Május 23-án látható utoljára A csemegepultos naplója.
„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam.”
A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló lesz és hogy csemegepultos lesz. Hogy színt vigyen az életébe. Beleveti magát Budapest – és a Vásárcsarnok – sűrűjébe. Egy darabig minden jól alakul… Gerlóczy Márton regényét Lőkös Ildikó írta színpadra és Ötvös András elevenítette meg. Az előadást Göttinger Pál rendezte, a kolbászok, a májasok, a kolozsvárik segítségével játszott tárgyanimációt Schneider Jankó készítette
Az előadás bemutatója 2014. július 10-én volt. A próbaidőszakra Göttinger Pál így emlékezett vissza a 2023. április 22-i 200. előadás előtt: „A felkészülés asztali része kizárólag szövegezésből állt – az előadásból magából csak a játékteret találtuk ki előre, de az egyes történésekből semmit. Azok mind próbán születtek, hármunk közös invenciójaként (Ötvös András, Schneider Jankó és Göttinger Pál – a szerk.). Szóval előre csak a szöveg volt a kulcskérdés, de ott is volt már nekem egy irodalmi felolvasáshoz készített korábbi változatom, szóval nem kellett nulláról indulni. A kompakt, maga körül forgó játékteret Szalai József kaposvári szcenikus csinálta, az eszközöket Hordós András válogatta össze. Aztán ezzel az egésszel (emlékszem, nagy húsos ládákba volt minden pakolva) bezárkóztunk a Jurányiban a kamaraterembe, és ki se jöttünk, csak mikor pár héttel később Földvárra kellett menni, ahol az első bemutató volt. Memlaur Imre világította, de túl korán voltunk, nem volt még elég sötét, közben meg a főpróbán szakadt az eső, a nézők egy ponyva alatt ülve is áztak, és ahogy verte a ponyvát az eső, nem is hallottak semmit. Lényegében feladtuk, beültünk sörözni utána, és megbeszéltük, hogy végünk van. Aztán másnap gyönyörű, tiszta volt az este, ragyogott a díszlet, sivítva nevettek az emberek, és akkor egy nagy levegőt vett és felszállt az egész, elszabadult, és azóta is röpül. Nagyszerű érzés volt az út hazafelé.”
A csemegepultos naplója a Jurányi Házon kívül járt Budapest több művelődési házában, a Karinthy és a Thália Színházban, illetve a 6színben, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a Benczúr kertben, Aradon, Baján, Balatonbogláron, Balatonfüreden, Budakalászon, Cegléden, Debrecenben, Dunabogdányban, Egerben, Esztergomban, Fonyódon, Gödöllőn, Győrben, Gyulán, Hajdúhadházon, Jászberényben, Kisújszálláson, Komáromban, Kőszegen, Miskolcon, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Pécsett, Sopronban, Szegeden, Szentendrén, Szentesen, Szolnokon, Szombathelyen, Sződligeten, Tatabányán, Tiszalúcon, Vácon, Veszprémben, Zalaegerszegen, Zsámbékon, némely városba többször is visszatért a stáb. Az előadásból készült felvétel online sugárzásra, meghívták a Deszka Fesztiválra, a Kerekdomb Fesztiválra, a Művészetek Völgyébe, az Ördögkatlan Fesztiválra, a POSZT-ra, a Vidor Fesztiválra, a MOST Feszten pedig Ötvös András a legjobb alakítás díját nyerte el.
2024. május 23-án, összesen 220 előadás után búcsúzunk A csemegepultos naplójától. Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a sikerhez!
„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam.”
A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló lesz és hogy csemegepultos lesz. Hogy színt vigyen az életébe. Beleveti magát Budapest – és a Vásárcsarnok – sűrűjébe. Egy darabig minden jól alakul… Gerlóczy Márton regényét Lőkös Ildikó írta színpadra és Ötvös András elevenítette meg. Az előadást Göttinger Pál rendezte, a kolbászok, a májasok, a kolozsvárik segítségével játszott tárgyanimációt Schneider Jankó készítette
Az előadás bemutatója 2014. július 10-én volt. A próbaidőszakra Göttinger Pál így emlékezett vissza a 2023. április 22-i 200. előadás előtt: „A felkészülés asztali része kizárólag szövegezésből állt – az előadásból magából csak a játékteret találtuk ki előre, de az egyes történésekből semmit. Azok mind próbán születtek, hármunk közös invenciójaként (Ötvös András, Schneider Jankó és Göttinger Pál – a szerk.). Szóval előre csak a szöveg volt a kulcskérdés, de ott is volt már nekem egy irodalmi felolvasáshoz készített korábbi változatom, szóval nem kellett nulláról indulni. A kompakt, maga körül forgó játékteret Szalai József kaposvári szcenikus csinálta, az eszközöket Hordós András válogatta össze. Aztán ezzel az egésszel (emlékszem, nagy húsos ládákba volt minden pakolva) bezárkóztunk a Jurányiban a kamaraterembe, és ki se jöttünk, csak mikor pár héttel később Földvárra kellett menni, ahol az első bemutató volt. Memlaur Imre világította, de túl korán voltunk, nem volt még elég sötét, közben meg a főpróbán szakadt az eső, a nézők egy ponyva alatt ülve is áztak, és ahogy verte a ponyvát az eső, nem is hallottak semmit. Lényegében feladtuk, beültünk sörözni utána, és megbeszéltük, hogy végünk van. Aztán másnap gyönyörű, tiszta volt az este, ragyogott a díszlet, sivítva nevettek az emberek, és akkor egy nagy levegőt vett és felszállt az egész, elszabadult, és azóta is röpül. Nagyszerű érzés volt az út hazafelé.”
A csemegepultos naplója a Jurányi Házon kívül járt Budapest több művelődési házában, a Karinthy és a Thália Színházban, illetve a 6színben, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a Benczúr kertben, Aradon, Baján, Balatonbogláron, Balatonfüreden, Budakalászon, Cegléden, Debrecenben, Dunabogdányban, Egerben, Esztergomban, Fonyódon, Gödöllőn, Győrben, Gyulán, Hajdúhadházon, Jászberényben, Kisújszálláson, Komáromban, Kőszegen, Miskolcon, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Pécsett, Sopronban, Szegeden, Szentendrén, Szentesen, Szolnokon, Szombathelyen, Sződligeten, Tatabányán, Tiszalúcon, Vácon, Veszprémben, Zalaegerszegen, Zsámbékon, némely városba többször is visszatért a stáb. Az előadásból készült felvétel online sugárzásra, meghívták a Deszka Fesztiválra, a Kerekdomb Fesztiválra, a Művészetek Völgyébe, az Ördögkatlan Fesztiválra, a POSZT-ra, a Vidor Fesztiválra, a MOST Feszten pedig Ötvös András a legjobb alakítás díját nyerte el.
2024. május 23-án, összesen 220 előadás után búcsúzunk A csemegepultos naplójától. Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a sikerhez!
forrás: https://orlaiprodukcio.hu
Fontos számunkra a frissesség, a repertoár állandó megújulása, a legújabb nemzetközi sikerek és a magyar ősbemutatók műsorra tűzése. Ez pedig azzal jár, hogy időről időre el kell búcsúznunk még a sikerdaraboktól is.
