Molnár Piroska, Csákányi Eszter, Epres Attila, Kováts Adél, Járai Máté, Nagy Sándor és Thuróczy Szabolcs is szerepel a jubileumi, 25. VIDOR színházi programjában. A fesztivál idén augusztus 21-től augusztus 29-ig tart a Móricz Zsigmond Színház szervezésében Nyíregyházán.
A teátrum nagyszínpadán a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kölcsönlakás című darabjával kezdődik a versenyprogram; a vérbő brit vígjáték Kapitány Iván rendezésében kel most új életre, főbb szerepekben Nagy Sándorral, Lévay Viktóriával és Danyi Judittal. A Radnóti Színház a Parasztopera című zenés tragikomédiával érkezik a megmérettetésre augusztus 22-én (rendező: Szikszai Rémusz), mely Kováts Adél, László Zsolt, Katona Péter Dániel főszereplésével egy falusi esküvő sötét, múltbéli titkait robbantja a felszínre. A Loupe Színházi Társulás A kezdet/vége című produkciójában augusztus 23-án (rendező: Horváth János Antal) Földes Esztert, Molnár Áront és Mohai Tamást is láthatjuk; a felismerhető, hétköznapi helyzeteken keresztül bemutatott történetben az első gyermeküket váró fiatal házasok harcolnak a modern párkapcsolati egyensúlyért.
Majd az Örkény Színház fergeteges, Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza! című előadása következik augusztus 26-án, Kincses Réka rendezésében többek között Szandtner Anna, Csákányi Eszter és Znamenák István szereplésével; a berlini művésznegyed félkész loft lakásában játszódó darabban a konzervatív és liberális világnézetek ütköznek egy váratlan vendég kíséretében. A Pesti Színház az Igazából komédia című előadását hozza el (rendező: Szabó Máté), Varga-Járó Sára, Kovács Tamás és Lukács Sándor főszereplésével augusztus 27-én. Az előadásban nyújtott teljesítményéért Varga-Járó Sára felkerült a Fidelio listájára is.
A nagyszínpad versenyprogramját a Karinthy Színház előadásában Neil Simon ikonikus vígjátéka, a Furcsa pár zárja – többek között Lux Ádámmal, Szabó Sipos Barnabással és Balázs Andreával. Nem szerepel a versenyprogramban, de augusztus 25-én, közkívánatra újra érkezik az Orlai Produkciós Iroda produkciója, a Mezítláb a parkban című romantikus vígjáték: Kerekes Éva, Epres Attila, László Lili és Rohonyi Barnabás főszereplésével, Kocsis Gergely rendezésében. Paul és Corie, a konzervatív ügyvéd fiú és a szabad lelkű lány friss házasok, legfelső emeleti közös lakásukban mindennaposok a vérre menő és mulatságos játszmák.
A Krúdy Kamarába a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház és a Nézőművészeti Kft. a Norvégminta produkciót hozza el a fesztiválra augusztus 22-én, Tasnádi István legújabb kamarakomédiája a szerelem és a barátság határvonalait vizsgálja Jankovics Anna, Kovács Lehel és Katona László játékával.
Az előadás egyben a váratlanul elhunyt Scherer Péter utolsó rendezése is.
Ezt követi majd 24-én az Efemer Társulás különleges előadása, az Etűdök elképzelt érzésekre, Kovács Krisztián és Német Klára szereplésével, melyet Sediánszky Nóra írt és állított színpadra. A Gólem Színház Lefitymármegint (Lefitymálva 2) című szatírája Borgula András rendezésében érkezik 25-én, a főbb szerepekben Bánki Gergely, Kiss Eszter és Schmied Zoltán látható, a darabban egy mesterséges unintelligencia generálta, identitásválságos zűrzavarba csöppenünk. A Rózsavölgyi Szalon Arts & Café Búcsúlevél című vígjátéka Alföldi Róbert rendezésében érkezik Kiss Mari és Epres Attila szereplésével augusztus 26-án, az előadásban kiderül, mi történik, ha egy párnak egyetlen éjszakája marad arra, hogy megértse a múltat és újraírja a sorsát.
Az Éjszakai Színház és a Szkéné Színház közös Keleti nyitás produkciójában 27-én (rendező: Dömötör Tamás), Thuróczy Szabolcs, Katona László és Pajor Kristóf játékával egy haldokló faipari szövetkezet abszurd mindennapjaiba nyerünk bepillantást, ahol egy új, külföldi befektető érkezése kavarja fel az indulatokat. A kamara versenyjátékok sorát a Karinthy Színház Lököttek című darabja zárja 29-én, Kelemen József rendezésében egy pszichológus várótermében kialakuló spontán csoportterápiának lehetünk tanúi – többek között Balázs Andreával, Pápai Erikával a főbb szerepekben.
A Rózsakert Szabadtéri Színpadon már a fesztivált megelőzően, augusztus 18-án várjuk a nagyérdeműt, a Veres1 Színház Amerikai komédia című swing-musicalével (rendező: Peller Károly), Horváth Mónika, Simon Kornél és Bálint Ádám főszereplésével. Az Anconai szerelmesek off-programban érkezik az Erkel Színháztól augusztus 22-én, Cseke Péter rendezésében. A varázslatos, napfényes olasz tengerparton játszódó zenés színdarab Járai Máté, Fehér Tibor, Kovács Lehel, Vágó Bernadett és Náray Erika szereplésével, örökzöld slágerekkel varázsolja el a nézőket. A legendás brit komédiasorozat után végre Nyíregyházán is látható augusztus 23-án az Orlai Produkciós Iroda Csengetett, MyLord? című darabja, melyet Kocsis Gergely állított színpadra. Molnár Piroska és Gyabronka József főszereplésével bepillantást nyerhetünk a húszas évek Londonjának felső tízezerbeli életébe és az őket kiszolgáló, legalább annyira színes egyéniségű személyzet mindennapjaiba, akiket többek között Debreczeny Csaba, Rohonyi Barnabás, Ficzere Béla és László Lili alakít.
A teátrum nagyszínpadán a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kölcsönlakás című darabjával kezdődik a versenyprogram; a vérbő brit vígjáték Kapitány Iván rendezésében kel most új életre, főbb szerepekben Nagy Sándorral, Lévay Viktóriával és Danyi Judittal. A Radnóti Színház a Parasztopera című zenés tragikomédiával érkezik a megmérettetésre augusztus 22-én (rendező: Szikszai Rémusz), mely Kováts Adél, László Zsolt, Katona Péter Dániel főszereplésével egy falusi esküvő sötét, múltbéli titkait robbantja a felszínre. A Loupe Színházi Társulás A kezdet/vége című produkciójában augusztus 23-án (rendező: Horváth János Antal) Földes Esztert, Molnár Áront és Mohai Tamást is láthatjuk; a felismerhető, hétköznapi helyzeteken keresztül bemutatott történetben az első gyermeküket váró fiatal házasok harcolnak a modern párkapcsolati egyensúlyért.
Majd az Örkény Színház fergeteges, Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza! című előadása következik augusztus 26-án, Kincses Réka rendezésében többek között Szandtner Anna, Csákányi Eszter és Znamenák István szereplésével; a berlini művésznegyed félkész loft lakásában játszódó darabban a konzervatív és liberális világnézetek ütköznek egy váratlan vendég kíséretében. A Pesti Színház az Igazából komédia című előadását hozza el (rendező: Szabó Máté), Varga-Járó Sára, Kovács Tamás és Lukács Sándor főszereplésével augusztus 27-én. Az előadásban nyújtott teljesítményéért Varga-Járó Sára felkerült a Fidelio listájára is.
A nagyszínpad versenyprogramját a Karinthy Színház előadásában Neil Simon ikonikus vígjátéka, a Furcsa pár zárja – többek között Lux Ádámmal, Szabó Sipos Barnabással és Balázs Andreával. Nem szerepel a versenyprogramban, de augusztus 25-én, közkívánatra újra érkezik az Orlai Produkciós Iroda produkciója, a Mezítláb a parkban című romantikus vígjáték: Kerekes Éva, Epres Attila, László Lili és Rohonyi Barnabás főszereplésével, Kocsis Gergely rendezésében. Paul és Corie, a konzervatív ügyvéd fiú és a szabad lelkű lány friss házasok, legfelső emeleti közös lakásukban mindennaposok a vérre menő és mulatságos játszmák.
A Krúdy Kamarába a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház és a Nézőművészeti Kft. a Norvégminta produkciót hozza el a fesztiválra augusztus 22-én, Tasnádi István legújabb kamarakomédiája a szerelem és a barátság határvonalait vizsgálja Jankovics Anna, Kovács Lehel és Katona László játékával.
Az előadás egyben a váratlanul elhunyt Scherer Péter utolsó rendezése is.
Ezt követi majd 24-én az Efemer Társulás különleges előadása, az Etűdök elképzelt érzésekre, Kovács Krisztián és Német Klára szereplésével, melyet Sediánszky Nóra írt és állított színpadra. A Gólem Színház Lefitymármegint (Lefitymálva 2) című szatírája Borgula András rendezésében érkezik 25-én, a főbb szerepekben Bánki Gergely, Kiss Eszter és Schmied Zoltán látható, a darabban egy mesterséges unintelligencia generálta, identitásválságos zűrzavarba csöppenünk. A Rózsavölgyi Szalon Arts & Café Búcsúlevél című vígjátéka Alföldi Róbert rendezésében érkezik Kiss Mari és Epres Attila szereplésével augusztus 26-án, az előadásban kiderül, mi történik, ha egy párnak egyetlen éjszakája marad arra, hogy megértse a múltat és újraírja a sorsát.
Az Éjszakai Színház és a Szkéné Színház közös Keleti nyitás produkciójában 27-én (rendező: Dömötör Tamás), Thuróczy Szabolcs, Katona László és Pajor Kristóf játékával egy haldokló faipari szövetkezet abszurd mindennapjaiba nyerünk bepillantást, ahol egy új, külföldi befektető érkezése kavarja fel az indulatokat. A kamara versenyjátékok sorát a Karinthy Színház Lököttek című darabja zárja 29-én, Kelemen József rendezésében egy pszichológus várótermében kialakuló spontán csoportterápiának lehetünk tanúi – többek között Balázs Andreával, Pápai Erikával a főbb szerepekben.
A Rózsakert Szabadtéri Színpadon már a fesztivált megelőzően, augusztus 18-án várjuk a nagyérdeműt, a Veres1 Színház Amerikai komédia című swing-musicalével (rendező: Peller Károly), Horváth Mónika, Simon Kornél és Bálint Ádám főszereplésével. Az Anconai szerelmesek off-programban érkezik az Erkel Színháztól augusztus 22-én, Cseke Péter rendezésében. A varázslatos, napfényes olasz tengerparton játszódó zenés színdarab Járai Máté, Fehér Tibor, Kovács Lehel, Vágó Bernadett és Náray Erika szereplésével, örökzöld slágerekkel varázsolja el a nézőket. A legendás brit komédiasorozat után végre Nyíregyházán is látható augusztus 23-án az Orlai Produkciós Iroda Csengetett, MyLord? című darabja, melyet Kocsis Gergely állított színpadra. Molnár Piroska és Gyabronka József főszereplésével bepillantást nyerhetünk a húszas évek Londonjának felső tízezerbeli életébe és az őket kiszolgáló, legalább annyira színes egyéniségű személyzet mindennapjaiba, akiket többek között Debreczeny Csaba, Rohonyi Barnabás, Ficzere Béla és László Lili alakít.
A Játékszín Naptárlányok című produkciója, a film- és színháztörténet kultikus darabja most a Rózsakertben is bemutatkozik augusztus 25-én, Lévay Viktória rendezésében a felhőtlen szórakozást mások mellett Peller Anna, Dobó Kata, Bánsági Ildikó, Tóth Enikő, Szőlőskei Tímea, Falusi Mariann és Kerekes József is garantálják. A Naptárlányok főszerepéért Peller Anna szintén felkerült a Fidelio 10 felejthetetlen női alakítás 2025-ből listájára. Idén a L’art pour L’art Légitársaság egy fergeteges estet is varázsol augusztus 26-án a VIDOR Fesztiválra: Fölszáradt a páva címmel, Dolák-Saly Róbert, Stefanovics Angéla, Szászi Móni és Pethő Zsolt fellépésével, ahol garantált az abszurd humor, és ahogy ígérik, feltűnik a frissen elvált Margit is!
A Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadán a Dante Közösségi Alkotótér És ez mind így volt! színházi szövegtévesztésekről és egyéb orbitális mellélövésekről szóló előadása augusztus 23-án látható; rendezője és szereplője Göttinger Pál, a vendégművész pedig: Király Attila. Szintén a pódiumszínpad szabadtéri deszkáin kel életre 26-án a Megbízható középszer koncert színházi dalokból Marton Róbert zongorakísérete és Katona László basszusgitár-játéka mellett, ahol
a Nézőművészeti Kft. elmúlt 15 évének legemlékezetesebb dalaiból válogatnak egy indokolatlanul szórakoztató est keretében.
Ugyanitt kap helyet Varró Dániel és Molnár György zenés irodalmi műsora is augusztus 27-én. A szolnoki Szigligeti Színház a Csak bejjebb, Jancsikám című produkcióval vesz részt a versenyprogramban augusztus 28-án, Huszárik Kata és Molnár László előadásában eredeti történetek hangzanak el a balmazújvárosi parasztság szerelmi életéből. A Szindbád Rendezvényteremben Kováts Dénes vendége a Többszemközt beszélgetésen Dolák-Saly Róbert és Pethő Zsolt lesz, a fesztivál irodalmi vonalát pedig a „Fusson, akinek nincs bora” című produkció erősíti, mely a világirodalom nagyjainak – Anakreóntól és Janus Pannoniustól kezdve Adyn, Krúdyn át egészen Hamvas Béláig – eleddig meg nem írt műveit mutatja be Karádi Zsolt ötlete és rendezése nyomán.
További információ itt érhető el >>>
A Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadán a Dante Közösségi Alkotótér És ez mind így volt! színházi szövegtévesztésekről és egyéb orbitális mellélövésekről szóló előadása augusztus 23-án látható; rendezője és szereplője Göttinger Pál, a vendégművész pedig: Király Attila. Szintén a pódiumszínpad szabadtéri deszkáin kel életre 26-án a Megbízható középszer koncert színházi dalokból Marton Róbert zongorakísérete és Katona László basszusgitár-játéka mellett, ahol
a Nézőművészeti Kft. elmúlt 15 évének legemlékezetesebb dalaiból válogatnak egy indokolatlanul szórakoztató est keretében.
Ugyanitt kap helyet Varró Dániel és Molnár György zenés irodalmi műsora is augusztus 27-én. A szolnoki Szigligeti Színház a Csak bejjebb, Jancsikám című produkcióval vesz részt a versenyprogramban augusztus 28-án, Huszárik Kata és Molnár László előadásában eredeti történetek hangzanak el a balmazújvárosi parasztság szerelmi életéből. A Szindbád Rendezvényteremben Kováts Dénes vendége a Többszemközt beszélgetésen Dolák-Saly Róbert és Pethő Zsolt lesz, a fesztivál irodalmi vonalát pedig a „Fusson, akinek nincs bora” című produkció erősíti, mely a világirodalom nagyjainak – Anakreóntól és Janus Pannoniustól kezdve Adyn, Krúdyn át egészen Hamvas Béláig – eleddig meg nem írt műveit mutatja be Karádi Zsolt ötlete és rendezése nyomán.
További információ itt érhető el >>>
forrás: https://fidelio.hu/
Idén augusztus 21 – augusztus 29-ig tart a Móricz Zsigmond Színház szervezésében Nyíregyházán a 25. VIDOR Fesztivál, ami ezúttal sem szűkölködik majd népszerű produkciókban, vidám pillanatokban.
A teátrum nagyszínpadán a Kecskeméti Katona József Nemzeti SzínházKölcsönlakás című darabjával kezdődik a versenyprogram; a vérbő brit vígjáték Kapitány Iván rendezésében kel most új életre, főbb szerepekben Nagy Sándorral, Lévay Viktóriával és Danyi Judittal. A Radnóti Színház a Parasztoperacímű zenés tragikomédiával érkezik a megmérettetésre augusztus 22-én (rendező: Szikszai Rémusz), mely Kováts Adél, László Zsolt, Katona Péter Dániel főszereplésével egy falusi esküvő sötét, múltbéli titkait robbantja a felszínre. A Loupe Színházi Társulás A kezdet/vége című produkciójában augusztus 23-án (rendező: Horváth János Antal) Földes Esztert, Molnár Áront és Mohai Tamást is láthatjuk; a felismerhető, hétköznapi helyzeteken keresztül bemutatott történetben az első gyermeküket váró fiatal házasok harcolnak a modern párkapcsolati egyensúlyért.
