Kálid Artúr nyerte idén a szabadtéri színházak Gedeon Józsefről elnevezett díját

A Gedeon József Amfiteátrum-díj átadási ceremóniájával kezdetét vette a szabadtéri színházak szezonja. Az egyik legnagyobb hazai színházszakmai társaságként működő Szabadtéri Színházak Szövetségébe új tagokat választottak, és idén harmadik alkalommal rendeznek közösen találkozót.

A Szabadtéri Színházak Szövetségének tagjai egyhangú döntéssel Kálid Artúr színművésznek ítélték oda idén a Gedeon József Amfiteátrum-díjat. Pócza Zoltán, a Szövetség elnöke – egyben a Kőszegi Várszínház igazgatója – a díjat május 10-én este nyújtotta át 6SZÍN-ben, a G.Ö.R.CS. című előadás után, a színpadon.

Kálid Artúr meghatódva vette át a Gyulai Várszínház egykori, legendás igazgatójáról elnevezett díjat, köszönetet mondott érte, és arról is szólt: Gedeon József neve fogalom a színházi szakmában, hiszen rendkívül sokat tett a szabadtéri színházak érdekében.

A G.Ö.R.CS. című előadás – amelyben Kálid Artúr partnerei Gáspár András és Kálloy Molnár Péter – huszonnégy éve fut töretlen népszerűséggel, eddig több mint kétszáz alkalommal lépett színpadra benne Kálid Artúr, Gáspár András és Kálloy Molnár Péter, akiket egy másik, kultikussá vált előadás, a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) című produkció összeszokott hármasaként is szívébe zárhatott a közönség, amit június 3-án háromszázadik alkalommal tűznek műsorra a 6SZÍN-ben.

Az idei díjazott, Kálid Artúr rendszeresen játszik nyári színházakban, első szabadtéri fellépése – még főiskolásként – a Margitszigeten volt 1991-ben a Porgy és Bess előadásában. Többször szerepelt Gyulán, a Városmajori Szabadtéri Színpadon, a Kultkikötőben és a Mézesvölgyi Nyáron, a Veres 1 Színház fesztiválján. A Kőszegi Várszínháznak eddig négy produkciójában játszott – főként Göttinger Pál rendezésében –, most készül az ötödikre: júliusban a Hyppolit, a lakáj címszerepét alakítja majd, amelyet Őze Áron rendez.

„Tíz éve vagyok szabadúszó, amióta megszűnt a Bárka Színház.

Mázlim van, mert folyamatosan jó feladatok találnak meg.

Nagyon jóleső érzés, hogyha valahol dolgozom, oda visszahívnak, mert szabadúszóként tulajdonképpen ez az egyetlen visszajelzésem. Illetve most a Gedeon József Amfiteátrum-díj, amely rendkívül megtisztelő” – nyilatkozta Kálid Artúr.

A május 10-én megtartott díjátadó hagyományosan azt is jelzi: elindult a szabadtéri színházak szezonja.

„A Szabadtéri Színházak Szövetsége szenvedélyes színházcsinálók szakmai szervezete – tizenhét tagintézménnyel az ország különféle részeiből. Nyáron mi vagyunk a színház az országban. És ennyire gazdag szabadtéri színjátszás sehol máshol nincs a világban” – említette Pócza Zoltán, a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke.

A szakmai szervezet 1997-ben alakult. Alapelveik között megfogalmazták, mit tekintenek szabadtéri színháznak, például ne csak befogadjon produkciókat, legyen saját bemutatója is. A csatlakozás kritériumai között szerepel az is, hogy az intézmény legalább nyolc éve folyamatosan tevékenykedjen, együttműködjön a település önkormányzatával, vállaljon közszolgálati feladatokat is. 2023 nyarán a Szövetséghez tartozó szabadtéri színházaknak – három hónap alatt – összesen csaknem 400 ezer nézőjük volt, 29 saját bemutatóval várták a közönséget, és 613 előadást játszottak. Többet, mint 2022-ben.

„Az előzetes nézői jelzésekből úgy tűnik:

ezen a nyáron rendkívül sokan kereshetik fel a szabadtéri színházakat

– folytatta Pócza Zoltán. – Tagintézményeink előadásai között egyre több a koprodukció. Keressük a kőszínházi együttműködéseket, hiszen akkor a költségek is megoszlanak, másrészt nem egynyári produkciókat hozunk létre, hanem olyanokat, amelyeket ősztől tovább vihet repertoárján az adott társszínház. Fontosnak tartom azt is: mind több szabadtéri helyszín kéri, hogy vegyük fel a tagjaink közé. Az elmúlt két közgyűlésünkön a Mandala Nyár, a Mézesvölgyi Nyár és a Rózsakert Szabadtéri Színpad csatlakozását hagytuk jóvá. Ezzel a Szabadtéri Színházak Szövetsége még erősebb érdekképviseleti szervezetté vált” – jegyezte meg a szövetség elnöke.

Szabadtéri Színházak Találkozója

A Szabadtéri Színházak Szövetsége 2024-ben is megrendezi a Szabadtéri Színházak Találkozóját, amelyet azzal a céllal hoztak létre 2022-ben, hogy a saját nyári előadásaik eljussanak máshova is, így e produkciók hosszabb ideig fennmaradhatnak. Az idei a harmadik Találkozó a Kultkikötő három helyszínén: Balatonbogláron, az Alsóörsi Amfiteátrumban és Balatonszárszón összesen hét előadást láthat a közönség – gyerekeknek és felnőtteknek szólókat egyaránt.

A Kultkikötő igazgatója, Nagy Viktor elmondta: „Az idén 19 éves Kultkikötő – a Szabadtéri Színházak Szövetségének tagjaként – ismét örömmel vállalta a Szabadtéri Színházak Találkozójának megszervezését és lebonyolítását, ahogyan tette ezt tavaly is. Külön megtiszteltetés számunkra, hogy a kaposvári Országos Színházi Találkozó – amely a Kultkikötővel egy vármegyében van – szintén a szárnyai alá vette a Szabadtéri Színházak Találkozójának ügyét.”

forrás: https://fidelio.hu

Két évtizednyi görcs, három évtizednyi sör, most meglett a jutalma

A Szabadtéri Színházak Szövetsége különleges megtiszteltetésben részesítette Kálid Artúr színművészt. A 17 intézményből álló szervezet, amely a magyar művészvilág egyik legnagyobb színházszakmai társasága, Gedeon József Amfiteátrum-díjjal jutalmazta a színészt. Az elismerést a több mint két évtizede műsoron lévő G.Ö.R.CS. című darab előadása utána adták át Kálid Artúrnak a budapesti 6Színben 2024. május 10-én.

A nyár közeledtével újból életre kelnek a szabadtéri színpadok. A Szabadtéri Színházak Szövetsége 2024-ben is megrendezi éves találkozóját, melynek újfent a Kultkikötő ad otthont. A szezon kezdete előtt azonban átadták a színházi szakma egyik legrangosabb elismerését, a Gedeon József Amfiteátrum-díjat – amely nevét a Gyulai Várszínház egykori legendás igazgatója után kapta.


A DÍJÁTADÓRA MÁJUS 10-ÉN, PÉNTEK ESTE KERÜLT SOR A 6SZÍNBEN, AHOL ÉPP A G.Ö.R.CS. CÍMŰ DARABOT ADTÁK ELŐ.

A produkció végén a vastapsot az intézmény társigazgatója, Kerekes-Katz Petra és a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke, Pócza Zoltán törte meg, akik a nézők előtt jelentették be, hogy a szervezet egyhangúlag döntött Kálid Artúr mellett – mint 2024-es díjazott.

 

KAPCSOLÓDÓ

Szénakutyák, akik elmondják, mit keresett Weöres Sándor hajnalban a sínek között

A színészt meglepte és meghatotta az elismerés – noha rajta és a közönségen kívül szinte mindenkit előre értesítettek a meglepetésről. A darab másik két színésze – Gáspár András és Kálloy Molnár Péter – is beavatott volt, akikkel Kálid Artúr 24 éve játssza a G.Ö.R.CS. című darabot – az előadást már több mint 200-szor vittek színre.

Emellett a három színész másik sikerprodukciója is hasonlóan kultikussá vált az évek során. A S.Ö.R. című előadást – amit jelenleg szintén a 6Színben játszanak – már 670 alkalommal adták elő, idén júniusban lesz a darab 30 éves.

Tíz éve vagyok szabadúszó, amióta megszűnt a Bárka Színház. Mázlim van, mert folyamatosan jó feladatok találnak meg. Nagyon jóleső érzés, hogyha valahol dolgozom, oda visszahívnak, mert szabadúszóként tulajdonképpen ez az egyetlen visszajelzésem. Illetve most a Gedeon József Amfiteátrum-díj, amely rendkívül megtisztelő

– idézi Kálid Artúrt a hozzánk eljuttatott közlemény.

A színművész rendszeres vendége a szabadtéri színpadoknak, nyári színházaknak. Első ilyen fellépése még 1991-ben volt a Porgy és Bess című darabban, a Margitszigeten. Ezen túl a közönség láthatta már többek közt Gyulán, a Városmajori Szabadtéri Színpadon, a Kultkikötőben, a Mézesvölgyi Nyáron, a Veres 1 Színház fesztiválján és a Kőszegi Várszínháznak eddig négy produkciójában – többségében Göttinger Pál rendezésében. Itt most készül ötödik darabjára. Júliusban a Hyppolit, a lakáj címszerepét alakítja majd, amelyet Őze Áron rendez.

A Szabadtéri Színházak Szövetsége még 2022-ben indította útjának a Szabadtéri Színházak Találkozóját, amit idén is megtartanak. Akkor azt tűzték ki célul, hogy a – jelenleg 17 tagintézményből álló – országos szövetség előadásai eljussanak több helyre, tovább maradjanak fenn. Az idei, harmadik találkozónak a Kultkikötő ad otthont három helyszínen: Balatonbogláron, az Alsóörsi Amfiteátrumban és Balatonszárszón. Összesen hét előadást láthat majd a közönség, gyerekeknek és felnőtteknek szólókat egyaránt.

