Pártot azért nem alapítanak, de kreatív, energikus közösséget igen – a 2. kerületi vállalkozó, vezető és alkotó nőket Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi Ház alapítója és ügyvezetője szervezte egy csapatba, hogy mindenféle kulturális kezdeményezésben együtt dolgozzanak. Közben Viki elvállalta az Átrium üzemeltetését is, és miután tizenkét éve megmondta, hogy Pintér Béla darabjaival kellene megtölteni a színházat, most megtette. Bejött. Interjú.
Forbes.hu: Éppen készül nálunk az idei lista a legbefolyásosabb nőkről (a listán Viki is szerepel 2022 óta – a szerk.), és úgy látom, egész nagy az átfedés a mi listánk és a te meNŐ nevű projekted résztvevői között, amiben tevékeny és területükön aktív, 2. kerületi cégvezetők és alkotók kapcsolják össze az aktív női energiákat. Ezek szerint minden befolyásos nő a második kerületben lakik vagy dolgozik?
Rozgonyi-Kulcsár Viktória: Bel-Budától a dombon túlig a mi kis falunk ez a kerület. (Nevet.) Az én életemben általában a páros évek szoktak sikeresek lenni – például minden gyerekem páros évben született. Tavaly nagyon sok elismerést kaptam, mindegyiket a női mivoltom támogatta meg, pedig a munkámban alapvetően nem nagyon érdekel, hogy mint nő végzem. És végképp nem vagyok feminista. Szóval akikkel ezeken a díjátadókon megismerkedtem a színpadi takarásban, mind elhivatott, önmagukon túlmutató személyiségek voltak, és gondoltam, jó lenne kicsit megünnepelni magunkat. Közben rájöttem, hogy a Jurányiban tele vagyunk női darabokkal, így meghívtam mindenkit a Milf című előadásra és egy koccintásra.
Nagyon jó, felszabadító este volt, és ott jutott eszembe, hogy ha pártot nem is alapítunk, összekapcsolhatnánk az energiáinkat. (Nevet.) Én mindig mintavételszerűn kezdek el dolgokat csinálni, és mikroközösségben gondolkodom – persze ez nyilván menekülés is.
Adta magát, hogy a kerületben úgyis pezsgésnek indult a kulturális élet az utóbbi években, és szeretem bevállalni, amire hatással lehetek. Amire nem, azt meg önvédelemből távol tartom magamtól.
Milyen közös ügyek, ténykedések lesznek?
Azonnal mindenkiben elindult a vezérhangya, és kialakultak a hívószavak: a női energiák, a közösségépítés, és hogy ezt kéne, azt kéne. Onnantól kezdve például, hogy kiderült: Gryllus Dorka szeretne megrendezni egy női témájú német darabot, és milyen jó lenne, ha segítenénk kitalálni a módját, helyét. Az ilyesfajta egyéni tervek most gellert kaphatnak, és megvalósulhatnak. Szerveződik közös projekt Kapolcson, a Művészetek Völgyében is, Oszkó-Jakab Nati és az önkormányzat kezdeményezésére. Lesz egy Buda Udvar, a kerületé, mi női témájú előadásokat viszünk oda a Jurányiból, és kitelepül női tematikájú programjaival a Marczibányi téri Kult2. Különféle témájú beszélgetéseket is tervezünk a fesztiválra.
Aztán ahogy elkezdett kialakulni a közösség, egyre tudatosabban figyeltem, hogy igazán sokszínű legyen. Tehát például kellett még valaki a képzőművészet vagy az irodalom területéről, így kerestem onnan is.
És azt is fontosnak tartom, hogy nyitott legyen a kezdeményezés, meg is hirdettük, hogy csatlakozzon, aki azonosulni tud vele vagy kedve támad ilyen informális klubban részt venni.
Huszonöten indultunk, először a magyar kultúra napján néztünk egymás szemébe januárban, azóta még nyolcan csatlakoztak. Aztán a februári közös fotózkodás volt a második alkalom, ahol a csapat egyik fele állt össze egy közös „vizuális állításra” – hogy azért mégse legyünk egyszerre huszonöten egyetlen képen, a másik fele később áll a kamera elé. A szintén a kerületben tevékenykedő Cakó Kinga tervezőtől kaptunk ruhákat, Jamniczky Tímea pedig saját márkájú LaVidaYarn horgolt táskákkal színesítette a montázst. Az volt az üzenet, hogy ha már vizuálisan megjelenünk, afféle uniformisban legyen nagyon sokféle nő egy képen. Hogy az látszódjon: egységben vagyunk, de mindenki más.
Kell még ez az extra feladat ennek a sok elfoglalt nőnek?
Azért arra gondosan figyelek, hogy ne legyen a kezdeményezésünknek teljesítményhajszolás a vége, hiszen nyilván ma mindenki patikamérlegen méri ki, hogy mit vállal még be. Ezek a szereplők már így is számos hasonló kampányban benne vannak. Csak annyit szeretnék, hogy ha valaki éppen bele tud tenni a projektbe valami ötletet vagy tevékenységet, akkor szóljon, de szó sincs arról, hogy hetente vagy kéthetente újabb összeülésekre kellene jönniük. Most elégedett vagyok, hogy ami bennem munkált, az szépen arányosan bontakozik ki nekik köszönhetően.
Amúgy meg szupertitkosan csináltam, a kollégákat már nem is mertem bevonni. Még a kis ajándéktasakok összerakását is én vállaltam, mert érzem, hogy tényleg mindenki túl van járatva. (Nevet.) Csak én ilyen buzgómócsing vagyok, és az is rossz lenne, ha nem valósítanám meg, ha már bennem van az ötlet. Az az igazság, hogy én is keresem a napi negyvennyolc óra munka mellett a személyes ambíciókat. Nyilván nem újabb feladat kell, nincs hiányérzetem munkamennyiségben, hanem valami, ami feltölt.
Nagy lendületet adott, hogy az első szondáztatásnál, amikor megkérdeztem a kiszemeltjeimet, mit szólnak az ötlethez, egyből mind azt mondták, hogy valami ilyesmit kerestek, és örültek, hogy gondoltam rájuk.
A projekt egy évre szól, mi lesz utána?
A 11. kerület veszi át a stafétát. Nem akartam, hogy zárt rendszer legyen, így nem lett volna jó, ha csak erre a kerületre fókuszálunk és ott megállunk, bármennyire is példamutató ebben a második kerület. Amúgy is, jó lenne, ha minden kerület fontosnak érezné ezt a kezdeményezést és megkeresné a maga nőit. Én a 11.-ben lakom, és az ottani önkormányzatnál is találtam egy lelkes munkatársat, aki szívesen viszi tovább, amit a 2. kerületi hivatalban Kiss Nóra felkarolt. Az a terv, hogy organikusan menjen tovább az ügy, mielőtt az itteni elhalkul, ők felhangosodjanak és így tovább.
A Margit-negyed testület kulturális fővédnöke is lettél, ott mi a fő célotok? Földrajzilag lehatárolni egy területet és ott fejlesztésekben gondolkodni, vagy inkább kialakítani egy életérzést az ott lakókban?
Most pont ezt kutatjuk, hogy melyik a fontosabb cél. Például a Millenáris területi alapon nincs benne a negyedben, mert nem kerületi önkormányzati ingatlan, de közben annyira meghatározza a fílinget, úgyhogy azon rugózok, hogy érdemes lenne picit arrébb húzni a határokat. A Jurányi mint intézmény beletartozik, sőt lényegében körénk épült a negyed, mi vagyunk az egyik bázis. Csak nem ebben a programban jöttünk létre, ellentétben például a Dante Közösségi Alkotótérrel, ami már ennek a rendszernek a mintaprojektje.
