Lázár Dániel
Portréinterjú Máthé Beáta operaénekessel
Tematikus daldélutánjai, sokszínű színpadi repertoárja révén Szegeden Máthé Beáta mára húzónévnek számít. A Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának fiatal drámai szopránja mély beleérzőképeséggel, alázattal, és nem kevés tudatos munkával építette fel énekművészi karrierjét. A 2024/2025-ös évadban Pillangókisasszonyként láthatjuk viszont.
Prózai színésznek készültél, de már a Főnix Művészeti Műhely Színiiskolájában operett- és musical dalokat énekeltél. Amikor egészségügyi területen dolgoztál, szintén hasznát vetted a hangodnak. Végül a Színház- és Filmművészeti Egyetemre sem jutottál be. Nem gondolod, hogy van ebben egyfajta sorsszerűség?
Minden nyílegyenesen ebbe az irányba vezetett. Ha az eddigi életemre visszatekintek, arra az időszakra is, amikor még nem voltam ennyire tudatos, mindig a színházba vágytam. Mivel a családom nem rajongott a zenés műfajért, inkább klasszikus darabokra jártunk, így evidens volt, hogy prózai színész leszek. Tizennégy éves koromig csak ilyen irányú vágyaim voltak. Öt évig – tizenhattól huszonegy éves koromig – jártam a Főnix Műhely művészeti képzésére, énekoktatás közben ott figyeltek fel a hangomra. Belekóstoltam az operettekbe is, de a musical volt a fókuszban. Magántanárnál folytattam, azonban egy idő után úgy éreztem, hogy a musical nem jelent kihívást. Vágytam arra, hogy kicsit küzdeni kelljen a nótákkal. Ekkor került előtérbe az operett. Kármán Emesénél kezdtem a klasszikus énekhangképzést, tőle megkaptam életem első operaáriáját is Puccini Gianni Schicchijéből. Amikor azt megtanultam, elénekeltem, egyből beleszerettem. Nagyszerű az operett, a musical, viszont tudtam, hogy nekem az opera lesz az utam. Már látom, azért jó, hogy nem kerültem be a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mert akkor musical szakirányon maradok, és nem találom meg azt, amivel jelenleg is foglalkozom és a legnagyobb örömet jelenti az életemben.
Puccini Manon Lescautja kapcsán korábban úgy nyilatkoztál, hogy szemben a főszereplővel nem feltétlenül választanád a pénzt a szerelem ellenében. Művészként is egyetértesz azzal, hogy a tehetségeddel valami magasabb, szellemibb szolgálatában állsz, és nem pusztán a szórakoztatásról, csillogásról szól ez a pálya?
Egyetértek Dr. Till Gézával, aki azt írta, hogy az opera a színpadtörténet legösszetettebb műfaja, a zenei megfogalmazás királya. Ez valóban egy magasabb szellemi szolgálat, mégis egyben szórakoztatás, csillogás is. Mondhatjuk, hogy Verdi és Puccini a maguk idejében közönségkedvencek voltak, azonban ez nem jelenti azt, hogy a zene, amelyet alkottak ne lenne minőségi. A kettő nem zárja ki egymást. Nyilván, azért választottam ezt a pályát, mert imádom az operát, a komolyzenét. Ha akárcsak egy nézőnek gazdagítom az estéjét, arra az időre, amíg a színházban ül, elfeledtetem a hétköznapokat, akkor már sokat tudtam érte tenni. Egyébként, érdekes volt, amikor elkezdtem ezzel a karakterrel dolgozni. Először elutasítottam, aztán ahogyan beleástam magam a személyiségébe, nem azt mondom, hogy egyetértettem vele, de elfogadtam. Gondolj bele, abban az időben, amikor ez a történet játszódik, a nők nem voltak ennyire szabad egyéniségek. Kérdőre vonhatom most, a XXI században Manont, hogy képes a pénzt választani a szerelem helyett, miközben én már megteremthetek magamnak bármit? Kontextusba kell helyezni, mi a fontosabb. Jelenleg, 2024-ben, a szerelem, mert minden mást meg tudunk magunknak adni.
Készülsz most valamilyen megmérettetésre? Énektanárod, Sümegi Eszter tudtommal kifejezetten bátorítja a tanítványait a versenyzésre.
2017-ben indultam a X. Simándy József Nemzetközi Énekversenyen, majd a Marton Éva Énekversenyen 2020-ban. Most is jelentkeztem egyre, rövidesen kiderül, bejutottam-e. Nem vagyok egyébként versenyzős. Nem a versenyhelyzet miatt, hanem, mert viszonylag későn kezdtem. Harmincegy éves voltam, mikor befejeztem az egyetemet, és addigra már – nincs mit szépíteni ezen – kiöregedtem a versenyekből. Mesterkurzusokon viszont szerencsére részt tudtam venni.
A versenyek nem nyitottak meg kapukat jó lehetőségek felé?
Nem, sajnos valamiért nem úgy alakult. Minden okkal történik, ezért nem bánom. Lehet, hogy azért nem sikerült , mert valami jobb vár rám. Azt mondhatom, hogy mindig is a tenyerén hordozott Isten. Amikor túlságosan elbíztam magam, összelapogatott kicsit, ezzel emlékeztetett arra, hogy az egész életet, a pályámat alázattal kell folytatni. De sosem kerültem le a tenyeréről, ezt határozottan érzem. Nem csak a szakma, hanem a magánélet szempontjából is.
“Nagyszerű az operett, a musical, viszont tudtam, hogy nekem az opera lesz az utam. Már látom, azért jó, hogy nem kerültem be a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mert akkor musical szakirányon maradok, és nem találom meg azt, amivel jelenleg is foglalkozom és a legnagyobb örömet jelenti az életemben.“
Volt szerencséd olyan művészektől tanulni, mint Sass Sylvia, Rost Andrea, Miklósa Erika vagy éppen Marton Éva. Sümegi Eszterrel – akit mindketten láthatunk ma este az Operaház Aida produkciójában – hogyan találkoztál?
Kolonits Klárán keresztül, akihez nem jártam mesterkurzusra, de a férjével, Dinyés Dániellel együtt támogattak, és támogatnak a mai napig. Amikor szerettem volna ismét énektanárhoz járni, Klári úgy gondolta, Eszter tudna nekem segíteni. És tényleg, hiszen azonos a hangfajunk. Nagyon jól meg tudja tanítani, mit kell kihangsúlyozni, amitől igazán erőteljes egy drámai szoprán.
Mezzoszoprán mellékszereppel debütáltál a Carmenben, később lírai szerepekben is kipróbálhattad magad, például a Bohéméletben . Marton Évához viszont már Turandot drámai szopránhoz illő áriáját vitted. Továbbra is vallod, hogy nehezen beskatulyázható a hangod?
Eléggé széles a hangtartományom, két és fél oktávot fed le. Pont emiatt, az egyetemi éveim alatt nem tudtam, hol lesz a súlypontja. Meg nem volt elég önbizalmam sem, hogy eldöntsem. Dinyés Dániel, a volt zeneigazgatóm meghallotta bennem az egyértelmű szopránt, és tőle kaptam a lehetőséget, hogy bizonyítsak a Bohémélet Mimijében, és a Don Giovanni Zerlinájában. A következő évadban Paminát fogom énekelni a Varázsfuvolában, ami elsőre furcsa lehet, ha a beszédhangomat hallod. Fiatal drámai szopránnak tartom magam, mégis nagyon örülök ennek a szerepnek, ugyanis Mozart zenéjén keresztül lehet a kristálytiszta énektechnikát megtanulni. Alapvetően arra törekszem, hogy olyasmit énekeljek, ami jól esik a torkomnak. Egy tudatos énekesnek az is feladata, hogy megtanulja, mi az, amivel magát és a hangszálait nem kínozza.
Még mindig szerepálmod Turandot?
Abszolút. Bár azóta sem vettem elő azt a szerepet. Még mindig nem vagyok eléggé érett hozzá, nem személyiségben, inkább hangban. Biztosan el fogom egyszer énekelni, de nem mostanában. Ha egyszer eljutok oda, az betetőzése lesz az egész pályámnak.
