[Jonathan Dove, Az elvarázsolt disznó zeneszerzője írta nekünk. Ha angol eredetiben szeretnéd olvasni, görgess lejjebb!]
Kedves Zsuzsanna,
borzasztóan sajnálom, hogy csak ilyen sokára tudok válaszolni levelére, amelyben volt olyan kedves elküldeni nekem az ajándék DVD-t és műsorfüzetet jó néhány hónappal ezelőtt. Éppen nyakig voltam egy nagyszabású operaprodukció próbaidőszakában, és emellett több darabot is be kellett fejeznem, ezért sajnos nem tudtam azonnal megnézni a DVD-t.
Micsoda lenyűgöző előadást csináltak Az elvarázsolt disznóból! Ez több, mint amit valaha el tudtam képzelni. Sajnálom, hogy nem láthattam élőben, ugyanakkor el vagyok ragadtatva, hogy megvan felvételen. Igazat kell adnom önnek abban, hogy ez teljesen más, mint a korábbi előadások. Csodálatos látni, hogy ennyien részt vettek a produkcióban és ilyen jól érezték magukat!
Izgalmas volt hallani, hogy a kórustételeket ilyen nagy kórus énekli és nem nyolc színész. Nagyon hatásos. Meglepődtem a hangszerelésen; fogalmam sem volt, hogy ennyi hangszer lesz a zenekarukban! Ez színessé teszi az előadást. Fantasztikus ötlet volt bábokat használni — különös és varázslatos atmoszférát teremtenek. Mély benyomást tett rám, hogy milyen meggyőződéssel játszanak az előadók: mindenki teljesen benne van a darabban.
Nagyon, nagyon köszönöm, hogy ilyen rendkívüli produkció született az operámból, és hogy ilyen nagyszerűen adták elő, ennyi embernek — köszönöm azt is, hogy elküldték nekem ezt a káprázatos ajándékot. Megrendítő érzés, hogy a művem meg tudta szólítani önöket és hogy az életük részévé lett. Kérem, tolmácsolja hálámat és nagyrabecsülésemet a Halastó kórusnak.
A legjobbakat,
Jonathan
Dear Zsuzsanna,
I am SO sorry it has taken me such a very long time to respond to the gift of DVD and brochure you so kindly sent me, several months ago. It arrived in the middle of rehearsals for a big opera production here, and I was also struggling to finish several pieces, so I’m afraid I was not able to watch the DVD straight away.
What an amazing show you made of The Enchanted Pig! It is beyond anything I could have imagined. I wish I had been able to come to see it in person, and I am delighted to have this recording. You are right, it is completely different from the way the piece has been presented before. It is wonderful to see so many people involved, and all having such a good time!
It is very exciting to hear the choruses sung by a big choir rather than just 8 actors, it makes a great effect. I was very surprised by the musical arrangements – I had no idea you would use so many instruments! They are all very colourful. The puppets are a terrific idea – they create a strange and magical atmosphere. I am impressed by the conviction of all the performers: everyone is completely inside the piece.
Many, many thanks for creating such an extraordinary production of my opera, and performing it to so well, to so many people – and for sending me this marvellous souvenir. I am deeply touched that my work spoke to you, and that you made it part of your lives. Please pass on my gratitude and appreciation to all the Halastó Choir.
Very best wishes,
Jonathan
forrás: http://azelvarazsoltdiszno.hu/
Felütés! címen indít a heti aktualitásokkal foglalkozó komolyzenei magazint a Klubrádió. A szerda esténként 21 órától jelentkező műsort Molnár Szabolcs vezeti, szerkesztője Eszes Kinga. Az első adásban Ravel A gyermek és a varázslat című operájának vasárnapi előadásai kapcsán a darab rendezője, Göttinger Pál volt a műsor vendége.
Már csak egy napig tart az Ördögkatlan Fesztivál, amelyen látható volt Göttinger Pál rendezésében a Telefondoktor című darab, és újra szórakoztatta a közönséget a Buszszínház. A nemrég bemutatott Gyógyír északi szélre és Az elvarázsolt disznó című előadásokról, egy emailszerelmet feldolgozó regényadaptációról, a Katlanról, sétákról, patakról, pincékről és a sajtgombócról a Hajónapló Műhely beszélgetett a rendezővel még a fesztivál előtt.
Nemrég volt két bemutatód is: a Gyógyír északi szélre és Az elvarázsolt disznó című meseopera a Halastóval, de már indulsz a Katlanba, ahol szintén nem csak borozgatni fogsz. Hogy alakul ez a sokféleség?
Az egyikkel kipiheni az ember a másikat. Nem lehet megunni azt a fantasztikus energiát, az érdek nélküli színházazást, ami az amatőrökből árad; ez felszabadító, de közben meg rengeteg benne az elfáradás, belső drámák. Aztán visszamész a profihoz, aki másnapra tudja a szövegét, és rá lehet bízni egy mondatot, mert vigyáz rá, nem esik annak a mondatnak baja. Két nagyon felkészült színésszel dolgozni üdítő volt, a másik oldal küzdelmesebb: le kell biciklizni villanykörtéért a hegyről. De a kettő mintha egy munka lett volna.
Hogyan egészítették ki egymást?