Az az egyik fő célunk, hogy töltődjenek meg tartalommal az üresen álló ingatlanok a negyedben.
Vagyis ha egy üzlethelyiség megüresedik, akkor lehetőleg ne turkáló vagy kínai üzlet nyíljon benne, hanem galéria vagy közösségi tér. Van a testületben urbanisztikai, vállalkozói és kulturális csapat, és bejönnek az igények az üresen álló ingatlanokra, mi döntünk róla, hogy kávézó, masszázsszalon vagy kézműves borászat nyíljon ott.
Feltételezem, kedvezményes bérleti konstrukcióban.
Igen, de nem minden helyiség van jó állapotban, emiatt ezek a bérletek elég nagy vállalások a jelentkezők részéről is. És sajnos nem biztos, hogy minden pályázó jól méri fel, hogy mit vállal. Még emlékszem, mekkora munka volt, amikor mi a Jurányi Ház felújításának nekiestünk tizenhárom éve, és azóta nem lett olcsóbb az építőipar, sőt szakembereket sem egyszerű találni. Ami meg a pezsgést, életérzést, egymásra hangolódást illeti, májusban jön az első nagy kerületi fesztivált, Helló, Margit! címmel. A negyed mindenféle vállalkozását bevonva lesz színházi víkend, dizájn- és helytörténeti séta, lehet Loupe-előadásokat nézni a Marczin és programokat például a Dantéban. Az a jó, hogy ezen a környéken kapásból van hét vagy nyolc előadóművészeti hely.
Köztük az Átrium, ahol tavaly ősztől új csapat szervezi a programokat. Miért vállaltad el az ottani szakmai vezetést is?
Az előbb ugye azt mondtam, hogy keresem a személyes motivációkat – na, ez mondjuk nem volt köztük. (Nevet.) Az Átrium tulajdonosait régről ismerem, Gauder Milán vezető volt a Mastercardnál, amikor elkezdődött a cég és a Jurányi közt a támogatói kapcsolat, és azóta is tart, hiába váltotta azóta több új vezető egymást. Lakatos Péterék is sokat járnak hozzánk színházba. Amikor az Átrium tizenkét évvel ezelőtt elindult mint független színház, leültem Milánnal beszélgetni, mert kíváncsi volt, hogyan látom őket, milyen társulatokat volna érdemes szerintem befogadniuk. Akkor az volt a válaszom, hogy Pintér Béláékat.
Amikor a Kultúrbrigád elment az Átriumból, megint megkeresett Milán, és most is azt mondtam, hogy szerintem őket hívja át. Nem az a helyzet, hogy a független színház nem fejlődött az elmúlt évtizedben, hanem az, hogy a körülmények is nagyban megváltoztak, és nem nagyon tudott azóta kinőni vagy fennmaradni még egy olyan független színtársulat, akik 350 fős helyeket estéről estére meg tudnának tölteni. Béláék nyomokban, néhány előadással már ott voltak az Átriumban az első vezetés alatt, aztán a Kultúrbrigád alapvetően a saját előadásaival töltötte meg a színházat eddig, így az épület nem befogadószínházként működött.
Én azt javasoltam Milánéknak, hogy Béláék mellett további olyan csapatok kerüljenek műsorba, akik biztosan hozzák a közönségüket, alapvetően produceri szemlélettel, üzleti alapon dolgoznak, és közben minőséget is garantálnak.
Aztán persze a nagy sietségben nem lett meg mindehhez a megfelelő háttérszervezet és vezetés, így beugrottam én és a Füge (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület – a Jurányiban is ez a szervezet hozza létre a független produkciókat, Viki alapította 2006-ban – a szerk.). Viszont azt szeretném elérni, hogy egy év alatt kineveljem itt az utánpótlást. Már van két potenciális utódom, akik ebben az egy évben megkapnak minden segítséget a Fügétől, aztán szeretnénk beállítani egy másik szervezetet, akik továbbviszik az Átriumot már két új kormányossal a fedélzeten.
Addig ide-oda rohangálsz az Átrium és a Jurányi között?
Az én munkám nagy része már nem is fizikai. Pedig néha tök jó lenne szaladgálni, de van, hogy le sem jutok a színháztérbe napközben. De éppen a napokban néztük, az a jó, hogy tele van az Átrium is, 100-105 százalékos a nézettség, és januárban például harminc este volt előadás.
Azért este minden előadást megnézel?
Az új bemutatójat igen.
És volt olyan a Jurányiban az elmúlt tizenkét évben, hogy azt mondtad, inkább nem tűztök valamit műsorra, ami elkészült, mert nem ütötte meg a mércét? Vagy előfordult, hogy nagyon gyorsan levettétek a repertoárról?
Volt, de szerintem ér hibázni. Viszont bánt, ha egy produkció nem lesz hosszú életű. Mindig azon dolgoztam, hogy tíz éve futó előadásokkal legyen tele a műsorfüzet.
Úri luxusnak tarom, hogy bemutatunk valamit, aztán kikukázzuk.
Alapszabály nálam, hogy egy előadást egy évig elcipelünk akkor is, ha nem kell a nézőknek az elején – hátha lassan beindul. Volt már, hogy nem találta meg valami azonnal a közösségét, mi viszont szakmailag jónak tartottuk, csak mondjuk nem volt húzónév, amire tömegek bejöttek volna. Ilyenkor időt adunk neki, hogy elinduljon a szájhagyomány.
Mi megy a legrégebb óta?
A férfiak szexuális világa, de majdnem olyan hosszú ideje telt házas Keresztes Tamás Az őrült naplója című monodrámája és Tenki Rékával az Egyasszony is. Egyébként a humoros vonalat, amibe az első tartozik, frissítjük tovább az Átriumban is. A Dumaszínház már ott volt az előző üzemeltetőnél is mint külsős csapat, és azonnal megkérdeztük, amikor átvettük, hogy maradnának-e. Az a jó, hogy Litkai Gergő éppen úgy beleáll a koprodukciókba, mint Orlai Tibor.
Üzleti alapon csinálnak színházat, de közben fontos szándékuk, hogy az ott megkeresett profit egy részét beleinjektálják társadalmilag hasznos projektekbe.
Anyagilag hogyan bírja a Jurányi? A független színházak évek óta panaszkodnak, hogy egyre kevesebb a támogatás.
A mi esetünkben inkább csak stagnál szerencsére. Én mindig azt vallom, hogy kell, hogy legyen támogatás, hiszen ilyen közszolgáltatást – legalábbis ezt a fajtát, amit mi vállalunk – nem lehet anélkül nyújtani. A mi működésünk nem profitorientált, ezért nem akarunk olyan jegyárakat generálni, amikkel pont a célközönségünket hagynánk a küszöbön kívül. Nyilván be kell vállalnunk kísérleti előadásokat, amikért nem szedik szét a házat, és ehhez az kell, hogy legyenek „nagytesó darabok”, vagyis olyan előadások, amik a kicsit eltartják.
Például az Egy őrült naplója szép telt házakat hoz, így lehetővé teszi, hogy játsszuk mondjuk az Arab éjszakát, amit talán nem kapna fel a műsorfüzetből sok néző, mert nem ismeri sem a darabot, sem a rendezőt. Ebben is különbözik a Jurányi az Átriumtól: a Jurányiban a tehetséggondozás és a kísérletezés kell, hogy helyet kapjon, és ehhez szükséges az állami és az önkormányzati támogatás.
A Jurányiban az a szerencsénk, hogy amikor az állami támogatásunk csökkent, akkor az önkormányzati pont nőtt. Vagyis a hiányt a 2. kerület kipótolta, amikor közszolgáltatási szerződést kötöttünk vele.
