„Tudtam, hogy jönni fog ez, de persze, nem gondoltam, hogy így és ekkor” – ezzel a mondattal jelentette be a főszereplő, Göttinger Pál, hogy 250 előadás és 25 ezer néző után lekerül a Thália Színház műsoráról az elmúlt évek egyik legsikeresebb magyarországi színházi előadása, a Telefondoktor. A Blikk megtudta: a meglepő döntés hátterében személyes konfliktus áll.
A Thália Színházban 2012 óta futó, népszerű darab, a Telefondoktor nagy sorozata februárban befejeződik
A darabot számos helyszínen – Magyarországon és külföldön is – többször előadták
A szerző, Szabó Borbála személyes döntése alapján kerül le a darab a színház műsoráról, amely 250 előadást élt meg
Szabó Borbála a mai napig aktuális, szórakoztató egyszemélyes bohózata egy éjszakai poénnak indult a Bárka Színház kávézójában: a visszaemlékezések szerint előadás után szórakoztatták vele az alkotók a vendégeket. A darabot aztán Orosz Dénes rendezésében láthatta a közönség 2012 szeptemberétől egészen napjainkig. A Telefondoktort Budapesten kívül még 38 településen játszották, Stockholmban például kétszer is. A sikertörténet azonban véget ér.
A Blikk elérte a darab szerzőjét, Szabó Borbálát, aki szűkszavúan fogalmazott a történtekkel kapcsolatban.
– A döntésem egy személyes konfliktus eredménye, és inkább nem beszélnék róla –jelentette ki Szabó Borbála. – Én vagyok a darab jogtulajdonosa, így bármikor úgy dönthetek, hogy levetetem a műsorról, nincs felmondási idő. Ebben az esetben viszont megbeszéltük, hogy megvárjuk a 250. előadást. A Telefondoktort egyébként évek óta sikerrel játsszák Lengyelországban is, és remélem, itthon is lesz még belőle előadás!
A népszerű darabnak otthont adó Thália Színház sajnálattal vette tudomásul Szabó Borbála döntését.
„A produkcióhoz a Thália Színház kizárólag a játszóhelyet biztosította, így a produkció tulajdonosainak döntéseire nincs rálátásunk. Mi nagyon szerettük az előadást, és büszkék vagyunk rá, hogy nálunk futott ilyen szép számot, valamint, hogy nálunk búcsúzik” – írta a Blikknek a teátrum.
A 90 perces, szünet nélküli előadás főhőse Békés Dénes, egy sikeres nőgyógyász, aki váratlanul bezárja magát a rendelőjébe. Ahogy próbál telefonon segítséget kérni, kiderül, hogy nem mer igazat mondani: mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. Érdeklődésünkre a címszereplő, Göttinger Pál sem tudta megmondani, miért némul el a Telefondoktor.
– Ez a szerző döntése volt. Én egy közreműködő vagyok, a produkciós részbe nem vontak be – fogalmazott a Junior Prima-díjas színész-rendező. – A mulandóság műfaja az, amit űzünk, színházi előadás még nem ment örökké, de a veszteség érzése természetesen megvan. A Telefondoktor szerintem messze túlfutotta azt, amit annak idején terveztünk. Jó volt végigcsinálni, egy másik ember lettem azóta, amióta bemutattuk. Sokat tanultam, és számomra kerek ez a történet.
A Telefondoktort már csak két alkalommal láthatják a nézők – január 24-én, majd február 7-én –, ugyanis a főszereplő utána hivatalosan is bontja a vonalat.
A darabot számos helyszínen – Magyarországon és külföldön is – többször előadták
A szerző, Szabó Borbála személyes döntése alapján kerül le a darab a színház műsoráról, amely 250 előadást élt meg
Szabó Borbála a mai napig aktuális, szórakoztató egyszemélyes bohózata egy éjszakai poénnak indult a Bárka Színház kávézójában: a visszaemlékezések szerint előadás után szórakoztatták vele az alkotók a vendégeket. A darabot aztán Orosz Dénes rendezésében láthatta a közönség 2012 szeptemberétől egészen napjainkig. A Telefondoktort Budapesten kívül még 38 településen játszották, Stockholmban például kétszer is. A sikertörténet azonban véget ér.
A Blikk elérte a darab szerzőjét, Szabó Borbálát, aki szűkszavúan fogalmazott a történtekkel kapcsolatban.
– A döntésem egy személyes konfliktus eredménye, és inkább nem beszélnék róla –jelentette ki Szabó Borbála. – Én vagyok a darab jogtulajdonosa, így bármikor úgy dönthetek, hogy levetetem a műsorról, nincs felmondási idő. Ebben az esetben viszont megbeszéltük, hogy megvárjuk a 250. előadást. A Telefondoktort egyébként évek óta sikerrel játsszák Lengyelországban is, és remélem, itthon is lesz még belőle előadás!
A népszerű darabnak otthont adó Thália Színház sajnálattal vette tudomásul Szabó Borbála döntését.
„A produkcióhoz a Thália Színház kizárólag a játszóhelyet biztosította, így a produkció tulajdonosainak döntéseire nincs rálátásunk. Mi nagyon szerettük az előadást, és büszkék vagyunk rá, hogy nálunk futott ilyen szép számot, valamint, hogy nálunk búcsúzik” – írta a Blikknek a teátrum.
A 90 perces, szünet nélküli előadás főhőse Békés Dénes, egy sikeres nőgyógyász, aki váratlanul bezárja magát a rendelőjébe. Ahogy próbál telefonon segítséget kérni, kiderül, hogy nem mer igazat mondani: mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. Érdeklődésünkre a címszereplő, Göttinger Pál sem tudta megmondani, miért némul el a Telefondoktor.
– Ez a szerző döntése volt. Én egy közreműködő vagyok, a produkciós részbe nem vontak be – fogalmazott a Junior Prima-díjas színész-rendező. – A mulandóság műfaja az, amit űzünk, színházi előadás még nem ment örökké, de a veszteség érzése természetesen megvan. A Telefondoktor szerintem messze túlfutotta azt, amit annak idején terveztünk. Jó volt végigcsinálni, egy másik ember lettem azóta, amióta bemutattuk. Sokat tanultam, és számomra kerek ez a történet.
A Telefondoktort már csak két alkalommal láthatják a nézők – január 24-én, majd február 7-én –, ugyanis a főszereplő utána hivatalosan is bontja a vonalat.
forrás: https://www.blikk.hu
A 250. előadással búcsúzik a Telefondoktor című produkció, amely február 7-én utoljára lesz látható a Thália Színházban: a Göttinger Pál által játszott monodráma közel másfél évtizeden keresztül szórakoztatta a közönséget.
A Telefondoktor története 2011. május 5-én, a Bárka Színházban tartott nyilvános főpróbával vette kezdetét. A Bárka azóta bezárt, ahogy a produkciót életre hívó Manna Produkció, a Komédium, az FTP-program vagy éppen a győri Menház is már csak emlék. A darab azonban igazi túlélőnek bizonyult: játszották a Momentánban, majd hosszú éveken át a Thália Színház adott othont neki, miközben bejárta az országot (38 településen, mintegy 50 játszóhelyen), sőt, Stockholmba is eljutott két alkalommal. A 2014-es csúcsévben egyetlen évad alatt 23 előadást játszott belőle Göttinger, akivel Békés Dénes figurája idővel teljesen összenőtt. “A darab alatt szépen Békés Dénessé váltam. Egy ügyetlen, kicsit túl bátor, kicsit rossz döntéseket hozó férfivá, aki meg akar felelni mindenkinek, és közben derűsen retteg. Aki hibázik, de tanul belőle. Aki végül képes kiállni magáért. Nem hős, hanem ember – talán ezért volt olyan könnyű megszeretni” – mondta el Göttinger, aki számára ez volt az első alkalom, hogy hivatásos színészként színpadra állt. Azóta közel ezerszer lépett közönség elé, több mint hetven előadást készített – színészként és rendezőként egyaránt.