Az elvarázsolt disznó örömszínházazás a sűrűjéből. A Halastó egy földöntúli társaság. Én 2006-2007 óta ismerem őket, akkor dolgoztunk először együtt, azóta leesett állal ülök a harmadik sorban. Kilencvenvalahányan dolgoztak ezen az előadáson, nyolcvanan szerepeltek. Aki felrakott egy nyolcvanfős színpadot, plusz a kétszázötvenes nézőtér fölé fedést csinált, kórustag, mint ahogy az is, aki megszoborta a báboknak az arcát: ő is egy alt. A színjátszás hőskora ez. Minden közreműködő csinált valamit: vidáman barkácsoltak vasárnap délután, de ők szerezték az engedélyeket, intézték a jogdíjat, lefordították a darabot, nyers-, aztán műfordításban, megcsinálták a hangszerelést, komponáltak, megtanulták a hangszeres szólamokat. Büfét is ők csináltak, palacsintát sütöttek 250 nézőnek. Áramot vezettünk be, vizet. Mindenki a szabadidejében, szerelemből. Maratoni volt, két évig csináltuk. Ilyen nincs. A Halastónak van egy kultúrmissziója is: hogy megtaláljon elfeledett helyeket. Ahol játszottunk, a Szentföld-templom körül most megint élet lett, filmet forgatnak például.
És a másik oldalon mi volt a feladat?
Egy regényadaptáció. Írottnak szánt szöveget mondanak el. Ez azért fontos, mert kevés benne az ösztönös, zsigeri, az e-mail – bármennyire is kapkodva írjuk, és bármennyire is sokat írunk belőle egy nap, de mégiscsak egy formába öntés: az ember mégiscsak átolvassa, mielőtt küldést nyom. Ez sok nehézséget okoz, mert amit a színházban nagyon élvezünk, az az elrontott, vagy a hibás, vagy a túl zsigeri, a "túl gyorsan feleltem, és már rég megbántam, de már kimondtam, és tartanom kell magam a pozíciómhoz"– pláne egy ilyen kétszemélyes darabban, és pláne szerelmi témánál ez a legizgalmasabb. Inkább az e-mailezés ritmusa az, ami izgalmas. Ha én hajnali háromkor ott gubbasztok a gép előtt, és tudom, hogy az a választ, ami az én előző levelemre érkezik, ezekben a másodpercekben írják, úgyhogy a kávémért se merek kimenni a konyhába, mert bármelyik pillanatban csippanhat, az ugyanaz, mint hogy jöhet az a levél három hét múlva is. És ez jelent valamit.
Ők valahogy úgy képzelik el ezt a fajta párkapcsolatot – és ezért üdítőbb számukra, mint minden más, amit valaha megéltek –, mert csak a jó részeket válogatják ki belőle. Azt az árat, hogy egy másik embernek való odaadás ára az a másik ember maga, az összes rossz tulajdonságával, és a szájszagával együtt, azt ők nem kérik. Csak a jó részeket válogatják ki. Ha bedühödtek a másikra, vagy egyszer csak nem olyan a kedvük, akkor hetekig nem írnak. És iszonyatosan összeveszve búcsúznak, majd minden további következmény nélkül három hét múlva: Na, szia, hogy vagy? Ez termeli a színjátszás szempontjából a feszültséget. Ha koherens egész, akkor rá fogja zúdítani a másikra az ő teljes személyiségét annak minden árnyoldalával együtt, ha nem koherens egész, és csak a saját részeit óhajtja kommunikálni a világgal, abból meg nagyon nagy baj lesz.
Ha következetesen tartják azt a kis pozíciót, amikbe belavírozták magukat, akkor ez nem fog sokáig menni, és abban a pillanatban, hogy fel kell adniuk ezt a pozíciót, akkor vagy az van, hogy lehullik ez az álarc, és ott van alatta az igazi ember, vagy pedig amitől ők annyira félnek: hogy lehullik az álarc, és nincs alatta semmi.
Iszonyatos önkommunikációban vagyunk, megállás nélkül ontjuk saját magunkról az információt a világba, és a legszemélyesebb kapcsolatainkban is csak nyomjuk ki magunkról az infót. És ha egyszer csak ez a kommunikáció elapad, megkérdőjeleződik, vagy ellentmondások találtatnak benne, akkor mit találunk alatta? Ez a két ember elveszíti saját magát, leépül ez alatt az egy év alatt. És ez már nem olyan vicces, mint amilyennek tűnt az elején elgépelni egy e-mailcímet.
Közben meg azt mondják, hogy "maga az egyetlen, akivel mindent megoszthatok, a legbensőbb titkaimat".
Igen, de ennek a fele sem igaz, mert valójában tíz napok telnek el a mailek között, és nekik van saját életük. Egyikük házasságban él, gyereke van... el is hangzik a darabban, hogy tíz nap nyaralás, az nagyon valóságos, amit meg magával csinálok, az nem valóságos. Ők nagyon akarnak olyanokat mondani, hogy ez a legvalóságosabb, ami történt velem, mert nem olyan a világ, hogy ilyeneket mondjanak. És akarnak nagyokat érezni, mert kicsiket éreznek évek óta. De mindketten mintha tudnák, hogy ez nem stimmel, és az a fordulópontja a történetnek, mikor ezt valójában ki is mondják, és fel is mentik egymást ez alól.
Hogyan működik ez a színpadon?
