Meg tud-e élni a színész a színházi fizetéséből?

Mondhatnánk erre, a színész több lábon áll, annyi mindent csinálhat még, szerepelhet filmben, reklámban, sorozatban, szinkronizálhat, műsort vezethet, sőt lehet YouTube-csatornája is. És rá is kényszerül, mert ahogy az általunk megkérdezett színi direktorok egyöntetűen megerősítik: a kőszínházi fizetésekből nem lehet megélni. És ez bizony nem a színész szégyene.

Mára már senki sem csodálkozik azon, hogy Stohl András egy kültelki francia hipermarketben riszál, vagy Koltai Róbert fotelben ülő nagypapát alakít az egyik telefontársaság karácsonyi reklámfilmjében – pedig ennél kevesebbért szegény Cserhalmi Györgynek ország-világ előtt kellett igazolnia magát 1996-ban, miért vállalta el egy bank reklámfilmjét, mire ő rövidre zárta a vitát:

Nem tudom, tudják-e a kedves hallgatók, hogy a Kossuth-díjas Törőcsik Marinak 25 ezer forint a fizetése.

A helyzet azóta sem lett jobb. Néhány éve egy rádióműsorban Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója arról nyilatkozott, hogy náluk a pályakezdők bére olyan alacsony, hogy bizony van olyan ifjú színész, aki mindennap az édesanyjánál ebédel. Noha azt régóta lehet tudni, hogy a fővárosi művészszínházakban igencsak alacsonyak a színházi fizetések, ez azért „fülön ütötte” a rádióhallgatót. S noha már bőven túl vagyunk azon az érán, amikor a színész „megítéltetett” azért, mert reklámban, bevásárlóközpont-kampányfilmben, szappanoperában vagy sorozatban lép fel, a színházi fizetések továbbra sem teszik lehetővé a megélhetést sem a fővárosban, sem vidéken.

Most az Index felkeresett néhány színházat, s annak gazdasági igazgatóját, mondják el, mi az igazság. Van köztük fővárosi művészszínház, vidéki nemzeti színház, belvárosi magánszínház, kerületi fenntartású színház és nagy szériákat jegyző musicalszínház is. Lássuk az eredményt.

A Katona József Színház társulatának tagjai mind alkalmazottak, többségében határozatlan idejű szerződéssel, akik tizenkét hónapra kapnak fizetést. A színészeknek, más színházakhoz hasonlóan, van egy alapfizetésük, amelyhez hozzájön az előadásszámtól függő bérezés. Alapbérük a minimálbértől nagyságrendileg bruttó 500 ezer forintig terjed, a pályán és a Katona József Színháznál eltöltött időtől, illetve az életkortól függően. Az alapbér önmagában nem elég a tisztességes megélhetésre, de ha egy színész sokat játszik, akkor kezdőként épphogy, korosabb színész esetében − ha nem kizárólagos pénzkereső a családban − elég lehet, ha nem is fényűző, de elfogadható megélhetésre.

Annyi bizonyosan elmondható, hogy a fizetéseink messze nem érik el a piaci szintet, nem tudunk versenyezni a tévés vagy a filmes gázsikkal

– mondja Dely Katalin gazdasági igazgató. Az egyeztetési nehézségek ellenére a színház vezetősége tehát nem csupán művészi, hanem nagy részben anyagi szempontok okán is igyekszik lehetőséget biztosítani a társulat tagjainak, hogy külsős munkákban, filmekben vagy sorozatokban részt vegyenek.

Az Örkény Színház színészei klasszikus munkavállalói és úgynevezett tuli (kötelező próba- és előadásszám feletti díjazás) rendszerben dolgoznak.

A PÁLYAKEZDŐK NEM TUDNAK PUSZTÁN A FIZETÉSÜKBŐL MEGÉLNI, AHOGY HAGYOMÁNYOSAN AZ IDŐSEBBEK SEM.

Az összegek bizalmas adatok, de nem térnek el relevánsan az átlagos fővárosi színházi fizetésektől. A kötelező előadásszámok pedig az életkorral korrelálnak.

Az életkor és a szerep fajsúlya számít

A Vígszínház társulatának tagjait a 2008. évi előadó-művészeti törvényben leírtak szerint munkaviszonyban foglalkoztatják. Ezen belül van, aki 12 hónapos, határozott idejű szerződéssel, mások határozatlan idejű szerződéssel. Az alapfizetést különböző juttatások egészítik ki, például a havi előadásszámhoz, évados bemutatószámhoz kötötten. Ezenkívül vannak olyan külsős színművészek, akiket szerepszerződéssel, megbízási jogviszonyban foglalkoztatnak. „A díjazás meghatározásánál két fő szempont van: az életkor és a színházban játszott szerepek fajsúlya. Természetes tehát, hogy az átlagjövedelmek életkoronként eltérők, másként keres egy pályakezdő, egy középkorú vagy egy több évtizedes múlttal rendelkező művész. Törekszünk arra, hogy a teátrum művészei az országos átlagbér felett keressenek” − mondta el Mádi Zoltán gazdasági igazgató.

A Madách Színházban a művészek egy-egy szerepre kötött megbízási szerződéssel dolgoznak. Ilyen formában a színház kb. 350 művésszel áll megbízási jogviszonyban. A társulati tagság alkalmazotti jogviszonyt feltételez, ilyen értelemben a megbízási jogviszony nem tekinthető annak.

A budapesti IX. kerületi Pinceszínház kvázi produkciós színház, nincs állandó színésztársulata, minden művész adott produkcióra szerződik, egyrészt próbapénzért, másrészt előadásonkénti fellépti díjért. A színészek különböző mértékben kötődnek a színházhoz, vannak, akik rendszeresen vagy folyamatosan egyszerre több előadásunkban játszanak, mások csak egy-egy produkcióban láthatók. Vannak köztük állandó társulattal rendelkező, színházhoz tartozó színészek, akiket kikér a Pinceszínház az anyaszínházuktól, egyeztetve őket. Mások szabadúszó színészek, akik ott és annyi munkát vállalnak, amennyit tudnak. A fellépti díjak természetesen függnek a szakmán belüli rangtól és az előadás jellegétől (többszereplős, kétszereplős, netán egyszereplős a darab). A szabadúszó művészek megélhetését, havi fizetését az határozza meg, ki mennyit dolgozik épp. A Pinceszínház művészeti és műszaki munkatársainak fele alkalmazott, a másik fele megbízási szerződéssel dolgozik, az utóbbiak 10 hónapra kapnak szerződést, a nyári szünet kihagyásával.

A nemzeti színházaknál sem jobb a fizetés

A fővárostól 220 kilométerre lévő Debrecenben kevesebb a lehetőség a színházi bér külsős kiegészítésére. A debreceni Csokonai Színházban jelenleg 30 fős prózai társulat dolgozik, melynek tagjai alkalmazotti státuszban vannak. A társulati tagok kizárólag a fizetésüket kapják, a Csokonai Színházban tradicionálisan nincs próba- és előadáspénzen alapuló juttatási rendszer, bár vizsgálják annak módját, hogy az elvégzett munka mennyiségét és minőségét jobban tükröző, a mostaninál nagyobb differenciálásra lehetőséget nyújtó rendszert alakítsanak ki. A társulati tagok 12 hónapra kapnak bért – ez igaz a pandémia teljes időszakára. Gemza Péter igazgató az Indexnek elmondta, jelenleg a vidéki nemzeti színházak nem tudnak a színészkollégáknak olyan bért adni, ami fedezi a tisztességes megélhetést, ez igaz a 30 éve a pályán lévő, többszörösen díjazott színészre és a pályakezdőre egyaránt. „A következő időszak legnagyobb kihívása az lesz, hogy a kulturális szektorban dolgozókat – a művészi, műszaki, adminisztratív és egyéb munkakörökben lévőket egyaránt – megtartsuk, hogy versenyképes bért és munkakörülményeket tudjunk kínálni. Dolgozunk azon, hogy a bérezés is összhangban legyen a nemzeti színházi státuszunkkal.”

Mi a helyzet a magánszínházaknál?

A Játékszín mint magánszínház igyekszik társulatjelleggel működni, ugyanakkor az is szempont, hogy új és új művészeknek adjon lehetőséget. Ebben a konstrukcióban előadáspénzt kapnak a színészek. A színészek javadalmazása egy-egy előadás költségvetésétől függ, azaz hogy az adott produkció mit bír el. A Játékszín számára nem mérvadó, hogy más színházak milyen gázsikkal dolgoznak, a fő szempont, hogy a művész és a színház is megtalálja a számítását. Ugyanakkor a színész a feladat nagyságát is mérlegeli. Van olyan vezető színészük, aki három-négy helyen játszik, sőt sokan folyamatosan forgatnak is filmben, sorozatban.

Orlai Tibor társulatánál, az alapvetően a Belvárosi Színházban, de számos más helyen is játszó Orlai Produkciónál a művészek megbízási jogviszonyban dolgoznak, és előadásokra szerződnek. Itt van egy úgynevezett kvázitársulat vagy alkotóközösség, amelynek a tagjai külön próba- és előadáspénzt kapnak, amely átlag feletti. Békeidőben (vagyis nem Covid sújtotta időszakban) van évi garantált számú bemutató és magas előadásszám havonta. A Covid alatt is kaptak juttatást a művészek.

forrás: https://index.hu/

„NEM JÁTSZHATUNK SENKINEK AZ ÉLETÉVEL” – ÍGY MEGY TOVÁBB A SHOW AZ OMIKRON-VÍRUS ALATT

A világ sok országával ellentétben – hiába emelkedik nálunk is drasztikusan a fertőzöttek száma –, bezárásokról szó sincs, sőt, szinte korlátozások nélkül működik minden, hiszen még oltási igazolvány sem kell ahhoz, hogy az ember edzőterembe, étterembe vagy színházba járjon. Aminek egyfelől vannak előnyei – van életünk! –, másrészt hátrányai – mivel a vírus így még gyorsabban terjed. A színházak például nyitva vannak ugyan, de az előadások gyakran (az utolsó pillanatban) elmaradnak, vagy ha megoldható, akkor beugrásokkal mennek le. Gyárfás Dorka járt utána annak, színészek és színházvezetők hogyan viselik ezt az állandó bizonytalanságot.

Semmi sem mutatja jobban, milyen helyzetben élünk, mint ahogyan ennek a cikknek a sorsa alakult. Csütörtökön felhívtam Máté Gábort, a Katona József Színház igazgatóját, hogy arról érdeklődjek, hogyan lehet ilyen körülmények között színházat működtetni, és megbeszéltük, hogy – mivel azon a héten egyre-másra maradtak el az előadások náluk – másnap bekukucskálhatok egy beugró próbába, amelynek révén Tasnádi Bence átvesz egy kisebb, ám fontos szerepet a szombati Platonov-előadásban.

