Best of 2008 by Fehér Elephánt

B E S T O F 2 0 0 8


Rendező: Z S Ó T É R S Á N D O R
Octopus
Lír
Vássza Zseleznova
Az öreg hölgy látogatása
A néger és a kutyák

Zenés rendező: HARANGI MÁRIA 
Ájlávjú 
La Mancha lovagja /Eger/ 
Süsü Meccs

Pályakezdő rend.: GÖTTINGER PÁL
Tengeren 
Cupido és a Halál 
Madame Poe
Mágnás Miska 
Családi ünnep

Író-rendező: SZABADAZ Á!  RÉTHLY ATTILA
Kaposvári Csiky G. Színház



Legjobb előadás: KÉPZELT BETEG 
MOHÁCSI JÁNOS 
Pécsi Nemzeti Színház

Kamaraszínházi: FEKETE ANGYAL 
SOPSITS ÁRPÁD 
Budapesti Kamaraszínház

Legkorszerűbb: A NÉGER ÉS A KUTYÁK HARCA 
Zsótér Sándor 
Kamra

Bárka-reneszánsz: TENGEREN 
Göttinger Pál 
Bárka



M O Z G Á S S Z Í N H Á Z

Rituális Színház: EVANGÉLIUM 
Horváth Csaba 
Fortedanse
Zsámbék

Totális Színház: KALEVALA
 Horváth Csaba
Fortedanse
 Trafó

Fizikai Színház: CSODÁLATOS M 
Gyöngyösi Tamás 
GNM Színitanoda

Új magyar: RUBENS ÉS A NEM EUKLIDESZI ASSZONYOK 
Szikora János 
Pesti

Klasszikus: HÁROM NŐVÉR 
Rusznyák Gábor
Kaposvári Csiky Gergely Színház

Királydráma: II.RICHARD 
Almási-Tóth András 
Budapesti Kamaraszínház


K O M I K U M

Monodráma: KLAMM HÁBORÚJA
SCHERER PÉTER!!! 
Kolibri Pince


Vígjáték: SÖTÉT KOMÉDIA 
MOHÁCSI JÁNOS 
Kaposvári Csiky G. Színház

Retro: OTHELLO GYULAHÁZÁN 
Méhes László 
József Attila Színház

Kamara-vígj.: GALÓCZA 
Varga Zoltán 
Budapesti Kamaraszínház


Debütáló r.: GRÖNHOLM-MÓDSZER 
BAKSA IMRE 
Új Színház

Stúdió-e.: TISZTA VICC 
Lukáts Andor 
Sanyi és Aranka Színház

Felolvasó: CSALÁDI ÜNNEP 
Göttinger Pál
Merlin


S Z Í N É S Z E K

Társulat: KAPOSVÁRI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ 
Sötét komédia 
SzabadazÁ!


Reveláció: LADÁNYI ANDREA 
Az öreg hölgy látogatása
József Attila Színház

Színész: KERESZTES TAMÁS 
A néger és a kutyák harca
Zsótér S. 
Kamra

Színésznő: HERCZEGH ADRIENN 
Képzelt beteg 
Pécsi Nemzeti Színház

Végre Újra!!!: TÓTH ANITA 
A néger és a kutyák harca 
Zsótér S. 
Kamra

All round sz.: KRISZTIK CSABA 
Kalevala 
Kurátorok 
Fortedanse


Év meglepetése: SZŐLŐSKEI TIMEA 
Fekete Angyal 
Sopsits Árpád 
Bp.Kamara

Karakterszínész: VASS GYÖRGY 
Grönholm-módszer 
Baksa Imre 
Új Színház

Legszebb epizód: NÉMETH MÓNIKA 
Szabadaz Á! 
Kaposvári Csiky Gergely Színház

Epizód-színész: DÓZSA ZOLTÁN 
Galócza 
Varga Zoltán 
Bp.KamaraSzínház

Z E N É S

Opera-rendező: BALÁZS ZOLTÁN 
A Vámpír 
Szegedi Mezzo-Operafesztivál

Operaszínház: CUPIDO ÉS A HALÁL 
Halastó Kórus 
Göttinger Pál 
Törökfürdő

Zenés színház: FEKETE PÉTER 
Znamenák István 
Kaposvári Csiky Gergely Színház

Énekes színész: VARGA ZSUZSA SARKADI KISS JÁNOS 
Fekete Péter 
Kaposvári Sz.


Operett: MÁGNÁS MISKA 
Göttinger Pál 
Debreceni Csokonai Színház

Álompár: SZILÁGYI KATA - KRISTÁN ATTILA 
Mágnás Miska
 Debreceni.Cs.Sz.

T.komikus duó: ANDRÁSSY MÁTÉ - MÉSZÁROS BÉLA 
Mágnás Miska 
Debreceni.Cs.Sz.

Operett-koreográfia: KATONA GÁBOR 
Mágnás Miska 
Debreceni.Cs.Sz.


Musical: ÁJLÁVJÚ 
HARANGI MÁRIA
Centrál Színház

Musical-színésznő: BALOGH ANNA 
Ájlávjú 
Harangi Mária
Centrál Színház
Othello Gyulaházán
József Attila Színház

Video-monológ: BALOGH ANNA 
Ájlávjú 
Harangi Mária 
Centrál Színház



L Á T V Á N Y

Díszlet - jelmez: GOMBÁR JUDIT 
A VÁMPÍR 
Balázs Z. 
Mezzo-Operafesztivál

Díszlet: AMBRUS MÁRIA 
Az öreg hölgy látogatása 
A néger és a kutyák

Jelmez: ORSOLICS ÁGNES (e.h.) 
Három nővér 
Kaposvári Cs. G. Színház

Színpadi zene: KOVÁCS MÁRTON - ROZS TAMÁS 
Képzelt beteg 
Mohácsi János

Zene: RÁCZ MÁRTON 
Rubens és a nem euklideszi asszonyok 
Pesti Sz.



