Fődíjat nyert a Mesterjátszma Horvátországban

A Tóth Barnabás rendezésében készült Mesterjátszma nyerte a legjobb játékfilm díját a 18. Vukovár Filmfesztiválon. A Duna menti országok legújabb filmjeit szemléző horvátországi esemény zsűrije indoklásában méltatta a csavaros pszichothriller sokrétűségét, mesteri rendezői látásmódját és a kiváló színészi alakításokat.

Magyarországról érkezett alkotás nyerte a vukovári filmfesztivál fődíját. Tóth Barnabás legutóbbi rendezésével, a Stefan Zweig Sakknovellájának szabad adaptációjaként, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Mesterjátszma című filmjével nyerte el a trófeát. A Susotázs és az Akik maradtak című alkotásaival kiemelkedő külföldi sikereket, köztük az Oscar-díj szűkített listájára (shortlist) kerülést is elérő Tóth Barnabás legutóbbi játékfilmje Hajduk Károly, Váradi Gergely és Varga-Járó Sára főszereplésével készült.

A Mesterjátszma történetében Márta és István az utolsó menekültvonattal próbálja elhagyni Magyarországot ‘56 novemberében. A fiatal pár mellett az egyház felbecsülhetetlen értékű ereklyéi is a nyugati határ, a szabad világ felé tartanak, melyek útját B-ből, a katolikus papból a hatalom emberei kínzással próbálják kiszedni. A szereplők történetei a vonaton egy mindent eldöntő sakkjátszma során keresztezik egymást, melyen már nemcsak a kincsek sorsa, de a szerelmesek élete is a tét.

A pszichothriller írója Tóth Barnabás és Fonyódi Tibor, producere Szurmay János, Szabó Máté, Ruzsinszki Ádám és Nikolits György. Az operatőr Másik Szőke András, a vágó Szalai Károly, a zeneszerző Keresztes Gábor.

Tóth Barnabás filmje hamarosan a pármai fesztivál díjaiért is versenybe száll.

forrás: https://szinhaz.online

Maradt még öt-tíz évünk, amíg az emberek vásznon fognak filmeket nézni

LECZO BENCE / 2024. AUGUSZTUS 25.

Sakk, improvizációs színház, alkotótárs, alkotási folyamat, hibalista – Tóth Barnabás rendező-forgatókönyvíróval beszélgettünk, akinek két alkotása is az Oscar-díj szűkített listájára, vagyis a közé a tíz film közé került, amelyből kiválasztják az öt jelöltet.

Tavaly mutatták be a Stefan Zweig zseniális műve, a Sakknovella alapján készült Mesterjátszmát. A filmre való felkészülésként vagy a castingfolyamat során sakkoztak?

Mindkettő. A castingot eleve a Magyar Sakkszövetségben tartottuk, Szurmai János producer felesége, Szurmai-Palotai Piroska FIDE-nagymester. A Covid idején tartottuk a castingot, szükség volt egy nagy térre, erre tökéletes volt a sakkszövetség. Tele volt faasztalokkal, amelyeken eleve voltak sakktáblák. Minden, a filmben sakkozó színésszel, főleg a Czentovics Sándort alakító Mácsai Pállal vagy a Mártát megformáló Varga-Járó Sárával játszottunk. Nagyon szeretek improvizálni, megesett, hogy én vettem át Mácsai szerepét, a Márta-jelölteket pedig váratlan helyzetek elé állítottam játék közben. Felvettük, hogyan reagálnak, hogyan játszanak és hogyan improvizálnak. A színészek ilyen esetekben gyakran felszabadultabbak, mint amikor kész szöveggel érkeznek a castingra.

A Sakknovella adaptációjánál nem volt kézenfekvő sem 1956, sem a vonat.

Abszolút nem volt kézenfekvő, hiszen a Stefan Zweig-mű egy hajón játszódik, és 1941-ben a nácik elől menekülnek a szereplők. Fonyódi Tibor társíró kollégám volt az ötletgazda. Kitalálta, hogyan magyarosítsa ezt a nácik és elnyomás elleni kiáltványt. Ha pedig magyar, akkor hajón nem utazhatnak a szereplők, inkább legyen vonat, és így jött 1956. A regény főszereplője egy ügyvéd, ő is magyarosítás által lett pap, hiszen a kommunisták nem egy papot sanyargattak és kínoztak akár börtönben, akár börtönön kívül.

Péterfy Bori, Mácsai Pál vagy Hajduk Károly mellett több kaszkadőr is feltűnik a filmben, a vonat jegyvizsgálóját pedig egy Magyarországon élő örmény harmonikaművész, David Jengibarjan formálta meg. Ő hogyan került a képbe?

A casting direktor, Ascher Irma ötlete volt. Vele ketten vezényeltük le a szereplőválogatást, és neki mindig vannak előajánlatai a szerepekre, David Jengibarjan is köztük volt. Nagyon tetszett az arca, a tekintete, a hangja, az oroszra hajazó akcentusa: 1956 miatt ez nem is jött rosszul. A szereplőválogatáson is sajátosan viselkedett, és nagyon meggyőző volt. Annak ellenére, hogy nem profi színész, nagyon jó volt vele dolgozni.

A film vége előtt húsz perccel csavartak egyet az eredeti sztorin: azonban néhány részlet a háttérben a film elejétől kezdve utal a végkifejletre: mi a megfontolás emögött? A szemfüles nézőnek szól, egy gesztus, mint az örömzenélés, esetleg az újranézési potenciál növelése?

Eddig nagyon kevesen mondták, hogy sokkal korábban rájöttek a csavarra, mint ahogy szerettük volna. Vagy csak nagyon kevesen akartak lelombozni minket. Pedig a néző szeret okos lenni vagy annak tűnni. Abban sikeres a Mesterjátszma, hogy meglepő a csavar, és mindenki nagyjából ott kezdi el sejteni, ahol mi szerettük volna: negyedórával a vége előtt. Egészen szórakoztató úgy írni, rendezni és eljátszani egy filmet, hogy tudod, mi lesz a csattanó.

Megjegyzem, még a mellék- és szöveges szereplők sem tudták, legfeljebb tíz színész, hogy mire megy ki a film. Nem akartuk, hogy aszerint játsszanak, és azt sem szerettük volna, hogy híre menjen. Szóval önszórakoztatásnak is megfelel. Ennél fontosabb szándék, hogy nem akartuk, hogy a néző úgy érezze, teljesen a semmiből jön a fordulat. Hogy minden, az első hetvenöt percben tett állítás kamu volt: egy ilyen film ügyetlen, suta és csaló lett volna. Az első vágástól kezdve filmnyelvi eszközökkel – nagyon ritkán dialóggal vagy közvetlen utalással –, a szemre és fülre, az érzékekre való hatással kommunikáltunk végig, hogy hohó, itt lehet, hogy történik majd valami.

Többször nyilatkozta, hogy aggódott a tesztvetítések előtt, vajon mikor derül ki a nézők számára a fordulat. Be szokott ülni a saját filmjeire inkognitóban?

Ahányszor csak tehetem. A Mesterjátszmát inkább szervezett vetítéseken vagy fesztiválokon láttam. Megjegyzem, Kínában is megnéztem a közönséggel, nyáron pedig ugyanerre volt lehetőségem az Egyesült Államokban. Szerencsére egészen globális visszajelzésem lesz majd a filmet illetően. Meg szoktam nézni az emberek reakcióit. Csak az számít, hogy egy ennyi pénzből, ennyi ember befektetett munkájából és ennyi idő alatt készült film hogyan sikerül. Hogy a nézőre milyen hatással van. Maradt még öt-tíz évünk, amíg az emberek vásznon fognak filmeket nézni, utána már az európai és a magyar film nem lesz jelen a termekben. Nem lesz igazi forgalmazás, a Netflixet pedig nem lehet lemérni, maximum a kommentekből lehet kiindulni.

Strasbourgban született, és egy podcastepizódban azt mondta, hogy hatott önre a francia kultúra.

Édesapám a strasbourgi egyetemen kapott állást 1976-tól 1980-ig, ott tanított magyart – egyébként Pesten franciát oktatott külkereskedelmi iskolán, és én ez alatt az igen boldog időszak alatt születtem. Könnyű elképzelni, hogy egy magyar család hirtelen Nyugaton, a vasfüggöny túloldalán kap négy évet, de hároméves sem voltam, amikor hazajöttünk. Franciául is csak a gimnáziumban tanultam, erős akcentussal beszélem. Nagyon sokat voltam kint, hatott rám a francia kultúra, vannak francia ismerőseink, barátaink, apám ragaszkodott hozzá, hogy jól beszéljek franciául meg angolul. A kultúra főleg az első harminc évemben hatott rám, csináltam ott két vagy három kisfilmet, és az első nagyjátékfilmem, a Rózsaszín sajt is francia–magyar koprodukcióban készült. De aztán ez a vonal kikopott az életemből, előtérbe került az angol nyelv, az angolszász kultúra és az Egyesült Államok, eltolódtak a hangsúlyok.

Hogy érzi, a filmjeiben is tetten érhető a francia kultúrával való sajátos kapcsolata?

Főleg az első hat-nyolc kisfilmem és a Sajt esetében. Konkrétan tudom, hogy bizonyos képregények, tévéműsorok vagy filmek hogyan hatottak a műveimre, vagy akár loptam is belőlük. Aztán elkezdtem az adaptációk felé menni, mint a Mesterjátszma vagy az Akik maradtak, és a műfaji dolgok is változtak. A francia szerzőibb, művésziesebb, kedveskésebb vonalhoz képest elkezdtem mást csinálni. Vagy csak hatottak rám az angol-amerikai filmek, nem tudom.

Nem lehet elvonatkoztatni attól, amiért az ember éppen rajong. A legtöbb rendező elsősorban filmfogyasztó. Nemrég beszéltem Szirmai Marcival, ő mondta, hogy néha muszáj megnéznie egy-egy jó filmet, hogy legyen ereje dolgozni, nekiülni a napi munkának. Nálam is így működik, ha valami föllelkesít, napokig több kedvem van filmeket készíteni. Nagyon szorosan összefügg. Több apró csalódás is ért szakmai szinten, a kisfilmjeimnek vagy az első filmemnek a fogadtatása, egyáltalán a francia visszhang és kritika. Akkor arra gondoltam, hogy én ezt nem fogom erőltetni. Elkezdtem újra angol és amerikai filmeket nézni, és műfajibb, mondhatni szögletesebb forgatókönyveket írni. Az utóbbi tíz évben inkább errefelé mentem. De még bármi lehet.

Gyerekszínészként indult, olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint Bereményi Géza, Eperjes Károly. Hogyan lehet ettől és a sok kamerától nem elszállni gyerekként?

Két dolog is megmentett ettől, már ha megmentett. Az első: apám, aki nagyon óvott, így utólag talán túlságosan is a művészélettől, a művészvilágtól, a művészlélektől, egyáltalán a szervezetlenségtől, a bohémségtől. Egy lábbal, fél lábbal mindig a földön vagyok, mostanában szoktam elgondolkodni azon, hogy vajon ez nem túlzás-e. Persze ez lehet a megfelelési kényszerem, az, hogy nem tudok nemet mondani. Túlszervezett vagyok. A másik pedig az, hogy olyan filmekben és szerepekben játszottam, amelyek nem hoztak ismertséget. Senki nem állított meg az utcán, hogy te voltál az Eldorádóban az unoka. Egyrészt meg is nőttem azóta, másrészt annyian nem is láttak, nem voltam főszereplő. Még a Gumimacik-sorozat szinkronjával értem el a legnagyobb nézőréteget tizenéves koromban. De az csak hang, egy múló és kétséges hírnév. Akkor hagytam abba a szinkronizálást, amikor bejött a Picasso bandája című film, amelyben én játszom egy francia rendőrt. És behívtak, hogy szinkronizáljam le magam. Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, soha többet.

Hogyan jött a rendezés az életébe?