Az eredeti regényhez képest egy csomó mindenről le kell mondanunk. Az eredeti regényben végül is nem derül ki, hogy ők kicsodák. Létezik egy olyan előadás, hogy Leo Leike, akit úgy képzelünk, hogy ő egy harminchat-negyven közötti férfi, ő egy tíz éves kislány. Soha nem tudjuk meg, mert egyetlen soruk sem ellenőrizhető, sose derül ki. Ez színházban nem nagyon elkerülhető. Vagy például megszólal Bernard: nekünk el kellett döntenünk, hogy ő létezik, de a regényben azt írhatta bárki, Emmi maga akár. A regény nyitva hagy egy csomó kijáratot, amit nekünk el kellett döntenünk, hogy a történet megvalósulhasson. Ez lemondás, de nyereség, hogy a sok elméleti helyett konkrét lehetett: tényleg látunk egy nőt, aki végső soron alkalmas lenne erre az egészre, mert szép is, meg lendületes, meg tele van energiával, és egy férfit, aki szabad, tehát belevághatna ebbe az egészbe. És az, hogy ők végső soron ezt miért nem merik megtenni, hogy miért félnek a valóságtól, az meg a színészi játék által szofisztikáltabban képviselhető. Az őszintétlenséget hála az Istennek jó játszani. Hazudni könnyű, és mindenkinek jól áll, azt jó csinálni. Ettől az egésznek lesz egy könnyű hangulata, és közben kiderül, hogy a Fullajtár Andrea milyen ezerszínű, és az Őze Áron milyen kisfiús és férfias egyszerre. Ahogy Emmi és Leó felvett pozíciója lefoszlik az előadás végére, kifejezetten színházi, és jobb így, mint olvasva.
És itt a Katlan is...
...ami szintén nem a sok alvásról szól. Megpróbáljuk úgy intézni, hogy munka és pihenés legyen, de alvás nincs benne. Buszszínház, Telefondoktorok, változások, zűrök, mégsem ott lesz, mégis esik az eső, és a beszélgetést bevittük egy parasztház tisztaszobájába, késik a busz, ezt kell kommunikálni, hogy senkit se érjen két falu közt a mezőn egy program. Négynapos észnél levés kell hozzá. Állandó pörgés. A Móni meg a Bérczes képesek ezt úgy végigcsinálni, hogy közben látom őket sétálni is, csak úgy, egy hegygerincen.
Ha nem az iskola tanárijában, a főhadiszálláson, akkor hol találunk?
Van egy nagyon jó hely Palkonyán, ahol ezt a sajtgombócot adják, ott a pincéknél, ahol a buszmegálló is van. Oda el kell nézni idén is. Meg el kell menni a Szársomlyóra is sétálni. Egész elvarázsolt részek vannak. A nagyharsányi faluközponton meg átmegy mindenki, ha ott leülsz egy sörrel, biztos találkozol azzal, akivel szeretnél. Ha átmész Kisharsányba, ott kicsit más a hangulat, sok hosszú asztal, filmesek, zenészek, külföldiek. Palkonya meg a patakkal, pincékkel a képeslap. Aztán meg hajnalban valahol ottfelejtődök. Hátizsák, hálózsák az mindig legyen, ez a lényeg.
És nézőként?
Lesznek komoly színházi események, a beregszásziak mindkét előadása nagyon fontos, de nehezen hozzáférhető előadás, szeretném őket megnézni. Aztán a Nehéz, meg csomó kisszínházasdi, a pécsiek például. Évad közben nem nagyon értem rá, és most jó lenne, ha beleférne, mert jó esték szoktak ezek lenni. A koncertek meg a kikapcsolódás-rész, lehet ugrándozni, meg jó borokat kóstolni. Kisharsányt meg a mediawave-esek tartják kézben. Szóval tényleg nincs alvás.
Hajónapló Műhely
Reggeli gyors, műsorvezető: Mélykuti Ilona
a Halastó kórus előadása
Disznó:
Rácz Lőrinc
Hildebrand király:
Nényei Pál
Manci, a legidősebb lánya:
Pribay Veronika
Lujzi, a középső lánya:
Szebeni Gabriella
Flóra, a legkisebb lánya:
Vásárhelyi Zsóka
A Sors Könyve:
Járfás Lilla, Pribay Borbála, Szálka Zsuzsanna
Nyugati király:
Hiller Balázs
Keleti király:
Szász Barna
Nyanya:
Joós Andrea
Emerencia, a lánya:
Polonyi Artemisz
Északi Szél:
Turchányi Márton
Északi Szélné:
Mitruly Enikő
Hold:
Madaras Sándor, Meszerics András, Murányi Norbert, Novák István
Nap:
Sztojanov Georgi
Nappal:
Juhász Orsolya
Mesélők:
Biksz Judit, Eörsi Sarolta, Göttinger Pál, Hajdu Melinda, Hám Bernadett, Jankó Dániel, Ollé-Deutsch Csilla, Pásztor Zoltán, Simon Júlia, Szabó Krisztina, Turchányi Dániel
Katonák:
A Halastó férfikara
Sarki ludak, Felhők, Csillagok, Tejút:
Áth-Horváth Zsóka, Bogsch Ildikó, Bölöni Gergő, Deák Panka, Édes Piroska, Ferenczi Attila, Földi Bálint, Földi Gergely, Gózon Éva, Győrfi Ágnes, Hajdu Melinda, Juhász Dorottya, Kassay Klára, Komlósi Sarolta, Kovács Ágnes, Krausz Judit, Ligeti László, Lokody Ákos, Madaras Sándor, Meszerics András, Murányi Norbert, Novák István, Pelikán György, Páva Rita, Szalontai Judit, Tettamanti Zsófia, Tüske Kata, Verrasztó Péter