G Y E R M E K S Z Í N H Á Z

Elóadás: BEKKANKÓ, A GRIMASZDÉMON 
Novák János 
Kolibri

Rendező: HARANGI MÁRIA 
SÜSÜ, A SÁRKÁNY 
József Attila Színház

Tánc-színház: GYERMEKJÁTÉKOK 
BOZSIK YVETTE 
Kolibri

Bábos: RETTENTŐ GÖRÖG VITÉZ 
Fodor Tamás
Stúdió K

Bábok: NÉMETH ILONA - BODOR KATA
Rettentő görög vitéz 
Stúdió K

Gyermekszínész: KOLOSZÁR ANDRÁS 
Tündér Lala 
Kőváry Katalin 
Kolibri

Színész: SZANITTER DÁVID 
Tündér Lala 
Kőváry Katalin 
Kolibri

Látvány -jelmez: OROSZ KLAUDIA 
Bekkankó, a grimaszdémon 
Kolibri

Zene: NOVÁK JÁNOS 
Gyermekjátékok 
Bekkankó 
Kolibri



Új játszóhely: SANYI ÉS ARANKA SZÍNHÁZ LUKÁTS ANDOR Mátyás-u. 8.


Fesztivál: MISKOLCI OPERA FESZTIVÁL

Opera-verseny: MEZZO Szegedi Nemzeti Színház

Beszólás: Tóth Joczó (Semmiség Kolibri), mint hajléktalan: " Hát nem könnyű az életem..."
7 éves kislány a nézőtérről: "Nem hiszem!" -Miért? "...Hiszen színházban élsz !?!


Gyalázat: KRÉTAKÖR-BLÖFF a Szentendrei-szigeten 
Kurázsi Papa




S Z Í N M Ű V É S Z E T I E G Y E T E M:


Az Év Osztálya : VÉGZŐS MUSICAL-OSZTÁLY 
oszt-vez.: Kerényi Imre Huszti Péter

Mozgás-vizsga: VILÁGZENE 
Koreográfia: VÁRI BERTALAN 
Musical-oszt. Ódry

Zenés darab: A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE 
Kerényi Imre " Ódry

Musical: SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK 
Huszti Péter " Ódry

Dráma: LÍR 
Zsótér Sándor 
Végzős prózai osztály Ódry

Színmű: OCTOPUS 
Zsótér Sándor 
Végzett Zsámbéki- osztály Ódry


Koncert: KORTÁRS DAL-KONCERT BAGÓ GIZELLA Végzősök Bartók-ház

TKKT SANZON-KONCERT " " " Ódry

Sanzon: ADORJÁNI BÁLINT GULYÁS BALÁZS TKKT-koncert Ódry

Kortárs dal: FÖLDI ÁDÁM (Petri György-Tornyai Péter ) Bartók-há



Végzős színész: CSÓRICS BALÁZS A lét elviselhetetlen könnyűsége Godspell
Süsü, a sárkány Udvariatlan szerelem /zene!/

Énekes-színész: HAJDÚ MELINDA 
Világzene 
A lét elviselhetetlen könnyűsége

Énekes-színész: BAKOS-KISS GÁBOR 
Godspell 
Világzene

Karakterszínész: FEJSZÉS ATTILA 
Világzene 
A lét elviselhetetlen könnyűsége

Monológ: TENKI RÉKA 
Úri muri 
Vidnyánszky 
Debreceni Cs. Színház


Igéret: PETRIK ANDREA 
Rubens és a... 
Pesti Színház 
LÍR
Ódry

Beteljesülés: MOLNÁR GYÖNGYI 
Szeressük egymást gyerekek 
Johanna a máglyán
A lét elviselhetetlen könnyűsége 
Világzene

Alternatív: UDVARIATLAN SZERELEM 
Győrei Zsolt
Spinoza

Csodakvartett: 
BAKOS KIS-GÁBOR 
FEKETE LINDA 
Udvariatlan szerelem 
Spinoza
CSÓRICS BALÁZS 
HORVÁTH ANDOR


Pályakezdő színész: ADORJÁNI BÁLINT 
Octopus 
Ódry

Pályakezdő színésznő: ERDÉLYI TÍMEA 
Octopus 
Ódry

Pályakezdő karaktersz.: SZŰCS PÉTER PÁL 
Octopus 
Ódry

e.h. epizód: GRISNIK PETRA 
Sötét komédia 
Kaposvári Cs. Gergely Sz.


Pályakezdő bizonyítás: 
GÉMES ANTOS 
Herrmann csatája 
La Mancha lovagja
Eger

MÁTYÁSSY BENCE 
Halálkemény 
Kivétel és szabály

BÁNFALVI ESZTER 
Kivétel és szabály

RADNAY CSILLA 
Halálkemény 
Ájlávjú 
Herrmann

LÁSZLÓ ATTILA 
Kivétel és szabály 
Vigyétek ki az...

SZABÓ KIMMEL TAMÁS 
Fekete Péter 
Az öreg hölgy látogatása


A L T E R N A T Í V


Iró-Rendező-Színész: PINTÉR BÉLA 
A Démon gyermekei 
Szkéné

Előadás: A DÉMON GYERMEKEI 
Pintér Béla 
Szkéné

Stúdió-el.: HŰ, DE MESSZE VAN PETUSKI! 
Tamási Zoltán 
Stúdió K

Reveláció: HERRMANN CSATÁJA 
Polgár Csaba 
HOPPart



Dramatizáló-rendező: TISZTABÚZA ÉJSZAKÁJA 
LIPPAI KRISZTINA 
RS9

Dramaturg: GYARMATI KATA 
Skalpoljuk meg Józsit! 
Stúdió K

Beszélgetések: AJVÁR-SZERDÁK 
Krasztev Péter, Spiró György 
Stúdió K
Forgách András, Balla Zsófia


