Október elsején ünnepli nyolcvanadik születésnapját a magyar színház és film egyik legsokoldalúbb, legnagyobb formátumú művésze, Molnár Piroska. Humora, muzikalitása, páratlan jellemábrázoló képessége generációkat varázsolt el – és varázsol ma is, hiszen hiába jelentette be néhány évvel ezelőtt, hogy visszavonul, mindannyiunk legnagyobb örömére ma is a színpadon láthatjuk estéről estére. A Fidelio felkérésére pályatársai, barátai köszöntik a Nemzet Színészét kerek születésnapján, személyes hangvételű üdvözlésekkel.
„Piroska hihetetlenül odaadó.”
Jordán Tamás
színész, rendező
Több mint negyven éve vagyunk barátok. Valahol ’84 táján kezdődött, amikor Piroska visszaszerződött a Csiky Gergely Színházba. A legendás kaposvári időkből különösen emlékezetes számomra a Sirály, amelyben ő Arkagyina volt, én Trigorint játszottam, illetve az Yvonne, burgundi hercegnő, amelyben ő alakította Margit királynét, én Ignác király voltam. Az utóbbi években már csak a Rózsavölgyi Szalonban lépünk fel együtt, most is játszunk ott a romance.com-ban és A két pápában.
Színésznőként hihetetlen. Mindent tud, mindig topon van. Megbízható, jó partner: amikor vele játszom, biztonságban érzem magam.
És közben ott az emberi oldala is: Piroska hihetetlenül odaadó. Ami kevés magánélet marad neki, azt is teljesen a másokra való odafigyelés tölti ki. Ha valakit szeret, és nem hall róla egy ideig, felhívja, érdeklődik. Mindig kíváncsi a másikra. Rengeteg filmet és előadást megnéz, hiába nincs ideje, mégis képben van.
Számomra Piroska nemcsak nagy színésznő, hanem nagyon jó barát is, és ez a kettő együtt teszi őt pótolhatatlanná.
„Pedig még csak nyolcvan!”
Bálint András
színész, rendező
Jé, már nyolcvan!
A főiskolán alattam járt hárommal. Sajnos ritkán játszottunk együtt, utoljára talán Bodó Viktornál A Krakken műveletben. Viszont sokszor beszélgettünk, gyakran ültünk mindenféle szakmai bizottságokban, és általában egyetértettünk. Szerettem megfontolt véleményét, bölcs tapasztalatait.
Pedig még csak nyolcvan!
Isten éltessen, Piroska!
„Nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk.”
Pogány Judit
színésznő
Piroskával ötvennégy évvel ezelőtt ismertük meg egymást a Csiky Gergely Színházban. Ő Koltai Róbert osztálytársa volt a főiskolán. Mire Kaposvárra került, én már Robival jártam. Piroska barátságát tehát tálcán kaptam ajándékba. Később az állandó színházi együttlét, a munka és az egymás mellett zajló magánélet kötött össze minket egyre szorosabban. Még Kaposvárról Budapestre is együtt szerződtünk. Két év múlva én visszamentem Kaposvárra, Piroska Pesten maradt. Pár évet külön töltöttünk. De végül mindkettőnknek Kaposvár lett a törzshelyünk.
Hihetetlenül sokat játszottunk együtt, és a barátságunk ezzel párhuzamosan mélyült.
Ha két ember értékrendje azonos és a színházi ízlésük hasonló, nem marad az életben olyan terület, amelyet ne tudnának egymással megbeszélni.
Akár viharosabban, akár csendesebben zajlott az életünk, volt egy barát, akinek ezt el lehetett mondani. Ennek a barátságnak a koronája valószínűleg az Örkény István Színházban a Macskajáték lett, amelyet tizenkét évig játszottunk. Akkor alakult ki az a szokásunk, hogy nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk. Igaz, hogy csak telefonon, és sohasem fecsegünk, ezek mindig fontos, rövid, konkrét beszélgetések.
Telik az idő, már volt, hogy eszembe jutott, mi lenne, ha egyikünk itt hagyná a másikat – ezt nem tudom elképzelni. De ha mégis, remélem, én megyek el előbb, mert nem szeretném Piroskát elveszteni. Sajnos ezt ő is ugyanígy érzi, tehát ez egy olyan téma, amelyen össze tudnánk veszni.
Az biztos, ha egy-egy esti telefonbeszélgetésnél Piroskának „lelke van”, és én eszébe juttatom, hogy olyan gazdag életünk volt, hogyha bármelyik pillanatban vége szakad, nem panaszkodhatunk, akkor úgy köszön el tőlem: jó, hogy beszéltünk. Jó, hogy vagyunk egymásnak! És ezt én is így érzem.
„Mi mindig szórakoztattuk egymást.”
Koltai Róbert
színész, rendező
Piroskával a főiskolán találkoztunk először 1964-ben. Mindketten Pártos Géza osztályába jártunk. Barátok lettünk ott, és ez a barátság hatvan éve töretlen. Én is ragaszkodom hozzá, ő sem hagyja elveszni a barátokat. Ha valaki nem jelentkezik, keresi.
Ha valaki elcsendesedik, felhívja.
Legendás időket töltöttünk Kaposváron. De mi nem csak a színpadon játszottunk. Mi mindig szórakoztattuk egymást. Reggel, este. Próbák előtt, után, előadások előtt, után. Mentek a rögtönzött paródiák, az improvizált pamfletek. Én voltam a főkolompos, te viszont folyamatosan mondtad, kit kéne még utánoznom. Néha már attól féltem, ha belép valaki a klubba, te azonnal rám nézel: „Na, Robi, most őt!”
Előadások után sokszor Piroskánál gyűltünk össze, a színészházban. Egyszer nem volt fűtés ott, neki viszont volt egy német elektromos hősugárzója, mindenki betódult a lakásába, beszélgettünk. Verebes Pista akkor szerződött Kaposvárra. Ment szépen haza, a színészházba, gondolta, bekopog a szomszéd kollégához, az nem volt ott, ment tovább, lakásról lakásra, sehol senki, végül benyitott hozzád, és mindenkit ott talált. Körülnézett, és csak annyit kérdezett: „Hol kell aláírni?”
Piroska generációk életét gazdagította: kollégákét, közönségét, barátokét. Mindazokét, akik valaha találkoztak vele. Hálás vagyok, hogy számomra Molnár Piroska nemcsak színésztárs, hanem barát is.
„Molnár Piroska hatalmas éléskamrából válogató színész.”
Göttinger Pál
színész, színpadi szerző, színházi rendező
Kaposváron találkoztunk először, rendezőként szerződtem oda, Piroska abban az időben játszotta A nagymamát. Éreztem, hogy szimpátiával követi a pályámat, később vissza is hallottam ezt. Évek múlva a Thália Színházban kezdtem el játszani a Telefondoktort, ott már sűrűbben összefutottunk. Majd készítettem egy hangjátékot a nagymamám háborús emlékirataiból – abban Piroska alakította a nagymamámat. Döbbenetes volt hallani tőle azokat a szörnyűségeket, ahogy a szöveget egyszerre tudta a saját bölcsességével és humorával visszaadni. Barátok lettünk.
Pár éve a Thália felkért, hogy kifejezetten neki írjak jutalomjátékot. Ez lett a Madám Bizsu, amelyről Piroska sokszor elmondta, hogy a legkedvesebb darabjai közé tartozik, és nagyon hálás érte. Ez teremtett végül igazi szövetséget köztünk.
Játszottunk együtt a Hyppolitban. Én vittem őt az előadásokra Dunaújvárosba. Közben rengeteg történetet mesélt, vagy végig gajdoltuk az utat. Volt, hogy az egész Bohéméletet előadtuk az autómban, ő magyarul, én olaszul.
Ami számomra egészen lenyűgöző Molnár Piroskában: irgalmatlanul tájékozott, folyamatosan figyeli a világot, a fiatalokat is. Két lábon járó színháztörténet – a múlt és napjaink lexikonja is egyaránt. Teljesen váratlan időpontokban képes felhívni, hogy kérdezzen vagy elújságoljon valamit.
Sokak életének lett így része: nemcsak mint nagy művész, akit jó látni a színpadon, hanem mint aki a mindennapjainkhoz tartozik.
Akit közel enged magához, annak folyamatos figyelmet ad.
Persze akivel nem akar szóba állni, arra egy percet sem szán
Hatalmas éléskamrából válogató színész. Minden színészi eszköz mögött – legyen az bármilyen egyszerű vagy bonyolult – elképesztő tapasztalat, emberismeret és műveltség áll. Ő nagyon olvasott, egész életében a legnagyobb magyar koponyákkal tartotta a kapcsolatot, és ez a szellemiség, háttértudás még az utalásnyi félmondatatait is megtámogatja.
Bekerülni a Molnár Piroska körül bolyongó csapatba – óriási ajándék számomra.
„Gyönyörű hangú, érzékeny lelkű, kemény bástya.”
Fodor Annamária
színésznő
Piros.
Gyönyörű hangú, érzékeny lelkű, kemény bástya. A Piroska.
Együtt öltöztünk, együtt nevettünk egy forgatáson nyuszijelmezben. Az volt a szabadság netovábbja. Könnyes nevetés. Tanított és szeretett – és mindmáig ezt teszi.
Mici kutyámnak ő a névadója.
Mindig hoz fügét és diót, mert sok van neki. „Érik a második turnus…”
Okos és mindenre kíváncsi. Ez teszi őt naggyá.
Sok-sok titka van, amikből néhányat rám bízott. És én őrzöm őket neki tovább.
Azt is szeretem, hogy néha felhív.
Csak így egyszerűen: szeretem!
„Mióta megismertelek, megfogadtam, hogy az igazán fontos dolgokat inkább megmutatom.”
Grisnik Petra
színésznő
Ha valaki kimondja a neved, előttem sohasem az arcod jelenik meg először, előbb mindig eláraszt belül valami fényes melegség. Az, amit mindenhová behozol magaddal, árad belőled, és nem lehet nem a hatása alá kerülni – vagyis játszani. Ami a legkomolyabb dolog a világon. Mert a játék akkor igazi, ha tétje van. És ezt nem azért tudom, mert elmondtad, hanem azért, mert megmutattad.
Jó lenne most ide egy frappáns sztori valamelyik próbáról, vagy elmesélni egy mások számára érthetetlen szertartásom (ti. hogy a Hétköznapi őrületek alatt mindig bementem a színpadra, hogy hallhassam azt, ahogy gyengéden azt mondod: Kisfiam, ugye te veszel tőlem vért?), vagy bevallani, hogy még mindig nem tudtam olyan finom tökfőzeléket csinálni, mint te (de próbálkozom!), vagy felidézni, hogy emlékszem a szívdobogásomra, amikor az éppen tíz évvel ezelőtti születésnapodon énekeltem neked… De nem mondom. Mert mióta megismertelek, megfogadtam, hogy az igazán fontos dolgokat inkább megmutatom.
Úgy a legfényesebbek.
Boldog születésnapot, Nagymama!
„Csodálatos a profizmusa.”
Pálfi György
filmrendező
A Taxidermia egyfajta beavatás volt számomra, mert korábban nemigen dolgoztam színészekkel. Piroska volt, aki megmutatta, milyen a jó színész-rendező viszony. Elég kényes szerepről beszélünk, sok-sok szexuális tartalommal, szóval pironkodva kértem fel. Amikor igent mondott, kissé meglepve kérdeztem vissza: Biztos? Olvasta a forgatókönyvet? De leállított, mondván, pontosan érti, miről van szó. „Színész vagyok, ez a dolgom. Akarom ezt a szerepet” – mondta. Egy rendezői álom Piroskával forgatni. Fáradhatatlanul dolgozik, rengeteg ötletet hoz, ugyanakkor hagyja magát vezetni. Csodálatos a profizmusa.
