Két Glattauer-darabbal és zenész színházi előadásokkal várja a közönséget az Óbudai Társaskör kertje.
Daniel Glattauer, a Gyógyír északi szélre című darab szerzőjének tavaly bemutatott és nagy sikerrel játszott Párterápia című művét öt estén át láthatják majd vendégeink. A szerző továbblép, a Párterápiaházaspárjának életéből már rég eltűnt az első évek izgalma. A helyzet ismerős: valami végleg elveszett, és mielőtt végleges döntést hozna, egy utolsó kísérletképpen szakemberhez fordul a férfi és a nő. Az orvos munkához lát, frenetikus helyzetek, mulattató fordulatok és meglepetések során ismerjük meg már nem is csak a páciensek, hanem maga a pszichiáter életét is. Glattauer vígjátéka nagy emberismerettel és virtuozitással sodorja nézőjét a hősökkel együtt a jövő meglepetései felé.
Szereplők: Balla Eszter, Debreceny Csaba, Mészáros Máté
Rendező: Znamenák István
Producer: Orlai Tibor
Előadások: 2017. július 13., 14., 15., 16., 17. 20.30
Kié vagy, mondd? Zenés seveledsenélküled a 30-as évekből Szávai Viktóriával, Adorjáni Bálinttal és Nagy Szabolccsal (zongora). Péter, a Casino ünnepelt és körülrajongott művésze, akinek legnagyobb problémája, hogy hogyan pattintsa le a nőket. Egy véletlen találkozás összesodorja Vilmával, aki - mint mindenki - odavan Péterért, ámde titkon másra sem vágyik, minthogy a Casino ünnepelt és körülrajongott művésznője legyen, akinek legnagyobb problémája, hogy hogyan pattintsa le a férfiakat. A két ambíció súrlódik, ütközik, csiszolódik Szép Ernő Lila akác című regényének felhasználásával, megidézve a 20-as 30-as évek ellenállhatatlan báját, humorát, ártatlanságát. A helyszín maga a Casino, ahol történetünk két szereplője a kor nagy filmslágerein keresztül bonyolítja reménytelen, kusza, ábrándos szívügyeit.
Előadás: 2017. július 20., 20.00
In memoriam Bohumil Hrabal – Táncórák idősebbeknek és haladóknak: Akik megélték a 20 évvel ezelőtti PÁB-Színház hangulatát, most újra velük tarthatnak ezen a felolvasószínházi előadáson. Ez a regény Hrabal ragyogó prózaírói tehetségének egyik legszebbike. Nincs benne pont, összetett mondatok szövik a történeteket. A színpadi változatban három zenész kapkodja majd a szavakat egymástól, hogy összeálljon egy igazi kocsmai hangulat. Cserna Ádám, Lux Antos, Gémes Antal. Az önök feladata, hogy összerakják a neveket, s egy jót szórakozzanak a Sej haj Rozi világában.
A színpadi változatot (Bohumil Hrabal azonos című regénye alapján) írta és rendezte: Szalai Kriszta
Fordította: Hosszú Ferenc
Zenei vezető: Wágner Puskás Péter
Előadás: 2017. július 24., 20.00
Itt mutatkozott be 2011-ben Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre című műve a Társaskör kertjében, és itt búcsúzik a 116. előadással ez a lebilincselően szórakoztató darab. Daniel Glattauer osztrák író e-mail formában megírt szerelmi története több mint egy évig vezette a német nyelvterület sikerlistáit. A könyv színpadi adaptációja nagy sikert aratott Bécs után Magyarországon is. 43-szor játszották vidéken – többek között Kisvárdán és Komlón az Orlai Produkció előadását. Fullajtár Andrea a nyíregyházi Vidor Fesztiválon elnyerte a Colombina-díjat a legjobb női alakításért.
Az előadásra minden jegy elkelt.
Emmi Rothner – Fullajtár Andrea
Leo Leike – Őze Áron
Rendező: Göttinger Pál
Producer: Orlai Tibor
Előadás: 2017. augusztus 3., 20.30
Támogató: Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata
Rossz idő esetén a Nagyteremben.
Könnyed esti krimi-komédia egy hotelben, ahová meghalni járnak az emberek.
Néha bizony jól esik az embernek kikapcsolódni a dolgos hétköznapok videojátékozással töltött órái után, és valami olyasmivel elütni a szabadidőt, amiben nem kell lövöldözni, hosszú órákon át bázisokat építgetni, Pokémonok után járni a várost vagy épp luxusjárgányokkal száguldani a meseszép hegyvidéken. Mit is tehet ilyenkor az egyszeri játékos? Mondjuk elmegy színházba! Így tettem én is néhány nappal ezelőtt, és választásom egy különleges darabra esett. Egressy Zoltán Halál Hotel című színdarabja ugyanis több szempontból is kilóg a sorból.
A Halál Hotel története megdöbbentő módon a Halál Hotelben játszódik. A szálló arról vált híressé hírhedtté, hogy ide bizony meghalni járnak az emberek. No ne valami Motel-féle horrort képzeljetek el, ez egy egészen bájos kis hotel, ahol készséges a személyzet (vagyis az igazgatónő és a szakács, mert más nem nagyon van), és a kiszolgálásra sem lehet panasz. Itt senkit sem ölnek meg, csak épp rávezetik az embert a végső tettre. Víz csöpög a konnektorra, gyanúsan zöld színe van a víznek, fura kötél lóg a szoba közepén... Történetünk a hotelben működő Ravatal Rádió műsorvezetőinek titokzatos megölésével veszi kezdetét, majd nem sokkal később meg is érkezik főhősünk, Frank nyomozó (Cserna Antal), hogy felgöngyölítse az ügyet. Sorra kihallgatja a szálloda vendégeit, akik nincsenek sokan: mindössze az életvidám Skolasztika nővér (Kútvölgyi Erzsébet), egy fiatal lány (Holecskó Orsolya) és egy fiatal srác (Horváth Illés), akik halni jöttek a hotelbe, valamint egy másik férfi (Őze Áron – aki egyben a rendező is). Mellettük csak a szálloda igazgatónője (Losonczi Kata), Mo Csing – a szakács/pincér (Göttinger Pál) és a rádió tulajdonosa, Damoklész (Takács Géza).
Ők persze mind rettentő gyanúsak, akármelyikük lehet a tettes. Elszánt, de kissé labilis hősünk, Frank nyomozó pedig a lehető legalaposabb munkát szeretné végezni, de sehol sem talál egy kályhát, amitől elindulhatna, így marad a találgatás. Végül persze rájön a megoldásra, a gyilkos is előkerül és a csattanó sem maradhat el.
A Halál Hotel első hallásra meglehetősen morbid témát boncolgat: viccet csinál a halálból. Ám ezt oly formán teszi, ami a legkevésbé sem bántó vagy megbotránkoztató. Az egész darab végig bohókás, ügyesen figurázza ki Agatha Christie regényeinek jellegzetes szereplőit. Az i-re a pontot a színészi játék teszi fel. Minden színész jól hozta a szerepét, de közülük is kiemelkedett a zavarodott nyomozót alakító Cserna Antal és a kacér igazgatónőt játszó Losonczi Kata.
Mint fentebb említettem, a Halál Hotel több szempontból is kilóg a többi színdarab közül. Különlegességeinek egyike, hogy a darabot kifejezetten az Óbudai Társaskör kertjére írták, így a színészek alkalmanként nemcsak a berendezett díszletet, de a kert adottságait is ki tudták használni.