Péntek reggelre azonban kiderült, jobb, ha megkímélem őket a látogatásomtól, ugyanis addigra világossá vált: az előző napi értekezletünkön (amit még személyesen tartottunk) a mi szerkesztőségünkben is megjelent a vírus, és nekem legalább három napot kell várnom azzal, hogy leteszteljem, nem kaptam-e el én is. Nagyjából így változik a helyzet napról napra mindenütt.

„Kicsit olyan, mint egy halálközeli élmény”

Tasnádi Bencével végül telefonon beszéltem, így tudtam meg, hogy azon a héten hat előadásából hat maradt el, viszont a beugrása sikeres volt, így a Platonov legalább lement. „Most már hozzászoktunk a helyzethez – ha szombaton kiderül, hogy az embernek másnap még sincs előadása, kicsit elszomorodik, és fáj a szíve a nézőkért, akiknek csalódniuk kell, ugyanakkor el tudja tölteni a vasárnap estéjét színház nélkül is. Olykor nem jön rosszul egy kis szabadidő.

De ennek a beugrásnak kifejezetten örültem, kárpótolt a többiért, és újra fontosnak érezhettem magam.”

Ilyenkor a színészeknek két-három nap felkészülési idejük van arra, hogy bebiflázzák másvalaki szövegét, és egy felvételről megfigyeljék a mozgásokat, és maximum egy vagy két próbájuk, hogy le is járják, be is gyakorolják a feladatot. Ez azért extrém stresszhelyzet, de a legtöbb esetben gyümölcsöző. „Nem olyan bonyolult ám” – magyarázza Bence, – „egy képletben kell betöltened egy előre meghatározott helyet. Csak az avatatlansága okoz némi izgalmat, hogy három nap alatt kell behoznod azt a munkát, amire másoknak két hónapjuk volt – ugyanakkor nagyon látványos eredményt lehet elérni, és egy csomó felesleges körtől mentesül az ember, sok olyan variációtól, amiről a próbafolyamat során már kiderült, hogy nem működik. Neked már csak a végleges megoldást kell hozni.”

Bár régen az volt gyakorlat, hogy a beugró színészek pár előadást lejátszhattak később is – hiszen, ha már ennyi munkát fektettek a tanulásba, akkor legyen arányos a megtérülése –, de a Covid óta többnyire egy alkalomról van szó. Bence szerint ez nem is baj, az a tudás úgyis hamar elillan: „Nem állítom, hogy a szöveget ma (három nappal később) is fel tudnám mondani.

Ilyenkor az ember agya úgy működik, mint egy egyetemi vizsgán: másnapra elfelejtesz mindent, amit az alkalomra bemagoltál.”

De a vizsgadrukk is hasonló, illetve még nagyobb, hiszen egy nézők előtt lejátszott előadás a tét. Ezért is mondja Bence: „Kicsit olyan, mint egy halálközeli élmény.”

A sors fintora, hogy ugyanazon a héten, amikor Bence a Platonov-beugrásra készült, a felesége, Józsa Bettina is ugrott (ahogy a színészek mondják), csak az Örkényben: ő pedig Térey János Lót című darabjának egy (elég jelentős) szerepét vette át. Itt – ha lehet – még nagyobb volt az izgalom, ugyanis Bettina még új a társulatban, ebben az évadban szerződött oda, tehát a kollégákat (akikre támaszkodnia kell) is kevésbé ismeri, ráadásul élete első beugrása volt, soha azelőtt nem csinált ilyet, és a darab utolsó előadását kellett megmentenie (tehát bizonyosan egyszeri alkalomra szólt a felkérés).

„Egy elismerés volt magam felé, hogy képes vagyok megugrani”

Az egész úgy történt, hogy Bettina kedden épp bent próbálta a színházban Szabó Magda Az ajtó című regényének adaptációját, aminek a szünetében jelentette nekik a művészeti titkár, hogy egy kolléganő tesztje pozitív lett. „Pont ott volt Mácsai Pál (az igazgató – szerk.) is, és egyből megfogta a kezem, majd azt mondta: be kell ugranom az előadásba. Nagyon megijedtem, mert láttam ezt az előadást, és tudtam, hogy sok jelenetről van szó (összesen kilencről), és terjedelmes szövegről. Maga a darab sem egyszerű, van például egy jelenet a végén, amiben ennek a karakternek fehérneműben kell sírva ordítoznia – ettől eléggé féltem, mert szégyenlős típus vagyok, és itt még nem is álltak rendelkezésre hetek, hogy feloldódjak. Úgyhogy

ez egy hatalmas bátorságpróba volt nekem, de azt kell, hogy mondjam: végül nagyon jól éreztem magam benne. Tudtam élvezni a játékot.”

Egy ilyen nagy kihívást – és most nem az utolsó jelenetről beszélünk – csak úgy lehet teljesíteni, ha minden mást kizár az ember. Bettina tehát erre a pár napra elkérte magát Az ajtó esti próbáiról, és szerdán-csütörtökön csak azzal foglalkozott, hogy biflázza a szöveget és nézze a felvételeket – volt olyan is, hogy a felvételre mondta rá a szöveget, hogy a ritmust is megtalálja, amiben a kollégák dolgoztak. Mivel a férje is ugyanebben a helyzetben volt, az egyikük otthon készült, a másikuk meg inkább bent, a színházban, hogy ne zavarják egymást.

Aztán péntek este volt egy próbája, amikor átmentek a jelenetein kétszer, szombat délután pedig – közvetlenül az előadás előtt – tartottak egy utolsó lejáró próbát. „Igazából már péntekre tudtam a szöveget, úgyhogy akár aznap is lehetett volna az előadás. Hál’ istennek gyorsan tanulok, amivel korábban, a főiskolán ugrattak is az osztálytársaim. Ha volt egy előadás, mindig mindenki más szövegét is fel tudtam mondani, valahogy gyorsan beeszi magát a fejembe.”

Nagyon meghatotta, hogy az előadás végén a kollégák is megtapsolták, és jólesett neki a bizalom a vezetőség részéről is, hogy azt gondolták róla: megbirkózik a feladattal. „Mindenki iszonyú segítőkész volt, úgyhogy igazából nem is kellett félnem.” És mivel nemcsak teljesítette a feladatot, hanem megélhette azt is, hogy bele tudott lazulni, át tudta adni magát a szerepnek, ezért úgy érzi, kifejezetten profitált belőle. És nemcsak azt, hogy ezentúl könnyebben kapható lesz ilyen feladatra.

„Ez egy elismerés volt magam felé, hogy képes vagyok megugrani” – mondja.

Az Örkényben egyébként viszonylag ritkán marad el előadás, mivel szigorúan kezelik a helyzetet: kétnaponta tesztelik a társulatot. (A Katonában ellenben csak azokat ellenőrzik, akik az előadásban csókjelenetbe kerülnek, vagy aki gyanús jeleket észlel magán, és kéri, hogy teszteljék.) Bettina szerint ennek köszönhető, hogy egyszerre sokan még nem dőltek ki náluk, és a hiányzókat tudják pótolni beugrással. Amikor azonban Mácsai Pált faggattam arról, hogyan éli meg igazgatóként a helyzetet, egy nagy sóhaj kíséretében inkább csak annyival kommentálta, hogy halálosan unja, mert a monoton helyzetben csak egy érdekes dolgot tapasztal: az érzelmi hullámzást. Néha torkig van, néha pedig inspirálja, hogy állják a sarat. Nem öröm az sem, hogy drága a színháznak a folyamatos tesztelés. De az érzéseiben – hogy feszült attól, amilyen körülmények között élünk – valószínűleg minden színházigazgató osztozik.

Orlai Tibor biztosan, aki a Belvárosi Színház vezetőjeként ráadásul magánvállalkozást működtet, tehát csak a nézői bevételekből gazdálkodhat.

„Az eddigi színházi pályafutásom legnehezebb időszaka”

„Sorra betegszenek meg a kollégák, nemcsak a színpadon dolgozók, hanem a háttérembereink is” – mondja. – „Vannak előadások, amiket megpróbálunk megtartani beugrással, de van, amit beugrással sem lehet megoldani. Ez olyan, mint amikor egy házban valahol fellángol a tűz, azt megpróbáljuk eloltani, de amint sikerül, máshol újra lángra kap. És természetesen ugyanez tapasztalható a nézői oldalról is. Míg december második felében úgy érzékeltem, hogy elindult végre a jegyvásárlás, most megint megállt, és rendszeresen jelentkeznek a nézőink, hogy karanténba kerültek, cseréljük ki a jegyüket. Mi pedig szó nélkül kicseréljük egy későbbi előadásra, mert úgy érzem, ebben a helyzetben nem tehetünk mást.

A nézők is lojálisak hozzánk – elfogadják, ha beugrás vagy műsorváltozás van –, akkor nekünk is lojálisnak kell lennünk hozzájuk.”

Ők már szeptembertől december végéig is (tehát csak az idei évadban) több millió forintot költöttek tesztelésre. „Nem tudok mit tenni, ezt finanszíroznom kell. A legtöbb este így is veszteséges, mert nincs annyi jegybevételünk, amennyi fedezné a megnövekedett költségeinket, de nem hagyhatjuk abba, mert akkor eltűnünk a színházi térképről, és mert a közönségünk bizalmát meg kell szolgálnunk. Meg persze azért sem, mert a már létrehozott remek előadásainkat játszani szeretnénk. Bár ez az eddigi színházi pályafutásom legnehezebb időszaka, ugyanakkor az eddigi legerősebb évadunk is, sokak szerint a legjobb előadásokkal” – mondja.

Ha csak egy színészt kell pótolni, akkor ők is társulaton belül oldják meg a beugrást – bár náluk nem „társulat”, hanem „alkotóközösség” működik. „Nagyon át kell gondolni, hogy egy vagy két előadásért szabad-e csuklóztatni a színészeket egy ilyen megtépázott időszakban” – vallja Orlai. – „Azt az előadást például, amit egyetlen beugró próbával nem lehet betanulni, vagy teljesen személyre szabott a szerep, vagy többes beugrás lenne szükséges, nem tartjuk meg. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy csak kis szerepet lehet átvenni, mert sok más szempont is befolyásolja, hogy meg lehet-e oldani egy beugrást.”

