Címke:
védőháló

Az öngyilkosságról nyit párbeszédet a Védőháló című előadás Alberti Zsófi rendezésében

Az öngyilkosság témáját járja körül egy színházi előadásból és egy moderált beszélgetésből álló est, melynek címe: Védőháló, ami az alkotócsapat első saját produkciója. A főszerepben Endrődy Krisztián látható, partnerei Radnay Csilla, Gonda Kata és Kolnai Kovács Gergely. Felvételről Kocsis Pál és Sajgál Erika is megszólal. A darabot Alberti Zsófi rendezte, aki egyben az előadás ötletgazdája is.

Ahogy Alberti Zsófi a Magyar Narancs kérdésére elmondta: „Ebbe bele kell tanulni. Jelenleg részt veszek az Art is Business mentorprogramjában. (…) Ezt a produkciót a saját pénzünkből hoztuk létre, mivel nagyon akartuk. Amikor mérlegre tettük Endrődy Krisztiánnal (az előadás főszereplője és Alberti Zsófi férje – a szerk.), hogy lecseréljük az autónkat vagy belevágjunk ebbe, úgy döntöttünk, most az előadás a fontosabb.”

Sikerült megszerezniük Az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen szakmai támogatását: a produkció promotálásán túl Bérdi Márk klinikai szakpszichológus konzultációval és az előadást követő beszélgetésen való részvétellel segíti a projektet.

Közösségi finanszírozási programjuknak köszönhetően valamennyi magántámogatást is sikerült becsatornázniuk a vállalásba, de olyanra is volt már példa, hogy valaki az előadást látva ajánlott fel számukra anyagi támogatást. Az alkotótársak is „nagyon nagyvonalúak” voltak.

„Szinte mindenki áron alul, van, aki pro bono vállalta a feladatát, mert velünk együtt hittek az ügy fontosságában” – árulta el Alberti Zsófi a Magyar Narancsnak. Most a továbbjátszás feltételeit próbálják megteremteni. Alberti szerint az előadás „könnyen utaztatható, és elvileg 60-80 nézővel ki lehet hozni nullára az estéket”. A produkció a Dante Közösségi Alkotótérben látható.

A Védőhálő egy középkorú férfi öngyilkosságáról, az odáig vezető útról és az ittmaradtakról szól. Évente közel 1600 embert veszítünk el öngyilkosság miatt Magyarországon. Ezek az esetek nem csak a családtagokat, de a munkatársakat, szomszédokat, szemtanúkat is érintik, mégis kerüljük ezt a témát, sokszor még a legközelebbi hozzátartozóinkkal sem beszélünk az érzéseinkről. A dühvel, a fájdalommal, a szégyennel, a bűntudattal, az értetlenséggel sokszor nem tudunk mit kezdeni, egyedül maradunk. A Védőháló című előadás legfőbb célja, hogy megtörjük a csendet, beszéljünk erről a nehéz témáról, hogy megértsük a különböző reakciókat, elfogadjuk a saját érzéseinket, merjünk nevetni a groteszk helyzeteken, amikkel az élet a legfeszültebb pillanatokban is megkínál minket.

Az előadás után várják a nézőket egy beszélgetésre, amin az alkotók mellett egy pszichológus is részt vesz. Az este nem ígéri, hogy megváltja a világot, de talán segíteni tud abban, hogy az a gondolat, hogy felelősséggel vagyunk egymásért ne szorongást, hanem reményt adjon számunkra.

„A Védőháló szerzői jó érzékkel találják meg a tragédiához vezető út fontos állomásait, azonban a dráma főszerepeit is inkább csak állapotokkal és elnagyolt állapotváltozásokkal kínálják meg. Endrődy Krisztián (Péter szerepében) megoldja ezt a feladatot – a hangulatváltásokat inkább vetődéssel, mint átalakulással. Radnay Csilla viszont a feleség prompt döntése mögött is megejtő erővel képes megmutatni lelkének rezdüléseit és folyamatos őrlődését. Az előadás fordított időrendben halad: az öngyilkosság tényétől végül eljutunk addig a pillanatig, amikor Orsolya és Péter még szerelmes bizakodással várták az új munkakört és a gyermeket. Erős és gondolkodásra késztető zárás: hol csúszott félre a dolog, így kellett lennie, vagy történhetett volna másképpen is? Innen indul azt est második része – Göttinger Pál vezetésével, Bérdi Márk szakpszichológus, az alkotók és a színészek részvételével
Az előadásban Anci mondja ki a beszélgetés tételgondolatát: egymásra figyelve képesek lehetünk segíteni azokon, akik nagy bajban vannak” – írja a Magyar Narancsban Török Ákos.

