Senki sem panaszkodhat, hogy nem talál magának klasszikust vagy kortársat, fekete humort vagy zenés-táncos ősbemutatót.
Mindjárt itt a tavasz, Csehovokat, ír szerzők műveit és ősbemutatókat is ajánlunk márciusra.
- Csehov: Ivánka bácsi – budaörsi Latinovits Színház
- A Csehov-művek mindig népszerűek, most egymás után mutatnak be többet is. A Ványa bácsit Budaörsön rendezi Keresztes Tamás. A címen alakított kicsit, és Ivánka bácsira nevezte, alcímet is váltott, az új úgy hangzik: Jelenetek a földi életből. Főszereplőnek Alföldi Róbertet kérte fel, aki játszik és rendez is a Latinovits Színházban. A 130 éve írt mű színpadi változatát Makai Imre fordításának felhasználásával készítette Enyedi Éva és Keresztes Tamás.
- „A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell."
- Szereplők: Mertz Tibor, Hartai Petra, Bartos Ági m.v., Kiss Mari m.v., Alföldi Róbert m.v., Nagypál Gábor, Böröndi Bence és Takács Katalin.
- Bemutató: március 7., Latinovits Színház, Budaörs
- Kádária – KV Társulat
- Rendszerváltó szellemidézésre hív a független KV Társulat, amely Kádár János és Hofi Géza képzeletbeli találkozását jeleníti meg 2026 Magyarországával.
- „A Kádária című kortárs ősbemutató a Kádár-rendszer személyes és mélységesen szubjektív megidézése, sok humorral, iróniával, zenével és tánccal. Az előadás szövege korabeli dokumentumokra, sok kevéssé ismert interjúra, nyilvános beszédre épül, benne Kádár ikonikus legutolsó beszédével.”
- Idén lesz az 1956-os forradalom 70. évfordulója; így a Kádáriával az alkotók erről is megemlékeznek.
- Az anyagot Urbanovits Krisztina gyűjtötte, és ő is adja elő Taba Benjaminnal. A rendező: Szenteczki Zita.
- A KV Társulat az Adjukössze oldalon közösségi adománygyűjtést indított az előadás létrehozására és játszására. Itt támogathatod őket.
- Bemutató: március 7., KV Társulat, Stúdió K
- Csehov: Erdőszellem, avagy a föld az őrült, amely még a hátán hord benneteket – Radnóti Színház
- Míg előző nap Budaörsön a Ványa bácsiból alakított Ivánka bácsit mutatták be, március 8-án az ősváltozatának a premierje lesz. Eddig A manó címen játszották, most az Erdőszellem avagy a föld az őrült, amely még a hátán hord benneteket címen állítja színpadra Valló Péter, akinek 1996-os Ványa bácsi-rendezése – szintén a Radnótiban – legendássá vált. Sok az átfedés a két mű között, de ennek reményteli a befejezése. Az Erdőszellemhez Wessely László és Morcsányi Géza fordításának felhasználásával a szövegváltozatot Hárs Anna készítette.
- „A vidéki birtokon játszódó történet szereplői kisszerűségükben bosszantóak és szeretetreméltók; nagyívű elképzeléseket dédelgetve élik szürke életüket, miközben máshol vagy mások szeretnének lenni – könnyű lenne nevetni rajtuk, ha nem volna ez az életérzés olyan szívbemarkolóan ismerős.”
- Szereplők: Schneider Zoltán, Mészáros Blanka, Krisztik Csaba, Berényi Nóra Blanka, Pál András, Martin Márta, Major Erik, Major Irma, Gazsó György, Porogi Ádám, Bálint András
- Bemutató: március 8., Radnóti Színház
- Martin McDonagh: Leenane szépe – Bartók Kamaraszínház
- Egy ír faluszéli házban anya és lánya szekírozza egymást halálra. Rengeteg sérelem – és egy eltitkolt levél, ami megpecsételi a kapcsolatukat. Martin McDonagh, Az In Bruges (Erőszakik) és a Három óriásplakát Ebbing határában című filmek szerzőjének-rendezőjének első színpadi műve ez, a Leenane-trilógia első fejezete, amely 1996 óta meglehetősen népszerű itthon – főként sűrű, fekete humora miatt. Az előadás Upor László fordítását használja. Lefordította Parti-Nagy Lajos is az Örkény Színháznak, ott Piszkavas címen láthatta a közönség. A tragikomédiát most Göttinger Pál állítja színpadra, akinek 2017-ben már volt dolga a darabbal, akkor Nyíregyházán rendezte meg.
- Szereplők: Balázs Andrea, Holecskó Orsolya, Marton Róbert és Vrabecz Botond. Felvételről közreműködik Göttinger Pál (ének, ír furulya), Dinyés Dániel (ének, zongora) és Bordi András rádióbemondó.
- Bemutató: március 13., Bartók Kamaraszínház, Dunaújváros
- Werner Schwab: Elnöknők – Bástya Színház
- A 36 évesen elhunyt Werner Schwab „fekáliadrámáknak" nevezte sorozatát, amelynek ez a nyitódarabja volt, és 1996-tól 23 éven át, 295 előadásban játszotta a Katona József Színház Kamrájában Csákányi Eszter, Pogány Judit és Szirtes Ági – Ascher Tamás rendezésében. A groteszk történetet, amelyben jelentős eszmecsere hangzik el az emberi ürülékről, ez alkalommal Kovács Lehel rendezi meg, és olyan remek színésznők játsszák, mint Györgyi Anna, Udvaros Dorottya, és Vándor Éva.