Visszhangok:
Biksz Judit, Hajdu Melinda, Juhász Dorottya
Sürgők:
Cserne Klára, Deutsch Zoltán, Göttinger Magda, Juhász Éva, Koller Csaba, Pribay Valéria, Rácz Dóra, Rácz Nóra, Róna Péter, Vági Péter, Zsargó Szilvia
Egyéb teremtmények:
Barnaházi Bori, Dabasi Tamás, Fellegi Zsuzsa, Jávor Tamás, Raffai Réka
Zenekar:
Hajdu Melinda (zongora), Hám Bernadett (zongora), Juhász Éva (cselló, koboz), Madaras Sándor (zongora, harmonika), Pribay Valéria (cselló), Tömösközi László (ütőhangszerek)
És még: Biksz Judit (fuvola), Cserne Klára (szaxofon), Édes Piroska (cselló), Földi Bálint (gitár, ütőhangszerek), Földi Gergely (gitár), Gózon Éva (hegedű, gitár, ütőgardon), Győrfi Ágnes (gitár), Jankó Dániel (klarinét), Komlósi Sarolta (gitár), Kovács Ágnes (fuvola), Lokody Ákos (ütőhangszerek), Mitruly Enikő (gitár), Murányi Norbert (elektromos nagybőgő), Nényei Pál (cselló), Páva Rita (gitár), Pelikán György (gitár), Rácz Dóra (gitár, ütőhangszerek), Róna Péter (gitár, trombita, ütőhangszerek), Szálka Zsuzsanna (fuvola), Sztojanov Georgi (hegedű), Tóth Árpád (hárfa), Turchányi Dániel (gitár), Turchányi Márton (furulya), Vásárhelyi Zsóka (fuvola)
Rendező
Göttinger Pál
Zenei vezető
Tóth Árpád
Produkciós vezető
Szálka Zsuzsanna
Rendezőasszisztens
Gerő Szandra
Zenekari koordinátorok: Földi Gergely, Hajdu Melinda
Gazdasági igazgató: Biksz Judit
Szponzorációs referens: Zsargó Szilvia
Kommunikáció- és PR-vezető: Páva Rita
A produkciós vezető jobb és bal keze: Eörsi Sarolta, Madaras Sándor
Fordították: Eörsi Sarolta (főfordító), Csatádi Ádám, Cserne Klára, Hajdu Melinda, Koller Csaba, Nagy Alma, Pásztor Zoltán, Szász Barna, Szász Réka, Tóth Árpád, Tihanyi Benedek, Vásárhelyi Zsóka
Díszlet-jelmezcsapat: Bogsch Ildikó (díszlet-diktátor), Cserne Klára, Deák Panka, Deutsch Zoltán, Édes Piroska, Fellegi Zsuzsa, Gerő Szandra, Győrfi Ágnes, Kovács Márton, Krausz Judit, Ligeti László, Pelikán György, Rácz Dóra, Raffai Réka, Róna Péter, Szalontai Judit, Tettamanti Zsófia, Tüske Kata
Hangszerelő csapat: Tóth Árpád (vezető), Csongrádi Gábor, Hajdu Melinda, Madaras Sándor
Korrepetitorok: Ferenczi Attila, Gózon Éva, Jankó Dániel, Járfás Lilla, Hajdu Melinda, Hám Bernadett, Madaras Sándor, Pap Kinga Marjatta, Pribay Valéria, Tóth Árpád, Turchányi Dániel
Grafikusok: Deák Panka (vezető grafikus), Ács Eszter, Deutsch Zoltán, Édes Piroska, Rácz Nóra
A műsorfüzetet készítették: Páva Rita (projektmenedzser), Bogsch Ildikó, Deák Panka, Édes Piroska, Eörsi Sarolta, Földi Bálint, Göttinger Magda, Komlósi Sarolta, Kovács Ágnes, Pap Kinga Marjatta, Pribay Borbála, Rácz Nóra, Raffai Réka, Szász Réka, Tettamanti Zsófia, Vásárhelyi Zsóka
Szervezőlótófutómenedzserek: mindenki, de különösen Cserne Klára, Ferenczi Attila, Halas Dóra, Jávor Tamás, Joós Andrea, Kassay Klára, Novák István, Pelikán György, Turchányi Márton
Honlaptím: Koller Csaba (tímlíder), Eörsi Sarolta, Juhász Dorottya, Lokody Ákos, Madaras Sándor, Verrasztó Péter, Zsargó Szilvia
A Szemek: Ollé-Deutsch Csilla, Földi Bálint
Műszak: Madaras Sándor (koordinátor), Földi Gergely, Hiller Balázs, Jankó Dániel, Jávor Tamás, Juhász Dorottya, Kassay Klára, Pelikán György, Pribay Borbála, Róna Péter, Turchányi Márton
Közreműködik a Bárka Színház részéről: Kádár Attila műszaki igazgató, Várda Gergely fővilágosító
Az elvarázsolt disznó
Talán az a legcsodálatosabb az egészben, ahogy magával ragadóan sugárzik a színpadról valamiféle közösségi szellem. Ahogy az alkotók játszanak a mesével, bábokkal, zenével és velünk, nézőkkel, akik így óhatatlanul részei leszünk a hányattatott sorsú, a szerelemért rengeteg próbát kiálló Flóra történetének. Nincs hatásvadász technika, nincs monumentális díszlet, nincsenek hatalmas érzelmek, valami nagyon egyszerű, nagyon minimál dolog van a színpadon – valami, ami nagyon emberi.
Mindez úgy van lefordítva a színház nyelvére, hogy gyerekek és szüleik, feszült figyelemmel, olykor együtt nevetve – még ha nem is mindig ugyanazon – isszák a mesét. Pedig a történetben tulajdonképpen nincs semmi különleges. Van a királynak három lánya és egy kulcsa egy titkos szobához, ahová senkinek sem szabad bemennie. Amíg távol van az otthonától – egy igen fontos háború okán –, legkisebb lányára, Flórára bízza a kulcsot.
