Közösségeket épít a DANTE második évada

A DANTE szellemiségének középpontjában továbbra is a közös, minőségi időtöltés áll. A színház a tavalyi sikeres évad után folytatja a jól bevált kezdeményezéseket, emellett számos új programmal várja a közönséget, hogy a DANTE ne csupán egy kulturális helyszín, hanem alapvállalásaként a személyes találkozások és eszmecserék terepe is legyen.

Színházi esték, ahol a néző is a párbeszéd részévé válik

A DANTE továbbjátssza repertoárját olyan jól ismert, közönségkedvenc előadásokkal, mint Az óceánjáró vagy a Kövek. Ezek mellett A varjúkirály, az Egy perccel tovább, a Stílgyak, a De mi lett a nővel? és a Csak tenyérnyi véris műsoron marad. Az előadások végére visszakerülnek a beszélgetések is – nem egyszerűen közönségtalálkozók ezek, nem is szakmázás, hanem minőségi időtöltés a színészekkel, közös asztalhoz ülés, ahol a néző is áttérhet az alanyról a tárgyra, és eszmét cserélhet róla.

Az évad két új, különleges előadássorozata is a minőségi időtöltésről szól:

A „büfészínész” a színház világának legszerethetőbb, mégis legborzasztóbb szörnyetege. Keserűségeit eltakarandó

mindenre van egy agyonszínezett sztorija, egy nevezetes esetről emléke, számtalan felépített, begyakorolt, csattanóra felfűzött történet-magánszáma,

amit egy idő után akkor is meséltetnek vele, ha már mindenki tudja a végét. Az És ez mind így volt? című új sorozatban színészóriásokról és csoportos szereplőkről, csodálatos művészekről és utolsó senkiháziakról (ez utóbbi kettő egybe is eshet!) mesélnek a sokat látott DANTÉ-s színészek, akik a mendemondák és a legkeményebb valóság határán egyensúlyozva ontják magukból a színigaz, de attól még meseszerű anekdotákat. Szigorúan névvel!

A Színészet Képes Nagykönyve című előadás kísérletképpen már bemutatkozott tavaly, de idén igazi, rendszeresen jelentkező sorozattá fejlődik. Az előadás a színházi próbatermek világába kalauzol el – félig önironikusan, félig vérkomolyan kutakodik a próbatermi munka (a színházcsinálás legélvezetesebb fázisának) titkai között, színdarabok emblematikus jeleneteit szedvén ízekre, és kísérelvén meg újra összerakni.

Olyasmi ez, mint egy nyílt próba, csak itt nem a készülő előadás, hanem maga a munka az este tárgya.

Bátran ajánlható a színház iránt érdeklődőknek (de akár a színészképzésben résztvevőknek is) és bárkinek, aki végig szeretne nevetni egy estét. Az előadást a hasonló formátumú, száznál több előadást megélt Operabeavató egyik gazdája, Göttinger Pál rendező vezeti.

Gyerekprogramok

A legkisebbek minden színház legfontosabb vendégei, ez sosem volt kérdés. A DANTÉ-ban minden hónap első és harmadik vasárnapján lesznek gyerekprogramok, az elsőre szeptember 7-én került sor. Csufi mama mesekertjében a gyerekeket és szüleiket mindig az adott hónap hangulatához, ünnepeihez és természeti csodáihoz illő program várja.

Közösségi események: kultúra, tudományok, párbeszéd és megbarátkozás egy gondolattal

A civil kezdeményezések támogatása is a közös gondolkodásról és játékosságról szól: a havi rendszerességű Nyelvi Piknik és Beszéljünk nyelveket tudományos beszélgetései – utóbbi Szánthó Zsuzsa vezetésével az idegen nyelvű kommunikáció örömeit és kihívásait járja körül

A Nem mindennapi Nőnapok címmel zajló beszélgetések a II. kerületi Nők Évéhez kapcsolódnak, nőktől nőknek és férfiaknak.

Podcastok, koncertek és mecenatúra – a közös alkotás és a közösség ereje

Az évad újdonságai közé tartoznak a videós podcastok, amelyek a DANTE-kínálta élményeket a digitális térbe is szétfröccsentik:Könyvtár koncert: a DANTE egyik éke a szépirodalmat és szakirodalmat egyaránt kínáló színházi könyvtár, amely az idei évtől zenészeknek is otthont ad – közönség előtt, 15 percben, beszélgetéssel kísérve vonulnak fel fontos zenészek (legyenek élő legendák vagy feltörekvő tehetségek) – a könnyűzenétől a hip-hopig, a jazztől az elektronikus performanszig.
Mit iszol?: késő esti iddogálós beszélgetések ismert emberekkel és félig ismert csaposokkal, ismeretlen italokról és ismerős érzésekről.
Emberileg és szakmailag: különleges szakmák és mögöttük szorgoskodó emberek mutatkoznak be, inspirálnak vagy épp ejtenek kétségbe, irányítják rá a hallgatóság figyelmét ismert, de szabad szemmel szinte láthatatlan foglalkozásokra és művelőik hétköznapjaira

Folytatódnak továbbá a Klub zenés programjai, a kocsmazene és közös jammelés alkalmai is, a jazzkoncertek, vers és zene, szöveg és tánc találkozásait kínáló esték.

A színház elindítja mecenatúra-programját is, amely lehetőséget ad a törzsközönségnek, hogy támogassa a DANTE munkáját és szellemiségét. A havi vagy alkalmankénti támogatásért cserébe exkluzív tartalmak és meghívók járnak, így a színház körüli közösség szorosabbra fűzheti barátságának kötelékeit – egymással és az alkotókkal is.

Különlegességek, ritkaságok

A sok program között felbukkan néhány egész különleges ritkaság is: Kathy Zsolt (Zsolti a béka) a Hol van már az a k*rva mentő című stand-upjában megtörtént eseteken keresztül enged betekintést a mentősök életébe. Sikerek, kudarcok, pici sírás, rengeteg nevetés.

Műsoron marad a Védőháló című előadás is (amely egyben ősbemutató!) és egy hozzá kapcsolódó, szakértő bevonásával zajló beszélgetés.

Az előadás beszél korunk egyik tabusított jelenségéről, a végső elkeseredés állapotáról,

és arról, hogy mit tehetünk, ha egy embertársunkon látjuk: valami visszacsinálhatatlanra készül.

Az egészen kivételes és nagyszerű színésznő, Zsurzs Kati előadásában a magunkra maradás témáját körüljáró Indulhatunk, Edit néni? című előadása is műsoron marad, a Hököm Projekt Urbán Erotika és MICI című előadásaival együtt.


A DANTE részletes programja itt érhető el. >>>

forrás: https://fidelio.hu/szinhaz/kozossegeket-epit-a-dante-masodik-evada-183744.html

Új programokkal bővül a DANTE Közösségi Alkotótér idei évada

A DANTE a tavalyi sikeres évad után idén is folytatja a jól bevált kezdeményezéseket, emellett számos új programmal várja a közönséget, hogy ne csupán egy kulturális helyszín, hanem alapvállalásaként a személyes találkozások és eszmecserék terepe is legyen.

A DANTE tovább játssza repertoárját, olyan jól ismert, közönségkedvenc előadásokkal, mint Az óceánjáró vagy a Kövek, de A varjúkirály, az Egy perccel tovább, a Stílgyak, a De mi lett a nővel? és a Csak tenyérnyi vér is műsoron marad. Az előadások végére visszakerülnek a beszélgetések is, ahol a néző is áttérhet az alanyról a tárgyra, és eszmét cserélhet róla. Az évadban két új, különleges előadássorozat is indul: az És ez mind így volt címűben színészóriásokról és csoportos szereplőkről és csodálatos művészekről mesélnek a színészek, a Színészet Képes Nagykönyvében pedig a színházi próbatermek világába kalauzolják el az érdeklődőket. Ez utóbbit a hasonló formátumú, száznál több előadást megélt Operabeavató egyik gazdája, Göttinger Pál rendező vezeti.

A DANTE-ban minden hónap első és harmadik vasárnapján gyerekprogramok is lesznek. Az elsőre szeptember 7-én került sor, ahol Csufi mama mesekertjében a gyerekeket és szüleiket mindig az adott hónap hangulatához, ünnepeihez és természeti csodáihoz illő program várja. A civil kezdeményezések támogatása is a közös gondolkodásról és játékosságról szól: a havi rendszerességű Nyelvi Piknik és Beszéljünk nyelveket tudományos beszélgetései – utóbbi Szánthó Zsuzsa vezetésével az idegen nyelvű kommunikáció örömeit és kihívásait járja körül. A Nem mindennapi Nőnapok címmel zajló beszélgetések pedig a II. kerületi Nők Évéhez kapcsolódnak, nőktől nőknek és férfiaknak.

Az évad újdonságai közé tartoznak még a videós podcastek is: a Könyvtár koncert, a Mit iszol? és az Emberileg és szakmailag. Emellett folytatódnak továbbá a Klub zenés programjai, a kocsmazene és közös jammelés alkalmai is, a jazzkoncertek, vers és zene, szöveg és tánc találkozásait kínáló esték. A színház elindítja mecenatúra-programját is, amely lehetőséget ad a törzsközönségnek, hogy támogassa a DANTE munkáját és szellemiségét. A havi vagy alkalmankénti támogatásért cserébe exkluzív tartalmak és meghívók járnak, így a színház körüli közösség szorosabbra fűzheti barátságának kötelékeit.

forrás: https://deszkavizio.hu/uj-programokkal-bovul-a-dante-kozossegi-alkototer-idei-evada/

Sikeres első évadot zárt a DANTE

Több mint 17 ezer látogatóval, közel 400 megvalósult eseménnyel zárta első évét a DANTE. Jövőre vadiúj előadássorozat érkezik majd, a Színészet Képes Nagykönyve című stand-uppal vegyített próbákat Göttinger Pál színész-rendező vezeti majd állandó és meghívott vendégekkel.

A DANTE Közösségi Alkotótér sokévnyi tervezés után tavaly nyílt meg – hogy aztán hamar a budapesti kulturális élet feltűnést keltő új helyszínévé váljon. A Margit-negyedben található közösségi alkotótér hitvallása szerint a hely fő programja az együtt töltött minőségi idő – eszmecsere, üldögélés, játék, sztorizás, nevetés, megnyugvás.

