Goldoni:
A hazug
Lelio PAVLETITS BÉLA
Rosaura BODOR ERZSÉBET
Pantalone KÁRPÁTI LEVENTE
Florindo BITEMO ERIK GERGELY
Cleonice hangja: MÉSZÁROS PIROSKA
Brighella hangja: GÖTTINGER PÁL
Dramaturg LABODA KORNÉL
Díszlet DARÓCZI SÁNDOR és EMBER SÁRI
A rendező munkatársa MOHÁCSI LÁSZLÓ
Kurzusvezető tanár HALÁSZ PÉTER
Osztályvezető tanár SZÉKELY GÁBOR
Rendezte GÖTTINGER PÁL
LELIO Ott az én szépséges Rosaurám; nem tudom, mit olvas, de nagyon belemerült.
LELIO Engedje meg, Rosaura kisasszony, hogy üdvözöljem.
ROSAURA Jaj, őrgróf úr, ne haragudjon, nem vettem észre uraságodat.
LELIO Ha szabad kérdeznem, mi szépet _______?
ROSAURA Egy szonettet. Nekem szól.
LELIO Ki küldte?
ROSAURA Nincs aláírva.
LELIO El se tudja képzelni, ki írta?
ROSAURA Akárhogy töröm a fejem, nem jövök rá.
LELIO És szép az a szonett?
ROSAURA Szerintem gyönyörű.
LELIO Szerelmes vers, fogadni mernék.
ROSAURA Nem is akármilyen!
LELIO És még mindig nem tudja, ki a szerző?
ROSAURA Fogalmam sincs.
LELIO Az én múzsámtól származik.
ROSAURA Uraságod költötte ezt a szonettet?
LELIO Én bizony, drága Rosaura; szüntelenül azon jár az eszem, hányféleképpen biztosíthatnám a szerelmemről.
ROSAURA Őszintén csodálkozom.
LELIO Talán nem nézi ki belőlem, hogy képes vagyok megírni egy szonettet?
ROSAURA Azt igen, de valahogy más körülmények közé képzeltem magát.
LELIO Nem egy szívről van benne szó, amelyik a kisasszonyért dobog?
ROSAURA Hallgassa meg az elejét, ráismer-e.
Bálványozott istennőm, úgy imádlak,
Hogy szenvedek is szótlan, félve szörnyen.
LELIO Az enyém! Ráismerek: Bálványozott istennőm, úgy imádlak, hogy szenvedek is szótlan, félve szörnyen. Látja, fejből tudom.
ROSAURA De mért mondja, hogy szótlan? Tegnap este nyilatkozott!
LELIO Szenvedéseim töredékét sem mondtam el. És vegye hozzá, hogy egy éve hallgatok, hogyne mondhatnám akkor, hogy szenvedek is szótlan?
ROSAURA Menjünk tovább.
Jaj, ne szánjon a sorsod senki másnak,
S szememből hull, de szívből jő a könnyem.
Kinek szánna engem a sorsom? Ki pályázna rám?
LELIO Ez a szerelmesek szokásos féltékenysége. Még nem beszéltem apjaurával, nem nyertem el a kisasszony kezét, ezért gyötör a kétség, és gyötrelmemben sírok.
ROSAURA Ez a négy gyönyörű sor is magyarázatra szorul:
Ne gondolj lovagnak, nagy uraságnak,
Nincs vagyonom nekem, nem élek könnyen,
Szerény a helyzetem, a sors nem áltat,
Iparkodás az egyedüli kincsem.
NEM CSODÁLOM.
ROSAURA A magáé ez a szép szonett?
LELIO Igen, az enyém. A kisasszony iránti őszinte és tiszta szerelmem nem engedte, hogy tovább áltassam egy mesével, amely egy napon a kisasszonynak szívfájdalmat, nekem szégyent jelentene. Nem vagyok lovag, nem vagyok nemes, ez az igazság. Nem akartam vaktában kalandba bocsátkozni, de most rászántam magam, hogy megmondom az igazságot. Szóban nem mertem bevallani, hogy nem vagyok gazdag, szolidan élek, Nápolyban a kereskedés nemes mesterségét folytatom, az iparkodás az egyedüli kincsem.
ROSAURA Most el kellene küldenem azzal, hogy hazudott. De végül is egy tisztes kereskedő nekem nem megvetendő parti. Hanem van itt egy még furcsább kijelentés. Olvasom.
ROSAURA Idegen vagyok, néger föld szülötte.