Opera: CUPIDO ÉS A HALÁL 
Halastó Kórus 
Göttinger Pál 
Törökfürdő

Mozgás-sz: OTHELLO KOMMENTÁROK 
Debreczeny Márton 
Kompánia

Abszurd: MARA HALÁLA 
Felhőfi-Kiss László 
Utolsó Vonal 
Kolibri Pince

Új magyar: MADAME POE 
Göttinger Pál 
"Piros Bicikli" 
Sirály

Groteszk: CSONTBRIGÁD 
Deák Tamás 
Picaro Szkéné

Felolvasó: KÉK BÖGRE 
Gigor Attila K.V. Társulat 
MU Színház



Társulat: HALASTÓ KÓRUS 
Cupido és a Halál 
Göttinger Pál


Színész fősz.: TAMÁSI ZOLTÁN 
Hű, de messze van Petuski! 
Stúdió K

s Színésznő f.: SZOTÁK ANDREA 
Madame Poe 
Orrocskák 
Családi ünnep

Nemet cserélők: PINTÉR BÉLA TÁRSULATA 
A démon gyermekei 
Szkéné

Férfi színésznő: PINTÉR BÉLA 
A démon gyermekei 
Szkéné

Női színész: FRIEDENTHÁL ZOLTÁN 
A démon gyermekei 
Szkéné

Mellék-fősz.: SZABÓ ATTILA 
Csontbrigád 
Deák Tamás 
Picaro
14 karátos autó 
Regős János

Melléksz. sz.nő: BERKI MÓNIKA 
Tisztabúza éjszakája 
Lippai Krisztina 
RS9

Angyal-duó: HOMONNAI KATALIN - KAKASSY DÓRA 
Hű, de messzevan Petuski!


Új társulat: PIRANHÁK 
Vékes Csaba 
Az ex-Kaposvári Csiky Gergely Színház
fiataljai





S Z A B A D T É R I


Rendezés: VIDNYÁNSZKY ATTILA 
Halotti pompa 
Debreceni Cs. Színház
Zsámbék

Előadás: EMBER TRAGÉDIÁJA 
Vidnyánszky A. 
Beregszászi Színház 
Zsámbék

Komédia: RIBILLIÓ RÓMÁBAN 
Vidnyánszky A.
Debreceni Cs.Sz 
Szentendre

Új magyar: MEDVE/GY/ 
Jámbor József 
Debreceni Cs. Színház
Zsámbék

Blődli: MUSZTAFA, GYERE HAZA 
Simon Balázs 
Zsámbék


Rituális Színház: EVANGÉLIUM 
Horváth Csaba 
Fortedanse 
Zsámbék

Untermann: ANDRÁSSY MÁTÉ 
Evangélium 
Fortedanse 
Zsámbék

Übermann: KRISZTIK CSABA 
Evangélium 
Fortedanse 
Zsámbék

Színész: HORVÁTH LAJOS OTTÓ 
Evangélium 
Zsámbék


Felújítás: DEKAMERON 
Vidnyánszky A. 
Beregszászi Színház 
Zsámbék

Musical: LA MANCHA LOVAGJA 
Harangi Mária
 Agria Fesztivál 
Eger

Állat+Dulcinea: SZILÁGYI KATA /Kutya/ 
La Mancha lovagja Agria Fesztivál 
Eger


Színésznő: PALLAI MARA 
Medve/gy/ 
Debreceni Csokonai Színház 
Zsámbék

Színész: MÉSZÁROS TIBOR 
Vidnyánszky 
Ribillió Rómában 
Szentendre

Karaktersz.: : JÁMBOR JÓZSEF 
Ribillió Rómában 
Vidnyánszky Attila 
Szentendre





V E N D É G J Á T É K


Opera-társulat: MOSZKVAI HELIKON SZÍNHÁZ Miskolci OperaFesztivál

Előadás: BORISZ GODUNOV Dmitrij Bertram Moszkvai Helikon Színház

Operarend DMITRIJ BERTRAM Borisz Godunov Moszkvai Helikon Színház

Színész-énekes: VASZILIJ JEFIMOV Borisz Godunov Moszkvai Helikon Színház


Epikus dráma: DOKTOR ZSIVÁGÓ Sárkány Sándor Beregszászi Magyar Színház

Címszereplő: RÁCZ JÓZSEF Doktor Zsivágó Beregszászi Magyar Színház


Vígjáték: FIGARO HÁZASSÁGA ANGER ZSOLT Figura Stúdió Színház

Rendezés: KATONA IMRE MAGYAR ELEKTRA Figura Stúdió Színház

Társulat: FIGURA STÚDIÓ SZÍNHÁZ Gyergyószentmiklós

Színésznő: BARTHA BORÓKA Magyar Elektra Figaro házassága

Színész: BARABÁS ÁRPÁD Figaro házassága Magyar Elektra Világtalanok

Karaktersz.: ANTAL D. CSABA Világtalanok Figaro házassága Magyar Elektra

Sirató-ének: BOROS MÁRIA Magyar Elektra Figura Stúdió Színház


Performansz: CAMP Hotel Modern Trafó

---

forrás: Fehér Elephánt

Madame Poe - Magyar Narancs

(Magyar Narancs)

Emlékszem, tizenkét-tizenhárom éves koromban irodalomból néha házi feladat volt egy-egy ismert regénybeli szituáció megírása a másik oldalról. Erdős Virág egyfelvonásos drámájában nem merészkedett ennél sokkal messzebb: fogta a Morgue utcai kettős gyilkosság részletesen megfogalmazott öldöklési jelenetét, és megpróbálta azt az estét "a négyemeletes ház legfelső emeleti" szobáján belülről elmesélni. A biztonság kedvéért nélkülözött minden olyasmit, ami Poe-t naggyá tette, s még azokat a huncutságokat is, amik miatt általában drámát írni vagy előadást rendezni szokás.

Megragadott egy ismert archetípust - a lámpaoltás előtti rituálét, ahol az egyik szereplő, a lány (Gesler Lili) próbálja ágyba tenni anyját (Szoták Andrea), hogy aztán nekivághasson az éjszakának -, s mivel ez magában nem volt elég, megfűszerezte némi misztikummal, némi Poe-citálással és némi humorral. És ez még nem hangzik tragikusan: ám a misztikum itt annyit jelent, hogy bántóan sokszor befejezetlen mondatokkal utalnak a halálra, s a pompás mulatságokhoz illő hangnemben sorolják a válogatott erőszakformákat. No meg azt, hogy tudjuk: az anya nem csak aludni, de halni készül (a miért nem fontos igazán: úgy igazi csak a horror). A Poe-citálás pedig egyszerűen kínos, mind a szavaló holló megjelenése, mind a vendég az Usher-házból. Noha mindez bizonnyal némileg ironikusnak volt szánva, a végeredményen ez nem segít: az olyan, mint valami alaposan elrontott, kriptabéli Besenyő család-epizód. S hogy fokozzuk még: az egy óra jelentős részében a fentiek ismételgetésén kívül semmi egyéb nem történik, majd egy csúcsra pozicionált, de inkább a mélypont felé tendáló jelenetben felmondják a gyilkos majom történetét.

