

Szkéné Színház (1111 Budapest, Műegyetem rakpart 3. K. II. 80. Tel.: 463.2451, www.szkene.hu)
19.00 Rejtő Jenő - Deák Tamás: Csontbrigád - Picaro-Szkéné produkció, Rendezte: Deák Tamás
22.00 Perovics Zoltán - Pero és a Metanoia Színház performansza
23.00 a Pelvax zenekar koncertje
00.30 Scallabouche: Scabaret
A kocsma üzemel!

Térszínház (1033 Budapest, Fő tér 1. Zichy-kastély Tel.: 388.4310, www.terszinhaz.hu)
18.00 Hommage á Hrabal - kiállítás és performansz
Balogh László 1986-ban színészi feladatnak választotta Bohumil Hrabal: Túlságosan zajos magány című kisregényének elmondását. Először A4-es írólapokra másolta le a művet golyóstollal és azóta is folyamatosan foglalkoztatja a szöveg megjelenítése szóban és írásban. Húsz év alatt kézírással füzetbe, papírtekercsekre (régi komputerszalagra), kockás lapokra és 100x70 cm-es kartonokra másolta le a szöveget… Létezik komputerbe írt változata, de elkészül hagyományos, gépelt formája is Kassák Lajos külön e célból felújított írógépén. Előadja: Balogh László, Rendezte: Bucz Hunor

Thália Színház Új Stúdió (1060 Budapest, Nagymező u. 22-24. Tel: 331.0500, www.thalia.hu)
19.30 Maladype Színház: Leonce és Léna - nyílt próba
A Maladype Színház új produkciójának különlegessége, hogy a próbák során mindegyik jelenetnek több variációja készült el - a közönség közreműködésével megszülető Leonce és Léna előadás tehát minden este más és más arcát mutatja.
Rendezte: Balázs Zoltán

Trafó Kortárs Művészetek Háza (1094 Budapest Liliom u. 41. Tel.: 215.1600, www.trafo.hu)
20.00 E-Motion (CHN,D) - Második identitás - hip-hop tánc est
21.30 Rize c. színes feliratos amerikai-angol dokumentumfilm ingyenes vetítése, Rendezte: David LaChapelle
23.00 Trafó Kávézó: Ozzyebreaks, Busa Pista
23.00 Trafó Bár Tangó: Kunk presents 2ManyBloggas2

Tűzraktér (1067 Budapest, Hegedű u. 3., Tel:70.321.4694, www.tuzrakter.hu)
15.00 KÜLÖNkiADÁS - kiállítás, performanszok, zenei koncertek (Q/Csoport, Grecsó-est, Nina Umniakov)

Zrínyi utca (1052 Budapest, Zrínyi utca 18.)
jÖSSZ? - ÖSSZművészetek utcája
Helyszínek: Genezis Galéria (www.pelles.hu), Café Montmartre
Élő rádióközvetítés: Fúzió Rádió (FM 93,5 www.fuzioradio.hu)
11.00-12.00 INTRO
12.00-19.00 ÖSSZbemutató-kiállítás - szobrok, festmények térinstallációk és táncetűdök, összművészeti alkotói folyamatok nyomonkövetése Alkotó művészek: Babos László, Babos Zsili Bertalan, Balog Krisztián, Debreczeni Zoltán, Fock Máté, Gubacsi Gábor, Hernád Géza, Horváth Roland, Jánosházi Ágnes, Kovács Budha Tamás, Navratil Judit, Péterffy Ábel, Pintér Gábor, Prókai Ádám, Rakéta Munkacsoport, Merkl Ákos, Sánta Botond, Szalay Dávid, Verebics Ágnes Kiállító galériák és csoportosulások: Balkántangó, Aqunauta-Eklektic, Boulevard és Brezsnyev Galéria, Finnagora, WAMP (A WAMP rendszeres, havonta megrendezendő vásárain kívül egyre gyakrabban kapcsolódik más rendezvényekhez, fesztiválokhoz. Ezen a napon válogatott tervezők termékeit árusítja majd egy wamp shopban. 21-én, vasárnap pedig WAMP design piac a megszokott helyszínen, az Erzsébet téren)
17.00-19.00 tánc, móka, kacagás - vidám utcai kavalkád
Boszorkányos utcatrucc - gólyalábakon a Trambulin Színház
zene és táncba öltött testek - Kompánia Színi Társulat: Valami hiányzik
kocsmaszínház a Café Montmartre kávézóban - Art Plaza: Az óceánjáró zongorista legendája
19.00-23.00 Kirakatszínház - performanszok a Genezis Galéria rendhagyó színpadán Az üvegablakok előtt és mögött: zadam, Székely Szilveszter, Góbi Rita, Egyed Beáta, Nina Umniakov
23.00-24.00 OUTRO