A DANTE azonban nem egyszerűen klub, hanem valódi, működő színház és keresett koncerthelyszín is. Az első évadban


több mint 17000 ember vett részt közel 400 eseményen, volt 9 színházi bemutató, 5 lemezbemutató koncert,

mellettük rendszeresek voltak a tudományos beszélgetések, jam sessionök, workshopok, civil események – akár saját szervezésben, akár nagyobb kezdeményezésekhez kapcsolódva.

A DANTE helyet adott más fesztiválok eseményeinek (Színházak Éjszakája, Irodalom Éjszakája, Input Feszt, Vallai Napok, Helló Margit! Fesztivál), de sajátot is szervezett, ahol Halász Judit lépett fel egy funkyzenekarral, ahol Beck Zoli, a Slapstick? és boebeck egymástól vették át a szót egy közös muzsikálásban, ahol Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor alapítók a sokszoros színházalapító Jordán Tamással idézték fel régi és mai tapasztalataikat és ideáikat, ahol Székely Csaba, Jászberényi Sándor és Tallér Edina vitáztak az alkalmazott irodalom örömeiről és buktatóiról.

A Veiszer Alinda moderálásában készült Színházcsinálók című beszélgetést Jordán Tamással, Gulyás Hermann Sándorral és Jászberényi Gáborral online is megtekinthető:

Az első évad egyben a berendezkedés ideje is volt – most pedig már izgatottan lehet előkészíteni a következőt, az első után az első “igazit”.

Annyi bizonyos, hogy a saját előadásokat tovább játssza majd a színház: menni fogAz óceánjáró,
a De mi lett a nővel?,
A varjúkirály,
a Kövek,
a Stílgyak,
az Egy perccel tovább
és a Csak tenyérnyi vér is.

Mellettük egy új sorozat is indul, amelynek formátumát az alapítók az első, szülinapi fesztivál alatt kísérletezték ki, és amely a közönség elsöprő lelkesedésének hála most saját lábára áll majd: a Színészet Képes Nagykönyve című előadássorozaton Göttinger Pál színész-rendező standupol a színházi hétköznapok szórakoztató, ám gyakran sötét színű világáról – magát a próbatermi munkát neves színészek részvételével zajló nyíltszíni, elképzelt próbán át mutatja be, kigúnyolva a műfajt – és közben szerelmet is vallva neki, hasonlóan az évtizedekig sikerrel futó Operabeavatóhoz. A DANTE alapítóin felül ebben a sorozatban vendégszínészek is együtt játszanak majd.

Ezeken a saját előadásokon felül a DANTE gondosan válogató befogadószínház is: az Urbán erotika, a Mici, a Védőháló, az Orgia, a Székek, az Indulhatunk Edit néni? és még sok más kiváló színházi előadás új otthona.

A DANTE nemcsak színház, hanem klub is, több értelemben.

Egyrészt zenés hely, ahol Beck Zoli szerzői estjei kerülnek majd a közönség elé, ahol időnként egész estét betöltő, tradicionális ír kocsmazene szól a The Pocketstones előadásában, de ahol gyakran tartanak közös zenéléseket is, jam sessionöket, ahol a haza jazzélet kiválóságai, a magyar színházi élet alakjai, valamint odapenderülő nézők muzsikálnak együtt, szabadon, viccesen, de időnként elmélyülten, belefeledkezve is.

Másrészt a DANTE szellemi és közösségi értelemben is a minőségi időtöltés helyszíne, ahol tudományos civil szervezetek programjai (pl. a Nyelvi Piknik) követik egymást, ahol mindig új képzőművészeti kiállítás van a falakon.

„A DANTE az új törzshelyed, ahol nincs backstage, ahol tudóssal, művésszel, színházi és filmes emberrel, kulturális szakemberrel és éjszakai csodabogárral lehet egy asztalnál ülni, és engedni, hogy együtt teljen az idő. Elbújva kicsit egy földalatti világítótoronyba, és onnan kémlelni a világot.” – írják az alkotók.

Az első évadnak tehát vége, és bár színház a nyári szünetben nem lesz, a klub nyitva áll, és készül is bejáratott és újonnan eltervezett eseményekkel – ezekről a DANTE közösségi felületein lehet tájékozódni.

forrás: https://fidelio.hu/

The Irish Coffee bemutatja: The Pocketstones. Talált posztok.

The Irish Coffee - The Pocketstones a Dantéban - 25 éves a zenekar - képek Fülöp Bernitől

The Pocketstones az Irish Coffeetól a Dantéban

Novemberi műsor a Dantéban

Kulturális menedék – Dante Közösségi Alkotótér

210 önkéntessel, crowdfundinggal, kilenc hónapnyi előkészülettel nyitotta meg a Dante Közösségi Alkotóteret a két alapító, Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor, akik magukat színész helyett színházcsinálóként, a Dantét pedig színház helyett összművészeti alkotótérként szeretik említeni. A Margit-negyed program kínálta lehetőség kapcsán a nyitásig vezető útról, ambíciókról és dédelgetett terveikről beszélgettünk. 

Mióta is működik a társulatotok? 

Jászberényi Gábor: Nyolc éve már, hogy megalapítottuk az azóta közhasznú civil szervezetként működő független színházi társulatunkat, ám az eltelt évek alatt a kulturális finanszírozás legalábbis kiszámíthatatlanná vált. 

Ezért jó ötletnek tűnt egy kulturális tér megnyitása? 

J. G.: Ellentmondásnak tűnhet, de lényegében igen, logikus lépés volt. Az évek alatt rengeteg bérleti díjat fizettünk ki, amiből bőven megfinanszírozható egy saját tér üzemeltetése. Nagyjából egyévnyi nézelődés után találtunk rá a Margit-negyed programra és a Dante helyszínére, aminek elnyertük a bérleti jogát. 

Mennyi időre? 

J. G.: Határozatlan időre. Ennek megvan az előnye és a hátulütői, de megtaláltuk a helyet és beleszerettünk. Azonnal egy összművészeti teret képzeltünk el azzal együtt, hogy a fő profil változatlanul a színház kell, hogy legyen. Léteztek hasonló jellegű helyek korábban is – Tűzraktér, Sirály, Merlin, Müszi, Kultiplex…vagyis nem előzmény nélküli az elképzelés. Ám a fogyasztói szokások változásával kiszorultak, eltűntek vagy megszűntek ezek az egykori kulthelyek. 

Valóban, jelentősen szűkült a független társulatok támogatása és az alternatív finanszírozás lehetőségei. Adódik a kérdés: lehetséges piaci alapon létezni? 

Gulyás Hermann Sándor: Az első perctől az a jelmondatunk, hogy ez egy független és önfenntartó műhely lesz, mert azt éreztük, hogy nem érdemes tovább várni arra, hogy megváltozik a finanszírozás helyzete. Ehelyett megpróbáltunk egy olyan piaci modellt találni, ami működőképes. Egyelőre azt látjuk, hogy van létjogosultsága, meg lehet csinálni. 

J. G.: Jelenleg terembérleti hozzájárulásból működünk. Hosszabb távon szeretnénk pro bono ügyeket, partnerségeket is, ám rengeteg olyan működési költség van, amit ki kell gazdálkodnunk. Nem akarunk hippi üzemmódban működni. Azon túl, hogy nagy szeretetből épült és önszerveződő volt a Dante kialakítása, az üzemelés már egy jól kitalált rendszerben történik, amiben váratlan helyzetekre, jogi változásokra is felkészülten tudunk reagálni. Valódi, piaci szemlélettel, vállalkozásként tekintve üzemelünk. Naponta kapunk két-három megkeresést, hogy szeretnének itt játszani, koncertezni, kiállítást csinálni, szóval beigazolódni látszik, hogy tényleg szükség van ilyen jellegű helyekre.

G. H. S.: Nem vacsoraszínházat akartunk vagy más, alternatív színházi megoldást, hanem egy olyan kulturális helyet, ahol amikor vége van egy előadásnak nem azt látod, hogy a büfés húzza le a redőnyt és pakol el, te meg finoman ki vagy ebrudalva, hiába láttál éppen egy jó előadást, amiről még szívesen beszélgetnél egy pohár bor mellett. 

Egy ekkora vállaláshoz komoly menedzsment, nagyobb stáb is kell. Hányan dolgoztok a Dantéban? 

J. G.: Jelenleg 18-an vagyunk. Április 26-án a megnyitó napján még festékes vödörrel a kezünkbe szaladgáltunk, este meg már ünnepi nyitóbeszédet tartottunk intézményvezetőként. Átmenet nélkül zuhantunk bele az üzemeltetésbe, ami ijesztő és nehéz volt, de mégis zavartalanul sikerült, mert nagyon jó a csapatunk. 

G. H. S.: Alkotótáraink vannak és nem beosztottaink. 

J. G.: Próbáljuk tartani ezt a szellemiséget. A csapat jelentős része végigcsinálta velünk a kilenc hónapos felújítást. 

G. H. S.: Rengeteg nézőnkkel együtt, akik besegítettek. Összesen 210 önkéntessel dolgoztunk, jelentős részük pedig nem azért jött, mert ismert minket vagy látta valamelyik előadásunkat, hanem mert hitt az ügyünkben és emellett megvolt a saját motivációja. 

J. G.: Valaki feszültséget vezetett le, és úgy bontotta a falat, mint a kisangyal. Valaki a szépérzéke miatt jött, hogy kicsit dekorálhasson. Volt, aki gondoskodni akart, így főzött a többiekre. 

A függetlenségbe manapság bele szokás érteni egyfajta ellentartást, szembehelyezkedést is az adott rendszerrel. Ez mennyire igaz rátok? 

G. H. S.: Valahol a civilségünkből is jön, hogy nem vagyunk harcias alkatok. Amit a világról gondolunk, azt a művészetünkkel próbáljuk kifejezni. Számunkra a színházcsinálás nem több és nem is kevesebb annál, mint ahogy az emberek hetvenezer évvel ezelőtt leültek a tábortűz köré és történeteket meséltek. Ezeknek a közös történeteknek, közös ügyeknek újraélése a színház lényege. 