Csakhogy közben a kiadások is megszaporodtak, és nekünk emiatt az lett a dolgunk, hogy a magánszektorból begyűjtsük a hiányzó összeget. Én mindig az asztal négy lábában hittem, vagyis az állami és az önkormányzati támogatások mellett magánszemélyektől (például egy százalék vagy támogatói jegyek formájában), illetve az üzleti világból is kell forrást szerezni. De azért a közpénzes támogatóink közül egyiknek a kezét sem engedném el – más kérdés, hogy ők inkább elengednék az én kezem.
Közben Pintér Béláékat a nézők mentették még.
A működési támogatással, ami körül mindig a balhé van, a rezsiválság és a covid után inkább az előadóművészeti helyeket próbálták megmenteni.
Akkor úgy ítélték meg, hogy Béla eltartatja a társulatát a piaccal, a helyeknek, kisebb műhelyeknek viszont kell a támogatás a fennmaradáshoz. Ezzel is lehet vitatkozni, hogy jó vagy nem jó ez az irány, még én is képes vagyok rá, hiszen nem szeretem, hogy az ügyeset büntetik még családon belül sem. És lehetett volna, hogy a kuratórium csak morzsákat osztogat, ami senkinek nem lesz elég, vagy húz egy vonalat, és aki az alatt van, az kárvallott lesz. Utóbbi utat választották, vagyis megpróbálták megtartani a terület szolgálatában álló műhelyeket, és akik a piacról megélhetnek, azoknak elengedték a kezét.
A függetlenek közt pedig még ma is Pintér Béláék a csúcs, ők lényegében az egyetlen életképes tradicionális színházi társulat.
Mennyire tudtok céges forrásokat bevonzani?
Ez nagyon nagy feladat, de muszáj. Épp ezen vitatkoztam nemrég a trafós Szabó Gyurival, aki azt mondta, hogy márpedig nincs mecenatúra Magyarországon. Én meg azt mondtam, hogy „Gyuri, ha nem lenne, nem ülnénk itt.” Persze óriási meló pár százezerekből összegyűjteni milliókat.
Hogy csinálod?
Leginkább emberi kapcsolatokon keresztül, és azért már jó ideje eléggé látszik, hogy mi is történik a Jurányiban, és sokan szívesen kapcsolódnak. Próbálok üzleti körökben is jelen lenni, például a Menedzserszövetségen keresztül vagy a Linkedinen. A pénzszerzés sok energiabefektetés, de kisebb támogatóból már van vagy tíz-tizenkettő.
És ott van nektek Polgár András filantróp, aki az első pillanattól segíti a Jurányit.
Ő nekem az amerikai nagybácsi, akinek lehet szólni, ha baj van. Kezdetben nem is a pénzbeli támogatása volt a fontos, inkább a jelenléte, magabiztosabban mentem neki bármilyen falnak vele a háttérben. Az elején adott kamatmentes hitelt, amit szerencsére hamar vissza tudtunk fizetni.
Neki az oktatás, az edukáció az egyik legfontosabb ügy, a tantermi színházból ismertük egymást, és azóta is az a rendszer, hogy minden második évben ad egy összeget a projektre – nagyjából tizenkét milliót – , hogy tegyek hozzá kábé ugyanannyit. Így a tantermi pályázatokat akkor tudjuk kiírni, ha én is összegyűjtök még tizenkét milliót. Legújabban pedig azokban az évadokban, amikor nincs tantermi színházas pályázat, a Budapesti Színészképzőt támogatja. Mindkét esetben a forinthoz a forint elvet követi – ha már kiváló közgazdász és üzletember is.
Bodó Viktor, a Budapesti Színészképző alapítója azt mondta nemrég nekem Polgár Andrásról egy interjúban: „ha valami új történik a kultúrában, mindig vele kezdődik”. Hogyan került a Jurányiba az alternatív színészképzés?
Az SZFE úgynevezett modellváltása után olvastam Viktor anyagát a tervezett színműs osztályáról, mert miután nem sikerült a terve, közkinccsé tette a programját, hogy használja, aki tudja. Láttam, milyen óriási munkát és szaktudást tett bele, és hogy mennyire tisztában van a hibákkal is. Egyszer hárman beszélgettünk, és miután Polgár András és Viktor mindig is egymás nagy tisztelői voltak, megbeszélték, hogy milyen jó lenne a programot megcsinálni, ha majd egyszer lehet. Hamar eljött a „ha majd egyszer”, Viktorban is elindult a vezérhangya, és ő olyan, hogy ha egyszer eldönt valamit, akkor most vagy soha.
Megkerestek engem, hogy a pénz megvan, de kellene paripa és fegyver – vagyis infrastruktúra a sulihoz. Nehéz lett volna nemet mondani, miután Viktor pár nap alatt csodálatraméltó, nívós szakmai csapatot rántott össze az oktatáshoz. (A neves oktatói gárda tagjai közt van például Mácsai Pál, Máté Gábor, Rába Roland és Székely Kriszta – a szerk.) És egyébként nagyon helyesek ezek a fiatalok diákok, jó látni, ahogy belakják a házat.
Nyüzsgés van napközben is a Jurányi kávézójában?
Nagyon. Délelőtt kicsit irodai jellegű az élet, lejönnek a kávézóba az itt dolgozók megbeszélésre, aztán a délelőtti próba utáni átalakul a hely művészbüfévé, akkor találkozik mindenki mindenkivel, majd este jön a színházi pezsgő-perec kultúra, később pedig a dj és a fiatalok. Szóval legalább négy íve van ennek a helynek.
forrás: https://forbes.hu
2024 szeptemberétől új kollaboráció költözött az Átriumba, amely a Pintér Béla és Társulata, a Dumaszínház, a Delta Produkció, a Füge Produkció és az Orlai Produkciós Iroda partneri együttműködésére épül. Az elmúlt hat hónapban a társulatok megtöltötték a Margit körúti teátrumot előadásokkal és nézőkkel, de az évad második felére is tartogatnak újdonságokat.
A Pintér Béla és Társulata szinte teljes repertoárja az Átriumba költözött és itt tartották új bemutatójukat is októberben: Idegen Test című előadásuk azóta is töretlen sikernek örvend, folyamatosan műsoron van, ahogy korábbi előadásaik is, többek között a már-már ikonikusnak számító munkáik, mint a Titkaink, a Parasztopera, a Kaisers TV, Ungarn, A 42. hét vagy a Gyévuska, de az elmúlt évek bemutatói, például a Réka és az Oltatlanok és Az Imádkozó is mind beköltöztek a Margit körútra.
Az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció szeptemberi közös bemutatója, a Halál Velencében Kulka János megjelenítésében december óta a Jurányi Ház mellett az Átriumban is nagy sikerrel fut havonta több alkalommal.
A Dumaszínház legnépszerűbb fellépői havi két vasárnap délután és este láthatóak az Átriumban, a következő hónapokban Musimbe Dávid Dennis, Ráskó Eszter, Mogács Dániel, Kovács András Péter, Hadházi László és Kiss Ádám lépnek színpadra.
A Delta Produkció januárban indította el az Operabeavató Különkiadást az Átriumban, ahol a zenés színház különböző műfajait bemutató részekkel várja közönségét Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező összeszokott párosa. A programról mi is írtunk.
Áprilisban érkezik az Átrium csapatainak első közös produkciója: a Delta Produkció és a Dumaszínház Ónodi Eszter szereplésével,
Kiss-Végh Emőke rendezésében mutatja be Litkai Gergely Burn Out Baby – A hatékony vezetés hat szabálya című monodrámáját április 14-én, amely nem más, mint „a többszörösen elismert, valamint az év női menedzserének is megválasztott felsővezető, Dr. Benczés Ágnes Judit, phD, MBA, coach motivációs előadása és tréningje a hatékony vezetésről.”