Felesleges is a feledhető színészi alakításokról vagy Göttinger Pál semmi újat nem hozó rendezéséről beszélni: nem oszt, nem szoroz.

Kovács Bálint

Sirály, március 31.

*

Végtelenített halál

Ellenfény, 2008. 02. 10.


Végtelenített halál
Erdős Virág: Madame Poe
Varga Anikó

Mielőtt a néző beülne az Erdős Virág legújabb drámájából rendezett előadásra, jó ha tudja, nem árt újraolvasni Edgar Allen Poe A Morgue utcai gyilkosság, a Marie Roget titokzatos eltűnése, Az áruló szív és Az Usher-ház vége című novelláit. Göttinger Pál rendezésében a Madame Poe akkor is követhető előadás, ha elmosódott olvasmányélményeinkre támaszkodunk, elég, ha felrémlik előttünk az orángután és a holló Poe szövegeinek gyilkos faunájából – de ez esetben kintebb kerülünk az árnyaltabb értelmezés élvezetéből.

Erdős utalásokkal átszőtt, nyelvjátékokra alapozó drámája ugyanis a novellák történeteinek apró részleteit is jelentésesen építi be saját anyagába. Lehet, hogy az újraolvasás diktatorikus feltétele a megértésnek, de gazdagabb összefüggések felfejtésével kárpótol, és a néző valóságos Dupinnek érezheti magát, hogy különböző alakok egymásra rétegzésének gesztusait képes megfejteni abból például, hogy a Marie Roget szerepében ágáló Gesler Lili a Morgue utcai Camilla L'Espanaye figurájának smaragd fülönfüggőjével ékesíti magát. Dupinként a néző más, az előadás által felvetett fontos kérdésekben is nyomoz: mit jelent a színházi megjelenítés számára egy (inter)textuális meghatározottságaival tüntető drámaszöveg, és mit jelent, ha a színpadot nem egyedi sorsokat felmutató, belső történéssel, lélekkel felruházott alakok serege özönli el, hanem idézetfigurák, akiknek nem jutott más, mint újraismételni saját, előre megírt történetüket. Amennyiben ezt teszik, meg tudnak-e halni az idézetlények, vagy örökké léteznek a szövegköziség képzeletbeli terében?

Göttinger a drámához találó teret álmodott a Sirály sötét pincéjének közepére: egy szobavázlatot, ami a bizonytalan körvonalú színpadon maga is színpad-metaforává válik. A leginkább matrac nélküli franciágyhoz hasonlító alkotmány alig lehet nagyobb hat négyzetméternél, és derékig érő szövetfalai áttekinthetővé teszik a benne zajló játékot. Minimális kellékkel, jelzésszerűen berendezett a szoba: a nézőtér felőli oldal egyik sarkában tükrös toalettasztal és szék, a másikban kisasztal látható, mögötte vetett ágy.

A két színésznő háttal ül egymásnak az előadás kezdetén: Gesler Lili fekete estélyiben piperézi magát a tükör előtt, a szürkésre sminkelt, karikás szemű Szoták Andrea hanyag neglizsében veti a kártyát a másik asztalnál. Mindkettejük előtt az (el)távozás ünnepi és kevésbé ünnepi, ám mindenképpen morbid pillanata: a lány halálos kimenetelű randevúhoz csinosítja magát, az anya életében ez a lefekvési ceremónia lenne az utolsó. A gond csak az, hogy Szoták nem akar ágyba bújni, hiába győzködi őt észérvekkel Gesler, hogy előre megszervezték a temetést, pár óra múlva küszöbön toporog a gyászoló rokonság. Szoták egyetlen lehetősége a halál pillanatának elodázására, ha sikerül otthonmarasztalni a lányt, és továbbszőni a párbeszéd fonalát.

A mesélés-beszélgetés és az anya-lány viszony sémája az előadás dramaturgiai alaphelyzete. Mivel a Madame Poe-nak nincs konkrét története, a színészi játék meghatározó eszköze is a beszéd. Gesler párhuzamosan meséli és játsza Marie-ként való sorsát: hörög és vergődik, mintha a kimondott szavak lennének a gyilkosai, akik letépik ékszereit, kést döfnek szívébe, folyóba dobják – és itt Gesler csobban egyet a vászonfal mögötti vödör vízben. A szavak erejét demonstráló szellemes jelenet a Morgue utcai orángután beszéd általi színre léptetése is: Gesler az ablakban áll, és közvetítve az állat közeledését „behozza” őt a szobába. Leírja az anyát széttrancsírozó állat mozdulatait, rámondja az ágyon heverő Szotákra a gyilkosságot. A Morgue utcai horrortörténet ezzel még nem teljes: miután „kiszenvedett”, Szoták magához ragadja a beszéd fonalát, hogy Camilla L'Espanaye-vá változtatva lányát viszontgyilkolja őt. És miközben folyik a maradást-indulást illető huzavona a két nő közt, újabb Poe-szereplők jelennek meg a színpadon: fekete fátyolban lebeg be Gesler, mint az Usher ház élve eltemetett asszonya, a férgek üzenetét hozza Szotáknak, felugrik az ágyra, Poe-verset idéz, szavai szárnyán „beröppen” a holló, és „megtelepszik” az ágyon.

Világos, hogy az ilyen jellegű leírás nem ragadhatja meg az előadást a maga teljességében, maga a leíró beszéd lehetetlenedik el, mivel a jelentések állandóan változásban, mozgásban vannak, és nem egy központi jelentés köré szerveződnek. Mondhatjuk, hogy Szoták nem akar meghalni, és Gesler meg akarja ölni az anyát, de ez csak a kettejük közti viszonyban megcsillanó értelmezési lehetőség. Egyáltalán: beszélhetünk-e szándékról és akaratról, ha idézetszereplőkként mindkettejük története meghatározott?