A Szabadtéri Színházak Szövetsége szenvedélyes színházcsinálók szakmai szervezete – 17 tagintézménnyel az ország különféle részeiből. Nyáron mi vagyunk a színház az országban. És ennyire gazdag szabadtéri színjátszás sehol máshol nincs a világban

– idézi Pócza Zoltánt, az 1997-ben alapított Szabadtéri Színházak Szövetségének elnökét a hozzánk eljuttatott közlemény. A szövetség célja a folyamatos erősödés, így 2023-ban a hozzájuk tartozó intézmények három hónap alatt mintegy 400 ezer nézőt fogadtak, 29 saját bemutatóval várták közönségüket, és 613 előadást játszottak.

forrás: https://index.hu/

KÁLID ARTÚR NYERTE EL A GEDEON JÓZSEF AMFITEÁTRUM-DÍJAT

A Szabadtéri Színházak Szövetségének tagjai egyhangú döntéssel Kálid Artúr színművésznek ítélték oda idén a Gedeon József Amfiteátrum-díjat. Pócza Zoltán, a Szövetség elnöke – egyben a Kőszegi Várszínház igazgatója – a díjat péntek este nyújtotta át Kálid Artúrnak a budapesti 6Színben a G.Ö.R.CS. előadása után, a színpadon. A díjátadás hagyományosan azt is jelzi: elindult a szabadtéri színházak szezonja. A Szabadtéri Színházak Szövetsége a napokban tartott közgyűlésén újabb intézmény felvételéről határozott, így 17-re bővült a szervezethez tartozó tagok száma. Ma ez az egyik legnagyobb színházszakmai társaság Magyarországon. 2024-ben is megrendezik a Szabadtéri Színházak Találkozóját a Kultkikötő balatoni helyszínein.

Kerekes-Katz Petra, a 6Szín társigazgatója a péntek esti G.Ö.R.CS. előadása utáni vastapsot finoman megszakítva a színpadra hívta Pócza Zoltánt, a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnökét, aki a közönség előtt jelentette be: a szakmai szervezet egyhangú szavazással idén Kálid Artúrnak ítélte oda a rangos Gedeon József Amfiteátrum-díjat, amelyet a Gyulai Várszínház egykori legendás igazgatójáról neveztek el.

Kálid Artúr meghatódva vette át a díjat, köszönetet mondott érte, és arról is szólt: Gedeon József neve fogalom a színházi szakmában, hiszen rendkívül sokat tett a szabadtéri színházak érdekében.

A 6Szín vezetése és a G.Ö.R.CS. másik két szereplője – Gáspár András és Kálloy Molnár Péter – nyilván beavatott volt a díjátadóba, amely viszont teljes meglepetésként érte Kálid Artúrt. Egyébként a G.Ö.R.CS. eddig több mint 200-szor ment, 24 éve játsszák. A mára kultikussá vált S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) előadását – amely szintén a 6Színben van műsoron – több mint 670 alkalommal játszották, s június 3-án jubilálnak: akkor lesz 30 éve, hogy bemutatták, azóta beutazták vele az országot.

Kálid Artúr rendszeresen játszik nyári színházakban. Az első szabadtéri fellépése – még főiskolásként – a Margitszigeten volt 1991-ben a Porgy és Bess előadásában. Többször szerepelt például Gyulán, a Városmajori Szabadtéri Színpadon, a Kultkikötőben, a Mézesvölgyi Nyáron, a Veres 1 Színház fesztiválján. A Kőszegi Várszínháznak eddig négy produkciójában játszott – főként Göttinger Pál rendezésében. Most készül az ötödikre: júliusban a Hyppolit, a lakáj címszerepét alakítja majd, amelyet Őze Áron rendez.

„Tíz éve vagyok szabadúszó, amióta megszűnt a Bárka Színház. Mázlim van, mert folyamatosan jó feladatok találnak meg. Nagyon jóleső érzés, hogyha valahol dolgozom, oda visszahívnak, mert szabadúszóként tulajdonképpen ez az egyetlen visszajelzésem. Illetve most a Gedeon József Amfiteátrum-díj, amely rendkívül megtisztelő”, nyilatkozta Kálid Artúr.

Szabadtéri Színházak Találkozója – ez már a harmadik

A Szabadtéri Színházak Szövetsége 2024-ben is megrendezi a Szabadtéri Színházak Találkozóját, amelyet azzal a céllal hoztak létre 2022-ben, hogy a saját nyári előadásaik eljussanak máshova is, így e produkciók hosszabb ideig fennmaradhatnak. Az idei a harmadik Találkozó a Kultkikötő három helyszínén: Balatonbogláron, az Alsóörsi Amfiteátrumban és Balatonszárszón összesen 7 előadást láthat a közönség – gyerekeknek és felnőtteknek szólókat egyaránt.

A Kultkikötő igazgatója, Nagy Viktor elmondta: „Az idén 19 éves Kultkikötő – a Szabadtéri Színházak Szövetségének tagjaként – ismét örömmel vállalta a Szabadtéri Színházak Találkozójának megszervezését és lebonyolítását, ahogyan tette ezt tavaly is. Külön megtiszteltetés számunkra, hogy a kaposvári Országos Színházi Találkozó – amely a Kultkikötővel egy vármegyében van – szintén a szárnyai alá vette a Szabadtéri Színházak Találkozójának ügyét.”

„Nyáron mi vagyunk a színház az országban”

„A Szabadtéri Színházak Szövetsége szenvedélyes színházcsinálók szakmai szervezete – 17 tagintézménnyel az ország különféle részeiből. Nyáron mi vagyunk a színház az országban. És ennyire gazdag szabadtéri színjátszás sehol máshol nincs a világban”, említette Pócza Zoltán, a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke.

A szakmai szervezet 1997-ben alakult. Alapelveik között megfogalmazták, mit tekintenek szabadtéri színháznak, például ne csak befogadjon produkciókat, legyen saját bemutatója is. A csatlakozás kritériumai között pedig az is szerepel, hogy az intézmény legalább nyolc éve folyamatosan tevékenykedjen, együttműködjön a település önkormányzatával, vállaljon közszolgálati feladatokat is.

2023 nyarán a Szövetséghez tartozó szabadtéri színházaknak – három hónap alatt – összesen csaknem 400 ezer nézőjük volt, 29 saját bemutatóval várták a közönséget, és 613 előadást játszottak. Többet, mint 2022-ben.

„Az előzetes nézői jelzésekből úgy tűnik: ezen a nyáron rendkívül sokan kereshetik fel a szabadtéri színházakat. Tagintézményeink előadásai között egyre több a koprodukció. Keressük a kőszínházi együttműködéseket, hiszen akkor a költségek is megoszlanak, másrészt nem egynyári produkciókat hozunk létre, hanem olyanokat, amelyeket ősztől tovább vihet repertoárján az adott társszínház. Fontosnak tartom azt is: mind több szabadtéri helyszín kéri, hogy vegyük fel a tagjaink közé. Az elmúlt két közgyűlésünkön a Mandala Nyár, a Mézesvölgyi Nyár és a Rózsakert Szabadtéri Színpad csatlakozását hagytuk jóvá. Ezzel a Szabadtéri Színházak Szövetsége még erősebb érdekképviseleti szervezetté vált”, jegyezte meg Pócza Zoltán.

A Szabadtéri Színházak Szövetségének tagjai: Agria Nyári Játékok (Eger), Esztergomi Várszínház, Gyulai Várszínház, Kisvárdai Várszínház, Kőszegi Várszínház, Kultkikötő (Balaton), Kvártélyház Szabadtéri Színház (Zalaegerszeg), Mandala Nyár (Nyíregyháza), Margitszigeti Színház, Nagyerdei Szabadtéri Játékok (Debrecen), Rózsakert Szabadtéri Színpad (nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház), Szarvasi Vízi Színház, Szegedi Szabadtéri Játékok, Szentendrei Teátrum, Városmajori Szabadtéri Színpad, Mézesvölgyi Nyár (Veres 1 Színház), Zsámbéki Nyári Színház.

forrás: https://szinhaz.online/

A Szabadtéri Színházak Szövetségének díja Kálid Artúrnak

„Nem a korral, az idő múlásával nehéz megbékélni” – sztárstaféta Trokán Annával

Az egyik legismertebb színész család tagja, aki bár színházban is próbál és forgat is, most leginkább édesanya. Új hobbija is lett az elmúlt években, így több fronton igyekszik helytállni az életben. A szakmai dolgok mellett az anyaságról,és az idő múlásáról is beszélgettünk a Junior Prima díjas színésznővel, Trokán Annával.

Rovatunk előző alanya Bálint Ádám volt, aki tőled kérdezett: Mikor szteppelünk megint a Cethal lába nyomán?

Nagyon remélem, hogy minél hamarabb! Ha csak rajtam múlna, már holnap. Ádám az egyik kedvenc kollégám, kedvenc emberem, olyan igazságtalan, hogy keveset dolgozunk együtt.

Hol és miben dolgoztatok, szteppeltetek együtt?

Először a harmadrostán találkoztunk, aztán a Kőszegi Várszínházban volt az újratalálkozásunk, sok-sok év után. Ne értsd félre, amit mondok, de mi ott szerettünk egymásba szakmailag. A torkomban dobog a szívem a szeretettől, mert ilyen tiszta ember, ilyen jó fej pasi, mint ő, nagyon kevés van. Általában nagyon másfele dolgozunk, sőt a pályánk során soha nem dolgoztunk együtt, emiatt is volt jó élmény mindkettőnk számára a kőszegi lehetőség. Göttinger Pál írta Az Öreghíd alatt című zseniális darabot, amit két nyáron keresztül játszottunk. Talán ha lehet ilyet mondani, ez volt nekem a covid pozitív hozadéka. Annyira szerettem a darabot és a kollégákat is, hogy amikor felhoztuk Pestre a Városmajorba, és előtte ismét próbáltuk, annyit kértem, hogy legyen legalább belőle mindig egy olvasópróba, ami egy jó apropó a találkozásra. Innen is szeretném üzenni Palinak, hogy Bálint Ádámot és engem legyenek kedvesek egy darab erejéig ismét összehozni! Az volt a nagyon jó benne, hogy először a szereplők voltak meg Pali fejében, és ahhoz íródott a szöveg. Kvázi ránk írta a darabot, amitől nagyon áldásos munkafolyamat lett.

Ádám nem lett végül osztálytársad, hogy hogy pont vele lett szoros a kapcsolatod?

