„Az ember soha nem lehet elégedett önmagával” – Interjú Jegercsik Csabával

Abronsius professzort alakítja a Vámpírok báljában – a darab 250. jubileumi előadásához érkezik január 10-én. Prózai színészi képességét pedig a Pesti Magyar Színház számos darabjában megcsillogtatja Jegercsik Csaba színművész: humoros karaktereket játszik aHarisnyás Pippiben, sikerembert a Vonalhúzásban, egy különleges, beszélő lovat a Rév Fülöpben, de láthatjuk a teljes társulatot megmozgató Arnold Wesker-darabban, A konyhában is.

Csókán, a Vajdaságban nőttél fel egy olyan családban, amelynek a zenész műfajhoz egészen sok köze volt...

Anyai ágon nagyon sok a muzsikus a családban: ők főként lakodalmas zenészek voltak, anyukám pedig a mai napig énekel. Szívesen indul énekversenyeken, tavaly a Vajdaságbanegy nóta-operett esten közösen léptünk fel. Nagyon büszkék voltunk egymásra! Én 4-5 éves korom körül kezdtem ismerkedni a hangszerekkel: a nagybátyám citerázni és tamburázni tanított, később megtanultam gitározni is.

És mikor fedezted fel, hogy örökölted anyukád tehetségét?

Már az iskolában LGT- és Omega-számokat énekeltem, miközben kántorkodtam a helyi templomban. A mindennapokban vagy énekeltem éppen, vagy verset mondtam. Ebben az időszakban versek megzenésítésével is foglalkoztam, bár sajnos mostanában kevesebb alkalmam jut versmondásra. Úgy gondolom, egy-egy vers elmondása ugyanolyan kihívás és megoldandó feladat, mint amikor szerepet játszol a színpadon.

Van kedvenc költőd?

Régebben Petőfi Sándor és József Attila költeményeit zenésítettem meg, de kifejezetten kedvenc költőm nincs. Mindig van olyan vers, ami szembe jön velem, és tudom, hogy dolgom van vele. Valahogy mindig idegenkedtem az iskolában a verselemzéstől, mert szerintem egy-egy vers mindenkinek mást mond, nem lehet általánosítani.

A színház szeretete is gyermekkorodból fakadt?

Azt hiszem, igen. Az iskolával Szabadkára és Újvidékre jártunk színházba, de nagyon élveztem azt is, amikor a színészek látogatták a falvakat, és ahol találtak egy alkalmas helyet a sátornak és a színpadnak, már játszottak is. Ez a Tanyaszínház igazán hangulatos: profi színészek hozzák el a színjátszás varázslatos világát a falusi emberekhez, nincs belépő, csak kalapozás az előadás végén.

Mivel versenytáncos is vagy, magától értetődő volt, hogy operett-musical szakra jelentkezel a Színművészeti Egyetemre?

Húszéves lehettem, amikor úgy döntöttem, megpróbálom a felvételit. Előtte azért elvégeztem egy pedagógiai szakközépiskolát Szegeden, majd Pestre kerültem. Eleinte nehezen találtam a helyem a Színművészetin, de aztán – igaz, eltelt vagy két év – feloldódtam. És nagyon örülök, hogy annak idején, 2001-ben elfogadtam Iglódi István meghívását ide a Pesti Magyar Színházba, ahol igazán testhez álló szerepeket kapok: lehetek Abronsius professzor aVámpírok báljában, barát Ivanyos Ambrus Vonalhúzás című darabjában, Ló a Rév Fülöpben, vagy akár Magi A konyhában. A versenytánc azonban már nem része az életemnek, bár azt is nagyon szerettem.

Ez a sokoldalúság segített a pályád során abban, hogy egy-egy szerep rád talált?

Talán igen, nem tudom. Tudod, annak idején azt mondták nekünk, hogy a színészet háromlábú műfaj: próza, zene, tánc. Természetesen, ha valakinek kicsivel talán jobb a mozgáskultúrája, az biztosan nem hátrány. Úgy gondolom, ezen a pályán – de talán máshol is – az ember soha nem lehet elégedett önmagával, nem ülhetünk a babérjainkon, mindig van hová fejlődni.

Több zenés és prózai darabban is játszol. Van olyan, ami különösen közel áll hozzád?

Mindegyiket szeretem, hiszen különböző karaktereket játszhatom, és számomra ugyanolyan kihívás gyerekdarabokban, mint a Harisnyás Pippi vagy a Rumini, és egészen más jellegű előadásban, mint a Vonalhúzás, vagy akár A konyha szerepelni.

Milyen Wesker konyhája a te olvasatodban?

A konyhában Magiként az a dolgom, hogy a különböző konyhai eszközök, gépek, így a gáztűzhelyek rendben legyenek. A darab mondanivalója igen sokrétű, és éppen az a lényege a színháznak, hogy nem rágja a néző szájába, mit gondoljon. A konyha – de minden más munkahely is – arról szól, hogy ebben a gépben, amelynek mindannyian fogaskerekei vagyunk, rengeteget kell dolgozni: az egyre magasabb követelmények teljesítéséhez egyre nagyobb energiákra van szükség. És aki ennek a gyors tempónak nem tud megfelelni, azt hamar kiveti magából a gépezet. Az előadás végén Marango felteszi a kérdést, amire nem is olyan egyszerű a válasz: dolgoztok, pénzt kaptok, esztek, isztok... „Mi kell még?”. Valaminek lennie kell a munkán túl is. Mintha valami még hiányozna. Talán az, hogy jobban odafigyeljünk egymásra, mert ehelyett inkább a könnyű elengedés, eldobás világát éljük, egymástól eltávolodva, nem tisztelve mások véleményét.

A zenés-táncos szerepekhez manapság castingra kell járni. Van ilyen tapasztalatod?

Nem járok rendszeresen ilyen megmérettetésekre, de persze már volt részem benne. Amikor egy külföldi stáb keres szereplőket, az természetesen egyszerre nagyon izgalmas és igazi kihívás, mert ők nem ismernek téged, nem tudják, ki vagy, és épp ezért csakis az számít, mit tudsz, és mennyire vagy tehetséges – ez talán a lehető legobjektívabb mérce. A Vámpírok báljában Abronsius szerepét kaptam meg többfordulós casting után, és rendkívül érdekes volt belelátnom abba, hogyan dolgozik egy külföldi rendező és koreográfus.

A zene és a tánc elválaszthatatlan a nevedtől. A magánember Jegercsik Csaba milyen zenei stílusokat kedvel?

Sokféle zenét hallgatok, szeretem az operát, főleg Verdi és Puccini zenéjét, de imádom az operettet is, főleg a kis operetteket, Huszka Jenő darabjait hallgatom szívesen. Természetesen nagyon szeretem a népzenét, sőt, a nótákat is.

Jegercsik Csaba színművészt Roman Polanski világhírű, kultikus musicalkomédiájában, aVámpírok báljában – amelyet a PS Produkció állít színpadra – január 6-án, vagyis ma este, majd 7-én, 8-án, 9-én (a 10-ei jubileumi előadás már telt házas), Arnold Wesker A konyhacímű darabjában január 14-én, Jeney Zoltán Rév Fülöp című zenés lovagregényében január 15-én és 16-án délután, Berg Judit Rumini című mesejátékában január 17-én, Astrid LindgrenHarisnyás Pippi című színdarabjában január 22-én és 23-án láthatjátok legközelebb a Pesti Magyar Színházban, Ivanyos Ambrus Vonalhúzás című darabjában pedig január 15-én és 16-án nézhetitek meg a színház Sinkovits Imre Színpadán.

Szöveg: Cirkov Ilona

forrás: http://www.konyvjelzomagazin.hu

KÖLTÖZZ BE EGY ÉJSZAKÁRA A SZÍNHÁZBA!

Vagy legalábbis használd arra szeptember 20-át, hogy nem mindennapi körülmények között teszed magadévá a színházi élményt! Járd be pincétől padlásig az Operaházat, nézz végig egy előadást vagy bulizz hajnalig a színészekkel. Mindegy is, mit választasz, annyi biztos, idén sem érdemes kihagynod a 3. alkalommal megrendezett, kibővült helyszín- és programkínálattal jelentkező Színházak éjszakáját. Mutatjuk a legígéretesebb produkciókat.

Odüsszeusz szemeteslapáton előadás – Bárka Színház

Odüsszeuszról azt tanították nekünk a középiskolai magyar órákon, hogy leleményességével és el nem apadó tudásszomjával ő a modernkori hős, ha azonban nagyító alá vesszük, rájöhetünk, becsülendő tulajdonságai mellett jó adag hiúsággal és túlzott kalandvággyal is megáldotta a sors. Hogy ez most miért fontos? Mert mindez remek alapanyagul szolgálhat egy humoros adaptációhoz, amely a szokásos magasztalás helyett kifigurázza a mi kalandorunkat. Ráadásul nem is akármilyen módszerrel! A Bárka előadásában ezúttal a háztartási eszközöké a főszerep: a színészek többek között tésztaszűrővel, dugóhúzóval és kelkáposztával elevenítik meg a történetet. Annyira alternatív, hogy látnunk kell.

Hol: Bárka Színház, Stúdió

Mikor: szeptember 20. 20:00-21:15

A terem befogadóképessége: 110 fő

Így beszélnek ők – Írók stand-upolnak – Corvin Dumaszínház

Közismert arcokat figyelni, miközben komfortzónájukból kilépve egy új műfajjal ismerkednek, mindig érdekes látvány, főként ha nemcsak magamutogató celebekről van szó, hanem tehetséges alkotókról. Ez esetben négy kortárs íróról, Karafiáth Orsolyáról, Legát Tiborról, Orosz Dénesről és Nényei Pálról, akik megszokott tevékenységüktől eltérően ezúttal stand-upra adják a fejüket. Többüknek ugyan nem teljesen új a terep, hiszen korábban a Jurányi Inkubátorházban már kipróbálhatták magukat, de talán éppen emiatt vagyunk olyan kíváncsiak rájuk: vajon második alkalommal is képesek elszórakoztatni bennünket?

