Címke:
a néző közbeszól
✕ Szűrő törlése

Változatos halálesetek az operában

– CD-n is megvásárolható az Operabeavató különleges kezdeményezése, a 7 és fél halál

Az Operabeavató, A néző közbeszól című sorozata arra vállalkozott, hogy egy új magyar operát hozzon létre, méghozzá a közönség részvételével. Dinyés Dániel, Závada Péter és Göttinger Pál rendhagyó kezdeményezésének eredménye, a 7 és fél halál, már CD-n is megvásárolható.

Több mint tíz éve töretlen sikerrel fut a Dinyés Dániel életre hívott beszélgetős koncert, az Operabeavató. A legismertebb műveket stand up-hoz hasonló formában bemutató koncert a Delta Produkció égisze alatt jött létre. A rendhagyó előadás A néző közbeszól című sorozata pedig az idei évadban arra vállalkozott, hogy megannyi jól ismert opera után egy saját művet elemez – azaz szed ízekre. Sikerrel jártak, a közönség szeme láttára, alkalomról alkalomra született meg az új opera. Különleges játékszabály volt, hogy egy szereplőnek minden rész végén meg kell halnia. Méghozzá a létező legváltozatosabb módon.

A hét operai halál nem csak a zeneszerző Dinyés Dánielnek nyújtott kihívást, de az állandó szereplőgárdával létrejövő alkotás énekeseinek – Bordás Barbarának, Erdős Attilának és Kolonits Klárának – így lehetősége volt „fregolizni”, azaz több karaktert megformálni a darabban, miközben a közönség is szabadjára engedhette fantáziáját a cselekmény alakításában.

A 7 és fél halál nyolc jelenetből álló történetének alkalomról alkalomra való továbbszövéséhez a nézők kapaszkodókként kérdéseket kaptak, válaszaik pedig a cselekménybe és a dalszövegekbe is bekerültek.

Így fordulhatott elő, hogy fülakupunktúrás addiktológus is szerepel a műben, ahogyan kilenc pár tűsarkú és egy Fabergé-tojás, de a legrosszabb randi helyszíneként a „szakadék széle” is történet része. Csak úgy, mint az a drámai halál, amelyet egy kés megnyalása okoz a menzán. A nézők szabad asszociációjának beindításért, a közönség előtt zajló rendelkező próbák és a mű jeleneteinek megrendezéséért Göttinger Pál felelt. Az új opera nem hétköznapi dalszövegeit Závada Péter, zenéjét Dinyés Dániel szerezte. Ferenc, Magdika, Zsanett, Anikó, Ancsamama, Noémi, Roland, a Beletörődés, a Remény és a Tanulság karakterei a két szoprán, Bordás Barbara és Kolonits Klára, valamint Erdős Attila bariton előadásában keltek életre.

A nagyon is komoly érzésekkel átitatott ízig-vérig vígjáték már CD-n is megvásárolható. A Delta Produkció elérhetővé tette a zenei anyag néhány részletét, így weboldalukon bárki belehallgathat a műbe.

A szövegkönyvet, nézői kérdéseket és válaszokat, alkotói megjegyzéseket is tartalmazó CD online rendelhető meg az info@deltaprodukcio.hu e-mail címen.Magdika, Anikó, Ancsamama, a Beletörődés: Kolonits Klára | szoprán
Zsanett, Noémi, a Remény: Bordás Barbara | szoprán
Ferenc, Gábor, Roland, a Tanulság: Erdős Attila | bariton
Zongora | Dinyés Dániel

A hangfelvétel a Pannónia Stúdióban készült, közreműködött Dragon Tamás (hangfelvétel), Mohai György (hangutómunka), Berán Gábor (zenei rendező). A borítótervet Klausz Andi készítette.