A darab rengeteg humorral és szeretettel mutatja be, hogy csodák márpedig történhetnek. Bármikor. A főszerepeket Hernádi Judit és Kern András alakítják.
Részletek és jegyvásárlás itt.
A komikus helyzetekben bővelkedő anya- lánya történet mindenekfelett arról szól, hogy sohasem késő az őszinteség. A főszerepben Hernádi Judit és Péter Kata látható.
Részletek és jegyvásárlás itt.
A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló lesz és hogy csemegepultos lesz. Beleveti magát Budapest és a Vásárcsarnok sűrűjébe. Gerlóczy Márton regényét Ötvös András eleveníti meg a kolbászok, a májasok, a kolozsvárik segítségével.
Részletek és jegyvásárlás itt.
A meglepő komikus játszmákkal és szópárbajokkal teli vígjátéknak, amely kapcsolatokról, viszonyokról, hazugságról és igazságról szól őszintén és cinkos humorral.
Részletek és jegyvásárlás itt.
Hitted volna? – május 7.
A darab rengeteg humorral és szeretettel mutatja be, hogy csodák márpedig történhetnek. Bármikor. A főszerepeket Hernádi Judit és Kern András alakítják.
Részletek és jegyvásárlás itt.
Becéző szavak – május 17.
A komikus helyzetekben bővelkedő anya- lánya történet mindenekfelett arról szól, hogy sohasem késő az őszinteség. A főszerepben Hernádi Judit és Péter Kata látható.
Részletek és jegyvásárlás itt.
A csemegepultos naplója – május 23.
A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló lesz és hogy csemegepultos lesz. Beleveti magát Budapest és a Vásárcsarnok sűrűjébe. Gerlóczy Márton regényét Ötvös András eleveníti meg a kolbászok, a májasok, a kolozsvárik segítségével.
Részletek és jegyvásárlás itt.
Egy apró kérés – május 26.
A meglepő komikus játszmákkal és szópárbajokkal teli vígjátéknak, amely kapcsolatokról, viszonyokról, hazugságról és igazságról szól őszintén és cinkos humorral.
Részletek és jegyvásárlás itt.
A 45. Hangosító vendégei – Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda alapító-tulajdonosa, dr. Rihay-Kovács Zita ügyvéd, a Független Előadó-művészeti Szövetség, a FESZ jogásza és Veres Gábor mecénás, civilben bőrgyógyász – arról beszélgetnek, milyen lehetőségei vannak a független színházaknak, van-e
élet az állami támogatáson túl. A moderátor Gócza Anita.
Orlai Tibor: „Ezen a jelenlegi helyzeten csak összefogással, együtt gondolkodva tudunk túljutni.“
dr. Rihay-Kovács Zita: „Sokkal nagyobb munka elvinni vidékre egy olyan független társulatot, ahol nincsen híres ember, vagy nem a Harry Pottert játsszák.“
Veres Gábor: „Ha marketing-piaci szempontból nézem, ez egy nagyon pici piac.“
Gerlóczy Márton regényéből A csemegepultos naplójából Göttinger Pál rendezésében készült előadás Ötvös András bravúros alakításával már a 200. előadásánál tart.
A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló lesz és hogy csemegepultos lesz. Hogy színt vigyen az életébe. Beleveti magát Budapest – és a Vásárcsarnok – sűrűjébe. Egy darabig minden jól alakul…
Gerlóczy Márton regényét Ötvös András eleveníti meg, a kolbászok, a májasok, a kolozsvárik segítségével.
„Ötvös András a realista színjátszástól az abszurd blődliig kihasználja eszköztárának teljes palettáját. Keze alatt megszemélyesülnek a tárgyak: egy darab rongyból, papírból, egy papucsból, egy felmosómopból, vagy egy kabátból hihetetlen komikus erővel ember lesz, az eladandó libák lányokká válnak, a szalámi, a kolbász, vagy a sódar pillanatok alatt hangszerként kel életre, akikkel/amikkel társalogni, karakterizálni, zenélni lehet, miközben visítva röhögünk a másikon – és persze saját magunkon.
A történet egyszerű. Az írói ambíciókkal eddig nem sokra jutott Márczy Lajosnál betelt a pohár, és elhatározza, hogy beleveti magát az élet sűrűjébe. A két csemegeboltot működtető piaci kofa, Joli megtanítja neki a szakmai alapokat, majd beállítja őt az eddig üresen állt lóhús-termékeket árusító bolt pultjába. Lajos élete ettől kezdve a csemegeboltba betérő mindenféle vásárlók, a házában előforduló lakótársak, és a szabadidejében felszedett nők között zajlik, akiket hősünk naplószerűen rendre felidéz, elmesél. Csak épp egy idő után már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban.
Itt mutatkozik meg annak a dramaturgiai nagyszerűsége, hogy Lajos egyszerre küzd meg a szakmával és a kapcsolataival, hiszen mindent általa és rajta átszűrve látunk, mondhatni nem csupán vásárlók és eladók vagyunk, de már-már mi vagyunk a termék is, testestől, lelkestől” – fogalmazott a darab kapcsán a rendező, Göttinger Pál.
A műsor hossza 1 óra 30 perc szünet nélkül.
Színpadra alkalmazta: Lőkös Ildikó – Göttinger Pál
Előadja: Ötvös András
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Produkciós asszisztens: Jánoska Zsuzsa
A rendező munkatársa: Schneider Jankó
Rendező: Göttinger Pál
forrás: https://szinhaz.online/
Hat produkció ér fontos mérföldkövekhez 2023 elején: a Bocs, félrement! a 100., A szív hídjai, a Párterápia és a Valódi hamisítvány a 150., A csemegepultos naplója a 200., A kellékes a 250. előadását ünnepli.
2016. július 8-án a Szentendrei Teátrummal együttműködésben mutatták be a Párterápiát Znamenák István rendezésében, Balla Eszter, Debreczeny Csaba és Mészáros Máté közreműködésével. Daniel Glattauer darabja január 31-én érkezett 150. előadásához. Az előadás a Vidor Fesztiválon elnyerte a legjobb kamaraszínpadi előadás Pierrot-díját, Mészáros Mátét pedig a legjobb férfi epizódalakítás Brighella-díjával ismerték el.
A kellékes az idei évadtól a Belvárosi Színházban folytatja páratlan szériáját. Eberhard Streul Parti Nagy Lajos által magyarított, Kern András által játszott kellékesrevüje, amelyet a Vígszínházzal koprodukcióban vittek színre, február 8-án ért 250. előadásához.
