Ötvös András tíz évig vetette bele magát Budapest és a Vásárcsarnok sűrűjébe, de A csemegepultos naplójának nincs vége: az előadás december 25-től január 1-ig látható az eSzínház oldalán.
2014-ben mutattátok be A csemegepultos naplóját. Hol tartott akkor az Orlai Produkciós Iroda színházként, és hogyan illett az előadás a repertoárba?
Ebben az időszakban kezdett kialakulni az a színészekből, rendezőkből álló alkotóközösség, amely ma is meghatározza az Orlai Produkció szellemi és művészi arculatát. Túlvoltunk Kulka János zenés estjein, bemutattuk Csákányi Eszterrel A hét asszonyát, Vári Évával az Edith Piafot és a Rose-t, elkészült Börcsök Enikővel a Nemsenkilény, tehát elkezdett formálódni egy monodráma-repertoár is, és ebbe lépett be A csemegepultos naplója.
Az ötlet a rendezőtől, Göttinger Palitól jött, aki olvasta Gerlóczy Márton regényét, és azt érezte, hogy remek színpadi alapanyagot talált. Számomra pedig egyértelműnek tűnt, hogy ezzel az alkotócsapattal, az adaptációt készítő Lőkös Ildikóval, a bábrendező Schneider Jankóval és Ötvös Andrissal egy olyan előadást hozhatunk létre, amely tökéletesen illeszkedik a koncepciónkba, nevezetesen abba, hogy erejük teljében levő művészeknek biztosítsunk izgalmas kihívást, hogy egy egyszemélyes játékban ne csak a szakmai tudásukat mutassák meg, de lehetőséget kapjanak arra is, hogy magukról valljanak egy fiktív karakteren és történeten keresztül.
Emiatt képezik továbbra is ilyen markáns részét az Orlai Produkció repertoárjának a monodrámák?
Abszolút. Nem szeretnék senkit megsérteni, és természetesen rengeteg ellenpéldát lehetne sorolni, de nem egyszer láttuk, hogy parkolópályára tett színészek próbáltak egyszemélyes produkciókkal visszakapaszkodni, és szinte kényszeresen, egyáltalán nem átgondolt téma- vagy darabválasztással, külső szem bevonása nélkül akarták bizonyítani, helyük van a szakmában. Ezzel szemben én azt hiszem, hogy a rendkívüli koncentrációt kívánó monodrámákat csakis a csúcson levő és valódi mondanivalóval rendelkező színészek játszhatják. Látva, hogy a mi monodrámáink hány egyszemélyes előadás megszületését inspirálták, talán nem túlzás azt állítani, hogy a műfaj reneszánszában van némi szerepünk.
Tíz évig játszotta Ötvös András A csemegepultos naplóját. Te mérföldkőnek tekinted az előadást az Orlai Produkció történetében?
Nem volt olyan mérföldkő, mint az első jelentős produkció, a Hat hét, hat tánc, a Belvárosi Színházban mint az első állandó budapesti játszóhelyen bemutatott Esőember vagy a rétegszínházi repertoárt elindító Fédra Fitness, de nagyon fontos és nagyon sikeres előadás volt. A premier a Kultkikötőben volt 2014 nyarán, Balatonföldváron csodálatos főpróbahetet töltöttünk. Emlékszem, a bemutató napján leszakadt az ég. A nagyszínpadon volt egy kamaratér kialakítva, a sátor fölött dörgött, zuhogott az eső, az egyik hangfal beázott, mindezek ellenére egy nagyon ihletett előadás született meg. Kétszázhússzor játszotta Andris egészen változatos helyszíneken, klasszikus színháztermektől pajtáig. 140-szer a Jurányiban, 80-szor vidéken, és voltak városok, Vác, Pécs, Debrecen vagy Nyíregyháza, ahova többször is visszahívták.
Hadd mondjak ellent neked, mert számomra egy szempontból mégiscsak új irányt jelentett: a történettel és a színházi formával egy fiatalabb generációhoz kapcsolódott az előadás, ráadásul a Jurányiban kapott helyet, amit szintén jelzésértékűnek gondolok.
A fiatalabb generációs fókusz valóban A csemegepultos naplójával indult, Andris után következett Tenki Réka az Egyasszonnyal, Keresztes Tamás Az egy őrült naplójával, Nagy Dániel Viktor a Leszámolás velem-mel, Járó Zsuzsa a 23 perccel, amelyek ráadásul fajsúlyos témákat érintő rétegszínházi előadások voltak. Ebbe a sorba kapcsolódik az elmúlt évadból Pálos Hanna a Mély levegővel, illetve Dékány Barnabás a Legjobban a nőktől féltem-mel, idén mutattuk be a Budapest Bábszínházzal az Akik már nem leszünk sosem-et Barna Zsomborral, és hamarosan látható Radnay Csillával a Hosszú virágzás.
A témaválasztásban számomra fontos, hogy az elhallgatott sorsoknak teret adjunk. A női dominancia számomra vállaltan ügy. Az, hogy a női történetek ennyivel markánsabbak, ha tetszik, őszintébbek, zsigeribbek, azért van, mert több a nőkről szóról alapanyag, tehát mintha omlanának azok a bizonyos falak, és mert a nők könnyebben vallanak magukról. A férfiakkal szemben más a berögzült társadalmi elvárás, emiatt szemérmesebbek, holott ugyanannyi szőnyeg alá söpört problémával kell nekik megküzdeni. A csemegepultos naplójában ugyan könnyedebb stílusban, nem kemény tragédiákat megélve, de mégiscsak egy traumafeldolgozást és felnövéstörténetet látunk.
Te miért szeretted az előadást?
Egyrészt ez volt az első találkozásom Ötvös Andrissal, aki akkor még a Katona színésze volt, majd alkotóközösségünk tagja lett, és hosszú távú, eredményes közös munka indult el. Másrészt pedig ez volt az első monodrámánk, amely egy fiatal alkotónak adott a pálya szempontjából meghatározó feladatot. Azt gondolom, ha majd színháztörténészek elemzik Andris pályáját, ezt az előadást nagyon komolyan fogják vizsgálni.
És szerencsére van belőle egy felvétel, amely december 25-től január 1-ig az eSzínházon megnézhető.
Bizarr azt mondani, és tényleg sokszoros idézőjelben használom a kifejezést. hogy ez a Covid szerencséje. Akkor a Színház TV-nek köszönhetően rögzítettük, és rendkívül hálás vagyok Légrádi Gergelynek, hogy az eSzínházon kap újabb életet. Azt érzékelem, határozott igény van rá, mert ez mégiscsak egy emblematikus előadás, és érdemes újranézni. Maga a felvétel kifejezetten jó hangulatban készült, és ugyan a lezárások miatt nézők nélkül, de a felszabadultság és a játéköröm a képernyőn is átjön.
2024 májusában volt az utolsó előadás A csemegepultos naplójából. Producerként hogyan élted meg a búcsút? Egyáltalán: mi volt az oka, hogy lekerült a repertoárról?
A csemegepultos naplójában egy fiatal férfi vall magáról, aki épp befejezte az egyetemet, keresi az útját, a helyét a világban. És mint minden huszonéves, belemegy az éjszakába, csajozik, sodródik, bemegy egy csomó zsákutcába. Majd fokozatosan elkezd figyelni az emberekre, egyre empatikusabb lesz, lekopnak róla a tüskék. Ahogy ebben a történetben megjelenik a hetente egyszer három deka sonkát vevő nyugdíjas, szép lassan átkerülnek az értékhangsúlyok, és fél év csemegepultozás után kimondja, mit is szeretne csinálni, és komolyan véve magát, a terveit megteszi az első lépést a felnőtté válásban. Ezzel az élethelyzettel sokan tudtak azonosulni a nézők közül, és az sem véletlen, hogy az alkotók épp ezt a témát választották.
Amikor Andris a 40. életévébe lépett, felhívott, az azt mondta: „Tibor, úgy érzem, ezt az előadást már nem szabad játszanom.” És pontosan értettem, mert egészen mást jelent egy 29 éves ember útkereséséről beszélni 29 évesen, mint 39 évesen.
Hiába volt a produkció a csúcson, hiába lehetett volna még könnyedén telt házzal műsoron tartani, a színészi hitelességnél és önazonosságnál nincs fontosabb. Nagyon nagyra tartom Andrist, hogy meghozta ezt a színházi szakmában is példaértékű döntést. Én minden előadást úgy élek meg, mintha az a gyerekem lenne, már csak azért is, mert az előkészületektől a bemutatóig körülbelül annyi idő telik el, mint a fogantatástól a születésig. Nem is teszek különbséget közöttük. Az elengedés pedig – bár nehéz helyzet – a produceri munka része, ráadásul az előadás élettartama miatt többször is megtörténik, így rákészülhet az ember a végső búcsúra.
Az olvasópróbáig az én kezemben van az összes szál, akkor viszont jelentős részüket átadom a rendezőnek és a többi alkotónak. A bemutató egy újabb elengedési pont, akkortól az előadás a színészekkel éli a maga életét. Ezt persze lehet befolyásolni marketingeszközökkel, de a produkció önállóan járja az útját. És aztán meg kell hozni a végső nagy döntést, amikor kimondjuk, ennyi volt. A könnyebb és az egyértelmű eset az, ha nincs néző, ha már nem lehet gazdaságosan játszani az előadást.
Ha viszont lenne még néző, de mégis levesszük a műsorról, mindig közösen döntünk a rendezővel és leginkább a színészekkel, hiszen ők azok, akik estéről estére kiteszik a színpadra a lelküket. Ezek persze sosem könnyű döntések, mert mindenki fél a befejezéstől, felvállalni azt, hogy ebben ennyi volt.
A csemegepultos naplója esetében picit más a helyzet Ugyan az előadás színpadi élete lezárult, de a felvétel és a streaming miatt megmaradhat a közönség számára a folyamatos jelenlét. Sőt az is lehet, hogy amikor már mi, akik létrehoztuk, rég nem színházzal foglalkozunk, vagy akár már nem is leszünk, ez a felvétel meglesz, és utódaink is nézni fogják.
A vetítést itt érhetik el.
2014-ben mutattátok be A csemegepultos naplóját. Hol tartott akkor az Orlai Produkciós Iroda színházként, és hogyan illett az előadás a repertoárba?
Ebben az időszakban kezdett kialakulni az a színészekből, rendezőkből álló alkotóközösség, amely ma is meghatározza az Orlai Produkció szellemi és művészi arculatát. Túlvoltunk Kulka János zenés estjein, bemutattuk Csákányi Eszterrel A hét asszonyát, Vári Évával az Edith Piafot és a Rose-t, elkészült Börcsök Enikővel a Nemsenkilény, tehát elkezdett formálódni egy monodráma-repertoár is, és ebbe lépett be A csemegepultos naplója.
Az ötlet a rendezőtől, Göttinger Palitól jött, aki olvasta Gerlóczy Márton regényét, és azt érezte, hogy remek színpadi alapanyagot talált. Számomra pedig egyértelműnek tűnt, hogy ezzel az alkotócsapattal, az adaptációt készítő Lőkös Ildikóval, a bábrendező Schneider Jankóval és Ötvös Andrissal egy olyan előadást hozhatunk létre, amely tökéletesen illeszkedik a koncepciónkba, nevezetesen abba, hogy erejük teljében levő művészeknek biztosítsunk izgalmas kihívást, hogy egy egyszemélyes játékban ne csak a szakmai tudásukat mutassák meg, de lehetőséget kapjanak arra is, hogy magukról valljanak egy fiktív karakteren és történeten keresztül.
Emiatt képezik továbbra is ilyen markáns részét az Orlai Produkció repertoárjának a monodrámák?
Abszolút. Nem szeretnék senkit megsérteni, és természetesen rengeteg ellenpéldát lehetne sorolni, de nem egyszer láttuk, hogy parkolópályára tett színészek próbáltak egyszemélyes produkciókkal visszakapaszkodni, és szinte kényszeresen, egyáltalán nem átgondolt téma- vagy darabválasztással, külső szem bevonása nélkül akarták bizonyítani, helyük van a szakmában. Ezzel szemben én azt hiszem, hogy a rendkívüli koncentrációt kívánó monodrámákat csakis a csúcson levő és valódi mondanivalóval rendelkező színészek játszhatják. Látva, hogy a mi monodrámáink hány egyszemélyes előadás megszületését inspirálták, talán nem túlzás azt állítani, hogy a műfaj reneszánszában van némi szerepünk.
Tíz évig játszotta Ötvös András A csemegepultos naplóját. Te mérföldkőnek tekinted az előadást az Orlai Produkció történetében?