J. G.: Ami ugyanakkor nem ér véget az előadással, hogy ne csak 70 percet foglalkozzunk a hirtelen életre hívott közönséggel, hanem már a színházba érkezés pillanatában fogadjuk őket és az előadás után is kínálunk még nekik egy beszélgetést, egy közös zenélést vagy egy koccintást. 

Akkor az igény egyfajta otthonszerzés volt a vándorszínházi élet után?

J. G.: Az utóbbi években az RS9 színház Vallai-kertjében játszottuk. A befogadó színház jellegénél fogva folyamatos egyeztetés, nehézségek jellemezték ezt a működést, pedig összességében nagyon pozitív volt a közös munka, végül is nekik köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk. 

Mármint?

J. G.:  Tettünk egy ajánlatot, hogy egy magasabb összegért elsőbbséget kapjunk az előadásainkkal a Vallai-kertben. Labán Katalin igazgató pedig rámutatott, hogy ott tartunk, ahol ők voltak 30 évvel korábban a Szkéné megalapításakor. “Gyerekek, nektek kell egy saját hely” – mondta a felvetésünkre. Akkor már tudtuk, hogy egyfajta kulturális menedéket akarunk teremteni. 

Ez azonban – ahogy érintettük is – sokkal nagyobb vállalás. Nem veszik el a kreatív erő a sok operatív feladat között? 

J. G.: Megvannak az emberek a feladatra. Van gazdasági szakember, technikai vezető, műszaki vezető, koncertszervező, programszervező, de még a kávézónak is önálló vezetése van. 

G. H. S.: A nyolc év civil szervezeti munka se volt egyszerű szakmai beszámolókkal, pénzügyi elszámolásokkal, pályázatokkal; iszonyú papírmunka. 

J. G.: Megvan a rutinunk és az elmúlt év is így telt: reggel indulás az önkormányzatba tárgyalni a szerződésről, fél óra múlva pedig már melós ruhában bontottuk a falat. Délután egy próba, este előadás, közönségtalálkozó. Megterhelő, de nem ismeretlen ez a fajta terhelés. 

Különösen, ha az esti előadás után még közönség programot is kínáltok. 

J. G.: A ‘20-as évek Magyarországán törzshelyként működtek az olyan klubok, mint a Fészek vagy az Arizóna, ahol találkozni, beszélgetni lehetett a művészekkel az előadás után – ezt szeretnénk újraéleszteni. 

G. H. S.: Szeretünk a nézőinkkel foglalkozni. A Kövek című előadásunk után, ami nem mellesleg egy ír történet – Göttinger Pál és zenekara játszottak ír muzsikát a nézőknek. Sokan vágynak még egy korsó Guinness-re és egy jó beszélgetésre, hogy ülepedjen a darab és komplexé, maradandóvá váljon a színházi élmény. 

A Dante mai formája előtt korábban otthont adott templomnak, de kocsmának is. Milyen volt ide belépni, mit éreztetek az első alkalommal? 

G. H. S.: Több helyet is megnéztünk a kerületben a Margit-negyed program kapcsán, de egyik sem tudja azt, amit ez az ingatlan tud. Eleve sok paraméternek kell megfelelni színházi tér esetében: ilyen a 8 méteres belmagasság, a jó megközelíthetőség, kiürítési- és menekülési terv, hogy csak a főbb szempontokat vegyük. De amikor beléptünk ide, nem ezeket néztük, hanem egy nagyon izgalmas látvány fogadott egy tíz évvel ezelőtt bezárt csárdával, annak minden kellékével.

J. G.: Emmi néni kocsmája, a falon miska-kancsókkal, egy letűnt kor kellékeivel. Belepte  por, leestek már a képek a falakról, de ha megkapargattad, láttad, hogy ez egy kincs. 

G. H. S.: A hely története tényleg nagyon izgalmas, először templom állt itt, aztán tébolyda lett, de még kupleráj is üzemelt benne állítólag. 

J. G.: Egyszóval mindig emberekkel foglalkozott. Ezt akartuk megőrizni  belső kialakításában is, ezért csupaszítottuk le a falakat, ezért látszódnak a téglák, hogy aki belép érezze, hogy nem egy új helyen jár, csak új kézben van a staféta. 

Rengeteg munkátok volt a Dante kialakításával, az összefogáson kívül milyen segítséget kaptatok még? 

G. H. S.: Azt tudtuk, hogy nincs rá pénzünk és ez egy óriási rizikó, amit nem biztos, hogy sikerre fogunk vinni. Ilyen értelemben egyfajta kísérlet volt. 

J. G.: Indítottunk egy adjuk össze kampányt, ahol 10 millió forintot tűztünk ki, mert az építész iroda, aki statikailag és tűzvédelmileg megtervezte a Dantét azt mondta, hogy ennyi kell az induláshoz. 

G. H. S.: A kampányunkat is úgy fogalmaztuk meg, hogy építsük együtt a Dantét. És nagyon hamar kiderült, hogy ez az építés nem azt jelenti, hogy magánemberek vagy cégek támogatnak bennünket, hanem hogy a szomszéd néni meg a nyugdíjas bácsi lehozza a fúróját, ideadja az eszközeit, hogy azok a nézőink, akiknek elmondtuk, hogy nekünk ez mennyire fontos, hogy legyen egy saját helyünk, azok megértik ezt a problémát, és idejönnek és főznek a felújításon dolgozóknak. 

J. G.: A támogatás, a pénz, az eszközök és az energiák nagyon jól lettek becsatornázva és felhasználva. Egy idő után csak azt vettük észre, hogy éppen akkor jön a vízvezeték szerelő, amikor vízvezeték szerelőre van szükségünk, mert önjáróvá vált a folyamat. 

Talán azért is sikerülhetett mindez, mert izgalmas olvasztótégelye a városnak a Margit-negyed kulturális szempontból. Ezt érzékelitek? 

J. G.: Van egy természetes kollaboráció, kaptunk már kölcsön asztalokat, székeket, éjfélkor megy a pohárcsere a Bem mozisokkal. Az, hogy itt a Murok, a Manyi, a Bem, nem messze az Átrium vagy a Jurányi kimondatlanul is kölcsönöz egyfajta erőt. Tervünk és vágyunk, hogy szorosabbra fűzzük a köteléket és közösen gondolkodjunk a lehetőségeinkről. Ez egyébként el is kezdődött az Irodalom Éjszakájával. 

G. H. S.: Amikor nyolc évvel ezelőtt megcsináltuk a Köveket – akkoriban még Kövek a zsebben címen – , akkor azt éreztük, hogy mennyire el vagyunk kényeztetve. Jó helyeken játszunk, fontos szerepeink vannak és nem hátul statisztálunk valahol.

J. G.: A Köveknek egy teljesen új próbafolyamatot találtunk ki, teljesen új munkamódszert, teljesen új műhelymunkát, és ez hozta létre az egész társulatot. Ebből lett a hely, ebből lett a szellemiség 

G. H. S.: Ez egy nagy kincs a szakmában, hogy nem kiégett és szomorú színészek keresik maguknak a kiugrási lehetőséget, hanem a helyünkön vagyunk és változunk, növekedünk. 

J. G.: Nem is színészeknek hívjuk magunkat, hanem színházcsinálóknak. Ez magába foglalja a rendezőt, a színházigazgató, a gazdasági szakembert vagy a takarítót. 

Mennyire célotok megszólítani és összefogni a szakmát, ha már a lokáció ennyire megadja az alaphangot a kollektív és kölcsönös szakmai munkához? Van egy erős átpolitizáltság, széthúzás, szekértábor logika a kulturális életben is. 

J. G.: Mindig meglesznek a szakmai ellentétek. És nem is ez a probléma, hanem hogy nincs fórum, nincs lehetőség átbeszélni, megbeszélni a tapasztalatokat. 

G. H. S.: De ezt a zászlónkra tűzni nem áll szándékunkban. Valahogy erőltetettnek gondolnánk ezt a szerepet. 

J. G.: A legnagyobb baj, hogy régóta nem a szakmáról beszélünk, pedig fontos lenne visszaterelni a diskurzust ebbe a mederbe. Bennünk ott a kíváncsiság és a tettvágy, nem fáradtunk el, nem szomorodtunk és keseredtünk meg. Nincs bennünk indulat, ahogy a Dante sem protestálásból született meg. Az, hogy egyik este Göttingerék muzsikálnak, másik alkalommal Deák Kristóf Oscar-díjas filmrendező DJ-zik, hogy Tarján Zsófi pop artos kiállítása vagy éppen egy szociofotó kiállítás is teret kap nálunk, az mutatja, hogy ez a hely nem csak állítja magáról, hogy befogadó, hanem a működése is ezt tükrözi. 

Ha ma kapnátok egy filmszerepet, elvállalnátok? 

J. G.: A felújítás alatt is simán lejátszottuk a havi 8-10 előadásunkat. Én közben leforgattam 35 napot (Most vagy soha!, Meyer szerepében – szerk.). Söndi (Gulyás Hermann Sándor – szerk.) rendezett egy előadást Szarvason, tehát meg tudtuk oldani, meg fogjuk oldani.

G. H. S.: A szabadságot magunknak is fenntartjuk. A munkatársaink is dolgozhatnak kulturális intézményekben, és nem kötjük le őket, mi is élünk a lehetőségeinkkel. Fontos, hogy ne egy beragadt, beszorult, begyöpösödött, egy intézményben gondolkodó agyak legyünk, hanem csináljuk a dolgunkat.

J. G.: A Dante élvezi a prioritást és más társulathoz, kőszínházhoz természetesen nem szerződünk le. Ahhoz nagy a tét és nem is érezzük ennek szükségét. 

Mit tartogat a jövő rövid- és hosszútávon? 

