Címke:
mu

„Ha nem lesz elegendő forrás, akkor hamarosan a független színház egy-két kivétellel megszűnik az országban”

A régóta apadó állami források és az átláthatóság hiánya teljes létbizonytalansághoz vezetett a független színházaknál, amelyekre a korábbiaknál is keményebb év vár. Társulati és érdekképviseleti vezetők mondták el lapunknak, mekkora a baj, és hogyan kellene átalakítani a rendszert, hogy ne zárjanak be sorra értékes műhelyek. A minisztérium is válaszolt kérdéseinkre – tervek helyett némi brüsszelezéssel.

A független színházak és táncegyüttesek egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültek az elmúlt években, hiába emelték fel többször is a hangjukat a források csökkenése, késlekedése, a folyamatos létbizonytalanság és a támogatási rendszer átláthatatlansága miatt. A jelek szerint nemhogy javulás nem várható idén, inkább tovább romlik a helyzetük. Nemrég derült ki például, hogy a minősítéssel nem rendelkező fővárosi színházi és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek számára kiírt működési pályázat keretösszege 2023-ban mindössze 315 millió forint lesz a tavalyi 533,5 millió helyett. Ez 41 százalékos csökkenés, miközben a szcéna szereplői eddig is a végzetes következményekkel fenyegető alulfinanszírozottságra panaszkodtak. A szakmai vészjelzéseknek nagy múltú, meghatározó társulatok megszűnéséről szóló hírek adtak súlyt az elmúlt időszakban.
„A Proton Színház, a Tünet Együttes már bejelentette, hogy évad végével abbahagyják. Ha nem lesz elegendő forrás, akkor hamarosan a független színház, mint olyan, talán egy-két kivétellel megszűnik az országban” – összegezte a kilátásokat a 24.hu-nak Zsedényi Balázs, az Átrium színház produkciós igazgatója, aki arra a kérdésünkre is lényegre törő választ adott, hogy szerinte miben kellene változnia a jelenlegi támogatási rendszernek ahhoz, hogy átláthatóbban és kiszámíthatóbban működjön a társulatok számára:

Mindenben. Jelenleg ugyanis nincs támogatási rendszer, nincs koncepció, nincs semmi, amit rendszerszinten biztosan lehetne tudni a 2023-as kulturális források kiosztásával kapcsolatban. Az elmúlt években pedig az érdemi kultúrafinanszírozásra szánt állami támogatást kérelmek és nem pályázatok útján osztották ki (sokszor olyanoknak, akik nem is voltak jogosultak rá, minden következmény nélkül), zéró transzparenciával.

A helyzet értékelésére megkértük a több mint 120 színházi- és tánctársulatot, befogadóhelyet, produkciós házat és személyt képviselő Független Előadó-Művészeti Szövetséget (FESZ) is. Szerintük a források csökkenésének mértéke olyan arányú, a rezsiköltségek és az infláció emelkedése pedig olyan magas, hogy azt nem lehet a költségek csökkentésével ellensúlyozni, sem a nézőkre hárítani. Az tehát már nem megoldás, hogy művészeket vagy háttérdolgozókat küldenek el a társulatok, esetleg kevesebb bemutatót tartanak.

„Éppen ezért a FESZ a működési pályázat keretének emelését kezdeményezte azzal, hogy rámutatott: a meglévő támogatások átstrukturálásával az előadó-művészet ezen területe megmenthető és életben tartható. Ehhez képest 41 százalékos csökkenés kezelhetetlen. A minisztérium vezetésének többször is jeleztük, hogy a működési pályázati forrás olyan mértékben alultervezett, hogy az tovább nem szűkíthető. Ráadásul az összeg, amelyről beszélünk, a minisztérium költségvetésében, de pláne államháztartási szinten szinte észlelhetetlen, nem old meg semmiféle állami likviditási problémát” – nyilatkozta lapunknak Nagy Zoltán, a FESZ ügyvezetője.