Címkék: a néző közbeszól hatszín teátrum hét és fél halál operabeavató

7 és fél halál




Több mint tíz éve töretlen siker az Operabeavató, a legismertebb műveket stand up-hoz hasonló formában bemutató beszélgetős koncert, amelyet Dinyés Dániel hívott életre. Rendhagyó produkciónk A néző közbeszól című sorozata az idei évadban arra vállalkozott, hogy megannyi jól ismert opera után egy saját művet elemez – azaz szed ízekre. A közönség szeme láttára – alkalomról alkalomra – született meg az új mű, amelynek különleges játékszabálya volt, hogy egy szereplőnek minden rész végén meg kell halnia, méghozzá a létező legváltozatosabb módon. A hét operai halál nem csak a zeneszerző Dinyés Dánielnek nyújtott kihívást, de az állandó szereplőgárdával létrejövő alkotás énekeseinek – Bordás Barbarának, Erdős Attilának és Kolonits Klárának – így lehetősége volt „fregolizni”, azaz több karaktert megformálni a darabban, miközben a közönség is szabadjára engedhette fantáziáját a cselekmény alakítását illetően.

A 7 és fél halál című mű nyolc jelenetből álló történetének alakításához a nézők minden alkalommal kérdéseket kaptak, válaszaik pedig a cselekménybe és a dalszövegekbe is bekerültek. Így fordulhatott elő, hogy fülakupunktúrás addiktológus is szerepel a műben, ahogyan kilenc pár tűsarkú és egy fabergé-tojás, de a legrosszabb randi helyszíneként a „szakadék széle” is a történet része, csak úgy mint az a drámai halál, amelyet egy kés megnyalása okoz a menzán. A nézők szabad asszociációjának beindításért, a történet alakításáért, a közönség előtt zajló rendelkező próbák és a mű jeleneteinek megrendezéséért Göttinger Pál felelt. Az új opera nem hétköznapi dalszövegeit Závada Péter, zenéjét Dinyés Dániel szerezte. Ferenc, Magdika, Zsanett, Anikó, Ancsamama, Noémi, Roland, a Beletörődés, a Remény és a Tanulság karakterei a két szoprán, Bordás Barbara és Kolonits Klára, valamint Erdős Attila bariton előadásában keltek életre.

A nagyon is komoly érzésekkel átitatott ízig-vérig vígjáték, a 7 és fél halál már CD-n is megvásárolható. Ennél kortársabb klasszikus mű idén még nem született. És hogy ezt bebizonyítsuk, kedvcsinálónak néhány részletet a zenei anyagból oldalunkon elérhetővé tettünk. ITT belehallgathat a műbe.

Magdika, Anikó, Ancsamama, a Beletörődés: Kolonits Klára | szoprán
Zsanett, Noémi, a Remény: Bordás Barbara | szoprán
Ferenc, Gábor, Roland, a Tanulság: Erdős Attila | bariton
Zongora | Dinyés Dániel
Hangfelvétel | Dragon Tamás
Hangutómunka | Mohai György
Zenei rendező | Berán Gábor
Borítóterv | Klausz Andi
A felvétel a Pannónia Stúdióban készült

A szövegkönyvet, nézői kérdéseket és válaszokat, alkotói megjegyzéseket is tartalmazó zenei anyag online rendelhető meg az info@deltaprodukcio.hu e-mail címen. Az átvétel részleteit személyesen egyeztetjük mindenkivel.

Ára: 8999Ft+Áfa
Patrónusaink számára 50% kedvezményt biztosítunk az árból.
Hogyan válhat Patrónusunkká? Ide kattintva minden kiderül.



Címkék: 7 és fél halál a néző közbeszól operabeavató

CD-N IS MEGVÁSÁROLHATÓ AZ OPERABEAVATÓ

Az Operabeavató, A néző közbeszól című sorozata arra vállalkozott, hogy egy új magyar operát hozzon létre, méghozzá a közönség részvételével. Dinyés Dániel, Závada Péter és Göttinger Pál rendhagyó kezdeményezésének eredménye, a 7 és fél halál, már CD-n is megvásárolható.

Több mint tíz éve töretlen siker az Operabeavató, a legismertebb műveket stand up-hoz hasonló formában bemutató beszélgetős koncert, amelyet Dinyés Dániel hívott életre.

A Delta Produkció rendhagyó előadásának A néző közbeszól című sorozata az idei évadban arra vállalkozott, hogy megannyi jól ismert opera után egy saját művet elemez – azaz szed ízekre.