A Gáspár Anna produkciós vezetésével készült előadás szövegkönyvét Szabó Borbála írta, a látványt Csík Melinda tervezte, a zenét pedig Dinyés Dániel szerezte. A darab rendezője Orosz Dénes, akit többnyire filmes munkáiról (Coming out, Magic Boys, Poligamy, Seveled, Hogyan tudnék élni nélküled?) ismerhetünk. A búcsúnak különösen szép keretet ad majd, hogy az előadást az a Ragó Ancsa hangosítja majd, aki az első előadást is – akkor kilenc hónapos terhesen. Azóta felnőtt egy kislány, aki „odabentről” végigélte az előadás egyik legemlékezetesebb jelenetét, és felnőtt egy előadás is, amely generációkon ívelt át.
A Telefondoktor története 2011. május 5-én, a Bárka Színházban tartott nyilvános főpróbával vette kezdetét. A Bárka azóta bezárt, ahogy a produkciót életre hívó Manna Produkció, a Komédium, az FTP-program vagy éppen a győri Menház is már csak emlék. A darab azonban igazi túlélőnek bizonyult: játszották a Momentánban, majd hosszú éveken át a Thália Színház adott othont neki, miközben bejárta az országot (38 településen, mintegy 50 játszóhelyen), sőt, Stockholmba is eljutott két alkalommal. A 2014-es csúcsévben egyetlen évad alatt 23 előadást játszott belőle Göttinger, akivel Békés Dénes figurája idővel teljesen összenőtt. “A darab alatt szépen Békés Dénessé váltam. Egy ügyetlen, kicsit túl bátor, kicsit rossz döntéseket hozó férfivá, aki meg akar felelni mindenkinek, és közben derűsen retteg. Aki hibázik, de tanul belőle. Aki végül képes kiállni magáért. Nem hős, hanem ember – talán ezért volt olyan könnyű megszeretni” – mondta el Göttinger, aki számára ez volt az első alkalom, hogy hivatásos színészként színpadra állt. Azóta közel ezerszer lépett közönség elé, több mint hetven előadást készített – színészként és rendezőként egyaránt.
A Gáspár Anna produkciós vezetésével készült előadás szövegkönyvét Szabó Borbála írta, a látványt Csík Melinda tervezte, a zenét pedig Dinyés Dániel szerezte. A darab rendezője Orosz Dénes, akit többnyire filmes munkáiról (Coming out, Magic Boys, Poligamy, Seveled, Hogyan tudnék élni nélküled?) ismerhetünk. A búcsúnak különösen szép keretet ad majd, hogy az előadást az a Ragó Ancsa hangosítja majd, aki az első előadást is – akkor kilenc hónapos terhesen. Azóta felnőtt egy kislány, aki „odabentről” végigélte az előadás egyik legemlékezetesebb jelenetét, és felnőtt egy előadás is, amely generációkon ívelt át.
forrás: https://deszkavizio.hu
Nemrég Jászberényi Gábor vendég volt a Trend FM 94.2 Kapcsolódjunk! című műsorában, ahol Kalmár Andrással dumáltak mindenről, ami nekünk fontos:
hogy mi is a Dante, hogyan lett a Margit-negyedben egy színházi fókuszú, de minden műfajra nyitott alkotói tér, és mi mozgat minket nap mint nap.
Szóba kerültek az előadásaink (igen, az Óceánjáró, a Varjúkirály, a Színészet Képes Nagykönyve is 👀), a koncertek, a kiállítások – meg az egész gondolat, hogy jó lenne egy hely, ahová nem csak „programra”, hanem jelen lenni járnak az emberek.
Van úgy, hogy egy előadás nem egyszerűen csak fut a színházban, hanem együtt él velünk. Velünk öregszik, velünk változik, velünk költözik egyik játszóhelyről a másikra, miközben észrevétlenül beépül a mindennapjainkba. Ilyen volt a Telefondoktor is. Egy monodráma, amely közel másfél évtizeden át szólt hozzánk – és rólunk. Február 7-én, a Thália Színházban, a 250. előadással búcsúzik a közönségtől.
A hír egyszerre meglepő és csendesen elkerülhetetlen. Egy hosszú színházi út ér most a végéhez – kissé talán hirtelen, drámaian, úgy, ahogy az igazán fontos történetek szoktak. Göttinger Pál, az előadás egyetlen szereplője így fogalmazott a búcsú kapcsán: „Tudtam, hogy jönni fog ez, de persze nem gondoltam, hogy így és ekkor.” Egy mondat, amelyben ott van az elmúlt közel másfél évtized minden tapasztalata, átalakulása és ajándéka.
A Telefondoktor története 2011. május 5-én indult, a Bárka Színházban tartott nyilvános főpróbával. A Bárka azóta bezárt, ahogy a produkciót életre hívó Manna Produkció, a Komédium, az FTP-program vagy éppen a győri Menház is már csak emlék. A darab azonban mindezt túlélte. Játszották a Momentánban, majd hosszú éveken át a Thália Színházban, miközben bejárta az országot: 38 településen, mintegy 50 játszóhelyen, sőt, Stockholmban is kétszer. Pandémia ide vagy oda, a Telefondoktor mindig visszatalált a közönségéhez.
És a közönség mindig visszatalált hozzá. Marketing és különösebb közönségszervezés nélkül telt házak várták, a 2014-es csúcsévben egyetlen évad alatt 23 előadást játszottak. Voltak nézők, akik ötször, hétszer látták, családok, ahol a darab mondatai szállóigévé váltak. A történet – egy telefonok mögé szorult férfié, aki mindenkinek azt mondja, amit hallani szeretne, miközben a kis hazugságok lavinává nőnek – ismerősen csengett. Talán túlságosan is.
Békés Dénes figurája idővel összenőtt Göttinger Pállal. Ő maga így fogalmazott: a darab alatt „szépen Békés Dénessé váltam”. Egy ügyetlen, kicsit túl bátor, kicsit rossz döntéseket hozó férfivá, aki meg akar felelni mindenkinek, és közben derűsen retteg. Aki hibázik, de tanul belőle. Aki végül képes kiállni magáért. Nem hős, hanem ember – talán ezért volt olyan könnyű megszeretni.
A Telefondoktor nemcsak egy szerep volt, hanem pályakezdés is. Göttinger Pál számára ez volt az első alkalom, hogy hivatásos színészként színpadra állt; azóta közel ezerszer lépett közönség elé, több mint hetven előadást készített – színészként és rendezőként egyaránt. Mégis, ahogy ő maga fogalmaz, ezt az estét sosem felejti el. Ahogyan a február 7-it sem fogja: az utolsó előadást, ahol a nézőtéren ott ül majd a 25 ezredik néző.
A búcsú különösen szép keretet kap. Az előadást az a Ragó Ancsa hangosítja majd, aki az elsőt is – akkor kilenc hónapos terhesen. Azóta felnőtt egy kislány, aki „odabentről” végigélte az előadás egyik legemlékezetesebb jelenetét, és felnőtt egy előadás is, amely generációkon ívelt át.
A Telefondoktor egy korszak lenyomata volt. Szól a családi káoszról, a megfelelési kényszerről, a kimondatlan igazságokról, a modern ember szorongásairól – mindarról, amiről mi, nők és férfiak, anyák és apák, gyerekek és felnőttek nap mint nap gondolkodunk. Nem adott kész válaszokat, de kérdezni megtanított.