Emlékeztetett arra is, hogy a független szférában nem egymástól elszigetelten tevékenykedő szervezetek működnek: a társulatok, befogadóhelyek, valamint infrastrukturális és menedzsment-szolgáltatásokat nyújtó szervezetek tevékenysége egymásra épül, egyik nélkül nincs a másik. Az elapadó források léptékét jól érzékelteti, hogy tavaly a MU Színház, a Szkéné és a Jurányi összesen több mint 90 millió forint támogatást kapott, és így is nehezen húzták ki az elmúlt évet, idén pedig ugyanebben a kategóriában összesen 80 millió osztható szét, miközben legalább további tíz meghatározó szervezet vár támogatásra. Ha egy befogadóhely forrásai májusig teszik lehetővé a nyitva tartást, szeptemberben pedig már ki sem nyit, a befogadott társulatok nem tudnak játszani, így a pályázatban vállalt kötelezettségeiket sem tudják teljesíteni.

Ezen a területen az egy főre jutó állami támogatás összege átlagosan nem több mint 3000 forint, szemben a nemzeti minősítésű színházak egy székre jutó 10-30 ezer forintos támogatásával. Különösen igaz ez azokra az alkotóműhelyekre, színházi nevelési társulatokra, amelyek munkájukkal különböző hátrányos helyzetű csoportokkal dolgoznak együtt.

Ez a forrás nincs

A kulturális tao 2018-as eltörlése óta kialakult, folyamatosan változó támogatási rendszeren sokszor még az érintettek is nehezen igazodtak ki, így érdemes röviden beazonosítani a fő elemeit. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a hatályos előadó-művészeti törvény a szervezetek két nagy csoportját különbözteti meg:a minősítetteket (ezen belül vannak a nemzeti és a kiemelt minősítésűek),
illetve a nem minősítetteket.

A minősítettekről a miniszter dönt, ezek jellemzően önkormányzati fenntartásúak, de akadnak köztük magánszínházak is. Ezeknek a működtetéséről külön állapodik meg az érintett önkormányzat és az állam. Speciális helyzetben van Budapest, itt a színházak önkormányzati tulajdonban maradtak, egyes intézményeket az állam, másokat a fővárosi önkormányzat működtet, de vannak közös fenntartásúak is. A fentieken kívül minden egyéb nem minősített szervezetnek számít.

A szervezeteknek három fő bevételi forrásuk van:a működési támogatás,
a taót felváltó többlettámogatási program,
illetve a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) pályázatai.

A többlettámogatási program 2019-ben meglehetősen nagy, 37,4 milliárdos keretösszeggel indult, ám 2022-re már ezen belül is jóval kevesebbet, 13 milliárd forintot osztottak ki. A FESZ már az indulás évében javasolta a minisztériumnak, hogy a többlettámogatási program akkor még valóban óriási kerete terhére növelje meg inkább a működési pályázati keretet. Ezt támasztotta alá a pályázatokat bíráló egyik kuratórium minden évben kiadott értékelése is.

Tehát nem többletforrást kértünk, hanem a források észszerű átcsoportosítását egy szigorú bekerülési és támogatási feltételekkel működő pályázati struktúrába. Észszerű amiatt, hogy a kurátoroknak nem arról kellene dönteni, hogy egy több évtizede működő szervezetnek csippentsenek-e le a támogatásából 500 ezer forintot ahhoz, hogy egy »csak« tíz éve folyamatosan működő társulat ennyivel több támogatást kaphasson. Észszerű amiatt is, mert nem kellene ugyanazon pályázói körnek ugyanahhoz a támogatóhoz öt-hat pályázatot benyújtania egy adott évad projektjeihez. Ezt idén is javasoltuk, érdemi válaszként a pályázati felhívást tudjuk értelmezni.