Kíméletlen visszaszámolás

A „Védőháló” című előadásról nehéz kritikát írni. Nehéz róla beszélni, és még nehezebb róla gondolkodni. Úgymond “necces”, de pont ezért született. Hogy fel tudjuk venni a fonalat egy elnémult dialógusban arról; hol csúszhat félre az élet, miért nem vesszük észre, és mit kezdhetünk magunkkal, amikor mi vagyunk, akik itt maradtunk?

Alberti Zsófi és Khaled-Abdo Szaida a Dante Közösségi Alkotótér pincéjében bemutatott darabja elképesztően megkapó alkotás, mely az öngyilkosság személyes és társadalmi hatásait vizsgálja. Azt, hogy mennyire rendszer szinten nem értjük egymást, mennyire vakon rohanunk el egymás fájdalma mellett nap mint nap – teszi mindezt kiváló humorral, életszaggal, precizitással és a függöny mögé rejtett Móser Ádámmal, aki élőben zenél a drámához.

Az előadás inspirációs magja – mint Alberti Zsófi elmondta – egy kommentszekció a Facebookon, amely a tabunak egy szélsőségesen riasztó tünete. Addig hallgattunk, míg megszületett Anci (Gonda Kata karaktere) „Aki öngyilkos akar lenni, tegye meg otthon, a négy fal között” ethosszal. Az ennek táptalajt adó miliőt vizsgálja a darab, egy sor olyan jeleneten át, amely tulajdonképpen bármelyikünk életében könnyen megtörténhetne.

Középpontban az átlagos férfi, Péter (Endrődy Krisztián) áll, aki egy reggel lerakja a business-casual hátizsákot és leveti magát a mélybe. Történetünk visszafelé halad: a nyitóképen már az incidens ihlette védőháló (ami majd elkapja a potenciális öngyilkosokat) - avatáson vagyunk a szponzorral, influencer-Ancival, és ahogy tekerjük vissza az idő kerekét, megismerjük azon pillanatok "térképét", amelyek ide vezettek. Hiába próbáljuk megtalálni a 0. percet, a jelenetek fájdalmukban, keserűségükben egybeolvadnak: főnök, akinek nem számít a magánélet, párkapcsolat, ahol a két fél már nem ugyanazt akarja, mélyen terhes testvéri viszony, alkoholista szülő és váratlanul érkező gyerek – a “társadalmi célú szomorújáték” tragikuma az ezekben elvesző remény, mely nem nyomtalanul, de mégis úgy tűnik el, hogy senki meg nem kérdezi – baj van?

Mert igazából mindig baj van. Anci szerint, – aki egyébként csak azért foglalkozik a témával, mert Péter mellé zuhant le – ez tetteink következménye, melyet magunknak kell megoldani. Saját dogmáját követve, el is látogat pszichológushoz, ám amikor ott egy valódi problémával – hogy anyja, Anyci (a nagyszerű Sajgál Erika) diktálta élete mögül aligha szüremkedik elő saját gondolat – szembesül(-hetne), nyomban hátat is fordít. Ez a szemléletes jelenet egyébként egyike azoknak, amelyek túlírtságuk vagy stilizáltságuk miatt kibillentenek. A felnagyított gesztusok terepén, a karikatúrában nem mozog kényelmesen a darab. Különös kettősség: egyes jelenetek dermesztően élesek – Kolnai Kovács Gergely például a főnök szerepében zseniális – míg ahogy egyszerűbb rétegekbe kéne helyezkedni, – mezei ügyintézőként – zavaróan klisés mondatok hangzanak el. Nem igazán látszik megfelelő árnyalat olyan alakokban, melyeknél talán másként kellett gondolkodni.