Talán ezért fáj az elengedés. Mert nemcsak egy előadástól búcsúzunk, hanem egy darabka saját életünktől is. Attól az időszaktól, amikor még felvettük a telefont, és hittük, hogy minden elsimítható egy jól időzített mondattal. Február 7-én még egyszer megszólal a csengő. Aztán csend lesz. De az emlék – ahogy a jó színház mindig – velünk marad.
A hír egyszerre meglepő és csendesen elkerülhetetlen. Egy hosszú színházi út ér most a végéhez – kissé talán hirtelen, drámaian, úgy, ahogy az igazán fontos történetek szoktak. Göttinger Pál, az előadás egyetlen szereplője így fogalmazott a búcsú kapcsán: „Tudtam, hogy jönni fog ez, de persze nem gondoltam, hogy így és ekkor.” Egy mondat, amelyben ott van az elmúlt közel másfél évtized minden tapasztalata, átalakulása és ajándéka.
A Telefondoktor története 2011. május 5-én indult, a Bárka Színházban tartott nyilvános főpróbával. A Bárka azóta bezárt, ahogy a produkciót életre hívó Manna Produkció, a Komédium, az FTP-program vagy éppen a győri Menház is már csak emlék. A darab azonban mindezt túlélte. Játszották a Momentánban, majd hosszú éveken át a Thália Színházban, miközben bejárta az országot: 38 településen, mintegy 50 játszóhelyen, sőt, Stockholmban is kétszer. Pandémia ide vagy oda, a Telefondoktor mindig visszatalált a közönségéhez.
És a közönség mindig visszatalált hozzá. Marketing és különösebb közönségszervezés nélkül telt házak várták, a 2014-es csúcsévben egyetlen évad alatt 23 előadást játszottak. Voltak nézők, akik ötször, hétszer látták, családok, ahol a darab mondatai szállóigévé váltak. A történet – egy telefonok mögé szorult férfié, aki mindenkinek azt mondja, amit hallani szeretne, miközben a kis hazugságok lavinává nőnek – ismerősen csengett. Talán túlságosan is.
Békés Dénes figurája idővel összenőtt Göttinger Pállal. Ő maga így fogalmazott: a darab alatt „szépen Békés Dénessé váltam”. Egy ügyetlen, kicsit túl bátor, kicsit rossz döntéseket hozó férfivá, aki meg akar felelni mindenkinek, és közben derűsen retteg. Aki hibázik, de tanul belőle. Aki végül képes kiállni magáért. Nem hős, hanem ember – talán ezért volt olyan könnyű megszeretni.
A Telefondoktor nemcsak egy szerep volt, hanem pályakezdés is. Göttinger Pál számára ez volt az első alkalom, hogy hivatásos színészként színpadra állt; azóta közel ezerszer lépett közönség elé, több mint hetven előadást készített – színészként és rendezőként egyaránt. Mégis, ahogy ő maga fogalmaz, ezt az estét sosem felejti el. Ahogyan a február 7-it sem fogja: az utolsó előadást, ahol a nézőtéren ott ül majd a 25 ezredik néző.
A búcsú különösen szép keretet kap. Az előadást az a Ragó Ancsa hangosítja majd, aki az elsőt is – akkor kilenc hónapos terhesen. Azóta felnőtt egy kislány, aki „odabentről” végigélte az előadás egyik legemlékezetesebb jelenetét, és felnőtt egy előadás is, amely generációkon ívelt át.
A Telefondoktor egy korszak lenyomata volt. Szól a családi káoszról, a megfelelési kényszerről, a kimondatlan igazságokról, a modern ember szorongásairól – mindarról, amiről mi, nők és férfiak, anyák és apák, gyerekek és felnőttek nap mint nap gondolkodunk. Nem adott kész válaszokat, de kérdezni megtanított.
Talán ezért fáj az elengedés. Mert nemcsak egy előadástól búcsúzunk, hanem egy darabka saját életünktől is. Attól az időszaktól, amikor még felvettük a telefont, és hittük, hogy minden elsimítható egy jól időzített mondattal. Február 7-én még egyszer megszólal a csengő. Aztán csend lesz. De az emlék – ahogy a jó színház mindig – velünk marad.
forrás: https://thalia.hu/
Nagy filmrajongó Balázs Andrea színésznő, de csak az otthon kialakított, saját házi moziban jut rá ideje.
Olyan sokat játszik színházban Balázs Andrea színésznő, a Karinthy Színház tagja, hogy mire eljutna moziba, addigra kijön valamelyik online platformon a kiszemelt film.
Olyan sokat játszik színházban Balázs Andrea színésznő, a Karinthy Színház tagja, hogy mire eljutna moziba, addigra kijön valamelyik online platformon a kiszemelt film.
Film – saját IMAX-szel
A nagy kanapénkat – lábtartókkal – becibáltuk a szoba közepére, és popcornnal a kézben majdnem ugyanazt a moziélményt megkapjuk, mintha beültünk volna valahova. Úgy hívjuk a párommal, Gáborral: ez a saját IMAX-ünk.”
Balázs Andrea megpróbálja behozni a filmes lemaradásait. Ez persze nem mindig sikerül. Nagyon szereti például az Avatart, de még nem látta a második és a harmadik részt. Az új magyar filmekkel jobban áll, azokra azonnal lecsap, amint kijönnek streamelve.
Van egy fogadalmam: soha nem minősítek filmet, amíg nem nézem meg.”
De isten igazából a régi filmekért rajong. Amit évente kétszer újranéz: az Abigél. Főleg azóta, hogy a Médiaklikken is megtalálható, tehát könnyen elérhető. Most karácsonykor megint átélte Vitai Georgina és a matulások kalandjait. Természetesen Szabó Magda regényét is olvasta, ez alap nála. Sőt, ha könyvből készül egy-egy film vagy sorozat, azt általában előtte elolvassa – ez jóval komplexebb élményt ad. Ez történt például a Harry Potter-részeknél. Nagyon szereti a Potter-filmeket is, de a könyvet még inkább.
A régi magyar alkotásoknál mindenevő vagyok – Kabostól Karády Katalinig, Bacsó Péter rendezéstől – Jancsó Miklóson át – Mundruczó Kornélig mindent nézek.”
A régi külföldi produkciók szintén érdeklik. Az elmúlt nyáron találkozott Alain Delon egyik korai mozijával, A szamurájjal (1967) a 8. Budapesti Klasszikus Film Maratonon. Jean-Pierre Melville rendezte a francia-olasz bűnügyi thrillert, amely megmutatja Alain Delon színészi mélységét is – azon kívül, hogy gyönyörű benne. Ezt a mélységet nagyon sok későbbi filmjében hiányolta a színésznő.
Megsiratta Tarr Béla elvesztését is Balázs Andrea. A Sátántangót többször látta, de elhatározta, hogy a rendező tiszteletére újra megnézi. Úgy véli, ahogy az ember idősödik, egyre jobban megérti, megérzi Tarr alkotásait. Egyszer látta huszonévesen, majd harminc, és biztos benne, hogy negyvenpluszosan is mást jelent majd neki.
A nagy kanapénkat – lábtartókkal – becibáltuk a szoba közepére, és popcornnal a kézben majdnem ugyanazt a moziélményt megkapjuk, mintha beültünk volna valahova. Úgy hívjuk a párommal, Gáborral: ez a saját IMAX-ünk.”
Balázs Andrea megpróbálja behozni a filmes lemaradásait. Ez persze nem mindig sikerül. Nagyon szereti például az Avatart, de még nem látta a második és a harmadik részt. Az új magyar filmekkel jobban áll, azokra azonnal lecsap, amint kijönnek streamelve.
Van egy fogadalmam: soha nem minősítek filmet, amíg nem nézem meg.”
