Mi az ára a csillogásnak? Vágyaink megvalósításának? Mi az ára a színháznak? Mi ma és mi volt száz éve?
Göttinger Pál darabjának már alliteráló címe is hívogató, hisz kit ne szédítene el a trapéz a magasban, az elrugaszkodás, a visszafoghatatlan lendület, az édes himbálódzás? Mondjuk tüllben kissé veszélyes, a tüll csúszik, meg hát ki a fene vesz fel tüllszoknyát egy ilyen lélegzetelállító mutatványhoz, hogy még jobban csússzon?
Talán a színésznők, akik gyereket vállalnak a színészi karrier mellé, ami hát, mindegy, hogy száz éve vagy ötven, egykoron vagy ma, ugyanolyan halálugrás, mint azé, aki a trapézon tüllben lengedez. Vagy nagyobb. De akit megfertőz a színház, a folyamatos lengedezés a trapéz magasán, az, veszély ide vagy oda, nem tágít. Esze ágában sincs. Az nem egy rövid ideig tartó megfertőződés, az egy életre szól. Ahogy a darab végén Kékkovács Mara Blaha Lujzából, Honthy Hannából, Fedák Sáriból, Jászai Mariból, Prielle Kornéliából, Márkus Emíliából, Varsányi Irénből, Dérynéből és még ki tudja hány dívánkból összegyúrt primadonnája, Sáskáné Koronka Boglárka mondja, sokkal jobban szerette a színpadot, mint az életet, majd igazának alátámasztására búcsúelőadása után meghal.
Ez ám az autentikus halál.
Két sikeres mostani színésznő, Kékkovács Mara és Bordás Barbara, akik saját életükből kiindulva rendelték meg a darabot Göttinger Páltól, könnyen megteszik azt a mintegy száz évnyi távolságot és idézik meg az akkori Nemzeti Színház primadonnájának és rajongóinak életét, hisz ha valaki, hát ők tudhatják, milyen a taps, a megrészegülés, a színpadi mámor, és hogy ennek milyen ára van.
A két nagyszínpadhoz, nagy színházhoz, fényesebb csinnadrattához és nagyobb manézshoz szokott színésznő most intim, kamarányi térben találja magát, s bár működnek az operettista hangtávok, szélesebb színészi eszközök és beidegződések, ez a kis tér jót tesz. Sőt. Göttinger Pál korabeli dokumentumok és Nagy András színháztörténész segítségével írt, alapos kutatómunkára épülő, mégis fiktív történetet elénk táró darabja ilyen intim térben hat csak, annak dacára, hogy mindvégig a világot jelentő deszkákról van szó. Meg arról, ami azok mögött van.
A sok könny, nyomorúság, sóvárgás, lemondás és egzisztenciális válság, manipulációk, kizsákmányolások és kegyetlenségek sora, nemcsak a színházi mikrokörnyezeté, de az egész köréje szövődő világé, s ahogy Őze Áron rendező az előadás után mondja, bizony ma sincs ez másképp, ó, ha tudnánk, mennyire nincs… Mert vagy van a színésznő mögött egy szponzor, egy alku, egy deal, egy svihák vállalkozó, aki fizet, és akkor van minden, vagy nincs, és akkor semmi sincsen, se főszerep, se mellékszerep, és jó, hogy a tehetség mindent visz, de egy ponton túl áru, kényes valuta, amivel nem feltétlen az sáfárkodik, akié, hanem aki mozgatni tudja. És hát azt a tehetséget valahogy fel is kell fedezni, el is kell juttatni a világot jelentő deszkákig meg a közönségig, amihez az, hogy Kolozsvárról jöttem, Sipos Ilka vagyok és rajongásig szeretem a színházat, hát bizony kevés.
A Trapézon tüllben két színésznő, Sáskáné Koronka Boglárka, a kor ünnepelt, Nemzeti színházi sztárja és Sipos Ilka párhuzamos története, egyikük ünnepelt díva, másikuk az egyszerűségig naiv rajongó, de olyan, aki nem adja fel, aki lelkes és kitartó autogramkérőből, színésznői öltözőbe járó bálványimádóból először kóristalány lesz, a kórusból meg ugye ki lehet ragyogni, szerepbe ugrani, mi több, ha úgy adódik, a gyengélkedő díva szerepébe. Csak kéznél kell lenni. Persze ehhez elengedhetetlen a háttérben egy jól menő vállalkozó, vagy mondjuk úgy, a színházi világot átjáró svihák, egy ide-oda vágyakozó, ide-oda kalandozó-köteleződő Csigaházy, egy mindenféle nagybani üzleteket bonyolító Grünwald Sámuel, úgy is mint kitartó, pénzelő, állandó szerető, egy, két vagy ki tudja hány, gyerekben végződő ballépés, de leginkább jó sok pénz. Mert ha nem megy a lóvasút, akkor színház sincsen.
A darab a két színésznő, a befutott és a beérkező felemás, kutya-macska viszonyára, rajongó és rajongott egymást feltételező kapcsolati ívének bemutatására épít, s arra, hogy a csillogás, a trapéz és a tüll mögött milyen masinériák mozognak, s hogy az önkifejezésnek, önmegvalósításnak mekkora ára van. Hogy színpadon lenni annyit tesz, te mindenkinek ott vagy, de a függöny legördültével rád zúdul a jeges magány.
Bordás Barbara Sipos Ilkája egyszerre par excellence vidéki naiva és tűzről pattant kolozsvári léánka, tele alázattal, szenvedéllyel és élettel, Kékkovács Mara meg olyan jól adja a kegyetlen, metszően hideg, féltékenységébe és nyomorúságába belealjasuló Sáskánét, hogy bizonyára sokat kellett magában a szánni való gonoszt keresgélnie, mert aki ilyen elvetemülten alázza a másikat, az érte rajongót, mint ez a Koronka Boglárka, annak nyilván önmagával van a legnagyobb baja. S a darab végén ki is derül, mi is ez a nagy baj, mert a gonoszság is csak egy termék, egy következmény, nála épp a rettegés következménye, az attól való rettegésé, hogy kiderül, csak egy szánalmas amatőr, aki erejét megfeszítve tesz meg mindent amatőrsége elfedéséért, miközben ő tudja a legjobban: a valódi tehetségnek erre nincs szüksége. A kiegyensúlyozásra hivatott, az álmokat a zord valóságba húzó Csigaházy (Józan László) pedig, ahogy a primadonnáknak a színpadon, nekünk, a közönség tagjainak is mélyen a szemünkbe néz.
S miközben kibontakozik a szerepcsere, felborul az egyensúly, s a Három holló hónapos szobájából egy csapásra a Nemzeti öltözőjébe lehet kerülni, onnan meg oda vissza, a színésznők Eisemann, Zerkovitz, Strauss, Bizet, Kacsóh, Puccini slágerekkel és operettekkel támasztják alá kálváriájukat és sorstragédiájukat. Gyönyörű, telt, érett hangok, operára, operettre és édes-bús kupléra is alkalmasak, ringatnak, csillognak és mesélnek színházról, vágyról, színészetről, arról, hogy holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány. És igen, arról is, hogy az bizony, nos, óriási tévedés.
A Trapézon tüllben vágyból és drámából gyúrt, ízig-vérig színház, mely kever valóságot és fikciót, múltat és jelent sok szenvedéllyel, dallal, slágerrel, két teljesen eltérő karakterű színésznővel és erős atmoszférateremtő rendezéssel.