Az előadás legintenzívebb részlete a Péter és Orsolya (Radnay Csilla) közötti veszekedés viszont az, amiért már önmagában megéri beülni a darabra. A kompromisszumokon átfeszülő sérelmek, a düh és a szeretet groteszk elegye zavarba ejtően kifejező. Nemcsak Endrődy, hanem Radnay játéka is rendkívüli. Orsolya komplex karakterét, a halott Pétertől babát váró özvegyet – amely bűntudattól, gyásztól, reménytől és haragtól zsúfolt – Radnay Csilla rezdülésre pontosan kiméri, sosem válik túl sokká.

A humor jól adagolt, épp úgy oldja fel a legsúlyosabb pillanatokat, ahogy újra meg újra elodázunk vele őszinte gesztusokat. Persze nem rosszindulatból, tényleg nagyon jók a poénok. Ám emellett meg kell találni az eszközt, a szótárat, mellyel képesek vagyunk az öngyilkosságról értőn beszélni. Mert magától a rendszer nem segít, nincs empátiára optimalizált protokoll, csak az adatlap, a sorszám, a procedúra.

A darab második felvonása, egy beszélgetés (pszichológussal, alkotókkal, közönséggel), mely nem pusztán kiegészítés, szerves része az estének. Bár nem egy betonozott utat mutat, de az irányt kijelöli. Jelenlétre, kommunikációra és közös gondolkodásra hív nyíltan és szellemesen. Mert a védőháló a Dantéban nem a praktikus megoldást, hanem azt a szövetet jelenti, amit törődésből és megértésből fonhatunk – így talán kevesebben zuhannak át a réseken. A mű nemcsak színház, hanem fórum, aminek nem az a dolga, hogy válaszokat adjon, hanem, hogy végre feltegye a kérdéseket.




Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Ha öngyilkossági gondolatai vannak, kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.


Az öngyilkosságról nyit párbeszédet a Védőháló című előadás Alberti Zsófi rendezésében

Az öngyilkosság témáját járja körül egy színházi előadásból és egy moderált beszélgetésből álló est, melynek címe: Védőháló, ami az alkotócsapat első saját produkciója. A főszerepben Endrődy Krisztián látható, partnerei Radnay Csilla, Gonda Kata és Kolnai Kovács Gergely. Felvételről Kocsis Pál és Sajgál Erika is megszólal. A darabot Alberti Zsófi rendezte, aki egyben az előadás ötletgazdája is.

Ahogy Alberti Zsófi a Magyar Narancs kérdésére elmondta: „Ebbe bele kell tanulni. Jelenleg részt veszek az Art is Business mentorprogramjában. (…) Ezt a produkciót a saját pénzünkből hoztuk létre, mivel nagyon akartuk. Amikor mérlegre tettük Endrődy Krisztiánnal (az előadás főszereplője és Alberti Zsófi férje – a szerk.), hogy lecseréljük az autónkat vagy belevágjunk ebbe, úgy döntöttünk, most az előadás a fontosabb.”

Sikerült megszerezniük Az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen szakmai támogatását: a produkció promotálásán túl Bérdi Márk klinikai szakpszichológus konzultációval és az előadást követő beszélgetésen való részvétellel segíti a projektet.

Közösségi finanszírozási programjuknak köszönhetően valamennyi magántámogatást is sikerült becsatornázniuk a vállalásba, de olyanra is volt már példa, hogy valaki az előadást látva ajánlott fel számukra anyagi támogatást. Az alkotótársak is „nagyon nagyvonalúak” voltak.

„Szinte mindenki áron alul, van, aki pro bono vállalta a feladatát, mert velünk együtt hittek az ügy fontosságában” – árulta el Alberti Zsófi a Magyar Narancsnak. Most a továbbjátszás feltételeit próbálják megteremteni. Alberti szerint az előadás „könnyen utaztatható, és elvileg 60-80 nézővel ki lehet hozni nullára az estéket”. A produkció a Dante Közösségi Alkotótérben látható.

A Védőhálő egy középkorú férfi öngyilkosságáról, az odáig vezető útról és az ittmaradtakról szól. Évente közel 1600 embert veszítünk el öngyilkosság miatt Magyarországon. Ezek az esetek nem csak a családtagokat, de a munkatársakat, szomszédokat, szemtanúkat is érintik, mégis kerüljük ezt a témát, sokszor még a legközelebbi hozzátartozóinkkal sem beszélünk az érzéseinkről. A dühvel, a fájdalommal, a szégyennel, a bűntudattal, az értetlenséggel sokszor nem tudunk mit kezdeni, egyedül maradunk. A Védőháló című előadás legfőbb célja, hogy megtörjük a csendet, beszéljünk erről a nehéz témáról, hogy megértsük a különböző reakciókat, elfogadjuk a saját érzéseinket, merjünk nevetni a groteszk helyzeteken, amikkel az élet a legfeszültebb pillanatokban is megkínál minket.

