Címke:
sherlock holmes és a moriarty-rejtély
✕ Szűrő törlése

Soroljuk, hogyan töltheted meg élményekkel ezt a hetet

Mondjuk, mit érdemes megnézni, meghallgatni és megélni a héten. Ezeket a programokat nem akarod kihagyni.


Mozi

Az ördög Pradát visel 2.
Premier: április 30.

Hatalmas anyagi sikert, sőt, a kultfilm státuszt is be tudta zsebelni a 2006-os Az ördög Pradát visel című mozi, melyben Meryl Streep egy divatmagazin zsarnoki főszerkesztőjének szerepében keserítette meg az asszisztensét alakító Anne Hathaway mindennapjait. A főszerkesztő asszony a folytatásra sem lett kedvesebb, húsz év után is még mindig tojik nagyjából mindenkine, vagy legalábbis úgy tesz. A sztori szerint a magazin komoly anyagi gondokkal küzd, amiből az egykori asszisztens tudná csak kirángatni, aki közben egy nagy vállalat hatalmas reklámpénzei fölött diszponáló vezetője lett, így Streep karakterének elemi érdeke lenne, hogy jóban legyen vele, ám ez nem is annyira egyszerű. A héten végre a magyar mozikba is megérkezik a második rész.


Színház

Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély
Helyszín: Thália Színház
Időpont: május 3., 19:00

Göttinger Pál rendezésében kerül a Thália színpadára Ken Ludwig és Arthur Conan Doyle krimivígjátéka, melyben Sherlock Holmes megint szemben találja magát az ördögi Moriarty professzorral. Csehország királyát egy nemzetközi kémkalandban valakik megzsarolják, Sherlock Holmesnak pedig ezügyben kell megoldania válogatott bűneseteket. A tét nem kisebb, mint a világbéke – és közben még egy amerikai színésznő, Irene személyében a szerelem is ráköszön. Jegyekért ide kattints!


Fesztivál

Dogz Fesztivál 2026
Helyszín: Budapest, Városliget Nagyrét
Időpont: május 1.

A We love Dogz magazin által létrehozott esemény kutyásoknak és leendő kutyásoknak szól. A Városligetben az érdeklődők más kutyásokkal találkozhatnak, jól érezhetik magukat kedvencük társaságában, megismerhetik a kutyatartás több oldalát és találkozhatnak olyan szakértőkkel, akik releváns és értékes tudást adnak át. Olyan hasznos ismereteket, amelyek segítik a látogatókat kedvenceik viselkedésének megértésében, igényeinek megismerésében, egészségük megőrzésében, valamint segítenek a leendő gazdiknak a megfelelő kutyafajta kiválasztásában vagy a felelős állattartás alapjainak elsajátításában. A DOGZ Fesztivál meghatározó közösségi élmény, tartalmas családi program, önfeledt szórakozás, aktív kikapcsolódás. Jegyekért ide kattints!


Koncert

Eric Clapton
Helyszín: MVM Dome
Időpont: május 2., 20:00

Húsz év várakozás után Eric Clapton második budapesti koncertjére készül! A többszörös Grammy-díjas gitáros énekes hatvanéves pályafutása során eddig egyetlen egyszer játszott Budapesten, 20 évvel ezelőtt, most azonban a legendás Lassúkezű művész, minden idők egyik legnagyobb hatású gitárosa visszatér Budapestre. Ez olyasmi, amit egyetlen zenerajongó sem szeretne kihagyni. Jegyekért ide kattints!


Sport

Paris Saint-Germain–Bayern München
Időpont: április 28., 21:00; RTL+

Már csak négy csapat maradt a Bajnokok Ligájában, a keddi elődöntő odavágóján a címvédő PSG játszik azzal a Bayern Münchennel, amely az előző körben kiejtette a Real Madridot és már megnyerte a német bajnokságot. Két csúcscsapat csúcsmeccsén garantált a sok gól és a szórakozás.


