Címke:
rév fülöp

Schmidt Sára: "Csináld, legfeljebb jó lesz."

Interjú az Egynyári kaland egyik főszereplőjével, a 24 éves Schmidt Sárával. 


Mindig is színésznő szerettél volna lenni, vagy előtte voltak más terveid (pl modell, táncos, sportoló, orvos……..)? 


Mindenféle terveim voltak, még manapság is hajlamos vagyok csapongani különböző életcélok között. Gyerekként jártam az iskolai színjátszó csoportba, szavalóversenyekre és minden ilyesmire, de aztán letettem róla, hogy színész legyek. Majd a felvételi jelentkezésilap kitöltésekor szenvedtem, hogy mi legyen velem, és bátyám mondta, hogy írjam be a Színművészetiit is. Felvételiztem és nem vettek fel. 

Mi volt az a 3 dolog, amiért te színésznő szerettél volna lenni?

Amikor Fehérváron jártam a városi színjátszócsoportba (Szabadszínház), az nekem mindig a szabadságot és a kikapcsolódást jelentette. Időközben rájöttem, hogy azért ez nagyon melós, de imádom, hogy mindig új kihívásokkal találkozom, új emberekkel dolgozhatok, és hogy sose lehet azt mondani, hogy kész vagyok. Folyamatosan tanulok, és remélhetőleg fejlődőm. 

Annak idején a filmek, a sorozatok lebegtek a szemed előtt, vagy a színház? 

Úgy emlékszem, eleinte nem nagyon gondoltam rá, hogy én filmeznék. Nem azért, mert nem akartam, csak valamiért színpadon képzeltem el magam. Bár elég hamar elkezdtem castingokra járni, igazából az Egynyári kaland alatt szerettem bele a filmezésbe. 

Az Egynyári kalandban egy átlagos fiatal lányt alakítasz (szerelem, csalódások, szex, bikini..), Zsófi szerepe mennyire áll hozzád közel? 

Hú, nagyon sokszor kérdezték már ezt, és nem könnyű válaszolni rá. Nagyon megszerettem ezt a szerepet, fontos nekem, és biztos sok mindenben hasonlítunk. Zsófi mindenkinek meg akar felelni, és ez rám is jellemző volt. Sokat tudtam görcsölni azon, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Szerencsére ezen a téren sokat változtam, ahogy szerintem Zsófi is. Erős csajnak tartom. A mostani, 4. évadra már nagyon közel éreztem magamhoz ezt a karaktert. 

És a színházban milyen szerepek találtak meg? 

A Magyar Színházban még diákként játszottam a Rév Fülöp című előadásban. Göttinger Pál rendezte, nagyon jó volt vele dolgozni. Ő beszélt nekünk, akadémistáknak arról, hogy mit látott a közös munka alatt, miben vagyunk jók, és mikben kéne még fejlődnünk. Jó volt, hogy így foglalkozott velünk. Akadémia után Zalaegerszegen játszottam a Dzsungel könyvében, amit Bal József rendezett. A következő évben, pedig Nyíregyházára kerültem, ahol az Asszony asszonynak farkasa című előadásban szerepeltem, Koltai M. Gábor rendezésében. Ezek voltak a legfontosabbak nekem. 

A meztelen jelenetekkel mennyire vagy barátságban? 

Mikor még a Pesti Magyar Színiakadémiára jártam forgattam egy vizsgafilmben, amiben kellett volna meztelenkedni, de én ezt a részét nem vállaltam a feladatnak, mert úgy éreztem, hogy erre még nem állok készen. Ma már úgy vagyok vele, hogy ha egy szerep, vagy egy jelenet megköveteli a meztelenséget, akkor persze, részemről nincs akadálya. 

Így 24 évesen a pályád eddig egy egyenes út volt, vagy voltak akadályok is? 

Nem hiszem, hogy zökkenőmentes volt. Az akadémia alatt például nagyon nehezen nyíltam meg, nem voltam túl exhibicionista. Ma sem vagyok kifejezetten az, de már sokkal nyitottabb vagyok. Azt a mondatot, hogy a próbán ,,Merj rossz lenni” nagyon nehezen tanultam meg. Ami azért nem jó, mert akkor probálkozni sem mer az ember, ha attol fél, hogy nem lesz tökéletes, amit csinál. lyen fontos mondat még nekem: "Csináld, legfeljebb jó lesz." Ezt Elek Ányos mondogatta a Rév Fülöp próbafolyamat alatt. 

Közeljövőben filmben láthatunk? 

Filmben sajnos nem. Viszont az Egynyári kalandon kívül, még két másik sorozatban fogok szerepelni. 

Következő 4-6 célod, akár színészként, akár civilként? 

Egy rahedli dolgot szeretnék megtanulni. Szeretnék lovagolni, nagyon jól tudni angolul. Érdekel a pszichológia, és szeretnék még sokkal többet táncolni. A filmezésen belül pedig szinte mindent kipróbálnék, szeretnék jobban érteni ahhoz, hogy mi mindenből áll össze egy film.

„Az ember soha nem lehet elégedett önmagával” – Interjú Jegercsik Csabával

Abronsius professzort alakítja a Vámpírok báljában – a darab 250. jubileumi előadásához érkezik január 10-én. Prózai színészi képességét pedig a Pesti Magyar Színház számos darabjában megcsillogtatja Jegercsik Csaba színművész: humoros karaktereket játszik aHarisnyás Pippiben, sikerembert a Vonalhúzásban, egy különleges, beszélő lovat a Rév Fülöpben, de láthatjuk a teljes társulatot megmozgató Arnold Wesker-darabban, A konyhában is.

Csókán, a Vajdaságban nőttél fel egy olyan családban, amelynek a zenész műfajhoz egészen sok köze volt...

Anyai ágon nagyon sok a muzsikus a családban: ők főként lakodalmas zenészek voltak, anyukám pedig a mai napig énekel. Szívesen indul énekversenyeken, tavaly a Vajdaságbanegy nóta-operett esten közösen léptünk fel. Nagyon büszkék voltunk egymásra! Én 4-5 éves korom körül kezdtem ismerkedni a hangszerekkel: a nagybátyám citerázni és tamburázni tanított, később megtanultam gitározni is.

És mikor fedezted fel, hogy örökölted anyukád tehetségét?

Már az iskolában LGT- és Omega-számokat énekeltem, miközben kántorkodtam a helyi templomban. A mindennapokban vagy énekeltem éppen, vagy verset mondtam. Ebben az időszakban versek megzenésítésével is foglalkoztam, bár sajnos mostanában kevesebb alkalmam jut versmondásra. Úgy gondolom, egy-egy vers elmondása ugyanolyan kihívás és megoldandó feladat, mint amikor szerepet játszol a színpadon.

Van kedvenc költőd?

Régebben Petőfi Sándor és József Attila költeményeit zenésítettem meg, de kifejezetten kedvenc költőm nincs. Mindig van olyan vers, ami szembe jön velem, és tudom, hogy dolgom van vele. Valahogy mindig idegenkedtem az iskolában a verselemzéstől, mert szerintem egy-egy vers mindenkinek mást mond, nem lehet általánosítani.

A színház szeretete is gyermekkorodból fakadt?

Azt hiszem, igen. Az iskolával Szabadkára és Újvidékre jártunk színházba, de nagyon élveztem azt is, amikor a színészek látogatták a falvakat, és ahol találtak egy alkalmas helyet a sátornak és a színpadnak, már játszottak is. Ez a Tanyaszínház igazán hangulatos: profi színészek hozzák el a színjátszás varázslatos világát a falusi emberekhez, nincs belépő, csak kalapozás az előadás végén.

Mivel versenytáncos is vagy, magától értetődő volt, hogy operett-musical szakra jelentkezel a Színművészeti Egyetemre?

Húszéves lehettem, amikor úgy döntöttem, megpróbálom a felvételit. Előtte azért elvégeztem egy pedagógiai szakközépiskolát Szegeden, majd Pestre kerültem. Eleinte nehezen találtam a helyem a Színművészetin, de aztán – igaz, eltelt vagy két év – feloldódtam. És nagyon örülök, hogy annak idején, 2001-ben elfogadtam Iglódi István meghívását ide a Pesti Magyar Színházba, ahol igazán testhez álló szerepeket kapok: lehetek Abronsius professzor aVámpírok báljában, barát Ivanyos Ambrus Vonalhúzás című darabjában, Ló a Rév Fülöpben, vagy akár Magi A konyhában. A versenytánc azonban már nem része az életemnek, bár azt is nagyon szerettem.

Ez a sokoldalúság segített a pályád során abban, hogy egy-egy szerep rád talált?

Talán igen, nem tudom. Tudod, annak idején azt mondták nekünk, hogy a színészet háromlábú műfaj: próza, zene, tánc. Természetesen, ha valakinek kicsivel talán jobb a mozgáskultúrája, az biztosan nem hátrány. Úgy gondolom, ezen a pályán – de talán máshol is – az ember soha nem lehet elégedett önmagával, nem ülhetünk a babérjainkon, mindig van hová fejlődni.

Több zenés és prózai darabban is játszol. Van olyan, ami különösen közel áll hozzád?

Mindegyiket szeretem, hiszen különböző karaktereket játszhatom, és számomra ugyanolyan kihívás gyerekdarabokban, mint a Harisnyás Pippi vagy a Rumini, és egészen más jellegű előadásban, mint a Vonalhúzás, vagy akár A konyha szerepelni.

Milyen Wesker konyhája a te olvasatodban?