MERLiN Energia Sarok
a Jókai tér és Andrássy út sarkán
2008. szeptember 21. vasárnap

A MERLiN Színház 2008. januárjában indította útjára a MERLiN Energia kampányt, melynek célja egy szélesebb civil közönség megszólítása az energiához kapcsolódó témák kreatív megközelítésén keresztül. A sokszínű programok között ugyanúgy szerepelnek tudományos előadások, beszélgetések, mint rendhagyó színházi előadások, koncertek, kiállítások.

10.30-11.00, 11.40-12.00, 12.40-13.00, 17.50-18.10, 18.50-19.10, 20.00-20.20
Energia Szalon
Beszélgetések környezeti- testi- és lelki energiáinkról, ahogy mi látjuk, ahogy mások látják.

„VÁLTOZTASS! - az energiafogyasztás reneszánsza"
Energia Klub
Miként tudsz hozzájárulni az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez? Változtass az eddig szokásaidon! Új szemléletre, valamint a régi, de elfeledett módszerek, praktikák újjáélesztésére van szükség. Életmódunkban, energiafogyasztásunkban igazi reneszánsznak kell bekövetkeznie!
Szeptember 21. vasárnap, 10.00-18.00
Megújuló energia cégek kiállítása; ablakszigetelési bemutató; napkollektor-építő bemutató; gyerekprogramok: energiatotó, energia-társasjáték, barkácsolás; Fair-trade beszélgető sarok
Szeptember 22. hétfő, 10.00-17.00
Megújuló energia cégek kiállítása; Fair-trade beszélgető sarok; délelőtt iskolás csoportok fogadása;
14.00-tól pódiumbeszélgetések 3 témában: energiatakarékosság otthonunkban, megújuló energiaforrásokkal a magas energiaárak ellen, támogatások és finanszírozási lehetőségek a lakosság számára.
Résztvevők:
Soltec Kft.: napkollektorok kiállítása
A Széchényi futam díjazott napelemes autói
Esztergomi Környezetkultúra Egyesület: naptűzhely és napkollektorépítés
Ökoszolgálat Alapítvány: ablakszigetelési bemutató
Hulladék Munkaszövetség: Kiutak program
Fair Trade kávézó
és az Energia Klub: gyerekprogramok és általános ismeretterjesztés
www.energiaklub.hu

14.00 és 16.40 Természetes Vészek Kollektíva: Fixa Idea - Kultop-show
Rendhagyó köztéri előadássorozat belső energiáink kreatívabb és gazdaságosabb beosztásáért!
Irodalmi motiváció: Venyegyikt Jerofejev, Moszkva-Petuski
Alkotók: Árvai György, Dombi Katalin, Imre Zoltán, Katona László, Kántor Katalin, Szirtes Attila, Szűcs Edit, Thúróczi Szabolcs
Külön köszönet: Kulcsár Viktória, WATT
Támogatók: NKA, MERLiN Színház

