– Jaj, nem. De hát senki sem számított arra, hogy egy háborút is a nyakába kap mindenki. De ettől függetlenül én azért úgy fogalmazok, hogy a pandémia időszaka egy veszélyesebb „játék” volt, ott azért közvetlenül az életünkről volt szó. Most csak közvetve van szó erről, de meg kell oldani az életünket az infláció és az energiaválság kapcsán. Az intézmény működését is meg kell tudni oldani. Nagyjából nyár eleje óta sejtettük, hogy gond lesz, kalkuláltunk, számításokat végeztünk. Ennek lett a végeredménye, hogy a Bartók két hónapra meg kellett hogy álljon. Most már látom a számokat is, úgy tűnik, hogy volt értelme ennek a megállásnak. Köszönöm a nézők türelmét, megpróbáljuk megszolgálni! Most már jó hírekkel is szolgálhatok, a 2023-as esztendőt – úgy tűnik a számok tükrében – kivitelezni tudjuk profi kőszínházként. Én előadásokat visszavonni nem szeretek, maximum átütemezni, és ezt meg is kellett tennem egy stúdió- és egy nagy színpadi előadás kapcsán, de ettől függetlenül azt mondhatom, hogy nagy ritmussal és pörgéssel fog folytatódni, remélhetőleg minél színesebben és minél magasabb szintű és profibb előadásokat tudunk előadni. Ezeket a darabokat is pótoljuk majd. Már nem szeptembertől júniusig tervezek évadot, hanem januártól decemberig, a költségvetési évhez igazodva. Ma már sem a színház, sem az iskolák nem állnak le igazán nyárra. A Bartók büszkesége is egyébként, hogy a nyári játszóhelyeket keresik, lehetőség van nyári játékokra, koprodukciókra akár Gyulán, akár Kőszegen például. A tavalyi év második fele „vastagra” sikerült, szép és szerintem értékes előadásokkal. Az évad második felét hat premierrel kiviteleztük, illetve volt még egy hetedik is, a Loft, ami egy külsős előadás, de a Bartók a keblére ölelte. Bemutattuk a Vízkereszti Grittit, azzal kezdtük, aztán jött a Bartha Lajos Szerelem nagy sikerrel, és egy nagyon szép munka volt. A Kinizsi táncjátékunk, ami most bekerült a Déryné Programba is, aztán jött egy kortárs magyar, Borbély Szilárd Nincstelenek bemutatója, közben elindult a csecsemőszínházi programunk, ami nagyon sikeres, és folytatjuk is a harmadik játszóhelyünkön, a Mikroszínpadon. A pandémiából úgy jöttünk ki, hogy egy új játszóhelyet tudtunk felavatni. Ez is azt mutatja, hogy szeretünk inkább előre menekülni, és azért se adjuk föl. Decemberi bemutatónk volt – azzal állt meg a Bartók – az Egy csók és más semmi Göttinger Pál rendezésében. Úgyhogy van muníciónk tavaszra, mert ezeket az adásokat még nem játszottuk ki. Vendégjátékok is lesznek, illetve az új előadásunk a Pinokkió lesz május 13-i bemutatóval. Február elejétől nyit a pénztár, a bérletek is folytatódnak, illetve készülünk egy új bérletkonstrukcióval is
– Emelkednek a jegyárak?
– Egy nagyon minimális jegyemelésre készülnünk kell sajnos. Kénytelenek voltunk, ez is egy sűrű kalkuláció eredménye. Eddig nem emeltünk, mert az elvem az, hogy ne a nézőkön csapódjanak le a dolgok, próbáljuk megoldani magunk, még ha ennek ára is van, de most egy inflációkövető emelést kénytelenek voltunk megtenni. Nagyságrendileg olyan egynegyedes, próbáltunk olyan árat kikalkulálni, ami talán még elviselhető, nem fáj annyira.
– Munkás nyárnak néz elébe?
– A májusi bemutató után elkezdünk a nyárra koncentrálni, nem állunk le. Bár a téli leállás is csak kifelé volt, bent folyt a munka tovább. Ennek az ára az, hogy nyáron is ugyanolyan munkavégzés folyik, mint az évadban. Kaptunk egy megtisztelő felkérést, a kőszegi várban mi mutathatjuk be a „nagy” előadást, ami a Hyppolit, a lakáj lesz, július 13-i bemutatóval Kőszegen, ahol még hatszor játsszuk majd. Kálid Artúr játssza Hyppolitot, Göttinger Pál Schneidert, Kerekes Éva Schneidernét, Berta lányukat Ágoston Katalin, az ügyvéd urat Jegercsik Csaba, Makács fiát, a hősszerelmest Jerger Balázs, Tóbiást, a szolgálót Ágoston Péter, Grisnik Petra játssza Julcsát, a szolgálólányt, Mimi, a lokáltáncosnő Aux Éva lesz, és a hab a torta tetején az, hogy Makács főtanácsos szerepe átíródik, nálunk Makácsnévá alakul. Vajda Katalin–Vajda Anikó páros tollából, akik az eredeti darabot írták a forgatókönyvből. Már egyeztettem velük, és örömmel fogadták, leporolják, átírják. Nekünk Makácsnénk lesz Molnár Piroska személyében. Jómagam fogom a rendezést elkövetni, mindent odarakunk. Az eredetiben 18 zeneszám van, én ennél kevesebbet fogok használni, de minimum 8 lesz. Júniusban már próbál a Bartók erre az előadásra. Még ez előtt lesz a Mikrofesztivál június 4-től 11-ig. Ez megközelítőleg tizenkét-tizenhárom előadást fog jelenteni. Annyira jól fogadta tavaly a közönség, és olyan színesre sikerült és nagy siker lett, hogy ebből tényleg hagyományt szeretnénk csinálni a tavalyihoz hasonló tematikával. Nagyjából már összeállt, és mondhatom, hogy nagy csemegék lesznek, országos színvonalú előadások. Egy nagyon nagy „röntgene” vagy „ultrahangja” a magyar színházi életnek.