A konyhában Magiként az a dolgom, hogy a különböző konyhai eszközök, gépek, így a gáztűzhelyek rendben legyenek. A darab mondanivalója igen sokrétű, és éppen az a lényege a színháznak, hogy nem rágja a néző szájába, mit gondoljon. A konyha – de minden más munkahely is – arról szól, hogy ebben a gépben, amelynek mindannyian fogaskerekei vagyunk, rengeteget kell dolgozni: az egyre magasabb követelmények teljesítéséhez egyre nagyobb energiákra van szükség. És aki ennek a gyors tempónak nem tud megfelelni, azt hamar kiveti magából a gépezet. Az előadás végén Marango felteszi a kérdést, amire nem is olyan egyszerű a válasz: dolgoztok, pénzt kaptok, esztek, isztok... „Mi kell még?”. Valaminek lennie kell a munkán túl is. Mintha valami még hiányozna. Talán az, hogy jobban odafigyeljünk egymásra, mert ehelyett inkább a könnyű elengedés, eldobás világát éljük, egymástól eltávolodva, nem tisztelve mások véleményét.

A zenés-táncos szerepekhez manapság castingra kell járni. Van ilyen tapasztalatod?

Nem járok rendszeresen ilyen megmérettetésekre, de persze már volt részem benne. Amikor egy külföldi stáb keres szereplőket, az természetesen egyszerre nagyon izgalmas és igazi kihívás, mert ők nem ismernek téged, nem tudják, ki vagy, és épp ezért csakis az számít, mit tudsz, és mennyire vagy tehetséges – ez talán a lehető legobjektívabb mérce. A Vámpírok báljában Abronsius szerepét kaptam meg többfordulós casting után, és rendkívül érdekes volt belelátnom abba, hogyan dolgozik egy külföldi rendező és koreográfus.

A zene és a tánc elválaszthatatlan a nevedtől. A magánember Jegercsik Csaba milyen zenei stílusokat kedvel?

Sokféle zenét hallgatok, szeretem az operát, főleg Verdi és Puccini zenéjét, de imádom az operettet is, főleg a kis operetteket, Huszka Jenő darabjait hallgatom szívesen. Természetesen nagyon szeretem a népzenét, sőt, a nótákat is.

Jegercsik Csaba színművészt Roman Polanski világhírű, kultikus musicalkomédiájában, aVámpírok báljában – amelyet a PS Produkció állít színpadra – január 6-án, vagyis ma este, majd 7-én, 8-án, 9-én (a 10-ei jubileumi előadás már telt házas), Arnold Wesker A konyhacímű darabjában január 14-én, Jeney Zoltán Rév Fülöp című zenés lovagregényében január 15-én és 16-án délután, Berg Judit Rumini című mesejátékában január 17-én, Astrid LindgrenHarisnyás Pippi című színdarabjában január 22-én és 23-án láthatjátok legközelebb a Pesti Magyar Színházban, Ivanyos Ambrus Vonalhúzás című darabjában pedig január 15-én és 16-án nézhetitek meg a színház Sinkovits Imre Színpadán.

Szöveg: Cirkov Ilona

Felfrissült előadás

Gáspár Katával és Benkő Nórával vált teljessé Rév Fülöp története

Balatóniában nagy a baj: a király csuklik, és ezt a kellemetlen tünetet semmi sem mulasztja el. A királyság lovagjai elindulnak, hogy megtalálják az ellenszert. Ádánd lovag is lóra kap, felfogadva fegyverhordozónak a szerény csendes Rév Fülöpöt. Összecsapnak a Vörös lovaggal, megismerik a Bakonyi banyát, és a Lófőt, a szabadon élő lovak királyát.

A történetben a szerző, Jeney Zoltán regénye nyomán felbukkannak a Balaton környéki táj földrajzi nevei – így az óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt mesedarab nem csak szórakoztat, de a magyar táj szeretetére hangol.

Az előadást két új szereplővel – a Bakonyi banya szerepében Benkő Nórával, Ádánd szerepében Gáspár Katával – láthatja a közönség.

Rév Fülöp a Pesti Magyar Színház színpadán legközelebb október 31-én 15:00 órakor látható.

"MÉG INKÁBB ÉRZEM, HOGY JÁTSZANOM KELL" - INTERJÚ LOVAS ROZIVAL

Életében gyökeres változást hozott, amikor november végén meghalt szerelme, Balikó Tamás. Rozi megrendítő őszinteséggel vallott az őt ért veszteségről, a továbblépés kényszeréről, önmaga újragondolásáról. Emellett nyíltan beszélt a Magyar Színházból való távozásának okairól és arról, miért döntött a Thália Színház mellett és mit vár a tagságtól.


Jövő évadtól a Thália Színházhoz szerződik Lovas Rozi, aki a Pécsi Országos Színházi Találkozón két alkalommal is elnyerte ’A legjobb 30 év alatti színésznőnek’ járó díjat, a színi kritikusoktól tavaly megkapta a ’Legígéretesebb pályakezdőnek’ járó elismerést és hazavihette a Junior Prima díjat is.


Hogy vagy?

Lovas Rozi: Most teljes mértékben a színházra koncentrálok. Nagyon sokat dolgozom és ez jó. Rengeteget segít abban, hogy nagyjából helyrerázódjak. Különös, eddig a legkisebb dolgok is, mint lemenni bevásárolni, fontosak és jelentőségteljesek voltak, most viszont a legnagyobbaknak sincs súlyuk. Akaratlanul is megváltozott a világra való rálátásom, érzékelésem, hozzáállásom. Teljesen új ember lettem ettől a hatszáz évtől, ami Tamás elvesztésével rám nehezedett. De próbálom tovább csinálni az életet és ésszel felfogni. Érdekes, korábban mindig azt gondoltam, attól, hogy mi színészek vagyunk, ráadásul nők, elsősorban az érzelmek mozgatnak minket, most azonban kezdek rájönni, milyen komoly szerepe van az agymunkának is abban, hogyan és miként létezünk. Nekem például tudatosítanom kell, hogy meghalt az az ember, akit a legjobban szerettem, akivel a következő sok évemet elképzeltem, fel kell fognom, hogy mindez elmúlt. Nagyon mélyre süppedhetnék a sárba, lenne is kedvem hozzá. De valahogy Tamás emléke, az, amilyen ember volt, amilyen én vagyok és az amik együtt voltunk, ezt nem engedi. Muszáj továbbmennem. Sokkal jobban esik olyasmit csinálni aminek értelme van, és amivel utólag is az ő egész létezését igazolom, mint az engem ért fájdalmon keseregni. Fantasztikusan sokat segít a színház. Gyanúsan tökéletesen alakult, majd egyetlen pillanat alatt felborult az életem. Ezért rettegtem attól, hogy minden megváltozik, tönkremegy, hogy megszűnök annak lenni, aki vagyok, vagy akit Tamás által sikerült megszeretnem magamban, és féltem, hogy másként kezdek működni színészként a színpadon. De nem így lett. A gondolataimat, az érzelmeimet meghatározza az az újfajta tudás, aminek birtokába kerültem és ezért még intenzívebben érzem, hogy játszanom kell. Ráadásul jólesik elmenekülni a valóság elől a színdarabok világába és elmerülni egy-egy szerepben. Amikor bekerülök a sötét falak közé, azt érzem, minden rendben van és iszonyú nagy erővel vetem bele magam minden feladatba. Valahogy az élet a segítségemre siet. Például épp most lett volna néhány hét szünetem két próbafolyamat között, de váratlanul megkerestek a Budaörsi Latinovits Színháztól, hogy szálljak be félúton az Egérfogóba, amit Lukáts Andor rendez. Boldoggá tett a felkérés. Eddig mindig vágyva vágytam a szünidőket, most pedig azt kívánom, hogy egy csepp se legyen.

Gondolom, az is sokat számít, hogy a színházban nem vagy egyedül, körülvesznek a kollégák, barátok...

Lovas Rozi: Rengeteg energiát tudok meríteni belőlük. Elképesztően sok jó szót kaptam egészen váratlan helyekről is, és ezért végtelenül hálás vagyok. Az fogalmazódott meg bennem, hogy ez talán azt jelenti, eddig nem csináltam rosszul a dolgomat, talán én is adtam valamit, hogy ennyi jót kapok vissza. Sokan kérdezgetik, elmegyek-e külföldre. Pont ennek kapcsán tudatosodott bennem, hogy egyáltalán nincs kedvem elköltözni vagy elmenekülni, mert otthon érzem magam ezek között az emberek között, akiket ha úgy tetszik, hívhatunk szakmának is. Sokat kaptam tőlük, biztonságban érzem magam köztük és örömmel dolgozom velük minél tovább.

Sok munkád volt az évadban Miskolcon és a Magyar Színházban is, jelentős szerepeket bíztak rád. Mindkét helyen komoly változások történtek az elmúlt időszakban. Amikor kiderült, hogy a Magyar Színház élén igazgatóváltás lesz, vártad, hogy mi fog történni vagy tudtad, hogy elszerződsz?