Az előadás az Art-Színtér és az Artist Center Agency koprodukciója. És ne felejtsük a zongoristát! A billentyűknél Szekeres László húzza.
forrás: https://www.kozaralexandra.com
Mintha a két primadonnára, Bordás Barbarára és Kékkovács Marára írták volna a darabot, annyira átlényegülnek a szerepeikben a Trapézon tüllben című produkcióban. És a valóság pont ez: Göttinger Pál nekik írta a darabot, amit magánprodukcióban, saját finanszírozásban mutattak be az Art-Színtérben. Csuda egy előadás született Őze Áron rendezésben, két remek színésznővel, sok humorral és még több könnyel.
Három „munkaállomás” látható a parányi színpadon: egy pasztellszínű, egyszerű asztalka vizeskancsóval, mögötte állványon lavór, mellette fogas. A második, sötétbarna íróasztal már előkelőbb, mívesebb, sarkában valami tömény alkohol, talán whisky, és olyan zöld lámpa világít rajta, amilyent ügyvédi irodákban látni. A harmadik pedig fehér színházi öltözőasztal egy primadonna sminkes kellékeivel, tükörrel.
Ezeken a helyszíneken látjuk először a szerelőket: Sipos Ilkát (Bordás Barbara), a szappanszagú erdélyi lányt, az egyszerű kis bogáncsvirágot, ahogy az általa csodált nagy művésznő nevezi, nem kevés lenézéssel. Ő ül az egyszerű asztalnál, amikor éppen levelet fogalmaz. A színházi öltöző Sáskáné Koronka Boglárka (Kékkovács Mara) rezidenciája. Itt trónol, mint egy királynő, és az is: ő a színház első számú primadonnája, akit ünnepel a közönség, virágcsokorral köszönt az igazgató, és akinek a színe elé járul időnként Csigaházy (Józan László), aki, mint kitalálhatták, nem a férje.
Fordul a kocka
Az erőviszonyok adottak, a színház csillogó világa után ácsingózó, tenyeres-talpas és erőteljes tájszólással beszélő Ilka kóristalányként is csupán a hátsó sorban kaphat helyet, oda is csak protekcióval, míg Boglárka magabiztosan állhat a színpadon, és az öltözőjében is ereje teljében oszthat ki bárkit, aki kevésbé okos, ügyes, tehetséges – például Ilkát. Csigaházy pozíciója is biztosnak látszik, nem zavarja Boglárka férje, előadás után együtt vacsoráznak, jönnek-mennek a primadonnával.
Az élet azonban változik, sőt néha fenekestül felfordul. A kezdetben bizonytalankodó pályatárs erőre kaphat, a kitartónak tűnő lovag kikacsingathat, a feltétel nélkül rajongó igazgató bekeményíthet, miközben telnek az évek, és senki nem lesz fiatalabb. Csodák is történhetnek, a szegény beköltözhet egy villába – de a csodáról gyakran kiderül, hogy csak szemfényvesztés, és mindennek megvan az ára.
A gavallér sem rajongásból vesz ruhát, hanem kőkemény számításból, és minden egyes befektetett rózsacsokornak meg kell térülnie.
A két színésznő, Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka nem valós szereplő, de olyan nagyságok kor- és pályatársai, mint Jászai Mari, Fedák Sári, Prielle Kornélia vagy Blaha Lujza. Ilka és Boglárka sorsában az ő életük tükröződik, és képet kaphatunk arról, micsoda szakmai és magánéleti küzdelmeken kellett keresztülmenniük azoknak, akik törték az utat. Akikről ma már utcákat és tereket neveznek el, de azt nem tudjuk, hogy boldogok voltak-e, hogy mennyi áldozattal és megalkuvással járt az életük. Hiába áldozta fel valaki a karrierért a gyerekét is, végül szegényen és betegen halt meg.
Dupla fenekű bőrönd
A darab tehát egyrészt visszavisz minket a Nemzeti Színház hőskorába, vagy a „zengerájba”, és elhangzanak Eisemann, Strauss, Bizet, Kacsóh Pongrác, Puccini, Zerkovitz ismert slágerei a két színésznő szívet melengető előadásában. És bár a dalok, a szófordulatok, a kifejezések mind azt jelzik, hogy a századfordulón vagyunk, az előadás Őze Áron rendezésében mégis erősen mai és kortárs. Egy icipicit időzőjelbe teszi a korban megszokott manírokat, kedvesen bánik a szereplőkkel, akik maguk is képesek öniróniával tekinteni erre a világra, és mindezt sok humorral, nevetéssel teszik.
Göttinger Pál azonban úgy írta meg ezt a darabot, hogy ne legyenek kétségeink: a mai primadonnák ugyanezeken a nehézségeken mennek keresztül, ugyanígy meg kell oldaniuk, hogy hova teszik a gyerekeiket, miközben a fényes díszletek között állnak, ugyanúgy van versengés, szakmai féltékenység is, és csak pillanatokra valósul meg a női szolidaritás. A férfiakkal sem lett egyszerűbb, legyenek bár főnökök, a nők hírnevét – vagy naivságát – kihasználó udvarlók, esetleg a karrierjüket enyhén szólva sem támogató férjek.
Nem úgy ülünk azonban a nézőtéren, hogy valami távoli, mesebeli világot nézünk, és rácsodálkozunk, hogy egy színésznőnek milyen élete van. Amikor Boglárka levelet fogalmaz az igazgatónak, nem arra gondolunk, hogy egy primadonna próbálja megtartani addigi státuszát, hanem hogy
ez ma is, bármelyikünkkel megtörténhet.
Hogy sokszor kegyetlen versenyhelyzetben kell helytállni, naponta bizonyítani, hogy a könyörtelen, minden nap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma nem csupán a színészek sajátja. Mindannyian ott ülünk a trapézon tüllben, ott kell egyensúlyozni kecsesen és bátran, s közben nem nézni le a szédítő mélységbe, ahol magány van, félelem és kiszolgáltatottság.
Trapézon tüllben
A két színésznő egész egyszerűen lenyűgöző. Bordás Barbara kedvesen és szerethetően alakítja a mindenre rácsodálkozó, a művészvilágban kezdetben darabosan mozgó Ilkát, akit még akkor is a hatalmas szíve mozgat, amikor éppen átgyalogol valaki lelkén. Kékkovács Mara Boglárkája pedig végtelenül okos, pedig néha kifizetődőbb lenne a naivát adni, és bár kénytelen volt megkeményíteni a szívét, a büszkesége mögött időnként megláthatjuk az esendőségét. Mindemellett mindketten gyönyörűen énekelnek – a dalokat Szekeres László kíséri zongorán –, és már pusztán ezért is érdemes megnézni az előadást, de
az a finom lélektani dráma, ami kettejük között kibontakozik, a könnyeket is előcsalja a nézők szeméből.
A két nő között jár ügyes kötéltáncot Józan László alakításában Csigaházy, akinek a neve is beszédes: szívesen teszi a szépet, de ha már nagyon ég a lába alatt talaj, akkor kereket old, vagy visszahúzódik a csigaházába, kigondolni a következő lépést. Józan László Csigaházyja sima modorú manipulátor, aki nőket és munkaadókat is úgy tud mozgatni, ahogy a hosszútávú érdekei megkívánják. Milyen jó, hogy a darab „emléket állít” a korabeli nők körül keringő férfiaknak is, akiket nem jegyeznek a krónikák, pedig egy férfidominanciára épülő társadalomban övék a hatalom.
Az előadás külön érdekessége, hogy Göttinger Pál Bordás Barbara és Kékkovács Mara felkérésére írta a művet. A két kiváló primadonna (mindketten a Budapesti Operettszínház művészei) gondolt egyet, és kitalálta, hogy szeretnének eljátszani egy olyan darabot, ami megidézi a nagy elődöket, és beszél arról is, hogy mindez ma is ugyanúgy megtörténik:
személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok emlékeivel.
