ŠVEJK, A HÜLYÉJE, MIKVE – ÚJRA STREAMEL A TATABÁNYAI SZÍNHÁZ!

Havi kínálatukban ismét 3 előadást tekinthetnek meg a nézők, melyek ezúttal is a korábbi évadok nagy szakmai és közönségsikerei.

2021. február 12-14.

Georges Feydeau A hülyéje – bohózat

Feydeau világhírű bohózata a fehér hollóról szól, azaz a hitvesi hűségről. Természetesen nem azt állítja Feydeau, hogy ne szeretnék egymást a hitvestársak, mert nagyon is szeretik, de mit tehetnének, ha egyszer ott van a vér, ami bugyog, és folyton jön egy helyzet, amikor beüt a ménkű. Meg aztán mi köze a megcsalásnak a hitvesi szeretethez? Hát nem jól megfér egymás mellett ez a kettő? Különben is, micsoda bátorság kell egy házasságot kockára tenni, micsoda zsenialitás kell észben tartani a hazugságokat, női/férfi neveket és ép bőrrel megúszni a sorozatos in flagrantikat?

Hamvai Kornél bravúros fordítása, a Tatabányán dolgozó színészek színe-java és Göttinger Pál rendező. Velük felszerelkezve zuhanunk bele orral előre ebbe az elképesztő felfordulásba – és próbálunk meg kikecmeregni belőle.

Az előadás weboldala

2021. február 19-21.

Hadar Galron – Mikve – színmű

A mikve rituális fürdő, ahol az ortodox zsidó nők megmerítkeznek, és ezáltal megtisztulva térnek vissza otthonukba, hogy teljesítsék házastársi kötelességüket. Ám a darabbéli asszonyok, miközben testileg lemeztelenednek egymás előtt, lelkük titkait gondosan próbálják megóvni. Hiszen kell-e, lehetséges-e megkérdőjeleznünk alapértékeket, alapigazságokat, ha mindenki más hisz bennük?

De ha a hit nevében éppen magáról az emberről, az emberségről feledkezünk meg? És egyáltalán létezik olyan ember, akinek minden tette, minden tulajdonsága, minden gondolata megfelel az elvárásoknak? Ha másokat megbélyegzünk, azzal el tudjuk magunkról terelni a figyelmet?

Lehetséges-e, kell-e, merünk-e lázadni a normák ellen, ha a közösséghez való tartozásunk éppen attól függ, betartjuk-e annak szabályait? Egy közösséget valóban csak a vakhit és mások kirekesztése tud összetartani és erőssé tenni? Téthelyzetben a félelem, a szabálykövetés, a megfelelni vágyás, vagy emberségünk, igazságérzetünk erősebb?

Hadar Galron színdarabja a humánum és a szabadságvágy drámája.

Az előadás weboldala

2021. február 26-28.

Jaroslav Hašek – Spiró György – Švejk

zenés komédia, egy kis tragédiával

Josef Švejk különös fazon. Azok közül való, akiké a mennyek országa. Jézusról azt állítják, sohasem nevetett. Mint ahogy Švejk sem nevet, ő hősiesen játékos és nevetséges. Játék és élet között egyensúlyoz, védőháló nélkül. Homo ludens: az élet játékosa.

Szereti a kutyákat és bolhákkal kereskedik. Arra az esetre, ha kell egy jó kis cirkusz. Bolhacirkusz. Az egész világ. Jelképe a létnek, a valóságnak és a képzelet tragikomédiájának: bolhacirkusz, világcirkusz, világégés, háború, szerelem, szenvedély, szenvedés, halál, zene, játék. Mind-mind elemei egy századokon átívelő színházi karneválnak.

“Hát akkor háború után, este hatkor”, búcsúzik Vodička árkász Švejktől és biztosak lehetünk benne, hogy Švejk ott fogja várni a Kehelyben, az égi kocsmában, a béke szigetén, az örökkévalóság söreivel.

Az előadás weboldala

Azok a nézők, akik támogatni kívánják a színházat a járvány időszakában, az előadásokat támogatói jegy vásárlásával is megtekinthetik.

Bár a színházban jelenleg nincs mód a személyes találkozásra, a Jászai Mari Színház társulata azt reméli, az online előadások nézése közben mégis „együtt lehetünk”, és osztozhatunk azokban a feledhetetlen pillanatokban, melyeket csak a színház és a Jászai képes nyújtani.