Az előadás után várják a nézőket egy beszélgetésre, amin az alkotók mellett egy pszichológus is részt vesz. Az este nem ígéri, hogy megváltja a világot, de talán segíteni tud abban, hogy az a gondolat, hogy felelősséggel vagyunk egymásért ne szorongást, hanem reményt adjon számunkra.

„A Védőháló szerzői jó érzékkel találják meg a tragédiához vezető út fontos állomásait, azonban a dráma főszerepeit is inkább csak állapotokkal és elnagyolt állapotváltozásokkal kínálják meg. Endrődy Krisztián (Péter szerepében) megoldja ezt a feladatot – a hangulatváltásokat inkább vetődéssel, mint átalakulással. Radnay Csilla viszont a feleség prompt döntése mögött is megejtő erővel képes megmutatni lelkének rezdüléseit és folyamatos őrlődését. Az előadás fordított időrendben halad: az öngyilkosság tényétől végül eljutunk addig a pillanatig, amikor Orsolya és Péter még szerelmes bizakodással várták az új munkakört és a gyermeket. Erős és gondolkodásra késztető zárás: hol csúszott félre a dolog, így kellett lennie, vagy történhetett volna másképpen is? Innen indul azt est második része – Göttinger Pál vezetésével, Bérdi Márk szakpszichológus, az alkotók és a színészek részvételével
Az előadásban Anci mondja ki a beszélgetés tételgondolatát: egymásra figyelve képesek lehetünk segíteni azokon, akik nagy bajban vannak” – írja a Magyar Narancsban Török Ákos.

Az előadásra itt válthatnak jegyet.


1600 halál évente – Az öngyilkosságot övező csendet igyekszik megtörni a Védőháló című színdarab

A Dante közösségi térben mutatták be szombaton a Védőháló című „társadalmi célú szomorújátékot” (az alkotók, Alberti Zsófi és Khaled-Abdo Szaida műfajmeghatározása szerint), ami azt a célt tűzte ki maga elé, hogy segítsen kimondani azokat a kérdéseket az öngyilkossággal kapcsolatban, amiről sokszor hallgatunk. Meg lehet előzni egy öngyilkosságot? Mik azok a pontok, ahol a kívülálló még belenyúlhat a folyamatokba? Hol van a nulladik perc, a pillanat, ahol először megfogalmazódik valaki fejében a szuicid gondolat? Az előadás után a nézőknek arra is lehetősége nyílik, hogy az alkotókkal és egy szakemberrel, Bérdi Márk pszichológussal kapjanak választ e kérdésekre. Fiala Borcsa írása.

Út a komédiából a tragédiába

A Védőháló visszafelé meséli el az öngyilkossághoz vezető utat, így nemcsak azt tudhatjuk meg, mi vezetett odáig, hogy Kerekes Péter (Endrődy Krisztián) levesse magát egy budapesti pláza negyedik emeletéről, de azt is, ez hogyan érintett néhány embert a közvetlen környezetében.

Mondhatni: szpojlerrel indul a darab, hiszen már azelőtt kiderül, Péter meghalt, hogy egyáltalán megismerhettük volna. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a nézőközönség eleinte furcsa módon még nevetni is tud egyes jeleneteken annak ellenére, hogy a színdarab témája kapcsán valószínűleg senki sem az önfeledt kacagásra készült. 

A plázában, ahol Péter nem sokkal korábban véget vetett az életének, a Védőháló átadását ünnepli egy influenszer. Gonda Kata remekül hozza a felszínes közösségimédia-sztárt, aki anno egészen véletlenül csöppent bele Péter tragédiájába: a férfi pont mellette ért földet. A nő első dühében be is akarta perelni az özvegyet, amiért Péter épp akkor „vetemedett erre az önző tettre”, amikor ő is a helyszínen tartózkodott. Ebben az énközpontú, érzéketlen gondolkodásában az édesanyja, Anci is megerősíti, aki úgy van vele: „aki ilyen helyekről akar leugrálni, az nemcsak öngyilkossági szándéktól vezérelt, vagy hogy mondják, szuicid hajlamú, ez a magamutogatásról is szól, ezt lássuk be, mert be lehet venni otthon a négy fal között négy levél Xanaxot, rá két deci Metaxa, és az eredmény ugyanaz.” 

