Simon Réka Zsuzsanna Pajzsika, Pimpó és az Ezerjó Lovagrend című művével nyerte el idén a Csukás István-díjat, amelynek pályázatára még be nem mutatott gyerekszíndarabokkal lehetett nevezni. A budapesti Mesemúzeumban tartott április 7-ei díjátadón Őze Áron, az elismerés alapítója elmondta: az idei kiírásra 24 szerző 30 gyerek- és ifjúsági műve érkezett.
Az alkotások közül csak kevés felelt meg a díj kuratóriuma által felállított szempontrendszernek, ezért ebben az évben csak egy művet díjaztak - tette hozzá. A nyertes alkotás lehetőséget kap arra, hogy egy rendezővel és egy dramaturggal közös műhelymunka után bemutassák a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában. A szerző a Herendi Porcelán által készített díjat és oklevelet is kapott, amelyeket külföldi tartózkodása miatt szerkesztője vett át helyette.
Őze Áron bejelentette: jövőre kibővítik a pályázatot és nemcsak új, hanem már bemutatott darabokkal is lehet majd nevezni. Ennek oka, hogy a jó, de csak lokálisan ismert darabok országos ismertséget szerezhessenek.
Csukás István író, a díj névadója hangsúlyozta, hogy a mai magyar irodalmi közvélemény nem kezeli megfelelő helyen és rangon a gyerekirodalmat, pedig gyerekkorban kell megalapozni azt, hogy valaki felnőttként irodalmat, színházat, kultúrát értő és szerető ember legyen.
A munkákat elbíráló zsűri tagjai Kiss-Péterffy Márta, Balassa Eszter, Sipos Imre, Balatoni Mónika, Csekő Krisztina, Balázs Ágnes, Berg Judit, Perczel Enikő, Böszörményi Gyula, Göttinger Pál, Jeney Zoltán és Őze Áron, a kuratórium elnöke a névadó Csukás István. A díjátadón a tavalyi nyertes művekből készült kiadványokat is bemutatták, amelyek a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően jelenhettek meg nyomtatásban.
Forrás: MTI / http://www.kultura.hu/
Címkék:
csukás-díj
A Csukás István-díjban idén részesülő szerzők neveit és műveik címét az április 7-én a Mesemúzeumban tartandó díjátadó ünnepségen hozzák nyilvánosságra.
„A jövő egy méternél kezdődik”- mondta Csukás István a 2015 áprilisában tartott első Csukás István-díjátadó ünnepségen a Mesemúzeumban, s ez a mondat vált szlogenjévé az immár második évadját hirdető díjnak.
2016. január 31-ig, a második pályázati kiírás benyújtási határidejéig 30 pályamű érkezett 24 szerző tollából a kuratórium tagjaihoz, akik ez év április 1-jén hozzák meg döntésüket a nyertes műveket illetően.
Az immáron második évadát hirdető Csukás István-díj pályázatra a beérkezési határidőig 24 szerzőtől 30 nagyszínpadi gyermek-és ifjúsági mű érkezett a CSID kuratóriumához.
Az ország minden pontjáról jelentkeztek színdarabokkal, amelyek egy része már megírt fiókban hevert művek voltak, másfelől pedig akadtak szerzők, akik csak a Csukás István-díj miatt ragadtak tollat.
A díjazott művekről a kuratórium április 1-jén hozza meg a döntést. A nyertes színdarabok címét, valamint szerzőjük nevét pedig a díjátadónak immáron második alkalommal otthont adó Mesemúzeumban tartandó április 7-i ünnepségen hirdeti ki.
Ahogy Őze Áron, a díj alapítója korábban elmondta a Csukás István-díj küldetésének tartja nagyszínpadi gyermekelőadások alapjául szolgáló új magyar írások megrendelését és fejlesztését. Az elismerés megalapításának célja pedig, hogy a gyermekszínházi terület szakmai kommunikációját elősegítése, lokális, nívós műhelyek munkáit megismerje, valamint ezen helyeket bemutassa és beemelje az országos körforgásba, s hogy a ma olyan rendkívül aktív gyerekirodalom képviselőit a gyermek-és ifjúsági színpadi művek megírására sarkallja.
„A díj egy meghívásos pályázat nyertesét illeti, az elismerésen felül pedig fontos ambíciónk, hogy a nyertes műveket hozzásegítsük egy nagyszínpadi bemutatóhoz. Ám legfőbb célunk, hogy egy olyan darab-cserekereskedelmet generáljunk, ami az ifjúsági és gyerekirodalommal foglalkozó színházi szakemberek, intézmények, műhelyek számára gyakorlati hasznot jelent.”– fejtette ki Őze Áron.
A kuratórium tagjai: Kis-Péterfy Márta, Balassa Eszter, Sipos Imre, Balatoni Mónika, Csekő Krisztina, Balázs Ágnes, Berg Judit, Perczel Enikő, Böszörményi Gyula, Göttinger Pál, Jeney Zoltán, Őze Áron. A kuratórium elnöke a díjnak nevét is adó Csukás István.
