Ha eljöttök az előadásokra, és felmutatjátok a kerületi lakcímkártyátokat, kedvezményben részesültök, valamint meglepetést is kaptok.
Szerdán Göttinger Pali rendező izzasztja meg a színészeket, egy improvizációkban gazdag színházi esten. Garantált a nevetés!
https://dante.jegyx1.hu/.../a-szineszet-kepes-nagykonyve-
Csütörtökön pedig a De mi lett a nővel? című Csehov novellákból összeállított édesbús történetet nézhettek meg.
https://dante.jegyx1.hu/eloadas/3516/de-mi-lett-a-novel-
Vasárnap délelőtt pedig INGYENES GYEREKPROGRAM vár rátok.
https://www.dantekult.hu/l/new22/
Nézzetek be hozzánk! Török utca 1.
Részletes programunk:
https://www.dantekult.hu/programok/
Iratkozzatok fel a hírlevelünkre:
https://www.dantekult.hu/
A DANTE továbbjátssza repertoárját olyan jól ismert, közönségkedvenc előadásokkal, mint Az óceánjáró vagy a Kövek. Ezek mellett A varjúkirály, az Egy perccel tovább, a Stílgyak, a De mi lett a nővel? és a Csak tenyérnyi véris műsoron marad. Az előadások végére visszakerülnek a beszélgetések is – nem egyszerűen közönségtalálkozók ezek, nem is szakmázás, hanem minőségi időtöltés a színészekkel, közös asztalhoz ülés, ahol a néző is áttérhet az alanyról a tárgyra, és eszmét cserélhet róla.
Az évad két új, különleges előadássorozata is a minőségi időtöltésről szól:
A „büfészínész” a színház világának legszerethetőbb, mégis legborzasztóbb szörnyetege. Keserűségeit eltakarandó
mindenre van egy agyonszínezett sztorija, egy nevezetes esetről emléke, számtalan felépített, begyakorolt, csattanóra felfűzött történet-magánszáma,
amit egy idő után akkor is meséltetnek vele, ha már mindenki tudja a végét. Az És ez mind így volt? című új sorozatban színészóriásokról és csoportos szereplőkről, csodálatos művészekről és utolsó senkiháziakról (ez utóbbi kettő egybe is eshet!) mesélnek a sokat látott DANTÉ-s színészek, akik a mendemondák és a legkeményebb valóság határán egyensúlyozva ontják magukból a színigaz, de attól még meseszerű anekdotákat. Szigorúan névvel!
A Színészet Képes Nagykönyve című előadás kísérletképpen már bemutatkozott tavaly, de idén igazi, rendszeresen jelentkező sorozattá fejlődik. Az előadás a színházi próbatermek világába kalauzol el – félig önironikusan, félig vérkomolyan kutakodik a próbatermi munka (a színházcsinálás legélvezetesebb fázisának) titkai között, színdarabok emblematikus jeleneteit szedvén ízekre, és kísérelvén meg újra összerakni.
Olyasmi ez, mint egy nyílt próba, csak itt nem a készülő előadás, hanem maga a munka az este tárgya.
Bátran ajánlható a színház iránt érdeklődőknek (de akár a színészképzésben résztvevőknek is) és bárkinek, aki végig szeretne nevetni egy estét. Az előadást a hasonló formátumú, száznál több előadást megélt Operabeavató egyik gazdája, Göttinger Pál rendező vezeti.
A legkisebbek minden színház legfontosabb vendégei, ez sosem volt kérdés. A DANTÉ-ban minden hónap első és harmadik vasárnapján lesznek gyerekprogramok, az elsőre szeptember 7-én került sor. Csufi mama mesekertjében a gyerekeket és szüleiket mindig az adott hónap hangulatához, ünnepeihez és természeti csodáihoz illő program várja.
Közösségi események: kultúra, tudományok, párbeszéd és megbarátkozás egy gondolattal
A civil kezdeményezések támogatása is a közös gondolkodásról és játékosságról szól: a havi rendszerességű Nyelvi Piknik és Beszéljünk nyelveket tudományos beszélgetései – utóbbi Szánthó Zsuzsa vezetésével az idegen nyelvű kommunikáció örömeit és kihívásait járja körül
A Nem mindennapi Nőnapok címmel zajló beszélgetések a II. kerületi Nők Évéhez kapcsolódnak, nőktől nőknek és férfiaknak.
Az évad újdonságai közé tartoznak a videós podcastok, amelyek a DANTE-kínálta élményeket a digitális térbe is szétfröccsentik:Könyvtár koncert: a DANTE egyik éke a szépirodalmat és szakirodalmat egyaránt kínáló színházi könyvtár, amely az idei évtől zenészeknek is otthont ad – közönség előtt, 15 percben, beszélgetéssel kísérve vonulnak fel fontos zenészek (legyenek élő legendák vagy feltörekvő tehetségek) – a könnyűzenétől a hip-hopig, a jazztől az elektronikus performanszig.
Mit iszol?: késő esti iddogálós beszélgetések ismert emberekkel és félig ismert csaposokkal, ismeretlen italokról és ismerős érzésekről.