10.00-18.00 Lush gyereksarok
Hasznosítsd velünk újra a papirt, az üres műanyagtégelyt, azaz megmutatjuk hogyan tudsz Te is otthon papirmasét készíteni és hogy néz ki egy "újrahasznosított marionett-kutya". Ezenkívül sok-sok játékos ötletet és tanácsot adunk a városi környezetvédelem témájában.
www.lush.hu

15.30-16.00 Ökosztüm - divatbemutató és workshop
MERLiN Energia és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szervezésében
Divatbemutató, interaktív ruhademonstráció a környezettudatos öltözködésért.
A kosztümfikciók látványos „divatbemutatója" mellett a tervezők irányításával a témához kapcsolódó műhelymunkára várjuk a kreatív, vállalkozó szellemű látogatókat.
www.oszmi.hu
www.merlinszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=frontpage&Itemid=4&menuid=0

10.00-18.00 Madárbarát kert program
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület standján lehetőség lesz megismerni a szervezet sokrétű védelmi akcióit és az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Madárbarát kert programot. A helyszínen belépők most madaras tűzzománc kitűzőt kapnak ajándékba.
www.mme.hu

10.00-18.00 Csodák Palotája bemutatója

NAGYSZÍNPAD
az Operaház előtt
2008. szeptember 21. vasárnap

Válogatás a színházak nagy sikerű előadásaiból és a következő évad bemutatóiból meglepetésekkel. Ismerős arcok, hangok, dal, öröm, nevetés, kicsiknek és nagyoknak, reggeltől-estig. Induljon a 2008-2009-es évad! Együtt.

9.30-10.00 KOLIBRI Gyermek- és Ifjúsági Színház: Dalok a Locspocs, a kis tengeri szörny és a Macskák társasága című előadásokból bábokkal, mesével, Közreműködők: Megyes Melinda, Tisza Bea, Török Ágnes, Erdei Juli, Szanitter Dávid, Ruszina Szabolcs, Mult István, Szívós Károly, valamint a Kolibri Színház stúdiós hallgatói

10.45-11.15 Gryllus Vilmos koncertje - részletek a Dalok 3. Biciklizős lemezről

11.30-11.45 NEMZETI TÁNCSZÍNHÁZ: Budapest Táncszínház: A’capella (részletek)- Játékos gondolatok a felvett viselkedésről és az esetleges őszinte pillanatokról. Vak engedelmesség, a felfedezés extázisa, a divat bekebelezése és kihányása, meghittség, elesettség, kizökkenés. Az vagy, amit megeszel! Előadók: a Budapest Táncszínház táncművészei, Koreográfus: Lakatos János

12.00-12.30 BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZ: Részletek a Csárdáskirálynő, Szentivánéji álom, Bajadér című nagy sikerű előadásokból

12.45-13.15 CENTRÁL SZÍNHÁZ (volt Vidám Színpad): ÁJLÁVJÚ - a színház népszerű, tavaszi bemutatójából, Jimmy Roberts Joe DiPietro "jókedvű musical-revüjéből". Szereplők: Andrádi Zsanett, Balogh Anna, Fekete Linda, Horváth Andor, Janicsek Péter, Radnay Csilla, Simon Kornél, Vári-Kovács Péter, Zöld Csaba. Rendezte: Harangi Mária

13.30-14.00 TATABÁNYAI JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Boldog ország, avagy ó, azok az ötvenes ÉNEK című kamaraszínházi előadás betétdalai. Fellépő színművészek: Egyed Attila, Tóth Zoltán, Gecse Noémi, Niklai Judit

14.15-14.30 NEMZETI TÁNCSZÍNHÁZ: Duna Művészegyüttes: ARANYÁG (részlet)
Előadja a Duna Művészegyüttes tánckara és a Göncöl zenekar
Hegedűn közreműködik: Prohászka Ágnes, Suha Tamás, Táncmesterek: Kádár Ignác, Kökény Richárd, Vámos László, Zene: Bartók Béla, Gombai Tamás, Koreográfusok: Mihályi Gábor, Farkas Zoltán „Batyu", Juhász Zsolt

