Címke:
halastó

“NEM ZENEI ÉLMÉNYT SZERETNÉK ADNI, HANEM ZSIGERI ÉRZÉSEKET” – INTERJÚ HALAS DÓRÁVAL

A Soharóza Kísérleti Kórus hosszú évek óta meghatározó szereplője a független előadóművészeti területnek, koncertjeik, catwalk műsoraik különleges színfoltjai a főváros kulturális életének. Október elején Presser Gábor mellett szerepeltek az Arénában, a hónap végén pedig rendhagyó városi sétákat tartanak virradatkor Budapest több pontján. A koncertélményekről Halas Dórát, a Soharóza alapító karnagyát kérdeztük.

Mi volt az első gondolatod, mikor Presser Gábor felhívott, hogy az általad vezetett civil kórust szeretné a következő nagykoncertjéhez felkérni?

A telefonra ébredtem, előtte lévő este catwalk concertünk volt a Trafóban, úgyhogy kábán hallgattam a bemutatkozó mondatát, visszadőlve a párnámra. Az első gondolatom az volt, hogy milyen szép hangja van, brummogó mély basszus. Meg hogy hogy tud valaki egyszerre ennyire udvarias, tiszteletteli lenni és közben végtelen közvetlen és barátságos. Olyan volt vele beszélni, mintha már régóta ismernénk egymást.

Karnagyként és énekesként is részt vettél ebben a projektben, ami még nagyobb kihívás, mint csupán a fellépés több, mint tízezer ember előtt. Hogy élted meg ezt az időszakot ebben a kettős szerepben?

Nagyon élveztem.

Mindig ez van, ha nagy ritkán beállok énekelni valakinek a keze, vezetése alá – újra megélhetem azt az állapotot, amit fiatalkoromban a tanulmányaim alatt nagyon sokszor: átadni magam valaki más elképzelésének, bízni benne és a tőlem telhető lehető legjobbat adni. Pici bánál ez halmozottan nagy élmény volt, mert én azt hiszem, ilyen emberrel még nem találkoztam, akiből ilyen szinten folyik a zene.

Nem volt olyan pillanat, sem szünetben, sem az ezredik gyakorlásnál, amikor ne lehetett volna teljes eksztázisban rákapcsolódni a zenei rezgésére. Ezen kívül azt is nagyon élveztem, hogy nem rajtam volt a teljes produkció súlya és felelőssége – emiatt a kórustagokkal is sokkal közvetlenebbül és felszabadultabban tudtam együtt lenni. Függőséget okozó érzések voltak ezek masszívan.

Sok összművészeti és kísérleti előadást készítetettek már, saját műfajt teremtett a Soharóza a catwalk koncertekkel, de számtalan előadó hív titeket közös zenélésre – a Soharóza eddigi történetében milyen jelentőséggel bír a Presser koncert az Arénában 2023-ban?

Lehetne azt mondani, hogy ez egy szép megkoronázása volt a 15 éves munkánknak, de ez nem lenne igaz. Annyiféle izgalmas dologban vettünk részt és mindegyik más miatt volt feledhetetlen – egy barlang mélyén szlengoperát énekelni, amit közösen írtunk a kórustagokkal, vagy végig ülni a Tabu kollekció premiert, ami az első catwalk concertünk Nagy Fruzsina jelmeztervezővel, és a kezét szorongatva 60 percen át látni, hogy működik, hogy ragyog a kórus és a közönség nevet és sír, vagy néma járást gyakorolni napokon át egy belga-francia művészpárossal, hogy utána bekötött szemű hallgatók között különleges hangzásokkal lepjük meg őket – nekem ez mind adott annyit, mint 12.000 ember előtt énekelni, csak máshogyan.

A mai napig kérdés bennem, hogy miért minket hívott a Pici bá – pedig többször megkérdeztem tőle és mindig türelmesen elmagyarázta –, amikor minket a kreativitásunk és az egyediségünk miatt szoktak hívni… itt elég egyértelműen nem ez volt a feladatunk. De őszintén szólva: teljesen mindegy, a lényeg, hogy őt is és a fantasztikus zenészeit heteken át közelről láthattuk dolgozni, fejlődtünk, fejlődtünk, fejlődtünk, és mindeközben egy olyan szeretetteli és profi csapat vette körül az egészet, hogy azt az általános iskolában kéne tanítani – nem a szervezést, hanem a szeretetet.

A több mint tízezer embernek szóló fellépés után a kórus következő koncertsorozata egy kis létszámú és vállalkozókedvű közönségnek szól. A Határtalan nap című rendhagyó városi séták pirkadatkor kezdődnek és a napfelkeltébe kísérik a nézőket zenével és mesékkel. Honnan jött az ötlet?

Egy kis alpesi faluban, Alpbachban dolgoztam két nyáron át egy-egy hetet, zenei workshopot tartottam egy tudományos-diplomáciai fórumon – ők is rájöttek, amire már oly sokan, hogy a művészet és a mozgás beiktatása előre lendíti az intellektuális tanulmányokat. Ott volt ilyen lehetőség, hogy hajnali 3-kor indulva, busszal, lanovkával utazva, majd még másfél órát kirándulva egy csapatnyi ismeretlen, különböző országokból érkező fiatallal épp a napfelkelte pillanatára értünk fel a hegycsúcsra.

