Látjátok a kandi kamerákat? Nézzetek bele, ott vannak! Én rögtön tudtam, hogy erről szól. Az egész egy nagy átverés! – kiabálja felszabadultan, később egyre inkább lesújtva Kovács Lehel marketingügynökként Török Ferenc Pípíemjében. Mert hát ilyen a pályázatosdi: hihetetlen és hiteltelen, egyszerre nevetséges és véresen komoly. Élet-halál harc a pénzítészekkel szemben.
Sorsok dőlnek el, művészek méretnek meg, pályázati kurátorok torzsalkodnak. A Pípíem csak az egyik előadása a Kurátorok című egész estés (vagy inkább éjszakás) színházfolyamnak, ami a Tűzraktérben öt helyszínen három turnusban párhuzamosan zajlik. Mivel számítottak arra, hogy nagy érdeklődés lesz az egyre inkább népszerű TÁP-on, háromfelé osztották a közönséget: ki milyen színű karkötőt választ, úgy kerül az adott turnusba. A közönség különböző csoportjait önkéntesek terelik egyik helyszínről a másikra.
A színlapon a Kurátorok „program"-ként van feltüntetve, mivel nem egy előadásból, hanem számos egymást követő rövid darabból áll össze, ami így igazi művészi tobzódást ígér. Vajdai Vilmos fogja össze az estet, de nem csak ő rendez, társa például Török Ferenc, Mundruczó Kornél, Ascher Tamás és Bozsik Yvette is. Ennek megfelelően a TÁP Színház is tágan értelmezendő, olyan együttesek csatlakoztak, mint a KoMa vagy a Fortedanse Társulat.
A Kurátorok egy rövid plenáris üléssel nyit és zár, közte pedig három szekcióülést tart. A téma valamennyiben közös: kapnak-e pénzt a pályázók, illetve kik is azok a kurátorok? A nyitó ülésen Rába Roland máris neki esik Monori Lilinek egy kíméletlen kérdezz-felelek keretében, hogy miért pont ő kapja a pénzt. A háttér fekete, a kivetítőn testközelből Rába szadizmusa; mindjárt a legsötétebb foltja az estnek. Az ezt követő darabok a Bársonyterem szekció ülésén felszabadultabban indulatosak, keserűségüket iróniával és groteszkkel öblítik le, távolabbról mutatják a valót. Mindezt a TÁP Színháztól megszokott multimédiás megoldások dúsítják: kivetítők, hangeffektusok, alámondások. Vajdai rendezésében utószinkronizált Godfather pereg, az ügyfél pályázata sikerességéért eseng. Akárcsak egy oda-visza pörgetett dvd, az effektekkel is versenyre kelhetne Bánki Gergő, aki mintegy gombnyomásra folytatja, vagy pörgeti fel zseniálisan a szövegét a Kovácsoltvas pelenka c. pályaműben. A gombnyomó szerepében Hegedűs D. Géza simaarcú, pénzosztó tótumfaktum. Segédjét Keresztes Tamás alakítja, akinek figurája bár végtelen egyszerű és buta, szerepe mégis fölényességet kölcsönöz neki. Ugyanitt láthatunk színjátszó köri parafrázist Pálmai Anna és Váradi Gábor előadásában, ami akár a Minden Rossz Varieté betétszáma is lehetne, fergeteges kis ’ki mit nem tud’.
A Bársonyteremben tartott ülés darabjainak kíméletlen humorában az önirónia dominál. Az alkotók tehetetlenségét és tehetségtelenségét karikírozzák, míg a „Ninaálkönyvtárban" tartott szekcióban az irónia bunkója a kurátorokat, pályázatokon hízott ítészeket sújtja. Mohácsi István Érző szív 2859 című darabja a KoMa Társulat előadásában régi vágású állami aktatologatókat mutat be, ebben Felhőfi-Kiss Sándor a legautentikusabb. Az előadások ezután egyre abszurdabb irányt vesznek, ezek közt döcög a Pelsőczy Réka rendezte Gennyes Emlőgyulladás. A darabok keretjátékaként Molnár Gál Péter Fin-gik-a-csi-kó-ja szolgál, melyben dőzsölő kurátorok írják felül a köztes darabok pályázatelbírálóit. Ők nem a szerencsétlenkedő és készületlen aktakukacok, hanem korrupt pénznyelők.
A Kurátorok némileg rokon Vajdai Vilmos korábban rendezett Halász Péter-emlékestjével, a Fisherman’s Friends-zel, mely szintén számos, önmagában is kerek darabból áll össze. A Fisherman’s-ben a néző egyszerre látja a színpadon valamennyi jelenetet, ezért szabadon válogathat, milyen sorrendben melyiket nézi. A Kurátorok közel ötórás előadásfolyama nem ad lehetőséget ilyen választásra (hacsak a néző el nem csatangol egy másik turnus helyszínére), egymást követik az újabb és újabb részek, melyeknek hullámzó színvonala hol felüdíti, hol elaltatja a hajnal felé már több mint négyórás ácsorgásban elfáradt közönséget. Az előadások, színészek és rendezők egy este alatt majdhogynem befogadhatatlan sokasága járja körül a színházi és alternatív színházi világra még inkább jellemző pályázati világot. A kérdésre pedig, hogy tudniillik kap-e pénzt a pályázó, a legplasztikusabb válasz a Kovácsoltvas pelenka c. pályaműben érkezik két ellentétes értelmű fejbiccentéssel Hegedűs D. Gézától: nem, kap.
Angeli Nóra
Kedves Látogató!