Ki tudnál emelni egy olyan szerepet, amely önismereti szempontból hozzájárult a fejlődésedhez?
Valahogy úgy találtak meg a szerepek, hogy a magánéletemben el tudtam helyezni őket. Amikor bemutattuk Verditől A kalózt, előtte pár hónappal hunyt el az édesanyám. Medora haláltusáját fel tudtam használni arra, hogy hozzásegítsen a veszteség feldolgozásához. A Bohéméletben Rodolfo nem tudja elviselni, hogy Mimi elsorvad mellette, ezért megfutamodik. Akkor pont olyan kapcsolatban éltem, amelyben a páromat frusztrálta a helyzet, hogy én előre haladok, ő meg egy helyben áll, és mivel nem tudott mit kezdeni ezzel, elmenekült. Ezen segített túllépni Mimi szerepe. Ha újra megtalálna, nyilván nem azt szűrném le belőle, amit 2020-ban, hanem a személyiségének egy másik pontja állna hozzám közelebb. Valójában azért fantasztikus dolog színésznek lenni, mert minden figura ott van bennem, benned is, mindenkiben, de a színpadon én eljátszhatom ezeket, olyan karaktereket is, amelyeket a hétköznapokban nem hoznék elő magamból.
“Azt mondhatom, hogy mindig is a tenyerén hordozott Isten. Amikor túlságosan elbíztam magam, összelapogatott kicsit, ezzel emlékeztetett arra, hogy az egész életet, a pályámat alázattal kell folytatni. De sosem kerültem le a tenyeréről, ezt határozottan érzem. Nem csak a szakma, hanem a magánélet szempontjából is.“
Egy korábbi interjúban a külföldi primadonnák közül Anna Netrebkot emelted ki, ugyanakkor fontos alak számodra Maria Callas is. Mit tanultál tőlük?
Callastól mindenképpen a szenvedélyességet. Netrebkotól a szorgalmat, az alázatosságot, a törekvést nagyon jól meg lehet tanulni. Úgy gondolom, ezekre van szüksége egy művésznek. Nagyszerű, ha valakinek van – mint alapkellék – tehetsége, de csak ezzel nem fog egyről a kettőre jutni.
És Sümegi Esztertől?
Tudatosságot. A tanárnőm nagyon tudatos énekes, ő mondta nekem azt, hogy az éneklés egy versenysport, ugyanaz a fizikai erőnlét szükségeltetik hozzá. Ahogyan a sportban nem lehet csak úgy edzegetni, ezen a pályán sem elég csak énekelgetni. Minden nap énekelni kell. Ha bemelegítés nélkül három métert ugrasz, az a tehetség, de ha gyakorolsz, az öt méter is sikerülhet, sőt nyerhetsz. Egy énekes lehet, hogy ki tud énekelni egy H-t, viszont ha gyakorol, egy C is kijöhet. Minden tudatosság és rendszeresség kérdése. Eszterben egyébként a szenvedélyesség és a tudatosság egyaránt megvan, az életét teljes energiabedobással éli.
A következő évadban Puccini Pillangókisasszonyát hívod majd életre a Szegedi Nemzeti Színház színpadán. Nagyon úgy tűnik, hogy most a helyeden vagy, honnan fogsz meríteni, hogy egy ennyire tragikus szerepet hitelesen megformálj?
Valószínűleg az ő karakterét nem a jelenkori életemből, inkább a múltamból fogom felépíteni. A gyermek- és tinédzserkori naivitásomhoz nyúlok vissza. Amikor azt gondolod, senki nem hazudik, mindenki azt mondja, amit gondol, mindenki ugyanúgy gondolkodik és létezik, mint te. Ha így nézzük, Pinkerton pillanatnyi érzései, fellángolása, meggondolatlansága abszolút szemben áll Cso-Cso-szán naivitásával, emberekbe vetett hitével. Már hallgatom, tanulgatom, viszont még nem nagyon mélyedtem bele, mert lefoglalnak a daldélutánok a Reök-palotában. A nyár második felének viszont biztosan ez lesz a programja.
“Valójában azért fantasztikus dolog színésznek lenni, mert minden figura ott van bennem, benned is, mindenkiben, de a színpadon én eljátszhatom ezeket, olyan karaktereket is, amelyeket a hétköznapokban nem hoznék elő magamból.”
Mit gondolsz az opera jelenlegi helyzetéről? Népszerűsítésre vagy inkább edukációra volna szükség?
Én azt gondolom, nem ismerik ezt a műfajt. Az országos szintű kereskedelmi csatornákon nem nagyon találkozol klasszikus zenével vagy operával. A TikTok csatornámmal, persze van vicces meg könnyebb tartalom is rajta, az elsődleges célom az edukáció. Közelebb szeretném hozni a következő generációhoz azt, hogy nem ördögtől való a klasszikus zene. Mert, ha meghallják, hogy opera, egyből arra gondolnak, hogy kövér emberek állnak és énekelnek, mivel a filmekben így ábrázolják a művészeket. Ezt a tévhitet szeretném szertefoszlatni, és ha nem is feltétlenül ülnek be egy Wagnerre, megismerik ezt a műfajt, ezt a zenét és talán nyitottabbá válnak. Dinyés Dániel szokta mondani, hogy Puccini zenéje tiszta Tom és Jerry. Meghallgatod a Bohémélet első jelenetét, amikor Mimiék a kulcsot keresik és szaladgálnak, becsukod a szemed, ott pörögnek előtted az események. Ezeket szeretném megismertetni az emberekkel TikTokon. Egyfelől izgalmas, másrészt kihívás, hogyan csináljam úgy, hogy ne unják meg.
NÉVJEGY
Máthé Beáta, drámai szoprán1988-ban született Budapesten. 2019-ben a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karán klasszikus operaénekművész mesterdiplomát szerzett. 2017 óta magánénekes a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatában. Mozart, Donizetti és Puccini operáiban láthattuk, de szerepelt Lehár és Strauss operettjeiben is. Szabadidejében masszázzsal, jógával, videóvágással is foglalkozik. Aktív a közösségi médiában:
https://www.tiktok.com/@mathebeata.operaenekes
Portréinterjú Máthé Beáta operaénekessel
Tematikus daldélutánjai, sokszínű színpadi repertoárja révén Szegeden Máthé Beáta mára húzónévnek számít. A Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának fiatal drámai szopránja mély beleérzőképeséggel, alázattal, és nem kevés tudatos munkával építette fel énekművészi karrierjét. A 2024/2025-ös évadban Pillangókisasszonyként láthatjuk viszont.
Prózai színésznek készültél, de már a Főnix Művészeti Műhely Színiiskolájában operett- és musical dalokat énekeltél. Amikor egészségügyi területen dolgoztál, szintén hasznát vetted a hangodnak. Végül a Színház- és Filmművészeti Egyetemre sem jutottál be. Nem gondolod, hogy van ebben egyfajta sorsszerűség?
Minden nyílegyenesen ebbe az irányba vezetett. Ha az eddigi életemre visszatekintek, arra az időszakra is, amikor még nem voltam ennyire tudatos, mindig a színházba vágytam. Mivel a családom nem rajongott a zenés műfajért, inkább klasszikus darabokra jártunk, így evidens volt, hogy prózai színész leszek. Tizennégy éves koromig csak ilyen irányú vágyaim voltak. Öt évig – tizenhattól huszonegy éves koromig – jártam a Főnix Műhely művészeti képzésére, énekoktatás közben ott figyeltek fel a hangomra. Belekóstoltam az operettekbe is, de a musical volt a fókuszban. Magántanárnál folytattam, azonban egy idő után úgy éreztem, hogy a musical nem jelent kihívást. Vágytam arra, hogy kicsit küzdeni kelljen a nótákkal. Ekkor került előtérbe az operett. Kármán Emesénél kezdtem a klasszikus énekhangképzést, tőle megkaptam életem első operaáriáját is Puccini Gianni Schicchijéből. Amikor azt megtanultam, elénekeltem, egyből beleszerettem. Nagyszerű az operett, a musical, viszont tudtam, hogy nekem az opera lesz az utam. Már látom, azért jó, hogy nem kerültem be a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mert akkor musical szakirányon maradok, és nem találom meg azt, amivel jelenleg is foglalkozom és a legnagyobb örömet jelenti az életemben.