Könnyed esti kikapcsolódást kínált Egressy Zoltán darabja, amely épp annyit nyújtott, amennyit az ember előzetesen várt tőle, de nem is akart ennél több lenni. Mind a történet, mind az alakítások és a körítés is a helyén volt, a poénok ültek. Voltak ugyan néha kicsit laposabb részek, de unalmasnak ezeket sem mondanám, inkább csak amolyan pici szusszanások egy következő lendületvétel előtt. A Halál Hotel így nem más, mint egy jó kis nyáresti szórakozás, amely ugyan a halállal viccelődik, de valójában épp azt sugallja, hogy szeressünk élni. Sajnos idén már nem tűzik újra műsorra a darabot, de jövőre érdemes lesz kiülni rá a színházba a kertben. ■
forrás: http://www.playdome.hu
Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje, klasszikus és könnyűzenei koncertek, valamint színházi előadások közül válogathatnak az érdeklődők június 27. és augusztus 7. között.
A Muzsika a kertben és a Színház a kertben sorozatoknak az Óbudai Társaskör bensőséges hangulatú kertje ad otthont.
A programot a szervezők idén is a műfaji sokszínűség jegyében állították össze, a kínálatban klasszikus zene, sanzon, swing, gitár- és harmonika koncert, zenés színház, krimikomédia és vígjáték is szerepel. A fellépő művészek, zenekarok a teljesség igénye nélkül: Balla Eszter, Cserna Antal, Debreczeny Csaba, Drahos Béla, Fesztbaum Béla, Fullajtár Andrea, Gera Gábor, Göttinger Pál, Kútvölgyi Erzsébet, Lakatos György, Mészáros Máté, Őze Áron, Snétberger Ferenc, Szilágyi Enikő és a Hot Jazz Band.
Egy-egy estén hallhatóak lesznek az Óbudai Társaskörhöz kötődő zenekarok is: a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Budapesti Vonósok és az Anima Musicae Kamarazenekar. Egressy Zoltán tavaly bemutatott Halál Hotel című krimikomédiáját négy estén át láthatja a közönség Őze Áron rendezésében. A nyár másik színházi előadása Daniel Glattauer Párterápia című vígjátéka, a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda nyári bemutatója. Glattauer új drámája megmutatja a család társadalmi beágyazódásának fontosságát és ennek a beágyazódásnak közvetlen hatásait az egyes emberre, annak életére és mindennapjaira. Méltó követője a szerző Gyógyír északi szélre című darabjának, amelynek budapesti bemutatója az Óbudai Társaskörben volt 2011-ben, s amely már meghaladta a századik előadást. Az előadás augusztus 3. és 7. között öt alkalommal lesz látható az Óbudai Társaskörben Znamenák István rendezésében.
A programok EZEN a linken megtekinthetők.
forrás: http://www.cultissimo.hu/
Egressy Zoltán igazi profi színpadi szerző, tudja a mesterséget, de neki sem jön mindig ki a lépés. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Van ilyen. Egressy Zoltán sok színdarabot írt, adaptált és dramaturgként is színpadra segített megannyi szöveget, vagyis az a fajta ritka példány, aki nélkülözhetetlen, alázatos és profi munkása a színháznak. Ír, ír és ír, és olykor kiszalad a gépéből egy Portugál, amelyet tizenhét éve teltházzal játszanak ott, ahol az ősbemutatója volt, a Katonában, és amelynek a Port szerint tizenhét magyar nyelvű bemutatója volt, a határon innen és túl. És végigsöpört a színházakon a Sóska, sültkrumpli, meg a 4x100 is – méltán.
A Halál Hotel nem fog. Horror-abszurd, illetve krimi-komédia lenne, ha sikerült volna jól megírni, de az alapötleten és néhány járulékos gegen nem jutott túl a darab. Az alapötlet amúgy jó is lehetne: van egy hotel, a Halál Hotel, amelyben egy Agatha Christie Étterem, valamint egy Ravatal Rádió üzemel, és ahová meghalni járnak azok az emberek, akiknek elegük van az életből. Az előadás elején éppen a Ravatal Rádió nyomja szokásos beszélgetős-betelefonálós műsorát; paródiaféleséget látunk, s ha belekapaszkodunk az egy-két vicces vagy találó fordulatba, még reménykedünk is egy jó folytatásban. Itt, a rádió stúdiójában, egy gigantikus dörgés-villámlás-sötétbe borulás alkalmával történik egy gyilkosság, melynek földerítésére megérkezik Frank nyomozó, aki enyhén szólva „nem százas”, de hát nem százas itt senki. Sem az apáca a piros tűsarkúban, sem a lány és a fiú, akik külön-külön érkeznek meghalni, de aztán együtt meggondolják magukat; sem a szakács, sem a szállodaigazgató, sem a szállodatulajdonos.
Ha nem százas, legalább gyanús. Gyanús itt mindenki, aki piros színű valamit visel, vagy halálterhes könyvet olvas. Márpedig mindenki visel valami pirosat – ebben egyébként ötletes Cselényi Nóra jelmeztervező: a cipő szegélye, esetleg fűzője, vagy egy nyakkendő, egy póló pompázik észrevétlenül, vagyis krimihez illően nem feltűnően a gyanús pirosban; és mindenki „halálos” könyvet olvas: Halál Velencében, A nyolcadik utas a halál, és így tovább. Úgy képzelem, Egressy Zoltán írhatott egy listát az ilyen könyvekből, és szépen kiporciózta a szereplők közt.
Krimit ígér a kellemes nyári este, ezért nem ildomos elmesélni a cselekményt, akkor sem, ha végül krimi nem, legföljebb a krimi-dramaturgia működik egy kicsit, amennyiben a nyomozó egymás után hallgatja ki a jelenlévőket, akiknek ilyenformán módja nyílik egy frappáns kis színi portré felskiccelésére.
Hát akkor átadnánk magunkat a szórakozásnak, elvégre a portrék erre még jók lehetnek – legalábbis ha nem hasonlítanának ennyire egymásra. Nem a figurák, hanem az ábrázolásuk módja. Kérdés-válasz, sok ismétléssel, mert a nyomozó kicsit gügye; ezért aztán lassan araszol előre az előadás, pedig alig másfél óra az egész. A közönség kínosan és észrevehetően unatkozni kezd...
Senki nem tehet semmiről, summázom a végén, ez egyszerűen ilyen lett. A színészek túlnyomórészt a Magyar Színház tagjai, a rendező a színház volt igazgatója, Őze Áron, aki egy kis szerepet – hát, szerepnek talán nem is mondanám, percnyi jelenlét – játszik is az előadásban, aztán ott van Auksz Éva, talpig feketében, bőrszíjakkal és egyéb trendi cuccocskákkal ékesítve, rádiós műsorvezetőként, Holecskó Orsolya és Losonczy Kata a fiatal lány és a szállodaigazgató szerepében. A szakács-pincért maga Göttinger Pál adja, Damoklészt, a tulajt Takács Géza; Horváth Illés a fiatal lány párja.
A nyomozó lenne az a figura, akitől abszurddá kéne válnia az egésznek, mármint ha volna minek abszurddá válni itt: Cserna Antal igyekszik, a saját lábában is elbotlik, de ebből csak skicc lesz, figura nemigen. És akkor a sztár, mert bármilyen nyáresti egy színielőadás, sztár és húzónév kell bele: Kútvölgyi Erzsébet a rejtélyes apáca szerepében, többnyire kedvesen mosolyog, sejtelmesen takargatni látszik valamit, de sosem derül ki, hogy mit (a végén legföljebb egy halvány kis utalás látható, de lehet, hogy az nem is az). Ha jól láttam, maguk a játszó személyek sem gondolnak sokkal többet erről a produkcióról, mint én: nem sikerült. Remélhetőleg a hőséggel elmúlik. Van ilyen.