Elmondhatatlan érzés volt – majdnem olyan, mint 12.000 ember előtt, szűk kis körben állva, a cappella énekelni Presser Gáborral az Angyalokat. Utána még egyszer megcsináltam magamnak ezt az élményt, amikor körbeutaztuk kis családommal egy lakókocsival Szicíliát és a legdélibb ponton sikerült a tengerparton találni vadkemping helyet.

A két fiammal, akik akkor 6 és 9 évesek voltak, megbeszéltük, hogy felkelünk hajnalban és megnézzük a napfelkeltét. A nagyobbiknak sikerült, a kisebbik tovább durmolt. Teljesen más élmény volt, de hasonlóan mellbevágó. Amikor azon gondolkodtunk, hogy mit tudnánk egy kórusperformansz keretein belül megmutatni Budapestből, akkor rögtön beugrottak ezek a nagyon erős emlékek.

Hogyan készültök erre a különleges kihívásra, hogy már hajnalban készen álljatok egy koncertre, ráadásul szabadtéren? Az ismertető szerint mindenféle időjárási körülmények között megtartjátok a sétát…

Külső-belső határátlépésre invitáljuk a közönséget és magunkat is, ami itt kezdődik: fel kell kelni nagyon korán és oda kell menni. Aki ezt átlépi, az már kapott valamit. A 12 fős csapattal úgy kezdtük a folyamatot, hogy órákon keresztül játszottunk azzal a kérdéssel, hogy nekünk személyesen mi a határátlépés – a harmadik óra végére megszületett egy „vérszerződés”, amit mindannyian aláírtunk és amit minden próbán felolvasunk. Szektásnak hangzik, de nem az, inkább terápiás és közösségerősítő. A vérszerződés felolvasása után én személy szerint bátrabban megyek bele kísérletekbe és sokkal jobban elfogadom a többiek ilyen-olyanságát. Szeretek így dolgozni: hogy van egy közösen megállapított, nagyon őszinte értékrendünk. A szabadtéri koncert kérdése mindig nehéz az akusztika miatt – ezért nagyon próbálunk arra odafigyelni, hogy igazán helyszínspecifikus legyen az előadás és a közönség között/mellett/alatt/fölött történjen minden, közvetlen közelről, akár egyesével. Nem zenei élményt szeretnék adni, hanem zsigeri érzéseket, bármi is legyen az – mint ahogy a napfelkelte megélése is valami nagyon erős hatással bír, valahol a mellkas vagy a gyomor mélyén.

Az időjárás pedig tényleg ne legyen akadály, nekem legfőbb elvem az életben: “Nincs olyan, hogy rossz idő, csak rossz ruha és rossz cipő.” Ha nem látjuk az október végi hajnalban a napfelkeltét, akkor elképzeljük. Addigra már túl leszünk közösen egy csomó mindenen: egy találkozáson a sötétben, egy hosszú úton fel a kilátóba, erdőben sétálva és hallgatózva. Egy csapatnyi emberrel, akik ezért jöttek…

Grisnik Petra lesz a Határtalan nap séták idegenvezetője. Hogy találtatok egymásra? Petra vett részt a koncepció megalkotásában is, vagy csak később csatlakozott, mint prózai szereplő?

Petrát már régóta ismerjük, én az Europa Cantat kórusfesztiválon is dolgoztam már vele, de akit még régebben ismerünk, az a Göttinger Pali, aki még Halastós időnkben rendezett minket (a Halastó kórus a Soharóza és a Csíkszerda előkórusa volt 2002-2008 között). Eredetileg együtt szerettük volna a kettőjüket ebben a projektben, aztán mindenféle szervezési okokból végül csak Petra maradt meg, ő viszont nem csak színésznőként van velünk, hanem teljes mértékben részt vett a koncepció kialakításában, amihez először egy dramaturg csapattal brainstormingoltunk többen, majd Petrával és Spilák Zsuzsával, aki a kórus tagja, hárman dolgoztuk ki a végleges tervet. Izgalmas és nem könnyű folyamat volt, mert eléggé különbözőek vagyunk mi hárman, de addig csiszoltuk az ötleteket, amíg le- és kikerekedett a teljes koncepció és mindannyian boldogok voltunk.

Milyen zenei élményre számítsanak a nézők ezen a rendhagyó városi sétán?

Talán nem is annyira zenére, mint hangokra és hangzásokra számítsanak. Persze az is zene, hisz „minden zene”. Az erdő hangja is – ha úgy tekintünk rá. Meg a csend. Főként a csend! Közhelyek ezek, de sajnos végtelenül egyetértek velük.

Október végén három helyszínen valósulnak meg a séták, várható-e hogy esetleg folytatjátok a sort?

