2025. november 7-én ünnepélyes keretek között adták át a Jurányi Házban az eSzínház Fesztivál ’25 díjait. Kihirdették a szakmai, a közönség- és a különdíjakat. A fődíjat, a legjobb digitális adaptációnak járót, a Weöres Sándor Színház Énis, teis című alkotása nyerte. A legjobb női főszereplő Ladányi Júlia (Vörösmarty Színház: Úri muri), a legjobb férfi főszereplő Nagy Zsolt (Örkény István Színház: Szaturnusz Gyűrűje), a legjobb látványért járó díjat pedig A vége című produkció (Radnóti Miklós Színház) érdemelte ki. Idén a szakmai zsűri két különdíjról is döntött: az elsőt a Szabad Andrást alakító három színművészt jutalmazta, azaz László Zsoltot, Porogi Ádámot és Katona Péter Dánielt A vége című előadásban nyújtott kimagasló játékukért, a második különdíjat a zsűri a kiemelkedő színházi élményért a Tóték című előadásának (Ciróka Bábszínház) ítélte oda. A közönségszavazást szintén A vége című előadás nyerte.
Az est háziasszonya, Rozgonyi-Kulcsár Viktória színházi menedzser, nyitóbeszédében elmondta, hogy 2025. szeptember 19-e és 28-a között rendezték az immáron jubileumi 5. eSzínház Fesztivált, az ország egyetlen online térben rendezett színházi seregszemléjét.
A kilencnapos eseményen 14 színház és társulat produkcióit nézhette meg a közönség, méghozzá a vártnál is nagyobb érdeklődés mellett, hiszen 28 országból és öt kontinensről követték figyelemmel az előadásokat. Az eSzínház Fesztiválra nevezett produkciókat szakmai zsűri értékelte, amelynek tagjai Dragomán György író, Kovács D. Dániel rendező és Szegő János szerkesztő-kritikus, valamint ő maga voltak. A zsűri mellett a közönség is szavazhatott, így a nézők dönthették el, melyik produkció kapja az eSzínház Fesztivál közönségdíját.
Az est háziasszonya, Rozgonyi-Kulcsár Viktória színházi menedzser, nyitóbeszédében elmondta, hogy 2025. szeptember 19-e és 28-a között rendezték az immáron jubileumi 5. eSzínház Fesztivált, az ország egyetlen online térben rendezett színházi seregszemléjét.
A kilencnapos eseményen 14 színház és társulat produkcióit nézhette meg a közönség, méghozzá a vártnál is nagyobb érdeklődés mellett, hiszen 28 országból és öt kontinensről követték figyelemmel az előadásokat. Az eSzínház Fesztiválra nevezett produkciókat szakmai zsűri értékelte, amelynek tagjai Dragomán György író, Kovács D. Dániel rendező és Szegő János szerkesztő-kritikus, valamint ő maga voltak. A zsűri mellett a közönség is szavazhatott, így a nézők dönthették el, melyik produkció kapja az eSzínház Fesztivál közönségdíját.
Az eSzínház Fesztivál több együttműködő partnere különdíjat is felajánlott, így az Art is Business különdíját a Krum (Vígszínház) című alkotása vihette haza. A Papageno különdíját az Én, a vámpír (Mesebolt Bábszínház – Kőszegi Várszínház) című alkotás érdemelte ki. A radiocafé különdíjait a Szaturnusz Gyűrűje (Örkény István Színház) című előadás és Aszínházcsináló (KV Társulat) című produkció kapta. Végezetül a Szófa Irodalom különdíját a Tóték (Ciróka Bábszínház) című előadás vihette haza.
Az eSzínház Fesztivál díjazottjai pénzjutalomban is részesültek. A fődíj, azaz a legjobb digitális adaptációnak ítélt elismerés mellé 250 ezer forint pénzdíj járt, a közönségdíj nyertese 150 ezer forintot vihetett haza, valamint a legjobb női főszereplő, a legjobb férfi főszereplő, továbbá a legjobb látvány és a zsűri különdíja mellé is száz-száz ezer forint pénzjutalmat osztottak ki.