A közönség szeme láttára, alkalomról alkalomra született meg az új opera, amelynek különleges játékszabálya volt, hogy egy szereplőnek minden rész végén meg kell halnia, méghozzá a létező legváltozatosabb módon.

A hét operai halál nem csak a zeneszerző Dinyés Dánielnek nyújtott kihívást, de az állandó szereplőgárdával létrejövő alkotás énekeseinek – Bordás Barbarának, Erdős Attilának és Kolonits Klárának – így lehetősége volt „fregolizni”, azaz több karaktert megformálni a darabban, miközben a közönség is szabadjára engedhette fantáziáját a cselekmény alakításában.

A 7 és fél halál című mű nyolc jelenetből álló történetének alkalomról alkalomra való továbbszövéséhez a nézők kérdéseket kaptak, válaszaik pedig a cselekménybe és a dalszövegekbe is bekerültek. Így fordulhatott elő, hogy fülakupunktúrás addiktológus is szerepel a műben, ahogyan kilenc pár tűsarkú és egy fabergé tojás, de a legrosszabb randi helyszíneként a „szakadék széle” is történet része, csak úgy mint az a drámai halál, amelyet egy kés megnyalása okoz a menzán.

A nézők szabad asszociációjának beindításért, a közönség előtt zajló rendelkező próbák és a mű jeleneteinek megrendezéséért Göttinger Pál felelt. Az új opera nem hétköznapi dalszövegeit Závada Péter, zenéjét Dinyés Dániel szerezte. Ferenc, Magdika, Zsanett, Anikó, Ancsamama, Noémi, Roland, a Beletörődés, a Remény és a Tanulság karakterei a két szoprán, Bordás Barbara és Kolonits Klára, valamint Erdős Attila bariton előadásában keltek életre.

A nagyon is komoly érzésekkel átitatott ízig-vérig vígjáték, a 7 és fél halál már CD-n is megvásárolható. A Delta Produkció elérhetővé tette a zenei anyag néhány részletét, így weboldalukon bárki belehallgathat a műbe: https://www.deltaprodukcio.hu/operabeavato/

A szövegkönyvet, nézői kérdéseket és válaszokat, alkotói megjegyzéseket is tartalmazó CD online rendelhető meg az info@deltaprodukcio.hu e-mail címen.

Magdika, Anikó, Ancsamama, a Beletörődés: Kolonits Klára | szoprán
Zsanett, Noémi, a Remény: Bordás Barbara | szoprán
Ferenc, Gábor, Roland, a Tanulság: Erdős Attila | bariton
Zongora | Dinyés Dániel
Hangfelvétel | Dragon Tamás
Hangutómunka | Mohai György
Zenei rendező | Berán Gábor
Borítóterv | Klausz Andi

A felvétel a Pannónia Stúdióban készült. Bővebb információ a Delta Produkció weboldalán található.

Címkék: a néző közbeszól operabeavató

Új magyar opera született a 6színben

 - zéta -

2024. június 7.
6szín Teátrum

Dinyés-Závada: Hét és fél halál

Kolonits Klára, Bordás Barbara, Erdős Attila – ének
Dinyés Dániel – zongora

Kezdetben vala magában az Operabeavató.

Kiscsoportos foglalkozásnak, amolyan játéknak indult, sok rögtönzéssel, műelemzéssel, még több nevetéssel. Megtalálni egy remekmű nyitját, megmutatni annak olyan oldalát, amit a naaaagy operaházakban nemigen találhatunk meg. Sok-sok hangnemi magyarázattal és izgalmas színpadi improvizációkkal, egyszer így, mindjárt utána meg másképp. Szerencsére szinte a legelején egymásra talált az Operabeavató két motorja: Dinyés Dániel és Göttinger Pál. Két eltérő pályáról érkező, nagyjából egyidős, jó beszélőkével és pompás humorral rendelkező értelmiségi művész (ez így együtt annyira nem is gyakori), remekül kiegészítve és inspirálva egymást.