G. H. S.: Van egy hét előadásból álló repertoárunk, amit továbbra is játszani fogunk és tervezünk egy új bemutatót is. Sokan bejelentkeztek hozzánk előadásokkal, programokkal is.J. G.: Az egy csoda, hogy két hónap alatt nem ment el az áram, üzemel a vízvezetékrendszer, nem nagyon dugultak el a vécék, mindig van áru a büfében, tehát maga a működés szépen lassan kezd felállni. A rövid távú terv szeptemberig eljutni oda, hogy tökéletesen üzembiztos legyen a hely. És van egy hosszú távú terv, hogy a hasonló jellegű és szellemiségű tereket kutassunk fel a világban. Sok ilyen van Berlinben, New Yorkban, Rómában, Krakkóban, Pozsonyban, Kolozsváron, sok hasonló Dante. Jó lenne vendégül látni egy hónapra egy kolozsvári társulatot, vagy egy prágai bandát, és ugyanolyan jó lenne kivinni előadásokat, adott esetben testvérintézményi megállapodásokat kötni, nemzetközi projektekre pályázni, vagyis nyitni egyet a külföldi szcéna felé.

forrás: https://bcmagazin.hu/

Hodász András posztja a The Irish Coffee koncertjéről

Azt mondják az Instán mindenkinek tökéletes az élete. Hát ezen a képen sok év kihagyás után zenélünk újra, úgy, hogy az elején elfelejtettük összehangolni, ezért három számot játszottunk le irdatlan hamisan, és a dalokra csak nagyjából emlékeztünk. Pl. én a magam részéről néha egész sorokat hagytam ki, mert nem jutott eszembe a dallam. Ráadásul a fülem zúgása miatt kénytelen voltam füldugót használni, ezért néha nem hallottam jól a többieket. De mégis azokkal töltöttem egy estét, akiket szeretek, és azt csináltam, amit szeretek, így lett végül az este végtelenül emberi és a maga nemében tökéletes. Szóval igaz: mindenkinek tökéletes az élete úgy, ahogy van a maga esetlenségével. Minél hamarabb elfogadjuk ezt, annál hamarabb megtanuljuk megélni a pillanatot.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

András Hodász (@andrashodasz) által megosztott bejegyzés

Hamarosan ír zene a Dantéban!

The Irish Coffee: POCKETSTONES - hangulatjelentés a Dantéból

The Irish Coffee bemutatja: The Pocketstones

Sziasztok!

Hosszú évek óta nem játszottunk. Majd elmeséljük, de legyen annyi elég: minden bajunk volt.

Most viszont kedvet kaptunk hozzá megint, találkozni egymással és veletek - úgyhogy lesz egy kocsmazenélés (hangosítás és minden nélkül) a DANTE nevű helyen, a Margit-híd budai hídfőhoz közel (Török u. 1.).

Ha időtök engedi, és van kedvetek egy hűs pincébe menekülni velünk a nyár közepén, ugorjatok be. Ingyenes az egész.

Kezdés kilenckor, lesz szünet is, a többi ott dől el.

Várunk titeket:

The Irish Coffee

DANTE: https://www.facebook.com/dante.alkototer
FB event: https://www.facebook.com/events/1001104402016477/

The Pocketstones

A régesrégi (és régesrég megszűnt) The Irish Coffee veteránjai zenélnek és sztoriznak a Dantéban. De ilyen kocsmaiasan, szóval... oldottan. Köréjük alkalmi zenésztársak gyülekeznek néha - aki épp arra jár.

Ezekben a barátságos dalokban viharban elpusztult hajók legénységei, bálnavadászok, gyilkos öregasszonyok, késsel fejbeszúrt csecsemők, egyéjszakás kalandra az ágyba bakancsostul bevetődő tengerészek, kiskocsin gurított kezetlen-lábatlan hadirokkantak és beszélő varjak szerepelnek - csupa olyan dolog, amit egyikünk se láthatott életében igazából. De amint felcsendülnek a dalok, ezek a hányattatott kis dalhősök a humorukkal, életigenlésükkel, derülten viselt sötét sorsukkal azonnal ismerősnek tűnnek, mintha mindent tudnánk róluk - mintha ők lennénk.

„Nem gondolok magamra művészként, csak suszterként” – Beszélgetés Göttinger Pállal

Mondják, a suszter maradjon a kaptafánál. Göttinger Pálnak viszont sokféle kaptafája van, és ezek majdnem mindegyikéről kérdeztük.

Papp Tímea

Írás, színészet, rendezés – ezek milyen időrendi sorrendben követték egymást az életedben?

A zene volt először – ilyen volt a családi otthon nálunk. A szüleim is kórusból ismerték egymást, négyen vagyunk testvérek, mindenki zenél valamit – de legalábbis énekel, templomi szolgálattól iskolai énektanárságon át a Soharózáig. Utána jött a gyerekszínészet a Magyar Rádió Gyerekstúdiójában, ahol az akkor még virágzó rádiójátékgyártásban lehetett nézni a nagyokat, Vajda Lászlót, Gábor Miklóst és a többieket. Rendezőt is ott láttam először életemben, Varsányi Anikót, Vadász Gyulát, Papp Jánost, Zoltán Gábort, Hegedűs D. Gézát, Máté Gábort, Horváth Pétert és másokat – nyilván hatott rám ez is.

Aztán jött a színművészeti, ahová színész és rendező szakra is felvételiztem, utóbbira vettek fel, Székely Gáborhoz. Úgyhogy végül abban rendezkedtem be – ez lett a szakmám, mindent összeadva ezzel töltöttem eddig a legtöbb időt, de a többit sem engedtem el. Az írás jött legkésőbb, voltaképp a karanténnal rám szakadt bizonytalanság és a kényszerűen felszabadult idő következményeképp.

És ahogy nőttél, növögettél, milyen és miért sorrendben maradozott el, illetve jött vissza egyik-másik?

Csak az időbeosztás volt a szempont, vagyis annak a nehézségei – a rendezővé váláshoz is kellett egy majdnem teljes évtized, egész embert kívánt, nem lehetett mellette ezer más dolgot csinálni. Mostanában kicsit alakítottam rajta, többet játszom, és nem rendezek már évi négy-öt bemutatót. Szóval próbálom állítgatni az egyensúlyát ezeknek a dolgoknak, hol sikeresebben, hol ügyetlenebbül. Kedvem mindig mindenhez lenne, de most a zene például már évek óta csak egy-két koncert egy évben, hiányzik is nagyon, meg hát rozsdásodom is, nem gyakorlok már naponta, mint régen.

Honnan a vonzalmad az ír kultúra iránt drámástul, firkinestül, ha tetszik, mi a te ír-ősélményed?

Az első hatás egy Dubliners-lemez volt, bakelit, ami megvolt nekünk otthon. Édesanyám angoltanár, és valami segédanyagban megvoltak neki a szövegek is legépelve. Gyerek voltam, de már jól beszéltem angolul, és rabul ejtett a muzsika, Luke Kelly karakteres, szigorúan nyílegyenes énektechnikájú, mégis ezerszínű, nagyon személyes előadásmódja – és a felismerés, hogy ezek mind történetmesélő dalok, és értem is őket. Úgyhogy a gimnázium elején, mikor körülöttem mindenki rockzenekart fabrikált, én az akkori legjobb gimis barátommal, Hodász Andrással ír zenekart alapítottam, és játszottam velük 10 évig, egyébként azóta is nagy ritkán.

Akkoriban ez nagyon ment Pesten, sokat játszottunk, és mellettünk sok zenekar, sok táncház volt, mindig újat kellett tanulni. Ráadásul ez a kilencvenes évek vége volt, a széles körű internetezés is akkor kezdődött, kinyílt a világ, rengeteg kottára lehetett bukkanni, szóval csomó szöveg, zene, felvétel, titkos forrás elém került, mohón tapicskoltam bennük. Furulyáztam, gitároztam, énekeltem, anekdotáztam közben a közönségnek. Jó évek voltak.

A drámák már csak az egyetemen jöttek szembe, és ott is későn, és nem is a McDonagh, hanem Conor McPherson – ráharaptam, mert addigra már sokat tudtam a gondolkodásmódról. Nagyon hatott rám ez a keverék: egyfelől a transzcendens, a túlvilági, a mennyei és a pokoli teljesen természetes jelenléte, másfelől a véres, a kegyetlen, az ember és földközeli. Az olyan kisközösségek történetei, amelyeknek a brutalitás a szeretetnyelve. Ráadásul minden nagyon erőlködésmentesen kapcsolódik össze, organikusan. Az is nagyon jó volt ezekben a szövegekben, hogy érződött, egy nagyon eleven színházi kultúrából érkeznek, kimondottan színházi előadásra, sőt egy jól sikerült estére íródtak, csupa jó jelenet, csupa jó szerep, csupa szinte bulvárosan könnyen befogadható forma, de még a legsúlyosabb témafelvetéseknél is.

Tetszett ez, mert a magam lusta módján önműködőnek láttam: csak meg kell csinálni, és már jó is. Azóta persze nem gondolom már így, százegynéhány premierrel később árnyalódott bennem ez a kép. De a rendezés nagyon szorongós foglalkozás, és én akkoriban felüdültem abban, hogy ezeknél nem érzem ezt. Az én rendezői munkám úgyis mindig jobban hasonlított az angolra: az előadásaim oka mindig maga a színdarab, nem a rendezői eszme vagy vízió. Nem is gondolok magamra művészként, sok, általam egyébként nagyon tisztelt kollégámmal ellentétben, hanem csak suszterként. Alapanyag, kézbevétel, megmunkálás, és a végén egy előadás, ami könnyű, kézre álló, mindennapos használatra való. Oly használatos, mint az ekevas, ahogy Weöres mondja.

Milyen krimiket szeretsz?

Ahol előbb tudom, mi történt. Mint a Columbóban. És aztán végignézem, ahogy valaki emberismerettel, empátiával, szelíd, de mégis kíméletlen következetességgel a szemem előtt érti meg, hogy ez hogyan történhetett meg. Ez hasonlít a legjobban a színházházcsináláshoz is egyébként. A Bogáncsvirágban, amit Nyíregyházán mutattunk be, az első felvonás közepétől lényegében tudható, hogy ki a gyilkos – de még sok van hátra, mire rájövünk, mi is történt pontosan, és hogy miért.