Egyedül a külkerre vettek fel, annak is örültem, de színész szerettem volna lenni. Egy-két elbukott felvételi után elment tőle a kedvem, beláttam, hogy valószínűleg nem ez az én utam. De annyira hiányzott a külker alatt a film, a filmnézés, a művészet, a színészekkel, a rendezőkkel való foglalkozás, a körülöttük való lét, hogy rájöttem, engem a film érdekel, nem a színészet. Először produceri szakra jelentkeztem, mert az jól jön a külker mellé, és közben azt is befejezem, de rájöttem, hogy az írás és a rendezés érdekel. Így átengedtek rendező szakra is. Be kellett ugyan fejeznem a producerit. Nagyon lassan lett belőlem rendező. Az első kisfilmem, amiről elhittem, hogy film, én pedig rendező vagyok, a hatodik volt, a Szerelem meg hal. Nem tartom magam egy kivételesen nagy rendezőtehetségnek, de azt hiszem, elég sok munkával és kitartással, filmről filmre tanulom a mai napig.

Jelenleg ott tartunk, hogy a Susotázs 2019-ben bekerült az Oscar-díj szűkített, tízes listájára, ahonnan az öt jelöltet kiválasztják, és az Akik maradtak szintén a szűkített listán szerepel.

Az ember igyekszik ezt odatenni, ahova való: őszintén nem tudom, hogy ez hova való. Ez a szűkített lista egyrészt nagyon nagy dolog, mert ott van mellette az Oscar-embléma, másrészt pedig nem jelölés. A tágabb közvélemény nem is hallott ilyesmiről, hogy shortlist vagy szűkített lista. Ez egy olyan visszajelzés, ami szerint képes vagyok megérinteni a nézőket vagy embereket, akár a tengerentúlon is. És mert ez kétszer sikerült, biztató eredmény.

Nagy dolognak hangzik, mégsem változtatott meg semmit, a Mesterjátszma sem befolyásol abban, amit épp alkotok. Nem lehet úgy rendezni, hogy ha volt két shortlistes filmem, a következő is biztos az lesz. Mondjuk utóbbi speciel tévéfilm, nem kerülhet olyan grémium, előbizottság vagy döntőbizottság elé, mint az Oscar. De úgy érzem, a kudarcok sem módosítottak túlságosan. Inkább erőt adtak. Úgy látszik, az én utam a lassú tempóban építkezés, már vagy huszonöt-harminc éve. De lehet, hogy ez jó. A végén kiderül.

A Momentán Társulat alapító tagja, ezáltal az improvizációs színházban is tevékenykedett. Hol lehet elhelyezni az improvizációs színészetet, milyen képességek kellenek hozzá, tud-e belőle profitálni?

Amikor rendezőként végeztem az SZFE-n, akkor alakult a Momentán Társulat, jó húsz éve. Tavaly nyáron kiszálltam, de jó szívvel, jókedvvel, esetenként pedig manapság is játszunk. Egy gyerekkori társaságból nőtt ki, Földessy Margithoz jártunk mindannyian, én pedig tizenkét éves korom óta improvizáltam ugyanazzal a húsz-harminc emberrel, az akkori barátaimmal. Ebből lett a Momentán. Szeretem az improvizációs színházat, nézni és csinálni is. Sokat segít, sokat ad filmesként is. Castingon, forgatókönyvíráskor, próbákon, akár még forgatáson is segíthet, de amennyi időnk volt az utóbbi két filmre, ott nem lehetett nagyon próbálkozni.

De az egyik projektem a London–Budapest, a szereplők egy négytagú család két kicsi gyerekkel, annak a fele improvizációnak készül. Az improvizáció több mint játék, több mint művészet, több mint műfaj, több mint szórakoztatás, egyfajta filozófia, amiről remélem, hogy áttételesen át tudom venni az életbe. Akárcsak a pozitív gondolkodást, az elfogadást, a proaktivitást, a rugalmasságot, a kedvességet, ezeket próbálom onnan beszerezni.

Aki jól imprózik, automatikusan jó színész?

Szerintem nem ennyire fix, ismerek mindkét oldalról ellenpéldát. Nagyon sok imprós színészt ismerek, aki nem olyan jó, ha megírt szöveggel kell dolgoznia, és nagyon sok csodálatos színész fél és idegenkedik az improvizációtól. És vannak tökéletes átmenetek, akik mindkettőben jók: Rudolf Pétert, Pokorny Liát, Mészáros Mátét tartom ilyennek, de sokan vannak még, hosszasan sorolhatnám őket. Úgyhogy van átjárás, de nem feltétlenül törvényszerű.

Feleségével, Lisztes Lindával együtt dolgoznak a filmeken, ezekben a művekben ő a rendező munkatársa. Hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? 0–24-ben a filmmel foglalkoznak?

Igen, és ez a napi huszonnégy óra egy teljesen más tudat- és fizikai állapot. Az utóbbi két nagyjátékfilmem egy-egy borzasztó sűrű és intenzív időszak alatt készült, az egyik 19, a másik 25 nap alatt. Ezek egészen elképesztő számok, ennyi idő alatt ezeket a filmeket nem is lehetett volna megcsinálni. Linda nagyon szoros értelemben az alkotótársam, munkatársam, és ez így nagyon szárazon hangzik, mert nem fedi le teljesen a valóságot: egy picit mindenhol ott van. A forgatókönyv írásakor segít, visszajelez, kritizál, megerősít vagy elbizonytalanít. Nem mindenben értünk egyet. Megnézi a castingvideókat is, elmondja a véleményét, de legfőképpen a szettben csak arra figyel, amire a rendezőnek igazán kellene. Én meg elviszem a balhékat, a konfliktusokat, a döntések nagy részét. A képernyőn történteket pedig négy szemmel nézzük, fantasztikusan apró finomságokat vesz észre, és jelzi.

Hibalistát vezet a filmjeiről. Hogy érzi, ez segít?

Semmi értelme, önsorsrontás. Bár nem teljesen, mert egyrészt öt éve tanítok és folyamatosan tanulok, és szerintem a hibából lehet a legtöbbet tanulni. Nincs olyan, hogy tökéletes film. Látok bennük hibákat, minél kevesebbet, annál jobb. Jelen állás szerint az Akik maradtakban lett legrövidebb a lista, de tizenkilenc dolgot felírtam, pedig ezek nagyon pici hülyeségek, olyasmik, amik elkerülhetetlenek vagy megoldhatatlanok voltak. Úgyhogy igen, létezik ez a lista. De az is fontos, hogy helyén kell kezelni a visszajelzéseket a munkafolyamat adott pontjain. Ha az első vágatot és a ráérkező visszajelzéseket túl komolyan veszi az ember, akkor egy életre elmegy a kedve a rendezéstől. A fényelés és a hangkeverés az utolsó pillanatban hatalmasat emel a filmen, ha jól csinálja az ember. Egy film lassú folyamat, borzasztó lassú, és nagyon sok helyen lehet még menteni és javítani, minden munkafázis során.
Hajduk Károly a Mesterjátszma egyik jelenetében. Fotó: Szilágyi Lenke

Családtagjai cameoszerepet játszottak a Mesterjátszmában.

Egy kicsit hagyomány, hogy apróbb szerepekbe rakom őket. Van egy négytagú, felszálló család a vonatnál, az apát – akit Rada Bálint alakít – nem engedi fel a kalauz. A feleség viszont a feleségem, a két gyerek pedig a sajátom. Vicces lett volna, ha én játszom az apát, de egy rendezés hatalmas stressz, pláne éjszaka egy vonatpályaudvaron, ahol egy gőzmozdonyra rálőnek, mindenhol ott vannak a kaszkadőrök és a statiszták – sikerült magamat meggyőzni, hogy ne én legyek az apa szerepében. A harmadik gyerekem pedig egy anyját kereső gyereket játszott a vonaton, közben meg egy anyuka keresi a gyerekét, de végül kiderül, hogy nem egymáshoz tartoznak. De a példa ragadós, mert Matyi fiam, Tóth Mátyás a Nyugati nyaralásban is főszereplő volt, és most a Királytalálkozó című Pozsgai Zsolt-filmben is főszereplő lesz, úgyhogy mások is látnak benne valamit. Külön öröm és büszkeség, hogy ez így történik, de nem cél, és nem is nyomjuk ebbe az irányba. Ameddig élvezi és keresik, addig ez lesz.

forrás: https://kultura.hu

Ma már szívesen elbújok a történetek mögé - Interjú Tóth Barnabással

Tóth Barnabás filmrendező már elég sok emlékezetes pillanatot okozott a magyar közönségnek, például, amikor Susotázs című kisjátékfilmjét négy éve beválogatták az Oscar-díj tíz kisfilmet tartalmazó rövidlistájára, nem sokkal később pedig az Akik maradtak című filmje került a 2020-as Oscar-díj szűkített listájára. Alkotásai hazai és nemzetközi szinten meghatározóak. Gyerekként számos film szereplőjeként ismerhette meg az ország, például játszott Bereményi Géza Eldorádó című filmjében. Barnabás a Momentán Társulat egyik alapítója, mára viszont nem társulati tag, idejét a filmkészítés tölti ki. Nemrég jelent meg legújabb filmje, a Mesterjátszma.

Az interjú a rendező irodájában készült, ahol a falak és a szekrények nem csupán impozáns filmplakátokkal, díjakkal és elismerésekkel vannak tele, hanem jegyzetekkel, feljegyzésekkel, idézetekkel, feladatokkal. Mondani sem kell, a beszélgetés során újabbak születtek…

Már eltelt egy kis idő a film megjelenése óta. Hogy vagy most, mennyire sikerült „elengedni” a bemutatóval együtt járó izgalmakat?

Először is muszáj kiemelnem a Juno 11-et, akik a filmet forgalmazzák. Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan remek csapatának ez az első olyan magyar filmje, amit nem ők gyártottak, de ők forgalmaznak. Mindent beleadtak és nyugodtan mondhatom, a bemutató előtti két és fél hónap csodálatos volt és rendkívül intenzív. Valahogy úgy lehet elképzelni, mint amikor egyfolytában koncertezik valaki. Ráadásul nem volt egyszerű a film marketingje sem: nagy kihívást jelentett, hogy egy ’56-ról szóló sakkos történetbe ágyazott magyar történelmi tévéfilmet végül közönségfilmként tálaljuk. Kemény pszichológiai munka, már csak azért is, mert akárhányszor nyilatkozom a filmről, nem utalhatok a történet legjelentősebb fordulataira, mert akkor spoilerezek.

Ha jól értem, abszolút széllel szemben haladtatok…

Igen, már csak amiatt is, hogy forgalmazásra nulla forintot kaptunk az NFI-től, ami nonszensz. Jelenleg járjuk az országot a filmmel. Az érzés, ami most bennem van, kettős: mivel azt látom, hogy a közönség nagyon szereti, pozitívan nyilatkoznak az alkotásról, a kritika is dicséri, ugyanakkor a nézőszám lehetne magasabb, mert most alig több egy átlagos magyar filmnél. Cél, hogy belátható időn belül felkerüljön a streaming felületek valamelyikére. Egyébként arra vagyok a legbüszkébb, hogy a húsz év alattiaknál nagyon eltaláltunk valamit, ők igazán szeretik. Egy nagyon picit azért csalódtam, méghozzá a számok miatt, ugyanakkor lelkileg emelkedett vagyok, kellőképpen feltöltött az önbizalomhullám, így ez segíthet a következő filmemnél is, legalábbis, ami a saját erőmet és hitemet illeti. Bár, ha kultúrpolitikai szemszögből nézzük, akkor úgyis nulláról kell kezdeni mindent, hiszen egy következmények nélküli országban élünk, mint ahogy annyi területen ezt látjuk Magyarországon. A Mesterjátszma kreatív részében nyakig benne voltam, egy-két évvel ezelőtt ez a szoba, ahol most ülünk, tele volt cetlikkel, feljegyzésekkel. Most az utómunkából is jócskán kivettem a részem, intenzív és megterhelő időszak volt.

Mikor kell elengedned?

Ma. Vagy holnap. A héten…

Származott bármi pozitívum abból, hogy a film nem kapott forgalmazásra támogatást? Ad ez valami plusz bizonyítási vágyat? Esetleg jobban összekovácsolja a stábot?