Emberileg és szakmailag: különleges szakmák és mögöttük szorgoskodó emberek mutatkoznak be, inspirálnak vagy épp ejtenek kétségbe, irányítják rá a hallgatóság figyelmét ismert, de szabad szemmel szinte láthatatlan foglalkozásokra és művelőik hétköznapjaira
Folytatódnak továbbá a Klub zenés programjai, a kocsmazene és közös jammelés alkalmai is, a jazzkoncertek, vers és zene, szöveg és tánc találkozásait kínáló esték.
A színház elindítja mecenatúra-programját is, amely lehetőséget ad a törzsközönségnek, hogy támogassa a DANTE munkáját és szellemiségét. A havi vagy alkalmankénti támogatásért cserébe exkluzív tartalmak és meghívók járnak, így a színház körüli közösség szorosabbra fűzheti barátságának kötelékeit – egymással és az alkotókkal is.
Különlegességek, ritkaságok
A sok program között felbukkan néhány egész különleges ritkaság is: Kathy Zsolt (Zsolti a béka) a Hol van már az a k*rva mentő című stand-upjában megtörtént eseteken keresztül enged betekintést a mentősök életébe. Sikerek, kudarcok, pici sírás, rengeteg nevetés.
Műsoron marad a Védőháló című előadás is (amely egyben ősbemutató!) és egy hozzá kapcsolódó, szakértő bevonásával zajló beszélgetés.
Az előadás beszél korunk egyik tabusított jelenségéről, a végső elkeseredés állapotáról,
és arról, hogy mit tehetünk, ha egy embertársunkon látjuk: valami visszacsinálhatatlanra készül.
Az egészen kivételes és nagyszerű színésznő, Zsurzs Kati előadásában a magunkra maradás témáját körüljáró Indulhatunk, Edit néni? című előadása is műsoron marad, a Hököm Projekt Urbán Erotika és MICI című előadásaival együtt.
A DANTE részletes programja itt érhető el. >>>
forrás: https://fidelio.hu/szinhaz/kozossegeket-epit-a-dante-masodik-evada-183744.html
A DANTE tovább játssza repertoárját, olyan jól ismert, közönségkedvenc előadásokkal, mint Az óceánjáró vagy a Kövek, de A varjúkirály, az Egy perccel tovább, a Stílgyak, a De mi lett a nővel? és a Csak tenyérnyi vér is műsoron marad. Az előadások végére visszakerülnek a beszélgetések is, ahol a néző is áttérhet az alanyról a tárgyra, és eszmét cserélhet róla. Az évadban két új, különleges előadássorozat is indul: az És ez mind így volt címűben színészóriásokról és csoportos szereplőkről és csodálatos művészekről mesélnek a színészek, a Színészet Képes Nagykönyvében pedig a színházi próbatermek világába kalauzolják el az érdeklődőket. Ez utóbbit a hasonló formátumú, száznál több előadást megélt Operabeavató egyik gazdája, Göttinger Pál rendező vezeti.
A DANTE-ban minden hónap első és harmadik vasárnapján gyerekprogramok is lesznek. Az elsőre szeptember 7-én került sor, ahol Csufi mama mesekertjében a gyerekeket és szüleiket mindig az adott hónap hangulatához, ünnepeihez és természeti csodáihoz illő program várja. A civil kezdeményezések támogatása is a közös gondolkodásról és játékosságról szól: a havi rendszerességű Nyelvi Piknik és Beszéljünk nyelveket tudományos beszélgetései – utóbbi Szánthó Zsuzsa vezetésével az idegen nyelvű kommunikáció örömeit és kihívásait járja körül. A Nem mindennapi Nőnapok címmel zajló beszélgetések pedig a II. kerületi Nők Évéhez kapcsolódnak, nőktől nőknek és férfiaknak.
Az évad újdonságai közé tartoznak még a videós podcastek is: a Könyvtár koncert, a Mit iszol? és az Emberileg és szakmailag. Emellett folytatódnak továbbá a Klub zenés programjai, a kocsmazene és közös jammelés alkalmai is, a jazzkoncertek, vers és zene, szöveg és tánc találkozásait kínáló esték. A színház elindítja mecenatúra-programját is, amely lehetőséget ad a törzsközönségnek, hogy támogassa a DANTE munkáját és szellemiségét. A havi vagy alkalmankénti támogatásért cserébe exkluzív tartalmak és meghívók járnak, így a színház körüli közösség szorosabbra fűzheti barátságának kötelékeit.
A DANTE Közösségi Alkotótér sokévnyi tervezés után tavaly nyílt meg – hogy aztán hamar a budapesti kulturális élet feltűnést keltő új helyszínévé váljon. A Margit-negyedben található közösségi alkotótér hitvallása szerint a hely fő programja az együtt töltött minőségi idő – eszmecsere, üldögélés, játék, sztorizás, nevetés, megnyugvás.