Az eSzínház Fesztivál díjazottjai pénzjutalomban is részesültek. A fődíj, azaz a legjobb digitális adaptációnak ítélt elismerés mellé 250 ezer forint pénzdíj járt, a közönségdíj nyertese 150 ezer forintot vihetett haza, valamint a legjobb női főszereplő, a legjobb férfi főszereplő, továbbá a legjobb látvány és a zsűri különdíja mellé is száz-száz ezer forint pénzjutalmat osztottak ki.
A legjobb digitális adaptációnak járó díjat elnyert Énis, teis című darabot Kovács D. Dániel rendező méltatta, aki úgy fogalmazott, hogy „ritka, hogy ennyire egyöntetűen, mindenki meggyőződésből ugyanarra az előadásra szavazzon.
Az Énis, teis című produkció esetében ez történt. Ahhoz, hogy ez az előadás ilyen magától értetődően vigye el a legjobb e-színházi adaptáció díját, négy dolog biztosan kellett: egy rendező, Göttinger Pál, aki erős színházi víziót teremtett; egy adásrendező, Kaczmarski Ágnes, aki ezt a víziót a képernyőn is érvényes formába tudta átültetni; egy történet, amely működik nemcsak a színház terében, hanem a digitális nézőtér felé is, és egy társulat, ahol a színjáték kulcsa egységes, expresszív annyira, hogy színpadi intenzitást képviseljen, de kellőképpen finom és pontos ahhoz, hogy a filmnyelvhez szokott néző számára hiteles legyen egy ilyen nehéz konfliktusokat feldolgozó témában is.”
A díjátadó Szegő János szerkesztő-kritikus laudációjával folytatódott, aki „a legjobb látvány” kategória nyertesét, a Radnóti Színház A vége című művét így méltatta: „A Radnóti Színház A vége előadása (rendező: Nagy Péter István) láthatóvá teszi az eredeti Bartis-regény szerkezetét és életvilágát, de emellett megteremtett egy külön is létező műalkotást, amelynek tükrében a néző, és immár az e-néző is megláthatja elveszett vagy annak hitt emlékeit, álmait, saját életének fontos kérdéseit.”
Az Énis, teis című produkció esetében ez történt. Ahhoz, hogy ez az előadás ilyen magától értetődően vigye el a legjobb e-színházi adaptáció díját, négy dolog biztosan kellett: egy rendező, Göttinger Pál, aki erős színházi víziót teremtett; egy adásrendező, Kaczmarski Ágnes, aki ezt a víziót a képernyőn is érvényes formába tudta átültetni; egy történet, amely működik nemcsak a színház terében, hanem a digitális nézőtér felé is, és egy társulat, ahol a színjáték kulcsa egységes, expresszív annyira, hogy színpadi intenzitást képviseljen, de kellőképpen finom és pontos ahhoz, hogy a filmnyelvhez szokott néző számára hiteles legyen egy ilyen nehéz konfliktusokat feldolgozó témában is.”
A díjátadó Szegő János szerkesztő-kritikus laudációjával folytatódott, aki „a legjobb látvány” kategória nyertesét, a Radnóti Színház A vége című művét így méltatta: „A Radnóti Színház A vége előadása (rendező: Nagy Péter István) láthatóvá teszi az eredeti Bartis-regény szerkezetét és életvilágát, de emellett megteremtett egy külön is létező műalkotást, amelynek tükrében a néző, és immár az e-néző is megláthatja elveszett vagy annak hitt emlékeit, álmait, saját életének fontos kérdéseit.”
Ezután a legjobb női főszereplőnek járó díj átadása következett: Rozgonyi-Kulcsár Viktória így méltatta Ladányi Júlia játékát a Vörösmarty Színház Úri muri című darabjában: „A zsűri dolga idén sem volt könnyű egyik kategóriában sem. Ami talán már az elején látszott, hogy van négy-öt előadás, amit így vagy úgy, de díjazni szeretnénk, mert kiemelkedik a pályázott produkciók közül. Az egyik ilyen volt az Úri muri is. (…)
Ladányi Julitól nem idegen az ellenállhatatlan, attraktív nő megformálása a színpadon. Természetes szépsége, bájos arcvonásai, arányos testalkata mind erre predesztinálja. Rozika szerepében is kitűnően bánik a vele született külső adottságokkal, amit tökéletesen kiegészít a naturális, gyermeki bájossága. Kiváló rendezői koncepció a karakter megformálására a felvett tájszólása és a többiektől eltérő lenge, sportos ruházata, ami még szerethetőbbé teszi a mezítlábas parasztlányt. Mindezt ügyesen ellenpontozza a sokszor szinte buja testmozgása, az érzéki metakommunikációja. Ladányi Juli végig megtartja ezt a kettősséget a karakter megformálásában, ami igazán összetetté és rejtélyessé teszi a lány személyiségét, és elbizonytalanítja a többi szereplőt, de még a nézőt is Rozika megítélésében.”