Ha működik és szereti a közönség, és mi is szeretjük csinálni, akkor persze, de ez majd akkor és ott fog kiderülni. Az is lehet, hogy egyszeri varázs. Mint 12.000 ember előtt a capella Angyalozni Presser Gáborral és utána egy életre emlékezni rá.

A Határtalan nap városi sétákról bővebb információk itt találhatóak:

Október 21. szombat, Róka-hegy: https://fb.me/e/1ji4LZ1hS
Október 22. vasárnap, Naplás-tó: https://fb.me/e/AG66ofQt
Október 23. hétfő, Hármashatár-hegy: https://fb.me/e/84GqIkrGz

Milyen jó ezeknek együtt - Halas Dóra karnagy, Soharóza

A Zeneakadémia doktora, aki más művészetek felé nyitó, éneklő társulatot vezet. Adtak már gasztrokoncertet, játszottak operát barlangban és részt vettek több színházi előadásban is.

Magyar Narancs: Kezdjük röviden előző kórusoddal, a Halastóval, amely amatőr, énekelni szerető emberekből állt. A neve a te és alapító társad, Tóth Árpád nevéből jött létre. (Vele következő, januári számunkban közlünk beszélgetést – a szerk.) Mi volt a szándékotok? Csak szerettetek énekelni? Vagy az egyébként méltán híres magyar kóruskultúra kritikájaként jött létre?

Halas Dóra: Akkor voltunk másodéves karvezetés szakosok a Zeneakadémián, és kritikusan álltunk a mai magyar karvezetés-oktatáshoz, ami ott tartott, ahol ötven évvel ezelőtt. A Kodály-korszak igazi aranykor volt, és a tanárok, akik abban nevelkedtek, csak ezt adják tovább. A Kodály-módszer mint pedagógiai elv és gyakorlat fantasztikus persze, de a legtöbb magyar kórus ma is elég merev és konzervatív; a zenei ízlés és a kóruséneklés műfaja itthon nem fejlődött tovább, nem nyit a világ történései, változásai felé. Pedig az embereknek ma már sokkal inkább van egyéni gondolata, de a kóruséneklésben ma is csak a karnagy véleménye számít.

MN: Ezután szétváltatok, Soharózára és Csíkszerdára. Miért?

HD: A legfontosabb ok az volt, hogy két különböző zenei irányt képviseltünk. Én kísérletezőbb akartam lenni, olyan fiatal zeneszerzőkkel dolgoztam, akik feszegették a kórus­éneklés határait, mint például Rubik Ernő Zoltán vagy Sztojanov Georgi. Az improvizációban is úgy alakult, hogy ami nekem iszonyú izgalmas volt, például az énekhangon túli effektekkel, torzításokkal, zajokkal való kísérletezés, az Árpi számára sokszor már nem minősült zenének. Én azóta is azt vallom, hogy minden lehet zene, ez csak a hallgató hozzáállásán múlik. A szétválás fájdalmas volt, de szükséges és jó. A Soharóza úgy alakult meg, hogy Bodó Viktor egy kórusimprovizációs workshop-bemutatónk után felkért minket egy színházi együttműködésre, de kisebb csoporttal. Ez hozzám állt közelebb.

MN: Mi az, ami markánsan megkülönböztet titeket? A zenei felfogás, a zene kezelése vagy a megjelenéshez, kifejezésmódhoz való hozzáállás, netán a mondanivaló?

HD: Mi a 25 kórustag aktív beleszólásával folyamatosan új és friss dolgokat keresünk, mind műfajban, mind hangban. Egyre inkább az összművészet-jellegű előadások felé megyünk. Eredeti produkciókat igyekszünk létrehozni, másokkal társulva, például csináltunk Mautner Zsófival gasztrokoncertet, illetve operát barlangban egy szlengblog alapján, Göttinger Pál rendezővel. Vagy most Nagy Fruzsina jelmeztervezővel a Tabu kollekció című előadást (újra látható a Trafóban december 21–22-én – szerk.), amiben az extrém jelmezek, az elektronika és a látvány elegyéből egy minden eddiginél izgalmasabb végeredmény született. A visszajelzések szerint is „szintet léptünk”. Most már sokszor nem is kórusként, hanem társulatként hivatkoznak ránk, és ez talán jobb is.

MN: Kikből áll a Soharóza és mennyire állandó a tagsága? Mik a részvétel/tagság feltételei?

HD: Sokak számára meglepő, de echte civilekből áll: többen dolgoznak például multinak vagy a médiában, akad pszichiáter, ingatlanos és informatikus, és olyanok is vannak páran, akik hivatásszerűen foglalkoznak a zenével. Két feltétel van: az, hogy tisztán és magabiztosan tudjanak énekelni, és hogy a kísérletező működésünkhöz szükséges nyitottsággal, elszántsággal rendelkezzenek. Kottát nem kell feltétlenül tudni olvasni, de a színpadon erős, egyedi jelenlétre van szükség minden egyes tagtól.

MN: Vannak egyrészt rövid, tipikus repertoár-számaitok, másrészt egybefüggő előadásaitok.