A DANTE azonban nem egyszerűen klub, hanem valódi, működő színház és keresett koncerthelyszín is. Az első évadban
több mint 17000 ember vett részt közel 400 eseményen, volt 9 színházi bemutató, 5 lemezbemutató koncert,
mellettük rendszeresek voltak a tudományos beszélgetések, jam sessionök, workshopok, civil események – akár saját szervezésben, akár nagyobb kezdeményezésekhez kapcsolódva.
A DANTE helyet adott más fesztiválok eseményeinek (Színházak Éjszakája, Irodalom Éjszakája, Input Feszt, Vallai Napok, Helló Margit! Fesztivál), de sajátot is szervezett, ahol Halász Judit lépett fel egy funkyzenekarral, ahol Beck Zoli, a Slapstick? és boebeck egymástól vették át a szót egy közös muzsikálásban, ahol Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor alapítók a sokszoros színházalapító Jordán Tamással idézték fel régi és mai tapasztalataikat és ideáikat, ahol Székely Csaba, Jászberényi Sándor és Tallér Edina vitáztak az alkalmazott irodalom örömeiről és buktatóiról.
A Veiszer Alinda moderálásában készült Színházcsinálók című beszélgetést Jordán Tamással, Gulyás Hermann Sándorral és Jászberényi Gáborral online is megtekinthető:
Az első évad egyben a berendezkedés ideje is volt – most pedig már izgatottan lehet előkészíteni a következőt, az első után az első “igazit”.
Annyi bizonyos, hogy a saját előadásokat tovább játssza majd a színház: menni fogAz óceánjáró,
a De mi lett a nővel?,
A varjúkirály,
a Kövek,
a Stílgyak,
az Egy perccel tovább
és a Csak tenyérnyi vér is.
Mellettük egy új sorozat is indul, amelynek formátumát az alapítók az első, szülinapi fesztivál alatt kísérletezték ki, és amely a közönség elsöprő lelkesedésének hála most saját lábára áll majd: a Színészet Képes Nagykönyve című előadássorozaton Göttinger Pál színész-rendező standupol a színházi hétköznapok szórakoztató, ám gyakran sötét színű világáról – magát a próbatermi munkát neves színészek részvételével zajló nyíltszíni, elképzelt próbán át mutatja be, kigúnyolva a műfajt – és közben szerelmet is vallva neki, hasonlóan az évtizedekig sikerrel futó Operabeavatóhoz. A DANTE alapítóin felül ebben a sorozatban vendégszínészek is együtt játszanak majd.
Ezeken a saját előadásokon felül a DANTE gondosan válogató befogadószínház is: az Urbán erotika, a Mici, a Védőháló, az Orgia, a Székek, az Indulhatunk Edit néni? és még sok más kiváló színházi előadás új otthona.
A DANTE nemcsak színház, hanem klub is, több értelemben.
Egyrészt zenés hely, ahol Beck Zoli szerzői estjei kerülnek majd a közönség elé, ahol időnként egész estét betöltő, tradicionális ír kocsmazene szól a The Pocketstones előadásában, de ahol gyakran tartanak közös zenéléseket is, jam sessionöket, ahol a haza jazzélet kiválóságai, a magyar színházi élet alakjai, valamint odapenderülő nézők muzsikálnak együtt, szabadon, viccesen, de időnként elmélyülten, belefeledkezve is.
Másrészt a DANTE szellemi és közösségi értelemben is a minőségi időtöltés helyszíne, ahol tudományos civil szervezetek programjai (pl. a Nyelvi Piknik) követik egymást, ahol mindig új képzőművészeti kiállítás van a falakon.
„A DANTE az új törzshelyed, ahol nincs backstage, ahol tudóssal, művésszel, színházi és filmes emberrel, kulturális szakemberrel és éjszakai csodabogárral lehet egy asztalnál ülni, és engedni, hogy együtt teljen az idő. Elbújva kicsit egy földalatti világítótoronyba, és onnan kémlelni a világot.” – írják az alkotók.
Az első évadnak tehát vége, és bár színház a nyári szünetben nem lesz, a klub nyitva áll, és készül is bejáratott és újonnan eltervezett eseményekkel – ezekről a DANTE közösségi felületein lehet tájékozódni.
Közel egy éve indult útjára a DANTE Közösségi Alkotótér. Két fiatal elrugaszkodott vágyai keltették életre, akik anyagi háttér nélkül valósították meg, barátaik és önkéntesek összefogásával. Egy valódi közösség és egy sikeresen működő, hangulatos tér született.
De mi az a DANTE? Erről kérdeztük a két alapítót, a Másik Produkció két oszlopos tagját, Gulyás Hermann Sándort és Jászberényi Gábort.
Ahogy a szlogenünk is mondja: Színház. Közösség. Klub. A Dante egy olyan alkotótér, ahol különböző művészeti élmények érik a látogatót, talán így tudjuk a legegyszerűbben összefoglalni – mondta Jászberényi Gábor. A hely, ahol jelen időben mondhatjuk, hogy „itt vagyok”! Az irodalomtól, a zenén és a színházon át a filmen keresztül a képzőművészetig mindent megtalálhat, aki hozzánk látogat. Illetve mindenki, aki ellátogat hozzánk – akár csak egy italra – a fogyasztásával a kultúrát támogatja.