További információkat a jaszaszinhaz.hu weboldalon, valamint a színház Facebook oldalán találnak az érdeklődők.

forrás: https://szinhaz.online/

Georges Feydeau: A hülyéje - online előadás

Fordította: Hamvai Kornél

Feydeau világhírű bohózata a fehér hollóról szól, azaz a hitvesi hűségről. Természetesen nem azt állítja Feydeau, hogy ne szeretnék egymást a hitvestársak, mert nagyon is szeretik, de mit tehetnének, ha egyszer ott van a vér, ami bugyog, és folyton jön egy helyzet, amikor beüt a ménkű. Meg aztán mi köze a megcsalásnak a hitvesi szeretethez? Hát nem jól megfér egymás mellett ez a kettő? Különben is, micsoda bátorság kell egy házasságot kockára tenni, micsoda zsenialitás kell észben tartani a hazugságokat, női/férfi neveket és ép bőrrel megúszni a sorozatos in flagrantikat?

Hamvai Kornél bravúros fordítása, a Tatabányán dolgozó színészek színe-java és Göttinger Pál rendező. Velük felszerelkezve zuhanunk bele orral előre ebbe az elképesztő felfordulásba - és próbálunk meg kikecmeregni belőle.

Szereplők

Crépin Vatelin Kardos Róbert

Lucienne, a felesége Major Melinda

Edmond Pontagnac Dévai Balázs

Mme Pontagnac Bakonyi Csilla

Rédillon Schruff Milán

Narcisse Soldignac Kaszás Mihály

Maggie, a felesége Lass Bea

Armandine Danis Lídia

Pinchard, veterán katonaorvos Honti György

Mme Pinchard Pálfi Kata

Gérome Végh Péter

Victor Juhász Levente

Clara Kaprielian Alexa

Felügyelő Maday Gábor

Igazgató Maróti Attila

Charlotte Tóth Rita

Alkotók

Díszlet Bátonyi György

Jelmez Kovalcsik Anikó

Mozgás Elek Ányos

Dramaturg Perczel Enikő

Rendező Göttinger Pál

Művészeti munkatársak

Súgó Fábián Ilona

Ügyelő Laczkó Edit

Rendezőasszisztens Megay Nóra

Az előadást 14 éven felülieknek ajánljuk

JEGYVÁLTÁS ÉS TOVÁBBI RÉSZLETEK ITT.

Dévai Balázs és Kardos Róbert február 14-én a Jászai Klubszínpadán

A Jászai arcai - III. kép — Dévai Balázs és Kardos Róbert február 14-én a Jászai Klubszínpadán

A Jászai Mari Színház weboldalán évek óta olvashatók azok az interjúk, melyek a „Hónap arca”, illetve a 25. évadban „A Jászai arca” címen színházunk művészeit mutatják be vagy ismertetik meg még jobban nézőinkkel. A jubileumi évad és a Jászai Mari Színház első társulatának megalakulása alkalmából úgy gondoltuk, „A Jászai arcai” címmel beszélgetéssorozatot indítunk, melyre sok szeretettel várjuk nézőinket!

Ajánljuk ezt a beszélgetéssorozatot mindazoknak, akik nem csak színpadi szerepeikben kíváncsiak a Jászai Mari Színház társulatának tagjaira. Töltsenek el egy kellemes órát művészeink társaságában, legyenek részesei egy egy olyan beszélgetésnek, ahol életükről, pályájukról, szerepeikről mesélnek „A Jászai arcai”! A beszélgetőtárs Illyés Roland.

„A Jászai arcai” sorozat III. képében Dévai Balázzsal és Kardos Róberttel találkozhatnak az érdeklődők február 14-én 17 órakor a Jászai Klubszínpadán A tribádok éjszakája előadását megelőzően.

Kérjük, ne felejtsék el, hogy a beszélgetés ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött! Regisztrálni a Jászai Mari Színház szervezési osztályán, illetve jegypénztárában a beszélgetést megelőző nap 16 óráig lehet.

Nagyon sok szeretettel várjuk Önöket a Jászai Mari Színház Klubszínpadán!

http://www.jaszaiszinhaz.hu/program.php?id=40

Elmaradnak A hülyéje előadásai

2015. január 30.