Nem volt olyan mérföldkő, mint az első jelentős produkció, a Hat hét, hat tánc, a Belvárosi Színházban mint az első állandó budapesti játszóhelyen bemutatott Esőember vagy a rétegszínházi repertoárt elindító Fédra Fitness, de nagyon fontos és nagyon sikeres előadás volt. A premier a Kultkikötőben volt 2014 nyarán, Balatonföldváron csodálatos főpróbahetet töltöttünk. Emlékszem, a bemutató napján leszakadt az ég. A nagyszínpadon volt egy kamaratér kialakítva, a sátor fölött dörgött, zuhogott az eső, az egyik hangfal beázott, mindezek ellenére egy nagyon ihletett előadás született meg. Kétszázhússzor játszotta Andris egészen változatos helyszíneken, klasszikus színháztermektől pajtáig. 140-szer a Jurányiban, 80-szor vidéken, és voltak városok, Vác, Pécs, Debrecen vagy Nyíregyháza, ahova többször is visszahívták.
Hadd mondjak ellent neked, mert számomra egy szempontból mégiscsak új irányt jelentett: a történettel és a színházi formával egy fiatalabb generációhoz kapcsolódott az előadás, ráadásul a Jurányiban kapott helyet, amit szintén jelzésértékűnek gondolok.
A fiatalabb generációs fókusz valóban A csemegepultos naplójával indult, Andris után következett Tenki Réka az Egyasszonnyal, Keresztes Tamás Az egy őrült naplójával, Nagy Dániel Viktor a Leszámolás velem-mel, Járó Zsuzsa a 23 perccel, amelyek ráadásul fajsúlyos témákat érintő rétegszínházi előadások voltak. Ebbe a sorba kapcsolódik az elmúlt évadból Pálos Hanna a Mély levegővel, illetve Dékány Barnabás a Legjobban a nőktől féltem-mel, idén mutattuk be a Budapest Bábszínházzal az Akik már nem leszünk sosem-et Barna Zsomborral, és hamarosan látható Radnay Csillával a Hosszú virágzás.
A témaválasztásban számomra fontos, hogy az elhallgatott sorsoknak teret adjunk. A női dominancia számomra vállaltan ügy. Az, hogy a női történetek ennyivel markánsabbak, ha tetszik, őszintébbek, zsigeribbek, azért van, mert több a nőkről szóról alapanyag, tehát mintha omlanának azok a bizonyos falak, és mert a nők könnyebben vallanak magukról. A férfiakkal szemben más a berögzült társadalmi elvárás, emiatt szemérmesebbek, holott ugyanannyi szőnyeg alá söpört problémával kell nekik megküzdeni. A csemegepultos naplójában ugyan könnyedebb stílusban, nem kemény tragédiákat megélve, de mégiscsak egy traumafeldolgozást és felnövéstörténetet látunk.
Te miért szeretted az előadást?
Egyrészt ez volt az első találkozásom Ötvös Andrissal, aki akkor még a Katona színésze volt, majd alkotóközösségünk tagja lett, és hosszú távú, eredményes közös munka indult el. Másrészt pedig ez volt az első monodrámánk, amely egy fiatal alkotónak adott a pálya szempontjából meghatározó feladatot. Azt gondolom, ha majd színháztörténészek elemzik Andris pályáját, ezt az előadást nagyon komolyan fogják vizsgálni.
És szerencsére van belőle egy felvétel, amely december 25-től január 1-ig az eSzínházon megnézhető.
Bizarr azt mondani, és tényleg sokszoros idézőjelben használom a kifejezést. hogy ez a Covid szerencséje. Akkor a Színház TV-nek köszönhetően rögzítettük, és rendkívül hálás vagyok Légrádi Gergelynek, hogy az eSzínházon kap újabb életet. Azt érzékelem, határozott igény van rá, mert ez mégiscsak egy emblematikus előadás, és érdemes újranézni. Maga a felvétel kifejezetten jó hangulatban készült, és ugyan a lezárások miatt nézők nélkül, de a felszabadultság és a játéköröm a képernyőn is átjön.
2024 májusában volt az utolsó előadás A csemegepultos naplójából. Producerként hogyan élted meg a búcsút? Egyáltalán: mi volt az oka, hogy lekerült a repertoárról?
A csemegepultos naplójában egy fiatal férfi vall magáról, aki épp befejezte az egyetemet, keresi az útját, a helyét a világban. És mint minden huszonéves, belemegy az éjszakába, csajozik, sodródik, bemegy egy csomó zsákutcába. Majd fokozatosan elkezd figyelni az emberekre, egyre empatikusabb lesz, lekopnak róla a tüskék. Ahogy ebben a történetben megjelenik a hetente egyszer három deka sonkát vevő nyugdíjas, szép lassan átkerülnek az értékhangsúlyok, és fél év csemegepultozás után kimondja, mit is szeretne csinálni, és komolyan véve magát, a terveit megteszi az első lépést a felnőtté válásban. Ezzel az élethelyzettel sokan tudtak azonosulni a nézők közül, és az sem véletlen, hogy az alkotók épp ezt a témát választották.
Amikor Andris a 40. életévébe lépett, felhívott, az azt mondta: „Tibor, úgy érzem, ezt az előadást már nem szabad játszanom.” És pontosan értettem, mert egészen mást jelent egy 29 éves ember útkereséséről beszélni 29 évesen, mint 39 évesen.
Hiába volt a produkció a csúcson, hiába lehetett volna még könnyedén telt házzal műsoron tartani, a színészi hitelességnél és önazonosságnál nincs fontosabb. Nagyon nagyra tartom Andrist, hogy meghozta ezt a színházi szakmában is példaértékű döntést. Én minden előadást úgy élek meg, mintha az a gyerekem lenne, már csak azért is, mert az előkészületektől a bemutatóig körülbelül annyi idő telik el, mint a fogantatástól a születésig. Nem is teszek különbséget közöttük. Az elengedés pedig – bár nehéz helyzet – a produceri munka része, ráadásul az előadás élettartama miatt többször is megtörténik, így rákészülhet az ember a végső búcsúra.
Az olvasópróbáig az én kezemben van az összes szál, akkor viszont jelentős részüket átadom a rendezőnek és a többi alkotónak. A bemutató egy újabb elengedési pont, akkortól az előadás a színészekkel éli a maga életét. Ezt persze lehet befolyásolni marketingeszközökkel, de a produkció önállóan járja az útját. És aztán meg kell hozni a végső nagy döntést, amikor kimondjuk, ennyi volt. A könnyebb és az egyértelmű eset az, ha nincs néző, ha már nem lehet gazdaságosan játszani az előadást.
Ha viszont lenne még néző, de mégis levesszük a műsorról, mindig közösen döntünk a rendezővel és leginkább a színészekkel, hiszen ők azok, akik estéről estére kiteszik a színpadra a lelküket. Ezek persze sosem könnyű döntések, mert mindenki fél a befejezéstől, felvállalni azt, hogy ebben ennyi volt.
A csemegepultos naplója esetében picit más a helyzet Ugyan az előadás színpadi élete lezárult, de a felvétel és a streaming miatt megmaradhat a közönség számára a folyamatos jelenlét. Sőt az is lehet, hogy amikor már mi, akik létrehoztuk, rég nem színházzal foglalkozunk, vagy akár már nem is leszünk, ez a felvétel meglesz, és utódaink is nézni fogják.
A vetítést itt érhetik el.
forrás: https://szinhaz.online
Akár bérletet is vehetsz az előadásokból, megéri, sok minőségi produkciót kínálnak online.
Bár a pandémia alatt eleget néztünk otthonról színházi előadást, azért ez egy elég kényelmes lehetőség, és ma is sokan választják a nézőtéri szék helyett a kényelmes fotelt/kanapét. Ezek a minőségi produkciók azonban már nincsenek repertoáron, és ha lemaradtunk róluk, vagy pont, hogy láttuk, és újra megnéznénk, van hova nyúlni. Annak is jó ötlet, aki meglepetésnek szánja a jegyet, de nem tudja, épp azon a napon ráér-e az ajándékozott. Ezek az előadások ugyanis több napig láthatóak, vagy állandóan fent vannak az eSzínház kínálatában. Válogattunk néhány produkciót, amelyet az ünnepek környékén megnézhettek, sőt, bérletként is ajándékba adhatjátok.
Az első blokkban azok közül emelünk ki párat, amelyek bármikor megnézhetőek.
1. Operabeavató: Bánk bán 1-10. – Delta Produkció
Kihagyhatatlan az Operabeavató, Dinyés Dániel zeneszerző és karmester, valamint Göttinger Pál rendező sorozata. Azoknak is ajánlom, sőt nekik különösen, akik eddig nem szerették, nem ismerték az operát, sőt idegenkedtek tőle. Tapasztalat, hogy Dinyéssel és Göttingerrel, valamint a neves operaénekesekkel előadott rendkívül szórakoztató produkció után az is kicsit átértékeli magában a műfajt, aki azt hitte, lehetetlen ezt megszeretni, hiszen még az is hosszú perceken át énekel, akit már leszúrtak. Jelenleg Erkel Bánk bánjából 10 rész látható az eSzínházon.
2. József és testvérei – Örkény István Színház
Az Örkény Színház egyik igen fontos előadása volt a József és testvérei. Thomas Mann művéből Gáspár Ildikó készített színpadi adaptációt, amit mindenki lehetetlen vállalkozásnak tartott. De az élet a dramaturg-rendezőt igazolta: kultikus produkcióvá vált a József és testvérei, még úgy is, hogy három felvonásos. Három színészgeneráció látható a Gáspár Ildikó és Ascher Tamás rendezte József főszerepeiben: a legfiatalabb (az akkor 1 éve diplomás) Patkós Márton az ifjú Józsefként, Polgár Csaba a fiatal Jákobként és az érett Józsefként, valamint Gálffi László az idős Jákobként és Potifár apjaként. Gyakorlatilag az Örkény majdnem egész társulata szerepelt benne. Mácsai Pál alapító igazgató egy interjúban elmesélte: egy nagyregény adaptációját akarták bemutatni, első körben a Bűn és bűnhődésre gondoltak Polgár Csabával a főszerepben, amelyet szintén Ascher rendezett volna és Ildikó lett volna a dramaturg. Hazafelé taxizott a Körúton egy beszélgetés után 2016 májusában, és látta a Vígszínházon a következő évad műsorát, amely a Dosztojevszkij-művel kezdődött. „Éppen elvették előlünk a darabot” – gondolta Mácsai, és júniusig el kellett dönteniük, mit fognak játszani helyette. Gáspár Ildikó előállt azzal két héttel később, hogy a József és testvéreit színpadra alkalmazná. „Utolsó utáni pillanatban sem jutott volna ez eszembe”, tette hozzá Mácsai, „mivel csak elolvasni a regényt egy komplett nyár”. Szeptemberben viszont letett egy példányt a dramaturg-rendező, annyira őrült gondolat volt, csak igent lehetett mondani rá.
3. A nagy füzet – Forte Színház
Ikonikus fizikai színházi előadás a Horváth Csaba vezette Forte Társulattól sok-sok valódi zöldség- és tésztakellékkel (sütőtökök, krumplik, káposztalevelek, póréhagymák). A magyar származású, Svájcban élő Agota Kristof (Kristóf Ágota) kisregényéből készült színdarab Horváth Csaba rendezésében egy hónappal előbb került a Szkéné Színház színpadára, mint a mozikba a Szász János által rendezett film. Míg utóbbiban a bántalmazó nagymamát Molnár Piroska játszotta (meg is kapta érte a Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál díját), a színdarabban Andrássy Máté kopaszon, szoknyában alakította ezt a szerepet.
Az ikerpár gyerekeket a háború elől a szülők a nagymamához menekítik, aki nem bánik a gyerekekkel kesztyűs kézzel, sőt. Mindenért meg kell dolgozniuk, és meg kell edzeniük magukat, ha túl akarják élni ezt a gyötrelmet. Megtartják azonban apjuknak tett ígéretüket: napjaikról naplót vezetnek.
4. A talizmán – Katona József Színház
2000-ben mutatta be a Katona Nestroy művét Máté Gábor rendezésében. 150 előadást ért meg, 9 évig tartották repertoáron. Élete egyik legnagyobb bukásából élete egyik legnagyobb sikere lett – nyilatkozta a 3 felvonásos bohózatról a főszereplő Nagy Ervin. Szentendrén mutatták be A talizmánt, ami igazi formáját a kőszínházban kapta meg, amikor papírdíszletet terveztek hozzá, ez sok játéklehetőséget adott a színészeknek. Ha nem is volt akkora sikere, mint a Portugálnak és a Top Dogsnak – mindkettő több mint 400 előadást ért meg –, imádta a közönség. Pedig nemcsak egyszerű vígjáték volt, hanem társadalomkritika is a kirekesztett vörös hajúakról (burkolt antiszemitizmus). Sok remek alakítás született az előadásban, de Fullajtár Andreáé egészen kiemelkedő volt az özvegy Von Cypressenburgnéként.