Meséljetek a kezdetekről!
Mondhatjuk, hogy kőről-kőre kezdtük el felépíteni a közös álmunkat. – vette át a szót Gulyás Hermann Sándor. Egy olyan helyre vágytunk, ahonnan az előadások után nem mindenki rohan haza, hanem beszélgetéssel, közös zenéléssel kapcsolatban maradnak a nézők és az alkotók. A kultúrára éhes közönség erejével hoztuk létre ezt a helyet, több mint 150 önkéntes segítségével. Nem pénzzel segítettek a legtöbben, hanem hoztak bojlert, festéket, építőanyagot és még sorolhatnánk.
Számunkra is megdöbbentő, megható és egyben csodálatos élmény volt, ahogy mindenki összefogott körülöttünk a megvalósulásért, többek között Szabó Győző, Járai Máté és Járai Kira, Deák Kristóf, Osvárt Andrea, Jordán Tamás, Fekete Giorgio, Vályi István, Szepesi Mátyás, Molnár Tamás és még sokan mások.
Izgalmas az épület története is. Mit lehet róla tudni?
A DANTE épületéről tudjuk, hogy alatta egy középkori templom maradványai lehetnek, melynek falai az 1300-as években még itt álltak, a mai épületben pedig már korábban is működött egy mulató. Egy 1910-ből származó képeslap szerint akkor Margit-Park néven futott a hely, öltönyös urakkal és rakott szoknyás, napernyők alatt pózoló nőkkel. A lokális legenda szerint örömház, de legalábbis lokál vagy éjszakai mulató működött ekkor itt. Az 1980-as évek közepétől pedig, egy bizonyos Emi néni által vezetett pincecsárda volt itt – mesélte lelkesen az alapító Jászberényi Gábor. Ha lehet hinni a történeteknek, a Bem mozitól kígyózott a sor ide a bejutáshoz.
A DANTE a Margit híd budai hídfőjénél, a Török utca 1. szám alatt található. Itt van a 300 négyzetméteres alkotóterünk, benne egy száz fő befogadására alkalmas színházteremmel és egy kisebb rendezvények megtartására alkalmas 60 fős klubhelyiséggel. A Bem mozitól egyperces sétára, jobbra kanyarodva találtok minket.
Az elmúlt közel egy évben 140 – ebből 40 ingyenes – eseményt bonyolítottatok le 10 ezer nézővel, többnyire teltházas előadásokkal. Beváltotta a DANTE a hozzá fűzött reményeket?
J.G.: Pontosítanék, az áprilisi nyitástól decemberig ment le ennyi, most nem tudom, hol tartunk, az évad végén összeszámoljuk. Várakozáson felüli és egészen felemelő volt az első fél év. Sejtettük, hogy a DANTE hiánypótló kezdeményezés, de hogy azonnal szerves része lesz a kulturális életnek, azért azt nem reméltük. Ezeket a folyamatokat nem lehet irányítani, egy hely az odajáróktól lesz kultikus, nem attól, hogy te annak szánod. Itt is ez történt, nekünk csak otthonos közeget kellett teremtenünk a szerencsés találkozásokhoz.
Biztos, hogy érződik a sok szeretet, amivel épült a DANTE, hiszen amit itt látnak a vendégeink, azt valaki szeretetből csiszolta, festette, építette, pakolta, hozta. Az eredeti szándék az volt, hogy színházat hozunk létre, de amikor megláttuk a helyet, rögtön éreztük, hogy kívánja az összművészetiséget. Ezért van, hogy a színházterem programkínálatában az előadások mellett koncertek, performance-ok, filmvetítések, kerekasztal beszélgetések is helyet kapnak. Így lett minden falfelületünk kiállítótér, ahol havonta új kiállítást nyitunk.
Mik a közeljövő tervei?
Nehezet kérdezel, minden programunkat jó szívvel ajánlom! Ha nagyon választanom kell, természetesen a DANTE saját színházi előadásait ajánlhatom, mert mindegyik azt a szellemiséget tükrözi, amiből a hely épült: sok-sok játékosság és rengeteg szenvedély. A KÖVEK előadás 8 évvel ezelőtt született, és ez hívta életre a csapatunkat, ebből lett a DANTE. A STÍLGYAK előadásunk abból az alaphelyzetből építkezik, ha valakinek az életéért küzdve kell nevettetnie másokat. Az ÓCEÁNJÁRÓ előadásunk egyfajta esszenciája a DANTE-nak, illetve az előadásban szerepel egy dublini kocsma, ahol a falon ez áll: „Itt nincsenek idegenek, csak olyan barátok akik eddig még nem találkoztak!” – ez a DANTE mottója. Aki szeretne, itt tud az előadásokra jegyet venni: https://dante.jegyx1.hu/kereses/eloadas
Szeretnénk elindítani a rendszeres közös zenélést a klubban már februártól. Nagy vágyam, hogy különböző zenei területről érkező alkotók együtt muzsikáljanak, a népzene, a jazz, a klasszikus és az elektronikus találkozzon a hiphoppal.