Majd az Örkény Színház fergeteges, Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza! című előadása következik augusztus 26-án, Kincses Réka rendezésében többek között Szandtner Anna, Csákányi Eszter és Znamenák István szereplésével; a berlini művésznegyed félkész loft lakásában játszódó darabban a konzervatív és liberális világnézetek ütköznek egy váratlan vendég kíséretében. A Vígszínház az Igazából komédia című előadását hozza el (rendező: Szabó Máté), Varga-Járó Sára, Kovács Tamás és Lukács Sándor főszereplésével augusztus 27-én. A nagyszínpad versenyprogramját a Karinthy Színház előadásában Neil Simon ikonikus vígjátéka, a Furcsa pár zárja – többek között Lux Ádámmal, Szabó Sipos Barnabással és Balázs Andreával. Nem szerepel a versenyprogramban, de augusztus 25-én, közkívánatra újra érkezik az Orlai Produkciós Iroda produkciója, a Mezítláb a parkban című romantikus vígjáték: Kerekes Éva, Epres Attila, László Lili és Rohonyi Barnabás főszereplésével, Kocsis Gergely rendezésében. Paul és Corie, a konzervatív ügyvéd fiú és a szabad lelkű lány friss házasok, legfelső emeleti közös lakásukban mindennaposok a vérre menő és mulatságos játszmák.
A Krúdy Kamarába a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház és a Nézőművészeti Kft. a Norvégminta produkciót hozza el a fesztiválra augusztus 22-én, Tasnádi István legújabb kamarakomédiája a szerelem és a barátság határvonalait vizsgálja, Scherer Péter rendezésében, Jankovics Anna, Kovács Lehel és Katona László játékával. Ezt követi majd 24-én az Efemer Társulás különleges előadása, az Etűdök elképzelt érzésekre, Kovács Krisztián és Német Klára szereplésével, melyet Sediánszky Nóra írt és állított színpadra. A Gólem Színház Lefitymármegint (Lefitymálva 2) című szatírája Borgula András rendezésében érkezik 25-én, a főbb szerepekben Bánki Gergely, Kiss Eszter és Schmied Zoltán látható, a darabban egy mesterséges unintelligencia generálta, identitásválságos zűrzavarba csöppenünk. A Rózsavölgyi Szalon Arts & Café Búcsúlevél című vígjátéka Alföldi Róbert rendezésében érkezik Kiss Mari és Epres Attila szereplésével augusztus 26-án, az előadásban kiderül, mi történik, ha egy párnak egyetlen éjszakája marad arra, hogy megértse a múltat és újraírja a sorsát. Az Éjszakai Színház és a Szkéné Színház közös Keleti nyitás produkciójában 27-én (rendező: Dömötör Tamás), Thuróczy Szabolcs, Katona László és Pajor Kristóf játékával egy haldokló faipari szövetkezet abszurd mindennapjaiba nyerünk bepillantást, ahol egy új, külföldi befektető érkezése kavarja fel az indulatokat. A kamara versenyjátékok sorát a Karinthy Színház Lököttek című darabja zárja 29-én, Kelemen József rendezésében egy pszichológus várótermében kialakuló spontán csoportterápiának lehetünk tanúi – többek között Balázs Andreával, Pápai Erikával a főbb szerepekben.
A Rózsakert Szabadtéri Színpadon már a fesztivált megelőzően, augusztus 18-án várjuk a nagyérdeműt, a Veres1 Színház Amerikai komédia című swing-musicalével (rendező: Peller Károly), Horváth Mónika, Simon Kornél és Bálint Ádám főszereplésével. Az Anconai szerelmesek off-programban érkezik az Erkel Színháztól augusztus 22-én, Cseke Péter rendezésében. A varázslatos, napfényes olasz tengerparton játszódó zenés színdarab Járai Máté, Fehér Tibor, Kovács Lehel, Vágó Bernadett és Náray Erika szereplésével, örökzöld slágerekkel varázsolja el a nézőket. A legendás brit komédiasorozat után végre Nyíregyházán is látható augusztus 23-án az Orlai Produkciós Iroda Csengetett, MyLord? című darabja, melyet Kocsis Gergely állított színpadra. Molnár Piroska és Gyabronka József főszereplésével bepillantást nyerhetünk a húszas évek Londonjának felső tízezerbeli életébe és az őket kiszolgáló, legalább annyira színes egyéniségű személyzet mindennapjaiba, akiket többek között Debreczeny Csaba, Rohonyi Barnabás, Ficzere Béla és László Lili alakít. A Játékszín Naptárlányok című produkciója, a film- és színháztörténet kultikus darabja most a Rózsakertben is bemutatkozik augusztus 25-én, Lévay Viktória rendezésében a felhőtlen szórakozást mások mellett Peller Anna, Dobó Kata, Bánsági Ildikó, Tóth Enikő, Szőlőskei Tímea, Falusi Mariann és Kerekes József is garantálják. Idén a L’art pour L’art Légitársaság egy fergeteges estet is varázsol augusztus 26-án a VIDOR Fesztiválra: Fölszáradt a páva címmel, Dolák-Saly Róbert, Stefanovics Angéla, Szászi Móni és Pethő Zsolt fellépésével, ahol garantált az abszurd humor, és ahogy ígérik, feltűnik a frissen elvált Margit is!
A Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadán a Dante Közösségi Alkotótér És ez mind így volt! színházi szövegtévesztésekről és egyéb orbitális mellélövésekről szóló előadása augusztus 23-án látható; rendezője és szereplője Göttinger Pál, a vendégművész pedig: Király Attila. Szintén a pódiumszínpad szabadtéri deszkáin kel életre 26-án a Megbízható középszer koncert színházi dalokból Marton Róbert zongorakísérete és Katona László basszusgitár-játéka mellett, ahol a Nézőművészeti Kft. elmúlt 15 évének legemlékezetesebb dalaiból válogatnak egy indokolatlanul szórakoztató est keretében. Ugyanitt kap helyet Varró Dániel és Molnár György zenés irodalmi műsora is augusztus 27-én. A szolnoki Szigligeti Színház a Csak bejjebb, Jancsikám című produkcióval vesz részt a versenyprogramban augusztus 28-án, Huszárik Kata és Molnár László előadásában eredeti történetek hangzanak el a balmazújvárosi parasztság szerelmi életéből. A Szindbád Rendezvényteremben Kováts Dénes vendége a Többszemközt beszélgetésen Dolák-Saly Róbert és Pethő Zsolt lesz, a fesztivál irodalmi vonalát pedig a „Fusson, akinek nincs bora” című produkció erősíti, mely a világirodalom nagyjainak – Anakreóntól és Janus Pannoniustól kezdve Adyn, Krúdyn át egészen Hamvas Béláig – eleddig meg nem írt műveit mutatja be Karádi Zsolt ötlete és rendezése nyomán.
VIP bérlettel plusz 1 nap elővásárlási jogosultság jár a VIDOR színházjegyekre, újra lesz VIDOR szabadtéri bérlet!
A VIP bérlettel rendelkező látogatóink mindenkinél előbb, már 2026. július 10-én (pénteken) megvásárolhatják jegyeiket az idei VIDOR Fesztivál színházi versenyprogramjának előadásaira a Móricz Zsigmond Színház Jegyirodájában, reggel 9 órától. Névre szóló bérletük felmutatásával, mennyiségi korlátozás nélkül bármennyi belépőjegyet válthatnak – a szabad helyek függvényében.
Érvényes színházbérlettel rendelkező Nézőink 2026. július 13. (hétfő) reggel 7 órától 1 napos elővásárlásijogosultsággal rendelkeznek a fesztivál versenyprogramjának színházjegyeire Jegyirodánkban, névre szóló bérletük felmutatásával. Színházbérleteseink idén is mennyiségi korlátozás nélkül válthatnak jegyeket – a szabad helyek függvényében. Akinek még nincs színházbérlete, az se keseredjen el: az elővásárlási jogosultság időszakában is van lehetőség a bérletek megvásárlására!
2026. július 14-én, kedden reggel 7 órától bárki számára elérhetőek majd a VIDOR jegyek személyesen a Jegyirodában, és még aznap 14 órától online is megvásárolhatóak lesznek!
Idén is lesz VIDOR szabadtéri bérlet, mely a Fesztivál versenyprogramjának 3 Rózsakert Szabadtéri Színpad előadására (Anconai szerelmesek,Csengetett, MyLord?, Naptárlányokvígjátékok) váltható kedvezményes áron!
További információkról készséggel adunk felvilágosítást személyesen Jegyirodánkban (Nyíregyháza, Színház u.2.), valamint az alábbi telefonszámokon: 42/507-006, 30/303-2875, 20/233-2926, illetve hamarosan közösségi oldalainkon, honlapjainkon is, a www.moriczszinhaz.hu és a 25. jubileumra megújult, ünnepi vidor.eu oldalunkon!
A teátrum nagyszínpadán a Kecskeméti Katona József Nemzeti SzínházKölcsönlakás című darabjával kezdődik a versenyprogram; a vérbő brit vígjáték Kapitány Iván rendezésében kel most új életre, főbb szerepekben Nagy Sándorral, Lévay Viktóriával és Danyi Judittal. A Radnóti Színház a Parasztoperacímű zenés tragikomédiával érkezik a megmérettetésre augusztus 22-én (rendező: Szikszai Rémusz), mely Kováts Adél, László Zsolt, Katona Péter Dániel főszereplésével egy falusi esküvő sötét, múltbéli titkait robbantja a felszínre. A Loupe Színházi Társulás A kezdet/vége című produkciójában augusztus 23-án (rendező: Horváth János Antal) Földes Esztert, Molnár Áront és Mohai Tamást is láthatjuk; a felismerhető, hétköznapi helyzeteken keresztül bemutatott történetben az első gyermeküket váró fiatal házasok harcolnak a modern párkapcsolati egyensúlyért.
Majd az Örkény Színház fergeteges, Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza! című előadása következik augusztus 26-án, Kincses Réka rendezésében többek között Szandtner Anna, Csákányi Eszter és Znamenák István szereplésével; a berlini művésznegyed félkész loft lakásában játszódó darabban a konzervatív és liberális világnézetek ütköznek egy váratlan vendég kíséretében. A Vígszínház az Igazából komédia című előadását hozza el (rendező: Szabó Máté), Varga-Járó Sára, Kovács Tamás és Lukács Sándor főszereplésével augusztus 27-én. A nagyszínpad versenyprogramját a Karinthy Színház előadásában Neil Simon ikonikus vígjátéka, a Furcsa pár zárja – többek között Lux Ádámmal, Szabó Sipos Barnabással és Balázs Andreával. Nem szerepel a versenyprogramban, de augusztus 25-én, közkívánatra újra érkezik az Orlai Produkciós Iroda produkciója, a Mezítláb a parkban című romantikus vígjáték: Kerekes Éva, Epres Attila, László Lili és Rohonyi Barnabás főszereplésével, Kocsis Gergely rendezésében. Paul és Corie, a konzervatív ügyvéd fiú és a szabad lelkű lány friss házasok, legfelső emeleti közös lakásukban mindennaposok a vérre menő és mulatságos játszmák.
A Krúdy Kamarába a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház és a Nézőművészeti Kft. a Norvégminta produkciót hozza el a fesztiválra augusztus 22-én, Tasnádi István legújabb kamarakomédiája a szerelem és a barátság határvonalait vizsgálja, Scherer Péter rendezésében, Jankovics Anna, Kovács Lehel és Katona László játékával. Ezt követi majd 24-én az Efemer Társulás különleges előadása, az Etűdök elképzelt érzésekre, Kovács Krisztián és Német Klára szereplésével, melyet Sediánszky Nóra írt és állított színpadra. A Gólem Színház Lefitymármegint (Lefitymálva 2) című szatírája Borgula András rendezésében érkezik 25-én, a főbb szerepekben Bánki Gergely, Kiss Eszter és Schmied Zoltán látható, a darabban egy mesterséges unintelligencia generálta, identitásválságos zűrzavarba csöppenünk. A Rózsavölgyi Szalon Arts & Café Búcsúlevél című vígjátéka Alföldi Róbert rendezésében érkezik Kiss Mari és Epres Attila szereplésével augusztus 26-án, az előadásban kiderül, mi történik, ha egy párnak egyetlen éjszakája marad arra, hogy megértse a múltat és újraírja a sorsát. Az Éjszakai Színház és a Szkéné Színház közös Keleti nyitás produkciójában 27-én (rendező: Dömötör Tamás), Thuróczy Szabolcs, Katona László és Pajor Kristóf játékával egy haldokló faipari szövetkezet abszurd mindennapjaiba nyerünk bepillantást, ahol egy új, külföldi befektető érkezése kavarja fel az indulatokat. A kamara versenyjátékok sorát a Karinthy Színház Lököttek című darabja zárja 29-én, Kelemen József rendezésében egy pszichológus várótermében kialakuló spontán csoportterápiának lehetünk tanúi – többek között Balázs Andreával, Pápai Erikával a főbb szerepekben.
A Rózsakert Szabadtéri Színpadon már a fesztivált megelőzően, augusztus 18-án várjuk a nagyérdeműt, a Veres1 Színház Amerikai komédia című swing-musicalével (rendező: Peller Károly), Horváth Mónika, Simon Kornél és Bálint Ádám főszereplésével. Az Anconai szerelmesek off-programban érkezik az Erkel Színháztól augusztus 22-én, Cseke Péter rendezésében. A varázslatos, napfényes olasz tengerparton játszódó zenés színdarab Járai Máté, Fehér Tibor, Kovács Lehel, Vágó Bernadett és Náray Erika szereplésével, örökzöld slágerekkel varázsolja el a nézőket. A legendás brit komédiasorozat után végre Nyíregyházán is látható augusztus 23-án az Orlai Produkciós Iroda Csengetett, MyLord? című darabja, melyet Kocsis Gergely állított színpadra. Molnár Piroska és Gyabronka József főszereplésével bepillantást nyerhetünk a húszas évek Londonjának felső tízezerbeli életébe és az őket kiszolgáló, legalább annyira színes egyéniségű személyzet mindennapjaiba, akiket többek között Debreczeny Csaba, Rohonyi Barnabás, Ficzere Béla és László Lili alakít. A Játékszín Naptárlányok című produkciója, a film- és színháztörténet kultikus darabja most a Rózsakertben is bemutatkozik augusztus 25-én, Lévay Viktória rendezésében a felhőtlen szórakozást mások mellett Peller Anna, Dobó Kata, Bánsági Ildikó, Tóth Enikő, Szőlőskei Tímea, Falusi Mariann és Kerekes József is garantálják. Idén a L’art pour L’art Légitársaság egy fergeteges estet is varázsol augusztus 26-án a VIDOR Fesztiválra: Fölszáradt a páva címmel, Dolák-Saly Róbert, Stefanovics Angéla, Szászi Móni és Pethő Zsolt fellépésével, ahol garantált az abszurd humor, és ahogy ígérik, feltűnik a frissen elvált Margit is!
A Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadán a Dante Közösségi Alkotótér És ez mind így volt! színházi szövegtévesztésekről és egyéb orbitális mellélövésekről szóló előadása augusztus 23-án látható; rendezője és szereplője Göttinger Pál, a vendégművész pedig: Király Attila. Szintén a pódiumszínpad szabadtéri deszkáin kel életre 26-án a Megbízható középszer koncert színházi dalokból Marton Róbert zongorakísérete és Katona László basszusgitár-játéka mellett, ahol a Nézőművészeti Kft. elmúlt 15 évének legemlékezetesebb dalaiból válogatnak egy indokolatlanul szórakoztató est keretében. Ugyanitt kap helyet Varró Dániel és Molnár György zenés irodalmi műsora is augusztus 27-én. A szolnoki Szigligeti Színház a Csak bejjebb, Jancsikám című produkcióval vesz részt a versenyprogramban augusztus 28-án, Huszárik Kata és Molnár László előadásában eredeti történetek hangzanak el a balmazújvárosi parasztság szerelmi életéből. A Szindbád Rendezvényteremben Kováts Dénes vendége a Többszemközt beszélgetésen Dolák-Saly Róbert és Pethő Zsolt lesz, a fesztivál irodalmi vonalát pedig a „Fusson, akinek nincs bora” című produkció erősíti, mely a világirodalom nagyjainak – Anakreóntól és Janus Pannoniustól kezdve Adyn, Krúdyn át egészen Hamvas Béláig – eleddig meg nem írt műveit mutatja be Karádi Zsolt ötlete és rendezése nyomán.
VIP bérlettel plusz 1 nap elővásárlási jogosultság jár a VIDOR színházjegyekre, újra lesz VIDOR szabadtéri bérlet!
A VIP bérlettel rendelkező látogatóink mindenkinél előbb, már 2026. július 10-én (pénteken) megvásárolhatják jegyeiket az idei VIDOR Fesztivál színházi versenyprogramjának előadásaira a Móricz Zsigmond Színház Jegyirodájában, reggel 9 órától. Névre szóló bérletük felmutatásával, mennyiségi korlátozás nélkül bármennyi belépőjegyet válthatnak – a szabad helyek függvényében.
Érvényes színházbérlettel rendelkező Nézőink 2026. július 13. (hétfő) reggel 7 órától 1 napos elővásárlásijogosultsággal rendelkeznek a fesztivál versenyprogramjának színházjegyeire Jegyirodánkban, névre szóló bérletük felmutatásával. Színházbérleteseink idén is mennyiségi korlátozás nélkül válthatnak jegyeket – a szabad helyek függvényében. Akinek még nincs színházbérlete, az se keseredjen el: az elővásárlási jogosultság időszakában is van lehetőség a bérletek megvásárlására!