HD: A rövidek arra valók, hogy ha felkérnek egy szereplésre, összerakjunk belőlük egy műsort. Az egybefüggő előadásokat pedig mi találjuk ki, valamilyen témára. Ritkábban, de szoktunk workshopot is tartani, ahol a játékos, improvizációs éneklést próbáljuk átadni, mert ilyen nincs a hagyományos énekoktatásban. Számomra a kórusimprovizáció nem esztétikum, hanem a közösségi kísérletezés, az újszerű élményteremtés eszköze.

MN: Miért fontos neked az improvizáció?

HD: Nekem nem is annyira az improvizáció a fontos, hanem az, hogy hogyan lehet bevonni az alkotásba a kórustagokat. Amikor teljesen hagyományos kórust vezettem, akkor sem használtam önmagában zenei instrukciókat – például sosem kérem, hogy ez „halk” vagy „forte” legyen –, inkább hasonlatokat, életszerű képeket, érzelmeket vagy fizikai tapasztalatokat használok, megmozdítom az énekeseket. Szerintem ezért is voltunk sikeresek versenyeken, mert emiatt frissebbnek hangzott az együttes. De az improvizáció már kicsit kihalóban van nálunk, inkább közösen agyalunk: csoportmunka, kutatás, zenegyűjtés folyik – ezért kezdtem már úgy hívni az egészet, hogy kollektív zeneszerzés vagy zeneszerkesztés.

MN: Fontos-e az improvizációhoz a zenei képzettség? Aki zeneileg képzett, annak talán nagyobb az eszköztára, amit felhasználhat az improvizációban. Anélkül nem marad az egész egy – ezúttal rossz értelemben vett – amatőr szinten, ami elsősorban a résztvevőknek élvezetes, de hallgatni nem feltétlenül?

HD: De, megmaradhat annak, ezért én ma már másképp nyúlok az improvizációhoz, inkább előkészítésnek használom vagy játékos bemutatóként. Minden attól függ, milyen játékszabályokat határoz meg az ember. Gunnar Erikssontól (svéd karvezető, a kórusimprovizáció mestere – a szerk.) számos jó alaptechnikát tanultam. De mi aztán elkezdtük jobban szétcincálni a játékokat, és tény, hogy ez tud amatőr hatást is kelteni, nem mindig sikerül jól, de a rizikó része a kísérletezésnek. Az amatőrök szerintem gyakran ötletesebbek, mint a zenészek. A Zeneakadémián képzetteknél én inkább beszűkülést tapasztaltam. Technikailag persze nagyon kiképeztek minket, de gondolkodásban nem. Az egyediségnek, a fantáziánk használatának nem volt helye.

MN: Ha változtatnál valamit a zeneakadémiai képzésen, mi lenne az?

HD: Zeneakadémista korunkban önszorgalomból írtunk egy tizenkét oldalas javaslatot erről… Megtisztítani például a szakot egy csomó fölösleges tárgytól. Nyitni más művészetek felé, kötelezővé tenni a tapasztalatgyűjtést máshonnan.

MN: Mi volt az első olyan siker, amitől kezdve nem ti mentetek fellépőhelyek után, hanem titeket kezdtek hívni?

HD: Az a szerencsénk, hogy az első felkérésünk Bodó Viktortól jött, még a Szputnyik-időszakban – ez volt a Bérháztörténetek nyolc évvel ezelőtt –, és bár csak egy finálét kellett énekelnünk, de az már megalapozta a folytatást. És mivel a színháznak nagyobb a közönsége, mint az eléggé zárt kórusvilágnak, ezért szerintem kellett ez a színházi irány, hogy kinyíljon a világ. A Tabu után Ascher Tamás ezt írta nekünk: „A csapat nagyszerű társaság, olyasféle vonzerővel hat az emberre, mint némelyik színtársulat; így éreztem Brook vagy Strehler színészei iránt, de leginkább Marthaler zseniális, ám habókos alakokból álló társulatai láttán támadt bennem hasonló gyöngéd szeretet, elismerés, meg még valami irigység is: milyen jó ezeknek együtt” – ez nagyon jólesett. Én nem szeretem magunkat elnevezéssel lehatárolni, pont az tetszik, hogy műfajok közt lebegünk.

MN: Ilyen műfaj persze van, csak itthon nincs. Mennyire ismered az európai szcénát?

HD: Azt hiszem, elég jól. Sok külföldi kórusfesztiválon, kórusolimpián dolgoztam, Dél-Koreától kezdve Brémáig, zsűrititkárként – ezeken felvonult a kórusvilág minden létező formája. Az Ohridi Nemzetközi Kórusversenyen zsűritagként voltam jelen, a tavaly Pécsett rendezett Europa Cantat fesztiválon pedig, ami Európa legszélesebb kórusrendezvénye, a zenei iroda vezetője voltam.

MN: És találkoztál olyanokkal, akik téged inspirálnak?