Mert őt nem vették fel, amit senki sem értett az egykori osztályunkból. Nagyon fájdalmas volt. Egyébként is fájdalmas, ha valakit nem vesznek fel, de ő annyira egyívású volt velünk és annyira megszerettük. Nehéz ezt elmagyarázni, de a felvételi egy hihetetlenül intenzív együttlét, és jó lett volna, ha együtt megyünk tovább. Ma is úgy érzem, hogy neki abszolút helye lett volna az osztályban. De biztos, hogy semmi nincs véletlenül, és lehet, hogy nem játszottunk volna együtt Kőszegen. Nem egyszerű színészek esetében a kapcsolattartás, mert az élet meg a munkák ezerfelé sodornak mindenkit. Nehéz állandó baráti társaságot fenntartani, inkább az aktuális hathetes kapcsolatok jellemzők, amik a próbaidőszakhoz köthetők. Viszont azok nagyon intenzívek, őszinték és sokszor olyan erősek is, hogy kibírják a sok éves szüneteket. Ha valakivel egyszer próbáltam az ország bármelyik színházában, és mondjuk tíz év múlva játszunk ismét együtt, akkor is tudjuk ott folytatni, ha az eltelt tíz évben egyszer sem találkoztunk vagy beszéltünk. Amikor az ember már majdnem 40 éves, akkor egész sokakat ismer a szakmából, már nem nagyon érik meglepetések. Ádámmal ez ebben is más, mert ha valamiről eszembe jut, vagy valamit megkérdeznék tőle, akkor hívom vagy üzenek neki, tehát ha nem is mindennapos a kapcsolat, életjelet folyamatosan adunk egymásnak. Az például kifejezetten jó egy vidéki próbafolyamatban, hogy amikor ott vagy, akkor nincs más, akkor annyira célirányosan csak ott vagy, főleg Kőszegen, mert onnan nem ugrál az ember máshova, nem kell sehova elszakadni, másfele figyelni.

Most éppen Gödöllőről jöttél, mit próbálsz ott, merre dolgozol mostanában?

A Hangjegy Színházzal próbálok, A szeretőből egy is sok című darabot. Korábban már játszották a Vidám Színpadon, amikor még Böröndi Tamás élt, óriási siker volt. Most kicsit megújul, Gregor Berni, Suhajda Dani és én vagyunk az új szereplők, akik csatlakoztunk Barabás Kiss Zoltánhoz, Baronits Gáborhoz és Beleznay Endréhez, aki rendezője is az előadásnak. Ő sokkal több, mint az a vicces figura, amilyen kép él róla általában az emberekben, miközben folyamatosan hülyéskedik, a vérében van a humor. Néha félek is attól, hogy elröhögöm magam. Őrjöngő vígjáték lesz, ami nekem most nagyon jólesik. Egy vígjáték mindig jó, de azért nehéz is. Azt, hogy a nézők nevessenek, azt ki kell harcolni, van benne meló. De leginkább abban, hogy ne úgy nevessenek, hogy letold a gatyád, hanem szórakoztatóan legyen vicces. December elején mutatjuk be Dunakeszin és Gödöllőn. Januártól pedig lesz egy még nem publikus szerepátvételem, ami nagyon megtisztelő felkérés volt számomra.

Nálatok mindenki színész a családban, jártok egymás előadásaira?

Pont ma készültem megnézni aput Székesfehérváron a Bölcs Náthánban, de sajnos nem tudok elmenni. Terveim és listám mindig van, de valahogy rendre keresztülhúzza az élet. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor nem járok, de ami nagyon érdekel, azt igyekszem megnézni. Nagyon nehéz a logisztikáját összehozni, és nem vagyok ebben ügyes, pedig sokkal többet szeretnék járni. Mert azt az időt, amit el kell vennem a családtól, azt elveszi a próba, elveszi az előadás, és amikor csak a saját magam örömére szeretnék valamit csinálni, azt nehezen oldom meg, pedig van rá igényem. Most lett elsős a fiam, ami komoly változás az életünkben, emiatt is inkább otthon töltöm a szabad estéimet.

Mennyire vagytok jelen egymás szakmai életében?

Nórival napi a kapcsolatunk, ha nem tudunk találkozni, akkor telefonon beszélünk. Tény, hogy ahányan vagyunk annyi fele, de azért a nagyobb horderejű dolgokat meg szoktuk beszélni.

Karácsonykor kinél gyűltök össze?

Amióta családi házba költöztünk, azóta nálunk van a szenteste, apu, anyu és Nóri is hozzánk jön, akkor mind együtt vagyunk, utána kezdődik csak a jövés-menés. Én főzök, de ne úgy képzeld el, hogy egész nap a konyhában állok, igyekszem ebben praktikus lenni. Mindig próbálom egyszerűsíteni a dolgokat, mondjuk, ebben még kell egy kis rutint szereznem. Ünnepekben amennyire lehet, próbáljuk leredukálni a munkát, de van, hogy 25-ére vagy 26-ára bejön valakinek valamilyen előadás. Ezért is a szenteste a fix pontunk a családdal, mert az a nap ebből a szempontból tényleg szent.

Fix színházi pont nem hiányzik? Jól funkcionálsz szabadúszóként?

Igen, de most már hiányzik a csapat. Néha kezd elegem lenni az állandó „hogyan, mi lesz tovább” érzésből. Szerintem egyedülálló az, ami Magyarországon van, hogy ilyen sok és jó színház van. Nincs konkrét hely, amelyre azt tudnám most mondani, hogy úristen, mennyire szeretnék odatartozni, miközben ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék sehova. Ha felhívnának valamelyik színházból, akkor persze elgondolkodnék.

Játszunk el a gondolattal: melyik színház hívásának örülnél leginkább?

A Vígszínház nekem nagyon szimpatikus, amióta Rudolf Péter az igazgató. Játszom ott vendégként, így némileg belelátok, tehát pontosan tudom, hogy azért kompromisszum is. Viszont én a saját magam menedzselésében nem vagyok ügyes, nem járok el fontosnak tartott eseményekre, nem mutogatom magam mindenáron, nem vagyok eléggé jelen.

Ez tudatos vagy inkább kényelem?

Szerintem kicsit lusta vagyok, mert szeretek otthon, a családommal lenni. Kényelem van benne, tudatosság nincs. Valahogy mindig alakult, én meg várom a sült galambot. Persze sokszor csak verebek jönnek.

A húgod viszont mostanában nagyon jelen van. Nem volt köztetek soha rivalizálás, féltékenység?

Á, soha. De ebben nyilván az is benne van, hogy mindkettőnket felvettek annak idején, van munkánk, nem tudom, hogy mi lenne, ha nagyon nagy különbségek lennének közöttünk. De ha lennének, akkor sem tudom ezt elképzelni! Annyira erősen vagyunk a legfőbb szövetségesei egymásnak! Ő a legszorosabb kapcsolatom, mindent tudunk egymásról, de sokszor nem is kell semmit mondania, csak ahogy néz, vagy ír egy „a” betűt, már tudom, hogy mit gondol. Bár van köztünk két év, nagyon sokan hiszik még ma is, hogy ikrek vagyunk. Mondjuk, néha tényleg olyan szorosan működünk, mint az ikrek. Nemcsak külsőleg hasonlítunk, sokáig mindent egyszerre csináltunk. A főiskola után kicsit szétszéledtünk, de addig mindig, mindenben ugyanaz volt. Sokáig egy szobánk volt, de úgy volt megcsinálva, hogy gipszkartonnal el lehessen választani. Fel is húzódott később a fal, így mindkettőnknek megvolt a privát szférája.

Milyen anya vagy?

Szerintem elég jó. Mindennap felteszem magamnak a kérdést, hogy jól csinálom-e, ezen rengeteget szorongok. De azt gondolom, hogy talán ettől vagyok elég jó, hogy mindig megkérdőjelezem magam, hogy jól csinálom-e.

Miért gondolod, hogy nem csinálod jól?

Ne viccelj, mindenhonnan ömlik ránk, hogy milyen a jó szülő! És ha úgy érzem, hogy nem felelek meg ezeknek a kritériumoknak, akkor akaratlanul is elbizonytalanodok. Károsnak is tartom ezt, mert óriási nyomást pakol a szülőkre. És nyilván van egy csomó traumám, amit cipelek magammal, és bár korábban jártam pszichológushoz, tudom, hogy van még mit feldolgoznom. A meló, amit magammal még nem végeztem el, azzal még adós vagyok, mert sok tekintetben kihat. Sokszor vagyok türelmetlen, de a mindennapokban tudok laza lenni, nem görcsölök rá arra, hogy az anyaság mekkora felelősséggel jár. Elsős a fiam, tavaly már előre aggódtam, hogy milyen változások lesznek emiatt az életünkben, de nagyon jól vesszük az akadályokat. Nem izgultam például az iskolaválasztás miatt, és szerencsénk volt, nagyon jófej tanítónője van a fiamnak.

Mennyit változtatott rajtad az anyaság?

Rengeteget. Tudom, hogy nem feltétlenül illik erről beszélni, de annyira nehéz az egész. A logisztika, a soha el nem múló aggódás néha iszonyúan kimerítő. Nincs pihenés, nem tudsz kikapcsolni. Legalábbis nekem nagyon nehéz. Soha nem voltam például külföldön a gyerekem nélkül, el sem tudom képzelni, hogy felüljek egy repülőre úgy, hogy ő nincs velem. Bennem van mindig a nyomás, hogy minden rendben van vele? Jól érzi magát? Ez nem múlik el, és ne is múljon el soha, de néha úgy érzem, hogy kimerít a folyamatos készenlét. Szerencsés vagyok, mert szívesen jönnek a nagyszülők, vagy a húgaim, ha segítségre van szükség. Pedig csak egy gyerekem van, gondolj bele, mi lenne, ha több lenne.

Nem lesz több?

Nagyon remélem, hogy lesz. Talán az utolsó busz lesz az, amire felszállok, de szerencsére még jár a busz. De ha nem, akkor sem leszek elkeseredve. Karesz nagyon szeretne testvért, gyakran mondja, hogy mennyire vágyik rá, és ezt a lehetőséget nem szeretném elvenni tőle. Két kicsivel biztos nem bírtam volna, de így, hogy kipihentem magam, meglátjuk.

Van valami, amire te vágysz?

Most belecsavarodtam a terepfutásba, ősszel lefutottam az első ultrámat. Nagyon ijesztő volt a covid alatt, hogy nem lehettet menni sehova, nem volt dolgom, ezért kétnaponta elmentem futni. Kezdetben csak azért, hogy kimozduljak, kiszellőztessem a fejem, de jól ment, és szerettem is. Apránként egyre nagyobb távokat futottam, most már edzővel dolgozok, és versenyekre készülök. A nagy vágyam az, hogy ultra terepfutó szeretnék lenni.