De isten igazából a régi filmekért rajong. Amit évente kétszer újranéz: az Abigél. Főleg azóta, hogy a Médiaklikken is megtalálható, tehát könnyen elérhető. Most karácsonykor megint átélte Vitai Georgina és a matulások kalandjait. Természetesen Szabó Magda regényét is olvasta, ez alap nála. Sőt, ha könyvből készül egy-egy film vagy sorozat, azt általában előtte elolvassa – ez jóval komplexebb élményt ad. Ez történt például a Harry Potter-részeknél. Nagyon szereti a Potter-filmeket is, de a könyvet még inkább.
A régi magyar alkotásoknál mindenevő vagyok – Kabostól Karády Katalinig, Bacsó Péter rendezéstől – Jancsó Miklóson át – Mundruczó Kornélig mindent nézek.”
A régi külföldi produkciók szintén érdeklik. Az elmúlt nyáron találkozott Alain Delon egyik korai mozijával, A szamurájjal (1967) a 8. Budapesti Klasszikus Film Maratonon. Jean-Pierre Melville rendezte a francia-olasz bűnügyi thrillert, amely megmutatja Alain Delon színészi mélységét is – azon kívül, hogy gyönyörű benne. Ezt a mélységet nagyon sok későbbi filmjében hiányolta a színésznő.
Megsiratta Tarr Béla elvesztését is Balázs Andrea. A Sátántangót többször látta, de elhatározta, hogy a rendező tiszteletére újra megnézi. Úgy véli, ahogy az ember idősödik, egyre jobban megérti, megérzi Tarr alkotásait. Egyszer látta huszonévesen, majd harminc, és biztos benne, hogy negyvenpluszosan is mást jelent majd neki.
Komfortsorozatok Szomszédoktól Ötvös Csöpiig
Vannak Balázs Andreának komfortsorozatai. És mint mondja, biztos sokakat meglep majd, de neki ilyen a Szomszédok. Mindent tud róla, megmosolyogtatja, és visszarepíti a nyolcvanas-kilencvenes évekbe. Érzi a hajlak illatát a szalonban, a kisboltban a zacskós tejét… Ilyen komfortsorozata még a Linda, valamint az összes Ötvös Csöpi-film. A külföldiek közül mindig jó hatással van rá humorával, érzékenységével a Jóbarátok, továbbá imádja a Trónok harcát és A koronát is, amely csodálatos színészeket vonultat fel.
Könyv – életrajzok minden mennyiségben
A színésznő minden este olvas, most például Vajda Katalin és Szacsvay László közös könyvét, a Féltem, amíg éltem címűt, amely a nemzet színészéről szól.
Lebilincselő, és ahogy olvasom, szinte hallom Szacsi hangját. De ugyanígy voltam a Benedek Miklósról szóló könyvvel is. Cserhalmi György életrajzi kötetét karácsony alatt faltam be. Azt hiszem, ebből kiderült, nagyon szeretem az életrajzi könyveket.”
Az irodalomban is van olyan komfortmű, amelyhez mindig örömmel tér vissza: Fehér Klára regénye, a Bezzeg az én időmben ilyen. 14 évesen olvasta először, de most, 47 évesen is el tud mögé rejtőzni egy kicsit. Pedig minden sorát kívülről fújja.
Vannak Balázs Andreának komfortsorozatai. És mint mondja, biztos sokakat meglep majd, de neki ilyen a Szomszédok. Mindent tud róla, megmosolyogtatja, és visszarepíti a nyolcvanas-kilencvenes évekbe. Érzi a hajlak illatát a szalonban, a kisboltban a zacskós tejét… Ilyen komfortsorozata még a Linda, valamint az összes Ötvös Csöpi-film. A külföldiek közül mindig jó hatással van rá humorával, érzékenységével a Jóbarátok, továbbá imádja a Trónok harcát és A koronát is, amely csodálatos színészeket vonultat fel.
Könyv – életrajzok minden mennyiségben
A színésznő minden este olvas, most például Vajda Katalin és Szacsvay László közös könyvét, a Féltem, amíg éltem címűt, amely a nemzet színészéről szól.
Lebilincselő, és ahogy olvasom, szinte hallom Szacsi hangját. De ugyanígy voltam a Benedek Miklósról szóló könyvvel is. Cserhalmi György életrajzi kötetét karácsony alatt faltam be. Azt hiszem, ebből kiderült, nagyon szeretem az életrajzi könyveket.”
Az irodalomban is van olyan komfortmű, amelyhez mindig örömmel tér vissza: Fehér Klára regénye, a Bezzeg az én időmben ilyen. 14 évesen olvasta először, de most, 47 évesen is el tud mögé rejtőzni egy kicsit. Pedig minden sorát kívülről fújja.
Színház – februártól két új előadás
Mivel rengeteget játszik a színésznő, nem marad annyi ideje színházra, amennyit szeretne. Közben persze nagyon örül, hogy rengeteg a feladata. Amit ugyanakkor bán, hogy a legjobb barátnőjét, Sóvári-Fehér Annát, a Thália Színház művészét (a Pokoli rokonok Fejes Gabiját) ritkán tudja megnézni, mert általában egyszerre van premierjük. Úgyhogy most is tartozik neki még egy előadással.
Februárban két produkcióban kezd próbálni Balázs Andrea: a Bartók Színházban Martin McDonagh darabjában, a Leenane szépében az idős asszonyt, Maget játssza majd Göttinger Pál rendezésében. Anyaszínházában, a Karinthyban Molnár Ferenc Liliomját rendezi Keresztes Attila, ebben Muskátné lesz a színésznő.
Átfedéssel dolgozom februártól ezen a két új produkción a 12 futó előadás mellett… úgyhogy izgalmas-terhelő időszak jön. De azt mondaná erre az egyik barátom: <<te akartál színész lenni, senki nem kényszerített rá”>> Úgyhogy én örülök neki, hogy ennyi munkám lesz.”
--------------------------------------------------------------------
Balázs Andrea kedvenc magyar filmje: Sose halunk meg
Mivel rengeteget játszik a színésznő, nem marad annyi ideje színházra, amennyit szeretne. Közben persze nagyon örül, hogy rengeteg a feladata. Amit ugyanakkor bán, hogy a legjobb barátnőjét, Sóvári-Fehér Annát, a Thália Színház művészét (a Pokoli rokonok Fejes Gabiját) ritkán tudja megnézni, mert általában egyszerre van premierjük. Úgyhogy most is tartozik neki még egy előadással.
Februárban két produkcióban kezd próbálni Balázs Andrea: a Bartók Színházban Martin McDonagh darabjában, a Leenane szépében az idős asszonyt, Maget játssza majd Göttinger Pál rendezésében. Anyaszínházában, a Karinthyban Molnár Ferenc Liliomját rendezi Keresztes Attila, ebben Muskátné lesz a színésznő.
Átfedéssel dolgozom februártól ezen a két új produkción a 12 futó előadás mellett… úgyhogy izgalmas-terhelő időszak jön. De azt mondaná erre az egyik barátom: <<te akartál színész lenni, senki nem kényszerített rá”>> Úgyhogy én örülök neki, hogy ennyi munkám lesz.”
--------------------------------------------------------------------
Balázs Andrea kedvenc magyar filmje: Sose halunk meg
forrás: https://port.hu
Az elmúlt hetekben elfogyasztott ipari mennyiségű bejglit emésztve, az ünnepekből visszamaradt szentimentális hangulatban gyűjtöttük össze az idei év legnagyobb pillanatait. Játszottunk megunhatatlan közönségkedvenceket, neves vendégszínészek és nagyrabecsült szakemberek csatlakoztak hozzánk a színpadon, sőt még három új előadással is bővítettük a repertoárunkat!