Hol: Corvin Dumaszínház, Kompót Dumaklub

Mikor: 17:00 – 18:30

Látogatók száma: maximum 80 fő

A két Korea újraegyesítése – nyílt próba – Katona József Színház

A 2014/15-ös színházi szezon legizgalmasabbnak ígérkező új bemutatóinak egyike október közepén debütál a Katonában, Máté Gábor rendezésében, az érdeklődők azonban már most bepillantást nyerhetnek a készülő előadás kulisszái mögé. A cím egyébként meglehetősen csalóka, ugyanis az előzetes feltevésekkel szemben Joël Pommerat darabja nem politizálni szeretne, sokkal inkább az emberi kapcsolatok sokszínűségére, időnként kusza és keserű, máskor komikus voltára helyezi a hangsúlyt. Elsőre talán szokványosnak tűnik a téma, mégsem tudunk elmenni a kérdés mellett, hogy vajon milyen lehet az a kapcsolat, aminek legkörültekintőbb leírására a cseppet sem fényes helyzetükről ismert két Korea szolgálhat.

Mikor és hol: Katona József Színház, Nagyszínpad, 11:00-13:00

Férőhely: 100 fő

Nyílt mozgásórák és táncbemutatók – Jurányi Inkubátorház

Ha szerettek táncolni és nemcsak a partizenékre tudjátok ropni, de a kifinomultabb mozgástechnikák iránt is vonzódtok, akkor a Jurányi Ház kínálatát nektek találták ki. Délután 4 és 7 óra között három neves táncegyüttestől, a Duda Éva Társulattól, a Zero Balettől és a Közép-Európa Ír Tánc Akadémia oktatótól leshetitek el a legalapvetőbb lépéseket a kortárs tánc, a sztepp, a balett és a parkour műfajából. Ha pedig már túlságosan elfáradtatok volna és inkább csak vizuális élményre vágynátok, 18 órától részletet nézhettek meg a Duda Éva Társulat Egy csókkal kezdődött? című előadásából.

Mikor? Workshopok 16:00 és 19:00 között. Duda Éva Társulat: Egy csókkal kezdődött? 18:00 – 18:30

Helyszínek: Jurányi Inkubátorház – Duda Éva Társulat, Zero Balett, Közép-Európa Ír Tánc Akadémia

Az előadásra 25 főnek tudnak férőhelyet biztosítani.

Ivanyos Ambrus: Vonalhúzás – Magyar Színház

Ivanyos Ambrust eddig főként a 011 Alkotócsoport író-dramaturgjaként ismerhettük, a tehetséges fiatal srác azonban már két saját színművel is jelentkezett. 2013-ban mutatta be tőle a KOMA Bázis a Lángoljt, idén májusban pedig a Magyar Színház tűzte műsorára a Vonalhúzást Göttinger Pál rendezésében. Utóbbi egy katasztrófába torkolló családi vacsorát taglal, ahol főszereplőink kénytelen-kelletlen végre bevallják önmaguknak, hogy egykor nagyon elszúrtak valamit a pályaválasztáskor, és mostanra az életük igencsak megrekedt. Szerintünk zseniális, és ha van hasonló cipőben járó ismerősötök, kifejezetten ajánljuk neki, de persze az előadás mindenki számára remek kikapcsolódást jelenthet.

Helyszín: Magyar Színház, Sinkovits Imre Színpad

Időpont: 22:00 -24:00

Max. férőhely: 80 fő

Exkluzív éjszakai járás az Operaházban

Ha lehetőségetek nyílt már rá, hogy bebarangoljátok egy színház kulisszáit, akkor pontosan tudjátok, milyen jó móka ez, ha viszont kimaradt volna az élmény az életetekből, akkor most semmiképpen se hagyjátok ki. Az Operaház ráadásul éppen elég patinás és grandiózus ahhoz, hogy megannyi titkos zugot és bejárót rejtsen, amik képesek még akkor is ámulatba ejteni, ha máskülönben bőven megelégedtek a színpad nyújtotta látvánnyal. Mellesleg utóbbiról sem kell lemondanotok, az idegenvezetés után kedvtől függően megtekinthetik akár Menozetti A telefon vagy éppen Donizetti A csengő című operáját.

Mikor? Színházjárás 22 órától, előadások 22:45-től 24:00-ig.

Hol: Operaház

Létszám: 2 X 200 fő

Afterparty – Jurányi Inkubátorház

Mi más is lehetne méltóbb záró akkordja egy ilyen sokszínű kulturális eseménynek, mint egy hivatalos afterparty! Ha bírjátok még energiával és egy kis pörgésre vágynátok, irány a Jurányi Inkubátorház! Éjfél és hajnali három között a legmenőbb zenékre bulizhattok.

Mikor és hol: 0:00-3:00, Jurányi Inkubátorház

Természetesen a fentieken túl még sok-sok program vár benneteket ezen a napon, egészen délelőtt 10 órától másnap hajnali 3-ig. Arra azonban figyeljetek, hogy nagy részük előzetes regisztrációhoz kötött, így érdemes előre lefoglalni a helyeteket. De akkor se csüggedjetek, ha erről már lekéstetek volna, az előzetes foglalás során ugyanis csak a férőhelyek felét értékesítik, így ha időben érkeztek a helyszínre, még esélyetek van bejutni. Az előzetes regisztrációról a tájékoztatást és a részletes programkínálatot ITT és ITT találjátok.

Hivatalos Facebook oldal friss infókkal.

Jegyek 27 színház 300 programjára:

Gyerek (10 éves korig): 150 Ft, Diák: 1500 Ft, Felnőtt: 2500 Ft

Pontos információk és foglalás: ERRE

forrás: http://psmagazin.hu

SZÍNHÁZAK ÉJSZAKÁJA

Szeptember 20-án a Magyar Színházban is várjuk a Színházak éjszakájára érkezőket!

Színházunk programja:

14.00–16.00 és 18.00–20.00: Színházbejárás – Indulás a színház főbejáratától, s körbe-körbe a „labirintuson"!

16.00 Rumini előadás – Regisztrációhoz kötött! (50 fő) Információ: szervezes@mszinhaz.hu

Az előadás után és annak szünetében játszóház a nézőtéri büfében.

16.00–18.00: Nyílt színésztréning a Sinkovits Imre Színpadon Elek Ányossal, Göttinger Pállal és a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeivel.

19.00 Vonalhúzás – felújítópróba az előadás szereplőivel és alkotóival. Hogyan készül egy nagy pofon a színházban?

22.00 Vonalhúzás előadás – Regisztrációhoz kötött! (80 fő) Információ: szervezes@mszinhaz.hu

24.00–2.00 Harmadik figyelmeztetés koncert – Bulizz a színészekkel, ameddig bírsz!

forrás: http://www.magyarszinhaz.hu/

Derűre derű

Ha sikertörténetet kellene megneveznem, egyet biztosan tudok: a nyíregyházi VIDOR fesztivál. 2002-ben rendezték az elsőt, és azóta minden augusztus végén-szeptember elején a vidámság, a derű, mindösszesen pedig a művészetek jegyében telik egy hét a szabolcsi nagyvárosban. MAGAZIN

Ma már egyetlen nyíregyházi járókelő sem csodálkozik, ha ezekben a napokban előkelő, frakkos urakat és turnűrszoknyás hölgyeket lát karonfogva sétálni, avagy jelmezes alakok szobrába ütközik, netán labdazsonglőrök és tűznyelők közé keveredik. A fesztivál további különös ismertetőjele, hogy okvetlenül felbukkan az események környékén biciklivel, VIDOR-feliratú ingben a fesztivál atyja, Tasnádi Csaba nyíregyházi színigazgató.

Idén közel négyszáz programból állt a gazdag és változatos kínálat, amely a képzőművészettől a zenén át cirkuszig, filmig, színházig, s még ki tudja, meddig terjedt. Például az Élő Könyvtárig, amelynek keretében előítéleteket lehet eloszlatni személyes beszélgetés során, vagy a VIDOR félmaratonig. (Utóbbinak egyik ága a VIDOR-ka futam, amely egy kilométeres táv családok számára. A futóversenyen külön zsűri bírálta el és jutalmazta a legvidorabb megjelenésű résztvevőt.) Okvetlenül meg kell említenem még egy leleményes és immár rendszeres programot, Kiss Zoltán orgonaművész Charles-Marie Widor magyar származású francia zeneszerző műveit játszotta az evangélikus nagytemplomban. Egy évvel ezelőtt az 5. szimfóniáját a hosszú életű (1844-1937) komponistának, idén pedig a 6. g-moll orgonaszimfóniát.

Ezúttal az időjárás-felelős a tenyerén hordozta a vidoristákat: lehetett az országban bárhol máshol eső, szél, hideg, a nyíregyházi egy hét melegben, napsütésben telt. Jelentős égi kedvezmény ez olyankor, amikor szabadtéren zajlik a programok nagy része - utcaszínházi produkciók, filmvetítések, koncertek. Például a szombathelyi Mesebolt és a kőszegi Várszínház közös előadása, a Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése a főtéren mutatkozott be. A műsorfüzetben 18+-osnak hirdették, a helyszíni hirdetőtáblán 16+ szerepelt korhatárként, de a nézőtéren olyan apró gyerekek ültek, hogy szerencsére nem tudták még elolvasni a kiírást. Nem volt gond, jól csúszott a zenés, bábos vásári komédiázás.

E szűk keretek közé szoruló beszámolóban csak a színházi eseményekre szorítkozhatom, és így is határterületekre tévedek. Tasnádi Csabának kezdettől fogva az az elgondolása, hogy a derűt mindenhová, mindenkihez el kell juttatni. Nemcsak azokhoz, akik egyébként nem tudnak pénzt áldozni mulatságra, hanem azokhoz is, akiknek helyzetüknél, állapotuknál fogva talán egyáltalán nincs okuk nevetni. Ennek jegyében természetes és hagyományos partnere a fesztiválnak például a Piros Orr Bohócalapítvány. Embereik, dr. Zúzmara és dr. Katyvasz - "civilben" színészek: Gerle Andrea és Tóth Zolka - ezúttal is elvégezték rendes vizitjüket a Jósa András Oktatókórházban, a gyermek-rehabilitációs osztályon. Az újságíró, aki tanúja lehetett e látogatásnak, ahogyan a kórtermek ajtajában igyekezett láthatatlan maradni, úgy a tapasztalást, az élményt is láthatatlan betűkkel írja bele e tudósításába: .