A közelmúltban a Csukás István-díj mögé állt a Meritum Arts Management Kft is, akik művészek és művészeti produkciók menedzselésével foglalkozó cégként látják el a díj működtetésével járó pénzügyi és jogi menedzsment feladatokat. Emellett a 2015-ös év végén a Herendi Porcelán is csatlakozott a kitüntetéshez, akik egyedi tervezésű díjakat készítenek a nyertes pályázóknak és mindezeken felül a 2016. évi Csukás István-díj átadási ünnepségének megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága is támogatásban részesítette.
És: „Hogyan kell írni a gyerekeknek? Úgy kell nekik írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban.” Csukás István
forrás: http://mizuscafe.hu/
Címkék:
csukás-díj
Január 31-ig, a második pályázati kiírás benyújtási határidejéig 30 pályamű érkezett 24 szerző tollából a kuratórium tagjaihoz, akik április 1-jén hozzák meg döntésüket a nyertes műveket illetően.
„A jövő egy méternél kezdődik”- mondta Csukás István a 2015 áprilisában tartott első Csukás István-díjátadó ünnepségen a Mesemúzeumban, s ez a mondat vált szlogenjévé az immár második évadját hirdető díjnak. 2016. január 31-ig, a második pályázati kiírás benyújtási határidejéig 30 pályamű érkezett 24 szerző tollából a kuratórium tagjaihoz, akik ez év április 1-jén hozzák meg döntésüket a nyertes műveket illetően. Az elismerésben részesülő szerzők neveit és műveik címét azonban az április 7-én a Mesemúzeumban tartandó díjátadó ünnepségen hozzák nyilvánosságra.
Az immáron második évadát hirdető Csukás István-díj pályázatra a beérkezési határidőig 24 szerzőtől 30 nagyszínpadi gyermek-és ifjúsági mű érkezett a CSID kuratóriumához. Az ország minden pontjáról jelentkeztek színdarabokkal, amelyek egy része már megírt fiókban hevert művek voltak, másfelől pedig akadtak szerzők, akik csak a Csukás István-díj miatt ragadtak tollat. A díjazott művekről a kuratórium április 1-jén hozza meg a döntést. A nyertes színdarabok címét, valamint szerzőjük nevét pedig a díjátadónak immáron második alkalommal otthont adó Mesemúzeumban tartandó április 7-i ünnepségen hirdeti ki.
Ahogy Őze Áron, a díj alapítója korábban elmondta a Csukás István-díj küldetésének tartja nagyszínpadi gyermekelőadások alapjául szolgáló új magyar írások megrendelését és fejlesztését. Az elismerés megalapításának célja pedig, hogy a gyermekszínházi terület szakmai kommunikációját elősegítése, lokális, nívós műhelyek munkáit megismerje, valamint ezen helyeket bemutassa és beemelje az országos körforgásba, s hogy a ma olyan rendkívül aktív gyerekirodalom képviselőit a gyermek-és ifjúsági színpadi művek megírására sarkallja. „A díj egy meghívásos pályázat nyertesét illeti, az elismerésen felül pedig fontos ambíciónk, hogy a nyertes műveket hozzásegítsük egy nagyszínpadi bemutatóhoz. Ám legfőbb célunk, hogy egy olyan darab-cserekereskedelmet generáljunk, ami az ifjúsági és gyerekirodalommal foglalkozó színházi szakemberek, intézmények, műhelyek számára gyakorlati hasznot jelent.”- fejtette ki Őze Áron.
A kuratórium tagjai: Kis-Péterfy Márta, Balassa Eszter, Sipos Imre, Balatoni Mónika, Csekő Krisztina, Balázs Ágnes, Berg Judit, Perczel Enikő, Böszörményi Gyula, Göttinger Pál, Jeney Zoltán, Őze Áron. A kuratórium elnöke a díj nevét adó Csukás István.
A közelmúltban a Csukás István-díj mögé állt a Meritum Arts Management Kft is, akik művészek és művészeti produkciók menedzselésével foglalkozó cégként látják el a díj működtetésével járó pénzügyi és jogi menedzsment feladatokat. Emellett a 2015-ös év végén a Herendi Porcelán is csatlakozott a kitüntetéshez, akik egyedi tervezésű díjakat készítenek a nyertes pályázóknak és mindezeken felül a 2016. évi Csukás István-díj átadási ünnepségének megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága is támogatásban részesítette.
„Hogyan kell írni a gyerekeknek? Úgy kell nekik írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban.” /Csukás István/
Ennek a szövegnek a forrása a színház.hu oldal.
Címkék:
csukás-díj
Az Őze Áron alapította elismerés kibővült kurátori tagsága ez év novemberében írta ki újabb pályázatát nagyszínpadi gyermek-és ifjúsági darabok bemutatására. A díjnak ez alkalomból elkészült a honlapja is, amelyen fellelhetők az első pályázatra érkezett darabok válogatása.
„A CSID (Csukás István-díj) küldetésének tartja nagyszínpadi gyermekelőadások alapjául szolgáló új magyar írások megrendelését, fejlesztését, s ezért alapítottuk meg az elismerést 2014 őszén. A díj kurátori tagsága fontosnak tartotta, hogy az újabb pályázatot akkor írja ki, amikor elkészül a műveket katalogizálva bemutató honlap.”- mondtaŐze Áron, a díj alapítója. Az első meghirdetett pályázatra 33 pályamű érkezett, amelyek közül ez év áprilisában három mű szerzőjének adták át az elismerést a Mesemúzeumban tartott díjátadó ünnepségen. A díjat Dóka PéterSajtkirály című műve, Gődény Balázs Mesélj mesét! című műve, valamint Mikó Csaba Kövérkirály című műve nyerte el. A nyertes művek és a díjjal kapcsolatos legfrissebb hírek mellett a beérkezett írások válogatása katalogizálva olvasható a www.csukasistvandij.hu webcímen.