A Manőverben, amit Kőszegen csináltunk tavaly, nem volt világos a tettes személye az utolsó jelenetig – de az egyes szereplőket megértéssel szemlélve mégis össze lehetett rakni előre, hogy merre vezet az út a végkifejlethez. Az Öreghíd alatt címűben, ami szintén kőszegi, és most a Városmajorba érkezik a Szabadtéri Színházak Találkozójára, szintén van egy krimiszerű fordulat a második felvonásban, egy évtizedekkel ezelőtti árulás, ami nyílt színen derül ki. Ha ügyesen játsszuk, az összes többi jelenet igazi jelentését és tétjét is felragyogtatja.

Annyiban mégsem jó a Columbo-párhuzam, hogy a krimi őstörvényei szerint a nyomozó általában kívülálló – nálam viszont mindig szerepel a történetben magában is, köze van hozzá, a legszemélyesebben, és nemcsak neki, hanem íróként nekem magamnak is. A Bogáncsvirágban egy Fiona nevű lány próbál rájönni, hogy hogyan haltak meg a szülei – hogy aztán rájöjjön, hogy ő is érzi egy árulás generációkon át örökített traumáját, amihez neki is köze van, és hogy az ő saját élete is veszélyben forog. A Manőverben egy Kasper nevű újságíró bukkan gyilkosságok nyomára, miközben a saját megbicsaklott életének a romjait kutatja – egy életközepi válsággal küszködő, valaha tehetségesnek mondott, de mára megállapodott (és megtorpant) férfi, aki indokolatlanul szép és tehetséges feleségével gyermektelen házasságban él, ráadásul kissé túlsúlyos is lett közben… Ez akár én is lehetnék.

Az Öreghídon végzett munka volt ebből a szempontól a legkülönlegesebb: ott ugyanis egy olyan főszereplő nyomoz, aki „többen van”. Ott ugyanis egy kisközösség a főszereplő, egyenlő nagyságú szerepekkel, amelynek minden tagja én magam vagyok. A személyiségem más és más kivetülései vannak összezárva egy helyen, ahonnan nem lehet kijutni. Ahogy szeretik, ahogy bántják egymást, ahogy fogadják az idegent, ahogy segítenek a bajbajutottakon, ahogy kicsinyesek és nagyvonalúak egyszerre, ahogy az életüket adják tétovázás nélkül egy jó ügyért, ahogy útjára engednek egy haldoklót, ahogy megbocsátanak egy megbocsáthatatlan árulást a múltból. Külön-külön: ilyen vagyok. Együtt: ilyen szeretnék lenni.

Mit jelent Az Öreghíd alatt esetében a műfaji megjelölés: „képzeletbeli ír darab”, ehhez képest mi a Bogáncsvirág?

Ó, ez csak játékosságból került oda, nincs mögötte semmi ravaszság, a kőszegi nyári színházcsinálás oldott hangulatához van köze. Simán csak későn jutott eszembe, hogy álnéven kellett volna kiírni a szerzőt a plakátra, mit tudom én, „írta McDonagh nagymamája”, vagy ilyesmit, de addigra már késő volt.

Az az előadás azért készült, hogy a jóérzésünket hizlalja, és így a nézőét is. Erre való, szabadtérre, nyárra. Mert az Öreghíd stílusgyakorlat is, paródia is, de komolyan vehetőség is van benne. Igazi, nagy játékkedvvel összerakott hamisítvány. Azt játsszuk, hogy írek vagyunk, de nem azért, mert tényleg azok szeretnénk lenni, hanem mert ma ez a játék. Nincs benne nagyobb hátsó gondolat, mint abban, ha a fejembe nyomok egy piros sapkát, és bemondom, hogy most én vagyok a tűzoltó. A Bogáncsvirágnak nincs ilyen előképe, nem utánoz, nem hivatkozik. Pusztán a helyszín, az eldugott északnyugati sziget miatt tűnhet hasonlónak.

Az eddigi írdarab-rendezéseid után hogyan definiálnád, milyen egy „valódi ír darab”?

Van Upor Lászlónak egy nagyon jó tanulmánya erről a magyarul kiadott Pogánytánc drámakötetben, az nagyon élvezetes olvasmány. Én nem vállalkoznék ezzel kapcsolatos fejtegetésre most, mert nem vagyok tudós – inkább csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy míg az ír drámakultúra is van olyan ezerszínű és izgalmas, mint bármelyik másik, mégis a világ többi részén nyugodtan lehet rá hivatkozni, a szóösszetétel mindenütt jelentéssel bír. Ez mindenképp figyelemre méltó. Az ír kultúra világszerte sikeres exportja, a zenétől a McDonaghon át a sztepptáncig: páratlan művészi és piaci sikertörténet.

Magyar nézőként nyilván a hasonlóságok és különbségek listába rendezése a legérdekesebb feladvány – egy kis (nálunk jóval kisebb!), történelem tépázta nép, amely ráadásul sokkal fenyegetőbben nézett szembe a történelme során az identitása megsemmisülésének reális lehetőségével. Többek közt saját nyelvét is csak elvétve beszéli már – mintha nálunk megmaradt volna a Monarchia, és most mind németül beszélnénk, páran értenének csak magyarul. Évszázados nyomor után csak egészen a közelmúltban beköszöntő jóléti társadalom, sírva vigadás, összetéveszthetetlen népdalkincs vagy épp a nagy, elnyomó (de közben áttételesen fel is emelő) szomszéd, rengeteg társadalmi feszültség… És hát az erőszak, lövöldözés, robbantás, amit nem lehet félvállról venni. Szóval sok az érdekes, elsőre hasonlóságnak tűnő, de igazából máshonnan megközelítendő szempont.

Egyébként a zenészek között sokkal korábban hallottam a székely-ír mentalitás közötti feltűnő hasonlóság gondolatáról (ami persze felszínes ugyan, de nem teljes tévedés), minthogy Székely Csaba drámái (amelyek sok nézőjüket McDonaghra emlékeztetik) elindultak volna hódító körútjukra Magyarországon.

Számomra az ír darab egyszerűen az, ami hamisítatlan. Amit mi csinálunk, az „olyan”. Az meg „az”. Ahogy egy ír kocsma is fura díszlet itthon, és létező, autentikus hely és fontos társadalmi agóra ott. Nyilván az ír darabokat is a maguk sokrétegű társadalmi, mitológiai, miegymási hivatkozásaival csak az ő kultúrájukba ágyazott szellemmel lehet igazán érteni, de mégis, a belőlük áradó ősiségen keresztül élvezhetők a világ más tájain is, van bennük valami univerzális. Ismerősnek látszik valahogy, nem érezzük idegen terepnek.

Aztán még ott van ezer más dolog is, a nyelv, amit világszerte beszélnek, miközben maga az angolul formát öltő anyag mégsem angol és pláne nem amerikai. És hát ott van bizony a kelendőség. Utóbbi sem elhanyagolható szempont. Az ír kocsmazene a mi magyarnóta-kultúránknak felel meg (népzenei gyökerű ugyan, de lényegében maga is hamisítvány), mégsem mérhető össze a hatása a kettőnek. Így a piaca sem.

Mitől tud felszabadító lenni, ha gombhoz varrod a kabátot, tehát a színészekre írod a darabot, nem pedig adott csapatra keresel klasszikus vagy kortárs, magyar vagy külföldi drámát?

Mert eleve felvillanyoz a gondolat, hogy megbíznak bennem ennyire, és látatlanban elvállalnak egy szerepet. Hogy tudják előre, hogy jól fognak járni, mert olyan lesz, ami nekik jól áll, ami személyre szabott kihívásokat tartogat, ami személyes sikert ígér. Utána ezt valóra is kell váltani persze, sok van még ilyenkor hátra. De már maga a bizalom a lehető legnagyobb inspiráció, ami az induláshoz kapható.

Egy vidéki előadáshoz képest talán csak egy nyári vidéki előadás lehet időben, térben korlátozottabb hatókörű. Ez a mondat a szakmai hiúságodat vagy önérzetedet illetően kivált belőled bármilyen érzést?

Én lennék a legboldogabb, ha a magyar színigazgatók között híre menne, hogy én tudok ilyet. Felkérésre, a produkció elképzelt körülményeit és évadbeli funkcióját előre ismerve létrehozni valamit, amiben jó benne lenni, jó nézni, ami könnyen befogadható, és a szakmailag kissé homályos, de a közönség szempontjából nagyon is keresett mezsgyén van a bulvár és a művészszínház között. Hogy minden skrupulus nélkül és nagy kedvvel foltozok be évadtervi lukakat, írok nagy szerepet valakinek, hozok helyzetbe másvalakit.

Voltam társulatvezető épp elég ideig ahhoz, hogy tudjam, ez értékes tudás. Hogy fejlődhessek benne, annak az országos figyelem nyilván jót tenne, de nem akarok telhetetlen sem lenni – és pláne nem akarok keseregni azon, amivel nem tudok mit csinálni. Ha egyetlen felejthetetlen, csillagos kőszegi nyáreste jön ki belőle, az is nagyon jó nekem. Évekig táplálkozom a tapsviharból, amit a végén kapunk.

Milyen vagy színésznek, amikor egy kollégád rendez, és milyen akkor, amikor játszol is a darabban?

Az egész életem színészek között telik – így elég jól tudom, mivel könnyítem meg egy rendező dolgát. Nagyon könnyű velem, én úgy élem meg, de persze majd én is kajánul vigyorgok, ha azt olvasom valahol, hogy ők erről mást mondanak.

forrás: https://kultura.hu

The Irish Coffee - képek az Eucharisztikus Kongresszusról

Öt kenyerünk volt s két halunk, most több ezer embernek adunk enni – Élmények a NEK családi napjáról

Szeptember 11-én, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) szombati napján környékbeli és messze földről érkező családok látogattak ki a Margitszigetre. A Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) és a Családok Jézusban Közösség (CSJK) szervezte az ünnepet a hatalmas tömegnek.