Április 26-án leszünk egyévesek, készülünk egy nagy születésnapi attrakcióval, illetve szeretnénk, ha az egész május hónap valamilyen formában az egy éves fennállásunk ünnepe lenne, így ott is lesznek nagyon izgalmas dolgok. Böngészésre javaslom a honlapunkat (www.dantekult.hu ) illetve a közösségi felületeinket, de feliratkozhattok a hírlevelünkre is a honlapon.
A DANTE megfizethető jegyárat kínál. Mit jelent ez pontosan?
Programjainkra változóak a jegyárak. Általában színházi előadásokra a teljes árú jegyek 3900-6000 Ft között vásárolhatók, a zenei programokra a teljes árú jegyek 2300-6000 Ft között mozognak. Fontos kiemelni, hogy bizonyos előadások, koncertek jegyének megváltása esetén 20% kedvezményt is adunk a bárban elfogyasztott ital árából. A klubban tartott eseményeink pedig mindig ingyenesek.
Bármikor mehet hozzátok, aki egy kis kulturális töltekezésre vágyik?
Hétfőnként mi is pihenünk kicsit, de hétköznapokon keddtől csütörtökig 16-24 óra között, pénteken és szombaton 18.00 órától hajnali 2:00-ig, vasárnap 14:00 és 22:00 óra között várjuk szeretettel az érdeklődőket.
Hol találhat friss információt a programokról,, aki szívesen meglátogatna titeket?
A weboldalunkon (www.dantekult.hu), a Facebookon és az Instán is fenn vagyunk DANTE Közösségi Alkotótér néven. Érdemes minket követni, mert nemcsak a friss programot találja meg a látogató, hanem gyakran belefuthat nyereményjátékokba, különböző exkluzív információkba is. Emellett kéthetente hírlevelet is küldünk a minket követőknek, amelyre a weblapunkon keresztül vagy a helyszínen lehet feliratkozni.
A DANTE egy független alkotóművészekből álló színházi társulat és egyben civil szervezet is. Minden jegy és ital vásárlásával a kultúrát is támogatja a hozzátok belépő, milyen más formában teheti ezt meg?
1500, 2000 vagy 3000 Ft-os havi áron vásárolhatóak csomagok. A támogatóknak igyekszünk különféle módokon meghálálni az adományt, ezért tervben van, hogy rendszeres időközönként kifejezetten nekik meghirdetett klubeseményeket szervezünk majd. Emellett természetesen köszönettel fogadjuk az egyedi, nagyobb összegű felajánlásokat is, bővebb információt https://www.dantekult.hu/tamogatas oldalon találtok.
forrás: https://telex.hu/
210 önkéntessel, crowdfundinggal, kilenc hónapnyi előkészülettel nyitotta meg a Dante Közösségi Alkotóteret a két alapító, Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor, akik magukat színész helyett színházcsinálóként, a Dantét pedig színház helyett összművészeti alkotótérként szeretik említeni. A Margit-negyed program kínálta lehetőség kapcsán a nyitásig vezető útról, ambíciókról és dédelgetett terveikről beszélgettünk.
Mióta is működik a társulatotok?
Jászberényi Gábor: Nyolc éve már, hogy megalapítottuk az azóta közhasznú civil szervezetként működő független színházi társulatunkat, ám az eltelt évek alatt a kulturális finanszírozás legalábbis kiszámíthatatlanná vált.
Ezért jó ötletnek tűnt egy kulturális tér megnyitása?
J. G.: Ellentmondásnak tűnhet, de lényegében igen, logikus lépés volt. Az évek alatt rengeteg bérleti díjat fizettünk ki, amiből bőven megfinanszírozható egy saját tér üzemeltetése. Nagyjából egyévnyi nézelődés után találtunk rá a Margit-negyed programra és a Dante helyszínére, aminek elnyertük a bérleti jogát.
Mennyi időre?
J. G.: Határozatlan időre. Ennek megvan az előnye és a hátulütői, de megtaláltuk a helyet és beleszerettünk. Azonnal egy összművészeti teret képzeltünk el azzal együtt, hogy a fő profil változatlanul a színház kell, hogy legyen. Léteztek hasonló jellegű helyek korábban is – Tűzraktér, Sirály, Merlin, Müszi, Kultiplex…vagyis nem előzmény nélküli az elképzelés. Ám a fogyasztói szokások változásával kiszorultak, eltűntek vagy megszűntek ezek az egykori kulthelyek.
Valóban, jelentősen szűkült a független társulatok támogatása és az alternatív finanszírozás lehetőségei. Adódik a kérdés: lehetséges piaci alapon létezni?
Gulyás Hermann Sándor: Az első perctől az a jelmondatunk, hogy ez egy független és önfenntartó műhely lesz, mert azt éreztük, hogy nem érdemes tovább várni arra, hogy megváltozik a finanszírozás helyzete. Ehelyett megpróbáltunk egy olyan piaci modellt találni, ami működőképes. Egyelőre azt látjuk, hogy van létjogosultsága, meg lehet csinálni.