A Trapézon tüllben (alcíme szerint primadonnák zenés játéka egy részben) magánprodukcióban, saját finanszírozásban készült, és az Artist Center Agency forgalmazásában került színpadra az Art-Színtérben. A két színésznő tehát nemcsak főszereplője, hanem producere is az előadásnak, ami legalább olyan bátor tett, mint áttetsző tüllben énekelni a magasban lengő trapézon.
forrás: https://index.hu/
2025. január 25. - Ráth Orsolya
Jászai Mari otthoni tükre és indiai sálja, Fedák Sári színpadi köpenye, korabeli jelenetfotó, stilizált lakásrészlet. Mindez csupán néhány hangulatfestő jellegzetessége volt az Ernst Múzeum sok éve megrendezett kiállításának, amely többek között arra keresett a maga idejében választ, hogy miként lett valakiből vezető színésznő az 1870-es években és a századfordulón Magyarországon. A tárlatra bizonyára számos színházrajongó kíváncsi volt, aki az egykori nagy csillagok életének alakulását a teátrumok közegében, például monodráma formájában is ugyanennyire szívesen látta viszont. Szűcs Nelli önálló estje ki másról szólhatna, mint a megformálójához hasonlóan szintén beregszászi születésű, és fentebb már említett Fedák Sáriról, maga a produkció pedig a Színháztörténeti Intézet anyagaiból, a Színházi Élet című folyóirat vonatkozó cikkeiből, levelekből, megemlékezésekből, emlékiratokból áll össze, komplex képet alkotva a hajdani primadonnáról. Az egri Gárdonyi Géza Színház 2014-ben hasonló vállalásba fogott: náluk a másfél órás játékidő alatt Bodor Németi Gyöngyi Jászai Mari jelmezébe, vagy ahogy azt most a legstílszerűbben lehetne mondani: „életébe” bújt. Hűvösvölgyi Ildikó alkalmazta színpadra más helyütt a Nemzet Csalogánya című kétszemélyes darabot, és ott vetette fel a nézőkkel a történet fonalát, amikor Blaha Lujza 1909-ben a Sári Bíró premierjére készül, és számot vet a pályán eltöltött csaknem 50 év szakmai sikereivel, felszínre törő emlékeivel, magánéleti eseményeivel. Prielle Kornéliát sokszor emlegetik úgy, mint a színésznőt, aki majdnem Petőfi Sándor felesége lett, nem csoda hát, hogy Topolcsányi Laura és Szomor György PetőfIfjú című musicaljének cselekményében is találkozhattunk az alakjával, a szerepet a Veszprémi Petőfi Színházban Szederjesi Teodóra játszhatta el.
Jászai Mari, Fedák Sári, Blaha Lujza és Prielle Kornélia a saját jogukon kaptak említést a felidézett előadások mindegyikében, Göttinger Pál azonban a személyes sorsmotívumaik felhasználásával, majd egyéb színészi életutak jellegzetességeinek beemelésével két fiktív figurát teremtett, így születhetett meg Sipos Ilka, valamint Sáskáné Koronka Boglárka karaktere, ők lettek a női szereplői az általa megírt Trapézon tüllben címen futó új magyar színdarabnak, amely tavaly december óta látható az Art-Színtérben. Bordás Barbara és Kékkovács Mara magánprodukcióban, saját finanszírozásban hívta életre a zenés játékot az Artist Center Agency forgalmazásában, Őze Áron rendezésében. A történet olyan színésznőket állít a középpontba a régi Nemzeti Színház fénykorából eredeztetve, akiknek a a lényében, a személyiségében ténylegesen ott munkál a hajdani nagy dívák habitusa, a köréjük rajzolt szituációkból pedig képet kaphat a közönség világlátásukról, valamint az életükben megjelenő problémákról, megküzdési stratégiákról. A szerző, Göttinger Pál minden hasonló esetben szívesen támaszkodik történelmi és színháztörténeti tényadatokra, a darabbéli dialógusok korhűsége nyomán ezúttal is nagyon jól visszafejthető, amint korabeli naplóbejegyzéseket böngész, újságcikkekben kutakodik, dokumentumokat nyálaz át, és azokból kiindulóan alkotja meg az aktuális színdarabját. Ha csak a közelmúlt Göttinger-féle projektjeiből szemezgetünk, akkor is bizonyítást nyer, hogy nem hasztalan ez az alaposság: A nulladik perc című színművének figuráit az 1900-as párizsi világkiállítás rájuk gyakorolt hatásai valóságosnak tűnő módon járják át, és a Thália Színházban megnézhető Madám Bizsu „dokumentumjáték” megnevezése is jóval több, mint egy szimpla műfaji meghatározás, hiszen realisztikus módon mutatja be az Arizona mulató századeleji világát az előadás, méghozzá szintén a Trapézon tüllben-nek az esetében is tetten érhető intenzív kutatómunka okán. Bordás Barbara és Kékkovács Mara a legújabb Göttinger-darab két női közreműködője ahogyan a jelmezeit, úgy a játékidő alatt felcsendülő dalokat is szintén személyesen válogatta ki, így minden bizonnyal a kötődésük is intenzívebb lett a produkcióhoz, mint hogyha csak színművészként tudtak volna a produkcióra rátekinteni.
A cselekmény szerint Ilka, a Kolozsvárról a fővárosba érkező, egyszerű leány csetlő-botló rajongóból kóristává, majd primadonnává növi ki magát, mindeközben bálványa, Sáskáné Koronka Boglárka, az ünnepelt színésznő lassacskán azzal szembesül, hogy csillaga leáldozóban van, majd egyre inkább úgy tűnik a számára, hogy mindenki helyettesíthető, és mulandó a másoktól megkapott figyelem, meg a fiatalság. Őze Áron rendezésének egyik nagyon nagy erénye, hogy a közreműködő színésznőket arra ösztönözte: legyen az általuk eljátszott karaktereknek gesztusokban, mozgásformában, hanglejtésben és beszédmodorban kifejezhető saját egyénisége, hogy ne csupán a történések alapján kristályosodhasson ki a kettejük figurája között fennálló különbözőség, aminek az előadás során dramaturgiailag is megvan a maga jelentősége. Bordás Barbara számos operettben és musicalben volt látható az eddigi pályafutása során, de mindezek fényében is sokat ad hozzá a szakmai megítéléséhez a Trapézon tüllben, itt ugyanis a művészi eszköztárának olyan szegmensei lelhetőek fel, amelyeket ennyire markánsan még talán nem nagyon volt lehetősége megmutatni a közönségnek. Kékkovács Mara már fiatalon is magában hordozta kislányosságnak és az érettségnek egy különös elegyét, ami a hasznára is vált, a Trapézon tüllben Sáskánéjaként ráadásul még egy másik aduászát is kiterítheti, mint valami ütőkártyát: nagyon mosolygós ugyan, de hihetően tud sugározni némi melankóliát. A darab férfi hőse, Grünwald Sámuel, mindenki Csigaházy-ja a történet szerint arra hivatott, hogy konfliktust generáljon az előadásbéli nőalakok között, és emellett hűen képviselje is az akkori korszak jellemző férfitípusát. A megformálója, Józan László a szerepben ennélfogva gyakran viselkedésmódot vált, ami színessé, elevenné teszi a játékát. Józan László azok közé a színészek közé tartozik, akikről ilyen szándékosan profán megfogalmazással élve elmondható, hogy akire ránéz, arra rá van nézve, és ez a tulajdonsága jól működtethető az Art-Színtér aprócska terében, ahol a nézőktől csupán kettő méterre zajlanak a színpadi események. Mindazok számára, akik azt gondolják, hogy szükségtelen volt Józan Lászlónak ezt a sajátosságát kiemelni, hiszen annak megléte szakmai szempontból amúgy is elengedhetetlen, álljon itt egy történet Törőcsik Mariról, aki egyszer arról adott visszajelzést az egyik színészkollégájának, Magócs Ottónak, hogy mindig nagyon várja a vele való munkát, és azt, hogy belenézhessen a szemébe, mert az Operettszínház színművésze mindig visszanéz rá, „van tekintete”, ami szerinte nem feltétlenül érvényes mindenkire. A Trapézon tüllben színésztriója: Bordás Barbara, Kékkovács Mara és Józan László úgy hoz létre egy hármas egységet, hogy az előadásban nemcsak a kacagtató pillanatok, hanem a megejtőek is hasonló súllyal érvényesülnek. Ez azért különösen fontos, mert a nézők és a színházi szakma képviselői felé egyaránt kikacsintó, mosolyra fakasztó párbeszédek között olyan dialógusok és monológok is el vannak rejtve, amelyek a ma emberéhez utat találnak, és gondolkodóba ejthetik őket mindenképpen.