14.45-15.15 BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZ: A Nyugati Teátrum (a volt Szikra Mozi, illetve volt Ruttkay Éva Színház) bemutatása, ahol a Budapesti Operettszínház 2009. februárjában mutatja be Sheik - Sater: Tavaszébredés (Franz Wedekind nyomán) új musicaljét

15.30-16.00 ÖRKÉNY ISTVÁN SZÍNHÁZ: Zsákbakutya, ami biztos: az Örkény Színház zenés műsorát - mely az Évadnyitó Színházi Fesztiválra készül - rendezi Máthé Zsolt. Fellép: Máthé Zsolt és … Nos, a többi zsákbakutya.

16.15-16.45 KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ: Mi ez a hang? (Dzsesztetés) - részletek
Fellépő színészek: Fenyő Iván, Hajduk Károly, Jordán Adél, Keresztes Tamás, Kocsis Gergely, Mészáros Béla, Nagy Ervin, Pelsőczy Réka, Rezes Judit, Szacsvay László, Zenei vezető: Mohai Tamás m.v., Rendezte: Máté Gábor

17.00-17.30 VÍGSZÍNHÁZ: A Vígszínház művészeinek műsora

17.45-18.00 NEMZETI TÁNCSZÍNHÁZ: Bozsik Yvette Társulat: Traviata (részlet)
Az előadás témája a női kiszolgáltatottság, a férfiak birtoklói erejének behódolása és a velük folytatott végzetes játszmák. Szerelem, féltékenység, kétségbeesés, tragikus halál - ezek a kulcsszavak a Traviata lecsupaszított táncelőadáshoz.
Zene: Giuseppe Verdi La Traviata c. műve nyomán Philippe Heritier, Táncolják: Krausz Alíz,Gombai Szabolcs, Vati Tamás, Balkány Kitty, Fülöp Tímea, Góbi Rita, Hasznos Dóra, Vivien Ingrams, Samantha Kettle, Csere Zoltán, Kalmár Attila, Vislóczki Szabolcs, Koreográfus: Bozsik Yvette

18.15-18.45 JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ: 52 ÉVES LETT A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ - Részletek a Színház elmúlt évad sikereiből és a következő évad darabjaiból. Fellép a József Attila Színház társulata, vendégművészei, valamint bemutatjuk új tagjainkat.

19.00-19.30 RADNÓTI MIKLÓS SZÍNHÁZ: A Radnóti Színház művészei vidám, nyárbúcsúztató dalokat és sanzonokat adnak elő. A színészek kedvenc dalaikkal készülnek, melyek közül némelyik talán ismerősen fog csengeni egy-egy régi előadásból, de a műsor tartogat néhány meglepetést is, és nemcsak a közönség, de a radnótis színészek számára is könnyed, önfeledt perceket ígér. Közreműködik a Vodku zenekar

19.45-20.15 BÁRKA SZÍNHÁZ: Részletek Juha Siltanen - Jorma Uotinen Piaf Piaf című előadásából, Szereplők: Varjú Olga, Spolarics Andrea, Varga Anikó, Ilyés Róbert, Telekes Péter, Dévai Balázs, Kálid Artúr, Pásztor Tibor, Rendezte: Jorma Uotinen

ALTERNATÍV SZÍNPAD
a Liszt Ferenc téren
2008. szeptember 21. vasárnap

10.00-10.45 Stúdió K Színház: Zalán Tibor: Rettentő görög vitéz - antik mesejáték az Operaház Hajós utcai lépcsőinél, Rendezte: Fodor Tamás

11.00-11.40 AKT Színház: Huncutka - kabaré- és orfeumdalok

12.00-12.40 Holdvilág Kamaraszínház: Ízelítők az évad előadásaiból

13.00-14.00 Budapesti Utcaszínház: Fazekas-Schwajda: Lúdas Matyi, Rendezte: Monori Balázs