Néhány évvel később, amikor Dél-Koreából kaptunk egy kevés pénzt a Szabadesés című filmemre, végig kellett gondolni, hogyan találunk ilyen sok szerepre színészeket. Rájöttem, hogy a főszerep remekül állna Piroskának, aki azonnal igent mondott, és ezzel minden problémánk meg is oldódott, hiszen volt egy aduászunk. Bárkit megkereshettünk ezután, mert olyan filmbe hívtuk őket, amiben Molnár Piroska is játszik. Senki sem utasította vissza.
Amikor vele forgattunk, kifogtuk az év egyik leghidegebb napját. Akkoriban éppen nehezen járt, problémája volt a lábával. Az egyik jelenetben a földről kellett felállnia teljesen egyedül. Felajánlottuk, hogy majd trükközünk a vágással, de ekkor olyasmit mondott, amit sosem felejtek el: „Nekem csak az életben fáj a lábam.” Lefeküdt a hideg kőre, elindítottuk a kamerát – és végicsinálta. Szerepből állt lábra, úgy, ahogy az életben nem lett volna képes. Ez az, amit Piroska tud.
„Mikor folytatjuk?”
Szász János
rendező
Minden reggel, amikor leülök kávézni, ott van a konyha falán a közös filmünk, A nagy füzet plakátja, és Molnár Piroska onnan néz rám le szigorúan, némi szemrehányással, de mégis rám néz, kapcsolatban vagyunk.
Itt van velem reggelente, és mindig fájdalommal gondolok arra – sokszor –, hogy Úristen, mikor folytatjuk ezt a megkezdett munkát?
Én erre mindig készen álltam, készen állok, és soha nem is adom fel, hogy ez újra megtörténjen.
Megtörténjen közöttünk a csoda.
„Piroska hihetetlenül odaadó.”
Jordán Tamás
színész, rendező
Több mint negyven éve vagyunk barátok. Valahol ’84 táján kezdődött, amikor Piroska visszaszerződött a Csiky Gergely Színházba. A legendás kaposvári időkből különösen emlékezetes számomra a Sirály, amelyben ő Arkagyina volt, én Trigorint játszottam, illetve az Yvonne, burgundi hercegnő, amelyben ő alakította Margit királynét, én Ignác király voltam. Az utóbbi években már csak a Rózsavölgyi Szalonban lépünk fel együtt, most is játszunk ott a romance.com-ban és A két pápában.
Színésznőként hihetetlen. Mindent tud, mindig topon van. Megbízható, jó partner: amikor vele játszom, biztonságban érzem magam.
És közben ott az emberi oldala is: Piroska hihetetlenül odaadó. Ami kevés magánélet marad neki, azt is teljesen a másokra való odafigyelés tölti ki. Ha valakit szeret, és nem hall róla egy ideig, felhívja, érdeklődik. Mindig kíváncsi a másikra. Rengeteg filmet és előadást megnéz, hiába nincs ideje, mégis képben van.
Számomra Piroska nemcsak nagy színésznő, hanem nagyon jó barát is, és ez a kettő együtt teszi őt pótolhatatlanná.
„Pedig még csak nyolcvan!”
Bálint András
színész, rendező
Jé, már nyolcvan!
A főiskolán alattam járt hárommal. Sajnos ritkán játszottunk együtt, utoljára talán Bodó Viktornál A Krakken műveletben. Viszont sokszor beszélgettünk, gyakran ültünk mindenféle szakmai bizottságokban, és általában egyetértettünk. Szerettem megfontolt véleményét, bölcs tapasztalatait.
Pedig még csak nyolcvan!
Isten éltessen, Piroska!
„Nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk.”
Pogány Judit
színésznő
Piroskával ötvennégy évvel ezelőtt ismertük meg egymást a Csiky Gergely Színházban. Ő Koltai Róbert osztálytársa volt a főiskolán. Mire Kaposvárra került, én már Robival jártam. Piroska barátságát tehát tálcán kaptam ajándékba. Később az állandó színházi együttlét, a munka és az egymás mellett zajló magánélet kötött össze minket egyre szorosabban. Még Kaposvárról Budapestre is együtt szerződtünk. Két év múlva én visszamentem Kaposvárra, Piroska Pesten maradt. Pár évet külön töltöttünk. De végül mindkettőnknek Kaposvár lett a törzshelyünk.
Hihetetlenül sokat játszottunk együtt, és a barátságunk ezzel párhuzamosan mélyült.
Ha két ember értékrendje azonos és a színházi ízlésük hasonló, nem marad az életben olyan terület, amelyet ne tudnának egymással megbeszélni.
Akár viharosabban, akár csendesebben zajlott az életünk, volt egy barát, akinek ezt el lehetett mondani. Ennek a barátságnak a koronája valószínűleg az Örkény István Színházban a Macskajáték lett, amelyet tizenkét évig játszottunk. Akkor alakult ki az a szokásunk, hogy nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk. Igaz, hogy csak telefonon, és sohasem fecsegünk, ezek mindig fontos, rövid, konkrét beszélgetések.
Telik az idő, már volt, hogy eszembe jutott, mi lenne, ha egyikünk itt hagyná a másikat – ezt nem tudom elképzelni. De ha mégis, remélem, én megyek el előbb, mert nem szeretném Piroskát elveszteni. Sajnos ezt ő is ugyanígy érzi, tehát ez egy olyan téma, amelyen össze tudnánk veszni.
Az biztos, ha egy-egy esti telefonbeszélgetésnél Piroskának „lelke van”, és én eszébe juttatom, hogy olyan gazdag életünk volt, hogyha bármelyik pillanatban vége szakad, nem panaszkodhatunk, akkor úgy köszön el tőlem: jó, hogy beszéltünk. Jó, hogy vagyunk egymásnak! És ezt én is így érzem.
„Mi mindig szórakoztattuk egymást.”
Koltai Róbert
színész, rendező
Piroskával a főiskolán találkoztunk először 1964-ben. Mindketten Pártos Géza osztályába jártunk. Barátok lettünk ott, és ez a barátság hatvan éve töretlen. Én is ragaszkodom hozzá, ő sem hagyja elveszni a barátokat. Ha valaki nem jelentkezik, keresi.
Ha valaki elcsendesedik, felhívja.
Legendás időket töltöttünk Kaposváron. De mi nem csak a színpadon játszottunk. Mi mindig szórakoztattuk egymást. Reggel, este. Próbák előtt, után, előadások előtt, után. Mentek a rögtönzött paródiák, az improvizált pamfletek. Én voltam a főkolompos, te viszont folyamatosan mondtad, kit kéne még utánoznom. Néha már attól féltem, ha belép valaki a klubba, te azonnal rám nézel: „Na, Robi, most őt!”
Előadások után sokszor Piroskánál gyűltünk össze, a színészházban. Egyszer nem volt fűtés ott, neki viszont volt egy német elektromos hősugárzója, mindenki betódult a lakásába, beszélgettünk. Verebes Pista akkor szerződött Kaposvárra. Ment szépen haza, a színészházba, gondolta, bekopog a szomszéd kollégához, az nem volt ott, ment tovább, lakásról lakásra, sehol senki, végül benyitott hozzád, és mindenkit ott talált. Körülnézett, és csak annyit kérdezett: „Hol kell aláírni?”
Piroska generációk életét gazdagította: kollégákét, közönségét, barátokét. Mindazokét, akik valaha találkoztak vele. Hálás vagyok, hogy számomra Molnár Piroska nemcsak színésztárs, hanem barát is.
„Molnár Piroska hatalmas éléskamrából válogató színész.”
Göttinger Pál
színész, színpadi szerző, színházi rendező
Kaposváron találkoztunk először, rendezőként szerződtem oda, Piroska abban az időben játszotta A nagymamát. Éreztem, hogy szimpátiával követi a pályámat, később vissza is hallottam ezt. Évek múlva a Thália Színházban kezdtem el játszani a Telefondoktort, ott már sűrűbben összefutottunk. Majd készítettem egy hangjátékot a nagymamám háborús emlékirataiból – abban Piroska alakította a nagymamámat. Döbbenetes volt hallani tőle azokat a szörnyűségeket, ahogy a szöveget egyszerre tudta a saját bölcsességével és humorával visszaadni. Barátok lettünk.
Pár éve a Thália felkért, hogy kifejezetten neki írjak jutalomjátékot. Ez lett a Madám Bizsu, amelyről Piroska sokszor elmondta, hogy a legkedvesebb darabjai közé tartozik, és nagyon hálás érte. Ez teremtett végül igazi szövetséget köztünk.
Játszottunk együtt a Hyppolitban. Én vittem őt az előadásokra Dunaújvárosba. Közben rengeteg történetet mesélt, vagy végig gajdoltuk az utat. Volt, hogy az egész Bohéméletet előadtuk az autómban, ő magyarul, én olaszul.
Ami számomra egészen lenyűgöző Molnár Piroskában: irgalmatlanul tájékozott, folyamatosan figyeli a világot, a fiatalokat is. Két lábon járó színháztörténet – a múlt és napjaink lexikonja is egyaránt. Teljesen váratlan időpontokban képes felhívni, hogy kérdezzen vagy elújságoljon valamit.
Sokak életének lett így része: nemcsak mint nagy művész, akit jó látni a színpadon, hanem mint aki a mindennapjainkhoz tartozik.
Akit közel enged magához, annak folyamatos figyelmet ad.
Persze akivel nem akar szóba állni, arra egy percet sem szán
Hatalmas éléskamrából válogató színész. Minden színészi eszköz mögött – legyen az bármilyen egyszerű vagy bonyolult – elképesztő tapasztalat, emberismeret és műveltség áll. Ő nagyon olvasott, egész életében a legnagyobb magyar koponyákkal tartotta a kapcsolatot, és ez a szellemiség, háttértudás még az utalásnyi félmondatatait is megtámogatja.
Bekerülni a Molnár Piroska körül bolyongó csapatba – óriási ajándék számomra.
„Gyönyörű hangú, érzékeny lelkű, kemény bástya.”
Fodor Annamária
színésznő
Piros.
Gyönyörű hangú, érzékeny lelkű, kemény bástya. A Piroska.
Együtt öltöztünk, együtt nevettünk egy forgatáson nyuszijelmezben. Az volt a szabadság netovábbja. Könnyes nevetés. Tanított és szeretett – és mindmáig ezt teszi.
Mici kutyámnak ő a névadója.
Mindig hoz fügét és diót, mert sok van neki. „Érik a második turnus…”
Okos és mindenre kíváncsi. Ez teszi őt naggyá.
Sok-sok titka van, amikből néhányat rám bízott. És én őrzöm őket neki tovább.
Azt is szeretem, hogy néha felhív.
Csak így egyszerűen: szeretem!
„Mióta megismertelek, megfogadtam, hogy az igazán fontos dolgokat inkább megmutatom.”
Grisnik Petra
színésznő
Ha valaki kimondja a neved, előttem sohasem az arcod jelenik meg először, előbb mindig eláraszt belül valami fényes melegség. Az, amit mindenhová behozol magaddal, árad belőled, és nem lehet nem a hatása alá kerülni – vagyis játszani. Ami a legkomolyabb dolog a világon. Mert a játék akkor igazi, ha tétje van. És ezt nem azért tudom, mert elmondtad, hanem azért, mert megmutattad.
Jó lenne most ide egy frappáns sztori valamelyik próbáról, vagy elmesélni egy mások számára érthetetlen szertartásom (ti. hogy a Hétköznapi őrületek alatt mindig bementem a színpadra, hogy hallhassam azt, ahogy gyengéden azt mondod: Kisfiam, ugye te veszel tőlem vért?), vagy bevallani, hogy még mindig nem tudtam olyan finom tökfőzeléket csinálni, mint te (de próbálkozom!), vagy felidézni, hogy emlékszem a szívdobogásomra, amikor az éppen tíz évvel ezelőtti születésnapodon énekeltem neked… De nem mondom. Mert mióta megismertelek, megfogadtam, hogy az igazán fontos dolgokat inkább megmutatom.
Úgy a legfényesebbek.
Boldog születésnapot, Nagymama!
„Csodálatos a profizmusa.”