A közreműködők az írói és rendezői szándék nyomán mindent el tudnak mondani a 19. és 20. század fordulójának színházi világáról, amelyet sűrűn átszőtt a megfelelni vágyás, az intrika, és a nőket érintő kiszolgáltatottság, ám arra is rádöbbenhet a közönség az előadás megtekintése közben, hogy bár a színésznőknek, és úgy általában a dolgozó lányoknak, asszonyoknak is jóval könnyebb már a dolga a karrier és a család közötti egyensúly megteremtésének, illetve az érdekek érvényesítésének tekintetében, bizonyos jelenségek azonban mind máig utolérhetik őket azok közül, amelyekről a Trapézon tüllben hősei mesélnek.
forrás: https://deszkavizio.hu/
(rosszul mondja a darab címét és a rendező nevét is - a szerk.)
Magánprodukcióban, saját finanszírozásban mutatja be Bordás Barbara és Kékkovács Mara a Göttinger Pál által írt Trapézon tüllben című új magyar darabot, amelynek alcíme: primadonnák zenés játéka egy részben. A háromszereplős előadásban, melynek középpontjában a színésznők mint nők állnak, partnerük Józan László. A produkció december 2-ától látható Art-Színtérben, Őze Áron rendezésében.
szereplők:
Sipos Ilka: Bordás Barbara
Sáskáné Koronka Boglárka: Kékkovács Mara
Csigaházy: Józan László
zongorán közreműködik: Szekeres László
rendező: Őze Áron
Színházi mese a régi Nemzeti Színház hőskorából könnyekkel, operákkal, operettekkel, sanzonokkal – és persze sok nevetéssel.
A századforduló táján már igazi csillagnak számítottak a színésznők – annak ellenére, hogy még mindig cipelniük kellett a korábbi időkből rajtuk ragadt előítéleteket. Történeteikből kibomlanak a csillogás, a siker, a társasági élet, az áradó muzsika, a színház varázslatának színei – és mögöttük a sokszor könyörtelen, minden nap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma küzdelmei. A közönség, amely a magasba emeli őket, mélybe zuhanásukat éppoly szívesen nézné végig, ráadásul sokuknak anyaként és feleségként is helyt kell állnia, feloldva a kor társadalmi elvárásai és a közönség követelőző figyelme közötti, szinte kibékíthetetlen ellentéteket. És közben kezdeni kellett valamit a körülöttük keringő férfivel, akiről sosem lehetett tudni, hogy függésben tartja-e őket, vagy épp ellenkezőleg: élősködik rajtuk…
Olyan nőknek állítunk emléket ezzel az előadással, akik képesek voltak helytállásukkal, fáradhatatlan elhivatottságukkal bizonyítani, hogy mindez lehetséges – utat törve ezzel olyan későbbi nagy színésznőknek, akiknek azóta is csodájára jár a világ, és akiket ma is tisztelünk.
Ennek az előadásnak Bordás Barbara és Kékkovács Mara a főszereplői, maguk is primadonnák és édesanyák. Személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok gondos kutatómunkával feltárt emlékeivel, ebből hozva létre egy szívmelengető történetet szerelemről és magányról, színházról és anyaságról, konokságról és lemondásról.
Az Art-Színtér és az Artist Center Agency koprodukciója.
Magánprodukcióban, saját finanszírozásban mutatja be Bordás Barbara és Kékkovács Mara a Göttinger Pál által számukra írt Trapézon tüllben című új magyar darabot, aminek alcíme: primadonnák zenés játéka egy részben. A háromszereplős előadásban, melynek középpontjában a színésznők, mint nők állnak, partnerük Józan László. Az Artist Center Agency által forgalmazott produkció premierje december 2-án lesz az Art-Színtérben, Őze Áron rendezésében.
Az előadásnak Bordás Barbara és Kékkovács Mara a főszereplői, maguk is primadonnák és édesanyák. Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka szerepében személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok gondos kutatómunkával feltárt emlékeivel, ebből hozva létre egy szívmelengető történetet szerelemről és magányról, színházról és anyaságról, konokságról és lemondásról. A Trapézon tüllben színházi mese a régi Nemzeti Színház hőskorából könnyekkel, operákkal, operettekkel, sanzonokkal – és sok nevetéssel. Persze, a férfi is ott van a képben az elejétől a végéig – Csigaházy szerepében Józan Lászlót láthatják majd a nézők.
„Amikor Bordás Barbara és Kékkovács Mara felkértek a megírásra, a feladat is azonnal világos volt: a darabnak egyedülálló, harcaikat édesanyaként is megvívó primadonnákról kell szólnia. Noha nagy kedvem volt foglalkozni ezzel a témával, azért meg is rémültem: nyilván sem primadonnaságról, sem anyaságról nem tudhatok túl sokat. De aztán hamar megnyugodtam: felfedezőutamat ebbe a világba ugyanúgy járhatom be, ahogy a néző is fogja majd: kíváncsian, nyitottan, és menet közbe rá-rácsodálkozva olyan dolgokra, amelyek bár teljesen egyértelműnek tűnnek, magamtól sosem merültek volna fel bennem” – mondja a darab írója, Göttinger Pál.
– A munkámból adódóan rengeteg nagyszerű színésznőt ismerhetek – a velük való beszélgetések a szöveg készítésének messze legélvezetesebb pillanatait tartogatták. Nagy András színháztörténésznek hála pedig ezek a személyes vallomások a régi idők nagyjainak elképesztő elbeszéléseivel egészültek ki, így abban bízom, hogy a színdarabba, amit el akarunk játszani, beköltözik valami tágasabb, szellősebb, általánosabb érvényű gondolat is – túl azon, hogy gondosan el akarjuk mesélni ennek a két nőnek, és a velük-körülöttük sodródó férfinak a történetét.”
Nem konkrét magyar színésznőkről szóló életrajzi dokumentumdráma készült tehát, a darab két képzeletbeli nagy csillagról mesél, akikben sorsában számos korábbi művésznő sorsa szintetizálódik. „Jászai Mari, Fedák Sári, Prielle Kornélia, Blaha Lujza int felénk Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka történetének hátteréből” – mondja a szerző.
Kékkovács Mara és Bordás Barbara szerint igazi csapatmunka a három férfivel a Trapézon tüllben alkotói folyamata. A korabeli színésznőkről begyűjtött, mintegy 200 oldalas kutatómunkát a szerző, Göttinger Pál a két színésznővel készített interjúkkal egészítette ki, a próbafolyamat során pedig Őze Áron rendező és a Csigaházy szerepét játszó Józan László is személyes, színésznőkkel kapcsolatos élményeivel gazdagította az előadást.