Szokásosnak mondható az is, hogy egy-egy kis létszámú színházi kommandó a fogva tartottak szabadidejének hasznos eltöltéséhez járul hozzá oly módon, hogy produkciójával börtönben lép fel. Magyar Attila, Hajdu István és Borbély Sándor triásza idén a Kocsonya Mihály házassága címmel illetett "vidám népi válópert" adta elő büntetés-végrehajtási intézetekben Tiszalökön, illetve Nyíregyházán. Az utóbbi helyszínen, ahol zömmel előzetes letartóztatásban ülnek az emberek, kifejezetten jó közönségnek bizonyult a 40-50 néző. Derültek a színészek fékezhetetlen komédiázásán, s könnyedén váltak partnerré akár az interaktivitásban is. Már-már megható naivitásukról is beszámolhatok: olyan együttérzéssel fogadták Borbély Sándor előbukkanását egy ládából, mintha a színésznek hosszan kellett volna odabenn görnyednie. Alighanem eszébe sem jutott a publikumnak, hogy a díszletládának hiányzik a hátsó fala, s a szereplő épp csak egy percre bújt be hátul. Magyar Attila és Hajdu Steve fáradhatatlan bolondozása kétségkívül bármeddig eltarthatott volna, de minden terminus lejár egyszer, úgyhogy a játék véget ért, s a profi színház egy évre kivonult a börtönből.

Ami a VIDOR fesztivál színházi versenyprogramját illeti, az elmúlt évad legjobb szórakoztató előadásaiból áll össze. És ha a legjobb, akkor a legjobb: nem hiányozhat például a Pintér Béla és Társulata esedékes bemutatója. Pintérék sok-sok éve rendszeres fellépői a szabolcsi rendezvénynek, és díjat is számosat nyertek itt. Ezúttal a Makk Károly által elnökölt zsűri a Dottore-díjjal jutalmazta a múlt évad kiemelkedő teljesítményét, aTitkaink című előadást. A felhozatal széles skáláját kínálta a minőségi szórakoztató színháznak. Volt egyszemélyes produkció, kettő is. Egyrészt Csányi Sándor mutatott be A férfiagy címmel egy hímsovinisztát Szirtes Tamás rendezésében. Másrészt a Szabó Borbála írta Telefondoktor volt látható, amelyet különös módon nem is színész, hanem egy mackósodó forma rendező, Göttinger Pál ad elő esetlen bájjal. Szerepelt más kortárs hazai szerző is, a kissé talán csapzottnak ható, de nem reménytelen Vonalhúzással a Pesti Színházban debütáló Ivanyos Ambrus (a produkció rendezője történetesen Göttinger Pál), vagy a ma már abszolút befutott, erdélyi Székely Csaba harmadik Bánya-darabja, a Bányavíz Csizmadia Tibor sínen lévő csapatának előadásában. Akadtak kétszemélyesek (például az Aranytíz Elling és Kjellje Őze Áronnal és Kedvek Richárddal), és előfordultak nagyobb személyzetű, klasszikus bulvárelőadások is, a miskolci Feydeau-darabtól a Centrál Színház Függöny fel! (annyi mint: Ugyanaz hátulról) bemutatójáig.

Jól megfértek egymás mellett a VIDOR idei műsorában a régi klasszikusok - mint Molière Képzelt betege a feltörekvő budaörsi Latinovits Színház Novák Eszter rendezte előadásában - a modernebb színpadi iparosokkal, például Neil Simonnal, akitől ezúttal a Mezítláb a parkbant játszották a dunaújvárosiak nem átütően, de kedvesen, valamint a Furcsa pár női változatát a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésznői, Pelsőczy Réka rendezésében. Megfordult idén Nyíregyházán magánszínházi és állami színházi bemutató (a Rózsavölgyi Szalon Tisztelt hazudozó!-jától a Karinthy Színház Klotild nénijén és át a kecskeméti Katona József Színház Páratlan páros 2.-jéig.)

A város közönsége egy hét leforgása alatt láthatta Csákányi Esztert Pánczél elvtársként a Titkainkban, Csányi Sándor Férfiagyát, Molnár Piroska és Jordán Tamás elragadó G.B.Shaw.-S.P.Campbell párosát (Tisztelt hazudozó!), Bozó Andrea Irénjét (Bányavíz), Vándor Éva Mamáját (Mezítláb a parkban), a Mohácsi-poénokat hányó szombathelyi színészeket (Zűrzavaros éjszaka), Lukáts Andor képzelt betegét vagy (személyes kedvencemet), Zayzon Zsolt részeges Hubertinjét a miskolci Kézről kézre-előadásban. Ha az ember ezekre a látnivalókra gondol, akkor minden oka megvan 1.) irigykedni. 2.) jövő augusztusra előjegyezni a VIDOR fesztivált.

Stuber Andrea

forrás: http://fidelio.hu/

Színházak Éjszakája - Indul az évad!

Idén szeptember 20-án, az új évad nyitányaként rendezik meg a főváros népszerű eseményét, a Színházak Éjszakáját, amely napon a közönség mintegy háromszáz program közül válogathat, huszonhét színház hatvan helyszínén.

Harmadik alkalommal várják a közönséget különleges, éjszakába nyúló kínálattal Budapest színházai, ahol nemcsak a nézők által hagyományosan is látogatható terek járhatók be, hanem megnyílnak a kulisszák és bepillanthatunk a takarásba, a próbatermekbe, a backstage-be, a színházi büfébe, az igazgatói irodába, a pincébe és a padlásra, egyszóval a színház "mögé".

Mint arról az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón dr. Komáromi György, a Színházak Éjszakája projektvezetője beszámolt, idén megduplázódtak a meghívott intézmények, így nemcsak fővárosi, de magán- és országos fenntartású színházak is részt vesznek a rendezvényen, összesen huszonheten. Mellettük egy teljesen új, kimondottan a Színházak Éjszakája apropóján alakult, sokoldalú helyszín, a SzínházPONT is várja az érdeklődőket a Szabadsajtó út 5. szám alatt, ahol szeptember 20-ig naponta tartanak színházi workshopokat, előadásokat, táncszínházi bemutatókat, slam estet és kiállításokat.

Herner Dániel, a SzínházPONT programigazgatója a sajtótájékoztatón elmondta, a szeptember 2-án megnyílt helyszín egyik fontos feladata a huszonhét színház népszerűsítése, de lehetőség van jegyvételre és a minden programra érvényes karszalag megváltására is. A Budapest Galéria egykori helyén működő állomás egyik érdekessége az a terepasztal, amelyen (virtuális eszközökkel) lehet bepillantani a különböző rendezvényhelyszínekbe.

Dr. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes mottóként az "Egységben az erő!" szlogennel kezdte hozzászólását. Mint elmondta, Budapest számos változáson ment keresztül vitalitásának visszanyerése érdekében, ennek hátterében pedig a városvezetés egységessége állt. Fontos az országos fenntartású színházak részvétele, hiszen ezekben fordul meg a budapesti színházi közönség 70%-a. A főpolgármester-helyettes hozzátette, hogy idén a támogatást csaknem a duplájára emelték: a tavalyi 9 millió után, idén 17,6 millió forint támogatást kap a rendezvény.

Zsoldos Dávid, az LS Média Network ügyvezető igazgatója az "Egységben az erő!" szlogent a sokféle program egységével, annak teremtő erejű fontosságával egészítette ki. Ezt a projektet a közönség felé történő nyitásként, a valóság kiterjesztésének fontos állomásaként értékelte. Jobbágy Ervin, az Interticket Kft. ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy jegyforgalmazási rendszerüket az évtizedes tapasztalat és sok technikai fejlesztés birtokában tudták kialakítani, ugyancsak az együttműködés, a szinergia jegyében. A jövő a mobilon való jegyvásárlás lesz, amely egyelőre még gyerekcipőben jár, de hamarosan létrejönnek az új, erre alkalmas mobil alkalmazások - ígérte az ügyvezető.

A résztvevő színházak, név szerint az Átrium Film-Színház, Bárka Színház, Bethlen Téri Színház, Budapest Bábszínház, Budapesti Operettszínház, Centrál Színház, Dumaszínház, Játékszín, Jurányi Inkubátorház, Karinthy Színház, Katona József Színház, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Magyar Színház, MU Színház, Nemzeti Színház, Magyar Állami Operaház, Örkény István Színház, Pinceszínház, Radnóti Miklós Színház, Rózsavölgyi Szalon, Stúdió K Színház, Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad), Szkéné Színház, Thália Színház, Trafó, Újszínház, Vígszínház nemcsak a helyszíneket, de a programok jellegét illetően is rendhagyó módon "viselkednek" a Színházak Éjszakáján.

A gyermekeknek természetesen gyermekelőadásokkal, mesékkel, kézműves foglalkozásokkal, arcfestéssel, színészbújócskával, diavetítéssel, bábokkal készülnek, de a felnőtteket is sok játék várja. Lesz drámaóra helyzetgyakorlatokkal, díszletépítés-bemutató, nyilvános világítási próba és a közönséggel interaktív, nyilvános táncpróba. Ismerkedhetünk szakmai fogásokkal: hogyan lehet színészekhez méltóan, szépen járni, mik a szinkronizálás alapfogásai; lesz beszédtechnika és bevezetés a jó súgás rejtelmeibe.

Lesz kiállítás díszletekből és jelmezekből, valamint tárlatvezetés díszlet- és jelmeztárban. Sőt, azt is megtudhatják az érdeklődők, mi mindent lehet készíteni a lejárt plakátokból és molinókból, ahelyett, hogy kidobnánk őket. Tartanak nyílt próbát, nyílt beszélgetést, bulit a színészekkel és közösségi kerti partit. Nem maradhatnak el természetesen a sajátos sportvetélkedők sem, de ugyancsak érdekes kezdeményezés a hosszú színházi előadások végigülését elősegítő jógagyakorlatok bemutatása.