Ez a lelkednek jó? Hogy erre képes vagy?

Igen, ez egyfajta szuperhős érzés. A szakmámmal ellentétben ez kiszámítható. De kőkemény! Szeretem azt az érzést, hogy valamit megcsináltam, amit én sem gondoltam magamról, és amit nem tudna mindenki megcsinálni. Heti négy-öt edzésem van, és nagyon jó hangulatúak a versenyek. Teljesen új közeg, akikkel együtt járunk. Imádom a színészkollégáimat, de néha nagyon felszabadító tud lenni teljesen más közegben is létezni. Mert más impulzusok érnek, és a világot is tudom más szemmel látni.

Az borítékolva volt, hogy ti mindketten színészek lesztek?

Én sokáig orvosnak készültem, de valahol azért borítékolható volt. Ezt a vénát örököltük, de a szüleink se nem erőltették, se nem tiltották, amitől minden természetes, ugyanakkor egyértelmű volt. Annyira az életünk része volt, hogy szinte evidens volt. Imádom a színházat, a filmet, vérbeli színházi ember vagyok, nem tudnék mással foglalkozni, de nem esek kétségbe, ha nem játszom.

Mennyire érzed fordulópontnak, hogy 40 leszel?

Izgalmas időszak jön, mert ez már egy másik dimenzió a szerepek tekintetében. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen feladatokat hoz az élet, hova kerülnek a hangsúlyok. Már játszhatom az idősebb nőket is, de talán még fiatalabbakat is.

Zavar a korod?

Inkább az idő múlása, és hogy rövid az élet. Imádok élni, és mostanában érzem úgy, hogy mennyire gyorsan telik. És nem fog lassulni, hanem egyre durvább lesz. Az nem érdekel, hogy milyen lesz a bőröm, vagy mennyi ráncom lesz, de az igen, hogy mennyit tudok a gyerekemmel lenni. Ettől szorongok, ez az, amivel nem tudok megbékélni, nem a korommal.

Kitől és mit kérdeznél a következő interjúban?

Szalma Tamástól, hogy még mindig rozé hosszúlépés?

forrás: https://deszkavizio.hu

Az Öreghíd alatt - Puskel Zsolt képei

 

„Mire felértünk a Kossuth Klubba, lett pénz” – 40 éves a Kőszegi Várszínház

A közel kétórás születésnapi beszélgetés felkerült a YouTube-ra is.

Ha egyszer leülne valaki, és arra a lehetetlen feladatra vállalkozna, hogy összegyűjti Vas megye legértékesebb állandó kulturális programjait, azon előkelő helyet kapna a Kőszegi Várszínház, amely nagyon jó érzékkel vegyíti a közönség igényét a magas művészettel.

Alig hihető, hogy a programsorozat immár 40 éves, és e kerek évforduló kapcsán egy közel kétórás kisfilm készült a várszínházról, amely néhány nappal ezelőtt felkerült a YouTube-ra is.

Akik megszólalnak a felvételen:
Bakos György
Tóthárpád Ferenc
Pócza Zoltán
Szakonyi Károly
Merő Béla
Molnár Piroska
Gelencsér Ildikó
Cselényi Nóra
Epres Attila
Pogány Judit
Trifusz Péter
Bakos Zoltán
Jordán Tamás
Parti Nóra
Marton Róbert
Gergye Krisztián
Znamenák István
Némedi Árpád
Grisnik Petra
Bánfalvi Eszter
Göttinger Pál

A film készítői: Kaczmarski Ágnes (szerkesztő, operatőr, vágó), Wolf Ferenc (légifelvétel), Kiss Dávid, Pőcze Gyöngyi (zeneszerző, hangkeverés), Dömötör Katalin (technikai munkatárs)

forrás: https://www.nyugat.hu

Jelenetek a Kőszegi Várszínház 40 évéből

Göttinger Pál: A nagy közmegegyezések nem működnek már, minden relatív, minden visszacsinálható

A sokoldalú művésszel A nulladik perc című darab bemutatója kapcsán beszélgettünk többek között arról, milyen megrendelésre darabot írni, miként vonja be feleségét, Grisnik Petrát az alkotásba, és milyen élmény volt Udvaros Dorottyával dolgozni.

Júniusban mutatta be az Orlai Produkció Göttinger Pál A nulladik perc című darabját a szerző rendezésében, ez adta beszélgetésünk apropóját. A cikk apróbb SPOILEREKET tartalmaz a darabról.

– Igazi reneszánsz ember vagy. Zenélsz, játszol, rendezel, írsz. Ha be kell mutatkoznod valahol, mit mondasz, mi a foglalkozásod?

– A rendezőt használom, arról van a papírom, és azzal is foglalkozom legtöbbet. A munkám fele a rendezés, a maradék minden más.

Már a pályám elején látszott, hogy főleg szabadúszó leszek, ezért tudatosan próbáltam az évek alatt úgy berendezkedni, hogy legyen mozgásterem az életem alakításában, mert vendégrendezőnek lenni elég kiszolgáltatott dolog, és a kényszerpálya kiöli az életkedvet is.

Például gyerekkoromban sokat játszottam, aztán a rendezőszak évei alatt és a pályám elején egyáltalán nem. Utána elkezdtem játszani a Telefondoktort, és akkor tíz évig nem is csináltam szinte semmi mást színészként, viszont elkezdtem az impróval foglalkozni.

Közben végig zenéltem is. Mostanában megint többet játszom, viszont egyáltalán nem zenélek már. Szóval a rendezésen túli életemben van valamelyes jótékony hullámzás, ami ad egy kis friss levegőt, tudok egy pohár tiszta vizet inni valamiből, ami teljesen más, mint amivel egyébként foglalkozom.

– Nagyon szimpatikus számomra a rendezői ars poeticád, hogy tudniillik a darab a fontos, nem a rendezői vízió. Amikor a saját darabodat rendezed, változik ez?

– Azért ez nem kinyilatkoztatás, semmi általános nem következik belőle, csak az, hogy én magam ebben érzem magam igazán jól. Rajongója (és lehetőség szerint nézője) vagyok vízionárius, nagy rendezőknek, nálam fiatalabbaknak is – de egy idő után világos lett, hogy én magam nem a rendezői, hanem az írót képviselő színházban vagyok komfortos.

Azért is, mert én főleg az angol hagyományt tanultam, ami nagyon íróközpontú színházfajta. Azok felhasználásra írt darabok, sokszáz éves, de élő színi hagyományból táplálkoznak, árad belőlük a színi mesterségbeli tudás, a kipróbáltság, ami nekem nagyon kézre áll, mert ezen a téren kevesebb bennem a kísérletező kedv.

Ezzel a fajta alkotókedvvel is írok. Kényszerből kezdtem, még a COVID alatt, 2020-ban írtam az első darabot a Kőszegi Várszínház megtisztelő felkérésére – aztán követte a többi, eddig összesen öt. Nagy örömömre úgy írhattam az összes szövegemet, hogy mindent tudtam előre, még azt is, hogy hányat fog menni.

Ez óriási luxus ahhoz képest, ahogy Magyarországon az írók írnak. Nem panaszkodom.

– Tudtad, hogy nem a fióknak írsz.

– Igen, ez is fontos. De én minden mást is tudtam előre, a játékteret, a színészeket, hogy szabadtéri színháznál hol tart majd a naplemente a kezdéskor, tehát tényleg mindent. Ez korlátozónak hangzik, de engem inspirálnak a játékos dolgok, a minden előfeltételt ügyesen tudomásul vevő, de mégis szabadnak megmaradó előadásban érzem jól magam.

Az is játékosságból adódott, hogy mindig úgy csináltam, mintha ezek a darabok külföldi szerzők művei lennének – műfordításban. Az öreghíd alatt az egy képzeletbeli ír darab, a Bogáncsvirág skót, a Manőver svéd. A nulladik perc Párizsban játszódik és operai szüzséjű, mintha egy olasz operalibrettó vagy egy francia darab kajla szerelemgyermeke lenne.

A próbákon azzal szórakoztattuk egymást, hogy „fordítási hibákat” találtunk fel. A szereplő valahol azt mondja, „tökmindegy”, ami egy 1900-ban játszódó darabnak nem áll nagyon jól, sem az, hogy „pacák”, de ilyenkor azt mondtuk, hogy lám, a „műfordító” így oldotta meg, mert nagyon tiszta jelentést akart.

– Azt mondod, minden darabod úgy indult, hogy adottak voltak a keretek, a feltételek. A nulladik perc hogyan indult?

– Az Orlai Produkciónál kegyelmi helyzetben vagyok. Itt nincs kimondott társulat, de van egy körülötte bolyongó alkotócsapat, hol szorosabban, hol tágabban, és ebből a cirkulációból én számítok a legrégebbinek, 2011 óta vagyok ott. Ismerem a darabválasztás kínjait, a működésből adódó nagyon speciális (és gyorsan változó) szükségleteket, amelyekkel a drámairodalom nyilván nem tudja tartani a lépést – a végül megtalált anyag valamit nagyon fog tudni, valakinek nagyon jó lesz, de óhatatlanul lesznek benne kompromisszmok is.

Aztán a járvány után kezdtünk Orlai Tiborral beszélgetni erről, hogy mi lenne, ha fordítva csinálnánk?

Odajárulok az asztalához, mint egy rajzfilmben a főpincér, és felveszem a rendelést: ennyi szereplő legyen benne, ezek a kollégák játsszák, ilyen hosszú legyen, ezt és ezt kell tudnia.

Gyártsuk gombhoz a kabátot.

Végül tavaly, kicsit több mint egy éve szállt fel a fehér füst, én köszönettel felírtam a kívánságokat, visszamentem a konyhába, és egy év múlva szervíroztam a színdarabot. Amiben van biztonsági játék is (nagyon jó színészekről van szó, amint komédiát játszanak, szóval nem aggódtunk nagyon), de kaland is, mert melodráma lett végül a műfaja, ami az Orlainál azért nem jellemző. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, és nagy örömmel dolgoztam rajta.

– Nekem kicsit olyan volt A nulladik perc, mintha Rejtő Jenő ír drámát írna.

– Biztos nem véletlen, én nagyon szeretem az íreket, sok ír darabbal dolgoztam, az ír zene is fontos számomra, és az évtizedek alatt volt is alkalmam elmélyülni a meséikben.