2026. július 14-én, kedden reggel 7 órától bárki számára elérhetőek majd a VIDOR jegyek személyesen a Jegyirodában, és még aznap 14 órától online is megvásárolhatóak lesznek!
Idén is lesz VIDOR szabadtéri bérlet, mely a Fesztivál versenyprogramjának 3 Rózsakert Szabadtéri Színpad előadására (Anconai szerelmesek,Csengetett, MyLord?, Naptárlányokvígjátékok) váltható kedvezményes áron!
További információkról készséggel adunk felvilágosítást személyesen Jegyirodánkban (Nyíregyháza, Színház u.2.), valamint az alábbi telefonszámokon: 42/507-006, 30/303-2875, 20/233-2926, illetve hamarosan közösségi oldalainkon, honlapjainkon is, a www.moriczszinhaz.hu és a 25. jubileumra megújult, ünnepi vidor.eu oldalunkon!
forrás: https://szinhaz.online/
Molnár Piroska, Csákányi Eszter, Epres Attila, Kováts Adél, Járai Máté, Nagy Sándor és Thuróczy Szabolcs is szerepel többek között a VIDOR színházi programjában
Idén augusztus 21 – augusztus 29-ig tart a Móricz Zsigmond Színház szervezésében Nyíregyházán a 25. VIDOR Fesztivál, ami ezúttal sem szűkölködik majd népszerű produkciókban, vidám pillanatokban.
A teátrum nagyszínpadán a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kölcsönlakás című darabjával kezdődik a versenyprogram; a vérbő brit vígjáték Kapitány Iván rendezésében kel most új életre, főbb szerepekben Nagy Sándorral, Lévay Viktóriával és Danyi Judittal. A Radnóti Színház a Parasztopera című zenés tragikomédiával érkezik a megmérettetésre augusztus 22-én (rendező: Szikszai Rémusz), mely Kováts Adél, László Zsolt, Katona Péter Dániel főszereplésével egy falusi esküvő sötét, múltbéli titkait robbantja a felszínre. A Loupe Színházi Társulás A kezdet/vége című produkciójában augusztus 23-án (rendező: Horváth János Antal) Földes Esztert, Molnár Áront és Mohai Tamást is láthatjuk; a felismerhető, hétköznapi helyzeteken keresztül bemutatott történetben az első gyermeküket váró fiatal házasok harcolnak a modern párkapcsolati egyensúlyért.
Majd az Örkény Színház fergeteges, Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza! című előadása következik augusztus 26-án, Kincses Réka rendezésében többek között Szandtner Anna, Csákányi Eszter és Znamenák István szereplésével; a berlini művésznegyed félkész loft lakásában játszódó darabban a konzervatív és liberális világnézetek ütköznek egy váratlan vendég kíséretében. A Vígszínház az Igazából komédia című előadását hozza el (rendező: Szabó Máté), Varga-Járó Sára, Kovács Tamás és Lukács Sándor főszereplésével augusztus 27-én. A nagyszínpad versenyprogramját a Karinthy Színház előadásában Neil Simon ikonikus vígjátéka, a Furcsa pár zárja - többek között Lux Ádámmal, Szabó Sipos Barnabással és Balázs Andreával. Nem szerepel a versenyprogramban, de augusztus 25-én, közkívánatra újra érkezik az Orlai Produkciós Iroda produkciója, a Mezítláb a parkban című romantikus vígjáték: Kerekes Éva, Epres Attila, László Lili és Rohonyi Barnabás főszereplésével, Kocsis Gergely rendezésében. Paul és Corie, a konzervatív ügyvéd fiú és a szabad lelkű lány friss házasok, legfelső emeleti közös lakásukban mindennaposok a vérre menő és mulatságos játszmák.
A Krúdy Kamarába a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház és a Nézőművészeti Kft. a Norvégminta produkciót hozza el a fesztiválra augusztus 22-én, Tasnádi István legújabb kamarakomédiája a szerelem és a barátság határvonalait vizsgálja, Scherer Péter rendezésében, Jankovics Anna, Kovács Lehel és Katona László játékával. Ezt követi majd 24-én az Efemer Társulás különleges előadása, az Etűdök elképzelt érzésekre, Kovács Krisztián és Német Klára szereplésével, melyet Sediánszky Nóra írt és állított színpadra. A Gólem Színház Lefitymármegint (Lefitymálva 2) című szatírája Borgula András rendezésében érkezik 25-én, a főbb szerepekben Bánki Gergely, Kiss Eszter és Schmied Zoltán látható, a darabban egy mesterséges unintelligencia generálta, identitásválságos zűrzavarba csöppenünk. A Rózsavölgyi Szalon Arts & Café Búcsúlevél című vígjátéka Alföldi Róbert rendezésében érkezik Kiss Mari és Epres Attila szereplésével augusztus 26-án, az előadásban kiderül, mi történik, ha egy párnak egyetlen éjszakája marad arra, hogy megértse a múltat és újraírja a sorsát. Az Éjszakai Színház és a Szkéné Színház közös Keleti nyitás produkciójában 27-én (rendező: Dömötör Tamás), Thuróczy Szabolcs, Katona László és Pajor Kristóf játékával egy haldokló faipari szövetkezet abszurd mindennapjaiba nyerünk bepillantást, ahol egy új, külföldi befektető érkezése kavarja fel az indulatokat. A kamara versenyjátékok sorát a Karinthy Színház Lököttek című darabja zárja 29-én, Kelemen József rendezésében egy pszichológus várótermében kialakuló spontán csoportterápiának lehetünk tanúi - többek között Balázs Andreával, Pápai Erikával a főbb szerepekben.
A Rózsakert Szabadtéri Színpadon már a fesztivált megelőzően, augusztus 18-án várjuk a nagyérdeműt, a Veres1 Színház Amerikai komédia című swing-musicalével (rendező: Peller Károly), Horváth Mónika, Simon Kornél és Bálint Ádám főszereplésével. Az Anconai szerelmesek off-programban érkezik az Erkel Színháztól augusztus 22-én, Cseke Péter rendezésében. A varázslatos, napfényes olasz tengerparton játszódó zenés színdarab Járai Máté, Fehér Tibor, Kovács Lehel, Vágó Bernadett és Náray Erika szereplésével, örökzöld slágerekkel varázsolja el a nézőket. A legendás brit komédiasorozat után végre Nyíregyházán is látható augusztus 23-án az Orlai Produkciós Iroda Csengetett, MyLord? című darabja, melyet Kocsis Gergely állított színpadra. Molnár Piroska és Gyabronka József főszereplésével bepillantást nyerhetünk a húszas évek Londonjának felső tízezerbeli életébe és az őket kiszolgáló, legalább annyira színes egyéniségű személyzet mindennapjaiba, akiket többek között Debreczeny Csaba, Rohonyi Barnabás, Ficzere Béla és László Lili alakít. A Játékszín Naptárlányok című produkciója, a film- és színháztörténet kultikus darabja most a Rózsakertben is bemutatkozik augusztus 25-én, Lévay Viktória rendezésében a felhőtlen szórakozást mások mellett Peller Anna, Dobó Kata, Bánsági Ildikó, Tóth Enikő, Szőlőskei Tímea, Falusi Mariann és Kerekes József is garantálják. Idén a L’art pour L’art Légitársaság egy fergeteges estet is varázsol augusztus 26-án a VIDOR Fesztiválra: Fölszáradt a páva címmel, Dolák-Saly Róbert, Stefanovics Angéla, Szászi Móni és Pethő Zsolt fellépésével, ahol garantált az abszurd humor, és ahogy ígérik, feltűnik a frissen elvált Margit is!
A Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadán a Dante Közösségi Alkotótér És ez mind így volt! színházi szövegtévesztésekről és egyéb orbitális mellélövésekről szóló előadása augusztus 23-án látható; rendezője és szereplője Göttinger Pál, a vendégművész pedig: Király Attila. Szintén a pódiumszínpad szabadtéri deszkáin kel életre 26-án a Megbízható középszer koncert színházi dalokból Marton Róbert zongorakísérete és Katona László basszusgitár-játéka mellett, ahol a Nézőművészeti Kft. elmúlt 15 évének legemlékezetesebb dalaiból válogatnak egy indokolatlanul szórakoztató est keretében. Ugyanitt kap helyet Varró Dániel és Molnár György zenés irodalmi műsora is augusztus 27-én. A szolnoki Szigligeti Színház a Csak bejjebb, Jancsikám című produkcióval vesz részt a versenyprogramban augusztus 28-án, Huszárik Kata és Molnár László előadásában eredeti történetek hangzanak el a balmazújvárosi parasztság szerelmi életéből. A Szindbád Rendezvényteremben Kováts Dénes vendége a Többszemközt beszélgetésen Dolák-Saly Róbert és Pethő Zsolt lesz, a fesztivál irodalmi vonalát pedig a „Fusson, akinek nincs bora” című produkció erősíti, mely a világirodalom nagyjainak – Anakreóntól és Janus Pannoniustól kezdve Adyn, Krúdyn át egészen Hamvas Béláig – eleddig meg nem írt műveit mutatja be Karádi Zsolt ötlete és rendezése nyomán.
VIP bérlettel plusz 1 nap elővásárlási jogosultság jár a VIDOR színházjegyekre, újra lesz VIDOR szabadtéri bérlet!
A VIP bérlettel rendelkező látogatóink mindenkinél előbb, már 2026. július 10-én (pénteken) megvásárolhatják jegyeiket az idei VIDOR Fesztivál színházi versenyprogramjának előadásaira a Móricz Zsigmond Színház Jegyirodájában, reggel 9 órától. Névre szóló bérletük felmutatásával, mennyiségi korlátozás nélkül bármennyi belépőjegyet válthatnak - a szabad helyek függvényében.
Érvényes színházbérlettel rendelkező Nézőink 2026. július 13. (hétfő) reggel 7 órától 1 napos elővásárlási jogosultsággal rendelkeznek a fesztivál versenyprogramjának színházjegyeire Jegyirodánkban, névre szóló bérletük felmutatásával. Színházbérleteseink idén is mennyiségi korlátozás nélkül válthatnak jegyeket - a szabad helyek függvényében. Akinek még nincs színházbérlete, az se keseredjen el: az elővásárlási jogosultság időszakában is van lehetőség a bérletek megvásárlására!
2026. július 14-én, kedden reggel 7 órától bárki számára elérhetőek majd a VIDOR jegyek személyesen a Jegyirodában, és még aznap 14 órától online is megvásárolhatóak lesznek!
Idén is lesz VIDOR szabadtéri bérlet, mely a Fesztivál versenyprogramjának 3 Rózsakert Szabadtéri Színpad előadására (Anconai szerelmesek, Csengetett, MyLord?, Naptárlányok vígjátékok) váltható kedvezményes áron!
További információkról készséggel adunk felvilágosítást személyesen Jegyirodánkban (Nyíregyháza, Színház u.2.), valamint az alábbi telefonszámokon: 42/507-006, 30/303-2875, 20/233-2926, illetve hamarosan közösségi oldalainkon, honlapjainkon is, a www.moriczszinhaz.hu és a 25. jubileumra megújult, ünnepi vidor.eu oldalunkon!
Idén augusztus 21 – augusztus 29-ig tart a Móricz Zsigmond Színház szervezésében Nyíregyházán a 25. VIDOR Fesztivál, ami ezúttal sem szűkölködik majd népszerű produkciókban, vidám pillanatokban.
A teátrum nagyszínpadán a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kölcsönlakás című darabjával kezdődik a versenyprogram; a vérbő brit vígjáték Kapitány Iván rendezésében kel most új életre, főbb szerepekben Nagy Sándorral, Lévay Viktóriával és Danyi Judittal. A Radnóti Színház a Parasztopera című zenés tragikomédiával érkezik a megmérettetésre augusztus 22-én (rendező: Szikszai Rémusz), mely Kováts Adél, László Zsolt, Katona Péter Dániel főszereplésével egy falusi esküvő sötét, múltbéli titkait robbantja a felszínre. A Loupe Színházi Társulás A kezdet/vége című produkciójában augusztus 23-án (rendező: Horváth János Antal) Földes Esztert, Molnár Áront és Mohai Tamást is láthatjuk; a felismerhető, hétköznapi helyzeteken keresztül bemutatott történetben az első gyermeküket váró fiatal házasok harcolnak a modern párkapcsolati egyensúlyért.
Majd az Örkény Színház fergeteges, Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza! című előadása következik augusztus 26-án, Kincses Réka rendezésében többek között Szandtner Anna, Csákányi Eszter és Znamenák István szereplésével; a berlini művésznegyed félkész loft lakásában játszódó darabban a konzervatív és liberális világnézetek ütköznek egy váratlan vendég kíséretében. A Vígszínház az Igazából komédia című előadását hozza el (rendező: Szabó Máté), Varga-Járó Sára, Kovács Tamás és Lukács Sándor főszereplésével augusztus 27-én. A nagyszínpad versenyprogramját a Karinthy Színház előadásában Neil Simon ikonikus vígjátéka, a Furcsa pár zárja - többek között Lux Ádámmal, Szabó Sipos Barnabással és Balázs Andreával. Nem szerepel a versenyprogramban, de augusztus 25-én, közkívánatra újra érkezik az Orlai Produkciós Iroda produkciója, a Mezítláb a parkban című romantikus vígjáték: Kerekes Éva, Epres Attila, László Lili és Rohonyi Barnabás főszereplésével, Kocsis Gergely rendezésében. Paul és Corie, a konzervatív ügyvéd fiú és a szabad lelkű lány friss házasok, legfelső emeleti közös lakásukban mindennaposok a vérre menő és mulatságos játszmák.
A Krúdy Kamarába a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház és a Nézőművészeti Kft. a Norvégminta produkciót hozza el a fesztiválra augusztus 22-én, Tasnádi István legújabb kamarakomédiája a szerelem és a barátság határvonalait vizsgálja, Scherer Péter rendezésében, Jankovics Anna, Kovács Lehel és Katona László játékával. Ezt követi majd 24-én az Efemer Társulás különleges előadása, az Etűdök elképzelt érzésekre, Kovács Krisztián és Német Klára szereplésével, melyet Sediánszky Nóra írt és állított színpadra. A Gólem Színház Lefitymármegint (Lefitymálva 2) című szatírája Borgula András rendezésében érkezik 25-én, a főbb szerepekben Bánki Gergely, Kiss Eszter és Schmied Zoltán látható, a darabban egy mesterséges unintelligencia generálta, identitásválságos zűrzavarba csöppenünk. A Rózsavölgyi Szalon Arts & Café Búcsúlevél című vígjátéka Alföldi Róbert rendezésében érkezik Kiss Mari és Epres Attila szereplésével augusztus 26-án, az előadásban kiderül, mi történik, ha egy párnak egyetlen éjszakája marad arra, hogy megértse a múltat és újraírja a sorsát. Az Éjszakai Színház és a Szkéné Színház közös Keleti nyitás produkciójában 27-én (rendező: Dömötör Tamás), Thuróczy Szabolcs, Katona László és Pajor Kristóf játékával egy haldokló faipari szövetkezet abszurd mindennapjaiba nyerünk bepillantást, ahol egy új, külföldi befektető érkezése kavarja fel az indulatokat. A kamara versenyjátékok sorát a Karinthy Színház Lököttek című darabja zárja 29-én, Kelemen József rendezésében egy pszichológus várótermében kialakuló spontán csoportterápiának lehetünk tanúi - többek között Balázs Andreával, Pápai Erikával a főbb szerepekben.
A Rózsakert Szabadtéri Színpadon már a fesztivált megelőzően, augusztus 18-án várjuk a nagyérdeműt, a Veres1 Színház Amerikai komédia című swing-musicalével (rendező: Peller Károly), Horváth Mónika, Simon Kornél és Bálint Ádám főszereplésével. Az Anconai szerelmesek off-programban érkezik az Erkel Színháztól augusztus 22-én, Cseke Péter rendezésében. A varázslatos, napfényes olasz tengerparton játszódó zenés színdarab Járai Máté, Fehér Tibor, Kovács Lehel, Vágó Bernadett és Náray Erika szereplésével, örökzöld slágerekkel varázsolja el a nézőket. A legendás brit komédiasorozat után végre Nyíregyházán is látható augusztus 23-án az Orlai Produkciós Iroda Csengetett, MyLord? című darabja, melyet Kocsis Gergely állított színpadra. Molnár Piroska és Gyabronka József főszereplésével bepillantást nyerhetünk a húszas évek Londonjának felső tízezerbeli életébe és az őket kiszolgáló, legalább annyira színes egyéniségű személyzet mindennapjaiba, akiket többek között Debreczeny Csaba, Rohonyi Barnabás, Ficzere Béla és László Lili alakít. A Játékszín Naptárlányok című produkciója, a film- és színháztörténet kultikus darabja most a Rózsakertben is bemutatkozik augusztus 25-én, Lévay Viktória rendezésében a felhőtlen szórakozást mások mellett Peller Anna, Dobó Kata, Bánsági Ildikó, Tóth Enikő, Szőlőskei Tímea, Falusi Mariann és Kerekes József is garantálják. Idén a L’art pour L’art Légitársaság egy fergeteges estet is varázsol augusztus 26-án a VIDOR Fesztiválra: Fölszáradt a páva címmel, Dolák-Saly Róbert, Stefanovics Angéla, Szászi Móni és Pethő Zsolt fellépésével, ahol garantált az abszurd humor, és ahogy ígérik, feltűnik a frissen elvált Margit is!
A Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadán a Dante Közösségi Alkotótér És ez mind így volt! színházi szövegtévesztésekről és egyéb orbitális mellélövésekről szóló előadása augusztus 23-án látható; rendezője és szereplője Göttinger Pál, a vendégművész pedig: Király Attila. Szintén a pódiumszínpad szabadtéri deszkáin kel életre 26-án a Megbízható középszer koncert színházi dalokból Marton Róbert zongorakísérete és Katona László basszusgitár-játéka mellett, ahol a Nézőművészeti Kft. elmúlt 15 évének legemlékezetesebb dalaiból válogatnak egy indokolatlanul szórakoztató est keretében. Ugyanitt kap helyet Varró Dániel és Molnár György zenés irodalmi műsora is augusztus 27-én. A szolnoki Szigligeti Színház a Csak bejjebb, Jancsikám című produkcióval vesz részt a versenyprogramban augusztus 28-án, Huszárik Kata és Molnár László előadásában eredeti történetek hangzanak el a balmazújvárosi parasztság szerelmi életéből. A Szindbád Rendezvényteremben Kováts Dénes vendége a Többszemközt beszélgetésen Dolák-Saly Róbert és Pethő Zsolt lesz, a fesztivál irodalmi vonalát pedig a „Fusson, akinek nincs bora” című produkció erősíti, mely a világirodalom nagyjainak – Anakreóntól és Janus Pannoniustól kezdve Adyn, Krúdyn át egészen Hamvas Béláig – eleddig meg nem írt műveit mutatja be Karádi Zsolt ötlete és rendezése nyomán.
VIP bérlettel plusz 1 nap elővásárlási jogosultság jár a VIDOR színházjegyekre, újra lesz VIDOR szabadtéri bérlet!
A VIP bérlettel rendelkező látogatóink mindenkinél előbb, már 2026. július 10-én (pénteken) megvásárolhatják jegyeiket az idei VIDOR Fesztivál színházi versenyprogramjának előadásaira a Móricz Zsigmond Színház Jegyirodájában, reggel 9 órától. Névre szóló bérletük felmutatásával, mennyiségi korlátozás nélkül bármennyi belépőjegyet válthatnak - a szabad helyek függvényében.
Érvényes színházbérlettel rendelkező Nézőink 2026. július 13. (hétfő) reggel 7 órától 1 napos elővásárlási jogosultsággal rendelkeznek a fesztivál versenyprogramjának színházjegyeire Jegyirodánkban, névre szóló bérletük felmutatásával. Színházbérleteseink idén is mennyiségi korlátozás nélkül válthatnak jegyeket - a szabad helyek függvényében. Akinek még nincs színházbérlete, az se keseredjen el: az elővásárlási jogosultság időszakában is van lehetőség a bérletek megvásárlására!
2026. július 14-én, kedden reggel 7 órától bárki számára elérhetőek majd a VIDOR jegyek személyesen a Jegyirodában, és még aznap 14 órától online is megvásárolhatóak lesznek!
Idén is lesz VIDOR szabadtéri bérlet, mely a Fesztivál versenyprogramjának 3 Rózsakert Szabadtéri Színpad előadására (Anconai szerelmesek, Csengetett, MyLord?, Naptárlányok vígjátékok) váltható kedvezményes áron!
További információkról készséggel adunk felvilágosítást személyesen Jegyirodánkban (Nyíregyháza, Színház u.2.), valamint az alábbi telefonszámokon: 42/507-006, 30/303-2875, 20/233-2926, illetve hamarosan közösségi oldalainkon, honlapjainkon is, a www.moriczszinhaz.hu és a 25. jubileumra megújult, ünnepi vidor.eu oldalunkon!
forrás: https://vidor.eu/
Magyar Narancs: A szüleid táncművészek, miért a színészet irányába indultál el, nem pedig a tánc felé?
László Lili: Már elég pici koromtól a színészet vonzott. A szüleim elvittek ugyan művészi tornára, ezt egyfajta alapozásnak tekintették, és később a tánc több műfaja is része volt az életemnek hosszabb-rövidebb ideig, de igazán a drámatáborokat élveztem, kiteljesedni Földessy Margitnál, aztán az ÁSZ Drámaiskolában tudtam. Az általánosban nehezen tudtam koncentrálni, álmodozó gyerek voltam, és inkább a tanár nénim habitusa érdekelt, megfigyeltem a gesztusait, a hanghordozását, aztán otthon eljátszottam a szüleimnek. Szerencsére támogattak abban, hogy arra menjek, amerre a szívem, lelkem vezet, nem erőltettek rám semmit.
MN: Hogyan teltek az SZFE-s évek?
LL: Eléggé le voltunk terhelve, az első két évben kis túlzással ki sem jöttünk az épületből, késő estig próbáltunk, hétvégén is, reggel fél 9-től pedig már mozgásóránk volt, aztán elméleti oktatás, mesterségóra. Ez a tempó kizsigereli az embert. Nekem azért volt különösen nehéz, mert elsőéves voltam, amikor váratlanul meghalt az apukám. Egy ilyen töréssel a lelkemben embert próbáló volt teljesíteni, és a gyász rányomta bélyegét a komplett első évemre. Később, ahogy kezdtem feldolgozni a veszteséget, igyekeztem lassanként visszaülni a nyeregbe, és felvenni a többiekkel a ritmust. Zsámbéki Gábor, az osztályfőnököm azt mondta, hogy az első két évben a jelenetek tekintetében nem a minőség, hanem a mennyiség számít.
MN: A gyakorlatodat a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban töltötted. Miért oda mentél, és ha már ott voltál, miért nem maradtál ott?
LL: Az Orlainál játszottam először, még harmadévesen, a Göttinger Pál rendezte Pesti barokk című előadásban, és a közös munkát követően Pali, aki művészeti vezető volt akkor a Móricz Zsigmond Színházban, invitált, hogy töltsem ott a gyakorlatomat. Nagyon szerencsés voltam, mert ezzel egy időben már az is kiderült, hogy Orlai Tibor hosszú távon szeretne velem dolgozni, így biztosított róla, hogy visszavár, sőt a második nyíregyházi évadom alatt már újra próbáltam Pesten is. Nyíregyházán sokfélét játszhattam egy évadon belül; drámát, vígjátékot, gyerekelőadást, ez utóbbiakból sokat tanulhattam a színészi dinamikáról, a befektetett energia fontosságáról, mert a gyerekek abban a pillanatban izegnek-mozognak, ha unják, és simán bekiabálják, hogy „Mikor lesz már vége?”, viszont ugyanilyen hőfokon tudnak rajongani is.
MN: Szabadúszó vagy, de annak is érzed magad?
LL: Inkább társulati tagnak érzem magam, mert Tibor évi két-három bemutatót biztosít. Van nála egy szűkebb kör, egy alkotóközösség, amely egész hasonló egy kőszínházi társulathoz. Elméletben tehát szabadúszó vagyok, de a gyakorlatban jelenleg tíz futó előadásom van az Orlai Produkciónál, és havi húsz estén játszom.
MN: Nem szeretnéd máshol is kipróbálni magad?
LL: Itt sok rendező megfordul, gyakran jönnek egy-egy projektbe „külsős” kollégák is játszani, és ez mindenkire jól hat, mert olyankor más, új energiák mozognak. Én jól érzem magam, jó szerepeket kapok. Játszunk a Jurányiban, a 6SZÍN-ben és a Belvárosiban, és mivel ezek a helyszínek más-más előadásokat kívánnak, a repertoár nagyon színes. A Jurányiban Maros András Redőny című kortárs darabjában például igazán drámai szerepet játszhatok, a Belvárosi Színházban futó vígjátékokban viszont a bohóc énemet is meg tudom mutatni. Ilyen a Tok-tok, avagy hogy pattog a kocka? vagy a Mezítláb a parkban című romantikus komédia.
MN: Milyen szerepek és milyen műfajú darabok inspirálnak leginkább?
LL: Az évek múlásával és azzal, hogy közben édesanya is lettem, jólesik rétegzettebb figurák bőrébe bújni, és ebben benne van az is, hogy el kell fogadnom, nem vagyok már huszonéves. De ugyanolyan örömet okoz feszes ritmusban komédiát játszani, mint máskor drámai csöndet teremteni.
MN: Sokszor a cuki lány szerepét kapod, sohasem érezted ezt skatulyának?
LL: Igyekszem minden szerepemet rétegzetten fogalmazni, és azért a Redőnyben vagy a Brooklyni mesében játszott szerepeim sem igazán cukik, sőt néhány évvel ezelőtt Lady Macbethet is játszottam a Móricz Zsigmond Színházban, így nem érzem magam beskatulyázva.
MN: Játszol a Tapasztalt asszony című előadásban, amelyben azt boncolgatjátok, hogy mi a feladata egy nőnek, ki tartja össze a családot. Te is anya vagy, van egy fiad, mit gondolsz erről?
LL: Anyukámmal, aki balettművészként az egész világot „betáncolta” és szakmájának egyik legjobbja volt, sokat beszélgetek arról, hogy egy ilyen teljes embert kívánó hivatás mellett mennyire lehet a családot összetartani, anyaként igazán jelen lenni. Persze tudom, a balett nagyon szélsőséges példa. Ott általában a szülés után hat héttel visszamennek táncolni, ami elképesztő, de érthető is, hiszen a pálya sem tolódhat ki annyira, mint egy színész esetében. Rendre arra jutunk, hogy a családi élet nem tud olyan hagyományosan működni, mint egy polgári foglalkozású ember életében; ha akár csak azt nézzük, hogy színészként az ember egy hónapban húsz estét nem tölt otthon. Ugyanakkor szerencsére a gyerekek alkalmazkodnak az életkörülményekhez. Nálunk például kialakult, hogy a fiam, aki egyébként sosem volt egy nagy alvó, simán meg tud várni, amíg hazaérek előadás után, így sokszor együtt alszunk el. Összességében azt gondolom, hogy a szülők lelki- és mentális állapota van igazán hatással a gyermek hogylétére, én pedig sokszor tapasztalom, hogy a feldobottságom átragad a fiamra, és ha boldog vagyok a hivatásomban, ezt az energiát haza tudom vinni, és fel tudom használni anyaként is.
MN: Két adaptációban is játszol, a Lavina egy filmadaptáció, a másik a Lila akác lokál, a Szép Ernő-darab átirata. Megnézted a filmet, elolvastad a darabot?
LL: Ez projektfüggő, mert például a Lavinánál szándékosan nem néztem meg a filmet.
MN: Miért nem?
LL: Nem akartam, hogy befolyásoljon. Azt gondoltam, úgy lesz jó, ha magamból fogalmazok, vagy abból, amit együtt kihozunk belőle a rendezővel, és nem egy meglévő alakításhoz képest járom végig az utat. A Lila akácnál nem is a darabot, hanem a szintén Szép Ernő által korábban írt kisregényt kezdtem el olvasni. Az előadásban az első, ligetben játszódó „pados” jelenetünk, amelyben a két fiatal találkozik, hosszú oldalakon keresztül van leírva a könyvben, és nagyon érdekes volt olvasni, hogy milyennek ábrázolja Szép Ernő Mancit, akit játszom. Ebből például becsempésztem bizonyos elemeket az alakításomba.
MN: A Lila akác lokálban azt a kérdést is feszegetitek, hogy milyen volt a szerelem régen, és milyen most. Van ebben különbség?
LL: A szerelem érzésében szerintem nincs különbség, de a világ, ami körülveszi a két embert, az megváltozott. Manapság bárkit azonnal elérhetünk, elég, ha a nevét tudjuk az illetőnek, ráírhatunk bármikor. Így a romantikája talán kissé elvész egy épp megszülető szerelemnek. A Lila akácban egy hónapot kell várnia Mancinak azután, miután életében először – a már említett ligeti jelenetben – találkozik Palival, pedig ez idő alatt végig csak a férfi után vágyakozik. Talán a legfontosabb különbség a száz évvel ezelőtti és a mai szerelemben a világ felgyorsulása, ami miatt egy kapcsolat is gyorsabban szintet léphet, vagy lepereghet.
MN: Hogyan lehet megjeleníteni a szerelmet a színpadon?
LL: Ha van egyfajta kémia, egy megmagyarázhatatlan erő két színész között, az sokat segít.
MN: De mi van, ha olyan partnert kapsz, akivel nincs kémia?
LL: Az egyik volt osztálytársamnak az volt a megoldása erre a helyzetre, és ez azóta sokszor eszembe jut, hogy biztos, hogy van legalább egyvalami, ami tetszik a partneredben, amit ki tudsz ragadni, például hogy szép a szemének a színe, és onnantól meg kell próbálni erre az egyvalamire fókuszálni, abba „beleszeretni”. Így előfordul, hogy egy próbán valami egyszer csak megszületik, amit aztán estéről estére újra meg kell gyújtani, de van egy mag, s ahhoz vissza lehet nyúlni.
MN: A legenda háza című előadásban Hernádi Judittal játszol. Ezt a darabot egy volt színésznő írta, aki a pálya bizonytalansága és a szakma kiszolgáltatottsága miatt nem folytatta. Te mennyire érzed ezt?
LL: A bizonytalanságot jelen pillanatban semennyire, ugyanakkor tudom, hogy mennyi minden dől el a színész „feje fölött”, úgy, hogy nem is tud róla. Kevés a valódi ráhatásunk arra, hogy milyen szerepeket kapunk, és nagyon szubjektív a teljesítményünk megítélése is, ami természetes, de nehéz elfogadni. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy egy előadás vagy premier után gratuláljunk az alkotóknak, mert ez teljesen független attól, hogy valami tetszik-e vagy sem; hiszen a beletett munka elvitathatatlan és tiszteletre méltó.
MN: Azt nyilatkoztad valamikor, hogy ha valami rosszulesik egy próbafolyamatban, akkor most már fel tudsz szólalni akkor is, ha feszültséget szül. Mi esik rosszul?
LL: Ezek nem feltétlenül a próbafolyamathoz kötődnek, hanem alapvetően az emberi kapcsolatokhoz. Mostanában tanulom, és ez is a felnőtté váláshoz tartozik, hogy ha konfliktushelyzetbe kerülök, és valami rosszulesik, ne nyeljem le csak azért, hogy elkerüljem a nekem nehezen elviselhető feszültséget. Most már fontosabb, hogy elkerüljem a későbbi rágódást, mert az a típus vagyok, aki folyamatosan visszajátssza, hogy mit kellett volna mondania…
forrás: https://magyarnarancs.hu
Közel két és fél évtizedes táncszínház munkásságot követően érkezett a Móricz Zsigmond Színházba Thiard-Laforest Csaba, ahol nem csak ügyelőként dolgozik, ugyanis gyakorta látjuk őt kisebb szerepekben. Táncról, ügyelésről és színpadi jelenléteiről beszélgetett vele Kováts Dénes.
A különleges vezetéknevét firtató kérdésre így felelt:
Ízig–vérig magyar vagyok a kohász-városból, Dunaújváros egyik munkáscsaládjának gyermeke. A név eredetét – azon túl, hogy édesapámtól származik – nem igazán ismerem. Biztos vagyok benne, hogy őseim kacifántos úton kerültek ide. Nagyapám már Magyarországon született, de éltek felmenőink Pozsonyban és Bécsben is az 1900-as századfordulón. Örülök neki, hogy ez a nevem.
Bár az interjúra készülésig nem tudtam táncos előéletedről, de a testtartásodból valamit sejtettem, hiszen szép, egyenes háttal jársz. Sokáig táncoltál szülővárosod táncegyütteseiben, megfordultál a Nemzeti Színházban is. Miként kerültél erre a pályára?
Hetedikes koromban, tehát igazából kissé későn, a Móricz Zsigmond Általános Iskola ének-zenei tagozatosaként kezdtem a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttesben, ami amatőr formáció volt, de elég híres, nagyon jó táncosok kerültek ki onnan. Ekkor a néptánc állt a középpontban, majd újraélesztettük a ’80-as évek Vasas táncosai által elkezdett táncszínházi előadásokat. Nagyon híres társulat volt a ’80-as években a Vasas, a fővárosból és az ország különböző részeiből jöttek előadást nézni, profi táncosok is. Próbáltunk mi is megfelelni annak a mércének, amit ők állítottak, szerintem sikerült! Már a kilencvenes évek elején az volt a terv, hogy állandó, profi társulat alakuljon Dunaújvárosban, de akkor ezt még nem lehetett tető alá hozni. Ennek ellenére vittük tovább a táncszínházi vonalat, majd 1999-ben létrejöhetett Dunaújváros Táncszínháza, Rácz Attila Ciceró vezetésével, melynek én is alapító tagja voltam. Természetesen mindannyiunknak a néptánc volt az alapnyelve, noha abszolút táncszínházi darabokat alkottunk. Két-három év alatt lefektettük az alapokat, rengeteg dolgot csináltunk, ami nagyon jó tanulási folyamat is volt, gyakorlatilag mindenbe belekóstoltunk: néptánc, kortárs néptánc, modern tánc egyaránt a repertoárunkon szerepelt. Járt hozzánk ének-, beszéd- és színésztanár, majd szöveges mesedarabokat állítottunk színpadra. Nagyon impulzív dolog részesei lehettünk, miközben sokszor besegítettünk a jelmez- és díszletgyártásba is.