5. Mennyekbe vágtató prolibusz. – Weöres Sándor versei, Sufni
Újabb Katonás produkció, de teljesen más műfaj: Fekete Ernő 2010-től hét éven át, 101 alkalommal, hatalmas sikerrel játszotta a Sufniban a Weöres Sándor-versekből összeállított produkcióját. Molnár Gál Péter kritikus a NOL-on írt a produkcióról: „Fekete Ernő nem szaval. Nem verset mond. Nem színészi eszközeivel színezi ki a verseket. Elmond. Közvetít. Érti a költőt. Minek következtében hallgatói is értik. Szereti a költőt. Miért is mindnyájan a zsúfolt sufniban szorongók szeretjük Weörest. Nem áll a színész a költő elé, ezért azután mindkettejüket egyszerre szerethetjük.”
Az eSzínházon látható felvételt 2021 tavaszán vették fel egy külső helyszínen, Tarnóczi Jakab és Török Marcell rendezésében.
6. Kalucsni, nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
„Családi dráma, kivándorlós dráma, barokkos világpusztulás” – írta második drámájáról Dragomán György. A Kalucsni látlelet a mindenkori diktatúráról, a hazugsággal és megfélemlítéssel tönkretett emberi életekről. A történetet a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Szikszai Rémusz színész-rendező állította színpadra. A darabot Dragomán 2005-ben írta, Cseicsner Otilia rendezett belőle hangjátékot 2011-ben, majd Visky András vitte színre Kolozsváron 2016-ban. Később Máté Gábor csinált belőle vizsgaelőadást az Ódry Színpadon. 2019-ben jött Szikszai Rémusz nyíregyházi rendezése, és legutóbb tavaly, a tatabányai Jászai Mari Színházban Göttinger Pál állította színpadra.
A Kalucsni a kommunista Romániában zajlik, nem sokkal a rendszerváltozás előtt, a nyolcvanas évek végén. Egy család történetét látjuk, amely megpróbál kitelepülni. Fojtogató légkör, amiben azt érzi mindenki, hogy képtelenség élni. Hiszen az életükbe beköltözött a hatalom, és kisajátította azt.
Vannak olyan előadások, amelyek időszakosak, csak pár hétig láthatóak. Lehet, hogy később visszatérnek újra az eSzínház repertoárjára, de az is lehet, hogy nem.
7. ’84 – Örkény István Színház (Látható: 2025. december 19.-2026. január 31.)
Orwell 1948-ban írt disztópiája, az 1984 – a 36 évvel későbbi jövőben játszódik. 2020 szeptemberében, a darab bemutatójakor pont 36 évvel voltunk a regény fiktív kora után. A színdarabot Mikó Csaba írta és Widder Kristóf rendezte, hárman játszották: Bajomi Nagy György, Zsigmond Emőke és Mácsai Pál. Szinte egy időben készült a Szegedi Nemzeti Színházban egy másik színpadi verzió Orwell művéből, amelyet Horgas Ádám készített és rendezett. (A bemutató 2020. október 9-én volt.) Egyik előadás alkotói sem voltak túl boldogok, hogy a pandémia kiszámíthatatlanná tette az előadás játszását. Az Örkény produkciója Bajomi Nagy György súlyos betegsége miatt többször elmaradt, jó, hogy készült belőle felvétel, amely újra megnézhető.
8. Mária országa – Szegedi Nemzeti Színház (Látható: 2025. december 19.-2026. január 31.)
Ha már a Szegedi Nemzetit említjük, íme egy díjnyertes előadás, amely megtekinthető az eSzínházon: Székely Csaba történelmi bohózata, a Mária országa. Az ősbemutatót 2022 áprilisában tartották, a szerző megkapta érte a Kortárs Magyar Dráma díját. A 2023-as eSzínházi Fesztiválon közönségdíjat vehetett át a produkció, és a legjobb női főszereplőnek járó díjat pedig Botos Éva.
A királydrámában a középkori Magyarország egyik kevéssé ismert története elevenedik meg – árulásokkal, intrikákkal és váratlan szerelmi viszonyokkal. Elképzelhető, hogy az országot egy nő vegye át? – kiderül, ha megnézitek Alföldi Róbert rendezését.
9. A csemegepultos naplója – Orlai Produkciós Iroda, Füge Produkció (2025. december 25.-2026. január 01.)
2014-ben mutatták be a Gerlóczy Márton művéből a Lőkös Ildikó által dramatizált darabot, amelyet Göttinger Pál állított színpadra. Ötvös András parádés alakítása 10 éven át bejárta az országot, de budapesti otthona a Jurányiban volt. Gerlóczy A csemegepultos naplója megírása előtt bő fél évet dolgozott a pesti Nagyvásárcsarnokban, egy piaci árus ismerőse csemegepultjában. Szabad idejében pedig tudatosan csajozott, hogy az élmények regénnyé sűrűsödjenek benne.
A történetben az írói ambíciókkal nem sokra jutott Márczy Lajos elhatározza, hogy beleveti magát az élet sűrűjébe. A két csemegeboltot működtető piaci kofa, Joli megtanítja neki a szakmai alapokat, majd beállítja a lóhús-termékeket árusító üzlet pultjába. Lajos élete innentől a vásárlók, a lakótársai és a szabadidejében felszedett nők között zajlik. Egy idő után azonban már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban.
Bérlet: Hatféle ünnepi bérletet árul az eSzínház. Ünnepi klasszikusokat, színházi előadásokat és koncerteket rakott egybe karácsonyra. A legolcsóbb bérlet 5900 forint (2 előadással), a legdrágább 12.990 forint négy előadással és két koncerttel.
Bár a pandémia alatt eleget néztünk otthonról színházi előadást, azért ez egy elég kényelmes lehetőség, és ma is sokan választják a nézőtéri szék helyett a kényelmes fotelt/kanapét. Ezek a minőségi produkciók azonban már nincsenek repertoáron, és ha lemaradtunk róluk, vagy pont, hogy láttuk, és újra megnéznénk, van hova nyúlni. Annak is jó ötlet, aki meglepetésnek szánja a jegyet, de nem tudja, épp azon a napon ráér-e az ajándékozott. Ezek az előadások ugyanis több napig láthatóak, vagy állandóan fent vannak az eSzínház kínálatában. Válogattunk néhány produkciót, amelyet az ünnepek környékén megnézhettek, sőt, bérletként is ajándékba adhatjátok.
Az első blokkban azok közül emelünk ki párat, amelyek bármikor megnézhetőek.
1. Operabeavató: Bánk bán 1-10. – Delta Produkció
Kihagyhatatlan az Operabeavató, Dinyés Dániel zeneszerző és karmester, valamint Göttinger Pál rendező sorozata. Azoknak is ajánlom, sőt nekik különösen, akik eddig nem szerették, nem ismerték az operát, sőt idegenkedtek tőle. Tapasztalat, hogy Dinyéssel és Göttingerrel, valamint a neves operaénekesekkel előadott rendkívül szórakoztató produkció után az is kicsit átértékeli magában a műfajt, aki azt hitte, lehetetlen ezt megszeretni, hiszen még az is hosszú perceken át énekel, akit már leszúrtak. Jelenleg Erkel Bánk bánjából 10 rész látható az eSzínházon.
2. József és testvérei – Örkény István Színház
Az Örkény Színház egyik igen fontos előadása volt a József és testvérei. Thomas Mann művéből Gáspár Ildikó készített színpadi adaptációt, amit mindenki lehetetlen vállalkozásnak tartott. De az élet a dramaturg-rendezőt igazolta: kultikus produkcióvá vált a József és testvérei, még úgy is, hogy három felvonásos. Három színészgeneráció látható a Gáspár Ildikó és Ascher Tamás rendezte József főszerepeiben: a legfiatalabb (az akkor 1 éve diplomás) Patkós Márton az ifjú Józsefként, Polgár Csaba a fiatal Jákobként és az érett Józsefként, valamint Gálffi László az idős Jákobként és Potifár apjaként. Gyakorlatilag az Örkény majdnem egész társulata szerepelt benne. Mácsai Pál alapító igazgató egy interjúban elmesélte: egy nagyregény adaptációját akarták bemutatni, első körben a Bűn és bűnhődésre gondoltak Polgár Csabával a főszerepben, amelyet szintén Ascher rendezett volna és Ildikó lett volna a dramaturg. Hazafelé taxizott a Körúton egy beszélgetés után 2016 májusában, és látta a Vígszínházon a következő évad műsorát, amely a Dosztojevszkij-művel kezdődött. „Éppen elvették előlünk a darabot” – gondolta Mácsai, és júniusig el kellett dönteniük, mit fognak játszani helyette. Gáspár Ildikó előállt azzal két héttel később, hogy a József és testvéreit színpadra alkalmazná. „Utolsó utáni pillanatban sem jutott volna ez eszembe”, tette hozzá Mácsai, „mivel csak elolvasni a regényt egy komplett nyár”. Szeptemberben viszont letett egy példányt a dramaturg-rendező, annyira őrült gondolat volt, csak igent lehetett mondani rá.
3. A nagy füzet – Forte Színház
Ikonikus fizikai színházi előadás a Horváth Csaba vezette Forte Társulattól sok-sok valódi zöldség- és tésztakellékkel (sütőtökök, krumplik, káposztalevelek, póréhagymák). A magyar származású, Svájcban élő Agota Kristof (Kristóf Ágota) kisregényéből készült színdarab Horváth Csaba rendezésében egy hónappal előbb került a Szkéné Színház színpadára, mint a mozikba a Szász János által rendezett film. Míg utóbbiban a bántalmazó nagymamát Molnár Piroska játszotta (meg is kapta érte a Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál díját), a színdarabban Andrássy Máté kopaszon, szoknyában alakította ezt a szerepet.
Az ikerpár gyerekeket a háború elől a szülők a nagymamához menekítik, aki nem bánik a gyerekekkel kesztyűs kézzel, sőt. Mindenért meg kell dolgozniuk, és meg kell edzeniük magukat, ha túl akarják élni ezt a gyötrelmet. Megtartják azonban apjuknak tett ígéretüket: napjaikról naplót vezetnek.
4. A talizmán – Katona József Színház
2000-ben mutatta be a Katona Nestroy művét Máté Gábor rendezésében. 150 előadást ért meg, 9 évig tartották repertoáron. Élete egyik legnagyobb bukásából élete egyik legnagyobb sikere lett – nyilatkozta a 3 felvonásos bohózatról a főszereplő Nagy Ervin. Szentendrén mutatták be A talizmánt, ami igazi formáját a kőszínházban kapta meg, amikor papírdíszletet terveztek hozzá, ez sok játéklehetőséget adott a színészeknek. Ha nem is volt akkora sikere, mint a Portugálnak és a Top Dogsnak – mindkettő több mint 400 előadást ért meg –, imádta a közönség. Pedig nemcsak egyszerű vígjáték volt, hanem társadalomkritika is a kirekesztett vörös hajúakról (burkolt antiszemitizmus). Sok remek alakítás született az előadásban, de Fullajtár Andreáé egészen kiemelkedő volt az özvegy Von Cypressenburgnéként.
5. Mennyekbe vágtató prolibusz. – Weöres Sándor versei, Sufni
Újabb Katonás produkció, de teljesen más műfaj: Fekete Ernő 2010-től hét éven át, 101 alkalommal, hatalmas sikerrel játszotta a Sufniban a Weöres Sándor-versekből összeállított produkcióját. Molnár Gál Péter kritikus a NOL-on írt a produkcióról: „Fekete Ernő nem szaval. Nem verset mond. Nem színészi eszközeivel színezi ki a verseket. Elmond. Közvetít. Érti a költőt. Minek következtében hallgatói is értik. Szereti a költőt. Miért is mindnyájan a zsúfolt sufniban szorongók szeretjük Weörest. Nem áll a színész a költő elé, ezért azután mindkettejüket egyszerre szerethetjük.”
Az eSzínházon látható felvételt 2021 tavaszán vették fel egy külső helyszínen, Tarnóczi Jakab és Török Marcell rendezésében.