A jegyek egy része elővételben elkelt, a gyermekjegy (10 éves korig) 150 forint, a diákjegy (10 éves kor felett, diákigazolvány birtokában) 1500 forint, míg a felnőtt jegy 2500 forintba kerül. A karszalag birtokában sehol nem kell külön fizetni a belépésért.

A programokkal kapcsolatos további információk a http://www.szinhazakejszakaja.hu/ oldalon érhetők el.

forrás: http://www.fidelio.hu/

Színházak Éjszakája - spot

Fesztiválnapló: “Mindkét esti előadás unikum"

Tinédzserkorom óta meg voltam róla győződve, hogy a péntek az én napom – hát, ez kedden megdőlt. Csáki Alexandra fesztiválnaplója a Vidor fesztiválról.

A Kossuth téren délután négytől Vitéz László egyszerre küzdött meg ördöggel, halállal és a teli szájjal hol üvöltve bömbölő, hol göndören kacagó gyerekekkel. Gyors kávé (sok habbal és csokiöntettel), divattanácsadás a dohányzóban (Illik-e a mustárszínű cipő a kék nadrághoz és a szürke kardigánhoz?), majd megérkezik Makk Károly és felesége. Míg Hanna sminkel, zsűri elnök férje készülő könyve megírásának részleteivel szórakoztat minket. Órákig tudnám hallgatni, ahogy az életéről mesél, de érzem, itt, az örök rohanásban erre nem lesz lehetőségem.

Mindkét esti előadás unikum: szinte végigszánt rajtunk abszurd humorával a szombathelyi társulat, akik egy zűrzavaros éjszakát mesélnek el, tele lehetetlen helyzetekkel, mindezt olyan tempóban, hogy még legalább kétszer meg kellene néznem, hogy az összes poént felfogjam. Göttinger Pál pedig bebizonyította, rendezőként éppen annyira feledhetetlen, mint színészként: a korhatáros kétfelvonásos alatt a közönség is vonalakat húzott: felváltva került egy strigula a nevetés, egy a megdöbbenés, egy pedig a lélekbe marás mellé.

Ez már a félidő, lassan meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy hamarosan visszatérünk a korábban megszokott életünkhöz. Egyelőre úgy tűnik, nem lesz könnyű…

Csáki Alexandra

forrás: http://www.szon.hu/

Ma este Vonalhúzás a VIDOR Fesztiválon

2014. szeptember 2., 18h és 22h
 Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

Kezdődik a VIDOR

VIDOR Fesztivál 2014 Nyíregyházán

2014. augusztus 29. és szeptember 6. között immár tizenharmadik alkalommal kerül megrendezésre Nyíregyházán a VIDOR Fesztivál, azaz a VIdámság és Derű ORszágos seregszemléje, amely mára az egyik legnagyobb hazai összművészeti rendezvény lett: 9 nap alatt 44 helyszínen mintegy 400 program zajlik majd, az idén várhatóan közel 120 ezer néző előtt. 

Zenei kínálata rendkívül kimagasló, hiszen ez Magyarország legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja, ahol külföldi világsztárokkal is találkozhat a közönség, olyanokkal, mint a világhírű kolumbiai-argentin Che Sudaka, a perui Cumbia All Stars, a Maliról érkező Mamani Keita, az elefántcsontparti Tiken Jah Fakoly, valamint a portugál Toques do Caramulo. 

A Fesztiválon igen rangos színházi versengés is folyik. A legkiválóbb hazai teátrumok játsszák az elmúlt évben bemutatott legjobb új vígjátékaikat, az öttagú zsűri Makk Károly vezetésével kilenc díjat ítél oda a legérdemesebbeknek. 

A város főtere a Fesztivál idejére az ország legnagyobb mozijává változik, ahol esténként több ezren nevethetik végig a legújabb magyar vígjátékokat. 

A Fesztiválon gazdag utcazenei, bábszínházi és képzőművészeti program is várja az érdeklődőket. Idén hét kiállítást tekinthetnek meg a fesztiválozók: az Antal-Lusztig Gyűjtemény Dobozkiállítása mellett láthatják a „Díva, Színész, Nő” (Lukács Margit, Mészáros Ági, Tolnay Klári 100) elnevezésű tárlatot is, amely a XX. századi magyar színházművészet három emblematikus alakjának állít emléket. Az ország több nagyvárosa után Nyíregyházán is találkozhat a közönség Tibet kincseivel, a tárlat és az ahhoz kapcsolódó foglalkozások révén megismerve a buddhizmus tanításait és gyönyörű képzőművészeti alkotásait. A Hal(l)hatatlan kiállítás a hallássérült művészek munkáit mutatja be, míg a Színház az egész világ elnevezésű tárlat Karádi Zsolt és Karádi Nóra színházi fotóin keresztül idézi fel a színház elmúlt évadait. Kiállítással emlékezünk a 125 éve született Diener-Dénes Rudolf festőművészre, illetve bemutató kiállítás keretében ismerkedhetnek meg az érdeklődők Nyíregyháza Város által támogatott művészek munkájával.

A VIDOR Fesztivál nyitott mindenki előtt, korra, nemre, anyagi helyzetre való tekintet nélkül, ugyanis a programok 90 %-a teljesen ingyenes, s nemcsak Nyíregyházán, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye 20 kistelepülésén is. Mert ez az év legvidámabb hete, amikor mindenkinek jár egy igazi, szívből jövő nevetés.

Az idei VIDOR Fesztivál mecénása az MVM OVIT Zrt. A cég nevében Gopcsa Péter vezérigazgató úr kívánt kellemes időtöltést valamennyi fesztiválozónak:

„Az MVM Csoport a hazai kulturális élet elkötelezett támogatója, küldetésének tartja, hogy a társaságcsoport hozzájáruljon a magyar- és az egyetemes kultúra értékeinek megőrzéséhez, művészeti programok megvalósításához. Ezért, mint a csoport meghatározó nagyvállalata, az MVM OVIT Zrt. örömmel tett eleget a felkérésnek, hogy a VIDOR Fesztiválnak – Magyarország legnagyobb ingyenes világzenei fesztiváljának – főtámogatója legyen. Társaságunk nagy hagyományokkal rendelkezik, sokféle hálózati és erőművi szolgáltató, valamint gyártó tevékenységet végez: működése éppoly sokszínű, mint amilyennek a VIDOR Fesztivál idei évi programja is ígérkezik. Nem marad más hátra, hogy a társaság nevében felemelő élményeket és kellemes szórakozást kívánjak a fesztivál minden látogatójának!” 

Koncertek

Nagyszínpad

augusztus 29., péntek: Lakatos Róbert és a Rév Zenekar

Cumbia All Stars (Peru)

augusztus 30., szombat: Fonó Zenekar

Toques do Caramulo (Portugália)

augusztus 31., vasárnap: Kerekes Band

szeptember 1., hétfő: Malek Andrea és a 

Balogh Kálmán Gypsy Cimbalom Band

szeptember 2., kedd: Söndörgő

szeptember 3., szerda: Folkfusion Band

szeptember 4., csütörtök: Palya Bea

Mamani Keita (Mali)

szeptember 5., péntek: Meszecsinka vendég: 

Roza Bancheva és Alexei Liszicski (Bulgária)

Che Sudaka (Kolumbia-Argetína)

szeptember 6., szombat: Mystical Plants

Tiken Jay Fakoly (Elefántcsontpart) 

Korzó Színpad

augusztus 30., szombat Bíró Eszter és zenekara

Góbé zenekar

augusztus 31., vasárnap Eszter-lánc mesezenekar

Tokos zenekar

VIDOR Kert

augusztus 29., péntek makrohang

augusztus 30., szombat Óperentzia

szeptember 5., péntek Revo Project

szeptember 6., szombat Ed is On

Színházi versenyprogram

Nagyszínpad

Pintér Béla: Titkaink

Pintér Béla és Társulata

Rend.: Pintér Béla

Fősz.: Csákányi Eszter, Thuróczy Szabolcs

Robert Dubac: A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás?

Thália Színház, Budapest

Rend.: Szirtes Tamás

Fősz.: Csányi Sándor

Georges Feydeau: Kézről kézre

Miskolci Nemzeti Színház, Miskolc

Rend.: Keszég László

Fősz.: Ullmann Mónika, Pásztor Pál, Zayzon Zsolt

Neil Simon: Mezítláb a parkban

Bartók Kamaraszínház, Dunaújváros

Rend.: Lendvai Zoltán

Fősz.: Vándor Éva, Kiss Attila

Ion Luca Caragiale: Zűrzavaros éjszaka

Weöres Sándor Színház, Szombathely

Rend.: Mohácsi János

Fősz.: Mertz Tibor, Bajomi Nagy György, Bánfalvi Eszter

Vaszary Gábor: Klotild néni 

Karinthy Színház, Budapest

Rend.: Karinthy Márton 

Fősz.: Egri Kati, Miller Zoltán, Szacsvay László,

Ray Cooney: Páratlan páros 2.

Katona József Színház, Kecskemét

Rend.: Cseke Péter

Fősz.: Cseke Péter, Szerednyey Béla

Michael Frayn: Függöny fel!

Centrál Színház, Budapest

Rend.: Puskás Tamás

Fősz.: Pokorny Lia, Bereczki Zoltán

Richard Baer: Hitted volna?

Orlai Produkciós Iroda, Budapest

Rend.: Verebes István

Fősz.: Hernádi Judit, Kern András

Kamara

Szabó Borbála: Telefondoktor

MaNNa Produkció, Budapest

Rend.: Orosz Dénes

Fősz.: Göttinger Pál

Jerome Kilty: Tisztelt hazudozó!