Nagyon sajátomnak érzem a történétmesélésnek ezt a módját, ahol a misztikus és a nagyon földhözragadt, az erőszakos és a játékos egyszerre van jelen.

A durvaság ugyanakkor távol áll tőlem. Az én történeteim szelídebbek.

Nem akarom letaglózni a nézőt a székében.

És nem azért, mintha én magam az ilyesmit ne venném nézőként időnként jó néven, csak úgy érzem, hogy a szelíd történetből van kevesebb manapság.

Rejtő Jenő már csak azért is fel fog merülni, mert 1900 környékén járunk Párizsban, még megvan a gyarmatbirodalom, van katonaszereplőnk is, ráadásul az egész egy kikötőben játszódik. Adottak a rejtői díszletek akkor is, ha én magam nem is gondoltam erre írás közben. De ahogy a fantáziám munkálkodik, abban nyilván ott van minden, amit valaha olvastam, és nem is akarok ellenállni ezeknek az hatásoknak – az eredetiség nem foglalkoztat túlságosan.

– Kitaláltad a történetet, vagy karaktereket fejlesztettél és ők hozták magukkal a történetüket?

– Ezek mind inspiráció-források, egyik a másikat „kikönnyíti”. Amikor nem tudom, hogyan folytatódjon a történetem, akkor rájövök, hogy nahát, van itt egy másik szereplőm, akit már rég nem hoztam be. Jaj de jó, akkor ezt a feladatot majd ő megoldja. Vagy amikor van egy fontos mondat, ami odakívánkozik, akkor azt választom, aki kevesebbet beszélt, mert az ő megszólalása többet fog érni.

Itt most a szereplőgárda volt az első adottság, utána pedig A köpeny című opera Puccinitől, amit néhány évvel ezelőtt megrendeztem a szegedi színház számára László Boldizsár és Bordás Barbara főszereplésével. Szerettem azt az előadást, de úgy éreztem, maradt bennem mondandó a történetével kapcsolatban. Ráadásul nálam az írás úgy működik, hogy kiválasztok egy nagyon pici részletet, és azt bontom ki, mintha stílusgyakorlat lenne.

A nulladik percnél ebből A köpeny című operából vettem ezt a részletet, ahol a hajón a nő azt mondja, bemegyek, lefekszem, gyere utánam, ha gondolod. Addigra a házaspár már túl van egy beszélgetésen, ami ugyan nem nagyon explicit, de amiből sejthető, hogy a férj már tud a felesége hűtlenségéről.

Két nagyon feszült ember néz szembe egymással, ők sem tudják igazán eldönteni, hogy akkor most végülis szembesítették-e egymást. És akkor a nő úgy dönt: ne is döntsük el, hanem bemegyek a kabinba, és ha utánam jössz, abból tudni fogok mindent.

Amíg a lány bent van és vár, ez a mi darabunk kiindulópontja. Egy lenullázódás, egy nulladik perc. Az eddigi életnek nyilvánvalóan vége, de hogy egy új élet elkezdődhet-e, az azon múlik, hogy a férj bejön azon a kabinajtón, vagy sem.

Nekem a hűség nagy témám, és itt nem is elsősorban a házastársi hűségre gondolok, hanem arra, amikor azért fordítunk hátat egymásnak, mert megbízunk a másikban.

Ez majdnem minden színdarabban felbukkan, amit valaha csináltam.

Pláne ebben a mai világban, ahol olyan nehéz tájékozódni, a régi bizalmak, szövetségek nagyon fontosak számomra, mert ezeken érzem a társadalomban a legnagyobb sebet. A nagy közmegegyezések nem működnek már. Minden relatív, minden visszacsinálható.

Amikor kezdtem a pályámat, akkor egy elszúrt dolgot még nem lehetett annyival elintézni, hogy „bocs”. Ma már nincsenek megkérdőjelezhetetlen dolgok, és ez engem rendkívül foglalkoztat. Nem azért, mert keseregni szeretnék, hanem tényleg kíváncsi vagyok, hogy ez hogy lett. A nulladik perc is ezt járja körül. Hogy amikor sebet kap a teljes és feltétel nélküli bizalom, akkor utána mi van.

– Körmendi Jánosnak volt az a nagy mondása, hogy nincs kis szerep, csak rossz színész. De A nulladik percben tényleg nincs kis szerep. Mindenki fontos a történet szempontjából, és sok játékot, rivaldafényt kap minden színész.

– Ez ugyan soha nincs rendesen kimondva, de a színházi hagyomány mégis az, hogy vannak, akiket úgy csúfolunk, a „főszereplő szakosok”, és vannak a karakterszínészek.

Én a karakterszínészek világát csodálatosnak találom.

Na ez például egy nagy, évszázadok óta töretlen hagyomány. A néhány mondatból, gesztusból egész sorsokat ábrázolni képes színészek, én ezt nagyon szeretem nézni, csinálni és rendezni is. Szinte inspirálóbb, mint a főszereplők sok jelenetben kifejtett vívódása a saját történetükkel.

– A színészeket bevontad az alkotói folyamatba?

– Nem. Én nem csinálok olyat, hogy összeimprózzuk és aztán megírom. Nekem valahogy az esik jól – gőgből vagy hiúságból, vagy csak azért, mert az az alkat vagyok, aki szeret felelősséget vállalni –, hogy azt állítom, ez egy kész szöveg. Le van írva az egész, és azt kezdjük el próbálni – és amikor a próbán valami pontatlanság adódik, akkor szabatosan el tudom mondani, hogy az miért más, mint amit én szerettem volna.

Ugyanakkor nem vagyok diktatórikus. Hagyom, hogy a színészek beavatkozzanak, ha olyan van.

A Manővert például nem én rendeztem Kőszegen, hanem Horváth Illés, aki sokat változtatott rajta, kihúzta majdnem a felét, megváltoztatta a végét, és egy szavam sem volt. Ott azt élveztem, hogy valaki másnak más jutott róla az eszébe.

Az előadás végén egy kolléga, akinek nem tetszett a befejezés, engem talált meg a premierbulin a panaszával, én meg derűsen mondhattam, hogy kérdezze meg a rendezőt, az én példányomban nem ez van. Ő szörnyülködött, én nevettem. Engem nem zavart ez.

– Feleséged, Grisnik Petra játssza Pötyi mamát. Petrát azért bevontad az írásba, vagy ő is csak az olvasópróbán látta a szöveget?

– Azért volt előtte tesztolvasás, és nem csak Petrával.Dorottya is elolvasta előre, Pataki Feri is, de például László Lili nem.

Ha valahol megakadok, akkor ki szoktam kérni Petra tanácsát, mert nagyon nagy szaktudású színész, sokat tud a hatásról. Beszélgetünk róla, azzal együtt, hogy a szakmát azért általában megpróbáljuk nem hazavinni.

Például ahol most, az interjú alatt vagyok, ez egy olyan dolgozószoba, ami egy kicsi házikóban van, a kertünk végében. Nem megyek be a nagyházba dolgozni, és ha Petrával szeretnénk munkáról beszélgetni, akkor ő is átjön ide.

Nem szakmázunk ott, „ahol mások esznek”.

A Pötyi mama egyébként Petra találmánya, színdarabtól független karakter, jóval korábban létezett, mint ez a darab. Sőt, korábban, mint Az öreghíd alatt című másik, amiben először felbukkant. Ráadásul az a Brexit idején játszódik Észak-Írországban, tehát ő egy afféle időn és történelmen kívüli szereplő, inkább allegorikus figura, mint élőlény.

Ha lesz egy darab arról, hogy ledobták a bombát, és minden elpusztult, akkor a pernye alól egyszer csak felcsapódik majd egy deszkaajtó, előmászik a Pötyi mama és elkezd reggelit csinálni. A többi túlélők döbbenten kérdik majd, hogy „Ma is lesz reggeli?” És akkor a Pötyi mama majd mindenkit leszid: „Persze hogy lesz, mikor nem volt?!” Ő nagy hősöm nekem, még más színdarabokba is belekívánkozik. Meglátjuk.

– Az előadás húzóneve kétségtelenül Udvaros Dorottya. Milyen volt vele dolgozni?

– Számomra nagy találkozás volt. Egyrészt közelről látni dolgozni önmagában is felér egy főiskolai mesterkurzussal. Másrészt úgy vettem észre, ő is olyan, mint én: a döntések embere. Amikor eldöntötte, hogy vállalja a munkát, onnantól teljesen beleáll.

Nagyon sok olyan nagy színész van, aki egy szerepet hajlandó ugyan eljátszani, de vannak feltételei. Dorottya egyáltalán nem ilyen, ami nekem nagyon jól esett. Simán mondhatott volna nemet is, hiszen a darab még nem is létezett, amikor elvállalta.

De ami a legcsodálatosabb: Dorottya nagyon nagy próbagép, amit élvezet volt végignézni. A státuszából adódóan az is elég volna, ha csak bemenne, és olyan lenne, amilyen szokott, azzal is nagy sikere lenne. Nincs rákényszerülve, hogy igyekezzen.

Ebből viszont az következik, hogy minden igyekezet, amit beletesz, az igazi.

Tényleg azt akarja, hogy az a pillanat jól sikerüljön, vagy hogy az a szereplő az adott nyíltszíni döntés pillanatában színesebb, izgalmasabb legyen. Töri magát érte. Minden mással összehasonlíthatatlan érzés volt látni, ahogy az általam elképzelt szereplő életre keltésén munkálkodik, az ő igazságát próbálja megtalálni. A végére persze többet tudott róla, mint én, de ez így is van rendjén.

– Akik a cikk hatására kedvet kaptak megnézni a darabot, hol tehetik meg a nyáron, illetve ősztől?

– Nyáron utazgatunk vele. Lesz Kisvárdán, Debrecenben és az Ördögkatlan Fesztiválon is, ősztől pedig Budapesten a Belvárosi Színházban.

– Van-e új projekt a láthatáron?

– Kimondottan írói természetűek is vannak, de azokról még nem beszélhetek. De lesznek jövőre olyan előadások is, ahol nem én vagyok a szerző, de a szövegkönyv kialakításában részt veszek. Tehát inkább dramaturgi, szöveggondozói feladatok.

Az egyik Légrádi Gergely új színdarabja, ezt Szombathelyen fogjuk játszani. Egy színházi metoo-történet, Énis, teis a címe.