Az elismerés megalapításának célja, hogy a gyermekszínházi terület szakmai kommunikációját elősegítése, lokális, nívós műhelyek munkáit megismerje, valamint ezen helyeket bemutassa és beemelje az országos körforgásba, s hogy a ma olyan rendkívül aktív gyerekirodalom képviselőit a gyermek-és ifjúsági színpadi művek megírására sarkallja. „A díj egy meghívásos pályázat nyertesét illeti. Az elismerésen felül fontos ambíciónk, hogy a nyertes művet hozzásegítsük egy nagyszínpadi bemutatóhoz. De legfőbb célunk, hogy egy olyan darab-cserekereskedelmet generáljunk, ami az ifjúsági és gyerekirodalommal foglalkozó színházi szakemberek, intézmények, műhelyek számára gyakorlati hasznot jelent.”- fejtette ki Őze Áron.
Az első évadra beérkezett művek sikerrel élnek tovább. A 2015-ös Csukás István-pályázat egyik díjnyertes pályaművével, Mikó Csaba Kövérkirály című gyerekdarabjával az Országos Katolikus Rádió Alapítvány nyert támogatást a 2015-ös Cserés Miklós rádiójáték pályázatán. A Kövérkirályt rádióra alkalmazta: Mikó Csaba, Perczel Enikő és Varga Andrea, aki rendezője is a Magyar Katolikus Rádióban a tervek szerint 2016-ban elhangzó rádiójátéknak. Mikó Csaba mesejátékát a jövő évben a Békéscsabai Jókai Színház társulata is bemutatja.
„Emellett pedig túl vagyunk az első bemutatón, Laczkfi János Az öregpokróc című tanmeséjét az Aranytíz Művelődési Ház színpadán mutattuk be a rendezésemben 2015 októberében.”- mesélte Őze Áron. A színész, rendező a díjjal kapcsolatban beszámolt a kuratóriumi tagok bővüléséről is. „ Ebben az évadban csatlakozott hozzánk Kis-Péterfy Márta, költőnő és az Alma Együttes dalszövegírója, Balassa Eszter dramaturg, Sipos Imre, színművész, Balatoni Mónika, dramaturg és Csekő Krisztina, irodalmár.” Az eddigi tagok: Balázs Ágnes, Berg Judit, Perczel Enikő, Böszörményi Gyula, Göttinger Pál, Jeney Zoltán, Őze Áron. A kuratórium elnöke és a díjnak nevét is adó Csukás István.
Az idei évben a Csukás István-díj mögé állt a Meritum Arts Management Kft is, akik művészek és művészeti produkciók menedzselésével foglalkozó cégként látja el a díj működtetésével járó pénzügyi és jogi menedzsment feladatokat. „Fölállt egy marketing csapat is, amely elősegíti, hogy anyagi és pedagógiai hátteret tudjuk biztosítani a díjnak. Rendezvények lebonyolításában, a díjátadó illő megszervezésében és kiadványok megszületésében nyújtanak segítséget. Terveink között szerepel, hogy a három díjazott művet egy szakmai plénum előtt megrendezett felolvasó színházi esten is bemutassuk.„- mesélte Őze Áron.
A kulturális intézményekhez, kiadókhoz, konkrét szerzőkhöz és dramaturgokhoz érkező pályázati felhívásra 2016. január 31-ig várják a műveket. A díjátadó ünnepséget 2016 áprilisában tartják a Mesemúzeumban.
„Miért kell foglalkozni, miért kell írni a gyerekeknek?
Kodály mondta, hogy abból lesz a jövő közönsége, akit megtanítanak rá.
Einstein meg azt mondta, ha azt akarod, hogy intelligens legyen a gyereked, olvass neki sok mesét. Ha azt akarod, hogy még intelligensebb legyen, olvass neki még több mesét.
És hogyan kell írni nekik? A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban.”
/Csukás István/
forrás: http://szinhaz.hu/
Címkék:
csukás-díj
Szokták kérdezni, hogy mi haszna van a gyerekkönyveknek, gyerekirodalomnak? Nem szeretem ezt a kérdést, mert ha már valakiben felmerül, nagy baj van.
Négy éves kisfiam az elmúlt télen köhögő rohamot kapott egy éjjel. Ahogy a kruppnál szokás, kiültünk az erkélyre, sapkában, kabátban, takarókba bugyolálva. Már negyed órája ültünk, vártuk, hogy elmúljon a roham, s kisfiam egyszer csak megszólalt a szemközti ház kéményére mutatva: Anya, biztos, hogy azon a kéményen ült Oriza Triznyák. A roham elmúlt, levegőhöz jutott. Ezzel az interjúval köszönöm Csukás Istvánnak kisfiam örömteli gyerekkorát, hogy nehéz helyzetében is segített neki, s köszönöm a saját gyerekorom.