Pálfi György
filmrendező
A Taxidermia egyfajta beavatás volt számomra, mert korábban nemigen dolgoztam színészekkel. Piroska volt, aki megmutatta, milyen a jó színész-rendező viszony. Elég kényes szerepről beszélünk, sok-sok szexuális tartalommal, szóval pironkodva kértem fel. Amikor igent mondott, kissé meglepve kérdeztem vissza: Biztos? Olvasta a forgatókönyvet? De leállított, mondván, pontosan érti, miről van szó. „Színész vagyok, ez a dolgom. Akarom ezt a szerepet” – mondta. Egy rendezői álom Piroskával forgatni. Fáradhatatlanul dolgozik, rengeteg ötletet hoz, ugyanakkor hagyja magát vezetni. Csodálatos a profizmusa.
Néhány évvel később, amikor Dél-Koreából kaptunk egy kevés pénzt a Szabadesés című filmemre, végig kellett gondolni, hogyan találunk ilyen sok szerepre színészeket. Rájöttem, hogy a főszerep remekül állna Piroskának, aki azonnal igent mondott, és ezzel minden problémánk meg is oldódott, hiszen volt egy aduászunk. Bárkit megkereshettünk ezután, mert olyan filmbe hívtuk őket, amiben Molnár Piroska is játszik. Senki sem utasította vissza.
Amikor vele forgattunk, kifogtuk az év egyik leghidegebb napját. Akkoriban éppen nehezen járt, problémája volt a lábával. Az egyik jelenetben a földről kellett felállnia teljesen egyedül. Felajánlottuk, hogy majd trükközünk a vágással, de ekkor olyasmit mondott, amit sosem felejtek el: „Nekem csak az életben fáj a lábam.” Lefeküdt a hideg kőre, elindítottuk a kamerát – és végicsinálta. Szerepből állt lábra, úgy, ahogy az életben nem lett volna képes. Ez az, amit Piroska tud.
„Mikor folytatjuk?”
Szász János
rendező
Minden reggel, amikor leülök kávézni, ott van a konyha falán a közös filmünk, A nagy füzet plakátja, és Molnár Piroska onnan néz rám le szigorúan, némi szemrehányással, de mégis rám néz, kapcsolatban vagyunk.
Itt van velem reggelente, és mindig fájdalommal gondolok arra – sokszor –, hogy Úristen, mikor folytatjuk ezt a megkezdett munkát?
Én erre mindig készen álltam, készen állok, és soha nem is adom fel, hogy ez újra megtörténjen.
Megtörténjen közöttünk a csoda.
forrás: https://fidelio.hu
A Rózsavölgyi Szalon augusztus 28-án mutatja be a Felső szomszédok című darabot Balázs Andrea és Schneider Zoltán főszereplésével. A friss Hollósi Frigyes-díjas színésznő az új szerepe mellett anyaszínházáról, a Karinthyról, a fiatalokkal való viszonyáról, „emberálmairól” is beszélt a Fideliónak, valamint arról is kérdeztük: miért ült vissza az iskolapadba?
Hivatalosan még el sem kezdődött az új évad, de rád augusztus 28-án már premier vár a Rózsavölgyi Szalonban.
Voltaképpen születésnapi ajándékom a Felső szomszédok budapesti bemutatója. Júliusban a Kőszegi Várszínházban játszottuk már, ez a két színház közös produkciója. Ősztől megy a Rózsavölgyiben.
Először játszol a Szalonban?
Igen, és igazán örülök ennek. Anyaszínházamban, a Karinthyban már hozzászoktam a nézők közelségéhez. A monodrámámat, a Margarída asszonyt, 60 ember előtt játszom ott. Amúgy is jobban vonzzanak a kisebb terek, az intimebb közegek. A Rózsavölgyi régóta szerepelt a bakancslistámon. Nagyon nekem való ez a hely és az új szerepem, Babette. Mindig motivált a színháznak az a fajta izgalma, hogy valami újat, valami mást tapasztaljak. Gyakran kérdezik tőlem, mik a szerepálmaim, de nekem „emberálmaim” vannak, akikkel szeretnék együtt dolgozni. Jó érzés, ha egy rendező újra felkér, mert az egy visszajelzés, hogy megfeleltem neki. Ilyen volt Karinthy Márton, ilyen Verebes István is, és ilyen Őze Áron, aki a tavalyi Hyppolit, a lakáj után most a Felső szomszédokban is rendezett engem.
Laurence Jyl darabjában Schneider Zoltán alakítja a férjedet, Léont, akivel már összeszokott párost alkottok. Ez nyilván megkönnyítette a közös munkát.
Snecivel 2006-ban játszottunk együtt először, és hamar kiderült, egy rugóra jár az agyunk, mindent ugyanúgy és egyszerre gondoltunk, a munkához való hozzáállásunk is hasonló. A mostani próbafolyamat során is egyszerre estünk kétségbe, és „dobtuk félre” az anyagot, majd vettük vissza a fonalat, egyformán fedeztük fel a darab erejét, és bontottunk ki a rétegeit – mindezt a legnagyobb szeretetben, feszültségmentesen. Ez itt a lényeg, hogy nem kellett harcolnunk, egymásra néztünk, és megszülettek a gondolatok. Ehhez persze kellett a rendező, Őze Áron is, aki elképesztően jól vezeti a színészeit, jól ismer minket, tudja, mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Az alsó szomszédokat alakító két fiatalnak, László Rebekának és Nyomárkay Zsigmondnak pedig egy olyan „gyakorlati csomagot” adott, amelyet biztosan visznek magukkal mindenhová. A színésznégyesünk hihetetlenül összeforrott, egymásra figyelő kis „kupaccá” váltunk.
Nekem az emberek, a kapcsolódások mindennél fontosabbak a színházban.
A Felső szomszédokban két nemzedék, két házaspár csatározik egymással, ami megannyi humoros szituáció remek táptalaja is lehet, mégsem egy szimpla vígjátékról van szó.
A történet két generáció összecsapása, melynek során a felső szomszédok – az idősebb, ötvenes pár – próbálják megkeseríteni az alattuk lakó fiatalok életét. Ez már eleve humorforrás. Az előadás rendkívül szórakoztató, és rengeteg poénra ad lehetőséget, ugyanakkor magunkra ismerhetünk az egyes szituációkban. Például a szülőknek a gyermekeik felé támasztott elvárásaik kapcsán, vagy akár Léon és Babette kapcsolatának az alappilléreit illetően. Hiszen a fenti lakók – azontúl, hogy bohókásak, kicsit gyermetegek, és színes ruhákban járnak – végtelenül szeretik egymást, úgy, ahogy vannak. Nincsenek elvárásaik, és ez a legnehezebb. Azért kedvelem Babette-et, mert nem áll messze tőlem az életigenlése, és az, ahogyan az egész világot átöleli. Snecihez szintén közel áll León figurája, mert ő maga is egy nagy bohém medve: amellett, hogy egy komoly felnőtt színművész emlékezetes drámai alakításokkal, egy nagy gyerek is. Kőszegen csodálatos volt megélni, ahogy az előadás végén a nézők a könnyeiket törölgetve tapsoltak. Jó volt látni, hogy nagyon jól érezték magukat, láthatóan felszabadultak, és közben hazavittek magukkal valamit az előadásból. A Felső szomszédok ereje ebben rejlik.
A nézők szavazatai alapján idén te kaptad a Kőszegi Várszínház Hollósi Frigyes-díját Babette alakításáért. Mit szóltál hozzá?
Nagyon örültem neki, és rendkívül büszke vagyok. A polcomon őrzöm a többi relikviám között.
Minden reggel „Szervusz, Frici!”-vel köszönök neki.
Ez a díj azt is felidézi bennem nap mint nap, hogy a Kőszegi Várszínház a nyári anyaszínházam lett, és ez boldoggá tesz. Szívet melengető ajándék a sorstól. A legszebb dicséretet Molnár Piroskától kaptam, aki nagyon szerette Hollósi Fricit, jó barátja volt. Azt írta nekem, amikor megtudta, hogy én nyertem a díjat: „Frici most biztosan mosolyog odafent, a mennyországban.”
Már az is nagy szó, és klassz érzés lehet, hogy Molnár Piroska gratulált a díjadhoz. Nyilván nagyon kedvel téged, és elismeri a munkásságodat.
Nekem a legnagyobb „flexem” – ezt a kifejezést a „menőzésre” a fiataloktól tanultam –, hogy bármikor bármivel felhívhatom Bodrogi Gyulát, Molnár Piroskát vagy Pásztor Erzsit. Imádok velük lenni, hallgatni őket, fogom Gyuszi bácsi kezét, miközben beszélgetünk, vagy végigdumáljuk az utat Piroskával, amikor utazunk a Hyppolittal vidékre fellépni, és úgy sztorizik, hogy odavagyok.
Ők is valóra vált „emberálmaid”?
Pontosan, és hála istennek vannak még jó páran. Azt hiszem, a legszerencsésebb dolog, ami történhetett velem, hogy 22 évvel ezelőtt beléptem a Karinthy Színház kapuján. Ha papíron nem is voltam ott társulati tag 2023-ig, mégis az ország egyik legnagyobb társulatába kerültem, ahol olyan nagyágyúk adták egymásnak a kilincset, mint Kovács István, Hámori Ildikó, Schubert Éva, Sztankay István, Venczel Vera, Lőte Attila, Egri Kati, Pogány Judit és még sorolhatnám. Azóta is
minden évben ülök legalább egy olyan kolléga mellett olvasópróbán, akit gyerekkoromban ájulásig imádtam, és akitől most is nagyot dobban a szívem.
Eleve rajongó típus vagyok, mindig az voltam, és imádok a nagyoktól tanulni.
Nemcsak tanulni szeretsz, hanem te magad is szívesen adod át a tudásodat a fiatalabbaknak. Nyolc éve tanítasz a Talent Stúdióban kamaszokat.
Önbizalom-fejlesztő és önismereti foglalkozást tartok egy csodálatos holland drámapedagógus módszere alapján. A lelki jóllétnek a biztonságát tanulják meg tőlem, valamint fejlesztem a kommunikációjukat. Nagyon szeretik az óráimat. Az év tanára lettem, amire külön büszke vagyok, mert ezt a díjat a diákok szavazták meg.
Ezek szerint könnyen megtalálod a fiatalokkal a közös hangot, és értesz a nyelvükön.
Talán azért is, mert a gyerekek szemében nem vagyok „igazi” felnőtt. Amikor megtudják, hogy 47 éves vagyok, mindig rácsodálkoznak: „az meg hogy lehet?” Színes ruhákban járok, bolondozok, sokat nevetek, tehát nem lehetek „igazi” felnőtt. Ráadásul nekem nincs gyerekem, a tanítványaim ezt végképp nem tudják hova tenni. De
ha most ideültetsz mellém egy 10 éves gyereket, akkor mi 3 perc múlva már barátok vagyunk, és ő rám bízza a legféltettebb titkait, mert tudja, én biztosan őrzöm azokat.
Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a fiataloktól, bár sokszor csak évekkel később. Egy volt növendékem, aki 14 évesen járt hozzám, most 22 esztendős, néhány hónapja megvárt a Karinthy művészbejárójánál, és azt mondta: „Andi, a mai napig a fülemben cseng az a mondatod – idézte –, és én azóta ahhoz tartom magam, ha bármilyen helyzetben ki kell állnom magamért.” Meghatott.
Te is visszaültél az iskolapadba. Miért?
Úgy éreztem, itt az ideje az ismereteim átadását, a tanítást magasabb szintre emelni. Ezért jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakára, így a jövőben drámaórákat is tudok majd tartani a diákoknak. Most kezdem a harmadik szemesztert. Levelező szakon tanulok, hetente egy napot kell reggeltől estig iskolában töltenem. Ezt is imádom!
Magával ragadó a lelkesedésed, legyen szó a színészetről, a tanításról vagy a tanulásról. Mi a titkod?