Közben a Mesterkurzus című darabot készítjük elő a Thália Színház számára, ott Molnár Piroska lesz a főszereplő. Olyan előadást szeretnénk, ami nagyon személyesen Piroska köré épül.

Ezt jövő májusban mutatjuk be, de addig még megyek Nyíregyházára és Tatabányára is. Tatabányán az eddig felsoroltakhoz képest az lesz a különbség, hogy ott egy nagyon komolyan megcsinált darabot csinálok majd, amihez nem kell, nem is szabad hozzányúlni. Ez Dragomán György Kalucsni című alkotása.

Színészként pedig a Hyppolitban fogok próbálni jövő nyáron. Hogy ott mekkora lesz a szabadságfok, azt hálisten, nem én döntöm el, ott csak egy nagy szereposztásból leszek balról a hatodik – de én az olyasmit is nagyon szeretem.

forrás: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/

Ecsedi Erzsébet életműdíjas!

Ecsedi Erzsébet színművész kapja 2023-ban a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját

A Színházi Kritikusok Céhe évente egyszer titkos szavazással életművéért kritikusdíjat adományozhat olyan, a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, lezárt pályával vagy pályaszakasszal rendelkező 65 év feletti művésznek (színész, rendező, tervező, dramaturg stb.), aki dokumentálhatóan sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és közvetve vagy közvetlenül hozzájárult, illetve hozzájárul a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához. 2023-ban Ecsedi Erzsébet színművész kapja a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját.

A Színházi Kritikusok Céhe eddigi életműdíjasai: Törőcsik Mari (2011), Senkálszky Endre (2012), Zsámbéki Gábor (2013), Fodor Tamás (2014), Molnár Piroska (2015), Székely Gábor (2016), Radnóti Zsuzsa (2017), Lázár Kati (2018), Pogány Judit (2019), Csíky András (2020), Szakács Györgyi (2021), Cserhalmi György (2022).

Ecsedi Erzsébet (1954) amatőr csoportokban kezdett a színjátszással foglalkozni. A 25. Színház stúdiójában végzett. 1975-től játszik a Várszínházban, a Népszínházban, a Stúdió K-ban. 1983 és 1986 között a Kecskeméti Katona József Színház, 1986-tól 1991-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja. 1991 és 1995 között, majd 1999-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja, 2022 óta a társulat örökös tagja.

Vendégként játszott a Kőszegi Várszínház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház és szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásaiban. Rendszeresen dolgozik a Soltis Lajos Színházban, illetve a Griff Bábszínházban. Tanít és rendez is.

Kétszeres Máriáss- és háromszoros közönségdíjas. Megkapta a színház nívódíját, a Színházbarát kör díját és a Forgács-gyűrűt.

2013-ban a Pécsi Országos Színházi Találkozón a színészzsűri a legjobb színésznő díjával ismerte el, és ugyanebben az évben vehette át az Aase-díjat.

2023-ban a Színházi Kritikusok Céhe életműdíjasa. A díjátadóra – a Színikritikusok díja további kategóriáival együtt) 2023. szeptember 17-én a Katona József Színházban kerül sor.

Hétköznapi asszonyok egy nem hétköznapi színésznőtől – Ecsedi Erzsébet laudációja

Cegléden született, 1954-ben, de Tiszadorogmán nőtt fel, szoros kapcsolatban a folyóval. Az életét mentette meg egy jó tanács: „Meg kell várnod, amíg kétszer-háromszor lehúz, és amikor lazul, és kidob a szélére, akkor el kell kezdeni szépen lassan kifele úszni.” A várakozás és a hosszú, kitartó úszás egyben színészi pályájának metaforája is.

A 25. Színház stúdiójában tanult Györgyfalvay Katalintól és Iglódi Istvántól. Miután elvégezte, a Várszínházba szerződtették, közben játszott a Stúdió K-ban is, például a Fodor Tamás által rendezett Balkonban, és fellépett Malgot István bábos színházában. 1983 és 1986 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt, majd (az ebben az időszakban odaszerződött Stúdió K-sokkal együtt) a szolnoki színházban dolgozott 1991-ig. Attól kezdve (négy év kihagyással) a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésznője, most már örökös tagja.

Apró mozaikokból, kis karakterszerepekből építette fel színészi önmagát, melynek az egyszerű, manírok nélküli, természetes színpadi létezés a lényege. Fiatalkorától kezdve a nála idősebb szerepek találták meg. 38 évesen Mamókát játszott A padlásban, aztán jöttek sorban a dajkaszerepek, özvegyek, Málcsi nénik, Morton mamák, nagymamák és nevelőnők. Úgy tudja megmutatni a karakter lényegét, hogy a jéghegy csúcsa alatt ott érezni egy teljes emberi életutat. Legyen szó az Indul a bakterház öregasszonyáról, Münznéről a Szent Péter esernyőjében vagy Babusról a Cigánykerékben.

Ezekért a remekbe szabott villanásokért kapta az „ennek ellenére” kritikákat: „a produkció egyetlen és/vagy kiemelkedő értékének Ecsedi Erzsébet játékát tartom” (Stuber Andrea); „ennek ellenére találunk nagyszerű alakításokat, (…) például Ecsedi Erzsébetét (Puskás Panni)”. Igaz, többnyire csak akkor fedezték fel, amikor a zalaegerszegi színház néha eljutott egy-egy színházi fesztiválra. Például 2013-ban a Színésznők című előadással a POSZT-ra, ahol Dol Common megformálásáért megkapta a legjobb színésznő díját a színészzsűritől. Itt, a szakmai beszélgetésen pirított rá Koltai Tamás a szakmára, ahogy éppen – mint egy ismeretlen természeti tüneményre – rácsodálkoztak Ecsedi Erzsébetre: „Szégyellje magát a szakma, ha nem ismeri.” És ennek a rövid reflektorfénynek köszönhetően kapta meg az Aase-díjat.

Egy vidéki színésznő élete azonban nem fesztiválokból áll. És lehet, hogy csak a helyi közönség, a kollégák és egy-egy kritikus őriz meg az emlékezetében olyan jelentős, ám mindössze egy-két hónapig látható alakításokat, mint Margit a III. Richárdban, Linda Az ügynök halálában, Tótné a Tótékban vagy Violet az Augusztus Oklahomában című darabban. Ez utóbbiról írta Arany Horváth Zsuzsa: „A színésznő a tőle megszokott magas minőség után a nézőt székbe szegező alakítást nyújt: a parókáját vesztett idősödő nő alighanem mindannyiunk múltja, jelene, jövője.”

Egyik legemlékezetesebb alakítása a harmincnézős egerszegi Lakásszínházhoz kötődik: itt játszották el Farkas Ignáccal a Prahot Sztarenki Pál rendezésében. Innen már csak egy lépés volt a monodráma. Az elsőt, a Shirley Valentine-t magának rendezte, évekig finomítgatta, játssza azóta is, ha hívják. Már itt kiderült, hogy ez (is) az ő világa: egyedül vinni a hátán az egészet, közvetlenül megszólítani, párbeszédre hívni a nézőt. A következő monodráma, a Mintapinty már közös alkotásuk lányával, a színházban felnőtt, bábrendező szakon végzett Ecsedi Csengével. A hétköznapi asszonyok földközeli, életszagú világát kevesen vitték ilyen hitelesen és ilyen erővel színpadra. Egy-egy ilyen szerep után aztán hazamegy, mert alig várja, hogy a kertjében is földközelben legyen.

Anyaszínháza mellett huszonöt éve kíséri és alakítja egy másik, a celldömölki Soltis Lajos Színház életét. Egy nehéz életperiódusában hívták oda, amikor négy évre kényszerűségből el kellett szakadnia az egerszegi színháztól, és Szombathelyen jegypénztárosként, egyedül nevelte a kislányát, miközben gyerekelőadást rendezett, hogy ne szakadjon el teljesen a színpadtól. Gyerekeknek játszani és rendezni, ehhez külön tehetség és affinitás kell, ami Ecsedi Erzsébet másik erőssége. Celldömölkön sikeres gyerekelőadások sorát rendezte, például a sok fesztivált megjárt, többszörös díjnyerteseket, a Csalóka Pétert és az Ágacskát. De rendezett itt felnőtt előadásokat, tanított és játszott is a Soltisban, legutóbb Kamilla kisasszonyt a Liliomfiban. Szeret fiatalokkal dolgozni, és ők is vele. Így aztán az utóbbi években több egyetemi vizsgafilmben is feltűnt.

A Színházi Kritikusok Céhe Ecsedi Erzsébet életműdíjával egy csillogástól mentes, a vidéki színészlét buktatóin felülemelkedő, mindig önazonos, mindig minőséget nyújtó színészi pályát ismer el.

Turbuly Lilla

forrás: https://kritikusceh.hu

Centenáriumi évad-retrospektív – Ahol a “szabadterek” találkoztak

Centenáriumát ünnepelte idén a Városmajori Szabadtéri Színpad. Az ünnepi nyári évadot a Szabadtéri Színházak Szövetségének (SZSZSZ) rendezvénye, a Szabadtéri Színházak Találkozója nyitotta meg. A fővárosi közönség 2022. június 1. és 8. között 9 emblematikus produkciót láthatott az SZSZSZ elsősorban vidéki színházainak a kínálatából válogatva. Nagyszínpadi és kamaraprodukciók érkeztek Kőszegről, Gyuláról, Szentendréről, a balatoni Kultkikötőből is.

Pócza Zoltán, a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke – egyben a Kőszegi Várszínház igazgatója – így fogalmazott: „Mivel 25 éves lett a Szabadtéri Színházak Szövetsége, kitaláltuk, hogy közös rendezvénnyel is megünnepelhetnénk a negyedszázados jubileumot. Ezért rendezzük meg idén először a Szabadtéri Színházak Találkozóját. Mindannyian létrehozunk rendkívül értékes saját produkciókat is, amelyeket most még nagyobb nyilvánosság elé tudunk tárni 2022. június 1. és 8. között a budapesti Városmajori Szabadtéri Színpadon.”

Zenés vígjátékkal nyitott a találkozó: Az Öreghíd alatt című előadást Göttinger Pál rendezte. Egy darab a szerelemről, sorsról, kötelességről, régi adósságokról, közösségről – az adott szóról. S arról, vajon miért választjuk az előttünk felragyogó számtalan lehetőség közül szinte mindig a lehető legrosszabbat… A Kőszegi Várszínház vendégjátéka június 1-jén volt látható, főbb szerepekben: Ullmann Mónikával, Grisnik Petrával, Kálid Artúrral, Epres Attilával, Trokán Annával.