Évek teltek, közben szisztematikusan hasítottak végig az operairodalom nagyívű horizontján Mozarttól Pucciniig. Egy évadban egy mű, olykor kettő egymással párhuzamosan. Jelenetekre bontva cincálták atomjaira a klasszikus dalműveket, esténként többnyire két-három, efféle improvizatív játékokra fogékony énekes, no meg egy pianínó segítségével. Egy idő után már amolyan társulatféleség is kialakult.

Lehet, hogy nem jött be mindenkinek, de az évek során komoly táboruk nőtt, előadásaikról az utolsó pillanatban ébredők mostanában rendre lemaradnak, tehát sokaknak valószínűleg tetszik. Kinőtték a kisebb tereket, az idén a 6szín és a Magyar Zene Háza fogadta be őket. S egy ideje már rendes gazdáik is vannak, a Delta Produkció.

Dinyés tavaly tavasszal depressziós interjúval („Ez a három év zsákban táncolás volt…”) búcsúzott szegedi zeneigazgatóskodásától, jelezve, innentől inkább eredeti szakmája, a komponálás felé fordulna. Akkor hittem is meg nem is, de azóta tényleg egyre-másra jönnek a Dinyés-bemutatók, egyik izgalmasabb, mint a másik.

Az idei évadban az Operabeavató merész vállalkozásba kezdett. Akár közönybe, vagy ami még rosszabb, unalomba is fulladhatott volna, de nem. Legegyszerűbb, ha a Delta Produkció oldaláról idézek: „…az Operabeavató új sorozata, A néző közbeszól, amely nem egyetlen mű végigtárgyalását tűzte ki célul, hanem egy új magyar opera létrehozását. A csapat a közönség segítségével alkalomról alkalomra találja ki minden elemét az új műnek, amely így kilenc hónap alatt a nézők szeme láttára születik majd meg.”

Voltak maguk által felállított játékszabályok, melyekhez a szerzők végletekig ragaszkodtak, vagy ha nem, hát a dramaturgia hathatós eszközeivel kiügyeskedték. Egy alkalom = egy jelenet két szereplővel, akik közül az egyik meghal, a cselekményt a túlélt főhős viszi tovább, de ő is csak egy szín erejéig. Ez elsőre kicsit morbidul hangzik, de csak azért, mert nem mondtam még, hogy a készülő darab műfaja vígopera. Én még annyival egészíteném ki, hogy magyar abszurd vígopera.

Míg el nem felejtem, a Dinyés-Göttinger duóhoz ezúttal szövegíró is csatlakozott: Závada Péter. Závada magában a műsorban nem vett részt, csak nézte, majd megírta a folytatást a nézőktől kapott ötleteket beépítve, amit Dinyés zenébe is öntött ízibe. Azt varázsolták a publikum elé legközelebb. Nyolc alkalom volt és nyolc jelenet született, tényleg a nézők aktív közreműködése nyomán. Egy jelenet úgy nettó cca. 8-12 körül perc lehet. Jelen sorok írója ebből kettőt látott személyesen, eufórikusan tértem haza mindkét alkalommal.

A cselekmény látszólag elég földhözragadt módon indul, de hamarosan ellendül a mindennapok problémáitól, bár az olykor még vissza-visszaköszön. Az újabb szereplők egyre különösebb világlátással „érkeznek”. A negyedik és ötödik jelenet között eltelik negyven év, akkor jön a szünet. Az utolsó előtti részben a grúz bejárónő testében feltűnik a Beletörődés allegorikus szereplője, akihez a nyolcadik jelenetben a másik két énekes is csatlakozik, mint a Remény és a Tanulság „megtestesítői”. Különös tercettel zárul tehát az opera. Talán nem csak nekem egyedül ugrott be A rózsalovag fináléja, benne a cselekményen messze túlmutató gondolatok végső leszűremkedése.

A Hét és fél halál tényleg vígopera, és tényleg abszurd. (A cím végül a premieren hangzott el a komponista szájából először, ami erősen sejteti a mű megszületésének improvizatív keletkezését.) Rövid, tömör és ütős párbeszédek, koncentrált és hatásos zenei kísérettel. Závada szinte minden jelenetben teremt olyan rá jellemzően sajátos szövegkörnyezetet, ami az adott szituációt egészen különös helyzetbe hozza. Végig tud egyensúlyozni a komoly és vicces határán úgy, hogy egy pillanatra sem billen el semelyik irányba. És ehhez a zeneszerző tökéletesen tudott idomulni, s persze Göttinger eszköztelen rendezése is pontosan lekövette ezt.

