GÖTTINGER PÁL / JUHÁSZ KRISTÓF / HALAS DÓRA / SOHARÓZA KÓRUS: MINDENÜTT JÓ

ÚJABB NYOLC ELŐADÁS FEBRUÁR ELEJÉN!

Különleges helyszínen, a budai Szemlőhegyi-barlangban mutatja be rendhagyó produkcióját a Soharóza Kórus. Az énekesek a tehetséges fiatal rendező, Göttinger Pál ötlete alapján mozognak és improvizálnak, miközben a nézők a gyönyörűen megvilágított cseppkövek között sétálnak.

A Soharóza Kórus számára a hang a legmegfelelőbb módja egy tér belakásának és egy másik ember megszólításának. Göttinger Pál rendező irányításával az énekesek átlépik a megszokott határaikat. Mozogni, improvizálni kezdenek, megbolygatják a teret és kitágítják a zene fogalmát a csodásan kivilágított Szemlőhegyi-barlangban.

A Mindenütt jó egy kórus-improvizáción alapuló zenei anyag, a Soharóza Kórus által kifejlesztett sajátos énektechnikákkal készített koncert. Az előadás a talált helyszín és a nyelv köré szerveződik, amelyek a saját határaikat feszegetve önállóan és szabályozhatatlanul alakulnak. A budai Szemlőhegyi-barlang az ismert város, a nap mint nap bejárt útvonalak alatt húzódó ismeretlen világ. A kórus-improvizációk beépülnek a barlang speciális tereibe, ugyanakkor „otthonosan berendezkednek" egy speciális nyelvi közegbe is. E „talált" nyelv szavait vagy fordulatait nem feltétlenül ismerjük lexikálisan, de a kifejezések hangzása, ereje, zenéje képes mozgásba hozni a fantáziánkat. Egy ismeretlen magyar nyelv ez, sosemvolt vagy eldugott helyeken önállóan tenyésző szleng - mégis kódolható, utánozhatatlan, mindenkinek a sajátja. A kórus-improvizációk nyelvi alapanyagát Juhász Kristóf, a Szputnyik Hajózási Társaság szövegírója állítja össze Nyelvész Józsi, a szleng.blog.hu szerkesztőjének gyűjtése alapján.

Halas Dóra kórusa már több színházi produkcióban (Krétakör, Szputnyik, Bárka) kipróbálhatta magát a színpadon. Göttinger Pállal korábban a Cupido és a Halál, az Éhség és az Ördögkatlan című produkciókban dolgoztak együtt. A Soharóza ugyanakkor a saját útját is igyekszik járni, tágítva a kóruskoncert fogalmát.

http://soharoza.blog.hu/

Helyszín: Szemlő-hegyi-barlang - 1025 Budapest Pusztaszeri út 35.

Tudnivalók: A barlangban egész évben 12 fok van, helyenként a boltozatról csepeg a víz, ezért megfelelő ruházat és sétára alkalmas cipő ajánlott.

Jegyek korlátozott számban!

Időpontok, jegyfoglalás itt.

Szöveg: Juhász Kristóf

Zenei vezető: Halas Dóra

Rendezte: Göttinger Pál

Közreműködők: Csatádi Ádám, Cserne Klára, Eörsi Sarolta, Földi Bálint, Göttinger Klára, Göttinger Magda, Hajdú Marietta, Halas Dóra, Hám Bernadett, Jankó Dániel, Juhász Éva, Komlósi Sarolta, Kozma Kriszta, Ligeti László, Lokody Ákos, Murányi Norbert, Nagy Lilla, Pap Kinga Marjatta, Polonyi Artemisz, Pribay Veronika, Rácz Dóra, Rácz Nóra, Simon Júlia, Spilák Zsuzsanna, Szálka Zsuzsanna, Szász Bence, Szintai-Molnár Péter, Tihanyi Benedek, Turchányi Dániel, Turchányi Márton, Vági Péter

bővebben: www.placcc.hu

A Kultúrkör c. műsorban a Mindenütt jó-ról - Kossuth Rádió

Halas Dóri, Juhász Kristóf és Göttinger Pali a Tilos Rádióban

Mindenütt jó - előzetes

forrás: Soharóza

Csicskul a magyar kultúra

Írta: bDani | 2009. 12. 30. |

Olvashatjuk több helyen is az interneten. Lehet, hogy nem találkozunk vele. Lehet, hogy találkozunk, de átsiklunk fölötte. Azonban az is előfordulhat, hogy akad közöttünk egy-két ember, akinek szemet szúr ez az ellentmondást nem tűrő kijelentés, és elkezd gondolkozni, hogy vajon valóban helytálló-e?

Szopóág

Elhúzódó állapot, amelyet kellemetlen, kínos gondok sokasága jellemez.

„A lakásfelújítás hazacsapott, mint a takony, két hónapja szopóágon vagyok.”

Ismerős forma? Feltételezem igen. Akik számára esetleg mégsem lenne az, azok kedvéért elmondom: ezek a sorok a szleng.blog.hu-ról, vagy csak egyszerűen a szlengblogról valók. Hogy mi az a szlengblog? Nagyon egyszerű. Gondolom az iskolázott fiatalság nagy része mind a szleng, mind pedig a blog szóról hallott már, így valamilyen kép rögtön kialakul bennük arról, hogy a kettő együtt hogy nézhet ki. Nos, a szlengblog ehhez képest nagyjából olyan. Egy internetes napló, amelyre egy rakat különböző szleng kifejezés, és azok meghatározásai vannak felpakolva. Talán csak annyi említésre méltó különbség lehet az elképzelt szlengblogok és a valódi között, hogy ez utóbbi meglepően választékos, mégis mosolyfakasztóan suttyó példamondataival garantáltan megnevettet minket az első néhány alkalommal. Ha pedig már megemlítjük, hogy e téma tárgya mennyire szórakoztató, akkor érdemes szót ejtetnünk nyilvánvaló hasznosságáról is. A szleng ugyanis minden nyelvnek egy olyan változata, amely hihetetlenül gyorsan fejlődik. Lehet, hogy tegnap még menő voltál egy adott szófordulattal, holnap meg már meg sem érted az arra vonatkozó szinonimát. Ezért szerintem, ha valaki véletlenül épp a magyar nyelvismeret terén kívánna fejlődni, és tegyük fel szeretne kompetens szleng-magyarra szert tenni, akkor már sokkal praktikusabb, ha az őt ehhez hozzásegítő információk olyan formában vannak rendelkezésére bocsájtva, amelyet folyamatosan korrigálni, bővíteni lehet, és nem kell mondjuk mindig új szótárat vagy ilyesmit vennie. Hogy mindez miért érdekes? Nem sokára kiderül!

Repüljünk vissza most egy kicsit az időben, egészen a virágzó, legendákkal teli, diadalmas római korig! Na jó, annyira azért ne, csak mondjuk az első (általam ismert) klasszikus magyar opera születéséig! Ez természetesen nem lehet más, csak Erkel Ferenc és Katona József remekbe szabott műve, a Bánk Bán. Ez a fantasztikus, csodálatosan megkomponált mű világszerte kivívta a hozzáértők elismerését, méltán lehetünk tehát büszkék rá. Természetesen nem ez az egyetlen ilyen, a sort még hosszan folytatni lehetne, de a téma fókuszáltságának növelése és kulturális műveletlenségem leplezése érdekében ettől most eltekintek. Inkább ugorjunk egy nagyot az időben, és vegyünk górcső alá egy stílusban totálisan különböző, művészi zsenialitásában azonban hasonló magasságokba törő művet, az István a király!-t! Basszusgitár, szólógitár, dobszerkó, és reszelős, rock’n’roll-os énekhangok. Bánk Bánhoz képest: ég és föld. Más korszak, más téma, más stílus, mégis mindkettő felejthetetlen. Úgyhogy jegyezzük is meg: Bánk Bán és István a király! Most viszont haladjunk tovább, mert most jön a lényeg! Lassan elhagyjuk az ezredfordulót, és megszületik a szlengblog. Aztán már csak rójuk az éveket, és lankadatlan figyelemmel figyeljük, ahogy a már annyiszor emlegetett internetes napló egyre népszerűbb és népszerűbb lesz, egészen addig, amíg el nem érkezünk napjainkig; pontosabban néhány héttel ezelőttig, ekkor jött ugyanis az ötlet, hogy operát készítsenek a szlengblog szövegeire alapozva.