Tájékoztatjuk kedves Nézőinket, hogy A hülyéje 2015. január 30-i, 19 órakor kezdődő (Bánffy bérletes) előadása, valamint 2015. január 31-i, 19 órakor kezdődő (bérletszünetes) előadása betegség miatt elmarad.

A január 30-i (Bánffy bérletes) előadás pótlására február 6-án, pénteken 19 órakor kerül sor.

A január 31-i (bérletszünetes) előadás pótlására február 7-én, szombaton 15 órakor kerül sor.

Az egyes előadásokra szóló jegyek és bérletek érvényesek a pótelőadásokra.

További információkért, kérjük, keressék a színház szervezési osztályát vagy a jegypénztárat.

forrás: http://jaszaiszinhaz.hu/

Mozaik - A Tatabányai TV magazinműsora - A hülyéje

A hülyéje Tatabányán

Takács Erzsébet

A régi közhely, hogy a bohózatban a poénok valódi helyét a közönség találja meg, igaz – mondta az A hülyéje című előadásról Göttinger Pál rendező. A január 17-én a tatabányai Jászai Mari Színház – Népházban bemutatott darabot jól fogadta a közönség.

Gyakran játszott műfajhoz nyúlt vendégrendezőként Göttinger Pál, amikor kevesebb, mint egy éve elfogadta a felkérést, hogy rendezze meg az A hülyéje című bohózatot. A darab nem újdonság itthon, és új fordítása is látható volt már Kaposváron, Egerben, Budapesten több helyen, Szegeden és Szombathelyen, illetve egy másik, Mohácsi-féle változatban Kecskeméten is. Göttinger Pál azonban nem kívánt egyik elődjéhez sem igazodni. A darab rendezését azért vállalta el, mert nagyon szereti a bohózatot, bár kimondottan a műfajban még nem rendezett, ezért ez egyúttal kihívást is jelentett a számára. Csupán színészként találkozott a műfajjal: a Telefondoktor című, hasonló lüktetésű monodrámában játszik a Thália Színházban.

„Sok meglepetés szakmai szemmel nincs a darabban, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű lenne – pont hogy ettől sokkal nehezebb. A bohózatban tulajdonképpen kevesebb a színészi-rendezői kapaszkodó, mint a vígjátékban, hiszen a szereplők nem mennek át jellemfejlődésen, és valódi, nagy változások a történetben sem köveznek be, valamint olyan tapasztalatokat sem gyűjtenek a figurák, amelyek a jövőben segíthetik döntéseiket, a bonyodalmak egymást követő gyors megoldásainál nem tekint messzebbre a történet, nem tudhatjuk, mi történik majd a szereplőkkel a következő napon. A füllentések miatt azonban sokkal több figyelem irányul a színészi játékra, a közönség empátiával kezd közeledni a szereplők felé, drukkol nekik, hogy megszégyenülés nélkül jussanak ki a színpadról. A mi előadásunk legmeghatározóbb tulajdonsága az, hogy Magyarország egyik legfiatalabb társulata adja elő. Ez egy új társulat ugyanis Tatabányán, most alakulnak ki az egymás közti szabályaik” – mondta Göttinger Pál. „A tempó mellett gyors egyéni döntéseket is igénylő műfajról van szó, ami valami teljesen újat jelentett a számomra, ezért is volt kedvem ahhoz, hogy elvállaljam a feladatot. A darab legfőbb érdekessége a ritmusa, irdatlan szövegmennyiséget kell magukévá tenniük a színészeknek, és a humorérzékük szégyenlősebb tartományait mozgásba hozni, olyan ez, mintha valakinek a fürdőszobai éneklést kellene színpadra cserélnie” – árulta el a rendező. Ráadásul fontos, hogy a színészek egymással is összhangba kerüljenek, hiába jó egy poén, a magas labdát nem csak le kell ütni, ahhoz valakinek jól fel is kell adnia. És ha ez még nem lenne elég, a teljes darab alatt pánikot kell játszani, ezt pedig ügyesen kell eltalálni. Meg kell tanulni ezt a felfokozott érzelmi állapotot elegánsan kezelni, könnyedén kell venni, hogy mindig történik komplikáció. „Régi közhely, hogy a bohózatban a poénok valódi helyét a közönség találja meg” – jellemezte röviden a rendező, mennyire fontos a színészek és a közönség összhangja is.