Ha egyszer a mű eljut a hangszerelés fázisába, biztosan a kifejező színgazdagság lesz legfőbb zenei jellemzője, ez már a 6szín lestrapált pianínóján is átjött. Dinyés nagyon érzi a karakterizálás instrumentális mikéntjét (ez más műveit is erősen jellemzi), a szituációk végletesen sarkított felépítését. Erre szükség is van, mert ez a nyolc szín bizony nyolc különböző helyzet, nyolc különböző emberpár, nyolc különböző viszony. Ezek megteremtéséhez nemcsak fantázia, de biztos stílusismeret is szükségeltetik.

A komponista is él a korunkban divatos eszközzel, visszanyúlni a zenei kifejezés jóval korábbi megoldásaihoz, viszont kortársaival ellentétben azt elsősorban karakterizálás és a tudatalatti érzetek erősítésére használja. Persze, ezt még így sem Ő alkalmazza elsőként (emlékszünk még a Concertoban arra a hihetetlenül merész Víg özvegy-idézetre?), az összhatás magával ragadó. Személyes kedvencem, amikor a Beletörődés (istennője?) lazán elfütyüli Erkel Palotásának agyoncsépelt dallamát az éppen gyomorgörcsben fetrengő és haldokló Rolandnak.

Az előadást – mint a szereplők hangsúlyozták is – nem előzte meg hosszas próbafolyamat, az mégis homogén egységben tudott megszólalni. Naná, hiszen a születés izgalmas részleteit is együtt élték meg: Bordás Barbara, Kolonits Klára és Erdős Attila. Három alaptag az Operabeavatókból, akik már anyanyelvi szinten értik a dinyési-göttingeri-závadai nyelvezetet és színpadi szerepjátékot.

Bordás Barbara ott a leghatásosabb, amikor a lelket kell kiterítenie (Zsanett, Noémi szerepében). Az Ő szerepei talán kevésbé karakteresek, a líra kifejező eszközeivel tud építkezni.

Kolonits Klára szarkasztikusan groteszk kifejezőképességét más operarendezők sajnálatosan nem használják ki (utoljára, majd másfél évtizede az Ascanio Albában c. Mozart-opuszban hatott így, de az sem tervezett produkció, hanem beugrás volt részéről). A másik véglet, Ancsamama jelenete egészen megrázó lett, mély emberismeret és színészi póztalanság különös keveréke.

Erdős Attila korosztályának legerősebb színpadi énekesegyénisége. Ehhez társul az éneklés sokszínűsége, s a tudat, hogy nála a hang nem cél, hanem eszköz. A legszélsőségesebb színpadi feladatokat is lebilincselő természetességgel teremti meg.

Dinyés Dániel nemcsak Szerzőként remekelt, a zongora mellől is hibátlanul tartja kézben a produkciót. Ha minden igaz, hamarosan a produkció CD-jét is kezükbe kaphatják az Operabeavató rajongói.

Jó dolog, hogy ilyen alkotások tudnak megszületni!

Címkék: a néző közbeszól hatszín teátrum kritika operabeavató

Népdal-variációktól kollektív operaírásig

‒ Még szárad a tinta a kottapapíron – mondhatnám, ha lenne még tinta… Mindenesetre ilyen friss Dinyés Dániel ritka előadó-együttesre szánt új kompozíciója, a Népdal-variációk.