6. Kalucsni, nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
„Családi dráma, kivándorlós dráma, barokkos világpusztulás” – írta második drámájáról Dragomán György. A Kalucsni látlelet a mindenkori diktatúráról, a hazugsággal és megfélemlítéssel tönkretett emberi életekről. A történetet a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Szikszai Rémusz színész-rendező állította színpadra. A darabot Dragomán 2005-ben írta, Cseicsner Otilia rendezett belőle hangjátékot 2011-ben, majd Visky András vitte színre Kolozsváron 2016-ban. Később Máté Gábor csinált belőle vizsgaelőadást az Ódry Színpadon. 2019-ben jött Szikszai Rémusz nyíregyházi rendezése, és legutóbb tavaly, a tatabányai Jászai Mari Színházban Göttinger Pál állította színpadra.
A Kalucsni a kommunista Romániában zajlik, nem sokkal a rendszerváltozás előtt, a nyolcvanas évek végén. Egy család történetét látjuk, amely megpróbál kitelepülni. Fojtogató légkör, amiben azt érzi mindenki, hogy képtelenség élni. Hiszen az életükbe beköltözött a hatalom, és kisajátította azt.
Vannak olyan előadások, amelyek időszakosak, csak pár hétig láthatóak. Lehet, hogy később visszatérnek újra az eSzínház repertoárjára, de az is lehet, hogy nem.
7. ’84 – Örkény István Színház (Látható: 2025. december 19.-2026. január 31.)
Orwell 1948-ban írt disztópiája, az 1984 – a 36 évvel későbbi jövőben játszódik. 2020 szeptemberében, a darab bemutatójakor pont 36 évvel voltunk a regény fiktív kora után. A színdarabot Mikó Csaba írta és Widder Kristóf rendezte, hárman játszották: Bajomi Nagy György, Zsigmond Emőke és Mácsai Pál. Szinte egy időben készült a Szegedi Nemzeti Színházban egy másik színpadi verzió Orwell művéből, amelyet Horgas Ádám készített és rendezett. (A bemutató 2020. október 9-én volt.) Egyik előadás alkotói sem voltak túl boldogok, hogy a pandémia kiszámíthatatlanná tette az előadás játszását. Az Örkény produkciója Bajomi Nagy György súlyos betegsége miatt többször elmaradt, jó, hogy készült belőle felvétel, amely újra megnézhető.
8. Mária országa – Szegedi Nemzeti Színház (Látható: 2025. december 19.-2026. január 31.)
Ha már a Szegedi Nemzetit említjük, íme egy díjnyertes előadás, amely megtekinthető az eSzínházon: Székely Csaba történelmi bohózata, a Mária országa. Az ősbemutatót 2022 áprilisában tartották, a szerző megkapta érte a Kortárs Magyar Dráma díját. A 2023-as eSzínházi Fesztiválon közönségdíjat vehetett át a produkció, és a legjobb női főszereplőnek járó díjat pedig Botos Éva.
A királydrámában a középkori Magyarország egyik kevéssé ismert története elevenedik meg – árulásokkal, intrikákkal és váratlan szerelmi viszonyokkal. Elképzelhető, hogy az országot egy nő vegye át? – kiderül, ha megnézitek Alföldi Róbert rendezését.
9. A csemegepultos naplója – Orlai Produkciós Iroda, Füge Produkció (2025. december 25.-2026. január 01.)
2014-ben mutatták be a Gerlóczy Márton művéből a Lőkös Ildikó által dramatizált darabot, amelyet Göttinger Pál állított színpadra. Ötvös András parádés alakítása 10 éven át bejárta az országot, de budapesti otthona a Jurányiban volt. Gerlóczy A csemegepultos naplója megírása előtt bő fél évet dolgozott a pesti Nagyvásárcsarnokban, egy piaci árus ismerőse csemegepultjában. Szabad idejében pedig tudatosan csajozott, hogy az élmények regénnyé sűrűsödjenek benne.
A történetben az írói ambíciókkal nem sokra jutott Márczy Lajos elhatározza, hogy beleveti magát az élet sűrűjébe. A két csemegeboltot működtető piaci kofa, Joli megtanítja neki a szakmai alapokat, majd beállítja a lóhús-termékeket árusító üzlet pultjába. Lajos élete innentől a vásárlók, a lakótársai és a szabadidejében felszedett nők között zajlik. Egy idő után azonban már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban.
Bérlet: Hatféle ünnepi bérletet árul az eSzínház. Ünnepi klasszikusokat, színházi előadásokat és koncerteket rakott egybe karácsonyra. A legolcsóbb bérlet 5900 forint (2 előadással), a legdrágább 12.990 forint négy előadással és két koncerttel.
forrás: https://port.hu/
Egy felemelő történet az utolsó nagy kalandról és az újonnan talált barátságról: az Orlai Produkció Hárman a Padon című előadása november 19 és november 24 között megtekinthető online, az eSzínház oldalán, Göttinger Pál rendezésében, három legendás színész előadásában.
Aldo Nicolaj mélyen emberi darabja a „vasnemzedék”, a leélt és végigküzdött XX. század végén élő idős képviselőinek mindennapjait mutatja be egy lakótelepi padon. A hajdan erős férfiak – egy mogorva, rozoga úriember és egy másik, hasonlóan magányos társ – a szelíd és jókedvű nővel találkoznak ezen a kis téren.
Bár idegenként indulnak, a rendszeres találkozások során lassacskán barátokká válnak. A céltalan várakozás, a feleslegesség és a magány szürkesége helyét fokozatosan átveszi az egymásba kapaszkodás biztonsága, a derűs életszeretet, és a valahová tartozás megnyugtató rutinja.
Ez az újonnan feltöltődött energia végül új kalandvágyat szül: elhatározzák, hogy még egyszer, utoljára, belevágnak egy közös, izgalmas vállalkozásba.
Az előadás a generáció utolsó képviselőiről szóló szívmelengető, ezerszínű palettát tárja a néző elé Benedek Miklós, Egri Márta és Gálvölgyi János szereplésével.
„Három magányos ember találkozik egymással a parkban egy padon. A két férfi, akit Benedek Miklós és Gálvölgyi János játszik, nem ismeri egymást. Ott találkoznak életükben először, és lassan barátság szövődik közöttük. Szívmelengető, hogy a szerző behoz a történetbe egy magányos nőt is, mert bizonyára úgy gondolja, nő nélkül nem teljes az élet. Hármasban eltöltik egymással az idejüket. A két férfit a gyermekeik vették magukhoz, és cudarul bánnak velük. Azért szeretnek délutánonként a parkban sétálgatni, hogy minél kevesebbet legyenek otthon. Eltervezik, hogy együtt megszöknek majd valahova, nagyon messzire, hogy ne találják meg őket a gyerekeik” – mesélte egy interjúban Egri Márta.
„A Hárman a padon kamaradarab, társalgási dráma. Szerepdarab, rosszul tűri a rendezői ravaszkodást. Van hatása önmagában a történetnek, de annak is, hogy pont őket hármójukat látjuk a színpadon. Belépnek, már annak elképesztő súlya van. Hatalmas tapasztalattal rendelkeznek, és persze többet tudnak a figurákról, mint én” – mesélte a produkcióról Göttinger Pál rendező.
Aldo Nicolaj mélyen emberi darabja a „vasnemzedék”, a leélt és végigküzdött XX. század végén élő idős képviselőinek mindennapjait mutatja be egy lakótelepi padon. A hajdan erős férfiak – egy mogorva, rozoga úriember és egy másik, hasonlóan magányos társ – a szelíd és jókedvű nővel találkoznak ezen a kis téren.
Bár idegenként indulnak, a rendszeres találkozások során lassacskán barátokká válnak. A céltalan várakozás, a feleslegesség és a magány szürkesége helyét fokozatosan átveszi az egymásba kapaszkodás biztonsága, a derűs életszeretet, és a valahová tartozás megnyugtató rutinja.
Ez az újonnan feltöltődött energia végül új kalandvágyat szül: elhatározzák, hogy még egyszer, utoljára, belevágnak egy közös, izgalmas vállalkozásba.
Az előadás a generáció utolsó képviselőiről szóló szívmelengető, ezerszínű palettát tárja a néző elé Benedek Miklós, Egri Márta és Gálvölgyi János szereplésével.
„Három magányos ember találkozik egymással a parkban egy padon. A két férfi, akit Benedek Miklós és Gálvölgyi János játszik, nem ismeri egymást. Ott találkoznak életükben először, és lassan barátság szövődik közöttük. Szívmelengető, hogy a szerző behoz a történetbe egy magányos nőt is, mert bizonyára úgy gondolja, nő nélkül nem teljes az élet. Hármasban eltöltik egymással az idejüket. A két férfit a gyermekeik vették magukhoz, és cudarul bánnak velük. Azért szeretnek délutánonként a parkban sétálgatni, hogy minél kevesebbet legyenek otthon. Eltervezik, hogy együtt megszöknek majd valahova, nagyon messzire, hogy ne találják meg őket a gyerekeik” – mesélte egy interjúban Egri Márta.
„A Hárman a padon kamaradarab, társalgási dráma. Szerepdarab, rosszul tűri a rendezői ravaszkodást. Van hatása önmagában a történetnek, de annak is, hogy pont őket hármójukat látjuk a színpadon. Belépnek, már annak elképesztő súlya van. Hatalmas tapasztalattal rendelkeznek, és persze többet tudnak a figurákról, mint én” – mesélte a produkcióról Göttinger Pál rendező.
forrás: https://szinhaz.online/
Szombaton Pozsonyi Piknik - kedvezmények egész hétvégén
Reményteljesen közeledik a minden évben várva-várt Pozsonyi Piknik, amikor számtalan évadindító kedvezménnyel várunk titeket.
Személyesen szeptember 6-án találkozhatunk az Orlai Produkció standjánál, online pedig szemptember 5. péntek 13 órától 7. vasárnap éjfélig vásárolhatjátok meg kedvezményesen a Páros jegyet és a Bérletet - ez utóbbihoz most egy 50%-os utalványt is kap ajándékba minden vásárló, egy további szabadon választott előadásra.
Szeptemberi és októberi előadásainkra pedig kedvezménnyes jegyeket vásárolhattok már 5-én pénteken 13.00 órától, ezen kedvezmények pontos listáját péntek reggeltől tesszük nyilvánossá.
Udvaros Dorottya Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő is színpadra lépett péntek este Nagyváradon abban az előadásban, amely az idei Festum Varadinum utórendezvényeinek sorát zárta. Az Orlai Produkció A nulladik perc című előadása bár műfajilag komédia, olyan fajsúlyos témákat is a közönség elé vitt, mint a házastársi kapcsolat, a hűség, a poszttraumás stressz vagy a társadalmi kirekesztettség.
Különleges kettőség jellemzi Göttinger Pál A nulladik perc című színdarabját, amit maga a szerző állított színpadra: kezdet és vég, töretlen optimizmus és rezignált kiábrándultság, humor és szívenütő mondatok találkoznak abban az előadásban, amelyet az elmúlt pénteken a nagyváradi színházkedvelő közönség is láthatott. A múlt század hajnalán a párizsi világkiállítás nyűgözi le történetünk szereplőit, addig sosem látott találmányok kecsegtetnek a jobb életminőséggel, mindeközben egy kezdetben idilli házasság szétesésének lehetünk tanúi. Az ötven év körüli Marcel (Pataki Ferenc) folyami fuvarozó bár keményen dolgozik, mégsem tud egyről a kettőre jutni. Felesége, a 25 évnél fiatalabb Georgette (László Lili), szerelemből ment hozzá, elhagyta érte családját, s bár keményen dolgozik Marcel mellett, történetünk idejére belefásul a nélkülözésbe, de legfőképpen gyermekük elvesztésének bánatába. Ez az a veszteség, ami közrejátszik a házaspár közötti elhidegülésben is.
A színdarab legharsányabb szereplője Pötyi mama (Grisnik Petra), a kikötői hajléktalan, operarajongó száz évnél is idősebb asszony, aki azonnal belopta magát a közönség szívébe. Az állandóan hallgatódzó, nagydumás Pötyi mama talán a színdarab elsődleges „humorforrása”, mindeközben az est során tőle kapjuk az egyik legélesebb társadalomkritikát: a cselekményt megszakító, bemutatkozó monológjában – amely minden szereplőnél visszatérő elem az előadás alatt – vall arról, mennyire fájdalmas számára az, hogy a hajléktalanhoz senki sem akar hozzáérni. Hasonlóan gondterhelt a múltja Mole-nak (Ficzere Béla), a rakodómunkásnak, a háborús veteránnak, aki rémálmokkal küzd a francia gyarmatosítás során elkövetett embertelen vérontások miatt. A kínzó emlékektől szabadulni vágyó gyermekszívű verőlegény mohón veti magát bele a világkiállítás újdonságaiba.