- Bemutató időpontja: március 14., Bástya Színház
- Conor McPherson: Tengeren – Thália Színház
- Újabb ír darab, Conor McPherson műve, a Tengeren, amelyet nem játszanak túl gyakran Magyarországon, eddig kétszer rendezte meg Göttinger Pál a Bárka Színházban, majd Nyíregyházán, most Kelemen József kapott kedvet hozzá. A Thália Színház mutatja be ezt az ördögi történetet, amely egy írországi kocsmahangulatú lakásban játszódik. Négy problémás alkoholbeteg közé karácsony éjjelén betoppan az ördög… Sharky visszatér Dublinba, hogy gondoskodjon a nemrég megvakult bátyjáról. Együtt töltik az időt Ivannal és Nickyvel (utóbbi Sharky riválisa a szerelemben), és azt remélik, együtt kártyázhatnak egy jót. De egy idegen érkezik, és a tétek egyre csak nőnek.
- Szereplők: Szervét Tibor, Szabó Győző, Tamási Zoltán, Domokos László, Görög László
- Bemutató időpontja: március 14., Thália Színház - Télikert
- Yasmina Reza: Művészet – Orlai Produkciós Iroda
- Yasmina Reza komédiája az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb nemzetközi színházi világsikere lett, számos nemzetközi díjjal. Az 1995-ös hatalmas párizsi sikere óta pár éven belül vagy ötven helyen mutatták be Európa-szerte. Párizsban a legjobb dráma Moliére-díját, Londonban Laurence Olivier-díjat kapott. A budapesti Katona József Színházban 1997-2005 között játszották nagy sikerrel. Most az Orlai Produkció veszi elő, Sipos László Márk rendezi, akit nemrég színészként láthattunk a Csengetett, Mylord? című – szintén orlais – előadásban.
- A darabban „Serge vesz ötvenezer euróért egy festményt. Egy valódi Antriost! Marc szerint a kép egy fehér alapon fehér szar. Yvan megpróbálja kibékíteni a két legjobb barátját, de a helyzet egyre jobban elmérgesedik. Értjük-e valójában a barátainkat? Vajon mennyi kompromisszumot vagyunk hajlandóak meghozni valakiért, akivel már abban sem értünk egyet, hogy amit látunk, az fehér-e? Vajon véget érhet egy tizenöt éves barátság egy festmény miatt, vagy már rég valami másról vitatkozunk?”
- Szereplők: Mészáros Máté, Pataki Ferenc, Ágoston Péter
- Bemutató: március 29., Orlai Produkciós Iroda, 6Szín
forrás: https://port.hu
Nagy filmrajongó Balázs Andrea színésznő, de csak az otthon kialakított, saját házi moziban jut rá ideje.
Olyan sokat játszik színházban Balázs Andrea színésznő, a Karinthy Színház tagja, hogy mire eljutna moziba, addigra kijön valamelyik online platformon a kiszemelt film.
Olyan sokat játszik színházban Balázs Andrea színésznő, a Karinthy Színház tagja, hogy mire eljutna moziba, addigra kijön valamelyik online platformon a kiszemelt film.
Film – saját IMAX-szel
A nagy kanapénkat – lábtartókkal – becibáltuk a szoba közepére, és popcornnal a kézben majdnem ugyanazt a moziélményt megkapjuk, mintha beültünk volna valahova. Úgy hívjuk a párommal, Gáborral: ez a saját IMAX-ünk.”
Balázs Andrea megpróbálja behozni a filmes lemaradásait. Ez persze nem mindig sikerül. Nagyon szereti például az Avatart, de még nem látta a második és a harmadik részt. Az új magyar filmekkel jobban áll, azokra azonnal lecsap, amint kijönnek streamelve.
Van egy fogadalmam: soha nem minősítek filmet, amíg nem nézem meg.”
De isten igazából a régi filmekért rajong. Amit évente kétszer újranéz: az Abigél. Főleg azóta, hogy a Médiaklikken is megtalálható, tehát könnyen elérhető. Most karácsonykor megint átélte Vitai Georgina és a matulások kalandjait. Természetesen Szabó Magda regényét is olvasta, ez alap nála. Sőt, ha könyvből készül egy-egy film vagy sorozat, azt általában előtte elolvassa – ez jóval komplexebb élményt ad. Ez történt például a Harry Potter-részeknél. Nagyon szereti a Potter-filmeket is, de a könyvet még inkább.
A régi magyar alkotásoknál mindenevő vagyok – Kabostól Karády Katalinig, Bacsó Péter rendezéstől – Jancsó Miklóson át – Mundruczó Kornélig mindent nézek.”
A régi külföldi produkciók szintén érdeklik. Az elmúlt nyáron találkozott Alain Delon egyik korai mozijával, A szamurájjal (1967) a 8. Budapesti Klasszikus Film Maratonon. Jean-Pierre Melville rendezte a francia-olasz bűnügyi thrillert, amely megmutatja Alain Delon színészi mélységét is – azon kívül, hogy gyönyörű benne. Ezt a mélységet nagyon sok későbbi filmjében hiányolta a színésznő.
Megsiratta Tarr Béla elvesztését is Balázs Andrea. A Sátántangót többször látta, de elhatározta, hogy a rendező tiszteletére újra megnézi. Úgy véli, ahogy az ember idősödik, egyre jobban megérti, megérzi Tarr alkotásait. Egyszer látta huszonévesen, majd harminc, és biztos benne, hogy negyvenpluszosan is mást jelent majd neki.