Ugyan a Forráspont rendezvényt tegnap este tartották a Papp László Budapest Sportarénában, de ma mintha az folytatódott volna a Margitszigeten, csak más értelemben. A napsütés, a hőség gondoskodott arról, hogy fizikailag szinte „forrásponton” legyünk; a Magyar Katolikus Egyház gazdagsága, a családok együttléte, a nem várt és régen látott ismerősökkel való találkozások pedig lelkileg hevítették fel a családi nap résztvevőit. Ünnep volt a szigeten, amilyen még nem volt ott soha.

A Nagyszínpadon és a Kamaraszínpadon egymás után léptek fel ismert együttesek és előadók; hogy csak néhányat említsünk: Szalóki Ági, a Kaláka együttes, Berecz András, a Misztrál együttes, Bérczesi Robi, Bolyki Balázs és a B4, Sillye Jenő, Lackfi János, az Irish Coffee zenekar, az Eucharist, Csókay András, de még hosszan sorolhatnám… Hetven kiállítósátorban várták közösségek, szerzetesrendek, egyházi szervezetek a családokat felnőtteknek és gyerekeknek is szánt programokkal.

A Családok Jézusban Közösség magyarországi vezetője a Gorove házaspár. Kriszta elmondta, nemcsak a több éves szervezés, hanem az életük összes gyümölcse beért most. Az Isten szőlőjében nagyon sok emberrel volt kapcsolatuk, akik itt, a rendezvényen szembejönnek velük. László úgy fogalmazott:

öt kenyerünk volt és két halunk, és most több mint ötezer embert etetünk. Amikor felajánlottuk, hogy a CSJK szervezne egy családi napot a kongresszus idején, nem gondoltuk, hogy ez lesz belőle.”

A beszélgetősátorban rengetegen gyűltek össze, messze a sátron túl is sorakoztak az érdeklődők, és ez igaz volt minden más programra is. Hasznos tanácsokat kaphattunk ahhoz, hogy a mindennapokban hogyan tudnánk úgy élni, hogy jobban megvalósítsuk a teremtett világ védelmét. Ugyanitt bemutatkozott a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita és Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkára is. Az eszmecsere végén elhangzott:

a roma szót betűszóként is értelmezhetnénk, akár így: „reményteli országban mindenki ajándék”.

Dobszay Benedek ferences szerzetes kérdésünkre elmondta, hogy a rendezvénynek az is a célja, hogy a kongresszus üzenetét közel vigye az emberekhez. „Ferencesként külön örülök, hogy egy olyan közösség az egyik főszervező, mely az Országúti Ferences Plébániához kötődik: a Családok Jézusban Közösség.”

A párkapcsolatokról Guba Juditot és Imrét, valamint Gorove Krisztát és Lászlót kérdezte Martí Zoltán a beszélgetősátorban. Kiemelték, hogy számos olyan program van, amely segíti a házaspárokat, például az „Ölelj át!” elnevezésű. Nagyon fontos, hogy tegyünk a kapcsolatunkért rászánt idővel, jó kommunikációval.

A szerelemben nem kell, hogy okos legyél, gazdag vagy vicces, elég, ha jelen vagy.”

Mivel e szeptember 11-e a huszadik évfordulója a World Trade Center elleni támadásnak, ennek kapcsán Kiss Ulrich jezsuita atyával és Sayfo Omarral, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával Berecz Péter beszélgetett Kereszténység versus iszlám címmel. Valóban a vallások összecsapásáról van szó, civilizációk harcáról? Lehet-e békésen egymás mellett élni? Keresztény szempontból missziós területnek tekintjük-e a muszlimok világát? – hangzottak el a kérdések. Az eszmecsere fő üzenete az volt:

az iszlám is sokszínű világ, hasonlóan a kereszténységhez, a szélsőségesek ennek egy kisebb szeletét képezik. Van értelme a kölcsönös párbeszédnek.

A kiállítósátrak egyikében az államfő felesége, Herczegh Anita is jelen volt a Regőczi István Alapítvány részéről, melyet férjével közösen a koronavírus-járvány árváinak megsegítésére hoztak létre. Kérdésünkre elmondta, hogy nagy az érdeklődés, sokan szeretnék az alapítványt támogatni, konkrét felajánlás is érkezett. A szigetre látogatók kifejezték örömüket a kezdeményezés miatt, közülük sokan ismerték is Regőczi atyát. Áder János felesége beszámolt arról is, hogy a közel ezer érintett gyermek felével már felvették a kapcsolatot. Gyermekenként 200 ezer forintot juttattak az alapítványon keresztül egyszeri segélyként, de most dolgozzák ki azt a rendszert, amellyel havi rendszerességgel tudják őket támogatni.

A nagyszínpadon Lackfi János előadásában megosztotta a gyerekei és unokái által szerzett tapasztalatán túl azt is, hogy az írásban hogyan van Isten jelen. A Jóéjtpuszik sorozat szövegei sokszor szemlélődő imában születnek. „Jó a Jóistennel együtt dolgozni, mert biztosan százszor jobb verseket tudna írni, mégis hagyja, hogy én írjam.”

Csókay András a Kamaraszínpadon őszintén beszélt házasságáról Altay Daniellával. Elmondta, elköteleződés és szenvedély kell a szerelemhez, de mindez nem elég az örök lángoláshoz. „A szenvedély akkor marad meg, ha a másikban mindennap felfedezem Krisztus arcát. Ha Jézus Krisztussal állandó, mély párbeszédben vagyok, akkor mindig tüzes szerelemmel tudom a másikat szeretni.”

A szerzetesek is beszámoltak a hivatásgondozásukról, közösségi életükről a beszélgetősátorban. A missziós sátorban a verbita tartományfőnök, Tete Remis SVD mondta el, milyen jó látni, hogy élő az Egyház Magyarországon. Tizenkét országból jöttek hazánkba verbita szerzetesek és papok, minden földrészről, Dél-Amerikából, Ázsiából és Afrikából is. A kispapjaik, szerzeteseik közül néhányan énekeltek, gitároztak félig-meddig még törve a magyar nyelvet. A szigetre rengeteg szerzetes, szerzetesnő, tartományfőnök és pap látogatott ki, élmény volt a velük való találkozás.

A gyerekek mindeközben remekül érezték magukat a rendezényen, volt, aki ugrálóvárban hancúrozott, szabadulószobából kereste a kiutat, mások legóztak, kézműveskedtek, játszottak, sportoltak.

A dicsőítő zene egyre lelkesebben szólt a Nagyszínpadról, mind többen kapcsolódtak be az éneklésbe. A rendezvény vége felé az 1938-as kongresszus himnuszának egy feldolgozása, majd a Sillye Jenő tiszteletére előadott Múlnak az évek kezdetű dal már szinte himnuszként hangzott el.

Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk, s egy boldogabb világról álmodunk”… Igen, ez a szigeten ma meg is valósult.

A rendezvény záróünnepélyén Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter hangsúlyozta: a család megtartó szeretetközösség, ahova születünk, és ahonnan szeretnénk eltávozni a földi világból. Magyarország a család védőbástyája Európa-szerte és világszerte. A mai rendezvény az élő cáfolata annak a szólamnak, hogy a hagyományos családoknak már nincsen létjogosultsága. „Önökért kell dolgoznunk, de nemcsak a magyar kormánynak, hanem minden döntéshozónak. Önök jelentik számunkra a jövőt – fogalmazott a miniszterasszony. – Itt vagyunk, hogy dicsőítsük az Urat, és köszönetet mondjunk azért, hogy lehet szerető családunk.”

Mivel a családi nap a KATTÁRS rendezvénye is volt, a jövő évi rendezvény helyszínét Veres András, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke hirdette ki. Kifejezte örömét a mai nap sikere láttán. „A KATTÁRS-at azzal a szándékkal indítottuk útjára, hogy rávilágítsunk arra, hogy az élet minden területén ott van az Egyház, hiszen a hit nekünk nem egy ideológia, hanem a mindennapi élet. A mai napon is ez a szándék vezérelt minket kifejezetten a családokra koncentrálva. Bízom benne, hogy mindenki örömmel, lelkesedéssel jön a következő találkozóra is” – fogalmazta meg reményét a főpásztor.

A püspöki konferencia döntése alapján a következő évi rendezvény Szegeden lesz.

Az MKPK elnöke átadta Az Egyház társadalmi tanításának konpendiumát Serfőző Leventének, a Szeged-Csanád Egyházmegye oktatási helynökének.

A rendezvény végén a színpad bal oldaláról indultak a családok a Kossuth térre a zászlót és a keresztet követve, több száz méteres menetben. „Amiről álmodtunk, amit reméltünk, az mind megvalósult. Hálásak vagyunk, hogy ennek részesei lehettünk, hogy az emberek boldogok, és vállalják, hogy a hit összetart minket” – mondta a Liszka házaspár, az esemény egyik főszervezője a családi napról elvonuló tömeg láttán hálatelt szívvel.

Szerző: Vámossy Erzsébet

forrás: https://www.magyarkurir.hu/

Tapasztaljuk meg a közösség és a reménység erejét! – NEK családi nap lesz a Margitszigeten

Az élő közösség és a korral haladó, sokszínű Egyház élményében lehet részünk szeptember 11-én, szombaton délelőtt és kora délután, ha kilátogatunk a Margitszigetre, a KATTÁRS és a Családok Jézusban Közösség (CSJK) által szervezett családi napra, amelyet az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) keretében rendeznek meg.

A programokról Bánlaki Zsanettel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága irodavezetőjével, a CSJK részéről pedig Liszka Leventével és Liszka-Kaposi Rékával beszélgettünk.

– „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek” – ez lett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus családi napjának alapgondolata. Kiket várnak a margitszigeti rendezvényre?

Bánlaki Zsanett: Minden korosztályt szeretettel hívunk, hívőket és nem hívőket egyaránt. Az esemény ingyenes és bárki számára nyitott, regisztrálni sem kell.

Liszka Levente: A nem hívő barátaimat is bátran meg mertem szólítani, és arra bátorítottam őket, hogy jöjjenek el szeptember 11-én a Margitszigetre, nézzék meg, milyen is az Egyház. A NEK családi napjának honlapját és Facebook-oldalát látva mindig elcsodálkozom, hányféle közösség és önkéntes szolgálat működik ma Magyarországon. Ezek a közösségek most azt várják, hogy a kiállítósátraikban találkozhassanak az emberekkel.

