Húsz éve van a pályán, és sokféle műfajban kipróbálta már magát. Egyfajta mentális és fizikai felkészültséget igénylő „szafariként” élte meg a Csoportterápia című musicalben való szereplését, mindenkinek ajánlani való emberi és színészi tréningként A zuhanás sokkja című előadást, de kosztümös filmben is szívesen játszana. Júniusban pedig Znamenák István rendezésében, a Vadmézben tűnt fel. Ennek kapcsán beszélgettünk zsúfolt évekről, a sors fordulatairól, a boldogság mibenlétéről és sok más, nagyon is emberi tényezőről Grisnik Petrával.
Az idei nyarad különösen sűrűre sikeredett, hiszen erre a nyárra esett a Vadméz bemutatója, Kőszegen is bemutatóztál, és az Ördögkatlan Fesztiválon is aktív szerepet vállaltál alkotóként és önkéntes segítőként egyaránt. Hogy vagy? Nem fáradtál el?
Nagyon elfáradtam most. Ugyanakkor két éve várok erre, hogy ennyire fáradt legyek. Korábban, kb. másfél éven keresztül nagyon nehezen és nyögvenyelősen vergődtem a szabadúszói létben. Akkor lemondó is voltam ezzel kapcsolatban…
A színészettel vagy a szabadúszással kapcsolatban?
Úgy az egésszel. Volt egy naiv elképzelésem, miszerint ha az ember csinálja a dolgát, ezt majd valaki látni fogja, és azt mondja: oh, te így dolgozol?! Akkor gyere, dolgozzunk együtt, próbáljuk ki ezt! De aztán rá kellett jönnöm, hogy annyi minden máson is múlik, nem feltétlenül csak azon, hogyan dolgozol. Egy idő után kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy nem nagyon látnak engem azok, akiknek látniuk kéne… Hát így akkor akár karikára is játszhatom magam, mi a fenét csináljak?! Emiatt kicsi kiábrándult lettem. No, édes szakmám, ebben ennyi volt!
Ennek a folyamatnak sok fázisa volt, és az utolsó fázisban jutottam arra a következtetésre, hogy végül is nekem tíz olyan év jutott, ami másnak össze sem jön húsz év folyamán se! Nagyon jókat játszottam a „behozom a tálcát” szerepektől egészen a címszerepig, hát mit akarok én még? Ezzel a gondolattal meg is békéltem. Úgy voltam vele, hogy ami darabjaim még futnak, abban játszom, aztán valami polgári foglalkozás után nézek. Azt tudtam, hogy az emberekhez való kapcsolódásomat nem szerettem volna elveszteni. Erről is volt egy romantikus elképzelésem: nem baj, ha kevesebbet keresek, csak legyenek ott emberek!
Így elvégeztem egy tanfolyamot és life-coach képzettséget szereztem, amit nagyon szeretek. Most is űzöm a színészet mellett. És amint belenyugodtam abba, hogy a színészi pályafutásomnak vége van, egyre másra jöttek a telefonok, és megkerestek emberek… nem tudom, honnan jöttek. Mindenki azzal hívott fel, hogy rám gondolt, vagy kifejezetten velem szeretné azt az adott darabot megcsinálni. Egészen addig összesen két ilyen telefonom volt. Idén hat bemutatóm volt így, ezek közül kettőt egyszerre, párhuzamosan csináltam. Szuper jó érzés, hogy abban fáradtam el, ami a hivatásom. Ezt akartam.
Kicsit úgy működött ez, mint a szerelem esetében: amikor lemondasz a nagy Őről, egyszer csak betoppan az életedbe…
Lehet. Én ezt a részét nem látom annyira tisztán, azt viszont nagyon is érzékeltem, hogy szakmai társaságokban szinte olyan voltam, mint az éhes kutya az asztal körül. Ilyenkor az embernek szaga van, és messziről bűzlik. Amúgy én akkor kijelentettem, hogy én világéletemben boldog színész voltam, úgyhogy nem fogok átigazolni a másik klubba. Annyi boldogtalan színészt látok magam körül… és ha szarul csinálom, nemcsak én érzem magam rosszul, hanem a környezetem is. Ez ott és akkor tudatosult bennem.
Létezik olyan helyzet, amikor ki tudnak téged hozni a sodrodból? Szinte mindig mosolyra áll a szád, és állandóan nevetsz a beszélgetésünk folyamán is.
Ez részben genetikus, szerintem. Egyébként én befelé élő típus vagyok. Furcsa, mert gyerekkoromban is ez volt a mintám, aztán valahogyan a színházi életemben is ezt a fegyelemhez és alázathoz köthető „rendszert” alakítottam ki: ha valamilyen problémád van, azt intézd el diszkréten, lehetőleg úgy, hogy ne legyél mások terhére. Vidd ki a wc-be, sírd ki, hányd ki, amit akarsz, aztán gyere vissza, és dolgozzál. Emiatt mindenki azt hiszi, hogy állandóan mosolygok – ami nekem tök oké –, ugyanakkor emiatt tudok iszonyatosan empatikus lenni mindenkivel, aki ezt nem tudja csinálni. Ezt nem is teszem szóvá olyankor a kollégának, csak akkor, ha bánt valaki mást eközben. De ha magával van baja, akkor oké, álljon meg a próba, menjünk ki sírva cigizni, vagy ami neki ilyenkor kell. Én ugyanazt csinálom, mint ő, csak egyedül. Felfedeztem azt a részt, ahová visszabújhatok.
Akkor te a rendezők lelki jobb keze vagy…
Így is lehet mondani, de ha rosszul érzem magam egy munkafolyamatban, én is bezárkózom. Kilóra meglesz a munka, de én nem leszek benne. Akkor munkavégzés van meg áfás számla. Lekopogom, nem volt sok ilyen eddigi életemben.
Tavasszal volt bemutatód a MáSzínházasokkal is (A zuhanás sokkja). Miért vállalsz el egy adott feladatot? Az előadás ügye, a rendező, a feladat típusa, a téma az, ami meghatározó számodra?
Egyrészt van a szabadúszásnak egy „ráérési” része: persze, ha ráérek, elvállalom. Ugyanakkor ha valakivel korábban volt egy rossz munkatapasztalatom, akkor ha újrahív, próbálok abból a szituációból kikerülni. De persze, ha van egy ügy, vagy egy fontos dolog, vagy egy olyan élmény, amiben eddig nem volt részem, akkor habozás nélkül igent mondok! Pont a MáSzínházasokkal volt ez, hogy életemben nem csináltam még ilyet. Akkora emberi és szakmai tréning volt, hogy minden kollégának ajánlanám, hogy kifejezetten ebben az inkluzív formában vegyenek ebben részt. Azt gondoltam, hogy biztos olyan lesz ez, mint amikor gyerekek játszanak a színpadon: velük cukinak kell lenni, meg kell őket kímélni mindentől, és ők majd játszikáznak, mi meg, ép színészek csináljuk a művészetet. De ez egyáltalán nem arról szól, hogy vannak a színészek meg a cuki, Down-szindrómás gyerekek, hanem hat darab színészt látsz a színpadon!
A Bakonyvári Ágiék zseniálisak ebben az inkluzivitásban, vagyis hogy mindenki tegye bele azt, amije van, de annál nem kevesebbet. Hogy lehet az, hogy én előbb fáradok el, mint ő, és ő jön oda hozzám, hogy gyere, csináljuk tovább! Vagy épp hogy beesek próbára, se fejben, se lélekben nem vagyok ott, kiakadok, és akkor ő odajön hozzám, hogy semmi baj, akkor megcsináljuk még egyszer, szedd már össze magad! Lesült a bőr a képemről, hogy előbb tudta a szöveget, mint én, aztán rögtön azután azért sült le, mert milyen alapon gondoltam azt, hogy ő nem tudja megtanulni a szöveget?!