A helyzetet szerintük az teszi kezelhetetlenné, hogy nemcsak a működési támogatás keretösszege zsugorodik, de ezzel egy időben az NKA sem fizet: tavaly őszi pályázatok kifizetése áprilistól várható, és úgy tudják, hogy a tavaszi pályázatok kiírása is elmarad. Ez azt jelenti, hogy az NKA-ból legalább fél év forrása eltűnt, és ennek nyoma van a kormányrendeletben is, amely alapján a kormány a 2023. évi költségvetési törvényt módosította: az NKA – az ötöslottó játékadójából és a szerzői jogdíjakból – tervezett bevétele ugyan 15 milliárd forint, ebből azonban csak 9 milliárd forintot használhat fel. Mint írják, mulasztásban van a kulturális kormányzat a 20 százalékos kulturális bértámogatási program teljesítését illetően is. A munkabéreket a szervezetek a rendelet végrehajtásaként megemelték, az ehhez meghatározott 2023. évi forrást viszont még nem kapták meg, sőt még az igénybejelentés módjáról sem rendelkeznek információval.

Az említett kormányrendelet amúgy a művészeti pályázati támogatásokat nyújtó Kulturális és Innovációs Minisztérium számára 34 milliárd forint befizetését írta elő. Ez az összeg nagyságrendileg megegyezik azzal a 37 milliárdos támogatási keretösszeggel, ami a kulturális tao-támogatás helyébe lépett. Nagy Zoltán válaszában hangsúlyozta, hogy ez tehát nem zárolás, amikor lehet reménykedni abban, hogy az év végén a források felszabadulnak: ez a forrás nincs. A szakma résztvevőit amúgy arról tájékoztatták, hogy a többlettámogatási program helyébe az idei évtől új pályázatok lépnek. A FESZ szerint ezek kiírását 2023. január elejére ígérték, ám ez nemcsak nem történt meg mindeddig, de a keretösszeg is egyre zsugorodik, „legalábbis informálisan így tudjuk, tájékoztatást február végére ígértek”.

Bizonytalanságban tartva

A rendszer egyik központi eleme éppen az állandó bizonytalanság, ami szinte lehetetlen küldetéssé teszi az előrelátást és a felelős tervezést. Szabó Réka, a Tünet Együttes vezetője is ezt hozta fő okként, amikor bejelentette húsz éve alapított társulata megszűnését. „Nem tudom, nem akarom folytatni jelen körülmények között a társulat napi szintű működtetésének szélmalomharcát. Nem akarok vezető, munkáltató lenni olyan helyzetben, amelyben lehetetlen felelősséget vállalni” – írta múlt heti búcsúlevelében.

Az elemi kiszámíthatatlanságot tartja az egyik fő problémának Takács Gábor, az 1996 óta működő Káva Kulturális Műhely alapítója és operatív vezetője is, aki több mint idegőrlőnek tartja az állapotot, hogy sokszor egy hétre vagy egy hónapra sem látják előre a várható változásokat, nemhogy egy teljes évre. A független színházi szcénát szerinte ezért régóta a résztvevők elhivatottsága – kevésbé romantikus megközelítésben: önkizsigerelése – tartja életben, az pedig csak még tovább súlyosbítja a helyzetet, ha állam tényleg kivonul erről a támogatási területről, ahogy arra számos jel utal.

Már csak azért sem lenne ez rendben, mert a magukra hagyott társulatok sokszor épp az állami felelősségvállalás hézagait töltik ki. A Káva például évtizedek óta foglalkozik színházi neveléssel: általános és középiskolás gyerekeknek tartanak részvételiségre épülő előadásokat, amelyek társadalmi és erkölcsi problémákat boncolgatnak. Tehát gyakorlatilag állami feladatot vállalnak át, ezért Takács Gábor szerint az államnak kutya kötelessége valamilyen formában jelen lenni a tevékenységük finanszírozásában.

Szándékosan nem mondom azt, hogy tartsa el a társulatot, hiszen nekünk is kutya kötelességünk megtalálni, milyen forrásokat tudunk még bevonni, ha már egyszer ennek szenteltük az életünket. Tehát nem gondolom, hogy mindent az államnak kell finanszíroznia, de azt sem tartom elfogadható koncepciónak, hogy egyik pillanatról a másikra egyszerűen levonul az állam a pályáról, és azt mondja ezeknek a színházaknak: oldják meg a finanszírozást, ahogy tudják.