Sokadszorra visszatapsolt klasszikusok
Bevált recepten ne változtass – tartja a mondás, amit mi a Momentánnál csak részben fogadunk meg. Vannak ugyanis jól bejáratott formák, még sincs két ugyanolyan előadás. Ez egyaránt igaz a 2003 óta játszott RögvEstekre és a Művészetek Völgyébe minden évben visszatérő Momentán Udvarban játszott előadásokra is, ami idén 11. (!!!) alkalommal várta a Kapolcsra látogatókat. Az Udvarban olyan vendégszereplők segítettek illékonyat, mégis maradandót alkotni, mint Péterfy Bori, Lilu, Jumo Daddy vagy Gundel-Takács Gábor.Molnár Levente nagysikerű előadása a Lev&Te egy profi impró és egy profi színész közös tangója, ahol próbák és megírt szöveg híján csak egymásra támaszkodhatnak a szereplők. Idén nem kisebb nevek csatlakoztak hozzá, mint Pokorny Lia, Schneider Zoltán, Hajduk Károly, Veréb Tamás, Patkós Márton és Szabó-Kimmel Tamás.
A kurzusaink és a táboraink különleges helyet foglalnak el a szívünkben. Idén több százatoknak hoztuk meg a kedvét, hogy kipróbáljátok magatokat az improvizációban. A heti csoportok és a hétvégi workshopok mellett indítottunk kamaszoknak és felnőtteknek szóló táborokat is, sőt még pedagógusoknak is tanítottunk trükköket kreativitást nyitogató játékokra. Nekünk pedig öröm látni, hogy mennyire szerettek játszani, legyen szó alkalmazottakról egy multis csapatépítőn, fejlődni vágyó töritanárokról, vagy bátor tinédzserekről.
Sokadszorra visszatapsolt klasszikusok
Bevált recepten ne változtass – tartja a mondás, amit mi a Momentánnál csak részben fogadunk meg. Vannak ugyanis jól bejáratott formák, még sincs két ugyanolyan előadás. Ez egyaránt igaz a 2003 óta játszott RögvEstekre és a Művészetek Völgyébe minden évben visszatérő Momentán Udvarban játszott előadásokra is, ami idén 11. (!!!) alkalommal várta a Kapolcsra látogatókat. Az Udvarban olyan vendégszereplők segítettek illékonyat, mégis maradandót alkotni, mint Péterfy Bori, Lilu, Jumo Daddy vagy Gundel-Takács Gábor.Molnár Levente nagysikerű előadása a Lev&Te egy profi impró és egy profi színész közös tangója, ahol próbák és megírt szöveg híján csak egymásra támaszkodhatnak a szereplők. Idén nem kisebb nevek csatlakoztak hozzá, mint Pokorny Lia, Schneider Zoltán, Hajduk Károly, Veréb Tamás, Patkós Márton és Szabó-Kimmel Tamás.
A kurzusaink és a táboraink különleges helyet foglalnak el a szívünkben. Idén több százatoknak hoztuk meg a kedvét, hogy kipróbáljátok magatokat az improvizációban. A heti csoportok és a hétvégi workshopok mellett indítottunk kamaszoknak és felnőtteknek szóló táborokat is, sőt még pedagógusoknak is tanítottunk trükköket kreativitást nyitogató játékokra. Nekünk pedig öröm látni, hogy mennyire szerettek játszani, legyen szó alkalmazottakról egy multis csapatépítőn, fejlődni vágyó töritanárokról, vagy bátor tinédzserekről.
Special editions
Mi a Momentánnál szeretjük megélni a (különleges) pillanatokat. A Filmrendezők Viadalával márciusban elhoztuk Hollywoodot az Ó utcába. Az Oscar-gála előestéjén vörösszőnyeg, pezsgőzés és két műsorvezető alapozta meg a díjnyertes hangulatot. Halloween alkalmából pedig a közönség rémséges jelmezei és a színpadon kibontakozó filmek tematikus karakterei borzolták a kedélyeket. Így égett örökre a dobhártyánkba a japán szaké bárban fel-feltűnő Mikulás-démon kacaja és esett meg a szívünk a serdülőkor viszontagságaival küzdő vérfarkason.
Mi a Momentánnál szeretjük megélni a (különleges) pillanatokat. A Filmrendezők Viadalával márciusban elhoztuk Hollywoodot az Ó utcába. Az Oscar-gála előestéjén vörösszőnyeg, pezsgőzés és két műsorvezető alapozta meg a díjnyertes hangulatot. Halloween alkalmából pedig a közönség rémséges jelmezei és a színpadon kibontakozó filmek tematikus karakterei borzolták a kedélyeket. Így égett örökre a dobhártyánkba a japán szaké bárban fel-feltűnő Mikulás-démon kacaja és esett meg a szívünk a serdülőkor viszontagságaival küzdő vérfarkason.
Újdonságok a színpadon és azon kívül
Idén az új generációt is helyzetbe hoztuk: A Momentán Műhely 18-26 éves tagjai már nemcsak a társulat vezetésével képzik magukat, azon is kísérleteznek, hogy megtalálják saját hangjukat. Ebből született meg önálló előadásuk, a Reflex, ami már 5 sikeres alkalmat tudhat maga mögött!
Idén az új generációt is helyzetbe hoztuk: A Momentán Műhely 18-26 éves tagjai már nemcsak a társulat vezetésével képzik magukat, azon is kísérleteznek, hogy megtalálják saját hangjukat. Ebből született meg önálló előadásuk, a Reflex, ami már 5 sikeres alkalmat tudhat maga mögött!
Ha szereted az imprószínházat és érdekel a pszichológia, – a már több mint 200 előadást megélt – Fröccs interaktív lélekbúvárkodása már ismerős lehet számodra. Idén októberben viszont kibővítettük a formát és először hoztuk tető alá a Fröccsfesztet, ahol három napon keresztül nyakaltuk az önismeretet.
Összesen hét előadás és nyolc workshop várt a résztvevőkre, akik a Momentán társulat tagjaival és szakemberekkel (Tari Annamária, Almási Kitti, Kapitány-Fövény Máté, Szondy Máté, Szvetelszky Zsuzsa, Richter Júlia, Bereczkei Tamás) merültek el az AI terápiás felhasználásának vitatott lehetőségeiben, próbáltak megdolgozni függőségeket és ültettek szembe idealizált kapcsolatokat a valóság tükrével. A fesztivál pedig ismét igazolta, hogy a komoly témákkal is könnyebb megbirkózni, ha bele tudunk csempészni egy kis humor.
Összesen hét előadás és nyolc workshop várt a résztvevőkre, akik a Momentán társulat tagjaival és szakemberekkel (Tari Annamária, Almási Kitti, Kapitány-Fövény Máté, Szondy Máté, Szvetelszky Zsuzsa, Richter Júlia, Bereczkei Tamás) merültek el az AI terápiás felhasználásának vitatott lehetőségeiben, próbáltak megdolgozni függőségeket és ültettek szembe idealizált kapcsolatokat a valóság tükrével. A fesztivál pedig ismét igazolta, hogy a komoly témákkal is könnyebb megbirkózni, ha bele tudunk csempészni egy kis humor.
A fesztivál sikere után sem lazsáltunk sokáig, november végén tartottuk A Premier c. előadásunk premierjét – ba dum tss –, ami igazi színház a színházban élmény. Ha szeretted a Színházrendezők Viadalát, vagy mindig is kíváncsi voltál, hogy mennyire puskaporos a hangulat egy produkció kulisszái mögött, érdemes lecsapnod egy jegyre.
Adott egy képzeletbeli színdarab, a társulat egyik tagja rendezőként működik a színpadon, a nézők közül pedig valaki súgóként térítheti el az útjáról az amúgy sem túl feszes forgatókönyvet. Egy biztos, itt aztán minden irányból megmozdulnak a szálak és senki sem marad a komfortzónáján belül.