HD: Persze. Például a spanyol karnagy, Josep Vila Jover gyerekkara, ahol a gyerekek maguk találnak ki az énekléshez koreográfiát. Nekem is ez az elvem, hogy az nem jó, ha megmondja valaki, hogy mit csinálj – az a jó, ha te is benne vagy a kitalálásban. A koreografált kóruskoncertek műfajában a leghíresebb Karmina Šilec, aki a Carmina Slovenica nevű teátrális kórusával járja a világot, ő izgalmasan, szépen és roppant magas színvonalon rakja fel az előadásait. De annyiban mások vagyunk, hogy mi beletesszük ezt a bizonyos kollektív zeneszerzést, mi a saját közös koncepcióinkat mutatjuk be. A kórus hetekig, hónapokig ötletel egy témán, és aztán ezekből gyártjuk a zenét, saját dallamokra, effektekre vagy létező zeneműrészletek felhasználásával. A Tabuban, a haláljelenetben például egy Bach-korál, egy brazil temetési zene, egy angol limerick, egy magyar népdal és egy Requiem-részlet került egymásra, az egyes tabu témákat pedig a kórustagok választották, kutatták.

MN: Amikor témát választotok, reagáltok az aktualitásokra?

HD: Egyelőre az volt a tapasztalat, hogy jobb nem konkrétan hozzányúlni aktuális témákhoz: egyrészt a zene absztraktabb közeg, másrészt sokan vagyunk a kórusban, szerte­ágazó véleményekkel. Arról készítünk előadást, ami mindannyiunkat izgat. Vannak persze az előadásokban pici utalások, amik éppen aktuálisnak hangzanak – mindenki mást lát beléjük. A társa­da­lom­kritika nem cél, de azért a rengeteg háttérmunkában benne van, és van, hogy ez átsüt.

MN: Egy hagyományos értelemben vett kórusmű megél a látvány nélkül. Ti mennyire?

HD: Engem a hagyományos „kórus” műfaj már nem érdekel. Néhány előadásunk valóban nem élne meg a látvány nélkül, de nem mindig a vizuális művészetekkel társulunk. Volt olyan kísérletünk is a Király fürdőben, hogy szagokat próbáltunk a zenéhez társítani, csukott szemű közönségnek. Azért van egy improvizációs lemezünk is, azt elég csak hallgatni.

MN: A Tabu valójában kinek a műve?

HD: A Tabuban 50-50 százalékban fontos a látvány és a zene. A látványért Nagy Fruzsina felelt, a zenéért pedig én, és maximálisan együtt rendeztük az előadást. De a kreatív háttérben ott van a kórustagok fél éven át tartó kutatómunkája, a zene pedig nem lenne olyan, amilyen Bartha Márk elektronikája nélkül, akivel szintén hónapokon keresztül csiszolgattuk a hangzást.

MN: Mik a terveitek?

HD: Fruzsival már ötletelünk a következő közös projekten, de azt még nem árulom el. Februárban készülünk egy előadásra a Zeneakadémián, ahol Kassák feleségének, Simon Jolánnak a szavalókórusa a kiindulópont. Májusban Rubik Ernő Zoltán zeneszerzői diplomakoncertjén lépünk fel, illetve jön egy belga művész, akivel a Trafó rendezésében fogunk együtt dolgozni. Emellett tervben van, hogy külföldön is előadjuk a Tabut, de ez nagyban függ az anyagiaktól és a lehetőségektől.
szerző

Rácz Judit

HEKKNI - jótékonysági rendezvény a Halastó Egyesület fennmaradásáért



"Egyesületi célok:
Az Egyesület alapvető célja egy alkotóműhely létrehozása, amelyben lehetőség nyílik arra, hogy a magyarországi amatőr zenei kultúra – különös tekintettel a kóruskultúrára – kortárs szellemiségben gazdagodjon, miközben fontos szerepet szán a régebbi zenei hagyományok ápolásának és újraélesztésének is.
Fő célja, hogy aktív zenei tevékenységre ösztönözze a nem-zenész társadalom tagjait, illetve hogy nyitottá tegye őket a magas színvonalú zenei értékek és gondolatok iránt. Az Egyesület felelősnek tartja magát abban, hogy ezen zenei értékek mind Magyarországon, mind külföldön érvényesülhessenek.
Az Egyesület célja tehát a klasszikus hagyományok ápolása mellett a modern zenei törekvések és irányzatok megismertetése, újszerű módszerek megteremtése, alkalmazása és bemutatása a zene különböző területein, aminek egyik eredménye szándékunk szerint, hogy a kísérletezés és kutatás olyan, a zenén túlmutató területekre is kiterjedjen, mint például a pedagógia, a gyógyterápia, személyiségfejlesztés és közösségre való nevelés. Ennek egyik módszere a kórusimprovizáció, amelynek jelenleg a Halastó Kórus az egyetlen művelője Magyarországon.
Az Egyesület támogatja továbbá a pályakezdő zenészek és zenészhallgatók szakmai fejlődését, lehetőséget teremtve fiatal zeneszerzők darabjainak bemutatásához, gondolataiknak és ötleteiknek kivitelezéséhez és a leendő karvezetők gyakorlati munkájához.
Az Egyesület fontosnak tartja kapcsolatok kiépítését és azok ápolását egyéb hasonló hazai és külföldi szervezetekkel, közösségekkel.
Az Egyesület nonprofit szervezet, ezért e tevékenységeket nem vállalkozási, gazdasági tevékenységként végzi. ..."