Az est a legjobb férfi főszereplőnek járó díj átadásával folytatódott, amelyet Nagy Zsolt az Örkény István Színház Szaturnusz Gyűrűje című előadásában nyújtott alakításáért kapott; Dragomán György laudációját – aki nem tudott jelen lenni az esten – Légrádi Gergely tolmácsolta. Dragomán György értékelésében kiemelte, hogy
„Nagy Zsolt nagyon tud bánni a vadsága tüzével, hol elfojtva tartja, hogy csak lassan izzon a mélyben, hol kiengedi, hadd lángoljon a lehető legharsogóbban, és persze tudja a két véglet közötti valamennyi átmenetet, lenyűgöző rutinnal tudja csavargatni az intenzitás fokozatait úgy, hogy közben hiteles természetességgel engedi át magán a szenvedélyt”.
2025-ben a zsűri két különdíj odaítéléséről is döntött. Első különdíját A vége című előadásban a Szabad Andrást alakító színészhármasnak ítélte oda – László Zsoltnak, Porogi Ádámnak és Katona Péter Dánielnek. A trió kimagasló színészi teljesítményét Kovács D. Dániel dicsérte: „Megkockáztatom, ez volt az első díj, amit alapvetésként tudtunk, az erről való szavazás már csak formalitás volt.”
A szakmai zsűri a második különdíját a kiemelkedő színházi élményért a Ciróka Bábszínház Tóték című darabja nyerte el. Szegő János úgy fogalmazott, hogy: „A Tóték egyszerre a regény és a dráma. A Tóték egy létezésállapot. A Tóték egy család. (…) A Ciróka Bábszínház nagyszerű előadása is kimozgatja a Tóték jelentésvilágát a megszokott konszenzusából.
Szikszai Rémusz rendezése több vonatkozásban is kezd valamit a megszokott és áthagyományozott alaphelyzettel. Az előadás kulcsa (ez itt most önkéntelen örkényezés) a postás lesz, aki az egész dramaturgia legfontosabb eleme. Azzal, hogy a félkegyelmű kézbesítő itt az abszolút Hermész lesz, és ő narrálja nekünk ezt az abszurd sziszifuszi fusizást, az egész mű igazságát és valóságát teszi problémássá. Mi az, ami elhihető, és mi az, ami megtörténik? Mindezt mutatja az előadás többszörös játéknyelve: a hús-vér színészek és a bábok együttes jelenléte. A megelevenedett bábfigura és a bebábozódott ember paradoxonja.”
Sárközi Szabina, az eSzínház marketingvezetője az eSzínház Fesztivál legtöbb szavazatát begyűjtő produkciójának járó közönségdíjat adta át A vége című előadás alkotóinak.
Az est folytatásában a különdíjak átadása következett. Az Art is Business különdíját (egymillió forint értékű médiamegjelenés a médiumban) az egyesület alapító vezetője, Balogh Máté adta át a Vígszínház Krum című darabjáért. A Papageno vezetője, Zsoldos Dávid a Mesebolt Bábszínház – Kőszegi Várszínház Én, a vámpír című művét díjazta (egy millió forint értékű médiamegjelenéssel). A radiocafé különdíjait (hat-hat millió forint értékű médiamegjelenés) a Szaturnusz gyűrűje című előadás és Aszínházcsináló című produkció kapta, a díjakat átadta Canjavec Judit ügyfélkapcsolati vezető. A Szófa Irodalmi Portál a Ciróka Bábszínház Tóték című munkáját emelte ki és részesítette jutalomban (a színház médiapartnere lesz egy teljes évig).