Szerző: Csáki Judit
forrás: http://www.revizoronline.com/
Ami a szabadtéri színházat illeti, az Óbudai Társaskör kertjénél nem igazán van jobb helyszín: középen egy hatalmas fa, és plédek a nézőtéren, hogy az ember ne érezze, a hidegben magára hagyják. Tényleg minden adott a színházi élményhez – csak éppen a színház nem. Pedig Egressy Zoltán krimikomédiája jó alapanyagnak tűnik, csak mintha elfelejtették volna megrendezni. (Egressy valamelyik színházban mindig jelen van, és leginkább olyan darabokkal, amiket nehéz levenni a műsorról – nincs mit tenni, a nézők szeretik.) Nem állítom, hogy világmegváltó gondolatok vannak a drámában – inkább ötletes bohóckodás, hogy van egy bizonyos hotel, ahová halni járnak az emberek. És hopp, itt történik egy gyilkosság. Jön a nyomozó, megyünk végig a gyanúsítottakon, nagyjából úgy, mintha Agatha Christie-t olvasnánk. Csak azért mégsem őt olvassuk: a Halál Hotel krimikomédia, és éppen ezért hiányolom a humort az előadásból.
Vagyis van humor, a szövegben mindenképpen – a gond az, hogy itt valahogy nem működik. A szereplők felmondják, amit meg kellett tanulni, de ez kevés: csak megmosolyogtató pillanatok vannak. Vagy fárasztóak. Folyton a halállal viccelnek, és talán még Molière is megirigyelné a sok ostobaságot. Ilyen például, amikor a Mesterségem a halált olvassák, mialatt a rádióban MozartRequiemjét játsszák. Vicces, vicces, de tíz perc után már alig kacag az ember, és akkor van még több mint egy óra az előadásból. Miközben azon kellene nevetni, hogy a nyomozó már harmadszor nyúlt bele a vízbe, ami amúgy nem is víz, hanem valami zöld folyadék. De még jobb példa, ahogy századjára is elsütik, hogy a nyomozó nem ért semmit, mert nyilván minden nyomozó hülye. Ez lenne a poén?
Máris felmerült egy fontos kérdés: miként lehet a színpadra ültetni az abszurd humort? Mert persze, tele az előadás hibával, de azt mégsem lehet nem észrevenni, hogy itt minden nagyon abszurd. Már maguk a nevek, a történések is. De ez valahogy mégsem működik. A legnagyobb gond, hogy mintha félre lenne értve az abszurd mint fogalom. Nem attól lesz valami az, hogy a néző minden mondat után konstatálhatja: ez mennyire abszurd. A Godot-ra várva sem akar kényszeresen nevettetni, meg lehet úgy is rendezni, hogy kihagyjuk a poénokat, mégis működik. Az ember magától fog nevetni, mert az alaphelyzet, a történés az abszurd. A Halál Hotel viszont folyton azt akarja magáról bizonyítani, hogy ez egy abszurd darab. Ezért sem tud igazán meggyőző lenni.
Nem arról van szó, hogy rossz lenne az alaphelyzet – tulajdonképpen bármit oda lehet képzelni a hotel mögé. Vannak is pillanatok, amikor úgy tűnik, jön a fordulat, most aztán beindul az előadás, de végül mégsem. Lehet okolni a zenét is, ami valahogy mindig a legrosszabbkor szólal meg, és leginkább elidegenítő hatással bír. A célja a rémisztgetés lenne – durva és erőteljes hangok szólnak a hangszóróból –, de csak azt éri el, hogy felriasztja a szunyókáló nézőket. Közhely, ahogy a zene is példázza: a kevesebb néha több.
Ahogy nincs humor, úgy nincs krimi sem – amivel nem lenne nagy gond, mert komédiáról van szó, nem azon kell izgulni, ki a tettes. De kicsit olyan érzése van a nézőnek, mintha csak felolvasnák a művet: persze történnek dolgok a színpadon, de csak halad jelenetről jelenetre – ezen is túl vagyunk, mindjárt letudjuk a következő tanút. Nincs az előadásban semmi egyedi ötlet, és sajnos a teret sem használják ki, a kert mintha nem is lenne ott. Néhány szereplő felmászik a fára, rohangálnak, mindössze ennyi – a szabadtérnek nincs sok szerepe. Enyvárri Péter díszlete sem túl találó: felülre ki van írva a hotel neve, ezen kívül pár szék és egy asztal látható. Cselényi Nóra tisztességgel elkészítette a jelmezeket: a nyomozó ballonkabátot visel, az apácán reverenda van – nem ér panaszkodni.
Azért már ér, hogy a rendezés nem sok lehetőséget ad a színészeknek, jellemek nem bontakoznak ki: Cserna Antal őrült nyomozó, de ebből leginkább csak a nyomozót tapasztalni. Kútvölgyi Erzsébet magába forduló, kissé pikírt nővért alakít. Göttinger Pálé az este legjobb alakítása, remek helyzetkomikum, ahogy félreértik egymást a betérő vendéggel. Takács Géza képes arról meggyőzni, hogy jóval több lehetne ebben az előadásban. Csak éppen semmi nem bontakozik ki.
A probléma az, hogy az ember nem érti, miért játsszák ezt a darabot. Ha a nyáresti szórakoztatás lenne a cél, akkor sem: a Halál Hotel se nem szórakoztat, se nem gondolkodtat el. Voltaképpen nem csinál semmit – talán ez az oka, hogy folyton azon gondolkodom, amin a balatoni büfében is: nyáron mindent megpróbálnak eladni nekünk.
Fekete fátyol női önsajnáló magazin, Rémhírek, Tumorpercek, Ki nyel ma? – ilyen című műsorokkal fut a Ravatal Rádió Egressy Zoltán legújabb darabjában, a Halál Hotelben. Az abszurd krimikomédia a szerző első olyan darabja, melyet a nyári színházi szezonra írt, Őze Áronnak pedig az első szabadtéri rendezése. A csapat jót ígér, mégis csupán az alapművet lehet dicsérni.
A másfél órás abszurdot Egressy az Óbudai Társaskör felkérésére írta, két korábbi írása, a Majd kiszellőztetsz című novelláskötetében található, szintén fekete humorral átitatott Halál Hotel és Ravatal Rádió alapján. A történet helyszíne a címadó hotel, ahol öngyilkosjelöltek szállnak meg, és a vendéglátók mindent megtesznek azért, hogy a kedves vendég mielőbb végezzen magával. Az épületből sugároz a Ravatal Rádió, és a szállónak van egy étterme, az Agatha Christie Restaurant. Minden a halál körül forog, így nem csoda, hogy hamar hármas gyilkosság történik. Frank nyomozó érkezik a helyszínre, mindenkit kihallgat, és természetesen mindenki gyanús. A nyomozás végén azonban egész más derül ki, mint amire bárki is számított volna. Egressy humora – fekete humor a javából – szokatlan, de üdítő a szomorúságát és panaszkodását védjegyként viselő magyar nézőnek.
Skolasztika nővér szerepében Kútvölgyi Erzsébet nyugodtságot sugárzó, békéjéből kizökkenthetetlen jelenség. A Columbónál is zavarodottabb Frank nyomozóként Cserna Antal kelti életre a színpadon is Egressy verbális humorát, mellette még az inkább rendezőként ismert Göttinger Pál szórakoztató Mo Csing, a főszakács szerepében. Dicséretet érdemel Takács Géza ideges, Frank nyomozóval különös kapcsolatban álló rádiótulajdonos Damoklésza és Auksz Éva fekete lelkű műsorvezetője is.