Van, amikor az elhivatottság önmagában már nem elég, de innovatív és kétségbeesett megoldásokra is szükség van az életben maradáshoz. Tavaly nyáron – immár nem először – a bezárás veszélye fenyegette az Átrium színházat is, amelyet végül csak közösségi gyűjtéssel és önkormányzati segéllyel sikerült elkerülniük. A felajánlásokból eddig több mint 97 millió forint jött össze, ami egyfelől pozitív visszajelzés, de hosszú távon nyilván aligha fenntartható egy ilyen modell. Zsedényi Balázs szerint az a közösségi összefogás, ami az Átriumért létrejött, kulturális területen példátlan. „Előbb-utóbb fel fog merülni talán a tömegekben is, hogy miért kell az államival párhuzamos infrastruktúrát fenntartaniuk (magánegészségügy, magániskolák, magánszínházak), ha az adójukból ezt egyszer már kifizették” – mondta a 24.hu-nak a produkciós igazgató, hozzátéve, hogy forrás természetesen lenne minderre, az elosztás módját és arányait viszont már joggal érheti kritika.

Tényleg túl sok a színház?

Kérdéseinkkel a minisztériumot is megkerestük. Többek között olyanokra voltunk kíváncsiak,nem aggódik-e a kormány, hogy a radikális forráscsökkentések miatt további meghatározó társulatok szűnhetnek meg,
írnak-e ki idén többlettámogatási pályázatot – vagy helyette valami újat –, és ha igen, mekkora keretösszeggel,
illetve van-e tervük arra, hogy átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tegyék a rendszert?

A válaszokban kevés konkrétumot vagy tervet, annál több általánosságot és a kormányzati propagandából jól ismert szlogent kaptunk:

Az elhibázott brüsszeli szankciók okozta költségvetési nehézségek a kulturális ágazat összes szereplőjét érintik. Magyarország kormánya mindent megtesz, hogy a magyar emberek számára megőrizzük a biztonságot, a munkahelyeket, a megélhetést és egy normális élet feltételeit. Most az első, hogy az ország biztonságát, a magyar családokat, a munkahelyeket, a rezsicsökkentést, a családtámogatásokat, a nyugdíjasokat megvédjük. Bízunk abban, hogy mielőbb béke lesz, és pénzügyileg is abban a helyzetben leszünk, hogy újra nagy lépéseket tehetünk.

A FESZ-nél is érdeklődtünk arról, hogy zajlik-e mostanában érdemi párbeszéd a kormány és az előadó-művészeti szervezetek között. Azt felelték, hogy rendszeresen keresik a minisztérium munkatársait különböző vezetői szinteken, és nemcsak a problémákat sorolják, hanem megoldási javaslatokat is tesznek. Az a benyomásuk alakult ki, hogy a minisztériumi vezetők nem rendelkeznek kellő információval a területen működő szervezetekről. Felsővezetői szintű nyilatkozatokban például rendszeresen megjelenik, „hogy milyen sok, túl sok” a független színház. Nagy Zoltán szerint ez a kijelentés egyrészt ellentétes a művészeti szabadságot garantáló alaptörvénnyel, másrészt egyetlen adatra támaszkodik: a független színházként nyilvántartásba vett előadó-művészeti szervezetek számára. Nem veszi figyelembe azonban, hogy a nyilvántartásba vétel nem azonos a támogatottsággal. Pedig a FESZ úgy látja, hogy éppen a működő pályázati formák azok, amelyek szűrőként szolgálnak ahhoz, hogy csak a valós művészeti tevékenységet végző, objektíve – előadás- és nézőszámmal, foglalkoztatási adatokkal, áfabevétellel vagy pozitív mentálhigiénés, szociális hatással – is mérhető teljesítményt nyújtó szervezeteket támogassa az állam.

Amit nem tudunk elfogadni, hogy az elmúlt ötven évben a magyar előadó-művészeti struktúra szerves részévé vált független színházi és táncművészeti terület létezését és professzionalitását újra meg újra igazolnunk kell a kulturális politikai döntéshozók előtt. Nem tudjuk elfogadni azt sem, hogy elmúlt évek elhibázott kulturális támogatási politikájának következményeiért azt a független szférát tegyék felelőssé, amelyhez az előadó-művészetre jutó támogatási források egy-két százaléka jut el, és amely e szűkös forrásokat a leghatékonyabban használja fel. A területnek nem a nézőszám és előadásszám maximalizálás a célja, hanem az alulról (vagyis nem az állam és az önkormányzatok felől), az alkotók felől induló művészi kezdeményezések, a kísérletezés, a kockázatvállalás lehetőségének biztosítása, és különösen a társadalmi felelősségvállalás.