Az est végén Légrádi Gergely, az eSzínház vezetője megköszönte a színházaknak, társulatoknak, hogy ismét bizalmat szavaztak a fesztiválnak, továbbá köszönetet mondott a zsűrinek, az együttműködő partnereknek és az eSzínház Fesztivál minden munkatársának. Légrádi az eSzínház jövőjéről így nyilatkozott:
„Az eSzínház és az eSzínházat is működtető alapítvány a Magyar Színházakért továbbra is elkötelezett amellett, hogy értéket mentsen és értéket mutasson fel. (…) az eSzínház egyik – ha nem a legfontosabb célja – az enciklopédia, a videótár építése. Az, hogy a jelen és a jövő generációi szabadon és a színházi szcéna teljes keresztmetszetében megtalálják, nézhessék, élvezhessék, sőt kutathassák a színház és előadóművészet érvényes megszólalásait. (…) a sok kincset azonban nem elég begyűjteni és rendszerezni. Meg kell mutatni és közelebb kell vinni a kultúra potenciális fogyasztóihoz. Ezért a kommunikáció mellett az edukációra továbbra is kiemelt hangsúlyt fektetünk: azaz az eSzínházi tartalmakat, előadásokat, koncerteket, cross-overeket elvisszük iskolákba, egyetemekre, könyvtárakba és külhoni magyar közösségekhez is. Így egyre több tanórán, egyetemi szemináriumon és offline vetítésen visszük házhoz Júliát, Jóbot, Júdást, Józsefet és persze a testvéreit.” Továbbá hangsúlyozta, hogy „az eSzínház mindazzal, amit csinál, anyagilag is elkötelezett támogatója a színházaknak, társulatoknak, művészeti intézményeknek. (…)
A számok nyelvén: csupán 2024-ben hatvanmillió forintot fizetett ki a színházaknak, társulatoknak. Továbbá az elmúlt években kétszer is szervezett kampányt és gyűjtést az eSzínház és az alapítvány karöltve együttműködő partnereivel a független színházak és színházi neveléssel foglalkozó társulatok számára, amelynek eredményeképpen közel harmincmillió forintot gyűjtött össze és már osztott ki a független szcéna meghatározó szereplőinek.”
forrás: https://szinhaz.online/
Ladányi Julitól nem idegen az ellenállhatatlan, attraktív nő megformálása a színpadon. Természetes szépsége, bájos arcvonásai, arányos testalkata mind erre predesztinálja. Rozika szerepében is kitűnően bánik a vele született külső adottságokkal, amit tökéletesen kiegészít a naturális, gyermeki bájossága. Kiváló rendezői koncepció a karakter megformálására a felvett tájszólása és a többiektől eltérő lenge, sportos ruházata, ami még szerethetőbbé teszi a mezítlábas parasztlányt. Mindezt ügyesen ellenpontozza a sokszor szinte buja testmozgása, az érzéki metakommunikációja. Ladányi Juli végig megtartja ezt a kettősséget a karakter megformálásában, ami igazán összetetté és rejtélyessé teszi a lány személyiségét, és elbizonytalanítja a többi szereplőt, de még a nézőt is Rozika megítélésében.”
Az est a legjobb férfi főszereplőnek járó díj átadásával folytatódott, amelyet Nagy Zsolt az Örkény István Színház Szaturnusz Gyűrűje című előadásában nyújtott alakításáért kapott; Dragomán György laudációját – aki nem tudott jelen lenni az esten – Légrádi Gergely tolmácsolta. Dragomán György értékelésében kiemelte, hogy
„Nagy Zsolt nagyon tud bánni a vadsága tüzével, hol elfojtva tartja, hogy csak lassan izzon a mélyben, hol kiengedi, hadd lángoljon a lehető legharsogóbban, és persze tudja a két véglet közötti valamennyi átmenetet, lenyűgöző rutinnal tudja csavargatni az intenzitás fokozatait úgy, hogy közben hiteles természetességgel engedi át magán a szenvedélyt”.
2025-ben a zsűri két különdíj odaítéléséről is döntött. Első különdíját A vége című előadásban a Szabad Andrást alakító színészhármasnak ítélte oda – László Zsoltnak, Porogi Ádámnak és Katona Péter Dánielnek. A trió kimagasló színészi teljesítményét Kovács D. Dániel dicsérte: „Megkockáztatom, ez volt az első díj, amit alapvetésként tudtunk, az erről való szavazás már csak formalitás volt.”