A borzasztó nagy szeretethullám közepette mindannyian tudtunk arra koncentrálni, hogy amit csinálunk, az igenis fontos, ezt el akarjuk mondani önazonosan és őszintén. Mindenki csak azért volt ott, mert ott akart lenni, sehol másutt. Ez hatással van az emberekre. A nézők itt arra kíváncsiak, hogy te, aki ilyen vagy, mi tudsz kihozni ebből. És soha nem hozzák őket olyan helyzetbe, hogy takargassák magukat, vagy hogy mi úgy csináljunk, mintha ők nem lennének downosok. Hát ez olyan, mintha úgy csinálnánk, mintha ez nem lenne! Ez mindenkire ugyanúgy érvényes, ráadásul a színház nem takargatni akarja az embereket, hanem megmutatni úgy, ahogy vannak. Mondjuk sokáig én is azt hittem, hogy a magasságom nem számít. De hát miért is?! Ha bejövök az ajtón, mindenki látja! Ez egy eszköz lesz a kezemben, ennek ki leszek téve, akárcsak a Vadmézben. De így legalább nem egy vagyok a sok lány közül, hanem a kurva magas lány vagyok. És belőlem csak egy van.
Sokszor játszol gyerekek előtt, vagy a kolibris előadás volt az első (Esznek-e a halottak epertortát?, r. Szívós Károly, Kolibri Fészek – a szerk.)?
Kaposváron is szerepeltem már gyerekelőadásban. A legfrankóbb érzés, és segít abban, hogy ne szállj el. Akkor is nagyon szerettem, meg azt is kedveltem, amikor a Mary és Max bekerült egy iskolai programba. Az is egy más érzés, amikor csinálsz felnőtteknek egy előadást, amire aztán beáramlik sok, pattanásos arcú kamasz, hogy most mutassál valamit! Nagyobb a tét. A Kolibrinél eleve lehetett tudni, hogy a közönség kisméretű cipőt hord. Rettenetesen élveztem, főleg a Fészket, ahol ott van a gyerek az arcomban, azonnal reagál és mondja. Annyira szeretem, hogy nekik abszolút nem gond Emma outsidersége, hanem bejön nekik és elfogadják. A mostani gyerekek esetében sokszor azt érzem, hogy ők ki tudják mondani azt, hogy ja, ez nem gáz! Ha te valamilyen vagy, arra a közösség már nem feltétlenül kitaszítással felel. Ja, te ilyen fura csaj vagy?! Jó, akkor majd kezdünk veled valamit, vagy nem kezdünk semmit, de semmiképpen sem fogunk bántani! Az előadást követő foglalkozásokon adott reakciókból, a hallottakból azt szűrtem le, hogy ezek a gyerekek megértik, hogy az outsider lét csak annyit jelent, hogy annak az illetőnek más dolga van csupán. Nyugodtan tedd ezt, a világ majd utolér! Ez az előadás felért nekem egy terápiával. Jó volt minden alkalommal a bennem élő tizenkét évest megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, és most biztonságban kiabálhatsz, hogy menjetek a francba! Nem baj, hogy ilyen gyerekből ilyen felnőtt lettem. Ezek szerint én voltam valamilyen, és a többi gyerek is valamilyen
Egy ilyen elementáris élmény után egészen máshogyan áll az ember a környezetéhez, talán az életéhez is.
A MáSzínházasokkal töltött intenzív főpróbahét után kifejezetten nehéz volt visszaintegrálódnom az ún. saját társadalmamba. Miért nem tud úgy működni a világ, ahogyan velük? Amikor csak egy szabály van: mondd ki, amit gondolsz vagy érzel, úgy, ahogyan van. Arról lehet beszélni, nincs játszmázás, meg „majd a másik kitalálja, mire gondoltam” helyzetek. Ez főleg a színházi életemre vonatkozik, szerencsére, a magánéletemben olyan emberek vesznek körül, akikkel tudok beszélgetni, nem csak társalogni. Jó, tudom, ez egy utópisztikus elképzelés.
Mennyire sikerült ezt a tapasztalatodat beépítened a Vadméz-béli karakteredbe? Hiszen A zuhanás sokkja után jött azonnal az olvasópróbája.
Ezek nehezen összehasonlítható munkafolyamatok, nagyon más élmények. Szerencsére a Vadméz egy szuper szereposztással készült, és az idő rövidsége miatt még inkább egymásra voltunk utalva. Koncentráltan, jól melóztunk, sokat nevettünk. Mindkét élmény pozitív volt, csak másképp.
A Vadméz gyakorlatilag Csehov Platonovjának újraírása. Platonovot a nárcisztikus személyiség mintájaként is emlegetik. A nárcizmust sok esetben összekötik a színházban dolgozókkal. Te mit gondolsz erről, szerinted is „színházi betegség” ez?
Maga a nárcisztikus jellem egy olyan személyiségtorzulás és állapot, amihez a környezetnek muszáj valamilyen módon viszonyulnia. A színházi társadalomban kevés emberről lehet elmondani, hogy nincsenek nárcisztikus vonásai, mert 99%-unk szereti, ha rólunk van szó. Ugyanakkor kevesen vannak azok, akik ezzel mérgezik is a környezetüket, azok, akik kényszeres rettegésben élnek, ha nem róluk szól a világ – ilyennel tényleg alig találkoztam. Pedig amúgy olyan ember közelében lenni jó, aki egészséges mértékben szereti magát.
A nárcisztikus emberekhez talán az a megoldó kulcs, hogyha kicsit megeteted az egóját. Mindenkihez közel lehet kerülni, hozzájuk ez az út vezet. Belemész a játékaiba, a játszmáiba, elhiteted vele azt, amiben ő hinni szeretne.
Ez nem átverés?
Igaz, de ő kéri. És ha ez kell ahhoz, hogy harmonikus munkakapcsolatunk legyen a színpadon, hát ezen ne múljon! A hasonló személyiségű kollégák amúgy általában nehéz partnerek, de jó színészek. Választhatom azt, hogy elhatárolódom ettől az embertől, de akkor lesz közöttünk egy hideg kulimász, amit aztán nagyon meg fog látni a néző is a színpadon… Nekem ez tudatos munkával nem esik nehezemre. Úgy kell elfogadnunk egymást, ahogyan vagyunk. Ha én nem fektetek másba energiát, hogyan várjam el, hogy bárki más belém is fektessen energiát? Babarczy tanár úr fogalmazta meg nagyon jól: hülyének hülye, de a mi hülyénk. Szép dolog a színház, de nem szabad túlmisztifikálni. Ez egy munkafolyamat.
Ha innen nézzük, akkor a Platonovnak teljesen behódoló női attitűd nem állt messze tőled, ugye? Gondolok itt az alkalmazkodásra, a másikhoz való igazodásra.
Nekem az volt az érdekes, hogy mindegyik női karakternél speciális módon ragadható meg az, mitől hódol be ennek a csávónak, fekszik alá vagy adja fel mindenét érte? Ebben a sztoriban is outsider vagyok, mert a végén én dobom oda magam, hogy na, hát ha mindenki le akar feküdni vele, engem se hagyjatok ki! Nekem az egyik kedvenc pszichológiai témám a szégyen: összetett és bonyolult, így Grekova figurájában meg a történetben is inkább azt kerestem, mi vezethet egy nőt, mennyire kell megőrülni egy másik emberért ahhoz, hogy újra és újra kitedd magad annak a szégyennek, hogy neki te nem fogsz kelleni. Hogy van az, hogy mindenfajta jó és szép nő mászkál Platonov körül, és vagy te, aki csúnyább, mint a többi, és neked az az egyetlen figyelemfelhívó eszközöd, hogy mindig hülyét csinálsz magadból, mert látod, hogy azt szeretik. És azután képes vagyok olyan helyzetekbe hozni magam, amelyekben én egyébként szégyellem magam, és nekem rossz, de legalább megkaptam a figyelmet, amire vágytam. Borzasztóan bénító érzés, amely azonnali megsemmisülést von maga után.
És mindezek ellenére folyamatosan kiteszed magad azért az egy tekintetért, amely amúgy ezt az érzést is generálja benned.
Pontosan. Döbbenetes, mire nem képesek az emberek egy perc áhított figyelemért. Ráadásul mindezt úgy teszi a Grekova, hogy igazából nem is számít másra, jobbra. Csak reménykedik, hátha egyszer ő következik a soron. Amikor pedig eljön az a pillanat a darab végén, boldogan mondja magának, hogy na, én ezért megdolgoztam, ez nekem most jár! Ehhez a szerephez nekem ez volt igazán a kapcsolódási pontom: itt van egy lány, aki szörnyen kívülálló, nagyon szeretne csatlakozni a többiekhez, és ezért állandóan szégyenbe hozza magát.