J. G.: Jelenleg terembérleti hozzájárulásból működünk. Hosszabb távon szeretnénk pro bono ügyeket, partnerségeket is, ám rengeteg olyan működési költség van, amit ki kell gazdálkodnunk. Nem akarunk hippi üzemmódban működni. Azon túl, hogy nagy szeretetből épült és önszerveződő volt a Dante kialakítása, az üzemelés már egy jól kitalált rendszerben történik, amiben váratlan helyzetekre, jogi változásokra is felkészülten tudunk reagálni. Valódi, piaci szemlélettel, vállalkozásként tekintve üzemelünk. Naponta kapunk két-három megkeresést, hogy szeretnének itt játszani, koncertezni, kiállítást csinálni, szóval beigazolódni látszik, hogy tényleg szükség van ilyen jellegű helyekre.
G. H. S.: Nem vacsoraszínházat akartunk vagy más, alternatív színházi megoldást, hanem egy olyan kulturális helyet, ahol amikor vége van egy előadásnak nem azt látod, hogy a büfés húzza le a redőnyt és pakol el, te meg finoman ki vagy ebrudalva, hiába láttál éppen egy jó előadást, amiről még szívesen beszélgetnél egy pohár bor mellett.
Egy ekkora vállaláshoz komoly menedzsment, nagyobb stáb is kell. Hányan dolgoztok a Dantéban?
J. G.: Jelenleg 18-an vagyunk. Április 26-án a megnyitó napján még festékes vödörrel a kezünkbe szaladgáltunk, este meg már ünnepi nyitóbeszédet tartottunk intézményvezetőként. Átmenet nélkül zuhantunk bele az üzemeltetésbe, ami ijesztő és nehéz volt, de mégis zavartalanul sikerült, mert nagyon jó a csapatunk.
G. H. S.: Alkotótáraink vannak és nem beosztottaink.
J. G.: Próbáljuk tartani ezt a szellemiséget. A csapat jelentős része végigcsinálta velünk a kilenc hónapos felújítást.
G. H. S.: Rengeteg nézőnkkel együtt, akik besegítettek. Összesen 210 önkéntessel dolgoztunk, jelentős részük pedig nem azért jött, mert ismert minket vagy látta valamelyik előadásunkat, hanem mert hitt az ügyünkben és emellett megvolt a saját motivációja.
J. G.: Valaki feszültséget vezetett le, és úgy bontotta a falat, mint a kisangyal. Valaki a szépérzéke miatt jött, hogy kicsit dekorálhasson. Volt, aki gondoskodni akart, így főzött a többiekre.
A függetlenségbe manapság bele szokás érteni egyfajta ellentartást, szembehelyezkedést is az adott rendszerrel. Ez mennyire igaz rátok?
G. H. S.: Valahol a civilségünkből is jön, hogy nem vagyunk harcias alkatok. Amit a világról gondolunk, azt a művészetünkkel próbáljuk kifejezni. Számunkra a színházcsinálás nem több és nem is kevesebb annál, mint ahogy az emberek hetvenezer évvel ezelőtt leültek a tábortűz köré és történeteket meséltek. Ezeknek a közös történeteknek, közös ügyeknek újraélése a színház lényege.
J. G.: Ami ugyanakkor nem ér véget az előadással, hogy ne csak 70 percet foglalkozzunk a hirtelen életre hívott közönséggel, hanem már a színházba érkezés pillanatában fogadjuk őket és az előadás után is kínálunk még nekik egy beszélgetést, egy közös zenélést vagy egy koccintást.
Akkor az igény egyfajta otthonszerzés volt a vándorszínházi élet után?
J. G.: Az utóbbi években az RS9 színház Vallai-kertjében játszottuk. A befogadó színház jellegénél fogva folyamatos egyeztetés, nehézségek jellemezték ezt a működést, pedig összességében nagyon pozitív volt a közös munka, végül is nekik köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk.
Mármint?
J. G.: Tettünk egy ajánlatot, hogy egy magasabb összegért elsőbbséget kapjunk az előadásainkkal a Vallai-kertben. Labán Katalin igazgató pedig rámutatott, hogy ott tartunk, ahol ők voltak 30 évvel korábban a Szkéné megalapításakor. “Gyerekek, nektek kell egy saját hely” – mondta a felvetésünkre. Akkor már tudtuk, hogy egyfajta kulturális menedéket akarunk teremteni.
Ez azonban – ahogy érintettük is – sokkal nagyobb vállalás. Nem veszik el a kreatív erő a sok operatív feladat között?
J. G.: Megvannak az emberek a feladatra. Van gazdasági szakember, technikai vezető, műszaki vezető, koncertszervező, programszervező, de még a kávézónak is önálló vezetése van.
G. H. S.: A nyolc év civil szervezeti munka se volt egyszerű szakmai beszámolókkal, pénzügyi elszámolásokkal, pályázatokkal; iszonyú papírmunka.