A metaforikusság a fertőzés logikájára épül, és magát a logikát is megfertőzi: a színpadi megjelenítés számtalan egymáshoz kapcsolódó fikciós szintet nyit meg, ezek közül egyik sem „valóságosabb” a másikhoz képest. Gesler kétszer is „meghal” az előadásban, és még mindig előtte a halál – az előadás vége azt az értelmezést sugallja, hogy a lány kilépve az ajtón elindul a tragikus végű sétára. Melyik halál lenne ezek közül az érvényesebb? Egyik sem: az előadás vége így nem beteljesíti, hanem függőben hagyja a végérvényes befejezés, az exitus ígéretét: nincs exit, nincs kijárat a történetből, az idézetek hálójából. Elsötétül a szín, Gesler mozdulatlanul áll az ajtóban, Szoták az ágyban fekszik paplana alatt. Minden újrakezdődhet egy másik este.

Persze az elmefuttatásokat gerjesztő lehetőségek tárháza nem feltétlenül menti meg a nézőt az unalomtól, a metaszínházi reflexivitásnak is megvan az a veszélye, hogy légüres térbe kerül, főként ha a rejtvényfejtés nem a játék intenzitásában megélt felismerésekből bomlik ki. Göttinger megoldandó feladatként kezeli Erdős drámáját, végigvezet egy szigorú és korrekt színpadi fordítást, amiben a szöveg és játék egymásra vonatkozása képes működtetni az effajta végtelenített logikázást (ha a néző is belead anyait-apait), de az előadásból hiányzik a felszabadult játékosság, az illusztrációtól való merészebb elrugaszkodás. Hiányérzettel távozunk, fárasztóan okos kis matekórát ültünk végig, a sulis emlékekhez a diákszínjátszós beütések is hozzásegítettek, még jó, hogy a Sirály pincéjéből van kijárat.

Beszélgetés a halálról

Beszélgetés a halálról
Háttérbe szoruló titkok · Edgar Allan Poe kegyetlen világa a színpadon
2008. január 28. 00:00
Magyar Nemzet

Pethõ Tibor
Éppen olyan módon félünk a haláltól talán, mint Istentől, ha Rudolf Otto, a neves protestáns teológus gondolatait vesszük alapul. Isten mintha abszolút létezésével hívná fel figyelmünket pusztulásunkra. A sarokba vagy az ágy szélére vizionált holló, varjú vagy épp Embólia kisasszony és a Szerb Antalnál feltűnő ősi erotikus menyasszony vagy vőlegény képe egyenes kifejezése annak az archaikus tapasztalatnak, amelyet mai, fejlett civilizációnk mint kínos dolgot – amelyről igazi tapintatlanság beszélni – valahová nagyon messzire akar száműzni. A kísérlet azonban sikertelen marad, maga a téma köztünk lappang, és más területeken jelentkezik talán soha nem látott erővel. A szadizmus, a perverzió legkülönfélébb változatainak népszerűsége filmen, regényben, televízióban talán ennek a félig sikerült szublimálásnak is az eredménye.
Erdős Virág feltevésünk szerint részben ezt kísérelte meg Edgar Allan Poe horror- és krimitörténeteinek felhasználásával megírni. Anya és lánya válogatott módon kínozzák egymást verbálisan: kivégzések, kínzások gazdag tárházát vonultatják fel. Egymás megölésének és megmentésének egyszerre jelentkező szándéka, a hit, hogy a halálról való beszéd magát a halált űzi el, a szimbolikus – gyermekkori félelmeket idéző – lámpaoltást folyamatosan elodázni próbáló, Poe-tól vett rémmesék véresebb részeinek citálása újabb impulzusokat ad a végtelenbe kitolódó cselekvésre. Ez az impulzus pedig – ahogy a darabot ihlető amerikai író egy művében olvashatjuk – „óhajjá nő, az óhaj kívánsággá, a kívánság ellenőrizhetetlen vágyakozássá, s a vágyakozás (a beszélő nagy sajnálatára és gyötrődésére, illetve minden fenyegető következmény dacára) cselekedetté válik”. Talán ezt az építkezést és magát az ilyen esetben elengedhetetlenül szükséges rejtélyességet hiányoljuk az egyfelvonásos drámából. A hosszan felidézett A Morgue utcai kettős gyilkosság című novellának leginkább a kegyetlen, ölést leíró részei kerülnek szóba. A nyomozás imponálóan pontos, szakszerű leírása elsikkad. Ugyanígy sokszor hiányolhatjuk a lélektani okok háttérben hagyását, és kifogásolhatjuk, hogy a nagy író jó néhány alkotása csak cégérként, emblémaként tűnik fel a drámában.
„Nincs ember például, akit ne gyötört volna valamikor nagy, komoly kívánság: körülményeskedéssel kínozni azt, akivel beszél” – írja Poe, és ez a vonása a darabnak is megvan. Az anya ilyen módon kínozza lányát lefekvés és elalvás előtt. Álmához a darab szerint halotti koszorúk, fekete miseruhás pap, temetőben lakozó férgek járulnak kellékként. Mintha a régi keresztény himnusz sorait – „de én, Uram, úgy menek ágyamba, mintha mennék gyászos koporsómba” – fordítaná át az írónő igazi poe-i szellemben. A szerző által a szüzsébe épített csavarok sikeresen űzi el a vértől és kínzástól elalélt nézők között éppen lábra kapó unalmat. A látszólag többször is lezárt történet éppen ezért kaphat erőre újra és újra. Göttinger Pál rendező és a színészek becsületére legyen mondva, megtettek mindent, és a legjobbat hozták ki a darabból. Gesler Lili kellően ironikus a szerepében, fölényesen kezeli a szöveget. Szoták Andrea kitűnő stílusérzékére vall, hogy játéka – bár ezt könnyen megtehetné – sohasem csap át ripacskodásba. Jelenlétük hiteles, miként a helyenként még kidolgozatlannak tűnő munka színrevitele is az.
(Erdős Virág: Madame Poe. Rendezte: Göttinger Pál. Sirály Kulturális Központ.)