Az Óbudai Társaskör volt A szív hídjai koprodukciós partnere. A bemutatót 2013. június 29-én tartották. Novák Eszter rendezőnek fontos volt, hogy hosszú idő után újra Udvaros Dorottyával és László Zsolttal dolgozhatott. „Nem felfogható ez a szám” – fogalmazott Udvaros Dorottya a február 10-én játszott 150. előadás kapcsán, László Zsolt pedig hozzátette, egy színész kevésszer éli meg a pályán, hogy ilyen magas előadásszámot be tud érni egy produkció, de két-három év után érezték, hogy A szív hídjaiban ez a lehetőség benne van.
Az ünneplés nem marad abba: márciusban két produkció is mérföldkőhöz érkezik. 2014. július 10. óta látható a FÜGE-vel készített koprodukciós előadás, A csemegepultos naplója. Ötvös András kivételesen virtuóz játékával március 8-án a Jurányi Házban elevenednek meg 200. alkalommal a kolbászok a májasok és a kolozsvárik. A színművész a tatabányai MOST FESZT-en a legjobb alakítás díját nyerte el. Göttinger Pál 2011 óta az Orlai Produkció rendszeresen visszatérő vendége, A csemegepultos naplója volt a második rendezése. Alkotócsapatát a regényt adaptáló Lőkös Ildikó, illetve a tárgyanimációért felelő Schneider Jankó bábszínész-bábrendező színesítette.
Március 19-én látható 100. alkalommal a Belvárosi Színházban a Bocs, félrement!, a nagy lebukás szimfóniája, amelyet e-mailekben, telefonokon és csevegőprogramokon ad elő Schruff Milán, Kovács Patrícia, Járó Zsuzsa, Mészáros Máté és Péter Kata. A jeles vígjátékszerző páros, Billy van Zandt és Jane Milmore komédiája az off-Broadwayről érkezett a Belvárosi Színházba, ahol 2016. november 16-i bemutatója óta folyamatosan nevetetti a közönséget nem csupán élőben, de online is. Az előadás képernyőre adaptált változatát látta Billy van Zandt is, aki dicsérte a színészi játékot és a tempóérzéket.
Április 6-án a Valódi hamisítvány érkezik a 150. előadáshoz. Hernádi Judit és Kern András összeszokott párosának néhány nappal később, április 16-án azonban újabb premierje lesz. A Kalamazoo rendezőjét, a marosvásárhelyi Sebestyén Abát jól ismerik a magyar nézők is, ám az Orlai Produkciónál ez alkalommal debütál.
Az évad további részében még két bemutatót láthat a közönség. Tasnádi István rendezi saját darabját, a Tapasztalt asszonyt Péterfy Borival, László Lilivel, Pataki Ferenccel és Schruff Milánnal. A bemutató március 31-én lesz a Jurányi Ház színháztermében. A nyár egy ősbemutatóval indul: Göttinger Pál saját, A nulladik perc című darabját viszi színre Udvaros Dorottyával, Grisnik Petrával, László Lilivel, Pataki Ferenccel, Rohonyi Barnabással és Ficzere Bélával. A Belvárosi Színházban június 16-17-18-án látható az előadás.
forrás: https://kultura.hu/
A régóta apadó állami források és az átláthatóság hiánya teljes létbizonytalansághoz vezetett a független színházaknál, amelyekre a korábbiaknál is keményebb év vár. Társulati és érdekképviseleti vezetők mondták el lapunknak, mekkora a baj, és hogyan kellene átalakítani a rendszert, hogy ne zárjanak be sorra értékes műhelyek. A minisztérium is válaszolt kérdéseinkre – tervek helyett némi brüsszelezéssel.
A független színházak és táncegyüttesek egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültek az elmúlt években, hiába emelték fel többször is a hangjukat a források csökkenése, késlekedése, a folyamatos létbizonytalanság és a támogatási rendszer átláthatatlansága miatt. A jelek szerint nemhogy javulás nem várható idén, inkább tovább romlik a helyzetük. Nemrég derült ki például, hogy a minősítéssel nem rendelkező fővárosi színházi és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek számára kiírt működési pályázat keretösszege 2023-ban mindössze 315 millió forint lesz a tavalyi 533,5 millió helyett. Ez 41 százalékos csökkenés, miközben a szcéna szereplői eddig is a végzetes következményekkel fenyegető alulfinanszírozottságra panaszkodtak. A szakmai vészjelzéseknek nagy múltú, meghatározó társulatok megszűnéséről szóló hírek adtak súlyt az elmúlt időszakban.
„A Proton Színház, a Tünet Együttes már bejelentette, hogy évad végével abbahagyják. Ha nem lesz elegendő forrás, akkor hamarosan a független színház, mint olyan, talán egy-két kivétellel megszűnik az országban” – összegezte a kilátásokat a 24.hu-nak Zsedényi Balázs, az Átrium színház produkciós igazgatója, aki arra a kérdésünkre is lényegre törő választ adott, hogy szerinte miben kellene változnia a jelenlegi támogatási rendszernek ahhoz, hogy átláthatóbban és kiszámíthatóbban működjön a társulatok számára:
Mindenben. Jelenleg ugyanis nincs támogatási rendszer, nincs koncepció, nincs semmi, amit rendszerszinten biztosan lehetne tudni a 2023-as kulturális források kiosztásával kapcsolatban. Az elmúlt években pedig az érdemi kultúrafinanszírozásra szánt állami támogatást kérelmek és nem pályázatok útján osztották ki (sokszor olyanoknak, akik nem is voltak jogosultak rá, minden következmény nélkül), zéró transzparenciával.
A helyzet értékelésére megkértük a több mint 120 színházi- és tánctársulatot, befogadóhelyet, produkciós házat és személyt képviselő Független Előadó-Művészeti Szövetséget (FESZ) is. Szerintük a források csökkenésének mértéke olyan arányú, a rezsiköltségek és az infláció emelkedése pedig olyan magas, hogy azt nem lehet a költségek csökkentésével ellensúlyozni, sem a nézőkre hárítani. Az tehát már nem megoldás, hogy művészeket vagy háttérdolgozókat küldenek el a társulatok, esetleg kevesebb bemutatót tartanak.
„Éppen ezért a FESZ a működési pályázat keretének emelését kezdeményezte azzal, hogy rámutatott: a meglévő támogatások átstrukturálásával az előadó-művészet ezen területe megmenthető és életben tartható. Ehhez képest 41 százalékos csökkenés kezelhetetlen. A minisztérium vezetésének többször is jeleztük, hogy a működési pályázati forrás olyan mértékben alultervezett, hogy az tovább nem szűkíthető. Ráadásul az összeg, amelyről beszélünk, a minisztérium költségvetésében, de pláne államháztartási szinten szinte észlelhetetlen, nem old meg semmiféle állami likviditási problémát” – nyilatkozta lapunknak Nagy Zoltán, a FESZ ügyvezetője.