Ezek szerint nagyon régről ered színpadi jelenléted.
Valóban, bár a szereplést illetően félős gyerek voltam. A zenei tagozaton csodálatosan éneklő osztálytársak vettek körül, rólam ez kevésbé mondható el. Úgy szoktam fogalmazni: sokkal jobban szeretek énekelni, mint amennyire tudok. A visszafogottság jellemzett, mondván, inkább nem szeretnék szerepelni, jobb nekem a háttérben.
Nem volt önbizalmad?
Abszolút nem. Még mindig bennem motoszkál ez az érzés, de idővel úgy álltam hozzá, hogy ellene megyek, megküzdök vele. Amikor már a színpadon vagyok, akkor szívesen teszem a dolgomat. Sőt, hiányozna.
A táncos-lét iskola, illetve munka mellett volt az életed része, vagy főállásban?
Gépésztechnikus a végzettségem, Dunaújvárosban a Bánki Donát Szakközépiskolába jártam. Egy rövid időszakban a Dunai Vasműben is dolgoztam, majd jött a katonaság – igaz, polgári szolgálatosként – majd kicsit visszamentem a Vasműbe. A Táncszínház már főállást jelentett.
Hogy lesz egy dunaújvárosi gépésztechnikus-táncosból nyíregyházi ügyelő?
Ez egy kicsit keserédes történet… Onnan indítom, hogy a Táncszínházból a párommal elmentünk egy évadra a Nemzeti Színházba, de közben Dunaújvárosban vezető csere történt, 2005-ben került oda Szögi Csaba, aki visszahívott minket. De végül csak én kaptam szerződést, Erika nem. Majd 2013-ban ismét új vezető érkezett, aki – finoman szólva – felállította az egész csapatot, mert máshogy képzelte a jövőt, a show felé akarta elvinni az egészet, saját embereivel. A világban, így nyilván a színházi világban is előfordul, hogy felállítanak embereket, nem adnak nekik szerződést, de ez nekem, sőt, nekünk, nagyon rosszul esett. Nem elsősorban az, hogy elküldtek, mert valljuk be, már egy kicsit korosabb voltam, nyilván kellett a fiatalítás. Az fájt leginkább, hogy azt a szellemiséget vették el, és állítottak a helyére másikat, amit mi, alapító tagok elindítottunk azzal a céllal, hogy kiszolgáljuk Dunaújvárost és a térséget. Komoly alkotómunka állt mögöttünk, rengeteg helyre mentünk el, jószolgálati alapon is, a városon belül és kisebb falvakba, iskolákba. Előfordult, hogy 6x6-os színpad állt csak a rendelkezésünkre, azt beépítettük, a világításban segítettünk, s bemutattunk egy mese előadást.
Közös, nagy alkotómunka és küldetéstudat jellemzett ezek szerint benneteket.
Valóban, komoly alkotómunka állt mögöttünk, nagyon sok mindent tettünk Dunaújvárosért. Ezt sajnos lerombolták. A Dunaújvárosi Bartók Táncszínház gyakorlatilag két éve megszűnt, de nem híresztelik. Működik helyette más, máshol… Nagyon sajnálatos, és fájó pont, hogy egy ilyen értéket, amit létrehoztunk, lenulláztak. Hogy ez kinek a bűne, hibája, nyilván összetett dolog. Hosszú, szégyenteljes életet kívánok nekik…
Szóval: hogyan kerültél Nyíregyházára?
Tasnádi Csabával, színházunk akkori igazgatójával korábban már dolgoztunk együtt Dunaújvárosban, a Fiatalság bolondság című darabban. Ismert tehát, a nővérem is itt dolgozik. Csaba felajánlotta, jöjjek ide asszisztensnek és ügyelőnek, végül csak az utóbbi munkakör maradt. Talán azért is, mert Bajszi bácsi és Kovi, az akkori két ügyelő már idősebb volt. Kamaraszínpadon már végeztem ilyen munkát korábban, tehát volt valami képem arról, hogyan kell csinálni, de lényegében itt tanultam meg a szakmát. Van egy családi barátunk, Lencsés István, aki itt is volt ügyelő, most a Nemzeti Színházban dolgozik, ő, Bajszi bácsi és Kovi sokat segítettek.
Úgy hallottam, hogy előadás idején az ügyelő a nagyfőnök a színházban, ő irányít és övé a teljes felelősség. Tényleg így van?
Abszolút teljes felelősséggel tartozok az előadás biztonságos és problémamentes lebonyolításáért. Sok mindenre kell figyelni.
Mire ügyel az ügyelő?
Arra, hogy az előadás rendben, békében, zökkenőmentesen lemenjen, minden és mindenki időben a helyén legyen. Mindenért én vagyok a felelős, ami a színpadon történik. Azt szoktam mondani: a lényeg, hogy előadás után mindenki épségben, egészségben haza tudjon menni az ágyába pihenni.
Könnyebb a helyzet olyan előadások esetében, ahol nincs nagy mozgás, mert a színészek zöme folyamatosan színpadon van?
Előfordul ilyen is, de az sem túl jó. Nem szabad hátradőlni, mondván, úgysem történhet semmi. Bármikor bármi közbejöhet. Ha sokszereplős a darab, az persze sokkal komolyabb odafigyelést igényel. Színészek, táncosok jönnek-mennek, át-átöltöznek, cserélődik a díszlet, a kellékek… Ott volt például a Sherlock Holmes – A sátán kutyája, amiben öt színész negyven szerepet játszott el, Pusi (Puskás Tivadar) ha jól emlékszem, harmincnyolcszor öltözött át, de a többiek is sokszor. Itt nyilván még alaposabban be kellett próbálni, hogy az öltöztető melyik ruhát fogja, melyiket veszi le, melyiket adja rá először, de fölötte is visel egy másikat. Szerencsére az egy olyan próbafolyamat volt, hogy jutott elég idő a begyakorlásra.
Mi van, ha elbambul a színész, a táncos, a statiszta? Előfordult már, hogy valaki nem ért oda a jelenetére?
Nálam kétszer történt meg, még az elején. Az elsőben szegény Kameniczky László késett le egy hárommondatos jelenésről, de igazából ez nem volt nagyon vészes. Hívtam, ahogy le is próbáltuk, elindult szép nyugodtan, de mire odaért, a jelenet már előrébb járt. Volt még egy: öt statisztának kellett jönnie, a hívásomra kettő ott is volt időben, három nem, lemaradtak egy kicsit a két társuktól, és így a jelenetről is. Én talán abban hibáztam, hogy nem néztem hátra, mindenki ott van-e. Ez egy kicsit neccesebb dolog volt, de a jó színészeink az ilyen helyzetekből is kivágják magukat.
Az ügyelői munka tényleg összetett feladat, az ő felelőssége, hogy emberek és tárgyak egyaránt időben ott legyenek, ahol kell: színészek, statiszták, táncosok, öltöztető, kellékes, díszletező – de a fény és hang pontossága is nagyon fontos. Mindemellett a baleset elkerülése is fontos. Nehéz betartatni a rendet?
Hála Istennek, nagyszerű „háttércsapata” van a színháznak, figyelünk egymásra, hallgatok rájuk és ők hallgatnak rám. Én is igyekszem figyelni, elkerülendő bármilyen bajt, ha kell, jelzek oldalról, vigyázok rájuk.
Mi a szépsége ennek a szakmának?
Jó kérdés. Nem tudom miért szeretem, de szeretem.
Egyfajta karmesteri szerep is az ügyelőé?
Igen. Bár a sikeres előadást követő tapsokat, elismerést nem én kapom, s nem ismernek fel az utcán, hiszen ott ülök a sötétben, de azért részese vagyok. A labdarúgásban van egy kifejezés: a vízhordó. Ő az a focista, akinek játéka többnyire nem látványos, hiánya talán csak akkor tűnik fel, ha valami nem stimmel. Ugyanakkor igen fontos láncszem a gépezetben. Ilyesfajta az én munkám is: nem a rivaldafényben állok, nem is kell ott lennem, kiszolgálom a többieket.
Az ügyelés mellett rendszeresen színpadra lépsz, láttunk többek között a Spamalotban, az Életrevalókban, a Pacsirtában, s most az Alul semmiben is: álláskeresőként, borbélyként, pincérként, tánctanárként, azaz gyakorta vagy mellékszereplője színházunk előadásainak…
Ez még abból ered, hogy jó érzés a színpadon állni, a tánccal töltött közel két és fél évtizedet nehéz kiölni magamból.
Akkor is, ha önbizalomhiányos voltál?
Megyek ellene.
Szívesen állsz színpadra?
Szívesen. Azokat a szerepeket szeretem jobban, amikor a fő- vagy nagyobb szereplők munkáját segítem, amikor például beviszek egy vizet vagy egy tálca piát, esetleg borotválok. Azt is jól kell csinálni. Mindegyik jelenésemet – a focis hasonlatnál maradva – egy-egy Bajnokok Ligája döntőként élem meg. Szikszai Rémusz színész-rendező mondta, ha rendez, vagy akár csak néz egy darabot, figyel arra, hogy minden apró fogaskerék a helyén legyen, a statiszta ne csak úgy álljon ott a jelenetben, mint egy civil, hanem legyen igazi részese.
Mikor volt az első színpadra lépésed itt, a Móricz Zsigmond Színházban?
Miután idejöttem, a második darabban, amit ügyeltem, Lenni vagy nem lenni a címe, Pusi rendezte a Nagyszínpadon. Nagyon szerettem azt a darabot, amelyben nem csak én vettem részt csoportos szereplőként, hanem a feleségem és az akkor négyéves kisfiam is. Menekült zsidó családot jelenítettünk meg másokkal együtt.
Nem mondtál nemet a felkérésre?
Meg se fordult a fejemben.
Ezeket a szerepeket rád osztották, vagy kérted?
Nyilván az utóbbira is volt példa. Egyszer például Göttinger Pálnak említettem meg, vajon akadna-e valami számomra. Azt felelte, meglátja. Nos, így lettem Archambaud professzor, a gerincspecialista a Balfácánt vacsorára című előadásban.
Utána már könnyebb volt, gondolom. A jelek szerint ügyelni és szerepelni egyaránt szeretsz.
Persze. Remélem, hogy megbíznak bennem, és lesz még rá alkalom az elkövetkezendőkben. Szerintem nem vallottam szégyent. Nehezíti ugyan a helyzetet, hogy csak ketten vagyunk ügyelők, így sok a munkánk, mert amikor még hárman voltunk, akkor a Szibériai csárdásban csak szereplő voltam, ott nem kapcsolódott össze az ügyelői munka a fellépéssel.
Amiben láttalak, abban tényleg nem vallottál szégyent. De folytatódik is a sor, hiszen az Alul semmiben négy alakot is megformálsz.
Valóban. A próbafolyamat nem könnyű, fizikailag sem. Szerintem sikeres előadás lesz.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Nagyon szerettem focizni, sajnos ez kikopott. Egyrészt időm sincs rá, másrészt olyan csapat sem, mint anno Dunaújvárosban, amikor egy körtelefonra gyorsan összegyűltünk tízegynéhányan, és már rúgtuk is a bőrt. Igyekszem pihenni, szeretünk a családdal kirándulni, bár az is kevesebb, mint ami jól esne. Szeretem a kreatív dolgokat: pólómintákat csinálok, családi videókat vágok, olykor filmeket, sorozatokat nézek. No és persze fanatikusként drukkolok a Fradinak, a Real Madridnak és a Philadelphia Eaglesnek.
A különleges vezetéknevét firtató kérdésre így felelt:
Ízig–vérig magyar vagyok a kohász-városból, Dunaújváros egyik munkáscsaládjának gyermeke. A név eredetét – azon túl, hogy édesapámtól származik – nem igazán ismerem. Biztos vagyok benne, hogy őseim kacifántos úton kerültek ide. Nagyapám már Magyarországon született, de éltek felmenőink Pozsonyban és Bécsben is az 1900-as századfordulón. Örülök neki, hogy ez a nevem.
Bár az interjúra készülésig nem tudtam táncos előéletedről, de a testtartásodból valamit sejtettem, hiszen szép, egyenes háttal jársz. Sokáig táncoltál szülővárosod táncegyütteseiben, megfordultál a Nemzeti Színházban is. Miként kerültél erre a pályára?
Hetedikes koromban, tehát igazából kissé későn, a Móricz Zsigmond Általános Iskola ének-zenei tagozatosaként kezdtem a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttesben, ami amatőr formáció volt, de elég híres, nagyon jó táncosok kerültek ki onnan. Ekkor a néptánc állt a középpontban, majd újraélesztettük a ’80-as évek Vasas táncosai által elkezdett táncszínházi előadásokat. Nagyon híres társulat volt a ’80-as években a Vasas, a fővárosból és az ország különböző részeiből jöttek előadást nézni, profi táncosok is. Próbáltunk mi is megfelelni annak a mércének, amit ők állítottak, szerintem sikerült! Már a kilencvenes évek elején az volt a terv, hogy állandó, profi társulat alakuljon Dunaújvárosban, de akkor ezt még nem lehetett tető alá hozni. Ennek ellenére vittük tovább a táncszínházi vonalat, majd 1999-ben létrejöhetett Dunaújváros Táncszínháza, Rácz Attila Ciceró vezetésével, melynek én is alapító tagja voltam. Természetesen mindannyiunknak a néptánc volt az alapnyelve, noha abszolút táncszínházi darabokat alkottunk. Két-három év alatt lefektettük az alapokat, rengeteg dolgot csináltunk, ami nagyon jó tanulási folyamat is volt, gyakorlatilag mindenbe belekóstoltunk: néptánc, kortárs néptánc, modern tánc egyaránt a repertoárunkon szerepelt. Járt hozzánk ének-, beszéd- és színésztanár, majd szöveges mesedarabokat állítottunk színpadra. Nagyon impulzív dolog részesei lehettünk, miközben sokszor besegítettünk a jelmez- és díszletgyártásba is.
Ezek szerint nagyon régről ered színpadi jelenléted.
Valóban, bár a szereplést illetően félős gyerek voltam. A zenei tagozaton csodálatosan éneklő osztálytársak vettek körül, rólam ez kevésbé mondható el. Úgy szoktam fogalmazni: sokkal jobban szeretek énekelni, mint amennyire tudok. A visszafogottság jellemzett, mondván, inkább nem szeretnék szerepelni, jobb nekem a háttérben.
Nem volt önbizalmad?
Abszolút nem. Még mindig bennem motoszkál ez az érzés, de idővel úgy álltam hozzá, hogy ellene megyek, megküzdök vele. Amikor már a színpadon vagyok, akkor szívesen teszem a dolgomat. Sőt, hiányozna.
A táncos-lét iskola, illetve munka mellett volt az életed része, vagy főállásban?
Gépésztechnikus a végzettségem, Dunaújvárosban a Bánki Donát Szakközépiskolába jártam. Egy rövid időszakban a Dunai Vasműben is dolgoztam, majd jött a katonaság – igaz, polgári szolgálatosként – majd kicsit visszamentem a Vasműbe. A Táncszínház már főállást jelentett.
Hogy lesz egy dunaújvárosi gépésztechnikus-táncosból nyíregyházi ügyelő?
Ez egy kicsit keserédes történet… Onnan indítom, hogy a Táncszínházból a párommal elmentünk egy évadra a Nemzeti Színházba, de közben Dunaújvárosban vezető csere történt, 2005-ben került oda Szögi Csaba, aki visszahívott minket. De végül csak én kaptam szerződést, Erika nem. Majd 2013-ban ismét új vezető érkezett, aki – finoman szólva – felállította az egész csapatot, mert máshogy képzelte a jövőt, a show felé akarta elvinni az egészet, saját embereivel. A világban, így nyilván a színházi világban is előfordul, hogy felállítanak embereket, nem adnak nekik szerződést, de ez nekem, sőt, nekünk, nagyon rosszul esett. Nem elsősorban az, hogy elküldtek, mert valljuk be, már egy kicsit korosabb voltam, nyilván kellett a fiatalítás. Az fájt leginkább, hogy azt a szellemiséget vették el, és állítottak a helyére másikat, amit mi, alapító tagok elindítottunk azzal a céllal, hogy kiszolgáljuk Dunaújvárost és a térséget. Komoly alkotómunka állt mögöttünk, rengeteg helyre mentünk el, jószolgálati alapon is, a városon belül és kisebb falvakba, iskolákba. Előfordult, hogy 6x6-os színpad állt csak a rendelkezésünkre, azt beépítettük, a világításban segítettünk, s bemutattunk egy mese előadást.