14.30-15.30 Trambulin Színház: Kótyomfitty d’albuma - mesekoncsertóóó, Rendezte: Csák György

16.00-16.40 Kovátsműhely: részletek A csábító pillangó, az Antigoné-tükör, az Alice Csodaországban és a Tényleg szeretsz? című produkciókból, Rendezte: Kováts Kriszta

17.15 -17.50 Scallabouche Company: Who is making the rules now? Angol nyelvű előadás, Rendezte: Alexis Latham

18.10-18.50 Térszínház: Igazságshow - szkeccsek, karikatúrák, bohóctréfák az Abszurd Világából, Rendezte: Bucz Hunor

19.10-20.00 Bácskai Juli pszichoszínháza meglepetésvendégekkel

20.20-21.00 Pelvax zenekar - a Szkéné zenészeiből és színészeiből alakult zenekar jazz-rock-etno koncertje


Színházi Korzó az Andrássy úton a Dobó utcától a Hajós utcáig
2008. szeptember 21. vasárnap

A színházak saját installációs pulttal költöznek ki ebből az alkalomból az Andrássy út Dobó utcától egészen a Hajós utcáig terjedő szakaszára. Megtudhatjuk milyen bemutatókkal várnak bennünket a 2008/2009-es évadban.

Színházak:
Bárka, Budapesti Kamaraszínház, Budapesti Operettszínház, Centrál Színház (volt Vidám Színpad), Játékszín, József Attila Színház, Katona József Színház, Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színház, Madách Színház, Magyar Állami Operaház, Nemzeti Színház Alföldi Róberttel, Nemzeti Táncszínház, Örkény Színház, Radnóti Színház, Tatabányai Jászai Mari Színház, Új Színház, Vígszínház.

Alternatív színházak és társulatok: Holdvilág Kamaraszínház, MERLiN, Műhelymunka Társulat, Prizma Színház, RS9 Színház, Spinoza Színház, Stúdió K Színház, Szabad Ötletek Színháza, Szkéné Színház, TÁP Színház, Térszínház, Trafó Kortárs Művészetek Háza, Trambulin Színház és Spiritusz Gyermek- és Ifjúsági Színházi Egyesület.


Házon belül 2008. szeptember 21.


Magyar Színház (1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4. Tel.: 322.0014, www.magyarszinhaz.hu)
2008. szeptember 20-21.
Évad-előzetesként, szeptember 20-21-én a Kulturális örökség napjai című rendezvénysorozat keretében ingyenes színházbejárást tartunk: szombaton 14.00, 16.00 és 18.00 órakor, vasárnap 11.00, 13.00 és 15.00 órakor. Az érdeklődők, azon túl, hogy szakmai vezetéssel bejárhatják az épület máskor a nézőktől elzárt részeit, a Pesti Magyar Színiakadémia előadásában - tekintettel a Reneszánsz Évre - Shakespeare drámáinak jeleneteiből is láthatnak egy rövid válogatást Őze Áron növendékeitől.

Thália Színház (1065 Budapest, Nagymező u. 19. Tel.: 331.0500, www.thalia.hu)
2008. szeptember 21.
Thália Színház előcsarnoka
11.00 Tánc, mint inspiráció
Kiállításmegnyitó a Nemzetközi Kortárs Tánckurzus korábbi éveinek fotóiból, és az azok által ihletett festményekből. A Budapest Táncszínház idén hetedik alkalommal szervezi meg Nemzetközi Tánctanfolyamát a Thália Színházban. A hazai modern táncképzés egyik legfontosabb állomása az augusztus 11-22. között megrendezésre kerülő kurzus, melyen a világ különböző pontjairól érkező nemzetközi elismerést kivívó szakemberek tartanak táncórákat. A Nemzetközi Tánctanfolyam állandó tanárai - Raza Hammadi, Joseph Tmim, Lakatos János- mellett idén két új szakember is színesíti a kurzus programját; Joe Alegado (USA) és Zahár Lóránd (Rotterdam).
A kiállítás alkotói: Nasser Hammadi, Brassai Gabriella
Thália Színház Nagyszínpad
15.00 Abigél - a Budapesti Operettszínház produkciója
Thália Színház Új Stúdió
16.00 Maladype nyílt próba a Leonce és Léna c. előadásból
Thália Színház Nagyszínpad
19.00 Abigél - a Budapesti Operettszínház produkciója