Rózsavölgyi Szalon, Budapest

Rend.: Valló Péter

Fősz.: Molnár Piroska, Jordán Tamás 

Székely Csaba: Bányavíz

Szkéné Színház, Budapest

Rend.: Csizmadia Tibor

Fősz.: Kaszás Gergő, Bozó Andrea

Ivanyos Ambrus: Vonalhúzás

Pesti Magyar Színház, Budapest

Rend.: Göttinger Pál 

Fősz.: Ruttkay Laura, Rancsó Dezső 

Neil Simon: Furcsa pár (női változat)

Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Rend.: Pelsőczy Réka

Fősz.: Varga Mária, Závodszky Noémi

Moliére: Képzelt beteg

Budaörsi Latinovits Színház, Budaörs

Rend.: Novák Eszter

Fősz.: Lukáts Andor, Tóth Ildikó

„Pacalpörkölt sok zafttal” – Elling és Kjell

Aranytíz Kultúrház, Budapest

Rend.: Hollós Gábor

Fősz.: Őze Áron, Kedvek Richárd

Filmes program

Argo 2 - werkfilm Rendező: Árpa Attila

Coming out Rendező: Orosz Dénes

Couch Surf Rendező: Dyga Zsombor

Fekete leves Rendező: Novák Erik

Megdönteni Hajnal Tímeát! Rendező: Herczeg Attila

A tavalyi VIDOR Fesztivál számokban

Időtartam: 9 nap

Helyszínek: 52 helyszín, ebből 29 vidéki

Látogatók: kb. 120 ezer fő

Honlap: kb. 60 ezer látogató, 4 millió oldalletöltés a sajtótájékoztatótól a Fesztivál végéig

Programok: közel 400 program

Koncertek: 22 koncert 6 helyszínen

Színházi előadások: 41 előadás 12 helyszínen

Filmvetítések: 14 vetítés 2 helyszínen

Kiállítások: 4 kiállítás 4 helyszínen

Bábszínház: 26 előadás 22 helyszínen

Közreműködők: kb. 1500 közreműködő, közülük kb. 1100 művész

forrás: http://www.nyirport.hu/

Színházak Éjszakája

Négyszáz program a nyíregyházi Vidor Fesztiválon

Negyvennégy helyszínen mintegy négyszáz program, többek közt világzenei koncertek, filmvetítések és színházi előadások várják a közönséget az augusztus 29. és szeptember 6. között megrendezendő Vidor Fesztiválon Nyíregyházán.

A Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye húsz kistelepülésén zajló, kilenc napig tartó rendezvénysorozat gerincét a Kossuth téri ingyenes világzenei koncertek, illetve a Móricz Zsigmond Színházban megtartandó színházi előadások adják – mondta el Tasnádi Csaba fesztiváligazgató, a teátrum igazgatója a fesztivált beharangozó hétfői sajtótájékoztatón.

Az idén a zenei program újra nemzetközi lesz: perui, portugál, mali, kolumbiai, argentin és elefántcsontparti zenészek és zenekarok lépnek fel. A színházi kínálatban tizenhat vígjáték szerepel a legismertebb hazai színtársulatok tolmácsolásában.

A programok kilencven százalékát ingyenesen látogathatja a közönség.

Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere elmondta, a 77 millió forintos költségvetésű fesztivál megrendezését 17 millió forinttal támogatta a szabolcsi megyeszékhely önkormányzata.

A nagykoncertek sorát a tradicionális folkot játszó perui Cumbia All Stars kezdi augusztus 29-én este, másnap pedig a portugál Toques do Caramulo következik a Kossuth téri színpadon. Szeptember 4-én csütörtökön Salif Keita névrokona és korábbi háttérénekese, a Maliból érkező Mamani Keita lép színpadra, majd pénteken a kolumbiai-argentin Che Sudaka, szombaton pedig az elefántcsontparti Tiken Jah Fakoly ad koncertet.

A hazai előadók közül Lakatos Róbert és a Rév Zenekar, a Fonó Zenekar, a Kerekes Band, Malek Andrea és a Balogh Kálmán Gypsy Cimbalom Band, a Söndörgő, a Folkfusion Band, Palya Bea, a bolgár Meszecsinka, a Mystical Plants lép színpadra, fellépnek a helyi amatőr együttesek, a gyerekeket bábelőadásokkal is várják.

A színházi versenyprogramot augusztus 29-én pénteken Pintér Béla és társulata Titkaink című darabja indítja, amelyet szombaton a MaNNA Produkció Szabó Borbála jegyezte, Telefondoktor című bohózata, valamint a Thália Színház Robert Dubac A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? című darabja követ.

A Rózsavölgyi Szalon Jerome Kilty Tisztelt hazudozó!-jával jön Nyíregyházára, a Miskolci Nemzeti Színház pedig Georges Feydeau Kézről-kézre című darabját mutatja be augusztus 31-én. Szeptember első napján a Szkéné Színház Székely Csaba Bányavíz, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház pedig Neil Simon Mezítláb a parkban című vígjátékát adja elő, egy nappal később pedig a Pesti Magyar Színház Ivanyos Ambrus Vonalhúzását, illetve a szombathelyi Weöres Színház Ion Luca Caragiale Zűrzavaros éjszakáját mutatja be.

A székesfehérvári Vörösmarty a Furcsa pár, a Karinthy Színház pedig Vaszary Gábor Klotild néni című darabjaival jön el a Vidorra szeptember 3-án szerdán, csütörtökön és pénteken pedig a budaörsi Latinovits Színház Moliere Képzelt beteg, a kecskeméti Katona József Színház Ray Cooney Páratlan páros, az Aranytíz Színház a Pacalpörkölt sok zafttal, valamint a Centrál Színház Michael Frayn Függöny fel! című darabjaival szórakoztatja a közönséget.

Az öttagú zsűri Makk Károly filmrendező vezetésével összesen kilenc díjat ítél oda a legjobb produkcióknak – tette hozzá Tasnádi Csaba.

A város főtere a fesztivál idejére az ország legnagyobb mozijává változik, ahol esténként több ezren nevethetik végig a legújabb magyar vígjátékokat. Emellett gazdag utcazenei, bábszínházi és képzőművészeti program is várja az érdeklődőket, amelynek keretében idén hét kiállítást tekinthetnek meg a fesztiválozók: az Antal-Lusztig Gyűjtemény Dobozkiállítása mellett láthatják a Díva, Színész, Nő (Lukács Margit, Mészáros Ági, Tolnay Klári 100) elnevezésű tárlatot is, amely a 20. századi magyar színházművészet három emblematikus alakjának állít emléket.

Az ország több nagyvárosa után Nyíregyházára érkeznek Tibet kincsei, a tárlat és az ahhoz kapcsolódó foglalkozások révén megismerhetik az érdeklődők a buddhizmus tanításait és képzőművészeti alkotásait. A Hal(l)hatatlan kiállítás a hallássérült művészek munkáit mutatja be, míg a Színház az egész világ elnevezésű tárlat Karádi Zsolt és Karádi Nóra színházi fotóin keresztül idézi fel a színház elmúlt évadait.

A szervezők kiállítással emlékeznek a 125 éve született Diener-Dénes Rudolf festőművészre, illetve megismerkedhetnek az érdeklődők a nyíregyházi önkormányzat által támogatott művészek munkájával is.

A Vidoron lesz emellett ovi buli, rajzkiállítás, színházi előadások a büntetés-végrehajtási intézetekben, éjszakai dumaszínház, félmaraton, de egy gördeszka-pályát is kialakítanak a város szívében.

forrás: MTI/ http://7ora7.hu/

"EZ AZ ÉV NAGYON PRÓBÁRA TETT" - VILLÁMINTERJÚ GÖTTINGER PÁLLAL

Első évadát zárta a Magyar Színház főrendezőjeként Göttinger Pál. Ennek kapcsán adott interjút, melyben arról beszél, mit sikerült megvalósítani, mi okozott számára csalódást és mire vállalkoznak a jövő évadban.

Főrendezőként első évadát zárta le az elmúlt hetekben. Hogyan tudná ezt az évet, a bemutatott előadásokat összegezni?

Ez az első évad, hogy nem vendégrendező, hanem főrendező vagyok egy színházban, így nehéz értékelnem – ez az első évadzáróm, nincs mihez hasonlítanom. Annyit mondhatok: a nehézségek ellenére nagyon jól éreztem magam. Amikor valami vállalkozás veszedelmesebb volt, sokkal jobban féltem, és amikor valami nagyon sikeres lett, sokkal jobban örültem. 31 évesen ez az év nagyon próbára tett. A társulat bizalmát, úgy érzem, sikerült elnyernem, s azt érzem, sokan tudják, hogy egy-egy vállalkozás miért lett sikeres, vagy miért buktunk kicsit bele. Majdnem mindent, amit idén tettünk, megpróbálunk valamilyen formában folytatni. Feltétlenül fontos, hogy amennyire lehet, minden évad következménye legyen az előzőnek.

Az eredeti terveihez képest mi az, ami úgy valósult meg, ahogy azt szerette volna?

Nagyon örültem a Holdvilág és utasa című előadásnak, s hogy Harsányi Sulyom László megtalálta itt a helyét. Hasonlóan örültem a Romeo és Júliának, mert Nagy Péter személyén keresztül nagyon személyes, belülről fakadó színházcsinálás valósulhatott meg, amit rendkívül értékesnek tartok. Előbbiben Takács Géza, utóbbiban Lovas Rozi debütált főszerepben, mint frissen hozzánk szerződött új tagok. A Közellenség című előadást s annak rendezőjét, Vidovszky György személyét is nagyon fontosnak találom, s mialatt a társulatnak szüksége van arra, hogy egy szabadon és görcsmentesen gondolkodó emberrel találkozzon, addig Vidovszky Gyurinak is szüksége van rá, hogy a miénkhez hasonló nagy kőszínházban tehesse próbára a módszereit. Bízom benne, hogy Gyuri itt alkotótársakra talált, akikben hosszabbtávon meg tud bízni. Horgas Ádámmal a Vérnász című előadás kapcsán nagyon összetalálkoztak a színészek. Az ifjúsági programunknak fontos része, hogy a legfiatalabb írógeneráció is képviseltette magát Ivanyos Ambrus személyében. Életbevágó, hogy a most induló színházcsinálók ne idegenkedjenek a kőszínháztól – ez minket is és őket is próbára tesz. A KiBelátó színházpedagógiai programunk sikerére vagyok kimagaslóan büszke, mert rengeteg gyerekhez jutott el, és hiszem, hogy a mostaninál még átfogóbb, gazdagabb tud lenni a program a jövő évadban.