Lovas Rozi: Nem határoztam el magam. Igazság szerint már az igazgatóváltás előtt, október-november tájékán jöttek telefonok és rettenő megtisztelő ajánlatokat kaptam. Már akkor elkezdtem gondolkodni azon, hogyan tovább. Alapvetően fontos számomra, hogy minél több helyen dolgozhassak. Ha jó feladatra hívnak, mindenképpen igent kell mondanom, már csak azért is, hogy folyamatos mozgásban tartsam magam. Őze Áronnal ezért tudtunk nagyon jól együttműködni, mert ő ezt pontosan tudta. Biztonságot kínált egy nagyon jó csapatban és izgalmas munkákat adott, de megértette azt is, hogy szükségem van arra is, hogy szabadon jöjjek-menjek. Nyilván sok emberrel megtörténik, hogy a feje fölött cserélődnek az igazgatók, de nekem ettől olyan érzésem van, mintha a színház egy teljesen személytelen dolog volna, mintha én, mint alkotóművész és ember nem befolyásolhatnám, hogy hol és kikkel dolgozom. Én a társulatban hiszek, emberekben, akik közösen gondolkodnak és együtt hoznak létre dolgokat. Számomra fontos volt annak idején, hogy hívtak Kiss Csabáék és Őze Áronék is, hogy velem képzelték el a csapatukat. De nem támadt bennem semmilyen ellenérzés Zalán Jánossal szemben. Nyugodt voltam, mert tudtam, lesz lehetőségem elmenni, ha úgy alakulnak a dolgok. 

Adtál esélyt Zalán Jánosnak? Leültetek? Beszéltetek? Elmondta a koncepcióját, elmondhattad, hogy mire vágysz?

Lovas Rozi: Épp azért éreztem olyan személytelennek az egészet, mert senki nem mondta el, milyen irányba fog tovább haladni a színház. Vártam arra, hogy megkeresnek és valaki elmondja, mi fog történni, mit gondolnak rólam, mik a tervek velem illetve a társulattal, de ez nem történt meg. A társulati beszélgetéseken általánosságok hangzottak el, ezektől senki sem lett okosabb. Akkor már egyre erősebben fogalmazódott meg bennem, hogy továbbállok. Azt azonban semmiképp nem akartam, hogy úgy tűnjön, elmenekülök vagy valami prekoncepció miatt távozom, ezért én kezdeményeztem egy találkozót az igazgató úrral. Ez már jóval a kirúgások és a státuszok megszüntetése után történt. Azt, hogy velem tervez mindössze abból sejthettem, hogy nem küldött el a határidőig. Egy egyeztetési problémáról is beszélnünk kellett. Orlai Tibor hívott a júniusban bemutatásra kerülő Hair-be. Hónapokig nem érkezett válasz a kikérőre, majd egyszercsak megjött az elutasítás. Ekkor mondtam azt, hogy most már én jelentkezem és fejezzük be ezt a történetet. Úgyhogy május végével megválok a Magyar Színháztól.

Arról beszéltetek, mi lesz a futó darabjaiddal, a Rómeó és Júliával, az Anyeginnel és a Révfülöppel?

Lovas Rozi: Feltettem ezt a kérdést, de nem kaptam rá egyértelmű választ.

És miként alakul a miskolci színházzal, ahol szintén jelentős átalakulás zajlott?

Lovas Rozi: Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ismét megyek egy vagy két szerepre.

Azt mondtad, több helyről is megkerestek. Mérlegelted a lehetőségeket vagy azonnal tudtad, hogy a Thália Színház hívását fogadod el?

Lovas Rozi: Nagyon sokat gondolkodtam. Borzasztóan vágyom a társulati létezésre, ugyanakkor rosszul viselem, ha be akarnak zárni. Épp ezért azt a közeget kerestem, ahol egy lazább alkotóközösség működik, ahol tudunk beszélgetni egymással és adott esetben megértik azt is, ha én szeretnék elmenni vendégeskedni. Ezeket a szempontokat figyelembe véve, a Thália Színház tűnt a legszimpatikusabbnak.

Mikor és mivel kerestek meg a Tháliából?

Lovas Rozi: Réthly Attila, akivel még a kaposvári főiskolán dolgoztunk együtt, közvetlenül azután írt nekem, hogy Zalán Jánost kinevezték. Néhány nap múlva Csányi Sándor hívott. Akkor még nem ismertük egymást személyesen, de tudtam, hogy látott A tanítónőben és az Amadeus-ban is. Azt mondta, darabra mindenképp szeretnének elhívni, de nagyon szívesen le is szerződtetnének. A fontos kérdéseket feltettem, ők is elmondták, miként gondolkodnak. Úgy érzem, jól döntöttem. A Tháliában kíváncsiak rám, elmondhatom, hogy számomra mi a fontos és azt el is fogadják.

Mi volt az, ami ezen kívül a Thália mellett szólt?

Lovas Rozi: Leginkább az, ami a miskolci színház mellett is szólt, hogy egy újonnan formálódó csapat része lehetek. Mindig izgalmas egy társulat kialakításában részt venni, és boldog vagyok, hogy a történet elején én is beszállhatok. Azt látom, hogy egy színvonalas, valódi művészi munkára szerződött csapat dolgozik itt, akik arra törekednek, hogy a színház megtalálja a saját hangját, a saját útját. Molnár Piroska, Schell Judit vagy bármelyik tag neve pedig garanciát jelent számomra. Tudom, hogy ha ők itt vannak, nagyon nagy baj nem történhet. És persze rettenetesen jólesik, hogy rám gondoltak.

Eddigi pályádon elsősorban nagy drámai szerepeket játszottál. A Thália Színház Réthly Attila főrendező meghatározása szerint tartalmas, igényesen szórakoztató színház kíván lenni. Nem feltétlenül van átfedés a kettő között. Nem félsz ettől az új helyzettől?

Lovas Rozi: Természetesen felmerült bennem a kérdés. Valóban csodálatos szerepeket kaptam az elmúlt években és jórészt mind nagy, nehéz drámai feladatok voltak. De vágytam arra, hogy más műfajokban is játszhassak, hogy egy vígjátékban vagy zenés darabban is kipróbáljam magam. Az életben pedig nagyon szeretem a humort és a viccet. Ezért örülök, ha ilyen szerepet kínálnak majd nekem. Abban pedig reménykedem, hogy ha szerves része leszek a társulatnak, akkor gondolkodnak majd bennem drámai színésznőként is. Mondjuk a Liliom is belefér a Thália profiljába, amiről semmiképp se mondanám, hogy bulvár vagy vígjáték. A következő évadban egyébként egy Feydeau és egy McDonagh darabban fogok játszani. Mindkét művet most fordítják, ezért még nem sokat tudok róluk, de az nem kérdés, hogy igen kiváló szerző mindkettő.

A döntést, hogy elszerződsz, egyedül hoztad meg, vagy kikérted valakinek a véleményét?

Lovas Rozi: Ezt még meg tudtuk beszélni Tamással. Amikor erről döntöttem épp ott volt Mohácsi János is, aki az osztályfőnököm volt az egyetemen. Tamás említette neki, hogy mi a dilemmám és megkérdezte, szerinte mit csináljak. Nagyjából mindeketten ugyanazt mondták: fontos a biztonság és a társulati lét, de most még talán túl egyszerű lenne bezárkózni és egyetlen helytől függővé tenni magam, ki kell használni, hogy sokfelé hívnak. Azt hiszem, arra biztattak, ami ezután következik majd.

Kérdezett: Spilák Klára

Forrás: 
Usz.: tb / Színház.hu

Írtunk róluk, mi lett velük?

ÖTBŐL KETTŐ
„Nem feltétlenül szakmai, hanem politikai kihívással kell szembenéznem” – nyilatkozta lapunknak a Pesti Magyar Színház igazgatója, Őze Áron, aki hiába pályázott újra az általa kialakított koncepciójú teátrum vezetői posztjára, Zalán Jánost nevezte ki az emberi erőforrások minisztere. (Lásd cikkünket: Újabb színházigazgatót állítottak félre politikai okokból)
•••••••• Azóta leginkább az átadás-átvétel előkészítéséről beszélgetett a leköszönő és az újonnan kinevezett direktor. „Lassan, de biztosan haladunk” – mondja Őze Áron. Az évad első felében nagy sikerrel bemutatott Rév Fülöp, Anyegin és Macbeth, valamint a repertoárdarabok február végéig biztosan műsoron maradnak, ám a második félidő tervezett öt bemutatójából csak kettő (Frankenstein és Harisnyás Pippi) valósul meg – erről már a január 1-jétől regnáló Zalán János döntött. A társulat összetétele tavasszal változhat, ekkor ül le mindenkivel személyesen beszélgetni az új igazgató; ami biztos Göttinger Pál főrendező újév napjától már nem tagja a színháznak. Őze Áron megerősítette: amíg ez a társulat ezzel a repertoárral működhet, nagy örömmel dolgozna velük együtt a továbbiakban is rendezőként/ színészként. 