Adott egy képzeletbeli színdarab, a társulat egyik tagja rendezőként működik a színpadon, a nézők közül pedig valaki súgóként térítheti el az útjáról az amúgy sem túl feszes forgatókönyvet. Egy biztos, itt aztán minden irányból megmozdulnak a szálak és senki sem marad a komfortzónáján belül.
Apropó fullos élmények: mit szóltok az idén megújult weboldalunkhoz? Színes-szagos, felhasználó- és állatbarát kialakítással, folyamatosan frissülő hírekkel készültünk nektek, hogy mindig tudjátok, miben sántikálunk.
Köszönjük, hogy velünk voltatok, jó volt együtt nevetni. Találkozunk 2026-ban!
Köszönjük, hogy velünk voltatok, jó volt együtt nevetni. Találkozunk 2026-ban!
forrás: https://momentantarsulat.hu
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Nem minden színész mond szívesen verseket, de a Te pályádon fontos szerepet tölt be a költészet. Már diákként is szavaltál?
– Szerencsémre olyan tanítóim voltak, akik hamar felismerték, hogy van valami vonzódásom a versekhez, aztán meglovagolták, hogy örömem lelem az elmondásukban. Volt egy énektanárnőm, Félix Magdolna, Dékány Endre zeneszerzőnek az édesanyja, a Főiskola elvégzése után jártam hozzá. Nagyszerű ember volt, sokat tanultam tőle. Magdi néni szerint, ha az ember valamit mondani akar, elmondja prózában, de hogyha kevés hozzá a próza, mint közlési eszköz, akkor versben, ha ez is kevés, akkor énekel, és ha ezt is kevesli, táncra perdül. Ez egy csodálatos építmény, amit ő felvázolt, de ha a fokozatokat nézzük, a jó próza egyenrangú a verssel, a jó prózaírók igazából versben írnak. Gondolok itt például Krasznahorkaira, ami megjelent tőle, mindent olvastam, a frissen a boltokba került könyvére is hamarosan sort kerítek. Hála Istennek, mostanában sokat olvasok, majdnem annyit, mint gyerekkoromban.
Honnan veszed az ötletet, hogy mit olvass el?
– Húsz éven keresztül foglalkoztam gyerekekkel a Magyar Rádió Gyermekstúdiójában, nagyon tehetséges társaság volt. Oda járt Göttinger Pál, Létay Dóra, Mészáros Piroska, Bódy Gergő. Ugyanolyan komoly felvételi volt, mint a Főiskolán, mintegy kétszáz gyerekből válogattunk ki minden évben tízet-tizenkettőt. Ma is összejárunk, és legutóbb Rácz Gabival, aki ugyancsak jeles tagja volt az egykori Gyerekstúdiónak, kicseréltük izlandi élményeinket, ő ajánlotta, hogy föltétlen olvassak Jón Kalman Stefanssont. Olvastam, és beleszerettem. Mármint az íróba! Gabinak ott van a remekül író férje, Légrádi Gergely, naná hogy egykori gyerekstúdiós!
A Menny és pokol engem megríkatott.
– Nem csodálom. Lehet, hogy az elkövetkező tíz év egyik Nobel díjasát olvassuk. Tőle idézek: „Mindig van nálam egy könyv, vigaszul az élet unalma ellen” Többet kellene olvasnunk!
Színházba azért járnak a nézők, a koncerteket is sokan látogatják.
– Jó előadásoknak kell születni ahhoz, hogy az embereknek kedvük legyen színházba menni, hogy azt érezzék, valami érdemleges, értékes születik.
A magyar nyelvet példamutatóan beszélő művészek kitüntetése a Kazinczy díj. Gondolom, jól esett, amikor megkaptad?
– Minden díj jól esik, talán még a meg nem érdemelt is! Büszke vagyok az Aase-díjra, a Gobbi Hilda-életmű díjra, az MSZOSZ díjra és a 2022-ben megítélt Verebély Iván díjra is. Ezekre a szakma ítélt érdemesnek. Állami Díjat nem kaptam. Remélem csak azért mert Bernard Shaw elvárásának megfelelően úgy éltem, hogy ne kapjam meg!
A felnőtt életedről, a pályádról már van képem, de honnan indultál, milyen volt a gyerekkorod?
– Somogytarnócán születtem, egy Barcs melletti kicsi faluban.4 éves koromban költöztünk Niklára, Berzsenyi falujába. A Berzsenyi kúria egyik szobájában volt a könyvtár, ahonnan számlálatlanul hordtam haza és olvastam a könyveket, a Berzsenyi ültette fáról szedtem a szelídgesztenyét, a sombokorról a somot, a Berzsenyi ükunokákkal fociztam az egykori méhes helyén, ahol Berzsenyi a verseit írta. A niklaiak azt állítják, hogy pici gyerekként úgy jártam az utcán, hátrakulcsolt kézzel, földre szegzett tekintettel, mint egykor Berzsenyi. Amikor az általános iskolában Ihász Gizella tanító néni (Isten éltesse!) felolvastatta velem a házi feladatnak adott fogalmazást a Toldi farkas kalandjáról, beleköltöttem azt, amit Arany elfelejtett, hogy amikor Toldi felébred a nádasban, harmatvízben mosdik meg. Attól kezdve minden fogalmazásomat felolvastatta. A tanító nénimnek köszönhetem, hogy nem esik ki a kezemből a toll, ha írni kell. Marcaliba jártam gimnáziumba, a 38-as osztályból tizenkilencünket vettek fel egyetemre és később mindenki felsőfokú képzettséget szerzett. Minden évben találkozunk. Aztán jött a Főiskola, amit Várkonyi Zoltán és Vámos László keze alatt végeztem el. Ezerkétszázan jelentkeztünk a Főiskolára és felvettek tizenkettőt, ehhez nemcsak tehetség kellett, hanem elképesztő szerencse, hogy Várkonyi Zoltán azt mondja, nekem ez a fiú ezzel az iszonyú somogyi tájszólásával kell! Ha az embernek ilyen múltja, gyökerei és legfőképp tanítói, tanárai vannak, akkor előbb-utóbb csak lesz belőle valami! Más! A hetvenes évek elején a Madách Színház portáján egy üzenet várt, Széchenyi Frigyes kéri, hogy látogassam meg. Úristen! De hiszen ő volt 1945 előtt a gróf Somogytarnócán, ahol születtem! Elém tett egy emlékkönyvet, benne az egyik oldalon beragasztott újságcikkek, amelyek arról szóltak, hogy az én cseléd apai nagyapám tiszteletére 42 év szolgálat után díszvacsorát adtak a kastélyban, a másik oldalon a vacsora résztvevőinek cirkalmas aláírásai, országgyűlési képviselő, alispán, főispán, grófok, bárók aláírásai… és a sarokban, alul apai nagyapám, Papp György nehezen odakapart aláírása. Ilyen szellemi közösségbe nőtt bele nagyapám, apám és én magam is. Van miből táplálkoznom.
1970-ben végeztem és Szegedre kerültem, a legendás Lendvai Ferenc igazgatta színházba. Fantasztikus évadban volt! Vendégként meghívta Ajtay Andort és én a fiát játszhattam a Naplemente előtt c. darabban, a Chaillot bolondjában pedig partnere lehettem Dajka Margitnak. Úgy indult a pályám, hogy két ekkora nagyság mellett játszhattam. Aztán hét év Madách Színház, három év Veszprém, megint hét év Madách, három év Győr, aztán szabadúszás és végül most már húsz éve a Centrál Színház.
Számtalan önálló estet készítettél, mikor volt az első?