Te is éreztél már hasonlót, mondjuk, egy rendező kedvéért hoztad magad hasonló helyzetbe?
Nézd, nekem az egész kamaszkorom erről szólt. Pont ugyanígy csináltam magamból hülyét, hasra is estem, csak hogy a fiúk észrevegyenek. Lehet, hogy nem tetszettem nekik, de nekem mondták el azokat a lányokat, akik nekik bejöttek, és ez jól esett, sőt! Ez egy spirál, de ki lehet belőle jönni.
Van olyan rendező, akivel bármi áron dolgoznál együtt?
Bármi áron, olyan nincs. De Moha (Mohácsi János – a szerk.) nagyon hiányzik, az egy másik dolog, amit ő tud. Mivel Kaposváron tanultam, a pesti kapcsolati hálóm nehezen alakult ki, sok ismerkedésből egyszerűen kimaradtam. Nekem nem volt módom találkozni az Ascherral, a Bagossyval, a Máté Gáborral… és ez tök jó lenne, ezek az emberek borzasztóan izgatnak, nagyon szívesen belelátnék a munkáikba! De eközben a legváratlanabb emberektől jönnek hívások, és alakulnak ki tök jó találkozások… Majd, ha jönni kell, jönni fognak ezek az emberek is.
Znamenák Istvánnal dolgoztál korábban?
Ő szerződtetett le végzős koromban Kaposváron. Nekünk sokkal több személyes kapcsolatunk volt, mintsem szakmai. Később, amikor távozott a kaposvári színház éléről, dolgoztunk még együtt Kőszegen, aztán a következő közös munkánk a Száll a kakukk volt Tibornál (Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője – a szerk.). Noha később sokáig nem dolgoztunk együtt, az tény, hogyha két kaposvári összefut véletlenül, akkor az egy találkozás. Akkor úgy tudunk egymásra nézni, úgy tudunk egymáshoz szólni… ez egy kapocs. Ő egyébként nagyon jóféle színész-rendező. Iszonyatosan figyel téged: hogyan közelíted meg, neked mi közöd ehhez az egészhez. Znami olyan időnként, mint egy gyerek, fellobban benne a játékkedv, hogy ez annyira jó, hogy én is szeretnék! Ő olyankor nem előjátszik, hanem felpattan a színpadra, megfog kellékeket, egyszerűen velünk van, mert belülről is át akarja élni az előadást. Nagyon szeretem benne ezt az aktív részvételt, amikor azért pattan fel melléd, mert úgy érzi, hogy ezt már csak nézni nem elég, csinálni is kell!
Szerinted mi a Vadméz lényege? Ötvös András azt nyilatkozta, hogy szerinte ez a darab a szeretet iránti vágyról szól.
Egyrészt nincs olyan színdarab, amiben a szeretet ne lenne egy kulcsszó: vagy ennek a létezése vagy ennek a hiánya áll a középpontban. A Vadmézben nagyon fontos az, hogy egyik szereplő sem tudja kifejezni az igényét. Senki nem tudja megfogalmazni, mire van szüksége. Mindenre azt mondják, hogy nem tudják. Aztán amikor bekövetkezik, megtestesül a vágyuk, akkor pedig visszakoznak: jaj, nem arra gondoltam, hogy most azonnal! Majd egyszer, valamikor… tulajdonképpen nem tudják megmondani, mitől lennének boldogok. Ebből ered ez a szeretethajhászás, mert mindegyikük azt hiszi, hogy majd a másik megmondja, mitől lesz ő boldog. Önmagukkal nincsenek jóban, ez a vergődésük oka. Aki pedig nem szereti magát, azt nagyon nehéz szeretni. Nekem a személyes receptem az, hogy a saját boldogságcsomagomért én vagyok a felelős, ami lehet több, kevesebb soha. Most már meg tudom fogalmazni az igényeimet, és nem másoktól teszem függővé a boldogságom. Persze, ha jobban szeretnének, az növelné a komfortérzetemet, de a milyenségemen nem változtat. Az készen van.
forrás: https://dunszt.sk/
Ölbei Lívia
Boldog nyári évadot zárt a Kőszegi Várszínház: nem lehet panasz a kínálatra, az érdeklődésre – sőt összében-egészében az időjárásra sem. Pócza Zoltánt, a várszínház igazgatóját kérdeztük.
A negyedik koprodukciós saját előadás, A Cinóber hadművelet bemutatójával zárult a szezon a Kőszegi Várszínházban. Pócza Zoltán igazgató boldog és elégedett: a számok és a visszajelzések azt mutatják, hogy a – tegyük hozzá megint: összeszokott és professzionális – várszínházi csapat jól tette a dolgát. Pedig úgy hirdették meg és úgy indították el az évadot, hogy a pályázati források még nem álltak rendelkezésükre, csak – időközben beváltott – ígéretek voltak. A szerződések az első körben az évek során megalapozott bizalom alapján, szóban, kézfogással köttettek meg. Működött a színházi összefogás. Ez pedig azt is jelzi, hogy a várszínház jó úton jár, amikor a különféle partnerségekben keresi és találja meg létezésének alapját és motorját. Nem mellékes az sem, hogy a várszínház „kipróbált” partnerei valamennyien magas minőséget képviselnek, a várszínház nem vásárol és nem árul zsákbamacskát.
Pócza Zoltán hangsúlyozza: a potenciális vendégelőadások feltérképezése, a válogatás az idén is Gelencsér Ildikót dicséri, ő az a „szakács”, aki a kínálatból összeállítja a lehető legjobb, legváltozatosabb „nyári menüt”. Bizonyos értelemben azonban zsákbamacskának számít éppen a saját várszínházi bemutató: Mészáros Tibor rendezőként most debütált Kőszegen, bár azt tudni lehetett, hogy jó viszonyban van a zenés műfajjal. Az eredményekből leszűrhető, hogy nemcsak a rendező személye volt jó választás, hanem a kortárs musical is. A váltókat tavaly állította át a várszínház, amikor a fiatalos, „interaktív” Hajmeresztőt vitte színre, saját bemutatóként, a nagyszínpadon. Ezen az úton haladva esett a választás most a hatszereplős Csoportterápiára, amely nézőszámban-bevételben túlszárnyalta a szintén sikeres 2018-as szériát. Nemcsak a szerepeket sikerült jól kiosztani (ami szintén nem kis feladat), hanem a sztori is több rétegű élményt kínált.
A szokás szerint szívügynek tekintett három koprodukciós bemutatóval különösképpen magasra tette a lécet a várszínház:
– A Mesebolt Bábszínházzal színre vitt Jeles András-előadás, A boldog herceg versenyben van a kritikusok díjáért, ez önmagáért beszél. Gergye Krisztián újabb nagyszerű kőszegi bemutatóján a közönség mentett meg minket az esőnaptól; köszönet érte. Szeretnénk a Levitációt jövőre visszahozni. A celli Soltis Lajos Színházzal közös premierünk, A Cinóber hadművelet pedig szépen zárta a szezont: Nagy Péter István izgalmas, lendületes előadást rendezett. Úgyhogy bár izgalmakban nem volt hiány, most már kimondhatom: jó évadot zártunk, boldogok vagyunk.
forrás: https://www.vaol.hu/
Ölbei Lívia
Annyiban a korábbi kőszegi nyári estéket idézi az idei várszínházi bemutató, hogy pont a premierre szakadt félbe a kánikulai napok szériája, az este előrehaladtával elkelt a pléd meg a kardigán, pedig mostanában már se ez, se az nem jellemző kellék errefelé sem. De a Csoportterápia nem azért lett sokszor visszatapsolt, forró siker, mert hűvös volt a premiereste az Alpokalján. Pedig nem is egyértelmű a happy end.