Ez a felelősségvállalás tetten érhető például a társadalom különböző csoportjainak valós idejű problémái felé forduló, tabutémákat feldolgozó előadásokban, illetve alkalmazott színházi, társadalmi fejlesztő és alkotási programokban egyaránt. Álláspontjuk szerint e munka finanszírozásának alapja nem lehet pusztán az előadásszám és nézőszám, és nem is lehet a nézőkre hárítani ennek költségeit, hiszen éppen azokhoz a csoportokhoz juthatunk el a támogatás révén, amelyek tagjai éppenhogy nem rendelkeznek olyan szabad jövedelemmel, amely lehetővé tenné számukra azt, hogy kulturális szolgáltatásokat vásároljanak.

„Nyitottak vagyunk arra, hogy a minisztérium számára kellő adatot és információt adjunk a finanszírozási modell újragondolásához, a költségvetési tárgyalásokhoz, a területre vonatkozó jogszabályok előkészítéséhez” – írják, hozzátéve, hogy ezt a nyitottságot és partneri hozzáállást szeretnék elérni a kulturális politikai vezetőkkel, így különösen Csák János miniszterrel, és aktuálisan a minisztériumba visszatérő új, kultúráért felelős államtitkárral, Závogyán Magdolnával való kapcsolatuk alakításakor.

forrás: https://24.hu/

Végveszélyben a független színházak

Sajtónyilatkozat

Végveszélybe kerültek az Előadó-művészeti Törvény alapján a VI-os kategóriába sorolt független színházak- és társulatok az idei állami támogatások visszatartása miatt. A 2010 évre vonatkozó működési pályázatot március közepén írtak ki az illetékes szaktárca. A döntést vonatkozó törvény értelmében a legkésőbb június 14-én kellett volna nyilvánosságra hozni, de ez eddig nem történt meg. Az érintett társulatok a késlekedő döntés/kifizetés révén súlyos finanszírozási problémákkal küzdenek hónapok óta. A csődközeli helyzetre vonatkozóan a Befogadó Színházak Társulása és a Független Színházak Szövetsége sajtónyilatkozatot tett közzé.

NYILATKOZAT

Egy tizenkilenc éve működő előadó-művészeti struktúra az összeomlás szélén

Az Előadó-művészeti Törvény alapján a VI-os kategóriába sorolt független társulatok 2010-es működési támogatásáról született döntést 2010. június 14-ig kellett volna nyilvánosságra hozni.

A VI-os kategóriába 108 regisztrált szervezet tartozik, mely szervezetekben 2 000 művész és művészeti munkatárs dolgozik. Ez a kategória gyakorlatilag a teljes független előadó-művészeti szférát lefedi (a teljesség igénye nélkül: Bozsik Yvette Társulat, Frenák Pál Társulat, Szegedi MASZK, Merlin, Mu Színház, Pintér Béla Társulata, Stúdió K, Szegedi Kortárs Balett, Szkéné, Tűzraktér, Zsámbéki Színházi Bázis......).

A VI-os kategóriába tartozik a kortárs táncélet 90 százaléka.

A VI-os kategóriába tartozó szervezetek évente 6 000-nél több előadást tartanak, mely előadásokat 1.2 millió néző látogat.

A VI-os kategóriába tartozó színházak, táncegyüttesek és bábszínházak a magyar kulturális élet külföldi megjelenésének meghatározó szereplői.

A VI-os kategóriába tartozó szervezetek 2010-es működési támogatására a szakmai kuratórium június 2-án megtette javaslatát, de a miniszteri döntés a mai napig nem született meg.
A döntés hiánya miatt az összes szervezet csőd-közeli állapotba került. 2 000 munkatárs egzisztenciája és munkája van veszélyben, 2 000 munkatárs jelentős része 3 hónapja nem kapott fizetést. A társulatok és színházak mostanra már kezelhetetlen tartozásokat halmoztak fel. Fesztiválok indultak és indulnak e pillanatban is ismeretlen finanszírozási háttérrel. A helyzet kilátástalan.