– A végén még ide költözik a POSZT?
– A POSZT mindig is valamilyen értelemben versengés volt. Én nem szeretem a színházi versengést. Itt inkább a színház ünnepéről van szó, idehozzuk a magyar színházi élet színe-javát, és ez egy nagyon jó dolog.
– Az év második fele ugyanolyan sűrű lesz, mint a tavalyi?
– Kőszeg után egyenesen belecsöppenünk a Bartók Ligetbe, ahol szintén négy előadást tervezünk szabadtéren, ahogy ez már szintén hagyomány, és így csúszunk bele az új évadba. Négy bemutatót tervezünk 2023 őszére, ebből az utolsó a Hyppolit, a lakáj lesz, amit behozunk nagyszínpadra. A másik háromról még nem nyilatkoznék, de az is izgalmas lesz. Annyi már tudható, hogy az első, szeptemberi bemutató egy koprodukció lesz Kassával. Erre pályázunk, és ezt újra a kassai színház igazgatója, Czajlik József fogja rendezni. De lesz stúdióbemutatónk is és táncelőadásunk is.
Az egész csapat egy emberként azon van, hogy nyugodtak legyünk
– Nyugodtan néz az év elé?
– Hát nem. Tekintve, hogy az eddig 700-800 ezres energiaköltség-számlánk most 6 és fél millióra rúgott, nem vagyok olyan nyugodt. De az egész csapat egy emberként azon van, hogy nyugodtak legyünk, a munkánkat elvégezhessük, és a közönség pedig egy igazán színvonalas, színes kőszínházi működést lásson. Amúgy sem elvem a pánik. Amikor a kapitány ideges a hajón, annál rosszabb hír nincs. Olyanok vagyunk, mint egy GPS, most már évek óta folyamatos az újratervezés. Az a boldog békeidő, ami a pandémia előtt volt, már nem nagyon fog visszajönni. Egy csomó mindent újra kell fogalmaznunk, hogy a jókedvünket, a humorunkat ne veszítsük el. Nem is vagyok hajlandó. Azoknak a döntéseknek, amiket ebben az időszakban hoznom kellett, van egy olyan hozadéka, hogyha a háború elmúlik, az átfogalmazott mentalitást és működést a jövőben is szeretném meghagyni. A legapróbb dolgoktól – az energiatakarékosság, a hűtők száma, a LED-világításra való átállás – kezdve a mikroportok elemhasználatáig. A zöldszínházi program is nagyon lényeges, és igenis tud egy színház takarékoskodni, odafigyelni. Szerintem iszonyatosan fontos, hogy ezekből mindent megtartsunk, mert zöldmentalitással is rendelkeznie kell most már egy színháznak.
– Ebben is az előremenekülés a taktika?
– Azt gondolom, igen. Amióta megvan, kínlódott a Bartók az épület lapos tetejével. A nagy esőzések után áztunk, csizmák teltek meg vízzel, pakolgattuk a jelmeztárunkat. Most sikerült a várossal karöltve erre pontot tenni, úgy tűnik, a tető most rendben van. Sok izgalmas kalandon vagyunk túl, ettől függetlenül a lapos tető előbb-utóbb nagyon jó dolog lesz a napelemek szempontjából. Erre is készítettünk már kalkulációt. Készen vagyunk arra, hogy egyszer csak Enter gombot nyomunk, és napelemek kerülhetnek a Bartókra. De még számtalan ilyesmi van, ami hogy is mondjam, ezt a fajta más működést és gondolkodást jelenti. Ősszel az egyik döntés az volt, hogy művészeti és művészi veszteség nélkül álljunk át a nagyszínpadon teljes mértékben a LED-világításra. Ha csak LED-világítással kivitelezünk egy előadást, az 80 százalék spórolást tud jelenteni. Nem azt mondom, hogy jót tesz a világnak, ami most zajlik, de egy csomó mindent átgondolunk, újraértékelünk és átfogalmazunk, és körülnézünk a házunk táján, mert most rá vagyunk kényszerítve. Amikor majd nem leszünk, akkor is így kéne tovább gondolkodni.
– Ebben a helyzetben a társulatalapítás szóba sem kerülhet?
– A Bartóknak nincs sem havi fizetéssel rendelkező, sem vállalkozói jogviszonyú társulata. Most még nem állunk úgy, de remélem, előbb-utóbb eljutunk odáig, de hát ez nagyon erősen financiális kérdés. A kalkulációk alapján esetleg látnék arra reményt, hogy egy 10-12, maximum 15 fős társulat úgy legyen jelen a Bartókban, hogy havi fizetést kap vállalkozói formában. Hiszek benne, mert a színház csapatmunka. A Bartók ereje abban a csapatban van, akik alkalmazottak. Nem csak a színpadon, a többi területen is. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Ebben hiszek. És mindig a megoldást keresem, mert nincs lehetetlen. Ha engem valami feldühít, az a tehetetlenség. Azt nem is nagyon szoktam elfogadni. Meg én szeretek empatikus és humánus módon vezetni. A színházzal való foglalatoskodás akár vezetői oldalról, akár rendezői oldalról is, vagy netalán igazgatói oldalról is bizonyos szempontból tömény pedagógia. Na most a pedagógiához pedig empátia kell és humánum.