Náluk legutóbb Örvös András és Grisnik Petra mentett meg egy előadást, de amikor például a Budapest, Te című zenés „városnézés” (ahogy a színlap definiálja) egyik szereplője betegedett meg, akkor neki sem futottak a pótlásának, mert abban annyi dal és olyan bonyolult koreográfia van, hogy rövid idő alatt lehetetlen megtanulni.

„Az is előfordulhat, hogy egyszer csak egy idős kolléga azt mondja, ő már nem mer színpadra lépni, és akkor ezt el kell fogadnunk, nem kényszeríthetjük rá” – folytatja Orlai.

– Nyilvánvaló, hogy most más szabályok szerint kell működnünk. Sokkal empatikusabbnak kell lennünk egymással és a másik félelmével szemben. Mindenkinek az életéről van szó, és mi nem játszhatunk senkinek az életével – annál is kevésbé, mivel tudjuk, hogy az ember mentális állapota befolyásolja az egészségét. Aki retteg, az – tapasztalatom szerint – sajnos könnyebben kapja el a vírust, mint ahogy a betegség leküzdésében is fontos tényező a hozzáállásunk. Édesanyám orvos volt, ezt tőle tanultam.”

„Sajnos kezdünk ebbe is beleszokni”

Orlai Tibor lélekben már arra a helyzetre is felkészült, ha az állandó tűzoltással és újratervezéssel sem lehet tovább működni. „Az előző évadban nyolc bemutatónk volt, amiket a Covid miatt végül alig játszhattunk, ezért úgy érzem, mintha tele lennénk új előadásokkal. Ennek következtében úgy döntöttem, hogy a március-áprilisra tervezett bemutatóinkat lemondom – addig is lesz még két premierünk. Májusig ebben a visszafogott tempóban haladunk tovább, és az is benne van a pakliban (ha a fertőzések száma exponenciálisan nő), hogy egy időre muszáj lesz bezárni a színházat – akkor is, ha hivatalosan nem rendelik el, de mi működésképtelenné válunk. Ennek sajnos fennáll a veszélye” – mondja.

A színészházaspár azonban – igaz, másik színházakban, de – nagyon nem ennek szurkol.

„Ugyan most sokkal bizonytalanabb helyzetben dolgozunk, én mégis örülök annak a lehetőségnek, hogy talán mégis színpadra léphetek adott este, mintsem hogy kizárt a színpadra lépés”

– mondja Tasnádi Bence. – „És nagyon örülök, hogy egyelőre a nézők is kitartanak.”

Józsa Bettina pedig hozzáteszi: „Volt idő, hogy mindenki mérgelődött az állandó bizonytalanság miatt, de én például most átkerültem az elfogadás szakaszába: ha elmarad egy előadás, akkor elmarad. Sajnos kezdünk ebbe is beleszokni. És inkább így működjünk, csak legalább lehessen játszani – ez a lényeg.”

A beugrás mindkettejük életét megfűszerezte, és sikerélményt adott nekik, nem beszélve arról, hogy tudat alatt – mint minden színész – talán mindig is készültek rá. „Színészek gyakran álmodják – köztük én is –, hogy felmennek a színpadra, és nem tudják, mi a dolguk, mi a szövegük, csak azt, hogy nézik őket” – mondja Bence. – „Ilyenkor a színész olyan emberfeletti teljesítményt tud nyújtani, mint egy vizsgán. Valahogy az munkál bennünk, hogy muszáj átmenni, ha kettessel, akkor kettessel, de megbukni nem lehet. Nyilván előfordulnak hibák és bizonytalanságok, de az előadás lemegy, és a nézők nem szenvednek hiányt.”

Sőt, mi is úgy élhetjük meg a nézőtérről, hogy egy különleges és egyszeri élményben volt részünk, amellett, hogy lassan csodaszámba megy, hogy egyáltalán ott ülhetünk.

Gyárfás Dorka

forrás: https://wmn.hu

Az értelmező pontosítás egy finomítása: mégis, nem is sem.

Az EMMI pontosító tájékoztatása a színházi előadások látogatásáról: előre megváltott, ülőhelyre szóló jeggyel zárt helyen sincs szükség védettségi igazolványra.
“Kulturális események látogatottságának pontosító tájékoztatása
A kulturális terület védettségi szabályozását a 484/2020 Kormányrendelet tartalmazza, amely részletesen leírja a védettségi igazolvánnyal látogatható rendezvények köret.
Minden kulturális esemény, zenés-táncos rendezvény, falunap, egyéb rendezvény, sportrendezvény stb. rendezvénynek minősül, ezért csak védettséggel rendelkező személyeknek és a felügyeletük alatt álló 18 éven aluliaknak látogatható.
A jelenlegi szabályozás azonban, amennyiben a kulturális eseményt az e művészet céljára rendelt helyszínen tartják meg, előre megváltott jeggyel ülőhelyre szól, valamint a néző az előadás időtartama alatt az ülőhelyén tartózkodik, az adott kulturális eseményt kiveszi a rendezvény fogalma alól. Így ezen feltételek teljesülése esetén nem kötelező a védettség igazolása, bárki szabadon látogathatja a színházi, mozi, cirkuszi stb. előadásokat.
Budapest, 2021. szeptember 04.”

MOSTANTÓL CSAK VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNNYAL LEHET SZÍNHÁZBA MENNI

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szeptember 2-i jogszabálytisztázó tájékoztatása és a Főpolgármesteri Hivatal állásfoglalása alapján a színházlátogatás védettségi igazolványhoz kötött. A nézőtéren maszk használata jelenleg nem kötelező.

A színházak kérik, hogy az aktuális előírásokról tájékozódjanak Önök is, mert az előadások a hatályos járványügyi intézkedések szerint látogathatók.

A kormány nyáron könnyítette a szabályozást, a kormányközeli Magyar Teátrum Társaság július elején üdvözölte is a lépést. Úgy tudjuk viszont, hogy Fekete Péter, az Emmi kultúráért felelős államtitkára szeptember 2-án úgy beszélt a védettségi igazolvány szükségességéről a színházak igazgatóinak, mint amire eddig is szükség lett volna.

A Vígszínház közleményében azt írta, hogy aki nem tudja igazolni a védettségét, a jegyeit az előadás előtt 5 nappal vissza tudja váltani vagy ajándékutalványra tudja cserélni. A szeptember 4-i és 5-i előadások belépőinek árát igény esetén előadáskezdésig visszafizetik jegypénztárakban. A nézőtéren maszk használata jelenleg nem kötelező.

A korábban bevezetett jogszabály nem változott, viszont az értelmezése igen:

“484/2020. (XI.10.) Korm. rendelet 6. § (2a) * A jegy megváltásával látogatható kulturális eseményen nézőként a koronavírus ellen védett személy, valamint a felügyelete alatt lévő tizennyolcadik életévét be nem töltött személy vehet részt.(2b) * A sportrendezvény, illetve a kulturális esemény szervezője, valamint a sportrendezvény, illetve a kulturális esemény helyszínének üzemeltetője vagy vezetője, illetve a szervező, az üzemeltető vagy a vezető alkalmazottja köteles annak a nézőnek a beléptetését megtagadni, valamint a belépését megakadályozni, aki a koronavírus elleni védettségét vagy az életkorát e rendeletben meghatározott módon nem igazolja.”

forrás: https://szinhaz.online

Csak védettségi igazolással látogathatóak a színházak

Egy júliusi kormányrendelet még úgy határozott, hogy korlátozások nélkül lehet színházba menni.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szeptember 2-i jogszabálytisztázó tájékoztatása és a Főpolgármesteri Hivatal állásfoglalása alapján a színházlátogatás védettségi igazolványhoz kötött – derül ki a Vígszínház oldalán megjelent közleményből.

Azt írták, hogy a nézőtéren maszk használata jelenleg nem kötelező.

„Amennyiben nem rendelkeznek védettségi igazolvánnyal, jegyeiket az előadást megelőző 5. napig ajándékutalványra cseréljük vagy visszaváltjuk. A szeptember 4-i és 5-i előadásaink belépőinek árát igény esetén előadáskezdésig visszafizetjük jegypénztárainkban” – írták.

A kormány nyáron könnyítette a szabályozást, amely szerint elméletileg korlátozások nélkül lehetett színházba járni, a Magyar Teátrum Társaság július elején üdvözölte is a lépést.

A 444 viszont úgy tudja, hogy Fekete Péter, az Emmi kultúráért felelős államtitkára szeptember 2-án úgy beszélt a védettségi igazolvány szükségességéről a színházak igazgatóinak, mint amire eddig is szükség lett volna.

forrás: https://hvg.hu/

Az Orlai Produkció közleménye

Kedves Nézőink,

A kormány rendelete értelmében négymillió beoltottnál megnyithatnak a kulturális intézmények is.

Az újraindulás egy színházban egyik napról a másikra megfeszített erővel lehetséges, mi azonban úgy döntöttünk, hogy a jelenlegi járványhelyzetben májusban zárva maradunk.

Önökhöz hasonlóan mi is nagyon várjuk már a találkozást, de felelősséggel tartozunk Önökért, művészeinkért és a háttérben dolgozókért. Amíg nem tudjuk a teljes biztonságot garantálni, nem kockáztatjuk a nyitást. Az emberélet, az egészség számunkra a legfontosabb, életkortól függetlenül.

Bár májusban élőben nem játszunk, de a SzínházTV-n nyolc előadást kínálunk, köztük premierként Csákányi Eszter zenés estjét. Az Akit az istenek szeretnek május 27-én debütál a képernyőkön. Ne feledjék: bérleteiket és páros jegyeiket ezekre az online közvetítésekre is átválthatják!

Reménykedve nézünk a nyár elé. Kérjük, böngésszék a szabadtéri színpadok műsorát, keressék előadásainkat! Az ország minden szegletébe elvisszük Önöknek a közönségkedvenc produkciókat és az új bemutatókat.

Köszönjük, hogy ebben a nehéz időszakban is mellettünk állnak. Támogatásuk sokat jelent nekünk.

Nézzenek bennünket online, néhány hét múlva találkozzunk szabadtéren, és bízzunk abban, hogy ősszel újult erővel, együtt, szabadon nyithatjuk meg a 2021/2022-es évadot állandó játszóhelyeinken!

Forrás: Facebook

 

„A színházban volt, aki sírt, hogy nem akarja beoltani magát, akkor elveszti az állását?”

Akár napokon belül újranyithatnak a színházak, de a miniszterelnök és az államtitkár nyilatkozatai rengeteg nehéz kérdést felvetnek. Van, ahol akkor sem nyitnak ki, ha megtehetnék, és van igazgató, aki szerint a jelenlegi rendelkezések hosszú távon ellehetetlenítik a tervezhető működést.