Tudom, ez most sok volt, úgyhogy felüdülésképpen elmondok egy rövidke mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas erdő szélén, egy vígan csordogáló patak partján élt kilenc vidám kiscica. Minden reggel, amikor a nap kibújt az erdő mellett magasodó, roppant magas sziklafal mögül, a kilenc kiscica elindult együtt elemózsiát keresni. Szerencsére nem volt nehéz dolguk, mert a vidék minden földi jóban bővelkedett, olyan volt, akár a Paradicsom. Azután pedig, hogy jól laktak, az egész napot vidám játszadozással töltötték, amiben estére igen kifáradtak. Korán nyugovóra tértek tehát, és összebújva, békésen aludtak a következő nap hajnaláig.

Na. Most vegyünk egy mély levegőt, és próbáljunk szembenézni az elkerülhetetlennel. Igen, valóban opera készült a szlengblog szövegeiből, de azért a dolog koránt sem olyan súlyos, mint amilyennek elsőre tűnik. Az operát, mint műfaji megnevezést ugyanis meglehetősen széles körben alkalmazzák; tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy zenésen előadott színpadi mű. Nem kell tehát azt gondolni, hogy majd az Operaházban, egy klasszikus stílusban előadott műre fognak ott b**megolni a szereplők, sőt ha pontosak akarunk lenni, egyáltalán nem fognak ilyet tenni. Mert bár a szövegkönyv igen szokatlanul összeválogatott, kacifántos szleng-kifejezések szirupsűrűségű egyvelegéből áll, készítői próbálták azt minél családbarátabbá varázsolni, így szinte egyetlen trágár kifejezés sem található benne. A stílusra vonatkozó feltételezésem szintén nem helyes, hiszen a mű a kórus improvizáció jegyében született, melynek lényege, hogy az előre betanult szöveget a kórus tagjai bizonyos keretek között szabad dallammenetre éneklik föl, így egy nagymértékben a művészi kreativitásra épülő, könnyed, játékos stílus keletkezik (hangszerelés természetesen nincs). Végül pedig az Operaházas ötlet bukik el, mert ezt a rendkívül szokatlan művészeti alkotást egy még ennél is szokatlanabb helyszínen játszották, mégpedig a Szemlőhegyi-barlangban, ráadásul mindössze egyetlen hétig.

Mindezek tudatában úgy gondolom, hogy ennek a műnek a születése nem feltétlenül a kultúra csicskulását jelzi, sokkal inkább a napjainkra nagyon jellemző gondolati, és művészeti szabadság (már-már túlzásba vitt) kibontakozását. És bár nem hiszem, hogy a Mindenütt jót (a szlengblog-opera címe) egy lapon lehetne emlegetni bármelyikkel a fent megjegyzett kettő közül, és személy szerint én sem estem hanyatt tőle, de ahhoz, hogy egyértelműen kijelenthessük, hogy „csicskul a magyar kultúra”, azt hiszem három mű ismereténél sokkal szélesebb, és mélyebb műveltségre lenne szükség.

forrás: http://ultimateseed.com/

EGY „MEGMONDÓS TÖRTÉNET”

Nem csicskulnak, kajakra jönnek – barlangszleng!

Ha skubizik, újra módja van hallgatni egy kis opera-szlenget, szlengoperát. A nagy siker miatt ugyanis újra játsszák az első magyar szlengblog-operát.

nyest.hu|2010. január 20.||

Hogyan képzeli el egy opera közönségét? Konszolidált öregurak szarukeretes szemüvegben, dauerolt hajú idős hölgyek retiküllel? Esetleg néhány unatkozó középiskolás, akiket odakényszerített az iskolai színházbérlet? Nos, az első magyar szlengblog-opera, a Mindenütt jó kicsit más hangulatot teremt. Igaz, sokaknak hasonló élmény lehet egy (roppant előkelő módra) olaszul vagy németül meghallgatott zeneműhöz.

„Hesszel-e, hesszel-e, befigyel-e, skubizod-e?” – énekli a lényegbe vágó kérdést a kar Juhász Kristóf szövege szerint. És még sok hasonlót. A nyersanyag ugyanis bőséges, hiszen a magyar szleng „igenis van, létezik, él és virul” – olvasható a soharoza.blog.hu-n, az operát előadó Soharóza Kórus oldalán.

A polgárpukkasztó opera ötletét a Szlengblog adta az alkotóknak. A kortárs magyar szleng széles szókincsét felvonultató blogon „Nyelvész Józsi” ügyködik – a valódi nevét nem lehet tudni, inkognitóját még szerzőként is körültekintően vigyázza. Ebben a funkcióban pedig, mint a darab rendezője, Göttinger Pál elmondta, kitűnően működik a blogger. A szómagyarázatokkal és élőbeszédből vett példákkal gazdagított blogon érzékletes metszetét mutatja be a ma használatos magyar szlengnek – ezt formálták azután operává az alkotók: Juhász Kristóf szövegíró és Halas Dóra, a kórus karmestere. A dallamok között pedig megtalálható az afro-amerikai rituálétól a karmester saját „szösszeneteiig” számos forrás.

Nem mindennapi operához nem mindennapi helyszín dukál: az előadásokat a Szemlő-hegyi barlangban nézheti-hallhatja, silabizálhatja a nagyérdemű. Hogy szószedet jár-e a belépőjegy mellé, arról nem szól a fáma, egy azonban biztos: ha a „bátor és szokatlan” jelzőt kiérdemelt szlengopera csak annyit ért el, hogy lerombol néhány közhelyet és netán megnevetteti-megríkatja a vállalkozó kedvű nézőt, már megérte.

A körülbelül egyórányi előadást februárban is megnézheti a kíváncsi (és a barlangi körülményeknek megfelelően öltözött) nézősereg: 5-én, 7-én, 12-én és 13-án is két-két előadást nyomnak az arcosgasztrók és újzsélandiak. Aki ellátogat, megtudhatja, kinek a heftijébe kerül kula és brácsára makkantják-e egész Trébányát a sitnyik!

forrás: http://www.nyest.hu/

Placcc - Mindenütt jó - videó

Szlengblog az Élet és Irodalomban

VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS

NÉPNYELV ÉS DALSZÍNHÁZ

Élet és Irodalom, III. évfolyam 42. szám, 2009. október 16.

Hogy ki Nyelvész Józsi, azt nem tudom. Blogja viszont, a szleng.blog.hu, be van jelölve a kedvencek közé, élvezet olvasni, autenticitással tüntet, időről időre kurkászok anyagai között, és bejön a narratív háttér is. A haverokkal néha küldünk át egymásnak linket, előfordult, hogy idézgettük, hiszen a szleng.blog.hu az akadémiai nyelvszemlélet eleven antitézise, újabb cáfolhatatlan istenbizonyíték arra, hogy a nyelv élő, lélegző, magát újólag és újólag megfiatalító organizmus, mely valójában az egyik legnagyobb csoda, ha nem a legnagyobb maga. Még alulnézetben is: sőt! Miből ismerhetnénk meg a mát jobban, mint a beszélt nyelvből. A proletariátus és az ifjúság nyelvéből - mely, úgyszólván, forradalmi. De legalábbis obszcén, vulgáris, a „négybetűs szavak" korbácsával korbácsoló, mely felüdít és értelmezi a társadalmi valóságot. Őszintén szólva korábban azt gondoltam, hogy a blog afféle mélyen irodalmias literátor-hack, egyfajta szerzőrejtős ál-újdondászat, Nyelvész Józsi pedig a blogoszféra válasza Csokonai Lilire vagy Spie gel mann Laurára, hiszen korunk szleng ki fejezéseinek magyarázatai egységes vagy legalábbis egymás mellé rakható cselekménnyé látszódtak szervesülni és izmosodni, s egyáltalán nem lettem volna meglepődve, ha írói nagyság vagy Nádasdy Ádám-szerű nyelvészguru állt volna megette. Ám ekkor be is igazolódott a sejtelem meg nem is. A szleng.blog.hu tényleg egységes narratíva alapjául szolgált, noha meglepő módon nem próza született belőle, és, amennyire ez kihüvelyezhető, nem irodalmi nagyság az alkotója. Az index.hu videója szerint Nyelvész Józsi - „a posztmodern magyar nyelv Kazinczy Ference" -, a skype-on bejelentkező, identitását szemcsíkkal elfedő fiatalember Dublinban él és alkot, de vigyázó szemét Tokodra meg Dorogra veti. A szleng.blog.hu kulturális blogként kategóriagyőztes volt a Goldenblog 2009-en, a múlt héten pedig a Soharóza énekkar a Szemlőhegyi-barlangban kórusoperát, ha tetszik oratóriumot adott elő az oldal alapján, ahol piros és sárga esőkabátba öltözött urbánus és rurális népek csaptak egymásnak. Mi is ez valójában?