Anci végül úgy dönt, „jóemberkedik”: védőhálót szereltet fel a plázába, így akadályozva meg, hogy valaki épp ott akarja megölni magát. Az eseményt persze óriási csinnadrattával jelenti be, minél több követőt toborozva szemtanúnak a jócselekedetéhez.

Végtére is saját költségen készítette el a hálót – bár egy részét aztán megpróbálja ráverni az özvegyre, mégiscsak az ő férjéről van szó, másfél millióért cserébe még egy emléktáblát is odatenne a férfi nevével. Hogy az asszony miért nem kívánja, hogy minduntalan eszébe legyen idézve a tragédia, azt Anci nem is érti.

Sorozatos csapások

Az ezt követő jelenet is tartogat szórakoztató elemeket (és vajon hány ilyen történhet meg a valóságban is): Kerekes Péter várandós felesége (Radnay Csilla) szeretne hozzájutni elhunyt férje bankszámlájához, a bürokrácia pedig a színpadon sem lesz érzékenyebb és együttérzőbb, mint a valóságban. De nézni vicces, hogyan feszeng a banki tisztviselő (Kolnai Kovács Gergely), és hogyan nem tud szabadulni a helyzet ellenére sem a begyakorolt mondatoktól, amik ebben a szituációban inkább kínosan hatnak.

Ám ahogy haladunk vissza az időben, és megismerjük Péter indítékait, már egyre kevésbé van kedve a közönségnek nevetni. Hiszen mindegyik csapás, amit a férfi elszenved, tulajdonképpen teljesen mondén, hétköznapi. Bármelyikünkkel megeshet. Legfeljebb nem mindenki reagál rá olyan drasztikusan, mint ő. De Péterről kiderül: a lelki gondjaira gyógyszert szedett, amit aztán elhagyott. Az életében pedig olyan dominóhatás indult be egyetlen dologtól, hogy teljesen elvesztette a kontrollt. 

Hogy melyik volt a nulladik pont, ahonnan az élete, ami a darab végén még olyan ígéretesnek tűnik, végleg elindul a rossz irányba? Utólag talán okos lehet a külső megfigyelő, a tragédiát követően jobban kidomborodnak bizonyos pillanatok.

De a résztvevők közül senkit nem tehetünk felelőssé Péter haláláért annak ellenére, hogy nekik is volt ilyen-olyan részük benne.

1600 ember és a körülötte élők – minden egyes évben

„Évente közel 1600 embert veszítünk el öngyilkosság miatt Magyarországon. Ezek az esetek nemcsak a családtagokat, de a munkatársakat, szomszédokat, szemtanúkat is érintik, mégis kerüljük ezt a témát, sokszor még a legközelebbi hozzátartozóinkkal sem beszélünk az érzéseinkről” – írják a darabot életrehívó szándék kapcsán az alkotók. – „A dühvel, a fájdalommal, a szégyennel, a bűntudattal, az értetlenséggel sokszor nem tudunk mit kezdeni, egyedül maradunk. Az előadás legfőbb célja, hogy megtörjük a csendet, beszéljünk erről a nehéz témáról, hogy megértsük a különböző reakciókat, elfogadjuk a saját érzéseinket, merjünk nevetni a groteszk helyzeteken, amikkel az élet a legfeszültebb pillanatokban is megkínál minket.”

A statisztikák szerint tízből nyolc ember valamilyen módon jelzi öngyilkossági szándékát, ezért is kulcsfontosságú, hogy észrevegyük a figyelmeztető jeleket. Az előadás után lehetőség van az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen pszichológusával, Bérdi Márkkal és az alkotókkal beszélgetni a felmerülő kérdésekről. Bérdi Márk elmondta, az öngyilkossági eseteknél mindig csak utólag áll össze a környezet számára a kép, retrospektív módon nyernek értelmet bizonyos dolgok. Azonban még azok sem látják előre, hogy valaki az öngyilkosságot fontolgatja, akik ezen a területen dolgoznak. Azt is hangsúlyozta:

az öngyilkosságot elkövetők 70 százaléka – még akkor is, ha a konkrét elkövetési módszert már korábban alaposan átgondolták – csak az utolsó öt percben hozza meg a végzetes döntést.