A színházak támogatásának finanszírozási struktúrája
Állami fenntartású színházak támogatása 9 milliárd Ft.
Önkormányzati fenntartású színházak támogatása
- önkormányzati keretből 10 milliárd Ft.
- minisztériumi keretből 13 milliárd Ft.
-------------------------------------------------
Összesen: 32 milliárd Ft.

A VI-os kategóriába tartozó színházak az Önkormányzati színházak minisztériumi támogatásának 10%-át kapják, ami 1,3 milliárd Ft, mely összeg a teljes színházi struktúra támogatásának 3,8 %-a.

A VI-os kategóriába tartozó színházak néhány külföldi megjelenése a több százból:
Avignoni Fesztivál - Mozgó Ház Társulás
Berlin - Szputnyik Hajózási Társaság, Élőkép Társulat, Maladype Színház
Edinburgh Fesztivál - Bozsik Yvette Társulat (háromszor), Merlin (háromszor), Artus
Kairói Nemzetközi Fesztivál - Artus (kétszer), Finita la Commedia, Juhász Kata, Közép Európa Táncszínház
Párizsi Őszi Fesztivál - Pintér Béla és Társulata
Pritthvi International Festival (India) - Merlin
Szarajevo Nemzetközi Fesztivál - Tünet Együttes, Közép Európa Táncszínház
Theatertreffen, Berlin - Szputnyik Hajózási Társaság
Theater der Welt - Pintér Béla és Társulata
Unidram Fesztivál - Frenák Pál, Hólyagcirkusz, Finita la Commedia

A VI-os kategóriában dolgozó művészek több, mint 160 állami kitüntetéséből Kossuth díjat Bozsik Yvette, Csákányi Eszter, Jeles András, Juronics Tamás és Markó Iván kapott.

A VI-os kategóriában működő befogadó helyek és társulatok olyan produkciókat hoztak létre az elmúlt években, melyek lehetőségeket adtak független és társulati rendszerben működő művészek együttműködésére. Hisszük, hogy az „átjárás" a kommunikáció, az együttműködés ma a legfontosabb feladat a magyar színházművészet jövője szempontjából.
Ez a terület a magyar kultúra megkerülhetetlen része. Nem sorvadhat el!

Budapest, 2010. július 15.


(forrás: szinhaz.hu)

Fehér Elefánt a Hetedik mennyországról

Süppedt klub-hangulat helyett frissen fehér falak, a szabadba táguló ablakok, kétszeresére bővült tér fogad a megújult MU Színházban. Az utcára, a kerti traktusra egyaránt kilátunk, a kortárs színházra nyitó kitekintés a KV Társulat felolvasószínházban is fényesen sikerült. Caryl Churchill Kék bögré-je, már a hasonló tavalyi produkcióban a Szívünk csücske lett, a mostani darab még tovább növelte jóhírét. Bizony, száz évvel ezelőtt is voltak problémák a társadalmi és a nemi identitás terén, a teljes abszurditásba fokozódó cselekmény váratlan fordulatokkal, lépésről lépésre, egytől egyig feltárja az angolszász jólneveltség mélyén lappangó szexuális szakadékokat. Csípős a humor, pompásak a karakterek, meglepett ámulatból zuhanunk tátott szájú bámulatba. Száger Zsuzsanna szerény nevelőnője lelkében vad vágyak tombolnak, az asszimilált fekete inas, Pavletits Béla urainak szélsőséges parancsait is szemrebbenés nélkül teljesíti, végül mégsem tagadhatja meg másodrendű ösztöneit. Karizmatikus egyéniségét nyársatnyelt eréllyel érvényesíti Földi Ádám a ház urának szerepében, Szoták Andrea dekadens bájjal viszonozza nagyúri terjedelmeit. Göttinger Pál rendező, az olvasópróbai szinten messze túlmutató kidolgozottságot valósít meg, narrátori jelenléte mellett pedig, zongora-, vízi orgona- és énekszólammal is erősíti a játékot. A második rész merész időugrása izgalmas szerepcserékkel jár, Urbanovits Krisztina viperanyelvű anyósból, fantasztikus váltással lényegül át leszbikus dominává, míg Bodor Erzsébet, aki a az inkább babákkal játszó kamaszfiú, metszően éles, sforzato kitörésében is remekelt, az autoerotika időskori felfedezésének himnikus monológjában remekel. A produkció legmarkánsabb, így, ahogy van abszolút színpadképes két/!/ alakítását Ollé Erik-től kapjuk, először selypegő cukorbaba, majd homoszociális férfiként válik "leszbikus"-sá. A darabválasztás teltalálat, Göttinger Pál rendezése a maximumot tetézte, igazán érdemes lenne egy valós színpadi bemutatót megkísérelni!

