A komfortsorozatok a Szomszédokkal, a komfortkönyvek Fehér Klárával kezdődnek – Balázs Andrea színésznő filmeket, sorozatokat, könyveket ajánl

Nagy filmrajongó Balázs Andrea színésznő, de csak az otthon kialakított, saját házi moziban jut rá ideje.

Olyan sokat játszik színházban Balázs Andrea színésznő, a Karinthy Színház tagja, hogy mire eljutna moziba, addigra kijön valamelyik online platformon a kiszemelt film.

Film – saját IMAX-szel

A nagy kanapénkat – lábtartókkal – becibáltuk a szoba közepére, és popcornnal a kézben majdnem ugyanazt a moziélményt megkapjuk, mintha beültünk volna valahova. Úgy hívjuk a párommal, Gáborral: ez a saját IMAX-ünk.”

Balázs Andrea megpróbálja behozni a filmes lemaradásait. Ez persze nem mindig sikerül. Nagyon szereti például az Avatart, de még nem látta a második és a harmadik részt. Az új magyar filmekkel jobban áll, azokra azonnal lecsap, amint kijönnek streamelve.

Van egy fogadalmam: soha nem minősítek filmet, amíg nem nézem meg.”

De isten igazából a régi filmekért rajong. Amit évente kétszer újranéz: az Abigél. Főleg azóta, hogy a Médiaklikken is megtalálható, tehát könnyen elérhető. Most karácsonykor megint átélte Vitai Georgina és a matulások kalandjait. Természetesen Szabó Magda regényét is olvasta, ez alap nála. Sőt, ha könyvből készül egy-egy film vagy sorozat, azt általában előtte elolvassa – ez jóval komplexebb élményt ad. Ez történt például a Harry Potter-részeknél. Nagyon szereti a Potter-filmeket is, de a könyvet még inkább.
A régi magyar alkotásoknál mindenevő vagyok – Kabostól Karády Katalinig, Bacsó Péter rendezéstől – Jancsó Miklóson át – Mundruczó Kornélig mindent nézek.”

A régi külföldi produkciók szintén érdeklik. Az elmúlt nyáron találkozott Alain Delon egyik korai mozijával, A szamurájjal (1967) a 8. Budapesti Klasszikus Film Maratonon. Jean-Pierre Melville rendezte a francia-olasz bűnügyi thrillert, amely megmutatja Alain Delon színészi mélységét is – azon kívül, hogy gyönyörű benne. Ezt a mélységet nagyon sok későbbi filmjében hiányolta a színésznő.
Megsiratta Tarr Béla elvesztését is Balázs Andrea. A Sátántangót többször látta, de elhatározta, hogy a rendező tiszteletére újra megnézi. Úgy véli, ahogy az ember idősödik, egyre jobban megérti, megérzi Tarr alkotásait. Egyszer látta huszonévesen, majd harminc, és biztos benne, hogy negyvenpluszosan is mást jelent majd neki.

Komfortsorozatok Szomszédoktól Ötvös Csöpiig

Vannak Balázs Andreának komfortsorozatai. És mint mondja, biztos sokakat meglep majd, de neki ilyen a Szomszédok. Mindent tud róla, megmosolyogtatja, és visszarepíti a nyolcvanas-kilencvenes évekbe. Érzi a hajlak illatát a szalonban, a kisboltban a zacskós tejét… Ilyen komfortsorozata még a Linda, valamint az összes Ötvös Csöpi-film. A külföldiek közül mindig jó hatással van rá humorával, érzékenységével a Jóbarátok, továbbá imádja a Trónok harcát és A koronát is, amely csodálatos színészeket vonultat fel.
Könyv – életrajzok minden mennyiségben

A színésznő minden este olvas, most például Vajda Katalin és Szacsvay László közös könyvét, a Féltem, amíg éltem címűt, amely a nemzet színészéről szól.
Lebilincselő, és ahogy olvasom, szinte hallom Szacsi hangját. De ugyanígy voltam a Benedek Miklósról szóló könyvvel is. Cserhalmi György életrajzi kötetét karácsony alatt faltam be. Azt hiszem, ebből kiderült, nagyon szeretem az életrajzi könyveket.”

Az irodalomban is van olyan komfortmű, amelyhez mindig örömmel tér vissza: Fehér Klára regénye, a Bezzeg az én időmben ilyen. 14 évesen olvasta először, de most, 47 évesen is el tud mögé rejtőzni egy kicsit. Pedig minden sorát kívülről fújja.