Forrás és teljes cikk: http://www.vasarnapihirek.hu/

Fehér Elephánt szerint az év

S Z Í N H Á Z  B E S T O F  2 0 1 4


Az Év Darabja: E FÖLD BEFOGAD Mohácsi-testvérek Örkény István Színház
Az Év Rendezője: HORVÁTH CSABA Pillangó Irtás A mi utcánk Oresztész
Legjobb rendező:
GÁSPÁR ILDIKÓ Stuart Mária (Örkény) Kivi (Bp.Bábszínház)
Legjobb rendezés: BAGOSSY LÁSZLÓ Hamlet Örkény István Színház
Átirat: W.S.OTHELLO Zsótér Sándor Stúdió K Színház
Évi Rendes PB: BÁRKIBÁRMIKOR Pintér Béla Átrium Film-Színház
Legjobb előadás: WOYZECK Béres Attila Miskolci Nemzeti Színház
Legeredetibb: SZÜL-SZERET-HAL Tóth Miklós Trainingspot Társulat Müszi
Abszurd:
ÜBÜ KIRÁLY Mácsai Pál Örkény István Színház
Dadabszurd: ZÖLD SZOFI Sebő Ferenc Anarchista Színház Hátsó Kapu
Tragikomédia: FÜRDŐAVATÁS Felhőfi-Kiss László Kocsis Pál IV.oszt. Patyolat
Író-rendező: KÁRPÁTI PÉTER: NEGYEDIK KAPU Titkos Társulat FÜGE Zsámbék
Író-rendezők: BENKÓ BENCE-FÁBIÁN PÉTER M.ország gyermekei k2 MODEM
Monodráma:
A CSEMEGEPULTOS NAPLÓJA ÖTVÖS ANDRÁS Göttinger P. Orlai
Meglepetés: KARAMAZOV TESTVÉREK Valló Péter Radnóti Színház
Vizsga Kőbe: VÍZKERESZT Marton László és IV-es osztálya Pesti Színház
Paródia: BROADWAY FELETT AZ ÉG Kiss Márton-Darvas Ferenc Centrál
Legfontosabb: TTT2013-14 Lengyel Anna PanoDráma Hátsó Kapu
Irodalomóra helyett: ANYÁM TYÚKJA Mácsai Pál Örkény István Színház
Irodalmi mono: A SZERELEM HALOTTJA Egger Géza Ady Endre Színház
mm
Beavató: KARSAI GYÖRGY Lukáts Andor Sanyi és Aranka Színház
Leláncolt Prométheusz Helené Lüszisztraté
Tantermi: AKÁRKIK Ficzere Béla Tantermi Sz.Projekt Jurányi
Gimnazista: SZENTIVÁNÉJ Rácz Anna KIMI Auróra
Legszellemesebb: A REVIZOR Bodó Viktor Vígszínház
Bravúros: A KUTYA KÜLÖNÖS ESETE Puskás Tamás Centrál Színház
Tájoló: A SHOW FOLYTATÓDIK Nyári Oszkár Karaván Színház Zsámbék
Brecht: MIELŐTT LESZÁLL AZ ÉJ Benkó Bence-Fábián Péter k2 Jurányi
Csehov: MÁSIKSIRÁLY Rusznyák Gábor Miskolci Nemzeti Színház
Shakespeare: ROSE és GUIL HALOTT Szikszai Rémusz Vádli Szkéné
Képszínház: TEXTÚRA Pelsőczy Réka-Török Ferenc Szépművészeti Múzeum
Gangszínház
: TERECSKE Kroó Balázs Pulzus Társulás Bérházak udvarában
Éhségszínház: SZAKÁCSKÖNYV A TÚLÉLÉSÉRT Borgula András Gólem Sz. Kőleves
Fesztivál: SZEM Színművészeti Egyetemek Találkozója Miskolc
Világ-fesztivál: MITEM Nemzetközi Színházi Fesztivál Nemzeti Színház
Új játszóhely : SOLTI GYÖRGY TEREM Zeneakadémia
HÁTSÓ KAPU Dohány-u 13.
Színház/film/koncert: MICSODA ÚTJAINK Rozs Tamás ORLAI Belvárosi Színház

V E N D É G J Á T É K

Az Év Előadása:
LUK PERCEVAL MACBETH X.Shakespeare Fesztivál Gyula
Rendező: VIKTOR RIZSAKOV Elátkozottak Művész Színház/Moszkva/ MITEM
Előadás: ZÉRÓ LITURGIA Valerij Fokin Alekszandrinszkij Színház MITEM
Mono: SEX, DRUG, GODS Harsányi Attila-Tapasztó Ernő Aradi KamaraSz.
Mikropera:
NOSTRA CULPA Eugen Birman Észt Intézet LUK
Brechti musical: OPERA ULTIMA Mladen Kokanovic Újvidéki Sz. Városmajor
Magyar klasszik: PARASZTOPERA Szikszai Rémusz Temesvári Sz. Városmajor
Legmerészebb: OPERA ULTIMA Kokan Mladenovic sÚjvidéki Színház
Vizsgaelőadás: GOGOLREVIZOR Viktor Rizsakov Művész Sz./Moszkva/ MITEM
Dalkoncert: OROSZOK HARSÁNYI ATTILA Aradi Kamaraszínház Bakelit

S Z Í N É S Z E K  B E S T O F   2 0 1 4


Színész: KOVÁCS KRISZTIÁN A kutya különleges esete Puskás T. Centrál
Színésznő: ÁGOSTON KATALIN
Macbeth (Horgas Á.) Chicago (Bozsik Y.)
Melléksz.: PÁL ANDRÁS Karamazov testvérek Valló Péter Radnóti
Karaktersz.: FRIEDENTHÁL ZOLTÁN Bárkibármikor Pintér Béla Átrium
Intrikus: RÁBA ROLAND Othello Zsótér Sándor Stúdió K
Díva: BALOGH ANNA Dögkeselyű Harangi Mária Madách
Pályakezdő: ZSIGMOND EMŐKE A Hold foglyai Vízkereszt Ármány és szerelem 1oo év Orfeum Gyulai Várszínház Pesti Színház Budaörsi Latinovits Sz.
Fizikai sz.: HORKAY BARNABÁS Oresztész (Horváth Cs.) Cleansed (Soós A.)
Színész e.h.: VARGA LILI E föld befogad Mohácsi János Örkény I. Színház
Legemberibb: PALLAGI MELITTA Mielőtt leszáll az éj k2 Jurányi
Felfedezés: OSTORHÁZI BERNADETTE Irtás Horváth Csaba Szkéné
Monológ: TÉBY ZITA Salomé Török Ferenc Textúra Szépművészeti
Triumvirátus: ADORJÁNI - RÉTFALVI - SZABÓ KIMMEL Karamazov testvérek
BÁLINT TAMÁS TAMÁS Valló Péter Radnóti
FORTisszimó: KRISZTIK CSABA Irtás (Horváth Csaba)) Lear (Bagó Bertalan)
Epizódsz.: SÜTŐ ANDRÁS Akárkik Mellettem elférsz (Léner András)
Bábos mono: ÖTVÖS ANDRÁS A csemegepultos naplója Göttinger Pál Orlai
One man: HARSÁNYI ATTILA Oroszok/Viszockij/ Aradi Kamara Sz. Bakelit
Sex,Drug,Gods
Legjobb vers: FICZA ISTVÁN "Még nyílnak a völgyben..." Anyám tyúkja Örkény

A L T E R N A T Í V  B E S T O F  2 0 1 4

Legjobb: FÜRDŐAVATÁS Felhőfi-Kiss László Kocsis Pál IV.oszt.KEMK Patyolat
Rendezés: MIELŐTT LESZÁLL AZ ÉJ Benkó Bence-Fábián Péter k2 Jurányi
Legeredetibb: SZÜL-SZERET-HAL Tóth Miklós Trainingspot Társulat Müszi
Avantgard: CLEANSED Soós Attila Gergely Trojka Sz.T. Trafó
Író-rendezők: BENKÓ BENCE-FÁBIÁN PÉTER M.ország gyermekei k2 MODEM
Meglepetés: WOYZECK Szilágyi Gábor Képzetlenek MÜSZI
Monodráma: PSYCHÉ-LIORONA Fekete Réka Thália Jurányi
Új zenés: KOVÁCS ADRIÁN: KARNYÓNÉ ifj. Vidnyánszky Attila Zeneakadémia
Off-off: ANONIM DRÁMAHŐSÖK Korcsmáros András Teatro Surreal AAK E10
Beavató: HELENÉ Karsai György Lukáts Andor Sanyi és Aranka Színház
Panelszínház: BLOKKOLÓ Zrínyi Gál Vince KOMA Bázis
Gangszínház: TERECSKE Kroó Balázs Pulzus Társulás Bérházak udvara
Éhségszínház: SZAKÁCSKÖNYV A TÚLÉLÉSÉRT Borgula András Gólem Sz. Kőleves
Színésznő: LÉNÁRDT LAURA Fürdőavatás Felhőfi-kiss László Patyolat
Színész: BORSÁNYI DÁNIEL M.ország gyermekei k2 MODEM
Ókori all round: NAGY DÁNIEL VIKTOR Helené Leláncolt Prométheusz SASz
Karakter: ÁRVAI PÉTER Okosok Szegezdi Róbert Trainingspot Társulat
Rappoetry: HORVÁTH KRISTÓF /Színész Bob/ Slam Poetry Bajnokság

Z E N É S  S Z Í N H Á Z  B E S T O F  2 0 1 4


Opera: SZABÓ MÁTÉ Don Giovanni Miskolci Nemzeti Színház
Kortárs: EÖTVÖS: LADY SARASINA Almási-Tóth András Zeneakadémia
Magyar: KEREK GÁBOR: PARÓDIA Jozef K.Tyl Színház Plzen Armel
Utcaszínház: MENOTTI: TELEFON Almási-Tóth András Az Operai Szfinx előtt
Író-rendező: ALMÁSI-TÓTH ANDRÁS Operaszkeccsek Zeneakadémia
Zeneszerző: KOVÁCS ADRIÁN Karnyóné ifj.Vidnyánszky Attila Zeneakadémia
Koncepció: DON JUAN PROJEKT Almási-Tóth András Zeneakadémia
Énektrió: HORTI LILLA, VINCZE KLÁRA, VÖRÖS SZILVIA Varázsfuvola Zeneak.
Díszlet: ALMÁSI-TÓTH ANDRÁS Varázsfuvola Zeneakadémia
Musicalparódia: BRODWAY FELETT AZ ÉG Kiss Márton Centrál Színház
Magyar musical: DÖGKESELYŰ Harangi Mária Madách Színház
Zenés színház: KISS MÁRTON - DARVAS FERENC Broadway felett az ég Centrál
Író-zeneszerző: FEKETE GYÖRGY Dögkeselyű Harangi Mária Madách
Primadonna: BOTOS ÉVA "Szahahahar..." Broadway felett az ég Centrál
Secondadonna: BORBÁS GABI Broadway felett az ég Centrál Színház
Díva: BALOGH ANNA Dögkeselyű Harangi Mária Madách
Monokoncert: KAPÓCS ZSÓKA Karády Katalin Stefánia Palota


