A régesrégi (és régesrég megszűnt) The Irish Coffee veteránjai zenélnek és
sztoriznak a Dantéban. De ilyen kocsmaiasan, szóval... oldottan. Köréjük alkalmi zenésztársak
gyülekeznek néha - aki épp arra jár.
Ezekben a barátságos dalokban viharban elpusztult hajók legénységei,
bálnavadászok, gyilkos öregasszonyok, késsel fejbeszúrt csecsemők, egyéjszakás
kalandra az ágyba bakancsostul bevetődő tengerészek, kiskocsin gurított
kezetlen-lábatlan hadirokkantak és beszélő varjak szerepelnek - csupa olyan
dolog, amit egyikünk se láthatott életében igazából. De amint felcsendülnek a
dalok, ezek a hányattatott kis dalhősök a humorukkal, életigenlésükkel,
derülten viselt sötét sorsukkal azonnal ismerősnek tűnnek, mintha mindent
tudnánk róluk - mintha ők lennénk.