Puccini Manon Lescautja kapcsán korábban úgy nyilatkoztál, hogy szemben a főszereplővel nem feltétlenül választanád a pénzt a szerelem ellenében. Művészként is egyetértesz azzal, hogy a tehetségeddel valami magasabb, szellemibb szolgálatában állsz, és nem pusztán a szórakoztatásról, csillogásról szól ez a pálya?
Egyetértek Dr. Till Gézával, aki azt írta, hogy az opera a színpadtörténet legösszetettebb műfaja, a zenei megfogalmazás királya. Ez valóban egy magasabb szellemi szolgálat, mégis egyben szórakoztatás, csillogás is. Mondhatjuk, hogy Verdi és Puccini a maguk idejében közönségkedvencek voltak, azonban ez nem jelenti azt, hogy a zene, amelyet alkottak ne lenne minőségi. A kettő nem zárja ki egymást. Nyilván, azért választottam ezt a pályát, mert imádom az operát, a komolyzenét. Ha akárcsak egy nézőnek gazdagítom az estéjét, arra az időre, amíg a színházban ül, elfeledtetem a hétköznapokat, akkor már sokat tudtam érte tenni. Egyébként, érdekes volt, amikor elkezdtem ezzel a karakterrel dolgozni. Először elutasítottam, aztán ahogyan beleástam magam a személyiségébe, nem azt mondom, hogy egyetértettem vele, de elfogadtam. Gondolj bele, abban az időben, amikor ez a történet játszódik, a nők nem voltak ennyire szabad egyéniségek. Kérdőre vonhatom most, a XXI században Manont, hogy képes a pénzt választani a szerelem helyett, miközben én már megteremthetek magamnak bármit? Kontextusba kell helyezni, mi a fontosabb. Jelenleg, 2024-ben, a szerelem, mert minden mást meg tudunk magunknak adni.
Készülsz most valamilyen megmérettetésre? Énektanárod, Sümegi Eszter tudtommal kifejezetten bátorítja a tanítványait a versenyzésre.
2017-ben indultam a X. Simándy József Nemzetközi Énekversenyen, majd a Marton Éva Énekversenyen 2020-ban. Most is jelentkeztem egyre, rövidesen kiderül, bejutottam-e. Nem vagyok egyébként versenyzős. Nem a versenyhelyzet miatt, hanem, mert viszonylag későn kezdtem. Harmincegy éves voltam, mikor befejeztem az egyetemet, és addigra már – nincs mit szépíteni ezen – kiöregedtem a versenyekből. Mesterkurzusokon viszont szerencsére részt tudtam venni.
A versenyek nem nyitottak meg kapukat jó lehetőségek felé?
Nem, sajnos valamiért nem úgy alakult. Minden okkal történik, ezért nem bánom. Lehet, hogy azért nem sikerült , mert valami jobb vár rám. Azt mondhatom, hogy mindig is a tenyerén hordozott Isten. Amikor túlságosan elbíztam magam, összelapogatott kicsit, ezzel emlékeztetett arra, hogy az egész életet, a pályámat alázattal kell folytatni. De sosem kerültem le a tenyeréről, ezt határozottan érzem. Nem csak a szakma, hanem a magánélet szempontjából is.
“Nagyszerű az operett, a musical, viszont tudtam, hogy nekem az opera lesz az utam. Már látom, azért jó, hogy nem kerültem be a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mert akkor musical szakirányon maradok, és nem találom meg azt, amivel jelenleg is foglalkozom és a legnagyobb örömet jelenti az életemben.“
Volt szerencséd olyan művészektől tanulni, mint Sass Sylvia, Rost Andrea, Miklósa Erika vagy éppen Marton Éva. Sümegi Eszterrel – akit mindketten láthatunk ma este az Operaház Aida produkciójában – hogyan találkoztál?
Kolonits Klárán keresztül, akihez nem jártam mesterkurzusra, de a férjével, Dinyés Dániellel együtt támogattak, és támogatnak a mai napig. Amikor szerettem volna ismét énektanárhoz járni, Klári úgy gondolta, Eszter tudna nekem segíteni. És tényleg, hiszen azonos a hangfajunk. Nagyon jól meg tudja tanítani, mit kell kihangsúlyozni, amitől igazán erőteljes egy drámai szoprán.
Mezzoszoprán mellékszereppel debütáltál a Carmenben, később lírai szerepekben is kipróbálhattad magad, például a Bohéméletben . Marton Évához viszont már Turandot drámai szopránhoz illő áriáját vitted. Továbbra is vallod, hogy nehezen beskatulyázható a hangod?
Eléggé széles a hangtartományom, két és fél oktávot fed le. Pont emiatt, az egyetemi éveim alatt nem tudtam, hol lesz a súlypontja. Meg nem volt elég önbizalmam sem, hogy eldöntsem. Dinyés Dániel, a volt zeneigazgatóm meghallotta bennem az egyértelmű szopránt, és tőle kaptam a lehetőséget, hogy bizonyítsak a Bohémélet Mimijében, és a Don Giovanni Zerlinájában. A következő évadban Paminát fogom énekelni a Varázsfuvolában, ami elsőre furcsa lehet, ha a beszédhangomat hallod. Fiatal drámai szopránnak tartom magam, mégis nagyon örülök ennek a szerepnek, ugyanis Mozart zenéjén keresztül lehet a kristálytiszta énektechnikát megtanulni. Alapvetően arra törekszem, hogy olyasmit énekeljek, ami jól esik a torkomnak. Egy tudatos énekesnek az is feladata, hogy megtanulja, mi az, amivel magát és a hangszálait nem kínozza.
Még mindig szerepálmod Turandot?
Abszolút. Bár azóta sem vettem elő azt a szerepet. Még mindig nem vagyok eléggé érett hozzá, nem személyiségben, inkább hangban. Biztosan el fogom egyszer énekelni, de nem mostanában. Ha egyszer eljutok oda, az betetőzése lesz az egész pályámnak.
Ki tudnál emelni egy olyan szerepet, amely önismereti szempontból hozzájárult a fejlődésedhez?
Valahogy úgy találtak meg a szerepek, hogy a magánéletemben el tudtam helyezni őket. Amikor bemutattuk Verditől A kalózt, előtte pár hónappal hunyt el az édesanyám. Medora haláltusáját fel tudtam használni arra, hogy hozzásegítsen a veszteség feldolgozásához. A Bohéméletben Rodolfo nem tudja elviselni, hogy Mimi elsorvad mellette, ezért megfutamodik. Akkor pont olyan kapcsolatban éltem, amelyben a páromat frusztrálta a helyzet, hogy én előre haladok, ő meg egy helyben áll, és mivel nem tudott mit kezdeni ezzel, elmenekült. Ezen segített túllépni Mimi szerepe. Ha újra megtalálna, nyilván nem azt szűrném le belőle, amit 2020-ban, hanem a személyiségének egy másik pontja állna hozzám közelebb. Valójában azért fantasztikus dolog színésznek lenni, mert minden figura ott van bennem, benned is, mindenkiben, de a színpadon én eljátszhatom ezeket, olyan karaktereket is, amelyeket a hétköznapokban nem hoznék elő magamból.
“Azt mondhatom, hogy mindig is a tenyerén hordozott Isten. Amikor túlságosan elbíztam magam, összelapogatott kicsit, ezzel emlékeztetett arra, hogy az egész életet, a pályámat alázattal kell folytatni. De sosem kerültem le a tenyeréről, ezt határozottan érzem. Nem csak a szakma, hanem a magánélet szempontjából is.“
Egy korábbi interjúban a külföldi primadonnák közül Anna Netrebkot emelted ki, ugyanakkor fontos alak számodra Maria Callas is. Mit tanultál tőlük?
Callastól mindenképpen a szenvedélyességet. Netrebkotól a szorgalmat, az alázatosságot, a törekvést nagyon jól meg lehet tanulni. Úgy gondolom, ezekre van szüksége egy művésznek. Nagyszerű, ha valakinek van – mint alapkellék – tehetsége, de csak ezzel nem fog egyről a kettőre jutni.