A nagy kanapénkat – lábtartókkal – becibáltuk a szoba közepére, és popcornnal a kézben majdnem ugyanazt a moziélményt megkapjuk, mintha beültünk volna valahova. Úgy hívjuk a párommal, Gáborral: ez a saját IMAX-ünk.”
Balázs Andrea megpróbálja behozni a filmes lemaradásait. Ez persze nem mindig sikerül. Nagyon szereti például az Avatart, de még nem látta a második és a harmadik részt. Az új magyar filmekkel jobban áll, azokra azonnal lecsap, amint kijönnek streamelve.
Van egy fogadalmam: soha nem minősítek filmet, amíg nem nézem meg.”
De isten igazából a régi filmekért rajong. Amit évente kétszer újranéz: az Abigél. Főleg azóta, hogy a Médiaklikken is megtalálható, tehát könnyen elérhető. Most karácsonykor megint átélte Vitai Georgina és a matulások kalandjait. Természetesen Szabó Magda regényét is olvasta, ez alap nála. Sőt, ha könyvből készül egy-egy film vagy sorozat, azt általában előtte elolvassa – ez jóval komplexebb élményt ad. Ez történt például a Harry Potter-részeknél. Nagyon szereti a Potter-filmeket is, de a könyvet még inkább.
A régi magyar alkotásoknál mindenevő vagyok – Kabostól Karády Katalinig, Bacsó Péter rendezéstől – Jancsó Miklóson át – Mundruczó Kornélig mindent nézek.”
A régi külföldi produkciók szintén érdeklik. Az elmúlt nyáron találkozott Alain Delon egyik korai mozijával, A szamurájjal (1967) a 8. Budapesti Klasszikus Film Maratonon. Jean-Pierre Melville rendezte a francia-olasz bűnügyi thrillert, amely megmutatja Alain Delon színészi mélységét is – azon kívül, hogy gyönyörű benne. Ezt a mélységet nagyon sok későbbi filmjében hiányolta a színésznő.
Megsiratta Tarr Béla elvesztését is Balázs Andrea. A Sátántangót többször látta, de elhatározta, hogy a rendező tiszteletére újra megnézi. Úgy véli, ahogy az ember idősödik, egyre jobban megérti, megérzi Tarr alkotásait. Egyszer látta huszonévesen, majd harminc, és biztos benne, hogy negyvenpluszosan is mást jelent majd neki.
Komfortsorozatok Szomszédoktól Ötvös Csöpiig
Vannak Balázs Andreának komfortsorozatai. És mint mondja, biztos sokakat meglep majd, de neki ilyen a Szomszédok. Mindent tud róla, megmosolyogtatja, és visszarepíti a nyolcvanas-kilencvenes évekbe. Érzi a hajlak illatát a szalonban, a kisboltban a zacskós tejét… Ilyen komfortsorozata még a Linda, valamint az összes Ötvös Csöpi-film. A külföldiek közül mindig jó hatással van rá humorával, érzékenységével a Jóbarátok, továbbá imádja a Trónok harcát és A koronát is, amely csodálatos színészeket vonultat fel.
Könyv – életrajzok minden mennyiségben
A színésznő minden este olvas, most például Vajda Katalin és Szacsvay László közös könyvét, a Féltem, amíg éltem címűt, amely a nemzet színészéről szól.
Lebilincselő, és ahogy olvasom, szinte hallom Szacsi hangját. De ugyanígy voltam a Benedek Miklósról szóló könyvvel is. Cserhalmi György életrajzi kötetét karácsony alatt faltam be. Azt hiszem, ebből kiderült, nagyon szeretem az életrajzi könyveket.”
Az irodalomban is van olyan komfortmű, amelyhez mindig örömmel tér vissza: Fehér Klára regénye, a Bezzeg az én időmben ilyen. 14 évesen olvasta először, de most, 47 évesen is el tud mögé rejtőzni egy kicsit. Pedig minden sorát kívülről fújja.
Vannak Balázs Andreának komfortsorozatai. És mint mondja, biztos sokakat meglep majd, de neki ilyen a Szomszédok. Mindent tud róla, megmosolyogtatja, és visszarepíti a nyolcvanas-kilencvenes évekbe. Érzi a hajlak illatát a szalonban, a kisboltban a zacskós tejét… Ilyen komfortsorozata még a Linda, valamint az összes Ötvös Csöpi-film. A külföldiek közül mindig jó hatással van rá humorával, érzékenységével a Jóbarátok, továbbá imádja a Trónok harcát és A koronát is, amely csodálatos színészeket vonultat fel.
Könyv – életrajzok minden mennyiségben
A színésznő minden este olvas, most például Vajda Katalin és Szacsvay László közös könyvét, a Féltem, amíg éltem címűt, amely a nemzet színészéről szól.
Lebilincselő, és ahogy olvasom, szinte hallom Szacsi hangját. De ugyanígy voltam a Benedek Miklósról szóló könyvvel is. Cserhalmi György életrajzi kötetét karácsony alatt faltam be. Azt hiszem, ebből kiderült, nagyon szeretem az életrajzi könyveket.”
Az irodalomban is van olyan komfortmű, amelyhez mindig örömmel tér vissza: Fehér Klára regénye, a Bezzeg az én időmben ilyen. 14 évesen olvasta először, de most, 47 évesen is el tud mögé rejtőzni egy kicsit. Pedig minden sorát kívülről fújja.