Nővéreinek mi sem kell több: kíváncsiságuktól vezérelve ráveszik a lelkiismeretes Flórát, hogy nézzenek be a szobába. A Sors könyvét találják benne, aminek különleges ismertetőjegye, hogy ha valaki elolvassa belőle a sorsát, akkor az be fog teljesülni. A nővéreknek szép, délceg királyfikat garantálnak a sorok jövendőbeliként, Flórának viszont egy disznót. Érthető módon a lány nem túl boldog ettől, pláne amikor azzal szembesül, hogy jósolt sorsa tényleg beteljesedik. Azonban a disznó-férjjel töltött első éjszaka rögtön kiderül, hogy újdonsült párja nem dagonyázott mindig a sárban, valaha szép, délceg ember volt, csak egy gonosz boszorka elvarázsolta. Szerencsére gond egy szál se, csak türelemmel kell várni, és az átok feloldódik.
Lehet olyat mondani egy kíváncsi, éppen felvillanyozott, szerelembe eső lánynak, hogy várj türelemmel? Lehet – csak nem érdemes. Flóra megtörné az átkot, de csak ront rajta, elveszíti szerelmét. Ha ki akarja szabadítani hosszan és kitartóan kell bizonyítania.
A hosszú út és az annak során bekövetkező próbatételek során pedig Flóra rengeteget tanul a szerelemről, annak különböző megnyilvánulásairól és vele együtt tanulunk mi is. Tanulunk, miközben az igencsak impozáns méretű Halastó Kórus a Magyar Szentföld Templom kicsit lehasznált, kicsit kikopott, de erre a két és fél órára mind szellemileg, mind fizikailag csordultig megtelt színpadát belepi. Ők csinálnak mindent (ez szó szerint értendő). Tóth Árpád vezényletével ámulatba ejtő egyszerűséggel húzzák Jonathan Dove játékos, hol hangulatfestő, hol dallamos, hol modernnek, hol harmonikusnak ható zenéjét, amely széles stílusskála alkalmazásával, szellemesen és elválaszthatatlanul tapad rá a librettóra. Mindeközben ugyanolyan könnyedséggel és kifejező egyszerűséggel bánnak az általuk kitalált és megtervezett bábszereplőkkel, ahogyan tenné azt egy kisgyerek.
Nincsenek nagyívű szerepépítések, de nincs is rá szükség, hiszen itt nem a drámaiság, hanem a közösségi szellem az igazán magával ragadó, nem a nagy műgonddal ápolt, árnyalt karakterek, hanem a színpadon játszók figyelme és könnyedsége a fő kifejező erő. Az, ahogyan Joós Andrea infantilis hektikussággal és mégis nagyon céltudatosan mozgatja a Nyanya bal kezét, ahogyan Turchányi Márton és Mitruly Enikő Északi Szél-családja egymással civódva kerülgeti egymást a szélcsatornára emlékeztető, színes bábokkal, ahogyan Vásárhelyi Zsóka hol kétségbeesett, hol picit durcás, hol vidám egyszerűséggel mozgatja Flórát, ahogyan Pribay Veronika és Szebeni Gabriell két lánya mi sem természetes könnyedséggel felborítja az élet rendjét, ahogyan Sztojanov Georgi Napja (amely alakítás önmagában egy komplett musicalparódia) önfeledten bájolog és teszi a szépet a tempósabb, jazzes ütemekre, ahogyan Rácz Lőrinc félelmetes misztikussággal besétál disznófejet viselve és ahogyan Nényei Pál egyszerű bölcsességgel uralkodik, mint Hildebrand király. Fel lehetne sorolni az egész társulatot, ahogy egyként hozzák létre a nem csak magával ragadó, de önironikus elemekkel színesített mesét.
Éppen ettől válik igazán családi eseménnyé a produkció. Attól, hogy míg a gyerekek – miközben szüleikkel együtt ámuldozva figyelik a zenekar figyelemreméltó teljesítményét (az egyik leghatásosabb momentum, amikor majd egy tucat zenész akusztikus gitárral a kezében kiül a színpad szélére, és együtt belekezdenek egy számba) – tényleg részévé válnak a mesének, addig szüleikkel főként az önironikus, összekacsintó elemek által történik ugyanez. Nagyban köszönhető ez a mesélő szerepét felvállaló Göttinger Pálnak is, aki egyrészt elmondva a jelenetek lényegét megkönnyíti az események feldolgozását (kétségtelenül szükség van rá, mivel a szöveget nem mindig lehet hallani, ebben a hatalmas, nem éppen optimális akusztikus adottságokkal megáldott térben), a felvezetésből folyamatosan váltva át az utólagos ismertetésbe, másrészt mindig kapunk tőle amolyen hétköznapi, időnként finoman cinikus bölcseleteket. (A gyerekeknek még némi extra is jár az előadáshoz: egy átgondoltan összeállított, mesével, színezőkkel, feladványokkal tarkított, rendkívül igényes és nagyon impozáns műsorfüzet szerepében, és akkor a szüneti sütiről még nem is szóltunk.)
A kettősség pedig az egész mesén uralkodik: úgy ámulatba ejtő, hogy nem használ látványos elemeket, csupán az emberi egyszerűséget, illetve úgy tanít korosztálytól függetlenül, hogy nem mond meg nekünk semmit. Bár akadnak ennek ellenére is bő lére eresztett jelenetek (például az esküvői), ahol picit el vannak húzva az események, mégsem esünk ki ebből a világból. Abból a világból, ahol együtt tanulunk és játszunk, ahol egy közös fantáziavilágban létezik gyerek és felnőtt, és amiből az látszik, hogy a színháznak, ahol a közösség egyik része elmond valamit a közösség másik részének, óriási ereje van. Egy ilyenben öröm részt venni.