Streaming

A tűzben edzett férfi
Premier: április 30.

Tony Scott 2004-es mozija Denzel Washington filmográfiájának egyik legismertebb akciófilmje, melyben a CIA egyik volt ügynöke elszegődik testőrnek egy milliomos család mellé Mexikóvárosba. A film alapjául szolgáló könyvet most a Netflix egy széria formájában dolgozta fel, melyben Washington helyett Yahya Abdul-Mateen II játssza a súlyosan traumatizált főhőst, aki furcsa apa-lánya kapcsolatot épít ki a védelme alatt álló házaspár lányával, hogy aztán az elrablása személyes üggyé váljon a számára. A hét epizódból álló széria ezen a héten végre bekerül a szolgáltató kínálatába.



Címkék: sherlock holmes és a moriarty-rejtély thália

Sherlock - talált posztok

Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély - képek az olvasópróbáról
Címkék: sherlock holmes és a moriarty-rejtély talált posztok thália

Jaskó Bálint: „Ha egy jó rendezővel dolgozik az ember, úgy érzi, egy nyelvet beszélnek”

Bár a horrorfilmeket elkerüli és tinédzserként a nyomozók helyett az indiánokért rajongott, Jaskó Bálint most mégis fejest ugrott a Baker Street misztikus világába. A Thália Színház Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély című produkciójában a színész hét különböző karakter bőrébe bújik. Ennek kapcsán kérdezte a Fidelio.

Jaskó Bálint 2023 óta erősíti a Thália Színház társulatát, és bár elmondása szerint korábban elkerülte a Sherlock-univerzum, a mostani próbafolyamat során lenyűgözte őt Sir Arthur Conan Doyle hősének világa. A Ken Ludwig által írt darab különlegessége, hogy míg a címszereplőt (Zayzon Zsolt) és Watsont (Mózes András) fix színészek játsszák, a körülöttük lévő teljes világot mindössze három művész – Kövesi Csenge, Hevesi László és Jaskó Bálint – kelti életre.

A színész számára a produkció igazi fizikai és szellemi kihívás, hiszen összesen hét figurát formál meg: „Egy komoly táblázat állt össze a gyorsöltözésekből, elképesztő munka” – mesélte, hozzátéve, hogy a váltásokban van valami felszabadító játékosság.

Az egyik nagy kedvence például egy Hans nevű karakter, akinek mindössze négy mondata van, mégis minden próbán sikerül valami újjal megnevettetnie kollégáit.

Az előadás rendezője, Göttinger Pál a folyamat elején világossá tette: nem egy súlyos, társadalmi kérdéseket feszegető darab, hanem egy „egyszerűen csak jó” előadás létrehozása a cél.

„Bírom a gyors tempóját és a humorát. Inspirál, amikor az én egyik hülye ötletemre ő mond egy még annál is hülyébbet. Ha egy jó rendezővel dolgozik az ember, úgy érzi, egy nyelvet beszélnek, és hogy az előadásban az ő ötletei, a véleménye, egyénisége is benne van. Felszabadító Palival dolgozni, az elejétől kezdve azt érzem, hogy értjük egymást, ami nyugodt és bizalmi környezetet teremt” – fejtette ki Jaskó Bálint.

Azt is hangsúlyozta, hogy a nézőknek szüksége van a minőségi kikapcsolódásra: „Ha elfáradtam, tele van a fejem, akkor nincs kedvem olyat nézni, ami plusz, nehéz feladatokat ad nekem… Sherlock Holmes világa pont ilyen, misztikus, érdekfeszítő, más, de mégsem terhel meg.”

A színész szerint a szakmában hosszú ideig lenézték a szórakoztató műfajt, de ez a szemlélet szerencsére változóban van. A Thália színpadán egy látványvilágában klasszikus – pipázó, keménykalapos – Sherlock-adaptációt láthat a közönség, amely egyszerre épít a kollektív kulturális tudásra és a színészek improvizatív energiáira.