„Nyelvész Józsi vagyok, a Szlengblog írója. A szlenget kutatom" - hangzik el tárgyszerűen a nyitóoldalon, majd egy példabeszélyt kapunk: „A Rudika a jaszkari haverjaival truvájkodik a Horizontban, lespannol a portával meg a csóglikkal, meg osztja a gét a kiskancsó. Gyulabá vascsővel üti a sok kínait meg bulandzsiut, meg hozat okosba' Sanelt a Timikének a Dorog Plázából. Öt dózis gömbkóla-Dreher kombó után mindenki beszédül, mint a malac. Tesó vagy, Kálmán?" Eddig a minta, majd a definíció jön: „Szlengblog: a magyar nyelv, alulnézetből". A „Dumázzunk, basszátok meg!" alatt található az eligazítás, majd a sztorilájn fő karaktereinek rövid bióját kapjuk, elsőnek Gyulabáét: „Idős kora ellenére hiányt szenved jovialitásban. Hallatlan dühvel és rosszindulattal érez minden élőlény irányába, hacsak nem teheti azt a csicskájává. Szélsőségesen nő-, idegen- és fajgyűlölő, radikális nézeteket vall, amelyekre fia, Misi, és annak baráti köre rokonszenvvel tekint. A vén szarzsák hosszú utat járt be. Annavölgyön született, 1956-ban, és általános iskolai tanulmányai közepes eredményekkel való elvégzése után a tokodi üveggyárban helyezkedett el, mint utolsó segédmunkás."

Vagy itt a Kisnovák, a szleng.blog.hu egyik legtöbbet szereplő karaktere: a patkányfejű kis senkit csicskáztatják, sátánadót fizettetnek vele az iskolatársak, színesfémlopással teremti meg ehhez az anyagi alapokat. A Pazgyera Gazsi, a Pikács Tonió, Timike vagy a Hitzinger Gabi életútjától most megkímélem az olvasót, tessék utánanézni az eredetiben!

Az opera siker volt, én például nem kaptam jegyet, de novemberben állítólag ismétlik Göttinger Pál rendező és Hidas Dóra karvezető alkotását a barlangban. Már plágiumbotrány is kifejlődött a blog körül: Temesi Ferenc írót az oldal szövegeinek nyakló nélküli felhasználása miatt engedte el kötelékéből a hírek szerint a Magyar Nemzet. Tehát élő, virulens dologról beszélünk, mely egyébként a társoldalakat is felsorolja: Tibor, a tudodmelyik; magyar-magyar szótár; modorosblog (Modor Tibivel felöltjük a farmermellényt, és tükröt tartunk - cizellált lelkűeknek nem ajánlott); rapnyelv.hu (a Kisnovák is innen barkácsolja a rap-paneleket); tardai történetek (Nathanp blogja). Nemcsak parasztok és dzsipók, jaszkari faszkalapok népesítik a Szlengblogot, de a határok nélküli Európa, a technikailag civilizált, még a YouTube-ot („tecső") is ismerő EU-tag Magyarország szimpatikus és perspektivikus képe is kibomlik.

forrás: http://www.es.hu/

Dalok a mélyből, avagy teletabik a tárnában - Ellenfény

Mindenütt jó - Soharóza kórus

PLACCC Fesztivál

Fehér Anna Magda

A második éve megrendezett PLACCC Fesztivál a tavaly meghívott külföldi helyspecifikus színházi előadások után idén két (részben) hazai alkotócsoportot választott be a színházi programjába: Ardai Petra és Luc van Loo A hely, ahová tartozunk című dokumentumszínházi akcióját és a Soharóza kórus Mindenütt jó című barlangtúrával egybekötött „szlengblog operáját".

A fesztivál szervezőinek eredeti elképzelése szerint mindkét előadás az otthonosság témájáról gondolkodott volna, ám a Mindenütt jó csak címében utal az egykori tervekre, alkotói külön utakra tévedtek... a megmihájlott szituban a föld alá dzsaltak, ahol Nyelvész Józsi vakerját vakerolják okosba, a skubizók meg kamillázhatnak, hogy mi a retek ez...

Végigolvastam Nyelvész Józsi szleng blogját, ahol olyan szavakat gyűjtenek csokorba, és magyaráznak meg rövid szócikkekben, illetve példamondatokban, amelyek bizonyos hazai szubkultúrákban közszájon forognak. Ennek a blognak a szókincse volt a kiinduló pontja a Mindenütt jó című előadás szövegének. Ez esetben előbb volt meg a szó, mintsem a mondat, a történet, amit ki akarnak fejezni vele. Juhász Kristóf (a Szputnyik Hajózási Társaság és Viselkedéskutató Labor munkatársa) írta meg az előadás librettóját. A legtöbb néző számára valószínűleg érthetetlen tömörségű szleng-szöveg állítólag ókori tragédiákat idéz meg: a városlakók és kentaurok összecsapnak az elrabolt és megbecstelenített nők miatt. A műsorfüzetben színről színre olvashatjuk előre a történetet, amiből később egy kukkot sem értünk majd. Se kentaurok, se városiak, talán egyedül a megbecstelenítés momentuma állja meg a helyét, hiszen a legtöbb szó eredeti jelentése testnyílásokat, szexuális pozíciókat és különféle váladékokat nevez meg virágnyelven. A kentaurok a szövegben „arcosgasztrók", a városlakók elnevezése „Újzsélandiak", a nők pedig a „rabbulák".

Az előadásban legkevésbé a történet, a szavak jelentése az érdekes. A szleng szavak használata két okból fontos: hangzásuk (legtöbb esetben) ideális az improvizatív kórusénekléshez, hasonló módon működnek, (ha nem is azon a szinten), mint ahogy Weöres Sándor vagy Szilágyi Ákos hangkölteményei. A másik ok pedig, hogy a blog használata felerősíti azt a tendenciát, ahogy a helyspecifikus színházi előadások használják az internet adta virtuális tér lehetőségeit. A helyspecifikus előadások ugyanis nemcsak egy helyen játszódnak, hanem összekötnek helyeket. Elfeledettnek vélt, vagy teljesen másképp használt területeket kapcsolnak be egy közös hálózatba, új horizontját nyitják meg egy közös értelmezésnek. Ez esetben a Duna-Ipoly Nemzeti Park felügyelete alatt álló Szemlő-hegyi-barlangot, ami egyrészt természeti képződmény, másrészt intézmény, ahová főképp általános iskolásokat visznek levegőztetni, ezt a helyet összekötik egy virtuális térrel és közösséggel, a lakótelepi szlenget, vidéki és roma elnevezéseket ismerők és gyűjtők kultúrájával. A játék a blogon kezdődik, és az előadás után folytatódik, a fórumokon. Talált helyek, talált nyelvek, és talált emberek találkozása ez az előadás.

Nehéz kérdés, hogy mit nevezünk színháznak, és mit nem. Az viszont tény, hogy ebben az előadásban a kórustagok játéka, jelenléte (az első jeleneten kívül) sokkal kevésbé izgalmas, mint a hangjuk és a tér játéka. Az előadás elején születik meg számomra az egyetlen színházi pillanat, amikor a színes esőkabátokba bújt énekesek egyenesen a nézőknek szegezik a kérdéseket: „Jaszkari vagy? Vagy kis táska? Vagy truvájkodó? Vagy hávécsé?" Szigorúan a szemünkbe nézve, a szűk térben zsibongva, személyesen megszólítva bennünket, ám semmilyen válaszra nem reagálva köröznek közöttünk, ezeket a bosszantó szavakat ismételgetve. Kellemetlen, de különös tapasztalat. A következő teremben, vagyis kivésett tárnában egy jókora vasrácsra terelik a nézőket, körbevesz minket a sötétség, képzeletünkre van bízva, milyen mélységek és magasságok tátongnak a fejünk felett és a talpunk alatt. A kórus egy egységesebb dalban kristálytiszta hangon énekel, végül gospel koreográfiában: jobbra-balra lépkedve táncol. Ezután megbomlik az egység, a nézők egy hosszú, sajnos a kelleténél sietősebb sétát tesznek a barlang elnyúló, szűk, de több emeletnyi magasságú hasadékában a kiépített úton, míg egy kitartott hangból született talán elrablás történetet énekelnek a kórustagok. Kisebb csoportokra és szólamokra bomlanak, az út menti beszögellésekben, kerülő utakon távolabbról, magasból vagy a mélyből szól a hangjuk. Már nem az előadó személyes jelenlétén van a hangsúly, hanem hogy hogyan tévelyegnek, kísértenek a dallamok az egyedi akusztikai környezetben. A barlang főjáratának szépségét nem a hosszan lenyúló cseppkövek adják, mert hidrotermális kiválással keletkezett úgynevezett borsókövek borítják a falakat, hanem a hasadékok belmagassága, a sötétbe vesző járatok, jókora sziklák. Ez a látvány, ez a környezet egyben hatalmas hangszóróként is működik az előadás folyamán. A végső összecsapás helyszínére talán túl kapkodva jutunk le, szívesen nézelődtem volna még, miközben a kórust hallgatom. De hamar egy szélesebb hasadékba, terembe értünk, ahol az egy méter széles betonúton tömörülünk, két oldalunkon az ellenálló felek. Egy recitativo jellegű szópárbaj következik, ahol valóban zavaró, hogy alig-alig lehet a szavakból dekódolni a történéseket, csak a gesztusokból, amit pedig a tömeg miatt nem látunk teljesen. Annyit lehetett érteni mindössze, hogy furcsán káromkodnak az énekesek. Majd a szópárbajt követő csata egy egységes kórusmű előadásából áll, az énekesek a közönség szűk sorába furakodnak, így, a tehetetlen küzdelmet közösen, egyensúlyozva egy talpalatnyi földön vívjuk meg. Ha jól értelmezem, végül a rabbulák megszabadulnak, és az Újzsélandiak győznek. Az arcosgasztrók pedig egy szép siratóban a túlvilág élvezeteit köszöntik: „Oboázzon lelkünknek a fény, Vár odaát gyári párdéj". (Elégítse ki lelkünket a fény, A túlvilágon gyönyörű, szűzlány vár - a szleng szótár szerinti szabad fordításban)

