Címke:
másik produkció

The Pocketstones


A régesrégi (és régesrég megszűnt) The Irish Coffee veteránjai zenélnek és sztoriznak a Dantéban. De ilyen kocsmaiasan, szóval... oldottan. Köréjük alkalmi zenésztársak gyülekeznek néha - aki épp arra jár.

Ezekben a barátságos dalokban viharban elpusztult hajók legénységei, bálnavadászok, gyilkos öregasszonyok, késsel fejbeszúrt csecsemők, egyéjszakás kalandra az ágyba bakancsostul bevetődő tengerészek, kiskocsin gurított kezetlen-lábatlan hadirokkantak és beszélő varjak szerepelnek - csupa olyan dolog, amit egyikünk se láthatott életében igazából. De amint felcsendülnek a dalok, ezek a hányattatott kis dalhősök a humorukkal, életigenlésükkel, derülten viselt sötét sorsukkal azonnal ismerősnek tűnnek, mintha mindent tudnánk róluk - mintha ők lennénk.


„Belebukni is jobb, mint meg sem próbálni” – új kulturális tér nyílik közösségi összefogással Budán

Kalapácsot, fúrót, ecsetet fogott néhány színész.

A Másik Produkció színészei gondoltak egy merészet, és közösségi finanszírozásból egy független, önfenntartó kulturális helyet álmodtak Budára. A DANTE olyan befogadótér, ahova nem csak egy-egy előadás, kiállítás vagy koncert erejéig térnek be az emberek, hanem ahol akár egy sör felett lehet vitázni, eszmét cserélni különböző alkotókkal.

Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor színészek, a DANTE alapítói azt mondják, megelégelték a kesergést, hogy állami támogatásra, pályázatokra várjanak, ezért a Margit-negyed program keretében kibéreltek egy helyet, fúrót és kalapácsot ragadtak, és elkezdtek építeni.

A kezdeményezéshez már közel száz önkéntes is csatlakozott, művészek és civilek egyaránt.



forrás: https://hvg.hu

LEZÁRULT MÁSIK PRODUKCIÓ ‘ÉPÍTSÜK EGYÜTT A DANTE-T’ NEVŰ ADOMÁNYGYŰJTŐ KAMPÁNYA

Különleges, teltházas előadással zárult a DANTE Közösségi Alkotótér adjukössze.hu oldalán indított, ‘Építsük együtt a DANTE-t’ nevű kampánya. A II. kerület Török utca 1-ben épülő alkotótér kialakítás alatt lévő színháztermébe fogadta a Másik Produkció a támogatóit a szeptember 14-i kampányzáró eseményükön. A Másik Produkció és a Független Színház előadásain túl Koós-Hutás Áron jazztrombitás, Urbányi Zóra énekes, a Slapstick? zenekar, Kovács Kinga és Nasrin Ashenavar táncművészek valamint a Független Színház performanszát is láthatták a vendégek.

Szeptember 14-én tartotta 90 napos közösségi adománygyűjtő kampányzáró eseményét a Másik Produkció nevet viselő független társulat.

Kampányuk során egy Közösségi Alkotótér felújítására kérték a támogatást, ami a II. kerületben talált otthonra DANTE néven.

A társulat alapítóinak szándéka, hogy egy olyan alkottóteret hozzanak létre, ahol a különböző művészeti ágak képviselői megmutathatják magukat és ahol otthonos környezetben és emberi léptékben találkozhatnak az alkotók a közönségükkel.

Az estét Gulyás Hermann Sándor és Jászberényi Gábor a társulat alapítói és Őrsi Gergely polgármester nyitotta meg. Kampányidőszakuk összegzését Tallér Edina író moderálta. A társulat vezetői elmondták, hogy az elmúlt 90 napban 3.525.000 Forintot gyűjtöttek össze, közben 134 főre duzzadt az önkénteseik száma. Beszéltek a felújítási munkálatokról, az őket támogató civilekről és a jövőbeli terveikről.

“Az elmúlt időszakban nagyon sokan csatlakoztak hozzánk, volt aki pénzzel vagy eszközzel támogatott minket, akadt olyan aki a szaktudását adta de volt aki a jelenlétével segítette munkánkat”

– fogalmazott Gulyás Hermann Sándor a DANTE egyik alapítója.

“Az elmúlt hetekben ide látogatott Závada Péter, Tarján Zsófi, Osvárt Andrea, Fekete Giorgio, Jordán Tamás, Papp Szabi, Szepesi Mátyás, Molnár Tamás, Jászberényi Sándor és még sok közismert művész. Mérhetetlenül büszkék vagyunk arra, hogy ez az ügy közös platform lehet ennyiféle alkotóknak” – tette hozzá Jászberényi Gábor.