És Sümegi Esztertől?
Tudatosságot. A tanárnőm nagyon tudatos énekes, ő mondta nekem azt, hogy az éneklés egy versenysport, ugyanaz a fizikai erőnlét szükségeltetik hozzá. Ahogyan a sportban nem lehet csak úgy edzegetni, ezen a pályán sem elég csak énekelgetni. Minden nap énekelni kell. Ha bemelegítés nélkül három métert ugrasz, az a tehetség, de ha gyakorolsz, az öt méter is sikerülhet, sőt nyerhetsz. Egy énekes lehet, hogy ki tud énekelni egy H-t, viszont ha gyakorol, egy C is kijöhet. Minden tudatosság és rendszeresség kérdése. Eszterben egyébként a szenvedélyesség és a tudatosság egyaránt megvan, az életét teljes energiabedobással éli.
A következő évadban Puccini Pillangókisasszonyát hívod majd életre a Szegedi Nemzeti Színház színpadán. Nagyon úgy tűnik, hogy most a helyeden vagy, honnan fogsz meríteni, hogy egy ennyire tragikus szerepet hitelesen megformálj?
Valószínűleg az ő karakterét nem a jelenkori életemből, inkább a múltamból fogom felépíteni. A gyermek- és tinédzserkori naivitásomhoz nyúlok vissza. Amikor azt gondolod, senki nem hazudik, mindenki azt mondja, amit gondol, mindenki ugyanúgy gondolkodik és létezik, mint te. Ha így nézzük, Pinkerton pillanatnyi érzései, fellángolása, meggondolatlansága abszolút szemben áll Cso-Cso-szán naivitásával, emberekbe vetett hitével. Már hallgatom, tanulgatom, viszont még nem nagyon mélyedtem bele, mert lefoglalnak a daldélutánok a Reök-palotában. A nyár második felének viszont biztosan ez lesz a programja.
“Valójában azért fantasztikus dolog színésznek lenni, mert minden figura ott van bennem, benned is, mindenkiben, de a színpadon én eljátszhatom ezeket, olyan karaktereket is, amelyeket a hétköznapokban nem hoznék elő magamból.”
Mit gondolsz az opera jelenlegi helyzetéről? Népszerűsítésre vagy inkább edukációra volna szükség?
Én azt gondolom, nem ismerik ezt a műfajt. Az országos szintű kereskedelmi csatornákon nem nagyon találkozol klasszikus zenével vagy operával. A TikTok csatornámmal, persze van vicces meg könnyebb tartalom is rajta, az elsődleges célom az edukáció. Közelebb szeretném hozni a következő generációhoz azt, hogy nem ördögtől való a klasszikus zene. Mert, ha meghallják, hogy opera, egyből arra gondolnak, hogy kövér emberek állnak és énekelnek, mivel a filmekben így ábrázolják a művészeket. Ezt a tévhitet szeretném szertefoszlatni, és ha nem is feltétlenül ülnek be egy Wagnerre, megismerik ezt a műfajt, ezt a zenét és talán nyitottabbá válnak. Dinyés Dániel szokta mondani, hogy Puccini zenéje tiszta Tom és Jerry. Meghallgatod a Bohémélet első jelenetét, amikor Mimiék a kulcsot keresik és szaladgálnak, becsukod a szemed, ott pörögnek előtted az események. Ezeket szeretném megismertetni az emberekkel TikTokon. Egyfelől izgalmas, másrészt kihívás, hogyan csináljam úgy, hogy ne unják meg.
NÉVJEGY
Máthé Beáta, drámai szoprán1988-ban született Budapesten. 2019-ben a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karán klasszikus operaénekművész mesterdiplomát szerzett. 2017 óta magánénekes a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatában. Mozart, Donizetti és Puccini operáiban láthattuk, de szerepelt Lehár és Strauss operettjeiben is. Szabadidejében masszázzsal, jógával, videóvágással is foglalkozik. Aktív a közösségi médiában:
https://www.tiktok.com/@mathebeata.operaenekes
forrás: https://szintezis0.wordpress.com
2024 pünkösdvasárnapján a Margitszigeti Színpadon újra felcsendül a Mária evangéliuma című rockopera. A darab különlegessége, hogy a kétezer évvel ezelőtt megtörtént jézusi eseményeket az édesanya, Szűz Mária szemszögéből láttatja. A zeneiségében és érzelemvilágában is kihívást jelentő címszerepet Bordás Barbara klasszikus énekművész, színésznő játssza. Barbarával a kezdetekről, a legkedveltebb szerepeiről és Mária alakján keresztül az anya–gyermek kapcsolatról beszélgettünk.
Mindennapjaidat – a kislányod mellett – a zene és a színház tölti ki. Honnan ered a művészet iránti szereteted?
Korai a kötődésem, mert a szüleim hangszeren játszottak: anyukám fuvolázott, apukám pedig zongorázott, gitározott, és otthon is gyakran játszott. Amikor összegyűlt a család, mindig szólt a rádió, lemezeket hallgattunk, táncoltunk. A zene születésem óta jelen van az életemben, édesanyám a kezdetektől énekelt gyerekdalocskákat. Mivel jó volt a hallásom, az óvodai felmérésen a zenei általánost javasolták. Szerettem énekelni, és zongorázni is tanultam. Amikor kamaszodtam, elment a kedvem a szerepléstől, a szólampróbák már nem tűntek annyira menőnek. Kitaláltam, hogy olyan szakmát választok, amivel utazhatok, és ismerkedhetem a világgal, a színházban pedig majd megnézek másokat. Végül Szigetszentmiklóson egy kis musicalstúdióba keveredtem, ahol a zene visszakúszott a mindennapjaimba.
Ott lettem motivált a mindennapi éneklésben, gyakorlásban; ott kaptam vissza a hitemet és a zene iránti lelkesedésemet.
A Budapesti Operettszínház társulatához tartozol. Elsősorban musicalekben és operettekben szerepelsz?
Fiatalabb koromban a Grease-től kezdve A dzsungel könyvén át a Hairig mindent játszottam. Hálás vagyok az Operettszínháznak a Miss Saigon és az Ének az esőben musicalekért is, mert olyan feladatot adtak, amit meg kellett ugrani, és színesítették a palettát. Most már többször talál meg opera vagy klasszikus feladat. Ahogy érik a hangom – egyébként is sötétebb típusú –, más-más szerepek megformálására alkalmas.
Milyen előadásokra emlékszel vissza a legszívesebben?
Sok meghatározó szerepem van. Amikor 16 évesen a Csárdáskirálynő Szilviáját énekeltem, szerelembe estem az operett műfajával. A Marica grófnő volt az Operettszínházban az első nagy primadonnaszerepem, amikor az egész próbafolyamatot végigkísérhettem. A kislányom születése előtt a Miss Saigon is különleges helyet foglalt el a szívemben a nehéz karaktere és a sűrített története miatt. A szülés után A chicagói hercegnővel tértem vissza a színpadra, amely egyedi zenei fúziója volt a dzsessznek, a cigányzenének és a klasszikus operettnek. Az Ének az esőben kedvéért megtanultam szteppelni, pedig ezt sosem gondoltam volna. A Mária evangéliuma is egy különösen szép szerep, pedig a meghallgatására alig jutottam el. Az operák közül a szegedi Bohémélet áll hozzám közel, A mosoly országa operett pedig magánéleti pontokat erősített meg.
Említetted, hogy nehezen jutottál el a Mária evangéliuma meghallgatására. Végül hogyan talált rád Mária szerepe?
2021-ben három darabot próbáltam egyszerre: a Mágnás Miskát Miskolcon, Szegeden a Bohéméletet és A mosoly országát az anyaszínházamban, a Budapesti Operettszínházban. Az egyik helyen tüdőbeteg, haldokló nőt játszottam, aki elveszíti a szerelmét, és elköszön a világtól; a másik helyen egy fiatal grófnőt, aki a szerelme után megy, de rájön, hogy mégsem ez az ő világa. Sok minden kavargott bennem, és a kislányom akkor kezdte az iskolát. Fáradt voltam, és nem tudtam, mikor lesz időm felkészülni a meghallgatásra. Hálás vagyok Lantos Anikó producernek, hogy megvárt.