Göttinger Pál a jövőről elmondta, szó van arról, hogy ismét hívják rendezni, aminek nagyon örülne, hiszen nagyon tetszett neki a tatabányai rendezői munka. A rendezések mellett számos feladattal büszkélkedhet: a Pesti Magyar Színiakadémián vizsgaelőadást készít a végzősöknek, részt vesz a pécsi Europa Cantaton, ahol A kis kéményseprő című, fiataloknak szóló operaklasszikuson fognak dolgozni 8 napig gyerekekkel egy műhelymunka keretében, 2009 óta pedig folyamatosan részt vesz az Ördögkatlan Fesztivál szervezésében is.

„Feydeau világhírű bohózata a fehér hollóról szól, azaz a hitvesi hűségről. Természetesen nem azt állítja Feydeau, hogy ne szeretnék egymást a hitvestársak, mert nagyon is szeretik, de mit tehetnének, ha egyszer ott van a vér, ami bugyog, és folyton jön egy helyzet, amikor beüt a ménkű. Meg aztán mi köze a megcsalásnak a hitvesi szeretethez? Hát nem jól megfér egymás mellett ez a kettő? Különben is, micsoda bátorság kell egy házasságot kockára tenni, micsoda zsenialitás kell észben tartani a hazugságokat, női/férfi neveket és ép bőrrel megúszni a sorozatos in flagrantikat?” – olvasható a színház holnapján. Tatabányán Hamvai Kornél bravúros fordításában köszön vissza az elképesztő felfordulás.

Tíz-tizenegy előadást érhet meg ebben az évadban az előadás, a bérletek száma miatt ugyanis ennyi jut egy fél évadra, a színház kínálatába ezen felül két-három bérletszünetes előadás fér bele. Tervezik azonban, hogy a nyáron Tatabánya után máshol is bemutatják a darabot, a díszletet eleve könnyen szállíthatóvá tervezték.

Tatabányán az A hülyéje mellett számos további bemutatóval kedveskedtek a közönségnek ebben a színházi évadban: színre került a Jászai Mari Színházban A padlás, az egy színpadi próba történetét bemutató A tribádok éjszakája, a Vízkereszt, vagy amit akartok, és hamarosan jön Csehov Sirálya és a Mikve című darab, melyet a színház oldalán a humánum és a szabadságvágy drámájaként aposztrofálnak.

forrás: http://www.kultura.hu/

A hülyéje - a Szigetköz Fotóműhely képei

A hülyéje - Szvatek Péter képei

Mindennapi hazugságaink

Interjú Göttinger Pállal A hülyéjéről a 24 órában

Általános emberi jellemhibákról is beszél Feydeau darabja

Ma este mutatják be a Jászai Mari Színházban Georges Feydeau A hülyéje című bohózatát. Bár a darab egy szerelmi sokszög sorozatos hazugságainak következményeit meséli el, a mindennapos apró füllentésekben, csúsztatásokban az is magára ismerhet, aki nem került még efféle szituációba – mondja Göttinger Pál, a darab rendezője.

A rendezőnek mi jelenti a kihívást egy olyan habkönnyű bohózat színrevitelében, mint amilyen A hülyéje?

Nekem eddig ez az egész repertoáromból hiányzott, nem csináltam még bohózatot. Játszottam már hasonló műfajú darabban – a Telefondoktorban a Thália Színházban –, de az egy monodráma, így egészen másfajta kihívást jelent, mint Feydeau bohózata. Ez a tempón múló, irgalmatlanul gyors döntéseket igénylő műfaj számomra teljesen új, többek között ezért is volt kedvem elvállalni a Jászai felkérését.

Mitől számít különlegesnek egy efféle darab?