Mi az, ami csalódás volt?

Nehézségek is akadtak bőven. Mostanra látom, hogy alulbecsültem egyes munkafolyamatok komplexitását. A Magyar Színház egy nagyon nagy „cég”. Lassan mozdul, és néha nagyon nehéz beindítani vagy aztán mozgásban tartani egyes tevékenységeket. Anyagi biztonságban vagyunk, de iszonyatos spórolás árán. Vérfagyasztóan kicsi pénzeket tudunk produkciókba fordítani. A szerződések megkötésén át az üzemeltetésen keresztül a csomagolópapír beszerzéséig, minden feladatot látni, összefogni, lökögetni, segíteni kell – időnként idegtépő kézi vezérléssel. Bénítóan nagy terheket cipelünk hónapokon át, ezek nagyon megnehezítik a munkát, a művészi szabadságról nem is beszélve. Nem számítottam rá, hogy a személyes közbelépésemre lesz szükség olyan területeken is, ahol rendezőkét nem kellene jelen lennem.

Amikor elkezdtek a vezetőséggel a jövő évadon dolgozni, milyen szempontokat tartottak szem előtt?

Feszes és zsúfolt lesz a jövő év is, mint az idei, hiszen még visszük tovább a régi repertoárt és rá is dolgozunk. Talán az azt követő lesz kissé könnyebb, amikor már csak egy-két lejátszó előadást kell majd pótolni. Vannak egyrészt működési szempontok, hogy a társulat és a ház mennyit bír. A fő szempont az, hogy a lehető legszélesebb korosztályi skálának játsszunk: legkisebbeknek, nagyobb gyerekeknek, kamaszoknak, fiatal felnőtteknek és felnőtteknek. Lesz két nagyszínpadi bemutatónk, amit a gyerekeknek készítünk; Harisnyás Pippi, Novák Eszter rendezésben, és az általam rendezett Rév Fülöp. Folytatni szeretnénk az ifjúsági előadásokat is a vasfüggöny mögötti térben. A KiBelátó Programunkban terveink szerint benne lesz az Anyegin, a Macbeth, a Köztársaság − amely egy kiváló Szálinger Balázs-darab, és elsőrangú történelmi lecke is.

Mi lesz a legnagyobb vállalkozása a jövő évadnak?

Idén ez a Vadregény − Into the Woods volt, amelynél mind anyagilag, mind pedig saját teljesítőképességünk határáig kihasználtuk a színházat. Jövőre ilyen nagy vállalkozás a Macbeth lesz. Látvánnyal és mozgással gazdag előadásnak ígérkezik, amelynek előkészítő megbeszéléseit már most elkezdtük. Az elmúlt években ezen a játszóhelyen gyerekeknek szánt előadásokat készítettünk, s most ezzel a darabbal újra a Nagyszínpad felé hívjuk a felnőtt nézőinket.

Miként áll össze egy évad terve? Elsőként találják meg a darabot, majd hozzá a rendezőt? Vagy a rendező személye az első, s ő választja a darabot?

Nincs recept. Ezerféle lehetséges variáció létezik; de minden évben igyekszünk módot találni az ideális változatra is: amikor a rendezőre bízhatjuk a választást.

S a két évad között hogyan telik a nyara?

Az Orlai Produkciónál próbálok most a napokban. Gerlóczy Márton A csemegepultos naplója című regényét adaptáljuk színpadra, amelynek nyáron lesz a bemutatója Balatonföldváron. Szeptembertől ezt a darabot a Jurányiban fogjuk tovább játszani. “Civilben” pedig részt veszek a 7. Ördögkatlan Fesztivál szervezésében. A szervezői munka mellett rendezőként is jelen leszek. Idén nagy Hrabal-vurstlit akarunk csinálni a mester századik születésnapjára, illetve én felelek a Cseh Tamás halálának ötödik évfordulójára készülő nagy, sok száz résztvevős akcióért is. De levisszük A csemegepultos naplóját és a Pesti Magyar Színiakadémián készült Love & Money című vizsgaelőadást is. Nyár végén pedig én kezdek elsőként próbálni a Magyar Színházban a Rév Fülöp októberi bemutatójára.

forrás: http://szinhaz.hu/

Merre halad a harmincasok élete?

Vonalhúzás a Magyar Színházban: egy kortárs színmű, amely a pályaválasztás, pályakezdés elodázásának kérdéseit boncolgatja

Mire való és merre tart az életünk? Ezt én magam határozhatom meg – kiérdemelve a többiek lehetséges megvetését –, vagy mások szabják meg számomra, esetleges meghasonlásba vezetve engem? – teszi fel a kérdést Göttinger Pál, a Magyar Színház Vonalhúzás című darabjának rendezője. Lapunknak erről a pályaválasztás aktuális kérdéseit, a „kapunyitási pánikot” feszegető előadásról beszélt.

„A színház sok áttételen keresztül működő kommunikációs forma, hiszen a szerző és a rendező valamit mondani akar, a néző pedig válaszol azzal, ahogyan fogadja. Elsősorban e körülmény miatt kedvelem az új írásokat, valamint a próbafolyamat alatt olyan részletek, értelmezések kerülnek felszínre, amelyekre a rendező gondol először” – mondta el lapunknak Göttinger Pál, a Vonalhúzás című darab rendezője.

A Magyar Színházban nemrég bemutatott művet ezúttal kifejezetten az ő kérésére írta Ivanyos Ambrus. „Mindig változik annak aránya, hogy mennyire vonják be a szerzők a rendezőt. Nagy probléma, hogy a készülő előadás számomra egy szövegkönyv, az írónak viszont irodalom – és a kettő között szinte feloldhatatlan feszültség van. Az írónak rosszul esik, ha átírják a darabját, a rendező pedig nem fogadja el, hogy amit kivittek nagy nehezen az ajtón, azt az ablakon újra behozza az alkotó. A Vonalhúzás esetében az első beszélgetéstől fogva ott voltam: akkor a pályaválasztásról és annak elodázásáról kezdtünk el együtt gondolkozni, mint aktuális témáról” – idézte fel az alkotási folyamatot Göttinger. Hozzáfűzte: az együttírás nem biztos, hogy megkönnyíti a rendező értelmezési feladatát, a Vonalhúzás esetében is akadtak bizonyos nehézségek – de a színház alapvetően nehézségekből áll, ezek adják a szórakoztató részét is egyben.

A színmű fő témája a pályaválasztás, tágabb értelemben az élet értelmének keresése. „A vonalhúzás kifejezést az egyetemi ponthatárok megállapításakor használjuk. Nálunk az a másodperc van felnagyítva, amikor kiderül, hogy ki jutott be, és ki maradt alul. Azt vizsgáljuk, hogy pontosan milyenek is azok az elvárások, amelyekhez képest valaki felülkerekedik vagy éppen elmarad. Szeretnénk válaszokat találni arra, hogy baj-e, amikor alulmaradunk, és valóban siker-e, ha megugorjuk a lécet. Benne van az összes elvárás, amivel egy harmincnégy éves ember találkozhat” – mesélte a rendező.

A főszereplő élete felveti a kérdést: több egyetemet elkezdett, ám végül semmilyen tudományból nem szerzett diplomát – ez valójában mennyire jelent problémát?

„Ha találkozunk egy ilyen emberrel, rögtön a saját elvárásaink szerint tekintünk rá, most viszont azt kutatjuk, hogy ezt a »vonalat« mégis ki húzza meg, hogy mire való és merre tart az életünk. Hogy ezt én magam határozhatom meg – kiérdemelve a többiek lehetséges megvetését –, vagy mások szabják meg számomra, esetleges meghasonlásba vezetve engem?” – vetette föl a kérdést.

Ismert, a Magyar Színház igazgatói pozíciójára új pályázatot írt ki a fenntartó önkormányzat. Ez nagyban meghatározza a jövő évad kialakítását: Göttinger Pál szerint, aki a teátrum főrendezője, ez két igény alapján rajzolódik ki, egyrészt új darabok kellenek, mert Őze Áron igazgatása alatt sikerült kijönniük a gazdasági mélyrepülésből, és a repertoár még közel sem teljes. Emellett tovább szeretnék folytatni a fiataloknak szóló színház-pedagógiai programjaikat is. „Ez a színház, amelyről a szakma jó része le is mondott, életben van, és következő lépésekben mer gondolkozni. Sok újonnan megszólított rendező is felel a meghívásunkra, mások mellett Vidovszky György, Novák Eszter, Horgas Ádám” – mutatott rá. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a teátrumnak szüksége lenne egy próbateremre és egy két-háromszáz fős stúdiószínpadra is, az alig százfős Sinkovits Imre Színpad, illetve a 660 fős nagyszínpad mellé.

forrás: http://www.magyarhirlap.hu/

A Fejvadász vonalai

A vonal felettiek szórakoznak, az az alattiak pedig szégyellik magukat – rajzolódik ki a túlvilágkép. A nemrégiben dramaturg szakon végzett Ivanyos Ambrus darabját, a Vonalhúzást május közepén mutatta be a Magyar Színház Göttinger Pál rendezésében.

Tűzorkánt vet a tortába szúrt csillagszóró, mintha hegesztenének. „Boldog szülinapot” – éneklik hárman a Sinkovits-színpad félhomályában. A dal véget ér, a tűzijáték még hosszan folytatódik: a csillagok rendületlenül szállnak, s lesznek semmivé. A rokonság – a színen négy, harmincas éveik közepén járó hétköznapi alak – rágyújt egy újabb nótára, az ilyenkor obligát „Ez a nap más, mint a többi” következik, Halász Judit után szabadon.

Kínosan induló ünnepséget látunk a reflektorok hamarosan felizzó fényében: középen igénytelen öltözékben, lábán az ujjak hegyénél állatfejet formázó szőrmókpapucsban a nap hőse, a munkanélküli, kapunyitási pánikban szenvedő Öcs (Szatmári Attila). Az őt anyaként óvó Nővére (Ruttkay Laura) és „egyszerű srác” sógora (Pavletits Béla) nyárspolgári ízléssel tapétázott lakásában tortáznak, boroznak, viszkiznek hasonló, ám némiképp szolidabbra hangszerelt lábbelikölteményükben. Vendég a gyorsan meggazdagodott szülésznőgyógyász is, a házigazda barátja (Jegercsik Csaba).