Az Óbudai Társaskör belső kertjét ügyesen kihasználó, hármas osztatú díszlet (Enyvvári Péter munkája) mellett Cselényi Nóra jelmezei sajnos közönségesek (idétlen hajak, sapkák, bőrszerkók) és stílustalanok, melyek nem illenek az abszurdhoz.
A Halál Hotelből nehezen sikerült a színpadon is érvényes jeleneteket teremteni, így Egressy sziporkázó nyelvi humora él csak, és legkevésbé sem a látvány vagy a történet. Ez pedig így csupán félpanziós élmény, és nem all inclusive nyáresti szórakozás.
Egressy Zoltán: Halál Hotel, Óbudai Társaskör
Rendező: Őze Áron
A másfél órás abszurdot Egressy az Óbudai Társaskör felkérésére írta, két korábbi írása, a Majd kiszellőztetsz című novelláskötetében található, szintén fekete humorral átitatott Halál Hotel és Ravatal Rádió alapján. A történet helyszíne a címadó hotel, ahol öngyilkosjelöltek szállnak meg, és a vendéglátók mindent megtesznek azért, hogy a kedves vendég mielőbb végezzen magával. Az épületből sugároz a Ravatal Rádió, és a szállónak van egy étterme, az Agatha Christie Restaurant. Minden a halál körül forog, így nem csoda, hogy hamar hármas gyilkosság történik. Frank nyomozó érkezik a helyszínre, mindenkit kihallgat, és természetesen mindenki gyanús. A nyomozás végén azonban egész más derül ki, mint amire bárki is számított volna. Egressy humora – fekete humor a javából – szokatlan, de üdítő a szomorúságát és panaszkodását védjegyként viselő magyar nézőnek.
Skolasztika nővér szerepében Kútvölgyi Erzsébet nyugodtságot sugárzó, békéjéből kizökkenthetetlen jelenség. A Columbónál is zavarodottabb Frank nyomozóként Cserna Antal kelti életre a színpadon is Egressy verbális humorát, mellette még az inkább rendezőként ismert Göttinger Pál szórakoztató Mo Csing, a főszakács szerepében. Dicséretet érdemel Takács Géza ideges, Frank nyomozóval különös kapcsolatban álló rádiótulajdonos Damoklésza és Auksz Éva fekete lelkű műsorvezetője is.
Az Óbudai Társaskör belső kertjét ügyesen kihasználó, hármas osztatú díszlet (Enyvvári Péter munkája) mellett Cselényi Nóra jelmezei sajnos közönségesek (idétlen hajak, sapkák, bőrszerkók) és stílustalanok, melyek nem illenek az abszurdhoz.
A Halál Hotelből nehezen sikerült a színpadon is érvényes jeleneteket teremteni, így Egressy sziporkázó nyelvi humora él csak, és legkevésbé sem a látvány vagy a történet. Ez pedig így csupán félpanziós élmény, és nem all inclusive nyáresti szórakozás.
Egressy Zoltán: Halál Hotel, Óbudai Társaskör
Rendező: Őze Áron
forrás: http://valasz.hu
Halál Hotel címmel mutatták be Egressy Zoltán új színművét Őze Áron rendezésében az Óbudai Társaskör szabadtéri színpadán. A múlt héten színre került előadást még játsszák július 24-én, 26-án és 27-én.
Műfaja szerint a darab krimikomédia: a Cserna Antal által alakított Frank nyomozó a Halál Hotelben üzemelő Ravatal Rádióban történt hármas gyilkosság okainak és elkövetőjének ered nyomába. A sajátos szálloda amúgy halni vágyó embereknek szolgál utolsó állomásként, miközben biztatja is vendégeit, nehogy elálljanak végzetes tervüktől, bár annak az önkéntesség éppen úgy alapja, mint az önkezűség. Gyilkosságnak nincs helye benne. Mások mellett fontos szerepet kap a játékban a Skholasztika nővért alakító Kútvölgyi Erzsébet, a Berta bemondónőt megformáló Auksz Éva, a Hotel direktriszét játszó Losonczi Kata, valamint a Pesti Magyar Színház társulatának volt és jelenlegi tagjai.
Őze Áron, a Pesti Magyar Színház tavaly leköszönt direktora – aki a Halál Hotel egy karakterében színre is lép – a 168 Órának elmondta: a darabot Egressy Zoltán a saját novellái alapján írta, és a komédia keretein túllépve, valójában többszörösen abszurd színpadi játék.
– A néző számára feladat lehet a darab tematikájának elfogadása, a szövegben rejlő utalások megfejtése és a műfaj sajátosságaiból következő egyedi játékstílus befogadása. De egyetértek a szerzővel: a tét nélküli színháznak még egy könnyű nyári estén sem lenne semmi értelme – tette hozzá Őze Áron.
forrás: http://www.168ora.hu/
Figyeljen minden részletre, egyiknek sincs semmi fontossága. Ez az első tanácsom annak, aki az Óbudai Társaskörben megnézi Egressy Zoltán új, kimondottan erre a helyszínre írt krimikomédiáját. A másik: ha eddig nem tette, most már ne olvassa el előre a szerző Halál Hotel és Ravatal Rádió című novelláit. Nem sok új poént hallana utána a színészektől.
Az író kevés ötletet hagyott újrahasznosítatlanul. Előadás utánra viszont ajánlom, különösen nagyothalló vagy nem éppen fürge felfogású nézők számára. Sok minden megvilágosodhat,ami elsőre elszállt a nyáresti légbe. Olvasva egyébként is jobban hatnak a halállal kapcsolatos szófacsarások, mint hogy „viszonthalásra” vagy a „halhatatlan rák and roll-szám”.
Az előadást meglátni és megutálni számomra egy pillanat műve volt. Jócskán kellett igyekeznem, amíg kétségtelen érdemei is hatni tudtak rám. És nem azért, mert a halni vágyókat kiszolgáló szálloda ötlete nem új. A halálhumor volt túladagolva. A viccből a viccelődés kiűzi a humort. Nem sorolom föl a sok halálos szóviccet, amellyel már Enyvvári Péter díszlettervező is kidekorálta a játékteret.
Meg kell említenem viszont, hogy a szálló étterme Agatha Christie nevét viseli, de nem mondhatom el, miért, mert az már a történet amúgy elég gyenge poénját érintené. De elárulhatom, hogy a végtelennek tetsző vég élcözönt pompásan tetézi Cselényi Nóra főképp fekete-fehér-vörös jelmezeinek gyönyörű rondasága.
Azt sem hallgathatom el, hogy az első perctől bosszantott Őze Áron rendezői alapállása, amely szerint a szöveg, a sztori amúgy is a halálost bőven maghaladó rémségdózisát a látvány, a hangzás minden eszközével igyekezett megsokszorozni. A játék kezdetekor már a Ravatal Rádió műsorvezetői, Auksz Éva, Takács Géza és Horváth Illés is halálmaszkban és -jelmezben fekete lufikkal ijesztgetnek, holott őket hallgatóik nem láthatják, csak mi. Az amúgy elviselhetetlennek tetsző borzalom a fokozás által válhatna humorossá, ám bizonyos mennyiségen fölül megint csak elviselhetetlen. Ezért éreztem az első percekben, hogy el kellene futnom. Idővel belezsongultam a produkció hangvételébe, de annyira később sem sikerült eltompulnom, hogy a kávérendelés jelenetének ősöreg visszakérdezős viccelődését ne éreztem volna merő időhúzásnak.