Abban az öt percben már nehezen tud külsőleg bárki is beavatkozni a folyamatokba. De az odáig vezető időben számos olyan pont van, ahol még tehetünk valamit, ha odafigyelünk rá. 

Talán Péter esetében is megakadályozható lett volna a tragédia. Hiszen Péter több ízben is könyörög: „ne tedd ezt velem, mert akkor meghalok!” A darab elején az influenszer szájából elhangzik: isten mindenkire akkora terhet rak, amekkorát el tud cipelni. De a terheket nem kell egyedül cipelnünk. Péter viszont hiába fordult segítségért a környezetéhez, akkor derült ki: az ő védőhálója csupán illúzió volt.

Egy öngyilkosságot elkövető ember halála mindig nagy terhet ró a környezetre – teszi hozzá az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen pszichológusa. A szuicid ember ismerősei számára elkerülhetetlen az önmarcangolás fázisa, a lelkiismeret-furdalással való megküzdés pedig életfeladattá válik.

forrás: https://wmn.hu/

Akár 140 embert is érinthet egyetlen öngyilkosság, amiből ötóránként történik egy Magyarországon

Ha dzsungellé válik épp újra a világ, de téged nem a konteós hazudozások, hanem a tudományos tények és összefüggések érdekelnek, csatlakozz mielőbb!

A Védőháló című darab az öngyilkosságról és a körülményeiről szól, mégis lehet rajta nevetni. Meg lehet sajnálni a szereplőket, lehet őket kedvelni az esendőségükért, együtt lehet érezni mindegyikükkel – és mindegyikükkel más miatt. Ugyanarról beszélnek, de máshogy teszik mind: arról a Kerekes Péterről rajzolnak képet, aki egy délelőtt levetette magát a Dunabest bevásárlóközpont hatodik emeletéről.

Kerekes Péter esete nem egyedülálló, és ezt a Védőháló is hangsúlyozza. A Dante Közösségi Alkotótérben életre keltett darab elmeséli, hogy a bevásárlóközpontban sem ő volt az első, aki így és itt vetett véget az életének – a körülményekről viszont keveset tudunk, és azt is csak néhány jelenetből lehet összerakni, hogy mi történhetett a tett előtti utolsó hetekben.

A feleség, a főnök, az influenszer és a banki ügyintéző

Alberti Zsófia, a Védőháló rendezője és ötletgazdája internetes kommentekből merített inspirációt, az április 5-i bemutató után arról beszélt, hogy egy influenszer posztja alatt találkozott azzal a jelenséggel, hogy az emberek mélyen elítélik az öngyilkosságok elkövetőit. Ezért egy olyan karaktert szeretett volna megalkotni, aki bár maga is viaskodik a saját mentális és lelki terheivel, ugyancsak elítéli azokat, akik szerinte a könnyebb utat választják. Ez a karakter lett az influenszer, akit a darabban Gonda Kata alakít.

A kérdésre, hogy miért egy férfi öngyilkossága áll a darab középpontjában, a rendező azzal válaszolt, hogy nem a szerep volt meg a fejében először, hanem a szereplő, akivel szerette volna eljátszani azt. Ő Endrődy Krisztiánt választotta, aki Pétert alakítja a Védőhálóban, azt a negyvenes férfit, aki nehezen küzd meg a saját mentális nehézségeivel, és annak ellenére, hogy pszichiátriai kezelés alatt áll, a munkába menekül a gyógyszerek elől. Beszédes, hogy egy középkorú férfi öngyilkossága jelenti a cselekmény középpontját, ugyanis Magyarországon a statisztikák szerint közel négyszer annyi férfi követ el befejezett öngyilkosságot, mint nő – ez százezer férfi lakosra vetítve évente 28 esetet jelentett a KSH 2020-as adatai alapján.