A kórus improvizáció az előadás során nem csak az egyes énekesek, csoportok vagy szólamok érzésszerű belépéseiből, összhangzataiból alakul ki, de felhasználják saját üreges testük hangzását, mellkasukon dobolva, vagy az esőköpenyük súrolását, ami megtévesztően hasonlít a szkreccseléshez, illetve a barlangban csöpögő víz hangját is. A záró dalhoz visszatértünk a kürtőbe, újra ráálltunk a vészjósló fémrácsra. A kórustagok a sötétben körbevesznek minket a falak mentén, halk dúdolásukból, egyedi szólamokból egyre fényesebben hangzó kórusmű születik. Aztán az énekesek apró kék fényű lámpákat emeltek a fejük felé, ekkor feldereng a magasban, a széles, ember vágta kürtő, ami a hegy tetejére vezet. Miközben szédítő magasan keringenek a tiszta hangok, a tiszta levegőben, én arra gondolok, hogy szlengszótár ide vagy oda, újra és újra rácsodálkozom a kórusművészetre, ami az emberi humánum zengő bizonyítéka. Ez esetben csöppet sem szentimentális módon, hiszen arról énekelnek, hogy „csapassuk a teletabit..."

MINDENÜTT JÓ

Soharóza kórus

Szöveg: Juhász Kristóf

Karnagy: Halas Dóra

Rendezte: Göttinger Pál

Munkatársak, énekesek, szerzők: Csatádi Ádám, Cserne Klára, Eörsi Sarolta, Földi Bálint, Göttinger Klára, Göttinger Magda, Hajdú Marietta, Halas Dóra, Hám Bernadett, Jankó Dániel, Juhász Éva, Komlósi Sarolta, Kozma Kriszta, Ligeti László, Lokody Ákos, Murányi Norbert, Nagy Lilla, Pap Kinga Marjatta, Polonyi Artemisz, Pribay Veronika, Rácz Dóra, Rácz Nóra, Simon Júlia, Spilák Zsuzsanna, Szálka Zsuzsanna, Szász Bence, Szintai-Molnár Péter, Tihanyi Benedek, Tóvári Krisztina, Turchányi Dániel, Thurchányi Márton, Vági Péter

Rendező: PLACCC Fesztivál

Helyszín: Szemlő-hegyi-barlang

http://ellenfeny.hu/

MTV Kultúrház a Placccról

Vége is, meg nem is...

Bár az idei PLACCC Fesztivál hivatalosan vasárnap ért véget, a hatása érezhető Budapest kulturális vérkeringésében. Aki lemaradt, az sem maradt ki végleg. Az óriási érdeklődés miatt már tervezik a Soharóza Kórus és Göttinger Pál szlengblog-operájának továbbjátszását, a Haszondesign Projekt köztéri művészeti alkotásainak egy része pedig marad az utcákon. A mottó tehát ezután is: Tartsd nyitva a szemed!

Közbeszéd tárgya lett a második PLACCC Fesztivál. A szervezők azt ígérték, hogy október 2 és 11. között felkavarják az állóvizet Budapesten, és a jelek szerint ez sikerült is nekik. Internetes fórumokon, kávézókban, romkocsmákban beszélgetnek az emberek a holland Space hovatartozásról szóló dokumentum-színházi előadásáról és a Soharóza Kórus szlengblog-operájáról, együtt gondolkodnak az algákkal működő Belvárosi Szmogreduktorról, míg mások fotókat töltenek fel a világhálóra a Haszondesign projekt látványos köztéri akcióiról. Aki lemaradt az idei PLACCC-ról, még pótolhatja az élmények egy részét.

A Soharóza Kórus és Göttinger Pál rendező közös produkciója, a Mindenütt jó összes előadására már a második napon valamennyi belépőjegy elkelt. A szleng.blog.hu alapján készült libretto Juhász Kristóf, a Szputnyik Hajózási Társaság szövegírójának munkája. A Soharóza Kórus olyan szövegekre improvizál zenét, mint például: "Megmurdellt, megmakkant", "Nem csicskulnak, kajakra jönnek, ez nem lakossági para", "Vágod? Befigyel a végzet!" A Szemlő-hegyi-barlangban bemutatott produkciót várhatóan még láthatják azok, akik a PLACCC Fesztivál alatt már nem jutottak belépőhöz. A szervezők tervezik a továbbjátszást, ezért érdemes folyamatosan figyelni a honlapon megjelenő információkat.

A Haszondesign Projekt alatt született köztéri alkotások egy részét is meg lehet még nézni Budapesten. Az 1000% csoport a VIII. kerületben rozsdás, málladozó, telecetlizett belvárosi pinceajtókat vett kezelésbe. A "senki földje" felé nyíló lejárókról lekaparták a lakossági hirdetéseket, évek óta oszladozó plakátokat, graffitiket. A csúfságok helyét művészi alkotások, kis festmények, izgalmas grafikák vették át. A Pincerehab eredményét a Rökk Szilárd utca, Bródy Sándor utca, Somogyi Béla utca, Szentkirályi utca útvonalon lehet látni. Amit a járókelők eddig észre sem vettek, oda mostantól gyönyörködni és fotózni is járhatnak.

Szintén Józsefvárosban, a Palotanegyedben látható az Élő galéria. Az Újirány Csoport alkotói felkutatták a Mikszáth tér-Krúdy Gyula utca - Lőrinc pap tér útvonalon található üzletek, kávézók, intézmények anekdotáit. Ezeket kitették a falakra, míg a járdára virágmintákat, idézeteket, kérdéseket és válaszokat festettek. A sétálók az Élő galéria részévé válnak, hiszen az alkotók egyetlen nagy kommunikációs felületként értelmezik a környéket.

A szövegek segítenek, hogy a helybeliek és az oda látogató vendégek könnyebben szóba elegyedhessenek, és mindannyian otthon érezzék magukat szűkebb és tágabb környezetükben. Bár a kis táblág eredetileg lekerültek volna a falakról a PLACCC Fesztivál végén, a visszajelzések annyira jók voltak, hogy valószínűleg most már örökre kint maradnak.

forrás: http://szinhaz.hu/

Oboázzon lelkünknek a fény - kultúrpart.hu

Placcc Fesztivál - Soharóza Kórus: Mindenütt jó
Kánya Andrea

A PLACCC Fesztiválon mutatták be Göttinger Pál és a Soharóza Kórus Mindenütt jó című előadását. Kiaknázva a Szemlőhegyi-barlang adta lehetőségeket, mind vizuális, mind fület gyönyörködtető élményekkel gazdagodtunk, no és nagyon jókat nevetgéltünk.

A szlengszövegek alkotójának, Juhász Kristófnak, valamint Göttinger Pál rendezésének köszönhetően olyan előadást kaptunk a föld alatt, amire nagyon oda kell koncentrálni, hogy az ember felfogja, nem csupán zenei aláfestést kapunk az egy órás barlangtúrához, amely során esőkabátos énekesek követnek, vezetnek minket. A Mindenütt jó sokkal több ennél.