A bohózat egy picit más, mint a vígjáték. Nem egyszerűen szórakoztató színdarab: a bohózatnál fontos, hogy az egyes szereplőknek nincs jellemfejlődése, a történet során valójában nem oldódik meg semmi. Egy ilyen műben minden szereplő úgy megy ki a harmadik felvonás végén, mint ahogy bejött az elsőn. Nem változik semmi, csak ott, aznap egy csomó bonyodalmat sikerült megoldaniuk. Valójában nem lehet tudni, hogy utána mi lesz. A néző azzal jön ki a színházból, hogy „jó, ezt a megcsalási ügyet most sikerült elintézni, de holnap mi fog történni?” A bohózat nem foglalkozik ezzel, csak azzal, hogy akkor és ott, azt az egyetlen jelenetet sikerüljön megoldani. Egy példa: valaki hazudott valakinek, lebukott, a kérdés az, hogy hogyan dumálja ki magát – miután ez sikerül, rögtön jön a következő szituáció. Ilyen gyors megoldásokon alapszik az egész műfaj.

Szóval a szórakoztató felszín alatt nincs is semmi más?

Nem azt mondom, hogy nincs más, sőt! Mivel a színjátszással kapcsolatos általános terhek le vannak véve rólunk, rengeteg dolog sokkal jobban láthatóvá válik. Furcsa módon az történik, hogy a néző azonosulni kezd a szereplőkkel, elkezdi magát felismerni a pici füllentésekben, apró csúsztatásokban, és ettől sokkal empatikusabban kezdi figyelni az eseményeket. Fel van mentve egy csomó minden alól azért, mert látszólag ilyen kicsi a tét. Ennek köszönhetően pedig nagyon szuper dolgokat lehet eljátszani. Feydeau fantasztikus emberismerő: nagyon élesek a darab megfigyelései, nagyon jól látszik benne az, hogy milyen vacakul viselkedünk egymással a mindennapi emberi kapcsolatainkban. Persze, ezek a dolgok borzasztóan fel vannak nagyítva az előállított szélsőséges helyzetekben, de mégis értjük, miről van szó. Tökmindegy, hogy ez egy megcsalásos dráma, és hogy nem biztos, hogy mindannyian átestünk már ilyen helyzeteken. Ha arra a kérdésre füllentünk, hogy „hová tetted a slusszkulcsot?”, tulajdonképpen egy ugyanilyen szintű problémával találkozunk. Ez a darab egy olyan napról szól, amikor egyetlen füllentés sem működik, minden „beborul”.

Akkor mégis mi mozgatja a szereplőket, hogy egyre mélyebbre süllyedjenek a saját hazugságaikban?

Csak a megszégyenüléstől félnek. Nem tartanak attól, hogy a házasságuk összeomlik, vagy hogy az életük nem elég teljes és ezért valami plusz kalandot keresnek – nincs semmi ilyesmi magasztos szándékuk. Abban a pillanatban, hogy nincs veszély, hogy nem kell a megszégyenüléstől félniük, újra keresni kezdik az ilyen helyzeteket. És amikor végre megtalálták, akkor próbálják megoldani őket. Valami nyughatatlanság, zsizsgés van a darab „hőseiben”.

Ez a vonásuk sokunk számára ismerős lehet – saját tapasztalatból.

Hogyne. Amikor nem történik semmi, az nemcsak a színdarabban zavarja az embereket, hanem a valóságban is. Akkor inkább történjen valami. Feydeau-ban van némi rosszindulat, nála mindenki hazudik, mindenki füllent. Egyáltalán nincsenek ártatlan szereplői, áldozatai a darabnak. Itt mindenki nyakig benne van. De ez is ismerős lehet: amikor mi éljük az életünket, mi sem kizárólag áldozatként gondolunk magunkra. Sőt, azt hisszük, hogy rajtunk múlnak a dolgok. Aztán kiderül, hogy egyáltalán nem vagyunk képesek kontroll alatt tartani semmit, se a saját életünket, másokét meg pláne nem.

Reichert Gábor

Az interjú megjelent a 24 óra című napilapban.

forrás: http://jaszaiszinhaz.hu/

A hülyéje - a színészek videóajánlója

Az Oxygen videója a Hülyéjéről

A hülyéje - előadásfotók

A hülyéje - egyperces trailer

A hülyéje - videóinterjú

„Játszani kell, vastag ecsetvonásokkal”

Interjú Major Melindával és Bakonyi Csillával A hülyéjéről a 24 órában

Feydeau bohózatában mindenki azt hiszi, hogy megcsalja a másik, és végül semmi nem történik.