Az Udvaros Dorottya által alakított Madame Pie a színdarab anyafigurája, aki támaszként ott van Marcel és Georgette számára, de ő az, aki betakargatja Pötyi mamát is. Kikötői zsibárusként tengeti mindennapjait, ennek ellenére az optimizmus megtestesítője, semmi sem szakíthatja el álmától, hogy egy nap muskátlis, eresz alatti fecskefészkes házban fog élni. Tőle tudjuk meg, mit is jelent a színdarab címében szereplő nulladik perc: az a pillanat, amikor a körülményeken felülkerekedve elhatározzuk – már csak jobb lehet.
Éleslátásával, higgadtságával ő a biztos pont, aki felismeri: „aki egyedül viszi a zsákot, az csak a földet tudja nézni”.
Puccini A köpeny operájával ellentétben – amelynek az előadás egyfajta parafrázisa – itt a boldog végkifejletnek, a házaspár újra egymásra találásának lehetünk tanúi. A szerző-rendező nem hagyja, hogy a néző bűntudatot érezzen amiatt, hogy ezt a boldogságot egy gyilkosság – a szerető, Henry (Rohonyi Barnabás), megölése – árnyékolja be: Pötyi mama újraéleszti a tetszhalott fiatalt. A fanyar végkifejlett azonban ott van a levegőben: miközben a szereplők örvendenek a pár boldogságának, a jobb élettel kecsegtető jövőnek és még a muskátlis otthon álomképe is megvalósul, a néző tudja, hogy 14 év múlva kitör az első világháború. Ezzel kapcsolatban Pötyi mama fogalmazza meg a szállóigeszerű igazságot: hiába esznek és isznak jobbat az emberek, van, ami „konstans”.
A közönség kitörő tapssal köszönte meg a kétfelvonásos vendégelőadást.
forrás: https://biharinaplo.ro/
A Tiszaújvárosi Tavaszi Fesztivál nyitányaként Neil LaBute amerikai dráma- és forgatókönyvíró „Ha lenne valakim" című színdarabját tekinthették meg az érdeklődők május 7-én a Derkovits Művelődési Központban. Az Orlai Produkciós Iroda által Göttinger Pál fordításában és rendezésében színpadra vitt történet Barta Ágnes és férje, Mészáros Martin szereplésével világított rá arra, mennyire nehéz manapság az ismerkedés a fiatalok számára. Többek között ennek okairól és lehetséges megoldásairól kérdeztem a Junior Prima Díjjal is kitüntetett színművésznőt. - Tavaly kezdődött az együttműködése az Orlai Produkcióval, hogy érzi ott magát?
- Nagyszerűen, náluk jobb csapatot el sem tudok képzelni. Remekül ment a beilleszkedés is, úgyhogy jó érzés egy ilyen rendkívül kedves közösségben dolgozni.
- Minden tekintetben egy egészen új színdarabbal érkeztek hozzánk, ennek alapján milyenek a produkcióval kapcsolatos, friss benyomásai és élményei?
- Ezt az előadást különösen szeretjük játszani, és az is nagyon jó érzéssel tölt el bennünket, amikor megtalálja a közönségét. A visszajelzések alapján azt hiszem, ebben a másfél órában a nézők is szeretnek bekapcsolódni a két fiatal életébe.
- Ez a produkció mennyiben más az eddigi pályafutását tekintve?
- Nagyon más. Ezt megelőzően még nem játszottam kétszereplős darabban, ami meglehetősen eltérő koncentrációt igényel, például egy olyan előadáshoz képest, amiben több időt töltök takarásban, azaz nem vagyok végig a színpadon. Technikailag és színészileg egyaránt nehéz feladat ez. De minden produkciónak megvan a maga nehézsége, ami jelen esetben az, hogy nem tudunk nagyszínpadi díszletekbe, zenébe és koreográfiákba kapaszkodni. Tehát mindazt, amit el kell érni a színpadon, pusztán a színészetünkkel és a jelenlétünkkel valósíthatjuk meg.
- Hogyan írná le az előadást és a karakterét a saját szemszögéből?
- Nagyon szeretem, mert egy bonyolultabb, és talán első ránézésre nem is szimpatikus karaktert kell megformálnom benne, ami különben az egyik legkedvesebb számomra. A „Ha lenne valakim" egy igazán jól és szépen megírt színdarab, melyben hirtelen mutatkozik meg, mi is a valódi drámája annak a lánynak, akit alakítok.
- Mennyiben több ez az előadás egy szerelmi komédiánál?
- Nagyon sokkal több annál. Mivel manapság is tapasztalható problémákat boncolgat, és mai problémákra hívja fel a figyelmet, szinte nehéz is komédiának nevezni. Inkább azt mondanám: a valóság ábrázolása nevetteti meg a nézőket.
- Mi adja a produkció érzelmi töltetét?
- A fiatalok ismerkedése során felmerülő buktatók ábrázolása, ugyanakkor arra is rávilágít a darab, hogy miként lehet elengedni bizonyos sebzettségeket egy új, komoly szándékú találkozás során. - Ön szerint miként fordulhatna jobbra a helyzet a lelki sérüléseink eleresztését illetően?
- Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert az élet minden területén nagyon könnyen megsebesülhetünk. Ugyanakkor azt gondolom, többször meg kellene engedni magunknak a hibázás lehetőségét, és ugyanilyen fontos, hogy ne mindig magunkat okoljuk. Például, amikor nem jön össze egy kapcsolat.
- Ehhez viszont talán nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk az önismeret fejlesztésére…
- Igen, szerintem is egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy a napi teendők mellett ezzel a témával is rendszeresen foglalkozzunk. Így könnyebben engednénk el a frusztrációkat, és minden hasonló érzést, melyek megnehezítik az életünket. Viszont az is tudvalevő, milyen nagyon fájdalmas felismerni mindazt, amivel küzdünk.
Ördögh István
forrás: https://www.kronika.tiszatv.hu/
Varadinum-bérlet
A Varadinum Kulturális Alapítvány és a Szigligeti Színház a 2025-ös évi 33. Festum Varadinum alatt is Varadinum-bérletet kínál a színház kedvelőinek. Az egy hónapos fesztivál során 5+1 előadást tekinthetnek meg az érdeklődők, ebből két előadás a nagyváradi Szigligeti Színház produkciója, négy előadás pedig magyarországi színházaké.
Program és előadások
Május 3-án, 19:00 órától ismét megtekinthető lesz a Szigligeti Színház nagyszínpadán a 2023-as évadban bemutatott és közkedvelt előadása a Szigligeti Társulatnak, A padlás (r.: Tóth Tünde) musical. Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter darabja tökéletes családi programnak számít egy hosszú hétvégén. Mikor e mese íródott, még nem is sejtettük, hogy a számítástechnika egyik legnagyobb port kavaró kérdése éppen a mesterséges intelligencia megjelenése lesz. Főhősünk, Rádi, a kirúgott fiatal tudós olyan gépet alkot, amely arcfelismerő programmal rendelkezik, önmagát javítja, de ha kell, az időjárást is megváltoztatja egy pillanat alatt… Valamikor ez valóban a mesék világához tartozott, de ma már a Robinsonhoz hasonló gépek itt vannak a mindennapjainkban. Szerelem és barátság, élet és a túlvilág reménye, valamint izgalmas fordulatok és igazi krimi mozgatja e mesét és főhőseinket, s miközben szól Presser Gábor szinte mindenki által ismert csodás zenéje, minden megoldódik. Mint egy igazi mesében.
Május 4-én 19:00 órától a Mathias Corvinus Collegium diákközönsége szórakozhat a Nagyvárad Táncegyüttes Holló Jankó (r.: Györfi Csaba) című mágikus táncjátékán, a Transilvania Színpadán. Holló Jankó neve beszédes név, nem véletlenül, hiszen a legtöbb mesehős emberi erők felnagyított, önállósított képmásának tekinthető. A holló a teremtés és a halál, a spirituális erő szimbóluma. Van benne valami fenséges, valami titokzatos. A népmese alapján egy olyan történetet hozunk létre, amely a tánc nyelvén is erőteljes lenyomata marad a mese szimbólumrendszerének. Arra törekszünk, hogy 7+ éves kortól a kamaszkorig mindenki kiolvashassa az életkorának megfelelően feldolgozható problémákat, játékokat, drámát és humort egyaránt. Előadásunk a másságról, önmagunk történetének megismeréséről, elfogadásáról, a hőssé válás lehetőségéről mesél.
Május 15-én 19:00 órától ismét a Nagyvárad Táncegyüttes előadásában láthatják az együttes legújabb folklór előadását, melynek címe Tündérkert Bartók útjain (sz.: Novák Péter). Az előadás Novák Ferenc és Foltin Jolán műfajteremtő koreográfusok emlékére készült.
Akét alkotó két meghatározó rendezése a Tündérkert (1988) és a Bartók útjain (2006) más időkben, de egyazon szándékkal született: megmutatni a Kárpát-medence és az erdélyi tájegységek sokszínű, soknemzetiségű kultúráját, avagy a népzenén és néptáncon keresztül megérteni békés egymásrautaltságunk történetét… Erdély közel háromszáz éves autonómiája semmihez sem fogható kulturális gazdagodást ösztönzött kora társadalmában. A barokk, a rokokó, majd a klasszicizmus arisztokrata életminősége, műveltsége a paraszti tehetséget is megihlette, s ezzel a magas és mély kultúra páratlan kölcsönhatása jött létre. Novák és Foltin még részese lehetett az “időutazásnak”, amit néprajzos kortársaikkal tettek a múlt század hatvanas éveitől, hogy gyűjtéseikkel az MTA, a Zenetörténeti Intézet, s a Hagyományok Háza által napjainkig gondozott dokumentációt gazdagítsák. Ezek száma, változatossága sokszoros a lényegesen nagyobb területi egységeket felölelő szláv, német, frankofon nyelvterületekhez képest. Nem árt időről időre számot vetnünk tehát, kik is vagyunk valójában – magyarok, románok, szászok, zsidók, cigányok – Európa szegletében, milyen hozzáadott érték multikulturális jelenlétünk.
Másnap, május 16-án 18:00 órától a GG Tánc Eger vendégelőadását, a Fehérlófia (k.: Mészáros Máté)című táncmesét hozzák el a Szigligeti Színház nagyszínpadára. A Fehérlófia az egyik legismertebb magyar elbeszélő költemény, melyet Arany János gyermekei, László és a fiatalon elhunyt Julia jegyezte le, és az Eredeti népmesék című gyűjteményben tettek közzé 1862-ben. Sokan talán Jankovics Marcell gyönyörű, szimbólumokkal teletűzdelt animációs filmjéből ismerik, melyet 1981-ben mutattak be, de még ma is lenyűgöző. Maga a mese – alapelemeit tekintve – több ezer éves és eredetileg egy férfi beavatási történet lehetett. A beavatások olyan mély antropológiai szükségszerűségek, amit a modern ember sem tud teljesen nélkülözni. Ezek mellett a történet pontosan leírja a szülői gondoskodás nélkülözhetetlenségét és ez életre felkészítő szerepét minden gyermek életében. Az hogy ez a mi közös történetünk lehessen Eger város gyermekeinek rajzai jelenítik meg a történetet és egyben adják a színpad képet is. Az előadás a tánc a színház és a cirkusz elemeit használva invitálja minden látogatóját erre az előadásra.
Május 19-én 19:00 órától az egri Gárdonyi Géza Színház Ők tudják, mi a szerelem (r.: Frigyesi András) vígjátékát láthatják. “1864 szeptemberének végén Hector Berlioz zeneszerző 48 év után, lyoni koncertjét követően fölkeresi gyermekkori szerelmét, Estellát. Estella lánya, veje, unokája jelen volt az esti hangversenyen, bár a családfő egyáltalán nem érti az érzelmeket, a művészetet, kizárólag saját karrierjének építése foglalkoztatja. Az alakoskodó vő famíliájában egyedül a világos értékrendű, jó humorú nagymama él bölcsen és kiegyensúlyozottan. Hozzá toppan be koncertje után a lobogóan szenvedélyes, már életében halhatatlan Berlioz. A múlt megelevenedik, a jelen megdermed, a jövő pedig… Manapság már-már társadalmi elvárás a fiatalság látszatát hajszoló plasztikai sebészet segítségével életkorunk tagadása. Pedig minden életkor értékes. Az idősödő ember fokozott érzékenységgel éli át és érti meg, hogy az önmagát meghaladó szeretet az, amelyen keresztül a világ rendje megvalósul. Az idős korban lángra kapó szenvedély főként vígjátéki téma, mert anakronisztikusan hat, de belülről átélve megrendítő, megtisztító tragédia.”