Madame Poe - toptipp.hu

MADAME POE  Göttinger Pál "Piros Bicikli" Sirály

Hetente reszkető izgalommal vesszük kézbe az ÉS-t: van-e benne Erdős Virág? Mert ezen kívül be kell érnünk két vékonyka kötetével, olvasva érdekes Merénylet-e pedig értékelhetetlen előadásban került színre. A Piros Bicikli-vel elhíresült színésznő-páros, Göttinger Pál avatott értelmezésében, most végre az erdősi abszurd igazi arculatát mutatta meg. Csavavaros nyelv, veszett szituációk, ravasz irodalmi mutalások, pazar játéklehetőségek invenciózusan formált karakterekkel. A bárhol elhelyezhető mobil mini-díszlet lehetőséget ad a produkció utaztatására, a jelmezeket, a zenét és a cselekményt mívesen tagoló világítást célratörő racionalitása jellemzi. Az egymással végtelen játszmákba bonyolódó anya-lánya duó története páratlan szellemi izgalmat gerjesztő színjátékban realizálódik. Az előbbi produkcióhoz képest rengeteget fejlődött Gesler Lili, amiben meghatározó szerepe volt a darabot összefogott tempóban, egészséges stílusérzékkel színpadra állító Göttinger Pál-nak. A lány ésszerűen hideg keménysége, alakításának fekete-fehér koloritja mesteri ellenpontját képezi Szoták Andrea érzelmileg fűtött, a szivárvány színeinek összes árnyalatát sugárzó játékának. Ezerarcú mimika, a hangszínek gazdagsága, a groteszk irónia iránti hihetetlen érzékenység: a Csodálatos vadállatok óta, szerepről-szerepre érik egy meghatározó művészegyéniség. Morgue utcza a Király utcában: igazi alternatív Hely, igazi alternatív Színház!

Fehér Elephánt

Erdős Virág: Madame Poe - szöveg

Teljes szöveg itt.

A merénylet mint metafora - Ellenfény

A merénylet mint metafora

Erdős Virággal beszélget Sebők Borbála

Az idei Kortárs Drámafesztivált Erdős Virág A merénylet című darabjának budapesti vendégjátéka nyitotta. A fesztivál után Sebők Borbála beszélgetett a szerzővel.

- A Merénylet alaphelyzete egy budapesti robbantás a hetes buszon. Miért foglalkoztat a terrorizmus problémája?

- Kicsit tartottam tőle, hogy éppen emiatt majd eleve félreértik a darabot. Novemberben a Kortárs Drámafesztivál nyitó előadása volt, amelyen Izrael volt a díszvendég, és az izraeliek érthető okokból rendkívül érzékenyek erre a témára. Ha valaki egy az egyben akarja értelmezni a darabot, akkor az jöhet le neki, hogy a terrorizmus pozitív dolog a műben, a merénylet végül is a szabadság gesztusa. De számomra ez egyszerűen egy metafora, annak a lelki katasztrófának a képi ábrázolása, amikor az ember már képtelen civilizált utat találni a saját indulatai levezetésére. Ha a lehetetlenség és az elviselhetetlenség a végletekig fokozódik, robbantani kell. Ez a metaforikus réteg viszont kizárólag akkor működik, ha a merénylet a maga konkrét formájában ténylegesen megjelenik a színen. Ott kell lennie a busz roncsainak, az épületromoknak, a robbanószerkezet színes kis huzalainak, és szükség van a konkrét helyszínre is: a Ferenciek terére a Klotild-palota ikertornyaival. De politikai mondanivalóm nem volt vele.

- Sokszor előbukkan nálad versekben vagy például a literás netnaplódban különböző minőségekben a robbantás. Érdekel a dolog felelősségének kérdése?

- Emlékszem, hogy annak idején Háy is felvetette a Nyílt Fórumon, hogy szabad-e úgymond játszani ezzel a témával. Én viszont eleve valamiféle költői felelőtlenséggel álltam ehhez a témához, egyszerűen használni akartam, mint a bánatos poéták a hulló falevelet, nem pedig a vele kapcsolatos politikai állásfoglalásomat megfogalmazni. Azzal együtt persze, hogy korántsem gondolom olyan egyszerű képletnek a terrorizmus problémáját, mint ahogy azt a „Gonosz Tengelyé"-ről szóló tudósítások manapság elénk tárják. De, mondom, abszolút nem volt célom, hogy ezt a konkrét politikai kérdéskört tematizáljam a darabban, egyszerűen csak annak a szituációnak az alapképletét próbáltam általa felmutatni, amelyben valakit a saját lényétől idegen szerepkörbe kényszerítenek, s ebből a felgyülemlett feszültségekkel terhelt helyzetből nem feltétlenül a legmegfelelőbb úton-módon próbál kitörni.

- Solténszky Tibor a Szép Ernő-jutalom alkalmából írt laudációjában azt mondja, hogy „a színpad virtuális terének költői kezelésében, sajátos dramaturgiájában mutatkozik meg a Merénylet líraisága." Nekem is úgy tűnik, hogy a drámai forma mélyén lírai anyag rejlik. A hangsúly a lírai én önmaga-keresésén, a belső nyomozáson van, még ha ez egyéb szereplők segítségével történik is.

- Igen. Abszolút elismerem, hogy hasonló megfontolásból ültem neki a Merénylet megírásának, mint ahogy az ember leül verset írni, vagy olyasféle novellát, amiket én szoktam. Akár darabot írok, akár mást, elsősorban önmagamat akarom megfogalmazni - ez kétségkívül egyfajta lírai hozzáállás. Lehet erre azt mondani, hogy ez egy másik műfaj, és írjak inkább verseket. Sokak szerint kizárólag a jól bevált dramaturgiai fogások alkalmazásával és a dráma sajátos törvényeinek feltétlen tiszteletével lehet jó darabot írni. Én viszont eleve a szöveg felől közelítek. Az érdekel, milyen új lehetőségeket jelenthet a szöveg számára maga a színpad. A különböző szintek közti gátlástalan, és jó esetben mégis tisztán követhető ide-oda lépkedéssel mint írói fogással például a színpadi tér segítségével lehet leginkább eljátszani. Hogy aztán mit tekintünk par exellence drámának, mit nem, az speciel már sokkal kevésbé érdekel. A címkékkel egyébként legtöbbször csak magunkat korlátozzuk, miközben a színpad a szöveg felől nézve szerintem éppolyan beláthatatlan lehetőségeket tartogat még számunkra, mint a szövegről egyre inkább leválni szándékozó jelenkori színházcsinálói tendenciák számára.