Az első percekben nem érteni pontosan, mit énekelnek, és mit mondanak nekünk, de aztán szépen körvonalazódik: bizony szleng ez a javából, lásd „gyári punágér labardiját”, és „cipőzés lesz”. Hallunk a „brékorbácsról” és arról, hogy „aki zsebhoki, most mind makkan” (szövegkönyv itt).
Ahogyan Göttinger vasárnapi blogbejegyzésében is olvasható, tényleg van az egészben valami tolkieni, valami tündés: a kis manók (vagyis tündék) sajátos nyelvezetükön beszélnek, énekelnek, csatáznak előttünk egy szokatlan környezetben.
A szövegek merítenek kortárs szerzők, így Ariel Ramirez és Karl Jenkins műveiből, és afrikai, valamint észak-amerikai songokból is, a koherenciáját azonban Halas Dóri átkötő szösszenetei és a közösen kialakított kórusimprók adják.

A csaknem húsz fős nézőseregben akadt, aki pálinkásüveggel felszerelkezve érkezett, és nem állta meg, hogy néha beszólogasson az énekeseknek, akik viszont remekül bírták a strapát, nem estek ki a szerepükből, és rezzenéstelen arccal folytatták a nótát: „Hesszel-e, befigyel-e, skubizod-e, blokkoltál-e ind dö nájt?”

Az énekesek néha a nézőket is megszólítják, így például megkérdezik, kistáskák vagyunk-e, vagy jaszkarik, vagy hávécsék? (a rémülten pislogó néző ilyenkor vagy felveszi a fonalat, vagy zavartan menekül a barlang folyosóján.)
De igazából a nézőnek nincs ideje filózni azon, mit jelenthet ez a kérdés, mert sodródunk is tovább a tömeggel és már egy új helyszínen, új szlenggel találkozunk.

Több izgalmas jelenetet is tartogat a barlang, a legjobb maga a harc, mikor egy nagyon szűk helyre szorulnak be a nézők, és két csapat fogja őket közre, majd megindul a csatározás, szóban az arcosgasztró harcosok és a rabbulák kara között. E jelenet csúcspontja, mikor a nagyjából 10 négyzetméterre zsúfolt nézők közé bevetik magukat a kórustagok, és intim szféránkkal és auránkkal nem törődve egészen az arcunkba énekelnek. Abszurd és szokatlan helyzetekbe kerülünk a kórussal, és a rendező olyan fokú közvetlenséggel és interaktivitással keveri az előadást, hogy a néző ilyenkor inkább kellemetlenül, zavarban érzi magát – de természetesen közben nagyon is élvezi a szokatlant.

A különböző terekben valóban hihetetlenül érdekesen és gyönyörűen hangzik, ahogyan csattan a „t” és a „cs”, ahgyan szisszen az „sz”, és nagyon különleges élmény, ahogy a baritonoktól és szopránoktól lúdbőrözik az ember.

forrás: http://www.kulturpart.hu/

Szleng vagy nem szleng? - Halas Dóri a Mindenütt jó-ról a Soharóza weboldalán

Gyakran jutott eszembe az előadás előkészületei alatt, hogy vajon más dolog született-e volna, ha, tegyük fel, nem a szlenghez nyúlunk, hanem egy sosemvolt halandzsa nyelvhez. A nonszensz versek jutottak eszembe, mert mindig is szerettem, ahogy teljes meggyőződéssel el lehet mondani egy sort, aminek egy szavát sem értem. A szavakat nem, de a mondatot mégis. A híres sor „Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén” Lewis Carrolltól még azelőtt egyértelmű volt számomra, mielőtt elolvastam volna Dingidungi magyarázatait. Eszembe jutott továbbá a Gyűrűk ura, amiben a nyelvtörténész Tolkien szándékosan nyúl az óangolhoz, amikor megalkotja a tündék nyelvezetét. Azt a hatást szerette volna elérni az olvasóknál, hogy ne értsék pontosan a tündéket, mégis ismerősnek, otthonosnak hasson a beszédük.

Amikor Juhász Kristóftól, a szövegírótól megkaptam a szövegkönyv egy részét, továbbá egy kis rövid eligazítást a történetet illetően, és elkezdtem/elkezdtünk zenei játékokat játszani a szavakkal, a sorokkal, rögtön megcsillant a nyelv zsenialitása. Egyszerűen könnyű volt a játék. Egyértelműen jöttek a zenei megoldások. Érezni lehetett a hangulatot. Ez szerintem leginkább Kristófnak köszönhető. Úgy használta fel a szavakat, hogy értelem nélkül is értelmet nyertek. Én már az előkészületek legelején leszoktam a szótárazásról, mert bár időtöltésnek szórakoztató volt, egyáltalán nem vitte előre a munkát.

Most, hogy bemutattuk a darabot, és látta mindenféle ember, köztük a szlengblog néhány rajongója is (pálinkástul), befészkelte magát valami a gondolataimba. Igen, jól fogalmaz az origo.hu kritikaírója, nem volt célunk bunkónak lenni, nem volt cél a szlengblog-érzést visszaadni. És jól fogalmaz Juhász Kristóf, amikor ezt írja a szinopszisban: „Kórusmű – szlengben. Az ellentét feszültsége önmagában humorforrás. A lehetséges kapcsolatokat kezdtem keresni adott zenei modor és adott nyelvi modor között. Evidencia – közhely –, hogy a kórusmű magasztos, emelkedett, a szleng trágár, roncsolt, a nyelvnek valamilyen »pereme«, »alja«. Mint minden evidencia, ha jobban megkapargatjuk, bizonyos vonatkozásaiban ez is téves.” Na, hát ez volt az úgynevezett Koncepció.

Egy dolgot azonban belátok: bizonyos szempontból kényszerzubbonyt húztunk a magyar szlengre, leborotváltuk őt és jól felöltöztettük, hogy másvalakinek tűnjön, azt mondtuk rá, hogy ez halandzsa, miközben nem az, ez igenis van, létezik, él és virul (bár a donaldkacsázást akkor tényleg Nyelvész Józsi találta ki?). Történetünk és zenénk által szmoking került Gyulabára és világára, megfésültük, megpenderítettük a bajszát, szivart nyomtunk a kezibe, majd betoltuk hintaszéken egy kandalló elé. Aki szereti és ismeri őt, az bizony most szomorú. Ez nem az a Gyulabá, akit ismert.

Lementek az előadások, mi pedig tisztelettel visszaadjuk Gyulabát a családjának, magunknak pedig megtartjuk a G-vitamin-dús szavakból létrejött frenkizős* zenét, mesét.

* Ja, csekkoltam a szlengblog szerinti jelentést, nálunk azonban Frankie a lakás neve, ahol a Soharóza kórus próbálni szokott, és ahol a Mindenütt jó zenéjének zöme született. A dolgok néha véletlenül összeérnek.

forrás: http://soharoza.blog.hu/

Fehér Elephánt a Mindenütt jó-ról

A varázsos szépségű Szemlő-hegyi Barlang különleges hangulatával még a Törökfürdő kupolás akusztikájára is ráduplázott, a Halas Dóra vezetette Halastó Kórus nagykorosodó kisöccse, a még nevében is muzikális Soharóza. Inverz kanyon-rendszer a föld alatt, véletlenalkotta cseppkő-szobrok, ásító kürtők, bujkáló járatok: jelenetről jelenetre, együtt haladunk a szereplőkkel, a keskeny járda és az extrém cselekmény Ariadné-fonalát követve. Juhász Kristóf az ormótlan trágárságú Nyelvész Józsi blognak, csak a valóban elképesztő leleményességű szókészletét használja, fenséges időmértékben taglalva a megfoghatatlan történetet. De mit kell itt érteni és minek!?! A szavak, frázisok, jelentésüktől függetlenül nemesednek "hangzó anyag"-gá, amely éppúgy merít kortárs szerzők: Ariel Ramirez és Karl Jenkins műveiből, mint afrikai és észak-amerikai songokból, koherenciáját azonban Halas Dóri átkötő szösszenetei és a közösen kialakított kórusimprók adják. A Hirnök Lokody Ákos jelzi a szörnyű veszélyt: "Idetép a vitéz arcosgasztro" - a városlakókkal együtt menekülünk egyre szűkülő vágatokban. "Kajakra jönnek" a kentaurok, rabul ejtett lányainkat gyalázva, - a végső összecsapás előtt még hallhatjuk a Punnyadt Kamara békés énekét. Az Óriások Lépcsőjén, azaz a csatatéren még egy utolsó egyezkedési kísérlet zajlik az Újzsélandi és az Arcosgasztró Követ között, hiába: "Befigyel a Végzet!", az ellenfél nevében Turchányí Dániel baritonja hív a csatába. De a nők a mi oldalunkon vannak inkább, Simon Júlia blues-os intonációval ellenkezik, ...csak-csak győzünk! Kifelé haladva a szférák zenéjeként halljuk a kentaurok siratóját: "Fekvőnyolcast dobott a gép / Oboázzon lelkünknek a fény", majd a sötétbe vesző Nagy Kürtő alatt, a körben álló kórus hálaadó öröméneke, igazi kórusimpro hangfürt-zúgása fejezi be az operát. Mert az! Összművészet a javából: szöveg és ének, látvány és mozgás, titkok és gesztusok feszülten izgalmas együttese. Minimális szcenirozással megállná helyét a felvilágot jelentő deszkákon is. - Nyelvészeti csemege, invenciózus poézis, eszméletlen helyszín, de mindenek előtt a Soharóza Kórus lenyűgöző teljesítménye!

forrás: http://toptipp.hu/

Életre kel a blog - metropol.hu

Bus István, a Playboy főszerkesztő-helyettese

2009-10-08 20:42

Fontos motivációm, hogy képet kapjak a magyar nyelv állapotáról, alulnézetből... De legfőképp szeretnék röhögni egy jót.