Május 25-én 19:00 órától a Festum Varadinum zárórendezvényeként a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen, a Maladype Színház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közös produkciója a Holokauszt 80 emlékév tiszteletére rendezett A bábjátékos (r.: Balázs Zoltán) című előadását tekinthetik meg a nagyváradi Szigligeti Színház nagyszínpadán. A Romániában született, Franciaországban élt és alkotott szerző, Gilles Ségal, amikor elkészült A bábjátékos című drámájával, így kiáltott fel: „Valami könnyedet akartam írni”. Ehhez képest a műve minden lett, csak könnyed felüdülést hozó írás nem: az egész emberi nem tragédiáját egyszemélyben megtestesítő főhőse, a II. világháború után öt évvel a kettészakadt Berlinben élő birkenaui menekült, a világhírű bábjátékos Samuel Finkelbaum ugyanis – hiába próbálják többen is meggyőzni – nem hiszi el, hogy vége a háborúnak, és hogy már nem kell tovább bujkálnia. Így egy panzióba bezárva éli mindennapjait a koncentrációs táborban odaveszett felesége és soha meg nem született gyermeke bábjával, s készül élete nagy előadására, melynek címe: Samuel Finkelbaum tragikomikus élete. A bábos főhős alternatív valóságát egyfelől tehát klasszikus színház a színházban megoldás keretezi, másfelől pedig egy olyan barátnak az érkezése, akinek Finkelbaum talán mégis képes elhinni: a háború véget ért. Vagy mégsem?
A Festum Varadinum utórendezvényeként június 6-án 19:00 órától az Orlai Produkció komédiáját, A nulladik perc (r.: Göttinger Pál) című előadást láthatják a Szigligeti Színház nagyszínpadán, főszerepben Udvaros Dorottyával. “Most meg még majd maguk akarják nekem elmagyarázni, hogy mi a szerelem, nézzenek oda. Én azt itt mindenkinél jobban tudom. Amikor az a mogorva uszályos megjelent a rakparton azzal a kicsike feleségével, azonnal mondtam is a kikötő népének, rakodóknak, orgazdáknak, gyilkosoknak, veteránoknak, képzőművészeknek, hogy ez a nyomorult kis gerlepár a védelmem alatt áll, én az ő boldogságukat nem hagyom, mert itt magas színvonalú szerelemről van szó, és én azonnal felismerem az ilyet, mert jegyszedő voltam az operában, és ki vagyok képezve. Sajnálom, hogy végül vérontás lett belőle, ráadásul itt ez a világkiállítás is, nyakunkon a XX. század, és azt sem kéne félvállról venni, meg nekem még fel is kéne mosnom, húslevesem is oda van téve, szóval végeztünk itt, vitéz urak?”
Jegyek és bérletek
Az előadásokra Varadinum-bérlet váltható, melynek ára 120 RON. A jegyek ára a táncelőadások esetében 20-40 RON között mozog, míg a prózai előadások esetében A padlás előadásra 30-60 RON, az Ők tudják, mi a szerelem előadásra 40-70 RON, A nulladik perc előadásra pedig 50-80 RON között kaphatóak a jegyek.
A bérletek kiválthatóak a Szigligeti Színház jegypénztárában minden hétfőn, kedden és csütörtökön 10-17 óra, illetve szerdán és pénteken 13-19 óra között, a jegyek pedig vásárolhatóak a Jegymester oldalán is.
A fesztivál szervezői a Szigligeti Színház, a Festum Varadinum és a Mathias Corvinus Collegium.
VARADINUM KULTURÁLIS ALAPÍTVÁNY Szigligeti Színház Nagyvárad
📍További információ: 📍További információ:
📧 E-mail: info@festumvaradinum.ro 📧 E-mail: szigligeti.pr@gmail.com
🌍 Weboldal: www.festumvaradinum.ro 🌍 Weboldal: https://www.szigligeti.ro/
Online programfüzet: https://tinyurl.com/4kpwvezc
A Varadinum Kulturális Alapítvány és a Szigligeti Színház a 2025-ös évi 33. Festum Varadinum alatt is Varadinum-bérletet kínál a színház kedvelőinek. Az egy hónapos fesztivál során 5+1 előadást tekinthetnek meg az érdeklődők, ebből két előadás a nagyváradi Szigligeti Színház produkciója, négy előadás pedig magyarországi színházaké.
Program és előadások
Május 3-án, 19:00 órától ismét megtekinthető lesz a Szigligeti Színház nagyszínpadán a 2023-as évadban bemutatott és közkedvelt előadása a Szigligeti Társulatnak, A padlás (r.: Tóth Tünde) musical. Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter darabja tökéletes családi programnak számít egy hosszú hétvégén. Mikor e mese íródott, még nem is sejtettük, hogy a számítástechnika egyik legnagyobb port kavaró kérdése éppen a mesterséges intelligencia megjelenése lesz. Főhősünk, Rádi, a kirúgott fiatal tudós olyan gépet alkot, amely arcfelismerő programmal rendelkezik, önmagát javítja, de ha kell, az időjárást is megváltoztatja egy pillanat alatt… Valamikor ez valóban a mesék világához tartozott, de ma már a Robinsonhoz hasonló gépek itt vannak a mindennapjainkban. Szerelem és barátság, élet és a túlvilág reménye, valamint izgalmas fordulatok és igazi krimi mozgatja e mesét és főhőseinket, s miközben szól Presser Gábor szinte mindenki által ismert csodás zenéje, minden megoldódik. Mint egy igazi mesében.
Május 4-én 19:00 órától a Mathias Corvinus Collegium diákközönsége szórakozhat a Nagyvárad Táncegyüttes Holló Jankó (r.: Györfi Csaba) című mágikus táncjátékán, a Transilvania Színpadán. Holló Jankó neve beszédes név, nem véletlenül, hiszen a legtöbb mesehős emberi erők felnagyított, önállósított képmásának tekinthető. A holló a teremtés és a halál, a spirituális erő szimbóluma. Van benne valami fenséges, valami titokzatos. A népmese alapján egy olyan történetet hozunk létre, amely a tánc nyelvén is erőteljes lenyomata marad a mese szimbólumrendszerének. Arra törekszünk, hogy 7+ éves kortól a kamaszkorig mindenki kiolvashassa az életkorának megfelelően feldolgozható problémákat, játékokat, drámát és humort egyaránt. Előadásunk a másságról, önmagunk történetének megismeréséről, elfogadásáról, a hőssé válás lehetőségéről mesél.
Május 15-én 19:00 órától ismét a Nagyvárad Táncegyüttes előadásában láthatják az együttes legújabb folklór előadását, melynek címe Tündérkert Bartók útjain (sz.: Novák Péter). Az előadás Novák Ferenc és Foltin Jolán műfajteremtő koreográfusok emlékére készült.
Akét alkotó két meghatározó rendezése a Tündérkert (1988) és a Bartók útjain (2006) más időkben, de egyazon szándékkal született: megmutatni a Kárpát-medence és az erdélyi tájegységek sokszínű, soknemzetiségű kultúráját, avagy a népzenén és néptáncon keresztül megérteni békés egymásrautaltságunk történetét… Erdély közel háromszáz éves autonómiája semmihez sem fogható kulturális gazdagodást ösztönzött kora társadalmában. A barokk, a rokokó, majd a klasszicizmus arisztokrata életminősége, műveltsége a paraszti tehetséget is megihlette, s ezzel a magas és mély kultúra páratlan kölcsönhatása jött létre. Novák és Foltin még részese lehetett az “időutazásnak”, amit néprajzos kortársaikkal tettek a múlt század hatvanas éveitől, hogy gyűjtéseikkel az MTA, a Zenetörténeti Intézet, s a Hagyományok Háza által napjainkig gondozott dokumentációt gazdagítsák. Ezek száma, változatossága sokszoros a lényegesen nagyobb területi egységeket felölelő szláv, német, frankofon nyelvterületekhez képest. Nem árt időről időre számot vetnünk tehát, kik is vagyunk valójában – magyarok, románok, szászok, zsidók, cigányok – Európa szegletében, milyen hozzáadott érték multikulturális jelenlétünk.
Másnap, május 16-án 18:00 órától a GG Tánc Eger vendégelőadását, a Fehérlófia (k.: Mészáros Máté)című táncmesét hozzák el a Szigligeti Színház nagyszínpadára. A Fehérlófia az egyik legismertebb magyar elbeszélő költemény, melyet Arany János gyermekei, László és a fiatalon elhunyt Julia jegyezte le, és az Eredeti népmesék című gyűjteményben tettek közzé 1862-ben. Sokan talán Jankovics Marcell gyönyörű, szimbólumokkal teletűzdelt animációs filmjéből ismerik, melyet 1981-ben mutattak be, de még ma is lenyűgöző. Maga a mese – alapelemeit tekintve – több ezer éves és eredetileg egy férfi beavatási történet lehetett. A beavatások olyan mély antropológiai szükségszerűségek, amit a modern ember sem tud teljesen nélkülözni. Ezek mellett a történet pontosan leírja a szülői gondoskodás nélkülözhetetlenségét és ez életre felkészítő szerepét minden gyermek életében. Az hogy ez a mi közös történetünk lehessen Eger város gyermekeinek rajzai jelenítik meg a történetet és egyben adják a színpad képet is. Az előadás a tánc a színház és a cirkusz elemeit használva invitálja minden látogatóját erre az előadásra.
Május 19-én 19:00 órától az egri Gárdonyi Géza Színház Ők tudják, mi a szerelem (r.: Frigyesi András) vígjátékát láthatják. “1864 szeptemberének végén Hector Berlioz zeneszerző 48 év után, lyoni koncertjét követően fölkeresi gyermekkori szerelmét, Estellát. Estella lánya, veje, unokája jelen volt az esti hangversenyen, bár a családfő egyáltalán nem érti az érzelmeket, a művészetet, kizárólag saját karrierjének építése foglalkoztatja. Az alakoskodó vő famíliájában egyedül a világos értékrendű, jó humorú nagymama él bölcsen és kiegyensúlyozottan. Hozzá toppan be koncertje után a lobogóan szenvedélyes, már életében halhatatlan Berlioz. A múlt megelevenedik, a jelen megdermed, a jövő pedig… Manapság már-már társadalmi elvárás a fiatalság látszatát hajszoló plasztikai sebészet segítségével életkorunk tagadása. Pedig minden életkor értékes. Az idősödő ember fokozott érzékenységgel éli át és érti meg, hogy az önmagát meghaladó szeretet az, amelyen keresztül a világ rendje megvalósul. Az idős korban lángra kapó szenvedély főként vígjátéki téma, mert anakronisztikusan hat, de belülről átélve megrendítő, megtisztító tragédia.”
Május 25-én 19:00 órától a Festum Varadinum zárórendezvényeként a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen, a Maladype Színház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közös produkciója a Holokauszt 80 emlékév tiszteletére rendezett A bábjátékos (r.: Balázs Zoltán) című előadását tekinthetik meg a nagyváradi Szigligeti Színház nagyszínpadán. A Romániában született, Franciaországban élt és alkotott szerző, Gilles Ségal, amikor elkészült A bábjátékos című drámájával, így kiáltott fel: „Valami könnyedet akartam írni”. Ehhez képest a műve minden lett, csak könnyed felüdülést hozó írás nem: az egész emberi nem tragédiáját egyszemélyben megtestesítő főhőse, a II. világháború után öt évvel a kettészakadt Berlinben élő birkenaui menekült, a világhírű bábjátékos Samuel Finkelbaum ugyanis – hiába próbálják többen is meggyőzni – nem hiszi el, hogy vége a háborúnak, és hogy már nem kell tovább bujkálnia. Így egy panzióba bezárva éli mindennapjait a koncentrációs táborban odaveszett felesége és soha meg nem született gyermeke bábjával, s készül élete nagy előadására, melynek címe: Samuel Finkelbaum tragikomikus élete. A bábos főhős alternatív valóságát egyfelől tehát klasszikus színház a színházban megoldás keretezi, másfelől pedig egy olyan barátnak az érkezése, akinek Finkelbaum talán mégis képes elhinni: a háború véget ért. Vagy mégsem?