Mi ebben az évadban már nem nyitunk ki. Már március elején kimondtuk, hogy bárhogy is lesz, ezt a tavaszi évadot már elengedjük, hiszen a színházat két hónapra előre kell egyeztetni. Attól, hogy vannak színészek és kihirdetjük a műsort, még nem biztos, hogy néző is lenne: a közönséget is időben el kellene érni

– mondja a hvg.hu-nak Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a független színház egyik legfontosabb bázisának, a Jurányi Inkubátorháznak vezetője, amikor arról érdeklődünk, kinyitnak-e, amit lehet. Azaz várhatóan már a jövő héten, csaknem fél év kényszerszünet után.

A teljes cikk a hvg.hu oldalán olvasható.

Színházak zárt ajtók mögött

Van, aki teljesen leállt, más a biztonsági intézkedések betartása mellett tovább próbál. Az évad és a költségvetés sokadik újratervezéséről színházakat kérdeztünk.

Az újabb járványügyi szigorítások a teátrumokat is érintik, ismét kényszerű intézkedésekre késztetik a direktorokat. Át kell ütemezniük a bemutatóikat, át kell szervezniük a belső munkamegosztást, kreatív megoldásokat kell keresniük. Túl kell élniük. - Az anyagi helyzete a színháznak az EMMI támogatás szinten tartása miatt ebben az évben stabil. A terhelés alapvetően emberi, lelki. Az újraindulás anyagi terhei jelenleg nem felbecsülhetőek. Ezek közül a legnagyobb bizonytalanságot az jelenti, hogy milyen gyorsan tér vissza a közönség. Folyamatosan figyeljük a számokat, a legnagyobb kihívás a tervezhetetlenség, de igyekszünk a bemutató állapotáig eljuttatni az előadásokat. A jelenlegi járványhelyzetben azonban a próbafolyamatokat és az élő streameket is leállítottuk, kivárunk - fogalmazott Mádi Zoltán, a Vígszínház gazdasági igazgatója. A mostani korlátozások alatt nincs tiltva a munkavégzés a színházakban, ugyanakkor az előttünk álló két hétben úgy szerveztük át a munkákat, hogy azok a lehető legkevesebb kontaktussal járjanak: home office, szabadság kiadások, közösségi munka, elkülönített munkavégzés - mondta Crespo Rodrigo, a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatója. - Nálunk most nincs próba, így ezzel nem kell foglalkoznunk, március 22-től kezdünk új próba időszakot. A szinten tartó próbákat lemondtuk, hogy senkit ne sodorjunk veszélybe. Összességében folyamatosan dolgozunk és mindenki számára találunk értelmes feladatot, igaz nem feltétlenül az eredeti munkakörében. A gazdasági egyensúly megtartása a legfontosabb feladat, hiszen úgy kell készülni a nyitásra, hogy nem tudjuk mikor és milyen ütemezéssel fog megtörténni. Vidéki színházként elsősorban a bérletes nézőinkre támaszkodunk, nem mindegy mikor lehet bérletet hirdetni és azt se felejtsük el, hogy még pótolnunk is kell. A fenntartó önkormányzat sincs könnyű helyzetben, szeretném ha magunk tudnánk megoldani a felmerülő problémákat, ugyanakkor bízom a pályázatokban, a pandémiás keretben és az átgondolt tervezésünkben. A nézőinkkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az online térben, decembertől már 11 előadásunkat streameltük és az évad végéig tervezünk így leadni előadásokat - jegyezte meg Crespo Rodrigo. Sajnos a színház eddig is zárva tartott a közönség előtt, de legalább a művészeti munka, a próbák és néhány stream-előadás folyhattak élőben. Most ezek is újra leálltak. A meghirdetett streameket felvételről fogják sugározni, a tervezett új, élő programokat pedig későbbre halasztják. Élőben streamelt előadásaikat rögzítették, így felvételről továbbra is tudnak streamelni. Ahogy színészeik biztonságosan színpadra léphetnek maszk nélkül is, úgy az élő streamet folytatják - tájékoztatta lapunkat az Örkény Színház, amelyik intézmény még tavaly nyáron saját stúdiót is épített a stream előadások közvetítésére. A hiányzó jegybevételek miatt a fővárosi támogatás és a tartalékaink segítségével, valamint az állami bértámogatással nagyon feszes gazdálkodással egyben tartják a színházat, de ma már ehhez nagy szükségük van a streamelt előadások jegybevételére is. A próbák egy része zoomon folytatódik, a munkatársak pedig home officeban dolgoznak - tették hozzá. A Vígszínházban a már rögzített előadásokat tudják streamelni, érezhető igény van rá a nézők részéről - tette hozzá Mádi Zoltán. Emellett az archívumban lévő felvételek utómunkálatait végzik. - A Vígszínház szerencsés helyzetben van ilyen szempontból, változatos tematikájú felvételek állnak rendelkezésünkre - fogalmazott a gazdasági igazgató. - A nézőkkel való kapcsolattartás egyértelműen az online felületekre tevődött át az elmúlt időszakban. Számos levelet, hozzászólást, megkeresést kapunk, amelyek arról szólnak, mennyire hiányzik a miskolciaknak a színházi élmény és a társulat. Igyekszünk közösségi felületeinken olyan izgalmas tartalmakat közzétenni, amivel továbbra is közel tudunk maradni nézőinkhez. Decemberben elindult "A deszka népe-történetek a színfalak mögül" című videósorozat, amelynek hetente jelentkező részeiben a kulisszák mögé pillanthatnak be a nézők. Rendszeresen adunk hírt a próbákról, a készülő produkciókról is, hogy nézőink lássák, mi most is értük, nekik dolgozunk, és ahogy lehet, újra magas minőségű előadásokkal várjuk őket három játszóhelyünkön. Februárban elindult saját fejlesztésű stream oldalunk is, ahol minden csütörtökön és szombaton az elmúlt évek legsikeresebb előadásainak rögzített felvételét közvetítjük. Amint a járványügyi helyzet megengedi, élő streamekkel is jelentkezni fogunk - mondta Béres Attila a miskolci teátrum igazgatója. Arra a kérdésre, hogy miként érinti a színház helyzetét a mostani újabb szigorítás Béres Attila elmondta: ahogy az elmúlt időszakban, úgy most is a zárt ajtók mögött folyamatos a munka színházban. A biztonsági intézkedéseket betartva, rendszeres tesztelések mellett készülnek az új bemutatók. Januárban elkészült a Producerek című musical, februárban a Miskolci Balett új produkciója, A helység kalapácsa, jelenleg pedig a Hermelin című színműre készül a társulat, a próbákon résztvevők számát a lehető legkevesebbre csökkentve, szigorú biztonsági előírások mellett. A színház minden munkatársa várja már, hogy újra nézőket fogadhassanak, és ahogy nyithatnak, rögtön új produkciókkal várják majd a közönséget. A 2021-2022-es évad tervezése is folyamatban van, hamarosan kezdődik a szerződtetések időszaka. Mindent megtesznek, hogy ebben a nehéz helyzetben is fenn tudjuk tartani a színház működésének megszokott rendjét. - Minden színház nehéz helyzetben van, hiszen közel egy éve tart már a járvány. Az idei költségvetésünk kapcsán bizakodóak vagyunk, reméljük, a nehéz gazdasági helyzet ellenére is sikerül a korábbi feltételekkel és az előző évek magas színvonalán működnie a közel 200 éves Miskolci Nemzeti Színháznak - tette hozzá Béres Attila. Azt is kérdeztük a teátrumoktól, hogy a jelenlegi helyzetben kell-e a munkatársaik szerződését módosítani. - Mivel jelenleg is folyik a munka a színházban, így eddig nem volt szükség a szerződések módosítására - közölte Béres Attila. A Vígszínházban a munkavállalók esetében nem történt szerződés módosítás. Külső szerződések esetében igen, ami különböző arányú csökkentést jelent. Az Örkény Színházban egyelőre szerencsére nem kényszerültek ilyen lépésre. Arra is kíváncsiak voltunk miként terveznek, számítanak-e a mostani nehéz helyzetben fenntartói kompenzációra. További kompenzációra nincs esély ebben az évben. Tekintettel arra, hogy a finanszírozásunk szinten maradt, bár az előadások bevételei kiesnek, ugyanakkor az élő előadások elmaradásával, az azok létrehozásával kapcsolatos költségek is csökkennek, így talán nem billen nagyot a gazdálkodásunk - jegyezte meg Mádi Zoltán - A fenntartó részéről egyelőre nem volt szó a jegybevétel kiesés miatti kompenzációról - fogalmazott az Örkény Színház illetékese.

forrás: https://nepszava.hu/

MEGHATÓ VIDEÓBAN BUZDÍT A KITARTÁSRA 320 MAGYAR ÉNEKES

A Kórusok Téli Éjszakáján Csepella Olivér (Csaknekedkislány) és Tóth Árpád (Csíkszerda) közös szerzeményét, a Szorítsatok című dalt adták elő. A zeneszerzővel beszélgettünk.

Az interjú a Kultúrpart Trend FM-en futó műsorában hangzott el 2021. március 3-án, a beszélgetőtárs Kalmár András volt.

forrás (és a meghallgatható beszélgetés) itt: https://kulturpart.hu/

Egyre több premier marad el, nem kockáztatnak a színházak

A járványhelyzet folyamatos kihívás elé állítja a kulturális intézményeket és produkciós irodákat, nem elég, hogy csak az online térben közvetíthetik előadásaikat, a próbák és a streamelt bemutatók is el-elmaradoznak az egészségügyi kockázat miatt.

A lapunk eljutott információ szerint több színház megkapta az az ajánlást, amelyben a koronavírus növekvő esetszámai miatt azt javasolják az intézményvezetőknek, hogy fontolják meg a jelenleg zajló próbák leállítását és az élő közvetítések szüneteltetését a művészek és a stáb egészségének megőrzése érdekében. Azt nem tudjuk, hogy az alábbi bejelentések összefüggésben állnak-e értesülésünkkel, ám mindegyikben közös, hogy nem akarnak kockáztatni, és inkább leállítják a készülő premierek próbafolyamatait a helyzet javulásáig.

Az Orlai Produkciós Iroda hétfőn jelentette be közösségi felületén, hogy leállítja a Hárman a padon című előadás próbáit a járványhelyzet és a növekvő esetszámok miatt. „Nehéz szívvel hoztuk meg a döntést, hiszen a próbafolyamat utolsó részéhez értünk. A főpróbahetet az előadás felvételével szerettük volna lezárni, amelyet terveink szerint március 25-én láthattak volna.