Az Egy Életem Produkció is szeptember óta állandó 'lakója' az Átriumnak. A sorozatban híres művészek állnak színpadra, hogy egy-egy színházi este keretein belül meséljék el az életüket. Eddig az Átriumban Grecsó Krisztián életét ismerhették meg a nézők, de mától, azaz február 27-től bővül az Egy Életem és az Átrium repertoárja Szabó Kimmel Tamás estjével, aki Pintér Béla-előadásokban is gyakran látható.
A Barátomhoz című koncertszínházi előadás már több alkalommal szerepelt az Átriumban, legközelebb március 15-én lesz látható. Arany János és Petőfi Sándor levelezését Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, a Tükrös Zenekar és két ifjú színész, Krasznai Vilmos és Liber Ágoston elevenítik meg, az előadás rendezője Hégli Dusan, dramaturgja a Pintér Béla és Társulata oszlopos tagja, Enyedi Éva.
Visszatérő vendég az Átriumban a Connect Conflict Night is - ezeken az estéken tipikus, mindennapos vállalati szituációkat, feszültségeket és konfliktusokat magukban hordozó helyzeteket állítanak színpadra improvizációs színészek segítségével. Legközelebb, március 31-én a szereplésstratégiák témáját járják körbe.
Április 30-án pedig az Improvizuál Produkció is az Átriumban tart bemutatót: Kortársas című előadásuk az improvizációs színészi játékot és a mediációs szakmaiságot felhasználva emeli fel a legjellemzőbb ellentéteket szülő helyzeteket megmutató görbe tükröt Parti Nóra, Ötvös András, Staub Viktória, Kovács Olivér színészek, valamint Gönczi Dorka mediátor és Varga Zsolt kommunikációs szakember közreműködésével.
forrás: https://fidelio.hu/
Különkiadásokkal búcsúzik a közönségtől az Operabeavató, Dinyés Dániel és Göttinger Pál előadássorozata. Február 15-én az operett kerül terítékre a népszerű programon, ennek megfelelően a műfaj két meghatározó művésze, Peller Anna és Peller Károly lesznek a vendégek. A legutóbbi alkalmon, januárban, a musicalről adott elő a két műsorvezető, akkor Janza Kata és Szabó P. Szilveszter lépett színpadra.
Ahogy arról korábban hírt adtunk, ez év tavaszán véget ér az Operabeavató, a Delta Produkció népszerű előadássorozata, amely kötetlen, stand-upos módon avatja be a nézőket a zenés színház rejtelmeibe. Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező tizenhét éven át szórakoztatta együtt a közönséget, és bővítette az érdeklődők ismereteit klasszikus zenéről és zenés színházról. A gyorstalpaló része a nyílt próba, ahol Göttinger instruálja a meghívott művészeket. Az áprilisig tartó, különböző zenés műfajokat bemutató különkiadás-sorozat januári, a musical-alkalmán a Fidelio is jelen volt az Átriumban.
A széria valójában azért jött létre, hogy a nézőkhöz közelebb hozza a sokak által rettegett műfajt, az operát.
A musical ezzel szemben nem szorul népszerűsítésre, ezt Dinyés Dániel már előadása elején hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a musical az operához képest igencsak „primcsó” (értsd: primitív) műfaj. Ennek ellenére nem érdemes lenézni, mert egyrészt rejt izgalmakat, hiszen az operából fejlődött ki – ahogy azt a karmester nagyjából 20 perces zenetörténeti stand-upjában kifejtette – , másrészt művelői, a musicalszínészek nem adnak bele kevesebbet, mint az operaénekesek. A musical műfaja egyszerre követel ének- és tánctudást a színészet mellett. Mindezek szemléltetésére azt est vendégeivel, Janza Katával és Szabó P. Szilveszterrel egy-egy szólót próbáltattak el.
Janza Kata Lucia dalát, a Láthatatlant énekelte a Nők az idegösszeomlás szélénből, először színpadi helyzettől mentesen, majd Göttinger instrukcióival: tömegközlekedésen utazva, hazaérve, ahogy ez az Operabeavatóban lenni szokott. Közben Dinyés elmagyarázza, mit jelenhet egy-egy zenei váltás, apró variáció a dalon belül. A klasszikus áriával szemben ugyanis a musicalszólókban mindig egy érzelmi utat jár be a karakter, muszáj, hogy ez a folyamat az éneken keresztül is megvalósuljon. (A dal egyébként itt meghallgatható a színésznő előadásában.)
Szabó P. Szilveszternek eggyel nehezebb szám jutott a Jégmosollyal a fülbemászó bossa novánál, a Rebecca-musical, Michael Kunze és Lévay Szilveszter műve, a szikárabb németes vonalat képviseli a musicalek közt. Jutalomjátéknak bizonyult a komor Maxim de Winter grófot teszetosza szerencsétlenként előadni Göttinger röpke rendezése nyomán, Szabó P. Szilveszter örült is a lehetőségnek, hogy egykori nagy szerepét paródiává formálhatja. A musicalanyag teljes kifordításában pedig Janza Kata (aki Mrs. Danvers-t játszotta éveken át, és nyáron a Szegedi Szabadtérin ismét fogja) odaadó partnere volt. De hogy mégiscsak megőrizzék a műfaj becsületét,
az estet az Elisabeth ismert duettjével, a Hogyha kell egy tánccal zárták, mindenki nagy örömére.
Mi tagadás, a két művésznek csodálatos hangja van, és színpadi rutinjuk is lenyűgöző. Aki pedig kedvet kapott hasonló zenés estekhez, az nézze meg az Operabeavató különkiadásait, amíg még lehet!
Február 15-én a musical (Peller Anna és Peller Károly), március 8-án az opera (Miklósa Erika és Szélpál Szilveszter), április 12-én pedig a kabaré (Ullmann Mónika és Kálid Artúr) áll a sorozat középpontjában. A helyszín: az Átrium.
forrás: https://fidelio.hu
Tizenhét év után, 2025 tavaszán véget ér az Operabeavató
A különböző zenés műfajokat bemutató Operabeavató Különkiadás a sorozat fináléja lesz.
Dinyés Dániel zeneszerző-karmester a befejezésről elmondta: minden sorozat, akárcsak a tévében, eléri a csúcsát, ami után már nem lehet jobban kiteljesedni, nagyobbat dobni. „Ezt értük mi el most, az új helyszíneken, és az egyetemes zenetörténet egyik csúcsoperáját elemezve” – tette hozzá.
Tizenhét évvel ezelőtt kezdte a sorozatot kilenc ember előtt a Pinceszínházban, és mára „egy elsővonalbeli énekesi gárda, egy csodás rendező, elképesztő menedzseri háttér és hatalmas rajongótábor veszi körbe a produkciót”.
Ám ez a formátum már nem tud sem tovább bővülni, sem megújulni, az önismétlés viszont távol áll az Operabeavató stábjától, művészeitől, akik a felfedezésre és felfedeztetésre esküdtek fel – fogalmazott.
„Most erről a csodálatos műfajról ennyi volt a mondanivalónk. Nem állítjuk, hogy valamikor valamilyen formában nem fogunk visszatérni akkor, ha lesz új felfedezésünk, amit mindenképp meg kell osztanunk egymással és önökkel” – idézik Dinyés Dánielt.
Fináléként 2025 januárjától teljesen új, ezúttal a zenés színház különböző műfajait bemutató részekkel várja közönségét az Operabeavató Különkiadás alkotócsapata az Átriumban.
Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező összeszokott párosát az egyes műfajok – a musical, a kabaré, az opera és az operett – kiemelkedő képviselői egészítik ki. Az új előadásokban Janza Katával, Miklósa Erikával, Peller Annával, Ullmann Mónikával, Kálid Artúrral, Peller Károllyal, Szabó P. Szilveszterrel, valamint Szélpál Szilveszterrel is találkozhatnak a nézők.
Dinyés Dániel a különkiadás ötletéről elmondta: tulajdonképpen mindegyik zenés színházi műfaj az operából indult ki. A könnyedebb vígoperát egyszer csak operettnek kezdték el hívni, aztán amikor az operett már túlzottan komolynak mutatkozott és vissza akarták „komolytalanítani”, egyszer csak musicallé vált – fogalmazott.
A kabaré is sok mindent köszönhet az operának, mert az 1910-es, 1920-as évek kabaréja a húsbavágó igazságok zenés színházi lenyomata volt, amely szintén komoly énekesi képességeket igényelt. Ezért gondolta, hogy érdemes bemutatniuk a többi, szintén operában gyökerező műfajt is a megszokott szórakoztató formában.
Az Átriumban 2025. január 17-én a musical (Janza Kata és Szabó P. Szilveszter), február 15-én az operett (Peller Anna és Peller Károly), március 8-án az opera (Miklósa Erika és Szélpál Szilveszter) április 12-én pedig a kabaré (Ullmann Mónika és Kálid Artúr) áll a középpontban.
2024. december 31-én éjfélig a Magyar Zene Házában rögzített Bánk bán-sorozat összes része visszanézhető az eszinhaz.hu-n.
forrás: https://www.music-industry.hu/
A különböző zenés műfajokat bemutató Operabeavató Különkiadás a sorozat fináléja lesz.
Dinyés Dániel zeneszerző-karmester a befejezésről elmondta: minden sorozat, akárcsak a tévében, eléri a csúcsát, ami után már nem lehet jobban kiteljesedni, nagyobbat dobni. „Ezt értük mi el most, az új helyszíneken, és az egyetemes zenetörténet egyik csúcsoperáját elemezve” – tette hozzá.
Tizenhét évvel ezelőtt kezdte a sorozatot kilenc ember előtt a Pinceszínházban, és mára „egy elsővonalbeli énekesi gárda, egy csodás rendező, elképesztő menedzseri háttér és hatalmas rajongótábor veszi körbe a produkciót”.
Ám ez a formátum már nem tud sem tovább bővülni, sem megújulni, az önismétlés viszont távol áll az Operabeavató stábjától, művészeitől, akik a felfedezésre és felfedeztetésre esküdtek fel – fogalmazott.
„Most erről a csodálatos műfajról ennyi volt a mondanivalónk. Nem állítjuk, hogy valamikor valamilyen formában nem fogunk visszatérni akkor, ha lesz új felfedezésünk, amit mindenképp meg kell osztanunk egymással és önökkel” – idézik Dinyés Dánielt.
Fináléként 2025 januárjától teljesen új, ezúttal a zenés színház különböző műfajait bemutató részekkel várja közönségét az Operabeavató Különkiadás alkotócsapata az Átriumban.
Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező összeszokott párosát az egyes műfajok – a musical, a kabaré, az opera és az operett – kiemelkedő képviselői egészítik ki. Az új előadásokban Janza Katával, Miklósa Erikával, Peller Annával, Ullmann Mónikával, Kálid Artúrral, Peller Károllyal, Szabó P. Szilveszterrel, valamint Szélpál Szilveszterrel is találkozhatnak a nézők.
Dinyés Dániel a különkiadás ötletéről elmondta: tulajdonképpen mindegyik zenés színházi műfaj az operából indult ki. A könnyedebb vígoperát egyszer csak operettnek kezdték el hívni, aztán amikor az operett már túlzottan komolynak mutatkozott és vissza akarták „komolytalanítani”, egyszer csak musicallé vált – fogalmazott.
A kabaré is sok mindent köszönhet az operának, mert az 1910-es, 1920-as évek kabaréja a húsbavágó igazságok zenés színházi lenyomata volt, amely szintén komoly énekesi képességeket igényelt. Ezért gondolta, hogy érdemes bemutatniuk a többi, szintén operában gyökerező műfajt is a megszokott szórakoztató formában.
Az Átriumban 2025. január 17-én a musical (Janza Kata és Szabó P. Szilveszter), február 15-én az operett (Peller Anna és Peller Károly), március 8-án az opera (Miklósa Erika és Szélpál Szilveszter) április 12-én pedig a kabaré (Ullmann Mónika és Kálid Artúr) áll a középpontban.
2024. december 31-én éjfélig a Magyar Zene Házában rögzített Bánk bán-sorozat összes része visszanézhető az eszinhaz.hu-n.
forrás: https://www.music-industry.hu/
Hogyan legyen a zene és a színház mindenkié?
Az Operabeavatókon minden megtörténik, aminek egy hagyományos előadás során nem lenne szabad megtörténnie. Az összeszokott páros stand up-ja egy-egy opera szórakoztató elemzésével teszi érthetővé a művet, a műfajt és nevetteti meg a jelenlévőket. A produkció középpontjában az improvizáció áll, a néző előtt próbált jelenetek garantálják a szórakozást. A legnagyobb operákat humoros és közérthető formában ízekre szedő beszélgetős koncertek minden alkalma egyedi és megismételhetetlen, melyeken természetesen idén is nemzetközileg elismert operaénekesek és pályájuk korai szakaszában járó művészek csatlakoznak a duóhoz.
A Különkiadással lezárul egy korszak. 17 év után véget ér az Operabeavató sikersorozat. Jó hír azonban a rajongók számára, hogy fináléként 2025 januárjától teljesen új, ezúttal a zenés színház különböző műfajait bemutató részekkel várja közönségét az Operabeavató Különkiadás alkotócsapata az Átriumban. Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező összeszokott párosát az egyes műfajok – a musical, a kabaré, az opera és az operett - kiemelkedő képviselői egészítik ki. Az új előadásokban Janza Katával, Szabó P. Szilveszterrel, Peller Annával, Peller Károllyal, Miklósa Erikával, Szélpál Szilveszterrel, Ullmann Mónikával, valamint Kálid Artúrral is találkozhatnak majd a nézők.
Dinyés Dániel a különkiadás ötletéről: „Tulajdonképpen mindegyik zenés színházi műfaj az operából került elő. A könnyedebb vígoperát egyszer csak operettnek kezdték el hívni, aztán amikor az operett már túlzottan komolynak mutatkozott és vissza akarták „komolytalanítani”, egyszer csak musicallé vált. Magyarul tényleg minden az operából indult ki. A kabaré is nagyon sok mindent köszönhet az operának, mert a valódi, tehát ez a 10-es, 20-as évek kabaréja nem hóka-móka volt, hanem a húsbavágó igazságok zenés színházi lenyomata, amely szintén komoly énekesi képességeket igényelt. Ezért gondoltam, hogy az Operabeavató mellett - természetesen a megszokott szórakoztató formában - érdemes bemutatnunk a többi, szintén operában gyökerező műfajt is.”
Aki kíváncsi rá, hogy melyik az a pillanat, amikor például a musical éppen operává akar válni, vagy az operett megkomolyodik, annak kortól függetlenül ott a helye a különleges új sorozat epizódjain. Az operafélők után felkészülhetnek tehát az operett, a musical és a kabaréfélők is.
vendégművészek: Janza Kata és Szabó P. Szilveszter, Peller Anna és Peller Károly, Miklósa Erika és Szélpál Szilveszter, Ullmann Mónika és Kálid Artúr
Zenei vezető: Dinyés Dániel
Rendező: Göttinger Pál
Producer: Delta Produkció
Fotó: Gordon Eszter
2025 tavaszán véget ér az Operabeavató, azonban addig még láthatók lesznek A varázsfuvolával foglalkozó részek a Magyar Zene Házában és a januártól áprilisig tartó új, Különkiadás-sorozat az Átriumban.