Emlékeztetett arra is, hogy a független szférában nem egymástól elszigetelten tevékenykedő szervezetek működnek: a társulatok, befogadóhelyek, valamint infrastrukturális és menedzsment-szolgáltatásokat nyújtó szervezetek tevékenysége egymásra épül, egyik nélkül nincs a másik. Az elapadó források léptékét jól érzékelteti, hogy tavaly a MU Színház, a Szkéné és a Jurányi összesen több mint 90 millió forint támogatást kapott, és így is nehezen húzták ki az elmúlt évet, idén pedig ugyanebben a kategóriában összesen 80 millió osztható szét, miközben legalább további tíz meghatározó szervezet vár támogatásra. Ha egy befogadóhely forrásai májusig teszik lehetővé a nyitva tartást, szeptemberben pedig már ki sem nyit, a befogadott társulatok nem tudnak játszani, így a pályázatban vállalt kötelezettségeiket sem tudják teljesíteni.
Ezen a területen az egy főre jutó állami támogatás összege átlagosan nem több mint 3000 forint, szemben a nemzeti minősítésű színházak egy székre jutó 10-30 ezer forintos támogatásával. Különösen igaz ez azokra az alkotóműhelyekre, színházi nevelési társulatokra, amelyek munkájukkal különböző hátrányos helyzetű csoportokkal dolgoznak együtt.
Ez a forrás nincs
A kulturális tao 2018-as eltörlése óta kialakult, folyamatosan változó támogatási rendszeren sokszor még az érintettek is nehezen igazodtak ki, így érdemes röviden beazonosítani a fő elemeit. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a hatályos előadó-művészeti törvény a szervezetek két nagy csoportját különbözteti meg:a minősítetteket (ezen belül vannak a nemzeti és a kiemelt minősítésűek),
illetve a nem minősítetteket.
A minősítettekről a miniszter dönt, ezek jellemzően önkormányzati fenntartásúak, de akadnak köztük magánszínházak is. Ezeknek a működtetéséről külön állapodik meg az érintett önkormányzat és az állam. Speciális helyzetben van Budapest, itt a színházak önkormányzati tulajdonban maradtak, egyes intézményeket az állam, másokat a fővárosi önkormányzat működtet, de vannak közös fenntartásúak is. A fentieken kívül minden egyéb nem minősített szervezetnek számít.
A szervezeteknek három fő bevételi forrásuk van:a működési támogatás,
a taót felváltó többlettámogatási program,
illetve a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) pályázatai.
A többlettámogatási program 2019-ben meglehetősen nagy, 37,4 milliárdos keretösszeggel indult, ám 2022-re már ezen belül is jóval kevesebbet, 13 milliárd forintot osztottak ki. A FESZ már az indulás évében javasolta a minisztériumnak, hogy a többlettámogatási program akkor még valóban óriási kerete terhére növelje meg inkább a működési pályázati keretet. Ezt támasztotta alá a pályázatokat bíráló egyik kuratórium minden évben kiadott értékelése is.
Tehát nem többletforrást kértünk, hanem a források észszerű átcsoportosítását egy szigorú bekerülési és támogatási feltételekkel működő pályázati struktúrába. Észszerű amiatt, hogy a kurátoroknak nem arról kellene dönteni, hogy egy több évtizede működő szervezetnek csippentsenek-e le a támogatásából 500 ezer forintot ahhoz, hogy egy »csak« tíz éve folyamatosan működő társulat ennyivel több támogatást kaphasson. Észszerű amiatt is, mert nem kellene ugyanazon pályázói körnek ugyanahhoz a támogatóhoz öt-hat pályázatot benyújtania egy adott évad projektjeihez. Ezt idén is javasoltuk, érdemi válaszként a pályázati felhívást tudjuk értelmezni.
A helyzetet szerintük az teszi kezelhetetlenné, hogy nemcsak a működési támogatás keretösszege zsugorodik, de ezzel egy időben az NKA sem fizet: tavaly őszi pályázatok kifizetése áprilistól várható, és úgy tudják, hogy a tavaszi pályázatok kiírása is elmarad. Ez azt jelenti, hogy az NKA-ból legalább fél év forrása eltűnt, és ennek nyoma van a kormányrendeletben is, amely alapján a kormány a 2023. évi költségvetési törvényt módosította: az NKA – az ötöslottó játékadójából és a szerzői jogdíjakból – tervezett bevétele ugyan 15 milliárd forint, ebből azonban csak 9 milliárd forintot használhat fel. Mint írják, mulasztásban van a kulturális kormányzat a 20 százalékos kulturális bértámogatási program teljesítését illetően is. A munkabéreket a szervezetek a rendelet végrehajtásaként megemelték, az ehhez meghatározott 2023. évi forrást viszont még nem kapták meg, sőt még az igénybejelentés módjáról sem rendelkeznek információval.
Az említett kormányrendelet amúgy a művészeti pályázati támogatásokat nyújtó Kulturális és Innovációs Minisztérium számára 34 milliárd forint befizetését írta elő. Ez az összeg nagyságrendileg megegyezik azzal a 37 milliárdos támogatási keretösszeggel, ami a kulturális tao-támogatás helyébe lépett. Nagy Zoltán válaszában hangsúlyozta, hogy ez tehát nem zárolás, amikor lehet reménykedni abban, hogy az év végén a források felszabadulnak: ez a forrás nincs. A szakma résztvevőit amúgy arról tájékoztatták, hogy a többlettámogatási program helyébe az idei évtől új pályázatok lépnek. A FESZ szerint ezek kiírását 2023. január elejére ígérték, ám ez nemcsak nem történt meg mindeddig, de a keretösszeg is egyre zsugorodik, „legalábbis informálisan így tudjuk, tájékoztatást február végére ígértek”.
Bizonytalanságban tartva
A rendszer egyik központi eleme éppen az állandó bizonytalanság, ami szinte lehetetlen küldetéssé teszi az előrelátást és a felelős tervezést. Szabó Réka, a Tünet Együttes vezetője is ezt hozta fő okként, amikor bejelentette húsz éve alapított társulata megszűnését. „Nem tudom, nem akarom folytatni jelen körülmények között a társulat napi szintű működtetésének szélmalomharcát. Nem akarok vezető, munkáltató lenni olyan helyzetben, amelyben lehetetlen felelősséget vállalni” – írta múlt heti búcsúlevelében.
Az elemi kiszámíthatatlanságot tartja az egyik fő problémának Takács Gábor, az 1996 óta működő Káva Kulturális Műhely alapítója és operatív vezetője is, aki több mint idegőrlőnek tartja az állapotot, hogy sokszor egy hétre vagy egy hónapra sem látják előre a várható változásokat, nemhogy egy teljes évre. A független színházi szcénát szerinte ezért régóta a résztvevők elhivatottsága – kevésbé romantikus megközelítésben: önkizsigerelése – tartja életben, az pedig csak még tovább súlyosbítja a helyzetet, ha állam tényleg kivonul erről a támogatási területről, ahogy arra számos jel utal.
Már csak azért sem lenne ez rendben, mert a magukra hagyott társulatok sokszor épp az állami felelősségvállalás hézagait töltik ki. A Káva például évtizedek óta foglalkozik színházi neveléssel: általános és középiskolás gyerekeknek tartanak részvételiségre épülő előadásokat, amelyek társadalmi és erkölcsi problémákat boncolgatnak. Tehát gyakorlatilag állami feladatot vállalnak át, ezért Takács Gábor szerint az államnak kutya kötelessége valamilyen formában jelen lenni a tevékenységük finanszírozásában.