A Csoportterápia a Madách Színház pályázatának nyertese – a szerzőtrió Bolba Tamás, Szente Vajk és Galambos Attila -, 2011-es bemutatóval. „Mjúzikelkámedi”, ahogyan a színlap mondja. Azért jó választás a kőszegi nagyszínpadra, a várszínház saját, összesen nyolc estén át kínált bemutatójaként, mert könnyedén teljesíti mindazokat a kimondott-kimondatlan elvárásokat, amelyek a nyári színházat kísérik. Ráadásul a Kőszegi Várszínház bőven kínál az idén is mélyebb, komolyabb, nem egyestés hatósugarú, nem eldobható élményeket; szóval ez most nem az igények leszállítása, ez szórakoztatás. Van zene, tánc, könnyedség, nevetés – a mindössze hat szereplőt mozgató nagyszínpadi előadás mindehhez képes a monumentális zenés bemutató látszatát, illúzióját kelteni, ez pedig nyilván a rendezést, a koreográfiát, a díszletet (van LED-fal is!) és persze a színészeket dicséri. A rendező Mészáros Tibor, a koreográfus Katona Gábor, a díszletet Mészáros Tibor/Mészi (nem azonos rendezővel) tervezte. A jellemfestő jelmezek Cselényi Nórától valók.
Ők mindig együtt játszanak? – kérdezi valaki a premierről kifelé sodródó közönség soraiban, valahol a külső várudvaron. Nem, a nyári társulat minden évben arra a néhány hétre szerződik, amíg elkészül és kifut a várszínházi széria, aztán megy mindenki, amerre lát (a kőszegi társulatban például van sikeres vígszínházi színésznő, sikeres miskolci színész). Bár többen közülük visszatérő vendégek Kőszegen, pont ez a formáció – pont így még sosem jött létre. De az idézett kérdés magában rejti a dicséretet: Grisnik Petra, Szilágyi Csenge, Trokán Anna (ő most van először Kőszegen), Göttinger Pál, Némedi Árpád és Rózsa Krisztián egymásra hangolt játékának elismerését. Az ember meg se lepődik, hogy táncolni, énekelni is tudnak – de hát egy zenés-táncos előadásban ez elvileg alapfeltétel.
Az „engedj össze zárt térben néhány embert” régi és termékeny drámaszerzői fogás, most is működik; legalábbis, ami a hangütést, az alapszituáció megteremtését illeti. Az pedig, hogy a Csoportterápia éppen a 6-os számú teremben (és még véletlenül se a 4-esben, ott a színjátszók vannak) játszódik a közösségi házban vagy valami hasonló helyen – amint erre a tényre az előadás alaposan, többszörösen fölhívja a közönség figyelmét -, rögtön ad valamit azoknak is, akik mégis valami finomságra vágynak. A finomság látszatánál persze nem több az utalás Csehov 6-os számú kórterem című csodálatos klasszikusára, amely őrület és normalitás határait kutatja. A Csoportterápiának az égvilágon semmi, de semmi köze nincsen Csehovhoz, de – szégyen ide vagy oda – a ráismeréssel járó apró sikerélmény mégis megvan (jár a hangszóró, na). Abban meg úgyis mindig van valami őrületes, hogy a színészek időről időre dalra fakadnak a színpadon.
Képgaléria: Csoportterápia a Jurisics-várban
A nagyszabású zenés előadásokra szakosodott Madáchban nyilván kicsit másképpen szól az a szándékai szerint önironikus hang, amely a zenés-táncos műfajt fricskázza meg: egy zenés-táncos előadás által (amely nyelvezetében, megfogalmazásaiban is igyekszik kortárs módon könnyed, vicces, szellemes lenni). A kérdés csak az, hogy tényleg akar-e más – „több” vagy „mélyebb” – lenni az előadás annál, mint amit az anyag, a „mjúzikelkámedi” fölkínál. Szerencsére a kőszegi előadás nem akar. Különben is az az igazi, ha sikerül minket behúzni a csőbe.
A kőszegi nyári társulatnak mindent összevetve sikerül. A súlyos önképproblémákkal küzdő, önmagát kövérnek látó, szilfid alkatú Jetti – Trokán Anna -, a hipochonder Lajos – a kellően önironikus Göttinger Pál -, az amnézia különleges válfajában szenvedő Ervin Iván – Némedi Árpád -, a szürke életét szürreális mesékbe csomagoló, vadóc Trixi – Szilágyi Csenge -, a másképpen más operaházi táncos Sziszi – Rózsa Krisztián (talán ez a szál némiképp vitatható, de ne vitassuk: nyár van) és a valószínűtlenül magas, karcsú, unatkozó és persze attraktívan butuska szépasszonyként betipegő Natasa – Grisnik Petra – biztosan gurítják el a történetet a végkifejletig. A ragyogó szemű Natasának még egy lépcsős-operettes nagybelépő is adódik: a sarokban egymásra halmozott kultúrházi székeket mássza meg – gyönyörűen.
Hat, egymás számára vadidegen ember: három nő, három férfi – az végső soron három pár. Erre érdemes odafigyelni. De fogadásokat csak óvatosan kössünk, mert a fináléra tartogat a kőszegi Csoportterápia meglepetést is.
(A Kőszegi Várszínház saját szériája július 11-étől július 21-éig tart, legközelebb július 16-17-én, aztán 19-20-21-én láthatja a közönség.)
forrás: https://www.vaol.hu
A Csoportterápia a Madách Színház pályázatának nyertese – a szerzőtrió Bolba Tamás, Szente Vajk és Galambos Attila -, 2011-es bemutatóval. „Mjúzikelkámedi”, ahogyan a színlap mondja. Azért jó választás a kőszegi nagyszínpadra, a várszínház saját, összesen nyolc estén át kínált bemutatójaként, mert könnyedén teljesíti mindazokat a kimondott-kimondatlan elvárásokat, amelyek a nyári színházat kísérik. Ráadásul a Kőszegi Várszínház bőven kínál az idén is mélyebb, komolyabb, nem egyestés hatósugarú, nem eldobható élményeket; szóval ez most nem az igények leszállítása, ez szórakoztatás. Van zene, tánc, könnyedség, nevetés – a mindössze hat szereplőt mozgató nagyszínpadi előadás mindehhez képes a monumentális zenés bemutató látszatát, illúzióját kelteni, ez pedig nyilván a rendezést, a koreográfiát, a díszletet (van LED-fal is!) és persze a színészeket dicséri. A rendező Mészáros Tibor, a koreográfus Katona Gábor, a díszletet Mészáros Tibor/Mészi (nem azonos rendezővel) tervezte. A jellemfestő jelmezek Cselényi Nórától valók.
Ők mindig együtt játszanak? – kérdezi valaki a premierről kifelé sodródó közönség soraiban, valahol a külső várudvaron. Nem, a nyári társulat minden évben arra a néhány hétre szerződik, amíg elkészül és kifut a várszínházi széria, aztán megy mindenki, amerre lát (a kőszegi társulatban például van sikeres vígszínházi színésznő, sikeres miskolci színész). Bár többen közülük visszatérő vendégek Kőszegen, pont ez a formáció – pont így még sosem jött létre. De az idézett kérdés magában rejti a dicséretet: Grisnik Petra, Szilágyi Csenge, Trokán Anna (ő most van először Kőszegen), Göttinger Pál, Némedi Árpád és Rózsa Krisztián egymásra hangolt játékának elismerését. Az ember meg se lepődik, hogy táncolni, énekelni is tudnak – de hát egy zenés-táncos előadásban ez elvileg alapfeltétel.
Az „engedj össze zárt térben néhány embert” régi és termékeny drámaszerzői fogás, most is működik; legalábbis, ami a hangütést, az alapszituáció megteremtését illeti. Az pedig, hogy a Csoportterápia éppen a 6-os számú teremben (és még véletlenül se a 4-esben, ott a színjátszók vannak) játszódik a közösségi házban vagy valami hasonló helyen – amint erre a tényre az előadás alaposan, többszörösen fölhívja a közönség figyelmét -, rögtön ad valamit azoknak is, akik mégis valami finomságra vágynak. A finomság látszatánál persze nem több az utalás Csehov 6-os számú kórterem című csodálatos klasszikusára, amely őrület és normalitás határait kutatja. A Csoportterápiának az égvilágon semmi, de semmi köze nincsen Csehovhoz, de – szégyen ide vagy oda – a ráismeréssel járó apró sikerélmény mégis megvan (jár a hangszóró, na). Abban meg úgyis mindig van valami őrületes, hogy a színészek időről időre dalra fakadnak a színpadon.