A szakmai zsűri a második különdíját a kiemelkedő színházi élményért a Ciróka Bábszínház Tóték című darabja nyerte el. Szegő János úgy fogalmazott, hogy: „A Tóték egyszerre a regény és a dráma. A Tóték egy létezésállapot. A Tóték egy család. (…) A Ciróka Bábszínház nagyszerű előadása is kimozgatja a Tóték jelentésvilágát a megszokott konszenzusából.
Szikszai Rémusz rendezése több vonatkozásban is kezd valamit a megszokott és áthagyományozott alaphelyzettel. Az előadás kulcsa (ez itt most önkéntelen örkényezés) a postás lesz, aki az egész dramaturgia legfontosabb eleme. Azzal, hogy a félkegyelmű kézbesítő itt az abszolút Hermész lesz, és ő narrálja nekünk ezt az abszurd sziszifuszi fusizást, az egész mű igazságát és valóságát teszi problémássá. Mi az, ami elhihető, és mi az, ami megtörténik? Mindezt mutatja az előadás többszörös játéknyelve: a hús-vér színészek és a bábok együttes jelenléte. A megelevenedett bábfigura és a bebábozódott ember paradoxonja.”
Sárközi Szabina, az eSzínház marketingvezetője az eSzínház Fesztivál legtöbb szavazatát begyűjtő produkciójának járó közönségdíjat adta át A vége című előadás alkotóinak.
Az est folytatásában a különdíjak átadása következett. Az Art is Business különdíját (egymillió forint értékű médiamegjelenés a médiumban) az egyesület alapító vezetője, Balogh Máté adta át a Vígszínház Krum című darabjáért. A Papageno vezetője, Zsoldos Dávid a Mesebolt Bábszínház – Kőszegi Várszínház Én, a vámpír című művét díjazta (egy millió forint értékű médiamegjelenéssel). A radiocafé különdíjait (hat-hat millió forint értékű médiamegjelenés) a Szaturnusz gyűrűje című előadás és Aszínházcsináló című produkció kapta, a díjakat átadta Canjavec Judit ügyfélkapcsolati vezető. A Szófa Irodalmi Portál a Ciróka Bábszínház Tóték című munkáját emelte ki és részesítette jutalomban (a színház médiapartnere lesz egy teljes évig).
Az est végén Légrádi Gergely, az eSzínház vezetője megköszönte a színházaknak, társulatoknak, hogy ismét bizalmat szavaztak a fesztiválnak, továbbá köszönetet mondott a zsűrinek, az együttműködő partnereknek és az eSzínház Fesztivál minden munkatársának. Légrádi az eSzínház jövőjéről így nyilatkozott:
„Az eSzínház és az eSzínházat is működtető alapítvány a Magyar Színházakért továbbra is elkötelezett amellett, hogy értéket mentsen és értéket mutasson fel. (…) az eSzínház egyik – ha nem a legfontosabb célja – az enciklopédia, a videótár építése. Az, hogy a jelen és a jövő generációi szabadon és a színházi szcéna teljes keresztmetszetében megtalálják, nézhessék, élvezhessék, sőt kutathassák a színház és előadóművészet érvényes megszólalásait. (…) a sok kincset azonban nem elég begyűjteni és rendszerezni. Meg kell mutatni és közelebb kell vinni a kultúra potenciális fogyasztóihoz. Ezért a kommunikáció mellett az edukációra továbbra is kiemelt hangsúlyt fektetünk: azaz az eSzínházi tartalmakat, előadásokat, koncerteket, cross-overeket elvisszük iskolákba, egyetemekre, könyvtárakba és külhoni magyar közösségekhez is. Így egyre több tanórán, egyetemi szemináriumon és offline vetítésen visszük házhoz Júliát, Jóbot, Júdást, Józsefet és persze a testvéreit.” Továbbá hangsúlyozta, hogy „az eSzínház mindazzal, amit csinál, anyagilag is elkötelezett támogatója a színházaknak, társulatoknak, művészeti intézményeknek. (…)
A számok nyelvén: csupán 2024-ben hatvanmillió forintot fizetett ki a színházaknak, társulatoknak. Továbbá az elmúlt években kétszer is szervezett kampányt és gyűjtést az eSzínház és az alapítvány karöltve együttműködő partnereivel a független színházak és színházi neveléssel foglalkozó társulatok számára, amelynek eredményeképpen közel harmincmillió forintot gyűjtött össze és már osztott ki a független szcéna meghatározó szereplőinek.”
forrás: https://szinhaz.online/