Végül is a színészek elementáris játékkedve hozta vissza nézői életkedvemet. Mindenekelőtt Kútvölgyi Erzsébet Skolasztika nővérének titokzatos derűje – amivel nemcsak a körülötte folyó eseményeket, de szerepének szörnyű agyalmánynevét is viselte – oltott belém némi elnézésre való hajlandóságot. Cserna Antal idióta detektívjének jól megdolgozott szerencsétlenkedése már majdnem annyi részvétet keltett bennem, mint amennyire idegesített. Holecskó Orsolyát a halálkereső leányzó szerepében és Őze Áront a különös szállóba véletlenül tévedt, menekülni próbáló vendégként már élvezettel tudtam nézni. Takács Gézának egy tekintete is elég, hogy akár Damoklész kardjának lássuk, Göttinger Pál meg néhány kesernyésen gömbölyded mosolyból megalkotja Mo Csing, a szakács élet-, illetve halálfilozófiáját. Losonczi Kata egy szálloda igazgatónőjéhez illő üzleti mohóságtól duzzadó életkedvvel hirdeti a végpusztulás magasztos eszméjét.
A befejezést viszont nemcsak rendesen meg kellene csinálni, de át is kellene gondolni, ha mondjuk jövőre is játszani szeretnék a darabot. Az utolsó út témájához jobb utolsó vicc illene.
forrás: http://nol.hu
Szekeres Szabolcs
Egressy Zoltán abszurdba hajló, némi filozófiai mélységet sem nélkülöző krimikomédiája az atmoszférájával hat legerősebben a nézőre.
Néha elmegy az áram, a háttérben hallani a láncfűrész idegborzoló hangját. Hármas gyilkosság történik, nem látunk semmit, de a képzeletünk ezúttal is készséggel siet a segítségünkre. Lehetnénk Texasban, egy isten háta mögötti farmon, a rendőrség gyanúsíthatná akár Ed Geint a gyilkossággal, ám ez nem az a sztori, hiszen az elkövető nem nyúzza le a halottak arcáról a bőrt, hogy később maszkot, esetleg lámpaburát készíthessen belőlük. Nem, a mi mészárosunk egyszerűbb eset, mert mindössze az áldozatok fejét nyisszantja le.
A halál jól jövedelmező üzletág az Óbudai Társaskör Halál Hotel című előadásában. Színes fényreklámok hirdetik a Ravatal Rádiót, az Agatha Christie Éttermet, és a Hasfelmetsző Jack Múzeumot. Ebből a hotelből már nem vezet tovább az út, ide mindenki megérkezik, de innen senki sem távozik.
Jellem vagy cselekmény, esetleg mindkettő? Egy ütős bűnügyi történetben az előbbiek közül valamelyik dimenziónak működnie kell. A pörgős cselekményről és az izgalomról sem feledkezhetünk meg, és persze a publikum idegeit élesen bizsergető, netán horrorba hajló gyilkosságokról sem. Mindez hatványozottan igaz a színpadi krimire.
Bármennyire fontosak is a fentiek, Egressy Zoltán abszurdba hajló, némi filozófiai mélységet sem nélkülöző krimikomédiája mégsem a felsoroltakkal, hanem az atmoszférájával hat legerősebben a nézőre.
Az előadás nyomozója, Frank nem Sam Spade, hiszen nem annyira férfiasan kemény, és nem hágja át olykor a törvény adta határokat. Nem rendelkezik hajszálpontos logikával sem, akár Hercule Poirot. Nincsenek gondjai az alkohollal, mint Harry Hole-nak. Az erősen frusztrált (az ok maradjon titok) Frank nyomozó szeret elveszni a részletekben, ezért különösen két dolog érdekli. 1. Visel-e bármilyen piros ruhadarabot a kihallgatott személy? 2. Mit olvas éppen a lehetséges gyanúsított? Össze nem illő, blődli semmiségekből próbálja összerakni a gyilkos mozaikját. Közben pedig szorgalmasan ír parányi jegyzetfüzetébe, és a mobiljával folyamatosan fényképez. Cserna Antal kissé nehezen találja meg a szerep ritmusát, néhol nem elég szuggesztív, úgy tűnik, több a humor a figurában, mint amit látunk. Ám lendületes, darabzáró monológja sok mindenért kárpótol.
Az alapvetően jó ritmusú, hangulatos rendezés nem elég bátor, amennyiben az angol fahumor és a krimi határán billegteti a cselekményt. Ez azért róható fel hibaként, mert Egressy darabjának nagyobb részében egyértelműen az előbbi a hangsúlyosabb. Azonban elmaradnak a Waczak Szálló és a Csengetett, Mylord? blazírt stílusára határozottabban utaló színészi motívumok. A fekete humor forrását sokszor a rezzenéstelen arccal mondott szövegek, valamint a pompás ritmusú riposztok jelentik. Ebben kiemelkedően jó Holecskó Orsolya a Fiatal lány alakítójaként, nem véletlen, hogy a legtöbbször akkor nevetnek a nézők, ha a színen van. Ahogy frappáns kabinetalakítást nyújt az előadást rendezőként is jegyző Őze Áron a dadogós Fiatal férfi szerepében.
A fekete humor forrását sokszor a rezzenéstelen arccal mondott szövegek, valamint a pompás riposztok jelentik.
Néha elmegy az áram, a háttérben hallani a láncfűrész idegborzoló hangját. Hármas gyilkosság történik, nem látunk semmit, de a képzeletünk ezúttal is készséggel siet a segítségünkre. Lehetnénk Texasban, egy isten háta mögötti farmon, a rendőrség gyanúsíthatná akár Ed Geint a gyilkossággal, ám ez nem az a sztori, hiszen az elkövető nem nyúzza le a halottak arcáról a bőrt, hogy később maszkot, esetleg lámpaburát készíthessen belőlük. Nem, a mi mészárosunk egyszerűbb eset, mert mindössze az áldozatok fejét nyisszantja le.
A halál jól jövedelmező üzletág az Óbudai Társaskör Halál Hotel című előadásában. Színes fényreklámok hirdetik a Ravatal Rádiót, az Agatha Christie Éttermet, és a Hasfelmetsző Jack Múzeumot. Ebből a hotelből már nem vezet tovább az út, ide mindenki megérkezik, de innen senki sem távozik.
Jellem vagy cselekmény, esetleg mindkettő? Egy ütős bűnügyi történetben az előbbiek közül valamelyik dimenziónak működnie kell. A pörgős cselekményről és az izgalomról sem feledkezhetünk meg, és persze a publikum idegeit élesen bizsergető, netán horrorba hajló gyilkosságokról sem. Mindez hatványozottan igaz a színpadi krimire.
Bármennyire fontosak is a fentiek, Egressy Zoltán abszurdba hajló, némi filozófiai mélységet sem nélkülöző krimikomédiája mégsem a felsoroltakkal, hanem az atmoszférájával hat legerősebben a nézőre.
Az előadás nyomozója, Frank nem Sam Spade, hiszen nem annyira férfiasan kemény, és nem hágja át olykor a törvény adta határokat. Nem rendelkezik hajszálpontos logikával sem, akár Hercule Poirot. Nincsenek gondjai az alkohollal, mint Harry Hole-nak. Az erősen frusztrált (az ok maradjon titok) Frank nyomozó szeret elveszni a részletekben, ezért különösen két dolog érdekli. 1. Visel-e bármilyen piros ruhadarabot a kihallgatott személy? 2. Mit olvas éppen a lehetséges gyanúsított? Össze nem illő, blődli semmiségekből próbálja összerakni a gyilkos mozaikját. Közben pedig szorgalmasan ír parányi jegyzetfüzetébe, és a mobiljával folyamatosan fényképez. Cserna Antal kissé nehezen találja meg a szerep ritmusát, néhol nem elég szuggesztív, úgy tűnik, több a humor a figurában, mint amit látunk. Ám lendületes, darabzáró monológja sok mindenért kárpótol.