Péter feleségével, Orsolyával (Radnay Csilla) egy banki jelenetben találkozunk először, ami minden kínos és megmosolyogtató pillanatával együtt látleletet alkot arról, hogy mennyire tabusított és nehéz a halálról beszélni – professzionális helyzetben is. Nincs szókészlet arra, hogyan kérdezzék az emberek egymást ilyen helyzetekben, és arra sincsenek kész minták, hogy miként kellene kezelni a másik fájdalmát.

Találkozunk még a darabban Péter főnökével is, aki a rendező, illetve a szerepet játszó Kolnai Kovács Gergely szerint annyira nehezen fér hozzá a saját érzéseihez is, hogy az empátia csekély jeleit sem tudja kimutatni a súlyos problémákkal terhelt beosztottja felé.

Magyarország még mindig az élbolyban van, ha öngyilkosságról van szó

A Védőháló aktuális témát feszeget, Magyarország ugyanis még mindig a harmadik helyen áll a halállal végződött öngyilkosságok számát tekintve az EU-s országok sorában – 2020-ban csupán Litvánia és Szlovénia előzte meg a listán. Bár a visszaesés jelentős az esetek számát tekintve, a számok még mindig magasak, ami azt jelenti, hogy továbbra is kb. ötóránként történik halálos kimenetelű önsértés az országban.

Pedig a statisztikák szerint 10-ből 8 elkövető beszél a szándékáról, mielőtt öngyilkosságot követne el. Az Alapítvány az öngyilkosság ellen adatai szerint naponta 150 kísérlet történhet, az elkövetők kétharmada pedig az első próbálkozás során életét veszti.

A szakemberek úgy vélik, hogy minden kísérletet komolyan kell venni, ugyanis a próbálkozás a legerősebb indikátora a későbbi sikeres öngyilkosságnak, és ezt néha az intézményes ellátás sem tudja megelőzni – erről a bemutató utáni beszélgetésben Bérdi Márk klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta beszélt, aki szakmai konzulensként segítette a „társadalmi célú szomorújáték” megírását. Az alapítvány munkatársai pedig gyakorlatokkal készültek, amelyek könnyed formában vezették rá a nézőket, hogy a zsigeri első reakciók milyen fontosak lehetnek egy-egy élethelyzetben. Mindegy, hogy egy késéről van szó, a nulladik lépés és az első reakció nagyon fontos abból a szempontból, hogy egy adott problémát hogyan kezelnek az emberek – hangsúlyozta Göttinger Pál, a beszélgetés moderátora.

Nem bűnös az öngyilkos

Bérdi szakemberként fontosnak tartja leszögezni, hogy az öngyilkosságot elkövető személy nem bűnös, még akkor sem, ha nyilvános helyen vet véget az életének. Szerinte fontos, hogy mindenki értse, hogy az emberek nem azért választják ezt, mert ártani akarnak másoknak, hanem abban a pillanatban ezt tartják a legjobb megoldásnak. A legtöbben eltervezik, hogyan oltják ki a saját életüket, és a kritikus 5 percben, ami az elhatározás és a tett között telik el, még sokszor le is beszélhetők.

A módszer kiválasztása persze befolyásolja, hogy megmenthető-e valaki, ám a tapasztalatok szerint nincs olyan, hogy valaki azért választ bizonyos eszközt, hogy könnyebben megmenthessék. Ugyanakkor vannak tipikus női és férfi módszerek, hagyományosan az erőszakosabb, végletesebb megoldásokat választják a férfiak, így például az akasztást, míg a nőknél gyakoribbak a gyógyszeres kísérletek.

Az öngyilkosság nem egyenes következménye a mentális betegségeknek, ugyanakkor a depresszió, egyes személyiségzavarok, valamint az alkohol- és szerfüggőségek befolyásolhatják az előfordulás gyakoriságát. Egyfajta családi halmozódás is megfigyelhető a szakember szerint, de ezt nem örökletesnek tartják, sokkal inkább a mintaátadás számlájára írják. Épp emiatt fontos, hogy az anamnézisfelvétel során felmérjék, hogy a családi kórtörténetben szerepel-e szuicid kísérlet vagy befejezett öngyilkosság.

Mindezekkel együtt – vagy ezek ellenére – a szakemberek sem tudnak minden öngyilkosságot megelőzni, és őket is ugyanúgy megrázza, ha páciensük véget vet az életének a kezelés alatt vagy a kezelés végeztével. Bérdi a közönségnek beszélt arról, hogy korábban, amikor a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályán dolgozott, maga is átélt hasonlót, amikor az osztályon történt öngyilkosság.