J. G.: Megvan a rutinunk és az elmúlt év is így telt: reggel indulás az önkormányzatba tárgyalni a szerződésről, fél óra múlva pedig már melós ruhában bontottuk a falat. Délután egy próba, este előadás, közönségtalálkozó. Megterhelő, de nem ismeretlen ez a fajta terhelés.
Különösen, ha az esti előadás után még közönség programot is kínáltok.
J. G.: A ‘20-as évek Magyarországán törzshelyként működtek az olyan klubok, mint a Fészek vagy az Arizóna, ahol találkozni, beszélgetni lehetett a művészekkel az előadás után – ezt szeretnénk újraéleszteni.
G. H. S.: Szeretünk a nézőinkkel foglalkozni. A Kövek című előadásunk után, ami nem mellesleg egy ír történet – Göttinger Pál és zenekara játszottak ír muzsikát a nézőknek. Sokan vágynak még egy korsó Guinness-re és egy jó beszélgetésre, hogy ülepedjen a darab és komplexé, maradandóvá váljon a színházi élmény.
A Dante mai formája előtt korábban otthont adott templomnak, de kocsmának is. Milyen volt ide belépni, mit éreztetek az első alkalommal?
G. H. S.: Több helyet is megnéztünk a kerületben a Margit-negyed program kapcsán, de egyik sem tudja azt, amit ez az ingatlan tud. Eleve sok paraméternek kell megfelelni színházi tér esetében: ilyen a 8 méteres belmagasság, a jó megközelíthetőség, kiürítési- és menekülési terv, hogy csak a főbb szempontokat vegyük. De amikor beléptünk ide, nem ezeket néztük, hanem egy nagyon izgalmas látvány fogadott egy tíz évvel ezelőtt bezárt csárdával, annak minden kellékével.
J. G.: Emmi néni kocsmája, a falon miska-kancsókkal, egy letűnt kor kellékeivel. Belepte por, leestek már a képek a falakról, de ha megkapargattad, láttad, hogy ez egy kincs.
G. H. S.: A hely története tényleg nagyon izgalmas, először templom állt itt, aztán tébolyda lett, de még kupleráj is üzemelt benne állítólag.
J. G.: Egyszóval mindig emberekkel foglalkozott. Ezt akartuk megőrizni belső kialakításában is, ezért csupaszítottuk le a falakat, ezért látszódnak a téglák, hogy aki belép érezze, hogy nem egy új helyen jár, csak új kézben van a staféta.
Rengeteg munkátok volt a Dante kialakításával, az összefogáson kívül milyen segítséget kaptatok még?
G. H. S.: Azt tudtuk, hogy nincs rá pénzünk és ez egy óriási rizikó, amit nem biztos, hogy sikerre fogunk vinni. Ilyen értelemben egyfajta kísérlet volt.
J. G.: Indítottunk egy adjuk össze kampányt, ahol 10 millió forintot tűztünk ki, mert az építész iroda, aki statikailag és tűzvédelmileg megtervezte a Dantét azt mondta, hogy ennyi kell az induláshoz.
G. H. S.: A kampányunkat is úgy fogalmaztuk meg, hogy építsük együtt a Dantét. És nagyon hamar kiderült, hogy ez az építés nem azt jelenti, hogy magánemberek vagy cégek támogatnak bennünket, hanem hogy a szomszéd néni meg a nyugdíjas bácsi lehozza a fúróját, ideadja az eszközeit, hogy azok a nézőink, akiknek elmondtuk, hogy nekünk ez mennyire fontos, hogy legyen egy saját helyünk, azok megértik ezt a problémát, és idejönnek és főznek a felújításon dolgozóknak.
J. G.: A támogatás, a pénz, az eszközök és az energiák nagyon jól lettek becsatornázva és felhasználva. Egy idő után csak azt vettük észre, hogy éppen akkor jön a vízvezeték szerelő, amikor vízvezeték szerelőre van szükségünk, mert önjáróvá vált a folyamat.
Talán azért is sikerülhetett mindez, mert izgalmas olvasztótégelye a városnak a Margit-negyed kulturális szempontból. Ezt érzékelitek?
J. G.: Van egy természetes kollaboráció, kaptunk már kölcsön asztalokat, székeket, éjfélkor megy a pohárcsere a Bem mozisokkal. Az, hogy itt a Murok, a Manyi, a Bem, nem messze az Átrium vagy a Jurányi kimondatlanul is kölcsönöz egyfajta erőt. Tervünk és vágyunk, hogy szorosabbra fűzzük a köteléket és közösen gondolkodjunk a lehetőségeinkről. Ez egyébként el is kezdődött az Irodalom Éjszakájával.
G. H. S.: Amikor nyolc évvel ezelőtt megcsináltuk a Köveket – akkoriban még Kövek a zsebben címen – , akkor azt éreztük, hogy mennyire el vagyunk kényeztetve. Jó helyeken játszunk, fontos szerepeink vannak és nem hátul statisztálunk valahol.