Az a helyzet, hogy én nagyon régen dolgoztam nulla forintból. Nem vagyok gerillafilmes – akiket egyébként nagyon tisztelek –, mint például Reisz Gábor, Hartung Attila, Kárpáti György Mór. Sorolhatnám azokat a tehetséges alkotókat, akik kénytelenek állami támogatás nélkül filmet készíteni. Egyébként a forgatási időszak – az a huszonöt nap – csodálatos volt, de adódtak nehézségek: rögtön az elején féléves csúszással kezdtünk pénzügyi okok miatt, pedig már minden készen állt. Az katasztrófa volt. A végén pont ugyanígy, és pont emiatt megint fél évet állt a dolog. Ahogy mondtam, még nem voltam ilyen helyzetben, eddig jó dolgom volt, s legszívesebben már csinálnám is a következőt, de valami mindig elvonja a figyelmemet. Egy tehetséges orosz rendező a Los Angeles-i reptéren azt tanácsolta: ne hagyjam, hogy mindenféle dolog elvonja a figyelmemet – ezt ki is írtam az íróasztalom fölé a falra, hogy állandóan a szemem előtt legyen. Ehelyett itt ülök az irodában, és a film közösségi felületeit kezelem, hiszen fontos az online jelenlét.

Egy alkotó soha nem lesz elégedett azzal az idővel, ami az alkotásra jut. Nem igaz?

Egyébként ez pontosan így van, mindemellett figyelni kell arra, hogy elég idő maradjon a családra. Plusz az egyetemen is tanítok. Szerencsére a színtársulatot mostanra elengedtem.

Miért hagytad ott a Momentán Társulatot?

Gyakorlatilag azért, hogy csak a filmkészítéssel foglalkozzak. Az időm negyedét elvette, és azért kicsit meglazultak már az érzelmi kötelékek is. Persze rengeteget adott az a sok-sok év, amit ott töltöttem, minden filmemnél többet és többet köszönhettem a társulatnak. Beleértve a Mesterjátszmát is. A mai napig táplálkozunk egymásból mind szakmailag, mind pedig emberileg. De még korábbra visszatekintve említhetném Földessy Margitot is, és az ő iskoláját, ahová tizenháromévesen kerültem. Ő megtanított arra, hogy hogyan használjuk a gyerekkor és az alkotás közötti összefüggéseket. Hogy meg kell tudni maradni gyereknek. Játékosságot és felszabadultságot tanított nekünk. Így megmaradhattunk felhőtlennek, és olyanoknak, akik el tudják engedni a dolgokat. Valahogy mindent zárójelben tudtunk nézni, ez mind fontos adalék lett a filmkészítéshez.

A művészetben ez egyértelmű, de az életben is tudod alkalmazni?

Jó kérdés. Úgy hiszem, mindkettőnél működik.

Földessy Margitnál még nem tudtad, hogy rendező leszel?

Amikor odakerültem, még színésznek készültem. Viszonylag hosszasan, egészen tizennyolcéves koromig efelé mentem. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem merült föl bennem a filmkészítés terve, hiszen már tizenkét évesen írtam forgatókönyveket. Ez csupán bizonyíték az érdeklődésre, ugyanakkor nem emlékszem, hogy tudatosan tervezgettem volna.

Amikor viszont egyértelmű lett, hogy ez az utad, akkor mi volt előbb: a forma, amelyen keresztül ki tudod fejezni magad, vagy valami konkrét téma, amit kifejezetten el szerettél volna mondani, mesélni?

Azt hiszem, erre jobban tudna válaszolni az, aki nagyobb rálátással nézi a filmjeimet. Valószínűleg engem a forma, a film érdekelt és érdekel ma is. Önmegvalósítási vágy már nincsen bennem. Egyszerűen élvezem a folyamatot, de ma már szívesen elbújok a történetek mögé. Próbálok médium lenni, de nem magamat közvetítem, hanem egy rajtam kívül álló történetet. Mindeközben azért a filmkészítés egy rendkívül összetett gazdasági, politikai, jogi, szervezési, menedzselési műfaj. Ez nem úgy működik, hogy kitalálom, mi legyen a következő filmem, és akkor az lesz. Az Akik maradtak anno a nyolcadik helyen szerepelt a listámon. Jelenleg úgy huszonöt anyag van a pakliban. Mindig vannak megérzéseim, meg különböző fokú lelkesedési időszakok, de, hogy mi lesz mindebből, az nagyon sok összetevős. Andy Vajna rendszere például egymás után utasította el a terveimet, konkrétan tizenhatot.

Hogyan éled meg belül, ha sorra elutasítanak?

Azóta kárpótolt a sors, nem panaszkodhatok. Bár, hogy azt az időszakot hogyan bírtam ki ép ésszel, nem tudom. Van egy csodálatos feleségem, Lisztes Linda, aki felajánlotta, hogy a döntnökök ajtaja elé fekszik hálózsákkal, és addig marad, amíg meg nem hallgatnak szóban. Ő egyébként ezt teljesen komolyan gondolta. Sokan hisznek bennem, ez mindenképpen nagy erő, illetve úgy gondolom, elég jól bírom a nyomást, kitartásra pedig bőven szükségem volt a korai kudarcok alatt. Azért most is érnek nehézségek a szakmában. Például nemrég megkerestek egy nemzetközi filmbe, ráadásul egy fantasztikus csapat, de nem jött össze, legalábbis eltűntek. Ugyanakkor ez még így is kellemesebb kudarc, minthogy 2009-ben nem válogatták be az első játékfilmemet a Magyar Filmszemlére. Az hatalmas pofon volt, de tovább léptem. Tudom ez most borzasztóan amerikai hangzású lesz, de én hiszek saját magamban. Látom a korábbi filmjeim értékeit, és érzem a filmterveimét is.

Gyerekként egyik szereplője voltál Bereményi Géza Eldorádó című filmjének. Mennyire számítottál a saját környezetedben csodabogárnak?

Annak azért nem nevezném magam, azt hiszem, inkább csak aranyos voltam.  Sokat szerepeltem, de a szüleim mindig gondoskodtak arról, hogy az iskola legyen az első. Azután jöhetett szóba bármi egyéb, ha kitűnő tanuló voltam. De ment is rendben, nem volt velem gond.

Soha nem volt félő, hogy elvisz a korai siker?

A szüleim mindig visszarántottak a földre, nagyon jól kezeltek. De az a helyzet, hogy soha nem voltam elszállva – eltekintve egy-két nagyon rövid évet, amikor kamaszodtam. Abban a két évben például csináltam magamnak névjegykártyát, és ráírtam, hogy „Tóth Barnabás: gyerekszínész, gimnazista”. De minden jel arra mutat, hogy épségben kijöttem ebből a korszakomból.

Ha az ember már gyerekként olyan hírességek körébe kerül, mint Bereményi Géza, Eperjes Károly, Pogány Judit vagy Eszenyi Enikő, akkor később kevésbé jön zavarba a nagy művészektől?

Azért én gyerekként nem a nagy rendezőt, meg a nagy színészeket láttam, hanem a bácsit meg a nénit. Egyébként velük már nem igazán vagyok kapcsolatban, bár tegnap a Bereményivel együtt léptünk fel a Zsidó Kulturális Napokon, mert az Eldorádót vetítették. Természetes, hogy gyerekként fogalmam sem volt arról, hogy Bereményi a Cseh Tamás partnere, vagy ha a Garas Dezső által rendezett A legényanyára gondolok, ott sem voltam tisztában azzal, hogy igazából ki Garas Dezső, és miket csinált korábban. Éppen ezért nem is tudtam átélni valódi partneri viszonyt. Később pedig – ha valakivel összefutottam ezekből az időkből – vagy megismertek, vagy nem, de mindig tiszteletbeli viszony volt.

Az Eldorádó forgatására mennyire emlékszel?

Főleg elmondásokból és a VHS-ek miatt él bennem tisztán. Apukám kijött a forgatásra, és nagyon sokat filmezett. Illetve Pallagi Anikó elsőasszisztens arra kért, hogy vezessek naplót a folyamatról. 1987-et írtunk és tudta, egyszer fontos lesz számomra. És valóban: első kézből van emlékem a forgatásról. Illetve van egy kép a filmben, amikor az Eperjes és az Eszenyi között ülök. Várj egy pillanatra, fel is írom, hogy elő kell keresnem…

A színészi alakításaidat szívesen nézed vissza?

Nem mondom, hogy sokat nézem magam, de nem menekülök a kép elől. Megnézem, mennyit öregedtem, vagy, hogy jól artikulálok-e, tehát figyelem magamat, de csak egészséges mértékig. A rendezéseimnél pedig hibalistát vezetek: most a Mesterjátszma kapcsán tizenkilenc dolgot írtam össze. Ezt egyébként nem önkínzásból teszem, hanem mert segíthet a következő filmnél.

Lakner Dávid, a Magyar Hang újságírója úgy fogalmazott a Mesterjátszámáról, hogy „Tóth Barnabás rendezői kézjegyét nem feltétlenül lehet elsőre felismerni.”. Szerinted milyen az a Tóth Barnabás kézjegy? Mitől lesz egy film Tóth Barnabásos?

Apropó, felírom gyorsan, hogy válaszolnom kell Lakner Dávidnak… Látod, így nem lehet elmélyülve dolgozni, alkotni. Nagyon nehéz ezerfelé figyelni. Egyébként tegnap a Bereményi ugyanezt csinálta: az esemény után lerohantak bennünket, hogy nyáron majd ide meg oda menjünk. A Géza is éppen regényt ír, de így nem könnyű. Mindeközben nyilván jó érzés, hogy azt csinálom, amit szeretek, s hogy van közönség… De a kérdésre visszatérve: nagyon nehéz erre válaszolni. Sőt, azt hiszem, elsősorban nem az én feladatom, hogy megfogalmazzam saját magamat. Talán nem is elegáns. De a human touch, az emberi érzés közvetítése: ezt szeretem legjobban. Amikor megérint a történet, a képi világ, a zene, a szereplők, jó esetben az összes. Ez a célom, hogy a filmem az érzelmeken keresztül érintse meg a nézőjét.

Mi a következő film? Hogyan tovább?

Fogalmam sincs. Itt van előttem egynéhány terv, és valószínűleg az lesz a következő, amit még nem vázoltam fel ide a papírjaimra.

Mennyire tudsz kitekinteni a film világából?

Sajnos elég könnyen. Szeretek focit nézni, a gyerekeimmel kirándulni, akik egyébként cserkészek. Óbudán egy nagy közösség részei vagyunk, rengeteg nagycsaládos, civil, szerethető társaság. Természetesen imádok színházba és moziba járni, és minél többet a gyerekeimmel lenni. Egyébként ők is szoktak szerepelni a filmjeimben, nagyon ügyesek, de azért nem bánom, hogy még nem olyan lelkesek e tekintetben. Ennek pont így kell lennie, aztán úgyis meglátjuk, hogy alakul.

forrás: https://art7.hu

Mestermű a Mesterjátszma a CineFesten

Igazi kétszer nézendő filmmel tért vissza a CineFestre Tóth Barnabás rendező. A Mesterjátszma vetítése után közönségtalálkozót is tartottak.

Vannak azok a filmek, amiknek a végén a néző eldönti, ezt még egyszer megnézem, mert olyan csavar volt benne, ami az újbóli megtekintésre egy teljesen más perspektívából láttatja majd a történetet, mint amit az ember elsőre tapasztalt tőle. Ide sorolom a Harcosok klubját, a Hatodik érzéket, a Más világot, a Legbelső félelmet, a Kontrollt és még sok másikat, aminek végén döbbentem.

Mesterműnek Tóth Barnabás Mesterjátszmája pedig azért nevezhető, mert nem egy csavar van benne, hanem legalább kettő!