A teljes interjú itt olavsható.


Címkék: sherlock holmes és a moriarty-rejtély thália

Filmszerű kalandozások a színpadon – ajánló a Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély című krimivígjátékról


Sok helyszín, még több karakter és rengeteg kaland – ritkán írható le így egy színházi előadás, különösen akkor, ha mindössze öt színész játssza. Sherlock és szövetségesei hatalmas tereket járnak be: a Baker Street 221B alatt álló legendás háztól titkos folyosókon át egészen a baljós vízesésekig. Mindezt egyetlen, ügyesen mozgatott forgószínpad teszi lehetővé. A hang- és fénydesign, valamint a történet monumentális és kalandos világa filmszerű élményt teremt – olyan kaput nyit a színház felé, amely tökéletes belépőt nyújthat azoknak a kamaszoknak, akik még ódzkodnak a műfajtól, de ugyanígy azoknak is, akik egy könnyed, szórakoztató estére vágynak.

A történet szerint Sherlock Holmest (Zayzon Zsolt) maga a cseh király (Hevesi László) keresi meg egy megbízással, aki egy nemzetközi kémkalandban zsarolás áldozatává esett. Izgalmas ügynek ígérkezik, ezért először kicsit vonakodva, de a detektív mégis elvállalja az ügyet, mikor a király kiejt egy rég nem hallott nevet: Moriarty professzorét. Sherlock és elengedhetetlen társa, Dr. Watson (Mózes András) munkának lát, hogy felgöngyölítsék a rejtélyt, előcsalják a professzort és megtartsák a világbékét. A rengeteg bonyodalom közepette még egy amerikai színésznő, Irene Adler (Kövesi Csenge) személyében a szerelem is ráköszön a detektívre, pedig sose hitte volna, hogy képes lesz szeretni.

Már a történet szinopszisából is érezhető, hogy itt bizony nem csak egyetlen helyszínen összezárva fognak egymással beszélgetni a karakterek, hanem átvonulnak amennyin csak kell, hogy megállítsák az ördögi Moriarty professzort. Azonban a gyors helyváltoztatás a filmekkel ellentétben a színpadon meglehetősen nagy kihívásnak bizonyul, hiszen logikus módon a színházban nem lehet két különböző helyszínen játszódó drámai jelenetet egy egyszerű vágással összekötni. A darab azonban minden rendelkezésére álló eszközt alkalmaz, hogy ez ne legyen probléma, és a filmhez lehető legközelebbi élményt nyújtsa a színházi kereteken belül is. Vetítéses fotómontázs, narráció és természetesen a fantasztikus hangdesign, ami mindezt összeköti és felruházza stílussal.

Egy teljes szonikus kép rajzolódik ki, olyan aláfestő zenékkel és hanghatásokkal, amik nem csak egy-egy ponton bukkannak fel az előadásban, hanem teljesen végig is kísérik azt. Ha kell sejtelmes és atmoszférikus – ami igazán jól kiegészíti a fényekkel megfestett füst misztikusságát –, ha kell megszólal a filmekből ismert hegedű komikus dallamvezetése, ha pedig verekedésre kerülne sor, egy kis ír-punk is felcsendül. A zene miatt lesz egy plusz színezete a jeleneteknek, egy olyan extra jelentésréteg, ami ilyen mértékben általában kevésbé van alkalmazva színházban. Persze a folytonos zene az előadások többségénél nem működne jól – hiszen ez alapvetően mostanra már inkább a filmek jellemzője lett –, egy ennyire kalandos és mozgalmas előadásnál, amiben senkinek sincs annyi idő kibontani a karakterét a szokásos párszavas jelzőkön kívül, a zene nagyban hozzájárul az alaphangulat felfestéséhez.