Színház – februártól két új előadás

Mivel rengeteget játszik a színésznő, nem marad annyi ideje színházra, amennyit szeretne. Közben persze nagyon örül, hogy rengeteg a feladata. Amit ugyanakkor bán, hogy a legjobb barátnőjét, Sóvári-Fehér Annát, a Thália Színház művészét (a Pokoli rokonok Fejes Gabiját) ritkán tudja megnézni, mert általában egyszerre van premierjük. Úgyhogy most is tartozik neki még egy előadással.

Februárban két produkcióban kezd próbálni Balázs Andrea: a Bartók Színházban Martin McDonagh darabjában, a Leenane szépében az idős asszonyt, Maget játssza majd Göttinger Pál rendezésében. Anyaszínházában, a Karinthyban Molnár Ferenc Liliomját rendezi Keresztes Attila, ebben Muskátné lesz a színésznő.
Átfedéssel dolgozom februártól ezen a két új produkción a 12 futó előadás mellett… úgyhogy izgalmas-terhelő időszak jön. De azt mondaná erre az egyik barátom: <<te akartál színész lenni, senki nem kényszerített rá”>> Úgyhogy én örülök neki, hogy ennyi munkám lesz.”

--------------------------------------------------------------------
Balázs Andrea kedvenc magyar filmje: Sose halunk meg

forrás: https://port.hu

Balázs Andi írja az évadáról

Balázs Andrea: „Én egyszerűen csak szeretek játszani!”

A Rózsavölgyi Szalon augusztus 28-án mutatja be a Felső szomszédok című darabot Balázs Andrea és Schneider Zoltán főszereplésével. A friss Hollósi Frigyes-díjas színésznő az új szerepe mellett anyaszínházáról, a Karinthyról, a fiatalokkal való viszonyáról, „emberálmairól” is beszélt a Fideliónak, valamint arról is kérdeztük: miért ült vissza az iskolapadba?

Hivatalosan még el sem kezdődött az új évad, de rád augusztus 28-án már premier vár a Rózsavölgyi Szalonban.

Voltaképpen születésnapi ajándékom a Felső szomszédok budapesti bemutatója. Júliusban a Kőszegi Várszínházban játszottuk már, ez a két színház közös produkciója. Ősztől megy a Rózsavölgyiben.

Először játszol a Szalonban?

Igen, és igazán örülök ennek. Anyaszínházamban, a Karinthyban már hozzászoktam a nézők közelségéhez. A monodrámámat, a Margarída asszonyt, 60 ember előtt játszom ott. Amúgy is jobban vonzzanak a kisebb terek, az intimebb közegek. A Rózsavölgyi régóta szerepelt a bakancslistámon. Nagyon nekem való ez a hely és az új szerepem, Babette. Mindig motivált a színháznak az a fajta izgalma, hogy valami újat, valami mást tapasztaljak. Gyakran kérdezik tőlem, mik a szerepálmaim, de nekem „emberálmaim” vannak, akikkel szeretnék együtt dolgozni. Jó érzés, ha egy rendező újra felkér, mert az egy visszajelzés, hogy megfeleltem neki. Ilyen volt Karinthy Márton, ilyen Verebes István is, és ilyen Őze Áron, aki a tavalyi Hyppolit, a lakáj után most a Felső szomszédokban is rendezett engem.

Laurence Jyl darabjában Schneider Zoltán alakítja a férjedet, Léont, akivel már összeszokott párost alkottok. Ez nyilván megkönnyítette a közös munkát.

Snecivel 2006-ban játszottunk együtt először, és hamar kiderült, egy rugóra jár az agyunk, mindent ugyanúgy és egyszerre gondoltunk, a munkához való hozzáállásunk is hasonló. A mostani próbafolyamat során is egyszerre estünk kétségbe, és „dobtuk félre” az anyagot, majd vettük vissza a fonalat, egyformán fedeztük fel a darab erejét, és bontottunk ki a rétegeit – mindezt a legnagyobb szeretetben, feszültségmentesen. Ez itt a lényeg, hogy nem kellett harcolnunk, egymásra néztünk, és megszülettek a gondolatok. Ehhez persze kellett a rendező, Őze Áron is, aki elképesztően jól vezeti a színészeit, jól ismer minket, tudja, mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Az alsó szomszédokat alakító két fiatalnak, László Rebekának és Nyomárkay Zsigmondnak pedig egy olyan „gyakorlati csomagot” adott, amelyet biztosan visznek magukkal mindenhová. A színésznégyesünk hihetetlenül összeforrott, egymásra figyelő kis „kupaccá” váltunk.