Szándékosan nem mondom azt, hogy tartsa el a társulatot, hiszen nekünk is kutya kötelességünk megtalálni, milyen forrásokat tudunk még bevonni, ha már egyszer ennek szenteltük az életünket. Tehát nem gondolom, hogy mindent az államnak kell finanszíroznia, de azt sem tartom elfogadható koncepciónak, hogy egyik pillanatról a másikra egyszerűen levonul az állam a pályáról, és azt mondja ezeknek a színházaknak: oldják meg a finanszírozást, ahogy tudják.
Van, amikor az elhivatottság önmagában már nem elég, de innovatív és kétségbeesett megoldásokra is szükség van az életben maradáshoz. Tavaly nyáron – immár nem először – a bezárás veszélye fenyegette az Átrium színházat is, amelyet végül csak közösségi gyűjtéssel és önkormányzati segéllyel sikerült elkerülniük. A felajánlásokból eddig több mint 97 millió forint jött össze, ami egyfelől pozitív visszajelzés, de hosszú távon nyilván aligha fenntartható egy ilyen modell. Zsedényi Balázs szerint az a közösségi összefogás, ami az Átriumért létrejött, kulturális területen példátlan. „Előbb-utóbb fel fog merülni talán a tömegekben is, hogy miért kell az államival párhuzamos infrastruktúrát fenntartaniuk (magánegészségügy, magániskolák, magánszínházak), ha az adójukból ezt egyszer már kifizették” – mondta a 24.hu-nak a produkciós igazgató, hozzátéve, hogy forrás természetesen lenne minderre, az elosztás módját és arányait viszont már joggal érheti kritika.
Tényleg túl sok a színház?
Kérdéseinkkel a minisztériumot is megkerestük. Többek között olyanokra voltunk kíváncsiak,nem aggódik-e a kormány, hogy a radikális forráscsökkentések miatt további meghatározó társulatok szűnhetnek meg,
írnak-e ki idén többlettámogatási pályázatot – vagy helyette valami újat –, és ha igen, mekkora keretösszeggel,
illetve van-e tervük arra, hogy átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tegyék a rendszert?
A válaszokban kevés konkrétumot vagy tervet, annál több általánosságot és a kormányzati propagandából jól ismert szlogent kaptunk:
Az elhibázott brüsszeli szankciók okozta költségvetési nehézségek a kulturális ágazat összes szereplőjét érintik. Magyarország kormánya mindent megtesz, hogy a magyar emberek számára megőrizzük a biztonságot, a munkahelyeket, a megélhetést és egy normális élet feltételeit. Most az első, hogy az ország biztonságát, a magyar családokat, a munkahelyeket, a rezsicsökkentést, a családtámogatásokat, a nyugdíjasokat megvédjük. Bízunk abban, hogy mielőbb béke lesz, és pénzügyileg is abban a helyzetben leszünk, hogy újra nagy lépéseket tehetünk.
A FESZ-nél is érdeklődtünk arról, hogy zajlik-e mostanában érdemi párbeszéd a kormány és az előadó-művészeti szervezetek között. Azt felelték, hogy rendszeresen keresik a minisztérium munkatársait különböző vezetői szinteken, és nemcsak a problémákat sorolják, hanem megoldási javaslatokat is tesznek. Az a benyomásuk alakult ki, hogy a minisztériumi vezetők nem rendelkeznek kellő információval a területen működő szervezetekről. Felsővezetői szintű nyilatkozatokban például rendszeresen megjelenik, „hogy milyen sok, túl sok” a független színház. Nagy Zoltán szerint ez a kijelentés egyrészt ellentétes a művészeti szabadságot garantáló alaptörvénnyel, másrészt egyetlen adatra támaszkodik: a független színházként nyilvántartásba vett előadó-művészeti szervezetek számára. Nem veszi figyelembe azonban, hogy a nyilvántartásba vétel nem azonos a támogatottsággal. Pedig a FESZ úgy látja, hogy éppen a működő pályázati formák azok, amelyek szűrőként szolgálnak ahhoz, hogy csak a valós művészeti tevékenységet végző, objektíve – előadás- és nézőszámmal, foglalkoztatási adatokkal, áfabevétellel vagy pozitív mentálhigiénés, szociális hatással – is mérhető teljesítményt nyújtó szervezeteket támogassa az állam.
Amit nem tudunk elfogadni, hogy az elmúlt ötven évben a magyar előadó-művészeti struktúra szerves részévé vált független színházi és táncművészeti terület létezését és professzionalitását újra meg újra igazolnunk kell a kulturális politikai döntéshozók előtt. Nem tudjuk elfogadni azt sem, hogy elmúlt évek elhibázott kulturális támogatási politikájának következményeiért azt a független szférát tegyék felelőssé, amelyhez az előadó-művészetre jutó támogatási források egy-két százaléka jut el, és amely e szűkös forrásokat a leghatékonyabban használja fel. A területnek nem a nézőszám és előadásszám maximalizálás a célja, hanem az alulról (vagyis nem az állam és az önkormányzatok felől), az alkotók felől induló művészi kezdeményezések, a kísérletezés, a kockázatvállalás lehetőségének biztosítása, és különösen a társadalmi felelősségvállalás.
Ez a felelősségvállalás tetten érhető például a társadalom különböző csoportjainak valós idejű problémái felé forduló, tabutémákat feldolgozó előadásokban, illetve alkalmazott színházi, társadalmi fejlesztő és alkotási programokban egyaránt. Álláspontjuk szerint e munka finanszírozásának alapja nem lehet pusztán az előadásszám és nézőszám, és nem is lehet a nézőkre hárítani ennek költségeit, hiszen éppen azokhoz a csoportokhoz juthatunk el a támogatás révén, amelyek tagjai éppenhogy nem rendelkeznek olyan szabad jövedelemmel, amely lehetővé tenné számukra azt, hogy kulturális szolgáltatásokat vásároljanak.
„Nyitottak vagyunk arra, hogy a minisztérium számára kellő adatot és információt adjunk a finanszírozási modell újragondolásához, a költségvetési tárgyalásokhoz, a területre vonatkozó jogszabályok előkészítéséhez” – írják, hozzátéve, hogy ezt a nyitottságot és partneri hozzáállást szeretnék elérni a kulturális politikai vezetőkkel, így különösen Csák János miniszterrel, és aktuálisan a minisztériumba visszatérő új, kultúráért felelős államtitkárral, Závogyán Magdolnával való kapcsolatuk alakításakor.
forrás: https://24.hu/
A támogatást a fővárosi kulturális értékek védelme és új értékek létrejöttének elősegítése érdekében hozták létre 1999-ben.
“A magyar kulturális élet állami támogatásában tapasztalható hatalmas elvonások, a bizonytalanság, a kulturális életben dolgozók létbizonytalansága az elmúlt hónapokban szükségessé tették, hogy a főváros saját lehetőségeihez mérten cselekedjen.