Így olyan lelki utat járhattam be Márián keresztül, ami a saját életélményeim feldolgozásában is segített.
Mennyire áll közel hozzád a rockopera műfaja?
Nem sok rockoperát ismerek, de az István, a király zenéje hamar belopta magát a szívembe. Szeretem, hogy annyiféle stílus váltakozik benne, és komoly technikai elvárásokat támaszt az énekes felé. Fizikailag és lelkileg is át kell égetni magamon a hangokat.
Van kedvenc dalod?
Igen, kettő, amelyek éles ellentétben állnak egymással. Mária éneke a kútnál a fogantatás pillanatáról, a szerelemről szól; a maga nemes egyszerűségével, szépségével hamar bekúszik a dallama az ember bőre alá. A másik Mária vívódása, mielőtt elengedi Jézust, hogy beteljesítse a küldetését. Add, hogy ne szeressem… nem is tudom, valaha eszembe jutott-e, hogy ezért imádkozzam. Nehezen megfogalmazható érzések kavarognak bennem.
Talán nem érzelmi eltávolodásra utal, csak arra, hogy elviselhetővé váljon mindaz a szenvedés, ami meg fog történni.
Igen, valójában azért imádkozik Mária, hogy kevésbé fájjon neki. Az eszével tudja, hogy el kell engednie a fiát, aki az Isten által kijelölt utat követi, de gyarló emberként nem tud beletörődni mindabba, ami mögötte van, mert az utolsó percig szereti, és ragaszkodik hozzá. Ez egy érdekes kettősség.
A kedvenc dalaid kapcsán két motívumot emeltél ki Szűz Mária életéből. Milyen eseményekkel találkozhatunk még az előadásban?
A darab Jézus keresztre feszítésével indul. Anyja elbúcsúzik tőle, és elengedi a mennybe. János mellette áll, és mindent elmesél a kezdetektől. Látjuk a fiatal, szerelemre vágyakozó Máriát a kútnál, akihez angyalok jönnek, és aki elfogadja a sorsát. Látjuk a fiatal szülők aggodalmát, bizonytalanságát, amivel mi is megküzdünk a 21. században.
A szülés fájdalmain átment nő magabiztos és erős marad, az emigráció során is bízik, és próbál helytállni az ismeretlen közegben.
Ott van a kenyérosztáskor, vagy amikor Jézus a leprások közé megy. Átéli, hogy fiának minden ember egyformán fontos, és mindenkit ugyanolyan mértékben szeret. El kell engednie Jézust, aki végül eljön érte, és magával viszi a mennybe.
Mária érzései, lelki kihívásai mennyire aktuálisak ma, találhatunk-e párhuzamot nőként, anyaként?
A sok technikai vívmánynak köszönhetően ma mindent látunk, mindent hallunk, nyomon követhetjük a gyerekünket, hogy merre jár, mit csinál. Azt gondoljuk, hogy a mi feladatunk megóvni a nehézségektől, megoldani a problémáit. Nem merjük elengedni, mert a világ nem minden esetben biztonságos. Nehéz megtalálni, hogy a különböző életkorokban mennyire legyünk jelen a gyermekünk életében; támogassuk, de azt se érezze, hogy mindenhez ránk van szüksége. Meg kell adnunk azt az önbizalmat, amivel nélkülünk is boldogulni tud. A legnehezebb azt mondani, hogy én másképp látom, de ha így szeretnéd, akkor csináld, hagylak elesni. Ahhoz, hogy a gyerekeink előrébb jussanak, és többet lássanak a világból, messzebbre kell menniük, mert ez a fejlődésük útja. Máriának is el kellett ismernie, hogy van, amit épp ésszel nem lehet felfogni. Egy édesanya számára felfoghatatlan, ha valaki azt kéri, hogy a gyereke haljon meg azért, hogy mindenki másnak jó legyen.
Ez a speciális anyai szerep formált téged hitedben, személyiségedben, kapcsolataidban?
Sok minden átalakult bennem. A legnagyobb felismerést talán az hozta, hogy rendszerszerető vagyok, és attól érzem magam biztonságban, ha tudom, mire számíthatok. A „máriás időszak” folyamatosan rádöbbentett arra, hogy eltervezhetek bármit, végül úgyis Isten dönti el, hogy mi történjen. Másodpercek alatt átíródhat az életem, és ez nem rajtam múlik.
Annyit tehetek, hogy megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle, és hiszek abban, hogy minden értem van, és a javamat szolgálja. Akkor is, ha abban a pillanatban negatívumként élem meg.
Pár nappal ezelőtt szakadt az eső, és morcos voltam reggel, mert ki kellett vinnem a kutyust sétálni. A zuhogó esőben egy csiga vidáman baktatott az úton, le is fotóztam a lányomnak. Az jutott eszembe, hogy megélhetem mindezt kellemetlenségként, érezhetem, hogy a Jóisten kitolt velem, közben pedig lehet, hogy valakinek ezáltal lesz szuper napja. Mennyivel mélyebb történések zajlanak a világban, mint amit sokszor érzékelünk!
Pünkösdvasárnap a Margitszigeten adjátok elő a Mária evangéliumát. Mennyiben más szabadtéren játszani, mint a kőfalak között?
Van egy különleges varázsa, mert a szabad ég alatt úgy érzed, hogy nem vagy bezárva egy dobozba, hanem ott van közvetlenül a Jóisten.
forrás: https://kepmas.hu/
Mind tudjuk, az ideális az lenne, ha az ünnepek között megállna kicsit az idő, és végre mindent megcsinálhatnánk, amit addig csak terveztünk. Ha erre nincs is lehetőségünk, egy-két családi találkozó és takarítás közé beiktathatunk néhány olyan kulturális programot, amelyek mellett az egész család kikapcsolódhat! Kiállításmegnyitó, színházi előadás, operabeavató és jazzkoncert – 10 programot válogattunk az ünnepek közötti időszakra.
Az utolsó bárány
Ezt a december 24-i programot családosoknak ajánljuk, 6 év fölötti gyerekeknek és gyereklelkű szüleiknek! Tavaly mutatta be a Budapest Bábszínház az Ulrich Hub vicces könyve alapján készült, Az utolsó bárány című előadást. Zöld mező, idilli rétek és a legfinomabb jutalomfalatok egész Keleten, amire egy nyáj ácsingózhat. A báránycsapat álmát három komoly pásztor vigyázza terebélyes subáikban. Ám egy este új csillag jelenik meg Betlehem fölött, és a bárányok arra ébrednek, hogy a pásztoraik eltűntek. Vajon az ufók rabolták el a pásztoraikat, vagy igazat mondott az a kecske, és valóban ahhoz a híres újszülötthöz siettek el, aki állítólag ha nagy lesz, megmenti majd a világot?
További infókat itt találtok.
Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia: Extázis
Fenntartható-e a boldogság állapota? Ha igen, a közösségnek vagy az egyénnek van-e nagyobb szerepe benne? Hogyan látja Magyarország jövőjét az Y és a Z generáció? Ki lehet-e lépni a ciklikusan ismétlődő problémák örvényéből, vagy csak egy mesterségesen létrehozott menedék segíthet a társadalmi rendszeren belül?
Izgatottan vártuk a Katona új bemutatóját, ami többek között a fenti kérdéseket boncolgatja. Az előadást a két ünnep között is elcsíphetjük, december 26-ra még találunk néhány jegyet erre a több szálon és több idősíkon futó multimédia-eseményre.
További infókat itt találtok.
Operabeavató: Bohémélet (4. rész)
Folytatódik a Magyar Zene Háza Operabeavató sorozata, amelyben az operát teszik bárki számára elérhetővé és élvezhetővé. A nézőket az előadásokon az ötletgazda, Dinyés Dániel vezeti be a zene rejtelmeibe, míg az operai próbafolyamatba Göttinger Pál rendező enged betekintést, méghozzá a hazai operajátszás legismertebb művészeinek társaságában. Mindennek középpontjában az improvizáció áll, a néző előtt próbált jelenetek garantálják a szórakozást.