VE N D É G J Á T É K


EÖTVÖS PÉTER: PARADIS RELOADED Vajda Gergely Neue Oper Wien Müpa
BIRTWHISTLE: PUNCH AND JUDY
Walter Kobéra Neue Oper Wien ARMEL


M O Z G Á S S Z Í N H Á Z  T Á N C  B E S T O F  2 0 1 4

Az Év előadása: GARCIA LORCA HÁZA Barta Dóra M Stúdió Sepsiszentgyörgy
Koreográfia: ROMEÓ és JÚLIA Kulcsár Noémi Miskolci Balett Mono: SZEMÜNK FÉNYE Góbi Rita Nemzeti Táncsz. Marczibányi
Önkoreográfia: LADÁNYI ANDREA A bűvös vadász Zsótér Sándor Erkel
Táncosnő: HARGITAI MARIANN Tiszta föld Közép-Európa Táncszínház
Színészvizsga: MANDARINOK Szent-ivány Kinga Bagossy III-os osztály Ódry
Ütős groteszk: NE HISZTIZZ! Góbi Rita MU Színház
Bál14: GYÖNGYÖSI TAMÁS Bál Bagossy III-os osztály Ódry
Beavató: HORDA2 Kun Attila-Takács Gábor Káva - Közép-Európa T.Sz.


I F J Ú S Á G I  S Z Í N H Á Z   B E S T O F  2 0 1 4


Rendezés: DOKTOR PROKTOR Novák János Kolibri
Író-rendező: KISS MÁRTON Csörgő Kolibri Pince
Asztal-színház: ODÜSSZEUSZ A SZEMETESLAPÁTON Philippe Genty Bárka
Báb: BÓBITA Szívós Károly - Török Ágnes Kolibri Pince
Musical: A ROZSDA LOVAG Bozsik Yvette Thália
Mesejáték: RÉV FÜLÖP Göttinger Pál Magyar Színház
Zenés játék: EGEREK Tóth Géza Karaván Színház Nemzeti
Interaktív: KIVI Gáspár Ildikó Budapesti Bábszínház
Bercsényi Péter Spiegl Anna
Lakótelepi:
BLOKKOLÓ Zrínyi Gál Vince KOMA Bázis
Szembesítés: KÁRPÓTLÁS Romankovics Edit Káva MU Színház
Tantermi: ESZTER HANGJA Pap Gábor Trainingspot Társulat S8 Pince
Gimnazista: SZENTIVÁNÉJ Rácz Anna KIMI Kortárs Drámafeszt. Auróra

L Á T V Á N Y  S Z Í N P A D I   Z E N E    B E S T O F  2 0 1 4

Színpadkép: STUART MÁRIA Izsák Lili és Kálmán Eszter Örkény
Díszlet: AMBRUS MÁRIA Bűvös vadász Zsótér Sándor Erkel
Csatakép: HORGAS ÁDÁM Macbeth Pesti Magyar Színház
Díszlet-koncept: ALMÁSI-TÓTH ANDRÁS Varázsfuvola Zeneadémia
Szólózene: KÁKONYI ÁRPÁD Übü király Örkény István Színház

forrás: http://www.toptipp.hu

A Magyar Narancs a Rév Fülöpről

Jeney Zoltán: Rév Fülöp Frissen bemutatott gyerekelő­adást péntek délután megtekin­teni maradandó élmény, minden szülőnek kötelezővé kellene tenni, aki kételkedik a pedagógusbér-emelés és -életpályamodell sürgető szükségességében. A nézőteret tíz év körüli osztályok töltik meg, amelyek teljes joggal itt eresztik ki a heti gőzt. A sötétben azonosítatlan tárgyak koppannak a fejünkön (csak rágót ne!), a szünetben a hangerő fülrepesztő. Kérdés, sikerül-e két órára lekötni e zsizsegő horda figyelmét egy régies nyelvezetű lovagtörténettel? Meglepetésre igen. Ehhez persze kell az, hogy mindjárt az első percben kiforduljon a főhős a függőágyból, és a továbbiakban átlag nyolcpercenként valakit fejbe kólintsanak vagy farba szúrjanak.

Rév Fülöp (Ágoston Péter) egyszerű szántódpusztai fiúcska, aki felkerül Balatónia uralkodójának, a hatalmas Csobánc királynak a palotájába, ahol számos nemes és póri származékkal együtt azt a feladatot kapja, hogy szerezze meg a király szűnni nem akaró csuklásának ellenszerét. A gyógyvirág messze földön nyílik, akkor is csak a legderekabb vitéz előtt. Fülöpöt fegyverhordozójává fogadja az inkább nyelvét, semmint kardját ügyesen forgató Ádánd lovag (Lovas Rozi), és a két unortodox hős együtt indul a kalandos küldetésre.

Jeney Zoltán irodalmár, műfordító, egyebek mellett a középkori obszcén versantológia, azUdva­riatlan szerelem szerkesztője, két éve jelentkezett első Rév Fülöp-regényével, melyet a Fajszföldön játszódó második, majd idén karácsonykor a harmadik kötet (Rév Fülöp és Nyár Lőrinc) követett. Az előadás az első könyvön alapul, melynek ismerete nem hátrány, hiszen az események olykor igencsak felpörögnek. A lazán egymás mellé fűzött kalandokból több kedvenc kimarad, de az újabbakkal együtt még így is a túlzsúfoltság érzése keletkezik. A színpadi megoldások többsége a szórakoztató műfajban jól bevált kategó­ria, néhány emlékezetes kivétellel. Ilyen a Fülöp véletlen győzelmével végződő párbajjelenetek lelassítása: a moziban megszokott eszköz (testek szaltóznak és repülnek métereket) igazi truváj élőben, ráadásul Monosz, a ló kommentárjától kísérve. És hogy átjön az üzenet a bátorság és a jó szív primátusáról a nyers erővel szemben, azt a tétova Fülöp megnyugtatására bekiabáló nézőtéri cérnahang is tanúsítja: „De igenis, hős vagy!” (Magyar Színház, rendezte: Göttinger Pál)

Van élet a Diótörőn túl

A színházak ünnepi kínálatára gondolva legelőször talán Csajkovszkij balettje jut az eszünkbe. A Diótörőt minden évben műsorra tűzik a színházak, felnőtteknek és gyerekeknek szóló változatban egyaránt. Idén sem lesz ez másként, a Magyar Állami Operaház mellett az Ódry Színpadon, az Átrium Film-Színházban és a Budapest Bábszínházban is láthatja a közönség.

December 22-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói adják elő a Diótörőt az Ódry Színpadon, többek között ifj. Vidnyánszky Attila szereplésével. A nyolcvanas években született legendás előadást Selmeczi György zenéje teszi különlegessé, amely a magyar kultúrából, népzenéből, a gyermekjátékok gazdag világából és az operett műfajából merít ihletet. A művet a harmadéves színművész osztály hallgatói keltik életre.

Ugyancsak szenteste előtt két nappal a Debreceni Csokonai Színház Fodrásznő című előadása vendégszerepel a Nemzeti Színházban, Viktor Rizsakov rendezésében. A darab a kisemberek tragédiáját gogoli groteszkséggel ábrázoló drámai szövegen keresztül a boldogság után vágyódó nő drámájának egyetemes problémáit fogalmazza meg.

A Rózsavölgyi Szalon Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című darabját játssza december 22-én, 23-án és 27-én. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és rádöbben családja viselt dolgaira is, szépen lassan magára ismer.

December 23-án, 26-án és 27-én A hőstenor látható a Tháliában. A vígjátékban a világhírű olasz tenor helyére kell az utolsó pillanatban beugrania főszereplőnek. Ken Ludwig bohózata a londoni West End és a Broadway szenzációs sikere volt, megkapta a legjobb vígjátéknak járó Olivier- és a legjobb darabnak járó Tony-díjat is.

December 23-án az Átriumban a Vaknyugatot játsszák Alföldi Róbert főszereplésével, Gothár Péter rendezésében. A darab a határ menti ír faluban egy fedél alatt élő testvérpár folyamatos csatározásainak a történetét meséli el. Egymásra vannak utalva, de a mindennapjaikat az egymás elleni harc tölti ki. Kivéve persze, ha az érdekeik másként kívánják, és horogra nem akad egy ellenség a külvilágból. A két testvért az önértékelési és alkoholproblémákkal küzdő helyi pap, Welsh atya próbálja kibékíteni.

Az év utolsó napjaiban a könnyedebb szórakozásé lesz a főszerep az Átriumban: december 26-án, 27-én, 28-án, 30-án és Szilveszterkor Az Őrült Nők Ketrecét láthatja a közönség. A musical rendezője Alföldi Róbert, a főszerepben Stohl András és Hevér Gábor látható. A történet egy mulatót működtető meleg párról szól, akiknek áldozatot kell hozniuk egymásért és a szeretteikért, ami nagy hatással lesz az életükre.