Nyulassy Attila
forrás: http://7ora7.hu/
Nem messze a magyar Bauhaus minta-házaitól árválkodik Molnár Farkas félbemaradt "Magyar Szentföld" temploma. Ha felépült volna, a harmincas évek vasbeton-építészetének unikális kuriózuma lenne, így oszlopos félkörívében kortárs meseoperát láthatunk. A legendás Cupido és a halál után a Halastó Kórus nagyobb fába vágta fejszéjét. Jonathan Dove operájában nincsen próza, a zenei anyag áthangszerelhető, de az énekszólamok nehézségei elkerülhetetlenek. A kiváló kórusban nem minden szerephez található megfelelő énekes, de a rendezés ötletessége és a mozgalmas látvány elfedi a kisszámú hiányt. A férjszerzést hadászatilag megoldó Hildebrand király, Nényei Pál grandiózus alakításában erőteljesen indítja a darabot, bábokkal duplikált lányai közül Szebeni Gabriella lágy tónusával, Pribay Veronika vehemens játékkal, marathoni útjának stációit vascipőben araszoló Vásárhelyi Zsóka állóképes muzikalitásával tűnik ki. A humoros fordulatok az állati vőlegény, a disznófejű Rácz Lőrinc drabális bejövetelével komorulnak el, de az esküvő illusztris vendégserege, a kezükben tartott képekről felismerhető politikusok, hírességek, celebek ujjongó kórussal éltetik a három királyi párt. A kórustagokból álló zenekar, Tóth Árpád vezetésével biztos zenei alapot jelent, a billentyűsök: Hajdú Melinda és Hám Bernadette, Juhász Éva/koboz/, Gózon Éva/ütögardon/, a csellószólista Pribay Valéria és a vendég Tömösközi László az összes ütőhangszereken, de mindegyik, közben énekkari feladatait is teljesítő szereplő a maximális teljesítménnyel járul a sikerhez. Hatalmas báb-alteregójával erősítve Joós Andrea Nyanya-királynője lép a színre és az animális vőlegény elrablásával megteremti a várva várt konfliktust. A férfiak háttal álló sorfala függönyként zárja a felvonást, irány a bukolikus büfé, ahol vajaskenyér, palacsinta és Elvarászolt Disznós bögrékben szódás málnaszörp vár. Göttinger Pál, mint narrátor huncut koboldként köti össze a jeleneteket, titkokat sejtet, megelőlegezi és magyarázza a történéseket, rendezőként pedig jó tempóban mozgatja a nagylétszámú szereplőgárdát, sárkánykígyókkal szelet vet, felhőkbe röpít és a vadludak röppályáját is meghatározza. Nemcsak a sürgölődő szolgahadnak van hisztérikus koreográfiája, de a Nyanya-bábú gesztusai is boszorkányosak. A férjét kereső legkisebb lány az Északi Szél házába téved, Mitruly Enikő és Turchányi Márton veszekedő kettősének komikuma, majd Juhász Orsolya és Sztojanov Georgi mondén rocker-párosa az előadás csúcsait jelenti. A Hold imbolyogva lebeg Madaras Sándor, Meszerics András, Murányi Norbert és Novák István lírai kvartettjének sejtelmes hangjaira, utat mutatva a Tejút kastélya felé. A túlmozgásos boszorkány-lány Emerencia: Polonyi Artemisz, energikussága ellenére alulmarad a kitartó szerelemmel szemben, a szőrös kan herceggé változik, de a mese bűbájos varázsa tovább vibrál a befejező kórusban. melyet a már jól ismert, tizenkét tagú gitár-együttes hetvenkét húron kísér.
forrás: http://toptipp.hu/
2011. 06. 25.
Negyed hét múlt, mikor elindultunk a kora esti csúcsforgalomban Hűvösvölgy felé. És persze, hogy nem tankoltam délután, így még ezt is meg kell ejteni útközben. Ezzel együtt hét előtt két perccel megérkezünk egy kertvárosi kis utcába. Kissé gyanús, hogy többen nagykabátban, pokróccal a kezükben igyekeznek a Magyar Szentföld Templom felé. Én a meghívóból úgy vettem ki, hogy a templomban lesz az előadás. Így is lesz, csak azt nem tudtam, hogy ez egy soha be nem fejezett templom, aminek csak oldala van - akár a római kolosszeum – de teteje nincs. vagyis szabadtéren töltjük a következő három órát. Ezzel a kellemetlenségeknek vége is. Amit ugyanis látunk, hallunk az egészen káprázatosan szórakoztató, szellemes, ötlet teli előadás. Tóth Árpi és csapata Göttinger Pál rendezésével saját fordításában, hangszerelésében, díszletében és jelmezében adják elő az angol Jonathan Dove meseoperáját. Az a különös helyzet áll elő, hogyha kiragadok egy-egy pillanatot, azt kell mondjam, az előadás szinte valamennyi mozzanata dilettáns, az egész azonban mégiscsak minőségi munka. Hiszen szinte senki nem tud igazán játszani a hangszerén, de ez nem zavar, szinte senki nem tud komolyan énekelni, de ezt sem bánjuk, mert annyi tehetség, természetes báj és szellemesség jellemzi az egész estét, hogy úgy jó, ahogy van. A rendezés ötletes, s annak ellenére, hogy a második felvonás kicsit hosszú, mégis úgy indulunk haza, hogy nagyon is megérte elmenni.
forrás: http://www.petertoth.net/
Kedves Nézőink!