Az Operabeavatókon minden megtörténik, aminek egy hagyományos előadás során nem lenne szabad megtörténnie! A legnagyobb operákat humoros és közérthető formában ízekre szedő, beszélgetős koncertek minden alkalma egyedi és megismételhetetlen.
További infókat itt találtok.
Az utolsó bárány
Ezt a december 24-i programot családosoknak ajánljuk, 6 év fölötti gyerekeknek és gyereklelkű szüleiknek! Tavaly mutatta be a Budapest Bábszínház az Ulrich Hub vicces könyve alapján készült, Az utolsó bárány című előadást. Zöld mező, idilli rétek és a legfinomabb jutalomfalatok egész Keleten, amire egy nyáj ácsingózhat. A báránycsapat álmát három komoly pásztor vigyázza terebélyes subáikban. Ám egy este új csillag jelenik meg Betlehem fölött, és a bárányok arra ébrednek, hogy a pásztoraik eltűntek. Vajon az ufók rabolták el a pásztoraikat, vagy igazat mondott az a kecske, és valóban ahhoz a híres újszülötthöz siettek el, aki állítólag ha nagy lesz, megmenti majd a világot?
További infókat itt találtok.
Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia: Extázis
Fenntartható-e a boldogság állapota? Ha igen, a közösségnek vagy az egyénnek van-e nagyobb szerepe benne? Hogyan látja Magyarország jövőjét az Y és a Z generáció? Ki lehet-e lépni a ciklikusan ismétlődő problémák örvényéből, vagy csak egy mesterségesen létrehozott menedék segíthet a társadalmi rendszeren belül?
Izgatottan vártuk a Katona új bemutatóját, ami többek között a fenti kérdéseket boncolgatja. Az előadást a két ünnep között is elcsíphetjük, december 26-ra még találunk néhány jegyet erre a több szálon és több idősíkon futó multimédia-eseményre.
További infókat itt találtok.
W. A. Mozart: A varázsfuvola (ifjúsági előadás)
Idén karácsonykor is műsorra tűzik az Urániában A varázsfuvola ifjúsági, rövidített változatát a Met produkciójában.
Ez volt a legelső, mérföldkőnek számító előadás a Metropolitan Opera élő, HD-közvetítéseinek történetében, melyek mára számos díjat nyertek, és világszerte több millió embert vonzanak a mozivásznak elé. A hazai közönség számára igazi különlegesség az előadás, ugyanis az Éj királynője szerepében a Kossuth-díjas és Prima Primissima Díjas Miklósa Erika látható!
További infókat itt találtok.
Idén karácsonykor is műsorra tűzik az Urániában A varázsfuvola ifjúsági, rövidített változatát a Met produkciójában.
Ez volt a legelső, mérföldkőnek számító előadás a Metropolitan Opera élő, HD-közvetítéseinek történetében, melyek mára számos díjat nyertek, és világszerte több millió embert vonzanak a mozivásznak elé. A hazai közönség számára igazi különlegesség az előadás, ugyanis az Éj királynője szerepében a Kossuth-díjas és Prima Primissima Díjas Miklósa Erika látható!
További infókat itt találtok.
Operabeavató: Bohémélet (4. rész)
Folytatódik a Magyar Zene Háza Operabeavató sorozata, amelyben az operát teszik bárki számára elérhetővé és élvezhetővé. A nézőket az előadásokon az ötletgazda, Dinyés Dániel vezeti be a zene rejtelmeibe, míg az operai próbafolyamatba Göttinger Pál rendező enged betekintést, méghozzá a hazai operajátszás legismertebb művészeinek társaságában. Mindennek középpontjában az improvizáció áll, a néző előtt próbált jelenetek garantálják a szórakozást.
Az Operabeavatókon minden megtörténik, aminek egy hagyományos előadás során nem lenne szabad megtörténnie! A legnagyobb operákat humoros és közérthető formában ízekre szedő, beszélgetős koncertek minden alkalma egyedi és megismételhetetlen.
További infókat itt találtok.
Kulturálódjatok anélkül, hogy kimozdulnátok otthonról!
Megértjük azt is, ha valaki a szabad(abb)napokat nem császkálással töltené, hanem inkább pihenne. Ilyenkor a legjobb döntés egy finom tea és egy jó könyv, és időt szánni arra, hogy beszippantson a történet! Ebben a cikkünkben 5 olyan könyvet válogattunk össze, amelyeket nemcsak másoknak szerezhetünk be ajándék gyanánt, hanem saját magunkat is meglephetjük velük. Az élmény garantált!
Megértjük azt is, ha valaki a szabad(abb)napokat nem császkálással töltené, hanem inkább pihenne. Ilyenkor a legjobb döntés egy finom tea és egy jó könyv, és időt szánni arra, hogy beszippantson a történet! Ebben a cikkünkben 5 olyan könyvet válogattunk össze, amelyeket nemcsak másoknak szerezhetünk be ajándék gyanánt, hanem saját magunkat is meglephetjük velük. Az élmény garantált!
L.A. Suzi New Year Special
Búbánatos magyar nóták és dallamos kávéházi punk sanzonok... Erre készülhetünk december 28-án a Marczibányi Téri Művelődési Központ kamaratermében. Az L.A. Suzi Szalai Anna és Dorozsmai Gergő tavaly alakult formációja, mely különleges gitár- és zongorajátékok kíséretében kalauzol minket az önutálat és a kiégés mezejére, amit a népies dallamok és a humor tesz még szórakoztatóbbá. Egy pohár pezsgő kísérheti a koncertet és fokozhatja a hangulatot ezen az előszilveszteri eseményen.
További infókat itt találtok.
Székely Csaba: Bányavíz
A nagysikerű Bánya-trilógia harmadik részét nézhetjük meg december 28-án a Szkénében. Székely Csaba drámájában a helyszín egy székely falu, valahol egy bányavidéken. Most a korábbi részekben sokat emlegetett plébános és az ő különös szeretője körül forog a történet. A kívülálló hős ezúttal Márton, akit a pap a nevelt fiaként emleget, aki szobrokat farag, verseket ír, és arról ábrándozik, hogy majd kiszakad innen, és máshol próbál szerencsét...
További infókat itt találtok.
Búbánatos magyar nóták és dallamos kávéházi punk sanzonok... Erre készülhetünk december 28-án a Marczibányi Téri Művelődési Központ kamaratermében. Az L.A. Suzi Szalai Anna és Dorozsmai Gergő tavaly alakult formációja, mely különleges gitár- és zongorajátékok kíséretében kalauzol minket az önutálat és a kiégés mezejére, amit a népies dallamok és a humor tesz még szórakoztatóbbá. Egy pohár pezsgő kísérheti a koncertet és fokozhatja a hangulatot ezen az előszilveszteri eseményen.
További infókat itt találtok.
Székely Csaba: Bányavíz
A nagysikerű Bánya-trilógia harmadik részét nézhetjük meg december 28-án a Szkénében. Székely Csaba drámájában a helyszín egy székely falu, valahol egy bányavidéken. Most a korábbi részekben sokat emlegetett plébános és az ő különös szeretője körül forog a történet. A kívülálló hős ezúttal Márton, akit a pap a nevelt fiaként emleget, aki szobrokat farag, verseket ír, és arról ábrándozik, hogy majd kiszakad innen, és máshol próbál szerencsét...
További infókat itt találtok.
Ingyenes Jam Session: Oláh Zoltán Trio
Nagyon idilli a lágy jazz-zenét a karácsonyfa mellett hallgatni, de még hangulatosabb, ha élőben, egy szuper koncerten tesszük ugyanezt! A Budapest Jazz Club ingyenes Jam Sessionjei az ünnepek között is folytatódnak, december 30-án pedig az Oláh Zoltán Trio lép fel egy késő estébe nyúló örömzenélés erejéig.
További infókat itt találtok.
Nagyon idilli a lágy jazz-zenét a karácsonyfa mellett hallgatni, de még hangulatosabb, ha élőben, egy szuper koncerten tesszük ugyanezt! A Budapest Jazz Club ingyenes Jam Sessionjei az ünnepek között is folytatódnak, december 30-án pedig az Oláh Zoltán Trio lép fel egy késő estébe nyúló örömzenélés erejéig.