– 1970-ben Szegeden, rögtön a Főiskola elvégzése után. Sokat vívódtam, hogy amikor Latinovits Zoltán, Mensáros László csinál önálló estet, én hogy jövök ahhoz! De aztán Surányi Ibolya – Fábri Péter költő édesanyja – hírdetett egy Fiatal Előadóművészek Fesztiválja sorozatot az Egyetemi Színpadon, és megszületett az Ikercsillagok. Karinthy Frigyes prózája, József Attila versei, Shakespeare szonettjei szerelemről, férfi-nő kapcsolatáról..
Mostanában Gerendás Péterrel és az ő dalaival gazdagodott az Ikercsillagok.
– Igen. Dabason készült is belőle egy felvétel. Az ottani Művelődési Ház igazgatónőjéhez, Tapodi Katalinhoz több évtizedes barátság fűz. Hosszú lenne azoknak a listája és nem akarok senkit név szerint említeni, nehogy valaki kimaradjon, akiknek értékes kapcsolatokat köszönhetek.
De nem csak színházból áll a világ. Van egy Közel a Part nevű karitatív egyesület, amelynek talán már két évtizednél is többre tekint vissza a története. Minden évben karácsony előtt tartós élelmiszert gyűjtünk rászoruló családoknak. Idén több mint három és fél tonna gyűlt össze. Az országban 473 helyen gyűjtöttek ugyanebben az időben. Mi megint elsők lettünk!
Híres vagy a „nagy gyaloglásokról”, nagyon fontos része az életednek?
– A nagy gyaloglásokból útinaplók és több mint kétszáz előadás született. A „kis gyaloglások” pedig szerte az országban.
A csodák persze nem csak hazai tájakon esnek meg, hanem külhonban is. Mikor volt az első kalandod külföldön, amiről könyv is íródott?
– 2005-ben az El Camino, aztán szép sorban jött Lappföld, Japán, Skócia, a Himalája, a Sierra Nevada, Peru, Korzika, Izrael és még sorolhatnám.
Csoda akkor is történik, ha „egyhelyben” vagy, mesélnél a Visegrádi Palotajátékokról?
– Több mint 40 éve, és már több mint tíz éve a fiammal együtt narrálom a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok Lovagi Tornáit. A fiam, Papp Dániel nemcsak tehetséges színész, de rendezőként, pedagógusként is helytáll.
Ha jól tudom, a hátizsákos turizmus mellett a kerékpárt sem veted meg. Hol jártál legutóbb?
– A bringatúra ugyanúgy hozzátartozik az életemhez, mint ahogy sok ezer kilométer van a lábamban gyalogosan. A Duna forrásától Pozsonyig például 1000 km. Minden évben a Balaton, a Tisza tó, a Fertő tó, a Velencei tó. Nagyszerű kollégámmal-barátommal, Pokorny Liával idén is körbebringáztuk a Balatont. Lia nagy beszélgető-beszéltető, kihúzza az emberből azt is amit nem akart elmondani. Láttam a Majdnem tökéletes boldogság receptje című önálló estjét és olvastam az azonos című könyvét, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy az Új Írás decemberi on line kiadásában ajánlót írhattam a könyvhöz. Volt miről beszélgetnünk!
Melyik volt életednek az a korszaka, amelyre a legszívesebben emlékszel?
– Voltam fiatal és nagyreményű, aztán olyan lett a pálya, amilyen, a pályaív hagy kívánnivalót maga után. Amikor mérleget kell vonni, mégsem gondolok vissza keserűséggel arra, ami történt. Valahogy úgy vagyok vele, mint Karinthy Frigyes Számadás a tálentomról című versében a maga életével. Elégedetlen vagyok, de nem vagyok boldogtalan. Ami talán a legfontosabb, van két csodálatos gyerekem, Luca lányom tehetséges számítógépes grafikus, Dani fiam tehetséges színházi ember. Amikor a négy unokám közül a legnagyobb, Benedek hazajön Hollandiából és bemutatja a román kislányt, akibe szerelmes… akkor… akkor…
Akkor én most egy boldog emberrel beszélgettem?
– Az életem nyomokban tartalmaz boldogságot. „A majdnem tökéletes boldogság receptje” Pokorny Liáé és az enyém is, tartalmazza a legfontosabb belevalókat: az önismeretet, és hogy tudd, hol vannak a határok, amelyeket szabj meg magadnak ugyanúgy, mint a barátaidnak, a szeretteidnek, vagy éppen az ellenségeidnek.
Nem minden színész mond szívesen verseket, de a Te pályádon fontos szerepet tölt be a költészet. Már diákként is szavaltál?
– Szerencsémre olyan tanítóim voltak, akik hamar felismerték, hogy van valami vonzódásom a versekhez, aztán meglovagolták, hogy örömem lelem az elmondásukban. Volt egy énektanárnőm, Félix Magdolna, Dékány Endre zeneszerzőnek az édesanyja, a Főiskola elvégzése után jártam hozzá. Nagyszerű ember volt, sokat tanultam tőle. Magdi néni szerint, ha az ember valamit mondani akar, elmondja prózában, de hogyha kevés hozzá a próza, mint közlési eszköz, akkor versben, ha ez is kevés, akkor énekel, és ha ezt is kevesli, táncra perdül. Ez egy csodálatos építmény, amit ő felvázolt, de ha a fokozatokat nézzük, a jó próza egyenrangú a verssel, a jó prózaírók igazából versben írnak. Gondolok itt például Krasznahorkaira, ami megjelent tőle, mindent olvastam, a frissen a boltokba került könyvére is hamarosan sort kerítek. Hála Istennek, mostanában sokat olvasok, majdnem annyit, mint gyerekkoromban.
Honnan veszed az ötletet, hogy mit olvass el?
– Húsz éven keresztül foglalkoztam gyerekekkel a Magyar Rádió Gyermekstúdiójában, nagyon tehetséges társaság volt. Oda járt Göttinger Pál, Létay Dóra, Mészáros Piroska, Bódy Gergő. Ugyanolyan komoly felvételi volt, mint a Főiskolán, mintegy kétszáz gyerekből válogattunk ki minden évben tízet-tizenkettőt. Ma is összejárunk, és legutóbb Rácz Gabival, aki ugyancsak jeles tagja volt az egykori Gyerekstúdiónak, kicseréltük izlandi élményeinket, ő ajánlotta, hogy föltétlen olvassak Jón Kalman Stefanssont. Olvastam, és beleszerettem. Mármint az íróba! Gabinak ott van a remekül író férje, Légrádi Gergely, naná hogy egykori gyerekstúdiós!
A Menny és pokol engem megríkatott.
– Nem csodálom. Lehet, hogy az elkövetkező tíz év egyik Nobel díjasát olvassuk. Tőle idézek: „Mindig van nálam egy könyv, vigaszul az élet unalma ellen” Többet kellene olvasnunk!
Színházba azért járnak a nézők, a koncerteket is sokan látogatják.
– Jó előadásoknak kell születni ahhoz, hogy az embereknek kedvük legyen színházba menni, hogy azt érezzék, valami érdemleges, értékes születik.
A magyar nyelvet példamutatóan beszélő művészek kitüntetése a Kazinczy díj. Gondolom, jól esett, amikor megkaptad?
– Minden díj jól esik, talán még a meg nem érdemelt is! Büszke vagyok az Aase-díjra, a Gobbi Hilda-életmű díjra, az MSZOSZ díjra és a 2022-ben megítélt Verebély Iván díjra is. Ezekre a szakma ítélt érdemesnek. Állami Díjat nem kaptam. Remélem csak azért mert Bernard Shaw elvárásának megfelelően úgy éltem, hogy ne kapjam meg!
A felnőtt életedről, a pályádról már van képem, de honnan indultál, milyen volt a gyerekkorod?