Képgaléria: Csoportterápia a Jurisics-várban
A nagyszabású zenés előadásokra szakosodott Madáchban nyilván kicsit másképpen szól az a szándékai szerint önironikus hang, amely a zenés-táncos műfajt fricskázza meg: egy zenés-táncos előadás által (amely nyelvezetében, megfogalmazásaiban is igyekszik kortárs módon könnyed, vicces, szellemes lenni). A kérdés csak az, hogy tényleg akar-e más – „több” vagy „mélyebb” – lenni az előadás annál, mint amit az anyag, a „mjúzikelkámedi” fölkínál. Szerencsére a kőszegi előadás nem akar. Különben is az az igazi, ha sikerül minket behúzni a csőbe.
A kőszegi nyári társulatnak mindent összevetve sikerül. A súlyos önképproblémákkal küzdő, önmagát kövérnek látó, szilfid alkatú Jetti – Trokán Anna -, a hipochonder Lajos – a kellően önironikus Göttinger Pál -, az amnézia különleges válfajában szenvedő Ervin Iván – Némedi Árpád -, a szürke életét szürreális mesékbe csomagoló, vadóc Trixi – Szilágyi Csenge -, a másképpen más operaházi táncos Sziszi – Rózsa Krisztián (talán ez a szál némiképp vitatható, de ne vitassuk: nyár van) és a valószínűtlenül magas, karcsú, unatkozó és persze attraktívan butuska szépasszonyként betipegő Natasa – Grisnik Petra – biztosan gurítják el a történetet a végkifejletig. A ragyogó szemű Natasának még egy lépcsős-operettes nagybelépő is adódik: a sarokban egymásra halmozott kultúrházi székeket mássza meg – gyönyörűen.
Hat, egymás számára vadidegen ember: három nő, három férfi – az végső soron három pár. Erre érdemes odafigyelni. De fogadásokat csak óvatosan kössünk, mert a fináléra tartogat a kőszegi Csoportterápia meglepetést is.
(A Kőszegi Várszínház saját szériája július 11-étől július 21-éig tart, legközelebb július 16-17-én, aztán 19-20-21-én láthatja a közönség.)
forrás: https://www.vaol.hu
Az idei nyáron három színház előadásában, összesen négy helyszínen lesz látható Bolba Tamás, Szente Vajk és Galambos Attila musicalje, a Csoportterápia.
A „mjuzikelkámedit” 2011-ben mutatta be a Madách Színház Harangi Mária rendezésében. A zenés darab azóta is a teátrum meghatározó előadásai közé tartozik, egyben egyike a legsikeresebb magyar musicaleknek. A történetben hat vadidegen – három férfi és három nő – érkezik egy csoportterápiára. Kezdetét venné az analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos? A váratlan fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet során további kérdések merülnek fel. Milyen problémákkal küzd egy operaházi balett-táncos, meddig lehet bírni 10 méterrel a felszín alatt a jeges Dunában búvárfelszerelés nélkül, vagy, hogy mi történt Velencében ’85 nyarán…
A darab sikerét mi sem jelzi jobban, minthogy 2011-es debütálása óta számos vidéki társulat is műsorára tűzte, többek között látható volt a Győri Nemzeti Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban, a tatabányai Jászai Mari Színházban, valamint a veresegyházi Veres1Színházban. Ezen a nyáron pedig az ország négy különböző pontján, három különböző rendezésben ismerhetik meg a nézők a humoros történet.
A Csoportterápiák sorát egy vadonatúj bemutató gazdagítja: július 11-től a Kőszegi Várszínház előadására válthatnak jegyet az érdeklődők. Az új bemutatót Mészáros Tibor rendezi, a szereplőket Trokán Anna, Grisnik Petra, Szilágyi Csenge, Göttinger Pál, Némedi Árpád és Rózsa Krisztián játssza.
A veresegyházi Veres1 Színház előadása Nyíregyházán, a Rózsakert Szabadtéri Színpadon, 2019. július 19-én pénteken lesz látható, majd ezt követően visszatér a „bázisra”, azonban a Váci Mihály Művelődési Házból kiköltözve immár szabadtéren, a Mézesvölgyi Nyár keretében mulattatja és gondolkodtatja el a nézőket július 21-én.
Az Egri Pinceszínház előadása immár öt éve rendszeres visszatérő vendége az Érsekkerti Szabadtéri Színpadnak. Augusztus 14. és 18. között négy alkalommal láthatják az oda látogatók Méhes László rendezését.
forrás: https://deszkavizio.hu/
A Kőszegi Várszínház művészeti programjában idén négy bemutató kap kiemelt hangsúlyt. A boldog herceg című bábelőadás premierét a múlt héten tartották meg, július 11-én pedig új magyar musical, a Csoportterápia mutatkozik be.
Kőszegen, a Jurisics Vár csodálatos akusztikájú udvarán javában tart a Kőszegi Várszínház nyári évada. A vár lovagtermében július 30-ig látható Ilovszky Béla fotóművész 40 év ördögszekéren című színháztörténeti fotókiállítása.
A sokoldalú, változatos programból kiemelkednek azok az új előadások, amelyek kifejezetten a várszínház tereire születnek. Az évad első bemutatóját a múlt héten tartották régi partnerükkel, a Mesebolt Bábszínházzal közösen. Július 2-án mutatták be A boldog herceg című előadást, amelyet Jeles András írt és rendezett bábszínházra, Oscar Wilde műve alapján.
Július 11-én, csütörtökön újabb saját premiert tartanak Kőszegen, a Madách Színház musical pályázatának díjnyertes darabja, a Csoportterápia - mjúzikelkámedi két részben mutatkozik be a közönségnek. A Bolba Tamás - Szente Vajk - Galambos Attila által jegyzett darab vígjáték a lélekről, esendőségről, vágyakozásról, útkeresésről. A történet szerint hat vadidegen, három férfi és három nő érkezik egy csoportterápiára, ahol kezdetét venné az analízis, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos? 10 napon át látható Kőszegen a fülbemászó dallamokat és sziporkázóan szellemes szövegeket ígérő előadás, Grisnik Petra, Szilágyi Csenge, Göttinger Pál, Némedi Árpád, Trokán Anna és Rózsa Krisztián főszereplésével, a rendező Mészáros Tibor (Bölény), a koreográfus Katona Gábor.
Július 31-én mutatkozik be az évad következő saját produkciója, a Kőszegi Várszínház és Gergye Krisztián együttműködésében létrejövő Levitáció című előadás.
Augusztus 1-én E.T.A Hoffmann szürreális világát ülteti át a kortárs színház nyelvére a Cinóber hadművelet (munka)című előadás. A Kőszegi Várszínház, a Soltis Lajos Színház és a Kb 35 Inárcs – RÉV Színház közös bemutatója, E.T.A Hoffmann A kis Zaches c. műve alapján készült, amelyet Kárpáti Péter Cinóber hadművelet címmel dolgozott át színpadra. A rendező: Nagy Péter István.
"Minket elsősorban az folyamat érdekel, hogy a kirekesztettség milyen módon torzítja a személyiséget. Illetve, a darab által felkínált fordulatok révén a történet elején még üldözött és hányattatott sorsú Cinóberből hogyan válik szenvtelen és ostoba zsarnok, aki hasonlóan nyomorítja meg a környezetét, mint ahogy vele elbántak. Ezen felül szeretnénk Hoffmann szürreális világát a kortárs színház nyelvére lefordítva minél gazdagabban és részletesebben színpadra álmodni” - olvasható az előadást ismertető szövegben.
forrás: https://fidelio.hu
A Madách Színház musical pályázatának díjnyertes darabjában hat vadidegen, három férfi és három nő érkezik egy csoportterápiára.
Kezdetét venné az analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos?
A váratlan fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet során további kérdések merülnek fel. Milyen problémákkal küzd egy operaházi balett-táncos, meddig lehet bírni 10 méterrel a felszín alatt a jeges Dunában búvárfelszerelés nélkül, vagy hogy mi történt Velencében ’85 nyarán…
Fülbemászó dallamok és sziporkázóan szellemes szövegek röpítik a nézőt a mjuzikelkámedi felhőtlen, kacagtató, fényesen csillogó világába.
Vígjáték a lélekről, esendőségről, vágyakozásról, útkeresésről… azaz rólunk.