Kórusok éjszakája Pécsett

Regisztráltál már az Europa Cantat Fesztiválra? – Gyere és zengjük be énekkel együtt Pécs utcáit, tereit és történelmi romjait! – Lepjük meg a közönséget flashmobokkal! – Hangot a térnek!

Kórusok Éjszakája a XIX. pécsi EUROPA CANTAT Fesztiválon

Az emberi énekhang elsöprő erejét Pécs szívének izgalmasabbnál-izgalmasabb helyszínein tapasztalhatjuk meg: egy éjszakára kórusok koncerttermeivé válnak a közterek, udvarok és különleges műemlékek. Erről szól a Kórusok Éjszakája 2015. július 26-án, vasárnap a pécsi EUROPA CANTAT Fesztiválon. Csatlakozz! Akár egyénileg, akár kórusoddal regisztráltál!

A Kórusok Éjszakája nyitányaként énekhanggal öleljük körbe a pécsi dómot. Ezt követően házak, ablakok, árkádok és lámpaoszlopok adják egymásnak a dallamot az “Éneklő utcákban”, a koncert helyszínekre irányítva fellépőinket és a közönséget egyaránt. A Kórusok Éjszakáján rövid a cappella koncertek szólalnak meg a hétköznapokon számos esetben megközelíthetetlen helyszíneken. Az est fénypontja pedig egy Pécs főterét betöltő közös éneklés lesz, amelyen együtt csendül fel a közönség és az előadók hangja.

A Kórusok Éjszakája célja bemutatni a vokális zene sokféleségét, és a közös éneklés utolérhetetlen erejére. A műfaji sokszínűség fontos jellemző, így fellépő kórusok repertoárja – a klasszikustól kezdve a folk-, jazz- és világzenén keresztül az improvizációig- számos stílust felvonultat. Így a nézők átélhetik, hogyan olvad egymásba a XXI. században a hagyományos és a kortárs kóruséneklés.

A Kórusok Éjszakája eredetileg a Halastó Közhasznú Egyesület közösségi művészeti projektjeként született meg, és 2013 óta évente kerül megrendezésre Budapesten. Célja, hogy bemutassa, milyen izgalmas, trendi és inspiráló lehet a városban szokatlan helyeken előadott kóruszene.

Minden kórust és kisebb énekegyüttest, akik részt vesznek az EUROPA CANTAT Fesztiválon vagy Pécs régiójában működnek, nagy szeretettel várunk a Kórusok Éjszakájára fellépőként! Regisztrálni lehet 2015. február 15-től az Europa Cantat honlapján keresztül.

Találkozzunk a Kórusok Éjszakáján!

Ez mi lehet? Mi történt május végén a Kálvin téren?

Augusztus 7-én délután közös éneklés a Focipályán! Aki ott volt május végén a Kálvin téren, az már találkozhatott velünk...
...folytatjuk a Katlanban!







ÖRDÖGKATLAN - KÓRUSOK ÉJSZAKÁJA / flashmob a Kálvin téren - Közreműködők: Soharóza Kórus, Csíkszerda Kórus, Aula Kamarakórus, Care Voci Kamarakórus, Vasas Művészegyüttes Alapítvány Vass Lajos Kórusa, Arte Semplice Kamarakórus / Szólista: Simon Júlia / Harsona: Gáspár Olivér és Kiss Bálint / Ütőhangszerek: Holló Miklós és tanítványai / Az Ördögkatlan Fesztivál munkatársai közül: Mucsi Zoltán, Szikszai Rémusz, Bérczes Anna, Szikszai Gáspár, Varga Anikó, Petz Annamária, Petz Laci, Panó, Borka, Dinyés Dániel és Kiss Mónika / Külön köszönet a Pinceszínháznak a segítségért. / A felvételt Domokos Balázs, Hájos Zsolt, Mohai Tamás, Rónai Domokos, Seress Bálint, Szentgáli Csaba, Szilágyi Gábor és Táborosi András készítette. / Keverés: Mohai György / Zenei vezető: Halas Dóra / Produkciós vezető: Göttinger Pál / Rendező: Szabó Szonja / Halastó Kulturális Egyesület / Kórusok Éjszakája / Ördögkatlan Fesztivál 2014

forrás: http://www.ordogkatlan.hu

Öt éve már

Öt éve már. Augusztus 7-én délután történt, éppen véget ért a Mulatság a palkonyai faluházban, Cseh Bori kilépett az előadásról, pittyegett a telefonja, ahogy az enyém is, Éva írt. 17.04 volt. Kinyitottam az sms-t, de hát tudhattam, mi áll benne. Szóval hogy… értitek.

Ő a mi védnökünk. Tamás, a dalnok, az indián, a barát. Ő az, akinek öreg és fiatal, felnőtt és gyerek csak annyit mondott mindig: „Szevasz, Tamás!”. Nem volt kérdés, hogy tegezed, hisz legszemélyesebb társad volt, pont olyan, mint te, egy ember, embertárs, aki csak neked énekelt mindig, neked meg neked meg mindenkinek külön-külön.