‒ Szoprán hangra és vonósnégyesre írtam a Szigeti Kvartettnek és feleségemnek, Kolonits Klárának. Két népi szöveget használok: Az egyik egy 33 versszakos ballada (teljes terjedelemben) „Elmegyek, elmegyek, bé Törökországba”, valamint a híres „A fényes nap immár lenyugodott”. A ballada csíki gyűjtés a Vargyas-kötetből. Egy anyáról szól, aki mikor meghallja, hogy a lánya nem jól bánik a szegényekkel, akkor elmegy próbára tenni őt. Ám a lánya börtönbe veti, anélkül, hogy rájönne, hogy a saját anyja az. Viszont amikorra ez kiderül számára, addigra már az anya nem hajlandó lányaként tekinteni rá. Az énekszólamban bár minden a népzenéből jön: az ornamentika, a hangnemi relációk, dallami fordulatok, mégsem népdalfeldolgozás, mert a balladához kötődő eredeti dallam nem jelenik meg. Voltaképp a népdalstílus variációját halljuk abban a 12 percben, amíg ez a ballada lebonyolódik. Az összes szövegben található visszaismétléshez egyazon típusú dallam tartozik, így keletkezett nyolc mintegy refrén, amely viszont a hangnemek segítségével bejár egy érzelmi utat. A második, hatperces tételben egy népzenei kánont szerkesztettem: itt is csak a népi szöveget használom, az eredeti dallamot nem. A kánon sorainak végére, ahogy felépül az ötszólamú kánon, mindig egy kicsit más hangnembe érünk el. Ez egy erősen rubato lélegzésű zene, sok agogikával dolgozik. Az erősen dramatikus balladát mintegy feloldja a második tétel, amelyben az énekes dönti el, hogy előadóilag az anya vagy a lánya nevében énekli el.

‒ Miért választottad az énekes mellé a vonósnégyest? Ritka ez a felállás.

‒ A Szigeti Kvartett kezdeményezésére láttam munkához, akik egy három hangversenyből álló sorozatot terveztek Klárival az Óbudai Társaskörben. Amikor átnéztem az énekhang és vonósnégyes közös irodalmat, gazdagabbnak találtam, mint gondoltam volna. Van egy csodálatos Hindemith-mű, Honegger, Schönberg, Berg is írt erre az apparátusra, s kedvelt Respighi Il tramonto-ja. A zeneszerzőnek mindig meg kell küzdenie a tudattal, hogy vonósnégyest ír, mert annyira esszenciális műfaj, hogy nagyok az elvárások. Még el kell döntenem a notálásnál, hogy mennyi improvizációs lehetőséget adok a kvartettnek.

‒ Hogy lehet, hogy ezen gondolkozol, amikor azt mondtad, befejezted a művet?

‒ Zongorával, egy személyben, már nagyon jól és szabadon elő tudom adni, de ugyanezt a szabadságot el kellene érni négy emberre átírva is, akik egy drámai folyamatot kísérnek. Ergo: a hangszerelés még hátra van.

‒ Ha már zongorával írtad, lehet olyan verziója is?

‒ Persze. Általában így írok, mivel imádok hangszerelni, számomra a zeneszerzés egyik legjobb alkotórésze. Gyerekkoromtól bújtam a hangszerelés-könyveket, hatvanvalahány átiratot készítettem klarinétkvintettre, a vonósnégyesre írást is zongoradarabok hangszerelésével tanultam meg, teljes Csajkovszkij zongora-ciklusokat hangszereltem, meg több Beethoven-zongoraszonátát vonósnégyesre… Ez tartom az elemzés legmagasabb formájának, és egy másik zeneszerzővel való legmagasabb szintű eszmecserének is.

‒ Nem érzed úgy, hogy olyan, mint egy műfordítás?

‒ De. Parti Nagy mondta nekem egyszer: műfordításnál kicsit hazudni kell, hogy igaz legyen.

‒ És hol tart a sorozatopera?