További infókat itt találtok.
Zeus x Acrylic on Canvas
Az elektronikus zenei szintéren jellemzően technikai jellegű borítóesztétikával találkozhatunk, mivel sok producer választ digitális vagy mesterséges intelligencia által generált dizájnt. Két venezuelai születésű művész találkozása a budapesti Sziget Fesztiválon 2022 nyarán azonban egy merőben új dolgot hívott életre e téren: Joone, az Acrylic on Canvas nevű elektronikus zenei kiadó alapítója felkérte Zeus Salas festőművész-performert, hogy készítsen 12 egyedi művészi alkotást a kiadó 2023/2024-es megjelenéseihez.
Zeus festői gesztusai képzőművészeti mikrovilágokat hoztak létre a vásznakon a kiadó zenészei által generált dallamokhoz. 20x20 cm-es festményei egyedi műalkotások, amelyek bár kissé eltérnek a festő megszokott stílusától, mégis hűek maradnak organikus kompozícióihoz, szimbólumaihoz és expresszív kifejezésmódjához. Ennek eredményeként tökéletesen illeszkednek az elektronikus trackek üteméhez, ritmikai váltásaihoz, és pozitív fogadtatásra találnak a zenészek és a rajongók körében egyaránt. December 30-án a képzőművészet és a zene szerelmeseit várják a szervezők a The Workshopba, a kiállítás megnyitójára és az azt követő partira, ahol megismerhetjük a műveket és az AOC zenei világát.
További infókat itt találtok.
Az elektronikus zenei szintéren jellemzően technikai jellegű borítóesztétikával találkozhatunk, mivel sok producer választ digitális vagy mesterséges intelligencia által generált dizájnt. Két venezuelai születésű művész találkozása a budapesti Sziget Fesztiválon 2022 nyarán azonban egy merőben új dolgot hívott életre e téren: Joone, az Acrylic on Canvas nevű elektronikus zenei kiadó alapítója felkérte Zeus Salas festőművész-performert, hogy készítsen 12 egyedi művészi alkotást a kiadó 2023/2024-es megjelenéseihez.
Zeus festői gesztusai képzőművészeti mikrovilágokat hoztak létre a vásznakon a kiadó zenészei által generált dallamokhoz. 20x20 cm-es festményei egyedi műalkotások, amelyek bár kissé eltérnek a festő megszokott stílusától, mégis hűek maradnak organikus kompozícióihoz, szimbólumaihoz és expresszív kifejezésmódjához. Ennek eredményeként tökéletesen illeszkednek az elektronikus trackek üteméhez, ritmikai váltásaihoz, és pozitív fogadtatásra találnak a zenészek és a rajongók körében egyaránt. December 30-án a képzőművészet és a zene szerelmeseit várják a szervezők a The Workshopba, a kiállítás megnyitójára és az azt követő partira, ahol megismerhetjük a műveket és az AOC zenei világát.
További infókat itt találtok.
Kovács Adrián–Vecsei H. Miklós–ifj. Vidnyánszky Attila: A nagy Gatsby
Kevés parádésabb színházi előadás van, amivel zárni lehetne az idei évet, mint A nagy Gatsby. A kultikus regény szereplői a Víg színpadán kelnek életre. Gatsby, a titokzatos múltú aranyifjú fényűző világot teremt maga körül, hogy visszaszerezze élete nagy szerelmét, Daisyt. Ebbe a luxussal, féktelenséggel és kétségbeeséssel teli világba invitálnak a színészek december 31-én két időpontban is, 14:30-tól és 19 órától.
További infókat itt találtok.
Kevés parádésabb színházi előadás van, amivel zárni lehetne az idei évet, mint A nagy Gatsby. A kultikus regény szereplői a Víg színpadán kelnek életre. Gatsby, a titokzatos múltú aranyifjú fényűző világot teremt maga körül, hogy visszaszerezze élete nagy szerelmét, Daisyt. Ebbe a luxussal, féktelenséggel és kétségbeeséssel teli világba invitálnak a színészek december 31-én két időpontban is, 14:30-tól és 19 órától.
További infókat itt találtok.
forrás: https://welovebudapest.com
Operabeavató / Magyar Zene Háza
László Ferenc
Dinyés Dániel és Göttinger Pál Operabeavatóján oly felhőtlenül szórakozunk, hogy jószerint eszünkbe sem jut a kérdés: vajon tényleg rászorulunk bárminő beavatásra a Bohémélet kapcsán? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Persze legalább ennyire legitim lehet az a kérdés is, hogy rászorul-e az Operabeavató az újabb sajtómunkási dicséretekre? Hiszen elenyészően kevés olyan kulturális vállalkozás akad hazánkban, amelyről ily szembeötlő, lelkes (és nem mellesleg: indokolt) egyöntetűséggel állapítja meg kezdetektől mindmáig a civil jegytulajdonos és a bennfentes szakmabéli egyaránt, hogy nagyszerű, hiánypótló és felvillanyozó hatású. Dinyés Dániel eredetileg Ascher Tamással, majd immár jó ideje Göttinger Pállal közös sorozata ugyanis azt adja, méghozzá tékozló bőkezűséggel, amit hagyományosan és sajnálatos módon az operától nemigen szokás várni: felszabadultan derűs, élményközpontú és szikrázóan okos mulatságot. Olyan esteket, ahol a zenei és színpadi elemzés rendre megvilágító erejű és életbe vágó játéknak bizonyul, egyként ráébresztve közönséget és előadókat arra, hogy az opera mégiscsak az emberiség legizgalmasabb közös vállalkozásainak egyike.
Újólag ez derült ki az Operabeavató idei Bohémélet-évadának második estéjén is, s hozzá még ráadásul néhány ugyancsak jó ideje tudott, ám ettől még esetről esetre örömmel észlelt sajátlagos, személyes erény. Például és kiválólag Dinyés Dániel élőszóban és a zongorajátékában is felette meggyőző tudása, humorérzéke és ügyszeretete, amelyhez rendszerint két alapérzés társul: egy fent a pódiumon, egy pedig lent a nézőtéren. Az előbbi Dinyés fölényérzete, amely teljességgel indokolt és sohasem zavaró, még ha olykor mondandójának egyik-másik elemző fordulatából ki is hallható az „ezt már igazából csak én értem” meggyőződése. A nézőtéri közérzület alsó szólama pedig alighanem az értetlen sajnálkozásé: hogyhogy nem kerül a budapesti zenei-zenés színházi közegben a maga méltó és megillető helyére ez a sokoldalú tehetség? Mi lehet a magyarázata annak, hogy Dinyés Dániel számára úgy istenigazából e remek, ám művészi szempontból mégis másodlagos jelentőségű produkciósorozat kínálja a legtöbbet a nyilvános elismertség terén? S ami még fontosabb: nem lehetne változtatni ezen?
Az Operabeavató másik sztárja, Göttinger Pál kétszeresen is másfelől közelít a maga szerepköréhez: egyrészt értelemszerűen a zenei elemzés helyett színpadi szempontokat érvényesít, másrészt határozottan többet ad a privát személyiségéből. Benne egy egészen pompás, a hazai mezőnyt nagyjából lelépő standupos veszett el – írnám, ha nem lenne nyilvánvaló, hogy Göttinger nagyobbára maga is szóló standup-fellépésnek tekinti a szereplését. „Magánszáma” a Bohémélettől és az Operabeavató egészétől függetlenül is megáll: olyan virtuóz elegyítésben kapjuk tőle a nosztalgiát és az öngúnyt, az átélhető hétköznapi lúzerséget meg az élet kis töréspontjait felmutató bölcsességet, hogy az a műfaj nemzetközi nagyságait idézi. A színre kerülő jelenetkék beállítása ehhez képest könnyed, szinte súlytalan játék, amelyben a humor kevésbé elegáns, ám ettől még éppoly nélkülözhetetlen regisztereinek, a blődségnek és a bohóckodásnak is bőven jut hely és szerep.