Felelősséggel tartozunk művészeink és munkatársaink egészségéért, ez ma mindennél fontosabb. Bízunk abban, hogy megértik döntésünket.

Az Orlai Produkciós Iroda az eddig felvett előadásait továbbra is közvetíti.

A Vígszínházban is leálltak a soron következő premier, a Lóvátett lovagok próbái. Mint közleményükben írják, a járványhelyzet drasztikus romlása miatt kollégáik és művészeik egészsége érdekében elhalasztják a szombatra tervezett élő közvetítést is.

„Nem kockáztathatunk, vigyáznunk kell egymásra.”

A korábban rögzített előadásokat, köztük A rendes lányok csendben sírnak című produkció stream premierjét a bejelentés nem érinti, ezeket a későbbiekben közzéteszik.

A Miskolci Nemzeti Színház mai közleménye értelmében elmarad a Vadkacsa című előadás élő online közvetítése március 4-én. „A jelenlegi járványügyi helyzetben, figyelembe véve a fertőzöttek növekvő számát, színházunk kénytelen elhalasztani a streamet. „Kollégáink és művészeink egészsége érdekében egy későbbi időpontban tartjuk meg az előadást” – írják.

Leállítja az élő streamelést az Örkény Színház is, és kizárólag korábbi előadásokat közvetítenek online március 8-áig. Mint írják,

„komolyan kell vennünk a fertőzések felfutásából következő felelősségünket.”

A Thália Színház is leállította a Kelemen József rendezésében készülő Feydeau-darab, Az álmomban megcsaltál próbáit biztonsági okokból.

Kollégái egészségének megóvása érdekében a Katona József Színház február 26-tól két hétre leállította a színpadi próbákat. A titkárság, az adminisztratív, a gazdasági, valamint, a kommunikációs részlegek dolgozói home office-ban folytatják a munkát. Új K:ortárs című sorozatuk éppen aktuális próbáit, felvételeit tehát későbbre halasztják. Lear király című készülő előadás résztvevői, ahogy eddig, továbbra is az online térben dolgoznak. A már meghirdetett és a közeljövőben bejelentett katonás online közvetítéseket mindez természetesen nem érinti, hiszen azokat felvételről sugározzák.

Amint további információ birtokába jutunk az elmaradó premierek kapcsán, frissítjük a cikkünket.

Egri Márta, Gálvölgyi János és Benedek Miklós - a Hárman a padon c. előadás szereplői az olvasópróbán (forrás: Orlai Produkciós Iroda)

forrás: https://fidelio.hu/

A Színház TV közleménye a "Hárman a padon" online bemutatójának csúszásáról

Kedves Nézőnk,

A Covid-19-járvány veszélyes. Hiába gondoljuk, hogy mindjárt túl vagyunk rajta, amíg nem kapta meg mindenki a biztonságos védőoltást, addig veszélyben vagyunk. A Benedek Miklóssal, Gálvölgyi Jánossal és Egri Mártával készülő Hárman a padon próbáin mi már jártunk pénteken. Csodás előadás születését láttuk, ami a színészektől igazi jutalomjátékot ígér.

Az esetszámok napról napra egyre aggasztóbban emelkednek, a három művész pedig a veszélyeztetett korosztályba tartozik, ezért Orlai Tibor, az előadás producere felelősségteljesen úgy döntött, hogy amíg nincsenek beoltva a színészek, és nem lesznek biztonságban, nem kockáztathatunk.

Mivel még nem mindannyian kapták meg az oltást, a március 25-i premiert későbbi időpontra kellett tolnunk. Az Ön megváltott jegye természetesen érvényes lesz a későbbi premierre.

A jelenlegi járványhelyzetben színházat streamelni nem egyszerű feladat, de az egészség és a biztonság a legfontosabb szempont számunkra is.

Felelősnek érezzük magunkat a művészekért, különösen az idősebb kollégákért, ezért maximálisan egyetértettünk Orlai Tibor döntésével, és amíg nincsenek beoltva, nem engedjük tovább próbálni a művészeket.

Köszönjük megértését, hamarosan jelentkezünk, a bemutató új dátumával.

Addig is várjuk előadásainkon! Jó egészséget kívánunk!

“Azon belül, ami van, ez a legjobb helyzet” – Jólléti biztosunkkal beszélgetünk

Civil ügyekben aktív, ugyanakkor élvezi az elcsendesülést. Szeret a természetben sétálni, megélni az elzártság nyugalmát, ugyanakkor élőben játszana már… Boldog a magánéletében, de a nagypolitikától herótot kap. A Momentán Társulat jólléti biztosával, Várady Zsuzsival beszélgetünk. Igen, mesél arról is, hogy mi az a jólléti biztos!

ZSUZSI, A JÓLLÉTI BIZTOS

A nézők nem tudják, hogy a Momentán Társulatnak van jólléti biztosa… Mi ez a munkakör, hogyan alakult ki? És 2020-2021-ben hogy változott meg?

A Momentánnál művészileg demokratikusan működünk. Tehát nincs egy művészeti vezető, soha nem is volt, akinek az ízlése, a véleménye vagy a víziója határozza meg a társulatot. Hanem az emberek, személyiségek és ízlések sokfélesége határozza meg. Ez a színpadon egy áldás. A háttérmunkában és a hétköznapokban viszont olykor nehézséget okoz, amikor a szerteágazó személyiségeinket próbáljuk összehangolni.

És ezért pár éve van egy művészeti felelős, akit évről évre újraválasztunk. Aki együttműködik az ügyvezetőnkkel, megcsinálja a színházi beosztásokat, foglalkozik az egyedi kérésekkel, kérdésekkel művészeti szempontból: elvállaljuk-e, mi fér bele, mi nem stb. De ezt a munkakört is kettéválasztottuk két éve, mert túl sok feladata volt. És a másik feléből lett az úgynevezett jólléti biztos. Ez vagyok én.

Két dologért vagyok felelős, egyrészt a társulati tréningekért, azaz szakmai programjainkért, másrészt pedig a jóllétünkért. Ez egyfajta HR dolog: érezzük jól magunkat együtt, ha valakinek konfliktusa van, akkor legyen lehetősége, kerete, formája annak, hogy ezt hogyan, kivel beszélje meg. Én tervezem meg azt is, hogy menjünk kirándulni, hogy karácsonykor angyalkázzunk.

Szóval ez a jóllét-rész arról szól, hogy legyen dedikált idő és ember arra, hogy ne csak munkatársként, szakmai társakként jöjjünk össze, hanem annak öröméért is, hogy együtt vagyunk.

És a szakmai programok, társulati tréningek hogyan néznek ki?

Egy héten egyszer, hétfőn összegyűlünk és együtt töltünk egy bő fél napot, és tréningezünk. Ezek nagyobb része kifejezetten imprószakmai tréning: előadásokat fejlesztünk vagy valamilyen szakmai készséget; és ezt valamelyikünk tartja a társulatból. A tréningek másik része pedig egy külsős meghívottal zajlik, akit azért hívunk, hogy tanuljunk tőle valamit, ami nem konkrétan impró, de mégis gazdagít minket.

Ilyen volt tavaly Molnár Zsófi beszédtechnika tanár, előtte Bakó Gábor tánctanár, előtte Elek Ányossal színpadi verekedést, harcot tanultunk, amit be tudunk építeni az előadásokba.

Ennek a kettőnek a szervezése, logisztikája, igények begyűjtése, emberek találása az én feladatom jólléti biztosként.

Hogyan változtak a tréningek az utóbbi évben?

Az előző évadban márciusban leálltunk, megszűntek a beszédórák… Augusztusban egy intenzív háromnapos belsős szakmai tréninget tartottunk, ennyit tudtunk csinálni tavasz-nyáron. Szeptember végén pedig indult volna az újfajta képzés: pantomimeztünk volna. Ami nagyon hasznos, hiszen az imprószínpadon mi láthatatlan dolgokkal dolgozunk… De ugye a vírushelyzet ezt elmosta, ráadásul megértettük, hogy a technikai részt kell fejlesztenünk, hogy át tudjunk állni online előadásokra. És ezért most ősz óta ez van: az online előadásainkat fejlesztjük mind technikailag, mind színpadilag. Nagyon más műfaj: máshogy kell játszani, meg kell szokni, hogy kamerákba kell nézni, kisebb mozdulatokkal játszani stb. Ezért most nincs külsős fejlesztés, hanem az online formáinkon dolgozunk. Illetve pont most kezdünk valami újba, márciustól egy történelmi tematikájú impróelőadást kezdünk próbálni.

És ezt is élvezed szakmailag, vagy csak „kényszer”, amit megpróbálsz szeretni?

A külsősök által adott tréningek engem mindig nagyon inspiráltak, mert sokat tett hozzánk, hogy tanultunk valami újat. De hozzáteszem, hogy most ősz óta a technikai átállás kapcsán is tanulunk rengeteg új dolgot. Nagyon sokféle újdonságot fedeztünk fel ezekkel az előadásokkal, hogy mit lehet megcsinálni a színpadon, a képernyőn. Az elmúlt egy hónapban például a Rendezők Viadalát áttettük online-ba, azért nagyon izgalmas volt felfedezni olyan filmnyelvi dolgokat, amit online meg tudunk csinálni, egyébként élőben a nézőkkel pedig nem lenne rá lehetőség.

Tehát ez is egy tök jó tanulás, persze! De az élő együttlét örömét nem tudja megadni. Azon belül, ami van, ez a legjobb helyzet, amiben lehetünk, de azért nem ez az álomállapot…

Egy előadás, amit nézőknek játszol, az feltölt. Látod, hogy adtál, érzed, hogy örülnek, jókedvű embereket látsz, akik visszadobják neked a szeretetüket. Tehát egy energiaáramlás van oda-vissza, amivel egy jó előadás után mind a nézők, mind a játszók feltöltődve érnek haza. Egy online előadásnál furcsa és nehéz, hogy nincs visszajelzés.

Mármint persze van egy csomó pozitív impulzus a csetfelületen, köszönömök a végén, ami nagyon fontos is és nagyon jólesik. De az, amit megtanultál, hogy a színpadon érzed, hogyha tartasz egy szünetet, akkor hirtelen mindenki rád figyel, és ott megáll a levegő, vagy bemondasz egy poént és nevetnek. Tehát hogy együtt lélegzik ott egy közönség, magának a színháznak a varázsa, ami egy jelenléti műfaj… Hogy ez nincs meg, hát ez baromira hiányzik. Annyira el voltunk eddig kényeztetve, erre is megtanít ez a vírus, hogy ezt készpénznek vettük, most meg ez nincs…

És nincs bennem sem harag, sem bármi, hogy ez miért nincs, de attól még hiányzik és várom, hogy majd legyen újra persze!