Nekem az emberek, a kapcsolódások mindennél fontosabbak a színházban.

A Felső szomszédokban két nemzedék, két házaspár csatározik egymással, ami megannyi humoros szituáció remek táptalaja is lehet, mégsem egy szimpla vígjátékról van szó.

A történet két generáció összecsapása, melynek során a felső szomszédok – az idősebb, ötvenes pár – próbálják megkeseríteni az alattuk lakó fiatalok életét. Ez már eleve humorforrás. Az előadás rendkívül szórakoztató, és rengeteg poénra ad lehetőséget, ugyanakkor magunkra ismerhetünk az egyes szituációkban. Például a szülőknek a gyermekeik felé támasztott elvárásaik kapcsán, vagy akár Léon és Babette kapcsolatának az alappilléreit illetően. Hiszen a fenti lakók – azontúl, hogy bohókásak, kicsit gyermetegek, és színes ruhákban járnak – végtelenül szeretik egymást, úgy, ahogy vannak. Nincsenek elvárásaik, és ez a legnehezebb. Azért kedvelem Babette-et, mert nem áll messze tőlem az életigenlése, és az, ahogyan az egész világot átöleli. Snecihez szintén közel áll León figurája, mert ő maga is egy nagy bohém medve: amellett, hogy egy komoly felnőtt színművész emlékezetes drámai alakításokkal, egy nagy gyerek is. Kőszegen csodálatos volt megélni, ahogy az előadás végén a nézők a könnyeiket törölgetve tapsoltak. Jó volt látni, hogy nagyon jól érezték magukat, láthatóan felszabadultak, és közben hazavittek magukkal valamit az előadásból. A Felső szomszédok ereje ebben rejlik.

A nézők szavazatai alapján idén te kaptad a Kőszegi Várszínház Hollósi Frigyes-díját Babette alakításáért. Mit szóltál hozzá?

Nagyon örültem neki, és rendkívül büszke vagyok. A polcomon őrzöm a többi relikviám között.

Minden reggel „Szervusz, Frici!”-vel köszönök neki.

Ez a díj azt is felidézi bennem nap mint nap, hogy a Kőszegi Várszínház a nyári anyaszínházam lett, és ez boldoggá tesz. Szívet melengető ajándék a sorstól. A legszebb dicséretet Molnár Piroskától kaptam, aki nagyon szerette Hollósi Fricit, jó barátja volt. Azt írta nekem, amikor megtudta, hogy én nyertem a díjat: „Frici most biztosan mosolyog odafent, a mennyországban.”

Már az is nagy szó, és klassz érzés lehet, hogy Molnár Piroska gratulált a díjadhoz. Nyilván nagyon kedvel téged, és elismeri a munkásságodat.

Nekem a legnagyobb „flexem” – ezt a kifejezést a „menőzésre” a fiataloktól tanultam –, hogy bármikor bármivel felhívhatom Bodrogi Gyulát, Molnár Piroskát vagy Pásztor Erzsit. Imádok velük lenni, hallgatni őket, fogom Gyuszi bácsi kezét, miközben beszélgetünk, vagy végigdumáljuk az utat Piroskával, amikor utazunk a Hyppolittal vidékre fellépni, és úgy sztorizik, hogy odavagyok.

Ők is valóra vált „emberálmaid”?

Pontosan, és hála istennek vannak még jó páran. Azt hiszem, a legszerencsésebb dolog, ami történhetett velem, hogy 22 évvel ezelőtt beléptem a Karinthy Színház kapuján. Ha papíron nem is voltam ott társulati tag 2023-ig, mégis az ország egyik legnagyobb társulatába kerültem, ahol olyan nagyágyúk adták egymásnak a kilincset, mint Kovács István, Hámori Ildikó, Schubert Éva, Sztankay István, Venczel Vera, Lőte Attila, Egri Kati, Pogány Judit és még sorolhatnám. Azóta is

minden évben ülök legalább egy olyan kolléga mellett olvasópróbán, akit gyerekkoromban ájulásig imádtam, és akitől most is nagyot dobban a szívem.