Közös, nagy alkotómunka és küldetéstudat jellemzett ezek szerint benneteket.
Valóban, komoly alkotómunka állt mögöttünk, nagyon sok mindent tettünk Dunaújvárosért. Ezt sajnos lerombolták. A Dunaújvárosi Bartók Táncszínház gyakorlatilag két éve megszűnt, de nem híresztelik. Működik helyette más, máshol… Nagyon sajnálatos, és fájó pont, hogy egy ilyen értéket, amit létrehoztunk, lenulláztak. Hogy ez kinek a bűne, hibája, nyilván összetett dolog. Hosszú, szégyenteljes életet kívánok nekik…
Szóval: hogyan kerültél Nyíregyházára?
Tasnádi Csabával, színházunk akkori igazgatójával korábban már dolgoztunk együtt Dunaújvárosban, a Fiatalság bolondság című darabban. Ismert tehát, a nővérem is itt dolgozik. Csaba felajánlotta, jöjjek ide asszisztensnek és ügyelőnek, végül csak az utóbbi munkakör maradt. Talán azért is, mert Bajszi bácsi és Kovi, az akkori két ügyelő már idősebb volt. Kamaraszínpadon már végeztem ilyen munkát korábban, tehát volt valami képem arról, hogyan kell csinálni, de lényegében itt tanultam meg a szakmát. Van egy családi barátunk, Lencsés István, aki itt is volt ügyelő, most a Nemzeti Színházban dolgozik, ő, Bajszi bácsi és Kovi sokat segítettek.
Úgy hallottam, hogy előadás idején az ügyelő a nagyfőnök a színházban, ő irányít és övé a teljes felelősség. Tényleg így van?
Abszolút teljes felelősséggel tartozok az előadás biztonságos és problémamentes lebonyolításáért. Sok mindenre kell figyelni.
Mire ügyel az ügyelő?
Arra, hogy az előadás rendben, békében, zökkenőmentesen lemenjen, minden és mindenki időben a helyén legyen. Mindenért én vagyok a felelős, ami a színpadon történik. Azt szoktam mondani: a lényeg, hogy előadás után mindenki épségben, egészségben haza tudjon menni az ágyába pihenni.
Könnyebb a helyzet olyan előadások esetében, ahol nincs nagy mozgás, mert a színészek zöme folyamatosan színpadon van?
Előfordul ilyen is, de az sem túl jó. Nem szabad hátradőlni, mondván, úgysem történhet semmi. Bármikor bármi közbejöhet. Ha sokszereplős a darab, az persze sokkal komolyabb odafigyelést igényel. Színészek, táncosok jönnek-mennek, át-átöltöznek, cserélődik a díszlet, a kellékek… Ott volt például a Sherlock Holmes – A sátán kutyája, amiben öt színész negyven szerepet játszott el, Pusi (Puskás Tivadar) ha jól emlékszem, harmincnyolcszor öltözött át, de a többiek is sokszor. Itt nyilván még alaposabban be kellett próbálni, hogy az öltöztető melyik ruhát fogja, melyiket veszi le, melyiket adja rá először, de fölötte is visel egy másikat. Szerencsére az egy olyan próbafolyamat volt, hogy jutott elég idő a begyakorlásra.
Mi van, ha elbambul a színész, a táncos, a statiszta? Előfordult már, hogy valaki nem ért oda a jelenetére?
Nálam kétszer történt meg, még az elején. Az elsőben szegény Kameniczky László késett le egy hárommondatos jelenésről, de igazából ez nem volt nagyon vészes. Hívtam, ahogy le is próbáltuk, elindult szép nyugodtan, de mire odaért, a jelenet már előrébb járt. Volt még egy: öt statisztának kellett jönnie, a hívásomra kettő ott is volt időben, három nem, lemaradtak egy kicsit a két társuktól, és így a jelenetről is. Én talán abban hibáztam, hogy nem néztem hátra, mindenki ott van-e. Ez egy kicsit neccesebb dolog volt, de a jó színészeink az ilyen helyzetekből is kivágják magukat.
Az ügyelői munka tényleg összetett feladat, az ő felelőssége, hogy emberek és tárgyak egyaránt időben ott legyenek, ahol kell: színészek, statiszták, táncosok, öltöztető, kellékes, díszletező – de a fény és hang pontossága is nagyon fontos. Mindemellett a baleset elkerülése is fontos. Nehéz betartatni a rendet?
Hála Istennek, nagyszerű „háttércsapata” van a színháznak, figyelünk egymásra, hallgatok rájuk és ők hallgatnak rám. Én is igyekszem figyelni, elkerülendő bármilyen bajt, ha kell, jelzek oldalról, vigyázok rájuk.
Mi a szépsége ennek a szakmának?
Jó kérdés. Nem tudom miért szeretem, de szeretem.
Egyfajta karmesteri szerep is az ügyelőé?
Igen. Bár a sikeres előadást követő tapsokat, elismerést nem én kapom, s nem ismernek fel az utcán, hiszen ott ülök a sötétben, de azért részese vagyok. A labdarúgásban van egy kifejezés: a vízhordó. Ő az a focista, akinek játéka többnyire nem látványos, hiánya talán csak akkor tűnik fel, ha valami nem stimmel. Ugyanakkor igen fontos láncszem a gépezetben. Ilyesfajta az én munkám is: nem a rivaldafényben állok, nem is kell ott lennem, kiszolgálom a többieket.
Az ügyelés mellett rendszeresen színpadra lépsz, láttunk többek között a Spamalotban, az Életrevalókban, a Pacsirtában, s most az Alul semmiben is: álláskeresőként, borbélyként, pincérként, tánctanárként, azaz gyakorta vagy mellékszereplője színházunk előadásainak…
Ez még abból ered, hogy jó érzés a színpadon állni, a tánccal töltött közel két és fél évtizedet nehéz kiölni magamból.
Akkor is, ha önbizalomhiányos voltál?
Megyek ellene.
Szívesen állsz színpadra?
Szívesen. Azokat a szerepeket szeretem jobban, amikor a fő- vagy nagyobb szereplők munkáját segítem, amikor például beviszek egy vizet vagy egy tálca piát, esetleg borotválok. Azt is jól kell csinálni. Mindegyik jelenésemet – a focis hasonlatnál maradva – egy-egy Bajnokok Ligája döntőként élem meg. Szikszai Rémusz színész-rendező mondta, ha rendez, vagy akár csak néz egy darabot, figyel arra, hogy minden apró fogaskerék a helyén legyen, a statiszta ne csak úgy álljon ott a jelenetben, mint egy civil, hanem legyen igazi részese.
Mikor volt az első színpadra lépésed itt, a Móricz Zsigmond Színházban?
Miután idejöttem, a második darabban, amit ügyeltem, Lenni vagy nem lenni a címe, Pusi rendezte a Nagyszínpadon. Nagyon szerettem azt a darabot, amelyben nem csak én vettem részt csoportos szereplőként, hanem a feleségem és az akkor négyéves kisfiam is. Menekült zsidó családot jelenítettünk meg másokkal együtt.
Nem mondtál nemet a felkérésre?
Meg se fordult a fejemben.
Ezeket a szerepeket rád osztották, vagy kérted?
Nyilván az utóbbira is volt példa. Egyszer például Göttinger Pálnak említettem meg, vajon akadna-e valami számomra. Azt felelte, meglátja. Nos, így lettem Archambaud professzor, a gerincspecialista a Balfácánt vacsorára című előadásban.
Utána már könnyebb volt, gondolom. A jelek szerint ügyelni és szerepelni egyaránt szeretsz.
Persze. Remélem, hogy megbíznak bennem, és lesz még rá alkalom az elkövetkezendőkben. Szerintem nem vallottam szégyent. Nehezíti ugyan a helyzetet, hogy csak ketten vagyunk ügyelők, így sok a munkánk, mert amikor még hárman voltunk, akkor a Szibériai csárdásban csak szereplő voltam, ott nem kapcsolódott össze az ügyelői munka a fellépéssel.
Amiben láttalak, abban tényleg nem vallottál szégyent. De folytatódik is a sor, hiszen az Alul semmiben négy alakot is megformálsz.
Valóban. A próbafolyamat nem könnyű, fizikailag sem. Szerintem sikeres előadás lesz.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Nagyon szerettem focizni, sajnos ez kikopott. Egyrészt időm sincs rá, másrészt olyan csapat sem, mint anno Dunaújvárosban, amikor egy körtelefonra gyorsan összegyűltünk tízegynéhányan, és már rúgtuk is a bőrt. Igyekszem pihenni, szeretünk a családdal kirándulni, bár az is kevesebb, mint ami jól esne. Szeretem a kreatív dolgokat: pólómintákat csinálok, családi videókat vágok, olykor filmeket, sorozatokat nézek. No és persze fanatikusként drukkolok a Fradinak, a Real Madridnak és a Philadelphia Eaglesnek.
forrás: https://magyarmezsgye.hu/
Szereplők: Udvaros Dorottya, Pataki Ferenc, László Lili, Ficzere Béla, Rohonyi Barnabás, Grisnik Petra. Rendező: Göttinger Pál.
István István éppen tíz esztendeje, 2014-ben csatlakozott a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatához, ez idő alatt számos szerepben nyújtott kiemelkedőt. Nyárról, előadásokról, szerepekről beszélgetett vele Kováts Dénes.
Ő maga úgy fogalmazott korábban, hogy az Asszony asszonynak farkasa Leontinoja igazán kedvére való, ráadásul főszerep volt számára (bár sajnos kevésszer játszhatták), nagyon nagy élményként emlékszik az Illatszertár Sipos urára és a Delila Dr. Horváth Páljára is, de a Bogáncsvirág Angusa mindent vitt.
Jómagam – hely hiányában, így a teljesség igénye nélkül – feltétlenül kiemelem még Hersét a Közellenségből, a Görbe tükrökből pedig Millet szerepét, valamint A kisfiú meg az oroszlánok és a Pinokkió c. mesékben nyújtott alakításait is.
Nehéz-e újra felvenni a fonalat, ha régen, bár sokat játszott előadásokról van szó? Augusztusban a Rózsakert Szabadtéri Színpadon a Bolha a fülbe és a Legénybúcsú jelent ilyen feladatot számotokra.
A Bolha a fülbe a mögöttünk álló évad terméke, a Legénybúcsút három éve játsszuk, igaz, nagy szünetekkel. Mindkettőre érvényes: már olyan szinten rutinná vált, annyira bennünk van, hogy egy laza felújító próba bőven elég a felidézésükhöz.
Két vígjátékról beszélünk, így meg kell kérdeznem: színészként vígjátéki, vagy inkább drámai alkat vagy? Melyik műfajt szereted jobban?
Szeretném magamról azt hinni, hogy sokoldalú színész vagyok… Színvonalas vígjátékokban nagyon szeretek komédiázni, Karinthyt idézve: a humorban nem ismerek tréfát. Az igazi, a valódi vígjáték ugyanis vérre megy. Úgy kell játszani, mintha egy tragédiát vagy egy drámát játszanál, mert a nézőt akkor tudod megnevettetni, ha elhiszi, hogy az a szituáció, ami az ő számára nevetséges, az neked élet-halál kérdése. Kedvelem a vígjátékokat, ugyanakkor természetesen nagyon szeretem a drámai szerepeket is, mert próbára teszik a színész lelkét és tudását.
Másképpen szívja le a színész energiáit a dráma, mint a vígjáték?
Nem tudnám így elkülöníteni. Szerintem mindkettő leszívja a színészt abban az esetben, ha százszázalékosan beleadja azt, amit bele kell adni ilyenkor.
A Bolha a fülbe előadáson nem sokat vagy a színpadon. Mivel töltöd el az „üres” időt?
A Bolha a fülbe speciális számomra, mert bár három felvonásos, én sem az elsőben, sem a harmadikban nem lépek színre, csupán a második elején-közepén és a legeslegvégén egy picit. Tehát két felvonásban nincs jelenetem, ezalatt a bluetooth fejhallgatómon zenét hallgatok. Kellemes kikapcsolódás.
Baptistenként bár nem hosszú a szereped, de érdekes a figura, akit játszol: hol felbukkansz, hol eltűnsz.
Ő tipikus francia bohózati figura. Ezekben a darabokban minden a félreértéseken alapul, a humor arra épül, hogy az emberek félreértik egymást. Én egy olyan kis figurát, egy idősebb embert játszom, akit felhasználnak arra, hogy egyes szereplőket félrevezessenek abban az erotikus hotelben, ahol a második felvonás játszódik. Néha, amikor nem kellene, beforgatnak egy ágyon a szobába, máskor ki. Az ebből fakadó félreértések adják a helyzet humorát. Pici feladat, de nagyon szívesen csinálom, óriási siker. Amúgy nekem ez már a második Bolha a fülbe előadásom, ezelőtt sok-sok évvel Szatmárnémetiben játszottam, akkor a doktor szerepét.
A Legénybúcsúban egy úriembert, Mr. Wattot formálod meg, van egy fergeteges táncos jelented, kicsit nekivetkőzve - az első másodpercektől kezdve tapsviharban adod elő. Nehéz volt megcsinálni?
Mindig szívet melengető, ha vastapsot kap a színész. A Játékszín elődásában, az ősbemutatóban ezt a szerepet Csonka András alakítja. Ez a figura – a szerző, Szente Vajk ismerte be – nincs úgy megírva, mint a többi szerep. A Játékszín esetében az a poén, hogy egyszer csak megszólal az egyvelegben Csonka Pici egyik saját dala. Nyilván itt ezt nem lehetett ugyanígy megcsinálni (esetemben nem volna poén), ezért meg is kérdezték, vállalom-e ezt a táncot, Pici dalát kivéve. Azt feleltem, ha már úgyis benne vagyok, persze, komédiázzunk. Természetesen beleadok mindent, és tényleg, pár másodperc után már vastaps kíséri az alakításomat. Élvezem, mert sikere van.
Egyébként táncos lábú vagy?
Nem! Istenigazából nem szeretek táncolni, bár a koreográfusaim mindig azt mondták – mert sok zenés darabban játszottam –, hogy hazudok, pedig tudok. Tudok, de nem szeretek.
A színészek egy része életében ez az évszak a pihenésé, mások végig játsszák a nyarat. Neked melyikből jutott több?
A pihenésből. Szerencsére a júliusom teljesen szabad volt, tíz napra el tudtam utazni a párommal Görögországba. Augusztusban Nyíregyházán és Debrecenben is előadjuk a Bolha a fülbet, a Legénybúcsút csak itthon.
Görögországban mindig ugyanoda mégy?
Egy színházi csapatunk szervezi, akad, aki 34 éve jár abba a csodálatos görög faluba, én harmadszor jártam ott. Athéntól délre, az Égei tengernél található, lejjebb már csak Kréta van. Nincs túlzsúfolva turistákkal, magyarok szinte csak mi vagyunk. Ott már baráti közeg fogad bennünket, másképp számolnak a vendéglőben is…
Talán azt is tudják, amikor beléptek, mit rendeltek majd, s hozzák is?
Abszolút!
Apa kalapja címmel zenésztársaiddal remek előadást hoztatok létre Cseh Tamás-dalokból, néhány kifejezetten sikeres, telt házas est áll mögöttetek. Hiányolom a nyár és a koraősz programjai közül.
Annakidején olyan dalokat válogattam a műsorba, amelyek egykoron személyesen megérintettek. Ezeken kívül is nagyon sok jó van persze, de a műsoridő véges. Kiválasztottam vagy 50 dalt, majd menet közben szelektáltam. A rendszerváltás előtti dalokat tartottam meg, azok az érdekesek számomra. Tamásnál nem is a zene az elsődleges, hanem a szöveg, a mondanivaló. És az valóban egy letűnt korról szól. A dalok persze nem egy az egyben úgy hangzanak el, mint annak idején Cseh Tamáséktól. Kiváló zenésztársaimmal áthangszereltük picit a mi szánk ízére, a mi ízlésünkre, megpróbáltuk gazdagítani, hatásosabbá, szebbé tenni. Nagy örömet okozott számunkra, hogy vevő volt rá a közönség, hiszen nagy munkánk volt benne. Bár sosem könnyű egyeztetni a zenekar tagjaival, hiszen keresett, profi zenészek (nem is tudtunk mindig az eredeti felállásban fellépni), most az okozza a legnagyobb gondot, hogy ismét nincs csellósunk, pedig ennek a hangszernek nagy szerepe van a dalok megszólalásában. Remélem azonban, hogy ez a projekt nem véglegesen ért véget, csupán „pihen” kicsit.
Milyen várakozással tekintesz az előttünk álló évadra? Négy előadásban láthatunk majd: A padlás, Pacsirta, Alul semmi és A király beszéde. Kettő közülük musical.