Hasonló dicséret illeti a díszletet is, ami a forgószínpadon különböző szekciókra van bontva, így egyáltalán nem probléma a történet által diktált gyors helyszínváltoztatás: mire megszoktunk egy berendezést már érkezik is a következő, majd a következő és a következő. Összesen négy háromszög alakú cikkre különül el a tér, azonban ennél jóval több helyszínt bejárnak – ami azt jelenti, hogy amíg az egyik teret nem látjuk, addig ott nagyban folynak az átrendezések és pakolgatások. Ennek sikerességének pedig az a bizonyítéka, hogy mindebből nézőként csak annyit lehet észrevenni, hogy már megint egy újabb, eddig nem látott helyiség tárul elénk.

Ezeket a tereket persze meg is kell tölteni élettel, és nem lehet elvárni, hogy például Mrs. Hudson, Sherlock házvezetőnője ott legyen a Baker Streeten is meg a Cseh nagykövetségen is takarítson. Ellenben az őt alakító Kövesi Csengétől már el lehet, hiszen összesen három szerepet tölt be ő is, köztük Sherlock szerelmét, Irene Adlert is ő alakítja. De ugyanígy több szerepet játszik Hevesi László és Jaskó Bálint is, aki szemmel láthatólag fürdőzik ennyi karakter megformálásában.

A Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély egy igazán könnyed, de annál grandiózusabbnak ható nagy kaland. Kiváló előadás, ha elfáradtunk a hétköznapok pörgésében, ha egy ideig kicsit elég volt a nehéz kérdésekkel foglalkozó előadásokból, illetve, ha be szeretnénk vezetni egy kamaszt a színház sokszínű világába. Filmszerű megoldásai miatt egy egészen újfajta élményt kínál, ami ismerős eszközei révén könnyedén magával ragad. Nem utolsósorban a Sherlock fanokra is gondoltak, akik felismerhetik a detektív egyéb történeteit is a cselekményben.

Címkék: kritika sherlock holmes és a moriarty-rejtély thália

A rossz elnyeri méltó büntetését – Kritika a Thália Színház Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély című előadásáról

December 6-án mutatta be a Thália Színház Arthur Conan Doyle jól ismert karaktereivel a Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély című előadását, amely kellemes kikapcsolódást nyújt minden nézőnek. Egy krimitől nem is kell többet elvárni, mint hogy szórakoztasson.

A krimik eredendően a rejtélyekről, valamint e rejtélyek megoldásáról, azaz elsősorban a nyomozás fordulatairól szólnak. Ez alapvetően drámai, hiszen élet és halál kérdéseiről, valamint a bűn természetéről mesélnek, mégis a jó krimi izgalmai tökéletes kikapcsolódást nyújtanak immár több mint egy évszázada. Az ilyen történeteknek ugyan van valamilyen morális rétege is, ahogy Sherlock Holmes eredeti világának és majd minden interpretációjának, de nem ezért olvassuk őket, hiszen a klasszikus bűnügyi mesékben minden fekete és fehér, a bűnös megbűnhődik, és mindig győz az igazság. Mi történik azonban, ha mindebből csak a szórakoztatást hagyjuk meg, és minden mást elfelejtünk? Egy színpadi krimivígjáték lehet akár paródia, amely kinevetteti a műfajt vagy a klasszikus karaktereit. A Thália Színház produkciója nem tör ilyen babérokra, csak magára ölti egy krimi dramaturgiai mázát, és megtölti önfeledt vidámsággal. A hatás pedig nem marad el, csak tudjuk, mire vettünk jegyet.

Az előadás során elsőként a rendezés precízsége szúr szemet: minden mozdulatnak, minden pillantásnak és szónak megvan a pontos helye, bár ez néha a színészi játék rovására megy. Egy-egy fűtött pillanatban mintha a szituáció hamarabb kívánna meg egy felállást vagy éppen a másikhoz való odarohanást, a színésznő mégis a székébe ragasztva kivár az adott végszóig, amikor végre felállhat. Ettől olykor laposabb lesz a jelenet, holott igen nagy potenciál lenne benne. Ugyanakkor ennek a precízségnek rengeteg előnye is megmutatkozik, hiszen például jó pár verekedés jelenik meg a darabban, amelyeket enélkül a pontosság nélkül gagyinak és kellemetlennek éreznénk. Ám a verekedések kidolgozottak, ügyesen koreografáltak és filmszerű jelenetekre emlékeztetnek ennek a pontos koreográfiának köszönhetően.