Eleve rajongó típus vagyok, mindig az voltam, és imádok a nagyoktól tanulni.

Nemcsak tanulni szeretsz, hanem te magad is szívesen adod át a tudásodat a fiatalabbaknak. Nyolc éve tanítasz a Talent Stúdióban kamaszokat.

Önbizalom-fejlesztő és önismereti foglalkozást tartok egy csodálatos holland drámapedagógus módszere alapján. A lelki jóllétnek a biztonságát tanulják meg tőlem, valamint fejlesztem a kommunikációjukat. Nagyon szeretik az óráimat. Az év tanára lettem, amire külön büszke vagyok, mert ezt a díjat a diákok szavazták meg.

Ezek szerint könnyen megtalálod a fiatalokkal a közös hangot, és értesz a nyelvükön.

Talán azért is, mert a gyerekek szemében nem vagyok „igazi” felnőtt. Amikor megtudják, hogy 47 éves vagyok, mindig rácsodálkoznak: „az meg hogy lehet?” Színes ruhákban járok, bolondozok, sokat nevetek, tehát nem lehetek „igazi” felnőtt. Ráadásul nekem nincs gyerekem, a tanítványaim ezt végképp nem tudják hova tenni. De

ha most ideültetsz mellém egy 10 éves gyereket, akkor mi 3 perc múlva már barátok vagyunk, és ő rám bízza a legféltettebb titkait, mert tudja, én biztosan őrzöm azokat.

Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a fiataloktól, bár sokszor csak évekkel később. Egy volt növendékem, aki 14 évesen járt hozzám, most 22 esztendős, néhány hónapja megvárt a Karinthy művészbejárójánál, és azt mondta: „Andi, a mai napig a fülemben cseng az a mondatod – idézte –, és én azóta ahhoz tartom magam, ha bármilyen helyzetben ki kell állnom magamért.” Meghatott.

Te is visszaültél az iskolapadba. Miért?

Úgy éreztem, itt az ideje az ismereteim átadását, a tanítást magasabb szintre emelni. Ezért jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakára, így a jövőben drámaórákat is tudok majd tartani a diákoknak. Most kezdem a harmadik szemesztert. Levelező szakon tanulok, hetente egy napot kell reggeltől estig iskolában töltenem. Ezt is imádom!

Magával ragadó a lelkesedésed, legyen szó a színészetről, a tanításról vagy a tanulásról. Mi a titkod?

Az állandó kíváncsiságom hajt. Játszottam filmben, sorozatban, voltam műsorvezető, zsűriztem, versenyzőként is megmérettem magam. A lelkesedés rendkívül fontos nekem. Nagyon tud motiválni, ha valami újat kipróbálhatok. Szerintem annak idején Karinthy Marcit is a lelkesedésem fogta meg. Látta, hogy a legkisebb szerepet is – egyszer „Hölgy 2” állt a nevem mellett a színlapon – ugyanolyan odaadóan viszem, mint például Bertát A bűvös szék című vígjátékban. Én egyszerűen csak szeretek játszani! Az új évadban Molnár Ferenc klasszikusában, a Liliomban Muskátné leszek, szerepelek majd a Furcsa párban és az Apácák című musicalben is a Karinthyban. Emellett kirándulok is egyet, Dunaújvárosba, ahol Göttinger Pál állítja színpadra a Leenane szépe című tragikomédiát. És nagyon várom a kőszegi folytatást nyáron. Remélem, ezt meghallják a kőszegiek is…

Ha csak a futó és a majdani előadásaid számát veszem, akkor is mozgalmas hónapok elé nézel.

Hála istennek! Szeretnék most elsősorban a színházra fókuszálni, mert ott egyre több nagyszerű lehetőséget kapok. Alapvetően a színház az otthonom, ha az van, akkor minden van. Minden más munkát próbálok úgy elvállalni, hogy ne vegyen el a színháztól. Épp ezért kellett az utóbbi időben leépítenem pár dolgot, mert éreztem, és az egészségem is megérezte, hogy túl sokat vállalok, ennyi minden nem fér bele az életembe. De nincs ezzel semmi baj, mert boldogan engedek el dolgokat a színház érdekében.

forrás: https://fidelio.hu/

Martin McDONAGH: LEENANE SZÉPE

Ez az előadás még előkészítés alatt áll. Mindent, ami majd kiderül róla, itt fogunk hírül adni.