Új Színház (1061 Budapest, Paulay Ede utca 35. Tel.: 269.6021, www.ujszinhaz.hu)
2008. szeptember 21.
A Magyar Dráma Napja
Helyszínek: Dalszínház utca (a Paulay Ede utcába torkolva), Új Színház aula, Új Színház stúdiószínpada
11.00-12.00 A magyar dráma utcájának és az utcakiállításnak megnyitása (közreműködnek a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező-hallgatói)
12.00-12.20 Jelenetek Paulay Ede életéből 1. (közreműködnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg-hallgatói és az Új Színház művészei)
12.30-13.30 Litera-pályázat (a www.litera.hu-val közösen) fölolvasás, díjkiosztás
13.45 -14.45 Virtuális kiállítás Az ember tragédiája sorsáról (az OSZMI-val közösen) - vetítés az aulában
13.45 -14.00 Jelenetek Paulay Ede életéből 2.
14.00-14.30 Bemutatkozik a békéscsabai Jókai Színház
14.30-15.30 Hobo - előadás
15.30-17.30 Felolvasó-színház Térey János új drámájából
18.00-19.00 Beszélgetés a magyar drámáról (kortársak és a múlt)
19.15 -19.30 Jelenetek Paulay Ede életéből 3.
19.30-21.30 Díjkiosztó (Paulay-díj, Cortina-díj, Szép Ernő-jutalom, Az évad legjobb magyar drámája-díj)

Ízelítő a 2008-2009-es évad bemutatóiból

A
Artus - Goda Gábor Társulat: Hokusai kakasa (Nemzeti Táncszínház)

B
Patrick Barlow: 39 lépcsőfok (Centrál Színház)
Stephen Belber: Meccs (Centrál Színház)
Edward Bond: XXI. század (munkacím, Katona József Színház)
Botafogo Táncegyüttes: Sakk (Nemzeti Táncszínház)
Bozsik Yvette Társulat: Traviata (Nemzeti Táncszínház)
Bertold Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit! (József Attila Színház)
Bertold Brecht: A kivétel és a szabály (Nemzeti Színház)
Budapest Balett - Jónás Zsuzsa: Viselkedj (Nemzeti Táncszínház)

C
Cooney-Hilton: Egy apának mennyi fia…? (József Attila Színház)
Csukás-Bergendy: Süsü, a sárkány (József Attila Színház)

D
Duna Táncműhely: Metszetek (Nemzeti Táncszínház)
Duna Művészegyüttes: A magyar tölgy mítoszai(Nemzeti Táncszínház, Művészetek Palotája)

E
Euripidész: Oresztész (Nemzeti Színház)
ExperiDance - Román Sándor Tánctársulata: Szeget szeggel (Nemzeti Táncszínház)

F
Filter Performance: 9. ecloga (MERLiN Színház)
Fráter Zoltán: Édes Rózám (Magyar Színház)
Frenák Pál Társulat: Twins - Ikrek (Nemzeti Táncszínház)
Fodor Zoltán: Gospel (Nemzeti Táncszínház)
Asaya Fujita: Bekkanko, a grimaszdémon (Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház)
Füst Milán: Máli néni (Magyar Színház)

G
Góbi Rita: Torzó (Nemzeti Táncszínház)
Makszim Gorkij: Barbárok (Katona József Színház)
Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely (József Attila Színház)
Makszim Gorkij: Vassza Zseleznova (Nemzeti Színház)
Győri Balett: Gaudí (Nemzeti Táncszínház)