Majdnem egész héten (még a holnapi napon is) egy kórus káromkodik a Szemlő-hegyi barlang mélyén. Bár ez nem pontos megfogalmazás. Nem káromkodnak – bár valójában használnak szalonképtelen szavakat is –, hanem szlengben dalolják el, amit el kell dalolniuk. Szóval, inkább a laza duma megy a tízfokos félhomályban, ami azért is vicces, mert egyébként klasszikus kórusfelállásról van szó, hóttkomoly zenei megoldásokkal.

A magam részéről kedvelem, ha valamiben ekkora ellentét feszül, bírom, ha valaki polgárpukkasztó, horribile dictu: szerintem kifejezetten szórakoztató tud lenni, ha egy intelligens embernek néha mocskos a szája. A kórusművet egyébként a „Szlengblog” (szleng.blog.hu) anyaga alapján állították össze.

Ablogban van a jövő, arrafele mutat minden – mondta egy ismerősöm úgy hét-nyolc évvel ezelőtt, amikor szerintem még ő maga sem tudta, mi az a blog. Aztán lassan megjelentek a magyar neten is ezek a „webnaplók”. Az elején kifejezetten idegesítettek: legrosszabb típusuk a bénán, igénytelenül megírt „énblogok”, amelyek leginkább a szerző lelkiállapotáról számolnak be. Ki a frászt érdekel, ugye – főleg, hogy ezek a szerzők többnyire nagyon érzékenyek és művészi vénával rendelkeznek –, hogy min dig elhagyja őket a nőjük, nem szereti eléggé az any juk, és eleve soha senki nem érti meg őket.

Na, ha ilyen a blog, nemhogy írni nem fogok, de

olvasni sem, gondoltam. Mígnem aztán lassan min den változni kezdett, és kiderült, tényleg egy egészen épkézláb dolog formálódik a neten. Olyanok is elkezdtek blogot írni, akik valóban értenek valamihez. Sőt, jobban értenek a témájukhoz, mint a mindenhez csak kicsit értő újság-írók. Egy hírt előbb dolgoz fel az, aki direkt az adott témára van kihegyezve.

Ezért ma már a régészeti kérdésekben, természettudományokkal kapcsolatban és külpolitikai ügyekben is érdemes blogokat böngészni. Hogy akkor már a borról és a gasztronómiáról ne is beszéljek, a borajánló, a receptek és az étteremkritika a blogok egyik legerősebb motorja. Mi több, ahogy azt már az index.hu is megírta: az egyik legismertebb blogger, a chili&vanília szerzője, Mautner Zsófia online gasztroújság főszerkesztője lett, szakácskönyve jelenik meg, majd pedig tévéműsorban fog szerepelni.

A blogokból tehát igenis ki lehet tűnni, és el lehet jutni egészen messzire. Miként a goldenblog-versenyen a legjobb kulturális blognak nyilvánított szlengblognak is, aminek szerzője, bizonyos „Nyelvész Józsi” álmában sem hitte volna, hogy meredek szövegeit oratorikus formában dolgozzák át. Minderre egy ismerősöm hívta fel a figyelmet, aki maga is a kórus tagja – hát már ezért is el fogok menni megnézni. Fontos motivációm, hogy képet kapjak a magyar nyelv állapotáról, alulnézetből... De legfőképpen szeretnék röhögni egy jót.

forrás: http://www.metropol.hu/

Bátor, de nem elég bunkó - a Szlengblog-operán jártunk - kritika az origón

INKEI BENCE

2009. 10. 08., 12:14

Utolsó módosítás: 2009. 10. 08., 15:18

A Placcc fesztivál keretében mutatja be és játssza október 10-ig a Mindenütt jó című előadást a Soharóza Kórus nevű amatőr társulat, amely most rendhagyó kísérletre szánta rá magát, hiszen a szövegkönyv teljes egészében a modern szlengen alapul, méghozzá az utóbbi egy évben rendkívül népszerűvé vált Szlengblogon szereplő szavakból. A darab másik érdekessége a helyszín, hiszen a Szemlőhegyi barlangban sétálva, a kórustagokkal keveredve a nézők is részesei lesznek a darabnak.

A Mindenütt jó című előadás közönsége alapvetően három típusból kerülhet ki: egyrészt ott bolyongtak a barlangban a Soharóza Kórus szimpatizánsai, másrészt azok, akik a túrázást szívesen kötik egybe a szokatlan formájú műélvezéssel, és végül ott vannak azok, akik a Szlengblog hű olvasóiként értesültek az előadásról. Mivel mi is Nyelvész Józsi rajongói közé tartozunk, ezért beszámolónk is ebből a nézőpontból íródott.

Aki nem tudná, Nyelvész Józsi tavaly ősszel tette át blogját a Blogspotról a blog.hu-ra, és azóta folyamatosan nő a rajongótábora, ami nem csoda, hiszen a gyakran frenetikus példamondatok mentén kibontakozó történet a tokodi szigorú arcokról sok mindenkit bevont a bűvkörébe. Az olvasók így ismerhették meg a jól eltalált karaktereket, az arrogáns bunkó Gyulabától kezdve a szerencsétlen bunkó Pazgyera Gazsi bácsiig, és amikor híre jött a Mindenütt jó-nak, sokan őket remélték a színpadon látni. Noha később maga Nyelvész Józsi oszlatta el a félreértést, azért a közönség "szlengblogos" része bízott abban, hogy a blogban megszokott primitívséget hallja viszont az előadáson.

Merthogy ne kerteljünk: a Szlengblog legfőbb vonzereje a bunkóságában van. Amellett, hogy megismertetett bennünket olyan szavakkal, mint a donaldkacsázás vagy az ákosozás, igazából azt szerettük benne a legjobban, hogy általában jól visszaadja a hazánkban egy széles réteg által ténylegesen beszélt nyelvet ("Menjél bazmeg, jó lesz, mi? Anyádnál benn tolulnak a tyúkok meg a kutyák a lakásba, biztos jobb lesz, te csíra, te, bazmeg.").

Nos, ez a fajta bunkóság a Mindenütt jó-ból teljes mértékben hiányzik. A szövegkönyvből gondosan kiírták kedvenc trágár szavainkat, úgyhogy így inkább családbarát előadás lett ez, ami vicces kikukucskálásra nyújt lehetőséget a kíváncsiskodónak a saját burkából. A Szlengblogon talált szlengszavakat az előadás kitalálói inkább csak egy halandzsa-nyelv megteremtésére használták. Az egymás mellé pakolt kifejezések egy sosemvolt nyelv illúzióját ébresztik, hiszen ne legyenek kétségeink, a világtörténelemben ezt megelőzően, "élesben" még sosem hangzott el az, hogy "Tiplizz, te fals sutyerák" vagy hogy "Szkippeld a modort, és virítsad: mit filmeztél?" Ezzel természetesen az alkotók is tisztában vannak, mindenesetre az előadás így meglehetősen abszurd párbeszédeken alapul (bár mutassanak egy operát is, ami a tényleg beszélt nyelven íródott), amin néha tényleg lehet nevetni. Persze érteni a történetet nem nagyon fogjuk, ha nem olvassuk el az előadás előtt osztogatott segítséget, de igazából nem is ez a lényeg, hiszen a kórusrészeknél amúgy sem hallani tisztán a szöveget, és amikor igen, akkor is előfordulhat, hogy még a Szlengblog hűséges olvasója is azon gondolkozik majdnem az egész előadás alatt, hogy mit is jelent az, hogy "mutrázni".