Igen, értem. Mondjuk furcsa is lenne, hogyha nem várnád :)

ZSUZSI, A CIVIL

Mondtad, hogy kettős érzés van benned most. Van, ami felhúz és van, ami lehúz. A nagy társadalmi változtatási igény és ami egy kicsit ellentmond ennek, hogy a magánéletben megéled a meghittséget, nyugalmat… Hogy van ez benned? Mesélsz a „civil” szerepvállalásaidról?

Mindig volt bennem egy igény a társadalmi szerepvállalásra vagy „civilkedésre”. És valójában az történt, hogy ez megtalált most engem. Tehát nem magamtól csaptam fel aktivistának, hanem az SZFE-t elkezdték ellehetítleni, és én mint aki oda jártam, ott doktoriztam, ott tanítok, része lettem ennek a természetesen és organikusan alakuló ellenállásnak. És akkor ott egy nagy kérdés persze, hogy mennyire szippantódsz be és mennyire veszel magadra felelősséget, és én eléggé beszippantódtam. Ami persze relatív, mert azt látom, hogy vannak olyan emberek, akik fél éve napi 14 órákat ezért dolgoznak ingyen és bérmentve…

De belekerültem, és ott is maradtam, mert oda húzott a szívem. És lett ez a Sztrájk TV, amiben szerkesztő lettem. Már a sztrájkszervezésben is lelkesen benne voltam, mert ez nekem nagyon tetszett, hogy ez jogilag teljesen tiszta, és közben világosan kifejezzük az ellenállásunkat, tehát ez nekem nagyon kedvemre való forma. Ez az idealizmusomat mutatja (nevet) – semmit nem is értünk el vele, tehát konkrétan le sem ültek velünk tárgyalni…

Szóval jött a Sztájk TV, ami egy online szabadegyetem. Az egyetem tanárai nyilvános előadásokat adnak, amit mi streamelünk. És ezt szerkesztem. És akkor ezen a nehéz, mocskos, terhelt dolgon belül ez egy izgalmas, kulturális szerkesztői feladat.

Egyébként ez az SZFE csapat valahogy mindenre ezt választja – de ebben a Momentán is hasonló –, hogy nehéz helyzetben a kreativitás kapcsol be. Hogy akkor ebből mit lehet csinálni, alkotni. Így ezekből a nehéz dolgokból állandóan születik valami szép. És hát nagyon durva hónapokon vannak túl a diákok is, az oktatók is, és a munkatársak is.

Anno Pintér Béla mondta 8-9 éve, hogy: Az előző kormány pénzt adott nekünk, a mostani pedig témát… És a többi „civilkedés”?

Benne vagyok egy szivárványcsaládos csoportban. Kb. másfél éve lettem benne aktívabb, pár másik lelkes emberrel közösen párhavonta eseményeket, találkozókat szerveztünk szivárványcsaládoknak, ahol ismerkedtünk, beszélgettünk a jogi helyzetről, lehetőségekről, tapasztalatokról stb. És közben gyorsan változott a közélet: elkezdtek nonszensz megjegyzéseket tenni kormányon lévő emberek, minősíteni a melegeket, és olyan törvényt előkészíteni, ami szerint nem fogadhattak örökbe homoszexuálisak vagy egyedülállók… A jobboldali sajtó is bedurvult. Tehát olyan támadások indultak el, amire egy önvédelmi reakció volt, hogy kezdjünk el beszélgetni arról, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben.

És akkor az augusztusi rendezvényre odajött 30 szélsőjobbos, akik fenyegetőleg léptek fel. Te csak éled az életedet, de valahogy szembejön a közélet meg a politika, és akkor azon el kell gondolkodni, hogy hogyan tovább.

És hogyan lett tovább?

A szivárványcsaládos atrocitás ott tart, hogy voltam a rendőrségen, mert feljelentést tettünk, elindult egy ügy, de ki tudja, mikorra lesz bármi fajta ítélet. A további aktivizmustól viszont elment kicsit a kedvem, meg főleg az energiám is: merthogy mindez ugye párhuzamosan zajlik az SZFE üggyel. De szerencsére páran fantasztikusan tolják ezt, hihetetlen intelligenciával, türelemmel, kitartással, én most ebben az ügyben kicsit zárójelbe tettem magam.

Beköszön állandóan az ablakon a politika, a nagypolitika, és ezzel küzdök napi szinten, hogy mi a jó döntés: teljesen kizárni, inkább nem is foglalkozni vele, csak a saját kis békés burkomban élni...

Mert én egy olyan szerencsés helyzetben és emberekkel körülvéve élek, hogy megtehetném, hogy nem foglalkozom semmivel. Ez az SZFE kapcsán mondjuk pont nem igaz… (kicsit nevet) De úgy egyébként: hogy mi a jó arány… Engedjek is, de közben adjak is ebbe a térbe erőt, miközben nem lehet, hogy ez felemésszen. Tehát nagyon fura ez a helyzet, és nyilván sokan küzdünk ezzel…

Igen, valószínűleg… És mi a harmadik aktivista projekt, amiben részt vettél/veszel?

Az egy csodálatos felkérés volt: a Független Előadóművészeti Szövetségnek, a FESZ-nek volt egy nagyköveti kampánya, hogy a független színházakban dolgozók, elsősorban a háttérmunkásoknak induljon egy közösségi kampány (kellékesek, díszítők, öltöztetők, dramaturgok – akiknek jelen helyzetben alig van munkalehetőségük).

Én voltam az egyik nagykövet, akit felkértek. Ez egy nagyon jó kaland volt, januárban két héten keresztül vittük hírül ezt a kampányt. És csodálatosak voltak az emberek, annyira sokan segítettek adománnyal, csomóan színházi szakmából, akiknek szintén semmi pénzük… De például volt általános iskolai osztálytársam is adományozott, akiről azt sem tudom, hogy mi van vele. Sokan ott voltak, figyeltek, segítettek.

Sosem jutott eszembe pénzt kérni valamire, de másnak pénzt kérni nagyon jó érzés. Ez egy nemes ügy, aminek a szolgálatára voltunk mindannyian. Hajtott az adrenalin is, hogy minél több pénzt gyűjtsünk össze, és persze fontos a játék-jellege is. Sok pénzt sikerült összegyűjteni, nem is vártunk ennyi támogatót, ez nagy öröm. És ha már így előkerült, továbbra is lehet támogatni a FESZ Segélyalapot.

ZSUZSI, A MAGÁNEMBER

Hú, azt érzem, hogy nagyon negatív voltam az interjú alatt. És ez azt hiszem, olyan, amivel nem szívesen szembesülök, mert általában én vagyok a jókedvű, a pozitív, az üdvöske, az energiabomba, a tele vagyok tervekkel… És furcsa ezzel szembesülni, hogy most nem tudom betölteni ezt a szerepet. Persze nem is biztos, hogy dolgom mindig ezt a feladatot ellátni, valószínűleg most jutottam el idáig az önismeretben.

Érdekes, hogy a jólléti biztos pedig te vagy, ez is végül is egy ilyen feladat.

Hát én ezen már annyit röhögtem decemberben, amikor meg voltam kicsit zuhanva, hogy lehet-e úgy valaki jólléti biztos, hogy amúgy ő nincs jól...

Igen, felmerül a kérdés, hogy a saját jóllétedet hogy biztosítod?

Hm, életvezetési tippeket szeretnétek? (nevet)

Igazából egyszerű dolgokat tudok mondani. Például meditálok reggel, ez fontos és nagyon szeretem. A természet. Sokat kirándulunk. Finomakat eszünk. Többet itthon vagyok, a házimunkában felfejlődtem. (Volt honnan.)

Tanítok is, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumnak van egy OKJ-s képzése, ott tanítok fiatalokat improvizálni. Nagyon szeretem őket, iszonyatosan energikusak, jókedvűek, szerethetőek, ez például mindig abszolút feltölt.

Március végével szabadtéren vagy valamilyen módon szeretném újrakezdeni az imprós csoportomat is. És persze a Momentán, hogy be lehet menni minden héten, együtt játszani, próbálni. Ez egy tök nagy csoda szerintem, hogy az így felállt. Átképeztük magunkat valamivé sok háttérmunkával és segítséggel: sikerül jelen lennünk. Ez nagy öröm. És büszkeség is, és kihívás is, mert annyira más dolgokat kell csinálni így a színpadon, ami jó feladat. Ez is nagy öröm.

forrás: https://momentantarsulat.hu

Ördögkatlan – a dátum már megvan, a fellépőkre még várni kell

Nem babonából, hanem a koronavírus-járvány jelentette létszámstopp után maradt el a tizenharmadik Ördögkatlan Fesztivál. A 2021-es évben már kijelölték a dátumot, de a rendezvény sorsa még nincs kőbe vésve. Bérczes László lapunknak súgott.

Idén augusztus 3. és 7. között bolydul meg főként Nagyharsány környéke, amikor öt napig prémium koncertek, színházi előadások és egyéb programok állnak majd a kultúra szolgálatába. A tizennegyedik fesztivál fellépőinek sora még nem látott napvilágot, de Bérczes László, a rendezvény egyik fő szervezője az Új Harkányi Híreknek elárulta: szándékuk szerint legalább kétharmadban a tavalyi terveket fogják követni, és a legpozitívabb forgatókönyv szerint április második felében, májusban számolhatnak be sok-sok konkrétumról. A konkrét szerződésekkel, felkérésekkel várunk – tette hozzá a rendezés járvány jelentette bizonytalanságaira utalva.

Felidézte: tavaly a 30Y húszéves évfordulóját akarták megünnepelni, de a 21 ugyanolyan fontos, mint a húsz, így ha lesz Katlan, Zoliék a középpontban lesznek. Mint Bérczes László emlékeztetett, tavaly díszvendégnek hívták meg Bereményi Gézát, ami idén is így lesz. Szintén díszvendég lett volna a Nézőművészeti Kft. számos előadásával, és most sincs okuk másként tenni. Az azért nem biztos, hogy ugyanazok az előadások érkeznek – árulta el.

forrás: https://harkanyihirek.hu

A turizmusénál is nagyobb ütés érte a kreatívipart

Európa kulturális és kreatív szektorát a koronavírus-válság jobban sújtotta, mint minden más iparágat a repülés kivételével – derül ki egy jelentésből, amely jelentős állami és magánberuházásokra szólít fel a hosszú távú, helyrehozhatatlan károk elkerülése érdekében.