Ennek morális okai vannak: a főváros vezetése elkötelezett a szabad, független alkotói élet támogatása mellett, miközben mindent megtesz azért is, hogy a saját fenntartásában működő intézmények, az ott dolgozók biztonságát megőrizze. Ezért született meg a színházi mentőöv program” – fogalmaz közleményében a Főpolgármesteri Hivatal.
Ők nyertek támogatást:
- Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület 26 millió forint
- Szkéné Színház Nonprofit Közhasznú Egyesület 20 millió forint
- MU Színház Egyesület 20 millió forint
- Astoria Színházi Közművelődési Egyesület 15 millió forint
- Stúdió K Alapítvány 15 millió forint
- Thea Theatre Entertainment & Art Nonprofit Kft 14 millió forint
- Artus Kortárs Művészeti Egyesület 14 millió forint
- Sztereó Művészeti Közhasznú Egyesület 5 millió forint
- Itt és Most Társulat Művészeti Alapítvány 5 millió forint
- Kreatív Bázis Alapítvány 5 millió forint
- Utca-SZAK (Színházi Alkotóközösség) Kulturális Egyesület 5 millió forint
- Városi Színház Művészeti Közhasznú Nonprofit Kft 5 millió forint
- Társalkotó Egyesület (Marica Bábszínház) 1 millió forint
A színházakon túl a képzőművészet, fotó, könyv és multimédiás alkotásokat is támogatják. Ezekben a témákban október 15-ig várják a Budapest 150 emlékévhez kapcsolódó, 2023. január 1. – 2023. december 31. között megvalósuló művészeti és kulturális projektek jelentkezését.
Budapest egyesítésének 150. évfordulójára újra életet lehelt a Fővárosi Közgyűlés a nagy múltú PCU-ba. A közalapítvány 40 millió forintos kerettel kívánja támogatni a független művészeti szcéna bevonását az emlékévbe. A Kuratórium elnöke Nyáry Krisztián, tagjai Csejdy András, Libor Anita, Schiffer János és Tóth Árpád.
forrás: https://szinhaz.online/
Bronze Pencil-díjat nyert a világ egyik legrangosabb díjátadóján, a The One Show-n a DDB Budapest és a Jurányi Inkubátorház közös projektje, a Színház a város az Audio/Rádió főkategória a karantén alatti innovációk alkategóriájában.
A Jurányi Ház Színház a város címmel indított előadás-sorozatot, amely több szempontból is eltér a megszokottaktól. Először is, a nézők nem színházteremben láthatják a produkciókat, hanem a város különböző pontjain (például a Filozófusok kertjében vagy a Margitszigeti Vadasparkban), másodszor az előadás nincs időhöz kötve: bármikor részesei lehetünk – bár darabonként változhat, hogy melyik napszak a legideálisabb. Eddig 18, egyenként 15 perc körüli előadás készült, amelynek története Budapest különböző pontjain játszódik. A közönségnek nincs más dolga, mint ellátogatni ezekre a helyszínekre, és átélni, ahogyan színdarabként új életre kelnek a minket körülvevő emberek, állatok, tárgyak és történések. Eddig olyan népszerű alkotók működtek közre, mint Grecsó Krisztián, Göttinger Pál, Horváth Kristóf, Kelemen Kristóf, Kovács Dániel Ambrus, Kovács D. Dániel, Pass Andrea, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely, Schwechtje Mihály, Szabó Borbála, Tasnádi István, Boross Martin és Vinnai András.
A DDB Budapest és a Jurányi Inkubátorház közös projektjeként indult sorozat az Audio/Rádió főkategóriában, a karantén alatti innovációk alkategóriájában indult és nyert Bronze Pencil-díjat. A The One Show a világ egyik legrangosabb díjátadója a reklám, a design és a digitális marketing területén, a díjátadóra 2022. május 20-án New Yorkban (Cipriani Wall Street) került sor.
Nemrég három új városi hangjátékkal is bővült a Színház a város kínálata: Grecsó Krisztián (Irány Pest) a Pest felé vezető autópályára, Göttinger Pál (A rádió ablakai) a Bródy Sándor utca 5-7. szám alá (a Magyar Rádió egykori székházához), Boross Martin és Thury Gábor (Római-parti túlélők) pedig a Római-partra invitálja a nézőket. Amire mindenképpen szükség lesz az előadás élvezehetőségéhez: feltöltött mobiltelefon, elegendő net-hozzáférés és fülhallgató, fejhallgató.
forrás: https://deszkavizio.hu
Budapest utcái, terei épületei tele vannak mesékkel. Ezek a történetek elevenednek meg a Színház a város hangjátékaiban, amelyeket a nap bármely időszakában meghallgathattok az egyes helyszíneken, csupán egy mobiltelefon és netkapcsolat szükséges hozzá. Személyes előadás, privát színház - semmihez nem fogható az élmény.
A Jurányi sorozata nemrég három új hangjátékkal bővült, amelyben művészeink is közreműködtek.
- Grecsó Krisztián: Irány Pest!
- Szereplők: László Lili és Nagy Dániel Viktor, rendező: Dékány Barnabás
- Göttinger Pál: A Ludovika ablakai
- Szereplő: Molnár Piroska, rendező: Göttinger Pál
- Göttinger Pál: A Rádió ablakai
- Szereplők: Nagy Dániel Viktor, László Lili, Pataki Ferenc, rendező: Göttinger Pál
A Jurányi Inkubátorháznak készített Színház a város projektjüket díjazták.
A DDB Budapest és a Jurányi Inkubátorház közös projektje, a Színház a város az Audio/Rádió főkategóriában, a karantén alatti innovációk alkategóriájában indult és nyert Bronze Pencilt.
A Színház a város egy kísérleti előadássorozat volt a lezárások idején. Budapest 15 helyszínén egy-egy 15 perces hangjátékot lehetett meghallgatni, a darabok mind a projekt keretében születtek.
Az ügynökség és a színház egy új bevételi forrást szeretett volna találni a járvány miatti lezárások idején, és valami mást gondoltak, mint egyszerűen online streamre lefordítani egy színpadi darabot. Kifejlesztettek egy új színházi műfajt, egy valódi phydigal megoldást (physical + digital egyszerre), ami integrálja a fizikai világot a digitálissal, és a várost színpaddá téve értelmezi újra annak tereit.
Olyan írók alkottak belvárosi helyszínekre, történésekre Színház a város darabokat, mint Grecsó Krisztián, Tasnádi István, Péterfy-Novák Éva és Gergely, Vinnai András, Göttinger Pál és mások. A Budapesti Őszi Fesztivál már a megjelenés korai szakaszában a programjába emelte a Színház a várost, ami a mai napig tart.
forrás: https://kreativ.hu/
Mit találtál érdekesnek a felkérésben?