– Somogytarnócán születtem, egy Barcs melletti kicsi faluban.4 éves koromban költöztünk Niklára, Berzsenyi falujába. A Berzsenyi kúria egyik szobájában volt a könyvtár, ahonnan számlálatlanul hordtam haza és olvastam a könyveket, a Berzsenyi ültette fáról szedtem a szelídgesztenyét, a sombokorról a somot, a Berzsenyi ükunokákkal fociztam az egykori méhes helyén, ahol Berzsenyi a verseit írta. A niklaiak azt állítják, hogy pici gyerekként úgy jártam az utcán, hátrakulcsolt kézzel, földre szegzett tekintettel, mint egykor Berzsenyi. Amikor az általános iskolában Ihász Gizella tanító néni (Isten éltesse!) felolvastatta velem a házi feladatnak adott fogalmazást a Toldi farkas kalandjáról, beleköltöttem azt, amit Arany elfelejtett, hogy amikor Toldi felébred a nádasban, harmatvízben mosdik meg. Attól kezdve minden fogalmazásomat felolvastatta. A tanító nénimnek köszönhetem, hogy nem esik ki a kezemből a toll, ha írni kell. Marcaliba jártam gimnáziumba, a 38-as osztályból tizenkilencünket vettek fel egyetemre és később mindenki felsőfokú képzettséget szerzett. Minden évben találkozunk. Aztán jött a Főiskola, amit Várkonyi Zoltán és Vámos László keze alatt végeztem el. Ezerkétszázan jelentkeztünk a Főiskolára és felvettek tizenkettőt, ehhez nemcsak tehetség kellett, hanem elképesztő szerencse, hogy Várkonyi Zoltán azt mondja, nekem ez a fiú ezzel az iszonyú somogyi tájszólásával kell! Ha az embernek ilyen múltja, gyökerei és legfőképp tanítói, tanárai vannak, akkor előbb-utóbb csak lesz belőle valami! Más! A hetvenes évek elején a Madách Színház portáján egy üzenet várt, Széchenyi Frigyes kéri, hogy látogassam meg. Úristen! De hiszen ő volt 1945 előtt a gróf Somogytarnócán, ahol születtem! Elém tett egy emlékkönyvet, benne az egyik oldalon beragasztott újságcikkek, amelyek arról szóltak, hogy az én cseléd apai nagyapám tiszteletére 42 év szolgálat után díszvacsorát adtak a kastélyban, a másik oldalon a vacsora résztvevőinek cirkalmas aláírásai, országgyűlési képviselő, alispán, főispán, grófok, bárók aláírásai… és a sarokban, alul apai nagyapám, Papp György nehezen odakapart aláírása. Ilyen szellemi közösségbe nőtt bele nagyapám, apám és én magam is. Van miből táplálkoznom.
1970-ben végeztem és Szegedre kerültem, a legendás Lendvai Ferenc igazgatta színházba. Fantasztikus évadban volt! Vendégként meghívta Ajtay Andort és én a fiát játszhattam a Naplemente előtt c. darabban, a Chaillot bolondjában pedig partnere lehettem Dajka Margitnak. Úgy indult a pályám, hogy két ekkora nagyság mellett játszhattam. Aztán hét év Madách Színház, három év Veszprém, megint hét év Madách, három év Győr, aztán szabadúszás és végül most már húsz éve a Centrál Színház.
Számtalan önálló estet készítettél, mikor volt az első?
– 1970-ben Szegeden, rögtön a Főiskola elvégzése után. Sokat vívódtam, hogy amikor Latinovits Zoltán, Mensáros László csinál önálló estet, én hogy jövök ahhoz! De aztán Surányi Ibolya – Fábri Péter költő édesanyja – hírdetett egy Fiatal Előadóművészek Fesztiválja sorozatot az Egyetemi Színpadon, és megszületett az Ikercsillagok. Karinthy Frigyes prózája, József Attila versei, Shakespeare szonettjei szerelemről, férfi-nő kapcsolatáról..
Mostanában Gerendás Péterrel és az ő dalaival gazdagodott az Ikercsillagok.
– Igen. Dabason készült is belőle egy felvétel. Az ottani Művelődési Ház igazgatónőjéhez, Tapodi Katalinhoz több évtizedes barátság fűz. Hosszú lenne azoknak a listája és nem akarok senkit név szerint említeni, nehogy valaki kimaradjon, akiknek értékes kapcsolatokat köszönhetek.
De nem csak színházból áll a világ. Van egy Közel a Part nevű karitatív egyesület, amelynek talán már két évtizednél is többre tekint vissza a története. Minden évben karácsony előtt tartós élelmiszert gyűjtünk rászoruló családoknak. Idén több mint három és fél tonna gyűlt össze. Az országban 473 helyen gyűjtöttek ugyanebben az időben. Mi megint elsők lettünk!
Híres vagy a „nagy gyaloglásokról”, nagyon fontos része az életednek?
– A nagy gyaloglásokból útinaplók és több mint kétszáz előadás született. A „kis gyaloglások” pedig szerte az országban.
A csodák persze nem csak hazai tájakon esnek meg, hanem külhonban is. Mikor volt az első kalandod külföldön, amiről könyv is íródott?
– 2005-ben az El Camino, aztán szép sorban jött Lappföld, Japán, Skócia, a Himalája, a Sierra Nevada, Peru, Korzika, Izrael és még sorolhatnám.
Csoda akkor is történik, ha „egyhelyben” vagy, mesélnél a Visegrádi Palotajátékokról?
– Több mint 40 éve, és már több mint tíz éve a fiammal együtt narrálom a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok Lovagi Tornáit. A fiam, Papp Dániel nemcsak tehetséges színész, de rendezőként, pedagógusként is helytáll.
Ha jól tudom, a hátizsákos turizmus mellett a kerékpárt sem veted meg. Hol jártál legutóbb?
– A bringatúra ugyanúgy hozzátartozik az életemhez, mint ahogy sok ezer kilométer van a lábamban gyalogosan. A Duna forrásától Pozsonyig például 1000 km. Minden évben a Balaton, a Tisza tó, a Fertő tó, a Velencei tó. Nagyszerű kollégámmal-barátommal, Pokorny Liával idén is körbebringáztuk a Balatont. Lia nagy beszélgető-beszéltető, kihúzza az emberből azt is amit nem akart elmondani. Láttam a Majdnem tökéletes boldogság receptje című önálló estjét és olvastam az azonos című könyvét, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy az Új Írás decemberi on line kiadásában ajánlót írhattam a könyvhöz. Volt miről beszélgetnünk!
Melyik volt életednek az a korszaka, amelyre a legszívesebben emlékszel?
– Voltam fiatal és nagyreményű, aztán olyan lett a pálya, amilyen, a pályaív hagy kívánnivalót maga után. Amikor mérleget kell vonni, mégsem gondolok vissza keserűséggel arra, ami történt. Valahogy úgy vagyok vele, mint Karinthy Frigyes Számadás a tálentomról című versében a maga életével. Elégedetlen vagyok, de nem vagyok boldogtalan. Ami talán a legfontosabb, van két csodálatos gyerekem, Luca lányom tehetséges számítógépes grafikus, Dani fiam tehetséges színházi ember. Amikor a négy unokám közül a legnagyobb, Benedek hazajön Hollandiából és bemutatja a román kislányt, akibe szerelmes… akkor… akkor…
Akkor én most egy boldog emberrel beszélgettem?
– Az életem nyomokban tartalmaz boldogságot. „A majdnem tökéletes boldogság receptje” Pokorny Liáé és az enyém is, tartalmazza a legfontosabb belevalókat: az önismeretet, és hogy tudd, hol vannak a határok, amelyeket szabj meg magadnak ugyanúgy, mint a barátaidnak, a szeretteidnek, vagy éppen az ellenségeidnek.
forrás: https://theater.hu/hu/