A kép váratlanul kimerevedik, s Lucifer-pótlékként a cowboyosra formált Fejvadász (Rancsó Dezső) tűnik fel; az élet élvezetének teljességéről, a sikerről beszél, mint létünk értelméről. Az ünnepi jelenet aztán újból megszakad az élhetetlen Öcsnek az emberi kapcsolatokról, a társadalomról szóló elmélkedésével, majd ismét visszatér a lakásbelsőben koccintgatókhoz. A születésnapos, aki tíz év alatt semmit nem ért el – erről előzetesen fogadást kötött a Férj és a Barát –, kiveti magát az ablakon. Nyomában esnek ki a többiek; ha úgy tetszik, meghalnak, ha úgy tetszik, nem. Jön a Fejvadász, aki a lakásba visszatérőknek megmutatja grafikonjaikat. Középen a siker, gazdagság, életélvezet mutatója, a vörös vonal; aki alatta teljesít, nem méltó a modern paradicsomra, ahol az ember kedvenc hobbiját űzheti mindörökre; helyette zárt szobában kell szégyenkeznie.

Jó fordulatokkal, alaposan felépített váltásokkal, s apró következetlenségekkel működik a színen a bulvár, az abszurd, a lélektaniság határait érintő darab; meg-megcsillan a pályakezdő szerző tehetsége. Enyhén túlzó a színészi játék, ami aztán a szünet előtt a Csárdáskirálynővel kezdődő, s modern gépzenével folytatódó, jócskán elméretezett pankrációba csap át. A legnívósabb – mert leginkább hiteles – alakítás Jegercsik Csabáé és Szatmári Attiláé.

A társadalomra szabott morális tanulságot illetően – családról, hivatásról, gyermekvállalásról – egyértelműen igazat kell adni az írónak és a rendezőnek, noha a kérdés a tálaltakhoz képest összetettebb, komolyabb mélyfúrást igénylő.

Pethő Tibor

Magyar Nemzet - 2014. május 26.

forrás: http://www.vidorfest.hu

Vonalhúzás próbanapló 5. rész

Gyenes Dániel gimnazistaként követte nyomon a Vonalhúzás (korábban pedig az Utazás a koponyám körül) próbáit – ezúttal záró sorait olvashatják.

Üdvözlöm a Kedves Olvasókat!

Pénteken beért a finisbe a Vonalhúzás. Így nekem már nem is maradt más teendőm, mint hogy az alábbiakban elbúcsúzzak mind a darabtól mind pedig Önöktől. Csapjunk is a lovak közé!

Nem kezdem rögtön a premierrel, hiszen azért voltak még történések az azt megelőző napokban is, holott lényegi változtatásokat nem alkalmaztak a darab struktúráján, inkább személyes szempontból volt örömteli a csütörtöki házi főpróba előtti alkalom. Ugyanis szorgos autogramgyűjtésbe kezdtem. A próba elejétől kezdve vadásztam a darabon dolgozók szignóira. Így is maradt még egy-két beszerzésre váró, azokat pofátlanul, a főpróba első felvonása előtti 5 percben kértem el. Szívesen írta alá mindenki a már azelőtt is nagy becsben őrzött, ámde eső áztatta szövegkönyv-példányomat. (Az egyik próbára igyekeztem, amikor elkapott a „jó” idő…)

Abszolút nem érződött a színészeken a görcs, mintha meg se kottyanna nekik a „0.” előadás. Na persze érhető, ennyi év rutinnal könnyedén hozták le a főpróbát, amire már nézők is jöhettek. Pont ebből adódott, hogy első blikkre kritikus pont alakult ki, ugyanis a Fejvadász egyik, a sikerről szóló monológjakor egy néző ténylegesen válaszolt a felvetődő kérdésre, de a profizmus megmentette a jelenetet, így nem lett csúszás, csak nevetés.

Mondanom sem kell, pénteken érkezett el az, amire mindenki várt. A premieren minden a terv szerint alakult. Még akadály sem gördült a színészek elé, mint az előző alkalommal. Az eddig kicsit instabilnak érződő operett jelenetben pedig már minden a helyén volt.

Érdekes, hogy más-más nézőcsoport hogyan reagál egy adott jelentre, vagy melyiket ítéli a legviccesebbnek. Míg a főpróbán leginkább a fent említett jelenet, illetve a nagy lassított felvétel alatt volt egybehangzó nevetés, addig a premieren a Férj és a Barát szexuális bizonytalansága kapcsán nevettek leghangosabban. A közös halmaz legkiemelkedőbb pontja maradt a bunyós jelenet. A nézők nem tudták hova tenni, mi ez a nagy zűrzavar, egymás fejét verik a falba a szereplők.

No de miután minden karakter az „őt megillető helyre került” és hihetetlenül hangulatos, szomorkás, de mégis nyugodtságot sugárzó dallamok közepette lekapcsoltak a reflektorok, hangos taps-cunami vette kezdetét, és két kezemen sem tudom megszámolni, hányszor zúgott a „vissza, vissza” rigmus. Úgy érzem, nagy sikert aratott a darab. Lehet, úgy gondolják, hogy a közelség miatt mondom ezt, és talán klisésnek is hathat, de annál igazabbat nem tudok erről a darabról elmondani, mint azt, hogy életem egyik legkedvesebb színházi élménye volt ez, aminek üzenetét remélem én magam is hasznosítani tudom majd.

Végezetül, szeretnék köszönetet mondani és gratulálni mindenkinek, aki a darabban/darabon dolgozott, a rendezői-szerzői stábnak, a színészeknek, a segítőknek és a háttérben dolgozóknak, hogy létrehozták a művet, illetve, hogy kedvesen fogadtak minden alkalommal, nemcsak ezalatt a közel két hónap alatt, hanem ezalatt a fél év alatt. Rengeteg profit volt szerencsém munkában látni, és két remek darabot láttam megszületni. Ismételten hatalmas élményt adtak ezzel nekem. Ezúton is megköszönöm az egész igazgatóságnak, hogy betekinthettem a színfalak mögé, valamint Lőrincz Viktóriának a sok segítséget, azt, hogy ezeket a cikkeket Önök elé tárta. Végül, de nem utolsó sorban Sipos Imrének, a színház menedzserigazgatójának, valamint iskolám, a Szent-Györgyi Albert gimi igazgatójának, Beleznay Tamásnak, akik lehetővé tették számomra ezt az egészet. És persze mindazoknak, akik velem tartottak, olvasták az írásaimat.

Remélem érdekesnek tartották a cikkeimet, és írásaimmal kedvet csináltam a Vonalhúzás megtekintésére. Véget ért tehát ez a próbafolyamat is, hovatovább, az egész évad. A Pesti Magyar Színház szeptemberben folytatja, az én csatlakozásom még bizonytalan, de remélem a legjobbakat, és hogy a nyári szünet után újból írhatok Önöknek.

Köszönöm a figyelmet!

Gyenes Dániel

Korábbi próbanaplók >>

forrás: http://magyarszinhaz.hu

Vonalhúzás – kortárs dráma az évad utolsó bemutatóján a Pesti Magyar Színházban

Mi van a vonal alatt és mi van fölötte, ki tudja elérni vagy meghaladni a mindenkori kötelező penzumot, és ki marad alul a versenyben, mi a mindenkori mérce, a trendi, a csúcs, a kötelező divat? Kell-e és lehet-e valamiféle mércét, rangsort felállítani, vonalat húzni az elfogadható és a leszakadó közé? Lehetünk-e egész életünkben a jó „vonalon”, tudjuk-e, akarjuk-e a direktívákat, elvárásokat teljesíteni, vagy máshol van az érvényesülés, a siker, a boldogság nyitja? Ezeket az emberiség örök dilemmáinak számító kérdéseket már sokan és sokféleképpen feltették az évszázadok során, filozófusok, írók és művészek, és sokféleképpen válaszolták meg Shakespeare-től Madáchon át Örkényig, hogy csak a drámairodalom legismertebb alakjait említsük. A válaszaik, a megoldásaik, a dilemmák feloldása azonban, bármennyire is eltérőeknek látszanak első pillanatra, mégis valahol összecsengenek.

A darab cselekménye egyszerű alapszituáció köré fonódik: baráti társaság születésnapra gyűlik össze. Az ünnepelt épp elérte a krisztusi kort. A szórakozott koccintgatás és tortaevés azonban egyre feszültebbé válik, ahogy sorjáznak az elejtett szavak, és kerülnek a felszínre a félmondatok mögött rejlő elfojtott gondolatok, mígnem a felvonás végére vulkánként tör ki a lélek mélyén fortyogó, s a szorító élethelyzetek táplálta indulat tüze, ami mindent maga alá temet.

Egy fejvadász, mint valami Mefisztó vagy Lucifer, az élet és a halál ura, az emberek karrierjének, egzisztenciájának alakítója és teljesítményük hiteles és egyetlen ítésze időnként megjelenik a színen és kérdez: tudják, mi a siker? S mindjárt válaszol is, ami néha inkább utasításként visszhangzik, hogy kell megvalósítani az álmokat, megtenni, amit akarunk, hogy kell a világot kiélvezni az utolsó cseppig, s főleg hogy kell sikeresnek lenni. Valósítsd meg önmagad! – hangzik az aktuális parancs. Majd ahogy kell, mindenki megkapja a maga sikergrafikonját, s jaj annak, aki a vonal alatt találja magát ebben az általános értékelésben, vonalhúzásban. A fiatalok észrevétlenül elkezdenek mérleget vonni saját életük és az álmaik között, s a „mi végre a világon”, s a ki mire vitte az életben nagy kérdéseit boncolgatni: amikor szabályosan beköltözünk az internetbe, mobiltelefonon kommunikálunk, csak eltöltjük az időt valahogyan, vagy van valami keresnivalónk ezen kívül is a világon? – merül fel az alapvető és örök létkérdés mai köntösben. Mi az értelme annak, hogy felkeljünk a kanapéról, és megvalósítsuk önmagunkat? A sorskérdések záporozása közben a hangulat felforrósodik, az ellentétek összecsapnak, rikácsolás és dulakodás kezdődik, mígnem az ünnepelt kiveti magát az ablakon. Ettől kezdve az idő és a tér, az élet és a halál, az ál- és reális szituációk dimenziói egymásba csúsznak, s a groteszk veszi át a vezető szerepet. Amikor végül a mélység mindenkit elnyel, jöhet a tisztulási folyamat. A fejvadász megint a színre lép, és felteszi a maga kérdését: mitől lesz jobb az életünk? S hozzá megadja a maga életbölcseletét is: mindenki beilleszthető egy rendszerbe, és az a lényeg, hogy mindenki a megfelelő helyen legyen. Közben fokozatosan visszaszivárognak a szereplők is a sötétségből, mígnem a nagy kavalkád a Csárdáskirálynő ismert dallamaira burleszkbe illő tortadobálással parodisztikus komédiába fordul.