Mindenki meg akarja csalni a párját, de végül az összes próbálkozás kudarcba fullad – dióhéjban így lehetne összefoglalni a Jászai Mari Színház szombati bemutatójának történetét. A női főszereplők, Bakonyi Csilla és Major Melinda szerint Georges Feydeau A hülyéje című bohózatát a nézői reakciók is nagyban befolyásolhatják.

Semmi nem jön össze a darab szereplőinek: sem a hazugságok, sem az eltervezett félrelépések...

Major Melinda: Az én szereplőm, Lucienne nem hiszi el, hogy a férje megcsalja. Olyannyira nem, hogy bizonyítékot akar arra, hogy a párja tilosban jár. Amikor azt hiszi, hogy megkapja a bizonyítékot, elhatározza, hogy viszontcsalja a férjét, de végül képtelen lesz rá.

Bakonyi Csilla: De az is félreértés, hogy bizonyítékot szerez. Hiszen valójában senki nem csal meg senkit, viszont mindenki törekszik rá. Jó bohózati alap ez az összevisszaság: mindenki azt hiszi, hogy félrelép a másik, és végül semmi nem történik. Ez nagyon vicces szituációkat szül.

Ugyanakkor nem lehet egyszerű valódi átéléssel eljátszani ezeket a szituációkat.

M. M.: A látszat ellenére iszonyúan nehéz ez a műfaj, mert nagyon szélsőséges lelkiállapotokat kell benne nagyon őszintén ábrázolni. A hülyeségeket ugyanolyan átéléssel kell közvetíteni, mint a valós gondolatokat. Ez nehéz feladat.

B. Cs.: Igen, ez a furcsa benne, megtalálni azt az irányvonalat, amit mindannyian követni tudunk, ami mindannyiunk számára természetes.

Mi lehet a titka a jó bohózatnak?

M. M.: Ritmus, ritmus, poén, ritmus, ritmus, poén – nagyjából így épül fel A hülyéje. Nem áll rá olyan könnyen az ember agya, mint mondjuk egy drámára, aminek a próbafolyamata úgy kezdődik, hogy elemzünk: ki kicsoda, honnan jött, kivel milyen a viszonya. Hát itt nincs ilyen, itt történnek a dolgok. Játszani kell, vastag ecsetvonásokkal.

B. Cs.: Ennél a bemutatónál nagyon komoly szerepük lesz a nézőknek, mert ebbe a ritmusba ők is bele fognak szólni. Most még csak találgatjuk, hogy hol fognak nevetni, hol kell kivárni, hogy ne törjön meg a darab ritmusa. Mindig érdekes a nézőkkel való első találkozás, de ezúttal különösen az lesz.

Az előadás színlapja szerint A hülyéje „a fehér hollóról szól, azaz a hitvesi hűségről”. Tényleg ennyire rossz lenne a helyzet?

B. Cs.: Szerintem nem, legalábbis nagyon reménykedem benne.

M. M.: Én hiszem, hogy nem fehér holló, hiszek a család szentségében. Ez nem naivitás, így érzek és kész.

Reichert Gábor

Az interjú megjelent a 24 óra című napilapban

forrás: http://jaszaiszinhaz.hu/

„A szerelem a parfüm, a házasság a kétségbeesett kapkodás”

Interjú Dévai Balázzsal és Kardos Róberttel A hülyéjéről a 24 órában

Szombat este mutatják be Georges Feydeau klasszikus bohózatát a Jászai Mari Színházban.

Évtizedes cimborák, egyikük mégis a másikuk felesége után „kotorászik”. Persze, a megcsalni készült férjet sem kell sajnálni, neki is megvannak a maga stiklijei. A Jászai Mari Színház szombaton debütáló darabjának, Georges Feydeau A hülyéje című bohózatának férfi főszereplőivel – Dévai Balázzsal és Kardos Róberttel – beszélgettünk.

Mennyiben más egy bohózati szerep, mint egy hagyományos vígjátéki alakítás?