A Festum Varadinum utórendezvényeként június 6-án 19:00 órától az Orlai Produkció komédiáját, A nulladik perc (r.: Göttinger Pál) című előadást láthatják a Szigligeti Színház nagyszínpadán, főszerepben Udvaros Dorottyával. “Most meg még majd maguk akarják nekem elmagyarázni, hogy mi a szerelem, nézzenek oda. Én azt itt mindenkinél jobban tudom. Amikor az a mogorva uszályos megjelent a rakparton azzal a kicsike feleségével, azonnal mondtam is a kikötő népének, rakodóknak, orgazdáknak, gyilkosoknak, veteránoknak, képzőművészeknek, hogy ez a nyomorult kis gerlepár a védelmem alatt áll, én az ő boldogságukat nem hagyom, mert itt magas színvonalú szerelemről van szó, és én azonnal felismerem az ilyet, mert jegyszedő voltam az operában, és ki vagyok képezve. Sajnálom, hogy végül vérontás lett belőle, ráadásul itt ez a világkiállítás is, nyakunkon a XX. század, és azt sem kéne félvállról venni, meg nekem még fel is kéne mosnom, húslevesem is oda van téve, szóval végeztünk itt, vitéz urak?”
Jegyek és bérletek
Az előadásokra Varadinum-bérlet váltható, melynek ára 120 RON. A jegyek ára a táncelőadások esetében 20-40 RON között mozog, míg a prózai előadások esetében A padlás előadásra 30-60 RON, az Ők tudják, mi a szerelem előadásra 40-70 RON, A nulladik perc előadásra pedig 50-80 RON között kaphatóak a jegyek.
A bérletek kiválthatóak a Szigligeti Színház jegypénztárában minden hétfőn, kedden és csütörtökön 10-17 óra, illetve szerdán és pénteken 13-19 óra között, a jegyek pedig vásárolhatóak a Jegymester oldalán is.
A fesztivál szervezői a Szigligeti Színház, a Festum Varadinum és a Mathias Corvinus Collegium.
VARADINUM KULTURÁLIS ALAPÍTVÁNY Szigligeti Színház Nagyvárad
📍További információ: 📍További információ:
📧 E-mail: info@festumvaradinum.ro 📧 E-mail: szigligeti.pr@gmail.com
🌍 Weboldal: www.festumvaradinum.ro 🌍 Weboldal: https://www.szigligeti.ro/
Online programfüzet: https://tinyurl.com/4kpwvezc
Magyar Narancs: A szüleid táncművészek, miért a színészet irányába indultál el, nem pedig a tánc felé?
László Lili: Már elég pici koromtól a színészet vonzott. A szüleim elvittek ugyan művészi tornára, ezt egyfajta alapozásnak tekintették, és később a tánc több műfaja is része volt az életemnek hosszabb-rövidebb ideig, de igazán a drámatáborokat élveztem, kiteljesedni Földessy Margitnál, aztán az ÁSZ Drámaiskolában tudtam. Az általánosban nehezen tudtam koncentrálni, álmodozó gyerek voltam, és inkább a tanár nénim habitusa érdekelt, megfigyeltem a gesztusait, a hanghordozását, aztán otthon eljátszottam a szüleimnek. Szerencsére támogattak abban, hogy arra menjek, amerre a szívem, lelkem vezet, nem erőltettek rám semmit.
MN: Hogyan teltek az SZFE-s évek?
LL: Eléggé le voltunk terhelve, az első két évben kis túlzással ki sem jöttünk az épületből, késő estig próbáltunk, hétvégén is, reggel fél 9-től pedig már mozgásóránk volt, aztán elméleti oktatás, mesterségóra. Ez a tempó kizsigereli az embert. Nekem azért volt különösen nehéz, mert elsőéves voltam, amikor váratlanul meghalt az apukám. Egy ilyen töréssel a lelkemben embert próbáló volt teljesíteni, és a gyász rányomta bélyegét a komplett első évemre. Később, ahogy kezdtem feldolgozni a veszteséget, igyekeztem lassanként visszaülni a nyeregbe, és felvenni a többiekkel a ritmust. Zsámbéki Gábor, az osztályfőnököm azt mondta, hogy az első két évben a jelenetek tekintetében nem a minőség, hanem a mennyiség számít.
MN: A gyakorlatodat a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban töltötted. Miért oda mentél, és ha már ott voltál, miért nem maradtál ott?
LL: Az Orlainál játszottam először, még harmadévesen, a Göttinger Pál rendezte Pesti barokk című előadásban, és a közös munkát követően Pali, aki művészeti vezető volt akkor a Móricz Zsigmond Színházban, invitált, hogy töltsem ott a gyakorlatomat. Nagyon szerencsés voltam, mert ezzel egy időben már az is kiderült, hogy Orlai Tibor hosszú távon szeretne velem dolgozni, így biztosított róla, hogy visszavár, sőt a második nyíregyházi évadom alatt már újra próbáltam Pesten is. Nyíregyházán sokfélét játszhattam egy évadon belül; drámát, vígjátékot, gyerekelőadást, ez utóbbiakból sokat tanulhattam a színészi dinamikáról, a befektetett energia fontosságáról, mert a gyerekek abban a pillanatban izegnek-mozognak, ha unják, és simán bekiabálják, hogy „Mikor lesz már vége?”, viszont ugyanilyen hőfokon tudnak rajongani is.
MN: Szabadúszó vagy, de annak is érzed magad?
LL: Inkább társulati tagnak érzem magam, mert Tibor évi két-három bemutatót biztosít. Van nála egy szűkebb kör, egy alkotóközösség, amely egész hasonló egy kőszínházi társulathoz. Elméletben tehát szabadúszó vagyok, de a gyakorlatban jelenleg tíz futó előadásom van az Orlai Produkciónál, és havi húsz estén játszom.
MN: Nem szeretnéd máshol is kipróbálni magad?
LL: Itt sok rendező megfordul, gyakran jönnek egy-egy projektbe „külsős” kollégák is játszani, és ez mindenkire jól hat, mert olyankor más, új energiák mozognak. Én jól érzem magam, jó szerepeket kapok. Játszunk a Jurányiban, a 6SZÍN-ben és a Belvárosiban, és mivel ezek a helyszínek más-más előadásokat kívánnak, a repertoár nagyon színes. A Jurányiban Maros András Redőny című kortárs darabjában például igazán drámai szerepet játszhatok, a Belvárosi Színházban futó vígjátékokban viszont a bohóc énemet is meg tudom mutatni. Ilyen a Tok-tok, avagy hogy pattog a kocka? vagy a Mezítláb a parkban című romantikus komédia.
MN: Milyen szerepek és milyen műfajú darabok inspirálnak leginkább?
LL: Az évek múlásával és azzal, hogy közben édesanya is lettem, jólesik rétegzettebb figurák bőrébe bújni, és ebben benne van az is, hogy el kell fogadnom, nem vagyok már huszonéves. De ugyanolyan örömet okoz feszes ritmusban komédiát játszani, mint máskor drámai csöndet teremteni.
MN: Sokszor a cuki lány szerepét kapod, sohasem érezted ezt skatulyának?
LL: Igyekszem minden szerepemet rétegzetten fogalmazni, és azért a Redőnyben vagy a Brooklyni mesében játszott szerepeim sem igazán cukik, sőt néhány évvel ezelőtt Lady Macbethet is játszottam a Móricz Zsigmond Színházban, így nem érzem magam beskatulyázva.
MN: Játszol a Tapasztalt asszony című előadásban, amelyben azt boncolgatjátok, hogy mi a feladata egy nőnek, ki tartja össze a családot. Te is anya vagy, van egy fiad, mit gondolsz erről?
LL: Anyukámmal, aki balettművészként az egész világot „betáncolta” és szakmájának egyik legjobbja volt, sokat beszélgetek arról, hogy egy ilyen teljes embert kívánó hivatás mellett mennyire lehet a családot összetartani, anyaként igazán jelen lenni. Persze tudom, a balett nagyon szélsőséges példa. Ott általában a szülés után hat héttel visszamennek táncolni, ami elképesztő, de érthető is, hiszen a pálya sem tolódhat ki annyira, mint egy színész esetében. Rendre arra jutunk, hogy a családi élet nem tud olyan hagyományosan működni, mint egy polgári foglalkozású ember életében; ha akár csak azt nézzük, hogy színészként az ember egy hónapban húsz estét nem tölt otthon. Ugyanakkor szerencsére a gyerekek alkalmazkodnak az életkörülményekhez. Nálunk például kialakult, hogy a fiam, aki egyébként sosem volt egy nagy alvó, simán meg tud várni, amíg hazaérek előadás után, így sokszor együtt alszunk el. Összességében azt gondolom, hogy a szülők lelki- és mentális állapota van igazán hatással a gyermek hogylétére, én pedig sokszor tapasztalom, hogy a feldobottságom átragad a fiamra, és ha boldog vagyok a hivatásomban, ezt az energiát haza tudom vinni, és fel tudom használni anyaként is.
MN: Két adaptációban is játszol, a Lavina egy filmadaptáció, a másik a Lila akác lokál, a Szép Ernő-darab átirata. Megnézted a filmet, elolvastad a darabot?
LL: Ez projektfüggő, mert például a Lavinánál szándékosan nem néztem meg a filmet.
MN: Miért nem?
LL: Nem akartam, hogy befolyásoljon. Azt gondoltam, úgy lesz jó, ha magamból fogalmazok, vagy abból, amit együtt kihozunk belőle a rendezővel, és nem egy meglévő alakításhoz képest járom végig az utat. A Lila akácnál nem is a darabot, hanem a szintén Szép Ernő által korábban írt kisregényt kezdtem el olvasni. Az előadásban az első, ligetben játszódó „pados” jelenetünk, amelyben a két fiatal találkozik, hosszú oldalakon keresztül van leírva a könyvben, és nagyon érdekes volt olvasni, hogy milyennek ábrázolja Szép Ernő Mancit, akit játszom. Ebből például becsempésztem bizonyos elemeket az alakításomba.
MN: A Lila akác lokálban azt a kérdést is feszegetitek, hogy milyen volt a szerelem régen, és milyen most. Van ebben különbség?
LL: A szerelem érzésében szerintem nincs különbség, de a világ, ami körülveszi a két embert, az megváltozott. Manapság bárkit azonnal elérhetünk, elég, ha a nevét tudjuk az illetőnek, ráírhatunk bármikor. Így a romantikája talán kissé elvész egy épp megszülető szerelemnek. A Lila akácban egy hónapot kell várnia Mancinak azután, miután életében először – a már említett ligeti jelenetben – találkozik Palival, pedig ez idő alatt végig csak a férfi után vágyakozik. Talán a legfontosabb különbség a száz évvel ezelőtti és a mai szerelemben a világ felgyorsulása, ami miatt egy kapcsolat is gyorsabban szintet léphet, vagy lepereghet.
MN: Hogyan lehet megjeleníteni a szerelmet a színpadon?
LL: Ha van egyfajta kémia, egy megmagyarázhatatlan erő két színész között, az sokat segít.
MN: De mi van, ha olyan partnert kapsz, akivel nincs kémia?
LL: Az egyik volt osztálytársamnak az volt a megoldása erre a helyzetre, és ez azóta sokszor eszembe jut, hogy biztos, hogy van legalább egyvalami, ami tetszik a partneredben, amit ki tudsz ragadni, például hogy szép a szemének a színe, és onnantól meg kell próbálni erre az egyvalamire fókuszálni, abba „beleszeretni”. Így előfordul, hogy egy próbán valami egyszer csak megszületik, amit aztán estéről estére újra meg kell gyújtani, de van egy mag, s ahhoz vissza lehet nyúlni.
MN: A legenda háza című előadásban Hernádi Judittal játszol. Ezt a darabot egy volt színésznő írta, aki a pálya bizonytalansága és a szakma kiszolgáltatottsága miatt nem folytatta. Te mennyire érzed ezt?
LL: A bizonytalanságot jelen pillanatban semennyire, ugyanakkor tudom, hogy mennyi minden dől el a színész „feje fölött”, úgy, hogy nem is tud róla. Kevés a valódi ráhatásunk arra, hogy milyen szerepeket kapunk, és nagyon szubjektív a teljesítményünk megítélése is, ami természetes, de nehéz elfogadni. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy egy előadás vagy premier után gratuláljunk az alkotóknak, mert ez teljesen független attól, hogy valami tetszik-e vagy sem; hiszen a beletett munka elvitathatatlan és tiszteletre méltó.
MN: Azt nyilatkoztad valamikor, hogy ha valami rosszulesik egy próbafolyamatban, akkor most már fel tudsz szólalni akkor is, ha feszültséget szül. Mi esik rosszul?
LL: Ezek nem feltétlenül a próbafolyamathoz kötődnek, hanem alapvetően az emberi kapcsolatokhoz. Mostanában tanulom, és ez is a felnőtté váláshoz tartozik, hogy ha konfliktushelyzetbe kerülök, és valami rosszulesik, ne nyeljem le csak azért, hogy elkerüljem a nekem nehezen elviselhető feszültséget. Most már fontosabb, hogy elkerüljem a későbbi rágódást, mert az a típus vagyok, aki folyamatosan visszajátssza, hogy mit kellett volna mondania…
forrás: https://magyarnarancs.hu
Az Orlai Produkció Együtt. Szabadon. szlogenjét a 2017/2018-as évadban ismerhette meg a közönség, mostantól A nyitott színház címszó alatt folytatja munkáját a produkciós iroda. Az együttlét és a szabadság alapja a nyitottság. A nyitott színház azt jelenti, hogy érdeklődéssel fordulunk egymás és nézőink iránt – fogalmazott a váltás kapcsán Orlai Tibor. Új imázsvideó is készült!