Az alapvetően jó ritmusú, hangulatos rendezés nem elég bátor, amennyiben az angol fahumor és a krimi határán billegteti a cselekményt. Ez azért róható fel hibaként, mert Egressy darabjának nagyobb részében egyértelműen az előbbi a hangsúlyosabb. Azonban elmaradnak a Waczak Szálló és a Csengetett, Mylord? blazírt stílusára határozottabban utaló színészi motívumok. A fekete humor forrását sokszor a rezzenéstelen arccal mondott szövegek, valamint a pompás ritmusú riposztok jelentik. Ebben kiemelkedően jó Holecskó Orsolya a Fiatal lány alakítójaként, nem véletlen, hogy a legtöbbször akkor nevetnek a nézők, ha a színen van. Ahogy frappáns kabinetalakítást nyújt az előadást rendezőként is jegyző Őze Áron a dadogós Fiatal férfi szerepében.
A fekete humor forrását sokszor a rezzenéstelen arccal mondott szövegek, valamint a pompás riposztok jelentik.
Kellemes pillanatok okozója Göttinger Pál Mo Csing főszakácsként. Az unott arcú ázsiai általában akkor jelenik meg, amikor nem is kellene, ráadásul nem lehetünk biztosak abban, hogy fel tudja venni a rendelést. A rejtélyes figurának talán köze is lehetne a gyilkosságokhoz, és Göttinger teljesítményében ez az izgalmas eldöntetlenség a legnagyobb truváj.
A rendezői bátorság hiánya látszik például a dögös, hosszú combú Végh igazgatónő (Losonczi Kata) és Frank nyomozó jelenetében, amely sajnálatosan megmarad a szemezős flörtnél, holott sokkal izgalmasabb lenne, ha a testi gerjedelem erősebben jelenne meg a többet ígérő szituációban.
Krimiről is lévén szó, botorság lenne többet elárulni a történetről. Az üresjáratok ellenére könnyed nyári kikapcsolódást jelentő, szórakoztató másfél óra jut a nézőnek Óbudán, a fák lombjainak hűvösében.
A rendezői bátorság hiánya látszik például a dögös, hosszú combú Végh igazgatónő (Losonczi Kata) és Frank nyomozó jelenetében, amely sajnálatosan megmarad a szemezős flörtnél, holott sokkal izgalmasabb lenne, ha a testi gerjedelem erősebben jelenne meg a többet ígérő szituációban.
Krimiről is lévén szó, botorság lenne többet elárulni a történetről. Az üresjáratok ellenére könnyed nyári kikapcsolódást jelentő, szórakoztató másfél óra jut a nézőnek Óbudán, a fák lombjainak hűvösében.
forrás: http://art7.hu/
Halni vágyó vendégek és egy gyilkos fordulatos történetét mutatja be Egressy Zoltán "Halál Hotel" című krimikomédiája, amelynek ősbemutatóját július 15-én tartják az Óbudai Társaskörben. A nyár folyamán 10 alkalommal látható előadásról Oláh András kérdezte Őze Áron színművészt, a darab rendezőjét.
Az előadás különlegessége, hogy a Halál Hotel Egressy Zoltán első olyan darabja, amelyet kifejezetten a nyári színházi szezonra írt, Őze Áronnak pedig ez az első nyári szabadtéri rendezése. Az abszurd krimikomédia a nyáron tíz alkalommal látható az Óbudai Társaskör kertjében.
Egressy Zoltán az MTI-nek elmondta, hogy az Óbudai Társaskör felkérésére írta a darabot, amelynek alapját két korábbi novellája adja. A hasonló hangvételű, fekete humorral átitatott Halál Hotelből és a Ravatal Rádióból abszurd darab született.
Az Óbudai Társaskör kertjére kitalált, a helyszín adta lehetőségekre építő darab könnyed nyáresti szórakozást ígér - mondta a szerző, hozzátéve, hogy az előadás rossz időben sem marad el, a színházteremben tartják meg.
Mint mondta, az idei tíz előadás után, ha a produkció sikeres, jövőre is játsszák a darabot, akár több nyáron át műsoron maradhat.
Új művéről elmondta: a cselekmény helyszíne a címadó Halál Hotel, ahova öngyilkosjelöltek térnek be, innen sugároz a Ravatal Rádió, továbbá a hotelnek van egy étterme, az Agatha Christie Restaurant. Gyilkosságsorozat történik, ezért nyomozót küldenek ki a helyszínre, aki mindenkit kihallgat. A darab műfaja krimikomédia, mint az író fogalmazott, nem kell rettenetes borzongásra számítani, a produkciót inkább a humor uralja, mint a rettegés.
A szerző hozzátette, hogy a darab olvasópróbáján, majd a közelmúltban két próbán vett részt. "A darab nagyon jó kezekben van Őze Áronnál, nyugalmat sugároz mindenki felé, biztos a dolgában, és jó ízléssel rendez" - jegyezte meg.
Egressy Zoltán arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban ugyan egy darabig inkább prózával foglalkozott, most viszont újra a színdarabok következnek: a jövő évadban két másik ősbemutatója is lesz. Szegeden a Szimpla szerda című darabot, egy válásról szóló történetet láthat a közönség októbertől, Nyíregyházán pedig májusban mutatják be az Idősutazás című színművét, amelynek témája az időutazás.
A Halál Hotel című előadásban Kútvölgyi Erzsébet, Cserna Antal, Losonczi Kata, Göttinger Pál, Holecskó Orsolya, Horváth Illés, Őze Áron, Takács Géza és Auksz Éva játszik. A díszlet Enyvvári Péter, a jelmez Cselényi Nóra munkája.
Hanganyag: Oláh András
Egressy Zoltán új, Halál Hotel című darabját mutatják be július 15-én az Óbudai Társaskörben Őze Áron rendezésében. Ennek kapcsán kérdeztük a rendezőt, aki hamarosan egy egészen új projektbe fog: újraéleszti a Komédium Színházat!
Hogyan találkoztatok Egressy Zoltánnal? Hogyan jött a Halál Hotel ötlete?
Megkeresett minket az Óbudai Társaskör képviselője Harsányi Mária Pihe, hogy a 25. Színház a kertben évad megünneplésként szeretnék, ha náluk születne egy új darab a rendezésemben. Az Óbudai Önkormányzat, valamint az Óbudai Nyár támogatásának köszönhetően egy egészen új előadás jöhetett létre a Társaskör saját produkciójában. Egy hűvös tavaszi napon a kertben kezdődött minden, még egy mondat sem volt megírva a darabból, amikor ötletelni kezdtünk. Fantasztikus állapot, amikor az ember Egressy Zoltánnal ül egy kertben és nézi a helyszíneket, hogy mi lenne, ha az ott az lenne, az meg amott. A kimerítő és viccelődést sem nélkülöző megbeszélés után Zoli eltűnt egy hónapra, majd egyszercsak landolt nálam az e-mail, benne a Halál Hotel című darabbal.
Mit szóltál hozzá, amikor elolvastad?
Hanyatt estem tőle. Rendkívüli, sajátságos fekete humor és vicces karakterek szerepelnek benne. Csak annyit tudtam mondani Zolinak, hogy "komplett bolond vagy, nem vagy normális". Ez a megfogalmazás nagyon tetszett neki.