H
Hársing Hilda - Szabó Máté: Szonya (Új Színház)
Hólyagcirkusz Társulat: Jelizaveta Bam (MERLiN Színház)
Hólyagcirkusz Társulat: Pinocchio (MERLiN Színház)
Honvéd Táncszínház: A halálra táncoltatott lány (Nemzeti Táncszínház)
Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság (Bárka Színház)
Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka (Új Színház)

I
Henrik Ibsen: Solness építőmester (Radnóti Színház)
Ionesco: A kopasz énekesnő (Térszínház)
Ionesco: Különóra (József Attila Színház)

J
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (József Attila Színház)

K
Kacsóh Pongrác: János vitéz (Nemzeti Színház)
KFKI Kamarabalett: Gulliver (Nemzeti Táncszínház)
Dennis Kelly: Zsákutca / After the End (MERLiN Színház)
Guy Krneta: Gabi (Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház)
Kulik Johanna: Maria de Buenos Aires (Nemzeti Táncszínház)

L
Robert Lopez - Jeff Marx: Avenue Q. (Centrál Színház)
Lorca: Öt év múlva - Spidronműhely (MERLiN Színház)

M
Magyar BalettSzínház Gödöllő: Karc (Nemzeti Táncszínház)
Conos McPherson: A tengerész (Bárka Színház)
Moličre: A mizantróp (Örkény István Színház)
Mrozek: Szerződés (Játékszín)

N
Nádas Péter: takarítás-TALÁLKOZÁS-temetés (Bárka Színház)

O
Osztrovszkij: Farkasok és bárányok (Radnóti Színház)

P
Cole Porter: Mi jöhet még?! (Magyar Színház)
PR-Evolution Dance Company: „2me"(Nemzeti Táncszínház)

R
Racine: Atália (Nemzeti Színház)
Remenyik Zsigmond: Pokoli disznótor (Nemzeti Színház)

S
William Shakespeare: A velencei kalmár (Centrál Színház)
Shaw: Szent Johanna - Nézőpont Színház (MERLiN Színház, Tatabányai Jászai Mari Színház)
Sheik - Sater: Tavaszébredés (Budapesti Operettszínház)
Sivasakti Kalánanda Táncszínház: Szanszára (Nemzeti Táncszínház)
Juha Siltanen-Jorma Uotinen: Piaf Piaf (Bárka Színház)
Botho Strauss: A park (Nemzeti Színház)
Szabó Magda-Egressy Zoltán: Tündér Lala (Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház)
Szegedi Kortárs Balett: Csipkerózsika (Nemzeti Táncszínház)
Szegedi Kortárs Balett: A mennyei város (Nemzeti Táncszínház, Művészetek Palotája)
Vlagyimir Szorokin: A jég - a Krétakör és a Nemzeti Színház produkciója

T
Lars von Trier: Dogville (Bárka Színház)

V
Vári Bertalan: Játék (Nemzeti Táncszínház)
Francis Veber: Bérgyilkos a barátom (József Attila Színház)
Vinnai András - Anger Zsolt - Márta István: Az otthon melege (Új Színház)
Roger Vitrac: Viktor, avagy a gyermekuralom (Új Színház)
Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése (Magyar Színház)

W
John Webster: Amalfi hercegnő (Nemzeti Színház)
Doug Wright: De Sade pennája (Bárka Színház)

A színházi programok főszervezője: MERLiN Színház www.merlinszinhaz.hu, info@merlinszinhaz.hu és a Befogadó Színházak Társulása (BESZT).

Főszervező: Magács László
Munkatársak: Garai Judit, Kovács Andrea, Számel Judit, Prajda Anita, Jankovich Eszter, Éri Ildikó
Technikusok: Bálint Gábor, Hoffman József, Nagy Gergely

Támogatók: Budapest Főváros Önkormányzata, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap
Médiatámogatók: szinhaz.hu, PORT.hu

Eső esetén az előadásokat nem tartjuk meg, de az eső multával folytatjuk...

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!