Ha uraságod nápolyi, ezt sehogy se értem.
LELIO Nápoly ugyanis Karthágóhoz tartozik.
ROSAURA Igen? Sose hallottam, hogy a Nápolyi Királyság Karthágó része volna.
LELIO Megbocsásson, de akkor olvasgassa a történelmet; meg fogja látni, hogy a Hannibál fél Itáliát meghódította, és mindazokat a területeket, ahol a karthágóiak megvetették a lábukat, költői nevén néger földként emlegetjük.
ROSAURA Ha uraságod mondja... De menjünk tovább: Gyakorta látsz te, ott tudhatsz magadnál; Én pedig este láttam itt először, akkor hogy mondhatja, hogy gyakorta látsz te?
LELIO Úgy van, hogy látsz te?
ROSAURA Úgy, pontosan.
LELIO Tévedés lesz; úgy helyes, hogy látsz majd.
ROSAURA S a szólhatnék nyelvem máig gyötörte.
LELIO Egy éve csak hallgatok, nem bírom tovább.
ROSAURA Nézzük a végét.
ROSAURA Bizony, nem volnék itt, ha te se volnál.
LELIO Ha a kisasszony nem volna, most vagy Londonban, vagy Portugáliában lennék. Üzleti ügyeim elszólítanak, de a szerelem ideköt Velencéhez.
ROSAURA Hogy mi hevít, Rosaurám, tudod te.
LELIO Ez a sor nem szorul magyarázatra.
ROSAURA Az utolsó annál inkább:
S maholnap a nevem is megtudod már.
LELIO Ez az a nap, és most jön a magyarázat. Engem nem Asdrubale di Castel d’Orónak, hanem Ruggiero Pandolfinak hívnak.
Szünet. Vagy mi.
ROSAURA Lássa be, a magyarázat nélkül nem érthető a szonett.
LELIO A költők szeretik a képes beszédet.
ROSAURA Annyira, hogy még a nevüket is át szokták költeni?
LELIO A tegnap este a költészet jegyében telt.
ROSAURA És a mai délelőtt minek a jegyében telik?
LELIO Az őszinteségében.
ROSAURA Elhihetem tehát, hogy költői túlzás nélkül szeret?
LELIO Szerelmem emésztő tüzében csak az a remény ad enyhülést, hogy viszontszeret.
ROSAURA Nem akarok többet csalódni. Beszéljen apámmal. Mutatkozzék be, és ha neki nincs kifogása uraságod ellen, én sem utasítom vissza. Becsapott, mégsem tudok magára haragudni.
Belép Pantalone.
PANTALONE Jókor jössz, fiam.
LELIO Éppen apámuramat keresem.
PANTALONE Mit tettél Balanzoni doktor úrral?
LELIO Vele semmit.
PANTALONE Vele semmit; hát a lányával?
LELIO Hívott, bementem.
PANTALONE Illik ezt egy nős embernek?
LELIO Igaza van, nem illik; többé nem fog előfordulni.
PANTALONE Merthogy nős vagy, ugyebár.
LELIO Hacsak meg nem halt a feleségem.
PANTALONE Miért, a halálán van?
LELIO A szülésbe például belehalhat.
PANTALONE A hatodik hónapban?
LELIO El is vetélhet.
PANTALONE Mondd csak fiam, tudod te, ki az a Rosaura kisasszony, akivel beszéltél, és akinek a házában voltál?
LELIO Balanzoni doktor lánya.
PANTALONE Úgy van; nahát őt szántam én feleségednek.
LELIO Őt?
PANTALONE Őt, igen.
LELIO Azt mondta, egy bolognai ember lánya.
PANTALONE Úgy is van. Balanzoni doktor bolognai.
(::::…:::::)
PANTALONE Mit mondtál? Ha még szabad volnál, feleségül vennéd?
LELIO Boldogan! Apám, kérem, ne hagyja a dolgot, ne mondja fel a szerződést! Békítse meg a doktort, tartsunk ki a lány mellett. Nem tudok nélküle élni.
PANTALONE De hiszen nős vagy!
LELIO Lehet, hogy a feleségem meghalt.
PANTALONE Így a bolond reménykedik. Légy eszednél, a magad dolgával törődj, ne a lányokat hajkurászd. A Rosaura-ügyletről lemondtam, és hogy elégtételt adjunk a doktornak, visszaküldlek Nápolyba.
LELIO Az ég szerelmére, csak azt ne!
PANTALONE Nem vágysz a feleséged után?