A padlás érdekes történet az életemben. Huszonvalahány éve a Rádiós szerepét osztották rám, az én énekhangomnak az volt a megfelelő. Most már, 58 évesen nyilván nem játszhatom el. Meglepődtem, hogy itt a Révészt kaptam meg, akiről úgy gondoltam, fiatal színésznek való, de rájöttem: kortalan, bárki eljátszhatja. Az egyik legjobb szerep A padlásban, a szellemek közül az egyik főszerep. A Pacsirta konkrét szereposztását még nem ismerjük. Az Alul semmi Broadway musical, melyben munkanélkülivé vált melósok kitalálják, hogy sztriptíz táncból keresik majd a kenyerüket. Egy nyugdíjast játszom benne, akinek Csődör a beceneve. A király beszéde nagyszerű film, s tudom, hogy színpadi változatát több helyen is bemutatták. A leendő király apját, az öreg királyt játszom, aki meghal a darab elején.
Nagyon nehéz évadnak ígérkezik négy nagyszínpadi előadással, az egyik jön a másik után. Gyakorlatilag pihenő nincs, amint megvan az egyik bemutató, kezdem a másik próbafolyamatát. Természetesen, mint mindig, állok a kihívások elé.
Haltál már meg színpadon?
Igen, többször. Például A kőszívű ember fiaiban Palvitz Ottóként, vagy Nyíregyházán az Asszony asszonynak farkasában, ahol a nyílt színen gyilkoltak le véres jelenetben.
Hogyan érzed most magad a bőrödben?
Köszönöm, jól. A magánéletem rendben, van egy csodálatos párom.
forrás: https://magyarmezsgye.hu
A Családi játszmákban gyakorlatilag meg sem szólalt Tóth Károly, mégis intenzív a színpadi jelenléte. Don Juan szolgájaként viszont rengeteg szöveget kellett megtanulnia. Mindkét szerepe idei kiemelkedő alakításai közé tartozik a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban.
Nem lehet nem észrevenni, mennyire szárnyal az utóbbi években, így még inkább elismert és közkedvelt színművész lett. Kováts Dénes interjúja.
Kezdjük a Don Juannal! Horváth Illés és Nagyidai Gergő is azt mondta, hogy a tiéd a másik főszerep, s ez tényleg így van. Mintha égi áldás lenne rajtad, az utóbbi években sorra kapod a nagy szerepeket, amelyekben szárnyalsz. Mindemellett tavaly a megyei Prima-gálán különdíjat kaptál.
Most, ahogy jöttem be hozzád, ugyanez jutott eszembe. A díj kapcsán pedig az – amiről már beszéltem neked –, hogy igazából nem a díjat kell megköszönnöm (ami persze nagy dolog, ám valaminek a következménye), hanem a feladatokat, amelyeket itt, a színházban kaptam, mert ezek eredménye az elismerés. Eltöltöttem a pályán harmincegynehány évet. Tulajdonképpen szerettek, a nézők is szerettek, miközben elvoltam a különböző igazgatók által rám osztott szerepekkel, amelyeket becsülettel, a legjobb tudásom szerint megcsináltam. De közben éreztem magamban, – hogy mondjam úgy, hogy ne tűnjön nagyképűségnek? –, többet bírnék, mint amivel megbíznak. Hála a jó Istennek – nem tudok mást mondani – hogy a Kirják Róbert-Göttinger Pál, majd a Kirják-Horváth Illés igazgató-művészeti vezető páros vette a bátorságot, s megbombázott feladatokkal. Mert lehetek én (vagy bárki más) olyan tehetséges, hogy rám szakad otthon a plafon és a föld fölött járok az udvaron, de ha nem kapok igazi lehetőséget, akkor az egész nem sokat ér, mert nem mutathatom meg, mi van bennem. Halálosan biztos vagyok abban, hogy nagyon sok kollégám, kolléganőm hagyja úgy el a pályát, vagy ér véget az élete, hogy a közelébe sem jutottak a lehetőségnek, hogy megmutassák, igazából mit tudnak.
Elmaradt a kiteljesedés…
Így van! Nem tudok elég hálás lenni ezért a sorsnak, hogy ezt a három embert idevezette a jó Isten, vagy hogy nem mentem el ezelőtt nem tudom hány évvel, mert volt ilyen gondolatom… Minden hányattatás, mellőzés ellenére azt mondtam, valahol a kisagyamban hátul éreztem és reméltem, hogy jönnie kell olyan embernek, aki mer rám osztani nagy szerepeket, aki meg akarja nézni, mire vagyok képes. Végül bekövetkezett.
A Chicagoban a Konferanszié vagy a Don Carlosban a főinkvízitor számomra emlékezetes karakterszerepeid. A Castel Felice Vándora, a Váratlan vendég Arthur Birlingje, a Görbe tükrök sánta férfije, és különösen a Tengeren Ivan Curryje és a Don Juan Sganarelleje viszont igazi főszerep. A Családi játszmák Francise pedig úgy az egyik főszerep, hogy értelmes mondat nem hagyja el a szádat…
Nézd. Nekem fixa ideám, hogy a színpadon az embert kell megmutatni, legyen az boldog, vidám, keserű, savanyú, kegyetlen, gonosz, szerelmes, gyászoló – teljesen mindegy. Miként az is, hogy 6900 mondatom van, mint a Don Juanban, vagy egyetlen sincs, mert csak szótöredékeket nyeferélek, mint a Családi játszmákban. Meggyőződésem, ha amit a színpadon megmutatok, az emberi, őszinte, igazi, akkor az átmegy, megérti a néző.
A Don Juan fölöttébb kalandos előzményekkel jutott el a premierig. Nemcsak a főszereplőváltás miatt, hanem azért is, mert neked és az egyik kolléganődnek is elment a hangotok a premier előtt pár nappal.
Még tavaly februárban, a szerződtetési tárgyaláson – amelyen elmondják a következő évi feladatokat: melyik darabban és rendezővel, milyen szerepet fogunk játszani – közölte Illés nagyon sokat sejtetően, hogy a Don Juanban én leszek Sganarelle. Mondtam neki, hogy oké, de ez nekem sajnos semmit nem mond. Akkor tudtam meg, hogy ő Don Juan szolgája, s ez a másik főszerep. Irtózatos mennyiségű szöveggel. Ahogy haladtunk előre az időben, mindig szóba került, milyen gyorsan tanulok. Nos, tanultam már rengeteget, de az többnyire sajnos nem volt jellemző, hogy ennyire sokat kelljen.
Ilyen előjelek után a tervezetthez képest egy héttel később kezdtük a próbafolyamatot, majd az „eredeti” Don Juan betegsége miatt leállt a próba, aztán beugrott helyette Gergő… Valóban rengeteg akadály került utunkba, ilyet még nem éltem meg pályám során. Ezt még tetézte, hogy valószínűleg a több tonna szöveg, s a napi két próba – olykor iszonyatos hangerővel – vezetett odáig, hogy elfáradtak a hangszálaim, megerőltettem. Nem akartam kérni, de a rendező, Horváth Illés a premier előtt pár napra megtiltotta, hogy beszéljek: csak játszottam, a szövegemet a rendezőasszisztens mondta mikrofonba. Bármilyen jól, de mégsem az én ritmusomban, ami további nehézséget okozott, alig vártam, hogy újra beszélhessek. Mindemellett nagyon örültem ennek a szerepnek.
Az akadályozó tényezőkön túl milyen volt a próbafolyamat?
Az elején jöttem rá, hogy a színészet is valahol olyan, mint egy házasság vagy egy kapcsolat. Klem Viktorral soha nem találkoztam, idő kellett meg- és kiismerni egymást. Amint megtörtént a főszereplőváltás, és Gergő lett Don Juan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, félszavakból megértettük egymást, sőt, olykor szavak sem kellettek hozzá. Azért tudtunk bő három héten keresztül nagyon intenzíven próbálni, mert megvolt a teljes összhang, ismertük egymás gondolatát is. A legnagyobb ellenségünk – nem a legjobb kifejezés, de mégis szabadjon így fogalmazni – a szöveg mennyisége volt. De amikor idő múltán bekerült a fejbe, onnantól már csak Illés finomításaira volt szükség, hogy minden a helyére kerüljön. Az első rendelkező próba után dühös voltam magamra, hogy miért nem tudom már a szöveget, mert ugyan tisztában voltam vele, mit kellene tenni a színpadon, de ha az ember nem tudja a szöveget, az jelentős nehezítő tényező. Könnyebbség, amikor olyan szintre kerül a szövegtudás, hogy súgó mellett már jól működnek a jelenetek.
Jobban megadja a folyamatosságot.
Igen. Vígh Katikával, a súgónkkal óriási mázlink volt. Két próba között itt maradt Gergővel és velem, s ha nem próbáltunk szombat este, bejött hozzánk, sőt, még vasárnap is. Óriási rutinja van, a magyar színészek legnagyobbjaival dolgozott együtt. Bemutató előtt is beszélgettem vele, azt mondta, Pécsi Sándor jutott eszébe rólam. Kati nemcsak a szöveget mondta és javította ki, amikor hármasban vagy ketten tanultunk, de tanácsot is adott, hogyan, mire fűzzem fel a szöveget a könnyebb megtanulhatóság érdekében. Eleinte nem nagyon értettem, arra gondoltam, majd én megoldom, de azután rájöttem, érdemes hasznosítani az ő hatalmas, sok évtizedes tapasztalatát, így hagytam magam irányítani. Azóta is nagyon sokszor eszembe jutott, milyen jól jöttek és eredményre vezettek a tanácsai, úgy tényleg sokkal könnyebb volt megjegyezni.
Általában könnyen megtanulod a szöveget?
Ha jó az anyag, és ha látom, mi lesz vagy lehet majd belőle, akkor iszonyatosan hajlamos vagyok arra, hogy hamar megtanuljam. Itt kétségtelenül több és másabb volt, mint általában. Sokat beszélgettünk arról, hogy minden évben kellene egy ilyen jellegű előadás, ahol nem a szlengek hangzanak el, hanem gyönyörű klasszikus mondatok, amelyek olykor iszonyatosan nehezen mennek az ember fejébe. De előnye, hogy amikor az ember rákerül ennek a vonalára, tehát beül ebbe a klasszikus hajóba, onnantól már élvezet, mert megérzi annak az ízét, hogy ugyanazt a mondatot el lehet mondani nagyon ridegen, nagyon egyszerűen, mint a mai világban szokás, viszont el lehet mondani ugyanazzal a jelentéssel úgy, hogy valami gyönyörűséget fejez ki. Sajnos ettől a gyönyörűségtől már el vagyunk szokva.
Ez a klasszikus színház, amiből jó lenne több – mondta Gergő.
Így van! Az az érdekes, hogy a nyilvános főpróba „operett siker” volt annak ellenére, hogy a Don Juan egy klasszikus. Alig akartuk elhinni, hihetetlen élményt okozott! A bemutatón is azt éreztem, hogy imádnak bennünket, talán jobban, mint általában.
Illés jóvoltából a színdarab egészének – a zenékkel (Zságer-Varga Ákos), a koreográfiával (Vámosi-Belme Judit), a nagyon egyszerű, viszont dermesztően hatásos díszlettel (Vereckei Rita), a jelmezekkel (Gálvölgyi Anett és Miovác Márton) – van egy kétségkívül hatásos és harmonikus világa.
Hogyan élted meg belülről a szolga-létet annak tükrében, hogy nem mindig értettél egyet Don Juannal, sőt! Mégsem válhattál az élő lelkiismeretévé, mert nem hallgatott rád!
Ebben Moliére a sáros… De mint említettem, nagyon jó volt együtt játszanunk az összhang (és persze a szerepek) miatt.
A Családi játszmákban nagyon különleges a jelenléted. Az első felvonás utolsó pillanataiban kerülsz színre, ugyanezzel a jelenettel kezdődik szünet után a második. Betegsége miatt Francis nem tud se mozogni, se beszélni, így egy értelmes szó nem hagyhatja el a szádat. Nehéz volt megformálni őt?
Az első körben nagyon szerteágazó lehetőség kínálkozik gondolatban, hogy merre lehet elvinni a szerepet. De vigyázni kell, ne legyen se túl vicces, se túl idióta, se túl béna, mert akkor meghal nemcsak a szerep és a darab, de az előadás is. Mindig úgy kezdek hozzá, hogy nem akarom már az első rendelkező próbán megoldani a dolgokat. Ha már nagyjából tudom, ki vagyok és ki kell legyek, hogyan viszonyulok a többiekhez, akkor megpróbálom a magam útján, a saját érzéseimmel elindítani a próbák elejét. Ha olyan kivételes a rendező, aki sokkal jobban tudja, mint én – általában úgy kellene lennie – akkor ő egy bizonyos sávon belül képes engem tartani. Az esetek nagy százalékában megpróbálok megmaradni a realitás talaján, s nem eltúlozni.
Néha apró nüanszokon múlnak döntő dolgok. Nem tudok mozogni, tolnak ide, tolnak oda, akad egy-két közbeszólási kísérletem. Abban nem voltam biztos, miként alakítsam, hogyan formáljam a beszédemet a megfelelő hatás érdekében. Az egyik összpróbán történt, még a főpróbahét előtt, amikor már egyben mentünk. A darab vége felé van egy monológja Rák Zolinak, amikor kiderül rólam az igazság. A Darth Vader névvel illet engem. Akkor, abban a pillanatban leesett, meg is állítottam a próbát (pedig nem szokásom), hogy visszafelé szívom a levegőt és úgy próbálom formálni a szavakat. Ezzel tudom kifejezni, hogy azért nem vagyok képes beszélni (amit korábban elmondott rólam a feleségem), mert a műtét során a cső felsértette a gégémet. Az, hogy agyvérzésem is volt, már csak hab a tortán. Sokszor ilyen nüansznyi dolgokon múlik, hogy egy figura, legalábbis az én érzésem szerint, teljes legyen.
Mindemellett érzelmeket is kell sugallanod, például amikor fixírozod a fiatal lányt, illetve amikor nagyon boldog, vagy éppen fölöttébb dühös vagy. Azért, mert valaminek örülsz, vagy mert nem azt hallod vagy látod, amit kellett volna.
Igen, tehát – csak ide tudok visszajutni – az a legfontosabb, hogy azt és úgy csináljam, hogy az emberi legyen. Te, a néző, ne azt mondd, hogy ilyen a földön nincs, így ember nem beszél, hanem meg se forduljon a fejedben, hogy ez túlzás, direkt viccelődés, vagy bohóckodás. Ha az ember őszinte a színpadon, akkor annak van értelme és hatása.
Mi lehet az oka a Családi játszmák sikerének? Hiszen kétségtelenül sikeres.
Van benne szerelem, gyógyszerfüggő anyuka, alkoholista meny, evéskényszeres fiú. Azt mondanám, hogy a szó igazi értelmében egyikük sem normális, nem átlagos. Nem véletlen az alkohol, a gyógyszer, mert valamivel saját magukat is meghülyítik, hogy túl tudják élni azt a megaláztatást, amit el kell szenvedniük.
Valószínűleg a civil életben is nagyon sok ilyen család van, kis stiklikkel, csalódásokkal, nagy fájdalmakkal, basáskodó apával… Legfeljebb nem tűnik fel a tágabb környezetükben, mert nem kerülnek színpadra. Hány olyan embert, családot ismerünk vagy sejtünk, akik így élik le az életüket? Kifelé mutatják a rendet, a boldogságot, miközben otthon az életük maga a pokol. A nézőtéren többen magukra ismerhetnek, bár olyannal még nem találkoztam, aki azt mondta volna, én is ilyen vagyok. Még ha magára is ismer, nem meri kimondani.
Csak nemrég tudtuk meg, hogy a Kaktuszember című filmben is főszerepet játszottál. Mesélj róla!
Még a pandémia idején történt, felhívott egy fiatalember, hogy vizsgafilm ügyében szeretne velem beszélni. Arról volt szó, hogy eljönnek Nyíregyházára az operatőrrel, de nem jött össze, ezért megbeszéltünk egy időpontot, amikor zoomon kellett elmondanom egy általa küldött szöveget az instrukciói alapján. Pár nap múlva telefonált, el tudnék-e menni Budapestre a Pesti Színházba próbafelvételre. A büfé folyosóján tudtunk próbálni, ott derült ki, hogy Kiss Mari lenne a partnerem, aki ifjúkorom szexszimbóluma volt, de soha nem találkoztam vele! Ott, a büfé folyosóján Rudolf Olivér, a rendező telefonnal vette a helyzetgyakorlatokat, meglepő részletességgel. Kicsit furcsálltam, de ő tudja, gondoltam. Két nap múlva hívott, hogy szeretne felkérni, legyek én a férfi a kétszereplős vizsgafilmjében. Leforgattuk, s szinte már el is felejtkeztem róla, amikor a közelmúltban felhívott egy operatőr ismerősöm, Lőrinczy Kornél, aki látta a film beharangozóját, s gratulált. Megjegyezte, hogy a 4:3-as képarányú felvétel azért különleges, mert mostanában ritkán forgatnak így – egykoron a régi klasszikusok használták. Ez a módszer annyira közel hozza az arcot, hogy ott nem lehet hazudni. Akkor esett le, miért olyan közeli felvételek készültek rólunk. Különleges élmény volt számomra a forgatás, szerettem.