Hogyan kezdődött a munka?
Az Óbudai Társaskör teljes szabadságot adott - megjegyzem, hatalmas élmény volt így munkához látni - tehát elsőként összeverbuváltam a csapatot, amelynek tagjai a Magyar Színház egykori társulatának színészei, háttérmunkatársai - szóval próbáltam értéket menteni a színházból. (Egyébként a játszók közt szerencsére akad, aki még mindig a színház tagja.) Egressy Zolival pedig még nem dolgoztam együtt ilyen szoros együttműködésben, de az első beszélgetésünk után hamar egy „hullahosszra” kerültünk.
Zoli kész művet adott le vagy még dolgoztatok rajat?
Az első megbeszélésen sok mindent tisztáztunk. Adott volt a tér, hiszen az egész darab a Társaskör kertjére íródott. Minimális változtatást azért tettem, mert az időjárási körülményekkel is számolnom kellett, így rendeztem egy "benti előadást" is. De én nagyon tisztelem az írót és a művet, ezért a rendezés során ragaszkodtam a szöveghez, hiszen Zoli, aki egy mikrorealista író, nagyon pontosan és precízen építette fel a darab nyelvi humorát. A ház nagyon konkrét kérést fogalmazott meg felé: írjon egy krimikomédiát. Így született egy abszurd abszurd. Érdekesség, hogy Zolinak ez az első nyári színházi szezonra írt darabja, nekem pedig az első nyári szabadtéri rendezésem.
Monty Python vagy L’ art pour l’ art jellegű?
Inkább Monty Python. Rendkívül fontos volt, hogy a darab verbalitása vezessen minket, hiszen ez teszi egyedivé, no meg az, hogy egy mai korképet ad, a minket körül világot mutatja be. Persze vannak benne őrültségek az én részemről is, de arra nagyon figyeltem, hogy ne győzzük le az anyagot. A színészektől végig azt kértem, hogy a szöveget tartsák szem előtt, hogy bízzanak benne.
Az egyetlen szereplő, aki nem kötődik a Magyar Színházhoz Kútvölgyi Erzsébet. Hogy találtál rá?
Erzsit levélben kértem fel egy szerepre, ő másnap már válaszolt is. Azt írta: "Ti nem vagytok normálisak, ezt komolyan gondoljátok?" Azt feleltem, hogy "igen" és jött a válasz, hogy "akkor jövök".
Mit árulhatsz el a darab történetéből?
Röviden összefoglalva: létezik egy Halál Hotel, ahová halni járnak az emberek, ahol működik egy Agatha Christie Restaurant, ahol mérgezett ételeket lehet enni és ahol van egy Ravatal Rádió, ami folyamatosan halálhíreket közöl. Ezen a helyszínen történik egy brutális gyilkosság. Megérkezik Frank, a nyomozó és a végén egész más derül ki, mint, amit Frank vagy a nézők gondolnak.
Játszani a halállal szabad - hangzik el a darabban. Szerinted szabad?
Bármilyen furcsa is, de ez a fordulatos, "halálközeli történet" mélyen az élet szeretetéről és annak élvezetéről szól. Feltett szándékom volt, hogy kihozzam az darabból a benne rejlő szakralitást, ami hozzám egyébként is közel áll.
Akarsz a múltról és a jövőről beszélni?
A múltról semmit nem szeretnék mondani, a jövőről nagyon szívesen beszélek. Elkezdtem próbálni a Játékszínben a Szőke ciklon című darabot, amiben Rejtő Jenőt játszom - Új Szegeden mutatjuk be augusztus 14-én, 15-én és egy olyan csapattal hozott össze a sors, akikkel korábban nem volt alkalmam együtt dolgozni. A jövő évadban két munka vár a Rózsavölgyi Szalonban és közben egy Lackfi János darabot is rendezek. És most már az is elmondható, hogy többedmagammal a Komédium Színház újraélesztésén fogok munkálkodni „próbaüzemmódban”. Az Aranytíz Művelődési Ház és az V. kerületi Önkormányzat felett szándéka, hogy a színház újra működjön és engem kértek fel művészeti vezetőnek. Ha minden jól alakul, a a jövő évben egy komoly évadtervet állítunk össze. Nyitásként szeretném a színpadot Taub János színpadnak elnevezni.
Izgalmas, színes alkotó munkákban veszek részt, aminek rettenetesen örülök. Felszabadultabban dolgozom és érzem, hogy a felelősség is sokkal kevesebb rajtam, hiszen most "csak" a családomért és magamért vagyok felelős. Ráadásul folyamatosan olyan lélekemelő helyzetekben találom magam, amelyek azt igazolják, hogy ebben az egészben, amit egy színház vezetése jelentett, nem daráltam le a szakmai és emberi hitelemet. Mindig azt vallottam, hogy csapathoz kell és jó tartozni, továbbra is abban hiszek, hogy a színház kollektív műfaj. És olyan jó kimondani, hogy úgy tűnik, kőszínház nélkül is maradt csapatom. Ezek a szakmai és emberi kapcsolatok sokkal fontosabbak számomra, mint az igazgatás. Ezekből épül a jövő.
Van kedvenc mondatod a Halál Hotelből?
„Most lesz eső vagy nem lesz eső?” – Kútvölgyi Erzsébet, mint Skolasztika nővér felnéz az égre, mint apáca, s azt mondja: „Régen Isten könnyének hittem, aztán Isten haragjának, most pedig csak annyit mondok: eső".
Kérdezett: Molnár Györgyi
Usz.: T. B:
forrás: http://szinhaz.hu
Agatha Christie Restaurant, Ravatal Rádió, Hasfelmetsző Jack-emlékkiállítás várja a közönséget az Óbudai Társaskör kertjében július 15-től tíz alkalommal.
"A Halál Hotel az egyén elvesztéséért folytatott heroikus küzdelem utolsó bástyája. Köszöntjük vendégeink között."
Őze Áront régi ismerősként köszönti az Óbudai Társaskör törzsközönsége. A színész, rendező tartott itt felolvasó esteket, illetve a Dohnányi Zenekarral több előadásban mutatták be, milyen izgalmas élményt jelent a szépirodalom és a komolyzene találkozása. Énekelt sanzonokat az óbudaiaknak, és itt indult közönséghódító útjára a Gyógyír északi szélre című előadás is. Idén a legsikeresebb fiatal magyar drámaíró, Egressy ZoltánHalál Hotel című darabját rendezi az évszázados épület hangulatos kertjében. Az ősbemutató premierjére július 15-én kerül sor.
A Színház a kertben sorozatban, az Óbudai Nyár keretében bemutatandó krimikomédia szerepeiben Kútvölgyi Erzsébet (Skolasztika nővér), Cserna Antal (Frank, nyomozó), Losonczi Kata (Végh, igazgatónő), Göttinger Pál (Mo Csing, főszakács), Holecskó Orsolya (Fiatal lány), Horváth Illés (Fiatal fiú; Sanc, bemondó), Őze Áron (Fiatal férfi), Takács Géza (Damoklész, rádiótulajdonos; Rob, bemondó) és Auksz Éva (Berta, bemondó) látható.
További előadások: július 16., 17., 18., 19., 21., 22., 24., 26., 27., 21 óra (Rossz idő esetén a nagyteremben.)