LELIO Jaj, apám, a halálomat akarja!
PANTALONE Ezt hogy érted?
LELIO Ha Rosaurától megfoszt, abba belehalok!
PANTALONE Végtére is hány feleséget akarsz? Hetet, mint a törökök?
LELIO Csak egyetlenegyet.
PANTALONE Na látod, ott van neked egy.
LELIO Jaj nekem… egy!
PANTALONE Mit nyökögsz?
LELIO Apámuram, a lába elé borulok. (Letérdel)
PANTALONE Ki vele, mit akarsz?
LELIO Ezer bocsánat, amiért...
PANTALONE Mondd már, a jóisten áldjon meg!
LELIO Azt az egyet… csak kitaláltam, nincs is feleségem.
PANTALONE Bravó, derék fiam van! Való így rászedni a tulajdon apádat? Állj föl, Don Szélhámos, Don Hazug; ezt tanultad Nápolyban? Eljössz Velencébe, s alighogy ideérsz, még az apádat se láttad, vadidegeneknek rázod a rongyot, mint Don Asdrubale de Castel d’Oro nápolyi lovag, milliós vagyon birtokosa, hercegi ivadék, úgyszólván a király testvére; mindenféle disznóságot összehordasz. Oda jutottál, hogy még az apádat is félre akartad vezetni. Bejelented, hogy Nápolyban megnősültél; hagyod, hogy örömömben sírva fakadjak képzelt menyem és nem leendő unokám miatt. Mi a fenének kell összevissza hazudoznod? Honnan a fenéből szeded az átkozott ötleteidet? A kalmárember hitele az igazmondása. A mi legnagyobb tőkénk a bizalom. Ha nem bíznak benned, ha nem tudnak tisztelni, örök életedre gyanús leszel, rossz kereskedő, méltatlan erre a piacra, méltatlan a házamra, méltatlan a Bisognosik tisztességes nevére.
Zene?
LELIO Nagyon szégyellem magam, apám. Az egésznek Rosaura kisasszony iránti szerelmem az oka, egyébként nem kenyerem a hazudozás, a becsületemre nagyon kényes vagyok. Nem tudtam, hogy őt szánta nekem.
PANTALONE Nem igaz. Megrögzött hazug vagy, és az is maradsz.
LELIO Nem, nem higgye el. Gyűlölöm a hazugságot, irtózom tőle. Az igazság örök szerelmese vagyok. Esküszöm, többé nem hagyja el a számat nemhogy hazug, de kétértelmű szó sem. Csak ne hagyjon cserben, könyörgök. Járjon közben az én drága Rosaurám bocsánatáért, különben meghalok. Felindulásomban az előbb is vért hánytam, nem is keveset.
PANTALONE (félre) Szegény gyerek! (Hangosan) Ha bízhatnék benned, meg is tenném a kedvedért - de félek. Szóval nem volt semmiféle esküvő.
LELIO Dehogy volt!
PANTALONE Nem jegyeztél el senkit?
LELIO Soha senkit.
PANTALONE Se Nápolyban, se Nápolyon kívül?
LELIO Sehol.
PANTALONE Van nőtlenségi bizonyítványod?
LELIO Minden pillanatban várom.
PANTALONE Ha megjött volna, örülnél neki?
LELIO Adná az ég.
PANTALONE Idenézz! Látod, mi ez?
LELIO Uramisten!
PANTALONE Elhallgass, jómadár! Szóval akkor ez érvényes?
LELIO A legteljesebb mértékben; akár holnap nősülhetek.
PANTALONE És az a bő két hónap, amit Rómában töltöttél?
LELIO Arról nem beszélünk senkinek. Azt kell mondani, hogy Nápolyból egyenesen Velencébe jöttem. Két tanút is állítok, ha kell.
PANTALONE Na tessék: újabb hazugság.
LELIO Ez nem hazugság, ezzel csak megkönnyítjük a dolgot.
PANTALONE Na jó. Beszélek a doktorral, aztán meglátjuk. Van itt még egy levél, most hozták.
LELIO Nekem szól?
PANTALONE Neked; hét soldót fizettem érte. Alighanem Rómából jött.
LELIO Lehet. Adja ide, hadd lássam.
PANTALONE Engedelmeddel, majd én.
LELIO Már bocsánat... de az az én levelem.
PANTALONE Az apád vagyok, elolvashatom.
LELIO Ahogy akarja...
Csak nehogy valami újabb disznóság süljön ki belőle.