Színház – februártól két új előadás
Mivel rengeteget játszik a színésznő, nem marad annyi ideje színházra, amennyit szeretne. Közben persze nagyon örül, hogy rengeteg a feladata. Amit ugyanakkor bán, hogy a legjobb barátnőjét, Sóvári-Fehér Annát, a Thália Színház művészét (a Pokoli rokonok Fejes Gabiját) ritkán tudja megnézni, mert általában egyszerre van premierjük. Úgyhogy most is tartozik neki még egy előadással.
Februárban két produkcióban kezd próbálni Balázs Andrea: a Bartók Színházban Martin McDonagh darabjában, a Leenane szépében az idős asszonyt, Maget játssza majd Göttinger Pál rendezésében. Anyaszínházában, a Karinthyban Molnár Ferenc Liliomját rendezi Keresztes Attila, ebben Muskátné lesz a színésznő.
Átfedéssel dolgozom februártól ezen a két új produkción a 12 futó előadás mellett… úgyhogy izgalmas-terhelő időszak jön. De azt mondaná erre az egyik barátom: <<te akartál színész lenni, senki nem kényszerített rá”>> Úgyhogy én örülök neki, hogy ennyi munkám lesz.”
--------------------------------------------------------------------
Balázs Andrea kedvenc magyar filmje: Sose halunk meg
Mivel rengeteget játszik a színésznő, nem marad annyi ideje színházra, amennyit szeretne. Közben persze nagyon örül, hogy rengeteg a feladata. Amit ugyanakkor bán, hogy a legjobb barátnőjét, Sóvári-Fehér Annát, a Thália Színház művészét (a Pokoli rokonok Fejes Gabiját) ritkán tudja megnézni, mert általában egyszerre van premierjük. Úgyhogy most is tartozik neki még egy előadással.
Februárban két produkcióban kezd próbálni Balázs Andrea: a Bartók Színházban Martin McDonagh darabjában, a Leenane szépében az idős asszonyt, Maget játssza majd Göttinger Pál rendezésében. Anyaszínházában, a Karinthyban Molnár Ferenc Liliomját rendezi Keresztes Attila, ebben Muskátné lesz a színésznő.
Átfedéssel dolgozom februártól ezen a két új produkción a 12 futó előadás mellett… úgyhogy izgalmas-terhelő időszak jön. De azt mondaná erre az egyik barátom: <<te akartál színész lenni, senki nem kényszerített rá”>> Úgyhogy én örülök neki, hogy ennyi munkám lesz.”
--------------------------------------------------------------------
Balázs Andrea kedvenc magyar filmje: Sose halunk meg
forrás: https://port.hu
A Rózsavölgyi Szalon augusztus 28-án mutatja be a Felső szomszédok című darabot Balázs Andrea és Schneider Zoltán főszereplésével. A friss Hollósi Frigyes-díjas színésznő az új szerepe mellett anyaszínházáról, a Karinthyról, a fiatalokkal való viszonyáról, „emberálmairól” is beszélt a Fideliónak, valamint arról is kérdeztük: miért ült vissza az iskolapadba?
Hivatalosan még el sem kezdődött az új évad, de rád augusztus 28-án már premier vár a Rózsavölgyi Szalonban.
Voltaképpen születésnapi ajándékom a Felső szomszédok budapesti bemutatója. Júliusban a Kőszegi Várszínházban játszottuk már, ez a két színház közös produkciója. Ősztől megy a Rózsavölgyiben.
Először játszol a Szalonban?
Igen, és igazán örülök ennek. Anyaszínházamban, a Karinthyban már hozzászoktam a nézők közelségéhez. A monodrámámat, a Margarída asszonyt, 60 ember előtt játszom ott. Amúgy is jobban vonzzanak a kisebb terek, az intimebb közegek. A Rózsavölgyi régóta szerepelt a bakancslistámon. Nagyon nekem való ez a hely és az új szerepem, Babette. Mindig motivált a színháznak az a fajta izgalma, hogy valami újat, valami mást tapasztaljak. Gyakran kérdezik tőlem, mik a szerepálmaim, de nekem „emberálmaim” vannak, akikkel szeretnék együtt dolgozni. Jó érzés, ha egy rendező újra felkér, mert az egy visszajelzés, hogy megfeleltem neki. Ilyen volt Karinthy Márton, ilyen Verebes István is, és ilyen Őze Áron, aki a tavalyi Hyppolit, a lakáj után most a Felső szomszédokban is rendezett engem.
Laurence Jyl darabjában Schneider Zoltán alakítja a férjedet, Léont, akivel már összeszokott párost alkottok. Ez nyilván megkönnyítette a közös munkát.
Snecivel 2006-ban játszottunk együtt először, és hamar kiderült, egy rugóra jár az agyunk, mindent ugyanúgy és egyszerre gondoltunk, a munkához való hozzáállásunk is hasonló. A mostani próbafolyamat során is egyszerre estünk kétségbe, és „dobtuk félre” az anyagot, majd vettük vissza a fonalat, egyformán fedeztük fel a darab erejét, és bontottunk ki a rétegeit – mindezt a legnagyobb szeretetben, feszültségmentesen. Ez itt a lényeg, hogy nem kellett harcolnunk, egymásra néztünk, és megszülettek a gondolatok. Ehhez persze kellett a rendező, Őze Áron is, aki elképesztően jól vezeti a színészeit, jól ismer minket, tudja, mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Az alsó szomszédokat alakító két fiatalnak, László Rebekának és Nyomárkay Zsigmondnak pedig egy olyan „gyakorlati csomagot” adott, amelyet biztosan visznek magukkal mindenhová. A színésznégyesünk hihetetlenül összeforrott, egymásra figyelő kis „kupaccá” váltunk.