A Magyar Rádió Gyermekstúdiójának tagja voltam, így rádiósként kezdtem a pályám. Előbb csináltam rádiójátékot, mint bármi mást, szereplőként, később rendezőként is, még ott, a Bródy Sándor utcában, így amikor a Színház a város megkeresés elért, megörültem. Tulajdonképpen a rádiójáték jobban az anyanyelvem, mint a színház. Az írói felkéréseknek meg külön mindig örülök, mert ritkán találnak meg – miközben az írás is egy olyan mesterség, mint a színházcsinálás többi része, hiába vannak mindenféle stúdiumaim, bele kell tenni a „kilométereket”, hogy megbízhatóvá váljon. Szóval jól is jött, és jól is esett a megkeresés.
A Ludovika ablakai a nagymamád, Kozma Edit emlékei alapján íródott.
Egy éves voltam, amikor meghalt a nagymamám, így nem ismertük egymást, viszont maradtak utána emlékiratok. Régóta szeretnék ezekkel valamit kezdeni. Árultam már ezt, mint hangjátékötletet, akkor is Molnár Piroskával – nagyon jólesett, hogy ennyire tetszik neki, és az is, hogy most egy részlet el is készült belőle. Az egészből lehetne sorozatot csinálni, rengeteg elképesztő történet van ezekben a szövegekben. Egy dzsentri család, amelynek kastélya és birtoka volt, de a 20. század közepére a teljes nyomorba zuhantak úgy, hogy a rokonság a monarchiás, kisnemesi tartását próbálta megőrizni. Miközben már rég dolgozniuk kellett, kínkeservesen. A Ludovika ablakainál az volt a feladat, hogy ezt az anyagot Molnár Piroskára írjam úgy, hogy igaz is maradjon, de ne legyen túlságosan családias. A Rádió ablakai hangjátéknál mást szerettem volna, az szituatív lett, mint a régi rádiójátékok, hangkulisszával, cselekménnyel, fordulattal, tulajdonképpen egy színdarab látvány nélkül.
Közös a két hangjátékban a történelmi szál.
Igen, mániám a közelmúlt történelme, az olyan történetek, amik már messze vannak eléggé ahhoz, hogy történelemként tekintsünk rá – de túlélői még köztünk élnek. Kifejezetten fontos ez ezekben az időkben, amiket most élünk. Az, hogy jönnek az oroszok, a magyar társadalomnak egységesen kellene, hogy jelentsen valamit, mert még élnek azok, akik a bőrükön tapasztalták, hogy ez mit jelent. A „Ruszkik haza!” a legmegjegyezhetőbb rendszerváltó szlogen, mellesleg a miniszterelnökünk karrierjének is a kezdőpontja, mégis, mintha kitörlődött volna a kollektív emlékezetből. Szalad az idő, most érdemes színházban is elővenni ezeket a történeteket, amíg lehet a nézőtéren olyan, aki személyesen is tudja, hogy ezek a dolgok hogy voltak. Abból indulhatnak az előadás után olyan beszélgetések, amelyek másképp nem történnének meg.
Mi inspirált A Rádió ablakai hangjátéknál?
A Rádió ablakai esetében az oda nem figyelés témája foglalkoztatott régóta, a lelkes ember, aki belekeveredik az eseményekbe, noha nem igazán tudja, miről van szó. Annyi ilyet láttunk mostanában. Nem is annyira 1956 érdekelt, mert az szerintem elég bőségesen tárgyalt, gazdagon kutatott dolog, hanem az, hogy a mellettem álló emberen múlik, mit gondolok, mit érzek, nem azon, ami a távolban zajlik. Gyerekkorom egyik fontos emléke, amikor Angliában az osztállyal megnéztük a Brian élete című filmet, és a tanárunk mondta, hogy sokan gondolják a hegyibeszéd-jelenetről (boldogok a sajtkészítők, satöbbi), hogy sértő, de ez nem igaz. Az egész jelenet alatt Jézus a másik hegyen áll. Végig rossz hegyet néznek az emberek. Tizenéves korom nagy tanulsága, hogy ha a tömeg összeverődik, senki nem fogja tudni, hogy a rossz hegyet nézik. A hangjáték írása közben elképzeltem egy, a hangerősítés kora előttről származó tömegtüntetést, ahol valószínűleg csak továbbadni lehetett a szót. A három fiatal szereplő kiválóan érzi magát a tömegben, végre több történik, mint saját maguk, a részesei valaminek, élvezik a helyzetet, ismerősök után kutatnak, és nem annyira tudják, valójában miről van szó. Mire észbe kapnak, hogy mennyire nagy a tétje, addigra késő. Az egyik szereplő gyávának bizonyul, a másik hősi halált hal, pedig alapvetően nem is akart ott lenni, a harmadik egy életre tönkremegy. Nem hiszek a leckéztetésben, de szeretném erőltetni kicsit, hogy jobban figyeljünk oda, hogy mi történik körülöttünk, különösen most, háború idején. A történelem nem történik velünk, hanem mi okozzuk. Hiába szeretünk önvédelemből belemenekülni abba a gondolatba, hogy a kisember nem tehet semmiről, valójában minden az embereken múlik. Nagy mániám ez egy olyan társadalomban, ahol a felelősségvállalási kedv történelmi okokból hagyományosan alacsony.
Milyen volt együtt dolgozni a színészekkel?
Piroskával simán megtiszteltetés volt a közös munka A Ludovika ablakai hangjátéknál. Harcolnom kellett magammal, hogy hasznos legyek, és ne csak tátott szájjal hallgassam, ahogy meséli a mondataimat. Piroska sokat rádiózott, szinkronszínészként is tud a hangjával bánni, remek történetmesélő. A Rádió ablakai hangjátékban az Orlai Produkciós Iroda három színésze szerepel: Nagy Dániel Viktor, László Lili, Pataki Ferenc, velük több ízben dolgoztunk már együtt. Jó volt látni, hogy megérezték, rájuk van írva a szöveg, sajátjuknak fogták fel ezt a nemtörődöm, dobott beszédstílust.
Mi jelentett kihívást az írás során?
A Magyarországon tanított színházcsinálásban minden figyelem arra irányul, hogy a szereplő mit csinál, és hogy amit mond, az már csak következmény. Ezt ugyanúgy fejben kell tartani a hangjátéknál is, miközben a hallgató előtt nem jelenik meg a látványvilág, csak a fantáziájára és az elhangzott mondatokra hagyatkozhat. Ettől kicsit bumfordibban kell írni, tisztán, világosan, ami színházban már esetleg szájbarágósnak tűnne. A Ludovika ablakai könnyebb volt ebből a szempontból – ott egy mesélő mesél. Ott inkább arra kellett figyelni, hogy derűs maradjon az egész, miközben halottakról van szó – mert ez a legfontosabb állítmánya a szövegnek. Az idős asszony derűje, ami a 20. század rémségei után csak még autentikusabb.
Szerző: Bordás Katinka
Fotó: Stekovics Gáspár
forrás: https://juranyihaz.hu/
Városi hangjáték
Írta és rendezte: Göttinger Pál
Szereplő(k): Nagy Dániel Viktor, László Lili, Pataki Ferenc
Helyszín: Bródy Sándor utca 5-7. (a Magyar Rádió egykori székháza)
Ha ezek az utcák beszélni tudnának! Talán elmondanák, mitől nem lesz tocsogós a pörkölt, és hogy pontosan hány áldozata volt, amikor 1956. október 23-án belelőttek a tüntető tömegbe. És hogy vigyázzunk, nehogy a történelem önmagát ismételje.