Az Orlai Produkció Együtt. Szabadon. szlogenjét a 2017/2018-as évadban ismerhette meg a közönség. „Ezzel arra az újdonságnak számító alkotóközösségi formára utaltunk, amely ötvözi a társulati lét biztonságát, kiszámíthatóságát, egy műhely összetartó szellemiségét, emellett a tagoknak abszolút művészi szabadságot garantál. Az összetartozásban, a közösségben rejlő erőt, valamint a szabadságot továbbra is elsődleges értéknek tekintjük. A világ azonban változik, ezért fontos, hogy időről időre újradefiniáljuk magunkat” – magyarázza Orlai Tibor alapító az új szlogen okait –
Az együttlét és a szabadság alapja a nyitottság.
A nyitott színház azt jelenti, hogy érdeklődéssel fordulunk egymás és nézőink iránt. Inspirálnak bennünket az új találkozások, amelyek fiatal művészek pályájának izgalmas indulásához, a tapasztalt alkotók kiteljesedéséhez vezetnek. A hosszabb távú együttműködések eredményét jelentik kőszínházakkal, független társulatokkal vagy fesztiválokkal készített koprodukcióink” – tette hozzá.
Az új imázsvideó:
Az alapvetően kortárs művekre épülő repertoáron közel harminc előadás szerepel, ezek között prózai és zenés előadások egyaránt megtalálhatók. A nyitott színházban színes a témák palettája: van köztük felhőtlen szórakozást kínáló Woody Allen-világbemutató, a Brooklyni mese, különleges hangulatú, az öregedésről szeretetteljes humorral szóló darab, a María Luisa, továbbá műsorra tűzik a kortárs magyar irodalom toplistás regényeinek, a Mély levegőnek és a Legjobban a nőktől féltemnek színpadi adaptációit, amelyek a harmincas korosztályt foglalkoztató kérdéseket vizsgálják.
Merünk beszélni életközepi válságról, kapuzárási pánikról, alkoholizmusról, abúzusról, a nők helyzetéről,
bármilyen, másnak tekintett társadalmi csoport problémáiról, identitás- és genderkérdésről. A nyitott színház a műfaji sokféleségre is utal: hiszünk a nevetés gyógyító erejében, ezért a legsúlyosabb témákat is igyekszünk humorral tálalni. Ennek jegyében készült el legendás előadásaink szállóigeszerű mondataiból és közönségkedvenc poénjaiból új imázsvideónk”– mondta Orlai Tibor, aki hangsúlyozta, nem félnek a klasszikusoktól sem: a Halál Velencében című Thomas Mann-adaptáció és a Macskazene címmel áprilisban debütáló Feydeau-bohózat a közönségnek és művészeiknek is kihívást biztosító lehetőséget ad. „Nyitott színház voltunk, vagyunk, leszünk – szögezi le, és hozzáteszi, előadásaikkal hívják párbeszédre a nézőket, hiszen a színház közönség nélkül nem működik. – Nagy örömmel tölt el, hogy nézőink ezt érzik, bátran elmondják véleményüket előadásainkról. Közel húsz év alatt létrejött egy erős bizalmi alap, erre a szellemi és értékközösségre építjük a jelent és a jövőt.”
forrás: https://fidelio.hu/
Mintha Aldo Nicolaj rájuk, Egri Mártára, Benedek Miklósra és Gálvölgyi Jánosra írta volna a Hárman a padon darabját. Öregségről, halálról, álmokról, a szeretet hiányáról is szól, meg humorról, igaz barátságról. Benedek halála után – egyértelmű volt – mással nem lehet tovább játszani. A felvétel maradt. A Göttinger Pál rendezte előadást most az eSzínház közvetítésében láthatjuk. Ennek kapcsán Egri Mártával beszélgetett Marton Éva.
Nem szeretem visszanézni magam, mert akkor mindig találok olyat, amit máshogy csinálnék és utólag csak bosszankodnék.
Benedek Miklós halálával nekem az előadás újranézése már nem csak a darabról szólt.
Ez a másik oka, hogy nehezen nézném vissza, mert annyira elevenen él bennem az előadás, ahogy hárman együtt játszottuk. Az a kép, ahogy ülünk együtt a padon. Nem biztos, hogy lesz rá erőm.
Milyenek voltak a próbák? Azt tudom, hogy a covid miatt először csak online tudtátok bemutatni az előadást…
A „fiúkat” nagyon régről ismerem, egy generáció vagyunk. Gálvölgyivel a Színművészetin egy évfolyamra jártunk, de most először játszottunk együtt. Benedek Micuval annak idején sokat dolgoztunk tévé-játékokban. Itt kerültünk most össze újra. Nagyon meg voltam hatva, hogy engem választottak a partnerüknek. Olyannyira, hogy egyfolytában őket néztem a próbákon. Ehhez tudni kell, hogy velem ellentétben ők végig a színpadon maradnak. Nekem látszólag könnyebb szerep jutott, hisz időnként bemegyek, valamit közbeszólok a beszélgetésükbe, majd kimegyek. Számomra az jelent kihívást, hogy amikor újra bemegyek, ugyanazon a hőfokon, ugyanazokkal az energiákkal kell belépjnem és egyenrangúvá válnom velük. Kettőjük játéka rendkívüli, élvezték a szöveget, élvezték a közös játékot, hogy együtt lehetnek. Sokáig ment ez így, mígnem egyszer Gálvölgyi megkérdezte tőlem: mikor fogod megcsinálni a dolgodat. Ez nagyon sokat segített, akkor kezdtem el komolyan foglalkozni a karakteremmel, azzal, hogy milyen is Ambra.
A színdarab három magára maradt, idős, magányos ember története. A nő ugyanolyan magányos, mint a két férfi, akik a gyerekeikkel laknak, ennek ellenére lelkileg nagyon egyedül érzik magukat. Ráadásul a nő el is veszti őket a végére, kihagyják egy végül meg nem valósuló, de nagy szökési tervből. Az én karakterem csak látszólag erős és kiegyensúlyozott, lassan derül ki róla, mennyi terhet cipel. Rengeteg humorral és iróniával él az előadás, emberi sorsokat villant fel, nagyon jó a szövege, tele van költői képekkel. Sokat dolgoztunk vele.
Az előadás a két férfira épít. Mi Ambra szerepe ebben a hármasban?
Egy próba után rájöttem, hogy itt nekem NŐ-nek kell lennem. Karakterszerep, de magát a nőiségét kell képviselnie, a kacér, kihívó asszonyt. Luigi La Pagliának (Benedek Miklós) tetszik ez a hölgy, Ambrat is megérinti a férfi humora, kedvessége. Szóval még egy halvány szerelmi szál is felsejlik a történetben. Ez a szerep felidézte bennem a fiatalságomat, a fiatalkori énemet, amikor flörtölhettem a férfiakkal.
A két nagyon különböző karakter, Luigi, a mindig elégedetlen morgós öregúr és Libero Bocca, az életvidámabb a végére mély barátságot kötnek.
Gálvölgyi Boccaja energiával teli, fitogtatja az erejét, sportos, büszke arra, hogy még mindig milyen fittnek néz ki. Luigi valóban az örök morgó, elégedetlenkedő, látszólag savanyú figura, akiről kiderül, valójában mennyi finomsága jellemzi. Ő a naivabb, a sérülékenyebb.
A pad jelenti számukra a szigetet, a boldogságot?
Bár mindkettőjük családban él, a gyerekeik nem nagyon törődnek velük, a pad jelenti számukra az életet. Itt ismerkednek meg, itt találkoznak minden délután, s itt mélyül el napról napra a barátságuk. A nő nagyon szeretne velük lenni, kikezd, kacérkodik a két öreggel, így születik meg az ő hármasuk.
A mű eredeti címe A vasnemzedék. Mire utal?
Amikor még erejünk teljében voltunk, hittük, hogy befolyásolhatjuk a világ alakulását. Ők a háborús nemzedék, akik mindent kibírtak, mindig fel tudtak állni és tovább menni. Van egy múltjuk, egy történelmi hátterük, erőt kaptak a szüleik nemzedékétől és ez is alakította egyéni sorsaikat.
Halálról beszélgetnek, de közben nagy terveket szőnek, álmokat kergetnek.
Egyidősek, nagyon hasonló harcokat vívtak az élet örömeiért, a megélhetésért, a család fenntartásért. Nagyon értik egymást, azonosan gondolkodnak a világról, és tulajdonképpen a nő is ezért tud kapcsolódni hozzájuk.
Benedek Miklósnak a fia elvesztése utáni ez az előadás jelentette a színpadi visszatérést. Ráadásul olyan szöveget mond, ami azért feltéphet sebeket. Nagyon nehéz lehetett neki. Titeket, a próbákat hogyan érintette mindez?
Neki ez a szerep valóban a visszatérés volt egy meghatározó tragédia után. Ennek szellemében folytak a próbák. Miközben tudtuk, mindannyian tudtuk, nem beszéltünk erről és mindent megtettünk, hogy jól érezze magát közöttünk.
A szerepe szerint arról beszél, hogy a legkedvesebb lányát elveszítette egy balesetben…
Amikor ezek a mondatok elhangzottak, pontosan tudtam, éreztem, a saját fájdalmából fogalmaz. Embertpróbáló lehetett, de éppen ezért igyekeztünk mindent megtenni, hogy kicsit könnyebb legyen neki. Tudom, hogy Miklósnak örömet okozott a játék, már csak a személyes vonatkozás miatt is. Olyan erővel beszélt, hogy lehetett érezni, abban az ő megélt élményei köszönnek vissza. Három évadon keresztül játszottuk. Fájdalmas volt Micu elvesztése… Nagyon szerettem őt barátként, színészként is. Közel áll hozzám, mint ahogy Gálvölgyi Jani is.
Arról is szól a darab, hogyan lehet jól megélni az öregséget, hogy mi van az idősekkel és mi a fiatalok felelőssége ez ügyben…
Akárhol élünk, ez egy örökérvényű felvetés. Engem is egyre többet foglalkoztat az öregség, hogy mi lesz majd akkor, ha… Ezért fontos a Hárman a padon, mert ezzel a témával foglalkozik és a kiszolgáltatottságunkkal.
Az egyik legszebb jelenet a nagy szökés meghiúsulása. Ugye nem kell, hogy megvalósuljon, elég álmodozni róla?
Jó erről álmodozni, de drukkolunk is, hogy sikerüljön nekik. Abba is belegondolok, hogy mi lett volna, ha tényleg nekivágnak a nagy kalandnak, hogy eljussanak egy szigetre. Mi lett volna?
Fiatalon, gondolom, szívesen beugrik a színész idős karakterekbe is. Mi van akkor, amikor már fogynak a szereplehetőségek, szűkül a pálya? Feszít?
Egyáltalán nem. Próbálok önazonos lenni. A fiatal szerepek már megvoltak, és örülök annak, ha találnak vagy én találok magamnak olyan szerepeket, amelyek a koromnak megfelelőek, mert ezekről most tudok a legtöbbet gondolni, mondani. Anya, nagymama szerepekre mindig szükség lesz, nem aggódom. A drámairodalomnak több nagy nőalakja van ebből a korosztályból is. Sokszor beszélnek arról, hogy fiatalítani kell a társulatokat, ami rendben van, de a korosztályokat meg kell tartani, akkor egészséges. Szeretem a tatabányai csapatot, jó velük dolgozni. Úgy érzem, egyelőre szükség van rám. Az, hogy kettőt játszom egy évben – idén a Mégis kinek az élete, és az Én és a kisöcsém című bemutatókat – teljesen rendben van. Jut időm máshol is fellépni, például a Gólem Színházban, Orlainál, a Rózsavölgyiben, a MáSzínházban, ahol most is akadna nekem feladat. De ez még a jövő zenéje… Hogy meddig van ránk szükség, erről szól a Hárman a padon – ez attól is függ, meddig van még energiánk, kíváncsiságunk, munkabírásunk. Azt gondolom, ameddig bírod, csináld és csinálhasd. De szeretnék oda eljutni, hogy ha már nem bírom, méltósággal vonulhassak vissza.
Szerző: Marton Éva
forrás: https://szinhaz.online