Izgalmas, ahogy egy ilyen sok szereplővel dolgozó előadást csupán öt színésszel valósít meg a rendező. Két állandó karakter áll a középpontban, Sherlock Holmes és Dr. Watson Zayzon Zsolt és Mózes András alakításában, de Kövesi Csenge Irene Adleren túl még Mrs. Hudsont is megformálja, ahogy Hevesi László és Jaskó Bálint az összes többi mellékszereplőt. Ez utóbbi két színész számos szerepbe bújik meglehetősen rövid időn belül, ami szintén nagy pontosságot és bravúros szervezést igényel, és mindezt látványos sikerrel abszolválják.
Könnyed nadrágszerepek

Az eredeti műfaj, a kriminovella megköveteli egy mindentudó narrátor szerepét. Ezt Dr. Watson (Mózes András) karaktere oldja meg, aki frontálisan, közvetlenül a nézőkhöz szólva meséli el megfigyeléseit, és avat be a történet részleteibe, sőt foglal össze a színpadon meg nem jelenő eseményeket. Mózes András remekül oldja meg ezt a statikus feladatot, érthetően, megfelelő hangsúlyokkal mesél, olykor kifejezetten izgalmassá teszi a szárazabb történetmesélés nehéz műfaját. Játéka kitűnő akkor is, amikor nem narrátorként, hanem a történet szereplőjeként jelenik meg a színpadon, és bár a darab sok helyet ad ripacskodásra, de ő ebben nem, vagy csak ízlésesen vesz részt. Karaktere tisztán fel van építve, nem extravagáns, de nem is szürke egér. Szépen eltalálta az egyensúlyt a játékában ehhez a szerephez.


Zayzon Zsolt Sherlock Holmesa viszont igencsak eltér attól a hidegvérű zsenitől, akit megszokhattunk az eredeti művekből és a korábbi interpretációkból.

Bár a szereplők közül többen is kiemelik a darab során, hogy Sherlock mostanában eltérően viselkedik a megszokottól, és igen gyerekes vagy éppen félős, esetleg feldúlt, ám ezeket a változásokat a néző nem érzékeli. Nincs meg a kontraszt az előadás elején lévő nyugalmi állapot és az események hozta lelki feldúltság között, pedig a karakterbe beleférne a végletes nyugalom és észszerűség, valamint ezzel ellentétben az önmagát is meglepő érzelmesség. Így csupán mások elmondásából tudjuk meg Sherlock Holmes lelki állapotát, de ez némi hiányérzetet hagy a nézőben.

Irene Adler karakterét a nőiesség, a karizma, a Sherlockkal versenyre szállni tudó zsenialitás jellemzi általában a korábbi interpretációkban. Ebben a szerepben igen nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy erős női karakter legyen, mégse hasson arrogánsnak. Kövesi Csengének gyakran sikerül elérnie ezt, ám néha egyszerűen egy arrogáns kislánynak tűnik a színpadon.

Ráadásul nála érződik a legjobban, hogy mennyire megkötik a rendezői utasítások. Érzelmes megnyilvánulásaival nincs összhangban a testbeszéde. Egyik jelenetében például, bár karaktere szerint ő maga is zseni, mégsem vesz részt Sherlock Holmes és bátyja nyomozói fejtegetésében, csupán gyermekien eljátszadozik egy, a kutatáshoz használt szemüveggel, így karaktere gyengének és semmitmondónak hat. Dicséretes munkát visz véghez, mikor utcagyerekként vagy Adler kisasszony szerepében több verekedésben is részt vesz, és semmi kifogás nem érheti Mrs. Hudsonként sem, sőt kifejezetten jó ebben a szerepben látni.