A Pintér Béla rajongók sem maradnak előadás nélkül december utolsó napjaiban: 22-én, 23-án és 27-én a Szkénében a Kaiser's TV, Ungarn szórakoztatja azokat a szerencséseket, akiknek sikerült jegyet szerezniük rá.

A Magyar Színházban karácsony első napján a Rév Fülöpöt tűzik műsorra mocsárjárással és tavi kalózkodással. Jeney Zoltán regényfolyamát, a Balatóniában éldegélő Rév Fülöp történetét Göttinger Pál, a színház főrendezője állítja színpadra. A címszerepet Ágoston Péter alakítja.

December 25-én, 30-án és 31-én az Amadeus veszi le a lábáról a közönséget a Belvárosi Színházban. Peter Schaffer világhírű darabjának főszerepében Kulka János és Keresztes Tamás látható.

A Katona József Színház december 26-án a Heldenplatzot tűzi műsorra, ami az Anschluss idejében játszódik Ausztriában, a darab főszerepében Máté Gábor látható.

December végén ó az Isten pénze című musicalt tűzi műsorra az Operettszínház. A teátrum karácsonyi ajándéknak szánja a darabot, amelyet 20 év után láthat ismét a budapesti közönség. A darabot Müller Péter, dalszövegét Müller Péter Sziámi írta, zenéjét pedig Tolcsvay László szerezte.

A József Attila Színház december 26-án a Hattyúdalt játssza. Az azonos című kalandregény 1961-ben jelent meg Dobozy Imre író, újságíró tollából. A darab a Republic zenéjével, Verebes István rendezésében kerül műsorra.

A Játékszínben a Primadonnák című bohózat látható december 26-án. A darab rendezője Szirtes Tamás, a premier decemberben lesz.

Csajkovszkij zenéjével, de újszerű megközelítésben tér vissza a Diótörő és az egérkirály című karácsonyi mesedarab a budapesti Átrium Film-Színházba. Kun Attila koreográfus, a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője a több műfajt és interaktív elemeket ötvöző produkciót mutat majd be a nézőknek. A darabban a rendező az eredeti mesét vette alapul, az előadásba vállalkozó kedvű gyerekek is bekapcsolódnak. Csajkovszkij klasszikusát, a Diótörőt a Budapest Bábszínház is műsorra tűzi, ahol a nézők először 1978-ban láthatták a darabot.

A jeleket követve jutott el a színházhoz

Lovas Rozi: „Mindenkinek megvan a saját útja, amin végig kell mennie”

Tehetséges, fiatal és gyönyörű. Figyelemreméltó művész, aki immár másodszorra vehette át a POSZT-on a legjobb harminc év alatti színésznőnek járó elismerést. Idén Bródy Sándor: A tanítónő című színművében Tóth Flóra alakításáért kapta meg a Fidelio díjat, miközben a Színikritikusok díjátadóján is méltatták. 

– A telefonban említetted, hogy próbáról érkezel. Min dolgoztok? 
– Jeney Zoltán: Rév Fülöp című regényének színpadi adaptációját fogjuk színre vinni, Göttinger Pál rendezésében. Ez egy igazán mesés darab, szerintem a gyerkek szeretni fogják majd. Ezt követően Molnár-Keresztyén Gabriellával kezdjük el próbálni Puskin sodró, szerteágazó történetélt az Anyegint. Úgy tűnik, hogy az évad végén Szálinger Balázs: Köztársaság című előadásában is benne leszek, amit Keresztes Attila visz színre. De Miskolcra is visszatérek, ott is lesz egy bemutatóm.
– Látom, nem unatkozol… 
– Szeretem, ha le vagyok terhelve. Jó érzéssel tölt el, ha bíznak bennem, ha építenek rám. Lassan egy éve vagyok a Magyar Színházban, ahol egy nagyon jó, inspiráló, melegszívű társulatra találtam. Óriási szeretettel fogadtak, és elképesztő nyitottsággal közeledtek felém. Emellett persze örömmel tölt el, hogy ebben az évben, ha csak egy előadás erejéig is, de részese lehetek a Kiss Csaba által vezetett miskolci társulatnak. Rögtön a főiskola után tőlük kaptam az első megkeresést, és nagy örömmel fogadtam el a lehetőséget. Jó időben, jókor jó helyre kerültem, ahol nagyon jóféle művészi energiák találkoztak.
– Ráadásul Miskolcon elképesztő feladatokat bíztak rád, eljátszhattad Stellát A vágy villamosából, Mását a Sirályból, Tóth Flórát A tanítónőből. Bírtad a terhelést? 
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáradtam el, de közben ez a fajta kimerültség rettentően inspirált. Arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hiszen azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Az évadot Móricz Zsigmond: Úri murijával kezdtünk, amit Keszég László rendezett. A darabban Rozika szerepét kaptam, aztán Stellát a Vágy Villamosában, majd a Hamletben Opheliát. Itt megpróbáltam a szerepre ragadt korábbi sztereotípiákat lefejteni, és egy személyes figurát megmutatni. Ezt követte Bródy Sándor: A tanítónő című előadása, amiben életem első címszerepét, Tóth Flórát játszottam. Nagyon felemelő volt ez a munka, a karakterrel iszonyatosan összenőttünk. Igazi egymásra találás volt ez, a szó legnemesebb értelmében. A kiváló kollégáknak és a rendezőnek, Rusznyák Gábornak köszönhetően nagyon erős lett a darab. Az 1900-as évek elején játszódó történetet sikerült, szinte észrevehetetlenül, finoman aktualizálni.
– Rögtön utána a Sirályban játszottál. Mása szerepével mennyire tudtál azonosulni?
–Valójában nagyon távol éreztem magam a karaktertől. Aztán képletesen tettem egy lépést hátrafelé és messziről próbáltam megvizsgálni a figurát. Igyekeztem a saját életemből táplálkozva felépíteni őt. Nekem is volt olyan periódusom, amikor kilátástalannak láttam mindent. Tisztában voltam azzal, milyen az mikor a belső feszültségtől elkezdi magát marcangolni az ember. Tudtam mire építeni.
– Világ életedben arról álmodtál, hogy egyszer színpadon állva különböző figurák bőrébe búja nyűgözöd le a közönséget? 
– Azt gondolom, hogy születésünktől fogva a lelkünk legmélyebb bugyraiba el van ültetve, miért is érkeztünk erre a földre. Ugyanis semmi nem ok nélkül történik. Már önmagában az is nagy feladat, hogy rátaláljunk a saját utunkra, arra, hogy mit kell elvégeznünk az életünk során. Nyilván van, akinek hosszabb, van, akinek rövidebb ideig tart ez az útkeresés. A középiskolás éveim alatt nem éreztem túl jól magam a bőrömben, nem találtam saját magam. Sokat jártam színházba, és emlékszem ott fogalmazódott meg bennem, hogy én ezt szeretném csinálni. Belülről pedig folyamatosan egy megmagyarázhatatlan vágy hajtott a színpad felé. Az érzéseimet nem igazán mertem másokkal megosztani, így egyedül indultam el ezen az úton. Miközben féltem, harcoltam, civakodtam magammal. Nem voltam biztos magamban.
– Aminek az lett a vége, hogy inkább jelentkeztél az ELTE-re.
– Önbizalom nélkül, felkészületlenül futottam neki a Színműnek, ahol már az első rostán kiestem. Amikor második alkalommal is kudarcot vallottam, akkor úgy éreztem, ennél világosabb jelet nem kaphatok az égiektől, hogy nekem nem ez az út van kijelölve. Így hát jobb híján két évig jártam az ELTE filmelmélet–olasz szakára, ahova rögtön érettségi után felvettek. A nyelvet szerettem, a film is érdekelt, hát elhitettem magammal, hogy ez jó irány lesz. Egy idő után viszont gyanússá vált, hogy az a belső vágy, szerelem, ami a színház felé hajtott, valahogy nem akar elmúlni. Azt gondoltam, talán ez se véletlen, talán ezt a nem múló érzést is égi jelként kell felfognom. Jelentkeztem a Keleti István Művészeti Iskolába, ahova felvettek. Ez volt az első sikerélményem. Innentől kezdve olyan tiszta és egyértelmű volt számomra minden. A következő évben pedig felvettek Kaposvárra.

A cikk folytatása a Pepita Magazin 2014. novemberi számában olvasható.

Lovagleckék lányoknak is

szerző: Kertész Anna

Rév Fülöp, Pesti Magyar Színház.

Évszázadok óta kétségbevonhatatlan, hogy anélkül felnőni sem kishölgynek, sem fiatalúrnak nem szabad(na), hogy ne ismerkedne meg alaposan a lovagvilág alapértékeivel és -motívumaival (úgy is mint gaz lelkű ellenség nemes párbajban való legyőzése, szívhölgy után való kulturált epekedés, elesettek igény szerinti felkarolása). Bár a lovagkorszak sajnálatos módon lezárult, jó hír, hogy időről időre előkerülnek lezáratlan aktái.

Az elmúlt idők legjelentősebb szenzációja a Balatónia legendakör felfedezése, melynek központi figurája Rév Fülöp, a nép egyszerű fiából lett hős. Rég sejthettük, hogy izgalmas és tanulságos történeteket rejtenek a Tó habjai és vadregényes partjai, és íme. Nemcsak nagyszerű regény(-trilógia) született az eleddig feledésbe merült históriából, de a lovagok bevették a Magyar Színházat is.