A különböző zenés műfajokat bemutató Operabeavató Különkiadás a sorozat fináléja lesz. Dinyés Dániel zeneszerző-karmester a befejezésről elmondta: minden sorozat, akárcsak a tévében, eléri a csúcsát, ami után már nem lehet jobban kiteljesedni, nagyobbat dobni. „Ezt értük mi el most, az új helyszíneken, és az egyetemes zenetörténet egyik csúcsoperáját elemezve” – tette hozzá. Mint felidézte, tizenhét évvel ezelőtt kezdte a sorozatot kilenc ember előtt a Pinceszínházban, és mára „egy elsővonalbeli énekesi gárda, egy csodás rendező, elképesztő menedzseri háttér és hatalmas rajongótábor veszi körbe a produkciót”. Ám ez a formátum már nem tud sem tovább bővülni, sem megújulni, az önismétlés viszont távol áll az Operabeavató stábjától, művészeitől, akik a felfedezésre és felfedeztetésre esküdtek fel – fogalmazott.
Most erről a csodálatos műfajról ennyi volt a mondanivalónk. Nem állítjuk, hogy valamikor valamilyen formában nem fogunk visszatérni akkor, ha lesz új felfedezésünk, amit mindenképp meg kell osztanunk egymással és önökkel
– tette hozzá.
Fináléként 2025 januárjától teljesen új, ezúttal a zenés színház különböző műfajait bemutató részekkel várja közönségét az Operabeavató Különkiadás alkotócsapata az Átriumban. Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező összeszokott párosát az egyes műfajok – a musical, a kabaré, az opera és az operett – kiemelkedő képviselői egészítik ki. Az új előadásokban Janza Katával, Miklósa Erikával, Peller Annával, Ullmann Mónikával, Kálid Artúrral, Peller Károllyal, Szabó P. Szilveszterrel, valamint Szélpál Szilveszterrel is találkozhatnak a nézők.
Dinyés Dániel a különkiadás ötletéről elmondta, tulajdonképpen mindegyik zenés színházi műfaj az operából indult ki.
A könnyedebb vígoperát egyszer csak operettnek kezdték el hívni, aztán amikor az operett már túlzottan komolynak mutatkozott, és vissza akarták „komolytalanítani”, egyszer csak musicallé vált – fogalmazott. Mint kiemelte, a kabaré is sok mindent köszönhet az operának, mert az 1910-es, 1920-as évek kabaréja a húsba vágó igazságok zenés színházi lenyomata volt, amely szintén komoly énekesi képességeket igényelt. Ezért gondolta, hogy érdemes bemutatniuk a többi, szintén operában gyökerező műfajt is a megszokott szórakoztató formában.
Az Átriumban 2025. január 17-én a musical (Janza Kata és Szabó P. Szilveszter), február 15-én az operett (Peller Anna és Peller Károly), március 8-án az opera (Miklósa Erika és Szélpál Szilveszter) április 12-én pedig a kabaré (Ullmann Mónika és Kálid Artúr) áll a középpontban.
2024. december 31-én éjfélig a Magyar Zene Házában rögzített Bánk bán-sorozat összes része visszanézhető az eszinhaz.hu-n.
forrás: https://fidelio.hu
Lezárul egy korszak. 17 év után, 2025 tavaszán véget ér az Operabeavató sikersorozat. Addig még látható lesz a Varázsfuvola a Magyar Zene Házában, illetve a Különkiadás az Átriumban.
Dinyés Dániel gondolatai a befejezésről:
Minden sorozat, akárcsak a TV-ben, eléri a csúcsát, ami után már nem lehet jobban kiteljesedni, nagyobbat dobni. Ezt értük mi el most, az új helyszíneken, és az egyetemes zenetörténet egyik csúcsoperáját elemezve.
Tizenhét évvel ezelőtt kezdtem ezt a sorozatot kilenc ember előtt a Pinceszínházban, és mára egy elsővonalbeli énekesi gárda, egy csodás rendező, elképesztő menedzseri háttér és hatalmas rajongótábor veszi körbe a produkciót.
Ám ez a formátum már nem tud semerre sem bővülni tovább, sem megújulni. Az önismétlés viszont teljesen távol áll az Operabeavató stábjától, művészeitől, akik a felfedezésre és felfedeztetésre esküdtek fel.
Most erről a csodálatos műfajról ennyi volt a mondanivalónk. Nem állítjuk, hogy valamikor valamilyen formában nem fogunk visszatérni akkor, ha lesz új felfedezésünk, amit mindenképp meg kell osztanunk egymással és önökkel.
Csodálatos volt megfürödni minden este a szeretetükben és a műsor iránti elkötelezett lelkesedésükben. Nagyszerű volt látni a sok "aha" élményt a nézőtéri szemekben, és megtapasztalni az erejét az épp frissen születő operamániának.
Ez a kaland most eddig tartott, jönnek újak, még érdekesebbek, még lelkesítőbbek. Mi is keressük, keressék önök is."
Jó hír azonban a rajongók számára, hogy fináléként 2025 januárjától teljesen új, ezúttal a zenés színház különböző műfajait bemutató részekkel várja közönségét az Operabeavató Különkiadás alkotócsapata az Átriumban. Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező összeszokott párosát az egyes műfajok – a musical, a kabaré, az opera és az operett - kiemelkedő képviselői egészítik ki. Az új előadásokban Janza Katával, Miklósa Erikával, Peller Annával, Ullmann Mónikával, Kálid Artúrral, Peller Károllyal, Szabó P. Szilveszterrel, valamint Szélpál Szilveszterrel is találkozhatnak majd a nézők.
A jegyértékesítés november 23-án kezdődik az Átrium és a Delta Produkció felületein. Patrónusaink november 18. és 22. között elővásárlási lehetőséggel élhetnek. A Delta Produkció hálás közönségének, amiért az Operabeavató Magyar Zene Házában tartott Varázsfuvola sorozatára már májusig is elfogytak jegyek. Aki nem szeretne lemaradni az utolsó előadásokról, annak érdemes Patrónussá válnia.
Dinyés Dániel a különkiadás ötletéről: „Tulajdonképpen mindegyik zenés színházi műfaj az operából került elő. A könnyedebb vígoperát egyszer csak operettnek kezdték el hívni, aztán amikor az operett már túlzottan komolynak mutatkozott és vissza akarták „komolytalanítani”, egyszer csak musicallé vált. Magyarul tényleg minden az operából indult ki. A kabaré is nagyon sok mindent köszönhet az operának, mert a valódi, tehát ez a 10-es, 20-as évek kabaréja nem hóka-móka volt, hanem a húsbavágó igazságok zenés színházi lenyomata, amely szintén komoly énekesi képességeket igényelt. Ezért gondoltam, hogy az Operabeavató mellett - természetesen a megszokott szórakoztató formában - érdemes bemutatnunk a többi, szintén operában gyökerező műfajt is.”
Aki kíváncsi rá, hogy melyik az a pillanat, amikor például a musical éppen operává akar válni, vagy az operett megkomolyodik, annak kortól függetlenül ott a helye a különleges új sorozat epizódjain. Az operafélők után felkészülhetnek tehát az operett, a musical és a kabaréfélők is.