Szinetár Dóra és Makranczi Zalán játszotta a Dunakanyar főszerepeit. Az előadást Szinetár Miklós rendezte. Valahol a Dunakanyarban egy férfi téved be még éppen zárás előtt egy presszóba gyors duplakávéra. Egy nő áll a pultban. Két középkorú, magányos, elbűvölő lélek találkozik. A néző Karinthy Ferenc könnyed iróniával, finomsággal és érzelmekkel teli, fanyar humorú, egyfelvonásos darabját nézve juthat el a kérdésig: tudunk-e egymáshoz kapcsolódni egy véletlenszerű, fura találkozással, amit csak úgy elénk hozott a sors? A Szentendrei Teátrum előadását június 2-án tekinthették meg a nézők a Városmajorban.

Az Őze Áron rendezte Hamlear Shakespeare két művének – Hamlet és Lear király – cselekményét fűzi egybe, azok egymásra rímelő viszonyait, konfliktusait összehangolva kínált nagyívű, a főhős ifjúkorától öregkoráig tartó, burleszk elemekkel át- meg átszőtt, ugyanakkor finom és igényes paródiát. A két szerző, Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba darabja nemcsak a dán királyfit, Hamletet hagyja életben, hogy utána Learként uralkodjon Britannia felett, hanem még belesző a történetbe egy magyar ikont, Bánk bánt is. Az alkotók által „harsány, abszurd, Monty Python-szerű komédiaként” meghatározott darabot jól játszható helyzeteket, izgalmas, számos, hosszú utat bejáró karakterekt és igazán egyedi nyelvi humor jellemzi. A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a Gyulai Várszínház közös produkciójának főbb szerepeit: NagyErvin, Sipos Imre, Vasvári Csaba, Papp János, Jegercsik Csaba, Ágoston Péter és Kovács Vanda játszotta.

Grecsó Krisztián Libri-közönségdíjas regényéből készült Grisnik Petra monodrámája, a Vera Göttinger Pál rendezésében. Egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán. Figyel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen az. Tanulja a többi gyereket, tanulja a felnőtteket. Ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. Családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. A Kőszegi Várszínház produkciója a Városmajori Szabadtéri Színpad kisszínpadán volt átható június 4-én.

A június 5-én két alkalommal bemutatott Dalok a kamrából gasztrokoncert borkóstolóval társult, így különleges, kulturális és gasztronómiai élményt nyújtott a nézőknek. Az előadás Mautner Zsófi gasztroblogger konzulensi közreműködésével jött létre, és a karantén alatt megváltozott gasztronómiai szokásainkról szól. A Soharóza kórus a sütési-főzési szokások átalakulását a nagymamamódszerektől az aktuális hipszter trendekig, a takeaway-kultúrát és a karanténlét sok más elemét járja körbe. A Dalok a Kamrából a Catwalk Concert Productions és a Városmajori Szabadtéri Színpad első közös produkciója volt.

Darvasi László korunk egyik legkiválóbb magyar írója. Költői szépségű darabjában Karády Katalin (Bartha Boróka) élete szerepét alakította szívfájdító módon, hogy visszataláljon „az igazsághoz, / a normális, nappali fényhez, / a szabad levegőhöz, / a szélhez…” A mindenki által ünnepelt és rajongott dívát ezúttal a Gestapo 525-ös számú cellájába zárták. Szenvedéstörténetéből megváltástörténet lesz. A Gyulai Várszínház 2021-es ősbemutatóját, a Karády zárkája című előadást – Béres László rendezésében – június 6-án tekinthette meg a fővárosi közönség.

A Városmajori Szabadtéri Színpad 2021-ben bemutatott saját produkciója a Covid okán szociálisan elszigetelt fiatalokra fókuszál. Az elsősorban középiskolásokat célzó zenés színházi előadás, melynek zenei vezetője Beck Zoltán, a 30Y zenekar alapítója, Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékának átirata, melyben az eredeti dráma csupán kiindulópont. Az Ahogy teccik – nemtragédia című parafrázist a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei adták elő június 7-én.

Van, aki nem ismeri Süsü, Mirr-Murr vagy Gombóc Artúr nevét? Aligha! A Csukás István meséiből készült különleges előadás, a Kultkikötő és az Összpróba Alapítvány produkciója: a Süsü és barátai remek szórakozás nyújtott a családoknak.

Gergye Krisztián Társulata új produkciójában a képzőművészet és a tánc párhuzamaira fókuszált. A Szinesztézia című előadás performance-etűdök füzéréből áll, melyek két előadó, Nagy Csilla és Gergye Krisztián egy-egy gondosan kiválasztott műalkotásra adott reflexióit helyezik egymás mellé. Az előadás a Szentendrei Teátrum, a Kőszegi Várszínház és a Gergye Krisztián Társulata koprodukciójában készült a Ferenczy Múzeumi Centrum szakmai támogatásával.

forrás: https://varosmajoriszinpad.hu/

Megrendezték a Szabadtéri Színházak Találkozóját: ez hangzott el

Helyzetelemző és tervező közgyűlést tartott az idén 25 éves Szabadtéri Színházak Szövetsége, amelyhez országszerte immár 14 rangos tagintézmény tartozik. A szakmai szervezet a Kultkikötő egyik helyszínén, Balatonbogláron összegezte a tapasztalatait, illetve beszélte át a következő időszak lehetőségeit. 2022 nyarán – három hónap alatt – összesen csaknem 300 ezer nézője volt a nyári programjaiknak: 53 saját bemutatóval várták a közönséget, és 560 előadást játszottak.

Idén rendezték meg először a Szabadtéri Színházak Találkozóját, amely eseménynek a Városmajor adott helyet. „Jövőre is lesz ez a találkozó, akkor a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 programsorozathoz kapcsolódóan Balatonbogláron és Alsóörsön, a Kultkikötő helyszínein és szervezésében, s már megítélték rá a támogatást” – jelentette be Pócza Zoltán, a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke a közgyűlésen.

Szóba került az is, milyen hatással lehet a szabadtéri színházakra az energiaválság, illetve az, hogy számos kőszínház jelezte, mivel télen zárnak, nyáron pótolják majd az elmaradt előadásokat. A Szabadtéri Színházak Szövetsége együttműködést ajánl a kőszínházaknak.

„Először rendeztük meg a Szabadtéri Színházak Találkozóját. Mindannyian létrehozunk értékes saját produkciókat is nyaranta, amelyek – sok esetben – csak néhány előadást érnek meg a szabadtéri helyszíneken. Azt gondoltuk, nagyobb nyilvánosság elé is vihetnénk ezeket. Sikerrel zárult a programsorozat, és már megítélték a támogatást a folytatáshoz, úgyhogy 2023-ban a Balaton partjára – Balatonboglárra és Alsóörsre – vihetjük a legjobb saját előadásainkat, a Kultkikötő helyszíneire. Ők is szervezik jövőre a rendezvényt a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 programsorozat keretében” – emelte ki Pócza Zoltán.

Nagy Viktor, a Kultkikötő alapító igazgatója hozzátette: „Meg kell felelnünk az Európa Kulturális Fővárosa ethoszának, szellemiségének, értékrendjének. Köztük az együttműködés, a párbeszéd, vagy épp a környezettudatosság elvének. A Szabadtéri Színházak Szövetsége alapvetően az együttműködés és a párbeszéd híve. Megnyugtató az is, hogy a tagintézmények közül már egyre többen csatlakoztunk az országos zöldszínházi hálózathoz, például a Kőszegi Várszínház, a Szentendrei Teátrum, a Városmajori Szabadtéri Színház és a Kultkikötő is. Terveink szerint június 16-25. között szerveznénk a Szabadtéri Színházak Találkozóját. Magyarország szabadtéri színházi kultúrájának sokszínűsége egyedülálló. Ezeknek a tereknek – változatos programkínálatokkal, fesztiválokkal – jelentős szerepük van a helyi közösségi élet szervezésében éppúgy, mint a kulturális turizmus fellendítésében.”

A közgyűlésen a 14 tagintézmény számolt be a nyári programjairól, tapasztalatairól, s egy kicsit a jövő évi tervekről is. Összesen 560 előadást játszottak idén, majdnem mindegyiket teltházzal. Pócza Zoltán, a szövetség elnöke szerint „Magyarországon évről évre egyre többen választanak nyári úti célt annak alapján, hogy megnézik, van-e a közelben szabadtéri színház, esetleg valamilyen fesztivál, ahova a családdal együtt is mehetnek, akár több generáció közösen. A szabadtéri színházak nyári kínálatához a legtöbb esetben már egy-egy saját fesztivál is hozzátartozik.”

Beszéltek a szabadtéri helyszínek 2022-es nyári terveiről is. „Sok minden függ az energiaválság alakulásától. Egyrészt kevesen tudják: a szabadtéri színházak többsége egész évben működik, ősszel, télen, tavasszal belső helyiségekben, terekben. Tehát a rezsikérdés minket is érint” – fogalmazott Pócza Zoltán.

A Szabadtéri Színházak Szövetségének balatonboglári közgyűlésén mindannyian egyetértettek abban: feladatuknak tekintik az együttműködésre törekvést, a környezettudatos szemléletformálást, a közös fellépést a szabadtéri színházak fejlesztése érdekében.

forrás: https://www.blikk.hu/

Vége a kőszegi nyári évadnak

“Az elmúlt három év munkája hozta meg a gyümölcsét a centenáriumra” – Interjú Benkő Nórával

A fennállásának idén 100. évfordulóját ünneplő Városmajori Szabadtéri Színpad meghosszabbított játékrenddel, az eddiginél is gazdagabb programkínálattal és meglepetésekkel egyaránt készült a jubileumra. Az évadot két nagy programsorozat – az első alkalommal megrendezésre kerülő Szabadtéri Színházak Találkozója, valamint a 10. Városmajori Szabadtéri Szemle – foglalta keretbe, a kettő között közel 70 produkcióval, különleges és látványos koncertekkel, ősbemutatókkal, zenés és prózai előadásokkal, gyerekprogramokkal, táncelőadással, operettel, hazai és nemzetközi filmvetítésekkel várták a közönséget. Az évad végén Benkő Nórával, a Városmajori Szabadtéri Színpad ügyvezető igazgatójával ültünk le beszélgetni, hogy összegezzük az elmúlt hónapokat, valamint kicsit előre tekintsünk a jövőbe.