„Századfordulós, furmányosan fogalmazott szövegről van szó, de a helyzetek, amibe Sáskáné Koronka Boglárkaként és Sipos Ilkaként kerülünk, tulajdonképpen tegnap is megtörténtek velünk, és holnap is meg fognak” – mondja Bordás Barbara és Kékkovács Mara.
– „Ráadásul ezek a félelmek, megalkuvások, bólogatások, áldozathozatalok bárki hétköznapi nő életében előfordulhatnak, nézőink magukra fognak ismerni.”
Az előadás során szép lassan kibomlik a csillogás, a siker, a társasági élet, az áradó muzsika, a színház varázslatának színei – és mögöttük a sokszor könyörtelen, minden nap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma küzdelmei. Mindezt a kor felhangzó dalai, Eisemann, Strauss, Bizet, Kacsóh, Puccini, Zerkovitz ismert slágerei is kifejezik.
Az előbemutatóra november 28-án kerül sor az Art-Színtérben, premier december 2-án, további előadás 2024-ben december 8-án. A Trapézon tüllben teljes egészében magánfinanszírozásban jött létre, Bordás Barbara és Kékkovács Mara nem csak főszereplői, hanem producerei is az előadásnak, melyet az Artist Center Agency forgalmaz.
forrás: https://szinhaz.online
December 2-án mutatják be az Art-Színtérben a Trapézon tüllben című új magyar darabot, aminek alcíme: Primadonnák zenés játéka egy részben. A háromszereplős előadásban, melynek középpontjában Bordás Barbara és Kékkovács Mara színésznők mint nők állnak, Józan László lesz a partnerük. A Göttinger Pál által írt darabot Őze Áron rendezi.
A Trapézon tüllben című darab főszereplői Bordás Barbara és Kékkovács Mara, akik maguk is primadonnák és édesanyák. Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka szerepében személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok gondos kutatómunkával feltárt emlékeivel, ebből hozva létre egy szívmelengető történetet szerelemről és magányról, színházról és anyaságról, konokságról és lemondásról. A Trapézon tüllben egy színházi mese a régi Nemzeti Színház hőskorából könnyekkel, operákkal, operettekkel, sanzonokkal – és sok nevetéssel. Persze, a férfi is ott van a képben az elejétől a végéig – Csigaházy szerepében Józan Lászlót láthatjuk.
A Trapézon tüllben című új magyar darabban három művész lép színpadra
Amikor Bordás Barbara és Kékkovács Mara felkértek a megírásra, a feladat is azonnal világos volt: a darabnak egyedülálló, harcaikat édesanyaként is megvívó primadonnákról kell szólnia. Noha nagy kedvem volt foglalkozni ezzel a témával, azért meg is rémültem: nyilván sem primadonnaságról, sem anyaságról nem tudhatok túl sokat. De aztán hamar megnyugodtam: felfedezőutamat ebbe a világba ugyanúgy járhatom be, ahogy a néző is fogja majd: kíváncsian, nyitottan, és menet közbe rá-rácsodálkozva olyan dolgokra, amelyek bár teljesen egyértelműnek tűnnek, magamtól sosem merültek volna fel bennem
– fogalmazott a darab írója, Göttinger Pál.
– Nagy András színháztörténésznek hála pedig ezek a személyes vallomások a régi idők nagyjainak elképesztő elbeszéléseivel egészültek ki, így abban bízom, hogy a színdarabba, amit el akarunk játszani, beköltözik valami tágasabb, szellősebb, általánosabb érvényű gondolat is – túl azon, hogy gondosan el akarjuk mesélni ennek a két nőnek, és a velük-körülöttük sodródó férfinak a történetét – foglalta össze.
Nem konkrét magyar színésznőkről szóló életrajzi dokumentumdráma készült tehát, a darab két képzeletbeli nagy csillagról mesél, akiknek a sorsában számos korábbi művésznő sorsa szintetizálódik. Jászai Mari, Fedák Sári, Prielle Kornélia, Blaha Lujza int felénk Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka történetének hátteréből
– tette hozzá a szerző.
Kékkovács Mara és Bordás Barbara szerint igazi csapatmunka volt a három férfival a Trapézon tüllben alkotói folyamata. A korabeli színésznőkről begyűjtött, mintegy kétszáz oldalas kutatómunkát a szerző, Göttinger Pál a két színésznővel készített interjúkkal egészítette ki, a próbafolyamat során pedig Őze Áron rendező és a Csigaházy szerepét játszó Józan László is személyes, színésznőkkel kapcsolatos élményeivel gazdagította az előadást.
– Századfordulós, furmányosan fogalmazott szövegről van szó, de a helyzetek, amibe Sáskáné Koronka Boglárkaként és Sipos Ilkaként kerülünk, tulajdonképpen tegnap is megtörténtek velünk, és holnap is meg fognak. Ráadásul ezek a félelmek, megalkuvások, bólogatások, áldozathozatalok bármelyik hétköznapi nő életében előfordulhatnak, nézőink magukra fognak ismerni – magyarázta Bordás Barbara és Kékkovács Mara.
Az előadás során szép lassan kibomlik a csillogás, a siker, a társasági élet, az áradó muzsika, a színház varázslatának színei, és mögöttük a sokszor könyörtelen, mindennap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma küzdelmei. Mindezt a kor dalai, Eisemann, Strauss, Bizet, Kacsóh, Puccini, Zerkovitz ismert slágerei is kifejezik.
Az előbemutatót november 28-án tartják az Art-Színtérben, a premier december 2-án, lesz és december 8-án is játsszák a darabot.
A Trapézon tüllben magánfinanszírozásban jött létre, Bordás Barbara és Kékkovács Mara nemcsak főszereplői, hanem producerei is az előadásnak, melyet az Artist Center Agency forgalmaz.
forrás: https://magyarnemzet.hu/
Magánprodukcióban, saját finanszírozásban mutatja be Bordás Barbara és Kékkovács Mara a Göttinger Pál által számukra írt Trapézon tüllben című új magyar darabot, aminek alcíme: primadonnák zenés játéka egy részben. A háromszereplős előadásban, melynek középpontjában a színésznők, mint nők állnak, partnerük Józan László. A produkció premierje december 2-án lesz az Art-Színtérben, Őze Áron rendezésében.
Az Artist Center Agency által forgalmazott előadás főszereplői, Bordás Barbara és Kékkovács Mara, maguk is primadonnák és édesanyák. Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka szerepében személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok gondos kutatómunkával feltárt emlékeivel, ebből hozva létre egy szívmelengető történetet szerelemről és magányról, színházról és anyaságról, konokságról és lemondásról. A Trapézon tüllben színházi mese a régi Nemzeti Színház hőskorából könnyekkel, operákkal, operettekkel, sanzonokkal – és sok nevetéssel. Persze, a férfi is ott van a képben az elejétől a végéig, Csigaházy szerepében Józan Lászlót láthatják majd a nézők – áll a forgalmazó közleményében.