Az állandó kíváncsiságom hajt. Játszottam filmben, sorozatban, voltam műsorvezető, zsűriztem, versenyzőként is megmérettem magam. A lelkesedés rendkívül fontos nekem. Nagyon tud motiválni, ha valami újat kipróbálhatok. Szerintem annak idején Karinthy Marcit is a lelkesedésem fogta meg. Látta, hogy a legkisebb szerepet is – egyszer „Hölgy 2” állt a nevem mellett a színlapon – ugyanolyan odaadóan viszem, mint például Bertát A bűvös szék című vígjátékban. Én egyszerűen csak szeretek játszani! Az új évadban Molnár Ferenc klasszikusában, a Liliomban Muskátné leszek, szerepelek majd a Furcsa párban és az Apácák című musicalben is a Karinthyban. Emellett kirándulok is egyet, Dunaújvárosba, ahol Göttinger Pál állítja színpadra a Leenane szépe című tragikomédiát. És nagyon várom a kőszegi folytatást nyáron. Remélem, ezt meghallják a kőszegiek is…
Ha csak a futó és a majdani előadásaid számát veszem, akkor is mozgalmas hónapok elé nézel.
Hála istennek! Szeretnék most elsősorban a színházra fókuszálni, mert ott egyre több nagyszerű lehetőséget kapok. Alapvetően a színház az otthonom, ha az van, akkor minden van. Minden más munkát próbálok úgy elvállalni, hogy ne vegyen el a színháztól. Épp ezért kellett az utóbbi időben leépítenem pár dolgot, mert éreztem, és az egészségem is megérezte, hogy túl sokat vállalok, ennyi minden nem fér bele az életembe. De nincs ezzel semmi baj, mert boldogan engedek el dolgokat a színház érdekében.
forrás: https://fidelio.hu/
Hivatalosan még el sem kezdődött az új évad, de rád augusztus 28-án már premier vár a Rózsavölgyi Szalonban.
Voltaképpen születésnapi ajándékom a Felső szomszédok budapesti bemutatója. Júliusban a Kőszegi Várszínházban játszottuk már, ez a két színház közös produkciója. Ősztől megy a Rózsavölgyiben.
Először játszol a Szalonban?
Igen, és igazán örülök ennek. Anyaszínházamban, a Karinthyban már hozzászoktam a nézők közelségéhez. A monodrámámat, a Margarída asszonyt, 60 ember előtt játszom ott. Amúgy is jobban vonzzanak a kisebb terek, az intimebb közegek. A Rózsavölgyi régóta szerepelt a bakancslistámon. Nagyon nekem való ez a hely és az új szerepem, Babette. Mindig motivált a színháznak az a fajta izgalma, hogy valami újat, valami mást tapasztaljak. Gyakran kérdezik tőlem, mik a szerepálmaim, de nekem „emberálmaim” vannak, akikkel szeretnék együtt dolgozni. Jó érzés, ha egy rendező újra felkér, mert az egy visszajelzés, hogy megfeleltem neki. Ilyen volt Karinthy Márton, ilyen Verebes István is, és ilyen Őze Áron, aki a tavalyi Hyppolit, a lakáj után most a Felső szomszédokban is rendezett engem.
Laurence Jyl darabjában Schneider Zoltán alakítja a férjedet, Léont, akivel már összeszokott párost alkottok. Ez nyilván megkönnyítette a közös munkát.
Snecivel 2006-ban játszottunk együtt először, és hamar kiderült, egy rugóra jár az agyunk, mindent ugyanúgy és egyszerre gondoltunk, a munkához való hozzáállásunk is hasonló. A mostani próbafolyamat során is egyszerre estünk kétségbe, és „dobtuk félre” az anyagot, majd vettük vissza a fonalat, egyformán fedeztük fel a darab erejét, és bontottunk ki a rétegeit – mindezt a legnagyobb szeretetben, feszültségmentesen. Ez itt a lényeg, hogy nem kellett harcolnunk, egymásra néztünk, és megszülettek a gondolatok. Ehhez persze kellett a rendező, Őze Áron is, aki elképesztően jól vezeti a színészeit, jól ismer minket, tudja, mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Az alsó szomszédokat alakító két fiatalnak, László Rebekának és Nyomárkay Zsigmondnak pedig egy olyan „gyakorlati csomagot” adott, amelyet biztosan visznek magukkal mindenhová. A színésznégyesünk hihetetlenül összeforrott, egymásra figyelő kis „kupaccá” váltunk.
Nekem az emberek, a kapcsolódások mindennél fontosabbak a színházban.
A Felső szomszédokban két nemzedék, két házaspár csatározik egymással, ami megannyi humoros szituáció remek táptalaja is lehet, mégsem egy szimpla vígjátékról van szó.
A történet két generáció összecsapása, melynek során a felső szomszédok – az idősebb, ötvenes pár – próbálják megkeseríteni az alattuk lakó fiatalok életét. Ez már eleve humorforrás. Az előadás rendkívül szórakoztató, és rengeteg poénra ad lehetőséget, ugyanakkor magunkra ismerhetünk az egyes szituációkban. Például a szülőknek a gyermekeik felé támasztott elvárásaik kapcsán, vagy akár Léon és Babette kapcsolatának az alappilléreit illetően. Hiszen a fenti lakók – azontúl, hogy bohókásak, kicsit gyermetegek, és színes ruhákban járnak – végtelenül szeretik egymást, úgy, ahogy vannak. Nincsenek elvárásaik, és ez a legnehezebb. Azért kedvelem Babette-et, mert nem áll messze tőlem az életigenlése, és az, ahogyan az egész világot átöleli. Snecihez szintén közel áll León figurája, mert ő maga is egy nagy bohém medve: amellett, hogy egy komoly felnőtt színművész emlékezetes drámai alakításokkal, egy nagy gyerek is. Kőszegen csodálatos volt megélni, ahogy az előadás végén a nézők a könnyeiket törölgetve tapsoltak. Jó volt látni, hogy nagyon jól érezték magukat, láthatóan felszabadultak, és közben hazavittek magukkal valamit az előadásból. A Felső szomszédok ereje ebben rejlik.
A nézők szavazatai alapján idén te kaptad a Kőszegi Várszínház Hollósi Frigyes-díját Babette alakításáért. Mit szóltál hozzá?
Nagyon örültem neki, és rendkívül büszke vagyok. A polcomon őrzöm a többi relikviám között.
Minden reggel „Szervusz, Frici!”-vel köszönök neki.
Ez a díj azt is felidézi bennem nap mint nap, hogy a Kőszegi Várszínház a nyári anyaszínházam lett, és ez boldoggá tesz. Szívet melengető ajándék a sorstól. A legszebb dicséretet Molnár Piroskától kaptam, aki nagyon szerette Hollósi Fricit, jó barátja volt. Azt írta nekem, amikor megtudta, hogy én nyertem a díjat: „Frici most biztosan mosolyog odafent, a mennyországban.”
Már az is nagy szó, és klassz érzés lehet, hogy Molnár Piroska gratulált a díjadhoz. Nyilván nagyon kedvel téged, és elismeri a munkásságodat.
Nekem a legnagyobb „flexem” – ezt a kifejezést a „menőzésre” a fiataloktól tanultam –, hogy bármikor bármivel felhívhatom Bodrogi Gyulát, Molnár Piroskát vagy Pásztor Erzsit. Imádok velük lenni, hallgatni őket, fogom Gyuszi bácsi kezét, miközben beszélgetünk, vagy végigdumáljuk az utat Piroskával, amikor utazunk a Hyppolittal vidékre fellépni, és úgy sztorizik, hogy odavagyok.
Ők is valóra vált „emberálmaid”?
Pontosan, és hála istennek vannak még jó páran. Azt hiszem, a legszerencsésebb dolog, ami történhetett velem, hogy 22 évvel ezelőtt beléptem a Karinthy Színház kapuján. Ha papíron nem is voltam ott társulati tag 2023-ig, mégis az ország egyik legnagyobb társulatába kerültem, ahol olyan nagyágyúk adták egymásnak a kilincset, mint Kovács István, Hámori Ildikó, Schubert Éva, Sztankay István, Venczel Vera, Lőte Attila, Egri Kati, Pogány Judit és még sorolhatnám. Azóta is
minden évben ülök legalább egy olyan kolléga mellett olvasópróbán, akit gyerekkoromban ájulásig imádtam, és akitől most is nagyot dobban a szívem.
Eleve rajongó típus vagyok, mindig az voltam, és imádok a nagyoktól tanulni.
Nemcsak tanulni szeretsz, hanem te magad is szívesen adod át a tudásodat a fiatalabbaknak. Nyolc éve tanítasz a Talent Stúdióban kamaszokat.
Önbizalom-fejlesztő és önismereti foglalkozást tartok egy csodálatos holland drámapedagógus módszere alapján. A lelki jóllétnek a biztonságát tanulják meg tőlem, valamint fejlesztem a kommunikációjukat. Nagyon szeretik az óráimat. Az év tanára lettem, amire külön büszke vagyok, mert ezt a díjat a diákok szavazták meg.
Ezek szerint könnyen megtalálod a fiatalokkal a közös hangot, és értesz a nyelvükön.
Talán azért is, mert a gyerekek szemében nem vagyok „igazi” felnőtt. Amikor megtudják, hogy 47 éves vagyok, mindig rácsodálkoznak: „az meg hogy lehet?” Színes ruhákban járok, bolondozok, sokat nevetek, tehát nem lehetek „igazi” felnőtt. Ráadásul nekem nincs gyerekem, a tanítványaim ezt végképp nem tudják hova tenni. De
ha most ideültetsz mellém egy 10 éves gyereket, akkor mi 3 perc múlva már barátok vagyunk, és ő rám bízza a legféltettebb titkait, mert tudja, én biztosan őrzöm azokat.
Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a fiataloktól, bár sokszor csak évekkel később. Egy volt növendékem, aki 14 évesen járt hozzám, most 22 esztendős, néhány hónapja megvárt a Karinthy művészbejárójánál, és azt mondta: „Andi, a mai napig a fülemben cseng az a mondatod – idézte –, és én azóta ahhoz tartom magam, ha bármilyen helyzetben ki kell állnom magamért.” Meghatott.
Te is visszaültél az iskolapadba. Miért?
Úgy éreztem, itt az ideje az ismereteim átadását, a tanítást magasabb szintre emelni. Ezért jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakára, így a jövőben drámaórákat is tudok majd tartani a diákoknak. Most kezdem a harmadik szemesztert. Levelező szakon tanulok, hetente egy napot kell reggeltől estig iskolában töltenem. Ezt is imádom!
Magával ragadó a lelkesedésed, legyen szó a színészetről, a tanításról vagy a tanulásról. Mi a titkod?
Az állandó kíváncsiságom hajt. Játszottam filmben, sorozatban, voltam műsorvezető, zsűriztem, versenyzőként is megmérettem magam. A lelkesedés rendkívül fontos nekem. Nagyon tud motiválni, ha valami újat kipróbálhatok. Szerintem annak idején Karinthy Marcit is a lelkesedésem fogta meg. Látta, hogy a legkisebb szerepet is – egyszer „Hölgy 2” állt a nevem mellett a színlapon – ugyanolyan odaadóan viszem, mint például Bertát A bűvös szék című vígjátékban. Én egyszerűen csak szeretek játszani! Az új évadban Molnár Ferenc klasszikusában, a Liliomban Muskátné leszek, szerepelek majd a Furcsa párban és az Apácák című musicalben is a Karinthyban. Emellett kirándulok is egyet, Dunaújvárosba, ahol Göttinger Pál állítja színpadra a Leenane szépe című tragikomédiát. És nagyon várom a kőszegi folytatást nyáron. Remélem, ezt meghallják a kőszegiek is…
Ha csak a futó és a majdani előadásaid számát veszem, akkor is mozgalmas hónapok elé nézel.