Liszka-Kaposi Réka: Amikor két évvel ezelőtt arra gondoltunk, hogy a NEK miatti budapesti útlezárások mennyi bosszúságot fognak okozni az itt lakóknak, úgy éreztük, kellene egy olyan program is, amit közel érezhetnek magukhoz, és amelyen keresztül jobban megérthetik, miről szól ez a nyolc nap nekünk, hívőknek.

Ezen a szombati napon azokat is szeretnénk megszólítani, akiknek az Eucharisztia szó semmit nem mond. Másrészt szerettünk volna egy olyan rendezvényt, amelyen a családok minden tagja részt vehet.

Nekünk is vannak kisgyermekeink, tudjuk, milyen nehéz eljutni egy eseményre, és ott milyen kínos lehet, ha netán nem viselkednek jól a gyerekek. Azért választottuk helyszínnek a Margitszigeten az Alsó-Nagyrétet, hogy legyen elég hely és programlehetőség a csintalankodó kicsiknek is. A kisgyermekeknek Kaláka- és Szalóki Ági-koncerttel készülünk, a kicsit nagyobbakat Bérczesi Róbert és a Magidom szórakoztatja, a fiatalokat és a felnőtteket pedig az Eucharist zenekar dicsőítő koncertjével várjuk.

– A nagyszínpadon és a kamaraszínpadon párhuzamosan futnak majd programok, de más helyszínek is lesznek. Hol találhatók ezek?

B. Zs.: Az Alsó-Nagyrét hatezer négyzetméteres területén állítjuk fel a két színpadot egymáshoz közel, a Palatinus strand, a Park mozi és a Rózsakert közötti részen, a sziget közepén. A tervek szerint mellettük található majd egy nagyobb sátor a kerekasztal-beszélgetésekhez és a több mint hetven kiállítósátor, ahol különböző közösségek kínálnak izgalmas programokat a családoknak. A réten finom falatokkal vár mindenkit egy büféudvar.

– Minden helyszínnek lesz gazdája. Hol milyen programokra számíthatunk?

L. L.: A nagyszínpadon Süveges Gergő lesz a műsorvezető, a kamaraszínpadon Mohay Bence, a beszélgetősátorban pedig Martí Zoltán. A fellépőktől azt is kértük, hogy mutassák meg a személyes hitüket, röviden beszéljenek a Jézussal való találkozásukról is.

L. K. R.: Csókay András idegsebész megosztja velünk, hogy a családjának milyen szerepe volt a hite alakulásában. Meghívtuk Hodász András atyát és Göttinger Pál színész-rendezőt, akik középiskolai osztálytársak voltak, és most koncertet adnak a diákkoruktól fennálló zenekarukkal. Berecz András mesél a gyerekeknek és a felnőtteknek. A fellépők között ott lesz többek között Lackfi János, Oberfrank Pál, Bolyki Balázs és a B4, a Flamma Cordis hegedűduó és az Egri Érseki Fiúkórus is.

B. Zs.: A zenei műsorokon és a tanúságtételeken kívül társadalmi és teremtésvédelmi előadásokkal, programokkal is készülünk. Orsos Zoltán atya, szombathelyi egyházmegyés cigány pap, a nagy sikerű Cappuccino programot mutatja be. Nemes Csaba, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület tagja előadást tart Egy föld, egy kenyér – A Laudato si’ a mindennapokban címmel. Több helyszínen is megjelenik majd ez az egyesület, a beszélgetősátorban például Mi fán terem a teremtésvédelem? címmel praktikus gyakorlatokat osztanak meg az érdeklődőkkel. Az egyesület tagjai fenntartható módon élik az életüket, és a beszélgetésben rávilágítanak azokra az egyszerű praktikákra, amelyek alkalmazásával környezettudatosabban élhetünk. A kiállítósátrukban varrhatunk biolevendulazsákot, az ökolábnyomkvízük segítségével pedig megtudhatjuk, hogy a személyes életvitelünk mekkora nyomot hagy maga után.

L. L.: A Debreceni Hajdú Táncegyüttes fellépése után mi is bekapcsolódhatunk a táncba, de sportolhatunk is a réten, a nagyszínpaddal szemben, ahol még szabadulószoba is lesz. A nagy legósátorban hétszáz gyermek közreműködésével harminchatezer darab legóból Ferenc pápa arcképét készítik el. A tíz év alatti gyermekeinket rábízhatjuk a gyermekvigyázókra, akik kézműves-foglalkozással és sportprogramokkal készülnek, hogy a kicsik számára is élményekkel teli lehessen ez a nap. Ne feledkezzünk el arról, hogy könnyen átsétálhatunk a Víztoronynál megrendezett Ars Sacra Fesztiválra is, ahol megnézhetjük a Magyarországon 900 éves premontrei és 800 éves Domonkos-rendet bemutató tárlatot.

L. K. R.: Különösen fontosnak tartjuk a lelki programokat. A nap folyamán elvégezhetjük a szentgyónásunkat, a „Meghallgatlak” sátorban pedig segítő beszélgetésre lehet jelentkezni. Az imasátorban az egyéni és a vezetett ima mellett akár közbenjáró imát is kérhetünk. A Családok Jézusban Közösség partnerszervezeteként működő KétIgen Alapítvány sátrában korosztálytól függetlenül érdekes párkapcsolati játékokat próbálhatnak ki a látogatók a kapcsolatuk mélyítése érdekében.

– Több mint hetven kiállítóval találkozhatunk. Kik ők?

B. Zs.: A szerzetesrendek, lelkiségi mozgalmak, közösségek egymás után foglalták le a sátrakat. Ők is készülnek gyermekeknek szóló programokkal. A szerzetesek vidékről is felutaznak, a velük való találkozás Budapesten már maga kuriózum. Jönnek a ciszterci nővérek Kismarosról, széles programkínálattal. A bakonybéli bencések a nap folyamán háromszor hívják közös imádságos éneklésre a látogatókat, multimédiás sarkot is felállítanak, és személyes beszélgetésre is elérhetők.

L. L.: A párkapcsolat és a házasság témájával foglalkozó közösségek közül az Alpha Alapítvány ismerteti a Házaskurzus programját, az END Katolikus Házastársi Mozgalom tanúságtételekkel és vetítéssel mutatkozik be, és ott lesz a rendezvényen a MÉCS közösség, valamint a TeenStar Magyarország program is. Találkozhatunk a Házas Hétvége Katolikus Lelkiségi Mozgalom és a Magyar Schönstatt Mozgalom képviselőivel. Lelkesen készül az eseményre a Regnum Marianum közösség és a cserkészek is.

B. Zs.: A Katolikus Szeretetszolgálat, valamint a Katolikus Karitász is érkezik vidéki csoportjaival. Az Egyház tanítását a mindennapokban valóra váltó intézmények és közösségek közül ott lesz a Csak Egyet Szolgálat és a Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség. Cigánypasztorációban tevékenykedőkkel is megismerkedhetünk. Közülük megemlíteném a ferences kisnővéreket Arlóról, az Elfogadlak nevű alapítványukkal, valamint a Marista Iskolatestvéreket, akik gyerekprogramokkal készülnek.

L. L.: A Katolikus Egyház társadalmi tanításával kapcsolatban fontos megemlítenünk a Regőczi István Alapítványt. Tekintettel arra, hogy az Egyház aktuális társadalmi kérdésekkel is foglalkozik, fontosnak tartottuk meghívni őket, illetve rajtuk keresztül a koronavírus-járvány nyomán csonkán maradt családokat is. Az alapítvány képviseletében Herczegh Anita asszony, a köztársasági elnök felesége is kint lesz a Margitszigeten. Aktuális és nagy érdeklődésre számot tartó témák kerülnek terítékre a Szólj be a papnak! sátorban, ahol a kereszténység és az iszlám viszonyáról is beszélgetünk szeptember 11-e kapcsán, hiszen az Egyesült Államok elleni terrortámadásnak éppen aznap lesz a huszadik évfordulója.

B. Zs.: A görögkatolikusok is jelen lesznek a kiállítók között, hat sátorban, melyekben megismerhetjük szociális és oktatási tevékenységeiket, például a népszerű Szent Damján-tábort. Mindhárom görögkatolikus püspök megtiszteli jelenlétével a rendezvényt. A beszélgetősátorban közösen ismertetik intézményeiket és együttműködéseiket, például a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatot, amelynek egy oktatója és egy kollégistája is bemutatkozik.

– A Római Katolikus Egyház püspökei közül kik vesznek részt a rendezvényen?

B. Zs.: Székely János püspök jelen lesz a megnyitón és a záróeseményen is, hiszen ő a püspöki kar Caritas in Veritate Bizottságának elnöke, és ő felelős a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) rendezvényekért. A záróprogramon Veres András püspök, az MKPK elnöke hirdeti ki a következő KATTÁRS helyszínét, átadja a stafétát és a rendezvény szimbólumait a jövő évi rendező egyházmegye püspökének.

– A NEK programjain máshol is találkozhatunk a KATTÁRS-sal.

B. Zs.: A püspöki konferencia tavaly őszi döntése alapján idén a KATTÁRS nemcsak a családi nappal, hanem más programokkal is csatlakozik a NEK-hez. Például szeptember 8-án, a Hungexpón a teremtésvédelmi fakultációval. Ott Székely János püspök köszöntője után kerekasztal-beszélgetés várja a hallgatóságot, melyen külföldi jó gyakorlatokat mutatnak be, és a hol-NAP-himnusz című tárlattal hívják fel a figyelmet a teremtésvédelem szükségességére. Szeptember 9-én a Boldog Ceferino Intézet szervezésében lovári nyelven hallgathatunk szentmisét, majd cigánypasztorációval kapcsolatos előadásokra, zenés, táncos fellépésekre, tanúságtételeke és a cigány közösségek találkozójára is sor kerül.

– Milyen céllal és mikor jött létre a KATTÁRS?