Szpojler nélkül

Az idei, XIX. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál programfüzetében olvasható, hogy a program egyik kedvenc rendezője, Tóth Barnabás visszatér a fesztiválra. Az 1977-ben, Strasbourgban született szakember Akik maradtak című filmjére már világszerte felfigyeltek, amikor bekerült az Oscar-díjra esélyes alkotások közé. De övé volt a Susotázs és az Újratervezés is, amik szintén hódítottak az interneten. Most az 1956 utáni időkhöz nyúlt, és újra óriási sikerrel. A Mesterjátszma egy fiatal szerelmes vonatútját kíséri végig nyugatra.

A vonaton találkoznak néhány különös alakkal, akiknek a sakk a szenvedélye

– írják az előzetesben.

A történet Stefan Zweig novellája alapján készült. És további részlet nem is mondható el, mert akkor nem ütne a film.

Titkok a közönségtalálkozóról

Mint azt Fonyódi Tibor, a forgatókönyvíró elmondta, 1959-ben már készült egy 51 perces magyar tévéfilm a novellából, 2021-ben a németek csináltak belőle történelmi háborús drámát.

„Magyarrá akartam tenni a történetet, ezért nagyon érdekes kérdésekkel találtam szembe magamat, amikor elkezdtem kitalálni a cselekmény körülményeit. Az eredeti hajón játszódik, de Magyarországra jobban illik a vonat. Hova megy az a vonat? Nyugatra. Mi elől menekül a sakkozó? Egy diktatúra elől. Melyik legyen ez az időszak? 1956. Először Szurmay János producernek mutattam meg az anyagot, majd Barna beleszeretett. Pályázati pénzre volt szükségünk, így csak két év után valósult meg a film" – mondta a forgatókönyvíró, aki hozzátette, hét vagy nyolc verziója született meg a forgatókönyvnek.

A szerelmesek férfitagját, a film egyik főszereplőjét alakító Váradi Gergely szerint már-már kaszkadőrfeladatai voltak.

„Nagyon szerettem a fizikai munkát a forgatások ideje alatt. Nagyon jó élmény volt az egész, mégis alig emlékeztem bizonyos jelenetekre" – mondta, majd a közönségtalálkozón kiderült az is, szinte az egész filmet műteremben vették fel. Abban pedig a technika segített, hogy szétlőtt Budapestet mutassanak néhány jelenet hátterében.

Feketén-fehéren a sakkról

A papot játszó Hajduk Károly úgy nyilatkozott, időutazás volt.

„Nem most forgattuk, jó volt visszanézni, emlékeket idézett fel, eszembe jutottak az akkori benyomásaim. Meg azok az esték is felrémlettek, amiken a fiammal gyakoroltuk a sakkpartikat" – mondta.

Tóth Barnabás bevallotta, nem jó sakkban, pedig összehoztak egy házibajnokságot is a film készítőivel. Elmondta, nem gondolkodott szereplőkben, casting volt.

„Álomszereposztást hoztam létre, amivel nagyon elégedett és boldog vagyok – mondta, majd azzal zárta a közönségtalálkozót, hogy elárulta, odavan Miskolcért. „Nekem nagyon fontos ez a város és ez a rendezvény, mindegyiken voltam, tizenkilencedszer vagyok itt, bármikor szívesen jövök, mert sokat köszönhetek ennek a fesztiválnak. Nagyon-nagyon szeretem" – vallott érzéseiről, amit a közönség kitörő tapssal fogadott.

A Mesterjátszma november 9-től megy a mozikban, de ne feledje, kétszer fog rá jegyet venni!

forrás: https://www.boon.hu

A Susotázsról az Applia oldalán

Mészáros Fanni cégvezető visszaemlékezése, hogyan is indult az APPLiA és a Susotázs kapcsolata…

Egy szép őszi napon ücsörögtem az APPLiA Magyarország irodájában, és a bejövő emaileket olvasgattam. Egyszer csak a sok hivatalos és szakmai levél közé érkezett egy kicsit más jellegű, egy ismeretlen feladótól. Egy bizonyos Tóth Barnabás nevű filmrendező írt nekem, személyesen. Kíváncsian nyitottam meg a levelet, amelyben Barna a bemutatkozása mellé egy rövidfilm forgatókönyv-tervét is mellékelte.

Ahogy az nálam már lenni szokott, elkezdett pörögni az agyam, száguldottak a gondolataim. Annyira tetszett a forgatókönyv és Barna ötlete, hogy esetleg kérhetne-e hozzá szakmai segítséget az APPLiA Magyarországtól, hogy pár nap múlva már egy kávózóban ültünk és közösen ötleteltünk a lehetőségeken. Mondtam neki, hogy szerintem ez az egész történet annyira jó, hogy ne is az APPLiA Magyarország legyen a partnere, hanem én megpróbálnám bevonni az APPLiA Europe-ot, sőt, rábeszélni Paolot, az ügyvezető igazgatónkat, hogy ő maga szerepeljen a filmben. Barna kérdezte, hogy én nem szeretnék-e szerepelni benne. Erre – viccesen – azt válaszoltam, hogy majd, ha ő Paoloval a vörös szőnyegen fog sétálni a csillagokat jelentő Oscar-szobrocska átvétele felé, lehet, hogy meg fogom bánni, de úgy érzem, hogy nem, sokkal jobb lesz a filmnek, ha Paolo és az APPLiA Europe szerepel benne.

Ebben maradtunk tehát, én pedig elkezdtem fejben készülni arra, hogyan is tudok egy romantikus komédiát (aminek ráadásul akkor még Flört volt a tervezett címe) „eladni” egy hatalmas európai, szigorúan szakmai szervezetnek. Végül elküldtem egy hosszabb, három nap alatt legalább tízszer átfogalmazott, újra átolvasott, megint átfogalmazott emailt Paolonak, és izgatottan vártam a visszajelzést. Paolo gyorsan reagált, és jelezte, hogy neki nagyon tetszik az ötlet, de be kell mutassam azt egy videokonferencia keretében tartott prezentáción a kollégáknak. Remek, gondoltam, szóval készítsek hivatalos prezentációt az energiacímke-munkacsoportban egy Flört című romantikus filmben való szereplésről egy nemzetközi, háztartásigép-szakemberekből álló közönségnek.

Hmm… Végül úgy döntöttem, hogy ha már belevágtam, nincs visszaút, beleadtam anyait-apait, teleszórtam a prezentációt szivecskékkel, Oscar-szobrocskákkal, Osvárt Andrea képeivel (mert, hogy ő volt a film főszereplője), Paolo fényképeivel, és, persze, azért szakmai érvekkel is, hogy miért is jó ez az egész az APPLiA-nak. Annyira azt éreztem végig, hogy ez az egész egy szuper ötlet, szuper lehetőség, és egyszerűen nem lehet, hogy ne jöjjön össze! Össze kell jönnie! És össze is jött! Végül az APPLiA Europe szakmailag és anyagilag is támogatta a film elkészültét. Az energiacímke témáját kibővítettük a teljes körforgásos gazdaságra, és Paolo mellett Korrina kolléganőm is szerepelt a filmben. A filmben, amely végül számos hazai és nemzetközi díjat begyűjtve egészen a Oscar-jelölések tízes rövidlistájáig menetelt. Ez lett a Susotázs… Tóth Barnabás rendező rövidfilmje. Ahogy Barna később mondta, „…egy isteni szimbiózis történt igazából”.

Fontosabb elismerések, díjak

Oscar-díj jelölés a legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriában (valójában csak shortlist - a szerk.)

Rhode Island Nemzetközi Filmfesztivál – legjobb rövid filmvígjáték

Manhattan Rövidfilmfesztivál – „Ezüst Medál” a legjobb filmnek

Kinofil Manchesteri Nemzetközi Rövidfilmfesztivál – legjobb rövid filmvígjáték

Innsbrucki Természettudományi Filmfesztivál – legjobb film

Hickory Footcandle Filmfesztivál – legjobb rövidfilm

High Wycombe Fisheye Filmfesztivál – legjobb rövidfilm, színész, forgatókönyv

Marosvásárhely AlterNative – fődíj

Szentpétervári Orosz Indie Filmfesztivál – legjobb színész Göttinger Pál

Hét Domb Filmfesztivál – legjobb kis-játékfilm

forrás: https://teszt2.applia.hu/susotazs/

Legtöbbször ezzel álmodunk mindketten

Legtöbbször ezzel álmodunk mindketten - Tóth Barnabás és Lisztes Linda a Mesterjátszmáról. 

Lezajlott Tóth Barnabás rendező legújabb, Mesterjátszma című filmjének forgatása. Ez alkalomból nemcsak a Momentán Társulat alapítótagját kérdeztük (mint eddig már oly sokszor, legutóbb itt és itt), hanem állandó munkatársát és feleségét, a szintén Momentán-tag Lisztes Lindát is. PÁROS INTERJÚ.

Zoomon találkozunk, Linda már a kamera előtt ül, a kislányuk ágyán, Barna fél perccel később lép be a szobába - valakivel még épp beszélt telefonon.

Linda: Nézd már, Barna, mit találtam beépítve a gyerek ágyába! Itt rejtegeti ezeket a füzeteket ki tudja, mióta.

Átnyújtja a füzetet, Barna nevet, elteszi.

Még jó, hogy online csináljuk az interjút. Sziasztok!

Barna: Szia Julcsi!

Azért ültünk le beszélgetni, mert nemrég fejeztétek be a forgatást. Meséltek kicsit, hogy áll most a Mesterjátszma?

B: Január eleje óta vágjuk. Először feldolgoztuk a 45 órányi felvett anyagot (ez a 45 nem számít soknak, a Fehér Isten például 100 óra volt állítólag): végignéztem, kijegyzeteltem, és készült egy első, 100 perces nyersvágat. Ez inkább ijesztő, mert annyi minden nincs még készen.

L: Mivel még nincs meg a digitális utómunka, egy jelenetben például látszik, ahogy a stáb sürgölődik a csak félig megépített díszlet körül, miközben a színész nagy átéléssel játszik. Szóval ez még nem az igazi.

B: Nyers az anyag, de izgalmas és lelkesítő, mert egész más, mint az eddigi filmjeim. Ez egy történelmi krimi, Stefan Zweig Sakknovellája alapján készült, de az 1956-os eseményekre adaptálva. A Budapestet elhagyó utolsó vonaton játszódik, tele fordulatokkal: van benne akció, verekedés, lövöldözés, ármánykodás.

Szakmailag nagyon izgalmas és tanulságos.

Nem véletlenül beszélgetünk most hármasban, hiszen Linda, te is dolgoztál a filmben. A te szereped pontosan mi volt?

L: Én a rendező munkatársa vagyok. Ez azt jelenti, hogy már a forgatókönyvírásban részt vettem, az operatőrrel együtt, a forgatás alatt pedig szinte végig a monitor mellett ültem.

B: Lényegében ezt a filmet, a story vázát hárman hoztuk össze: az operatőr, Másik Szőke András, Linda és én. A párbeszédeket én írtam meg, például hogy „Jó napot kívánok, kérek egy pohár vizet”. De hogy valaki bemegy vizet kérni a boltba, azt hárman.

L: Egyébként bevett gyakorlat, hogy van “rendező munkatársa”, külföldön is, de magyar rendezőknek is van.

B: Igen, sok esetben a rendező alkotótársa rendező munkatársaként a felesége. Tarr Bélának a Hranitzky Ági, Mundruczónak a Wéber Kata, ő is írja a könyveket, Pálfi Györgynek Ruttkay Zsófia, Hajdu Szabolcsnak Török-Illyés Orsolya... Szinte nem is tudok hirtelen olyan rendezőt mondani, akinek nincs ott a felesége alkotótársként.

Linda sokkal nyugodtabb, összeszedettebb tud lenni a forgatáson. Tudja, mit akarok, mert átbeszéltük hosszú hónapokon át. És az alatt a másfél óra alatt, amíg nekem másfél év munkáját kell odasűrítenem, ő jobban fókuszál. Nem veszti el annyira a fejét, és nem megy bele olyan hímsoviniszta-alfahím csatákba, amilyenekbe nekem néha bele kellett mennem.