Honnan nézze a közönség a színdarabot?
Kérjük, helyezkedjen el a Bródy Sándor utca 5-7. (a Magyar Rádió egykori székháza) előtt az utca túloldalán, és forduljon a homlokzat felé.
A Rádió ablakai
Írta és rendezte: Göttinger Pál
Szereplő(k): Nagy Dániel Viktor, László Lili, Pataki Ferenc
Helyszín: Bródy Sándor utca 5-7. (a Magyar Rádió egykori székháza)
Ha ezek az utcák beszélni tudnának! Talán elmondanák, mitől nem lesz tocsogós a pörkölt, és hogy pontosan hány áldozata volt, amikor 1956. október 23-án belelőttek a tüntető tömegbe. És hogy vigyázzunk, nehogy a történelem önmagát ismételje.
Honnan nézze a közönség a színdarabot?
Kérjük, helyezkedjen el a Bródy Sándor utca 5-7. (a Magyar Rádió egykori székháza) előtt az utca túloldalán, és forduljon a homlokzat felé.
forrás (és jegyvásárlás): https://jegyx1.hu/eloadas/1647/a-radio-ablakai
Írta és rendezte: Göttinger Pál
Szereplők: Nagy Dániel Viktor, László Lili, Pataki Ferenc
Helyszín: Bródy Sándor utca 5-7. (a Magyar Rádió egykori székháza)
Már nagyon várjuk, hogy elkészüljön, de addig is látogassatok el a meglévő helyszínekre és válogassatok a 15 hangjátékból!
infó: https://juranyi.jegyx1.hu/kereses/eloadas
Tartalmas kikapcsolódást kívánunk!
Az elmúlt időszakban a színházak és a színházba járók nem voltak könnyű helyzetben. Ezért úgy döntöttek, hogy kilépnek a színpadról, és Shakespeare után szabadon megmutatják, hogy tényleg színház az egész város. Új értelmet adnak a mindennapok megszokott helyszíneinek és a körülöttünk zajló életből csinálnak színdarabot április 29. és május 15. között.
A Budapest Tavaszi Fesztivál alkalmából Grecsó Krisztián (író), Göttinger Pál (író, rendező), Boross Martin (író, rendező), Kovács D Dániel (író, rendező) hangjátékaival bővül a repertoár.
További információkat az eseménnyel kapcsolatban ezen az oldalon találtok.
Link: https://www.facebook.com/events/965622657473061/
Link: https://www.facebook.com/events/965622657473061/
forrás: https://port.hu/
A Jurányi külvilágból csinál színpadot április 29. és május 15. között
Különleges színházi élményt hoz létre a Jurányi Ház, amely az őszi sikert folytatva kortárs szerzők képzelete és negyedórás hangjátékai nyomán járhatod be a budapesti utcákat, tereket, ahol színházi szereplővé avanzsálnak a Lukács-fürdő platánjai, a vezető nélküli 4-es metró vagy az ügyfélszolgálatos munkát végző, önbizalomproblémákkal küzdő pléhkrisztus.
Újfajta színházi élmény
Az elmúlt időszakban a színházak és a színházba járók nem voltak könnyű helyzetben. Ezért a Jurányi Ház úgy döntött, hogy kilép a színpadról, és Shakespeare után szabadon megmutatják, hogy tényleg színház az egész város. Új értelmet adnak a mindennapok megszokott helyszíneinek és a körülöttünk zajló életből csinálnak színdarabot április 29. és május 15. között. Az összesen 15, egyenként 15 perc körüli előadás Budapest különböző pontjain játszódik. Neked nincs más dolgod, mint odamenni ezekre a helyszínekre, és átélni, ahogyan színdarabként új életre kelnek a körülvevő emberek, állatok, tárgyak és történések.
Hogyan működik?
Miután megérkeztél a helyszínre, foglald el a közönség helyét, tedd be a fülesedet, és indítsd el az okostelefonodon – amin mobilnetnek is lennie kell – annak a színdarabnak a hanganyagát, ami az adott helyszínen játszódik. Az előadások szereplői ugyanis az ott lévő élő és élettelen dolgok, amiknek színészek kölcsönzik a hangjukat, megszólaltatva őket vagy a gondolataikat – és ezzel teljesen más megvilágításba helyezve őket.
A sikeres jegyvásárlás után kapsz egy visszaigazoló e-mailt. Ebben kattints a Belépés gombra, majd add meg a jegyeden lévő kódot, így érheted el az adott előadás hanganyagát. Csak akkor lépj be a jegykódoddal, ha már a helyszínen vagy, mert a színdarabok hanganyaga az első belépés után csak meghatározott ideig érhető el.
A Színház a város előadásai és a helyszínei
A Budapest Tavaszi Fesztivál alkalmából Grecsó Krisztián (író), Göttinger Pál (író, rendező), Boross Martin (író, rendező), Kovács D Dániel (író, rendező) hangjátékaival bővül a repertoár.
Kovács Dániel Ambrus: GÓLYA (helyszín: Margitszigeti Vadaspark)
Pass Andrea: HANGJÁTÉK KÉT PLATÁNFÁRA (helyszín: Szent Lukács Gyógyfürdő előtt)
Kovács Dániel Ambrus: SZÖKŐKÚT (helyszín: Mechwart liget)
Tasnádi István: VÉRMEZŐ/VÁROSMAJOR, (helyszín: Vérmező/Városmajor)
Vinnai András: ÁLOMŐRSÉG (helyszín: Parlament előtt, Kossuth tér 1-3.)
Pass Andrea: AZ OPERAHÁZ ŐRZŐI (helyszín: Operaház előtt, Andrássy út 22.)
Szabó Borbála: CSOPORTTERÁPIA (helyszín: Filozófusok kertje)
Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely: DARÁLÓ (Központi Vásárcsarnok)
Tasnádi István: ÁTLAGOS HÁZ (helyszín: Kárpát u.56.)
Horváth Kristóf: PLÉHKRISZTUS (helyszín: Koszorú utca, kereszt)
Horváth Kristóf: MUZSIKUS CIGÁNYOK (Muzsikus cigányok parkja)
Vinnai András: SZÓRAKOZTATÓ ÖSSZEÁLLÍTÁS (4-es metró)
Kelemen Kristóf: A 2020-as ÉVEK (Móricz Zsigmond körtér)
Schwechtje Mihály: JÁTSZÓTÉRI IDILL (Városliget, Léghajó játszótér)
Göttinger Pál: A LUDOVIKA ABLAKAI (Ludovika, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campus főépülete)
SZÍNHÁZ A VÁROS
2022. április 29. – május 15., Budapest (több helyszínen)
További információk: https://budapestitavaszifesztival.hu
forrás: https://fesztivalok.info/