Szereplők:
Jetti – Trokán Anna
Natasa – Grisnik Petra
Trixi – Szilágyi Csenge
Lajos – Göttinger Pál
Ervin Iván – Némedi Árpád
Sziszi – Rózsa Krisztián
Jelmeztervező: Cselényi Nóra Díszlet: Mészáros Tibor/Mészi
Koreográfus: Katona Gábor Fény: Kehi Richárd
Hang: Bakos Zoltán Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia Kellék: Kósi Gábor
Öltöztető: Szőke Julika
Rendezőasszisztens: Krajcsi Nikolett
Rendező: Mészáros Tibor
Mikor, hol? – Július 11-étől 21-éig a Kőszegi Várszínházban, 20:30-kor.
Kezdetét venné az analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos?
A váratlan fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet során további kérdések merülnek fel. Milyen problémákkal küzd egy operaházi balett-táncos, meddig lehet bírni 10 méterrel a felszín alatt a jeges Dunában búvárfelszerelés nélkül, vagy hogy mi történt Velencében ’85 nyarán…
Fülbemászó dallamok és sziporkázóan szellemes szövegek röpítik a nézőt a mjuzikelkámedi felhőtlen, kacagtató, fényesen csillogó világába.
Vígjáték a lélekről, esendőségről, vágyakozásról, útkeresésről… azaz rólunk.
Szereplők:
Jetti – Trokán Anna
Natasa – Grisnik Petra
Trixi – Szilágyi Csenge
Lajos – Göttinger Pál
Ervin Iván – Némedi Árpád
Sziszi – Rózsa Krisztián
Jelmeztervező: Cselényi Nóra Díszlet: Mészáros Tibor/Mészi
Koreográfus: Katona Gábor Fény: Kehi Richárd
Hang: Bakos Zoltán Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia Kellék: Kósi Gábor
Öltöztető: Szőke Julika
Rendezőasszisztens: Krajcsi Nikolett
Rendező: Mészáros Tibor
Mikor, hol? – Július 11-étől 21-éig a Kőszegi Várszínházban, 20:30-kor.
forrás: https://szinhaz.org/
Ölbei Lívia
Hiába, a nyárhoz hozzátartozik a zenés könnyedség: a Kőszegi Várszínház ezúttal „mjúzikelkámedit” választott, a jövő héten indul a nyári széria. Benéztünk egy Csoportterápia-próbára.
Kőszeg maga fölér egy kiadós terápiával. A Jurisics-várnál kezdődik a zsilipelés: amint belépünk a külső várudvarra, már érezzük, hogy könnyebben lélegzünk.
Köszönünk egyet Jurisics Miklósnak, a vár egykori hős kapitányának, és a második lépésnél biztos, hogy fölbukkan a mai kapitány: Pócza Zoltán, a várszínház és művelődési központ igazgatója.
A gondosan összeválogatott vendégjátékok sorában vannak koprodukciós bemutatók – ilyen volt a Mesebolttal színre vitt A boldog herceg, amelyet a héten két estén tűzött műsorára a várszínház a lovagteremben –; és van a saját nagyszínpadi premier, amelyet most július 11-étől összesen nyolc estén át láthat a közönség.
Tavaly némi profilváltáson esett át a saját széria tekintetében a várszínház. A nézőt szó szerint megszólító Hajmeresztő a „kicsi, de erős” nyári társulattal másféle játékosságot hozott, mint amilyet korábban megszoktunk.
Az idén is a „kicsi, de erős” szellemében verbuválódott a társulat, benne korábbi ismerősök – Szilágyi Csenge, Némedi Árpád, Rózsa Krisztián –; vagy a múlt évi előadásban megjegyzett színészek, mint Grisnik Petra és Göttinger Pál. Illetve Göttinger Pál tavaly rendezőként debütált a várszínházban, miközben például játékmesterként is színre lépett. Az idén színészi feladatot vállalt.
Most találkozhatunk először Kőszegen Trokán Annával. Éppen ő robban be a csoportterápiára, amikor benézünk a lendületes, célratörő próbára. Szerepe szerint sokféle önértékelési gondja van (el se hinnénk).
Például mindjárt a neve, mert hogyan lehet valakit Jettinek hívni? (Jetti szerint túlságosan hasonlít a jetire, ami borzalom, ugye?) Bolba Tamás, Szente Vajk és Galambos Attila Csoportterápiája a Madách Színház pályázatának díjnyertes darabja, Kőszegen Mészáros Tibor rendezésében.
Tényleg minden mindennel összefügg: ő meg anno Lukáts Andor és Jordán Tamás osztályában végzett a színművészetin, ez az osztály is vendégeskedett egyszer a szombathelyi Művészetek Házában, nyári előadás lett a vége.
Hiába, a nyárhoz hozzátartozik a zenés könnyedség: a Kőszegi Várszínház ezúttal „mjúzikelkámedit” választott, a jövő héten indul a nyári széria. Benéztünk egy Csoportterápia-próbára.
Kőszeg maga fölér egy kiadós terápiával. A Jurisics-várnál kezdődik a zsilipelés: amint belépünk a külső várudvarra, már érezzük, hogy könnyebben lélegzünk.
Köszönünk egyet Jurisics Miklósnak, a vár egykori hős kapitányának, és a második lépésnél biztos, hogy fölbukkan a mai kapitány: Pócza Zoltán, a várszínház és művelődési központ igazgatója.
A gondosan összeválogatott vendégjátékok sorában vannak koprodukciós bemutatók – ilyen volt a Mesebolttal színre vitt A boldog herceg, amelyet a héten két estén tűzött műsorára a várszínház a lovagteremben –; és van a saját nagyszínpadi premier, amelyet most július 11-étől összesen nyolc estén át láthat a közönség.
Tavaly némi profilváltáson esett át a saját széria tekintetében a várszínház. A nézőt szó szerint megszólító Hajmeresztő a „kicsi, de erős” nyári társulattal másféle játékosságot hozott, mint amilyet korábban megszoktunk.
Az idén is a „kicsi, de erős” szellemében verbuválódott a társulat, benne korábbi ismerősök – Szilágyi Csenge, Némedi Árpád, Rózsa Krisztián –; vagy a múlt évi előadásban megjegyzett színészek, mint Grisnik Petra és Göttinger Pál. Illetve Göttinger Pál tavaly rendezőként debütált a várszínházban, miközben például játékmesterként is színre lépett. Az idén színészi feladatot vállalt.
Most találkozhatunk először Kőszegen Trokán Annával. Éppen ő robban be a csoportterápiára, amikor benézünk a lendületes, célratörő próbára. Szerepe szerint sokféle önértékelési gondja van (el se hinnénk).
Például mindjárt a neve, mert hogyan lehet valakit Jettinek hívni? (Jetti szerint túlságosan hasonlít a jetire, ami borzalom, ugye?) Bolba Tamás, Szente Vajk és Galambos Attila Csoportterápiája a Madách Színház pályázatának díjnyertes darabja, Kőszegen Mészáros Tibor rendezésében.
Tényleg minden mindennel összefügg: ő meg anno Lukáts Andor és Jordán Tamás osztályában végzett a színművészetin, ez az osztály is vendégeskedett egyszer a szombathelyi Művészetek Házában, nyári előadás lett a vége.
Bolba Tamás - Szente Vajk - Galambos Attila Csoportterápia
A Kőszegi Várszínház előadása
Helyszín: Kőszegi Várszínház - Jurisics vár
Jegyár: 4000.-
A Madách Színház musical pályázatának díjnyertes darabjában hat vadidegen,
három férfi és három nő érkezik egy csoportterápiára. Kezdetét venné az
analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság
hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos? A váratlan
fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet
során további kérdések merülnek fel. Milyen problémákkal küzd egy operaházi
balett-táncos, meddig lehet bírni 10 méterrel a felszín alatt a jeges Dunában
búvárfelszerelés nélkül, vagy hogy mi történt Velencében ’85 nyarán...
Fülbemászó dallamok és sziporkázóan szellemes szövegek röpítik a nézőt a
mjuzikelkámedi felhőtlen, kacagtató, fényesen csillogó világába. Vígjáték a
lélekről, esendőségről, vágyakozásról, útkeresésről... azaz rólunk.