J. G.: A Köveknek egy teljesen új próbafolyamatot találtunk ki, teljesen új munkamódszert, teljesen új műhelymunkát, és ez hozta létre az egész társulatot. Ebből lett a hely, ebből lett a szellemiség
G. H. S.: Ez egy nagy kincs a szakmában, hogy nem kiégett és szomorú színészek keresik maguknak a kiugrási lehetőséget, hanem a helyünkön vagyunk és változunk, növekedünk.
J. G.: Nem is színészeknek hívjuk magunkat, hanem színházcsinálóknak. Ez magába foglalja a rendezőt, a színházigazgató, a gazdasági szakembert vagy a takarítót.
Mennyire célotok megszólítani és összefogni a szakmát, ha már a lokáció ennyire megadja az alaphangot a kollektív és kölcsönös szakmai munkához? Van egy erős átpolitizáltság, széthúzás, szekértábor logika a kulturális életben is.
J. G.: Mindig meglesznek a szakmai ellentétek. És nem is ez a probléma, hanem hogy nincs fórum, nincs lehetőség átbeszélni, megbeszélni a tapasztalatokat.
G. H. S.: De ezt a zászlónkra tűzni nem áll szándékunkban. Valahogy erőltetettnek gondolnánk ezt a szerepet.
J. G.: A legnagyobb baj, hogy régóta nem a szakmáról beszélünk, pedig fontos lenne visszaterelni a diskurzust ebbe a mederbe. Bennünk ott a kíváncsiság és a tettvágy, nem fáradtunk el, nem szomorodtunk és keseredtünk meg. Nincs bennünk indulat, ahogy a Dante sem protestálásból született meg. Az, hogy egyik este Göttingerék muzsikálnak, másik alkalommal Deák Kristóf Oscar-díjas filmrendező DJ-zik, hogy Tarján Zsófi pop artos kiállítása vagy éppen egy szociofotó kiállítás is teret kap nálunk, az mutatja, hogy ez a hely nem csak állítja magáról, hogy befogadó, hanem a működése is ezt tükrözi.
Ha ma kapnátok egy filmszerepet, elvállalnátok?
J. G.: A felújítás alatt is simán lejátszottuk a havi 8-10 előadásunkat. Én közben leforgattam 35 napot (Most vagy soha!, Meyer szerepében – szerk.). Söndi (Gulyás Hermann Sándor – szerk.) rendezett egy előadást Szarvason, tehát meg tudtuk oldani, meg fogjuk oldani.
G. H. S.: A szabadságot magunknak is fenntartjuk. A munkatársaink is dolgozhatnak kulturális intézményekben, és nem kötjük le őket, mi is élünk a lehetőségeinkkel. Fontos, hogy ne egy beragadt, beszorult, begyöpösödött, egy intézményben gondolkodó agyak legyünk, hanem csináljuk a dolgunkat.
J. G.: A Dante élvezi a prioritást és más társulathoz, kőszínházhoz természetesen nem szerződünk le. Ahhoz nagy a tét és nem is érezzük ennek szükségét.
Mit tartogat a jövő rövid- és hosszútávon?
G. H. S.: Van egy hét előadásból álló repertoárunk, amit továbbra is játszani fogunk és tervezünk egy új bemutatót is. Sokan bejelentkeztek hozzánk előadásokkal, programokkal is.J. G.: Az egy csoda, hogy két hónap alatt nem ment el az áram, üzemel a vízvezetékrendszer, nem nagyon dugultak el a vécék, mindig van áru a büfében, tehát maga a működés szépen lassan kezd felállni. A rövid távú terv szeptemberig eljutni oda, hogy tökéletesen üzembiztos legyen a hely. És van egy hosszú távú terv, hogy a hasonló jellegű és szellemiségű tereket kutassunk fel a világban. Sok ilyen van Berlinben, New Yorkban, Rómában, Krakkóban, Pozsonyban, Kolozsváron, sok hasonló Dante. Jó lenne vendégül látni egy hónapra egy kolozsvári társulatot, vagy egy prágai bandát, és ugyanolyan jó lenne kivinni előadásokat, adott esetben testvérintézményi megállapodásokat kötni, nemzetközi projektekre pályázni, vagyis nyitni egyet a külföldi szcéna felé.
forrás: https://bcmagazin.hu/
Sziasztok!
Hosszú évek óta nem játszottunk. Majd elmeséljük, de legyen annyi elég: minden bajunk volt.
Most viszont kedvet kaptunk hozzá megint, találkozni egymással és veletek - úgyhogy lesz egy kocsmazenélés (hangosítás és minden nélkül) a DANTE nevű helyen, a Margit-híd budai hídfőhoz közel (Török u. 1.).
Ha időtök engedi, és van kedvetek egy hűs pincébe menekülni velünk a nyár közepén, ugorjatok be. Ingyenes az egész.
Kezdés kilenckor, lesz szünet is, a többi ott dől el.
Várunk titeket:
The Irish Coffee
DANTE: https://www.facebook.com/dante.alkototer
FB event: https://www.facebook.com/events/1001104402016477/