Csukás István íróval Molnár Györgyi készített interjút.
Amikor gyermekként megkérdezték Öntől, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, mit válaszolt?
Attól függ, hogy melyik évemet vesszük, mert a gyerekek kívánsága, elképzelése így az enyém is, naponta változik. Mindez egy boldog dolog, azt jelenti, és számomra is azt jelentette, hogy már képzelgek a jövőről. Nem szabadna elfelejtenünk az érzést, hogy szeretnénk belelátni a jövőbe akkor, amikor felnövünk. Ennek fenntartása érdekében a felnőtteknek azt tudom javasolni, hogy igenis olvassanak gyermekirodalmat, nézzenek gyerek színdarabokat, mert egy csomó kincsre lelhetnek újra önmagukban. Mindenkinek kincsesbányája a saját gyerekkora, csak sokan elfelejtik a visszavezető utat, én igyekszem ezt az utat tudatosan észben tartani. Két dologról képzelődtem gyerekkoromban; a zenéről és az olvasásról. Miután megtanultam olvasni, ez volt a kedvenc elfoglaltságom, mindent el akartam olvasni. Akkoriban még nem voltak gyerekkönyvek, de minden háztartásban fellelhető volt egy Petőfi összes, mint a Biblia. A verseit úgy olvastam, mint a meséket. Az ő költészete nagyon meghatározó volt számomra. A zene is végig kísérte az életem, tizenhárom évesen kerültem be egy zeneiskolába, ahol rendkívüli komolysággal hegedűművésznek készültem.
Milyen könyveket olvasott szívesen?
A Koldus és királyfi az első könyvek között volt, majd Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című műve következett. Ezek nagyobb korosztálynak szóló könyvek, nekem mégis fontosak voltak, amit értettem belőlük, azt én értettem meg. És itt jön elő egy igen gyakori probléma, ami az irodalomban és a színházban is felüti a fejét. Hogy mégis hány éveseknek ajánlják a művet? Szerintem ezzel a problémával felesleges foglalkozni, hiszen az összes tíz éves gyermeket nem lehet egy kalap alá venni. Van okosabb 10 éves, és kevésbé okos. Minden gyerek azt ért meg az olvasott, látott műből, ami számára fontos. A lényeg, hogy a gyerekeket engedjék el, s olvashassanak, járhassanak színházba. Észrevehető az is, hogy a gyerekek nem egyszer olvasnak, néznek meg valamit, hanem négyszer-ötször, s minden alkalommal más-más lesz nekik fontos, amit élményként feldolgoznak.
Mi lehet az az örökérvényű titok a műveiben, ami a felnőtt generációt gyerekként és a mostani ingergazdagságban „szédelgő” gyerekeket is elbűvöl?
Az írás, amit a gyereknek felolvasnak, vagy ő maga olvassa el, lelki élménnyé válik, s nem pusztán akkor él benne, amikor hallja, olvassa, hanem a hétköznapok minden percében. Szokták kérdezni, hogy mi haszna van a gyerekkönyveknek, gyerekirodalomnak? Nem szeretem ezt a kérdést, mert ha már valakiben felmerül, nagy baj van. Azt szoktam rá válaszolni, hogy a gyerekirodalom, ahogy a felnőtt irodalom is, segít a gyereknek önmagát, a világot megismerni, s önmagát a világban elhelyezni. Ugyanakkor nincs külön gyerekirodalom és külön felnőttirodalom, ahogy nincs külön világ sem. A világ ugyanaz, csak a nézőpontok mások, s hiszem, hogy a gyerekek nézőpontja gyakorta reálisabb világot lát, mint mi magunk. S csodálatos az is, hogy a gyerekeknek milyen jó ítélőképességük van, amit őszinteségüknek köszönhetően, soha nem titkolnak el.
A humor az Ön műveiben mindig jelen van.
Kevés dolog van, amire az író tudatosan szánja el magát. Amikor belefogtam a gyerekművek írásába egyetlen dologra szántam el magam, mégpedig arra, hogy annyi életörömöt, derűt fogok az írásokba gyömöszölni, amennyit csak tudok. Nem azt mondom, hogy a negatív érzéseket, a félelmet, a fájdalmat, a szomorúságot el kell titkolni, de a művön belüli helyüket tudatosan kell megtalálni. Ha hitvallást kellene választanom, az a humor lenne, hiszen a gyerekek szeretnek nevetni. Korábban többször utána olvastam, a gyerekekben két éves korukig meg kell szülessen az ősbizalom, a feltétlen szeretet. Ezt a szemléletet minden esetben fontosnak tartom, s miután a gyerekek ennek a képességüknek köszönhetően mindent elhisznek, úgy gondolom, nem kell feleslegesen megterhelni őket tragédiával, drámával. Szeretném, ha az első szín és hang a lelkükben derűs és vidám lenne. Íróként megvannak a mesterségbeli eszközeim ennek létrehozására, ha egy kutyának azt a nevet adom, hogy Téglagyári Megálló, nem történhetnek vele csakis mulatságos dolgok.
2014-ben alakult meg a Csukás István-díj Őze Áron kezdeményezésére. Idén tavasszal három díjazott is elnyerte az elismerést. Hogyan fogadta a felkérést, s milyennek látja a díjat?