Időpontok, közreműködők:
2025. január 17. Musical: Janza Kata és Szabó P. Szilveszter
2025. február 15. Operett: Peller Anna és Peller Károly
2025. március 8. Opera: Miklósa Erika és Szélpál Szilveszter
2025. április 12. Kabaré: Ullmann Mónika és Kálid Artúr
Az Operabeavató befejezése miatt búslakodóknak további vigaszt nyújthat, hogy 2024. december 31. éjfélig a Magyar Zene Házában rögzített Bánk bán-sorozat összes része visszanézhető itt.
forrás: https://www.prae.hu
Az Ördögkatlan Fesztiválon vettünk részt először Dinyés Dániel szórakoztató előadásán – száz évvel ezelőtt kb., de örök nyomot hagyott. Valahogy így kellett volna kinéznie a gimis énekóráknak, és az opera sokkal több rajongót vonzott volna magához a fiatalok köréből. A csaknem két évtized alatt azért bizonyára sokakat meggyőzött arról, hogy ez nem pusztán az a műfaj, amelyben fiatalnak maszkírozott emberek órákig énekelnek a színpadon ki tudja miről...
Lezárul egy korszak. 17 év után, 2025 tavaszán véget ér az Operabeavató sikersorozat, és ez nem túlzó megfogalmazás: jövő májusig már elfogytak a jegyek a Varázsfuvolával foglalkozó részekre, a Magyar Zene Házában.
"Minden sorozat, akárcsak a tévében, eléri a csúcsát, ami után már nem lehet jobban kiteljesedni, nagyobbat dobni. Ezt értük mi el most, az új helyszíneken, és az egyetemes zenetörténet egyik csúcsoperáját elemezve.
Tizenhét évvel ezelőtt kezdtem ezt a sorozatot kilenc ember előtt a Pinceszínházban, és mára egy elsővonalbeli énekesi gárda, egy csodás rendező, elképesztő menedzseri háttér és hatalmas rajongótábor veszi körbe a produkciót.
Ám ez a formátum már nem tud semerre sem bővülni tovább, sem megújulni. Az önismétlés viszont teljesen távol áll az Operabeavató stábjától, művészeitől, akik a felfedezésre és felfedeztetésre esküdtek fel.
Most erről a csodálatos műfajról ennyi volt a mondanivalónk. Nem állítjuk, hogy valamikor valamilyen formában nem fogunk visszatérni akkor, ha lesz új felfedezésünk, amit mindenképp meg kell osztanunk egymással és önökkel.
Csodálatos volt megfürödni minden este a szeretetükben és a műsor iránti elkötelezett lelkesedésükben. Nagyszerű volt látni a sok "aha" élményt a nézőtéri szemekben, és megtapasztalni az erejét az épp frissen születő operamániának.
Ez a kaland most eddig tartott, jönnek újak, még érdekesebbek, még lelkesítőbbek. Mi is keressük, keressék önök is" – búcsúzik a közönségtől Dinyés Dániel zeneszerző-karmester.
Jó hír azonban a rajongók számára, hogy meghirdették a januártól áprilisig tartó úgynevezett Különkiadás-sorozatot, amire az Átriumban várja majd közönségét az alkotócsapat és a Delta Produkció. Dinyés Dániel és Göttinger Pál rendező összeszokott párosát az egyes műfajok – a musical, a kabaré, az opera és az operett - kiemelkedő képviselői egészítik ki. Az új előadásokban Janza Katával, Miklósa Erikával, Peller Annával, Ullmann Mónikával, Kálid Artúrral, Peller Károllyal, Szabó P. Szilveszterrel, valamint Szélpál Szilveszterrel is találkozhatnak majd a nézők.
„Tulajdonképpen mindegyik zenés színházi műfaj az operából került elő. A könnyedebb vígoperát egyszer csak operettnek kezdték el hívni, aztán amikor az operett már túlzottan komolynak mutatkozott és vissza akarták „komolytalanítani”, egyszer csak musicallé vált. Magyarul tényleg minden az operából indult ki. A kabaré is nagyon sok mindent köszönhet az operának, mert a valódi, tehát ez a 10-es, 20-as évek kabaréja nem hóka-móka volt, hanem a húsbavágó igazságok zenés színházi lenyomata, amely szintén komoly énekesi képességeket igényelt. Ezért gondoltam, hogy az Operabeavató mellett - természetesen a megszokott szórakoztató formában - érdemes bemutatnunk a többi, szintén operában gyökerező műfajt is” – mondta el Dinyés Dániel.
Aki kíváncsi rá, hogy melyik az a pillanat, amikor például a musical éppen operává akar válni, vagy az operett megkomolyodik, annak kortól függetlenül ott a helye a különleges új sorozat epizódjain. Az operaparások után felkészülhetnek tehát az operett-, a musical- és a kabaréfélők is.
Időpontok, közreműködők:
2025. január 17. Musical: Janza Kata és Szabó P. Szilveszter
2025. február 15. Operett: Peller Anna és Peller Károly
2025. március 8. Opera: Miklósa Erika és Szélpál Szilveszter
2025. április 12. Kabaré: Ullmann Mónika és Kálid Artúr
P.S. Az Operabeavató befejezése miatt búslakodóknak további vigaszt nyújthat, hogy 2024. december 31. éjfélig a Magyar Zene Házában rögzített Bánk bán-sorozat összes része visszanézhető az eszinhaz.hu-n.
forrás: https://www.koncert.hu
Dinyés Dániel zeneszerző-karmester Göttinger Pál m.v. rendező összeszokott párosát az egyes műfajok – a musical, a kabaré, az opera és az operett - kiemelkedő képviselői egészítik ki.
Az új előadásokban Janza Kata, Miklósa Erika, Peller Annával, Ullmann Mónikával, Kálid Artúrral, Peller Károllyal, Szabó P. Szilveszterrel, valamint Szélpál Szilveszterrel is találkozhattok majd.
Ha ott motoszkál a fejetekben a gondolat, hogy melyik az a pillanat, amikor például a musical éppen operává akar válni, vagy az operett megkomolyodik, akkor kortól függetlenül ott a helyetek a különleges új sorozat epizódjain. Az operafélők után felkészülhetnek tehát az operett, a musical és a kabaréfélők is.
🎫 A jegyértékesítés november 23-án kezdődik a Delta Produkció felületein.
Aki nem szeretne lemaradni az utolsó előadásokról, annak érdemes Patrónussá válnia, mert november 18-22 között elővásárlási lehetőséggel élhet.
patreon.com/operabeavato
📆 Időpontok, közreműködők:
👉🏻 2025. január 17. Musical: Janza Kata és Szabó P. Szilveszter
👉🏻 2025. február 15. Operett: Peller Anna és Peller Károly
👉🏻 2025. március 8. Opera: Miklósa Erika és Szélpál Szilveszter
👉🏻 2025. április 12. Kabaré: Ullmann Mónika és Kálid Artúr
Várunk szeretettel mindenkit az Operabeavató Különkiadás új előadásaira❗️☺️
Lezárul egy korszak. 17 év után, 2025 tavaszán véget ér az Operabeavató sikersorozat. Addig még látható lesz a Varázsfuvola a Magyar Zene Házában, illetve a Különkiadás az Átriumban, melyről lejjebb írunk részletesen.
Jó hír azonban a rajongók számára, hogy fináléként 2025 januárjától teljesen új, ezúttal a zenés színház különböző műfajait bemutató részekkel várja közönségét az Operabeavató Különkiadás alkotócsapata az Átriumban.
Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező összeszokott párosát az egyes műfajok – a musical, a kabaré, az opera és az operett – kiemelkedő képviselői egészítik ki. Az új előadásokban Janza Katával, Miklósa Erikával, Peller Annával, Ullmann Mónikával, Kálid Artúrral, Peller Károllyal, Szabó P. Szilveszterrel, valamint Szélpál Szilveszterrel is találkozhatnak majd a nézők.