Az egy órás előadás vezérfonalát egy Csehov novella adta a Másik produkció művészeinek (Gulyás Hermann Sándor, Jászberényi Gábor és Gerner Csaba) előadásában. A történetbe szervesen illeszkedett a Slapstick? zenekar, a Független Színház művészei (Varga Dávid és Balogh Orsolya), Urbányi Zóra énekes Koós-Hutás Áron trombitással valamint két kortárs táncos Kovács Kinga és Nasrin Ashenavar Langó Ádám zenésszel együttműködésben. Az esemény egy valódi összművészeti alkotássá nőtte ki magát, ahol az irodalom, a zene, a színház egyszerre volt jelen.

A kampányzáró műsoron túl több kiállítónak az alkotásait is megtekinthették a vendégek. Úgy mint, Kretz Zsuzsanna a korszett márka alapítójának korhű ruháit vagy Glázer Attila képzőművész képeit.

Az est végén a szervezők elmondták, továbbra is bíznak a közönség és a kultúra kedvelők támogatásában és azt ígérik, hogy hamarosan újabb kampánnyal érkeznek a DANTE nyitása kapcsán.



ÚJ KÖZÖSSÉGI ALKOTÓHÁZRA GYŰJT A MÁSIK PRODUKCIÓ

A Török utca 1. szám alatt található DANTE a tervek szerint független alkotóművészeknek és kulturális projekteknek adna otthont. A megvalósításhoz a közönség segítségét kérik – adta hírül a Fidelio.
A Másik Produkció felhívása:

Kik vagyunk?

Független társulatunkat országszerte Másik Produkció néven ismeri a közönség. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy búcsút vegyünk a befogadó színházaktól, lépjünk egy nagyot, és létrehozzuk a saját helyünket, a DANTE-t. A sikeresen elnyert Margit-negyed pályázat után karnyújtásnyira kerültünk az álmunk megvalósításától. A II. kerület Török utca 1. szám alatt lévő helyiség felújításra vár, hogy utána DANTE néven születhessen újjá.

Mi is ez az egész?

A DANTE egy közel 300 négyzetméteres alkotótér, ahol 100 fő befogadására alkalmas színházterem és egy kisebb rendezvények megtartására alkalmas klubhelyiség található. Számunkra a DANTE menhely minden független, gondolkodó, álmodozó, alkotni vágyó művésznek és kultúrára éhes polgárnak.

Tervünk megvalósulásához még rengeteg felújítás és teendő vár ránk. De mi nem ijedünk meg, sőt!

A legsürgetőbb feladatunk most a hely felújítása, erre kérjük a támogatásodat.

Hosszútávú célunk, hogy egy fenntartható, önellátó alkotóműhelyet hozzunk létre, ami lehetőséget biztosít az itt tevékenykedő művészeknek a munkához.

Mire számíthatsz a DANTE-ban?

A DANTE egy alkotótér: falait kortárs művészek alkotásai borítanák, napközben kreatív workshopoknak, kisebb céges események adna otthont, estére pedig színházteremmé és klubbá alakulna át.

Mire van szükségünk?

Legelőször a felújításhoz szükséges eszközöket és alapanyagokat kell beszereznünk. Ugyan sokszor azt hisszük, hogy bármit képesek vagyunk mi magunk megoldani, egy ekkora feladathoz már szakemberek bevonására van szükségünk: szeretnénk olyan helyet nyitni, ami tükrözi a színházi előadásainkra is jellemző minőséget.

Mit kapsz a támogatásodért cserébe?

Építsük együtt a DANTE-t! Ha Te is szeretnél a DANTE részesévé válni, akkor mi ezt mindenképp honoráljuk. Adományod mértékétől függően az alábbi kedvezményekben részesülhetsz:elsőbbségi jegyvásárlás
10% kedvezmény jegyárainkból
10% a büfé kínálatából
exkluzív eseményeinkre való meghívás
ajándék tiszteletjegyek évadonként
névre szóló szék

Támogatni a projektet itt lehet: https://adjukossze.hu/adomanygyujtes/2998

A Másik Produkció ajánlja magát

Tudtad, hogy mi nem csak színeszek vagyunk, hanem pénzügyesek, díszlettervezők, világítók és pakolók egyszemélyben? Hogy miért? Mert ez volt minden álmunk. Létrehoztuk független társulatunkat, amivel ráléptünk egy ismeretlen útra, ahol minden rajtunk múlik. Bár, most egy kicsit talán rajtad is.

JÁSZBERÉNYI GÁBOR: “A SZÍNHÁZ AZ ÖNVIZSGÁLAT HELYE”

Az unoka című filmben csalásokból élő bűnözőt játszott, a Pesti balhéban meg nem értett festőművészt, A martfűi rémben bebörtönzött ártatlant. Jászberényi Gábor szabadúszó színházcsináló most a DUNA tévén, a Cella – Letöltendő élet című antológiasorozatban láthatjuk. A Színes RTV kérdezte.