Rendkívül örültem a felkérésnek. Nem elsősorban hiúsági kérdés ez, hanem visszaigazolása annak, nem volt hasztalan, amit tettem. Arra gondoltam, ha a nevemnek van olyan értéke, hogy rangot adjon egy vállalkozásnak, akkor ennek nagyon örülök. Nem először fordult elő velem, hogy felkértek. Teskándon iskolát neveztek el rólam, azt hiszem, nem az a fontos, hogy ki van írva a nevem, hanem az, ha valaki belép abba az iskolába, s látja a nevem, valamifajta derű ébred fel benne. Ugyanez az érzésem, a balatonszárszói Csukás István Színházzal kapcsolatban is. Fontos, hogy ezek az események helyére tegyék, ugyanis nem érzem helyén a gyerekirodalmat. Méltatlannak és igazságtalannak tartom, hogy a gyerekkultúrának nem, vagy nagyon kevés pénzt adnak támogatásként. A felkéréseket nem azért vállalom, mert híresebb akarok lenni, ennél már nem leszek híresebb, hanem azért, hogy egyszer valaki hátha felfigyel erre a problémára. A gyerekek védtelenek, nem tudják magukat megvédeni, mit nyomnak a kezükbe, vagy mit olvasnak fel nekik. Én azonban nem vagyok védtelen, s amilyen eszközzel csak tudom, szeretném megvédeni őket.
forrás: http://librarius.hu/
Címkék:
csukás-díj
Három pályamű kapott Csukás István-díjat; az Őze Áron által alapított elismeréseket a Pesti Magyar Színház korábbi igazgatója, a pályázatokat elbíráló kuratórium tagja adta át a budapesti Mesemúzeumban tartott ünnepségen a költészet napján.
Az elismerést Dóka Péter A sajtkirály, Gődény Balázs Mesélj mesét! és Mikó Csaba Kövérkirály című műve érdemelte ki. A Csukás István-díjat 2014 augusztusában alapították, a kitüntetést egy meghívásos pályázat keretében ítélik oda. Az első meghirdetett pályázatra 33 pályamű érkezett, amelyből 31 felelt meg teljesen a kiírásnak - mondta el Őze Áron, a Pesti Magyar Színház korábbi igazgatója a díjátadón.
Hozzáfűzte, hogy a nyertes pályaműveket a kuratórium a magyarországi színházaknak kiajánlja, s javaslatot tesz azok nagyszínpadi, vagy kamaraszínházi bemutatására. A díjat odaítélő kuratórium tagja volt Balázs Ágnes, Berg Judit, Böszörményi Gyula, Jeney Zoltán, Perczel Enikő, Göttinger Pál, valamint Őze Áron.
Őze Áron emlékeztetett: azzal a céllal alapította a díjat, hogy a gyermekszínházi terület szakmai konzultációját elősegítse, megismerje a lokális, nívós műhelyek munkáját, valamint hogy ezeket a helyeket bemutassa és beemelje az országos körforgásba.
Csukás István író, kuratóriumi elnök a rendezvényen azt hangsúlyozta, hogy a gyermekirodalom felfutó ágára, a gyermeknek írt színdarabokra szeretnék felhívni a figyelmet, "ajtót, ablakot nyitni rá, hogy kapjon fényt és napsütést, reflektorfényt".
Az alkotó emlékeztetett: minden jelentős szerző írt a magyar gyerekeknek műveket. A szocialista-realista korszakban pedig a jelentős nagy írók a gyerekirodalomban találtak menedéket, tehát minden nagy alkotó írt a gyerekeknek: Vörösmartytól kezdve Petőfin át Móricz Zsigmondig, Tamási Árontól Nemes Nagy Ágnesen és Tersánszky Józsi Jenőn át Mándy Ivánig. "Magas tehát a mérce" - emelte ki, hozzátéve: "a hegycsúcsra jó felnézni és felmászni". Véleménye szerint mindez az írót is inspirálja és kötelezi, hogy komolyan vegye a műfajt.
"A gyerekirodalom - az irodalmi közvéleménnyel ellentétben - nem elhanyagolt része a felnőtt irodalomnak, hanem egyenrangú vele" - hangsúlyozta Csukás István.
forrás: http://www.hirado.hu/
Címkék:
csukás-díj
- interjú a rendezővel, Göttinger Pállal -
Rév Fülöp címmel új mesejátékot mutat be a Magyar Színház október 11-én, Ágoston Péter és Lovas Rozi főszereplésével, Jeney Zoltán lovagregénye alapján. Ahogy arról a fotóspróbán meggyőződtünk, ez a mesevilág nemcsak a gyerekeknek lehet izgalmas. A darab rendezőjével, Göttinger Pállal beszélgettünk.
- Miről szól Rév Fülöp története és hogyan vált színpadi előadás Jeney Zoltán meséjéből?
- Ez a mese az eredeti mű első kötete alapján készült, de alaposan hozzányúltunk a történethez: gyakorlatilag csak a szereplőket és az alapkonfliktust vettük kölcsön az eredetiből, és Jeney Zoltán a próbákat megelőző hónapokban gyakorlatilag egy új darabot írt számunkra. Az első kötet megjelenésekor egy kritika azt írta, hogy ez egy "pacifista lovagregény". Aki erőből, karddal, vagy erőszakkal akar valamit megoldani, az ebben a történetben nevetségessé válik, és az igazi hős egy vétlen kisfiú lesz, aki minden helyzetbe csak véletlenül csöppen bele.