- A darab végi sanzon Alihala Bulahala - Az öngyilkos merénylő dala címmel önálló versként is szerepel a műveid között. Korábbi, mint a darab. Miért kerül ez a végére?

- Nem jelent még meg kötetben, de tényleg a vers volt meg előbb. A darabot tulajdonképpen a vers kifejtéseként is fel lehet fogni.

- A kezdő instrukcióban elmondod, hogy sanzon formájában már tulajdonképp a darab elején is elhangozhat a vers.

- Kezdettől fogva lettek volna szövegszerű és zenei utalások a darab végén elhangzó dalra. Ehhez képest a nyíregyházi előadás zenei világa sajnos totálisan kaotikusra sikeredett.

- Más darabodban, például a Blibliában is felhasználod, újrahasznosítod saját régebbi szövegeidet. Ez munkamódszer?

- A Bliblia ebből a szempontból extrém eset. Összeszedtem a bibliai témájú szövegeimet, és azokat rakosgattam össze. Nagyon sok minden készen volt, csak néhány plusz jelenetet írtam hozzá, amivel kipótoltam a hiányokat, vagy a darab ívét igyekeztem megrajzolni.

- Hogyan változtak ezek a szövegek attól, hogy belekerültek egy nagyobb egységbe? Nem szűkíti be ez a gesztus egy adott szöveg jelentésterét?

- Az a jobbik eset, ha beszűkíti. Fontosabb kérdés a darab teherbírása. Ha mindegyik vers megáll önmagában is, akkor jelenetekbe szedve óhatatlanul is különböző irányokba fogják húzni a darabot. De én ezt inkább egyfajta bibliai revünek tekintettem, játéknak, ahol a különféle színpadi jelenetekben egy-egy ötlet kerül kibontásra.

- Mennyire vettél részt a Merénylet esetében az előadás elkészítésében?

- Semennyire. Keszég László nem keresett meg, én többször próbáltam vele felvenni a kapcsolatot, de nem reagált. A bemutatón láttam először az előadást, és igazság szerint nagyon nem tetszett. Alapjaiban értette félre az elgondolásaimat, és ez leginkább azért szomorú, mert ha beszélünk, néhány nyilvánvaló félreértelmezésre legalább rákérdezhettem volna. Készült például az előadáshoz egy prospektus, amiben megpróbálták számba venni, milyen kérdésekre keresi a választ a darab. Legnagyobb megdöbbenésemre ilyeneket olvastam benne: „Megfelelő módon készít-e fel bennünket az élet buktatóira az oktatási rendszer?" „Szükséges-e a női politikusok pozitív diszkriminációja?" Természetesen a darabnak a leghalványabb köze sincs ezekhez a végtelenül idióta kérdésekhez. Persze nevetni is lehetne ezen az egészen, de őszintén szólva én inkább szomorkodtam.

- Miért nem szereted az előadást?

- Az én szempontomból talán a legnagyobb probléma, hogy igazából nem derül ki belőle, hogy milyen maga az - életem első darabja lévén nyilván korántsem hibátlan - szöveg. Valami egészen más látszik. Csáki Judit azt írta a Magyar Narancsban, hogy ez a darab körülbelül azt akarja mondani, hogy minden egész eltörött, a káosz közepén ülünk, és itt a világvége. Abszolút igaza van, sajnálatos módon épp ennyi jön le ebből az előadásból. Miközben persze korántsem erről van szó. A darab eleve egy konkrét szituációra lett kitalálva: egy robbantásos merénylet utáni pillanatban vagyunk, a merénylet áldozatai, történetesen egy család tagjai a felrobbant busz kiégett roncsai között üldögélnek, miközben az egyetlen „mobil" szereplő, a nyomozó, tulajdonképp a halottak kikérdezésével próbálja meg felfejteni a katasztrófába torkolló családi dráma szálait. A legtöbb mondat és színpadi akció ilyen értelemben „kétfenekű": egyszerre vonatkoztatható a család történetére és a merénylet utáni konkrét szituációra. Ebből a dramaturgiai képletből kiszakítva egyszerűen értelmezhetetlenné válik a szöveg, és valóban előáll az a fajta káosz, amit a kritikusok az előadás láttán teljes joggal vetnek a szememre. Keszég például eleve egy sajátos színpadképpel indít: fentről bedobált plüssállatok borítják a színpadot. Ez minden bizonnyal zseniális rendezői ötlet, de ez esetben sajnos az első pillanattól félreviszi az előadást. Emellett számos dramaturgiai hiba is előfordul. A darab egyik jelenetében például az egyik vallatás alatt álló szereplő úgymond kikéri magának a nyomozó módszereit, mondván „Megrágalmaz, megfélemlít, ... kiveri a fogamat? Hát hol élünk?" Ez persze csak akkor poén, ha a szöveg ellenpontozva van, és a nyomozó valójában hozzá sem ér a delikvenshez. Az előadásban viszont épphogy brutális módon felképeli. Apróságok, de ezek az apróságok képesek teljesen agyonvágni helyzeteket.

- Nem olyan egyszerű emberi roncsokat a színpadra rakni, sokszor jobb a stilizált, utalásszerű megoldás, mint a naturalista.

- „Nem naturalista, de egyértelmű színpadkép: busz elleni robbantásos merénylet utáni romok." Ennyi volt az instrukció.

- Te hogyan képzelted el a színpadképet?

- Sokat gondolkozom azon, hogy mennyire kell instrukciókat beleírni. Thúróczy Katalin a Női vonal címmel tartott beszélgetésen azt mondta, hogy ő így a harmincvalahanyadik drámája után már teljesen leszokott a szerzői instrukciókról. Én meg arra kezdek rájönni, hogy érdemes minél többet elárulni abból, hogy én hogyan képzelem el a dolgokat, főleg ha ennyire nem működik a kommunikáció a rendezővel.

- Nekem nagyon tetszett, amit Filó Vera mondott a Női vonal beszélgetésen, hogy ő úgy ír, hogy a felét ki lehessen húzni. Magába a szövegbe szövi bele az instrukciókat is, és ha az megjelenik a színpadon valamilyen más formában, akkor nem kell, hogy szövegszerűen is ismétlődjön: ki lehet húzni.