„Amikor Bordás Barbara és Kékkovács Mara felkértek a megírásra, a feladat is azonnal világos volt: a darabnak egyedülálló, harcaikat édesanyaként is megvívó primadonnákról kell szólnia. Noha nagy kedvem volt foglalkozni ezzel a témával, azért meg is rémültem: nyilván sem primadonnaságról, sem anyaságról nem tudhatok túl sokat. De aztán hamar megnyugodtam: felfedezőutamat ebbe a világba ugyanúgy járhatom be, ahogy a néző is fogja majd: kíváncsian, nyitottan, és menet közbe rá-rácsodálkozva olyan dolgokra, amelyek bár teljesen egyértelműnek tűnnek, magamtól sosem merültek volna fel bennem” – mondja a darab írója, Göttinger Pál. Mint elmondta, a munkájából adódóan rengeteg nagyszerű színésznőt ismer, a velük való beszélgetések a szöveg készítésének messze legélvezetesebb pillanatait tartogatták számára. „Nagy András színháztörténésznek hála pedig ezek a személyes vallomások a régi idők nagyjainak elképesztő elbeszéléseivel egészültek ki, így
abban bízom, hogy a színdarabba, amit el akarunk játszani, beköltözik valami tágasabb, szellősebb, általánosabb érvényű gondolat is
– túl azon, hogy gondosan el akarjuk mesélni ennek a két nőnek, és a velük-körülöttük sodródó férfinak a történetét."
A művész tehát nem konkrét magyar színésznőkről szóló életrajzi dokumentumdrámát írt, a darab két képzeletbeli nagy csillagról mesél, akikben sorsában számos korábbi művésznő sorsa szintetizálódik. „Jászai Mari, Fedák Sári, Prielle Kornélia, Blaha Lujza int felénk Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka történetének hátteréből" – mondja a szerző.
Göttinger Pál a Trapézon tüllben olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Music & Lens)
Kékkovács Mara és Bordás Barbara szerint igazi csapatmunka a három férfival a Trapézon tüllben alkotói folyamata. A korabeli színésznőkről begyűjtött, mintegy kétszáz oldalas kutatómunkát a szerző, Göttinger Pál a két színésznővel készített interjúkkal egészítette ki, a próbafolyamat során pedig Őze Áron rendező és a Csigaházy szerepét játszó Józan László is személyes, színésznőkkel kapcsolatos élményeivel gazdagította az előadást. „Századfordulós, furmányosan fogalmazott szövegről van szó, de a helyzetek, amibe Sáskáné Koronka Boglárkaként és Sipos Ilkaként kerülünk, tulajdonképpen tegnap is megtörténtek velünk, és holnap is meg fognak” – idézi a közlemény Bordás Barbarát és Kékkovács Marát. Ráadásul
ezek a félelmek, megalkuvások, bólogatások, áldozathozatalok bárki hétköznapi nő életében előfordulhatnak, a nézők magukra fognak ismerni
– tették hozzá.
Az előadás során szép lassan kibomlik a csillogás, a siker, a társasági élet, az áradó muzsika, a színház varázslatának színei – és mögöttük a sokszor könyörtelen, minden nap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma küzdelmei. Mindezt a kor felhangzó dalai, Eisemann, Strauss, Bizet, Kacsóh, Puccini, Zerkovitz ismert slágerei is kifejezik.
Az előbemutatóra november 28-án kerül sor az Art-Színtérben, a premier december 2-án lesz, további előadás 2024-ben még december 8-án várható. A Trapézon tüllben teljes egészében magánfinanszírozásban jött létre, Bordás Barbara és Kékkovács Mara nem csak főszereplői, hanem producerei is az előadásnak.
forrás: https://fidelio.hu/
December elején magánprodukcióban, saját finanszírozásban mutatja be Bordás Barbara és Kékkovács Mara a Göttinger Pál által számukra írt Trapézon tüllben című új magyar darabot. A „primadonnák zenés játéka egy részben” alcímet viselő előadásban a két színésznő partnere Józan László lesz, a darabot Őze Áron rendezi.
Az előadásnak Bordás Barbara és Kékkovács Mara a főszereplői, maguk is primadonnák és édesanyák. Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka szerepében személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok gondos kutatómunkával feltárt emlékeivel, ebből hozva létre egy szívmelengető történetet szerelemről és magányról, színházról és anyaságról, konokságról és lemondásról. A Trapézon tüllben színházi mese a régi Nemzeti Színház hőskorából könnyekkel, operákkal, operettekkel, sanzonokkal – és sok nevetéssel. Persze, a férfi is ott van a képben az elejétől a végéig – Csigaházy szerepében Józan Lászlót láthatják majd a nézők.
Kékkovács Mara és Bordás Barbara szerint igazi csapatmunka a három férfivel a Trapézon tüllben alkotói folyamata. A korabeli színésznőkről begyűjtött, mintegy 200 oldalas kutatómunkát a szerző, Göttinger Pál a két színésznővel készített interjúkkal egészítette ki, a próbafolyamat során pedig Őze Áron rendező és Józan László is személyes, színésznőkkel kapcsolatos élményeivel gazdagította az előadást, amelynek során szép lassan kibomlik a csillogás, a siker, a társasági élet, az áradó muzsika, a színház varázslatának színei – és mögöttük a sokszor könyörtelen, minden nap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma küzdelmei. Mindezt a kor felhangzó dalai, Eisemann, Strauss, Bizet, Kacsóh, Puccini, Zerkovitz ismert slágerei is kifejezik.
Az előbemutatóra november 28-án, a premierre pedig december 2-án kerül sor az Art-Színtérben.
forrás: https://deszkavizio.hu/
Magánprodukcióban, saját finanszírozásban mutatja be Bordás Barbara és Kékkovács Mara a Göttinger Pál által írt Trapézon tüllben című új magyar darabot, amelynek alcíme: primadonnák zenés játéka egy részben. A háromszereplős előadásban, melynek középpontjában a színésznők mint nők állnak, partnerük Józan László. A produkció premierje december 2-án lesz az Art-Színtérben, Őze Áron rendezésében.
Az előadásnak Bordás Barbara és Kékkovács Mara a főszereplői, maguk is primadonnák és édesanyák. Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka szerepében személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok gondos kutatómunkával feltárt emlékeivel, ebből hozva létre egy szívmelengető történetet szerelemről és magányról, színházról és anyaságról, konokságról és lemondásról. A Trapézon tüllben színházi mese a régi Nemzeti Színház hőskorából könnyekkel, operákkal, operettekkel, sanzonokkal – és sok nevetéssel. Persze a férfi is ott van a képben: Csigaházy szerepében Józan Lászlót láthatják majd a nézők.
Amikor Bordás Barbara és Kékkovács Mara felkértek a megírásra, a feladat is azonnal világos volt: a darabnak egyedülálló, harcaikat édesanyaként is megvívó primadonnákról kell szólnia. Noha nagy kedvem volt foglalkozni ezzel a témával, azért meg is rémültem: nyilván sem primadonnaságról, sem anyaságról nem tudhatok túl sokat. De aztán hamar megnyugodtam: felfedezőutamat ebbe a világba ugyanúgy járhatom be, ahogy a néző is fogja majd: kíváncsian, nyitottan, és menet közben rá-rácsodálkozva olyan dolgokra, amelyek bár teljesen egyértelműnek tűnnek, magamtól sosem merültek volna fel bennem – mondja a darab írója, Göttinger Pál.
A munkámból adódóan rengeteg nagyszerű színésznőt ismerhetek – a velük való beszélgetések a szöveg készítésének messze legélvezetesebb pillanatait tartogatták. Nagy András színháztörténésznek hála pedig ezek a személyes vallomások a régi idők nagyjainak elképesztő elbeszéléseivel egészültek ki, így abban bízom, hogy a színdarabba, amit el akarunk játszani, beköltözik valami tágasabb, szellősebb, általánosabb érvényű gondolat is – túl azon, hogy gondosan el akarjuk mesélni ennek a két nőnek és a velük-körülöttük sodródó férfinak a történetét.