- Az, hogy a főszereplő itt nem a klasszikus népmesei értelemben hős, egy megváltozott 21. századi hőseszményt jelez?
- A színészek közt van egy mondás, hogy "a kreativitás nem igényel erőfeszítést". Furcsa mód egy előadás igazán sikerült pillanatai sem azok, amiket az alkotók szénné próbáltak, hanem amikor az alkotókedv felszabadul, és minden jön magától. Ennek van egy történetbeli analógiája: én hősiesnek látom az én Fülöpömet, de nem azért, mert nagy erőbedobással hősi tetteket hajt végre, hanem mert csodás naivitással, hallatlan játékkedvvel, felfedezni vágyással és nyugalommal van jelen egy olyan történetben, ahol rajta kívül minden karakter egy kicsit idegroncs. Tehát ebben az értelemben szerintem ő egy nagyon pozitív hőseszmény képviselője: nem a fogcsikorgatós, nagy akarásban van a megoldás, hanem abban, hogyha valaki észnél marad.
- A gyerekdarabok esetében gyakran kérdéses, hogy mennyire élvezhető a szülők számára. Ebben az esetben ez a kérdés fel sem merül…
- Mindig két esélyes a gyerekeknek előadást csinálni, mert a mi felnőtt agyunk másképp jár, mint az övék. Ha ügyesen eltaláljuk az ő ingerküszöbüket, akkor elbűvölődnek, de ha kevésbé vagyunk ügyesek, akkor előfordulhat, hogy véletlen kihagyjuk őket a történetből. Ezt az egyensúlyt mindig tartanunk kell, mert nekünk is van egy belső kényszerünk, hogy olyat mondjunk el a történettel, ami számunkra fontos és közölnivaló. Ezt a két nézőpontot egyszerre kell képviselnünk.
- Rendezőként szem előtt tartod, hogy a nézőtéren olyan gyerekek fognak ülni, akik már mobilapplikációkon és vizuális ingerdömpingben nőttek fel?
- Egy nyugodt történetmesélést szerettünk volna megvalósítani, ezért valahogy úgy kellett intéznünk mindezt, hogy ne váljon az előadásból látványcirkusz, hanem be lehessen vonódni. Olyan tempóban adagoljuk az egyes információkat, ami talán lassúnak hat, csakúgy, mint egy Balaton parti nyári délután, ahol egyébként a könyv játszódik. Valahogy ezt a világot, ezt az életérzést próbáljuk megidézni, de közben persze nagyon sok meglepetés történik.
- Az ötletes vizuális megoldások mellett a nyelvi bravúrok sem hiányoznak az előadásból.
- A szöveg leglátványosabb része az a nyelvi lelemény, ahogy sikerül akaratlanul is a Balaton környékére helyezni ezeket a szereplőket. Rév Fülöpnek hívják a főszereplőt, aki Csobánc király udvarában jár, útjában segíti a csodálatos Akarattya hercegnő, aztán tördemicet esznek, Szántódpusztán pihengetnek, halápi lápban gázolnak. Ezeken túl pedig vannak olyan finomságok, minthogy ebben a darabban nem mondják azt, hogy gyerek, csak azt, hogy györök.
- A Csukás István-díj egyik kuratóriumi tagja vagy. Mi volt a cél a díj alapításával és mi lesz a jövője a beérkező pályaműveknek?
- A cél jó gyermek- és ifjúsági darabok összegyűjtése, majd színpadra állítása. Noha az összes vidéki nagyszínház játszik legalább egy gyerekelőadást egy évadban, és Budapesten is van erre igény, ennek ellenére az ilyen előadások alapjául szolgáló matéria hiánycikk. Különösen a nagyszínpadi produkciókhoz szükséges szöveg, ami nagyon speciális írói feladat is. Most igazgatóváltás előtt állunk, ezért nem tudom az ő nevében megígérni, hogy ezeket be fogjuk mutatni, de az én személyes motivációm elsősorban az volt, hogy matéria keletkezzen és lehessen egymás műveit látni, olvasni. Az ifjúsági- és gyerekszínház nagyon virulens része a magyar színházi életnek, mégis kevés országos szakmai figyelmet kap. Nagyon örülnék, hogyha a díj kapcsán a gyerekdarabokat készítő szakmai műhelyekről mindannyian többet tudhatnánk.
Az előadást 9 éves kortól ajánljuk.
forrás: http://www.bobitanet.hu/
A gyerekeknek szóló darabok elismerésére Csukás István író nevét viselő díjat alapított Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója. A díj kuratóriumának elnöke maga az író.
A Csukás István-díjat meghívásos pályázat alapján ítélik oda. A nyertes darabot műsorra tűzi a Pesti Magyar Színház: az évadonként tervezett három nagyszínpadi bemutatóból ez lesz az egyik. A pályázatot október 11-én - az évad első nagyszínpadi premierjén, a Rév Fülöp bemutatóján - hirdetik meg - mondta el a díj alapítása alkalmából tartott csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón Őze Áron, aki újra pályázott a Pesti Magyar Színház vezetésére és pályázatának kiemelkedő eleme volt a Csukás István-díj.