PANTALONE (olvas) Drága vőlegényem! (Lelióra néz) Drága vőlegényem!
LELIO Ez a levél nem nekem szól.
PANTALONE Itt a címzés: Nagyságos Lelio Bisognosi úrnak, az én tiszteletre méltó, nemes jövendőbelimnek Velencében.
LELIO Láthatja, hogy nem nekem szól.
PANTALONE Ugyan miből?
LELIO Mi nem vagyunk nagyságosak.
PANTALONE Á, manapság olcsó portéka a cím, te meg még a kegyelmest is elviselnéd. Hadd látom, ki írta. Hűséges menyasszonya, Cleonice Anselmi.
LELIO Nagy ugye! Mondom én, hogy nem nekem szól!
PANTALONE Miért?
LELIO Mert ezt a hölgyet nem is ismerem.
PANTALONE Nincs több hazugság!
LELIO Isten őrizz!
PANTALONE Megesküdtél rá!
LELIO Úgy éljek.
PANTALONE Akkor szerinted kinek címezték ezt a levelet?
LELIO Valaki másnak, akit ugyanúgy hívnak, mint engem.
PANTALONE Szép kort megértem, de sose hallottam, hogy Velencében rajtunk kívül más Bisognosi is volna.
LELIO Nápolyban és Rómában vannak.
PANTALONE De ezt a levelet Velencébe címezték.
LELIO Esetleg valamelyik nápolyi vagy római Lelio Bisognosinak, aki éppen Velencében tartózkodik.
PANTALONE Lehetséges. Lássuk az írást.
LELIO Már megbocsásson, apámuram, de nem való a más levelét elolvasni. Sőt, ha véletlenül bontják fel, olvasatlanul illik visszazárni.
PANTALONE A fiam levelét csak elolvashatom.
LELIO Értse meg, nem nekem jött.
PANTALONE Majd meglátjuk.
Cleonice nyilván tele van szemrehányással. Kénytelen leszek az ötleteimre hagyatkozni.
PANTALONE Rómából való elutazása nagyon rosszulesett: megígérte, hogy magával visz Velencébe, és azután hirtelen otthagyott...
LELIO Mondom, hogy nem nekem szól.
PANTALONE De hiszen azt írja, hogy Velencébe utaztál.
LELIO Mert az a valaki Velencében van.
PANTALONE Emlékezzék, megígérte, hogy elvesz feleségül...
LELIO Egyáltalán nem nekem szól.
PANTALONE Még egyszer kérdem: biztos nem jegyeztél el senkit?
LELIO Biztos.
PANTALONE Nem hazudsz többet.
LELIO Semmi szín alatt.
PANTALONE Nézzük tovább.
PANTALONE Ha megpróbál becsapni, biztosíthatom, hogy bárhol utolérem és elszámoltatom.
LELIO Valami cserbenhagyott szerető lesz.
PANTALONE Megéri a pénzét ez a Lelio Bisognosi.
LELIO Sajnálom, hogy így meghurcolja a nevem.
PANTALONE Egy ilyen őszinte emberét...
LELIO Ahogy mondja.
PANTALONE Lássuk a végét: Ha nem visz magával Velencébe, és nem vesz feleségül, hatósági személlyel íratok apjaurának, Pantalone úrnak... Micsoda? Pantalone?
LELIO No, ez szép. Az apám nevét is bitorolja.
PANTALONE Tudom, hogy Pantalone úr tekintélyes velencei kereskedő. Ez egyre jobb! És noha Nápolyban, a bátyjánál neveltette... Nézzenek oda! ...azért csak szorult belé annyi apai szeretet és aggodalom, hogy ne akarja a fiát börtönben látni, kénytelen leszek ugyanis feltárni, mi mindent csikart ki tőlem a hozományom terhére. Ez már mindennek a teteje!
LELIO Fogadni mernék, hogy valamelyik kedves barátom tréfája lesz...
PANTALONE Baráti tréfa? Te ezt viccesnek találod? Ide figyelj, fiam: az én házamban többé semmi keresnivalód. Kiadom a jussodat. Elmégy Rómába, és állod a szavad.
LELIO De apámuram...
PANTALONE Hordd el magad, gyalázatos hazug, te utolsó becstelen, szószegő kurafi! (El)
LELIO Nyugalom, nem kell megijedni. Ettől még nem esem kétségbe. Egyébként pedig leszokom a hazudozásról. Megfogadom, hogy mindig az igazat fogom mondani. Kivéve persze, ha az őszinteség keresztezné a terveimet. (El)