Kardos Róbert: Csak azt tudom, hogy itt is emberek vannak, akik helyzetekbe kerülnek, pontosabban helyzetekbe sodorják magukat. Ezeket próbálják megoldani különféle módokon, nemritkán önhazugság árán. Például az én karakterem esetében: egy kedves, jó cimborámról egy pillanat alatt megtudom, hogy kotorászik a feleségem után. Tizedmásodpercig belegondolok, aztán úgy döntök, hogy nem foglalkozom ezzel, mindenkinek jobb lesz így. Talán a sebesség, ami sokkal felfokozottabb egy bohózatban. Ez a sebesség viszont nem sokban különbözik attól, ahogy az életben kell döntenünk dolgokról. Nonsalansszal átugrunk egy-egy problémát, amin ha leragadnánk, napokat kellene gondolkodnunk, vagy esetleg megakadna rajta az életünk, ha egy pillanatra is komolyan vennénk.

Dévai Balázs: Az én figurám üldözi Robi figurájának feleségét, akit az egész darab során szeretne megkapni. Ez különböző okok miatt valahogy mindig meghiúsul, és Pontagnac sosem jut el a győzelemig. Holott győztesként lép színre és a végsőkig kitartó, biztos tudatában annak, hogy fáradozásait végül siker koronázza. De valahogy minden a legrosszabbul sül el a számára.

Miért törekednek a szereplők ennyire a hűtlenségre?

D.B. Alapvetően a társadalom jómódú rétegéhez tartoznak, a fellelhető élvezetek irányába mozdulnak és így próbálják fűszerezni mindennapjaikat. Ez a folyamatos férfi-női flört vonul végig az életükön – legalábbis addig, amíg tehetik. Magát a házasság intézményét is erősen kikezdi Feydeau darabja. Van egy szép szövegrészem, ami összefoglalja, miről van szó: „A szerelem, Madame – maga a parfüm. Esszencia. A házasság meg a kétségbeesett fújkodás vele. Hogy elnyomjuk a szagokat.” Ez nagyon jellemző arra a miliőre, amelyet a darab megjelenít.

Hogyan lehet azonosulni ezekkel a figurákkal?

K. R. Mindig eszembe jut egy képzőművész ismerősöm, aki azt mondta egy performansz után: az a lényeg, hogy komolyan kell venni. Nem halálosan komolyan, csak annyira, mint egy vakbélgyulladást.

Reichert Gábor

Az interjú megjelent a 24 óra című napilapban.

forrás: http://jaszaiszinhaz.hu/

A hülyéje - plakát

A hülyéje - videó az olvasópróbáról

A hülyéje - képek az olvasópróbáról

GEORGES FEYDEAU: A HÜLYÉJE

bohózat 

Crépin Vatelin  Kardos Róbert 

Lucienne, a felesége  Major Melinda 

Edmond Pontagnac  Dévai Balázs 

Mme Pontagnac  Bakonyi Csilla 

Rédillon  Schruff Milán 

Narcisse Soldignac  Kaszás Mihály 

Maggie, a felesége  Lass Bea 

Armandine  Danis Lídia 

Pinchard, veterán katonaorvos  Honti György 

Mme Pinchard  Pálfi Kata 

Gérome  Végh Péter 

Victor  Juhász Levente 

Clara  Kaprielian Alexa 

Felügyelő  Maday Gábor 

Igazgató  Maróti Attila 

Charlotte  Tóth Rita

Fordította: Hamvai Kornél

Díszlet: Bátonyi György

Jelmez: Kovalcsik Anikó

Dramaturg: Perczel Enikő
Mozgás: Elek Ányos

Rendező: Göttinger Pál

Feydeau világhírű bohózata a fehér hollóról szól, azaz a hitvesi hűségről. Természetesen nem azt állítja Feydeau, hogy ne szeretnék egymást a hitvestársak, mert nagyon is szeretik, de mit tehetnének, ha egyszer ott van a vér, ami bugyog, és folyton jön egy helyzet, amikor beüt a ménkű. Meg aztán mi köze a megcsalásnak a hitvesi szeretethez? Hát nem jól megfér egymás mellett ez a kettő? Különben is, micsoda bátorság kell egy házasságot kockára tenni, micsoda zsenialitás kell észben tartani a hazugságokat, női/férfi neveket és ép bőrrel megúszni a sorozatos in flagrantikat?

Hamvai Kornél bravúros fordítása, a Tatabányán dolgozó színészek színe-java és Göttinger Pál rendező. Velük felszerelkezve zuhanunk bele orral előre ebbe az elképesztő felfordulásba - és próbálunk meg kikecmeregni belőle.