A kórus és a közönség tagjai összekeveredve vonulnak át a barlangon, és előbbiek néha belenéznek az utóbbi tagjainak szemébe, és azt kérdezik, "jaszkari vagy, vagy kistáska?", amire az emberek többsége általában lesütött szemmel és szégyenlős mosollyal reagál. A helyzet szokatlansága aztán húsz-harminc perc után kezd elillanni, és amikor már éppen kicsit elunnánk az előadást, akkor elérkezünk a darab csúcspontjához, a konfliktushoz, amikor két szólóénekes felesel egymással, és itt tényleg érteni is a szavakat. Majd jön a csata, ahol e sorok írójának nagy örömére a "ratyi" és a "cidázni" kifejezés is (talán ez a két legcsúnyább szó a darabban) elhangzik, és aztán felemelő kórussal zárul az este, miközben a szereplők körbeállják a közönséget (amelynek soraiban ott van Göttinger Pál rendező is).

"Elnézést, de milyen nyelven énekeltek?" - tette föl a kérdést az egyik szereplőnek kifelé menet egy vicces kedvű, idősebb úr, és vélhetően ez az a reakció, amit ki akart váltani a Soharóza Kórus, hiszen aki nem figyel a szövegre és nincs beavatva, az az előadás nagy részében észre sem veszi, hogy milyen szokatlan szavakat énekel a kórus. Aki pedig be van avatva, és emellett még nyitott is egy rendhagyó előadásra, sőt, még jól fel is öltözik, az bátran benevezhet erre az ötvenperces menetre a Szemlőhegyi barlangban.

forrás: http://www.origo.hu

Placcc képek Udvardy Dávidtól

http://davidudvardyphoto.com

A Mindenütt jó szövege Juhász Kristóftól, zenei anyaga Halas Dóritól

MINDENÜTT JÓ…

Szövegét írta Juhász Kristóf.

Zenéje nyomokban tartalmaz Ariel Ramirez és Karl Jenkins műrészleteket, dél-afrikai és afroamerikai énekeket, Halas Dóra szösszeneteket, továbbá Soharóza improvizációkat.

Rendezte Göttinger Pál.

I.

ÓVATOSBA HESSZELJÜK, KI KIVEL VAN

KAR
Hesszel-e, hesszel-e, befigyel-e, skubizod-e?
Hesszel-e, hesszel-e, skubizod-e be?
Subidubi, skubizod-e, skubidubi, subizod-e?
Moccantál-e, moccantál-e
Gömbkólára moccantál-e?
Csicskultál-e, csicskultál-e,
A csicsákónak csicskultál-e?
Kamilláztál-e in dö mórning?
Blokkoltál-e in dö nájt?
Kuffantottad-e májer módra
A gyári punáger labardiját?
Adtad-e hommernak a korpást
Dípeztél-e ezredesért?
Jaszkari vagy, vagy kistáska,
Vagy truvájkodó, vagy hávécsé?
HÍRNÖK
Pampogtok, ruppótlan törpék
Trébányán rejszoltam a minap
Befigyelt ott egy húzós párdéj
Csikágóztak a mergás bringák
Japánult a jardra a mokka
Rámoccantak a retekre többen
Ó, jaj, az arcosgasztrók!
Gasztrók bizony, osztós arccal
Cuffolták a muffot, a cuncit
Dűtöttek gurigányi punágert
Benézték a csiribiri csókák
Idemutráznak, nagy puma lesz.
KAR
Izzó szitu ez. Kamuzol, bobi!
HÍRNÖK
Nem hanginfó, amit én küldök
Vakerom vészt hoz, nem modorosság
Idetép a vitéz arcosgasztró
Cipőzés lesz, brékorbács!
KAR
Ha rámutráznak a tücskök a sünre
Azt se tudjuk, ki kivel van
Obrájen a bábu, a mammer
Felejtős a donaldkacsa!
Bogijával benga japánul
Puszolválva adja az ívet
Nem csicskulnak, kajakra jönnek
Ez nem lakossági para!

II.

KONKRÉT PÓKOK GERJEDNEK A TÖRTÉNETRE

ARCOSGASZTRÓ HARCOSOK KARA
Pecóba románulj, sufni
Tiplizz, te fals sutyerák
Pucsítson a csíra, a klambó
A héder nem nekik áll
RABBULÁK KARA
Szangik, fűt, és hesszel
Kajakra kekszreverőzik
ARCOSGASZTRÓ HARCOSOK KARA
Cápásodnak a mezők
Tépi a pók a retket
És oblákolnak a rétek
A törpe nyomítva falsul
Vágod: Befigyel a végzet!
RABBULÁK KARA
Télakot matekol az éjjel
de ó, remény, lehozós a nappal
Csóka, hiába mutyiztál
Aki zsebhoki, most mind makkan
Szkippelném a kalippót
Ha nem lenne téma a rejsz-rojsz
Eldzsalt a meseautó
Megmihájlik a sorsom
ARCOSGASZTRÓ HARCOSOK ÉS RABBULÁK KARA
Gablis fuksz, elönt a losszer
Kajakkurelló, passzol a fószer
Passzol a fószer, passzol a fószer
Kokszon van
Gördül a grejfok, kanyarba szittyóz
Gördül a grejfok, kanyhalo nem tosz
Gördül a grejfok, kanyarba szittyóz
Gördül a grejfok, kanyhalo nem tosz,
Pucold a gasztrót, pucold a gasztrót
Paudevecbe gablit
Ne avászkodj, szútyeljál
Felhőre ültetjük a zsellért gyorsba
A LEGSZEBB RABBULA S A TÖBBI RABBULÁK
Punnyadt, punnyadt… ampulla
Blindli bukovári, ki fog brennelni?
Móka, móka, móka… nem téma
Ki fog brennelni?
OLASZ PRINCEK KARA
Póver, benga pók, elő a surit, elő a brét
Rúdon már a csepp, ez nem a hang, ez a konkrét
Ott a lobogó, hol a gömb, ott csumeráj
Ott a lobogó, hol a gömb, ott csumeráj
Krúzing, krúzing, krúzing… krúzingolj

III.

KÓSTOLGATÁS, PAMPOGÁS

ÚJZSÉLANDI KÖVET Tranyó arcosgasztró! Önnön ancsád merre hesszeled, titkos ilona?
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Lármázd ki a napszid a kozák kucsmából, és pucsítsál félhátra.
ÚJZSÉLANDI KÖVET Lájtos bábu, tiplizz ki fiókból! Nem tolom veszélyesbe! Dumázzunk,
kecsege! Izzó a szitu, ám csapassuk okosba!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Kóstolgasd a csicska grincset, azt, amék G-vitamint flamózik a pádre
pélójából Baracska-bícsen! Szkippeld a modort, és virítsad: mit filmeztél?
ÚJZSÉLANDI KÖVET Ruppótlan kistáskák! Újzséland vakerját vakerom! Ez egy ilyen megmondós történet: ha a nálatok kempelő punágerek cápátlan mónikázzák a héderben a vízipipát nálunk, mire a Hold a hegy mögé bukovári, nem cipőzzük mihállyá a habiszti ancsátokat! Ám, ha nem így lesz: ikszbe fogtok oblákolni ól in van!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Szangjál királydekket, zsellér! Offolom a hikomat vakert kisklambó! Azt filmeztétek, szkippelitek az obrájent? A pezsgős vacsorának taxi! A punágerekért kidobtok tíz nagygurigát és száz mikulást, valamint Újzséland kulcsait! Ha nem: a dáréknak brékorbács, dánó, frigyák, édesgyökér, és fingerli, de előtte egy kis grejfoku! Nektek pedig habcsók, cida, kalippó, és csavarás!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Ah! Ha ti így: hát kula kerül a heftitekbe, mielőtt a báló egyet flessel!
Fényesítsétek ki az ancsát, mert a rütyvedt korpásotokban fog csikágózni a bakeló!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Haha! Brácsára makkantjuk egész Trébányát, mielőtt egyet prátol a
losszer! Nincs több eszterlánc! Olyan gyakás lesz, hogy még a pangolettó is megcápásodik a
zaciban!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Korvald!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Sün!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Hikomat!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Tücsök!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Sitnyik!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Balboz!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Rütyvedt, nyikhaj, modoros buher!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Pleknis, prikézsiás lukesztor!

IV.