‒ A 6SZÍN Teátrumban megy, a sorozat címe: A néző közbeszól. Jelenetenként írunk egy operát, és az évad végére kell kiteljesednie egy teljes operává. Minden alkalomra egy jelenet készül, a végét kissé nyitva hagyjuk, s a nézők mindig mást szavaznak meg. Például merre menjen tovább a cselekmény, vagy hol játszódjék, vagy mi legyen a következő szereplő foglalkozása, stb. Olyan is volt már, hogy arról szavaztak, mi legyen a padlón. Például ha egy tolószékes asszony körül egy csomó cipő látható, az drámai szempontból sok kérdést fölvet. Az egyes jelenetek előadása utáni napokban „ülésezünk” Závada Péter íróval és Göttinger Pál rendezővel, néhány napon belül Peti megírja a szöveget, majd az én maximum két heti komponálásom következik. Így marad az énekeseknek jó esetben másfél hét megtanulni kívülről és a közönség elé állni a 6-10 perces jelenettel. A hatodiknál tartunk a nyolcból, amit majd, mozarti mintára, vagy akár Ligeti Le Grand Macabre-jára emlékeztetően a tanulságot fogja levonni. Ezt írni igen munkás, amikor rajtam a sor: reggel 8-tól este 6-ig nyomom… Próbálom jól használni, hogy 25 éve színházban dolgozom, operákkal foglalkozom, és szórakoztatónak találtam, hogy ezt kamatoztassam egy ilyen vígoperánál, mint amit írunk.

‒ Olyan nem esett még meg, hogy a közönség olyasmit szavazott meg, amit nem volt kedvetek megvalósítani?

‒ A kb. 240 fős teremben (hálistennek idáig mindig telt ház volt) egyszer azt kértük, jelentkezzen, aki szerint nincs még egy olyan foglalkozású ember, mint ő. Többen szólaltak meg, egyikük fül-akupunktúrás addiktológus volt. Természetesen ezt szavazták meg, ezzel két napot szenvedtem, hogy miként zenésítsem meg, már a szó lejtése sem kedvez az eléneklésnek.

‒ Mennyi lesz a tíz jelenet együttes terjedelme? És rögzítitek?

‒ Egyfelvonásosnak szántuk öt-hatperces jelenetekkel, de bőven vannak már tízpercesek, tehát végül 70–80 perc lesz két részben szerintem. A legvégén stúdióban fölvesszük az egészet, hogy legyen nyoma ennek a zongorás verziónak. Aztán meg nyáron felhangszerelem egy kisegyüttesre, mert olyan lett az anyag, ami ezt megérdemli. És így megint a kedvenc passziómnak hódolhatok.

‒ Hogy mindebben mi a szellemes és izgalmas, értem. Egyszeri produktum jön létre? Hiszen ha máskor máshol játszanátok, nem ugyanazok az emberek fognak ott ülni, nem ugyanazt a cselekményt fogják iniciálni. Vagy hasonló keletkezhet máskor, s akkor más kifutással?

‒ Évek óta fut egy operabeavató sorozatom, ahol remekműveket szedünk szét. Mondjuk a Figaro házasságát egy évig, tíz alkalom alatt boncoljuk. Itt viszont az kínálkozott, hogy a nézők beleshessenek abba, milyen benne lenni egy operaírásban. A végén, reményeim szerint, ez a maga lábán álló, klasszikus értelemben vett vígopera lesz. A hangszerelt vagy akár a zongorás állapotában akárhol, akármikor játszható lesz.

‒ Összesen hány szereplő van? És mi a címe?

‒ Két szoprán és egy bariton, akik mind „fregoli” szereplők, tehát több szerepben is kapnak lehetőséget domborítani. Így ugyan három énekes van, de sokkal több szerep. Főképp duettekből áll a mű. Ez előadó-barát és takarékos is egyben. Pláne, ha a zongorás változatot nézzük. A „végtermék” operának még nincs címe. A nézőkkel majd megvitatjuk...

‒ A groteszk dominál a darabban?

‒ Igen, bár azon igyekszem, hogy ne a zene legyen groteszk, hanem a helyzet maga. Ne a groteszk játékon nevessünk, hanem játsszanak teljes átéléssel, de az kívülről nézve legyen marhaság. Amúgy sem vagyok nagy groteszk-hívő, de ha két ember meggyőződéssel mondja a szerepe szerinti igazságot, ám kívülről látszik, hogy ez hülyeség, akkor nevetni fognak rajta. A feladatunk például az, hogy miként oldjunk meg egy-egy operai halált, hogy azon nevetni és sírni is lehessen egyszerre. Ugyanis ezt még a megírás kezdete előtt eldöntöttük: legalább 8 fajta operai halált szeretnénk megírni a darabban. Innen is a „fregoli énekes” koncepció.