Hála istennek! Szeretnék most elsősorban a színházra fókuszálni, mert ott egyre több nagyszerű lehetőséget kapok. Alapvetően a színház az otthonom, ha az van, akkor minden van. Minden más munkát próbálok úgy elvállalni, hogy ne vegyen el a színháztól. Épp ezért kellett az utóbbi időben leépítenem pár dolgot, mert éreztem, és az egészségem is megérezte, hogy túl sokat vállalok, ennyi minden nem fér bele az életembe. De nincs ezzel semmi baj, mert boldogan engedek el dolgokat a színház érdekében.
forrás: https://fidelio.hu/
A Nemzet Színésze, Molnár Piroska közreműködésével a Kőszegi Várszínház és Bartók Kamaraszínház vendégjátékában a Hippolyt, a lakáj című vígjáték nagy sikert aratott péntek és szombat este is az Újszegedi Szabadtéri Színpadon.
„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.” Schneider Mátyás mondja ezt Hippolytnak, amikor már minden türelme elfogy.
A magyar filmtörténet egyik legnagyobb közönségsikere volt a Hippolyt, a lakáj. Szövegei szállóigévé váltak. A színpadi változat az 1980-as években szintén kultikussá vált.
Ebben a nagy sikerű előadásban tért vissza hosszabb kihagyás után a Kőszegre a Nemzet Színésze, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Molnár Piroska. Közreműködésével a Kőszegi Várszínház és Bartók Kamaraszínház vendégjátéka kacagtató kikapcsolódással szolgált az Újszegedi Szabadtéri Színpad nézőinek is.
Őze Áron rendezésében Hippolytot Kálid Artúr, Schneider Mátyást Göttinger Pál, Arankát, a feleségét Balázs Andrea, Makáts Aladárné főtanácsos asszonyt Molnár Piroska, Makáts Csabát, a fiát Schneider Zoltán, Mimit, a lokáltáncosnőt Auksz Éva, Schneider Terkát Holecskó Orsolya alakította.
forrás https://szeged.hu
„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.” Schneider Mátyás mondja ezt Hippolytnak, amikor már minden türelme elfogy.
A magyar filmtörténet egyik legnagyobb közönségsikere volt a Hippolyt, a lakáj. Szövegei szállóigévé váltak. A színpadi változat az 1980-as években szintén kultikussá vált.
Ebben a nagy sikerű előadásban tért vissza hosszabb kihagyás után a Kőszegre a Nemzet Színésze, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Molnár Piroska. Közreműködésével a Kőszegi Várszínház és Bartók Kamaraszínház vendégjátéka kacagtató kikapcsolódással szolgált az Újszegedi Szabadtéri Színpad nézőinek is.
Őze Áron rendezésében Hippolytot Kálid Artúr, Schneider Mátyást Göttinger Pál, Arankát, a feleségét Balázs Andrea, Makáts Aladárné főtanácsos asszonyt Molnár Piroska, Makáts Csabát, a fiát Schneider Zoltán, Mimit, a lokáltáncosnőt Auksz Éva, Schneider Terkát Holecskó Orsolya alakította.
forrás https://szeged.hu
Visszatér a Kőszegi Várszínházba június 20-án és 21-én a Hyppolit, a lakáj zenés vígjáték – Molnár Piroska, Kálid Artúr, Balázs Andrea, Göttinger Pál, Schneider Zoltán, Auksz Éva főszereplésével. Rendkívüli sikerrel mutatták be múlt nyáron Kőszegen, aztán az együttműködő partner, a dunaújvárosi Bartók Színház tűzte műsorára az előadást. Miként Pócza Zoltán, a várszínház igazgatója mondta lapunknak: „Egy év alatt kultikussá vált a saját Hyppolitunk, most hazatér, majd országos turnéra indul.” Molnár Piroska is szereti a direkt neki írt szerepet. És persze a közönség!
Visszatér a Kőszegi Várszínházba június 20-án és 21-én a Hyppolit, a lakáj zenés vígjáték – Molnár Piroska, Kálid Artúr, Balázs Andrea, Göttinger Pál, Schneider Zoltán, Auksz Éva főszereplésével. Rendkívüli sikerrel mutatták be múlt nyáron Kőszegen, aztán az együttműködő partner, a dunaújvárosi Bartók Színház tűzte műsorára az előadást. Miként Pócza Zoltán, a várszínház igazgatója mondta lapunknak: „Egy év alatt kultikussá vált a saját Hyppolitunk, most hazatér, majd országos turnéra indul.”
Molnár Piroska megkoronázza
Schneider Zoltán szerint kortalan a Hyppolit, és ennek megmutatása is célja volt Őze Áron rendezőnek: „A Hyppolit, a lakáj fogalom, és ebbe beleértjük a régi filmet vagy az egykori ikonikus játékszíni produkciót. Bízunk benne, hogy ebbe a kultúrtörténeti fogalomba egyszer majd beleértik a mi előadásunkat is. Például Makáts Csaba, aki én vagyok, nagyobb szerephez jut nálunk, játszmái is jobban érthetők.” Auksz Éva, aki Mimit alakítja, egyetért azzal, hogy az egész Hyppolit időtálló: „Az egyik legklasszikusabb magyar vígjáték, amelyben a kisebb szerepek is remeklésre adnak lehetőséget. A mi előadásunk színészei egymásért is rajonganak. Jó energiák vannak ebben a nagy találkozásban.”
Visszatér a Kőszegi Várszínházba június 20-án és 21-én a Hyppolit, a lakáj zenés vígjáték – Molnár Piroska, Kálid Artúr, Balázs Andrea, Göttinger Pál, Schneider Zoltán, Auksz Éva főszereplésével. Rendkívüli sikerrel mutatták be múlt nyáron Kőszegen, aztán az együttműködő partner, a dunaújvárosi Bartók Színház tűzte műsorára az előadást. Miként Pócza Zoltán, a várszínház igazgatója mondta lapunknak: „Egy év alatt kultikussá vált a saját Hyppolitunk, most hazatér, majd országos turnéra indul.”
Molnár Piroska megkoronázza
Őze Áron már régóta szerette volna – ahogy ő fogalmazott – ezt az igazi hungarikumszerű magyar vígjátékot megrendezni: „Minden szerepet nagyszerű színészek játszanak. Molnár Piroska megkoronázza az előadást. A Játékszínben a 40 évvel ezelőtti legendás előadásban ő volt Schneiderné. Itt átvariáltuk számára a Makáts főtanácsos szerepét, úgyhogy Makáts Aladárné főtanácsosasszonyként jelenik meg, és még kisebb átalakítások estek a szövegen. Finoman megidézzük a korábbi kultikus Hyppolit-produkciókat, a filmet és a színházit. Benedek Miklós hangját is halljuk, aki annak idején több százszor alakította a címszerepet a Játékszínben. Emléket állítunk neki az előadásban.”
Nem szeretett volna kimaradni
Molnár Piroska mindehhez hozzátette, hogy nem szeretett volna kimaradni ebből az előadásból: „Fantasztikusan megoldották, hogy legyen benne egy szerepem. Már számos jutalomjátékom volt, ez az egyik legkedvesebb.” Balázs Andrea játssza Schneider Mátyásnét. Nem először szerepel Hyppolit-előadásban: „A Karinthy Színházban Julcsát, a cselédlányt alakítottam. Úgyhogy amikor Őze Áron felhívott telefonon, hogy az egyik szerep kapcsán rám gondolt, azt hittem, ő is a Julcsára. És akkor Áron kimondta: Schneider Mátyásné leszel. Óriási boldogság ért ezzel. Nagyon szeretem a darabot, zabálni való a humora, miközben mélysége és lelke is van. Molnár Piroskát pedig ámulattal figyelem, és próbák közben sem féltem tőle kérdezni, ő hogyan mondaná ezt vagy azt. Sok poént köszönhetek neki ebben az előadásban. És hát szeretetteljes kis banda jött össze.”
Kálid Artúr, a "rangidős"Kálid Artúr „rangidős” Hyppolit. Csortos Gyula még nem volt 50 éves, amikor forgatta a filmet. Benedek Miklós 38 esztendősen lett Hyppolit, és játszotta háromszáz alkalommal a Játékszín legendás produkciójában. Kálid Artúr 54 esztendősen kapta a szerepet: „Nyilván a legjobb az lenne, ha valami olyan érzés alakulna ki a nézőkben: volt két nagyszerű Hyppolit-előd, és most született egy harmadik érvényes Hyppolit. De ezért gondoljunk csak bele, milyen bátor ez a koncepció: a kicsit arisztokratikus, kicsit polgári világot idéző előadásban a magas rangú inas szerepét, aki a feltörekvő és műveletlen kispolgárok fölé emelkedik, egy félvér színészre osztották.”
Kálid Artúr, a "rangidős"Kálid Artúr „rangidős” Hyppolit. Csortos Gyula még nem volt 50 éves, amikor forgatta a filmet. Benedek Miklós 38 esztendősen lett Hyppolit, és játszotta háromszáz alkalommal a Játékszín legendás produkciójában. Kálid Artúr 54 esztendősen kapta a szerepet: „Nyilván a legjobb az lenne, ha valami olyan érzés alakulna ki a nézőkben: volt két nagyszerű Hyppolit-előd, és most született egy harmadik érvényes Hyppolit. De ezért gondoljunk csak bele, milyen bátor ez a koncepció: a kicsit arisztokratikus, kicsit polgári világot idéző előadásban a magas rangú inas szerepét, aki a feltörekvő és műveletlen kispolgárok fölé emelkedik, egy félvér színészre osztották.”
Schneider Zoltán szerint kortalan a Hyppolit, és ennek megmutatása is célja volt Őze Áron rendezőnek: „A Hyppolit, a lakáj fogalom, és ebbe beleértjük a régi filmet vagy az egykori ikonikus játékszíni produkciót. Bízunk benne, hogy ebbe a kultúrtörténeti fogalomba egyszer majd beleértik a mi előadásunkat is. Például Makáts Csaba, aki én vagyok, nagyobb szerephez jut nálunk, játszmái is jobban érthetők.” Auksz Éva, aki Mimit alakítja, egyetért azzal, hogy az egész Hyppolit időtálló: „Az egyik legklasszikusabb magyar vígjáték, amelyben a kisebb szerepek is remeklésre adnak lehetőséget. A mi előadásunk színészei egymásért is rajonganak. Jó energiák vannak ebben a nagy találkozásban.”
forrás: https://www.vaol.hu
A Kőszegi Várszínház több mint harminc produkcióval várja majd a közönséget. Egyébként már májusban megkezdték a nyári évadot, egy ősbemutatóval vezették fel az egészen nagyszerű programsorozatot: A bosszú fogadója című darab – amely a Wesselényi-féle összeesküvés kőszegi epizódjait tárja fel – óriási sikert aratott május közepén. Aki még nem látta, pótolhatja július 15-én a Festetics-udvarban. F. Tóth Benedek kamaraművét Őze Áron rendezte, Wesselényi Ferencet Epres Attila, Széchy Máriát Bánfalvi Eszter, Zrínyi Pétert Marton Róbert, Frangepán Ferencet Csiby Gergely alakítja. A látványt Trifusz Péter tervezte. Szintén ősbemutató lesz július 12-én abból a pop up, vagyis mozgó könyvből, amelyet Szálinger Balázs írt Jurisics, Kőszeg kapitánya címmel gyerekeknek. Biztosra vesszük: mi, felnőttek is élvezzük majd.
Miként Pócza Zoltán igazgató említi: „Nagy örömünkre visszatér a Hyppolit, a lakáj június 20-án és 21-én. Múlt nyáron mutattuk be, hatalmas ováció kísérte, ikonikus előadás lett, majd a szabadtéri szezon után a kőszínházi évadban az együttműködő partnerünk, a dunaújvárosi Bartók Színház játszotta tovább. Egy év elteltével visszajön a Hyppolit-csapat, köztük: Molnár Piroska, Kálid Artúr, Göttinger Pál, Balázs Andrea, Schneider Zoltán, Auksz Éva.”