L: Igen, ha Barna éppen elbizonytalanodik, mert mondjuk az operatőr azt mondja, hogy sötét jelenet legyen, de ő eredetileg világosat akart, akkor emlékeztetem, hogy másfél hónapja mit beszéltünk meg.

Segíted szakmai és emberi helyzetekben?

B: Igen, sokszor van olyan, hogy gyorsan ránézek, hogy kell-e még egyszer venni a jelenetet. Vagy szól, hogy kék helyett pirosat mondtak. És ugyan én döntök, de abszolút meghallom, amit mond.

L: Sok munkatárs, sok kérdés van. Némelyikre én is tudok válaszolni, akkor az mindenkinek könnyítés, mert így is rengeteg mindenre kell Barnának odafigyelni.

B: Van olyan jelenet, amiben egy hosszú gőzmozdony indul el egy garázsból. Statiszták ülnek mind a négy kocsijában, közben fegyveresek lőnek rá, kaszkadőrök ugranak fel-le, és még egy család kisgyerekekkel is felmászik. Ilyen tömeg akciójelenetekben annyiféle hibalehetőség van és annyifelé kell figyelni, hogy örülünk, ha dobozba kerül estére egy olyan jelenet, ami jóra vágható. Szinte. És Lindának van arra is energiája, hogy a színészeket emberileg támogassa, törődjön velük.

L: Igen, bár a forgatás alatt leginkább a monitor mellett voltam.

A Momentánból egy forgatás során lényegében kivonultok. A saját “civil” életetekből is kivonultok ilyenkor?

L: Igen, a forgatás ideje alatt, hat hétig heti hat nap hajnali 5-re jön értünk az autó és estig ott vagyunk, aztán alszunk és kezdődik elölről. Van, amikor már hajnalban felriadok, hogy valamelyik szereplőnek inkább más motiváció kéne.

B: Igen, legtöbbször ezzel álmodunk mindketten. És erről beszélünk már a kocsiban, még a kocsiban, oda-visszaúton. Aki már csinálta, az esetleg el tudja képzelni… Van ez a cinikus mondás, hogy ez olyan, mint a háború, csak itt a műhavat és művért is te csinálod, a háborúban legalább ez a kettő adott.

A Covid mennyire veszélyeztette a forgatást? Ősszel még elég magasak voltak a számok.

B: Mindennap borotvaélen táncoltunk, mert ha a 15 színész között akár egy covidos eset van, akkor vége. Jön a következő produkció, és nem lett volna helyünk a stúdióban. Ennek az esélye minden nap 50% volt, hogy lesz-e film. Volt, amikor öt ember volt covidos a stábból, öt!

L: Szerencsére olyanok, akiket viszonylag gyorsan lehetett helyettesíteni.

Ez elég stresszesnek hangzik. Bár gondolom egy forgatás mindig stresszes.

B: A Joker rendezője, Todd Philipps mondja, hogy a forgatás az az ár, amit fizetsz a vágásért. A vágás szerintem olyan, mint a szobrászat: Hozok egy óriási kőtömböt, aminek nekiestünk vésővel, kivéstük, most már látszik, hogy mi lesz belőle. De még jönnek az egyre finomabb vésők, a végén a csiszolópapír mint a hangkeverés metaforája. Az meg már nagyon jó lesz. Remélem!

L: Én nagyon élvezem és szeretem a forgatást. Ez pedig nagy élmény volt a profizmus miatt is. Eleve ha bemész az Origo Stúdiójába, az olyan, mintha Los Angelesbe lépnél be. Ráadásul a mellettünk lévő műteremben forgatott Jórgosz Lánthimosz Emma Stone-nal és Willem Dafoe-val. Ennek azért van egy hangulata.

Az Origo Stúdióját az, aki még sosem járt ott, hogy képzelje el?

L: Van egy nagy telek, ahol óriási gyárépület-szerű dobozok vannak. Hatalmasak, és hangszigeteltek belülről, fölülről, tehát semmilyen hang, még az eső kopogása sem hallatszik be sehonnan

B: Teljesen üres, óriási épület, ahova bármilyen eszközt, kelléket, berendezést hozhatsz. Nagyon profi. Leginkább olyan, mint az IKEA. Volt egy nagy termünk, ahol az egyik sarokban egy börtöncellát rendeztünk be, ettől 10 méterre volt egy vonatkocsi, 20 méterre egy marhavagon és 40 méterre egy konyha. Eközött a négy helyszín között cikáztunk.

Ebbe a “cikázásba” mennyire fér bele az improvizáció, akár a jelenetekben? Mennyire használod, használjátok?

B: A forgatókönyvfejlesztéshez használtam, abszolút. Szoktam használni, a Susotázs című filmben Göttinger Pali rengeteget imprózott és végül az alapján átírtam a könyvet.

(Ha esetleg még nem láttátok, a Susotázst itt tudjátok megnézni.)

B: Ebben a filmben pedig például a final confrontation a két főszereplő között egy hosszú beszélgetés, azt 40%-ban a színészek írták. De vagy az öltözőben vagy a próbateremben.

L: Ez a méretű stáb, ez a film, ez a rövid idő nem is alkalmas erre. A film egy tömött vonaton játszódik. A háttérben jönnek-mennek statiszták, akiket külön rendezők tesznek fel.

B: Például amikor azt mondja a főszereplő, hogy pogácsa, akkor egy statiszta kinyitja a vécéajtót hátul. Ha nem azt mondja a főszereplő, hogy pogácsa, akkor nem nyitja ki hátul a statiszta a vécéajtót és összeomlik a jelenet. Szóval a forgatás alatt kevésbé volt helye az imprónak.

Olyan nevek vannak ebben a filmben, mint Mácsai Pál, Péterfy Bori.

L: Igen, és nemsokára a főszereplő, Váradi Gergő is ismert lesz: indul az HBO-n A besúgó című sorozata.

B: És reméljük, a másik főszereplő, Varga-Járó Sára is befut ezzel a filmmel. Nagyon jó lenne…

A szereplők kiválasztásakor mennyire szempont, hogy a “húzónév”, az ismertebb színész behozza a moziba vagy képernyők elé a nézőket?

B: A legfontosabb szempont, hogy ő-e az a karakter vagy sem.

L: Egyik szereplő sem azért lett, mert ő húzónév vagy híres. Péterfy Bori nem azért lett benne, mert a neve viszi a filmet, hanem mert annyira ráillett a szerep.

B: Engem korábban már többször nagyon meggyőzött vásznon vagy színházban.

L: Na meséld el a castingot!

Ezt Barna tolmácsolásában meg tudjátok nézni videón:

B: A Mácsairól is ugyanezt el tudom mondani.

L: Igen, ő fantasztikus színész és nagyon jó komikus vénája van. A forgatás szünetében elkezdtek egy rosszul sikerült plasztikai műtétet utánozni Dóra Bélával, és mindenki fetrengett a röhögéstől.

B: Elképesztő vicces, okos, nagyon érzékeny, gyilkos humora van. És mindent így csinál (csettint egyet). Tudta tökéletesen a szövegét, azonnal tudott mindent, értette, amit mondtam, nem kellett egynél többször elmondani semmit.

L: Igen, ha ugyanúgy kellett, pontosan ugyanúgy megcsinálta, ha teljesen másképp, akkor úgy.

B: Tűre pontosan megcsinálta. Első nap elmondtam, hogy én a nagyon pici vagy nulla mimikát szeretem, még a szemöldök sem kell, semmi. És onnantól úgy volt.

A végén pedig visszajelzett, hogy nagyon igényesnek érezte a munkát, úgy érezte, hogy jó kezekben van. Pedig a hízelgés áll tőle a legtávolabb – pláne nekem, most mit hízelegjen. Szóval jólesett.

Azt mondtad a beszélgetés elején, hogy most még csak kezd kibontakozni a kőtömbből az anyag. Mit vártok a filmtől? Egyáltalán: mennyire számít az utóélete?

B: Nagyon fontos, életbevágó. Mert minden film lehet az utolsó, nemcsak azért, mert meghalsz, hanem azért is, mert ha nem sikerült, akkor eltemetnek.

De amikor készül a film, akkor semmiképp nem lehet szempont nálam, hogy “fesztiválosabb” legyen vagy jobban vegyék.

L: Illetve úgysem tudod kiszámítani.

B: Csak az szempont, hogy jó film legyen. Nekem a néző számít. Méghozzá a hétköznapi néző. Legtöbbször a szembeszomszédot szoktam elképzelni: ő ne unatkozzon, őt megérintse, ő nevessen, ő érzékenyüljön el.

L: Amikor a Momentánban csinálsz egy előadást, akkor látod, hogy legalább az a 100-130 ember értékeli. De amikor elkészítesz 3 év munkája után egy filmet, akkor ilyen visszajelzés nem jön. Ezért jólesőek a fesztiválok, díjak: visszajelzés arra, hogy amit csináltál, az valakinek tetszett.

Hol fogják játszani és mikor?

B: Ez hivatalosan egy TV-film, a Duna TV-nek van elsődleges sugárzási joga. De bízom benne, hogy lesz moziban is. Elsőfilmes, lelkes producercsapat van mögötte, akik sokat várnak a filmtől, ezért reméljük, jó kampánya lesz és jó utóélete. Ehhez a legrövidebb út egy jó fesztivál, reméljük, ez összejön.

Szerintem június környékén már lesz belőle egy olyan változat, amit be tudunk mutatni.

Még egy utolsó kérdés: mi a következő terv? Hofi?

B: Igen, most a Hofi-film eldől március-április környékén, hogy lesz-e vagy nem. Ha lesz, az szuper lenne, minden szempontból. Akkor a következő két év intenzíven és munkával telne. Az egy nagyon más film, több könnyedséggel, humorral.

Ha nincs, akkor is vannak tervek. De erről majd később!

L: Most nekem a következő nagy projektem a kapolcsi Momentán Udvar művészeti vezetése, a napokban állítjuk össze a programtervet, az idei koncepciót, szóval most ebben vagyok benne nyakig.

B: A Momentánban engem legközelebb jövő vasárnap (02.27-én a délutáni RögvEstben) láthatnak a nézők, és amíg nem forgatunk újabb filmet, én is leszek, Kapolcson is, mindenhol!

Köszönöm szépen a részletes beszámolót!

B&L: Mi köszönjük az érdeklődést!

forrás: https://momentantarsulat.hu/

Chuchotage—Separating Fact from Fancy: A Film Review from an Interpreter’s Perspective

INTERPRETERS FORUM By Daniel Sherr


Chuchotage—Separating Fact from Fancy: A Film Review from an Interpreter’s Perspective

How many hours have I spoken in these dark, tiny booths, hidden in the back of the room? I’m a man in the shadows. I’m not part of the protocol, yet here I am, interpreting politicians, tradesmen, lawyers. I’m the guardian of secrets. Countries and millions depend on me. I live by strict rules. Nothing ever puts me off. Except you.

I’ve never been so confidential with someone before. Except you...I see you’re listening to me. There are 70 people in that room, but you’re the only one hearing me. I flew over half of Europe, I got up at 4:00 a.m., landed in Prague at 7:00 a.m., and have been watching you since 9:00. Can’t take my eyes off you since then...I want to meet you. I want to see you. Up close. I want to hear your voice. For you I would step out of the shadows into the light.

—from a scene in the film Chuchotage

Read this review here.

SUSOTÁZS – ONLINE AZ OSCAR RÖVIDLISTÁS FILM OSVÁRT ANDREA, GÖTTINGER PÁL ÉS TAKÁCS GÉZA SZEREPLÉSÉVEL

Tóth Barnabás Susotázs című filmje 2019-ben a rövidfilmek kategóriájában versenyezett az amerikai filmakadémia díjáért. Beválogatták az Oscar-díj 10 kisfilmet tartalmazó rövidlistájára is.



A két magyar szinkrontolmács napja úgy indul a prágai nemzetközi hűtőgépgyártó konferencián, mint bármelyik másik munkanap. Mikor azonban megtudják, hogy mindössze egy személy hallgatja őket, és az egy csinos nő, az események több, nem várt fordulatot vesznek.