Nem konkrét magyar színésznőkről szóló életrajzi dokumentumdráma készült tehát, a darab két képzeletbeli nagy csillagról mesél, akik sorsában számos korábbi művésznő sorsa szintetizálódik. Jászai Mari, Fedák Sári, Prielle Kornélia, Blaha Lujza int felénk Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka történetének hátteréből – mondja a szerző.
Kékkovács Mara és Bordás Barbara szerint igazi csapatmunka a három férfivel a Trapézon tüllben alkotói folyamata. A korabeli színésznőkről begyűjtött, mintegy 200 oldalas kutatómunkát a szerző, Göttinger Pál a két színésznővel készített interjúkkal egészítette ki, a próbafolyamat során pedig Őze Áron rendező és a Csigaházy szerepét játszó Józan László is személyes, színésznőkkel kapcsolatos élményeivel gazdagította az előadást. „Századfordulós, furmányosan fogalmazott szövegről van szó, de a helyzetek, amibe Sáskáné Koronka Boglárkaként és Sipos Ilkaként kerülünk, tulajdonképpen tegnap is megtörténtek velünk, és holnap is meg fognak” – mondja Bordás Barbara és Kékkovács Mara. – „Ráadásul ezek a félelmek, megalkuvások, bólogatások, áldozathozatalok bárki hétköznapi nő életében előfordulhatnak, nézőink magukra fognak ismerni.”
Az előadás során szép lassan kibomlik a csillogás, a siker, a társasági élet, az áradó muzsika, a színház varázslatának színei – és mögöttük a sokszor könyörtelen, mindennap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma küzdelmei. Mindezt a kor felhangzó dalai, Eisemann, Strauss, Bizet, Kacsóh, Puccini, Zerkovitz ismert slágerei is kifejezik.
Az előbemutatóra november 28-án kerül sor az Art-Színtérben, premier december 2-án, további előadás 2024-ben december 8-án. A Trapézon tüllben teljes egészében magánfinanszírozásban jött létre, Bordás Barbara és Kékkovács Mara nemcsak főszereplői, hanem producerei is az előadásnak, melyet az Artist Center Agency forgalmaz.
Az előadásnak Bordás Barbara és Kékkovács Mara a főszereplői, maguk is primadonnák és édesanyák. Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka szerepében személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok gondos kutatómunkával feltárt emlékeivel, ebből hozva létre egy szívmelengető történetet szerelemről és magányról, színházról és anyaságról, konokságról és lemondásról. A Trapézon tüllben színházi mese a régi Nemzeti Színház hőskorából könnyekkel, operákkal, operettekkel, sanzonokkal – és sok nevetéssel. Persze a férfi is ott van a képben: Csigaházy szerepében Józan Lászlót láthatják majd a nézők.
Amikor Bordás Barbara és Kékkovács Mara felkértek a megírásra, a feladat is azonnal világos volt: a darabnak egyedülálló, harcaikat édesanyaként is megvívó primadonnákról kell szólnia. Noha nagy kedvem volt foglalkozni ezzel a témával, azért meg is rémültem: nyilván sem primadonnaságról, sem anyaságról nem tudhatok túl sokat. De aztán hamar megnyugodtam: felfedezőutamat ebbe a világba ugyanúgy járhatom be, ahogy a néző is fogja majd: kíváncsian, nyitottan, és menet közben rá-rácsodálkozva olyan dolgokra, amelyek bár teljesen egyértelműnek tűnnek, magamtól sosem merültek volna fel bennem – mondja a darab írója, Göttinger Pál.
A munkámból adódóan rengeteg nagyszerű színésznőt ismerhetek – a velük való beszélgetések a szöveg készítésének messze legélvezetesebb pillanatait tartogatták. Nagy András színháztörténésznek hála pedig ezek a személyes vallomások a régi idők nagyjainak elképesztő elbeszéléseivel egészültek ki, így abban bízom, hogy a színdarabba, amit el akarunk játszani, beköltözik valami tágasabb, szellősebb, általánosabb érvényű gondolat is – túl azon, hogy gondosan el akarjuk mesélni ennek a két nőnek és a velük-körülöttük sodródó férfinak a történetét.
Nem konkrét magyar színésznőkről szóló életrajzi dokumentumdráma készült tehát, a darab két képzeletbeli nagy csillagról mesél, akik sorsában számos korábbi művésznő sorsa szintetizálódik. Jászai Mari, Fedák Sári, Prielle Kornélia, Blaha Lujza int felénk Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka történetének hátteréből – mondja a szerző.
Kékkovács Mara és Bordás Barbara szerint igazi csapatmunka a három férfivel a Trapézon tüllben alkotói folyamata. A korabeli színésznőkről begyűjtött, mintegy 200 oldalas kutatómunkát a szerző, Göttinger Pál a két színésznővel készített interjúkkal egészítette ki, a próbafolyamat során pedig Őze Áron rendező és a Csigaházy szerepét játszó Józan László is személyes, színésznőkkel kapcsolatos élményeivel gazdagította az előadást. „Századfordulós, furmányosan fogalmazott szövegről van szó, de a helyzetek, amibe Sáskáné Koronka Boglárkaként és Sipos Ilkaként kerülünk, tulajdonképpen tegnap is megtörténtek velünk, és holnap is meg fognak” – mondja Bordás Barbara és Kékkovács Mara. – „Ráadásul ezek a félelmek, megalkuvások, bólogatások, áldozathozatalok bárki hétköznapi nő életében előfordulhatnak, nézőink magukra fognak ismerni.”
Az előadás során szép lassan kibomlik a csillogás, a siker, a társasági élet, az áradó muzsika, a színház varázslatának színei – és mögöttük a sokszor könyörtelen, mindennap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma küzdelmei. Mindezt a kor felhangzó dalai, Eisemann, Strauss, Bizet, Kacsóh, Puccini, Zerkovitz ismert slágerei is kifejezik.
Az előbemutatóra november 28-án kerül sor az Art-Színtérben, premier december 2-án, további előadás 2024-ben december 8-án. A Trapézon tüllben teljes egészében magánfinanszírozásban jött létre, Bordás Barbara és Kékkovács Mara nemcsak főszereplői, hanem producerei is az előadásnak, melyet az Artist Center Agency forgalmaz.
forrás: https://kultura.hu/
Magánprodukcióban, saját finanszírozásban mutatja be Bordás Barbara és Kékkovács Mara a Göttinger Pál által számukra írt Trapézon tüllben című új magyar darabot, aminek alcíme: primadonnák zenés játéka egy részben. A háromszereplős előadásban, melynek középpontjában a színésznők, mint nők állnak, partnerük Józan László. Az Artist Center Agency által forgalmazott produkció premierje december 2-án lesz az Art-Színtérben, Őze Áron rendezésében.
Az előadásnak Bordás Barbara és Kékkovács Mara a főszereplői, maguk is primadonnák és édesanyák. Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka szerepében személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok gondos kutatómunkával feltárt emlékeivel, ebből hozva létre egy szívmelengető történetet szerelemről és magányról, színházról és anyaságról, konokságról és lemondásról. A Trapézon tüllben színházi mese a régi Nemzeti Színház hőskorából könnyekkel, operákkal, operettekkel, sanzonokkal – és sok nevetéssel. Persze, a férfi is ott van a képben az elejétől a végéig – Csigaházy szerepében Józan Lászlót láthatják majd a nézők.