Nekem az emberek, a kapcsolódások mindennél fontosabbak a színházban.
A Felső szomszédokban két nemzedék, két házaspár csatározik egymással, ami megannyi humoros szituáció remek táptalaja is lehet, mégsem egy szimpla vígjátékról van szó.
A történet két generáció összecsapása, melynek során a felső szomszédok – az idősebb, ötvenes pár – próbálják megkeseríteni az alattuk lakó fiatalok életét. Ez már eleve humorforrás. Az előadás rendkívül szórakoztató, és rengeteg poénra ad lehetőséget, ugyanakkor magunkra ismerhetünk az egyes szituációkban. Például a szülőknek a gyermekeik felé támasztott elvárásaik kapcsán, vagy akár Léon és Babette kapcsolatának az alappilléreit illetően. Hiszen a fenti lakók – azontúl, hogy bohókásak, kicsit gyermetegek, és színes ruhákban járnak – végtelenül szeretik egymást, úgy, ahogy vannak. Nincsenek elvárásaik, és ez a legnehezebb. Azért kedvelem Babette-et, mert nem áll messze tőlem az életigenlése, és az, ahogyan az egész világot átöleli. Snecihez szintén közel áll León figurája, mert ő maga is egy nagy bohém medve: amellett, hogy egy komoly felnőtt színművész emlékezetes drámai alakításokkal, egy nagy gyerek is. Kőszegen csodálatos volt megélni, ahogy az előadás végén a nézők a könnyeiket törölgetve tapsoltak. Jó volt látni, hogy nagyon jól érezték magukat, láthatóan felszabadultak, és közben hazavittek magukkal valamit az előadásból. A Felső szomszédok ereje ebben rejlik.
A nézők szavazatai alapján idén te kaptad a Kőszegi Várszínház Hollósi Frigyes-díját Babette alakításáért. Mit szóltál hozzá?
Nagyon örültem neki, és rendkívül büszke vagyok. A polcomon őrzöm a többi relikviám között.
Minden reggel „Szervusz, Frici!”-vel köszönök neki.
Ez a díj azt is felidézi bennem nap mint nap, hogy a Kőszegi Várszínház a nyári anyaszínházam lett, és ez boldoggá tesz. Szívet melengető ajándék a sorstól. A legszebb dicséretet Molnár Piroskától kaptam, aki nagyon szerette Hollósi Fricit, jó barátja volt. Azt írta nekem, amikor megtudta, hogy én nyertem a díjat: „Frici most biztosan mosolyog odafent, a mennyországban.”
Már az is nagy szó, és klassz érzés lehet, hogy Molnár Piroska gratulált a díjadhoz. Nyilván nagyon kedvel téged, és elismeri a munkásságodat.
Nekem a legnagyobb „flexem” – ezt a kifejezést a „menőzésre” a fiataloktól tanultam –, hogy bármikor bármivel felhívhatom Bodrogi Gyulát, Molnár Piroskát vagy Pásztor Erzsit. Imádok velük lenni, hallgatni őket, fogom Gyuszi bácsi kezét, miközben beszélgetünk, vagy végigdumáljuk az utat Piroskával, amikor utazunk a Hyppolittal vidékre fellépni, és úgy sztorizik, hogy odavagyok.
Ők is valóra vált „emberálmaid”?
Pontosan, és hála istennek vannak még jó páran. Azt hiszem, a legszerencsésebb dolog, ami történhetett velem, hogy 22 évvel ezelőtt beléptem a Karinthy Színház kapuján. Ha papíron nem is voltam ott társulati tag 2023-ig, mégis az ország egyik legnagyobb társulatába kerültem, ahol olyan nagyágyúk adták egymásnak a kilincset, mint Kovács István, Hámori Ildikó, Schubert Éva, Sztankay István, Venczel Vera, Lőte Attila, Egri Kati, Pogány Judit és még sorolhatnám. Azóta is
minden évben ülök legalább egy olyan kolléga mellett olvasópróbán, akit gyerekkoromban ájulásig imádtam, és akitől most is nagyot dobban a szívem.
Eleve rajongó típus vagyok, mindig az voltam, és imádok a nagyoktól tanulni.
Nemcsak tanulni szeretsz, hanem te magad is szívesen adod át a tudásodat a fiatalabbaknak. Nyolc éve tanítasz a Talent Stúdióban kamaszokat.
Önbizalom-fejlesztő és önismereti foglalkozást tartok egy csodálatos holland drámapedagógus módszere alapján. A lelki jóllétnek a biztonságát tanulják meg tőlem, valamint fejlesztem a kommunikációjukat. Nagyon szeretik az óráimat. Az év tanára lettem, amire külön büszke vagyok, mert ezt a díjat a diákok szavazták meg.
Ezek szerint könnyen megtalálod a fiatalokkal a közös hangot, és értesz a nyelvükön.
Talán azért is, mert a gyerekek szemében nem vagyok „igazi” felnőtt. Amikor megtudják, hogy 47 éves vagyok, mindig rácsodálkoznak: „az meg hogy lehet?” Színes ruhákban járok, bolondozok, sokat nevetek, tehát nem lehetek „igazi” felnőtt. Ráadásul nekem nincs gyerekem, a tanítványaim ezt végképp nem tudják hova tenni. De
ha most ideültetsz mellém egy 10 éves gyereket, akkor mi 3 perc múlva már barátok vagyunk, és ő rám bízza a legféltettebb titkait, mert tudja, én biztosan őrzöm azokat.
Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a fiataloktól, bár sokszor csak évekkel később. Egy volt növendékem, aki 14 évesen járt hozzám, most 22 esztendős, néhány hónapja megvárt a Karinthy művészbejárójánál, és azt mondta: „Andi, a mai napig a fülemben cseng az a mondatod – idézte –, és én azóta ahhoz tartom magam, ha bármilyen helyzetben ki kell állnom magamért.” Meghatott.
Te is visszaültél az iskolapadba. Miért?
Úgy éreztem, itt az ideje az ismereteim átadását, a tanítást magasabb szintre emelni. Ezért jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakára, így a jövőben drámaórákat is tudok majd tartani a diákoknak. Most kezdem a harmadik szemesztert. Levelező szakon tanulok, hetente egy napot kell reggeltől estig iskolában töltenem. Ezt is imádom!
Magával ragadó a lelkesedésed, legyen szó a színészetről, a tanításról vagy a tanulásról. Mi a titkod?
Az állandó kíváncsiságom hajt. Játszottam filmben, sorozatban, voltam műsorvezető, zsűriztem, versenyzőként is megmérettem magam. A lelkesedés rendkívül fontos nekem. Nagyon tud motiválni, ha valami újat kipróbálhatok. Szerintem annak idején Karinthy Marcit is a lelkesedésem fogta meg. Látta, hogy a legkisebb szerepet is – egyszer „Hölgy 2” állt a nevem mellett a színlapon – ugyanolyan odaadóan viszem, mint például Bertát A bűvös szék című vígjátékban. Én egyszerűen csak szeretek játszani! Az új évadban Molnár Ferenc klasszikusában, a Liliomban Muskátné leszek, szerepelek majd a Furcsa párban és az Apácák című musicalben is a Karinthyban. Emellett kirándulok is egyet, Dunaújvárosba, ahol Göttinger Pál állítja színpadra a Leenane szépe című tragikomédiát. És nagyon várom a kőszegi folytatást nyáron. Remélem, ezt meghallják a kőszegiek is…
Ha csak a futó és a majdani előadásaid számát veszem, akkor is mozgalmas hónapok elé nézel.
Hála istennek! Szeretnék most elsősorban a színházra fókuszálni, mert ott egyre több nagyszerű lehetőséget kapok. Alapvetően a színház az otthonom, ha az van, akkor minden van. Minden más munkát próbálok úgy elvállalni, hogy ne vegyen el a színháztól. Épp ezért kellett az utóbbi időben leépítenem pár dolgot, mert éreztem, és az egészségem is megérezte, hogy túl sokat vállalok, ennyi minden nem fér bele az életembe. De nincs ezzel semmi baj, mert boldogan engedek el dolgokat a színház érdekében.
forrás: https://fidelio.hu/
Hivatalosan még el sem kezdődött az új évad, de rád augusztus 28-án már premier vár a Rózsavölgyi Szalonban.
Voltaképpen születésnapi ajándékom a Felső szomszédok budapesti bemutatója. Júliusban a Kőszegi Várszínházban játszottuk már, ez a két színház közös produkciója. Ősztől megy a Rózsavölgyiben.
Először játszol a Szalonban?
Igen, és igazán örülök ennek. Anyaszínházamban, a Karinthyban már hozzászoktam a nézők közelségéhez. A monodrámámat, a Margarída asszonyt, 60 ember előtt játszom ott. Amúgy is jobban vonzzanak a kisebb terek, az intimebb közegek. A Rózsavölgyi régóta szerepelt a bakancslistámon. Nagyon nekem való ez a hely és az új szerepem, Babette. Mindig motivált a színháznak az a fajta izgalma, hogy valami újat, valami mást tapasztaljak. Gyakran kérdezik tőlem, mik a szerepálmaim, de nekem „emberálmaim” vannak, akikkel szeretnék együtt dolgozni. Jó érzés, ha egy rendező újra felkér, mert az egy visszajelzés, hogy megfeleltem neki. Ilyen volt Karinthy Márton, ilyen Verebes István is, és ilyen Őze Áron, aki a tavalyi Hyppolit, a lakáj után most a Felső szomszédokban is rendezett engem.
Laurence Jyl darabjában Schneider Zoltán alakítja a férjedet, Léont, akivel már összeszokott párost alkottok. Ez nyilván megkönnyítette a közös munkát.
Snecivel 2006-ban játszottunk együtt először, és hamar kiderült, egy rugóra jár az agyunk, mindent ugyanúgy és egyszerre gondoltunk, a munkához való hozzáállásunk is hasonló. A mostani próbafolyamat során is egyszerre estünk kétségbe, és „dobtuk félre” az anyagot, majd vettük vissza a fonalat, egyformán fedeztük fel a darab erejét, és bontottunk ki a rétegeit – mindezt a legnagyobb szeretetben, feszültségmentesen. Ez itt a lényeg, hogy nem kellett harcolnunk, egymásra néztünk, és megszülettek a gondolatok. Ehhez persze kellett a rendező, Őze Áron is, aki elképesztően jól vezeti a színészeit, jól ismer minket, tudja, mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Az alsó szomszédokat alakító két fiatalnak, László Rebekának és Nyomárkay Zsigmondnak pedig egy olyan „gyakorlati csomagot” adott, amelyet biztosan visznek magukkal mindenhová. A színésznégyesünk hihetetlenül összeforrott, egymásra figyelő kis „kupaccá” váltunk.