Indul az évad a MU Színházban

2009. augusztus 21. 13:55 Kultúrpart
Szeptember elején a MU Színház megkezdi 18. évadát: két fesztivállal, tánc- és színházi előadásokkal, premierekkel, koncertekkel indítjuk az új évadot.

Szeptember 3-án, 5-én és 6-án este az 5. Újbuda Jazz Fesztivál keretében az improvizatív zene legkiemelkedőbb hazai és nemzetközi képviselői lépnek fel a MU-ban, és hagyományainknak megfelelően rendhagyó tánc improvizáció is illeszkedik a koncertsorozatba: Kovács Gerzson Péter Fametszet című produkciójában a neves koreográfus, a kortárs magyar zene egyik meghatározó alakjával, Lukács Miklós cimbalomművésszel közös gondolatait interpretálja.

További közreműködők: Tim Trevor-Briscoe (UK) , Nicola Guazzaloca (I), Gadó Gábor, Benkő Róbert, Joe Quitzke (F), Jacek Kochan (PL), Franz Hautzinger (A), Chris Jennings (CAN), Tóth Viktor, 100nka (PL) Ágoston Béla, Márkos Albert és Mezei Szilárd.

Szeptember 9-én és 10-én táncbemutatóra kerül sor: Fehér Ferenc Dűnék című új koreográfiáját mutatja be.

Szeptember 12. és 14. között színházunk a 8. L1 Kortárs Táncfesztivál egyik helyszíne lesz, ennek keretében magyar és külföldi koreográfusok munkáit - a korábbi darabok mellett több magyarországi bemutatót is - fogadunk.

Fellépők: Bettina Helmrich (D), Lakat Andrea, Pataky Klári, Debris Company (SL), DOT504 (CZ)). Ugyancsak a fesztivál keretében a színház galériájában Korolovszky Anna grafikus kiállítását láthatják. A fesztivál teljes, részletes programja www.L1.hu oldalonolvasható.

Mándy Ildikó Társulata - a Lady Macbeth-ek után - szeptember 18-án és 19-én mutatja be Shakespeare-trilógiájának következő részét RésJ (vertigo ’09) címmel.

Az előző évad végén mutatta be Fellebbezés című új darabját a K.V. Társulat, az előadás ismét látható lesz szeptember 20-án. A társulat az elmúlt évadban kávéházi felolvasó színházzal is kísérletezett. Az kortárs szerző Caryl Churchill Kék szív című, Gigor Attila rendezte kávéházi darabjával oly nagy sikert arattak, hogy szeptember 30-án az angol író újabb, a Hetedik mennyország című művét dolgozzák fel, ezúttal Göttinger Pál rendezésében.

A szeptember 21-i koncerten a Budbudās mutatja be közelmúltban rögzített lemezének anyagát.

A MU Színházban működő – most szeptemberben 5.évfolyamát megkezdő - MU Terminál évadnyitó estjén Fejes Ádám: Nyolcan terítéken című előadásának felújított változatát, illetve egy vadonatúj darabot, a holland Andrea Boll Terminologycímű koreográfiáját mutatják be a Terminál előző évfolyamának táncosai szeptember 25-én és 27-én.