Szereplők:
Jetti - Trokán Anna
Natasa - Grisnik Petra
Trixi - Szilágyi Csenge
Lajos - Göttinger Pál
Ervin Iván - Némedi Árpád
Sziszi - Rózsa Krisztián
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Díszlet: Mészáros Tibor
Koreográfus: Katona Gábor
Fény: Kehi Richárd
Hang: Bakos Zoltán
Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia
Kellék: Kósi Gábor
Öltöztető: Szőke Julika
Rendezőasszisztens: Krajcsi Nikolett
Rendező: Mészáros Tibor
A Kőszegi Várszínház előadása
Helyszín: Kőszegi Várszínház - Jurisics vár
Jegyár: 4000.-
A Madách Színház musical pályázatának díjnyertes darabjában hat vadidegen,
három férfi és három nő érkezik egy csoportterápiára. Kezdetét venné az
analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság
hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos? A váratlan
fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet
során további kérdések merülnek fel. Milyen problémákkal küzd egy operaházi
balett-táncos, meddig lehet bírni 10 méterrel a felszín alatt a jeges Dunában
búvárfelszerelés nélkül, vagy hogy mi történt Velencében ’85 nyarán...
Fülbemászó dallamok és sziporkázóan szellemes szövegek röpítik a nézőt a
mjuzikelkámedi felhőtlen, kacagtató, fényesen csillogó világába. Vígjáték a
lélekről, esendőségről, vágyakozásról, útkeresésről... azaz rólunk.Szereplők:
Jetti - Trokán Anna
Natasa - Grisnik Petra
Trixi - Szilágyi Csenge
Lajos - Göttinger Pál
Ervin Iván - Némedi Árpád
Sziszi - Rózsa Krisztián
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Díszlet: Mészáros Tibor
Koreográfus: Katona Gábor
Fény: Kehi Richárd
Hang: Bakos Zoltán
Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia
Kellék: Kósi Gábor
Öltöztető: Szőke Julika
Rendezőasszisztens: Krajcsi Nikolett
Rendező: Mészáros Tibor
Ölbei Lívia
A hagyományok megtartása mellett minden évben meg is kell újulni – mondja Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója, akivel a közelgő nyári szezonról váltottunk szót. Amiből nem engednek: a négy kőszegi bemutató. A vendégjátékok meghívásának alapvető szempontja a minőségen túl a sokszínűség. De legalább ilyen fontos, hogy a fiataloknak megmutassák: a színház nem távoli bolygó, hanem izgalmas valóság. Csak tessék, tessék!
A válogatás Gelencsér Ildikó művészeti titkár munkáját dicséri: a sokféle előadást kínáló program műszaki, technikai előkészítése az idén is Bakos Zoltán dolga volt. A Kőszegi Várszínház kínálata megvan: június elejétől augusztus elejéig folyamatosan készenlétben tarthatjuk a naptárunkat.
A várszínházi csapat készen áll: Pócza Zoltán, Bakos Zoltán és Gelencsér Ildikó a Jurisics-vár belső udvarán, ahol már felépült a lelátó is. Az idei várszínházi plakáton – dizájnfelelős: Trifusz Péter – aranyló szárnyakat látunk: változatok levitációra Fotó: Unger Tamás
Pócza Zoltán igazgató azt mondja, a hagyományok – a sokszínűség és minőség – megtartása mellett minden évben meg kell újulni: ennek szem előtt tartásával szervezték meg a szezont. A vendégjátékok között van operett, musical, Rejtő Jenő-előadás, amerikai komédia és komolyzenei koncert, monodráma és koncertszínház (Szabó Kimmel Tamásé); több előadást hoz a Rózsavölgyi Szalon (köztük az 1944-ben játszódó lélektani krimit, a Diplomáciát, Sztarenki Pál-rendezésben, mások mellett Alföldi Róberttel a színen).
Amiből az idén sem engedett a Kőszegi Várszínház, hangsúlyozza Pócza Zoltán: hogy a meghívott produkciókon túl négy eredeti kőszegi – vagyis itt, a helyszínen is készülő – bemutatót láthasson a nyári közönség.
A saját nagybemutató júliusban ezúttal a Madách Színház pályázatán díjnyertes musical, a Csoportterápia, amely három férfit és három nőt hoz össze a terapikus szituációban, Kőszegen Mészáros Tibor rendezésében. Pócza Zoltán reméli, hogy az előadás alkalmas a 20-30-as korosztály megszólítására, bizonyítandó, hogy a színház nem távoli bolygó, hanem izgalmas valóság, amely hús-vér problémákat vet föl, ráadásul élvezetes módon.
Hogy a nyári színház nem egyenlő az eldobható színházi élményekkel, jelzik a további kőszegi – koprodukciós – bemutatók is. A szombathelyi Mesebolttal évek óta sikeresen működik együtt a várszínház, az idén júliusban A boldog herceg című Oscar Wilde-mese Jeles András-változatát láthatja ebben az együttműködésben a közönség.
Ugyancsak régi – és elszakíthatatlan – kapcsolat fűzi a várszínházhoz a kőszegi születésű táncos-koreográfus-rendezőt: Gergye Krisztiánt. Az idén július utolsó napjára időzítették a bemutatót, Levitáció címmel. Akasztás, mágia, rettenet, hatalom – bűn és bűnhődés. Gergye Krisztián.
A negyedik kőszegi bemutatónak is van fontos vasi vonatkozása: az alternatív színházi szcénán fontos helyet elfoglaló celli Soltis Lajos Színház és a Kőszegi Várszínház Kárpáti Péter Cinóber hadművelet című darabját viszi színre közösen, Nagy Péter István (Pepe) rendezésében. Pepe a Soltis Lajos Színházban kezdte kisdiákként a pályafutását, ma már színművészeti egyetemistaként is jegyzett, tehetséges rendező. A Cinóber hadművelet E.T.A. Hoffmann-mű alapján íródott, alaptémája a hatalom, elnyomók és elnyomottak viszonya. (Pepe vitt már színre Hoffmann-történetet Cellben – jegyezzük meg csak az érdekesség kedvéért.)
– Mi lélekben nagyon készülünk – összegez Pócza Zoltán, aki a pénzügyi kondíciókról elmondja: az idén úgy kellett műsort hirdetni (meg kellett hirdetni a támogatási előírások szerint), hogy voltaképpen nem tudni, miből valósul meg a szezon. Ennek alapvető oka, hogy a megszüntetett TAO-bevételi lehetőség pótlására megígért költségvetési támogatásról egyelőre nincs hír.
A programot viszont már lehet böngészni. Érdemes: Csoportterápia, A boldog herceg, Levitáció, Cinóber hadművelet. Vendégségbe pedig jönnek például a Pál utcai fiúk és Piszkos Fred.
forrás: https://www.vaol.hu
Július 11-től a Kőszegi Várszínházban láthatják a Csoportterápiát Mészáros Tibor rendezésében. A Madách Színház musical pályázatának díjnyertes darabjában hat vadidegen, három férfi és három nő érkezik egy csoportterápiára…
A mjuzikelkámediben, melynek szerzői Bolba Tamás, Szente Vajk és Galambos Attila, kezdetét venné az analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos?
A váratlan fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet során további kérdések merülnek fel. Milyen problémákkal küzd egy operaházi balett-táncos, meddig lehet bírni 10 méterrel a felszín alatt a jeges Dunában búvárfelszerelés nélkül, vagy hogy mi történt Velencében ’85 nyarán…
A Csoportterápia egy vígjáték a lélekről, esendőségről, vágyakozásról, útkeresésről… azaz rólunk.
Az előadásban Trokán Anna, Grisnik Petra, Szilágyi Csenge, Göttinger Pál, Némedi Árpád és Rózsa Krisztián szerepel.
A jelmezeket Cselényi Nóra, a díszletet Mészáros Tibor tervezte. A koreográfiát Katona Gábor jegyzi.
forrás: https://szinhaz.org/
A Kőszegi Várszínház idén ünnepli megalakulásának 37. évfordulóját. Az 1982. július 17-i első előadás, mely az 1532. évi ostrom 450. évfordulójára készült, sikeres sorozatot indított el. Az eltelt évek változatos programokat, és szép sikereket hoztak a Jurisics Vár csodálatos akusztikájú udvarára. Idén is szeretnénk megmutatni a magyar szabadtéri színjátszás sokszínűségét, műfaji sokoldalúságát. Repertoárunkból kiemelkednek az új előadások, melyek itt és most születnek. Művészeti programunkban idén 4 bemutató kap kiemelt hangsúlyt.