A dráma felveti a pályakezdő munkanélküliség, a perspektívátlanság, a felgyorsult élet változásaihoz való alkalmazkodás problémáit, s ezt boncolgatva határozott társadalomkritikát is megfogalmaz. A modern élet egysíkúságára, klisékbe szorítottságára, értelmetlenség érzésére, előre meghatározottságára, kiürültségére, unalmára, a motiváció hiányára próbálja ráirányítani a szerző a történetével és kérdésfeltevéseivel a figyelmet, s az újrakezdés, megújulás szükségességének, lehetőségeinek dilemmáira, majd a konfliktusokon keresztül eljut az örök emberiig, a szeretetig, a szerelemig, a családig, ami évezredek óta a természetes és az egyszerű földi lét kulcsa, s ami mindig elvezet a kibontakozáshoz, a megoldáshoz.

Ivanyos Ambrus tehetséges fiatal író, dramaturg izgalmas és újszerű kortárs drámával ajándékozta meg a közönséget, amely elmondása szerint Göttinger Pál felkérésére készült, s a pályaválasztás témakörét próbálja körüljárni: „Palival elsőként arról a generációs jelenségről beszélgettünk, amit kapunyitási pániknak neveznek. A jelenség okairól, megnyilvánulási formáiról és arról, hogy fiatal emberek miért érzik folyamatosan rosszul magukat, amikor annyi lehetőség nyílhat meg előttük. Arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy léteznek fontos dolgok az életben, de nem biztos, hogy ezek között első helyen szerepel az, hogy az ember mennyit keres, vagy, hogy milyen pozícióban van.”

A Göttinger Pál rendezte darab, amelynek május 16-án volt az ősbemutatója, Pavletits Béla, Ruttkay Laura, Jegercsik Csaba, Szatmári Attila és Rancsó Dezső ragyogó alakításával igazi kulturális különlegesség a Pesti Magyar Színház Sinkovits Imre Színpadán, s méltó zárása egy rendkívül sikeres és izgalmas, kiemelkedő eseményekben bővelkedő évadnak. Biztosan megérinti a fiatal, önmagát kereső, a pályakezdés előtt álló korosztályt ugyanúgy, mint az útkereséssel, újrakezdéssel, pályamódosítással időnként szembenézni kényszerülő későbbi generációkat.

forrás: http://artnews.hu

IVANYOS AMBRUS: VONALHÚZÁS

Az előadás 16 éves kortól ajánlott.

Játsszák:

PAVLETITS BÉLA

RUTTKAY LAURA

JEGERCSIK CSABA

SZATMÁRI ATTILA

RANCSÓ DEZSŐ

Látvány: GÖTTINGER PÁL, CSÁKÓ BÉLA

Jelmez: KOVÁCS YVETTE ALIDA

Zenei vezető: SZEMENYEI JÁNOS

Dramaturg: PERCZEL ENIKŐ

Rendezőasszisztens: HŰBÉR TÜNDE

A rendező munkatársa: ELEK ÁNYOS

Rendező: GÖTTINGER PÁL

 „Amerikában a pszichológus három dolgot kérdez: 

1. Miért most jött hozzám? 

2. Mihez ért? 

3. Miért nem azt csinálja?” 

/Halász Péter/ 

Akkor vagyok sikeres ember, ha sok pénzt keresek. Akkor vagyok sikeresebb, ha ezt minél korábban elérem. Harmincnyolc éves vagyok. Van lakásom, van feleségem, ha akarok, el tudok menni wellnessbe. Nem tudom mi vár rám a halál után. Nincs bizonyíték az örök vadászmezőkre, akkor megveszem a drágább sajtot a közértben, tuti, ami biztos. Ma kirúgtak, mit csinálok holnap? És holnapután? Dolgozni kell, pénzt keresni kell. A számlákat befizetni, sajtért lemenni a közértbe kell. A feleségem öccsének születésnapja van, nekem meg elegem az egészből.

***

A darab egy este, egy vacsora alatt játszódik. Valódi, megállapodott felnőtt embereket az élet ugyanoda sodor, ahol jártak már egyszer: a pályaválasztáshoz. De már minden másképp van. Azért élünk, hogy a lehető legkényelmesebb körülmények között haljunk aztán meg. Vagy azért se. Tudtuk ezt akkor, amikor kitöltöttük a felvételi lapot annak idején? Az előadást gimnazistáknak, pályaválasztás előtt/alatt állóknak ajánljuk. Velük együtt kérdezzük a felnőtteket: mi lettél, ha nagy lettél?

***

Ivanyos Ambrus darabjának szereplői felnőtt emberek. 34-35 évesek, ott járnak az életükben, ahol csúcsformában illik lenni. Házaspárok, testvérek, barátok. Pont nem fiatalok már annyira, hogy hitegessék magukat a “még bármi lehet” érzésével, de pont nem idősek annyira, hogy ne merjenek még egyszer belekezdeni valamibe.
Ahogy az ember a karriert, életet, családot elképzeli… csúcsra járnak. A legjobb korban vannak.
Ebben a történetben egy vacsorára gyűlnek össze. Közösségük szeretetteli, az életüknek, egymásra utaltságuknak látszólag rendje és perspektívája van.
Ahogy az este halad előre, beszélgetéseik, vitáik azonban addig elodázott, a létüket megkérdőjelező kérdéseket hoznak a felszínre. A vacsora eldurvul, és a legbarátságosabb, legmeghittebb közeg hamarosan olyan indulatok katlanává válik, ahol már életről-halálról van szó… és nem csak szó van róla.

Próbafotók: www.fotograczia.hu

---

Előadásfotók: Magyar Színház

---

A Magyar Színház képei a Vonalhúzásról

VONALHÚZÁS PRÓBANAPLÓ 4. RÉSZ

Gyenes Dániel 4. írása a Vonalhúzás próbáiról. Premier május 16-án!

Üdvözlöm a Kedves Olvasókat!

Egy hosszabb szünet után ismét jelentkezem. Iskolai teendőim miatt nem tudtam mostanság írni, de ezt nem is boncolom tovább, hiszen úgysem ez az érdekes.

Rég volt rá alkalmam, hogy egyhuzamban több napon keresztül ott legyek a próbákon, így hát a meglepetés erejével hatott rám a legutóbbi alkalmakkor ott töltött idő.

Azért írom azt, hogy meglepetés, mert pár nap alatt – míg nem tudtam jelen lenni – teljesen új szintre léphet a darab (már persze az én szememben), ötletek merülnek fel és vetődnek el. Persze ezek apróbb dolgok. Vannak azonban olyan jelenetek, amiket eddig még soha nem láttam, és most egy csapásra kedvencemmé váltak. 

Na de nem rohanok ennyire előre.

Az elmúlt egy-másfél hét első próbáin nem tapasztaltam jelenetet döntően befolyásoló változtatást, inkább csak a szokásos korrekciók voltak, hangsúlyok és mozgások terén. Az utolsó előtti alkalommal azonban érkezett a már említett meglepetés: az operett-betét.

Az első összeéneklésnél persze nem ment minden flottul. Nem mindig stimmeltek a hangok és a ritmus, de nem tartott soká, hogy összeérjen minden tényező. Ekkor még nem tartottam ezt a részt favoritnak, tekintve, hogy nem vagyok egy operettőrült.

A hozzáállásom hétfőn vett teljes fordulatot. Ez az ominózus nap volt a főpróbahét első napja. Nem mondom, hogy ilyenkor már nincs helye a hibáknak, mert nyilván nem megy még élesben az előadás, de ilyenkor már azért mindenki törekszik arra, hogy a lehető legkevesebb megszakítással menjen végig a darab. Kosztümöstül, díszletestül minden a helyére került. A hangtechnikában még ugyan adódtak kisebb problémák (hangerővel kapcsolatban), de ez is szinte startra készen állt.

A korábban már többször is említett verekedősjelenet megállítások nélkül eszméletlen tempójú. Tökéletesen szemlélteti a szereplők ingatag lelkivilágát az a tény, hogy az egész egy tortaszelet miatt tört ki, és az, hogy a tetőpontja egymás agyonverése. A bunyó és az azt követő, többek között a Mágnás Miska című operett betétdalának eléneklése roppant szórakoztató elegyet alkot. A dalszöveget átköltötték, kissé felturbózták és már elő is állott a darab szerintem legdinamikusabb és legkomikusabb jelenete. A színészek kifogástalanul énekelnek, és mindezt napjaink musicaljeit meghazudtolva teszik. Ez az a jelenet, amit írásom elején említettem. Nagyon meglepett, holott tudtam, hogy most ez a rész fog következni.

A próbafolyamat szerintem legszélsőségesebb időszaka tehát elkezdődött. Így, hogy már nagyjából minden letisztult, a szöveg és a mozgás a helyén van, úgy tűnhet, hogy már mindenki lenyugodott. Pedig a stressz csak nő és nő a premier közeledtével, ami május 16-án, pénteken lesz.

Kíváncsian tekintek az utolsó hét elébe.

Korábbi bejegyzések >>

Köszönöm a figyelmet!

forrás: http://www.magyarszinhaz.husz