Őze Áron az utóbbi években állandó rendezője lett a Várszínháznak. Idén is meghívta őt Pócza Zoltán. Őze egy fergeteges francia vígjátékot talált, amelyet Karácsony Ágnes dramaturg magyar színpadra alkalmazott. Kőszegen játsszák először Magyarországon. Ez a Felső szomszédok, amelyben két generáció, két házaspár kezd kíméletlen csatározásba egymással. A régi lakók ötvenesek, s nem igazán viselik el, ha rajtuk kívül még más is lakik a kétszintes, kétlakásos házban. Éppen csak beköltözik a fiatal pár, amikor már az első éjszaka különféle mulatságos, minden szempontból szellemes hadviselést indítanak ellenük a „felső szomszédok”. De a húszon évesek nem hagyják magukat. Őze Áron mondja az előadásról: „Annyira kizökkent a világ, hogy egy ilyen humoros, kedves, érzékeny, és persze a nemzedéki összecsapások ellenére megható darab mindenki szívét megnyitja.” A szomszédok pedig: Schneider Zoltán és Balázs Andrea, illetve Nyomárkay Zsigmond és László Rebeka. A Felső szomszédokat – amely közös produkció a Rózsavölgyi Szalonnal – július 10-én mutatják be a Köz-Játék Fesztivál nyitóelőadásaként, s még játsszák július 11-én és 12-én is.
Pócza Zoltán kiemeli még Márai Sándor Az igazi című regényének színpadi adaptációját: „Idén ünnepeljük Márai Sándor születésének 125. évfordulóját. Ennek kapcsán visszük színpadra Az igazit – saját átiratban, saját produkcióban, Balázsovits Edit, Cserna Antal, Haumann Máté, Pető Kata főszereplésével. Paczolay Béla állítja színpadra, aki eredetileg filmrendező, úgyhogy egy érdekes filmes látásmódot talált ki hozzá. A próbák már zajlanak Budapesten, és július 17-én lesz a premier a Jurisics vár belső udvarán.”
Ritka, hogy egy szabadtéri teátrum kiállításokat is rendez nyaranta. A Kőszegi Várszínház a kevés kivételek egyike. Június 4-én nyílt meg a Hány az óra, Vekker úr? című kiállítás, amely Őze Lajosnak állít emléket, aki 90 éve született. S hogyan kapcsolódik Kőszeghez? 1984 őszén itt forgatta, a várszínház tövében, a Hány az óra, Vekker úr? című filmet. Csak pár napig tudott részt venni a forgatáson. Már nagybeteg volt. Kőszegről vitték Budapestre, kórházba. Hamarosan, 1984. október 21-én meghalt. (A filmet újra forgatta Bacsó Péter – Jordán Tamás főszereplésével.) A tárlaton megtekinthetők Őze Lajos személyes tárgyai is.
A Köz-Játék Fesztivál első napján nyílik meg Trifusz Péter Mundus Minor – Kozmikus utazások a test körül című kiállítása, amely augusztus 30-ig tekinthető meg.
Érdemes követni a várszínház eseményeit a Facebook-oldalon is. A honlapon pedig böngészni lehet a programot (www.koszegivarszinhaz.hu). Gelencsér Ildikó igazgató-helyettes úgy válogatta össze az előadásokat, hogy – a sokszínűséget szem előtt tartva – mindenki találjon kedvére valót. Az igazán kultúrínyencek már bizonyosan várják, hogy a szabad ég alatt hallgassák a Nagy László-estet a költő születésének 100. évfordulóján, június 23-án Csík Jánossal, Őze Áronnal, Auksz Évával, Dresch Mihállyal, Balogh Kálmánnal. És persze sosem csak a felnőtt nézőkre gondolnak a szervezők: a gyerekeknek is mesés nyaruk lesz a várszínházban.
A Kőszegi Várszínház nyári programjainak támogatói: Kulturális és Innovációs Minisztérium, Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő, Nemzeti Kulturális Alap, MOL – Új Európa Alapítvány.
forrás: https://www.frisss.hu/
Kálid Artúrt nem zavarja, hogy népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy szinkronszínészként a hangját számos filmsztárnak kölcsönözte. Hiszen ő maga is tapasztalja, a legtöbben akkor kapják fel a fejüket, amikor megszólal mellettük Will Smith, Sylvester Stallone vagy Denzel Washington. Vagyis Kálid Artúr, aki arról is szívesen mesél, hogy félvérként ő maga is fricskának érezte, amikor rábízták az arisztokrata családoknál szolgáló lakáj, Hyppolit szerepét.
Bár a színésznek azt jósolták, hogy a bőrszíne és a származása miatt majd akciófilmek sztárja lesz, ezzel szemben a színpadon találtak rá a szerepek. Kálid Artúr alakításaiért az utóbbi két évben számos díjat kapott, de van egy, amire még várakozik, vagy sokkal inkább vágyakozik. Hogy pontosan melyik ez a díj, arról a Díványnak adott interjújában mesélt.
Minden alkalommal, amikor beszéltünk, Ön nyugodt, higgadt és alkalmazkodó volt. Mindig ilyen békés és kiegyensúlyozott? Soha semmi nem hozza ki a sodrából?
Jaj, dehogynem. Ha lehetek őszinte, akkor elmondom, hogy újságírókra is tudok időnként morogni, de amennyire tudom, tiszteletben tartom mindenkinek a munkáját és az idejét, ezért a tőlem telhető legnagyobb türelemmel viszonyulok minden esetleges problémához, mert az élet egy bonyolult társasjáték. De természetesen nekem is van idegrendszerem és olyan pillanatom, napom vagy akár időszakom, amikor fáradt és ingerlékeny vagyok. Ez épp ugyanolyan, mint amikor megkérdezik, zavar-e, ha megállítanak az utcán. Igen, sokszor zavar, de ez van, színész vagyok, ez a szakma ezzel jár.
Amikor egy szituációban, például az utcán felismerik, akkor a fizimiskája vagy a hangja alapján ismernek Önre a leggyakrabban?
Leginkább a hangom alapján.
Ez nem zavarja?
Ha zavarna, sem tudnék mit csinálni. Én csak teszem a dolgom több mint 30 éve, sokak szerint viszonylag jó színvonalon. Az, hogy kikhez mi jut el, és ki honnan ismer, az meg egész egyszerűen a nagy számok törvénye alapján dől el. Tagadhatatlan, hogy az évtizedek alatt a hangommal Will Smith-hez tapadtam, és evidens, hogy egy film több emberhez eljut, mint az, hogy eljátszom a Mákfagyit a Rózsavölgyi szalonban.
A legtöbb Önnel készült interjúban szinte kivétel nélkül előkerül a származása. Fontosnak tartja, hogy erről beszéljen?
Nem tudom megmondani, hogy ez az újságírók vagy én miattam van-e így, de azt gyanítom, sokkal inkább én szoktam ezt a témát szóba hozni. Ha ez így van, akkor annak nyilván oka van.
A származásomat és az állami gondozottságomat is szeretem elmondani, de nem túlhangsúlyozni.
Mindkettő az életem része, ezért nem is szeretnék ezekből tabut gyártani. A származásom legtöbbször a szerepek milyensége kapcsán kerül szóba, hiszen hol én vagyok az, aki úgy érzi, hogy nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy Hyppolitot vagy Poirot-t játszom, hol pedig az, aki kérdez. De nyilván a nézők is elkezdenek gondolkodni azon, hogy ez miért van így. Mint ahogyan azt sem szoktam véka alá rejteni, hogy nem lennék szomorú, ha többször kerültem volna kamera elé az elmúlt harminc-egynéhány évben. Amikor ugyanis odakerültem, akkor általában kiderült, hogy szeret engem a kamera meg a filmet készítő emberek is, akik mindig kérdezték, hol voltam eddig, miért nem forgattam gyakrabban. Hogy miért?
Azért, mert igenis működnek az első blikkes sztereotípiák, amit szándékosan nem nevezek előítéletnek, de nyilván nem kerültem be a nagy történelmi filmekbe, és ennek részben biztos, hogy a külsőm az oka.
De mindenért kárpótolt, hogy tavalyelőtt én kaptam a Magyar Újságíró Szövetség filmkritikusi szakosztályától a legjobb epizódalakítás díját, amit nem adnak oda csak úgy akárkinek, ahhoz valamiféle teljesítményt föl kellett mutatni. Nem vagyok polgárjogi harcos, de azt gondolom, hogy az életem és a különböző kiállásaim azt igazolják, hogy fontos számomra az elfogadás, nemcsak engem, hanem másokat illetően is.
A közeg miatt, amiben mozgok, ez már jó néhány éve engem nem érintett, de őrzök egy-két olyan emléket, amikor szimplán a kinézetem miatt kaptam jelentős támadásokat. Nyilván minden ilyen eset érzékenyen érint, és sok más esetben sem értem, hogy valakit miért különböztetnek meg csak azért, hogy kit szeret, mit vall, vagy melyik pártot preferálja.
Milyen filmekben tudta volna magát elképzelni? Milyen filmszerepeknek örült volna?
Soha nem voltak nagy igényeim, nem akartam eljátszani Petőfi Sándort vagy Deák Ferencet. A pályám elején azt mondták, hogy színházban én nem nagyon fogok játszani a bőröm színe miatt, de biztos nagyon sokat fogok forgatni, jönnek majd a krimik és az akciósorozatok. Az is lehet, hogy épp emiatt vágytam a filmre, mert megelőlegezték nekem. De a lélektani témákkal is szeretek elbíbelődni. A legjobb epizódalakítás díját az Éger című filmért kaptam, amiben jó 40 percen keresztül elmesélem az életem történetét, szemben egy kamerával. Egy ilyen helyzetben nem nagyon lehet hazudozni, az például egy elég komoly lelki folyamat. Nincsenek nagy igényeim, viccesen azt szoktam mondani, hogy én leszek az első magyar Oscar-díjas színész. Aztán közben az is kiderült, hogy már erről is lecsúsztam.
A Rózsavölgyi szalonban, a Mákfagyi című darabban játssza az egyik főszerepet, melyet a szerző, Hárs Anna kifejezetten Önre szabta, amikor megtudta, hogy ki kapja Máté szerepét. Örömmel fogadta?
Valóban megkérdezte Anna, hogy nem zavar-e, ha belekerül a darabba a származásom, ami végül részben meg is történt. Annától tudom, hogy eleve egy olyan darabot szeretett volna írni, melyben egy olyan apa van, aki nem foglalkozik a családjával, és egy olyan gyerek, aki különböző sérelmeket hordoz, akinek meg kell küzdenie a vélt és valós traumákkal.
Amikor a színpadon visszaköszönnek azok a mozzanatok, amelyek az Ön életében is jelen voltak, akkor ez segít a traumák feldolgozásában?
Hogyne, persze. Nagyon sokszor elhangzik színészektől az a már-már elcsépelt állítás, miszerint szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok mindent ki tudunk magunkból játszani.
De ez abszolút igaz, és csak azt tudja, aki ezt csinálja, hogy adott esetben mit jelent az, hogy én kimondok egy olyan mondatot a színpadon, ami magánemberként is sokat jelent nekem, mert van hozzá kötődésem.
Például, amikor azt mondom, hogy apám elcseszte vagy én elcsesztem, ahhoz nekem közvetlen kötődésem van. A fáma úgy tartja, hogy apámnak minden vágya az volt, hogy engem és anyámat magával vigyen Afrikába, de náluk éppen polgárháború zajlott, és nem lehetett odavinni nőket és gyerekeket. Nem tudom, akkor hogyan alakult volna az életem, mindenesetre hálás vagyok azért, ami velem történt.
A Kőszegi Várszínházban Hyppolit, a Veres 1 Színházban Poirot szerepét játssza félvérként. Jól érzem, hogy mindkettő egy picit fricska a sorstól vagy sokkal inkább a rendezőktől?
Részben biztosan, ugyanakkor meglehetősen vagány és bátor dolog is. A Hyppolitot most már két éve játszom, és a visszajelzések azt mutatják, hogy a fricska csak addig fricska, amíg el nem kezdődik az előadás. Lehet, hogy az első megjelenésem még egy picit meghökkenti a nézőt, de egy idő után úgy bevonódik a történetbe, hogy el is felejti, milyen gondolatokkal ült be az előadásra. Nekem nagyon jóleső érzés, ha úgy gondolják, méltó vagyok arra a szerepre, amit olyan nagy színészek játszottak, mint Benedek Miklós, Eperjes Károly vagy Csortos Gyula. Hyppolit szerepéhez kell, hogy legyen az embernek súlya, jelleme, tartása, megjelenése, jelenléte, ehhez kell egy színészi alkat is túl azon, hogy hogyan néz ki valaki.