Az előadás rejtélyes főgonosza, Moriarty professzor (Hevesi László) kezdetben arc nélkül, csupán dörgedelmes hangként jelenik meg. Izgalmas megoldás ez az isteni megjelenítése ennek a titokzatos gonosznak, ahogy a visszhangos beszédre rásegít a nézők arcába világító fény. Sajnálatos, hogy a rendező nem tartja ki ezt az érzetet, mivel rögtön az első pár mondat utáni leveszi a fényt. Ezzel a karakter veszít az erejéből és félelmetességéből, de a helyzet még abszurdabbá válik, mikor a kezdeti képet egészen összetörve Moriarty teljes testi valójában megjelenik a színpadon: a gonosz zseni helyett inkább egy furcsa, kissé ügyetlen Slash-imitátor tűnik fel a Guns N’ Roses gitárosára hajazva. A rendező komikus, hosszú, fekete paróka, napszemüveg, földig érő kabát és cilinder mögé rejti a karaktert, ami szinte teljesen megfosztja a színészt a valódi játék lehetőségétől egy ilyen stílusú darabban, hiszen semmit sem látni az arcából. Fellépését és karakterének tekintélyét az is gyengíti, hogy egy minden fókuszt hanyagoló, átlagos pillanatban jelenik meg, és nincs felvezetése vagy bármiféle kiemelése érkezésének.

A négy főszereplőn kívül megjelenő emberek szinte mind csupán a nevettetést szolgálják.

Néhol igen olcsó poénok jelennek meg jól kiemelve, frontálisan a néző felé fordulva, de ha ezeket el tudja engedni a néző, és bele tud merülni pár szájbarágós viccbe, garantáltan jól fogja magát érezni. A számos komikus szerep legnagyobb részét Jaskó Bálint nadrágszerepei teszik ki. Több hasonló karakterű, kissé morgós, de szerethető öreg hölgyként is megjelenik a színpadon, miközben harsányan vagy akár rikácsolva fejezi ki véleményét, ám mégis szükség van ezekre a nevettető, kissé ripacskodó jelenségekre, hogy a történetet vígjátékká formálják át. Jaskó kényelmesen mozog szerepeiben, könnyed szórakoztatást adva, ami végső soron az egész előadás célja.

Minden jó, ha a vége jó

A rendezés sajnos éppen a tetőponton fárad el, pedig máshol jól használja a fókuszokat a rendező. Szépen helyezi rá a hangsúlyt a fontosabb beszélgetésekre, mikor többen vannak a színpadon, illetve megfelelő Dr. Watson narrátori szerepbe lépésének elkülönítése is. Mikor azonban a nyomozó csapat megtalálja Moriarty professzor titkos rejtekhelyét, és eldurrannak lövések, majd a kulcsfontosságú notesz megszerzése megtörténik, a cselekmény csupán átszalad a tetőponton. A korábbi precízség helyett itt egy felszínes, „csak essünk túl rajta” hatású rendezést kap a néző.

Érdekes rendezői döntés, hogy az egész darabban nincs súlya a halálnak.

Pedig nem csupán szó van róla, hanem konkrétan megjelenik a színen az első jelenetben egy ciánkapszula által, majd később a cseh király lelövésével vagy Moriarty végső zuhanásával. Ezek ebben a rendezői felfogásban inkább mind a nevettetés eszközei lettek. Például az első felvonás zárójelenete a cseh király meggyilkolása, amelynek kifejezetten drámai hatásúnak kellene lennie, hiszen a történet bonyodalmát okozó szereplő hal meg. Ráadásul a nagy Sherlock Holmes hibájából kifolyólag, ami A. C. Doyle karakterétől nagyon idegen, ezért ennek hangsúlyos törésnek kellene lennie. Azonban a királyt játszó Hevesi László a lövés eldurranása után egyszerűen csak megtapogatja fejfedőjét, majd ugrik egyet, és a feje nagyot koppan a színpadon. A jelenet inkább a színészért való aggódást váltotta ki és nem a tragédia vagy az izgalom hangulatát, bár nyilván nem feledhetjük, hogy egy vígjátékot nézünk, amely minden jelenetében nevettetni akar.