Amint azt a belépőjegyeteken is olvashatjátok, Az elvarázsolt disznó előadásait eső esetén nem a Magyar Szentföld Templomban, hanem a Bárka Színházban (Budapest, VIII. Üllői út 82.) tartjuk meg.
Ez csak nagyon komoly zuhéra vonatkozik. Futó záporokra fel vagyunk készülve: mint korábban említettük, sátorponyva lesz a színpad és a nézőtér fölött.
Viszont ha csapkodnak a villámok és fúj a szél, nos, ez sokat elvesz egy szabadtéri opera hangzásából.
Amennyiben esőre és szélviharra áll az idő, és úgy döntünk, hogy túl kockázatos lenne imádott Templomunkban tartani az előadást, ez esetben ezen a weboldalon és facebook-oldalunkon, valamint online programajánló magazinokban is tájékoztatunk benneteket. Mégpedig legkésőbb az adott előadás napján reggel 10-kor. Figyeljétek ezt a honlapot vagy a facebookot! (Vagy érdeklődhettek a Bárka Színházban telefonon, illetve akár nálunk is.)
Még azt is eláruljuk, hogy legnagyobb sajnálatunkra a leginkább eső- és szélveszélyes nap, amelyen előadásunk van, éppen a bemutató napja, június 24-e.
Tehát még egyszer: figyeljétek azelvarazsoltdiszno.hu oldalt és a Halastó facebook-oldalát!
Köszönjük.
A Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület és a Bárka Színház közös produkciója, amely a londoni Peters Edition Limited engedélyével jött létre.
Disznó:
Rácz Lőrinc
Hildebrand király:
Nényei Pál
Manci, a legidősebb lánya:
Pribay Veronika
Lujzi, a középső lánya:
Szebeni Gabriella
Flóra, a legkisebb lánya:
Vásárhelyi Zsóka
Nyanya:
Joós Andrea
Emerencia, a lánya:
Polonyi Artemisz
Északi Szél:
Turchányi Márton
Északi Szélné:
Mitruly Enikő
Hold:
Madaras Sándor, Meszerics András, Murányi Norbert, Novák István
Nap:
Sztojanov Georgi
Nappal:
Juhász Orsolya
A Sors Könyve:
Járfás Lilla, Pribay Borbála, Szálka Zsuzsanna
Nyugati király:
Hiller Balázs
Keleti király:
Szász Barna
Keretmesélők:
Biksz Judit, Eörsi Sarolta, Göttinger Pál, Hám Bernadett, Ollé-Deutsch Csilla
Katonák:
A Halastó férfikara
Mesélők:
Hajdu Melinda, Jankó Dániel, Pásztor Zoltán, Simon Júlia, Turchányi Dániel, Szabó Krisztina
Az Ég teremtményei:
Vadludak:
Áth-Horváth Zsóka, Bogsch Ildikó, Édes Piroska, Gózon Éva, Hajdu Melinda, Komlósi Sarolta, Tüske Kata, Szalontai Judit
Felhők:
Deák Panka, Győrfi Ágnes, Juhász Dorottya, Kassay Klára, Kovács Ágnes, Krausz Judit
Csillagok:
Bölöni Gergely, Ferenczi Attila, Földi Bálint, Földi Gergely, Ligeti László, Lokody Ákos, Madaras Sándor, Meszerics András, Murányi Norbert, Novák István, Verrasztó Péter
Tejút:
Áth-Horváth Zsóka, Bogsch Ildikó, Bölöni Gergely, Deák Panka, Édes Piroska, Ferenczi Attila, Földi Bálint, Földi Gergely, Gózon Éva, Győrfi Ágnes, Hajdu Melinda, Juhász Dorottya, Kassay Klára, Komlósi Sarolta, Kovács Ágnes, Krausz Judit, Ligeti László, Lokody Ákos, Madaras Sándor, Meszerics András, Murányi Norbert, Novák István, Szalontai Judit, Tüske Kata, Verrasztó Péter
Sürgők:
Cserne Klára, Deutsch Zoltán, Göttinger Magda, Juhász Éva, Koller Csaba, Pribay Valéria, Rácz Dóra, Rácz Nóra, Róna Péter, Vági Péter, Zsargó Szilvia
...valamint a Halastó.
Rendező
Göttinger Pál
Zenei vezető
Tóth Árpád
Produkciós vezető
Szálka Zsuzsanna
Rendezőasszisztens
Gerő Szandra
Műszaki vezető, ügyvivő: Madaras Sándor
A fordítócsapat vezetője, ügyvivő: Eörsi Sarolta
Gazdasági igazgató: Biksz Judit
Színpadmester: Rácz Lőrinc
Vezető grafikus: Deák Panka
Szervezőlótófutómenedzserek: mindenki, de különösen Bogsch Ildikó, Ferenczi Attila, Juhász Dorottya, Lokody Ákos, Novák István, Turchányi Márton, Verrasztó Péter
Szponzorációs referens, ügyvivő: Zsargó Szilvia
Kommunikáció- és PR-vezető: Páva Rita
A honlapcsapat vezetője: Koller Csaba
A díszlet-jelmezcsapat koordinátorai: Kovács Márton, Róna Péter
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az elvarázsolt disznó eredetileg egy román népmese motívumaira épül. Az eredeti történet a „Román Mesék” című gyűjteményben (Rumanische Märchen) és a „Legendák, avagy román népmesék” című könyvben (Legende sau basmele românilor, szerkesztete Petre Ispirescu) is megtalálható, Andrew Lang a Vörös Tündérmesekönyvben is megjelentette (The Red Fairy Book).