Azonban ahogy az áldozat, úgy a környezete sem hibás. A Védőháló is arra kíván rámutatni, hogy az öngyilkosságnak nincs egyetlen kiváltó oka, nem tehet róla senki, sem a környezetből, sem maga az elkövető, és nem írható a genetika számlájára sem. A szakember úgy fogalmazott, hogy ez egy multikauzális, vagyis sok-sok különböző okra visszavezethető cselekmény, amiből egyetlen eset összesen akár 140 embert is érinthet, a szűk családtól kezdve a barátokon és kollégákon át a távoli ismerősökig.

Hiába vannak azonban sokan kapcsolatban az elkövetővel, szinte lehetetlen nyakon csípni a pillanatot, amikor megszületik a szilárd elhatározás az öngyilkosságról. Épp ezért a terapeuta azt javasolta a bűntudattal küzdőknek, hogy a saját terápiájukban dolgozzák fel az eseményeket, és ne zárkózzanak el ettől.

A Védőháló alkotói fórumot akarnak teremteni ahhoz, hogy az emberek egy történeten keresztül elkezdhessenek gondolkodni erről. Ehhez egy izgalmas és látványos formátumot választottak: a színdarabot egy kapcsolódó beszélgetéssel egészítették ki, így a nagyjából 70 perces előadások után a „második felvonás” egy közös beszélgetés az Alapítvány az öngyilkosság ellen szakemberével.

A következő előadásokról a Védőháló Facebook-oldalán lehet tájékozódni.

Ha öngyilkossági gondolatai vannak, hívja a 116-123-as lelki elsősegély telefonszámot vagy a 112-t! A pszichiátriai gondozók országos listáját és térképét itt találja.

forrás: https://qubit.hu/

Alberti Zsófi és Khaled-Abdo Szaida: Védőháló

társadalmi célú szomorújáték

Péter – Endrődy Krisztián
Orsolya – Radnay Csilla
Anci – Gonda Kata
Ügyintéző, András – Kolnai Kovács Gergely
Anyci – Sajgál Erika
Szilárd – Kocsis Pál
Frici – Endrődy Mihály

díszlet: Takács Lilla
jelmez: Remete Kriszta
fénytervezés: Major Mátyás
videók: Petri Csenge, Vészi Samu, Szabó Mátyás
zene: Móser Ádám
dramaturg: Khaled-Abdo Szaida
rendező: Alberti Zsófi


„Különben is, azért aki ilyen helyekről akar leugrálni, az nem csak öngyilkossági szándéktól vezérelt, vagy hogy mondják, szuicidhajlamú, ez a magamutogatásról is szól, ezt lássuk be, mert be lehet venni otthon a négy fal között 4 levél Xanaxot, rá két deci Metaxa, és az eredmény ugyanaz.”

A Védőhálő egy középkorú férfi öngyilkosságáról, az odáig vezető útról és az ittmaradtakról szól. Évente közel 1600 embert veszítünk el öngyilkosság miatt Magyarországon. Ezek az esetek nem csak a családtagokat, de a munkatársakat, szomszédokat, szemtanúkat is érintik, mégis kerüljük ezt a témát, sokszor még a legközelebbi hozzátartozóinkkal sem beszélünk az érzéseinkről. A dühvel, a fájdalommal, a szégyennel, a bűntudattal, az értetlenséggel sokszor nem tudunk mit kezdeni, egyedül maradunk. A Védőháló című előadás legfőbb célja, hogy megtörjük a csendet, beszéljünk erről a nehéz témáról, hogy megértsük a különböző reakciókat, elfogadjuk a saját érzéseinket, merjünk nevetni a groteszk helyzeteken, amikkel az élet a legfeszültebb pillanatokban is megkínál minket.

Az előadás után várjuk a nézőket egy beszélgetésre, amin az alkotók mellett egy pszichológus is részt vesz majd. Az este nem ígéri, hogy megváltja a világot, de talán segíteni tud abban, hogy az a gondolat, hogy felelősséggel vagyunk egymásért ne szorongást, hanem reményt adjon számunkra.

Az előadás 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

Védőháló projekt - talált posztok