Az utóbbi években szinte esőként záporoztak Önre a különféle szakmai díjak. Gondolom, korábban is örömmel fogadta volna ezeket.
Lassan már kicsit azt érzem, olyan, mintha sérelemlistát sorolnék, de nem szoktam elhallgatni, ha szóba kerül, hogy 55 éves vagyok, és valóban a lelkem egyik nagy fájdalma, hogy a Jászai-díjat, amit pályakezdő fiatal színészeknek alapítottak, én még nem kaptam meg. Ez valóban fáj és rosszul esik, mert azt gondolom, hogy elég sok mindent letettem már az asztalra, és nem feltétlenül mennyiségben, hanem sokkal inkább a minőséget tekintve, amiért megérdemeltem volna. Az egyéb díjakat pedig, melyeket tavaly és tavalyelőtt kaptam, nagyon nagy örömmel fogadtam, mert ezek azt bizonyítják, nem múlik el nyomtalanul a tevékenységem.
forrás: https://divany.hu
Április 26-án ismét a RaM-ArT Színházban vendégeskedik Őze Áron közönségkedvenc rendezése, a Hippolyt, a lakáj. A dunaújvárosi Bartók Színház és a Kőszegi Várszínház zenés vígjátéka Molnár Piroska, Kálid Artúr, Balázs Andrea, Göttinger Pál, Schneider Zoltán, Auksz Éva főszereplésével látható.
Kilencedik alkalommal nyitja meg kapuit a Veres 1 Színház szervezésében megvalósuló fesztivál. 1900 férőhelyes nézőterével, természetközeli környezetével és változatos műsorával a Mézesvölgyi Nyár lett az agglomeráció egyik legfontosabb nyári kulturális eseménye. „A fesztivál annak idején egy merész vállalás volt, ma pedig már biztos pont a közönség számára” – fogalmazott Venyige Sándor igazgató, akinek az a célja, hogy a csaknem egymilliós agglomerációs térség lakóinak helyben kínáljon változatos kulturális programot és a nyári időszakban is elérhetővé tegye a főváros legnépszerűbb előadásait.
A családi előadások, musicalek, vígjátékok mellett koncertek és egyedülálló show-k is helyet kapnak a kínálatban. Tripla telt házas Erkel Színházas koncertje után először itt lesz látható a Bagossy Brothers Company különleges estje, a Csillag az égen. Az egyedülálló produkcióban öt népzenésszel és húsz táncossal kiegészülve csendülnek fel a zenekar dalai népzenei hangszerelésben, Vecsei H. Miklós rendezésében.
Nem rongyos élet! címmel érkezik Peller Károly egyszeri és megismételhetetlen operettgálája, melyhez hasonlóval még nem találkozhatott a közönség, a műfaj nagyágyúi mellett ugyanis a hazai prózai színjátszás legnagyobbjai is láthatók majd a színpadon. Lesz Oszvald Marika, lesz Kolozsvár, lesz Hajmási, és lesznek meglepetések.
A repertoárban megtalálható egy régi-új különlegesség: Alföldi Róbert rendezésében, 12 év elteltével ismét várat épít Kőműves Kelemen. A Zikkurat Színpadi Ügynökség produkciója, Szörényi Levente és Bródy János legendás rockballadája többek között Stohl Andrással, László Zsolttal, Radnay Csillával és Medveczky Balázzsal a főszerepekben, a fesztivál záróeseményeként várja a közönséget.
Legendákból pedig sosem elég. Hrutka Róbert hangszerelésében idézi meg Cseh Tamást egy „best of” koncerttel Rudolf Péter, Szegezdi Róbert, Udvaros Dorottya, Für Anikó, Nagy-Kálózy Eszter és Gubik Petra a csillagos ég alatt, a Csönded vagyok produkcióval. A magyar rock’n’roll, a Hungária együttes és Fenyő Miklós életműve előtt tiszteleg Feke Pál Csókkirály show-ja. Szente Vajk rendezésében Szulák Andrea mellett olyan énekesek keltik életre a hatvanas évek jampeceit, mint Király Viktor, Vastag Csaba, Csonka András – és még sokan mások.
Számos meglepetéssel, speciális látványvilággal készül veresegyházi koncertjére Havasi Balázs is, akinek legújabb szerzeményei mellett emblematikus tételei is hallhatóak lesznek majd. Olyan művek is felcsendülnek majd, amelyekben Simkó-Várnagy Mihály csellón kíséri majd a világhírű zongoraművészt. Érkezik a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb hazai pop-bandája, a Neoton Família is, élükön természetesen Csepregi Évával, hogy a nosztalgia a Santa Mariától a Kétszázhúszfelettig dübörögjön, és idén nyáron, először koncertezik a Mézesvölgyi nagyszínpadon Rúzsa Magdi is.
A koncertek, show és különlegességek mellett az ide programban hat színház produkciója kap helyet: a Játékszín, a Veres 1 Színház, az Orlai Produkció, a Turay Ida Színház, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a József Attila Színház hozza el Veresegyházra legsikeresebb előadásait.
Jön a Kalamazoo, Hernádi Judit és Kern András jutalomjátéka, valamint Woody Allen legújabb komédiája, a Brooklyni mese, Szabó Máté rendezésében. Egy jól ismert film, a Hölgyválasz színpadi változata is kivonul a szabadtérre, Kolovratnik Krisztiánnal, Lévay Viktóriával, Molnár Andreával és Liptai Claudiával a főbb szerepekben, míg Nagy Sándor a Rém rendes vendég című West End vígjátékban bosszankodik majd. Az idei nyárból sem maradhat ki a nagy visszatérő: két alkalommal is újra látható a tabudöntögető Menopauza.
Érkezik az Intermouse rég visszavonult adu ásza, Nick Grabowski, az egerek egyetlen reménye, vagyis a Macskafogó. A gyerekeket várja Pocahontas története, Csingiling és a kalózok, A padlás, na meg Smaragdvárosban Oz, a csodák csodája is.
Egyedülálló vállalásként, csaknem kétezer ember előtt stand upol majd Thuróczy Szabolcs az egyszemélyes, Egy életem című estjén. Kálid Artúrral a címszerepben jön a Hippolyt, a lakáj. A sok évtizede folyamatos sikerű történetet a főbb szerepekben Göttinger Pál, Balázs Andrea és Molnár Piroska kelti életre.
A Veres 1 Színház az évek óta töretlen sikernek örvendő Szép nyári nap musicallel készül, de begördül majd A Meseautó is a színpadra. A társulat legújabb előadása, Agatha Christie Az Ackroyd-gyilkosság című krimije, az áprilisi bemutató után szabadtéren itt látható majd először, míg az Anconai szerelmesek utoljára. Ezer néző petícióban megfogalmazott kérésére a fesztiválon búcsúzik el a Veres 1 Színház csaknem tíz évvel ezelőtt bemutatott produkciója.
A minden korosztály számára izgalmasnak ígérkező nyári programokra a jegyek már elérhetők.
forrás: https://deszkavizio.hu
Bagossy Brothers, Havasi, Csepregi, Stohl, Alföldi, Thuróczy, Udvaros, Hernádi, Kálid, Peller, Oszvald – A padlástól a Brooklyni mesékig, Cseh Tamástól az operettig – 6 nagy koncerttel és 19 színházi előadással, „ezer színben” várja nézőit Pest megye legnagyobb összművészeti fesztiválja, a Mézesvölgyi Nyár Veresegyházon.
1900 férőhelyes nézőterével, természetközeli környezetével és változatos műsorával a Mézesvölgyi Nyár lett az agglomeráció egyik legfontosabb nyári kulturális eseménye. „A fesztivál annak idején egy merész vállalás volt, ma pedig már biztos pont a közönség számára” – mondja Venyige Sándor igazgató, akinek az a célja, hogy a csaknem egymilliós agglomerációs térség lakóinak helyben kínáljon változatos kulturális programot, és a nyári időszakban is elérhetővé tegye a főváros legnépszerűbb előadásait.
A családi előadások, musicalek, vígjátékok mellett koncertek és egyedülálló show-k is helyet kapnak a kínálatban. Tripla telt házas Erkel színházas koncertje után először lesz látható a Bagossy Brothers Company különleges estje, a Csillag az égen. Az egyedülálló produkcióban öt népzenésszel és húsz táncossal kiegészülve csendülnek fel a zenekar dalai népzenei hangszerelésben, Vecsei H. Miklós rendezésében.
A repertoárban megtalálható egy régi-új különlegesség: Alföldi Róbert rendezésében, 12 év elteltével ismét várat épít Kőműves Kelemen. A Zikkurat Színpadi Ügynökség produkciója, Szörényi Levente és Bródy János legendás rockballadája többek között Stohl Andrással, László Zsolttal, Radnay Csillával és Medveczky Balázzsal a főszerepekben, a fesztivál záróeseményeként várja a közönséget.
Nem rongyos élet! címmel érkezik Peller Károly egyszeri és megismételhetetlen operettgálája, melyhez hasonlóval még nem találkozhatott a közönség, a műfaj nagyágyúi mellett ugyanis a hazai prózai színjátszás legnagyobbjai is láthatók majd a színpadon. Lesz Oszvald Marika, lesz Kolozsvár, lesz Hajmási, de lesznek meglepetések is.
Legendákból pedig sosem elég. Hrutka Róbert hangszerelésében idézi meg Cseh Tamást egy „best of” koncerttel Rudolf Péter, Szegezdi Róbert, Udvaros Dorottya, Für Anikó, Nagy-Kálózy Eszter és Gubik Petra a csillagos ég alatt, a Csönded vagyok című produkcióval. A magyar rock’n’roll, a Hungária együttes és Fenyő Miklós életműve előtt tiszteleg Feke Pál Csókkirály show-ja. Szente Vajk rendezésében Szulák Andrea mellett olyan énekesek keltik életre a hatvanas évek jampeceit, mint Király Viktor, Vastag Csaba, Csonka András – és még sokan mások.
Számos meglepetéssel, speciális látványvilággal készül veresegyházi koncertjére Havasi Balázs is, akinek legújabb szerzeményei is hallhatóak lesznek majd. Olyan művek is felcsendülnek majd, amelyekben Simkó-Várnagy Mihály csellón kíséri majd a világhírű zongoristát. Érkezik a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb hazai popbandája, a Neoton Família is, élükön természetesen Csepregi Évával, hogy a nosztalgia a Santa Mariától a Kétszázhúszfelettig dübörögjön, és idén nyáron, először koncertezik a Mézesvölgyi nagyszínpadon Rúzsa Magdi is.
A koncertek, a show és a különlegességek mellett az idei programban hat színház produkciója kap helyet: a Játékszín, a Veres 1 Színház, az Orlai Produkció, a Turay Ida Színház, a dunaújvárosi Bartók Színház és a József Attila Színház hozza el Veresegyházra legsikeresebb előadásait.
Jön a Kalamazoo, Hernádi Judit és Kern András jutalomjátéka, valamint Woody Allen legújabb komédiája, a Brooklyni mese, Szabó Máté rendezésében. Egy jól ismert film, a Hölgyválasz színpadi változata is kivonul a szabadtérre, Kolovratnik Krisztiánnal, Lévay Viktóriával, Molnár Andreával és Liptai Claudiával a főbb szerepekben, míg Nagy Sándor a Rém rendes vendég című vígjátékban bosszankodik majd. Az idei nyárból sem maradhat ki a nagy visszatérő: két alkalommal is újra látható a tabudöntögető Menopauza.