Az opera
Jonathan Dove kortárs meseoperája (librettó: Alasdair Middleton) egy román népmese motívumaira épül: a sors könyvébe engedély nélkül betekintő királylány megtudja, hogy egy északról jött disznó lesz a férje. A fátum beteljesülni látszik: kezdetét veszi a házasélet, és különböző varázslások árán sem sikerül feloldani a disznóbőrbe bújt hercegi férjre mért átkot. A gonosz cselszövések ellenére végül a szerelem és a bizalom győzedelmeskedik.
Magyarországi bemutató
A magyarországi bemutató gondolata Göttinger Pál ötlete nyomán született meg, aki rendezőasszisztensként részt vett az angliai The Young Vic Theatre Dove-produkciójában (2006, rendező: John Fulljames), az előadás motorja pedig ismét a Halastó kórus lesz. Az előadás és a zenei anyag gyermekek és felnőtt nézők figyelmét egyaránt megragadó, modern, ugyanakkor befogadható nyelven szólal meg.
A projekt művészeti vezetői
Tóth Árpád karnagy
Lantos Rezső-díjas és Artisjus-díjas karnagy. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem háromszakos (ének-zene/karvezetés, zeneelmélet- és szolfézstanár) hallgatójaként szerzett diplomát. Jelenleg a DLA (doktori) képzés mellett öt kórus karnagyaként tevékenykedik (Halastó Kórus, Csíkszerda, Solymári Férfikar, a szlovákiai Csábi Szeder Fábián Dalegylet és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa).
Göttinger Pál rendező
Synopsis
Az eredeti történet
Figyelem! Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is szerepelhet!
A mesebeli király háborúba indul, és meghagyja a lányainak, hogy bármerre mehetnek a kastélyban – kivéve egy szobát... Egy szép napon azonban a lányok mégis bemennek a szobába, ahol egy nyitott könyvet találnak. A könyv megjósolja, hogy a legidősebb királykisasszony egy keleti herceghez fog férjhez menni, a középső egy nyugati herceghez, a legkisebb pedig egy északi disznóhoz. A legkisebb lány elszörnyed, de a nővérei meggyőzik arról, hogy ez lehetetlen.
A király visszatér és rájön – a legkisebb lány nagy bánatára –, hogy mi történt. Mindenesetre a lehető legjobb képet próbálja vágni a dolgokhoz. A legidősebb lányt elveszi egy keleti herceg, a másodikat egy nyugati herceg, a harmadik lány pedig vigasztalan lesz. Északról érkezik egy disznó, aki megkéri a kezét – mikor a király visszautasítja, a várost ellepik a disznók. A király azt mondja a leányának, hogy nagyon különösnek találja a disznót, és hogy varázslat lehet a dologban. Ha a hercegnő hozzámegy a disznóhoz, megtörheti a varázslatot.
Így is lesz, a királyleány férjhez megy a disznóhoz, és elutazik vele az otthonába. Ott kiderül, hogy minden éjjel emberré válik, kedves és megnyerő férfivá, aki meghódítja a lány szívét. A hercegnő megkérdezi egy vén boszorkánytól, hogy mi történt a férjével. A boszorkány azt mondja, hogy megszabadíthatja a férjét, ha egy fonalat a lábához köt. A fiatalasszony úgy is tesz, mire a férje felébred és elmondja, hogy a varázslat már csak három napig tartott volna, de így disznó formában kell maradnia, a felesége pedig csak akkor találhatja meg, ha már elhordott három pár vascipőt és elkoptatott egy acélbotot.
A hercegnő szerez három pár vascipőt és egy acélbotot, majd útra kel. Messzi tájakon vándorol, amíg el nem érkezik a Hold házába. A Hold anyja beengedi, és míg ott időzik, egy fiúnak ad életet. A Hold anyja elmondja neki, hogy a Hold nem tudja, merre van a férje, tovább kell mennie a Naphoz. Ad neki egy csirkét, és meghagyja, hogy őrizze meg az összes csontot. A lány megköszöni, eldobja az első pár elvásott vascipőt, és felveszi a másodikat.
Hosszas vándorlás után végül elér a Nap házához. A Nap anyja beengedi és elrejti, mert a Nap mindig durva és rosszkedvű, mikor hazatér. Most is az, de az anyja lecsendesíti, és megkérdezi, mit tud a férjről. A Nap nem tudja, hol lehet. Így hát a Nap anyja továbbküldi a lányt a Szélhez. Ő is ad neki egy csirkét, és meghagyja, hogy őrizze meg az összes csontot. A hercegnő eldobja a második pár elvásott vascipőt is.
A Szél házában a Szél anyja rájön, hogy a királylány férje egy rengeteg erdőben lakik, és azt az erdőt fejsze nem vághatja ki. Odaküldi, ad neki egy csirkét, és meghagyja, hogy őrizze meg az összes csontot. A hercegnő tovább vándorol, közben a Tejúton elvásik a harmadik pár vascipője is. Megtalálja a kastélyt, ahol a férje lakik, és létrát épít a csirkecsontokból, hogy bejuthasson. Egy csont hiányzik, így a kisujját vágja le, hogy befejezhesse a létrát. A férje visszatér, és megtörik a gonosz varázslat. Kiderül, hogy valójában egy herceg, aki megölt egy sárkányt. A sárkány anyja, egy boszorkány varázsolta disznóvá, és azért tanácsolta a feleségének, hogy kötözze meg fonállal a lábát, hogy az is maradjon.
Az ifjú pár ellátogat a herceg apjának országába, majd visszatér a hercegnő apjának országába.
forrás: http://hu.wikipedia.org/