A sorozat nyolc része ugyanabban a börtöncellában játszódik. A kérdésre, milyen volt a rácsok mögött, Jászberényi Gábor elmondta:
“Volt már élményem korábbról. Börtönviselt ember vagyok abban az értelemben, hogy ez a helyzet engem színészként többször is megtalált. Sopronkőhidán például börtönszínházat csináltam egy ideig, hogy ezzel segítsük az elítéltek majdani visszailleszkedését a társadalomba. A martfűi rémben is börtönbe kerül a szereplő, akit játszom. És a sorozatban is elég sok időt töltök a rács mögött, mivel a karakterem két epizódban is érdekelt. Szóval, színészi értelemben van már “priuszom”.”

A Cella története 1849-től 2050-ig, több korszakot felölelve vizsgálja a bűn fogalmát. Nagy kérdések sűrűsödnek ebben a szűk térben:
“Nekem imponált ez a megközelítés. Egy zárt közeg, ahová csak beszűrődnek a külvilág történései, fontos kérdései. A dialógusokból tudjuk meg mindazt, ami a falakon kívül történik. Ez a helyzet a színházhoz hasonló, hiszen ott sem minden a színpadon történik, inkább csak a lecsapódása érhető tetten – szavakban, reakciókban. Ebben a börtönkörnyezetben a hangsúly abszolút a belső munkán van, ez itt a nagy átgondolás ideje. A tettek és következményeik mérlegre kerülnek. Ez az önvizsgálat helye, ahogy a színház is az.”

A színész arról is beszélt, mivel foglalkozik mostanában:
“Színházazom ezerrel, ez teszi ki az életemet, kell hozzá az erő. Van egy független társulatom, Másik Produkció néven. Gulyás Hermann Sándor barátommal és alkotótársammal indítottuk el anno még kétszemélyes produkcióként a nappalimban. Manapság már némelyik előadásban akár tízen is színpadra lépünk, és hat darabból álló repertoárunk van. Jelenleg az RS9 Színházban játsszuk az előadásainkat. Nagyon hálásak vagyunk nekik, hogy otthont adnak a társulatunknak, de szerencsére sok meghívásunk van országosan is. Persze a nagy álmunk egyszer egy saját helyet nyitni. A semmiből hoztuk létre ezt az egészet, nem hittem volna, hogy majd telt házakkal tudunk menni. (…) Őszintén szórakoztató és elgondolkodtató színházat akarunk csinálni. Olyan helyet, ahol a néző fesztelenül adhatja át magát az élménynek, ahol inspiráló impulzusokat kaphat. Úgy, mint amikor régen a tűz köré telepedtek az emberek, és történeteket meséltek. Ma ugyanez a színház lényege. Jó látni, hogy ez most is képes megérinteni az embereket.”

A teljes interjú a Színes RTV 2023.04.14 – 3. oldalán olvasható.

Stuber Andrea naplója a Mi osztályunkról

Vannak színdarabok, amikhez kötődöm, veszem észre. Nem is az, hogy Csehov, de kortárs művek, amiket mindig megnézek, ha bemutatják valahol. Ilyen mondjuk Az imposztor, a Parasztopera, a Szutyok, és A mi osztályunk, amire tegnap mentem az Eötvös10-be. Tadeusz Słobodzianek drámáját a Másik Produkció Gulyás Hermann Sándor rendezésében tűzte műsorra. Amikor megláttam a színpadon a deszkafal díszletet, rögtön a pajta jutott eszembe róla, amit aztán a lengyelek rágyújtanak a zsidókra. A többi nézők biztosan nem gondoltak erre, ezt abból sejtem, hogy az első rész végén úgy tapsoltak, mintegy abban a meggyőződésben, hogy ha kitartóan tapsolnak, akkor talán kijönnek a színészek meghajolni és hazamehetünk. De ekkor még csak ketten vagy hárman haltak meg, és a darab a tíz fős lengyel iskolai osztályról kicsit olyan, mint a tíz kicsi néger. (Egyébként Szabó Lajos – akit legutóbb, nem tegnap, békéscsabai színészként láttam – Jakob Katzja nem helyesen jelent oroszul. Szasztav klassze-t mond kétszer is, szasztav klassza helyett.)

Sokfelől érkező színészcsapat játssza a darabot, nem egyenlő erők, és ez nem utolsósorban a színpadi beszéd minőségének különbözőségében nyilvánul meg hátrányosan. Márpedig itt a tíz színésznek szinte kórusműszerűen kell megszólaltatnia a szöveget. (A toplista élén Jászberényi Gábor.)

A deszkafaldíszlet meglepően sokat tudott, még a Rachelkáék malomjának is elment. Továbbá tíz hokedli szolgált mindenféle célra, pakolták, rámolták, használták, építkeztek belőle. Általában is a rendezés tobzódó, kreatív vehemenciát tanúsított, sok ötlettel, nagy gesztusokkal. Lehet, hogy a kevesebb több lett volna. Akadtak szép pillanatok – például egy nőt ért pofon hangját adó, közbevetett férfikéz –, ám összességében az előadás pusztán a korrekt feladatteljesítés szintjén maradt. De ezt sem áll szándékomban lebecsülni.