B. Zs.: Külföldi mintára hozták létre Magyarországon ez a rendezvényt, melyen az Egyház társadalmi tanításáért tevékenykedő szervezetek mutatkoznak be. 2013-ban indította útjára a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az egy hétvégés programot a Caritas in Veritate Bizottság felügyelete alatt, minden évben más-más egyházmegyére bízva az esemény szervezését. A Katolikus Egyháznak vannak megoldási javaslatai, illetve erőfeszítései a kisebbségek, a szegények, a hajléktalanok problémáinak megoldására. Száz meg száz szervezet naponta dolgozik észrevétlenül ezeken a területeken. Ezeknek a szervezeteknek, lelkiségi mozgalmaknak, szerzetesrendeknek, egyházközségi híveinek a találkozása és közös ünnepe a KATTÁRS.

– A Családok Jézusban Közösség hogyan lett a családi nap egyik szervezője?

L. L.: 2018-ban, a nagy húsvéti lelkigyakorlatunkon merült fel először annak a gondolata, hogy családi napot szervezzünk. Azóta rengeteg estét töltöttünk ötleteléssel, igyekeztünk kitalálni, milyen programoknak adjunk teret, és kiket hívjunk meg.

L. K. R.: A Családok Jézusban Közösséghez hetven házaspár tartozik. Húsz év alatt kétezer jegyest kísértünk, amit önkéntes szolgálatként végzünk. Ugyanakkor nincs olyan stábunk, amellyel le tudnánk bonyolítani egy húszezer fős rendezvényt. Szívesen közreműködtünk abban, hogy kiforrjon ennek a családi napnak a váza. A program lebonyolítását pedig a NEK Titkárság mellett az ÉrMe Hálózat vállalta magára, amely immár húsz éve magyar katolikus vállalkozókat és üzletembereket tömörít magába. Tavaly lett volna a kerek évfordulójuk, a mostani alkalom az ő ünneplésüknek is méltó keretet tud adni.

Az ötletelésen kívül a lebonyolításban is sokan segítenek a közösségünkből. Sokféle feladatot vállaltunk: fogadjuk a fellépőket és a VIP-vendégeket, helytállunk a backstage-ben, sátras programokkal készülünk. A szervezés során döbbentünk rá arra, hogy milyen sokszínű a közösségünk. Hálásak vagyunk, hogy közreműködhetünk egy ilyen építő szolgálatban.

L. L.: Valóban nagy felfedezés volt, hogy a közösséghez tartozó különböző emberek mennyiféle kompetenciával rendelkeznek, hányféle szakma ismereteit tudják kamatoztatni a családi nap szervezése során. Ez úton is köszönjük nekik ezt a hatalmas munkát.

– Tavaly a járvány miatt el kellett halasztani a NEK-et. Hogyan találkozott össze a két szervező, a KATTÁRS és a CSJK a nehezített körülmények között?

L. K. R.: A CSJK-val közösen 2019 szeptemberében kezdtük szervezni a családi napot Mohos Gábor püspök felkérésére. Még abban az évben nagyjából novemberre összeállt a koncepcióterv, amit tizennégy változatban hosszú órák során szerkesztettünk. Két hét múlva úgy tűnt, hogy nem lesz ebből a programból semmi. Tavaly januárban aztán újult erővel kezdtünk neki a szervezésnek, és folytattuk a munkát egészen március 10-ig, amikor a Covidról szóló első hírek megérkeztek. Idén januártól viszont Mohos Gábor püspök javaslatára már a KATTÁRS-sal együtt szerveztük a családi napot. A munka a járvány miatt sokáig kizárólag Zoomon keresztül volt lehetséges.

– Önök szerint mi a rendezvény legfőbb feladata?

L. K. R.:

Fontosnak tartjuk, hogy hívőként közösségben éljük meg és mutassuk meg a hitünket és egységünket Krisztusban. Hisszük, hogy a jelenlétünk a szigeten tanúságtétel Isten mellett, az Egyház mellett, a házasság és a család mellett. Kiállunk a teremtett világ megújulásáért is.

Az Egyház gazdagságát szeretnénk megmutatni egy élőképpel: 13 órakor az Oltáriszentséget és az I H S betűket formázzuk majd meg, erről felvétel is készül. Erre az időre a színpadi programjaink is abbamaradnak.

B. Zs.: A rendezvény végén a családok Székely János püspök vezetésével átvonulnak a Kossuth térre, ahol szentmisével folytatódik a NEK programja. Ez a vonulás is fontos jel lesz.

L. L.: Minden hívő embert arra kérünk, tekintse missziónak, hogy eljön a családi napra, és nem hívő barátait is bátran hívja el.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita; plakátok: MKPK Sajtószolgálat

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. szeptember 5–12-i összevont számában jelent meg.

forrás: https://www.magyarkurir.hu

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Családi Napja a Margitszigeten

2021. szeptember 11-én, szombaton, 10:00 és 15:00 óra között a margitszigeti Alsó-Nagyréten kerül megrendezésre az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Családi Napja a Családok Jézusban Közösség és a Katolikus Társadalmi Napok szervezésében. Az ingyenes esemény hívők és nem hívők számára is kínál izgalmas családi programokat és előadásokat: zenészek, írók, közösségek, játékok, párkapcsolati sátor és sok más program kikapcsolódásra, elmélyedésre, találkozási lehetőségre hívja a látogatókat.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kísérő eseményének, a Családi Napnak a célja, hogy bemutassa az egyház sokszínűségét és elvigye az evangélium örömhírét minden érdeklődő számára:

Pál apostol azt mondja, hogy „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek” (1Kor 9,22). Ennek szellemében szeretnénk, ha a Családi Nap lelkülete és szervező elve a következő lenne: minden jóakaratú ember meghívva és minden vendég megszólítva érezhesse magát.

– mondta el Liszka Levente, aki feleségével Liszka-Kaposi Rékával az esemény arcai és társszervezői.

A Családi Napon két színpadon lesznek előadások, koncertek, beszélgetések, emellett pedig több mint 70 sátorban mutatkoznak be a szerzetesrendek, közösségek, lelkiségi mozgalmak. A nagyszínpadon és a kamaraszínpadon fellépő előadók, meghívott vendégek a produkcióikon túl beszélni fognak hitükről, Istennel való találkozásukról. Fellépnek Szalóki Ági, Lackfi János és Dr. Csókay András NEK hírnökök, Mező Misi és az Euchariszt Együttes, a Kaláka Együttes, ott lesz Hodász András atya és Göttinger Pál színész-rendező az Irish Coffee zenekarral, és még sokan mások.

Az esemény két fő tematika köré épül, az egyik a párkapcsolat és házasság, a másik pedig a tágabb értelemben vett teremtésvédelem és társadalmi érzékenység.

Ezek több előadás, beszélgetés témáját is adják, Orsós Zoltán roma származású pap például bemutatja a Capuccino program keretében végzett cigánypasztorációs szolgálatot, Gorove László és felesége Gorove Kriszta, illetve Guba Judit és Imre pedig a párkapcsolati kihívásokról, a házasság gazdagságáról mesélnek majd.

Ízelítő a programokból:

interaktív programok a sátrakban minden korosztály számára

párkapcsolati sátor, imasátor, meghallgatlak sátor

kerekasztal-beszélgetések

előadások a cigánypasztorációról

gyónási lehetőség

akadályverseny

kézműves foglalkozás

LEGO sátor.

Egy kép a jövőnek! 13:00-kor a résztvevők élőképet formálnak az Oltáriszentségről, melyről felvétel készül az utókor számára. Az élőkép szereplői pólót, és baseball sapkát kapnak, ezért a részvételi szándékot előre jelezni kell a weboldalon!

Az esemény végén a résztvevők Székely János püspök atya vezetésével közös menetben vonulnak a Kossuth térre, az ünnepi szentmisére.

forrás: https://novekedes.hu/

Játék, imádság, közösség

Szombaton délelőtt tíz órától várnak minden érdeklődőt a margitszigeti Alsó-Nagyrétre, ahol az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Családi Napját rendezik meg.

Zenészek, írók, közösségek, játékok, párkapcsolati sátor és sok más program kikapcsolódásra, elmélyülésre, találkozási lehetőségre hívja a látogatókat.

A nagyszínpadon és a kamaraszínpadon fellépő előadók, meghívott vendégek a produkción kívül beszélnek majd hitükről, Istennel való találkozásukról.

Elfogadta a szervezők meghívását mások mellett: Szalóki Ági, Lackfi János és Dr. Csókay András NEK hírnökök, Sillye Jenő, Mező Misi és az Euchariszt Együttes, a Kaláka Együttes. Hallhatják majd Hodász András atyát, Göttinger Pál színházrendezőt az Irish Coffee zenekarral és Berecz Andrást is.

A kamaraszínpadon és a sátrakban az eseményt szervező Családok Jézusban Közösség és a Katolikus Társadalmi Napok hivatásának és feladatának megfelelően két téma kap hangsúlyosabb szerepet: a párkapcsolat és házasság, valamint a tágabb értelemben vett teremtésvédelem és társadalmi fogékonyság.

A meghívott szerzetesrendek és közösségek több mint hetven sátorban mutatkoznak be és kínálnak interaktív programokat minden korosztálynak. Az érdeklődőket párkapcsolati sátor, imasátor, Meghallgatlak-sátor, kerekasztal-beszélgetés, szabadulószoba, a gyerekeknek LEGO sátor, kézműves foglalkozások, néptánc, ugrálóvár várja. Előadások hangzanak el a nap folyamán cigánypasztorációról, hivatásról, párkapcsolatról. Természetesen gyónási lehetőséget biztosítunk.

13:00 órakor egy élőképet formáznak meg a résztvevők közreműködésével: az Oltáriszentséget, benne az IHS betűkkel. Ezzel azt hirdetjük, hogy Jézus ma is jelen van a világban.

Az esemény végén egy nagyszabású dicsőítő zenélés lesz a nagyszínpadon, majd a résztvevők Székely János püspök atya vezetésével közös menetben vonulnak a Kossuth térre, az ünnepi szentmisére és az azt követő eucharisztikus gyertyás körmenetre.

További részletek a programban, a www.nekcsaladinap.hu weboldalon vagy a Katolikus Társadalmi Napok facebook oldalán olvashatók: https://www.facebook.com/katolikustarsadalminapok

forrás: https://www.iec2020.hu/