A jegyértékesítés november 23-án kezdődik az Átrium és a Delta Produkció felületein. Patrónusaink november 18. és 22. között elővásárlási lehetőséggel élhetnek. A Delta Produkció hálás közönségének, amiért az Operabeavató Magyar Zene Házában tartott Varázsfuvola sorozatára már májusig is elfogytak jegyek. Aki nem szeretne lemaradni az utolsó előadásokról, annak érdemes Patrónussá válnia.
Dinyés Dániel a különkiadás ötletéről szólva elmondta: „Tulajdonképpen mindegyik zenés színházi műfaj az operából került elő. A könnyedebb vígoperát egyszer csak operettnek kezdték el hívni, aztán amikor az operett már túlzottan komolynak mutatkozott és vissza akarták „komolytalanítani”, egyszer csak musicallé vált. Magyarul tényleg minden az operából indult ki. A kabaré is nagyon sok mindent köszönhet az operának, mert a valódi, tehát ez a 10-es, 20-as évek kabaréja nem hóka-móka volt, hanem a húsbavágó igazságok zenés színházi lenyomata, amely szintén komoly énekesi képességeket igényelt. Ezért gondoltam, hogy az Operabeavató mellett – természetesen a megszokott szórakoztató formában – érdemes bemutatnunk a többi, szintén operában gyökerező műfajt is.”
Aki kíváncsi rá, hogy melyik az a pillanat, amikor például a musical éppen operává akar válni, vagy az operett megkomolyodik, annak kortól függetlenül ott a helye a különleges új sorozat epizódjain. Az operafélők után felkészülhetnek tehát az operett, a musical és a kabaréfélők is.
Időpontok, közreműködők:
- 2025. január 17. Musical: JanzaKata és Szabó P. Szilveszter
- 2025. február 15. Operett: Peller Anna és Peller Károly
- 2025. március 8. Opera: Miklósa Erika és Szélpál Szilveszter
- 2025. április 12. Kabaré: Ullmann Mónika és Kálid Artúr
Az Operabeavató befejezése miatt búslakodóknak további vigaszt nyújthat, hogy 2024. december 31. éjfélig a Magyar Zene Házában rögzített Bánk bán-sorozat összes része visszanézhető az eszinhaz.hu-n!
Dinyés Dániel a befejezésről szólva hozzátette:
Minden sorozat, akárcsak a TV-ben, eléri a csúcsát, ami után már nem lehet jobban kiteljesedni, nagyobbat dobni. Ezt értük mi el most, az új helyszíneken, és az egyetemes zenetörténet egyik csúcsoperáját elemezve.
Tizenhét évvel ezelőtt kezdtem ezt a sorozatot kilenc ember előtt a Pinceszínházban, és mára egy elsővonalbeli énekesi gárda, egy csodás rendező, elképesztő menedzseri háttér és hatalmas rajongótábor veszi körbe a produkciót.
Ám ez a formátum már nem tud semerre sem bővülni tovább, sem megújulni. Az önismétlés viszont teljesen távol áll az Operabeavató stábjától, művészeitől, akik a felfedezésre és felfedeztetésre esküdtek fel.
Most erről a csodálatos műfajról ennyi volt a mondanivalónk. Nem állítjuk, hogy valamikor valamilyen formában nem fogunk visszatérni akkor, ha lesz új felfedezésünk, amit mindenképp meg kell osztanunk egymással és önökkel.
Csodálatos volt megfürödni minden este a szeretetükben és a műsor iránti elkötelezett lelkesedésükben. Nagyszerű volt látni a sok „aha” élményt a nézőtéri szemekben, és megtapasztalni az erejét az épp frissen születő operamániának.
Ez a kaland most eddig tartott, jönnek újak, még érdekesebbek, még lelkesítőbbek. Mi is keressük, keressék önök is.
forrás: https://szinhaz.online/
Tizenhét év után, 2025 tavaszán véget ér az Operabeavató sikersorozat. Addig még látható lesz a Varázsfuvola a Magyar Zene Házában, illetve a Különkiadás az Átriumban.
Minden sorozat, akárcsak a tévében, eléri a csúcsát, ami után már nem lehet jobban kiteljesedni, nagyobbat dobni. Ezt értük mi el most, az új helyszíneken, és az egyetemes zenetörténet egyik csúcsoperáját elemezve. 17 évvel ezelőtt kezdtem ezt a sorozatot kilenc ember előtt a Pinceszínházban, és mára egy első vonalbeli énekesi gárda, egy csodás rendező, elképesztő menedzseri háttér és hatalmas rajongótábor veszi körbe a produkciót. Ám ez a formátum már nem tud semerre sem bővülni tovább, sem megújulni. Az önismétlés viszont teljesen távol áll az Operabeavató stábjától, művészeitől, akik a felfedezésre és felfedeztetésre esküdtek fel. Most erről a csodálatos műfajról ennyi volt a mondanivalónk. Nem állítjuk, hogy valamikor valamilyen formában nem fogunk visszatérni akkor, ha lesz új felfedezésünk, amit mindenképp meg kell osztanunk egymással és önökkel. Csodálatos volt megfürödni minden este a szeretetükben és a műsor iránti elkötelezett lelkesedésükben. Nagyszerű volt látni a sok ahaélményt a nézőtéri szemekben, és megtapasztalni az erejét az épp frissen születő operamániának. Ez a kaland most eddig tartott, jönnek újak, még érdekesebbek, még lelkesítőbbek. Mi is keressük, keressék önök is – mondta Dinyés Dániel.
Jó hír azonban a rajongók számára, hogy fináléként 2025 januárjától teljesen új, ezúttal a zenés színház különböző műfajait bemutató részekkel várja közönségét az Operabeavató Különkiadás alkotócsapata az Átriumban. Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező összeszokott párosát az egyes műfajok – a musical, a kabaré, az opera és az operett – kiemelkedő képviselői egészítik ki. Az új előadásokban Janza Katával, Miklósa Erikával, Peller Annával, Ullmann Mónikával, Kálid Artúrral, Peller Károllyal, Szabó P. Szilveszterrel, valamint Szélpál Szilveszterrel is találkozhatnak majd a nézők.
A jegyértékesítés november 23-án kezdődik az Átrium és a Delta Produkció felületein. Patrónusaink november 18. és 22. között elővásárlási lehetőséggel élhetnek. A Delta Produkció hálás közönségének, amiért az Operabeavató Magyar Zene Házában tartott Varázsfuvola sorozatára már májusig is elfogytak jegyek. Aki nem szeretne lemaradni az utolsó előadásokról, annak érdemes Patrónussá válnia.
Dinyés Dániel a különkiadás ötletéről: „Tulajdonképpen mindegyik zenés színházi műfaj az operából került elő. A könnyedebb vígoperát egyszer csak operettnek kezdték el hívni, aztán amikor az operett már túlzottan komolynak mutatkozott és vissza akarták „komolytalanítani”, egyszer csak musicallé vált. Magyarul tényleg minden az operából indult ki. A kabaré is nagyon sok mindent köszönhet az operának, mert a valódi, tehát a 10-es, 20-as évek kabaréja nem hóka-móka volt, hanem a húsba vágó igazságok zenés színházi lenyomata, amely szintén komoly énekesi képességeket igényelt. Ezért gondoltam, hogy az Operabeavató mellett – természetesen a megszokott szórakoztató formában – érdemes bemutatnunk a többi, szintén operában gyökerező műfajt is.”
Aki kíváncsi rá, hogy melyik az a pillanat, amikor például a musical éppen operává akar válni, vagy az operett megkomolyodik, annak kortól függetlenül ott a helye a különleges új sorozat epizódjain. Az operafélők után felkészülhetnek tehát az operett, a musical és a kabaréfélők is.
forrás: https://kultura.hu/