Jeney Zoltán egyszerre klasszikus és korszerű, legfőképpen pedig végtelenül szellemes lovagregényfolyama és annak színpadi átdolgozása mindent tud és hoz, amit a műfajnak kell, néha pont egy-egy csavar által (pl. a szívhölgy kajtat a szerelme után, bár kétségtelenül lovagiasan teszi).

A történet a szokásos: a beteg király (a Kiliti-láztól szenvedő-csukló Csobánc) csak egy különleges virágtól gyógyulhat meg, amelyet persze a legnemesebb lovagnak kell leszakítania mindenféle próbatételek után. Menet közben pengnek a szív húrjai is, természetesen.

A nemrég bemutatott ifjúsági darab, amely egyaránt szórakoztató lányoknak és fiúknak (körülbelül 8 éves kor felett), illetve szüleiknek is, egyetlen percre sem engedi el a figyelmet és a rekeszizmokat, miközben azokra a fent emlegetett igen fontos kultúrtörténeti és jellemfejlődési alapvetésekre is nagy hangsúlyt fektet.

Teszi mindezt nagyon szerény külsőségekkel, viszont Jeney Zoltán varázslatos szövegátiratából, szellemes dramaturgiai megoldásokkal Göttinger Pál remek rendezésében, illetve lelkes-kedves színészi játékkal. Valahogy így érdemes elkezdeni a kishölgyek és a fiatalurak nemesítését.

Fehér Elephánt a Rév Fülöpről

A friss szerzemény Ágoston Péter naiv, ám fürge mozgású, gyors észjárású legényként hamar a középpontba kerül Jeney Zoltán mesejátékában. Fegyverhordozója lesz Gyenes vitéznek,/Szatmári Attila/, akivel a csuklással fertőzött királyt gyógyító virág keresésére indul. Az áhított jutalom fél királyság plusz a királylány keze, Lovas Rozi, a páncélruhába és dörgő hang mögé rejtező kisebbik királylány is beszáll a versenybe. Színhely a mesebeli Balaton vidéke, a kiliti-láztól gyötört Csobánc király birodalma, ahol az uralkodás pillanatnyilag Akarattya hercegnő kezében van. A hossú út sötét erdőn, veszélyes mocsáron át vezet, a humoros kalandokat Schmidt Ferenc dorombos, kobzos, tekerőlantos zenéje kíséri.
Egyszerű a cselekmény, kedvesek a poénok, a darab igazi értékét Göttinger Pál találékonyan igényes rendezése jelenti. Mérsékelt tempó, ám a szituációk szépen rajzoltak, a kissé erőtlen együttes összmunkája feledteti az egyéniségek hiányát. A kevés kivétel között kiemelkedik Auksz Éva Bakonyi Banyája, érdekes karakter, látványos jelenlét, hatásos éneklés. A lovak országában rolleros paripák köröznek Elek Ányos pompás koreográfiájában, nyerítő körforgásuk magasan veri a Nemzeti János vitézének kerékpáros ménjeit. A megpróbáltatások hosszú során derekasan helytáll Ádánd, a dübörgő léptű ál-vitéz: Lovas Rozi hetyke bájt kölcsönöz marcona metamorfózisának. A legjobb természetesen kedvenc hősünk, Rév Fülöp, akit Ágoston Péter arányos eszközökkel, a kamaszos lendület hetyke dinamikájával alakít. Érett játéka, elragadó éneklése előre vetíti a jövőbeli "komolyabb", széles műfaji spektrumot felölelő szerepek várva várt lehetőségeit.

Stuber Andrea naplója a Rév Fülöpről

Elmentem a Magyar Színházba Rév Fülöpöt nézni, mert olykor én is írok a Spirituszra. (Az a biztos. Ha én írok. Mármint nekem, a szerkesztőnek.) Kicsit nehezemre esett leperkálni ezer forintot a szakmai jegyért, egy olyan gyerekelőadásra, ahol tömegével sorjáztak az üres székek a nézőtéren. Aztán hazajövet megnéztem a neten a jegyárakat és elhűltem. Átlagosan 3000 forint egy jegy a Magyarba. Nem is értem! Hogy egy gyerek- és családi színháznak átprofilírozott színházban 12 ezret elkérjenek egy kétgyerekes családtól?! (Azt is megnéztem most: a Kolibri és a Budapest Bábszínház számottevően olcsóbb.) Na majd Zalán János talán leszállít (árat).

A Göttinger Pál rendezte előadásról itt most csak annyit, hogy színészi pozitívumként Lovas Rozit, Losonczi Katát, valamint a két lovagot, Pavletits Bélát és Takács Gézát írom be pirossal a füzetbe. (Mint az Öreg a Spiró Kvartettjében.)

Balatonföld vár! (A Rév Fülöp a Magyar Színházban)

A Magyar Színház repertoárján az utóbbi szezonokban egymást követték a közelmúltban klasszikussá érett hazai ifjúsági irodalmi alkotások alapján készült előadások: Rumini, A kisfiú meg az oroszlánok, Égigérő fű (és bár eleve színpadra készült, de a tendenciát illetően ide sorolhatjuk a tavaly novemberben bemutatott Almaszószt is). Ebbe a sorba illeszkedik a teátrum legújabb produkciója, a Rév Fülöp.

Jeney Zoltán balatóniai lovagregénye 2012-ben jelent meg a Kolibri Kiadónál, majd egy évvel később érkezett a következő kötet (Rév Fülöp Fajszföldön), idén október végén pedig már a sorozat harmadik darabja kerül a könyvesboltokba, Rév Fülöp és Nyár Lőrinc címmel. A trilógiává bővülés arra utal, hogy az egyszeri legényből hőssé váló fiúcska kalandjai sokaknál találtak kedvező fogadtatásra, bár külön érdekesség, hogy a mesefolyam legmarkánsabb alapötletét (azt, hogy a szereplők Balaton-környéki földrajzi neveket viselnek, emellett több szójáték is erre alapul) inkább a felnőttek tudják igazán értékelni.

Az első történet abból az alaphelyzetből indul, hogy Balatónia uralkodóját, Csobánc királyt a szörnyű kiliti-láz kínozza, s erre csak egyetlen ellenszer létezik: a Halápi lápon túl, a Vendek folyó forrásánál százévente egyszer – és akkor is csak a legkiválóbb lovagnak – nyíló bűvös virágból készült főzetet kell a beteggel itatni. A birodalom jövője a tét, ezért az udvar minden lovagot és hadra fogható embert útnak indít. Így kerül a képbe a gyakorlatilag kényszersorozott Rév Fülöp, aki szántódpusztai lelkes semmittevéséből kirángatva, Ádánd lovag fegyverhordozójaként indul a kalandos útra.

A meséből maga a szerző készített színpadi változatot, s bár nem tudni, milyen mértékben járult hozzá a közös munkához a színház dramaturgja, Perczel Enikő, a végeredmény egy alapos átszabással járó szakszerű beavatkozás nyomait viseli magán. A szövegből nemcsak komplett fejezetek estek ki, de eltűnt egy főszereplő is, ám mindez anélkül, hogy csorbult volna a történet. A hatékony karcsúsítás persze nem azt jelenti, hogy a regény túlírt, netán túlbonyolított lenne, csupán szemléletesen érzékelteti, mennyire igényel mást az időben és térben kötöttebb színpadi elbeszélési mód, mint a fantáziának alkotói és befogadói oldalon egyaránt nagyobb teret adó, írott formába öntés. (Érdemes lenne megnézni, mit kezdtek a prózai anyaggal a Kövér Béla Bábszínházban, merthogy idén februárban a szegedi társulat is elkészítette a maga dramatizált változatát.)

A színpad kikényszerítette változtatások azonban nem csak húzásokból álltak: a könyvben mellékszereplőként feltűnő lovagok (Szólád és Nezde) ezúttal a szükséges narrációs feladatokat is ellátják, megjelenéseik egyben pergőbbé teszik a cselekményt, miképp a változatosságot szolgálja az is, hogy időnként „visszakapcsolunk” a király földig érő palotájába, így követhetjük az erejét vesztett uralkodó állapotváltozását, valamint az őt ápoló Akarattya hercegnő és a főjövendőmondó flörtjét.

A szcenírozás kapcsán külön megemlítendő, hogy a történetben található két olyan csavar, mely a szövegben meglepheti az olvasót, egy színházi előadáson azonban az ezekre utaló jelek – ahogy mondani szokás – épp csak ki nem bökik a szemünket. Sajnos bárminemű konkrétabb utalás már spoilernek minősülne, azt azonban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a színpadon történtek annak rendje és módja szerint altatják el a célközönségnek tekintett gyerekek figyelmét, így sikerül elérni, hogy a fordulatok itt is a meglepetés erejével hassanak.

Göttinger Pál látványos, mozgalmas színrevitellel járult hozzá az adaptáció sikeréhez, a mese közegéül szolgáló egyszervolt lovagvilágot illúziókeltően idézik meg a díszletek és a jelmezek (tervezőik: Badacsonyi Brigitta illetve Kovács Yvette Alida), valamint Schmidt Ferenc markáns, archaikus-népies zenéi. A színészek – ifjúsági előadásról, szimbolikus kalandozásról lévén szó – kicsit kifelé játszva, időnként elnagyolt gesztusokkal, ám e hatáskeltő eszközöket sosem eltúlozva keltik életre a balatóniai történet szereplőit.