- BEMUTATÓINK:
- Július 2-3. - A boldog herceg – A Kőszegi Várszínház és Mesebolt Bábszínház közös bemutatója
- Oscar Wilde műve alapján bábszínpadra írta és rendezte: Jeles András
- Aki tökéletesen ki van szolgáltatva a legnyersebb körülményeknek, mi másból meríthet erőt az élethez, mint a meséből, a képzeletből, a hitből? Mindenkinek korlátlan joga várni és remélni a jót. A színpadon megmutatkozik a nincstelen emberek nyomorúságos, szerencsétlen és kegyetlen hétköznapi valósága. A szöveg és a zene sok humorral és sok szomorúsággal közelít hőseihez, és nem akar semmit sem bizonyítani vagy szemléltetni.
- Zeneszerző: Szőke Szabolcs, Díszlettervező: Perovics Zoltán, Báb- és jelmeztervező: Bánki Róza
- Szereplők: Császár Erika, Fritz Attila, Gyurkovics Zsófia, Janicsek Péter mv., Kosznovszky Márton, Kovács Bálint, Kőmíves Csongor, Lukin Zsuzsanna mv., Szőke Szabolcs mv., Varga Bori
- Július 11-12-13. (esőnap 14.) – Július 16-17. (esőnap júl. 18.) – Július 19-20-21. (esőnap júl. 22. Bolba Tamás - Szente Vajk - Galambos Attila: Csoportterápia - mjúzikelkámedi két részben
- A Kőszegi Várszínház bemutatója
- A Madách Színház musical pályázatának díjnyertes darabjában hat vadidegen, három férfi és három nő érkezik egy csoportterápiára. Kezdetét venné az analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos? A váratlan fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet során további kérdések merülnek fel. Milyen problémákkal küzd egy operaházi balett-táncos, meddig lehet bírni 10 méterrel a felszín alatt a jeges Dunában búvárfelszerelés nélkül, vagy hogy mi történt Velencében '85 nyarán... Fülbemászó dallamok és sziporkázóan szellemes szövegek röpítik a nézőt a mjuzikelkámedi felhőtlen, kacagtató, fényesen csillogó világába. Vígjáték a lélekről, esendőségről, vágyakozásról, útkeresésről... azaz rólunk.
- Szereplők: Grisnik Petra, Szilágyi Csenge, Göttinger Pál, Némedi Árpád, Trokán Anna, Rózsa Krisztián
- Rendező: Mészáros Tibor (Bölény), Koreográfus: Katona Gábor
- Jelmeztervező: Cselényi Nóra, díszlettervező: Mészáros Tibor (Mészi)
- Július 31. (esőnap aug. 1.) – Levitáció
- A Kőszegi Várszínház és Gergye Krisztián közös bemutatója
- Az akasztás, a történelem során számtalanszor alkalmazott kivégzési módszer, amely egyfajta “színházi” jelenet. A gyilkolás színháza, melyet rettentő csodálattal bámult a nép. Az éppen aktuális hatalom, mégis miféle abszurd szcénát volt képes generálni, hogy igazságot szolgáltathasson. Persze csak viszonylagos igazságok léteznek, de a gyilkolás vagy a halál maga nem lehet viszonylagos. A kivégzés, a nép szeme láttára történő “színház”, bár nem a legnemesebb fajta, a halált emeli a porondra, mégsem tiszteli azt. A nézők a rettenet látványához tapadva mozdulatképtelenné válnak, vagy épp bosszúvágyuk elégül ki, míg a hatalom elrettentő példázattal él, az igazság nevében, vagy a hatalom megtartásáért.
- Augusztus 1. - Cinóber hadművelet
- a Kőszegi Várszínház, a Soltis Lajos Színház és a Kb 35 Inárcs – RÉV Színház közös bemutatója
- Kárpáti Péter: CINÓBER HADMŰVELET (munkacím)
- E.T.A Hoffmann: A kis Zaches c. műve alapján
- Rendező: Nagy Péter István
- Dramaturg: Sándor Júlia
- Jelmez: Giliga Ilka
- Díszlet: Devich Botond
- E.T.A. Hoffmann: A kis Zaches című művének Kárpáti Péter által színpadra írt változatát szeretnénk bemutatni. A Soltis Lajos Színházban nem előzmény nélküli Hoffmann munkáiból dolgozni, az első ilyen Az arany virágcserép volt, amit még színistúdiósokként vittek színre. Ezúttal a hoffmanni mesevilág egy szatirikusabb darabjának feldolgozása a feladat. A műben olyan alaptémák jelennek meg, mint a hatalom természete, elnyomók és elnyomottak dinamikus kapcsolata beleágyazva egy horrorisztikus elemeket tartalmazó mesevilágba.
KŐSZEGI VÁRSZÍNHÁZ - MINDEN PROGRAM 2019
- Május 31. 18.00 – Kiállításmegnyitó
- 40 év ördögszekéren - Ilovszky Béla színházi fotográfus kiállítása
- Június 4. - Ballada éjjel - válogatás az erdélyi magyar lírából a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából - Jurisics vár lovagterem – 19.00 óra - Ingyenes előadás
- Június 7. - Kőszegi Vonósok hangversenye Jurisics vár lovagterem – Ingyenes előadás
- Június 8. (esőnap jún. 9.) – G. Scarnacci-R. Tarabusi: Kaviár és lencse – Pesti Művész Színház
- Június 12. Körhinta-Pöttömszínház – Mesebolt Bábszínház - Korosztály: 1-4 éveseknek
- Június 12. (esőnap jún. 13.) – Mark St. Germain: Táncórák (Rózsavölgyi Szalon)
- Június 14-15. (esőnap jún. 16.) – Dés László, Geszti Péter, Grecsó Krisztián, Molnár Ferenc : A Pál Utcai Fiúk – Pannon Várszínház
- Június 18. – Szerencsének szerencséje –magyar népmese - Magyar Népmese Színház
- Június 20. (esőnap jún. 21.) A Piszkosak – Rejtő Jenő nyomokban – Spakli bohózat
- A Nézőművészeti Kft. és a Karinthy Színház közös előadása
- Június 22. (esőnap jún. 23.) – YASMINA REZA: Az öldöklés istene - házaspárbaj egy felvonásban – a Kultúrbrigád és az Átrium előadása
- Június 25. (esőnap jún. 26.) - Ezeregy operett (operett és musical gála)
- Fellépők: Gergely Róbert, Turpinszky Béla, Blaskó Bernadett, Czető Roland, Gróf Gréta, Csonka Zsuzsanna
- Június 27. Hedry Mária: Zrínyi Ilona
- Június 29. (esőnap jún. 30.) - Second Life, avagy Kétéletem – Orlai produkció
- Július 7. –– A Medici udvar zenéi – Custos Consort Régizene Együttes koncertje
- Július 11-12-13. (esőnap 14.), Július 16-17. (júl. 18.), Július 19-20-21. (júl. 22.)
- Bolba Tamás - Szente Vajk - Galambos Attila: Csoportterápia - mjúzikelkámedi két részben
- Július 23. – Carly Wijs: Mi és Ők Az előadás a Szentendrei Teátrum és a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre
- Július 25. (esőnap júl.26.) – Ray Cooney–John Chapman: Ne most, drágám! – Veres 1 Színház
- Július 27. (esőnap júl. 28.)- Széttépve - koncertszínház - Zenés szembenézés Szabó Kimmel Tamással – Orlai Produkció
- Július 29. (esőnap júl. 30.) – Cyril Gely: Diplomácia (Rózsavölgyi Szalon)
- Július 31. (esőnap aug. 1.) – Levitáció
- A Kőszegi Várszínház és Gergye Krisztián közös bemutatója
- Augusztus 1. - Cinóber hadművelet - a Kőszegi Várszínház, a Soltis Lajos Színház és a Kb 35 Inárcs – RÉV Színház közös bemutatója
Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház 9730 Kőszeg, Rajnis u. 9.
Tel.: 06 94/360-113 e-mail: Honlap: www.koszegivarszinhaz.hu
A rendezvény támogatója: EMMI, NKA, Kőszeg Város Önkormányzata
forrás: http://onkormanyzat.mti.hu/ / MTI.HU