A kreatív ágazat – ideértve a tévét, mozit, rádiót, a zenét, a kiadványokat, a videó játékokat, az előadó művészetet és a képzőművészetet – bevételei tavaly 31,2 százalékkal, megközelítőleg 200 millárd euróval estek vissza 2019-hez képest. Ez még az európai turizmus 27 százalékos visszaesésénél is drámaibb adat. Csak a légi közlekedési szektor – aminek a bevételei 31,4 százalékkal csökkentek – szenvedett többet.

A kreatív iparon belül a legnagyobb vesztes az előadóművészet és a zeneipar, bevételeik 90 illetve 76 százalékkal estek vissza – írja a Le Monde. A jelentést, ami a 32 európai alkotói érdekképviseletet tömörítő szervezet megbízásából készült Jean-Michel Jarre, az elektronikus zene egyik legnagyobb egyénisége mutatta be az Európai Bizottságnak kedden. Az online találkozón részt vett Thierry Breton belső piaci, Nicolas Schmit foglalkoztatási és Paolo Gentiloni gazdaságpolitikai biztos is. A megbeszélésen arról is szó volt, hogy a 750 millárd eurós európai helyreállítás terv részeként 15 millárd eurót a remények szerint a kreatív iparnak szánnának.

2019-BEN, A VILÁGJÁRVÁNY ELŐTT EURÓPA KULTURÁLIS ÉS KREATÍV ÁGAZATA KÖRÜLBELÜL 7,6 MILLIÓ EMBERT FOGLALKOZTATOTT, TÖBB MINT KÉTSZER ANNYIT, MINT A TELEKOMMUNIKÁCIÓ ÉS AZ AUTÓIPAR EGYÜTTESEN, ÉS AZ EU TELJES GDP-JÉNEK KÖRÜLBELÜL 4,4 SZÁZALÉKÁT TETTE KI.

„Amit most látunk azonban, az a, szó szerint több ezer helyszín bezárásának drámai következménye” – idézte a tanulmány koordinátorát, Marc Lhermittet a The Guardian.

A járvány miatti sokkhatás az egész szektorban érezhető, a bevételek az előadó művészetben 90 százalékkal, a zeneiparban 76 százalékkal estek vissza. A képzőművészet, a könyvkiadás, a sajtó, a filmgyártás és a televíziózás 20 és 40 százalék közötti visszaesést mutat, egyedül a videojátékok forgalma emelkedett 9 százalékkal.

A digitális fogyasztás növekedése nem kompenzálta az offline eladásokból és az élő eseményekből származó bevételkiesést, mondta Lhermitte. A zeneipar élő eseményekből származó bevételei 35 százalékkal csökkentek, miközben a digitális piacon szerzett bevételek csak 8 százalékkal nőttek. Az európai mozik bevételkiesése pedig 75 százalékos 2019-hez képest.

A 2020-ban beszedett jogdíjak 35 százalékkal csökkentek, ami azt jelenti, hogy számos alkotó jelentős bevételkiesésre számíthat a következő két évben, még akkor is ha 2021-ben fellendülés lesz – áll a jelentésben.

A NYÁRI FESZTIVÁLOK LEMONDÁSA OLYAN SÚLYOS CSAPÁS A FIATAL MŰVÉSZEK ÉS ELŐADÓK SZÁMÁRA, AMINEK A KÖVETKEZMÉNYEI ÉVEKIG ÉREZHETŐK LESZNEK.

Ha az élő produkciók és offline események nem indulhatnak be minél előbb, akkor az új projektek befektetései mind elszállhatnak. Ráadásul ha a helyszínek hamarosan újra meg is nyílnának, egy friss közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 46 százaléka még hónapokig nem érezné magát fesztelenül egy koncerten, 21 százalék szerint ez a bizonytalanság évekig is eltarthat.

A jelentés ezért felhívja a figyelmet, hogy „az EU és a tagállamok nyújtsanak támogatást, és ösztönözzék a fellendüléséhez szükséges magánbefektetéseket is olyan mértékben, ami tükrözi az iparág súlyát és fontosságát ”.

forrás: https://index.hu/

Jótékonysági est a magyar kultúra napján

Január 22-én élő adománygyűjtő esttel zárul a FESZ Segélyalap adománygyűjtő kampánya, amelyet a COVID-19 járvány második hulláma kezdetén indítottunk azért, hogy áthidaló pénzügyi támogatással segíthessük a független színházi területen dolgozó művészeket és a háttérszakmák dolgozóit.

2021. január 22., péntek, 19:00

Műsorvezető: Grisnik Petra és Göttinger Pál

Adományaikat az est folyamán is várjuk az adjukössze oldalunkon:
https://adjukossze.hu/.../msodik-hullm-tamogassuk-a...

Vagy utalhatnak adományt közvetlenül a Segélyalap számlaszámára is:
Magnet Bank Zrt
16200106-11663151
Külföldről:
Magnet Bank Zrt.
1062 Budapest, Andrássy út 98.
IBAN: HU91162001061166315100000000
SWIFT: HBWEHUHB

forrás: https://www.facebook.com/

Tanulságos évtől búcsúzik a társulat

Bizonytalanság – Barnák László szerint ez a szó összegzi leginkább a Szegedi Nemzeti Színház idei esztendejét. Az igazgató azonban hangsúlyozta, a járványhelyzet okozta nehézségek, lemondások és veszteségek egy fontos és szép tanulságra is rávilágítottak.

Az idei 12-ből mindössze 4 hónapon át tudott a Szegedi Nemzeti Színház társulata kö­­­zönség előtt játszani a két játszóhelyen összesen 165 előadásán. Ez havonta több mint negyven előadást jelent, ami a körülményekhez képest kimagasló teljesítmény, pláne a nézettségi adatok fényében.

Fény a sötétben

– Tavaly 85 százalékos volt a nézettségünk, idén átlagosan 84 százalékos. Az adatok tehát azt mutatják, hogy a nézők érdeklődése töretlen, és a veszélyhelyzet ellenére is ugyanolyan kedvvel jártak színházba, vállalva a kényelmetlenségeket, mint a hőmérőzés, a távolságtartás, a kézfertőtlenítés vagy a maszkviselés. Ezekben a nehéz időkben rengeteg erőt tudtunk meríteni közönségünkből, amiért nagyon há­­lásak vagyunk. Az év legnagyobb és legszebb tanulsága számunkra, hogy a színházra minden körülmények között szükség van – fogalmazott az igazgató, aki hálával emelte ki továbbá, hogy a kedden zárult bérlet- és jegyvisszaváltási időszak során nagyon sokan támogatták a színházat, és nem igényelték vissza a jegyeik, bérleteik árát.

Lelki és anyagi teher

A kényszerű, hézagos nézőterek és bezárások anyagilag is komoly nehézségeket okoztak a teátrum számára.

– A tervezett bevételeinknek mindössze körülbelül az egyharmada folyt be idén, több mint 150 millió forintos kieséssel kell számolnunk – közölte Barnák László. Hozzátette, az idei esztendő érzelmileg is óriási kihívások elé állította a művészlelkeket.

– A töredékházak, majd a zárt kapuk bizonytalansága mellett nyilván aggódott mindenki a saját és hozzátartozói egészségéért is, hiszen sokan vagyunk, csaknem 250 ember dolgozik a színházunkban. Az is öröm számunkra, hogy beváltak a járvány­ügyi óvintézkedéseink, hiszen nem váltunk gócponttá, csupán elvétve voltak covidos munkavállalók – részletezte.

Produkciók a polcon

– Ezen a héten kerül befőttes­üvegbe a 39 lépcsőfok produk­ciónk, az 1984 és A padlás mel­­lé. Jövő héten végéhez ér a Dido és Aeneas és a Négyhangú opera próbafolyamata is, januárban pedig elkezdődik a Black Comedyé. Ezeket a darabokat a nyitás után gyors felelevenítést követően rögtön tudjuk majd játszani. Ha a legoptimálisabb esetet vesszük alapul, és az idei évadban még kinyithatunk, akkor mindezek mellett a Sirályt, a tervezett továbbjátszásainkat és a Szöktetés a szerájbólt is mindenképpen szeretnénk bemutatni – mondta. A produkciók online közvetítésén is sokat töprengtek, ám a jogdíjak, a szükséges technikai háttér hiánya és a szűkös anyagi lehetőségek ezt nem teszik lehetővé.

A közelgő ünnep kapcsán el­­árulta, a színház közösségi oldalán és honlapján több meglepetéssel is készül a társulat: az érdeklődők ízelítőt és szívmelengető részleteket kaphatnak majd a készülő előadásokból.

forrás: https://www.delmagyar.hu/

A RENDEZVÉNYTILALOM ELLENÉRE FIZETIK A KATA-T AZ ELŐADÓMŰVÉSZEK

A Music Hungary Szövetség a pénzügyminiszterhez fordult, kérve, hogy a rendezvénytilalom idején a KATA-s előadóművészek is mentesüljenek a tételes adófizetési kötelezettség alól – emlékeztetett a Fidelio.

A november 11-én megjelent Magyar Közlönyben kihirdetett gazdaságvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban levélben fordult Varga Mihály pénzügyminiszterhez a magyar zeneipar szereplőit tömörítő Music Hungary Szövetség.

A szövetség nem tartja jónak, hogy a Közlönyben felsorolt, mentesített tevékenységek között szerepelt ugyan az előadó-művészet, illetve az előadó-művészetet kiegészítő tevékenység, ám a jelenlegi enyhítés, ellentétben a tavaszi intézkedésekkel szemben, ezúttal csak a KIVA adózási formára vonatkozik, a KATA-sokra nem, pedig a zenei szektorban ez utóbbi a legjellemzőbb adózási forma.

A szövetség továbbá kéri Varga Mihály pénzügyminisztertől, hogy ha lehet, a KATA-s adóalanyok is mentesülhessenek a tételes adó megfizetése alól, nem csak a novemberi hónapra, hanem addig, míg az élőzenei rendezvényekre vonatkozó tilalom él. (Levelük teljes terjedelmében itt érhető el.)

forrás: https://szinhaz.online

A családoknak olcsó szórakozás, de a színházaknak nem hoz megváltást az online közvetítés

Jó, ha nullszaldósra ki lehet hozni egy streamelt színházi előadást. A független társulatok és a vállalkozóként dolgozó színházi szakemberek nagyon nehéz helyzetben vannak.