A társulat friss igazolása, Ágoston Péter bár termetre inkább szép szál legény, mint felnőttek közé keveredő tíz év körüli kis fiúcska, s a szövegmennyiséget és a jelenlétet illetően nem abszolút főszereplő, mégis tökéletesen hozza a mindent kényszerpályán, rutinból megélő figurák problémáit új látásmód, a józan paraszti ész alapján megoldó, ezáltal hőssé váló karaktert. Ádánd lovag szerepében az idén már három szakmai díjat is besöprő Lovas Rozi lehetőségeit szintén szükségszerű dramaturgiai kötöttségek korlátozzák, de játékára akkor is érdemes figyelni, mikor épp más van előtérben.

A két levakarhatatlan lovag jeleneteiben az egyenletes „szólammegoszlás” ellenére a Szóládot játszó Pavletits Béla egy hajszálnyit háttérbe szorul a Nezde karakterét megformáló, roppant attraktív Takács Géza mellett. Akarattya hercegnőként Losonczi Kata, valamint a kalandos sorsú ikerpár mindkét tagját, Gyenest és Diást is megszemélyesítő Szatmári Attila alakításával és megjelenésével a tökéletes szerepkiosztásra ad példát. A kisebb szerepeket abszolváló művészek valamennyien kihasználják a maguk „tizenöt percét”, közülük is külön jutalompillanatokhoz jut a történet végén Tóth Sándor (Vörös Lovag) és Szűcs Sándor (Csobánc király).

Kicsit népmese, kicsit Artúr-monda, kicsit Balaton, kicsit lovagvilág. De mindenekelőtt: szórakoztató előadás.

RÉV FÜLÖP PRÓBANAPLÓ 3. RÉSZ

Véget ért a pénteken nagy sikert arató Rév Fülöp próbafolyamata. Lássunk hát egy kis összegzést a bemutató körüli dolgokról. Gyenes Dániel írása

Közel a célhoz mindenki feszültebb, idegesebb és kíváncsibb, hogy milyen lesz a darab fogadtatása. 
Ezt azonban ügyesen leplezték a darabon dolgozók, mivel én, mint külső szemlélő ezt nem igazán éreztem rajtuk. 
Változásokat már nem figyeltem meg, hibáknak pedig nyomuk se volt, zökkenőmentesen zajlott mind a főpróba, mind pedig az előadás.

Pénteken érkezett el a bemutató napja – a gyerekek nagy örömére! Azért emelem ki őket, mert egy ilyen darab esetén azt a legnehezebb megvalósítani, hogy az elhangzó vicceket, poénokat élvezzék a kicsik, de mégis olyanok legyenek, amiken a felnőttek, szülők is jót derülhetnek.
Ezt a nem kicsi akadályt is sikerrel vette a darab. A kicsik visszhangozták Fülöp gyámoltalan közbeszólásait, szerencsétlenkedését pedig egyenesen imádták. Természetesen Fülöp csak egy példa volt, minden szereplőnek vannak röhejes megmozdulásai.
Személy szerint Ádánd lovag beszólásait és valódi kilétének rejtegetését, valamint a két balfék lovag, Nezde és Szólád karaktereit szerettem legjobban. Gyenes és Diás, Párosváros trónörökös ikerpárja történetének elmesélése az előadás egyik fénypontja az én szememben. A gyerekeknek ilyen volt talán a Bakonyi Banya szobájában játszódó jelenet, amikor Fülöp utánozni akarja a banyát, és a semmiből egyszer csak felsikoltva szénát akar varázsolni egy keze ügyébe akadó cserepes virággal. Ha egy köteg szénát nem is, egy madártoll-szerűséget azért előteremtett.
Kedvenc karakterük szerintem – legalábbis a hangokból ítélve – Monosz, a ló volt. Többször megáll a jelenet közben, és elmegy helyéről, hogy elmondja a nézőknek mi fog történni a színpadon. Ilyenkor a nézőkhöz szóló kérdéseire mindig nagyon aranyosan válaszoltak.

Természetesen legkevésbé kedvelt szereplő a főellenség, a Vörös lovag volt. Nagyon féltek tőle, mikor követte Ádándékat az erdőben, összesúgtak, hogy „hú, itt jön a Vörös lovag!”.
Minden a terv szerint alakult tehát, a poénok jól sikerültek, vevők voltak rájuk mind a gyerekek, mind a felnőttek. Erre enged következtetni a szereplők további sorsát részletező történet után kitörő, sokáig tartó tapsvihar.

Nagyon élveztem ezt a próbafolyamatot is, ami új érdekességeket tartogatott nekem, mivel sok mindenben eltért az előző két darabtól. Láthattam, hogyan dolgozik együtt ilyen sok ember. A létszám mellett a nagyszínpad is újdonság volt számomra (ebben reménykedtem, hogy a Sinkovits Színpad után itt is végigkövethessek egy darabot).

Ezúton szeretnék gratulálni az összes embernek, akik a darabon dolgoztak, egy nagyszerű munkát adtak ki a kezükből! Az igazgatóságnak pedig köszönöm a lehetőséget, hogy közelebb kerülhettem a színház világához. Továbbá az egész társulatnak szeretnék a továbbiakban is minden jót és sikerekben gazdag éveket kívánni! Végezetül pedig köszönöm nektek, akik olvastátok a cikkeket és velem tartottatok, a figyelmet! Remélem jól szórakoztatok.

Sziasztok!


A mezei néző blog a Rév Fülöpről

Van olyan, amikor egy hétvége nem egészen úgy alakul, ahogy az ember szeretné, de mégis be kell látnia, hogy hasznos volt, vagy "jó volt ez így a gyerekeknek". A Magyar Színház szombati bemutatója nagyon tetszett a fiamnak, valószínűleg még sokszor megnézné, ha tehetné, ugyanakkor én csak azt tudtam megállapítani, hogy már megint nem én voltam a célközönség. Egy napja gondolkodom az okain, hogy miért is hagyott hidegen. Rövid bejegyzés következik.

Jeney Zoltán lovagregény-folyamából a színház felkérésére írt darabot. Mostanában népszerű megint a lovagi téma, lsd. a Thália Rozsda lovagját a tavalyi évadból, a fiamat figyelve, ez nem is fog egyhamar kimenni a divatból, a fiúknak nagyon vonzó a téma.

A szerző története fordulatos, jó ötlet a Balaton melletti településnevek használata is. Sőt, a cselekmény álruhába öltözött királylányról és kóborló lovagokról, tündér-boszorkányról, átok-verte királyról, szerelemről és gyűlöletről elég rendesen össze van rakva. Ugyan előre sejtjük, hogy ki fogja a varázsvirágot megtalálni a Vendeki erdőben, de ez nem ront a mű élvezeti értékén. 

Hát akkor mi? Kérdezhetné egy rutinos olvasó, aki már érzi, hogy most mégsem folytatódik a laudáció már túl hosszasan. 

Göttinger Pál stílusparódiának rendezte meg a darabot. Nem akarta a történetet egészen komolyan venni. Az az érzésem, hogy mintha a szereplői nem önmagukat játszanák, hanem már azonnal idézőjelbe is tennék saját magukat. Minduntalan kikacsintanak a nézőre, olyan mintha maguk sem vennék komolyan az önazonosságukat. Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy ez a paródia-jelleg sokaknak tetszik. Én csak a saját benyomásaimat tudom rögzíteni, és én történetesen untam. Egészen pontosan: voltak pillanatok, amikor megelevenedett a mű, mert igazi érzések villóztak és keltettek feszültséget, pl. amikor Akarattya hercegkisasszony (Losonczi Kata) és Ádánd lovag (Lovas Rozi) két mondata összeszikrázott, mögötte volt a testvérpár egész viszonya, burkolt ellenségeskedése. Ezek működtek. Más helyeken viszont túlzásnak/hamisnak/erőltetettnek éreztem a humoros gesztusokat. A fiamat viszont nyilván ez (is) fogta meg, úgy hiszem.

Hálátlan ennél a darabnál is főszereplőnek lenni (Rév Fülöp: Ágoston Péter), éppúgy nem körvonalazódott markáns egyéniség a szerep mögött, ahogy a Rozsda lovag esetében is elég halványra sikerült éppen a központi figura. Ez alapvetően a szerző lelkén szárad, nem akad túl sok játszanivaló Rév Fülöp figuráján. Jónak is és érdekesnek is lenni egyszerre, talán nem is lehetséges. 

A többi szereplőt nem sorolnám fel, a színház honlapján megtalálhatóak. A színészek közül többen is korrektül végrehajtották a rendezői utasításokat, működtették a történetet, de a már említett két színésznőn kívül még volt egy lovag is, aki a többieknél erősebbnek tűnt, és akinél azt éreztem, hogy inkább belülről fogalmazza meg a figurát, nem csak a felszínről. Takács Géza volt az, aki nekem a legmaradandóbb alakítást hozta, aki minden megjelenenésével felélénkítette az előadást. 

A fiam viszont az összes lovagot nagyon szerette, roppant szívesen ment volna oda mindenkinek gratulálni az előadás után. Érzem, hogy lesz más családtag, akit még rá fog beszélni, hogy nézze meg vele még többször is az előadást. Ha innen nézzük, az előadás kétségtelenül sikernek tekinthető, a célközönség kellően lelkesedett. Akinek óvodáskorú vagy kisiskolás fia van, az feltétlenül megfontolhatja, hátha - némi önfeláldozás árán ugyan -, de mégis tud egy jó délutánt szerezni a gyereknek. Akár lányok esetén is működhet, próba - szerencse.