Különösen így volt ez október 25-e estéjén, amikor a Bohémélet első felvonásának két összenyíló csoportos jelenete került terítékre: Schaunard érkezésétől Benoît betoppanásán és kidobatásán át egészen addig, amíg Rodolphe vagy Rodolfo (erről később!) egyedül nem marad a színen. Horváth István, Sándor Csaba, Erdős Attila, Pataki Bence és Kiss András mindahányan gyors reagálókészségük és öntevékeny játékkedvük teljében vették és adták egymásnak a lapot: bohóc-, sőt ripacsvérüknek engedve, teljesen helyénvaló módon. Annál is inkább, hiszen amint az el is hangzott ezen az estén, a bohémek egymás közötti színpadi játékainak tradicionálisan igen magas a komikumfaktora: túlhabzó belsős mókák révén csakúgy, mint egyenesen a publikumnak szánva. Vagyis a lakbértartozást behajtani érkező Benoît megnevezheti magát akár Béla bá’-ként is, még ha ez a poén másodszori, majd harmadszori hallásra éppúgy számottevően veszít is a hatásosságából, mint a mondott szerepet ez alkalomra betanuló Kiss András elakadásainak rámenős túljátszása.
Rodolphe/Rodolfo, tudjuk, végül azért marad egyedül a színen, mert neki még írnivalója van, mielőtt ő is elmenne a Momus kávéházba. Dinyés Dániel ezzel kapcsolatban okkal hívta fel a figyelmet arra a beszédes tényre, hogy a tenor az olasz eredetiben cikket lekenni marad otthon – és nem verset költeni, ahogy a librettó magyar fordításában áll. És tényleg, mennyivel hétköznapibb, földszintesebb és szánalmasabb, ha az derül ki a Bohémélet férfi főszereplőjéről, hogy karácsonyeste újságcikket ír. (Habár meglehet, ennek teljes mélységű átérzésére csupán az életvitelszerű firkászok képesek.)
De ha már a szövegelemzésnél járunk, voltaképp ez az egyetlen olyan terep, ahol elvétve tévedésen lehet érni Dinyéséket – és ily rendíthetetlenül remek és népszerű produkció kapcsán talán ezt sem bántó egyszer megemlíteni. Így volt ez a Bánk bán esetében is, amidőn (legalábbis a téma első, szentendrei pertraktálásakor) Erkel zeneszerzői intenciójának értelmezése többször is olyan szövegrészlettel, megfogalmazással kapcsoltatott össze, amely vagy fél évszázaddal a komponista halála után került be a mű anyagába. Most pedig a már emlegetett Benoît-ról hangzott el jószerint folytatólagosan, hogy házmester – jóllehet e mellékalak Puccininél csakúgy háziúr, vagyis tulajdonos, akár Henry Murger alapműveiben. (Egyébként az olasz librettóban arról sem esik szó, hogy a felesége felszarvazná Benoît-t.)
Itt említhető egyébként az est két fele között felsejlő megosztottság, amelynek hajszálrepedésnyi jele az volt, hogy Dinyés és Göttinger következetesen másként nevezte meg a Bohémélet tenorszerepét: az egyikük Rodolfónak, a másikuk Rodolphe-nak. S miközben ez önmagában inkább csak a szöszölésre hajlamos fiókfilológusok számára bírhatott jelentőséggel, ám azt a felhőtlenül és tartalmasan szórakoztató előadás során is észlelni lehetett, hogy újabban mintha nőne a távolság az Operabeavató két része, vagyis a Dinyés, illetve a Göttinger által dominált fele között. Úgyannyira, hogy október 25-én a meghirdetés „beszélgetős” kitétele jószerint megalapozatlannak tetszett. Az osztályon felüli élményt mindazonáltal ez sem csorbíthatta, hiszen legyen szó monológról vagy dialógról, mi váltig boldogan hallgatjuk e két kivételesen okos és valósággal nyilvános megszólalásra termett férfiút.
forrás: https://revizoronline.com/
 |
| Dinyés Dániel, Horváth Isvtán, Göttinger Pál, Szélpál Szilveszter, Pataky Bence |
Sándor Csaba, Dinyés Dániel, Horváth István, Pataki Bence, Göttinger Pál, Kiss András, Erdős Attila
Tötös Roland, Dinyés Dániel, Bordás Barbara, Göttinger Pál
Dinyés Dániel, Göttinger Pál, Szélpál Szilveszter, Bordás Barbara
Dinyés Dániel, Bordás Barbara, Szélpál Szilveszter, Göttinger Pál, Horváth István, Horák Renáta
Horváth István, Gábor Géza, Dinyés Dániel, Göttinger Pál, Szélpál Szilveszter, Erdős Attila
Erdős Attila, Töttös Roland, Göttinger Pál, Görbe Norbert, Dinyés Dániel, Kiss András, Horák Renáta, Bordás Barbara
Dinyés Dániel-interjú
A legnagyobb operákat humoros és közérthető formában ízekre szedő beszélgetős koncertsorozat ezúttal Puccini Bohémélet című remekművét elemzi a Magyar Zene Házában. Az első rész már le is ment szeptemberben, sőt az október 25-i másodikra és a november 28-i harmadikra is elfogyott már az összes jegy, így aztán igazán érdemes sietni a jegyvásárlással, annak, aki nem szeretne lemaradni a további előadásokról.
Hogyan legyen a zene és a színház mindenkié? Az Operabeavató csapata azt vallja, hogy ezen két terület egyesülése, azaz az opera, bárki számára érthetővé és élvezetessé tud válni. A nézőket az előadásokon az ötletgazda Dinyés Dániel vezeti be a zene rejtelmeibe, míg az operai próbafolyamatba Göttinger Pál rendező enged betekintést. Mindennek középpontjában az improvizáció áll, a néző előtt próbált jelenetek garantálják a szórakozást. A minden alkalommal egyedi és megismételhetetlen beavatókhoz a hazai operajátszás legelismertebb művészei társulnak. Az Operabeavatókon minden megtörténik, aminek egy hagyományos előadás során nem lenne szabad megtörténnie. A Delta Produkció rendhagyó sorozata évek óta telt ház előtt bizonyít. Az előző évadban a Bánk Bán volt terítéken a Magyar Zene Házában futó szériában, ezúttal pedig a Bohéméletről tudhatunk meg mindent nyolc részen át 2023-24 során. Az ötletgazdát, Dinyés Dánielt kérdeztük.
Az előző évad remek volt. Igazi otthonra talált ez a formátuma az Operabeavatónak itt, a Magyar Zene Házában. A közönségünk is megszerette ezt a helyet velünk együtt. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, nem csak a tartalomra, de a helyszínre vonatkozóan is.
Miért a Bohéméletre esett a választás az új évadban?
A Bohémélet ugyanolyan könnyen és jól elemezhető, mint egy Mozart-opera. Adja magát az anyag, és ugyanúgy, mint Mozartnál, a jól hallgatható felszín alatt elképesztő mélységben zajlanak a drámák. Mindegyik szereplője egytől egyig élő karakter, nincsenek sémák és közhelyek. Ugyanaz a hatásmechanizmusa, mint a Figarónak. A hétköznapi embereket, „szomszédjainkat” látjuk a színpadon, ami miatt nagyon könnyű rádöbbeni, hogy ez velünk is megtörténhet, akár meg is történt már. Ugyanígy tudtunk szeretni, ugyanilyen barátaink, vicces és tragikus élethelyzeteink vannak. A köznapiságában rejlik a művészi varázsa ennek a műnek.
Az évadban a „beavató” formátum minden előnye igazán fel tud majd ragyogni! Tele leszünk együttes jelenetekkel, amikor négy vagy öt ember bolondozik a színpadon, vagy épp állítja meg a levegőt egy drámai összhatás kedvéért. Mivel ez az opera egyben első rangú színdarab is, így rendezőileg épp ugyanolyan élvezetes, mint zeneileg. A beavatós „elmolyolás” legfényesebb perceit, óráit élhetjük meg, hiszen bármilyen irányból közelítünk a darabhoz, ugyanolyan élvezetes a próbálása. A szokásos improvizációs jelenlét most a legbátrabb formájában mutatkozhat meg, aminek okán csillagos és felhőtlen estékre számít a csapatunk.
forrás: https://zenehaza.hu