Díszlet: Enyvvári Péter
Jelmez: Cselényi Nóra
Jelmez asszisztens: Hatvani Mónika
Akusztikus és vizuális technika: Őze Gábor
A rendező munkatársa: Szinai Eszter
Rendező: Őze Áron
forrás: http://fidelio.hu/
Több mint száz bemutatóval a háta mögött az egyik leggyakrabban játszott élő magyar drámaíró. A kultikussá vált Portugál tizenhét éve szerepel a budapesti Katona József Színház műsorán. Novellák és három regény után újra visszatért a drámaíráshoz. Az Óbudai Nyár keretében július 15-én mutatják beHalál Hotel című krimikomédiáját Őze Áron rendezésében. INTERJÚ
- Mi adta az ötletet a krimikomédia íráshoz?
- Két novellám, és a felkérés. Az Óbudai Társaskör megkeresésekor azonnal az jutott eszembe, hogy két korábbi írásomból - amelyek a Majd kiszellőztetsz című novelláskötetembe egy szereplő rémálmaként kerültek bele - lehetne írni egy darabot. Hasonló a nyelvük, a hangvételük, alapvetően verbális humorra épülnek. Nem volt könnyű munka, hiszen színpadon érvényes helyzeteket kellett teremteni, a szerepeket pedig jelentős mértékben át kellett alakítani. Amikor elmeséltem az ötletemet az Óbudai Társaskör igazgatójának, Harsányi Máriának, összecsapta a kezét, és azt mondta, éppen egy krimit szerettek volna az idei nyárra. A Halál Hotelaz, bűnügyi történet, de nagyon abszurd, a fekete humor uralja.
- A címben szereplő hotel olyan "műintézmény", ahová önszántukból mennek az emberek meghalni, és onnantól kezdve, hogy kitöltik a halálfejes belépőt, bármilyen halálnemre számíthatnak.
- Igen, a Mr. Bittner alapította szállodába öngyilkosjelölteket várnak sok szeretettel, és különböző életvezetési tanácsokkal segítik őket abban, hogy minél gyorsabban megszabaduljanak önmaguktól. A hotelen belül működik, onnan sugárzik a Ravatal Rádió, az étkező neve Agatha Christie Restaurant, és fontos helyszín a kert is. Igyekeztem úgy megírni a darabot, hogy a Társaskör sajátosságait is lehessen használni.
- Társadalmi pamfletnek szántad?
- Nem. Nyáresti szórakozásnak. Inkább az a lényeg, ami felvetődik a darabban, hogy mennyire lehet viccelni a halállal, az elmúlással. Néhány hónappal ezelőtt nagy élvezettel olvastam Hankiss Elemér könyvét, Az emberi kalandot, ami szintén lökést adott a munkához. Gyönyörűen elemzi például a rémülethez való viszonyulásunkat. Azt például, hogy milyen az, amikor száguld velünk lefelé a hullámvasút. Borzongat, de kacagunk, mert tudjuk, hogy ez csak játék. Mégis van, vagy lehet egy pillanat, amikor az arcunkra fagy a mosoly, megijedünk, mi van, ha tényleg a földbe csapódunk. Aztán jön a megkönnyebbülés, nem történt semmi, élünk tovább. A darab során Hankiss gondolataira utaló mondatok is elhangzanak a halálba segítő életvezetési tanácsok mellett.
- Hogyan viszonyulsz a halálhoz?
- Én? Elég rosszul.
- Az utóbbi években hanyagoltad a drámaírást a prózaírás javára. Három sikeres regény után visszatérsz a színpadi műfajhoz?
- A Halál Hotel mellett további két ősbemutatóm lesz a következő évadban. Nyíregyházán az Idősutazás, Szegeden a Szimpla szerda. Előbbi egy időutazásos komédia, utóbbi egy szerintem erősen stilizált megvalósítást igénylő válástörténet. Az Idősutazást Hargitai Iván rendezi, a Szimpla szerdát Tóth Miklós.
- Olyan drámaíró hírében állsz, aki nem jár a rendezők, a színészek nyakára. Hogyan viseled, ha a próbafolyamat során változtatnak a szövegen?
- Nem fogok Nyíregyházán és Szegeden se zavarogni a próbákon, bízom a rendezőkben. Egyébként nem ismerek írót, aki szereti, ha változtatnak a szövegein. A rendezésbe ugyanakkor soha nem szólok bele, ahogy a szereposztásba se. Az már nem az én felelősségem, az enyém véget ér a szöveg elkészítésével. Az előadás pedig egész egyszerűen a darab utóélete. Bizonyos értelemben persze nyilván a lényege, hiszen mégiscsak a bemutatás a végső cél.
- Más írói pozíciót jelent prózát és drámát írni? Hogyan hatnak vissza egymásra?
- Alapvetően nem a "pozíció", inkább a munkamódszer más. De ez természetes: a műnem, a műfaj mellett a terjedelem is megszabja az írás elkészülésének módját. Valahol mélyen biztos minden összefügg bennem, de más a hangom, a nyelvem a különböző műfajokban. Például másfajta humor működteti, a prózámban ironikusabb, érzelmesebb az, ami a dialógusokban pattogósabb, élesebb. Furcsa utazás az írói állapot, a rengeteg tudatos dolog mellett egyfajta félig öntudatlan utazás is. Ez különösen a prózaírásra jellemző, a két legutóbbi regény, a Százezer eperfa és a Lila csík, fehér csík igazi lebegés volt. Utóbbi ráadásul nagyon személyes történet.
- Három legtöbbet játszott darabod a Portugál, a Sóska, sültkrumpli és a Kék, kék, kék. A saját "toplistádat" is ezek vezetik?
- Nincs toplistám, de egyébként nem feltétlenül az áll az ember szívéhez a legközelebb, amit sokat játszanak. A mai magyar kiszámíthatatlanságról, kommunikációképtelenségről, elveszettségről sokkal inkább szól például a Baleset című darabom, mint az említettek, jó pár éve Simon Balázs megrendezte már, de azóta nem került színpadra. Kifejezetten szeretem a Június című darabomat is, azt Győrben mutatták be az elmúlt évadban, vagy a 4x100-at, amelyet ugyanott fognak jövőre. Örülök, ha bármelyik drámámat előveszik, megtiszteltetésnek veszem.
- A hazai színháztörténet rekordjai közé tartozik a Portugál a Katonában. De Miskolcon, Szegeden és Győrben is helyi csúcsokat döntögettek az előadásszámok. Nem fordult meg a fejedben, hogy utánajárj annak, mi történt Masnival, Becével, Csipesszel és a többiekkel?
- Időnként felmerül, miért nem írom meg a folytatást. Azért, mert annyira nem érdekel, és nincs is már sok közöm az eredeti történethez. Ez egy tizennyolc éves darab. Tavaly a katonás előadást megörökítő DVD bemutatóján is felmerült, ki él még egyáltalán a szereplők közül, kivel mi történhetett. Ilyenkor pár percig hajlamos vagyok én is úgy gondolkodni, mintha a figurák élő emberek lennének.
- A karakter- vagy figurales létező jelenség az írói munkádhoz?
- Látott, észrevett motívumok, elemek nyilvánvalóan bekerülnek az írásokba, konkrét karakterek viszont ritkábban. Ha hosszabb ideig tart egy mű elkészülése - ilyenek például a regények -, akkor hajlamos vagyok szivacsként működni, sok minden beépül az engem éppen körülvevő környezetből.
- Évről-évre, tapasztalatról-tapasztalatra abszurdabban látod a világot?
- Inkább egyre szomorúbbnak. Sokszor nem nagyon értem, mi történik körülöttünk, miért megyünk visszafelé. Másfelől új távlatok is nyílnak, ami nem mindig jó. Úgy gondolom, most már minden elképzelhető. És minden teljesen kiszámíthatatlan.
forrás: http://fidelio.hu/