A számos helyszínváltást remekül oldják meg a díszlettel, amely Ondraschek Péter alkotása. Négy részre osztott forgószínpad jeleníti meg az operát, a Baker street 221B szám alatti házat, a cseh nagykövetséget vagy éppen egy óriási vízesést. Bár a díszlet hátterei igen hasonlók, a mozgatható elemek kicserélésével pillanatokon belül repítenek minket egyik helyszínről a másikra. És nem csupán forgatják a színpadot, hanem ki is használják a díszlet ebben rejlő erejét. A karakterek aktív résztvevői a váltásoknak, és kifejezetten ügyes megoldás, ahogy a nyomozó csapattal együtt haladva a néző megismeri a cseh nagykövetség szobáit, míg a díszlet három téren is átfordul. Rengeteg ember munkája, hogy időről időre teljesen átrendezzék a forgó díszlet soron következő oldalát, mindezt némán, hiszen a papírvékony fal túloldalán folyik az előadás. Munkájukért elismerés jár, ahogy a szép fénytechnika is nagy szerepet játszik ennek a sok helyszínnek az érzékeltetésében, így például a vízesés megjelenítésében.

Sokszor játszanak be a darabban hangfelvételeket, amivel önmagában nem lenne baj, hiszen ez rengetegszer igen praktikus lehet. Viszont esetünkben a felvételen megjelenő hangokból elveszik a színészi játék. A szépen hangsúlyozott és artikulált, de igen érzelemmentes szövegek után nagy a kontraszt a színpadon megjelenő remek játékhoz képest.

Szép keretes szerkezettel érkezünk meg a darab végéhez, az operába. Az egész előadás során jó volt a hangulat megteremtése különböző hangokkal, zenékkel, és itt is halljuk az előadás kezdetét jelző hangolást vagy a zúgó nézősereget. Megérkezik az operába Kövesi Csenge büszkén, kissé kihívón, ahogy Adler kisasszonyhoz illik. A szerelmes Sherlock pedig rohan hozzá az erkélyről, és elcsattan a boldog befejezést jelentő csók. Könnyed happy end, semmi tét, semmi tanulság, de minden jó, ha a vége jó.


Címkék: kritika sherlock holmes és a moriarty-rejtély thália

Még soha nem láthattuk ilyennek Sherlock Holmest, szinte kivetkőzik önmagából

A Rejtélyek évada részeként új bemutatóval jelentkezett a Thália Színház. A Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély című kétfelvonásos előadást Göttinger Pál rendezte, akinek kezei alatt egy mindössze ötfős szereplőgárda játssza el a darab húsznál is több alakját. De olyan szórakoztatóan ám, hogy azt már szinte bűn lenne kihagyni.

Az Arthur Conan Doyle által megteremtett Sherlock Holmes alakja mindig is lázban tartotta a filmkészítő szakmát. Az elmúlt években láthattuk ahogy a mozikban és televíziós sorozatokban is megkísérlik a sokak által szeretett és ismert magándetektív történetét feldolgozni. Ezekben az alkotásokban nem kisebb színészek, mint Robert Downey Jr. vagy Benedict Cumberbatch kelti éltre a zseniális figurát. Sőt Millie Bobby Brown és Henry Cavill főszereplésével még Enola Holmes, azaz Sherlock kishúgának történetét is megéneklik. 