Miként talált rád a rendező?
Kiderült, hogy Ascher Irma casting menedzser (Ascher Tamás rendező lánya) javasolt. Olivér már a forgatás után árulta el, hogy rám keresett, és a Google földobott egy friss, közel egy órás interjút, amit Bakay Judit csinált velem a Nyíregyházi Televíziónak, megnézte, s az alapján hívott fel. Szerintem nem fordult még elő, hogy valakit tévéinterjú alapján hívjanak próbafelvételre.
Láttad már a filmet?
Korábban nem, csak most, Kornél telefonja után. Soha nem szoktam kutakodni, de ha elküldik nekem, vagy ha belebotlok, akkor megnézem.
Elégedett voltál?
Jó érzés volt. Egészen pozitív kritikákat olvastam róla. Csak később, már a forgatás után derült ki, hogy Olivér Rudolf Péter színész-rendező fia. Tavaly, miután Olivér megmutatta neki a még nem teljesen kész filmet, Péter azonnal felhívott, hogy gratuláljon. Néhány nappal később Reisz Gábor keresett (kiderült, Olivér tanára, rendező), ő is felkért egy szerepre a Magyarázat mindenre című filmjébe.
Mindig tudtam, hogy későn érő típus vagyok, hol magam miatt, hol mert késleltettek. Most már kezdem azt érezni – nem azt, hogy beértem volna a célba – mintha utolértem volna az időt. Színészként ott, abban az állapotban érzem magam, ahol igazán jó.
Most vagy a színészléted teljében?
Mindannak, ami velem történik, az a „veszélye”, hogy még jobban meghozza az étvágyamat újabb, remek szerepekre. Nem azt érzem, hogy ha ezt vagy azt így megcsináltam, akkor, mit lehetne még, inkább azt: kérem a következőt!
*
Rudolf Olivér vizsgafilmje, a Kaktuszember alcíme Melodráma három képben. Témája az időskori szerelem. Nemrégiben mutatták be nagy sikerrel a 35. Trieszti Filmfesztiválon, a szakemberek elismerően nyilatkoztak újszerű technikájáról, 4:3-as képarányáról, mely közeli képeivel leegyszerűsített játékmódot kívánt a művészektől. Kiderült: már a film tervét is díjazták Szarajevóban, majd Budapesten a fiatal filmesek mozijában, a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon vetítették, s most jött a trieszti siker. Még nem tudni, a jövőben hol lesz látható. Érdekessége, hogy 47 perc időtartamával hosszú a rövidfilmek fesztiválján, viszont rövid a teljes estés nagyjátékfilmhez.
„Mari nyitottsága és lelkesedése nagyon jó energiákat adott a stábnak, Károly pedig mind a kilenc forgatási napot úgy nyomta végig, hogy Nyíregyházáról járt fel, néha a szettben aludt és egyetlen egyszer sem láttam fáradtnak. Az, hogy ők ketten ennyi energiával és alázattal álltak hozzá, nagyon sokat jelentett” – mesélte egy korábbi nyilatkozatában a rendező.
forrás: https://magyarmezsgye.hu/
Tar Dániel a Móricz Zsigmond Színház legfoglalkoztatottabb színművészei közé tartozik: láthatjuk drámában, vígjátékban, mesedarabban, de gyakran dalra is fakad. Mostanában a Családi játszmákban és a Pinokkióban lép rendszeresen színpadra.
Persze ettől több feladata van, hiszen mindeközben próbál a Valentin napi koncertre, a Macskajátékra és a Variációk egy rablásra előadásra is. A sokrétű feladatait röviden így summázta: hála a Jóistennek. Kováts Dénes interjúja.
Szerepek és előadások sokasága ad számodra tennivalót. Ez előny, vagy hátrány? Színházi berkekben többször hallottam a mondást: a színész akkor is panaszkodik, ha keveset játszik, és akkor is, ha sokat. Rád melyik a jellemző?
Nekem ez a feladat-özön most nagyon segít, ha nem így lenne, talán megőrülnék. Személyes leszek és őszinte… Másfél hónapja szakítottunk a barátnőmmel. Két éves kapcsolat volt, iszonyatosan szerettük egymást. Mindenem volt ez a lány, mindent elmondtam neki az életemről, tanácsot adtunk egymásnak, és még sorolhatnám. Szervesen kapcsolódik ehhez a társasághoz, a színházhoz, imádta ezt a csapatot, valamikor részese volt, ő is ezt akarta csinálni – vagy legalábbis ezt közölte, sejttette velem. Aztán elkezdett jogot tanulni… Taccsra tett ez a szakítás, és csak így tudtam megélni, hogy dolgozom, ez nagyon-nagyon sokat segített.
A munkába menekülsz?
Szerintem az ember mindig menekül, s van, amikor jó irányba - én ezt így kódolom magamban. Van, amikor nem sikerül feldolgozni, és az a rosszabb. Most viszont azt érzem, hogy életemben először sikerült úgy igazán feldolgoznom egy ilyen traumát. Később az egyik próbán kiment a vállam, az megint csak leültetett. A jelek szerint az Élet azt akarja, hogy éljem meg ezt a fájdalmat, ne tudjak menekülni. Úgy is történt, megéltem, elcsendesedtem, távolságot tartottam amennyire tudtam, bár nem mindig sikerült. Végül úgy jöttem ki ebből a dologból, hogy új remény, új cél áll előttem, ami megmosolyogtat és boldoggá tesz.
Mi a célod: új párt találni? Vagy most a színészi pályádra koncentrálsz inkább?
Sok-sok célom van. Iszonyatosan várom a szerződtetési tárgyalást! Vannak tippjeim, hogy milyen szerepeket fogok jövőre kapni, remélem bebizonyosodik. Ez pörget, ez visz előre. Igen, a magánéletben is van most valaki, aki megmosolyogtat, akire tudok gondolni, és ez jól esik – egyelőre ennyi: gondolunk egymásra.
Bimbózik?
Igen, így szokták mondani. De majd eljön a tavasz.
A munka számodra nem csak terápia…
Nagyon melós vagyok, ez mindig így volt, már a gimiben és Kaposváron, az egyetemen is. De itt még inkább. Nagyon jó visszajelzéseket kapok minden korosztálytól, és ez nagyon fontos, megerősítenek abban, hogy jó úton járok.
Itt van például a Variációk egy rablásra – jönnek a jobbnál jobb ötletek, olykor eldobjuk agyunkat, és azt mondjuk Törővel (Törő Gergely Zsolt, Dani színészpárja és alkotótársa ebben a darabban – a szerk.), hogy neked is négy premiered van, nekem is, de összerakjuk, megcsináljuk, mert jó az anyag, bízunk benne, bízunk egymásban. És ez talán a legfontosabb. Most úgy néz ki, hogy elég jó irányt vett a próbafolyamat, összeállítottuk a jelenetek sorrendjét, szépen átkötöttük a zártabb részeket. Ez az előadás alapvetően egy show, ami nevettet, de vannak mélyebb részei is. Adott egy érdekes szituáció egy 2019-ben készült újságcikk alapján: egy srác fellökött egy idős hölgyet, ellopta a táskáját, elszaladt, majd 20 perc múlva meggondolta magát, és visszament. Kaposváron két színész hozott létre a történetből sikeres előadást, mind a mai napig műsoron van, már túl vannak az ötvenediken.
Ezzel a gondolattal sok minden elindult bennünk: vajon mi zajlódhatott le a srácban, miért jutott el odáig, hogy fellök egy öreg nénit, majd visszamegy… Ugyanazt a történetet más-más műfajban jelenítjük meg az előadás során, tehát számos színházi formanyelven keressük a választ arra a mindent eldöntő kérdésre, hogy mi történt aznap este. Izgalmas műfajmámor lesz, márciusban mutatjuk be a közönségnek a Szindbádban.
Apropó, hogy van vállad?
Most már jól. A Variációk próbáján történt, leestem a kollégám válláról, az enyém kiugrott a helyéről. Az volt a szerencsém, hogy Nagyidai Gergő, aki már gyakorlott ebben, gyorsan visszarakta. Olyan sokkos állapotba kerültem, hogy nem is éreztem. Annyit tudtam mondani, hogy hozzanak vizet és csokit. Fájdalmas volt, de túl vagyok rajta. Játszom, próbálok, néha kicsit fáj, de azt az adrenalin megoldja. Igyekszem óvatos lenni, mert remélem, nagyon sok dolgom lesz még a jövőben.
A Családi játszmákat sorozatban játsszátok, szerintem az évad egyik igazán ütős előadása, „munkás” szerepekkel. Te hogyan éled meg?
Nagyon jól! Abszolút terápia, úgy édesanyámmal, mint a volt barátnőmmel való kapcsolatomhoz is. Olyan érzelmeket közvetít, olyan érzelmeket kell benne megmutatni, amelyek ebben segítenek. Én a szerepek megformálásakor rendszerint a magánélethez kötök vissza, nálam ez fontos, itt adódott a lehetőségem, hogy ezeket az érzelmeket csatornázzam, és ezért nagyon hálás vagyok. Még Göttinger Pál, – aki eredetileg rendezte volna – hívott, s szavazott újra bizalmat a Bogáncsvirág után, ami szintén gyönyörű előadás volt. Nagyon hálás vagyok neki, hogy engem választott, és a rendező Rák Zoltánnak is. Rengeteg melója van benne, és nagyon tisztelem ezért. Szerintem minden színész megtalálja a darabban saját lelkének dolgait, miként a nézők is.
Előny, ha a színész a saját életéből, kapcsolataiból építkezik?
Nem tanítják az egyetemen. Ha egy-egy előadásban nyomokba megjelenik a színész lelkivilága, abból szerintem semmi baj nem lehet, attól csak hitelesebb lesz. Én nagyon jól élem meg, Zolival hamar szimbiózisba kerültünk, talán már kicsit úgy érezzük egymást, mintha tényleg testvérek lennénk a hétköznapokban is, nem csak a színpadon. Amíg öltözünk, az a fél óra nem szól másról, minthogy ugratjuk egymást. Ő erre nagyon kapható, a humor abszolút működik nála. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, akivel ebben a darabban együtt dolgozhattam.
Miért javaslod, hogy minél többen nézzék meg ezt az előadást – már ha van olyan szerencséjük, hogy kapnak még jegyet rá…
Ilyen átfogóan, több korosztályt bemutatva talán nagyon régen kaphatott tükröt a közönségünk. Előfordult, hogy amikor kimentek szünetre, az egyik néző jól hallhatóan mondta: na, most tükröt állítottak elénk… Nem kizárt, hogy némi félelemmel jött vissza a második felvonásra, mert tudta, hogy még be fog találni valami. Az előadás ugyanis nem oldja fel minden karakter problémáját, nem mindenki kap feloldozást a végén. Szerintem nyernek a nézők, ha megnézik, mert számos, az életben is előforduló helyzettel találkoznak, s aki fel tudja dolgozni, annak jó lesz. A fiatalok esetében annyit sajnálok, hogy nincs közönségtalálkozó az előadást követően, ahol fel tudnánk oldani bennük a látottakat, őszintén beszélgethetnénk róla, ezzel is segítve őket, ha hasonló szituációkban van részük otthon. Súlyos dolgokról beszélünk, titkokról, pánikrohamokról, válásról, az én szerepemben kényszer-evésről, továbbá az élettel való meghasonulásról, életcélokról is – és arról, hogy egyszer csak elvész minden, mert nem kapod meg azt, amire vágysz. Ezek nagyon fontos dolgok, mert majdnem mindenki kerülhet hasonló helyzetbe az anya-apa-testvér kapcsolatok szintjén. Ajánlom szeretettel mindenkinek!
A Macskajátékot elkezdtétek próbálni. Látsz már belőle valamit?
Egyelőre nem sokat, annyi mindenben vagyok benne fejben és fizikailag is. Az enyém abszolút mellékszerep, két-három zárt jelenetem van. De épp a mai próbán találtam benne olyan dolgokat – általában a kis szerepekben is megtalálom –, ami miatt számomra érdekes lesz, tudom szórakoztatni a nézőket. A rendező, Verebes István vicces-komolyan úgy fogalmazott: ez egy karrierlassító szerep. Azt feleltem, nekem ezzel semmi problémám nincsen, ez most egy ilyen feladat. Szeretem az anyagot, és szerintem pazar a szereposztás, úgy vélem, jó, közönségkedvenc előadás lesz.
A Hét tenger meséje még előtted áll, az lesz újabb premiered, áprilisban. Ha jól gondolom, folyamatos színpadi jelenléttel, Tary Patricia a partnered.
Hozzá vagyok már szokva, fáradok is picit. De a fáradtságból is lehet jó dolgokat kivenni. Sediánszky Nóra írta és rendezi, szerintem szeretni fogják a gyerekek.
Van valami technikád, miként töltődj fel a feladatözön közepette?
Relaxálok, vannak ásványaim – beszéltünk róla egyszer – ezek tudnak segíteni, hiszek bennük. Minden előadás előtt imádkozok, hogy ne történjen baj.
A harlekin tacskód?
Ő is nagyon sokat segít. Naponta többször igyekszem időt szakítani sétákra – olykor éjfél után, ha úgy adódik –, mert iszonyatosan fel tud tölteni. Mindent érez rajtam, s állítom, még fájdalmat is vesz át tőlem. Az egyik este előjött egy olyan emlék, amelyen elsírtam magam, és a kutyám – soha nem hallottam még olyan hangot kiadni – is sírt. Ezekből a dolgokból nyerem az energiát.
A múltkori nagyinterjúban azt mondtad nekem: nagyon hálás vagy, hogy Nyíregyházára kerültél, mert itt ki tudtál nyílni. Ez a kinyílás továbbra is tart?
Egyre jobban nyílok, egyre jobb a teherbírásom. Rengeteg tapasztalatot tudok szerezni, nagyon sokat tanulok az idősebb kollégáimtól.
Egy másik gondolatod: „Azt várom, hogy még többet tudjak tanulni, mert ez a színház már eddig többet adott nekem, mint az egyetem. Így amíg Nyíregyházán szakmailag fejlődhetek és feladatokat kapok, addig biztosan itt leszek.” Most is áll?
Nem véletlenül várom már nagyon a szerződtetési tárgyalást, hogy tudjam, milyen feladataim lesznek. Akkor érzem jól magam, ha dolgozhatok. Tóth Károly fogalmazott úgy egyszer, hogy nem érti meg a sok fáradt színészt, mert annak idején Horváth Lackóval ha nem látták magukat a másnapi próbatáblán, azt érezték, hogy haszontalanok. Remélem, te nem ilyen vagy – mondta nekem. Nyilván ez egy sarkalatos téma, s van benne igazság. Persze abban is, hogy bizonyos időszakokban kimerül az ember. Rám inkább azért az jellemző, hogy kellenek a feladatok. Ha nincsenek, akkor bejövök énekelni, kitalálok egy koncertet – mindig kell valami, ebben élek.
Apropó koncert! Február 17-én a Bencs Villában újra fellépsz Kiss Eszter Júlia társaságában, most a Valentin nap „ürügyén”. Hogyan készültök?
Abszolút más lesz, mint a múltkori, próbáljuk picit jobban színezni. Csatlakozik hozzánk egy profi hegedűs és egy profi dobos is. Kicsit elmozdultunk modernebb irányba is, de azért például Zorán vagy Dés László dala is elhangzik majd. De úgy gondoljuk, nemcsak a mi kedvenceinket kell elénekelni, hanem figyelnünk kell minden korosztályra. Ennek eleget tesz majd a koncert. Eszter is érdekes dolgokat él meg mostanában és én is, így iszonyatos nagy érzelmi töltete lesz az estnek. Szerintem szeretni fogja a közönség, s bízom benne, hogy ezúttal is telt ház előtt énekelhetünk, mert mindketten szívesen tesszük. Jómagam ismét járok Kazár Ticianához énekórákra, azt érzem, hogy jó, és tudok fejlődni, sokat segít.
Most hogyan érzed magad a bőrödben?
Félek.
Mitől?
Attól, hogy ezt a pörgést egyszer csak nem fogom bírni, ledönt a lábamról, és semmit nem fogok tudni csinálni. Azért igyekszem majd beiktatni egy-egy pihenőnapot.
Forrás: Kováts Dénes, magyarmezsgye.hu / https://www.moriczszinhaz.hu
1982-től tagja a Nyíregyházi Móricz Zsigmond színház társulatának. Ő az a színész, aki a gyermekeket is magával repíti egy-egy képzeletbeli mesehős alakításával, ugyanakkor a felnőtteket sem hagyja érintetlenül színészi játéka. Ha kell, megríkat, ha kell, megnevettet. Vagyis: nagyszerű, sokoldalú színész, akinek pályatársai is nagyra értékelik művészetét, hiszen már kétszer ítélték neki titkos szavazással a Móricz-gyűrűt. Ebben az évben a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Príma különdíját érdemelt ki vendégem, Tóth Károly színművész. Várja önöket a beszélgetőtárs, Zsoldos Barnabás.
forrás: https://mediaklikk.hu/