‒ A zenét stilárisan milyennek képzeljem el?

‒ A vígoperák – a zenetörténet évszázadaiban is – mindig funkcionálisak. Nem ott fejtik ki zenei nagyságukat a komponisták. A helyzet, a szöveg, a dramaturgia komikumának kell élnie. Óriás mesterek pályájuk végén érhetnek csak el odáig, hogy vígoperájuk zeneileg is kimagasló értékű legyen (lásd Falstaff). A most keletkezőnél én is sokkal bonyolultabbakat szoktam írni, viszont nagyon jólesik efféle „új egyszerű” zenében kiélnem magam. Közönségbarát, fogyasztható ez a muzsika, hogy a szöveg élni tudjon. A szöveget nem fedhetem el zenei kivagyiskodásokkal, trükkökkel.

‒ Közönségbarát alatt tonálisat értsünk?

‒ Az én zeném mindig tonális-szerű. Nem úgy, mint mondjuk a Négyeké. Én Ligeti miatt kezdtem komponálni, majd Kurtágon nevelkedtem, bizonyos paneljeim onnan jönnek, de tonálisabb formában. Szabadabban értelmezett tonalitás ez. Aki ismeri a mai kortárs jazzt, sok rokonságot találhat vele gondolkodásban, hangzásban. Sokat dolgoztam Fekete Kovács Kornél Modern Art Orchestrájával, hangnemi gondolkodásom gyökerei bizonyára onnan is táplálkoznak.

‒ Ha véget ér ez az operafolyam, terveztek hasonlót még, vagy úgy gondoljátok, kimerítettétek, ami ebben rejlett?

‒ Biztos, hogy nem merítettük ki, de ezt a havi versenyfutást az idővel nagyon nem kedveljük már. Závada Péterrel még szeretnék operát írni. Ebben e műfajban nőttem föl 17 éves koromtól, 21 évesen már az „öreg” Oberfrank mellett voltam asszisztens a Magyar Állami Operaházban. Tőle, Selmeczi Györgytől és Kovalik Balázstól tanultam a legfontosabb dolgaimat. Nemrég zeneigazgatója is voltam a szegedi operatagozatnak. Ez a természetes talajom…


HOLLÓS MÁTÉ

Címkék: a néző közbeszól hatszín teátrum operabeavató

A néző közbeszól - az előző rész tartalmából


Zsanett, a fülakkupunktúrás addiktológus (civilben IKEA-dolgozó a hálószoba-osztályon) kisiet az áruházból. Önuralma elfogyott - nem hiheti, hogy szeretett párja elhagyta örökre. A valóságtagadás állapotában van, dühödt, kétségbeesett és tettrekész egyszerre - épp ezért nem is figyel eléggé, az éjszakai viharban mindenütt a férjét keresve autójával kisodródik a szerpentinen, és szörnyethal. De (operában nem teljesen szokatlan módon) ettől még tovább énekel - a Szakadék Szélén nevű kocsmába érkezik, és ott is csak a férfi után kérdezősködik. A Gábor nevű csapos a maga nyugodtságában is vészterhes hangján elmondja neki, szépen lassan, ráérősen fejtve ki, hogy mi történt. Hogy Zsanett hiába tagadja magának és a világnak: bizony elhagyták. És hogy hiába kapálódzik a történtek ellen, mert már ő maga is halott. Fogadja el ezt, és induljon tovább. A Szakadék Szélénről így kiderül, hogy egy félig már túlvilági hely, afféle purgatórium (vagyis limbus). Zsanett megnyugszik, elfogadja, amit el kell. Arcát a fénybe fúrva indul innen - nem vissza, hanem tovább, a semmibe. 
A néző közbeszól: 
- a következő részben a világ legfurcsább halálneme kerül szóba: valaki megnyalja a kést a menzán. 
- kérdeztünk továbbá egy kedvenc szagot, a nézők a napon száradt ruha illatában maradtak.

Címkék: a néző közbeszól operabeavató
Régebbi bejegyzések