2014. augusztus 7-én délután kevés egyéb program lesz a Katlanban. Azt szeretnénk, ha minél többen összegyűlnénk 4 óra körül a nagyharsányi focipályán. Itt-ott valakik biztosan gitároznak majd, tán valaki a színpadra is fellép, ha kedve van – de a lényeg az, hogy segítséggel közösen megtanulunk Tamástól egy dalt. És ha minden úgy megy, ahogyan most álmodjuk, 17.04-kor sokszázan, talán ezren is, elénekeljük azt.

Együtt leszünk, nem szomorkodunk. Csak köszönünk: „Szevasz, Tamás!”

forrás: http://www.ordogkatlan.hu

1% a Halastónak



Kedves Barátunk, zenekedvelő, netán zeneőrült ismerősünk,

igen, ez egy felhívás, kérés, bátorítás arra, hogy adj 1%-ot a HEKK-nek.

Ha nem akarod tovább olvasni, mert úgyis nekünk akarod adni az 1%-odat, akkor csak másold ki a legfontosabb adatokat:

Nevünk: Halastó Közhasznú Egyesület
Adószámunk: 18126185-1-41
...vagy töltsd le a hivatalos nyilatkozatot.

Szóval azért fordulunk hozzád, mert...


  • ha már láttál hetven csíkos pólóst énekelni, hogy Szerelem, szerelem,
  • ha megszédített már a Városminor Kamarakórus semmivel nem összetéveszthető hangzása,
  • ha elcsodálkoztál már azon, hogy egy olyan elképesztő akció, mint a Kórusok Éjszakája, hogyan valósulhat meg csupán önkéntes munkából,
  • ha üldögéltél már egy késő nyári este egy párnán, fröccsel a kezedben hallgatva a kórusimprovizációt vagy bármi mást, ami a Kultúrfürdőben épp műsoron volt,
  • ha már tavaly eldöntötted, hogy idén a te gyermeked is menjen egy jót nyaralni,
  • ha volt alkalmad csukott szemmel hagyni, hogy körbemossanak a Hangfürdő hullámai,
  • ha mindenki azt kérdezi tőled, nem tudod, mikor lesz Soharóza koncert?
  • és ha még nem döntötted el, kinek adod az adód 1%-át,

akkor itt a lehetőség! Add nekünk!

A Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület, amely 2006 óta biztosítja a hátteret azok számára, akik eredeti, vicces, improvizatív, hibrid, kóruséneklésen alapuló művészetet csinálnak szabadidejükben.

A legfontosabb adatok még egyszer:
Nevünk: Halastó Közhasznú Egyesület
Adószámunk: 18126185-1-41

Támogatásodat előre is köszönjük!

p.s. Ha követni szeretnéd a Halastó Egyesület eseményeit, koncertjeit, programjait, figyeld mindig a HEKK naptárat! Vagy iratkozz fel a hírlevelünkre akár!

Kórusok Éjszakája az éterben – Hallgassátok minden kedden a MuzsikusRádiót!

„Hangot a térnek.” szlogennel hasít a Kórusok Éjszakája idén a köztudatba. Hangadásaink sora a MuzsikusRádióban indul térhódító útjára, ahol keddenként este 20.30-tól beszélgetések hallhatók a 2014-es program szervezőivel és résztvevőivel. A Lehet kérdezni műsor részeként elhangzó első adás vendégei március 11-én Tóth Árpád művészeti vezető, Szálka Zsuzsanna ötlet- és projektgazda, és Nagy Ida projektkoordinátor lesznek. Ezt követően ugyanebben az idősávban Kemenes Anna és Pécsi Marcell közreműködésével önálló műsort kap a KÉJ. Hétről hétre szóban és zenében egyaránt bemutatkoznak az idei program fellépői, az éteren át így adva előhangot a térnek.

Május 24. Kórusok Éjszakája. Hangot a térnek.

ZENESZERZŐI PÁLYÁZAT!

A Kórusok Éjszakája 2013 májusában került először megrendezésre a VIII. kerület szívében. A Palotanegyedet beéneklő rendezvény óriási sikert aratott: a Mikszáth téri záró közös éneklésre több mint ezer ember gyűlt össze, melynek csaknem fele amatőr kórusénekes, közreműködő volt. Az idei, 2014. május 24-i Kórusok Éjszakája szervezőbizottsága és művészeti vezetése úgy döntött, hogy a nagy sikerre való tekintettel nyílt zeneszerző-pályázatot hirdet, melynek nyertes kórusművét a 24 meghívott együttes, illetve a közönség összkarként énekli majd 23 órakor a Mikszáth téren.

A győztes kórusmű kritériumai a következők:
• rövid, maximum 2-3 perces terjedelem
• magyar nyelvű szöveg
• könnyen megtanulható vegyeskari letét, melynek egyik szólama kiemelhető és abba a közönség is bekapcsolódhat
• eddig bemutatva, publikálva nem volt

A beérkező pályaműveket a Kórusok Éjszakáját szervező Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület
által felkért három tagú szakmai zsűri bírálja el.