- Én abszolút nem ilyen vagyok. Nagyon sokáig csiszolgatok nem csak jeleneteket, de mondatokat is, akárcsak egy versnél vagy egy novellánál. Ez biztos egyfajta műfajidegen hozzáállás, de drámák esetében tényleg sokkal szerencsésebb, ha valaki, mint például az általam olyannyira nagyra tartott Filó Vera, képes mobil egységekben gondolkodni, de én egyszerűen másmilyen típus vagyok. Igazából nem is feltétlenül „szövegkönyvet" szeretnék írni, hanem a maga nemében véglegesnek és tökéletesnek ható drámaszöveget. Tulajdonképp miért is ne tekinthetnénk a maga szövegszerűségében autonóm irodalmi műfajnak a drámát? A fejemben mindenesetre ugyanúgy kötetbe rendezgetem a már meglévő és a még készülő drámáimat, mintha teszem azt egy novelláskötetet készülnék összeállítani.

- Ha legközelebb bemutatják egy darabodat, erőszakosabban fogsz fellépni?

- Hogy ez ebben az esetben végül ilyen szerencsétlenül alakult a rendezővel, abban nyilván benne volt az is, hogy önmagában mégiscsak nagy dolog, hogy, Radnóti Zsuzsa kedves közreműködésének hála, életem első darabja a megszületése utáni második évben máris eljutott egy kőszínházi bemutatóig. A nyíregyházi színház igazgatója, Tasnádi Csaba is őszinte örömmel fogadta, és én ettől az egész helyzettől végtelenül meg voltam hatva. Persze legközelebb se fogok feltétlenül erőszakoskodni, legfeljebb arra törekszem majd, hogy legyen egy alkalom, amikor a darab későbbi sorsától függetlenül legalább elmondhatom az én verziómat. Most egyébként egy egészen más jellegű munkában van szerencsém részt venni. Két egészen fiatal színésznő, Gesler Lili és Szoták Andrea, akik a Piros biciklit játszották a Spinoza Házban, felkérték egyik kedvenc drámaírómat egy darab megírására, aki végül az utolsó pillanatban visszakozott, és valamiért engem ajánlott maga helyett. Poe műveiből még nem készült darab, ők erre adtak be pályázatot, és sikerült is pénzt szerezniük a megvalósításra. Volt egy Anya! című novellám, tulajdonképp annak alapképletét emeltem át. A helyszín A Morgue utcai kettős gyilkosság véres tetthelye, ahol is egy „szokásos esti altatás" rituáléi zajlanak, ám a szerepek ezúttal felcserélődnek, nem az anya altatja lányát, hanem a lány készül „halálba altatni" az anyját. A szituáció drámai feszültsége alapvetően a két szereplő vágyainak és törekvéseinek ütközéséből fakad, a lány „menne már" az anya „maradna még". És itt jönnek a Poe-novellák. Miközben valójában mindketten egy most játszódó Poe-novella szereplői, közben az anya szintén Poe történeteit használja fel, hogy azok mulatságosan horrorisztikus formában való megidézésével megpróbálja ideig-óráig itthon maradásra bírni mindenáron „kiruccanni" készülő lányát, és ily módon legalább némiképp elodázni a „lámpaoltás" szimbolikus pillanatát. A fiatal és tehetséges Göttingert Pált kérték fel, hogy rendezze meg a darabot, akinek az életében az előjelek szerint nem csak egy huszadrangú dolog lesz ez a vállalkozás, mint ahogy ezt a Merénylet esetében Keszég részéről éreztem, úgyhogy nagy várakozással nézek a dolgok elébe.

- A Merényletben a nyomozó megkérdezi az anyát, hogy mikor találkozott először a vádlottal. Azt válaszolja, hogy 68-ban a Tétényi úti kórházban.

- Nem véletlen az egybeesés. Végül is valahol minden írásom önmagamról szól. Nem látom akadályát, miért ne használhatnám adott esetben a saját születési dátumomat.

- Tetszett neked, hogy az anya-lány szerepek cserélődnek, és aki eredetileg az anya volt, ő játssza a kislányt?

- Nem láttam értelmét ennek a csereberének se. Adódik persze az ötlet, de szerintem ez esetben nem tesz hozzá semmit a darabhoz, sőt. Még Pécsett volt ebből egy felolvasószínházi előadás, ott egy drámaiskolás lány játszotta a kisgyereket. Plusz szereplő volt, valahogy máshonnan jött az ártatlan, mégis karakánul élesen csengő hangjával. A darabban tulajdonképp ő az egyetlen kivezető szál ebből a véres bonyodalomból. A nyíregyházi előadásban a direkt visszacsatolás, mint rendezői ötlet, ezen a ponton is ellene dolgozott az eredeti elgondolásnak.

- Milyen műfajban írsz a legszívesebben?

- A legjobb persze verset írni, úgyhogy mindig el is határozom, hogy ezentúl nem is írok mást. Csak az a gond, hogy most - a sorozatos negatív kritikák dacára - valahogy vérszemet kaptam, és hihetetlen kedvet érzek tovább játszani és kísérletezni ezzel az általam művelt szövegszínházi nyelvezettel. Persze nem lenne rossz, ha időnként jó előadások is születnének, de ez már tulajdonképp nem az én reszortom, maximum az én bőrömre megy... Egyébként igazságtalan vagyok. Máté Gábor például két éve Szombathelyen megrendezte a már említett Bliblia című darabot az akkor másodéves egyetemi osztályával. Összesen négy előadásra futotta, a bemutatóra levonuló színházi szakma efféle drámaszövegekre kevésbé fogékony részének dühe ugyanis egykettőre lesöpörte a darabot a színről, de ha visszagondolok, ott például egész klasszul éreztem magam. Megérezték, mit akartam a szöveggel, megkérdezték, oké-e így és így, mondtam, hogy oké, és ők megcsinálták. Ennyi. Arra pedig, hogy ők azóta szépen, csendben felnőttek, Ötvös Andrással az élen maholnap igazi, nagy színészek válnak belőlük, erre még külön is büszke vagyok.