A díj kuratóriumának tagja Őze Áron mellett Balázs Ágnes, Berg Judit, Szabó Borbála, Böszörményi Gyula és Jeney Zoltán író, Perczel Enikő dramaturg és Göttinger Pál rendező.
Berg Judit, a színházban bemutatott Rumini szerzője elmondta: íróként és négy gyerek anyukájaként is azt tapasztalja, hogy nagy szükség van jó gyerekdarabokra. A gyerekek számára minőségi, jó színházat kell csinálni - emelte ki, hozzátéve, hogy reméli, a díj ezt inspirálja.
Jeney Zoltán - a Rév Fülöp című darab szerzője - arról beszélt, hogy a magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért végzett munkája során azt tapasztalta, a gyerekirodalom alulreprezentált, alig jut el a határon túlra. Mint fogalmazott, azért is jó, hogy ilyen díjak létrejönnek, mert ez azt is bizonyítja: van értelme a gyerekeknek is ugyanolyan színházi világot adni, mint a felnőtteknek.
Őze Áron elmondta: a színház koncepciója szerint a nagyszínpadon a legkisebbeknek játszanak, a vasfüggöny mögötti térben az ifjúsági korosztálynak, a stúdiószínpadon pedig a felnőtt közönség számára készítenek előadásokat. Csukás Istvánt idézve kiemelte: a gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban. A gondolatot a színházra lefordítva hozzáfűzte: játszani a felnőtteknek jól, a gyerekeknek pedig még jobban kell.
Göttinger Pál, a színház főrendezője kiemelte: elkötelezettek abban, hogy a színház nagyszínpadán új magyar művek jelenjenek meg. A meghívásos pályázattal nemcsak alkotókat, hanem az ifjúsági és gyermekirodalmi műfajban tevékenykedő színházakat, szakmai szervezeteket, intézményeket szólítanak meg szerte az országban. Az írásokat forgalmazni is szeretnék, elősegítenék bemutatásukat, a műhelyek közötti kommunikációt - emelte ki a rendező, hozzátéve, az a céljuk, hogy a beérkezett darabok közül a lehető legtöbbet bemutassák valahol.
A pályázat várható menetéről elmondta: a darabokat decemberig küldhetnék be a pályázók és februárra már kiderülhet, hogy mely darab a nyertes, így a jövő évad tervezésénél már számolhatnak vele.
forrás: http://www.hirado.hu/
Színházunk igazgatója augusztus 28-án a budapesti Mesemúzeumban Csukás István nevét viselő díjat alapított. Őze Áron az idei évben ismét leadta pályázatát színházunk igazgatói állására – a díj alapítása a pályázat egyik kiemelkedő része.
„A Teskándi Csukás István Iskola, a szárszói Csukás Színház, a kisújszállási Bagaméri szobor után a Pesti Magyar Színház Csukás István-díját is nagy örömmel fogadom. Úgy érzem, hogy a sok szeretetet, amit adtam, most visszakapom, és a gyerekektől! Nincs nagyobb dicsőség, nincs nagyobb öröm. Azt szoktam mondani, hogy engem a fél ország ismer és szeret, mégpedig az ország jobbik fele, a gyerekek! Miért kell foglalkozni, miért kell írni a gyerekeknek?
Kodály mondta, hogy abból lesz a jövő közönsége, akit megtanítanak rá.
Einstein meg azt mondta, ha azt akarod, hogy intelligens legyen a gyereked, olvass neki sok mesét. Ha azt akarod, hogy még intelligensebb legyen, olvass neki még több mesét.
És hogyan kell írni nekik? A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban.”
Csukás István
Őze Áron az előző színházi évad végén bejelentette, hogy a 2014. december 31-én lejáró megbízatása után ismét leadja pályázatát a Pesti Magyar Színház vezetésére. Kiemelte, hogy két ciklust tart „egészségesnek” a vezetői pozícióban, így ő mindenképpen szeretné folytatni a megkezdett munkát. A pályázatot a nyár közepén adta le.
Az írásban kiemelt helyett kapott a Csukás István-díj, amely díj kuratóriumának elnöke a díjnak nevet adó Csukás István.
„A Pesti Magyar Színház eddigi tevékenysége során is kiemelt figyelmet fordított nagyszínpadi gyermekelőadások alapjául szolgáló új magyar írások megrendelésére, fejlesztésére. A műfaj olyan képviselőivel dolgozott és dolgozik együtt, mint Berg Judit, Szabó Borbála, Böszörményi Gyula, Jeney Zoltán – minden esetben megvalósuló, ténylegesen bemutatott és repertoáron tartott produkciókat hozva létre” – olvasható Őze Áron pályázatában.
Őze Áron és a Pesti Magyar Színház társulata a díj életre keltésével ezt a munkát kívánja az elkövetkezendő évadokban tovább folytatni. A Csukás István-díj egy meghívásos pályázat nyertesét illeti, és az elismerésen túl a mű nagyszínpadi bemutatását is jelenti. A díj kuratóriumának tagjai: Balázs Ágnes, Berg Judit, Szabó Borbála, Böszörményi Gyula, Jeney Zoltán, Perczel Enikő, Göttinger Pál és Őze Áron. A kuratórium elnöke: Csukás István.