100 éves lett a Városmajori Szabadtéri Színpad. Hogyan ünnepeltétek a jubileumot?

Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehet egy ilyen évfordulót méltó módon megünnepelni. Szerintem jó döntés volt, hogy nem egy kiemelt eseményt állítottunk a középpontba, hanem az egész nyári szezont a jubileumnak szenteltük. Voltak évadon átívelő programok, mint például a Budasteppel közösen szervezett séták, amelyek során a résztvevők körbejárták a Városmajor területét, megismerhették az elmúlt 100 év történetét és a séta végén beleshettek a kulisszák mögé is. A születésnap jó alkalom volt arra, hogy mélyebben is megismerjük, és az év során különböző formában, különböző fórumokon megosszuk az érdeklődőkkel a városmajori parknak, valamint magának a színháznak a történetét. Az OSzMI, illetve más intézmények segítségével korábbi dokumentumok, plakátok és archív anyagok alapján bemutattuk intézményünk múltját a Száz éve a Városmajorban című kültéri kiállításunkban. Az évad elején hirdetett „A Te sztorid” felhívásunkban, arra kértünk mindenkit, hogy mesélje el a városmajori színházhoz fűződő emlékeiket, ezekből végül podcastek és írott anyagok is születtek.

Az előbb említettek mellett volt két kiemelt eseményünk: az egyik a saját produkciónk, a 100 év Major, avagy az eszméimet nem cserélem premierje, amelyben Nyáry Krisztián és Horváth János Antal a korábban itt élt írók és költők szemszögéből mutatta be az elmúlt 100 évet, a másik pedig a Kaddis-koncert, ami szintén a szívügyem volt. Aki olvasta Zoltán Gábor műveit, tudja, milyen borzalmak történtek a környéken 1944-45 telén. Erről mindenképpen szerettünk volna megemlékezni, ehhez pedig nem is találhattunk volna méltóbb előadást, mint Födő Sándor és Bíró Eszter koncertje.

Ahogy említetted, a 100 év Major volt idén a saját produkciótok. Milyen visszajelzések érkeztek a szakmától és a közönségtől?

Nagyon sikeres volt, mert egy izgalmas előadás született, de az mindig megosztó, ha egy írót vagy költőt más szemszögből láttatunk. Ha megmutatod egy költő emberi oldalát is, sokaknak tetszik, mivel ezáltal közelebb kerül hozzájuk. A fiatalok, akik látták az előadást, azt mondták, mennyire szuper lenne így tanulni az irodalmat. Szeretjük a nagy íróinkat, költőinket piedesztálra emelni, de nekik is megvoltak a hibáik, a gyengeségeik, tudtak szerelmesnek lenni és gyűlölni is – miközben természetesen zseniális alkotók voltak. Nagyon fontos megmutatni az emberi oldalukat, mert a művészetük is részben ebből táplálkozott. A Színművészeti előtt magyar szakos voltam az egyetemen, így rálátok az irodalomtanításra, amelynek nagy előnye lehet, ha az irodalmi alakokat élő, a ma emberének érzelmeit bíró emberekként mutatják be, hiszen a teljes világtörténelmet tekintve mintha csak „tegnap” éltek volna.

Az idei nyarat a Szabadtéri Színházak Találkozójával nyitottátok meg, ami az első ilyen kezdeményezés volt. Honnan jött az ötlet, hogy a Szemléhez hasonló sorozatot szenteljetek a rendezvénynek?

A Szabadtéri Színházak Szövetsége elnökének, Pócza Zoltánnak volt az az ötlete, hogy egy olyan programsorozatot szervezzünk, amelyben a szabadtéri színházak az elmúlt évek saját produkcióival mutatkozzanak be a fővárosi közönségnek. A legtöbb szabadtéri színházhoz hasonlóan a Városmajori Színpad is alapvetően egy befogadó tér, ahová meghívott előadások érkeznek, de van egy kötelezvény arra vonatkozóan, hogy évente legalább egy saját bemutatót tartsunk. Ezt mindenki máshogy értelmezi, nálunk ez azt jelenti, hogy az ötlettől a megvalósításig mindent mi csinálunk. Nekünk nincs társulatunk, varrodánk, ügyelőnk, súgónk – tehát semmink, ami egy produkció létrehozásához kellene. Ezért ilyenkor indul az egyeztetés (szerzővel, rendezővel, színészekkel, műszakkal stb.), ami iszonyatosan bonyolult. Több szabadtéri színház is hasonlóképpen működik, ezért is gondoltuk, hogy adunk ezekből a produkciókból egy kis ízelítőt. A Kőszegi Várszínház, a Gyulai Várszínház, a Szentendrei Teátrum és a Kultkikötő előadásai mellett a tavalyi két bemutatónk (Ahogy teccik – nemtragédia és a Dalok a kamrából – A szerk.) is szerepelt a repertoárban. Fontos, hogy a budapesti közönség előtt is megmutatkozhassanak ezek az előadások, nekünk befogadó színházként feladatunk ennek a lehetőségét megteremteni.

Mennyiben különbözik ez a Szemlétől, amelyben szintén vidékről hívtok előadásokat?

Nagyban. Egyfelől a Szövetség által kiválasztott előadások saját produkciók voltak, amelyeket a tagintézmények maguk neveztek a Találkozóra, míg a Szemlére határon innen és túlról mi válogattuk az előadásokat. Idén egyébként beemeltünk egy alternatív fővárosi előadást is (Átrium – Frivol – A szerk.) a versenyprogramba. Művészeti tanácsadóm, Peremartoni Krisztina az egész évadban járja az országot, rendíthetetlenül nézi az előadásokat, keresi azokat a produkciókat, amelyek megütnek egy bizonyos nívót és színvonalban is összehasonlíthatók egymással. Ez adja a díjak igazi értékét: a roppant erős mezőny. Persze, ez nem azt jelenti, hogy máshol nincsenek jó előadások, mert a versenyprogram összeállításakor több tényezőt is figyelembe kell vennünk: azt is néznünk kell, hogy az adott produkció beférjen a színpadunkra, le tudjuk egyeztetni és meg is tudjuk fizetni.

A Városmajori Szabadtéri Színpadon nemcsak színházi előadásokat lehet látni, hanem tánc- és balettelőadásokat, koncerteket, filmeket, gyerekprogramokat is, s ti adtatok helyet júniusban a Margónak is. Cél a műfaji sokszínűség, hogy a kultúra legtöbb területét lefedjétek?

Talán mondhatom, hogy Budapesten nincs még egy olyan nyári szabadtéri színház, ami több műfajban biztosít szórakoztatási lehetőséget a nézőknek. Egy többezres befogadóképességű helyen látványos, általában zenés előadások mennek, mert ekkora térben a próza, a mimika már nem él igazán meg. Nálunk viszont igen, ilyen téren abszolút hiánypótlóak vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb színház Pesten található, Budán alig akad pár, de nyáron ők sem működnek. Éppen ezért feladatunk, hogy minden réteget megszólítsunk, minden igényt kielégítsünk. Ezért is hívunk többek között minőségi gyerekzenekarokat – sajnos a gyerekelőadás nyáron, 40 fokban, délelőtt, világítás nélkül halott ötlet lenne. A koncerthelyszínekkel nem tudjuk és nem is akarjuk felvenni a versenyt; több is van belőlük és mivel mi ültetett helyszín vagyunk, ahol alkoholt sem lehet fogyasztani a nézőtéren, nálunk teljesen más típusú élményre vágynak az emberek. Ezért inkább koncertszínházi produkciókat kívánunk nyújtani a közönség számára (Kern András Lövölde tere, a 30Y Restije Mucsi Zoltán közreműködésével vagy a már említett Kaddis), mely szempontot a koncertek válogatásánál jövőre még hangsúlyosabbá tesszük.

Arra gondoltam, hogy a táncelőadások széppé és felemelővé tennék a nyárestéket, a Győri Balett előadása tavaly igazolta is ezt. Idén már nemcsak őket, hanem a Román Sándor Entertainment és a Szegedi Kortárs Balett produkcióit is láthatták a nézők. A kertmozi ötlete pedig a múltból eredeztethető: egyfelől a Városmajori Színpad is így indult, másfelől eszembe jutottak azok a régi szép balatoni esték, amikor éjszaka a szabadtér alatt néztünk filmeket. Amikor beleírtam ezt a pályázatomba, akkor Budapesten még nem volt ekkora divatja ennek a típusú mozizásnak, de a Covid miatt a szabadtér felértékelődött, így mostanra erős lett a konkurencia, ezért ügyesen kell kiválasztani a filmeket. Idén azt találtuk ki, hogy a meghívott művészeink kedvenc filmjeit vetítjük le. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy a fő profilunk továbbra is a színház. Nagy öröm számomra, hogy idén mindegyik színházi produkciónk teltházas lett, mert ez azt jelenti, hogy sikerült olyan előadásokat bemutatnunk, melyek után a nézők azt érezhették, hogy megérte eljönniük, mert minőségi szórakozást kaptak.

Nálatok véget ért az „évad”. Ennek ellenére jól gondolom, hogy nem dőlhettek hátra? Egyfelől ott van a Kristály Színtér, amit szintén ti üzemeltettek, másfelől hamarosan el kell kezdeni tervezni a jövő évet.

A Margit-szigeten, a Hajós Alfréd Sportuszoda mellett található Kristály Színteret februárban kaptuk meg üzemeltetésre, hogy egy új kulturális közösségi teret hozzunk létre. A városmajori színháztól teljesen eltérő működéssel: zárt térrel, kisebb befogadóképességgel. A Kristályba olyan dolgokat tudunk tervezni, amelyek specifikusan arra a térre alkalmasak, ilyenek például a táncszínházi előadások, a kiállítások és a bulik. Év végéig lesznek programok, aztán egy kis időre bezárunk. Április elején a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaival nyitjuk meg újra a helyet.

Visszatérve a Városmajori Színpadhoz: valóban, sokan azt gondolják, hogy mi nyáron dolgozunk, aztán pedig pihenünk. De a majorban nem áll meg az élet, egyfelől fel kell dolgozni az idei évadot (beszámolók, üzleti tervek készítése, stb.), másfelől ahhoz, hogy a jövő nyár is ilyen izgalmas és színes legyen, már most el kell kezdeni szervezni a programokat, márciusban már késő lenne lekötni azokat.

forrás: https://deszkavizio.hu/