Nekem az emberek, a kapcsolódások mindennél fontosabbak a színházban.
A Felső szomszédokban két nemzedék, két házaspár csatározik egymással, ami megannyi humoros szituáció remek táptalaja is lehet, mégsem egy szimpla vígjátékról van szó.
A történet két generáció összecsapása, melynek során a felső szomszédok – az idősebb, ötvenes pár – próbálják megkeseríteni az alattuk lakó fiatalok életét. Ez már eleve humorforrás. Az előadás rendkívül szórakoztató, és rengeteg poénra ad lehetőséget, ugyanakkor magunkra ismerhetünk az egyes szituációkban. Például a szülőknek a gyermekeik felé támasztott elvárásaik kapcsán, vagy akár Léon és Babette kapcsolatának az alappilléreit illetően. Hiszen a fenti lakók – azontúl, hogy bohókásak, kicsit gyermetegek, és színes ruhákban járnak – végtelenül szeretik egymást, úgy, ahogy vannak. Nincsenek elvárásaik, és ez a legnehezebb. Azért kedvelem Babette-et, mert nem áll messze tőlem az életigenlése, és az, ahogyan az egész világot átöleli. Snecihez szintén közel áll León figurája, mert ő maga is egy nagy bohém medve: amellett, hogy egy komoly felnőtt színművész emlékezetes drámai alakításokkal, egy nagy gyerek is. Kőszegen csodálatos volt megélni, ahogy az előadás végén a nézők a könnyeiket törölgetve tapsoltak. Jó volt látni, hogy nagyon jól érezték magukat, láthatóan felszabadultak, és közben hazavittek magukkal valamit az előadásból. A Felső szomszédok ereje ebben rejlik.
A nézők szavazatai alapján idén te kaptad a Kőszegi Várszínház Hollósi Frigyes-díját Babette alakításáért. Mit szóltál hozzá?
Nagyon örültem neki, és rendkívül büszke vagyok. A polcomon őrzöm a többi relikviám között.
Minden reggel „Szervusz, Frici!”-vel köszönök neki.
Ez a díj azt is felidézi bennem nap mint nap, hogy a Kőszegi Várszínház a nyári anyaszínházam lett, és ez boldoggá tesz. Szívet melengető ajándék a sorstól. A legszebb dicséretet Molnár Piroskától kaptam, aki nagyon szerette Hollósi Fricit, jó barátja volt. Azt írta nekem, amikor megtudta, hogy én nyertem a díjat: „Frici most biztosan mosolyog odafent, a mennyországban.”
Már az is nagy szó, és klassz érzés lehet, hogy Molnár Piroska gratulált a díjadhoz. Nyilván nagyon kedvel téged, és elismeri a munkásságodat.
Nekem a legnagyobb „flexem” – ezt a kifejezést a „menőzésre” a fiataloktól tanultam –, hogy bármikor bármivel felhívhatom Bodrogi Gyulát, Molnár Piroskát vagy Pásztor Erzsit. Imádok velük lenni, hallgatni őket, fogom Gyuszi bácsi kezét, miközben beszélgetünk, vagy végigdumáljuk az utat Piroskával, amikor utazunk a Hyppolittal vidékre fellépni, és úgy sztorizik, hogy odavagyok.
Ők is valóra vált „emberálmaid”?
Pontosan, és hála istennek vannak még jó páran. Azt hiszem, a legszerencsésebb dolog, ami történhetett velem, hogy 22 évvel ezelőtt beléptem a Karinthy Színház kapuján. Ha papíron nem is voltam ott társulati tag 2023-ig, mégis az ország egyik legnagyobb társulatába kerültem, ahol olyan nagyágyúk adták egymásnak a kilincset, mint Kovács István, Hámori Ildikó, Schubert Éva, Sztankay István, Venczel Vera, Lőte Attila, Egri Kati, Pogány Judit és még sorolhatnám. Azóta is
minden évben ülök legalább egy olyan kolléga mellett olvasópróbán, akit gyerekkoromban ájulásig imádtam, és akitől most is nagyot dobban a szívem.
Eleve rajongó típus vagyok, mindig az voltam, és imádok a nagyoktól tanulni.
Nemcsak tanulni szeretsz, hanem te magad is szívesen adod át a tudásodat a fiatalabbaknak. Nyolc éve tanítasz a Talent Stúdióban kamaszokat.
Önbizalom-fejlesztő és önismereti foglalkozást tartok egy csodálatos holland drámapedagógus módszere alapján. A lelki jóllétnek a biztonságát tanulják meg tőlem, valamint fejlesztem a kommunikációjukat. Nagyon szeretik az óráimat. Az év tanára lettem, amire külön büszke vagyok, mert ezt a díjat a diákok szavazták meg.
Ezek szerint könnyen megtalálod a fiatalokkal a közös hangot, és értesz a nyelvükön.
Talán azért is, mert a gyerekek szemében nem vagyok „igazi” felnőtt. Amikor megtudják, hogy 47 éves vagyok, mindig rácsodálkoznak: „az meg hogy lehet?” Színes ruhákban járok, bolondozok, sokat nevetek, tehát nem lehetek „igazi” felnőtt. Ráadásul nekem nincs gyerekem, a tanítványaim ezt végképp nem tudják hova tenni. De
ha most ideültetsz mellém egy 10 éves gyereket, akkor mi 3 perc múlva már barátok vagyunk, és ő rám bízza a legféltettebb titkait, mert tudja, én biztosan őrzöm azokat.
Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a fiataloktól, bár sokszor csak évekkel később. Egy volt növendékem, aki 14 évesen járt hozzám, most 22 esztendős, néhány hónapja megvárt a Karinthy művészbejárójánál, és azt mondta: „Andi, a mai napig a fülemben cseng az a mondatod – idézte –, és én azóta ahhoz tartom magam, ha bármilyen helyzetben ki kell állnom magamért.” Meghatott.
Te is visszaültél az iskolapadba. Miért?
Úgy éreztem, itt az ideje az ismereteim átadását, a tanítást magasabb szintre emelni. Ezért jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakára, így a jövőben drámaórákat is tudok majd tartani a diákoknak. Most kezdem a harmadik szemesztert. Levelező szakon tanulok, hetente egy napot kell reggeltől estig iskolában töltenem. Ezt is imádom!
Magával ragadó a lelkesedésed, legyen szó a színészetről, a tanításról vagy a tanulásról. Mi a titkod?
Az állandó kíváncsiságom hajt. Játszottam filmben, sorozatban, voltam műsorvezető, zsűriztem, versenyzőként is megmérettem magam. A lelkesedés rendkívül fontos nekem. Nagyon tud motiválni, ha valami újat kipróbálhatok. Szerintem annak idején Karinthy Marcit is a lelkesedésem fogta meg. Látta, hogy a legkisebb szerepet is – egyszer „Hölgy 2” állt a nevem mellett a színlapon – ugyanolyan odaadóan viszem, mint például Bertát A bűvös szék című vígjátékban. Én egyszerűen csak szeretek játszani! Az új évadban Molnár Ferenc klasszikusában, a Liliomban Muskátné leszek, szerepelek majd a Furcsa párban és az Apácák című musicalben is a Karinthyban. Emellett kirándulok is egyet, Dunaújvárosba, ahol Göttinger Pál állítja színpadra a Leenane szépe című tragikomédiát. És nagyon várom a kőszegi folytatást nyáron. Remélem, ezt meghallják a kőszegiek is…
Ha csak a futó és a majdani előadásaid számát veszem, akkor is mozgalmas hónapok elé nézel.
Hála istennek! Szeretnék most elsősorban a színházra fókuszálni, mert ott egyre több nagyszerű lehetőséget kapok. Alapvetően a színház az otthonom, ha az van, akkor minden van. Minden más munkát próbálok úgy elvállalni, hogy ne vegyen el a színháztól. Épp ezért kellett az utóbbi időben leépítenem pár dolgot, mert éreztem, és az egészségem is megérezte, hogy túl sokat vállalok, ennyi minden nem fér bele az életembe. De nincs ezzel semmi baj, mert boldogan engedek el dolgokat a színház érdekében.
forrás: https://fidelio.hu/
A Nemzet Színésze, Molnár Piroska közreműködésével a Kőszegi Várszínház és Bartók Kamaraszínház vendégjátékában a Hippolyt, a lakáj című vígjáték nagy sikert aratott péntek és szombat este is az Újszegedi Szabadtéri Színpadon.
„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.” Schneider Mátyás mondja ezt Hippolytnak, amikor már minden türelme elfogy.
A magyar filmtörténet egyik legnagyobb közönségsikere volt a Hippolyt, a lakáj. Szövegei szállóigévé váltak. A színpadi változat az 1980-as években szintén kultikussá vált.
Ebben a nagy sikerű előadásban tért vissza hosszabb kihagyás után a Kőszegre a Nemzet Színésze, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Molnár Piroska. Közreműködésével a Kőszegi Várszínház és Bartók Kamaraszínház vendégjátéka kacagtató kikapcsolódással szolgált az Újszegedi Szabadtéri Színpad nézőinek is.
Őze Áron rendezésében Hippolytot Kálid Artúr, Schneider Mátyást Göttinger Pál, Arankát, a feleségét Balázs Andrea, Makáts Aladárné főtanácsos asszonyt Molnár Piroska, Makáts Csabát, a fiát Schneider Zoltán, Mimit, a lokáltáncosnőt Auksz Éva, Schneider Terkát Holecskó Orsolya alakította.
forrás https://szeged.hu
„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.” Schneider Mátyás mondja ezt Hippolytnak, amikor már minden türelme elfogy.
A magyar filmtörténet egyik legnagyobb közönségsikere volt a Hippolyt, a lakáj. Szövegei szállóigévé váltak. A színpadi változat az 1980-as években szintén kultikussá vált.
Ebben a nagy sikerű előadásban tért vissza hosszabb kihagyás után a Kőszegre a Nemzet Színésze, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Molnár Piroska. Közreműködésével a Kőszegi Várszínház és Bartók Kamaraszínház vendégjátéka kacagtató kikapcsolódással szolgált az Újszegedi Szabadtéri Színpad nézőinek is.
Őze Áron rendezésében Hippolytot Kálid Artúr, Schneider Mátyást Göttinger Pál, Arankát, a feleségét Balázs Andrea, Makáts Aladárné főtanácsos asszonyt Molnár Piroska, Makáts Csabát, a fiát Schneider Zoltán, Mimit, a lokáltáncosnőt Auksz Éva, Schneider Terkát Holecskó Orsolya alakította.
forrás https://szeged.hu