A győztes pályázó műve automatikusan a 2014-es Kórusok Éjszakája hivatalos záródalává válik, amellett pedig, hogy az összes résztvevő együttes megtanulja a művet, a szerző 50 000 forint pénzdíjban is részesül.

A pályázat beadásának határideje január 15-e éjfél.

A pályaműveket PDF-formátumban kérjük benyújtani a korusokejszakaja@halasto.com e-mailcímre. A pályázaton nevezési díj nincs, minden pályázó maximum 2 művel indulhat. A győztesről a zsűri február folyamán dönt, az eredményről a Kórusok Éjszakája minden pályázót e-mailben értesít. Az ünnepélyes díjátadásra május 24-én, a záródal eléneklése előtt kerül sor.


Kultúrfürdő zárónap + fürdőzés a Veli bejben, összesen max. ezeröccázért!

Szeptember 8-án a délutántól éjfélig tartó (egyébként száraz, az előterekben zajló) programokon 1000–1500 Ft-os fürdőjegy ellenében vehetsz részt. Hozz fürdőruhát! A programokkal párhuzamosan és azok szünetében 21:30-ig lehet fürödni. Még több infó...

Fürdőmedencében és programokban megmártózni egyaránt remek mulatság, a Veli bej fürdővel való együttműködésünk eredményeként az ide Kultúrfürdő zárónapi programján újra összeköthetjük a fürdőzést egy fergeteges kultúrcsobbanással.

A délutáni gyerekmedencében a Soharóza kórus és a Parányi Műhely tart zenés beavató játékot 6-12 éves gyerekeknek. Amíg a gyerkőcök elmerülnek a hangok világában, a szülők, ha épp nincs kedvük részt venni a workshopon, a következő programra érvényes fürdőjeggyel (1000 Ft) megmerítkezhetnek a Veli bej fürdő medencéiben. Vagy: egész estés jegyet váltva (1500 Ft) a Fürdőgálán is részt vehetnek fürdőzőként. (Fürdőruhát feltétlen hozzatok!)

A Soharóza kórus Metamorfózis koncertjén a régizene és a kortárs zene kapcsolódási pontjait kereső alkotófolyamat részesei lehetünk. A Veli bej fürdő üvegterme impozáns környezetet biztosít a két idősík eltérő zenei formái közti mozgás és átváltozás megjelenítéséhez.

A Kultúrfürdő ez évi záróestjén, a Fürdőgálán az elmúlt évek gálatúráit felidézve a belső terek nagyszerű adottságait ötvözzük a Veli bej fürdő előtti park és a szökőkút piknikre csábító milliőjével. Tervezünk improvizációt a Soharóza kórussal, hangmasszázst a Hangfürdő csapatával, az üvegterem falait is megremegtető éneklést Tóth Evelinnel, zenés szárazföldi és vízi párbajokat, akusztikus formációk fejesugrásait, közös jammelést, és sort kerítünk a képeslapjátékunk eredményhirdetésére is. Az idei kultúrfürdőzést egy fergeteges bulival zárjuk, a táncolni vágyóknak Disc Bobby és DJ Delgado húzza majd a talpalávalót a Veli bej üvegtermében.

Örök nosztalgiával gondolunk vissza a kezdetekre, a Malomtó partján kihasználatlanul szomorkodó (ál)törökfürdőre, ahonnan a Kultúrfürdő medréből kilépve elindult és újabbnál újabb izgalmas helyszínekre vezetett minket a Vizivárosban. A Veli bej fürdőbe megérkezve szinte a kezdetekhez tértünk vissza, hiszen múltat és jelent térben csupán egy kis utca, a Zsigmond köz választja el egymástól. A Fürdőgálával egyúttal emeljük poharunkat mindkettőre, és a múlt és jelen találkozása alkalmából a jövőre is!

Kultúrfürdő zárónap az Irgalmasok Veli bej fürdőjében és környékén

Figyelem! A Kultúrfürdő szeptember 8-i programjai a Veli bej előtereiben és NEM a medencéiben zajlanak, de a programok alatt és között (14 éves kor fölött) lehet, szabad és KELL fürödni, este 21:30-ig. Mindezt 1000 és 1500 Ft-os kombinált jegy ellenében. A szeptember 8-i program:
15h Soharóza és Parányi Műhely (14 év fölöttiek ez alatt már fürödhetnek!)
17h Soharóza kórus: Metamorfózis
18h Gálapiknik és Unplugged Szökőkút Jam, majd Disc Bobby és DJ Delgado
Belépőjegy 14 év fölöttieknek (egy programra) 1000 Ft (fürdőjeggyel), egész estére (2 programra): 1500 Ft (fürdőjeggyel). Fürdőruhát hozzatok! 21:30-ig lehet fürödni.

Belépőjegy gyerekeknek nincs, adományt köszönettel elfogadunk. Ajánlott adomány: 500 Ft, testvérkedvezmény lehetséges.

forrás: http://2013.kulturfurdo.hu