Tóth Barnabás rövidfilmje Göttinger Pál, Takács Géza és Osvárt Andrea főszereplésével először a 6. Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon volt látható. A kisjátékfilm ezt követően bejárta a világ filmfesztiváljait, többek között díjazták az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon, a Manhattan-i Rövidfilmfesztiválon, a Rhode Island Nemzetközi Filmfesztiválon és az Innsbruck-i Természetfilm Fesztiválon, de szerepelt Palm Springsben, Moszkvában és a miskolci CineFesten is.

Tóth Barnabás korábban olyan sikeres kisjátékfilmeket rendezett, mint az Újratervezés, a Van egy határ, a (Terep)szemle, és a Vonaton. Első játékfilmjét Rózsaszín sajt címmel 2009-ben készítette.

Forrás: https://szinhaz.online

Susotázs – megnézhető Tóth Barnabás Oscar-díj-rövidlistás magyar filmje (VIDEÓ)

Tóth Barnabás Susotázs című filmje 2019-ben a rövidfilmek kategóriájában versenyezett az amerikai filmakadémia díjáért. Beválogatták az Oscar-díj 10 kisfilmet tartalmazó rövidlistájára.

A Göttinger Pál, Takács Géza, Osvárt Andrea főszereplésével készült alkotás két magyar szinkrontolmács egy napját mutatja be egy prágai hűtőgépgyártó konferencián, ahol az események nem várt fordulatot vesznek. Próbálják kitalálni, ki is lehet az az egyetlen személy, aki az ő csatornájukat hallgatja, majd igyekeznek felhívni magukra a számításba jöhető csinos nő figyelmét.

forrás: https://www.atempo.sk/

Susotázs - a teljes film megjelent az interneten!

During a professional conference in Prague, two simultanous interpreters in the Hungarian booth realize that only one person is listening to them and vie for her attention. 

• This short film won following awards: 
• Best Comedy Short / Flickers’ Rhode Island Film Festival 
• Best Narrative Short / Foodcandle Film Festival, Hickory 
• Silver Medal (+ Best Actor Nomination) /Manhattan Short Film Festival 
• Best Short Film / ROFL Madrid 
• Best Film on Future Energy and Resources / Innsbruck 
• Best Actor / St Petersbourg – 1st Russian Indipendent Festival 
• Best Euro Short, Special Mention for Best Actor / Manchester Kinofilm Fest 
• Best Short Film / Cortocircuito, Saviano, Italy 
• special Sziget award / Busho Budapest Short Film Festival 
• Audience award / Rákospalotai Röfi 
• Special award / MAFSZ 
• BEST film, screenplay, actor, prod. design, editing, air&makeup / Fisheye Festival, Bucks, USA 
• Audience award / Parkfilmern, Führstenwalde 
• Grand Award / Alter-native Festival, Tirgu Mures 

///////////////////////// Subscribe for more shorts: https://goo.gl/39Zrzi​ ///////////////////////// 

Original title - Chuchotage (Susotázs) 

Director / writer - Barnabás Tóth 

Producers - Lajos Tóth, Andrea Kuczkó, Gábor Rajna, Gábor Sipos, Judit Stalter, Barnabás Tóth 

Cast - Pál Göttinger, Géza Takács, Andrea Osvárt 

Music - László Pirisi 

Year - 2018 

© Licensed by New Europe Film Sales

Egyszerre három filmen dolgozik Tóth Barnabás

Talpra állás, Hofi Géza és sakkjátszma

Az Akik maradtak rendezője abban a szerencsés helyzetben van, hogy több projektje is a megvalósulás esélyével kecsegtet. A mai kamaszokat akarja megszólítani a Hoppárézimi vagány gyógyulástörténetével, nevetve olvasta végig a készülő Hofi-film forgatókönyvét és Wes Anderson után őt is megihlette Stefan Zweig. Halálra ítélt boszorkányokról is mesélt nekünk, illetve arról, mi a helyzet Hollywooddal.

„A kezdetek óta mindig több filmterven agyalok egyszerre, ez a normális állapotom” – árulta el Tóth Barnabás. „Sosem az ötletek hiányával volt a gond, hanem azzal, hogy kapunk-e rá anyagi támogatást. Most új helyzet van, élesben dolgozhatok három olyan terven, amiket a rendszer befogadott.”

A rendszer a Nemzeti Filmintézetet jelenti, a befogadás pedig azt, hogy három filmterve van túl egy vagy több sikeres elbíráláson. A megvalósulástól a Hoppá munkacímű filmterve áll a legmesszebb, a forgatókönyv fejlesztésére kaptak 3 millió forintot novemberben.

Újból eljutni a startvonalig

Az 1987-ben megjelent, nagy sikert aratott Hoppárézimi című regény adaptációját a szerzővel, Zemlényi Zoltánnal írja közösen. A könyv egy kamasz srác felépülését meséli el, egy szörnyű balesetet után újra meg kellett tanulnia járnia és beszélnie. Zemlényi a saját életét vetette papírra, 1985-ben egy Trabant elütötte az Oktogonnál, agyműtétet kellett végezni rajra, egy hónapig kómában volt, naplóját egy újjal pötyögte le egy írógépen, amiből később a gyógyulását megörökítő Hoppárézimi lett. 

„Ez egy szép, vagány és vicces fejlődésregény egy kamaszról, akinek így szól a mottója: nekem az lett a cél, hogy eljussak a startig” - mondta Barnabás, aki tíz évesen olvasta a könyvet, és nagy hatást gyakorolt rá. Többször is felvetődött már, hogy a jelenbe helyezik a történetet, de most úgy áll, hogy meghagyják a nyolcvanas években.

„A mai kamaszokhoz akarunk szólni. Akár ifjúsági filmnek is nevezhetném, de nem teszem, mert ezzel elijeszteném őket. Hiába ismerünk sok szép ifjúsági filmet a múltból, ez a műfaji megjelölés az utóbbi évtizedekben elhasználódott, pejoratívvá vált.”

Az alkotói folyamat elején tartanak. Zemlényi húsz évvel ezelőtt írt egy forgatókönyvet, azt helyezik új alapokra Tóth Barnabással, akinek az érkezésével jobban tud majd érvényesülni a filmes dramaturgia. Lényegében egy új first draft (első változat) írásába kezdenek bele. Fontos, hogy a Hoppá csak munkacím, biztos, hogy nem ez lesz a végleges. Legfőképpen azért, mert Maár Gyulának volt egy azonos című filmje.

A leghíresebb magyar humorista

„A Hofi-film first draftja készen van, mi már olvastuk Mécs Móni producerrel, és baromi erősnek érzem: vicces, mély és fordulatos” - tért át a következő filmtervére Barnabás, amely a legendás humorista, Hofi Géza és kollégája, Komlós János kapcsolatáról szól. „Egy nagyon jó csapat állt össze, Horváth Áron és Petrik András a két író, Bárány Márton a dramaturg, Bodzsár Márk pedig a belső fejlesztőnk a filmintézetnél.”

A film Hofi életének tíz évére koncentrál, 1969-ben kezdődik, amikor a humorista bekerül a Mikroszkóp-színpadra, és 1980-ig, Komlós haláláig meséli el az eseményeket. Hofi gyári munkásként dolgozott, mielőtt paródiáival ismertségre tett volna szert, Komlós ezzel szemben az AVH kihallgató-tisztje volt az ötvenes évek elején, és később is a pártvezetés bizalmi embere volt.

Kettejük kapcsolata alighanem bővelkedik az izgalmas részletekben, és a film Hofi életének azon aspektusával is foglalkozni fog, hogy a humorista önjáró kritikusa volt-e a szocialista rendszernek, vagy a vezetés jóváhagyásával cselekedte ezt, és szelepként működött, amin keresztül az emberek kiengedhették magukból az elégedetlenségüket, frusztrációikat. „Erről van álláspontja a filmnek, és az nem fekete-fehér” - árulta el a rendező.

Emellett Hofi magánéleti eseményei, az anyósához fűződő viszonya is a film tárgyát képezik. A műfaja dráma, de közben iszonyúan vicces: „Nagyon ritkán nevetek forgatókönyvet olvasva, de itt már az 50 oldalnál azt éreztem, fáj a hasam a sok nevetéstől.” Ha ez a film megvalósul, ez lesz az első olyan munkája Tóthnak, amelyben íróként nem, csak rendezőként vesz részt.

A produkció kardinális kérdése természetesen az, hogy ki játssza el Hofit. „Már rengeteget gondolkodtam ezen, de még ott sem tartok, hogy egy ötös listánk legyen” - válaszolta a rendező. „Meglepő nevek is keringenek a fejemben, olyanok, akik nem hasonlítanak rá, de ne felejtsük el, hogy ebben a filmben még egy fess fiatalember Hofi, és nem egy kopasz, pocakos középkorú férfi. Valamint a magyar make-up egyre jobb, és lehet már ügyesen maszkolni egy színészt.”

Sakk és diktatúra

Stefan Zweig többek között Wes Andersont is megihlette, az osztrák író regényei inspirálták a Grand Budapest Hotelt. Leghíresebb művéből, a Sakknovellából számos filmes feldolgozás készült az elmúlt hetven évben, 1959-ben például Várkonyi Zoltán rendezett belőle tévéjátékot, 2021 elején jön belőle a legújabb német változat. Nemrég jártak le a szerzői jogok, és váltak ingyenesen felhasználhatóvá az író művei. Ujj Mészáros Károly monodrámaként viszi színpadra a Sakknovellát jövő nyáron, Göttinger Pállal, a Susotázs egyik tolmácsával a főszerepben.

Szurmai János producer, az S.O.S. Szerelem írója kereste meg Tóthot egy újabb adaptáció tervével: „Szeret sakkozni, szereti Zweigot, és a tavaszi karantén legelején azzal az ötlettel állt elő, hogy dolgozzuk fel a Sakknovellát, de eltérő módon, mint a többi film.”

Szurmai jelentősen átdolgozta a kisregény történetét. Amíg az egy tengerjáró hajón játszódott, és az egyik utas a nácizmus elől menekült, addig a film időpontja 1956, és egy vonaton menekülnek benne az akkori kommunista rendszer elől. További komoly változtatás az eredetihez képest, hogy nem egy egyedülálló férfi, hanem egy fiatal pár próbálja maga mögött hagyni a szülőföldjét, így női főhőse is lesz a filmnek.

„Szellemesen és ügyesen fűzte össze a sakkot 1956-tal, ez egy mély és összetett filmet ígér” - dicsérte Barnabás a forgatókönyvet. Az időzítést is szerencsésnek gondolja: „A vezércsel nagyon jót tett az ügynek, előtte a sakk idejét múlt dolognak tűnhetett a legtöbb ember számára.” Az év egyik legsikeresebb tévésorozatává vált a Netflix produkciója, az Anya Taylor-Joy által eljátszott sakkzseni rengeteg ember kedvét hozta meg a játékhoz.

A három projekt közül ez áll a legközelebb a megvalósuláshoz. 295 millió forintot kapott gyártásra a Filmintézet tévéfilmes pályázatán. Vagyis megvan rá a pénz, de egyszer még a döntőbizottság elé kell járulniuk, mivel kértek még egy kör forgatókönyvfejlesztést. A könyv következő változatát leadták, és a bizottság megerősítő döntésére várnak.

Barnabásék a stáb néhány tagját már kiválasztották, ismét a Susotázs operatőrével, Másik Szőke Andrással fog dolgozni. „De még nincs irodánk, nem égnek a telefonok, mert mi van, ha mégis többet kell várni, mint hittük” - intett óvatosságra, és ugyanebből az indokból az általa kigondolt színészeket sem akarta megnevezni.

Amerikai álom

Az Akik maradtak számos neves külföldi fesztiválon szerepelt, az Oscar legjobb nemzetközi film kategóriájában bekerült a szűkített listára, vagyis a legjobb tíz közé. A 2. világháború után játszódó dráma, és vele együtt a rendező bekerült a nemzetközi filmes vérkeringésbe, amerikai és angliai producerek figyeltek fel rá és keresték meg: többek között egy Oscar-díjas forgatókönyvíróval is elbeszélgetett.

„Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy rögtön előállnak egy ajánlattal, és kérdezik, mikor tudok repülőre ülni. Tapogatózó beszélgetéseken vagyok túl” - tette hozzá sietve. „Kedvesen eldiskurálunk, aztán hetekre vagy akár örökre eltűnnek. A COVID is biztosan közrejátszik abban - a járvány a filmipart is nehéz helyzetbe sodorta -, hogy ez egy rendkívül akadozó és lassú folyamat. Erről Nemes Jeles László és Mundruczó Kornél tudna beszélni, ők már évek óta ott vannak a tűz közelében, engem pedig elért a füstje.”

Barnabás kifejezetten híres regényeket olvasott el újra az őt megkereső producerek kérésére (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, Arthur Koestler: Sötétség délben), de leszögezte, ezek tényleg csak kötetlen beszélgetések voltak, nem tart ott, hogy hírbe lehessen hozni ezekkel a feldolgozásokkal. Úgy képzeli, hogy rajta kívül tíz másik, a pályája hasonló szakaszában tartó rendezővel is beszélgetnek. A forgatókönyv már ott van mondjuk Agnieszka Holland vagy Stephen Frears asztalán, és B-tervet keresnek, ha esetleg az igazán nagy név mégsem vállalná el.

Három filmterve is a megvalósulás esélyével kecsegtet, Tóth Barnabás azon kevés rendező közé sorolja magát, akiknek jelenleg nem lehet okuk panaszra. Ettől persze még több olyan saját ötletből íródott szerelemterve van, amit visszautasított a Filmalap, később pedig a Filmintézet. Arra kértük, hogy engedje el a fantáziáját, és árulja el, melyik fiókjában pihenő filmötletét valósítaná meg, ha egyik nap egy dollármilliókat lobogtató, és azt nagyvonalúan felajánló producer kopogtatna az ajtaján.

„A Boszorkányokat készíteném el” - válaszolta némi töprengés után. „Ez egy Könyves Kálmán idejében játszódó történelmi akciófilm, amin már régóta dolgozunk, legutóbb egy négy részes mini-sorozatot írtunk belőle. Boszorkányoknak hitt, halálra ítélt nők a főszereplői, akik bujkálni kénytelenek, és ha a szükség úgy hozza, megvédik magukat a támadásoktól.”

forrás: https://magyar.film.hu/

Író, rendező, színész, aki flörtöl az Oscarral – Tóth Barnabás a Kult50-ben

Tóth Barnabás úgy tűnik, párosokban a legjobb. Legyen az az útirányon vitatkozó házaspár, munkáját kicsit feldobó szinkrontolmács, vagy egy középkorú férfi és egy kamaszlány valószínűtlen családkísérlete.

Védnök: Deák Kristóf

Elismert teljesítmény: Az Akik maradtak című film

Susotázs és Újratervezés című rövidfilmjeit a közönség és a szakma is imádta. 2019-ben egészestés filmmel – Akik maradtak – jelentkezett a mozikban és az Oscar-díjat odaítélő Amerikai Filmakadémiánál.

A holokauszttal számos film foglalkozott már, de kevesen mentek egy lépéssel tovább, hogy megmutassák, mi következett utána. Török Ferenc 1945-jében egy közösség birkózik meg a traumával. Tóth Barnabás az egyes emberek szintjére bontotta vissza a szálakat, szinte kamaradarabban vizsgálta a holokauszt hatását két ember életére. Klára, a kamaszlány egyedüliként maradt életben a családjából, „itt felejtették”. A negyvenes nőgyógyász, Aldó pedig egyedüliként tért vissza: felesége és gyerekei nélkül. Az életben maradás pedig néha elviselhetetlen teher. A két semmiben lebegő ember a külvilág számára érthetetlen relációban összekapaszkodik – családot alkot.

„Egy ilyen trauma után egymásra találva, a szeretet erejével, két ilyen tiszta ember tiszta kapcsolatán keresztül a reményről és a pozitív folytatásról szerettem volna beszélni” – nyilatkozta Tóth Barnabás a filmről. „Szobrot akartam állítani egy hősnek.”

Szőke Abigél első főszerepe rögtön olyan hitelesre sikerült, hogy sorra hozza el a nemzetközi fesztiváldíjakat, partnere, Hajduk Károly pedig alakításával szintén bekerült a Kult50 idei tagjai közé.

A II. világháborút követő években játszódó film díszletei, látványa és helyszíne Rajk László utolsó munkája. Operatőr: Marosi Gábor. A forgatókönyvet F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus Férfiidők lányregénye című könyvéből írta a rendező és Muhi Klára. Az Akik maradtak a Telluride Film Festivalon mutatkozott be 25 film között, olyan rendezők alkotásai mellett, mint Pedro Almodóvar, Agnès Varda vagy Werner Herzog. Az Oscar-díjért folyó versengésben pedig shortlisten volt a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, vagyis megismételte azt a bravúrt, amit Susotázs című kisfilmjével: bekerült az aranyszoborra esélyes tíz film közé.

Tóth Barnabás szó szerint a filmezéssel és színjátszással nőtt fel: gyerekkora óta szinkronizál, szerepel filmen és színpadon. Színpadi pályája hétévesen kezdődött a Mafilm és a Vígszínház berkeiben, aztán Földessy Margit stúdiójában folytatódott. 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és tévéproducer, majd rendező szakán. Rendez, ír és színészként is dolgozik. Saját bevallása szerint mindhárom szerepben van számára valami komfortos. Emellett a szinkronizálást sem hagyta abba. Színészként és rendezőasszisztensként is rendszeresen felbukkan nemzetközi produkciókban, forgatott riport- és dokumentumfilmeket. Első egészestés filmje, a Rózsaszín sajt című magyar-francia koprodukció volt. A Momentán Társulat alapító tagja.

A Vakok és Gyengénlátók Hangoskönyvtárában hetvennél is több kötet szól az ő hangján.

Az Akik maradtakkal Tóth bebizonyította: egészestés alkotásaival is megtalálja az utat a közönség szívéhez, ahogy korábbi rövidfilmjeivel. Hogy mekkora tömegeket érhet el egy-egy rövidfilm az interneten, arra jó példa a Pogány Judit és Kovács Zsolt főszereplésével készült autós kamaradráma. „Az Újratervezés elképesztő menet volt: egy hét alatt másfél millióan nézték meg. Az ország minden zugából kerestek: vidéki misén szerepelt a szentbeszédben, beugró kérdés volt a jogi karon. Társadalmi jelenséggé vált. Elképesztő lelkesedés és szeretetáradat érkezett. Ez erőt ad a folytatáshoz”, mondta Tóth Barnabás.

A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Sorozatunkban bemutatjuk az Ötvenet.

A Kult50 idei díjazottjainak névsorát itt olvashatja.

forrás: https://fidelio.hu/

„Csak a munka mennyiségét szabályozhatod” - Tóth Barnabás

Mielőtt felhívom (karantén van…), eszembe jut, hogy megkérem: mondjon egy viccet. Kézenfekvő lenne. Menet közben még bevillan egyszer (Hahó, a viccet ne feledd!), de végül elengedem az ötletet. Elmesélem, miért.

Képzeljünk magunk elé egy hatéves gyereket, aki viccet mond a nagymamát körülvevő barátnői hölgykoszorúnak. Megvan? Nos, ő Barnabás, 1984-ben. 

„Szórakoztató lehetett, amit abból gondolok, hogy az egyik barátnő talált egy hirdetést a Nők Lapjában, a nagymamám pedig elvitt a Harlekin Gyermekszínházba a meghallgatásra. A felvételin is viccet meséltem – és bejött. Gyerekszínészként kudarckerülő voltam, arra figyeltem, hogy ne hibázzak, és ne késsem le a jelenetet. Mert arra is volt példa. A Szovjet Kultúra Házában volt előadásunk, mindenféle pártemberek jöttek. Gyerekek voltunk, liftezgettünk, elkeveredtünk az épületben. Közben viszont elkezdődött az előadás. Lemaradtam a jelenetemről, amiből persze hatalmas balhé lett” – meséli kuncogva.

Nagy filmek – kisfiú

A Harlekint a Cilinderre cserélte, majd Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójába került. Ekkor kapta meg első filmes szerepét (Hülyeség nem akadály – rendezte: Xantus János), amit olyan alkotások követtek, mint az Eldorádó, A legényanya, majd Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című drámája, amelyben a főszerepet osztották rá.

„A gázsit megtarthattam, és gyakran suliba sem kellett menni. Ez nyilván tetszett. De magát a játékot vagy az alkotást kamaszként kezdtem érteni és élvezni, nagyjából a Gyerekgyilkosságok forgatása idején. A nagy filmek főként gyerekként találtak meg, amikor még nem készültem tudatosan színésznek, ezért sem tekintettem példaképként Andorai Péterre, Garas Dezsőre vagy Eperjes Károlyra. Mivel felnőttként már megint csak nem színésznek készültem, bár hébe-hóba játszottam nagy színészekkel, biztosan kiverne a veríték, ha most hirtelen a Katona színpadán találnám magam. Az improvizációs színészetet és játékot, amire a barátaimmal alapított Momentán Társulat programjai épülnek, legyen szó előadásról, oktatásról vagy csapatépítésről, leválasztom a hagyományos színészi karakterről. Az improvizációs színészet és játék nincs átfedésben az előre megírt szöveg és jelenet előadásával. Alapvetően nem is vagyok színészalkat” – mondja zárszóként.

Itt a megfelelő pillanat, hogy viccet mondassak vele, villan be, csakhogy levegővétel nélkül folytatja.

Lehet, hogy nem színészalkat, de beszédtechnikailag ez jeles…

Időkérés

Két sikertelen színész szakos felvételi között diplomát szerzett a Külkeren (jelige: a jövőbe vetett láb). A második „Köszönjük jelentkezését, sajnos…” kezdetű értesítő után a színészlét már nem, a filmes világ levegője viszont hiányzott neki.

„Filmrajongó lettem, de a rendező szakot nem mertem megpróbálni. Viszont indult producerképzés: nyelveket beszélek, diplomám és színészmúltam is van – jó lesz ez, gondoltam. Felvettek, csakhogy nem tudtam azonosulni azokkal a filmekkel, amiket esetenként producerként gyártanom kellett. Elkezdtem rendezgetni is, aminek az lett a vége, hogy végül két diplomával sétáltam ki az intézményből. Rendezőként végre megtaláltam magam, idővel pedig nemzetközi visszajelzések, közönségdíjak is jöttek, amik azt üzenték: amit csinálok, azt a néző veszi, ha már a szakma és a kritika nem annyira” – mondja nevetve.

Kisfilmek (és nagyok) – nagyfiú

Az Újratervezés, még inkább a Susotázs című kisfilmjei, valamint az idén a Magyar Filmdíjat elnyerő Akik maradtak kapcsán már a szakma is biccentett.

„Ha két éve valaki azt mondja, hogy két filmem is felkerül az Oscar tízes listájára, nem hittem volna el. Büszkeség, boldogság, az Akik maradtak hazai elismerése különösen kedves, mert az Eldorádó és a Gyerekgyilkosságok is anno fődíjat nyert, mind a kettő a második filmje volt a rendezőnek, Bereményi Gézának és Szabó Ildikónak, és mint most én, ők is 42 évesek voltak.”

Bepróbálkozom a „személyes kedvence” kérdéssel, nem remélve, hogy kiemel egyet filmes gyermekei közül, ám némi gondolkodás után előhúzza a nyerő lapot – az Elmenetel című filmet.

„A racionalitás miatt sokszor nem vesszük észre a lelki vonulatokat, nem ismerjük fel a csodát. Erről szól a film. Nem áztatta díjeső, nem lett tömegsiker. Na most vagy én nem voltam elég jó, és ezért a film sem annyira jó, ahogy gondolom, vagy tényleg az az igaság, hogy már nem érzékeljük a lélek dolgait. Kísérlet volt a film, ami a jelek szerint – az imént részletezett okok miatt – sajnos sikerült…”

Az utolsó válasz előtt az előzőnél hosszabban töpreng: rendezőként magasabb polcra került a Magyar Filmdíjnak és a két Oscar-jelölésnek köszönhetően?