Szeptember 26-án a Függetlenek Éjszakáján a MU lehetőséget nyújt minden alternatív, független színházi társulatnak, színházi alkotónak, hogy a Pecha Kucha stílusában mutassák be a 2009/2010-es évadra, vagy akár későbbre tervezett munkáikat, de lehet ez egy esemény vagy egy kreatív ötlet is.

Továbbra is rendszeresen műsorunkra tűzik a Tünet Együttes legsikeresebb darabjait. Szeptember 28-án és 29-én Véletlen című, tudományos-ismeretterjesztő táncjátékuk lesz látható.

Gyász

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a MU Színház alapítója, művészeti vezetője, munkatársunk, barátunk Leszták Tibor, hosszantartó, bátorsággal és méltósággal viselt betegség után 2008. december 25-én, 53 éves korában elhunyt.
Leszták Tibort a MU Színház saját halottjának tekinti.
A MU Színház munkatársai

Évadnyitó a MU Színházban

 Összművészeti évadkezdet


A MU Színház a kortárs előadóművészetek, zene, képzőművészet és irodalom befogadó színháza szeptember 4-én megkezdi 2008/2009-es - tizenhetedik - évadát. Az évadnyitó 4. Újbuda Jazz Fesztivált követően szeptemberben további izgalmas színházi- és táncszínházi programokkal, köztük két bemutatóval várják a nézőket.

 
 
Évadnyitó programként a 4. Újbuda Jazz Fesztivál keretében a MU különleges, elsősorban improvizatív zenei, és tánc-csemegéket kínál. A kiváló hazai táncosok és muzsikusok mellett világhírű külföldi vendégművészek játszanak: korunk egyik legizgalmasabb hegedűművésze, Alexander Balanescu, a lengyel jazz egyik igazán emblematikus személyisége, az altszaxofonos Zbigniew Namyslowski, a kortárs improvizatív zene kiváló képviselője, a vajdasági brácsás, Mezei Szilárd, illetve a lengyel 100nka trió tagjai közül két kiváló fiatal jazzmuzsikus, Adam Stodolski a briliáns nagybőgős és Przemek Borowiecki az ördöngős dobos. (A jazz fesztivál három helyszínen – az A38 Hajón, a Fonóban és a MU-ban - zajlik.)

 
 
Szeptemberben további izgalmas színházi- és táncszínházi programokkal, köztük két bemutatóval várjuk a nézőket:
Szeptember 14-én a Monori Lili és Székely B. Miklós nevével fémjelzett Szentkirályi Színházi Műhely mutat be új darabot a MU stúdiószínpadán - Puskin, Virginia Woolf, Szergej Eizenstein és Vszevolod Mejerhold írásainak felhasználásával - Poyntz Hall címmel.
Szeptember 27-én Gergye Krisztián Társulata a SZATÍR című kortárs tánc darabot mutatja be, amely a 2005-ben a Trafóban bemutatott azonos című etűd újraértelmezése és kibontása.

A Mobil Front Műhely és a DrámaMA csoport kortárs angol szerző, Martin Crimp a.N.N.a. (Attempts on Her Life) című színdarabját dolgozta fel.
Fehér Ferenc nyár elején bemutatott új koreográfiáját a Villanyszék trónusán-t játssza.
Szeptember közepén Mándy Ildikó és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat közös produkcióját a Lady Macbeth-eket adja elő Mándy Ildikó és Fenyves Márk.

Szeptember 20-án a Függetlenek Éjszakáján három produkcióra kerül sor:
21 órakor Szabad Átjárás, 22 órakor Ágens és a Természetes Vészek Kollektíva: IPSUM, 23 órakor Bodó Viktor Társulata a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor mutatja be: Részletek a nyári álom-táborból, valamint Válogatás a táborban készült kisfilmekből
Ismét zenei program szeptember 21-én: Nikola Parov Quartet, Herczku Ágnes és a Fugato Orchestra estje.
Szeptember végén - de nem utolsó sorban – két estén a Tünet Együttes: Alibi című nagysikerű darabját láthatja a nagyérdemű.

MU Színház