"Amikor Bordás Barbara és Kékkovács Mara felkértek a megírásra, a feladat is azonnal világos volt: a darabnak egyedülálló, harcaikat édesanyaként is megvívó primadonnákról kell szólnia. Noha nagy kedvem volt foglalkozni ezzel a témával, azért meg is rémültem: nyilván sem primadonnaságról, sem anyaságról nem tudhatok túl sokat. De aztán hamar megnyugodtam: felfedezőutamat ebbe a világba ugyanúgy járhatom be, ahogy a néző is fogja majd: kíváncsian, nyitottan, és menet közbe rá-rácsodálkozva olyan dolgokra, amelyek bár teljesen egyértelműnek tűnnek, magamtól sosem merültek volna fel bennem” – mondja a darab írója, Göttinger Pál. – A munkámból adódóan rengeteg nagyszerű színésznőt ismerhetek – a velük való beszélgetések a szöveg készítésének messze legélvezetesebb pillanatait tartogatták. Nagy András színháztörténésznek hála pedig ezek a személyes vallomások a régi idők nagyjainak elképesztő elbeszéléseivel egészültek ki, így abban bízom, hogy a színdarabba, amit el akarunk játszani, beköltözik valami tágasabb, szellősebb, általánosabb érvényű gondolat is – túl azon, hogy gondosan el akarjuk mesélni ennek a két nőnek, és a velük-körülöttük sodródó férfinak a történetét."
Nem konkrét magyar színésznőkről szóló életrajzi dokumentumdráma készült tehát, a darab két képzeletbeli nagy csillagról mesél, akikben sorsában számos korábbi művésznő sorsa szintetizálódik. „Jászai Mari, Fedák Sári, Prielle Kornélia, Blaha Lujza int felénk Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka történetének hátteréből." – mondja a szerző.
Kékkovács Mara és Bordás Barbara szerint igazi csapatmunka a három férfivel a Trapézon tüllben alkotói folyamata. A korabeli színésznőkről begyűjtött, mintegy 200 oldalas kutatómunkát a szerző, Göttinger Pál a két színésznővel készített interjúkkal egészítette ki, a próbafolyamat során pedig Őze Áron rendező és a Csigaházy szerepét játszó Józan László is személyes, színésznőkkel kapcsolatos élményeivel gazdagította az előadást. „Századfordulós, furmányosan fogalmazott szövegről van szó, de a helyzetek, amibe Sáskáné Koronka Boglárkaként és Sipos Ilkaként kerülünk, tulajdonképpen tegnap is megtörténtek velünk, és holnap is meg fognak” – mondja Bordás Barbara és Kékkovács Mara. – „Ráadásul ezek a félelmek, megalkuvások, bólogatások, áldozathozatalok bárki hétköznapi nő életében előfordulhatnak, nézőink magukra fognak ismerni.”
Az előadás során szép lassan kibomlik a csillogás, a siker, a társasági élet, az áradó muzsika, a színház varázslatának színei – és mögöttük a sokszor könyörtelen, minden nap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma küzdelmei. Mindezt a kor felhangzó dalai, Eisemann, Strauss, Bizet, Kacsóh, Puccini, Zerkovitz ismert slágerei is kifejezik.
Az előbemutatóra november 28-án kerül sor az Art-Színtérben, premier december 2-án, további előadás 2024-ben december 8-án. A Trapézon tüllben teljes egészében magánfinanszírozásban jött létre, Bordás Barbara és Kékkovács Mara nem csak főszereplői, hanem producerei is az előadásnak, melyet az Artist Center Agency forgalmaz.
Az előadásnak Bordás Barbara és Kékkovács Mara a főszereplői, maguk is primadonnák és édesanyák. Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka szerepében személyes vallomásaik vegyülnek a régi nagyok gondos kutatómunkával feltárt emlékeivel, ebből hozva létre egy szívmelengető történetet szerelemről és magányról, színházról és anyaságról, konokságról és lemondásról. A Trapézon tüllben színházi mese a régi Nemzeti Színház hőskorából könnyekkel, operákkal, operettekkel, sanzonokkal – és sok nevetéssel. Persze, a férfi is ott van a képben az elejétől a végéig – Csigaházy szerepében Józan Lászlót láthatják majd a nézők.
"Amikor Bordás Barbara és Kékkovács Mara felkértek a megírásra, a feladat is azonnal világos volt: a darabnak egyedülálló, harcaikat édesanyaként is megvívó primadonnákról kell szólnia. Noha nagy kedvem volt foglalkozni ezzel a témával, azért meg is rémültem: nyilván sem primadonnaságról, sem anyaságról nem tudhatok túl sokat. De aztán hamar megnyugodtam: felfedezőutamat ebbe a világba ugyanúgy járhatom be, ahogy a néző is fogja majd: kíváncsian, nyitottan, és menet közbe rá-rácsodálkozva olyan dolgokra, amelyek bár teljesen egyértelműnek tűnnek, magamtól sosem merültek volna fel bennem” – mondja a darab írója, Göttinger Pál. – A munkámból adódóan rengeteg nagyszerű színésznőt ismerhetek – a velük való beszélgetések a szöveg készítésének messze legélvezetesebb pillanatait tartogatták. Nagy András színháztörténésznek hála pedig ezek a személyes vallomások a régi idők nagyjainak elképesztő elbeszéléseivel egészültek ki, így abban bízom, hogy a színdarabba, amit el akarunk játszani, beköltözik valami tágasabb, szellősebb, általánosabb érvényű gondolat is – túl azon, hogy gondosan el akarjuk mesélni ennek a két nőnek, és a velük-körülöttük sodródó férfinak a történetét."
Nem konkrét magyar színésznőkről szóló életrajzi dokumentumdráma készült tehát, a darab két képzeletbeli nagy csillagról mesél, akikben sorsában számos korábbi művésznő sorsa szintetizálódik. „Jászai Mari, Fedák Sári, Prielle Kornélia, Blaha Lujza int felénk Sipos Ilka és Sáskáné Koronka Boglárka történetének hátteréből." – mondja a szerző.
Kékkovács Mara és Bordás Barbara szerint igazi csapatmunka a három férfivel a Trapézon tüllben alkotói folyamata. A korabeli színésznőkről begyűjtött, mintegy 200 oldalas kutatómunkát a szerző, Göttinger Pál a két színésznővel készített interjúkkal egészítette ki, a próbafolyamat során pedig Őze Áron rendező és a Csigaházy szerepét játszó Józan László is személyes, színésznőkkel kapcsolatos élményeivel gazdagította az előadást. „Századfordulós, furmányosan fogalmazott szövegről van szó, de a helyzetek, amibe Sáskáné Koronka Boglárkaként és Sipos Ilkaként kerülünk, tulajdonképpen tegnap is megtörténtek velünk, és holnap is meg fognak” – mondja Bordás Barbara és Kékkovács Mara. – „Ráadásul ezek a félelmek, megalkuvások, bólogatások, áldozathozatalok bárki hétköznapi nő életében előfordulhatnak, nézőink magukra fognak ismerni.”
Az előadás során szép lassan kibomlik a csillogás, a siker, a társasági élet, az áradó muzsika, a színház varázslatának színei – és mögöttük a sokszor könyörtelen, minden nap bukással fenyegető, szüntelenül csúcsteljesítményekre kényszerítő életforma küzdelmei. Mindezt a kor felhangzó dalai, Eisemann, Strauss, Bizet, Kacsóh, Puccini, Zerkovitz ismert slágerei is kifejezik.
Az előbemutatóra november 28-án kerül sor az Art-Színtérben, premier december 2-án, további előadás 2024-ben december 8-án. A Trapézon tüllben teljes egészében magánfinanszírozásban jött létre, Bordás Barbara és Kékkovács Mara nem csak főszereplői, hanem producerei is az előadásnak, melyet az Artist Center Agency forgalmaz.
forrás: https://zene.hu