„Kapok könyveket, mások írásait, vállalom-e, azaz pusztán rendezőként is felvetődik a nevem – ezt hozta a nagyobb figyelem, a két Oscar-shortlist, ami jó. Ugyanakkor egyik benyújtott filmtervemet sem bírálták még el a Filmintézetben. Egy biztos: rendezőként kevésbé vagyok kiszolgáltatott helyzetben a színésznél, mert én pályázhatok, a színész viszont csak akkor kap esélyt, ha a rendező gondol rá. A rendező magának kaparja ki a gesztenyét, de a siker annyi mindenen múlik. Munka, kitartás, tehetség, szerencse. Ebből csak a munka mennyiségét szabályozhatod. Eddig tizennyolcszor utasított el a Filmalap, de most is próbálkozom. Hinned kell magadban.”

Most végképp nem viccel.

Kiemelkedő filmjei gyerekszínészként

Hülyeség nem akadály (1986)

Eldorádó (1988)

A legényanya (1989)

Gyerekgyilkosságok (1993)

Kiemelkedő rövidfilmjei rendezőként

Újratervezés (2013)

Az elmenetel (2015)

Van egy határ (2017)

Susotázs (2018)

Nagyjátékfilmjei rendezőként

Rózsaszín sajt (2009)

Akik maradtak (2019)

Tóth Barnabás

Filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer, színész, az improvizáció eszköztárát alkalmazott formában (kurzus, workshop, céges rendezvény, felnőtt- és gyerektáborok) is használó Momentán Társulat alapító tagja. Első diplomáját húszévesen a Külkereskedelmi Főiskola nemzetközi kommunikáció szakán (reklám szakirány) szerezte, később a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező és -producer szakját is elvégezte. Susotázs című kisjátékfilmjét beválogatták a 2019-es Oscar-díj tíz filmet tartalmazó rövidlistájára (a legjobb élő szereplős rövidfilm kategóriában), a 2020-ban Magyar Filmdíjat elnyerő Akik maradtak című nagyjátékfilmje ugyancsak felkerült az Oscar-shortlistre – a legjobb nemzetközi film kategóriában. A magyar mellett angolul és franciául beszél. Negyvenkét éves, nős, három gyermek apja.

Infó: barnabastoth.com

forrás: https://uniqalifestyle.hu

Online Fordítónapok 2020

Foglald le a helyed INGYENESEN még ma!

Minden, amit csak tudni szeretnél a fordításról és tolmácsolásról!

Időpont: 2020. május 11-15. (Minden nap 8:00-18:00)

Kattints a gombra és kérd az INGYENES jegyed!

INGYENES REGISZTRÁCIÓ

AZ ELSŐ

Az első olyan átfogó, több napos konferencia a fordítás-tolmácsolás témakörében, ami nem csak nyelvészeknek szól. Semmiképp ne maradj le róla!

Lefoglalom a helyem

5 NAP

Öt napon keresztül reggeltől estig előadások várnak a rendezvény weboldalán, amiket bárhonnan követhetsz, így tulajdonképpen házhoz visszük az előadókat.

Lefoglalom a helyem

30+ ELŐADÓ

30-nál is több szakértőt vonultatunk fel, hogy tényleg a legjobbaktól tanulhass, és tényleg minden kérdésedre megkapd a választ, legyen szó akár fordításról, akár tolmácsolásról.

Lefoglalom a helyem

Regisztrálj az INGYENES 5 napos konferenciára!

Az 5 napos programot úgy állítottuk össze, hogy ha bármilyen szinten kapcsolódsz a fordításhoz-tolmácsoláshoz, vagy akár csak szemezgetsz a témával, minden egyes nap garantáltan találsz magadnak érdekes és hasznos előadást!

INGYENES REGISZTRÁCIÓ

Az Online Fordítónapok 2020 előadói

A következő szakemberek gondoskodnak a konferencia magas szakmai színvonaláról és a témák sokszínűségéről:

• Beták Patrícia
• a SZOFT társelnöke, francia szakos bölcsész és tanár, szakfordító és konferenciatolmács (FR, ES, HU)
• Bozsik Gyöngyvér
• európai uniós konferenciatolmács, szakfordító, fordításkutató, egyetemi oktató
• Bugár-Buday Orsolya
• európai uniós szinkrontolmács, szakfordító, oktató, az EU jog workshop ötletgazdája és egyik fele
• Dócs Tamás
• jógaoktató
• Fedineczné Vittay Katalin
• szinkrontolmács, a SCIC Magyar Nyelvi Osztályának vezetője
• Göttinger Pál
• rendező, színész
• Grosser Tamás
• magyar-héber tolmács, az MFTE kommunikációs igazgatója
• Hajós Kata
• szabadúszó tolmács
• Jámbor Flóra
• szabadúszó tolmács
• Kis Balázs
• alapító, memoQ
• Klaudy Kinga
• professzor emeritus, a nyelvtudomány doktora
• Kovács Zsolt Milán
• okleveles adószakértő, a Főkönyvguru Könyvelőiroda alapítója, a Számháború című könyv szerzője
• Kúnos László
• műfordító, szerkesztő, egyetemi oktató
• Kurtisz Krisztián
• az UNIQA Biztosító vezérigazgatója és a CHERRISK ügyvezetője
• Lakatos-Báldy Zsuzsanna
• Egyetemi docens, a BGE Külkereskedelmi Kar főállású oktatója, az MPRSZ etikai bizottságának tagja és az MFTE elnöke
• Mizsei Edit
• konferenciatolmács, az Európai Bizottság tisztviselôje
• Murányi Márton Bence
• Akció BTL Kft. rendezvényigazgató
• Muszka Katalin
• kínai szakfordító és tolmács
• Nádasdy Ádám
• nyelvész, költő, műfordító
• Nagy Gabriella
• szabadúszó fordító-tolmács
• Nyársik Emese
• szabadúszó tolmács, ügyvezető, Tolmács Kft.
• Pándi Veronika
• product owner, memoQ
• Pataricza Eszter
• szinkrondramaturg
• Pék Zoltán
• műfordító
• Ringwald Judit
• EU-s konferenciatolmács
• Robin Edina
• lektor, egyetemi oktató
• Sáringer Zoltán
• szabadúszó szinkrontolmács
• Sellei Iván
• angol szakfordító, szakfordító-lektor, szaktolmács, egyetemi megbízott előadó és nyelvtanár
• Sohár Anikó
• egyetemi oktató, kutató, műfordító, szerkesztő
• Somogyi László
• szabadúszó szinkrontolmács
• Szabó Csilla
• szabadúszó szakfordító és konferenciatolmács
• Szkórits-Tala Gábor
• szabadúszó tolmács, fordító
• Tóth Barna
• filmrendező, színész
• Vadász Linda
• EU-s konferenciatolmács
• Varga Ágnes
• fejlesztő, memoQ
• Wagner Veronika
• a SZOFT társelnöke, jogász, angol szakos bölcsész és tanár

Vegyél részt Magyarország első online fordító-tolmács konferenciáján!

LEFOGLALOM AZ INGYENES HELYEM

Miről lesz szó az Online Fordítónapokon?

A teljesség igénye nélkül itt van néhány előadás címe kedvcsinálónak

(a teljes programról később, e-mailben tájékoztatjuk a résztvevőket)

• Pre-kabinális stressz, avagy piacra lépés kezdő tolmácsként
• Szakmai érdekvédelem a fordító-tolmács szakmában
• Szakfordítás az Európai Unió intézményeinél
• Hogyan lehetsz valóban piacképes szinkrontolmács?
• A könyv útja szerkesztői szemmel – avagy mire számítson egy (mű)fordító, ha könyvfordításra adná a fejét?
• Kinek érdemes nekifutni a szakfordító vizsgának?
• Diplomáciai tolmácsolás a gyakorlatban
• Jegyzeteléstechnika felsőfokon tolmácsoknak és vezetőknek
• Gyakorlati beszédtechnika a „vivős hangú” tolmácsoláshoz
• Szerződjünk profin – tolmácsszerződés, amit bátor kézzel írhatunk alá

Ez érdekel, lefoglalom a helyem

Miért regisztráljak az Online Fordítónapok eseményre?

Változatos témák

Az érintett területek sokszínűségére különösen büszkék vagyunk! Hidd el, biztosan találsz itt kedvedre való előadást a szinkrontolmácsolástól a műfordításig, a mesterséges intelligenciától a szinkrondramaturgiáig, vagy akár a jógától a beszédtechnikáig.

A szakma krémje egy helyen

Nem értük be kevesebbel, megszereztük a legjobbakat! A konferencia mind az öt napján a szakma legkiválóbb képviselői osztják meg veled sokéves tapasztalatukat. A rendelkezésre álló tudás tehát adott, te döntöd el, mennyit veszel ki belőle.

A legújabb trendek

Akár csak ismerkedsz a fordítás vagy tolmácsolás témakörével, akár már évek óta ilyen területen dolgozol, haladnod kell a korral. A program összeállításánál nagy hangsúlyt fektettünk a friss, újdonságnak számító témák, eszközök, trendek bemutatására.

100%-ban INGYENES részvétel

A konferencia összes előadását ingyenesen nézheted meg. Technikai kapacitásunk viszont véges, így a részvétel limitált. Ha nem szeretnél lemaradni, biztosítsd helyed mielőbb, és regisztrálj neved és e-mail címed megadásával!

Exkluzív ajánlatok

Több előadó is jelezte, hogy exkluzív ajánlattal kedveskedne a résztvevőknek. Ennek keretében lehetőséged lesz temékek, szolgáltatások, képzések kedvezményes megvásárlására, szóval konkrét, anyagiakban mérhető haszonnal is járhat, ha most regisztrálsz.

Bárhonnan nézheted

Legyél a fővárosban, vidéken, vagy akár külföldön, bárhonnan könnyedén követheted a konferencia eseményeit, mindössze internetre és egy alkalmas eszközre van szükséged. Ha gondolod, az ágyadból, egy okostelefonnal a kezedben is csatlakozhatsz, rajtad áll.

Erről nem szeretnék lemaradni, lefoglalom a helyem most

ISMERD MEG A RENDEZVÉNY MEGÁLMODÓJÁT!

Bozsik Gyöngyvér vagyok, konferenciatolmács, szakfordító, tolmácstanár és fordításkutató. A több mint tíz év alatt, mióta a piacon vagyok, számos megrendelőnek dolgoztam: nemzetközi nagyvállalatoknak, minisztériumoknak, nagykövetségeknek, vacsoráztam magas rangú diplomatákkal, süvítettem szirénázó autóban NATO-küldöttekkel, súgtam a miniszterelnök fülébe, ráztam kezet a köztársasági elnökkel és sorolhatnám. Életem nap mint nap a tolmácsolás-fordítás körül forog, így külön öröm volt számomra, hogy egy mára igen népszerűvé vált TED-beszédet tarthattam 2017-ben, majd a Susotázs című, számos nemzetközi elismerést bezsebelő rövidfilmhez is segítséget nyújthattam. Vallom, hogy a következő generációk kinevelését valóban gyakorló szakembereknek kell felvállalniuk, így oktatóként több egyetemen dolgoztam/dolgozom.

Gyakran tapasztalom, hogy bár egyre nagyobb számú fordítási-tolmácsolási konferencia, továbbképzés áll rendelkezésre, valahogy sosincs idő eljutni ezekre, hiszen dolgozunk: a tolmács a kabinban ül, a fordító épp a határidővel küzd, a hallgatónak pedig órája van, amiről nem hiányozhat. Így fogant meg az Online Fordítónapok ötlete. Egy konferenciáé, ami házhoz jön, mivel online látogatható.

Legyél tehát aktív fordító-tolmács, a terület iránt érdeklődő, vagy FT-hallgató, itt a helyed!

INGYENES REGISZTRÁCIÓ

forrás: https://onlineforditonapok.hu/