Ezekben a filmekben az a közös, hogy nem elégszenek meg a történetmeséléssel, hanem – ahogy ez manapság már szinte megszokott – mindig rá szeretnének tenni egy lapáttal az előző alkotásra. Így vagy a képvágások gyorsaságával vagy a történet már szinte követhetetlen kuszaságával, esetleg a soha véget nem érő akciójelenetekkel emelik a tétet. Néző legyen a talpán, aki felhőtlenül tudja élvezni ezeknek az alkotásoknak minden percét. A trendeket elnézve kicsit félve léptem be a Thália Színház ajtaján, de azért reméltem, hogy ezúttal nem egy túlbonyolított művet, hanem egy valódi szórakozást nyújtó, jó darabot fogok látni, ami legalább morzsáiban megidézi a könyvek hangulatát. Nos, az eredmény felülmúlta a várakozásaimat.

A Thália Színházban látható Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély című előadás ötletességében és látványában is pazar, miközben hozza azt a régi érzést, ami árad a detektív történeteiből: a viktoriánus kori London miliőjét, a nyomozás örömét és az emberi kapcsolatok valódiságát. És akkor még nem ejtettünk szót a darab humoráról, ami még a szőrös szívűeket is képes lenne hangos hahotára bírni. Mindezt azonban olyan kedvességgel teszi, hogy – pár sikamlósabb poéntól eltekintve – az egész családot képes elszórakoztatni.

A darab története érdekes, de nem ez a legnagyobb erőssége, hanem a színészi játék. Bármennyire meglepő, de mindössze öt tehetséges művész játssza az előadás összes szerepét, mind a huszonötöt.

Ez pedig elképesztő precizitást igényel a hátteret adóktól is, akiknek az átmaszkírozáson túl, a maximálisan kihasznált forgószínpad állandóan változó tereire és látványára is figyelniük kell. Így történhetett meg az, hogy darab végén őket is megtapsolhattuk a premieren, és háromszor-négyszer többen voltak mint a színészek.

Sherlock Holmest Zayzon Zsolt, míg Dr. Watsont Mózes András alakítja, akik „csak” egy szerepet játszanak az előadásban, de ezzel adnak is egy stabil keretet a történetnek. A másik három színész, Hevesi László, Kövesi Csenge és Jaskó Bálint alakítja a megmaradt 23 karaktert.

Jaskó esetében külön szembeötlő a szinte percről percre bekövetkező változás, hiszen ő női és férfi karaktereket is eljátszik. Valamint az este talán leginkább humoros „karakterei” is hozzá kötődnek, hiszen ő mozgatja meglehetősen élethűen és tetőtől talpig feketébe öltözve a bábumacskát és a pulit, amelyek kedves színfoltjai az előadásnak. A fehér puli sokat segít a kis csapatnak (Forrás: Thália Színház)

A darabban fellelhető humor általában verbális, de helyzetből adódóan is kibontakozik, sőt a színészek gyakran kikacsintanak a nézőkre, bennfentessé téve őket. Ez az a momentum, ami különösképpen dicséretes a rendezésben.

Göttinger Pál nemcsak rendezte, de fordította is a Ken Ludwig, illetve Arthur Conan Doyle-féle alkotást, vélhetően ennek is köszönhető, hogy érezhetően együtt létezett a darabbal. Így végeredményben minden poén, lépés, mondat a helyén van, de ettől még nem válik a darab merevvé, sőt játszi könnyedség sugárzik belőle.

Azonban nemcsak a színészek és a rendező, hanem a forgószínpad mindig változó látványvilágáért felelő Ondraschek Péter díszlettervező és az átváltozásokhoz jelmezeket tervező Cselényi Nóra is kiváló munkát végzett. Összességében azt tudjuk mondani, hogy a történet ugyan nem annyira kacifántos, de az alkotók közös munkájának köszönhetően egy olyan előadás született, ami a szó legnemesebb értelmében jó, így pedig az egész család számára felhőtlen szórakozást tud nyújtani.



Címkék: kritika sherlock holmes és a moriarty-rejtély thália
Régebbi bejegyzések