Koronavírus - a második hullám, a második lezárás

A sokak által vártnál később, de november közepén a magyar kormány is úgy döntött, korlátozások bevezetésével próbálja megfékezni a koronavírus-járvány második hullámát. A döntés pillanatában napi ötezer új fertőzöttet azonosítottak, és jobbára 50 és 100 között járt a vírus következtében 24 órán belül elhunytak száma. Az első lépés részleges lezárást jelent, de kérdés, hogy ez mennyire hatékony. Kövesse híreinket!

Először nem tudtunk játszani, aztán visszaszivárogtak a nézők, majd félházaknak játszottunk, aztán maszkban ültek a nézők

– sorolta Kovács Patrícia színésznő a hvg.hu-nak, hogyan kerültek egyre nehezebb helyzetbe a színházak a koronavírus járvány miatt. „Én még játszottam azon a héten, amikor csak minden harmadik széken ült ember, nagyon abszurd volt” – tette hozzá.

Tavasszal, az első hullám idején a színházaknak – más kulturális intézményekhez hasonlóan – be kellett zárniuk. A HVG írt arról, hogy Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter júliusban még elképzelhetőnek tartotta, hogy a kormány 200 főben maximalizálja a beltéri kulturális események látógatószámát, végül az elképzelésből nem lett semmi.

Ehelyett maszkviselésre, távolságtartásra és gyakori kézmosásra hívták fel a színházlátogatók figyelmét, illetve arra, hogy aki teheti, online vegyen jegyet és a nem egy háztartásban élők legalább két szék távolságra üljenek. Majd pár hónappal az újranyitás után a színházaknak – lényegében egyik napról a másikra – ismét be kellett zárniuk. A november 10-i intézkedés nehéz helyzetbe hozta az intézményeket.

Rugalmasnak kell lennünk

– indokolta Kovács Patrícia, miért indították el a SzínházTV-t. Az ötlet, hogy streameljék az előadásokat, még a tavaszi lezárások idején született, „amikor mindenki otthon ült és streamelte a különféle sorozatokat”. A színésznő a SzínházTV háziasszonya, az ő dolga, hogy a kulisszák mögé vigye a nézőket. „Minden előadáshoz speciális tartalmakat gyártunk, van, hogy beszélgetünk az alkotókkal, vagy épp a háttérszemélyzetet mutatjuk meg, ahogyan a takarásban dolgoznak, egyáltalán azt, hogy milyen a színház hátulról” – mesélte.

Az online színházi közvetítés újdonságnak számít Magyarországon. A csapat eleinte csütörtöki közvetítéseket tervezett, csakhogy mire belevágtak volna, a korlátozások életbe léptek, és a színházak bezártak. Nem maradt más lehetőség, mint nézők nélkül forgatni. „Az első közvetítésünk, az Egy őrült naplója úgy ment le, mintha lettek volna nézőink, de hát nem voltak” – mesélte a színésznő. Eddig hat előadást vettek fel, mint Kovács Patrícia fogalmazott:

a színházak is érzik, eljöhet az a pont, amikor esetleg mi sem mehetünk be dolgozni, és nem szeretnék, hogy a nézők tartalom nélkül maradjanak.

A SzínházTV egy vállalkozás, a pénzt az induláshoz egy építőipari vállalkozó adta, aki azt kérte, nevét ne írjuk le, mindössze annyit lehet róla tudni, hogy „nagy színházrajongó”. Több tízmillió forintot költött a technikára, a felvételeket hat kamerával, 4K Ultra HD minőségben rögzítik. Az üzlet lényege, hogy a jegybevételen osztozik a SzínházTV és a színház, ahonnan közvetítik az előadást. Az, hogy mennyibe kerül egy jegy egy online színházi közvetítésre, függ attól, hogy a színháznál van-e a szerzői jog, vagy a jogtulajdonosokkal újra meg kell állapodni. Emiatt lehetnek eltérések az árazásban. "De ne felejtsük el, hogy itt egy jegy áráért akár egy egész család élvezheti az előadásokat" – hangsúlyozta.

Megéri az online közvetítés?

Az Egy őrült naplójára egyébként 1200 jegyet adtak el, ami „nagyjából nullszaldóra elég” – mondta a hvg.hu-nak Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója. A Katona József Színház és a Játékszín mellett ez a színház is csatlakozott a SzínházTV-hez, innen a New York-i komédiát közvetítették Básti Julival, Nagy-Kálózy Eszterrel és Rudolf Péterrel a főszerepben.

Kétszer is meggondolnám, mit engedek az online térbe és mit nem

– mondta az igazgató, aki szerint a Centrál esetében csak kifutófélben lévő előadások közvetítése jöhet szóba, különben később majd nem váltanak rájuk jegyet a színházban. "A tavaszi repertoár főszereplőit nem streamelhetem, mert nem kaptam rá jogot a jogtulajdonosoktól, de nem is streamelném” – tette hozzá.

Ami a Centrál Színház Kft.-t illeti, ez egy nonprofit magáncég. Míg más színházak költségvetését jellemzően háromnegyed részben az állam és/vagy önkormányzat állja, egynegyed részben pedig a jegybevétel adja, nálunk ez pont fordítva van. "Erre az évre 250 millió forint úgynevezett többlettámogatást kaptunk az államtól, a szükséges többit a jegyeladásból kell fedeznünk. A színház tartalékai még néhány hónapra elegendőek, de már a tavaszi záráskor munkatársakat kellett elbocsátani. Attól még, hogy zárva vagyunk, vannak költségeink, rezsit, munkabért most is fizetni kell.” Ebben – az igazgató szerint – komoly segítség, hogy az állam most a második hullámban állja a bérek 50 százalékát, csakhogy sokan – a színházakra jellemző módon – vállalkozóként, számlára dolgoznak, utánuk pedig nem jár állami támogatás.

Ez problémát jelent a független társulatoknál is. Miközben a tavaszi veszteségek következményeivel is alig tudtak megküzdeni, most bevétel nélkül marad mindenki, aki szabadúszóként dolgozik. „Ha a veszélyhelyzet elhúzódik, az RS9 Színháznak január végéig több mint 100 előadása maradhat el, ez mintegy 60 munkatárs háromhavi bevételének kiesését jelenti” – tájékoztatott Lábán Katalin, a színház egyik alapító vezetője.

Urbanovits Krisztina, a KV Társulat vezetője arról számolt be, hogy a repertoárjukon szereplő 8 produkció összesen 18 előadása marad el év végéig, és 37-en, köztük színészek, technikusok, asszisztensek, fizetést csak a lejátszott előadás után kapnak. Pontosabban kapnának. A Manna Produkciónál ennél is nagyobb a baj: ott több mint 100 művész és háttérdolgozó marad előadás és ezzel együtt pénz nélkül.

Ezért a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) a független színházaknál és táncegyütteseknél vállalkozóként foglalkoztatott szakemberek, művészek és a háttérben dolgozók megélhetésének támogatására újranyitotta a tavasszal létrehozott segélyalapot. A pénzből szociális támogatásokat adnak. Az első hullám idején 70 színházi szakembernek tudtak segíteni.

A Thália Színház is előállt egy 15 millió forintos szolidaritási alappal, az intézmény Facebook-oldalán azt írta, "azoknak a művészeknek, akiknek nincs állandó szerződésük kőszínházi vagy egyéb intézménnyel, az elkövetkezendő nehéz időszakra az alap a lehetőségeihez képest támogatást nyújtson". Az első hullám idején a Színházi Szolidaritási Alap két hónapon keresztül havi 80 ezer forint támogatást adott az állandó szerződéssel nem rendelkező művészeknek, míg az Előadóművészi Jogvédő Iroda szintén létrehozott egy szociális alapot: a munkaviszonnyal nem rendelkező előadók 32 ezertől 144 ezer forintig igényelhettek támogatást. Itt számított a családi háttér és az eltartottak száma is. Összességében 90 millió forintot fizettek ki.

Ezeken kívül lehetett még pályázni

a Petőfi Irodalmi Múzeumnál,

a Nemzeti Táncszínháznál,

és a Nemzeti Színháznál.

Összesen 1 milliárd forintot osztott szét az állam pályázati úton a független művészek között.

Nem lesz állami mentőcsomag

Kerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy megtudjuk, most milyen segítségre számíthatnak a színházak. A minisztérium sajtóosztálya azt írta, hogy „az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Kultúráért Felelős Államtitkárság a pandémia tavaszi kitörése óta különböző intézkedésekkel támogatja a színházakat a járvány negatív hatásainak csökkentése érdekében”. Konkrétan arra hivatkoztak, hogy ebben az évben nyolc fővárosi és harminc vidéki színház és bábszínház került az állam és az önkormányzat közös működtetésébe.

A megállapodások fontos eleme, hogy az éves szinten megállapított támogatást az állam semmilyen körülmények között nem vonja el a színházaktól

– írták.

Azt, hogy a vállalkozóként dolgozó színházi szakembereket, valamint az őket foglalkoztató színházakat hogyan tervezi kompenzálni az állam, nem tudni.

A minisztériuméhoz nagyjából hasonló választ kaptunk a fővárosi önkormányzattól is. „2020-ra a fővárosi fenntartású színházak megkapták azt az összeget, amelyben megállapodtak, illetve a színházi dolgozóknak is járt ezen felül a Budapest-pótlék”. Megemlítették még, hogy nagy örömmel látják, „a járványhelyzetben is utat talál a művészet az emberekhez: az Örkény Színház és a Vígszínház is fantasztikus valós idejű előadásokat streamel”.

A Vígszínház például online közvetítette a Padlás 999. előadását, de sokan nem tudták nézni, noha előfizettek rá. A jegy 3900 forintba került. A problémát az okozta, hogy sokan nem kapták meg a linket, ahol nézni tudták volna a darabot. Kiderült, hogy az utolsó néhány órában olyan sokan vettek jegyet, hogy nem jutottak be az eSzínház oldalára, ahol az előadást közvetítették. A Vígszínház elnézést kért azoktól, akik pórul jártak, és ígérte, keresi a megoldást, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő.

Az Örkény Színház „előremenekült”, saját streamstúdiót épített nyáron, innen közvetítik az előadásokat. Azt írták, stream-repertoárjukat folyamatosan bővítik. Kizárólag élő előadást terveznek közvetíteni, felvétel csak akkor jön szóba, ha senki sem léphet az épületbe. Azt is hozzátették:

Reméljük, hogy odáig nem jutunk el.

A hvg.hu a járvány első hulláma idején egyébként online közvetített több előadást is az Örkény Színházból. Így lehetett megnézni Mohácsi János rendezését, az e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY című előadást, a János királyt, a Stuart Máriát, A vihart, a IV. Henriket, az Ibusárt, a Pillantás a hídrólt és a Liliomfit.

forrás: https://hvg.hu/