Érkezik az Intermouse rég visszavonult adu ásza, Nick Grabowski, az egerek egyetlen reménye, vagyis a Macskafogó. A gyerekeket várja Pocahontas története, Csingiling és a kalózok, A padlás, na meg Smaragdvárosban Oz, a csodák csodája is. Egyedülálló vállalásként, csaknem kétezer ember előtt stand upol majd Thuróczy Szabolcs az egyszemélyes, Egy életem című estjén. Kálid Artúrral a címszerepben jön a Hippolyt, a lakáj. A sok évtizede folyamatos sikerű történetet a főbb szerepekben Göttinger Pál, Balázs Andrea és Molnár Piroska kelti életre.
A Veres 1 Színház az évek óta töretlen sikernek örvendő Szép nyári nap musicallel készül, de begördül majd A Meseautó is a színpadra. A társulat legújabb előadása, Agatha Christie Az Ackroyd-gyilkosság című krimije az áprilisi bemutató után szabadtéren itt látható majd először, míg az Anconai szerelmesek utoljára. Ezer néző petícióban megfogalmazott kérésére a fesztiválon búcsúzik el a Veres 1 Színház csaknem tíz évvel ezelőtt bemutatott produkciója.
A Mézesvölgyi Nyár június 21-től augusztus 31-ig ezer színben, 25 estén át várja a közönséget! Bővebb információ itt érhető el.
forrás: https://fidelio.hu
Bagossy Brothers, Havasi, Csepregi, Stohl, Alföldi, Thuróczy, Udvaros, Hernádi, Kálid, Peller, Oszvald – A padlástól a Brooklyni mesékig, Cseh Tamástól az operettig – 6 nagy koncerttel és 19 színházi előadással – „Ezer színben” – várja nézőit Pest megye legnagyobb összművészeti fesztiválja, a Mézesvölgyi Nyár Veresegyházon.
Kilencedik alkalommal nyitja meg kapuit a Veres 1 Színház szervezésében megvalósuló fesztivál. 1900 férőhelyes nézőterével, természetközeli környezetével és változatos műsorával a Mézesvölgyi Nyár lett az agglomeráció egyik legfontosabb nyári kulturális eseménye.
„A fesztivál annak idején egy merész vállalás volt, ma pedig már biztos pont a közönség számára” – mondja Venyige Sándor igazgató, akinek az a célja, hogy a csaknem egymilliós agglomerációs térség lakóinak helyben kínáljon változatos kulturális programot és a nyári időszakban is elérhetővé tegye a főváros legnépszerűbb előadásait.
A családi előadások, musicalek, vígjátékok mellett koncertek és egyedülálló show-k is helyet kapnak a kínálatban. Tripla telt házas Erkel Színházas koncertje után először lesz látható a Bagossy Brothers Company különleges estje, a Csillag az égen. Az egyedülálló produkcióban öt népzenésszel és húsz táncossal kiegészülve csendülnek fel a zenekar dalai népzenei hangszerelésben, Vecsei H. Miklós rendezésében.
Nem rongyos élet! címmel érkezik Peller Károly egyszeri és megismételhetetlen operettgálája, melyhez hasonlóval még nem találkozhatott a közönség, a műfaj nagyágyúi mellett ugyanis a hazai prózai színjátszás legnagyobbjai is láthatók majd a színpadon. Lesz Oszvald Marika, leszKolozsvár, lesz Hajmási, de lesznek meglepetések.
A repertoárban megtalálható egy régi-új különlegesség: Alföldi Róbert rendezésében, 12 év elteltével ismét várat épít Kőműves Kelemen. A Zikkurat Színpadi Ügynökség produkciója, Szörényi Levente és Bródy János legendás rockballadájatöbbek között Stohl Andrással, László Zsolttal, Radnay Csillával és Medveczky Balázzsal a főszerepekben, a fesztivál záróeseményeként várja a közönséget.
Legendákból pedig sosem elég. Hrutka Róbert hangszerelésében idézi meg Cseh Tamást egy „best of” koncerttel Rudolf Péter, Szegezdi Róbert, Udvaros Dorottya, Für Anikó, Nagy-Kálózy Eszter és Gubik Petra a csillagos ég alatt, a Csönded vagyok produkcióval. A magyar rock’n’roll, a Hungária együttes és Fenyő Miklós életműve előtt tiszteleg Feke Pál Csókkirály show-ja. Szente Vajk rendezésében Szulák Andrea mellett olyan énekesek keltik életre a hatvanas évek jampeceit, mint Király Viktor, Vastag Csaba, Csonka András – és még sokan mások.
Számos meglepetéssel, speciális látványvilággal készül veresegyházi koncertjére Havasi Balázs is, akinek legújabb szerzeményei mellett emblematikus tételei is hallhatóak lesznek majd. Olyan művek is felcsendülnek majd, amelyekben Simkó-Várnagy Mihály csellón kíséri majd a világhírű zongoraművészt. Érkezik a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb hazai pop-bandája, a Neoton Família is, élükön természetesen Csepregi Évával, hogy a nosztalgia a Santa Mariától a Kétszázhúszfelettig dübörögjön, és idén nyáron, először koncertezik a Mézesvölgyi nagyszínpadon Rúzsa Magdi is.
A koncertek, show és különlegességek mellett az ide programban hat színház produkciója kap helyet: a Játékszín, a Veres 1 Színház, az Orlai Produkció, a Turay Ida Színház, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a József Attila Színház hozza el Veresegyházra legsikeresebb előadásait.
Jön a Kalamazoo, Hernádi Judit és Kern András jutalomjátéka, valamint Woody Allen legújabb komédiája, a Brooklyni mese, Szabó Máté rendezésében. Egy jól ismert film, a Hölgyválasz színpadi változata is kivonul a szabadtérre, Kolovratnik Krisztiánnal, Lévay Viktóriával, Molnár Andreával és Liptai Claudiával a főbb szerepekben, míg Nagy Sándor a Rém rendes vendég című West End vígjátékban bosszankodik majd. Az idei nyárból sem maradhat ki a nagy visszatérő: két alkalommal is újra látható a tabudöntögető Menopauza.
Érkezik az Intermouse rég visszavonult adu ásza, Nick Grabowski, az egerek egyetlen reménye, vagyis a Macskafogó. A gyerekeket várja Pocahontas története, Csingiling és a kalózok, A padlás, na meg Smaragdvárosban Oz, a csodák csodája is.
Egyedülálló vállalásként, csaknem kétezer ember előtt stand upol majd Thuróczy Szabolcs az egyszemélyes, Egy életem című estjén. Kálid Artúrral a címszerepben jön a Hippolyt, a lakáj. A sok évtizede folyamatos sikerű történetet a főbb szerepekben Göttinger Pál, Balázs Andrea és Molnár Piroska kelti életre.
A Veres 1 Színház az évek óta töretlen sikernek örvendő Szép nyári nap musicallel készül, de begördül majd AMeseautó is a színpadra. A társulat legújabb előadása, Agatha ChristieAz Ackroyd-gyilkosság című krimije, az áprilisi bemutató után szabadtéren itt látható majd először, míg az Anconai szerelmesek utoljára. Ezer néző petícióban megfogalmazott kérésére a fesztiválon búcsúzik el a Veres 1 Színház csaknem tíz évvel ezelőtt bemutatott produkciója.
A Mézesvölgyi Nyár 2025. június 21-től augusztus 31-ig ezer színben, 25 estén át várja a közönséget!
forrás: https://szinhaz.online/
A padlástól a Brooklyni mesékig, Cseh Tamástól az operettig: hat nagy koncerttel és 19 színházi előadással – „Ezer színben” – várja nézőit Pest vármegye legnagyobb összművészeti fesztiválja, a Mézesvölgyi Nyár Veresegyházon június 21-től augusztus 31-ig.
A fesztivál annak idején egy merész vállalás volt, ma pedig már biztos pont a közönség számára
– mondja Venyige Sándor igazgató, akinek az a célja, hogy a csaknem egymilliós agglomerációs térség lakóinak helyben kínáljon változatos kulturális programot, és a nyári időszakban is elérhetővé tegye a főváros legnépszerűbb előadásait.
A családi előadások, musicalek, vígjátékok mellett koncertek és egyedülálló show-k is helyet kapnak a kínálatban. Tripla telt házas Erkel színházas koncertje után először lesz látható a Bagossy Brothers Company különleges estje, a Csillag az égen. Az egyedülálló produkcióban öt népzenésszel és húsz táncossal kiegészülve csendülnek fel a zenekar dalai népzenei hangszerelésben, Vecsei H. Miklós rendezésében.
Nem rongyos élet! címmel érkezik Peller Károly egyszeri és megismételhetetlen operettgálája, melyhez hasonlóval még nem találkozhatott a közönség, a műfaj nagyágyúi mellett ugyanis a hazai prózai színjátszás legnagyobbjai is láthatók majd a színpadon. Lesz Oszvald Marika, lesz Kolozsvár, lesz Hajmási, de lesznek meglepetések is.
Cseh Tamást egy „best of” koncerttel idézik meg, kiváló színészek és zenészek előadásában, Hrutka Róbert hangszerelésében.
A magyar rock’n’roll, a Hungária együttes és Fenyő Miklós életműve előtt tiszteleg Feke Pál Csókkirály show-ja. Szente Vajk rendezésében Szulák Andrea mellett olyan énekesek keltik életre a hatvanas évek jampeceit, mint Király Viktor, Vastag Csaba, Csonka András – és még sokan mások.
Számos meglepetéssel, speciális látványvilággal készül veresegyházi koncertjére Havasi Balázs is, akinek legújabb szerzeményei mellett emblematikus tételei is hallhatók lesznek majd. Olyan művek is felcsendülnek majd, amelyekben Simkó-Várnagy Mihály csellón kíséri majd a világhírű zongoraművészt. Érkezik a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb hazai pop-bandája, a Neoton Família is, élükön természetesen Csepregi Évával, hogy a nosztalgia a Santa Mariától a Kétszázhúsz felettig dübörögjön, és idén nyáron először koncertezik a Mézesvölgyi nagyszínpadon Rúzsa Magdi is.
A koncertek, a show-k és a különlegességek mellett az ide programban hat színház produkciója kap helyet: a Játékszín, a Veres 1 Színház, az Orlai Produkció, a Turay Ida Színház, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a József Attila Színház hozza el Veresegyházra legsikeresebb előadásait.
Jön a Kalamazoo, Hernádi Judit és Kern András jutalomjátéka, valamint Woody Allen legújabb komédiája, a Brooklyni mese, Szabó Máté rendezésében. Egy jól ismert film, a Hölgyválasz színpadi változata is kivonul a szabadtérre, Kolovratnik Krisztiánnal, Lévay Viktóriával, Molnár Andreával és Liptai Claudiával a főbb szerepekben, míg Nagy Sándor a Rém rendes vendég című West End vígjátékban bosszankodik majd. Az idei nyárból sem maradhat ki a nagy visszatérő: két alkalommal is újra látható a tabudöntögető Menopauza.
Érkezik az Intermouse rég visszavonult adu ásza, Nick Grabowski, az egerek egyetlen reménye, vagyis a Macskafogó. A gyerekeket várja Pocahontas története, Csingiling és a kalózok, A padlás, na meg Smaragdvárosban Oz, a csodák csodája is. Egyedülálló vállalásként, csaknem kétezer ember előtt stand upol majd Thuróczy Szabolcs az egyszemélyes, Egy életem című estjén.
Kálid Artúrral a címszerepben jön a Hippolyt, a lakáj. A sok évtizede folyamatos sikerű történetet a főbb szerepekben Göttinger Pál, Balázs Andrea és Molnár Piroska kelti életre.
A Veres 1 Színház az évek óta töretlen sikernek örvendő Szép nyári nap musicallel készül, de begördül majd A Meseautó is a színpadra. A társulat legújabb előadása, Agatha Christie Az Ackroyd-gyilkosság című krimije az áprilisi bemutató után szabadtéren itt látható majd először, míg az Anconai szerelmesek utoljára. Ezer néző petícióban megfogalmazott kérésére a fesztiválon búcsúzik el a Veres 1 Színház csaknem tíz évvel ezelőtt bemutatott produkciója.
forrás: https://magyarnemzet.hu