A Pesti Magyar Színház az ifjúsági és gyermekirodalmi műfajban tevékenykedő hazai színházakat, szakmai szervezeteket kéri fel, hogy jelöljék a műfaj rangos szerzőit a meghívásos pályázatra. Ezzel nem csupán a résztvevő intézmények, szervezetek közötti szakmai kapcsolat mélyül el, hanem a teátrum a kortárs szerzőinknek még felületet is nyer, reményeik szerint fellendítve ezáltal a születendő darabok számát.
A díj célja a terület szakmai kommunikációjának elősegítése, lokális, nívós műhelyek munkáinak megismerése, bemutatása és beemelése az országos körforgásba.
A Petőfi Irodalmi Múzeumtól Gulyás Gabriella, a PIM operatív igazgatóságának főigazgató- helyettese a sajtótájékoztatón elmondta, nagyon örül, hogy a Mesemúzeum részese lehet a díjnak.
Kurátori tagok a díjról:
„A Csukás István-díjra nagyon-nagy szükség van, nagyon örülök az alapításának, és szívesen vállaltam a bizottsági tagságot. Hiszem, hogy a díj inspirálni fogja az írókat, s színesebbé válik a hazai gyerekirodalom.”
Berg Judit
„A díj célja felvállaltan kettős – és két közvetlen okából a második a fontosabb. Természetesen (ahogy most már évek óta) folyamatosan keressük az új, nagyszínpadi gyermek- és ifjúsági bemutató alapjául szolgáló írásokat. A Pesti Magyar Színház profilváltása óta minden évben bemutat nagyszínpadi újdonságot, akár a legfiatalabb nézőknek – és ezeket az előadásokat több tízezer fiatal néző látja az évek alatt. Szeretnénk a nálunk dolgozó és tapasztalatot gyűjtő írók bevonásával folytatni ezt a gyakorlatot – inspirációt és lehetőséget kínálva a műfajban alkotó szerzőknek. És sikereket, jó előadásokat magunknak és a közönségünknek.
A második okot tartom viszont fontosabbnak és előremutatóbbnak. Sokat használjuk, de nem értjük eléggé ebben a szcénában sem, hogy mire való ez a kifejezés: forgalmazás. És vele: a vita. Noha magunkat sem gondoljuk ebben szaktekintélynek, és nem vagyunk ügynökség sem, mégis ezt szánjuk a díj legfontosabb hozadékának. Nagyon fontos része az Őze Áron által megmozdított kezdeményezésnek az, hogy az anyagok nyilvánosak, egy afféle online folyóiratban hozzáférhetőek és vitathatóak legyenek.
Ültünk ebben az évben az ASSITEJ biennáléján Kaposváron a sátrak alatt, és hallgattuk ennek a területnek a hazai élvonalába tartozó alkotókat vitatkozni, beszélni egymás előadásairól. És bosszankodásaikat a viták után. Hogy mintha időnként alig értenék egymást. Meggyőződésünk, hogy értetlenségeiket, félreértéseiket nem rosszindulat, hanem gyakorlatlanság okozza – az egymástól a szűkös lehetőségek és földrajzi távolságok miatt elszigetelt alkotóközösségeknek, bármilyen fontos és saját közegükön belül pótolhatatlan munkát végeznek is, nincs módjuk egymás gondolkodásához, munkamódszereihez, gyakorlataihoz viszonyulni – akár kritikusan, akár tanulási szándékkal, tapasztalatcsereképp.
Persze nem tudunk szűkös lehetőségeket tágítani, földrajzi távolságokat megszüntetni – de a legszokásosabb alapanyagot, az írott művet van módunk gyűjteni, ellenszolgáltatás nélkül továbbadni, szakemberek ajánlásaival, véleményeivel megtámogatni.
Megszólítjuk tehát most az ország egész területén (vagy akár a határon túl) működő gyermek- és ifjúsági színházi műhelyeket, hogy küldjenek, ajánljanak saját szerzőik, alkotóik munkáiból. Hisszük, hogy a gyűjtemény a nálunk esetleg megvalósuló egyetlen előadás mellett is gazdagnak, inspirálónak ígérkezik, és lehetőséghez juttatja a megszólítottakat. És lehetőséghez juttatja a legfontosabb szereplőit is az egész munkálkodásunknak: a nézőket.”
Göttinger Pál
főrendező
„Négyéves kisfiam a „mi leszel, ha nagy leszel“ kérdésre rávágja: „olvasó, mert az annyira jó“. Kiscsaj koromban fel voltam háborodva, hogyhogy az nem munka, ha az ember fekszik a kanapén és olvas? Egyáltalán, van annál bármi fontosabb? Az azóta eltelt pár évtizedet se nagyon töltöttem mással, mint olvasással és dramaturgoskodással.
Tegnap a Magyar Színházban üldögéltem Jeney Zoltán író mellett és hallgattuk, ahogy a színészek felolvassák Rév Fülöp balatoni lovaglegény kalandjait, amire otthon mindennapos kard- és varázsgömb-fakultációval készülünk.
A Csukás István-díj lehetőséget kínál minden évben egy nagy kaland megvalósítására, átélésére.“
Perczel Enikő
dramaturg
forrás: http://www.magyarszinhaz.hu/