PUSZOVA, MÁRÁSZ, CIPŐ

OLASZ PRINCEK ÉS ARCOSGASZTRÓK KARA
Skubizzad pörgését Benga Bömösnek
Mint ikszel a halef, durvul a dáré
Hesszeld a pókot a kétélű brével
Küldi az ellen lelkének a pótert
Ott egy olaszt kajak tisztába tettek
Ancsába halef: a felhőn szútyel
Másiknak péló üti át a testét
Sufnira többé nem moccan a hommer
Tedd jégre, hintsd a sallert
Tedd jégre, hintsd a sallert
Tedd jégre, hintsd a sallert
Fenyítsd a nyikhaját
Span span mellett, villog a ceka a kézben
Brusztol a raj, vértjén csattan a patron
Izzít, okosít, makkan, támad, durvul
Blokkolván blokkol a lukesztor
Csurmányi csurit brébe
Csurmányi csurit brébe
Csurmányi csurit brébe
Puszováld felhőre föl
Nyomjad a kobrát, halefot, a prátot
Knasszold, cipőzd, simítsd a jágót
Hokizzon a bré, brácsázzon a ceka
Vágjon rendet a ratyiban a csuma
Irtson a dáré, szúrjon a rúd
Mentsd a punágert, a cidázót
Vágd gerincre az arcosgasztrót
Irtson a dáré, szúrjon a rúd
Addig alázd, míg rúdoncsepp
ARCOSGASZTRÓ SIRATÓK KARA
Megmurdellt, megmakkant
Megmurdellt, megmakkant
Megmurdellt, nem bólint
Megmurdellt, felhőn ül
Megmurdellt, égnek pacskert
Megmurdellt, égnek pacskert
Fekvőnyolcast dob a gép
Oboázzon lelküknek a fény
Oboázzon lelküknek a fény
Oboázzon lelküknek a fény
Vár odaát gyári párdéj
Oboázzon lelküknek a fény
Oboázzon lelküknek a fény
Oboázzon lelküknek a fény
Vár sukár párdéj
ÚJZSÉLANDI HÁLAADÓK KARA
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Csapasd a teletabit, ikszelj, gömbözz
Dubajra áll ma a stájsz
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ne stoppold ma a pangolettót
Dubajra áll ma a stájsz
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Flamózd a szittyót, a topánkát
Dubajra áll ma a stájsz
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját

Kottafüzet Halas Dóritól:

forrás: http://soharoza.blog.hu

Halas Dóri a kórusimpróról a Mindenütt jó kapcsán

Nehéz fogalom ez: a kórusimpró.

Azt mindenki tudja, mi az a kórus és hogy mi az az improvizáció. A kórusimpró valahogy mégse ennek a kettőnek az ötvözete, hanem valami más, amire pont nincs megfelelő szó.

Ezért itt egy kis magyarázat arra, hogy a Placcc fesztiválos Mindenütt jó című előadásunkban mit is értünk mi kórusimpó alatt.

1. A legfőbb eleme az improvizációnak a VÉLETLEN. Véletlen például az, hogy klikkesedve bulizunk a nyitány alatt, és minden zenei klikknek van egy vezetője, aki saját belátása szerint ki és be intheti a csoportját. Olyan ez, mintha különböző színű szűrőket tennél egymás mögé, időnként valaki kihúz egyet, aztán valaki egy másikat, néha egyszerre többet is, és sosem tudni, épp milyen szín alakul ki véletlenszerűen a húzogatás összehangoltságának hiányában.

2. Improvizatív elem a szabad tempó, a szabad szünet, a szabad beszéd, a szabad hang. A SZABADSÁG persze sosem (vagy majdnem sosem) jelent teljes szabadságot, mindig csak bizonyos játékszabályokon belüli szabadságot. Ez például elég jól leképezi a társadalmat: szabadságban élhetünk, de megvannak a kortlátaink, ölni például nem annyira ildomos még egy szabad országban sem. De elég jól leképezi a lelkünket is: cselekedhetünk, érezhetünk saját akaratunk szerint, de legtöbben mégis behatárolódunk egy bizonyos viselkedési normába, nehogy rosszat gondoljon a szomszéd. Na, mi is ilyesmi gátakat szabtunk magunknak. Egyrészt, hogy legyen némi kis formája a dolognak, másrészt hogy a szomszéd (a közönség) is élvezhesse.

3. Vannak olyan tételeink, melyek improvizálva születtek, ám az előadás idejére már fixálódtak mind a hangok, mind a felépítés. Ilyen a Rabbulák szomorú távozása a fogságba (Ha rámutráznak a tücskök a sünre), illetve az előadás zárótétele, a Rajsági himnusz. A próbák során csoportokba rendeződtünk (hol véletlenszerűen, hol pedig szólamok szerint), és egy adott dallamra minden csoport kitalálta, feltalálta a saját szólamát. A dallamot addig ismételgettük, amíg nem épült fel szépen fokozatosan egy 4-5-6 szólamú tételecske. Ezen dalok bája improvizatív keletkezésükben rejlik, ezért tudatosan nem módosítottunk az így létrejött szólamokon utólag, hiába nem felelnek meg bizonyos zeneszerzői szabályoknak, amikről amúgy is vajmi keveset tudunk (így Sztojanov Georgi, házizeneszerzőnk nélkül, aki jelenleg Hollandiában csapatja tovább a zeneszerzést). Egy ilyen dalkeletkezést (kb. 15 perc) jól fel is töltünk majd ide a blogra.

4. Improvizációnak élünk meg minden "hibát" (nyugodtan éljétek meg ti is annak), ami a barlangi körülményeknek köszönhetően történik, mint például amikor hosszú folyosókon kígyózva énekel 25 kórista, és bizony elmászik a sor eleje a végéhez képest. Ez nem hiba, ne is higgyjétek annak, ezek gyönyörűséges véletlenszerűségek a Soharóza és a Szemlőhegyi barlang előadásában. A barlang nem csak tér és akusztika, hanem alkotótárs. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint hogy a darab csúcspontján (valahol az aranymetszésben), a csatában ontott vércseppek megjelenésének pillanatában szóló szerepet kap maga a Barlang. Nagy tapsot neki. Tapasztalt öreg róka. Megtiszteltetés vele/benne énekelni.

forrás: http://soharoza.blog.hu/

Népszabadság - Szlengkórustól visszhangzik a Szemlőhegyi-barlang

Több estén át szlengben dalolnak a cseppkövek között a Szemlő-hegyi barlangban. A múlt hét végén elkezdődött, és vasárnapig tartó Placcc Fesztivál ilyen programokat is kínál a budapesti flaszteron fesztiválozóknak.

Sz. K.| NOL| 2009. október 5.

Fura meglepetésben lehet részük a nézőknek, akik rendhagyó technikai megoldásoknak köszönhetően kukkolhatnak a Hotel Mercure Budapest Korona egyik bárjából. És hogy mit lesnek ki? A főszereplő provokatív utcai beszélgetéseit a belvárosban: azt tudakolja, ha családjával el akarná hagyni Hollandiát, akkor Budapesten megfelelő otthonra lelne-e. A holland-magyar Space színház a nemzeti identitás, a hovatartozás, a kirekesztettség és a beolvadás témakörét járja körbe a The Place Where We Belong (A hely, ahova tartozunk) című produkciójában.

A Space társulat onnan lehet ismerős, hogy tavaly a Holland Cunami című dokumentumszínházzal mutatkozott be Pesten. A magyar Ardai Petra és férje, a holland Luc Van Loo a valóság és a fikció határán egyensúlyozva igyekszik aktív párbeszédet kezdeményezni, és társadalmi problémákat tesz személyessé.

A csapat Amszterdamban és Berlinben nagy sikerrel mutatta be a produkció első változatát, a budapesti előadás azért egyfajta ősbemutató, mert a művészek teljesen átírták, és az itteni viszonyokra adaptálták a kérdéseket. (Az előadás még hétfő és kedd este fél nyolctól, valamint kedd délután öttől is látható.)

Szlengben dalolnak a cseppkövek között, ajánlják a szervezők a Soharóza Kórus új előadását, amelyet olyan különleges helyen lehet meghallgatni mától 10-ig este héttől és fél kilenctől, mint a Szemlő-hegyi barlang. Az énekesek a fiatal rendező, Göttinger Pál elképzelései alapján mozognak és improvizálnak, a nézők pedig a gyönyörűen megvilágított cseppkövek között sétálnak. Az előadás címe: Mindenütt jó, és azt tudjuk róla: kórus-improvizáción alapuló zenei anyag. Az imprók nyelvi alapanyagát Juhász Kristóf, a Szputnyik Hajózási Társaság szövegírója állítja össze Nyelvész Józsi, a szleng.blog.hu szerkesztőjének gyűjtése alapján.

Halas Dóra kórusa már több színházi produkcióban (a Krétakör, a Szputnyik Bárka) szerepelt. Göttinger Pállal korábban a Cupido és a Halál, az Éhség és az Ördögkatlan című előadásokban dolgozott együtt.

forrás: http://nol.hu/